Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-21 13:45:08
Üzenet elküldve: 2019-04-21 13:45:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Sosem volt olyan pihentető az éjjel, mint az első tavasszal a kis tanyán. Talán sosem lesz már ugyanolyan, de amíg ez a morc vele van, Kälinek bárhol jó. Korántsem olyan zaklatottak az éjjelei, mint kezdetben, ezért is lehet, hogy az első néhány szökést nem vette észre azonnal. Csak reggel, mikor már bántotta a szemét a beszökő fény, s magától volt kénytelen ébredni. Tapogató tenyere pedig a forró férfitestet kereste volna maga mellett, és csak a hűvös meggyűrt takarót találta. Hunyt szemmel simítgatta még, hátha meglesz kicsit arrébb, aztán még arrébb, de kénytelen volt felnyitni a szemeit, vagy legalább a pillaréseken keresztül hunyorogni, merre van a marcona.
Dünnyögve ül fel, amint kattan a kilincs. Már tapogatóznia sem kellett, azonnal érezte a hűvös űrt, ami Kharasshi nélkül érte a reggelben.
Lassan öltözködik, s reggelit is kéret magának, melyet csomagolva visz magával. Hagy időt kedvesének, hogy kiücsörögje magát, bármin is jár az agya ilyenkor, ezért nem siet. Tudja, hogy nem tud elég későn érkezni, ha megérzése nem csal, s valóban ott találja a Meredélynél.
Kosárral a kezében érkezik, amiben éppen csak eltér a reggelinek csomagolt elemózsia, és két kupa mellette a borral, amellett pedig egy kisebb üvegcsében édesebb löttyel. Léptei, elfekhez méltón puhák, hangtalanok. Megáll a hím mögött egy pár pillanatra, s szemléli a széles vállú kupacot, amint ott üldögél, magába temetkezve. Szorul a mellkasa miatta. Úgy kirágatná innen, ebből a mélabúból, ami annak ellenére is árad belőle néha, hogy mosolyog. Most is mosolyog rá, amikor megérzi hogy ott van ő is, de a lóduló szívverése, s annak nyomán lóduló melegség a mellkasában sem tudja teljesen eltüntetni a korábbi szorítást.*
- Nem te ébresztettél *lépked közelebb s húzódik az ölelés alá.*
- A hűvös, ami utánad marad. Az ébresztett fel *válaszol csendesen. Valahogy nem akaródzik ezt a különös bús, mégis meghitt pillanatot hangosabb szavakkal elrontani. Egészen közel fészkel hozzá, s nem is mozdulna, csak a szisszenésre kapja kékjeit a meghasadt kézfejre, hogy aztán a térdére húzza azt.*
- Biztosan én leszek ügyesebb *mosolyodik, s közben szemöldöke pimasz ívre húzódik, ahogy válaszával a fehér fonatok keretezte arcra pillant. A kosárkából már kerül is elő az a tégely, melyet már olyan jól ismernek, s melyből Käli egy kevéske kenőcsöt vesz ujjbegyére.*
- De most, hogy mondod... *szakad meg a mozdulat, mely a kenőcsöt a cél előtt torpantja meg, s készteti a lányt hogy ajkába harapva nyelje vissza a további pimasz megjegyzést, s csak a félbehagyott mondat utaljon a kétkedésre a hím milyenségét illetően.
Játékos évődés ezen az álmoskás különös reggelen, mely kihívás fényével kecsegtethet. Egyetlen jól irányzott mozdulattal keni a kenőcsöt a vékony csípős hasítékra, aztán pillant újra kedvesére.*
- Bizonyíts, beste! *suttogja egészen közelről. Még kicsit kenőcsös ujja a markáns áll alá siklik, hogy nyomatékot adjon játékos szavainak, de pillantása kihívóba fordul. Tegyék hát próbára, ha nem oly egyértelmű.*
*Sosem volt olyan pihentető az éjjel, mint az első tavasszal a kis tanyán. Talán sosem lesz már ugyanolyan, de amíg ez a morc vele van, Kälinek bárhol jó. Korántsem olyan zaklatottak az éjjelei, mint kezdetben, ezért is lehet, hogy az első néhány szökést nem vette észre azonnal. Csak reggel, mikor már bántotta a szemét a beszökő fény, s magától volt kénytelen ébredni. Tapogató tenyere pedig a forró férfitestet kereste volna maga mellett, és csak a hűvös meggyűrt takarót találta. Hunyt szemmel simítgatta még, hátha meglesz kicsit arrébb, aztán még arrébb, de kénytelen volt felnyitni a szemeit, vagy legalább a pillaréseken keresztül hunyorogni, merre van a marcona.
Dünnyögve ül fel, amint kattan a kilincs. Már tapogatóznia sem kellett, azonnal érezte a hűvös űrt, ami Kharasshi nélkül érte a reggelben.
Lassan öltözködik, s reggelit is kéret magának, melyet csomagolva visz magával. Hagy időt kedvesének, hogy kiücsörögje magát, bármin is jár az agya ilyenkor, ezért nem siet. Tudja, hogy nem tud elég későn érkezni, ha megérzése nem csal, s valóban ott találja a Meredélynél.
Kosárral a kezében érkezik, amiben éppen csak eltér a reggelinek csomagolt elemózsia, és két kupa mellette a borral, amellett pedig egy kisebb üvegcsében édesebb löttyel. Léptei, elfekhez méltón puhák, hangtalanok. Megáll a hím mögött egy pár pillanatra, s szemléli a széles vállú kupacot, amint ott üldögél, magába temetkezve. Szorul a mellkasa miatta. Úgy kirágatná innen, ebből a mélabúból, ami annak ellenére is árad belőle néha, hogy mosolyog. Most is mosolyog rá, amikor megérzi hogy ott van ő is, de a lóduló szívverése, s annak nyomán lóduló melegség a mellkasában sem tudja teljesen eltüntetni a korábbi szorítást.*
- Nem te ébresztettél *lépked közelebb s húzódik az ölelés alá.*
- A hűvös, ami utánad marad. Az ébresztett fel *válaszol csendesen. Valahogy nem akaródzik ezt a különös bús, mégis meghitt pillanatot hangosabb szavakkal elrontani. Egészen közel fészkel hozzá, s nem is mozdulna, csak a szisszenésre kapja kékjeit a meghasadt kézfejre, hogy aztán a térdére húzza azt.*
- Biztosan én leszek ügyesebb *mosolyodik, s közben szemöldöke pimasz ívre húzódik, ahogy válaszával a fehér fonatok keretezte arcra pillant. A kosárkából már kerül is elő az a tégely, melyet már olyan jól ismernek, s melyből Käli egy kevéske kenőcsöt vesz ujjbegyére.*
- De most, hogy mondod... *szakad meg a mozdulat, mely a kenőcsöt a cél előtt torpantja meg, s készteti a lányt hogy ajkába harapva nyelje vissza a további pimasz megjegyzést, s csak a félbehagyott mondat utaljon a kétkedésre a hím milyenségét illetően.
Játékos évődés ezen az álmoskás különös reggelen, mely kihívás fényével kecsegtethet. Egyetlen jól irányzott mozdulattal keni a kenőcsöt a vékony csípős hasítékra, aztán pillant újra kedvesére.*
- Bizonyíts, beste! *suttogja egészen közelről. Még kicsit kenőcsös ujja a markáns áll alá siklik, hogy nyomatékot adjon játékos szavainak, de pillantása kihívóba fordul. Tegyék hát próbára, ha nem oly egyértelmű.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-20 23:23:39
Üzenet elküldve: 2019-04-20 23:23:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
-Ne féld a sötétet, fiam.
*Szól oda Gremnek halkan, miközben az ásító sötétségben bandukolnak.*
-Hidd el nekem, jóval kellemesebb, mint a vakító fény... Hoppá.
*Torpan meg maga is, mikor a vízért könyörgő férfihoz érnek. Hunyorogva próbálja szemügyre venni a földön fekvő alakot, több-kevesebb sikerrel. Mielőtt bármit cselekedhetne, Zeya már oda is lép, hogy megitassa a szerencsétlent.
Előkotorja a batyuból a lámpást és óvatosan egy kőre helyezi maga mellett.*
-Talán leeshetett...
*Motyogja inkább magának, mint másnak. Ha így van, csodával határos lehet, hogy túlélte, de alighanem rövidesen megtudják az igazat is.
