Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-30 23:52:10
Üzenet elküldve: 2019-03-30 23:52:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Enyveskezű és Harcias//
* Bambán néz az orkra, láthatóan nem érti. Habár épp az előbb vallotta be, hogy a zöldbőrűnek van igaza, az viszont mégiscsak túlzás, hogy baromság volna élete nagy bölcsessége. Olyan ez, mintha azt mondanák, hogy az étel nem finom, vagy a borongós idő nem a legjobb idő. Ezek tények, még ha bizonyos körülmények között félretehetőek. Viszont, hogy baromságok volnának? Nem. Ezen viszont nem kezd el vitatkozni, mert annyit mégsem ér meg a dolog. Legyen elég annyi, hogy általában kedvesnek kell lenni az emberekkel, de azért néha mégsem. Menet közben hallgatja Harga javaslatát és bőszen bólogat rá, habár ezzel sem ért teljesen egyet. Mikor végiggondolja a hallottakat (úgy tíz másodperces hallgatás után) meg is fogalmazza problémáját a tervvel kapcsolatban. *
– De akkor most kedvesek legyünk… Vagy inkább ne? * Még egy kis gondolkodásra szüksége van a következő kérdéshez, habár már nem olyan sokra, mint az elsőhöz kellett. *
– Hol találunk olyat, aki pénzes és gyenge és van szusza? Én egyet sem látok! * Tárja szét karjait. Szerencse, hogy esik az eső, hiszen ellenkező esetben biztosan sokan sétálnának az utcán, így viszont senkit nem kólint fejbe a szigonyával. A végén még megsérült volna valaki. *
* Bambán néz az orkra, láthatóan nem érti. Habár épp az előbb vallotta be, hogy a zöldbőrűnek van igaza, az viszont mégiscsak túlzás, hogy baromság volna élete nagy bölcsessége. Olyan ez, mintha azt mondanák, hogy az étel nem finom, vagy a borongós idő nem a legjobb idő. Ezek tények, még ha bizonyos körülmények között félretehetőek. Viszont, hogy baromságok volnának? Nem. Ezen viszont nem kezd el vitatkozni, mert annyit mégsem ér meg a dolog. Legyen elég annyi, hogy általában kedvesnek kell lenni az emberekkel, de azért néha mégsem. Menet közben hallgatja Harga javaslatát és bőszen bólogat rá, habár ezzel sem ért teljesen egyet. Mikor végiggondolja a hallottakat (úgy tíz másodperces hallgatás után) meg is fogalmazza problémáját a tervvel kapcsolatban. *
– De akkor most kedvesek legyünk… Vagy inkább ne? * Még egy kis gondolkodásra szüksége van a következő kérdéshez, habár már nem olyan sokra, mint az elsőhöz kellett. *
– Hol találunk olyat, aki pénzes és gyenge és van szusza? Én egyet sem látok! * Tárja szét karjait. Szerencse, hogy esik az eső, hiszen ellenkező esetben biztosan sokan sétálnának az utcán, így viszont senkit nem kólint fejbe a szigonyával. A végén még megsérült volna valaki. *
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-29 21:54:46
Üzenet elküldve: 2019-03-29 21:54:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
*Narancssárga lángok vetnek fényt a kandalló előtt kuporgó párosra. Senki sem gondolná, hogy a könyvtár ily meleg is tud lenni, ráadásul nem csak a tűz miatt. Átadja magát a csóknak, s az ismétlésnek sem szab gátat, hogy aztán a puha arc melegét tudhassa sajátján. Nem mozdul, talán csak karjai húzódnak egy kissé szorosabbra, s merengő tekintete a lány hajába fúrja magát, hogy aztán, mikor vállgödrébe hajtja fejét, csupán felülről szemlélje a kis csillogó lencséket.*
- Maradhatnánk mindig így... *Suttogja csendesen.* Akkor nem érhet baj bennünket. *Mosolyodik el.* És igen, talán egy kicsit jobb... de még nem az igazi... *Rebegik ajkai a lány illatába.*
- Sőt... mintha a szívem is hevesebben kalapálna... talán... talán ez valami kórság lehet, mit a szilánk okozott... jaj, nem tudom! *Rázza meg fejét játékosan, s szemei köré huncut ráncok rendeződnek.*
- S, veled, vajon minden rendben?! *Kérdezi ijedtséget színlelve.* Mutasd a kezed, kedves! *Mielőtt persze a lány bármit reagálna, apró kezét emeli fel, s alaposan megnézi. Persze csak azért, hogy közben lova ujjait csempéssze övéi közé, s úgy hajtsa vissza lágyan ölébe.*
- Talán... talán, ha fogom akkor nem lesz baj. *Suttogja, s magához szorítja kissé a lányt, hogy lélegzetvételét is érezhesse.*
- Hol is tartottunk, Cinn? Ó, a könyv, hát nekem felolvasnom kellene, nem igaz? *Kérdezi incselkedve, s orrát a lányéhoz dörgöli.*
- Hisz, megígértem neked! *Ad egy apró puszit az arcra. Ha Cinn nem ellenkezik, jut egy a szemére, az orrára és a homlokára is. Halkan felsóhajt.*
- Tudod... lehet, hogy talá feladom a testvérem keresését. Lehet nem is létezik, csupán csak legenda. Lehet... lehet, hogy itt maradnék veled, persze csak, ha nem gond. *Hadarja zavartan.* Persze, ha gond... akkor elmegyek, nem akarok zavarni, csak... *A mondat félbemarad, s ha teheti az indigókba fúrja mohazöldjét, hisz oly csendes és romantikus ez a reggel. A beszéd annyit elvesz az éléből, talán sosem lesz több ilyen, ki kell élvezni a pillanatot mielőtt Mal még rájuk tör, alig egy napja van itt. Máris mennyi mindent felforgatott. A halk sóhajt újabb ölelés követi, s tekintete végig a lányon függ, mintha mindig látni akarná arcát.*
//A könyvtár melege//
*Narancssárga lángok vetnek fényt a kandalló előtt kuporgó párosra. Senki sem gondolná, hogy a könyvtár ily meleg is tud lenni, ráadásul nem csak a tűz miatt. Átadja magát a csóknak, s az ismétlésnek sem szab gátat, hogy aztán a puha arc melegét tudhassa sajátján. Nem mozdul, talán csak karjai húzódnak egy kissé szorosabbra, s merengő tekintete a lány hajába fúrja magát, hogy aztán, mikor vállgödrébe hajtja fejét, csupán felülről szemlélje a kis csillogó lencséket.*
- Maradhatnánk mindig így... *Suttogja csendesen.* Akkor nem érhet baj bennünket. *Mosolyodik el.* És igen, talán egy kicsit jobb... de még nem az igazi... *Rebegik ajkai a lány illatába.*
- Sőt... mintha a szívem is hevesebben kalapálna... talán... talán ez valami kórság lehet, mit a szilánk okozott... jaj, nem tudom! *Rázza meg fejét játékosan, s szemei köré huncut ráncok rendeződnek.*
- S, veled, vajon minden rendben?! *Kérdezi ijedtséget színlelve.* Mutasd a kezed, kedves! *Mielőtt persze a lány bármit reagálna, apró kezét emeli fel, s alaposan megnézi. Persze csak azért, hogy közben lova ujjait csempéssze övéi közé, s úgy hajtsa vissza lágyan ölébe.*
- Talán... talán, ha fogom akkor nem lesz baj. *Suttogja, s magához szorítja kissé a lányt, hogy lélegzetvételét is érezhesse.*
- Hol is tartottunk, Cinn? Ó, a könyv, hát nekem felolvasnom kellene, nem igaz? *Kérdezi incselkedve, s orrát a lányéhoz dörgöli.*
- Hisz, megígértem neked! *Ad egy apró puszit az arcra. Ha Cinn nem ellenkezik, jut egy a szemére, az orrára és a homlokára is. Halkan felsóhajt.*
- Tudod... lehet, hogy talá feladom a testvérem keresését. Lehet nem is létezik, csupán csak legenda. Lehet... lehet, hogy itt maradnék veled, persze csak, ha nem gond. *Hadarja zavartan.* Persze, ha gond... akkor elmegyek, nem akarok zavarni, csak... *A mondat félbemarad, s ha teheti az indigókba fúrja mohazöldjét, hisz oly csendes és romantikus ez a reggel. A beszéd annyit elvesz az éléből, talán sosem lesz több ilyen, ki kell élvezni a pillanatot mielőtt Mal még rájuk tör, alig egy napja van itt. Máris mennyi mindent felforgatott. A halk sóhajt újabb ölelés követi, s tekintete végig a lányon függ, mintha mindig látni akarná arcát.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-29 12:50:37
Üzenet elküldve: 2019-03-29 12:50:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
* Uzazdnak bólint az őrködésre, a varázslóra pedig csak egy futó pillantást vet, amint az kényelembe helyezkedve rágyújt. A füst és illatözön dolgába igazán nem gondol bele többet, hisz már a halszagú olajlámpás is árulójuk lehet.*
- Még nem kerestem, * mondja Zeyának a fegyverére vonatkozó kérdésre * - egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk, az meg ráér, a lámpások fontosabbak.
* Amint sebére terelődik a szó, gyors mozdulattal kioldja övét és lejjebb ereszti a nadrágját. Ha Zeya segít, akkor azt megköszöni, és a gyors vizes törlés után ő még lehetőség szerint picit meg is nyomkodja a seb melletti területet, majd borít rá némi pálinkát is, biztos, ami biztos alapon. A sebek önmagukban talán jelentéktelenek is, de ki tudja mit esznek a dögök, ne adj isten mérgező vagy valamilyen betegséget terjesztő dolog nem marad-e a fogaikon. A kötözés után, megnézi mit alkotott Zeya, majd ha már a nő ragaszkodik a saját elképzeléséhez, akkor megtoldaná egy ötlettel. *
- A halászoknál is láttam már ilyesmi formát, mint a te súlyozott takaród, de ott több lényegtelen különbség mellett ugye, volt egy kötél, ami a hálóvető kezéhez rögzítette az eldobott részt. Lehet itt is jó volna valahová rákötni egy kötelet, hogy ha a dobás nem sikeres, akkor vissza lehessen húzni. * osztja is meg azonnal az ötletét a nővel.