Előveszi a pennát és a térképet, hogy felrajzolja rá az eddigi útjuk, illetve közvetlen az ábra alatt ötven lépésenként jelöli a távolságot.
Zeya közben felteszi a megfelelő kérdéseket, ő maga pedig nem szólal meg. Csendesen tekeri össze a térképet és gyömöszöli vissza a batyuba a penna társaságában. Csendben szemlélődik, hátra-hátrapislantva a válla felett. Nem felejtette el a barlangteremben látott alakot, ki erről sompolygott... Bizonyára tudnak ittlétükről. Akkor meg miért nem mutatkoznak? Talán rejtőznek előlük? Talán a megfelelő alkalomra várnak, hogy lecsaphassanak rájuk?*
-Ne féld a sötétet, fiam.
*Szól oda Gremnek halkan, miközben az ásító sötétségben bandukolnak.*
-Hidd el nekem, jóval kellemesebb, mint a vakító fény... Hoppá.
*Torpan meg maga is, mikor a vízért könyörgő férfihoz érnek. Hunyorogva próbálja szemügyre venni a földön fekvő alakot, több-kevesebb sikerrel. Mielőtt bármit cselekedhetne, Zeya már oda is lép, hogy megitassa a szerencsétlent.
Előkotorja a batyuból a lámpást és óvatosan egy kőre helyezi maga mellett.*
-Talán leeshetett...
*Motyogja inkább magának, mint másnak. Ha így van, csodával határos lehet, hogy túlélte, de alighanem rövidesen megtudják az igazat is.
Előveszi a pennát és a térképet, hogy felrajzolja rá az eddigi útjuk, illetve közvetlen az ábra alatt ötven lépésenként jelöli a távolságot.
Zeya közben felteszi a megfelelő kérdéseket, ő maga pedig nem szólal meg. Csendesen tekeri össze a térképet és gyömöszöli vissza a batyuba a penna társaságában. Csendben szemlélődik, hátra-hátrapislantva a válla felett. Nem felejtette el a barlangteremben látott alakot, ki erről sompolygott... Bizonyára tudnak ittlétükről. Akkor meg miért nem mutatkoznak? Talán rejtőznek előlük? Talán a megfelelő alkalomra várnak, hogy lecsaphassanak rájuk?*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-20 18:53:40
Üzenet elküldve: 2019-04-20 18:53:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*Ahogy egyre jobban távolodnak a barlangterembtől, úgy javul az orra, de még megmarad a növény hatása. Korlátozott szaglással halad tovább Zeya után. A halvány fényben keveset lát, hogy hogyan nézhet is ki a barlang. Jó lenne, ha egy kicsit több fényük lenne, de sajnos nem tudni, hogy milyen lények vannak itt. Mikor ezeken gondolkozik hirtelen furcsa hangok ütik meg a fülét. Készenlétbe helyezi a fegyvert, hogy ha valami baj lenne. A halvány fényben látszik, hogy egy ember fekszik a földön. Kíváncsi lesz, hogy vajon mit keres itt?*
*Ahogy egyre jobban távolodnak a barlangterembtől, úgy javul az orra, de még megmarad a növény hatása. Korlátozott szaglással halad tovább Zeya után. A halvány fényben keveset lát, hogy hogyan nézhet is ki a barlang. Jó lenne, ha egy kicsit több fényük lenne, de sajnos nem tudni, hogy milyen lények vannak itt. Mikor ezeken gondolkozik hirtelen furcsa hangok ütik meg a fülét. Készenlétbe helyezi a fegyvert, hogy ha valami baj lenne. A halvány fényben látszik, hogy egy ember fekszik a földön. Kíváncsi lesz, hogy vajon mit keres itt?*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-19 20:02:54
Üzenet elküldve: 2019-04-19 20:02:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Ahogy melegednek a nappalok, úgy gyűlnek a kavargó gondolatok egyre sűrűbbé, zaklatóbbá az éjszakáiban. Biztos benne, hogy mindennek köze lehet hozzá, hogy túl soká maradtak itt. Rég maguk mögött kellett volna már hagyniuk a várost. Ebben csak részben támaszkodhat arra a kifogásra, hogy Käli még nincs kész rá. Őt is marasztalja valami, aminek nem szabadna engednie.
Amikor a nyugtalanság nem hagy maradást a pihentető alvásban, csendben csusszan ki a lány mellől az ágyból és kioson, hogy kiszellőztesse a fejét. Ez nem is olyan egyszerű dolog, ha valaki fakóvérű szeretőt tart.
Rendszerint a Meredélynél köt ki. Órákig tud ücsörögni itt egy kis flaska szesszel vagy a pipájával. Különös érzéseket kelt benne a hely. Mint amikor valaki egy régi barát mellé telepszik le, aki olyan régről ismeri, hogy a szavak egészen feleslegesnek tűnnek kettőjük között. Azok a hangok, melyek sikolyoknak, nyöszörgésnek keresztelt a köznyelv, valahogy kitisztítják a fejét. A hideg, furcsa szagú levegő, ami az üreg mélyéről feltekeredik. Az elő-előbújó hold csalóka lidércfényeket csillogtat a szakadék csipkés falán. Olykor az az érzése, mintha ezen a résen át régre tekintene vissza, az Óhazába. Azelőttre, hogy bárki, akit ismer megszületett volna.
Levendulaolaj illatát hozza a szél. Anélkül, hogy arra pillantana, tudja, hogy ezúttal nem sikerült észrevétlenül távoznia a szobából. De az is lehet, hogy a lány már rég tudja, ilyenkor hol keresse.*
- Käli *mosolyodik, s kitárva karját, maga mellé hívja kedvesét. Ha odatelepszik mellé a leterített köpenyre, közel húzza magához és csókot lehel a sötét fürtök közé.* - Remélem nem én keltettelek fel.
*Sokszor eszébe jut, mivé lett volna a lány nélkül. Volt idő, amikor úgy gondolta, sebezhetővé teszi, ha valakit közel enged magához. Talán így is van, de ha nincs a kis fakóvérű, már elnyelte volna a sötétség. A múlt árnyai. Az aggodalmak. A kitaszítottság.
Egy rossz mozdulatra felszisszen, de mindjárt mosolyodik is el. Egyáltalán nem vészes a sebhely, azokhoz képest, amik nyomát magán viseli, szinte nevetséges, de friss, csípős a kis nyavalyás a kézfején.*
- Egyre ügyesebben bánsz azzal az ostorral *mondja, hiszen az marta meg a jobbját... metint. Pár hasonló hegecskét már őriz a lány jóvoltából.* - Legalábbis remélem, hogy nem én leszek egyre puhányabb *szúrja oda azért tréfálkozva.*
*Ahogy melegednek a nappalok, úgy gyűlnek a kavargó gondolatok egyre sűrűbbé, zaklatóbbá az éjszakáiban. Biztos benne, hogy mindennek köze lehet hozzá, hogy túl soká maradtak itt. Rég maguk mögött kellett volna már hagyniuk a várost. Ebben csak részben támaszkodhat arra a kifogásra, hogy Käli még nincs kész rá. Őt is marasztalja valami, aminek nem szabadna engednie.
Amikor a nyugtalanság nem hagy maradást a pihentető alvásban, csendben csusszan ki a lány mellől az ágyból és kioson, hogy kiszellőztesse a fejét. Ez nem is olyan egyszerű dolog, ha valaki fakóvérű szeretőt tart.
Rendszerint a Meredélynél köt ki. Órákig tud ücsörögni itt egy kis flaska szesszel vagy a pipájával. Különös érzéseket kelt benne a hely. Mint amikor valaki egy régi barát mellé telepszik le, aki olyan régről ismeri, hogy a szavak egészen feleslegesnek tűnnek kettőjük között. Azok a hangok, melyek sikolyoknak, nyöszörgésnek keresztelt a köznyelv, valahogy kitisztítják a fejét. A hideg, furcsa szagú levegő, ami az üreg mélyéről feltekeredik. Az elő-előbújó hold csalóka lidércfényeket csillogtat a szakadék csipkés falán. Olykor az az érzése, mintha ezen a résen át régre tekintene vissza, az Óhazába. Azelőttre, hogy bárki, akit ismer megszületett volna.
Levendulaolaj illatát hozza a szél. Anélkül, hogy arra pillantana, tudja, hogy ezúttal nem sikerült észrevétlenül távoznia a szobából. De az is lehet, hogy a lány már rég tudja, ilyenkor hol keresse.*
- Käli *mosolyodik, s kitárva karját, maga mellé hívja kedvesét. Ha odatelepszik mellé a leterített köpenyre, közel húzza magához és csókot lehel a sötét fürtök közé.* - Remélem nem én keltettelek fel.
*Sokszor eszébe jut, mivé lett volna a lány nélkül. Volt idő, amikor úgy gondolta, sebezhetővé teszi, ha valakit közel enged magához. Talán így is van, de ha nincs a kis fakóvérű, már elnyelte volna a sötétség. A múlt árnyai. Az aggodalmak. A kitaszítottság.
Egy rossz mozdulatra felszisszen, de mindjárt mosolyodik is el. Egyáltalán nem vészes a sebhely, azokhoz képest, amik nyomát magán viseli, szinte nevetséges, de friss, csípős a kis nyavalyás a kézfején.*
- Egyre ügyesebben bánsz azzal az ostorral *mondja, hiszen az marta meg a jobbját... metint. Pár hasonló hegecskét már őriz a lány jóvoltából.* - Legalábbis remélem, hogy nem én leszek egyre puhányabb *szúrja oda azért tréfálkozva.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-19 12:49:05
Üzenet elküldve: 2019-04-19 12:49:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Menet közben megpróbálja megfigyelni, vajon a denevérek csoportját maguk mögött hagyják-e, mert jó lenne spórolni az olajjal. A halk neszeket meghallva és megállapítva, hogy nem ők keltik, egyik kezét figyelmeztetőn feltartja társainak, hogy ha esetleg még nem észlelték volna, kezdjenek odafigyelni rá. A járat kanyarodása új veszélyeket rejthet, ugyanakkor talán a bőrszárnyasokat is maguk mögött hagyhatják vele, ám mindenekelőtt a haldoklónak tetsző férfival kell törődniük, akit megközelítenek. Zeya tudja, hogy mestere már ott is térdelne mellette és vízkészletének utolsó cseppjeit diktálná bele, azonban nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a mágus mozgást látott errefelé. Már pedig akkor vagy ez a férfi volt, és akkor tán nem is olyan elesett, mint elsőre tűnik, vagy rejtőzhet itt még valami. Tekintete először mozgást keres a járatban és fent is, s ha nem észlel semmi aggasztót, elteszi a kardját. A víz csillogását is keresi a feltérképezéssel, nem árt készleteit feltölteni. Társaihoz fordul és suttogva szól.*
- Tartsuk nyitva a szemünket! Intézem.
*Vállalja magára a feladatot. Ha denevérre utaló jelet nem látott vagy hallott, akkor a következő javaslattal is előáll.*
- Próbáljátok elővenni az egyik lámpást, ne pocsékoljuk az olajat, ha nem muszáj! A térképet se árt folytatni.
*Fordul Kilvardhoz, és megmondja, hány lépést számolt a terem másik bejárata óta, ahol utoljára látta nála a térképet, rábízva, hogy felhasználja-e. Jobb, ha a mágus ugyanúgy mér mindig, ami eddig saját lépése volt, de hátha elfelejtette számolni, vagy mostantól az ő lépéseivel is korrigálna rajta. Leoldja a bőrtömlőjét és óvatosan lép a nyöszörgő férfihoz, kerülve, hogy árnyékot vessen rá a gyenge fényben. Sérüléseket keres rajta, illetve bármi szokatlant, beleértve azt is, hogy esetleg támadó szándékot fedezhet fel vagy fegyvert. Ha nem történik semmi rendkívüli, akkor letérdel mellé és felkínálja vizét, ellenőrizve a tömlő súlyát is, hogy megbecsülje, mennyi lehet még benne. Ha a férfi gyengének mutatkozik, nem engedi el, segít inni belőle.*
- Csak lassan! És csendesen.
*Motyogja halkan.*
- Zeya vagyok. Hogy kerültél ide?
*Menet közben megpróbálja megfigyelni, vajon a denevérek csoportját maguk mögött hagyják-e, mert jó lenne spórolni az olajjal. A halk neszeket meghallva és megállapítva, hogy nem ők keltik, egyik kezét figyelmeztetőn feltartja társainak, hogy ha esetleg még nem észlelték volna, kezdjenek odafigyelni rá. A járat kanyarodása új veszélyeket rejthet, ugyanakkor talán a bőrszárnyasokat is maguk mögött hagyhatják vele, ám mindenekelőtt a haldoklónak tetsző férfival kell törődniük, akit megközelítenek. Zeya tudja, hogy mestere már ott is térdelne mellette és vízkészletének utolsó cseppjeit diktálná bele, azonban nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a mágus mozgást látott errefelé. Már pedig akkor vagy ez a férfi volt, és akkor tán nem is olyan elesett, mint elsőre tűnik, vagy rejtőzhet itt még valami. Tekintete először mozgást keres a járatban és fent is, s ha nem észlel semmi aggasztót, elteszi a kardját. A víz csillogását is keresi a feltérképezéssel, nem árt készleteit feltölteni. Társaihoz fordul és suttogva szól.*
- Tartsuk nyitva a szemünket! Intézem.
*Vállalja magára a feladatot. Ha denevérre utaló jelet nem látott vagy hallott, akkor a következő javaslattal is előáll.*
- Próbáljátok elővenni az egyik lámpást, ne pocsékoljuk az olajat, ha nem muszáj! A térképet se árt folytatni.
*Fordul Kilvardhoz, és megmondja, hány lépést számolt a terem másik bejárata óta, ahol utoljára látta nála a térképet, rábízva, hogy felhasználja-e. Jobb, ha a mágus ugyanúgy mér mindig, ami eddig saját lépése volt, de hátha elfelejtette számolni, vagy mostantól az ő lépéseivel is korrigálna rajta. Leoldja a bőrtömlőjét és óvatosan lép a nyöszörgő férfihoz, kerülve, hogy árnyékot vessen rá a gyenge fényben. Sérüléseket keres rajta, illetve bármi szokatlant, beleértve azt is, hogy esetleg támadó szándékot fedezhet fel vagy fegyvert. Ha nem történik semmi rendkívüli, akkor letérdel mellé és felkínálja vizét, ellenőrizve a tömlő súlyát is, hogy megbecsülje, mennyi lehet még benne. Ha a férfi gyengének mutatkozik, nem engedi el, segít inni belőle.*
- Csak lassan! És csendesen.
*Motyogja halkan.*
- Zeya vagyok. Hogy kerültél ide?
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-17 09:44:11
Üzenet elküldve: 2019-04-17 09:44:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*Beáll a sor végére, ahogy Zeya mondta és óvatosan halad előre. Sérült lábát kímélendő inkább a másikra nehezedik, ha lehetősége van rá, akkor a dobótőrt rejtő kezével meg is támaszkodik a barlang falán. Fogait összeszorítja, és ha ez kevésnek bizonyulna, akkor az ajkát is beharapja, nehogy felszisszenjen egy-egy hasító lépésnél. Menet közben veszettül fülel, és alkalmanként azért vissza-visszanéz, hisz a termet nem látták be az uralkodó sötétség és a cseppkövek miatt, így az sem kizárt, hogy valami csak arra várt, hogy hátat fordítsanak neki.
Grem félelme sem kerüli el a figyelmét, ha alkalma van rá, akkor biztatóan rámosolyog, meg is veregeti a vállát, ügyelve nehogy meglepje és ezzel megijessze a lapogatásával. Ahogy lassan elhagyják a barlangtermet és inkább a folyosóra hajazó részhez érnek azonnal hallja a nem tőlük eredő zajt. Ahogy a csapat halad felismerni vél egy férfit, egyszerre nyugszik meg hang forrásának beazonosítása miatt és feszül meg a helyzet miatt kialakult kérdésekben. Mivel hátul van, nem erőlteti magát előre, a többiekre bízza az ügy közvetlen intézését, ő inkább a gondolatait pörgeti.