Ha kész az eszköz ez első dobásokat Zeyára hagyja, de ha látja, hogy nem boldogul vele, akkor ő is megpróbálkozik vele. Amennyiben sikeres az egyik dobás, úgy ő is odamegy az állatok távoztával a letakart lámpáshoz és a még elől hagyott takarót duplán véve egyesével kiszedi az esetlegesen lámpával együtt letakart állatokat és eldobva útjukra bocsátja őket. *
* Uzazdnak bólint az őrködésre, a varázslóra pedig csak egy futó pillantást vet, amint az kényelembe helyezkedve rágyújt. A füst és illatözön dolgába igazán nem gondol bele többet, hisz már a halszagú olajlámpás is árulójuk lehet.*
- Még nem kerestem, * mondja Zeyának a fegyverére vonatkozó kérdésre * - egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk, az meg ráér, a lámpások fontosabbak.
* Amint sebére terelődik a szó, gyors mozdulattal kioldja övét és lejjebb ereszti a nadrágját. Ha Zeya segít, akkor azt megköszöni, és a gyors vizes törlés után ő még lehetőség szerint picit meg is nyomkodja a seb melletti területet, majd borít rá némi pálinkát is, biztos, ami biztos alapon. A sebek önmagukban talán jelentéktelenek is, de ki tudja mit esznek a dögök, ne adj isten mérgező vagy valamilyen betegséget terjesztő dolog nem marad-e a fogaikon. A kötözés után, megnézi mit alkotott Zeya, majd ha már a nő ragaszkodik a saját elképzeléséhez, akkor megtoldaná egy ötlettel. *
- A halászoknál is láttam már ilyesmi formát, mint a te súlyozott takaród, de ott több lényegtelen különbség mellett ugye, volt egy kötél, ami a hálóvető kezéhez rögzítette az eldobott részt. Lehet itt is jó volna valahová rákötni egy kötelet, hogy ha a dobás nem sikeres, akkor vissza lehessen húzni. * osztja is meg azonnal az ötletét a nővel.
Ha kész az eszköz ez első dobásokat Zeyára hagyja, de ha látja, hogy nem boldogul vele, akkor ő is megpróbálkozik vele. Amennyiben sikeres az egyik dobás, úgy ő is odamegy az állatok távoztával a letakart lámpáshoz és a még elől hagyott takarót duplán véve egyesével kiszedi az esetlegesen lámpával együtt letakart állatokat és eldobva útjukra bocsátja őket. *
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-27 18:18:36
Üzenet elküldve: 2019-03-27 18:18:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Enyveskezű és Harcias//
*Már sokkal többször szerzett ételt mint ahányszor karavánt rabolt ki, úgyhogy efelől teljes a nyugalma. Mindig van valakinél étel és ital, tehát mindig van kit kifosztani is. Ha nem így lenne, az igen szomorú gazdasági helyzetről adna bizonyságot. A rossz gazdasági helyzet miatt pedig egyre többen lennének kénytelenek szakmát váltani, ami miatt nőne a fosztogatók közötti konkurencia, akkor pedig még munkanélkülivé is válhatna. Abba pedig már belegondolni is szörnyű, hogy mit tenne Harga, ha már fosztogatni sem fosztogathatna. Kétli, hogy találna még egy olyan haladó szellemű és rugalmas úrnőt, mint az őt korábban alkalmazó jó Nivere.*
– Ez baromság. És az emberek utálják, ha beverik a képüket, de azért néha meg kell csinálni. *Nem csak a szája jár, bele is öklöz egyet a levegőbe. A képzeletbeli ellenfél máris a földön görnyed a képzelt orrából folyó képzelt vérrel és képzelt takonnyal.*
– Hát igen. Akkor nem szabad kedvesnek lenni. *Bólogat menet közben. Tanakodik egy kicsit magában mielőtt újra megszólal.*
– Szóval az a terv, hogy keresünk valakit, aki elég pénzes és elég gyenge. Aztán ebből a valakiből kiverjük a szuszt és elvesszük mindenét. Ha elég viccesen jajjgat, akkor lehet alkudni. Csak semmi kedvesség. *Böröngőre néz a megértés halvány jelét keresve.*
*Már sokkal többször szerzett ételt mint ahányszor karavánt rabolt ki, úgyhogy efelől teljes a nyugalma. Mindig van valakinél étel és ital, tehát mindig van kit kifosztani is. Ha nem így lenne, az igen szomorú gazdasági helyzetről adna bizonyságot. A rossz gazdasági helyzet miatt pedig egyre többen lennének kénytelenek szakmát váltani, ami miatt nőne a fosztogatók közötti konkurencia, akkor pedig még munkanélkülivé is válhatna. Abba pedig már belegondolni is szörnyű, hogy mit tenne Harga, ha már fosztogatni sem fosztogathatna. Kétli, hogy találna még egy olyan haladó szellemű és rugalmas úrnőt, mint az őt korábban alkalmazó jó Nivere.*
– Ez baromság. És az emberek utálják, ha beverik a képüket, de azért néha meg kell csinálni. *Nem csak a szája jár, bele is öklöz egyet a levegőbe. A képzeletbeli ellenfél máris a földön görnyed a képzelt orrából folyó képzelt vérrel és képzelt takonnyal.*
– Hát igen. Akkor nem szabad kedvesnek lenni. *Bólogat menet közben. Tanakodik egy kicsit magában mielőtt újra megszólal.*
– Szóval az a terv, hogy keresünk valakit, aki elég pénzes és elég gyenge. Aztán ebből a valakiből kiverjük a szuszt és elvesszük mindenét. Ha elég viccesen jajjgat, akkor lehet alkudni. Csak semmi kedvesség. *Böröngőre néz a megértés halvány jelét keresve.*
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-26 10:06:39
Üzenet elküldve: 2019-03-26 10:06:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Rodd lábára, Zeya segítségével kötés kerül. A seb két apró pont, kis piros udvarral bőrön, alig gombostűfejnyi, de a bőrön átment, ez biztos. Aztán az ötletelés tovább folyik a lámpások visszaszerzéséről. Bár az Aborgtól kapott lámpások nem mágikusak, de nagyon hasznosak. Viszont mivel egy gombaféle világít a belsejében, így nem kapcsolhatók ki-be kedvük szerint.
Rodderiego fejében megfogalmazódik egy ötlet, amelyet szavakba is önt, a próbája, hogy a szárnyas dögök képesek-e átharapni a takarót, jó eredménnyel zárul, úgy tűnik, hogy a vastagabb vásznon, főleg, ha két rétegű, már nem hatolnak át a tűhegyes fogacskák.
Zeya mást eszel ki, rövid munka után ott is a kezében a sarkain lesúlyozott köpeny, amely így hajításra is alkalmas és képes lefedni a világító lámpásokat.*
- Persze, hogyne. *Válaszolja Grem kissé remegő hangon, de a csapat tagjainak találékonysága megnyugtatóan hat rá.
Az ork feladata az őrködés lesz, érzékeit kiélesítve igyekszik elejét venni a veszélyeknek. Kilvard sem tudja eloltani a lámpást, valószínűleg valamilyen fényraktározó receptorok lehetnek a gombában, ami sötétben aktiválódik, folyamatosan világítva, így csak a letakarás vagy a táskába süllyesztés működhet.
A varázsló nem kíván részt venni a lámpások visszaszerzésének akciójában, leül egy kőre és pipára gyújt. Ahogy a pipa első füstbodrai megjelennek, Uzazd azonnal megérzi az illatát, rájöhet, hogy ha az ő szagukat nem is érezték meg eddig, ez a lenti világtól teljesen idegen pipafüst-illat, bizonyosan felhívhatja a lent élők figyelmét az ittlétükre. Tekintve, hogy tudják róluk, hogy érzékenyek a szagokra.
Miközben Zeya és Rodd egyik vagy másik ötlettel élve nekikezdhet a lámpások visszaszerzésének, addig Uzazd őrködik, Kilvard pipázik és a továbbvezető járat sötét, alaktalan formáját fürkészi.
Grem meggyújtja a lámpást, előbb csak alig világít vele, a denevérszerű lények nem is reagálnak, ahogy feljebb tekeri a fényt, úgy kezdi elvonni egy-két csoportnyi dög figyelmét a lámpások körül, de végül megtalálja azt a félhomályos szintet, amikor még a barlangban lévők látnak, de nem zavarja a szárnyas barlanglakókat. Így ha le is takarják a lámpásokat, mégis látni fognak valamennyire.
A sötét járat felé tekintő Kilvard mintha mozgást vélne felfedezni arrafelé. Egy nagyobb, talán emberméretű valami körvonalai tűnnek fel alig kivehetően a lámpások fényében, majd ahogy jött, el is tűnik, de biztos lehet benne, hogy nem káprázat volt. Uzazd nem érezheti, mert elnyomja szaglását a barlang szúrós szaga mellett a mágus pipafüstje.*
*Rodd lábára, Zeya segítségével kötés kerül. A seb két apró pont, kis piros udvarral bőrön, alig gombostűfejnyi, de a bőrön átment, ez biztos. Aztán az ötletelés tovább folyik a lámpások visszaszerzéséről. Bár az Aborgtól kapott lámpások nem mágikusak, de nagyon hasznosak. Viszont mivel egy gombaféle világít a belsejében, így nem kapcsolhatók ki-be kedvük szerint.
Rodderiego fejében megfogalmazódik egy ötlet, amelyet szavakba is önt, a próbája, hogy a szárnyas dögök képesek-e átharapni a takarót, jó eredménnyel zárul, úgy tűnik, hogy a vastagabb vásznon, főleg, ha két rétegű, már nem hatolnak át a tűhegyes fogacskák.
Zeya mást eszel ki, rövid munka után ott is a kezében a sarkain lesúlyozott köpeny, amely így hajításra is alkalmas és képes lefedni a világító lámpásokat.*
- Persze, hogyne. *Válaszolja Grem kissé remegő hangon, de a csapat tagjainak találékonysága megnyugtatóan hat rá.