~ Ez meg mit keres itt? ~ kutat azonnal nyomok után a talajon, feltehetően nem sok sikerrel. ~ Szomjas a szerencsétlen, pedig elvileg itt van víz. ~ néz gyorsan a cseppkövekre, hogy itt is igaz-e az, ami a bejárat körül. ~ Persze legyengülhetett annyira, hogy már nem bír vizet keresni, de csak óvatosan. Simán lehet valami csapda. Meg ha nem is az, akkor is. Ha tényleg egy felszíni férfi, akkor is. Mit kezdünk vele? Hazakísérjük? Elküldjük Gremmel? Itt hagyjuk meghalni? És ha látunk még egyet? ~ Szeme közben folyamatosan fürkészi a környező sötétséget, csak néha vált egy-egy pillanatra a nyöszörgő és Uzazd felé. Előbbi még mindig potenciális veszélyforrás, utóbbi pedig érzékeny orra révén legjobb őrszemük, hogy kiszúrja, ha a földön fekvővel valami nincs rendben, vagy épp a sötétségben valaki rejtőzik. *
*Beáll a sor végére, ahogy Zeya mondta és óvatosan halad előre. Sérült lábát kímélendő inkább a másikra nehezedik, ha lehetősége van rá, akkor a dobótőrt rejtő kezével meg is támaszkodik a barlang falán. Fogait összeszorítja, és ha ez kevésnek bizonyulna, akkor az ajkát is beharapja, nehogy felszisszenjen egy-egy hasító lépésnél. Menet közben veszettül fülel, és alkalmanként azért vissza-visszanéz, hisz a termet nem látták be az uralkodó sötétség és a cseppkövek miatt, így az sem kizárt, hogy valami csak arra várt, hogy hátat fordítsanak neki.
Grem félelme sem kerüli el a figyelmét, ha alkalma van rá, akkor biztatóan rámosolyog, meg is veregeti a vállát, ügyelve nehogy meglepje és ezzel megijessze a lapogatásával. Ahogy lassan elhagyják a barlangtermet és inkább a folyosóra hajazó részhez érnek azonnal hallja a nem tőlük eredő zajt. Ahogy a csapat halad felismerni vél egy férfit, egyszerre nyugszik meg hang forrásának beazonosítása miatt és feszül meg a helyzet miatt kialakult kérdésekben. Mivel hátul van, nem erőlteti magát előre, a többiekre bízza az ügy közvetlen intézését, ő inkább a gondolatait pörgeti.
~ Ez meg mit keres itt? ~ kutat azonnal nyomok után a talajon, feltehetően nem sok sikerrel. ~ Szomjas a szerencsétlen, pedig elvileg itt van víz. ~ néz gyorsan a cseppkövekre, hogy itt is igaz-e az, ami a bejárat körül. ~ Persze legyengülhetett annyira, hogy már nem bír vizet keresni, de csak óvatosan. Simán lehet valami csapda. Meg ha nem is az, akkor is. Ha tényleg egy felszíni férfi, akkor is. Mit kezdünk vele? Hazakísérjük? Elküldjük Gremmel? Itt hagyjuk meghalni? És ha látunk még egyet? ~ Szeme közben folyamatosan fürkészi a környező sötétséget, csak néha vált egy-egy pillanatra a nyöszörgő és Uzazd felé. Előbbi még mindig potenciális veszélyforrás, utóbbi pedig érzékeny orra révén legjobb őrszemük, hogy kiszúrja, ha a földön fekvővel valami nincs rendben, vagy épp a sötétségben valaki rejtőzik. *
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-13 15:54:02
Üzenet elküldve: 2019-04-13 15:54:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Az olajlámpás fényében Rodderiego hiába keresi elhajított tőrét, sajnos komolyabb kutatás nélkül képtelen lesz visszaszerezni a fegyverét, így inkább lemond a tőrről. A bokájából még sugárzik a fájdalom és minden lépésre kínnal reagál, de egyelőre nem vészes, de ki tudja, a nap végére milyen állapotban lesz. Sajnos a férfire rájár a rúd mióta megkezdődött a kaland, előbb a bokája, most pedig a szárnyas lény okozta harapás, melyet ugyan elláttak, nem tudni, mennyire elégségesen.
Mindenesetre Rodd tettre készen várja a következő pillanatokat, figyelmét a vélt mozgás felé irányítva.
Tozeya közbenjárásával minden lámpásra takarás kerül, így csak Grem olajlámpásának csalóka fénye marad. Az apró láng különös, remegő árnyékokat szül a falakra, az álló- és függőcseppkövek oldalára. Olyannak tűnhet, mintha egy hatalmas szörnyeteg fogakkal teli szájában lennének.
A lány javaslatára az orkkal mennének elől, míg Grem lápása világítana nekik, Rodd és Kilvard pedig a menet végét zárnák. Zeya a varázsló intelmei ellenére karddal a kezében indul meg előre.
A pipa problémáján túllendülve az ork Tozeyával együtt vezetné a csapatot a kijáratnak vélt irányba, amerre a mozgást is tapasztalta. Ő sem teszi el fegyverét, így kimondatlan leszavazzák a mágus szavait. A szaglására még mindig nem számíthat, de jól gondolkodik, amíg a barlangteremben vannak, a különös növények közelében, addig nem is tisztulhat ki az orra.
Kilvard szótlan tűri, hogy intelmei nem találnak meghallgatásra, besorol a menet végére Rodderiego mellé és a csapat az olajlámpás imbolygó fényében megindulhat a vélt mozgás és a barlangból nyíló járat felfedezésére.
A rájuk hulló csendben minden lépés hangosnak hathat, pedig a tőlük telhető leghalkabban indulnak meg a járat felé. Grem egészen összehúzza magát, kezének remegése rájátszik a láng fényének imbolygására. Bár sokszor megjárta már a sötétséget, ez a barlang neki is ismeretlen és még nem is tapasztalt ilyet, mint most.
Ahogy megközelítik a járatot, halk, de ahogy közelednek, egyre erősödő hangú nyöszörgésszerű hangot hallhatnak. Kiérve a teremből a járat hengerszerűnek hat, apró cseppkövekkel tarkítva fentről-lentről. A járat erősen kanyarodik balra, s ahogy közelednek, az egyik nagyobb szikla mögött magzatpózba hajlott, szakad ruhájú humanoid lényt pillanthatnak meg az olajlámpás fényében a köveken feküdni. Ahogy pedig megközelítik egy csont soványra fogyott, koszos bőrű férfit ismerhetnek fel a látottban. Ő nyöszörög fájdalmasan és kimerülten.*
- Vizet... vizet... *Nyögi fáradt, vékony hangon.*
*Az olajlámpás fényében Rodderiego hiába keresi elhajított tőrét, sajnos komolyabb kutatás nélkül képtelen lesz visszaszerezni a fegyverét, így inkább lemond a tőrről. A bokájából még sugárzik a fájdalom és minden lépésre kínnal reagál, de egyelőre nem vészes, de ki tudja, a nap végére milyen állapotban lesz. Sajnos a férfire rájár a rúd mióta megkezdődött a kaland, előbb a bokája, most pedig a szárnyas lény okozta harapás, melyet ugyan elláttak, nem tudni, mennyire elégségesen.
Mindenesetre Rodd tettre készen várja a következő pillanatokat, figyelmét a vélt mozgás felé irányítva.
Tozeya közbenjárásával minden lámpásra takarás kerül, így csak Grem olajlámpásának csalóka fénye marad. Az apró láng különös, remegő árnyékokat szül a falakra, az álló- és függőcseppkövek oldalára. Olyannak tűnhet, mintha egy hatalmas szörnyeteg fogakkal teli szájában lennének.
A lány javaslatára az orkkal mennének elől, míg Grem lápása világítana nekik, Rodd és Kilvard pedig a menet végét zárnák. Zeya a varázsló intelmei ellenére karddal a kezében indul meg előre.
A pipa problémáján túllendülve az ork Tozeyával együtt vezetné a csapatot a kijáratnak vélt irányba, amerre a mozgást is tapasztalta. Ő sem teszi el fegyverét, így kimondatlan leszavazzák a mágus szavait. A szaglására még mindig nem számíthat, de jól gondolkodik, amíg a barlangteremben vannak, a különös növények közelében, addig nem is tisztulhat ki az orra.
Kilvard szótlan tűri, hogy intelmei nem találnak meghallgatásra, besorol a menet végére Rodderiego mellé és a csapat az olajlámpás imbolygó fényében megindulhat a vélt mozgás és a barlangból nyíló járat felfedezésére.
A rájuk hulló csendben minden lépés hangosnak hathat, pedig a tőlük telhető leghalkabban indulnak meg a járat felé. Grem egészen összehúzza magát, kezének remegése rájátszik a láng fényének imbolygására. Bár sokszor megjárta már a sötétséget, ez a barlang neki is ismeretlen és még nem is tapasztalt ilyet, mint most.
Ahogy megközelítik a járatot, halk, de ahogy közelednek, egyre erősödő hangú nyöszörgésszerű hangot hallhatnak. Kiérve a teremből a járat hengerszerűnek hat, apró cseppkövekkel tarkítva fentről-lentről. A járat erősen kanyarodik balra, s ahogy közelednek, az egyik nagyobb szikla mögött magzatpózba hajlott, szakad ruhájú humanoid lényt pillanthatnak meg az olajlámpás fényében a köveken feküdni. Ahogy pedig megközelítik egy csont soványra fogyott, koszos bőrű férfit ismerhetnek fel a látottban. Ő nyöszörög fájdalmasan és kimerülten.*
- Vizet... vizet... *Nyögi fáradt, vékony hangon.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-12 20:19:34
Üzenet elküldve: 2019-04-12 20:19:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Enyveskezű és Harcias//
* Értetlenül nézi Harga trappolását, de nem meri megkérdezni, hogy mi a gond. Úgyhogy csak megvonja vállát és ugyanolyan értetlenül néz tovább.
Közben a környéket is kezdi megismerni, hála az ork rendkívül egyszerű magyarázatának. És persze annak, hogy már másodszor megy végig ugyanazon az útszakaszon. Bár emlékezőtehetsége nincs az egekbe szökve, egy-két rom egészen ismerős látványt nyújt. Komótos mozdulattal mélyen előredönti fejét, majd szépen lassan vissza, jelezvén: megértette. Van tehát a Főtér, meg a Tisztás, ami nem ott van, mint a Főtér. Briliáns várostervezők lehetnek ezek az arthenioriak! Egyébként Böröngő nem is olyan nagyon buta fickó, csak egy kicsit lassú a felfogása. Viszont kisvártatva az is leesik neki, hogyan jutottak el az alvó törpék orrának pöcköléséig, holott az imént még a Főtérről és a Tisztásról beszélgettek. Ekkor szeme kitágul, ajkai felfelé görbülnek, homloka kisimul – alighanem a megértés jele tükröződik csupasz arcán. Ezt bizonyítja az is, amit ezután mond. *
– A törpék kicsik. A törpék viccesek. * Lehetetlen vitába szállni Böröngő kijelentéseivel. Habár nevetni nem kezd, innentől fogva széles vigyort hagy az arcán. Örül, hogy megértette a viccet. Merthogy nyilvánvalóan viccet hallott. Egyébként csendben követi az orkot. Néha eltűnődik magában, hogy honnan jön ez a sok víz, de a megoldás távol áll tőle, így sokszori eredménytelen próbálkozás után úgy dönt, megkérdezi. *
– Honnan jön eső? Remélem, nem ered meg nagyon. * Teszi hozzá, mintegy reagálva társa korábbi szavaira. Ekkor viszont eszébe jut a hely, ahova mennek: a Tisztás. Aztán egyből utána a Főtér, mivel még most sem teljesen biztos abban, hogy melyik helyre is mennek. Ő csak követi Hargát, mert Harga jól ismeri a helyet. Böröngőhöz képest biztosan. *
– Szeretnék enni már. * Aztán ásít egyet, de ez nem tántorítja el céljától. Most már biztosan nem kell sokat vándorolni ebben a furcsa városban, hogy enni kapjon. Meg aztán ki tudja? Talán még a verekedéshez is kedvet kap a végén. *
* Értetlenül nézi Harga trappolását, de nem meri megkérdezni, hogy mi a gond. Úgyhogy csak megvonja vállát és ugyanolyan értetlenül néz tovább.
Közben a környéket is kezdi megismerni, hála az ork rendkívül egyszerű magyarázatának. És persze annak, hogy már másodszor megy végig ugyanazon az útszakaszon. Bár emlékezőtehetsége nincs az egekbe szökve, egy-két rom egészen ismerős látványt nyújt. Komótos mozdulattal mélyen előredönti fejét, majd szépen lassan vissza, jelezvén: megértette. Van tehát a Főtér, meg a Tisztás, ami nem ott van, mint a Főtér. Briliáns várostervezők lehetnek ezek az arthenioriak! Egyébként Böröngő nem is olyan nagyon buta fickó, csak egy kicsit lassú a felfogása. Viszont kisvártatva az is leesik neki, hogyan jutottak el az alvó törpék orrának pöcköléséig, holott az imént még a Főtérről és a Tisztásról beszélgettek. Ekkor szeme kitágul, ajkai felfelé görbülnek, homloka kisimul – alighanem a megértés jele tükröződik csupasz arcán. Ezt bizonyítja az is, amit ezután mond. *
– A törpék kicsik. A törpék viccesek. * Lehetetlen vitába szállni Böröngő kijelentéseivel. Habár nevetni nem kezd, innentől fogva széles vigyort hagy az arcán. Örül, hogy megértette a viccet. Merthogy nyilvánvalóan viccet hallott. Egyébként csendben követi az orkot. Néha eltűnődik magában, hogy honnan jön ez a sok víz, de a megoldás távol áll tőle, így sokszori eredménytelen próbálkozás után úgy dönt, megkérdezi. *
– Honnan jön eső? Remélem, nem ered meg nagyon. * Teszi hozzá, mintegy reagálva társa korábbi szavaira. Ekkor viszont eszébe jut a hely, ahova mennek: a Tisztás. Aztán egyből utána a Főtér, mivel még most sem teljesen biztos abban, hogy melyik helyre is mennek. Ő csak követi Hargát, mert Harga jól ismeri a helyet. Böröngőhöz képest biztosan. *
– Szeretnék enni már. * Aztán ásít egyet, de ez nem tántorítja el céljától. Most már biztosan nem kell sokat vándorolni ebben a furcsa városban, hogy enni kapjon. Meg aztán ki tudja? Talán még a verekedéshez is kedvet kap a végén. *
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-12 11:56:14
Üzenet elküldve: 2019-04-12 11:56:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Szemmel láthatóan társai nem nagyon fogadják meg tanácsát, ahhoz túlságosan féltik életük. Valahol meg tudja érteni az aggályukat, de ettől függetlenül nem tartja jó ötletnek. Senki sem kedveli, ha betörnek az otthonába, ha pedig fegyverrel a kézben teszik ezt, hát még inkább fenyegetően hathat. Úgy tűnik azonban, hogy némán leszavazták az érvelését, így csendben sorol be a menetoszlopba.
Ha ismerné Rodd gondolatait, bizonyára nem értene velük egyet. Jóformán semmit sem tudnak ezekről a lényekről azon kívül, hogy idelenn élnek. Tán nekik sem jó, hogy megnyílt a föld felszíne, ha pedig valóban arra készülnek, hogy lerohanják a várost, jó sokan kell lenniük. De ez utóbbi a legrosszabb eshetőség.
Számolja a lépéseket, hogy majd ha elegendő fény áll rendelkezésére, fel tudja vinni a térképre, még is mekkora távolságot tettek meg eddig.*
*Szemmel láthatóan társai nem nagyon fogadják meg tanácsát, ahhoz túlságosan féltik életük. Valahol meg tudja érteni az aggályukat, de ettől függetlenül nem tartja jó ötletnek. Senki sem kedveli, ha betörnek az otthonába, ha pedig fegyverrel a kézben teszik ezt, hát még inkább fenyegetően hathat. Úgy tűnik azonban, hogy némán leszavazták az érvelését, így csendben sorol be a menetoszlopba.
Ha ismerné Rodd gondolatait, bizonyára nem értene velük egyet. Jóformán semmit sem tudnak ezekről a lényekről azon kívül, hogy idelenn élnek. Tán nekik sem jó, hogy megnyílt a föld felszíne, ha pedig valóban arra készülnek, hogy lerohanják a várost, jó sokan kell lenniük. De ez utóbbi a legrosszabb eshetőség.
Számolja a lépéseket, hogy majd ha elegendő fény áll rendelkezésére, fel tudja vinni a térképre, még is mekkora távolságot tettek meg eddig.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-11 13:35:38
Üzenet elküldve: 2019-04-11 13:35:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
-Igen. Megkérhettelek volna, de így biztos, hogy el lett oltva.