Az ork feladata az őrködés lesz, érzékeit kiélesítve igyekszik elejét venni a veszélyeknek. Kilvard sem tudja eloltani a lámpást, valószínűleg valamilyen fényraktározó receptorok lehetnek a gombában, ami sötétben aktiválódik, folyamatosan világítva, így csak a letakarás vagy a táskába süllyesztés működhet.
A varázsló nem kíván részt venni a lámpások visszaszerzésének akciójában, leül egy kőre és pipára gyújt. Ahogy a pipa első füstbodrai megjelennek, Uzazd azonnal megérzi az illatát, rájöhet, hogy ha az ő szagukat nem is érezték meg eddig, ez a lenti világtól teljesen idegen pipafüst-illat, bizonyosan felhívhatja a lent élők figyelmét az ittlétükre. Tekintve, hogy tudják róluk, hogy érzékenyek a szagokra.
Miközben Zeya és Rodd egyik vagy másik ötlettel élve nekikezdhet a lámpások visszaszerzésének, addig Uzazd őrködik, Kilvard pipázik és a továbbvezető járat sötét, alaktalan formáját fürkészi.
Grem meggyújtja a lámpást, előbb csak alig világít vele, a denevérszerű lények nem is reagálnak, ahogy feljebb tekeri a fényt, úgy kezdi elvonni egy-két csoportnyi dög figyelmét a lámpások körül, de végül megtalálja azt a félhomályos szintet, amikor még a barlangban lévők látnak, de nem zavarja a szárnyas barlanglakókat. Így ha le is takarják a lámpásokat, mégis látni fognak valamennyire.
A sötét járat felé tekintő Kilvard mintha mozgást vélne felfedezni arrafelé. Egy nagyobb, talán emberméretű valami körvonalai tűnnek fel alig kivehetően a lámpások fényében, majd ahogy jött, el is tűnik, de biztos lehet benne, hogy nem káprázat volt. Uzazd nem érezheti, mert elnyomja szaglását a barlang szúrós szaga mellett a mágus pipafüstje.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-26 00:35:17
Üzenet elküldve: 2019-03-26 00:35:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Gia rezidencia//
*Újra a néhai Gazdagnegyed mostanra kifejezetten megviselt utcáit rója. Nem céltalanul, határozott célja van: egy magányos és elhagyatott ház a negyed maradékának szélén. Frankó lovával együtt végül megáll a ház előtt és szemrevételezi a Gia birtokot. A kerítés még áll, de itt-ott látszanak rajta hézagok. Egye fene, majd kijavítja. A kertet felvetette a gaz, de ez most nem zavarja, mert a kerítés és a kertecske (bozótocska) mögött a sokat látott ház épnek tűnik, még az ablaktáblák is a helyükön vannak. Lám, mégiscsak jó volt csak így itt, a szélén házat vásárolni.*
~Ha a szellemek visszaköltöztek, rohadtul mérges leszek.~
*Leszáll a lováról és a kertkapuhoz sétál vele. Itt előkerül a kulcs, mert van kulcs is, a kulccsal pedig kinyitja a kaput. Bámulatos szerszám, bámulatos szerkezet! Frankót maga után húzva belép a kertbe, bezárja maguk mögött a kaput, aztán a lovat magára hagyva a ház ajtajához sétál. Itt egy másik kulccsal az előbbihez hasonló trükkös műveletet ismétel meg, eredménye egy kinyíló bejárati ajtó. Ezután bejár.*
– Tyű, még itt van. *Szolidan lelkendezik amikor a poros szekrény tetején megpillantja a szintén poros kalapot. Leveszi, leporolja és a fejébe húzza. Így már mindjárt más, legalább ez már a helyén van ebben a felfordult világban. Már csak a menyecske kéne, meg egy jó pipázás, és víz, víz! No nem inni, nem szomjas, a fránya szakálltól szabadulna meg inkább. Szétnéz a házban, aztán kimegy az állathoz, hogy levegye róla a sok málhát. A cókmók az előszobába kerül, az időközben vízzel megtöltött edény pedig a konyhaasztalra. Emlékszik, hogy volt itt tükör is, hamar elő is kerül, pont ahogy a borotva is. Utoljára fényt is kerít, majd sietve munkához lát. Benne van még a hazatérés izgalma, na. Nagy sokára végül megszabadul a sok szőrtől és egészen ember formája lesz. A hajával majd később kezd valamit egy fodrásszal.*
~Mert az ilyen átkos időkben is kell legyen valahol egy fodrász, esetleg borbély.~
*Miután emberhez méltó képet varázsolt magának újra felfedezi a házat. A konyha rendben, a háló poros, de azért még mindig takaros, a pipázós karosszéke is a helyén. Kimegy. A kerti gaz nem tűnt el amióta megjött, de nem is nőtt észrevehetően sokat. De ez nem érdekli, inkább megy a padlásra, aztán a pince lejáratához. Ellenőrzi a csapóajtót. Végül a kerti budi jön, azt használja is, mert csak otthon tud igazán könnyíteni magán az ember.*
~Aki azt állítja, hogy neki ez mindegy, az nem túl igényes ember.~
*Elmélkedik munka közben. A dolga végeztével a házba megy vissza megmosni a kezét. Hallotta, hogy mindenhol mindenféle járványok ütötték fel a fejüket, ő pedig igazán nem akar kockáztatni. Legeslegvégül Frankónak is kerít egy vödör vizet a ház mögé, a maga tisztálkodáshoz használtját pedig kiönti a kertbe. Most már nem szólnak emiatt a szomszédok. A ruháját is megigazítja kicsit, majd az ajtót és a kaput maga mögött gondosan bezárva kilép az utca maradékára. Elsétál a háza elől, hogy megnézze, mi történik éppen a városban.*
*Újra a néhai Gazdagnegyed mostanra kifejezetten megviselt utcáit rója. Nem céltalanul, határozott célja van: egy magányos és elhagyatott ház a negyed maradékának szélén. Frankó lovával együtt végül megáll a ház előtt és szemrevételezi a Gia birtokot. A kerítés még áll, de itt-ott látszanak rajta hézagok. Egye fene, majd kijavítja. A kertet felvetette a gaz, de ez most nem zavarja, mert a kerítés és a kertecske (bozótocska) mögött a sokat látott ház épnek tűnik, még az ablaktáblák is a helyükön vannak. Lám, mégiscsak jó volt csak így itt, a szélén házat vásárolni.*
~Ha a szellemek visszaköltöztek, rohadtul mérges leszek.~
*Leszáll a lováról és a kertkapuhoz sétál vele. Itt előkerül a kulcs, mert van kulcs is, a kulccsal pedig kinyitja a kaput. Bámulatos szerszám, bámulatos szerkezet! Frankót maga után húzva belép a kertbe, bezárja maguk mögött a kaput, aztán a lovat magára hagyva a ház ajtajához sétál. Itt egy másik kulccsal az előbbihez hasonló trükkös műveletet ismétel meg, eredménye egy kinyíló bejárati ajtó. Ezután bejár.*
– Tyű, még itt van. *Szolidan lelkendezik amikor a poros szekrény tetején megpillantja a szintén poros kalapot. Leveszi, leporolja és a fejébe húzza. Így már mindjárt más, legalább ez már a helyén van ebben a felfordult világban. Már csak a menyecske kéne, meg egy jó pipázás, és víz, víz! No nem inni, nem szomjas, a fránya szakálltól szabadulna meg inkább. Szétnéz a házban, aztán kimegy az állathoz, hogy levegye róla a sok málhát. A cókmók az előszobába kerül, az időközben vízzel megtöltött edény pedig a konyhaasztalra. Emlékszik, hogy volt itt tükör is, hamar elő is kerül, pont ahogy a borotva is. Utoljára fényt is kerít, majd sietve munkához lát. Benne van még a hazatérés izgalma, na. Nagy sokára végül megszabadul a sok szőrtől és egészen ember formája lesz. A hajával majd később kezd valamit egy fodrásszal.*
~Mert az ilyen átkos időkben is kell legyen valahol egy fodrász, esetleg borbély.~
*Miután emberhez méltó képet varázsolt magának újra felfedezi a házat. A konyha rendben, a háló poros, de azért még mindig takaros, a pipázós karosszéke is a helyén. Kimegy. A kerti gaz nem tűnt el amióta megjött, de nem is nőtt észrevehetően sokat. De ez nem érdekli, inkább megy a padlásra, aztán a pince lejáratához. Ellenőrzi a csapóajtót. Végül a kerti budi jön, azt használja is, mert csak otthon tud igazán könnyíteni magán az ember.*
~Aki azt állítja, hogy neki ez mindegy, az nem túl igényes ember.~
*Elmélkedik munka közben. A dolga végeztével a házba megy vissza megmosni a kezét. Hallotta, hogy mindenhol mindenféle járványok ütötték fel a fejüket, ő pedig igazán nem akar kockáztatni. Legeslegvégül Frankónak is kerít egy vödör vizet a ház mögé, a maga tisztálkodáshoz használtját pedig kiönti a kertbe. Most már nem szólnak emiatt a szomszédok. A ruháját is megigazítja kicsit, majd az ajtót és a kaput maga mögött gondosan bezárva kilép az utca maradékára. Elsétál a háza elől, hogy megnézze, mi történik éppen a városban.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-25 16:53:41
Üzenet elküldve: 2019-03-25 16:53:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Enyveskezű és Harcias//
* Már majdnem elszomorodott, hogy karaván nélkül nem lesz honnan ételt és italt szerezniük és ilyen fiatalon fog meghalni, ráadásul éhen halni. Aztán jön a felüdülés és kiderül, hogy van másik karaván. Ő ugyan még nem látja, de onnantól fogva, hogy átballagnak a hídon, figyel jobbra, figyel balra, hátha előbukkan egy karaván.
~ Milyen szomorkás az idő! ~ Felsóhajt magában és felnéz a szürke égre. Ekkor széles orrlyukába cseppen egy kövér esőcsepp, mire prüszkölni, fújni kezd. Szabad kezével megtörli fehér arcát, melyről izzadtságszerűen ömlik az esővíz, majd morog egyet és felzárkózik Hargához. *
– Az emberekkel mindig kedvesen kell bánni. * Mondja, mintha egy betanult szöveget idézne. Tulajdonképpen így is van. Miután szülei kirakták, egy halászkunyhóba került, ahol a halásznétől ezt tanulta az évek alatt, így van gyakorlata ennek a mondatnak az ismételgetésében. Ezt talán még jobban is tudja, mint a halászat mesterségét, melyet pedig az öreg halász tanított neki. Az egyetlen dolog, amit magától tanult, az a lopás. A lopás kedves dolognak tűnik – kiváltképp, ha korog az óriás gyomra –, de mások képének beverése már kétséges. Ezt szóvá is teszi. *
– Kedves beverni emberek képét? * Közben a harapdáláson és a szájaláson is eltűnődik, végül arra jut, hogy azok sem tűnnek megbocsáthatóbb bűnöknek, így érhető az ork cselekedete. *
– Harapni sem kedves. * Megcsóválja fejét. *
– Ha megharapnak, vagy nem ehetek, nem vagyok kedves. * Vallja be. Most már egészen átérzi Harga helyzetét, de azért egy kis megerősítés nem árthat. *
* Már majdnem elszomorodott, hogy karaván nélkül nem lesz honnan ételt és italt szerezniük és ilyen fiatalon fog meghalni, ráadásul éhen halni. Aztán jön a felüdülés és kiderül, hogy van másik karaván. Ő ugyan még nem látja, de onnantól fogva, hogy átballagnak a hídon, figyel jobbra, figyel balra, hátha előbukkan egy karaván.
~ Milyen szomorkás az idő! ~ Felsóhajt magában és felnéz a szürke égre. Ekkor széles orrlyukába cseppen egy kövér esőcsepp, mire prüszkölni, fújni kezd. Szabad kezével megtörli fehér arcát, melyről izzadtságszerűen ömlik az esővíz, majd morog egyet és felzárkózik Hargához. *
– Az emberekkel mindig kedvesen kell bánni. * Mondja, mintha egy betanult szöveget idézne. Tulajdonképpen így is van. Miután szülei kirakták, egy halászkunyhóba került, ahol a halásznétől ezt tanulta az évek alatt, így van gyakorlata ennek a mondatnak az ismételgetésében. Ezt talán még jobban is tudja, mint a halászat mesterségét, melyet pedig az öreg halász tanított neki. Az egyetlen dolog, amit magától tanult, az a lopás. A lopás kedves dolognak tűnik – kiváltképp, ha korog az óriás gyomra –, de mások képének beverése már kétséges. Ezt szóvá is teszi. *
– Kedves beverni emberek képét? * Közben a harapdáláson és a szájaláson is eltűnődik, végül arra jut, hogy azok sem tűnnek megbocsáthatóbb bűnöknek, így érhető az ork cselekedete. *
– Harapni sem kedves. * Megcsóválja fejét. *
– Ha megharapnak, vagy nem ehetek, nem vagyok kedves. * Vallja be. Most már egészen átérzi Harga helyzetét, de azért egy kis megerősítés nem árthat. *
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-25 16:40:11
Üzenet elküldve: 2019-03-25 16:40:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Átnyújtja a köpenyt Roddnak, majd odébbvonul, hagyva a többieket, hogy visszaszerezzék a lámpásokat, ha úgy tetszik. Elvégre elhagyták. Még mielőtt ezt megtenné, eloltja a lámpást, vagy ha ez nem lehetséges, hát táskájába süllyeszti, hogy fénye ne zavarja meg a bestiákat.*
-Ne időzzünk sokat.
*Morgolódik kissé, majd leülepszik egy arra alkalmas kőre, hogy figyelemmel kísérje a történéseket. Előkotor számtalan zsebe közül az egyikből egy pipát, megtömi dohánnyal, majd rágyújt. Pöfékelve minden egyszerűbbnek tűnik, még ebben a fene nagy sötétségben is. Joviálisan hunyorog a fényárban repdeső denevérek felé, majd válla felett hátrafordul, hogy újfent szemügyre vegye a sötétben ásító alagutat, melyben a továbbhaladásuk irányát sejti.*
-Arra visz tovább az utunk.
*Bök a hosszúszárú pipával az alagút felé, hiszen a többieknek még nem is szólt a kőszobor állapot előtti felfedezéséről.*
*Átnyújtja a köpenyt Roddnak, majd odébbvonul, hagyva a többieket, hogy visszaszerezzék a lámpásokat, ha úgy tetszik. Elvégre elhagyták. Még mielőtt ezt megtenné, eloltja a lámpást, vagy ha ez nem lehetséges, hát táskájába süllyeszti, hogy fénye ne zavarja meg a bestiákat.*
-Ne időzzünk sokat.
*Morgolódik kissé, majd leülepszik egy arra alkalmas kőre, hogy figyelemmel kísérje a történéseket. Előkotor számtalan zsebe közül az egyikből egy pipát, megtömi dohánnyal, majd rágyújt. Pöfékelve minden egyszerűbbnek tűnik, még ebben a fene nagy sötétségben is. Joviálisan hunyorog a fényárban repdeső denevérek felé, majd válla felett hátrafordul, hogy újfent szemügyre vegye a sötétben ásító alagutat, melyben a továbbhaladásuk irányát sejti.*
-Arra visz tovább az utunk.
*Bök a hosszúszárú pipával az alagút felé, hiszen a többieknek még nem is szólt a kőszobor állapot előtti felfedezéséről.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-25 16:17:04
Üzenet elküldve: 2019-03-25 16:17:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*Zeyának a Kilvard szoborral való megjegyzésén mosolyog, még egy kisebb röhögést is lehet hallani. Sajnálja, hogy Kilvard nem maradt még egy kicsit szobor. Jól eljátszott volna vele, de így legalább nem kell várni, hogy felolvadjon.*
-Persze, őrködök.
*Feleli Zeyának és érzékeit élesítve elkezdi az őrködését. Az ötletelésekre nem tud mit hozzá tenni, most még ötlete sincs, hogy hogy szerezzék vissza a lámásokat, ezért inkább a társai segítségére fog lenni, hogy így is segítse őket. Zeyának átadja a nála lévő kötelet és ő is reménykedik, hogy amit kitaláltak az működni fog.*
*Zeyának a Kilvard szoborral való megjegyzésén mosolyog, még egy kisebb röhögést is lehet hallani. Sajnálja, hogy Kilvard nem maradt még egy kicsit szobor. Jól eljátszott volna vele, de így legalább nem kell várni, hogy felolvadjon.*
-Persze, őrködök.
*Feleli Zeyának és érzékeit élesítve elkezdi az őrködését. Az ötletelésekre nem tud mit hozzá tenni, most még ötlete sincs, hogy hogy szerezzék vissza a lámásokat, ezért inkább a társai segítségére fog lenni, hogy így is segítse őket. Zeyának átadja a nála lévő kötelet és ő is reménykedik, hogy amit kitaláltak az működni fog.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-25 10:27:35
Üzenet elküldve: 2019-03-25 10:27:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Enyveskezű és Harcias//
*Abban éppen Harga sem biztos, hogy mindent maradéktalanul megértett, de ezt a folyton jelentkező bizonytalanságot már megtanulta elnyomni. Eddig is boldogult anélkül, hogy olyan sokat értett volna a világ történéseiből. Egyszerű, de igazán nagyszerű példánya a nemes ork fajnak.*
– Majd jön másik, azok mindig jönnek. *Ezt viszont tudja. A kereskedők elég kevés ideig bírják ki anélkül, hogy pénzt keresnének, úgyhogy teljesen biztos benne, hogy a jövőben látnak még újabbakat közülük a tisztás környékén. A meglátásukhoz és kifosztásukhoz viszont oda is kell menniük, úgyhogy megy, méghozzá oda. Első állomásuk a híd. Két fős csapatuk elég marcona ahhoz, hogy ne legyen gond az őrökkel, úgyhogy kisebb és nagyobb balhé nélkül megy át a hídon. Kis szerencsével Böröngő is pont így tesz mögötte. *
– Az ételt meg az italt is, meg beverjük valakinek a képét is, ha nagyon izgágáskodik. Mindig van olyan, aki nagyon izgágáskodik, egyszer még meg is akart harapni egy agyalágyult tündér. Egy másikat meg el kellett tángáljak, úgy szájalt velem. *Nép- és köznevelési praktikáit sorolja immár a Romvárosban. A környék még mindig csúnya, de legalább már az a hülye híd mögöttük van. Nem nagyon szereti a hidakat. *
*Abban éppen Harga sem biztos, hogy mindent maradéktalanul megértett, de ezt a folyton jelentkező bizonytalanságot már megtanulta elnyomni. Eddig is boldogult anélkül, hogy olyan sokat értett volna a világ történéseiből. Egyszerű, de igazán nagyszerű példánya a nemes ork fajnak.*
– Majd jön másik, azok mindig jönnek. *Ezt viszont tudja. A kereskedők elég kevés ideig bírják ki anélkül, hogy pénzt keresnének, úgyhogy teljesen biztos benne, hogy a jövőben látnak még újabbakat közülük a tisztás környékén. A meglátásukhoz és kifosztásukhoz viszont oda is kell menniük, úgyhogy megy, méghozzá oda. Első állomásuk a híd. Két fős csapatuk elég marcona ahhoz, hogy ne legyen gond az őrökkel, úgyhogy kisebb és nagyobb balhé nélkül megy át a hídon. Kis szerencsével Böröngő is pont így tesz mögötte. *
– Az ételt meg az italt is, meg beverjük valakinek a képét is, ha nagyon izgágáskodik. Mindig van olyan, aki nagyon izgágáskodik, egyszer még meg is akart harapni egy agyalágyult tündér. Egy másikat meg el kellett tángáljak, úgy szájalt velem. *Nép- és köznevelési praktikáit sorolja immár a Romvárosban. A környék még mindig csúnya, de legalább már az a hülye híd mögöttük van. Nem nagyon szereti a hidakat. *
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-24 22:33:54
Üzenet elküldve: 2019-03-24 22:33:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Bizarr ez a kővé válás, el is húzza a kezét. Ugyan nem szokása társat hátrahagyni, de ha belátható időn belül nem történik változás, valamit kezdeniük kell magukkal. Uzazd viccelődését ugyanolyan egykedvűen fogadja, mint a legtöbb dolgot, a hősies póz kérdésére pedig vállat von.*
- Legalább élethű.