*Válaszolja Kilvardnak. Visszatér a megfigyelő állásába. Az őrködést addig folytatja, amíg Zeya átnyújtja neki a lámpát. Átnyújtja a köpenyét, hogy abba bele tudják tenni a lámpát.*
-Köszi.
*A fegyverét nem fogja eltenni. Nem tudja, hogy Kilvard honnan veszi, hogy nincs rá szükségük. Végül is nem diplomáciai úton vannak itt, hanem inkább feltérképezni a helyzetet, hogy megtudják mit terveznek azok a lények amikről Abogr beszélt. Kilvard túlságosan megbízik azokban a lényekben.*
-Oké.
*Felel Zeyának. Most lehet, hogy egy kicsit szűkszavú, de még mindig az a fura növény irritálja az orrát. Már izgatottan várja az indulást. Hátha ott nem lesznek ezekből a növényekből és újra számíthat az orrára.*
-Igen. Megkérhettelek volna, de így biztos, hogy el lett oltva.
*Válaszolja Kilvardnak. Visszatér a megfigyelő állásába. Az őrködést addig folytatja, amíg Zeya átnyújtja neki a lámpát. Átnyújtja a köpenyét, hogy abba bele tudják tenni a lámpát.*
-Köszi.
*A fegyverét nem fogja eltenni. Nem tudja, hogy Kilvard honnan veszi, hogy nincs rá szükségük. Végül is nem diplomáciai úton vannak itt, hanem inkább feltérképezni a helyzetet, hogy megtudják mit terveznek azok a lények amikről Abogr beszélt. Kilvard túlságosan megbízik azokban a lényekben.*
-Oké.
*Felel Zeyának. Most lehet, hogy egy kicsit szűkszavú, de még mindig az a fura növény irritálja az orrát. Már izgatottan várja az indulást. Hátha ott nem lesznek ezekből a növényekből és újra számíthat az orrára.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-10 20:45:08
Üzenet elküldve: 2019-04-10 20:45:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
- Oké.
*Feleli röviden Roddnak a javaslatra, természetesen nem gondolta ő sem, hogy rögzítés nélkül hagyná a kötél végét, úgyhogy tulajdonképpen egyre gondoltak. A lámpások visszaszerzése után a maga részéről a takarásra fel tudja használni a továbbiakban is varázsköpenyt, hisz eddig még nem viselte. Uzazdhoz lép.*
- Ha akarod vinni a magadét, csavarjuk a köpenyedbe, vagy odaadom a takarómat.
*Uzazd döntésétől függően segít neki elhelyezni a világító gombákat. A magáét mindenképpen magánál akarja tartani, és úgy gondolja, jobb, ha a társánál is ott az övé. Sosem lehet tudni, mikor szakadnak el egymástól, vagy mikor adódik szükség rá, idelent a fény a túlélés záloga. A lámpást a köpennyel ráköti a tarisznyájára. Kilvard figyelmeztetésére kelletlen arcot vág.*
- Remek…
*Morog halkan és innentől kezdve lehalkítja a hangját.*
- Ha elől mész, megyek fegyver nélkül.
*Teszi meg „javaslatát” a mágusnak, aki feltehetően nem fog rajongani az ötletért, vagy ha mégis, akkor kénytelen betartani az ígéretét. Rodd felvetésére bólint.*
- Beválhat.
*Hacsak nem kardoskodik érte Kilvard, hogy az élen menjen, akkor Uzazdhoz fordul.*
- Megyünk elől? Grem, világíts nekünk! A többiek utána. És lehetőleg csendben.
*A térképész és a sebesült jobb helyen lesz a menet végén. Ugyan a hátukba is kerülhet ellenfél, szemből mégis nagyobb a kockázat. A lámpa fényén meg így osztoznak a legjobban.*
- Míg nem érünk ki a denevértanyáról, félig vakok vagyunk. Óvatosan a fegyverekkel!
*A kardot előveszi, bár a fényviszonyok miatt inkább csak lelke megnyugtatására tartja a kezében. Meglehet, hogy puszta kézzel lesz kénytelen harcolni, de legalább a terep kitapogatására is használhatja alkalmasint a pengét. A lépéseket igyekszik megint számolni a térkép folytatásához.*
- Oké.
*Feleli röviden Roddnak a javaslatra, természetesen nem gondolta ő sem, hogy rögzítés nélkül hagyná a kötél végét, úgyhogy tulajdonképpen egyre gondoltak. A lámpások visszaszerzése után a maga részéről a takarásra fel tudja használni a továbbiakban is varázsköpenyt, hisz eddig még nem viselte. Uzazdhoz lép.*
- Ha akarod vinni a magadét, csavarjuk a köpenyedbe, vagy odaadom a takarómat.
*Uzazd döntésétől függően segít neki elhelyezni a világító gombákat. A magáét mindenképpen magánál akarja tartani, és úgy gondolja, jobb, ha a társánál is ott az övé. Sosem lehet tudni, mikor szakadnak el egymástól, vagy mikor adódik szükség rá, idelent a fény a túlélés záloga. A lámpást a köpennyel ráköti a tarisznyájára. Kilvard figyelmeztetésére kelletlen arcot vág.*
- Remek…
*Morog halkan és innentől kezdve lehalkítja a hangját.*
- Ha elől mész, megyek fegyver nélkül.
*Teszi meg „javaslatát” a mágusnak, aki feltehetően nem fog rajongani az ötletért, vagy ha mégis, akkor kénytelen betartani az ígéretét. Rodd felvetésére bólint.*
- Beválhat.
*Hacsak nem kardoskodik érte Kilvard, hogy az élen menjen, akkor Uzazdhoz fordul.*
- Megyünk elől? Grem, világíts nekünk! A többiek utána. És lehetőleg csendben.
*A térképész és a sebesült jobb helyen lesz a menet végén. Ugyan a hátukba is kerülhet ellenfél, szemből mégis nagyobb a kockázat. A lámpa fényén meg így osztoznak a legjobban.*
- Míg nem érünk ki a denevértanyáról, félig vakok vagyunk. Óvatosan a fegyverekkel!
*A kardot előveszi, bár a fényviszonyok miatt inkább csak lelke megnyugtatására tartja a kezében. Meglehet, hogy puszta kézzel lesz kénytelen harcolni, de legalább a terep kitapogatására is használhatja alkalmasint a pengét. A lépéseket igyekszik megint számolni a térkép folytatásához.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-08 16:02:37
Üzenet elküldve: 2019-04-08 16:02:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
- Köszönöm a segítséget. * mondja Zeyának a sebével kapcsolatos ügyködéséért. Csak remélni tudja, hogy elegendő lesz amit tettek és nem fertőződik el a sebe. Nagy lendülettel veti bele magát a lámpások visszaszerzésébe, és segít a nőnek ahol csak tud. *
- Én a kezünkre gondoltam, akkor ha mellé megy nem kell a lények közelébe mennünk, hogy visszahúzzuk. * mondja még Zeyának, de akárhogy is alakul a végen sikeresen lezárják a lámpásos kérdést. Grem lámpájának tompa fényében próbál hunyorogva körbenézni, majd arra jut, hogy az eldobott kése marad, ahol van. Egyfelől fogalma sincs már merre dobta, másfelől sem a halovány fényforrástól eltávolodni nincs kedve, se a társait sétáltatni egy nyamvadt dobótőr miatt. Van még nála pár darab és késből is hasonló célú, így ez a veszteség vállalható. Ráadásul a mágusnak nem fér a zabszem a hátsójába, rögtön utasítja őket, hogy mit és hogyan csináljanak. Vitatkozni nincs kedve, de azért magában végiggondolja a helyzetet.