*Megrezzen, mikor a szobor életre kel, ösztönösen hátrál egy lépést. Aztán végignézve, mit művel a mágus, megállapítja, hogy a világ még mindig nem fordult ki sarkaiból, és dünnyögve vonul arrébb.*
- Már meg se lepődöm…
*Uzazdoz fordul.*
- Őrködsz egy kicsit?
*A veszélyt ő sem kicsinyli le, de most neki más dolga lesz, kénytelen az ismeretlen mélység figyelését egy társára bízni. Aztán Roddhoz fordul.*
- Megvan a fegyvered?
*Lemaradt a keresésről, s az érdekli, hogy nekiláthatnak-e a sebei ellátásának.*
- Lássuk!
*Int felével a sérülés felé, és segít neki saját vizéből felajánlva a seb tisztításánál, majd szükség szerint a kötözésben is.*
- Az egyik lámpást megszerezhetjük, de a másikra még szükség lesz, hogy világítson és elterelje ezeket, mikor kipróbáljuk az olajlámpást.
*Aztán Grem felé biccent, aki épp az említett eszközt mutatja fel.*
- Vállalod, hogy majd meggyújtod? Ha támadnának, egyszerűen csak el kell fújnod és békén hagynak, mi pedig addig megvédünk.
*Rodd takarós ötletét megfontolva kissé elhúzza a száját.*
- Gyorsabb, de veszélyesebb megoldás. Amint a fény rávetül a közeledőre, támadni fogják. És mindenhol betakarni úgy valakit, hogy lásson is, nem könnyű. A takaró csücskeibe köveket köthetnénk, hogy lesúlyozzuk, és kötelet erősíthetünk rá, hogy többször dobhassunk, míg le nem tudjuk fedni a lámpást. Időigényesebb, de biztonságosabb. Bár a szárnyasok útban lehetnek.
*Neki is lát. Ő még nem vette fel a mágikus köpenyt, ezért azt is beteszi kétrét hajtott szőttesébe, s amennyiben talál megfelelő köveket, ellátja a szükséges kiegészítőkkel a négy sarkán, majd Uzazd kötelét is elkéri, hogy a betekert csücsköket még azzal is átkötve előálljon a kezdetleges hajítóeszköz. A két módszerből az egyik csak sikert hoz.*
*Bizarr ez a kővé válás, el is húzza a kezét. Ugyan nem szokása társat hátrahagyni, de ha belátható időn belül nem történik változás, valamit kezdeniük kell magukkal. Uzazd viccelődését ugyanolyan egykedvűen fogadja, mint a legtöbb dolgot, a hősies póz kérdésére pedig vállat von.*
- Legalább élethű.
*Megrezzen, mikor a szobor életre kel, ösztönösen hátrál egy lépést. Aztán végignézve, mit művel a mágus, megállapítja, hogy a világ még mindig nem fordult ki sarkaiból, és dünnyögve vonul arrébb.*
- Már meg se lepődöm…
*Uzazdoz fordul.*
- Őrködsz egy kicsit?
*A veszélyt ő sem kicsinyli le, de most neki más dolga lesz, kénytelen az ismeretlen mélység figyelését egy társára bízni. Aztán Roddhoz fordul.*
- Megvan a fegyvered?
*Lemaradt a keresésről, s az érdekli, hogy nekiláthatnak-e a sebei ellátásának.*
- Lássuk!
*Int felével a sérülés felé, és segít neki saját vizéből felajánlva a seb tisztításánál, majd szükség szerint a kötözésben is.*
- Az egyik lámpást megszerezhetjük, de a másikra még szükség lesz, hogy világítson és elterelje ezeket, mikor kipróbáljuk az olajlámpást.
*Aztán Grem felé biccent, aki épp az említett eszközt mutatja fel.*
- Vállalod, hogy majd meggyújtod? Ha támadnának, egyszerűen csak el kell fújnod és békén hagynak, mi pedig addig megvédünk.
*Rodd takarós ötletét megfontolva kissé elhúzza a száját.*
- Gyorsabb, de veszélyesebb megoldás. Amint a fény rávetül a közeledőre, támadni fogják. És mindenhol betakarni úgy valakit, hogy lásson is, nem könnyű. A takaró csücskeibe köveket köthetnénk, hogy lesúlyozzuk, és kötelet erősíthetünk rá, hogy többször dobhassunk, míg le nem tudjuk fedni a lámpást. Időigényesebb, de biztonságosabb. Bár a szárnyasok útban lehetnek.
*Neki is lát. Ő még nem vette fel a mágikus köpenyt, ezért azt is beteszi kétrét hajtott szőttesébe, s amennyiben talál megfelelő köveket, ellátja a szükséges kiegészítőkkel a négy sarkán, majd Uzazd kötelét is elkéri, hogy a betekert csücsköket még azzal is átkötve előálljon a kezdetleges hajítóeszköz. A két módszerből az egyik csak sikert hoz.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-22 10:18:06
Üzenet elküldve: 2019-03-22 10:18:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
* Zeya kérdésére Kilvard felől általában rávágná, hogy kővé dermedt a félelemtől, de nincs vicces kedvében, amin még az sem változtat, hogy Uzazd egy csintalan kölyök hozzállásával pofozgatja Kilvardot. *
-Biztos valami varázslat. Egész hasznos, ha vissza tud változni. Persze csak ha addig amíg így van a többiek megoldják a problémát vagy megszűnik magától. * válaszolja, majd folytatja mit elkezdett. A nő segítségét hálás mosollyal fogadja. Négy kéz ugye több mint kettő, és ennyien még el is férnek.*
A lámpás jó ötlet, biztos szabályozható a fényereje és talán van olyan, ami elég gyenge, hogy ne ingerelje támadásra a lényeket. *
- Kipróbálhatjuk, hogy ha gyenge fénnyel világítunk, akkor is támadnak-e. Persze előtte meg kell szereznünk a többi lámpát, mert most azok számukra a zavaróak. Meg mi sem hagyhatunk itt egyből két ilyet, ki tudja mikor lesz rájuk szükség világítani vagy akár figyelemelterelő csalinak.
Közben a varázsló magához tér, és mikor az felvesz egy legyilkolt lényt, ő is lehajol egy tetemért és óvatosan szétfeszíti a száját. Ha a fogai olyan apróak, mint gondolja, akkor van egy ötlete, de a varázsló figyelmeztetése, hogy hangosak voltak is megfontolandó.*
- Igazad lehet mágus uram, így nem volna rossz ötlet valakinek őrködnie, nehogy meglepjenek, míg visszaszerezzük a lámpákat. Azokra még szükségünk lehet, mint az előbb, mikor még kő voltál mondottam. Ahhoz, meg lehet elég egy vagy két réteg takaró, és akkor azt már nem tudják átharapni. Annak a takarásában oda lehetne menni és behúzni a takarásába a lámpát, így már nem volna mire támadniuk. * mondja és azonnal a varázsló kezén lévő takaróhoz lép, hogy ellenőrizze az elméletét a kezében lévő dög fogaival. *
* Zeya kérdésére Kilvard felől általában rávágná, hogy kővé dermedt a félelemtől, de nincs vicces kedvében, amin még az sem változtat, hogy Uzazd egy csintalan kölyök hozzállásával pofozgatja Kilvardot. *
-Biztos valami varázslat. Egész hasznos, ha vissza tud változni. Persze csak ha addig amíg így van a többiek megoldják a problémát vagy megszűnik magától. * válaszolja, majd folytatja mit elkezdett. A nő segítségét hálás mosollyal fogadja. Négy kéz ugye több mint kettő, és ennyien még el is férnek.*
A lámpás jó ötlet, biztos szabályozható a fényereje és talán van olyan, ami elég gyenge, hogy ne ingerelje támadásra a lényeket. *
- Kipróbálhatjuk, hogy ha gyenge fénnyel világítunk, akkor is támadnak-e. Persze előtte meg kell szereznünk a többi lámpát, mert most azok számukra a zavaróak. Meg mi sem hagyhatunk itt egyből két ilyet, ki tudja mikor lesz rájuk szükség világítani vagy akár figyelemelterelő csalinak.
Közben a varázsló magához tér, és mikor az felvesz egy legyilkolt lényt, ő is lehajol egy tetemért és óvatosan szétfeszíti a száját. Ha a fogai olyan apróak, mint gondolja, akkor van egy ötlete, de a varázsló figyelmeztetése, hogy hangosak voltak is megfontolandó.*
- Igazad lehet mágus uram, így nem volna rossz ötlet valakinek őrködnie, nehogy meglepjenek, míg visszaszerezzük a lámpákat. Azokra még szükségünk lehet, mint az előbb, mikor még kő voltál mondottam. Ahhoz, meg lehet elég egy vagy két réteg takaró, és akkor azt már nem tudják átharapni. Annak a takarásában oda lehetne menni és behúzni a takarásába a lámpát, így már nem volna mire támadniuk. * mondja és azonnal a varázsló kezén lévő takaróhoz lép, hogy ellenőrizze az elméletét a kezében lévő dög fogaival. *
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-21 09:15:02
Üzenet elküldve: 2019-03-21 09:15:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Valóban viszonylagos biztonságban vannak, már amennyire biztonságban lehet lenni egy felderítetlen, sötét barlangjáratban. Ami igaz, hogy a szárnyas dögök most nem támadják őket, a két lámpás körül zajonganak eredménytelenül próbálva megszüntetni a fény forrását.
Rodderiego gyorsan kapcsol, remekül felismeri a helyzetet, hogy ha Kilvard visszaváltozik, akkor a lámpása is újra világítani fog, ezért letakarja a kővarázsló lámpását.
A férfi felvetése bizony érdekes kérdéseket vet fel. Hogyan szerezzék vissza a lámpásaikat, ha körülzsongják ezek a denevérszerű lények? De még mielőtt válaszokat kereshetnének, elindul, hogy megkeresse a kését és sort szeretne keríteni a sebe kimosására is. De mindez egyelőre csak felvetés marad.
Zeya is elismeri Rodd ötletét a mágus lámpásának letakarásával, majd kissé tanácstalanul pillant társaira, ő sem tudja, mi történt Kilvarddal és meddig maradhat ebben a formában. Ötlete a lámpások letakarására, melyet egyelőre magában fogalmaz meg, akár még működhet is, bár a dobást nem lesz könnyű véghezvinni.
Az ork is a mágus kőszobrához lép, de ő nem elégszik meg a vállbökdöséssel, mint Tozeya, Kilvard kőfejét kopogtatja meg tréfálkozva. Amikor pedig a varázsló hirtelen átmenettel visszanyeri eredeti alakját, akár még a frászt is hozhatja társaira.
A két fénykör határának közepén állnak, a látási viszonyok nem rosszak, de nem is túl jók. Kilvard röviden méltatja társai eredményeit a szárnyasok ellen vívott küzdelmet illetően, majd egy levágott denevérszerű lényt süllyeszt a batyujába.
Felvetése akár igaz is lehet, hogy amik idelent élnek, már tudnak a jelenlétükről, Grem ijedt szemekkel bólint a kijelentésre, hogy az ő dolguk a megfigyelés.*
- Rendben. *Helyesel bólogatva, láthatóan ő sem szeretne találkozni már mással idelent. Elég volt neki a szárnyas invázió.
Kilvard valóban tudja, hogy merre van a továbbvezető járat, de egyelőre a lámpások dolga sincs elrendezve, Rodd sem kereste meg a tőrét, amelyet elhajított. A sötét sarokban fény nélkül lehetetlennek tűnik a vállalkozás számára. Továbbá a sebét sem mosta át, csak szavakkal utalt minderre.
Akár tovább is mehetnek, ahogy a varázsló javasolta, de akkor az említett dolgok elvégezetlenek maradnak. A csapat szegényebb lesz két lámpással, Rodd pedig egy tőrrel.*
- Itt van a lámpásom. *Mondja Grem Zeya felé emelve a cserépből készített olajlámpást. A lámpásnak halszaga van, bizonyosan halolajjal működik. A másik kezében egy tűzgyújtót szorongat.*
*Valóban viszonylagos biztonságban vannak, már amennyire biztonságban lehet lenni egy felderítetlen, sötét barlangjáratban. Ami igaz, hogy a szárnyas dögök most nem támadják őket, a két lámpás körül zajonganak eredménytelenül próbálva megszüntetni a fény forrását.
Rodderiego gyorsan kapcsol, remekül felismeri a helyzetet, hogy ha Kilvard visszaváltozik, akkor a lámpása is újra világítani fog, ezért letakarja a kővarázsló lámpását.
A férfi felvetése bizony érdekes kérdéseket vet fel. Hogyan szerezzék vissza a lámpásaikat, ha körülzsongják ezek a denevérszerű lények? De még mielőtt válaszokat kereshetnének, elindul, hogy megkeresse a kését és sort szeretne keríteni a sebe kimosására is. De mindez egyelőre csak felvetés marad.
Zeya is elismeri Rodd ötletét a mágus lámpásának letakarásával, majd kissé tanácstalanul pillant társaira, ő sem tudja, mi történt Kilvarddal és meddig maradhat ebben a formában. Ötlete a lámpások letakarására, melyet egyelőre magában fogalmaz meg, akár még működhet is, bár a dobást nem lesz könnyű véghezvinni.
Az ork is a mágus kőszobrához lép, de ő nem elégszik meg a vállbökdöséssel, mint Tozeya, Kilvard kőfejét kopogtatja meg tréfálkozva. Amikor pedig a varázsló hirtelen átmenettel visszanyeri eredeti alakját, akár még a frászt is hozhatja társaira.
A két fénykör határának közepén állnak, a látási viszonyok nem rosszak, de nem is túl jók. Kilvard röviden méltatja társai eredményeit a szárnyasok ellen vívott küzdelmet illetően, majd egy levágott denevérszerű lényt süllyeszt a batyujába.
Felvetése akár igaz is lehet, hogy amik idelent élnek, már tudnak a jelenlétükről, Grem ijedt szemekkel bólint a kijelentésre, hogy az ő dolguk a megfigyelés.*
- Rendben. *Helyesel bólogatva, láthatóan ő sem szeretne találkozni már mással idelent. Elég volt neki a szárnyas invázió.
Kilvard valóban tudja, hogy merre van a továbbvezető járat, de egyelőre a lámpások dolga sincs elrendezve, Rodd sem kereste meg a tőrét, amelyet elhajított. A sötét sarokban fény nélkül lehetetlennek tűnik a vállalkozás számára. Továbbá a sebét sem mosta át, csak szavakkal utalt minderre.
Akár tovább is mehetnek, ahogy a varázsló javasolta, de akkor az említett dolgok elvégezetlenek maradnak. A csapat szegényebb lesz két lámpással, Rodd pedig egy tőrrel.*
- Itt van a lámpásom. *Mondja Grem Zeya felé emelve a cserépből készített olajlámpást. A lámpásnak halszaga van, bizonyosan halolajjal működik. A másik kezében egy tűzgyújtót szorongat.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-20 22:24:30
Üzenet elküldve: 2019-03-20 22:24:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*A kemény, áthatolhatatlan kőréteg bőrébe hirtelen bőrébe húzódik, ő pedig arca elé kapja kezét. Utolsó emléke, hogy a bestiák felé repülnek, még mindig a látvány hatása alatt van.*
-Höeöö!
*Hördül fel az ork felé fordulva, hogy belevilágíthasson az arcába, még is miféle szerzet áll éppen mellette. Belevilágítana, de valaki bölcsen letakarta a lámpást a kezében.*
-Elég a mókából.
*Üti el szabad kezével mogorván az orkét, majd hunyorogva tekint a fény irányába és szemügyre veszi a vonzásukban repkedő denevéreket.*
-Szép munka.
*Bólogat elismerően, majd a legközelebbi, levágott denevérhez lép. Megbökdösi cipője orrával a lényt, megbizonyosodva róla, hogy valóban elpusztult-e.*
-A rosseb tudja, mi ez...
*Dörmögi a szakálla alatt, majd óvatosan, a szárnyánál fogva felemeli az elhullott denevértetemet, hogy a batyujába helyezze.*
-A gyűjteménybe.
*Bólint magyarázólag a többiek felé, de nem fejti ki, még is kinek a gyűjteménye és miért illene bele egy ilyen lény.*
-Nos... Bárhogy is... Jókora zajt csaptunk. Könnyen lehet, hogy azt is tudják már, itt vagyunk. A feladatunk megfigyelés.
*Villan szeme Grem felé.*
-Ne vegyük fel a kapcsolatot a lent élő lényekkel, csak ha elkerülhetetlen.
*Biccent a többiek felé, majd elindul az alagút felé, mit a kővé dermedése előtt látott, de egy lépés után megáll.*
-Nos... Azt hiszem, valóban nem nekem kellene elől haladnom.
*Áll félre, hogy előre engedje a többieket.*
*A kemény, áthatolhatatlan kőréteg bőrébe hirtelen bőrébe húzódik, ő pedig arca elé kapja kezét. Utolsó emléke, hogy a bestiák felé repülnek, még mindig a látvány hatása alatt van.*
-Höeöö!
*Hördül fel az ork felé fordulva, hogy belevilágíthasson az arcába, még is miféle szerzet áll éppen mellette. Belevilágítana, de valaki bölcsen letakarta a lámpást a kezében.*
-Elég a mókából.
*Üti el szabad kezével mogorván az orkét, majd hunyorogva tekint a fény irányába és szemügyre veszi a vonzásukban repkedő denevéreket.*
-Szép munka.
*Bólogat elismerően, majd a legközelebbi, levágott denevérhez lép. Megbökdösi cipője orrával a lényt, megbizonyosodva róla, hogy valóban elpusztult-e.*
-A rosseb tudja, mi ez...
*Dörmögi a szakálla alatt, majd óvatosan, a szárnyánál fogva felemeli az elhullott denevértetemet, hogy a batyujába helyezze.*
-A gyűjteménybe.
*Bólint magyarázólag a többiek felé, de nem fejti ki, még is kinek a gyűjteménye és miért illene bele egy ilyen lény.*
-Nos... Bárhogy is... Jókora zajt csaptunk. Könnyen lehet, hogy azt is tudják már, itt vagyunk. A feladatunk megfigyelés.
*Villan szeme Grem felé.*
-Ne vegyük fel a kapcsolatot a lent élő lényekkel, csak ha elkerülhetetlen.
*Biccent a többiek felé, majd elindul az alagút felé, mit a kővé dermedése előtt látott, de egy lépés után megáll.*
-Nos... Azt hiszem, valóban nem nekem kellene elől haladnom.
*Áll félre, hogy előre engedje a többieket.*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-20 16:19:52
Üzenet elküldve: 2019-03-20 16:19:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*Az ötlete nagyjából bevált, de a többiek javaslata, hogy ne bántsák őket kicsit elszomorítja, de elfogadja Rodd érvelését. Végül is ők zavarták meg őket. Kilvardnál gyűlik össze a csoport.*
-Nem tudom. Egy viszont biztos. Meg kell várnunk míg Kilvard kiolvad, vagy kikövül. Nem tudom, van erre valami szó, vagy kifejezés?
*Áll kérdőn, bár lehet, sőt biztos, hogy az a legkevésbé fontosabb kérdés, hogy milyen szó, vagy kifejezés van Kilvard bajára.*
-Szerintem felvehetett volna valamivel hősiesebb pózt is. Nem?
*Áll karba tett kézzel, miközben a szakállát simítja.*
-De, az is lehet, hogy most csinálta először. Milyen keményfejű. *Kopogtatja meg Kilvard fejét, miközben széles szájjal vigyorog.*
-Jól érzed magad? Olyan megkövült a tekinteted és szürkés az arcod.
*Viccelődik tovább Kilvarddal.*
*Az ötlete nagyjából bevált, de a többiek javaslata, hogy ne bántsák őket kicsit elszomorítja, de elfogadja Rodd érvelését. Végül is ők zavarták meg őket. Kilvardnál gyűlik össze a csoport.*
-Nem tudom. Egy viszont biztos. Meg kell várnunk míg Kilvard kiolvad, vagy kikövül. Nem tudom, van erre valami szó, vagy kifejezés?