~ Itt vagyunk lenn vagy ötven méterrel a föld alatt. Ezek a lények eddig nem nagyon láttak még gondolkodó felszínit sem, nemhogy fegyvert. Amelyik igen, az meg Abogr szerint most akarja lerohanni a várost. Azt meg nagyon nem érdekel, ha azok felismerik a fegyvert, hisz jelenlétünk legalább olyan ingerlő lehet, mint a fegyvereink. Abogr flótája meg jó móka, csak egy ilyen helyen adott esetben a nyomunkra vezethet, majd ott jöhet szóba, ahol több folyosó van és körbevisszhangzik minden, nem egyértelmű honnan jön a hang. Ugyanakkor ha már van itt olyan lény, amit zavar a fény, lehet nem a vassal kellene kezdeni a támadást. ~ Jut a gondolatmenete végére és annak eredményeképp, még ugyan gondosan takarva, de bal kezébe veszi a lámpát, hogy alkalomadtán az esetleges támadókat el tudja vakítani vagy közé tudja hajítani. *
- Részemről indulhatunk. Ezt azért előkészítem, hátha szükség lesz rá, hogy elvakítsunk vele egy támadót. Vagy ráuszítsunk mindenféle dögöt. * vigyorog picit megviselten a fájdalom okozta fáradtságtól. Jobb alkarjára fogva azért előkészít egy dobótőrt is, majd fájós bokáját mozgatva próbálja újra bemelegíteni a fájós és dagadt testrészt. *
- Köszönöm a segítséget. * mondja Zeyának a sebével kapcsolatos ügyködéséért. Csak remélni tudja, hogy elegendő lesz amit tettek és nem fertőződik el a sebe. Nagy lendülettel veti bele magát a lámpások visszaszerzésébe, és segít a nőnek ahol csak tud. *
- Én a kezünkre gondoltam, akkor ha mellé megy nem kell a lények közelébe mennünk, hogy visszahúzzuk. * mondja még Zeyának, de akárhogy is alakul a végen sikeresen lezárják a lámpásos kérdést. Grem lámpájának tompa fényében próbál hunyorogva körbenézni, majd arra jut, hogy az eldobott kése marad, ahol van. Egyfelől fogalma sincs már merre dobta, másfelől sem a halovány fényforrástól eltávolodni nincs kedve, se a társait sétáltatni egy nyamvadt dobótőr miatt. Van még nála pár darab és késből is hasonló célú, így ez a veszteség vállalható. Ráadásul a mágusnak nem fér a zabszem a hátsójába, rögtön utasítja őket, hogy mit és hogyan csináljanak. Vitatkozni nincs kedve, de azért magában végiggondolja a helyzetet.
~ Itt vagyunk lenn vagy ötven méterrel a föld alatt. Ezek a lények eddig nem nagyon láttak még gondolkodó felszínit sem, nemhogy fegyvert. Amelyik igen, az meg Abogr szerint most akarja lerohanni a várost. Azt meg nagyon nem érdekel, ha azok felismerik a fegyvert, hisz jelenlétünk legalább olyan ingerlő lehet, mint a fegyvereink. Abogr flótája meg jó móka, csak egy ilyen helyen adott esetben a nyomunkra vezethet, majd ott jöhet szóba, ahol több folyosó van és körbevisszhangzik minden, nem egyértelmű honnan jön a hang. Ugyanakkor ha már van itt olyan lény, amit zavar a fény, lehet nem a vassal kellene kezdeni a támadást. ~ Jut a gondolatmenete végére és annak eredményeképp, még ugyan gondosan takarva, de bal kezébe veszi a lámpát, hogy alkalomadtán az esetleges támadókat el tudja vakítani vagy közé tudja hajítani. *
- Részemről indulhatunk. Ezt azért előkészítem, hátha szükség lesz rá, hogy elvakítsunk vele egy támadót. Vagy ráuszítsunk mindenféle dögöt. * vigyorog picit megviselten a fájdalom okozta fáradtságtól. Jobb alkarjára fogva azért előkészít egy dobótőrt is, majd fájós bokáját mozgatva próbálja újra bemelegíteni a fájós és dagadt testrészt. *
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-08 13:46:59
Üzenet elküldve: 2019-04-08 13:46:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Enyveskezű és Harcias//
*Szerencsére a sisakja miatt csak egy kicsit zavarja az eső, ezért nem vágja földhöz mérgében. Mint látható tehát, Harga bírja az önuralom erényét, egészen addig, amíg fel nem dühítik. Hogy ez ne történjen meg trappolással vezeti le a feszültséget. A trappolás a sárosabb részeken tapicskolásba megy át, de azért csak csinálja. A csizmája kibír ennyi, az meg nem érdekli, hogy mást is összefröcskölhet. *
– Ja. De azért sokszor akad ott valami hülye, aki épp megérkezett a városba és csak bambán bámészkodik. Egyszer jól megpöcköltem ott egy törpe orrát, aki a padon aludt. * Dicsekszik. Kedves emlék, úgyhogy vigyorog rajta.*
– Hát nem a Főtér felé. Az egyik vége a tér a városnak, a másik vége meg a tisztás. *Magyarázza az álló óriásnak. Ha nem is helyesek az ismeretei, akkor is biztosan állítja, hogy így van.*
– De ha nagyon megered, akkor azért nem akarok majd a tisztáson ácsorogni. Olyankor úgyse jön senki, akit meg lehet verni. * Ezzel elindul. Int Böröngőnek, hogy ő is jöjjön.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-04 19:43:12
Üzenet elküldve: 2019-04-04 19:43:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Enyveskezű és Harcias//
* Társával ellentétben halotti nyugalommal bámul maga elé. Néha belekezd az orráról lefolyó esőcseppek megszámolásába, de többnyire gyorsan feladja, így figyelme középpontjában továbbra is Harga áll. Lassan ugyan, viszont legalább biztosan azt is megérti, hogy miért kell beverni mások képét. Mert az úgy jó. Kész. A főtér és a tisztás hallatán felemeli a fejét. Bár nem tudja, mi az a meditálás, viszont elég buta dolognak tűnik, abból ítélve, hogy csak a leghülyébbek szokták azt csinálni. Ő biztosan nem fog leülni meditálni! A tisztást még nem volt alkalma meglátogatni, a főtérről meg nem tudhatja biztosan, hogy az. Ennek ellenére eléggé főteres hangulata volt annak a térnek, ahol kút volt és benne víz. Nem is rest megjegyezni hát. *
– Ott voltam! Főtéren víz van, karaván nincs! * Legalábbis nem rémlik neki, hogy látott volna egyet is. Sőt, ha látott volna, nem jött volna erre tovább. Így egész hamar jut arra a következtetésre, hogy a másik helyet kell felkutatniuk. *
– Hol van tisztás? * Ekkor már meg is áll, hiszen most, hogy tudják, merre mennek ideje irányt változtatni. Illetve csak akkor, ha nem mennek rossz irányba. Viszont akár jó irányba tartanak, akár nem, azzal semmit nem veszítenek, ha megállnak egy percre. Ellenben azzal veszítenének, ha rossz irányba mennének még néhány lépést, elvégre annyival többet kellene a tisztás felé haladni. Ilyen és ehhez hasonló mélyenszántó gondolatok fogalmazódnak meg kopasz fejében és így történik az, hogy megáll az út közepén. Szerencsére a forgalmat nem igazán tartja fel, hiszen amúgy sincsenek sokan az utcán. Valószínűleg az eső miatt. *
~ Az emberek félnek esőtől? ~
* Társával ellentétben halotti nyugalommal bámul maga elé. Néha belekezd az orráról lefolyó esőcseppek megszámolásába, de többnyire gyorsan feladja, így figyelme középpontjában továbbra is Harga áll. Lassan ugyan, viszont legalább biztosan azt is megérti, hogy miért kell beverni mások képét. Mert az úgy jó. Kész. A főtér és a tisztás hallatán felemeli a fejét. Bár nem tudja, mi az a meditálás, viszont elég buta dolognak tűnik, abból ítélve, hogy csak a leghülyébbek szokták azt csinálni. Ő biztosan nem fog leülni meditálni! A tisztást még nem volt alkalma meglátogatni, a főtérről meg nem tudhatja biztosan, hogy az. Ennek ellenére eléggé főteres hangulata volt annak a térnek, ahol kút volt és benne víz. Nem is rest megjegyezni hát. *
– Ott voltam! Főtéren víz van, karaván nincs! * Legalábbis nem rémlik neki, hogy látott volna egyet is. Sőt, ha látott volna, nem jött volna erre tovább. Így egész hamar jut arra a következtetésre, hogy a másik helyet kell felkutatniuk. *
– Hol van tisztás? * Ekkor már meg is áll, hiszen most, hogy tudják, merre mennek ideje irányt változtatni. Illetve csak akkor, ha nem mennek rossz irányba. Viszont akár jó irányba tartanak, akár nem, azzal semmit nem veszítenek, ha megállnak egy percre. Ellenben azzal veszítenének, ha rossz irányba mennének még néhány lépést, elvégre annyival többet kellene a tisztás felé haladni. Ilyen és ehhez hasonló mélyenszántó gondolatok fogalmazódnak meg kopasz fejében és így történik az, hogy megáll az út közepén. Szerencsére a forgalmat nem igazán tartja fel, hiszen amúgy sincsenek sokan az utcán. Valószínűleg az eső miatt. *
~ Az emberek félnek esőtől? ~
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-03 21:16:24
Üzenet elküldve: 2019-04-03 21:16:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Rodderiego sebe kimosásra és ellátásra kerül, a pálinka csípi a harapás helyét, de egyelőre jónak tűnik a dolog. Ezután Tozeya és Rodd közös munkája eredményeképpen elkészül a kövekkel lesúlyozott eszköz, amellyel mindketten próbát tehetnek, s munkájuk eredményre is jut.