*Áll kérdőn, bár lehet, sőt biztos, hogy az a legkevésbé fontosabb kérdés, hogy milyen szó, vagy kifejezés van Kilvard bajára.*
-Szerintem felvehetett volna valamivel hősiesebb pózt is. Nem?
*Áll karba tett kézzel, miközben a szakállát simítja.*
-De, az is lehet, hogy most csinálta először. Milyen keményfejű. *Kopogtatja meg Kilvard fejét, miközben széles szájjal vigyorog.*
-Jól érzed magad? Olyan megkövült a tekinteted és szürkés az arcod.
*Viccelődik tovább Kilvarddal.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-19 13:10:58
Üzenet elküldve: 2019-03-19 13:10:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
- Kösz…
*Motyogja a két férfinak, mikor segítségükkel kikerül a csatából és visszateszi a kardját a hátán lévő tokba. Rodd gyors kapcsolását és a lámpa letakarását szintén értékeli egy dünnyögéssel.*
- Jó ötlet volt.
*Nem nagyon érti, mi történik Kilvarddal, vagy mit kellene tenniük vele, csak bizalmatlanul szemléli, ahogy ott ácsorog. Grem kérdésére és Rodd válaszára hozzáteszi a maga gondolatait.*
- Úgy látom, van egy kis időnk. Segítek.
*Bólint Roddnak komoran. Neki valahogy mindenből kijut ma. Grem kérdésén pedig maga is elgondolkodik.*
- Szerintem se kellene mind megölni ahhoz, hogy visszaszerezzük a lámpásokat. Viszont valahogy ki kell jutnunk innen. Ha minden fényt letakarunk, akkor nem fogunk látni semmit. Grem. Neked van olajos lámpásod, ugye? Kipróbálhatnánk, hogy ahhoz mit szólnak. Míg a teremből kiérünk, használhatnánk azt.
*Tekintete Kilvard felé esik.*
- Valaki tudja, mit csinál a mágus?
*Közelebb sétál és oldalról óvatosan megbökdösi a vállát. Kíváncsi. Aztán, ha Rodd nekilát a kötözésnek, segít neki, amennyiben szükséges. Közben azon töpreng, hogyan lehetne minél kevesebb kockázattal letakarni a két lámpást. Kézreálló köveket, szikladarabokat keres a tekintetével, amivel lesúlyozva a takaró négy sarkát hajítani tudnák. Van kötelük is, amit rá tudnak kötni.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.19 13:11:55
- Kösz…
*Motyogja a két férfinak, mikor segítségükkel kikerül a csatából és visszateszi a kardját a hátán lévő tokba. Rodd gyors kapcsolását és a lámpa letakarását szintén értékeli egy dünnyögéssel.*
- Jó ötlet volt.
*Nem nagyon érti, mi történik Kilvarddal, vagy mit kellene tenniük vele, csak bizalmatlanul szemléli, ahogy ott ácsorog. Grem kérdésére és Rodd válaszára hozzáteszi a maga gondolatait.*
- Úgy látom, van egy kis időnk. Segítek.
*Bólint Roddnak komoran. Neki valahogy mindenből kijut ma. Grem kérdésén pedig maga is elgondolkodik.*
- Szerintem se kellene mind megölni ahhoz, hogy visszaszerezzük a lámpásokat. Viszont valahogy ki kell jutnunk innen. Ha minden fényt letakarunk, akkor nem fogunk látni semmit. Grem. Neked van olajos lámpásod, ugye? Kipróbálhatnánk, hogy ahhoz mit szólnak. Míg a teremből kiérünk, használhatnánk azt.
*Tekintete Kilvard felé esik.*
- Valaki tudja, mit csinál a mágus?
*Közelebb sétál és oldalról óvatosan megbökdösi a vállát. Kíváncsi. Aztán, ha Rodd nekilát a kötözésnek, segít neki, amennyiben szükséges. Közben azon töpreng, hogyan lehetne minél kevesebb kockázattal letakarni a két lámpást. Kézreálló köveket, szikladarabokat keres a tekintetével, amivel lesúlyozva a takaró négy sarkát hajítani tudnák. Van kötelük is, amit rá tudnak kötni.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.19 13:11:55
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-18 13:49:17
Üzenet elküldve: 2019-03-18 13:49:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
* Sikeresen lép be Zeya elé, de a nő olyan pikk-pakk oldja meg a lámpás kérdését, hogy szerencsére több döggel most nem kell megküzdenie. Miután bebizonyosodik, hogy valóban a fényre válnak agresszívvé a barlangi lények picit megnyugszik. Érthető a reagálásuk, ha valaki a szemébe világítana, vagy fülsértően ordítozna vég nélkül, idővel ő is nekimenne, hogy hagyja már abba. Gyorsan felméri a helyzetet és arra jut, hogy jelenleg biztonságban vannak. A lámpákhoz most bajos hozzáférni, de vagy levágják egyesével a lényeket, ami így elsőre mészárosmunka, vagy gyorsan letakarják valamivel a lámpákat, esetleg valami más fényforrással elcsalják őket ezektől. Aztán hirtelen észbe kap és bár nem nagyon ért a mágiához, azért feltételezi, hogy Kilvard sem az örökkévalóságnak állt kőszobornak, ráadásul nála is van egy magasba tartott lámpás, ami miatt az egész hajcihő kialakult. *
- Pillanat és jövök. * mondja legalább annyira Grem kérdésére, mint a többieknek. Megelőzendő a későbbi kellemetlenséget a kőszobor mellé lép, és a zsákját a hátáról levéve lekapja róla a plédet. Azt a varázsló kezére és a lámpásra teríti, majd a csuklójánál megpróbálja átkötni azzal a madzaggal, amivel a zsákra rögzítette. Reméli a varázslónak lesz annyi lélekjelenléte, hogy nem ejti el a lámpást, és az nem kerül ki a takarásból. Miután visszalép a többiekhez, kérdően néz rájuk, van e valami ötletük. *
- Én a magam részéről nem verném agyon szerencsétlen bestiákat, mi hergeltük fel őket. Vagy közöttük nagyon gyorsan takarjuk le a lámpásokat, mondjuk a viszkosvásznam egy darabjával, vagy esetleg gyújtsunk valami fényt arrébb, és az elfoglalja őket, amíg mi nyugodtan letakargatjuk a burákat. * veti fel részben vagy egészben, persze csak azt a metódust, ami eddig nem hangzott el. * - Meg, ha nem sürgős a lámpások dolga, akkor megkeresném a késemet. Arrafelé dobtam el. * mutat az árnyas részbe, amerre útjára bocsátotta a fegyverét. * - És kimosnám a sebem is, mert az egyik dög megharapott. * toldja még meg egy mondattal.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.18 13:51:58
* Sikeresen lép be Zeya elé, de a nő olyan pikk-pakk oldja meg a lámpás kérdését, hogy szerencsére több döggel most nem kell megküzdenie. Miután bebizonyosodik, hogy valóban a fényre válnak agresszívvé a barlangi lények picit megnyugszik. Érthető a reagálásuk, ha valaki a szemébe világítana, vagy fülsértően ordítozna vég nélkül, idővel ő is nekimenne, hogy hagyja már abba. Gyorsan felméri a helyzetet és arra jut, hogy jelenleg biztonságban vannak. A lámpákhoz most bajos hozzáférni, de vagy levágják egyesével a lényeket, ami így elsőre mészárosmunka, vagy gyorsan letakarják valamivel a lámpákat, esetleg valami más fényforrással elcsalják őket ezektől. Aztán hirtelen észbe kap és bár nem nagyon ért a mágiához, azért feltételezi, hogy Kilvard sem az örökkévalóságnak állt kőszobornak, ráadásul nála is van egy magasba tartott lámpás, ami miatt az egész hajcihő kialakult. *
- Pillanat és jövök. * mondja legalább annyira Grem kérdésére, mint a többieknek. Megelőzendő a későbbi kellemetlenséget a kőszobor mellé lép, és a zsákját a hátáról levéve lekapja róla a plédet. Azt a varázsló kezére és a lámpásra teríti, majd a csuklójánál megpróbálja átkötni azzal a madzaggal, amivel a zsákra rögzítette. Reméli a varázslónak lesz annyi lélekjelenléte, hogy nem ejti el a lámpást, és az nem kerül ki a takarásból. Miután visszalép a többiekhez, kérdően néz rájuk, van e valami ötletük. *
- Én a magam részéről nem verném agyon szerencsétlen bestiákat, mi hergeltük fel őket. Vagy közöttük nagyon gyorsan takarjuk le a lámpásokat, mondjuk a viszkosvásznam egy darabjával, vagy esetleg gyújtsunk valami fényt arrébb, és az elfoglalja őket, amíg mi nyugodtan letakargatjuk a burákat. * veti fel részben vagy egészben, persze csak azt a metódust, ami eddig nem hangzott el. * - Meg, ha nem sürgős a lámpások dolga, akkor megkeresném a késemet. Arrafelé dobtam el. * mutat az árnyas részbe, amerre útjára bocsátotta a fegyverét. * - És kimosnám a sebem is, mert az egyik dög megharapott. * toldja még meg egy mondattal.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.18 13:51:58
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-16 13:30:42
Üzenet elküldve: 2019-03-16 13:30:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*A csizma jókora nyomot hagy a sárban, miközben végigsétál a szakadék mentén néhány lépésre. Lassan fújja ki a füstöt, majd veszi vissza szájába a pipa nyelét.*
-A sokat emlegetett, elátkozott árok.
*Hümmög néhány sort. Bizonyára oka van, miért is nyílt meg a föld a város alatt és miért pont akkor, amikor. Véletlenek nincsenek. Csizmájával nagyot rúg egy kiszáradt rögbe, ami nagyot repül, egyenesen a meredély torkába. Hiába számolja a másodperceket, a rögöt nem hallja leérkezni. Halkan felhorkan, majd a pipát szájába lökve hátat fordít a szakadéknak.
Azért kicsit sajnálja a dolgot. Szíves örömest megnézte volna Artheniort pompájában, a híres-hírhedt vörös köpenyesekkel és a kotnyeles nemeseivel együtt.
Feltámad a szél, néhány kőtörmelék alól pedig a szélfútta pergamen sajátos zörgése hallatszik. Kiveszi szájából a pipát, majd érdeklődve húzza ki a kövek közül a megtépett pergament. Fogai között tartva a pipát futja végig a városi őrség körözési listáját. Nem mai darab.*
~Patkányok.~
*Vigyorodik el, miközben szemét futtatja végig a sorokon. Egy-két szó alaposan elmosódott már a kevésbé jótékony körülmények miatt, de nagyjából kivehető a szöveg.*
~Nagy kár, hogy senki sem fizetne már értük.~
*Veszi le a szemét a pergamenről, de biztos, ami biztos, begyűri a lapot a zsebébe.*
-A sokat emlegetett, elátkozott árok.
*Hümmög néhány sort. Bizonyára oka van, miért is nyílt meg a föld a város alatt és miért pont akkor, amikor. Véletlenek nincsenek. Csizmájával nagyot rúg egy kiszáradt rögbe, ami nagyot repül, egyenesen a meredély torkába. Hiába számolja a másodperceket, a rögöt nem hallja leérkezni. Halkan felhorkan, majd a pipát szájába lökve hátat fordít a szakadéknak.
Azért kicsit sajnálja a dolgot. Szíves örömest megnézte volna Artheniort pompájában, a híres-hírhedt vörös köpenyesekkel és a kotnyeles nemeseivel együtt.
Feltámad a szél, néhány kőtörmelék alól pedig a szélfútta pergamen sajátos zörgése hallatszik. Kiveszi szájából a pipát, majd érdeklődve húzza ki a kövek közül a megtépett pergament. Fogai között tartva a pipát futja végig a városi őrség körözési listáját. Nem mai darab.*
~Patkányok.~
*Vigyorodik el, miközben szemét futtatja végig a sorokon. Egy-két szó alaposan elmosódott már a kevésbé jótékony körülmények miatt, de nagyjából kivehető a szöveg.*
~Nagy kár, hogy senki sem fizetne már értük.~
*Veszi le a szemét a pergamenről, de biztos, ami biztos, begyűri a lapot a zsebébe.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-16 13:16:58
Üzenet elküldve: 2019-03-16 13:16:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Hatékonynak tűnik a harc a szárnyas dögök ellen, de a számbeli fölényük szembetűnő. Főleg, hogy hárman harcolnak valójában ellenük.
Többüknek, főleg Uzazdnak és Roddnak is feltűnik a bestiák mozgása, hogy kiket támadnak, kik az agressziójuk célpontjai. Szinte egyszerre gyúl fény az elméjükben, mely azonnal megállapítássá érik. Bizony a fény.
Míg a fénykörön kívül voltak, nem zavarta őket, ám amikor Kilvard felemelte a lámpását, hogy bevilágítsa a tovább vezető járatot, akkor figyeltek fel a folytonos sötétségben élőket zavaró fényre, s onnantól már, mint a mécsvilág a lepkéket, úgy vonzotta őket zavaruk forrásai, a lámpások.
Míg Rodderiego Zeyát figyelmezteti, addig Uzazd is kiötöl egy tervet. Az ember férfi átveszi a lánytól ellenfeleit, majd Tozeya lecsatolja és elhajítja magától a lámpását.
A lámpás repül, koppanva vágódik egy állócseppkő szélének és onnan a földre gurul, fénye ijesztő, de ártalmatlan árnyékokat fest a barlangterem falára. De a terv beválni látszik, a szárnyas dögök azonnal otthagyják Roddot, hogy szörnyű csiviteléssel repüljenek a földön heverő fényforrás felé.
Uzazd eközben keres egy megfelelő helyet a saját lámpásának, majd letéve azt elhagyja a fénykört, amivel újabb denevérszerű szárnyasokat von el a másik lámpástól. Valahol a két fényforrás közepén találkozhatnak Zeya, Rodd és Uzazd, nem messze Kilvard élethű kőszobrától és immáron semmitől sem fenyegetve nézhetik, ahogy körbecsivitelik, ártalmatlanul marakodnak a dögök a két lámpás felett. Grem kúszik oda hozzájuk és ijedten nézi a szárnyukkal verdeső bestiákat.*
- És most? *Kérdi falfehér arccal kérdőn nézve a trióra.
Kilvard még mindig nem több, mint egy kőszobor, társai számára sem lehet világos, hogy meddig kíván ebben az alakban lenni. Csak az a biztos hogy bár a denevéreket sikerült elterelni, de a csivitelésük még mindig nem hagyott alább, folyamatosan próbálják "megölni" a fényt, amely a zavarukat okozta, de annak törhetetlennek tetsző buráján nem tudnak áthatolni apró karmaikkal és tűhegyes fogaikkal.
Viszont így a lámpásokat sem tudják elvenni tőlük.*
*Hatékonynak tűnik a harc a szárnyas dögök ellen, de a számbeli fölényük szembetűnő. Főleg, hogy hárman harcolnak valójában ellenük.
Többüknek, főleg Uzazdnak és Roddnak is feltűnik a bestiák mozgása, hogy kiket támadnak, kik az agressziójuk célpontjai. Szinte egyszerre gyúl fény az elméjükben, mely azonnal megállapítássá érik. Bizony a fény.
Míg a fénykörön kívül voltak, nem zavarta őket, ám amikor Kilvard felemelte a lámpását, hogy bevilágítsa a tovább vezető járatot, akkor figyeltek fel a folytonos sötétségben élőket zavaró fényre, s onnantól már, mint a mécsvilág a lepkéket, úgy vonzotta őket zavaruk forrásai, a lámpások.
Míg Rodderiego Zeyát figyelmezteti, addig Uzazd is kiötöl egy tervet. Az ember férfi átveszi a lánytól ellenfeleit, majd Tozeya lecsatolja és elhajítja magától a lámpását.
A lámpás repül, koppanva vágódik egy állócseppkő szélének és onnan a földre gurul, fénye ijesztő, de ártalmatlan árnyékokat fest a barlangterem falára. De a terv beválni látszik, a szárnyas dögök azonnal otthagyják Roddot, hogy szörnyű csiviteléssel repüljenek a földön heverő fényforrás felé.
Uzazd eközben keres egy megfelelő helyet a saját lámpásának, majd letéve azt elhagyja a fénykört, amivel újabb denevérszerű szárnyasokat von el a másik lámpástól. Valahol a két fényforrás közepén találkozhatnak Zeya, Rodd és Uzazd, nem messze Kilvard élethű kőszobrától és immáron semmitől sem fenyegetve nézhetik, ahogy körbecsivitelik, ártalmatlanul marakodnak a dögök a két lámpás felett. Grem kúszik oda hozzájuk és ijedten nézi a szárnyukkal verdeső bestiákat.*
- És most? *Kérdi falfehér arccal kérdőn nézve a trióra.
Kilvard még mindig nem több, mint egy kőszobor, társai számára sem lehet világos, hogy meddig kíván ebben az alakban lenni. Csak az a biztos hogy bár a denevéreket sikerült elterelni, de a csivitelésük még mindig nem hagyott alább, folyamatosan próbálják "megölni" a fényt, amely a zavarukat okozta, de annak törhetetlennek tetsző buráján nem tudnak áthatolni apró karmaikkal és tűhegyes fogaikkal.
Viszont így a lámpásokat sem tudják elvenni tőlük.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-15 12:25:30
Üzenet elküldve: 2019-03-15 12:25:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Nem, hogy nem fordul jobbá az idő, de még inkább rosszabb is lesz. Persze attól függ, honnan nézzük. Ha csak borongós lenne, de nem esne, az igazán tökéletes lenne. Viszont, ha túl nagy lenne a fényesség, az lehet, hogy rosszabb lenne, mint a jelenlegi szomorú idő. Egyelőre viszont csak csöpög, azt viszont egyre hevesebben teszi. A járókelők nagy része siet, bizonyára hazafelé. Akinek meg nincs hová hazamenni, az a romok közé szalad, esetleg megelégszik egy ép ház oldalának dőléssel. Böröngő most már nem is a házakat figyeli, hanem az embereket. Nem szól senkihez, csak nézegeti őket, ahogy fedezékbe rohannak. Az emberek furcsák. Ezt már évekkel ezelőtt megtapasztalta, hiszen odahaza viszonylag gyakran fogadtak vendégeket. Volt egyszer az az idős, gazdag férfi, aki náluk akart éjszakázni. Minden jól is ment, mígnem estefelé Böröngő betoppant az ajtón, kezében egy hallal és – ahogy tanulta, kedvesen – felajánlotta az öregnek. Az viszont úgy megijedt a fehér óriástól, hogy még a fél pár bakancsát is otthagyta, úgy rohant el. Meg aztán volt egy másik utazó, aki a vacsoráig bírta a megpróbáltatásokat. Böröngővel egészen kedvesen bánt, még szólt is hozzá pár szót. Viszont amikor leültek, hogy megvacsorázzanak, összehányta a padlót és inkább máshol éjszakázott. Azt állította, hogy még sosem látott ekkora disznót, ami ráadásul két kézzel eszik. Böröngő azóta sem érti, mire gondolt, ugyanis sosem tartottak sertést. Mindössze néhány tyúkot, de azok sem bírták sokáig. Ahogy ezek az emlékek járnak a fejében, észre sem veszi, hogy az út a végéhez közeledik. Mindössze az utolsó pillanatban fékez le, majd lenéz a mélységesen mély gödörbe, mely kettészeli Artheniort. Az óriás fejét vakarja a különös látvány miatt. Nem, hogy ilyet, de hasonlót sem látott még soha. Az egyetlen, amivel enyhe párhuzamba tudja állítani, az a házuk melletti folyó, hiszen annak is volt medre. Ez azonban sokkal mélyebb és vizet sem lát benne (nem hajol teljesen előre, így a Meredély legalját nem láthatja).
Megint szétnéz. Ezúttal egy fehér kőhíd látványa fogja meg, nem is olyan messze tőle. Elindul arra, hátha a híd túloldalán menedéket talál az egyre szomorkásabb hangulatú eső elől. *
Megint szétnéz. Ezúttal egy fehér kőhíd látványa fogja meg, nem is olyan messze tőle. Elindul arra, hátha a híd túloldalán menedéket talál az egyre szomorkásabb hangulatú eső elől. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131