Bár többször kell megejteniük a dobást, hisz két lámpás van, de fertályórányi munka után visszaszerezhetik mindkét lámpásukat. A vászon alól kiszabadult, most már sötétségben lévő lények csivitelve visszaszállnak a mennyezet felé, hogy immáron fénytől nem zavartatva békében a kövekre tapadjanak apró karmaikkal. Grem a második lámpa letakarása után meggyújtja az olajlámpást, így a csapatra erős félhomály ereszkedik, amely a továbbhaladáshoz elég, harchoz és pontos tájékozódáshoz már kevésbé.
Bár hosszabb időbe telt, Zeya és Rodd elégedett lehet az együttműködéssel, persze a két lámpás letakarását meg kell oldani, hisz félő, ha újra felfénylik a törhetetlen üveg mögött ragyogó gomba, a szárnyas dögök újra támadásba lendülnek.
Uzazd közben megszünteti a zavaró pipafüstöt, kiveszi Kilvard kezéből a pipát, belőle az izzó dohányt a talajra szórja és eloltja a talpával. Mindez persze kevésbé tetszik a varázslónak, de a továbbvezető járat sötétjében mozgó alak elvonja a figyelmét a problémáról. Viszont a rájuk ereszkedő sötétben, amelyben az olajlámpás nem nyújt jó látást, az alakot már nem tudja követni a tekintetével.
Kilvard figyelmezteti a lámpások problémáját megoldó kettőst, Grem félve húzódik Uzazd mögé, talán megrémisztette a korábban hallott leírás a mély szörnyű lényeiről, képzelete valódi szörnyeket láttat vele a sötétségben.
Mindenkinek joga van eldönteni, hogy hallgat-e a varázsló utasítására és fegyvertelenül néznek szembe a továbbvezető járat sötétjével.*
*Rodderiego sebe kimosásra és ellátásra kerül, a pálinka csípi a harapás helyét, de egyelőre jónak tűnik a dolog. Ezután Tozeya és Rodd közös munkája eredményeképpen elkészül a kövekkel lesúlyozott eszköz, amellyel mindketten próbát tehetnek, s munkájuk eredményre is jut.
Bár többször kell megejteniük a dobást, hisz két lámpás van, de fertályórányi munka után visszaszerezhetik mindkét lámpásukat. A vászon alól kiszabadult, most már sötétségben lévő lények csivitelve visszaszállnak a mennyezet felé, hogy immáron fénytől nem zavartatva békében a kövekre tapadjanak apró karmaikkal. Grem a második lámpa letakarása után meggyújtja az olajlámpást, így a csapatra erős félhomály ereszkedik, amely a továbbhaladáshoz elég, harchoz és pontos tájékozódáshoz már kevésbé.
Bár hosszabb időbe telt, Zeya és Rodd elégedett lehet az együttműködéssel, persze a két lámpás letakarását meg kell oldani, hisz félő, ha újra felfénylik a törhetetlen üveg mögött ragyogó gomba, a szárnyas dögök újra támadásba lendülnek.
Uzazd közben megszünteti a zavaró pipafüstöt, kiveszi Kilvard kezéből a pipát, belőle az izzó dohányt a talajra szórja és eloltja a talpával. Mindez persze kevésbé tetszik a varázslónak, de a továbbvezető járat sötétjében mozgó alak elvonja a figyelmét a problémáról. Viszont a rájuk ereszkedő sötétben, amelyben az olajlámpás nem nyújt jó látást, az alakot már nem tudja követni a tekintetével.
Kilvard figyelmezteti a lámpások problémáját megoldó kettőst, Grem félve húzódik Uzazd mögé, talán megrémisztette a korábban hallott leírás a mély szörnyű lényeiről, képzelete valódi szörnyeket láttat vele a sötétségben.
Mindenkinek joga van eldönteni, hogy hallgat-e a varázsló utasítására és fegyvertelenül néznek szembe a továbbvezető járat sötétjével.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-02 00:27:17
Üzenet elküldve: 2019-04-02 00:27:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Figyelmesen hallgatja Zeya és Rodd tanácskozását, miközben jóízűen pöfékel a pipával. Belebámul a sötéten ásító alagútba, és mintha mozgást vélne felfedezni. Biztos, hogy nem csak a szeme káprázott. Homlokráncolva fürkészi tovább a feketéllő barlangot, mikor hirtelen az ork lép oda hozzá és tépi ki kezéből a pipát, a földre dobja és mindennek a tetejébe még rá is tapos. Döbbenten ül ott a kősziklán még néhány másodpercig, majd még mindig csodálkozva fordul az ork felé.*
-Meg is kérhettél volna, hogy oltsam el, Uzazd uram.
*Tekintetében még mindig végtelen értetlenséggel hajol le, hogy felnyalábolja a pipát, majd a belső zsebébe gyűri.*
-Orkok.
*Motyogja a bajsza alatt, majd feltápászkodik a kőről, hogy közelebb léphessen a lámpásokkal ügyködő kettőshöz. Elővehetné a térképet, hogy berajzolhassa a barlangot, de az Fény nélkül macerás, így későbbre hagyja.*
-Legyetek résen, már nem vagyunk egyedül.
*Mormogja a hármasnak, majd jelentőségteljesen a továbbhaladásuk irányába tekint, amerre az alakot vélte felfedezni.*
-Ne vegyetek elő fegyvert, csak ha nincs más választásunk.
*Teszi hozzá. Bármiféle lényekkel van is dolguk, nem szeretné őket ingerelni.*
*Figyelmesen hallgatja Zeya és Rodd tanácskozását, miközben jóízűen pöfékel a pipával. Belebámul a sötéten ásító alagútba, és mintha mozgást vélne felfedezni. Biztos, hogy nem csak a szeme káprázott. Homlokráncolva fürkészi tovább a feketéllő barlangot, mikor hirtelen az ork lép oda hozzá és tépi ki kezéből a pipát, a földre dobja és mindennek a tetejébe még rá is tapos. Döbbenten ül ott a kősziklán még néhány másodpercig, majd még mindig csodálkozva fordul az ork felé.*
-Meg is kérhettél volna, hogy oltsam el, Uzazd uram.
*Tekintetében még mindig végtelen értetlenséggel hajol le, hogy felnyalábolja a pipát, majd a belső zsebébe gyűri.*
-Orkok.
*Motyogja a bajsza alatt, majd feltápászkodik a kőről, hogy közelebb léphessen a lámpásokkal ügyködő kettőshöz. Elővehetné a térképet, hogy berajzolhassa a barlangot, de az Fény nélkül macerás, így későbbre hagyja.*
-Legyetek résen, már nem vagyunk egyedül.
*Mormogja a hármasnak, majd jelentőségteljesen a továbbhaladásuk irányába tekint, amerre az alakot vélte felfedezni.*
-Ne vegyetek elő fegyvert, csak ha nincs más választásunk.
*Teszi hozzá. Bármiféle lényekkel van is dolguk, nem szeretné őket ingerelni.*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-01 15:42:08
Üzenet elküldve: 2019-04-01 15:42:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*Ahogy elvállalja az őrködés feladatát, gyorsan keres magának egy megfelelő helyet. Olyat ami nincs túl messze a barlangterem másik kijáratától és nem zavarja meg a lápások megszerzésén ügyködő Roddot, Zeyát és Gremet, viszont nincs túl közel a másik kijárattól, így ha meg akarják támadni, van ideje védekezni. A látás nehézkes a sötét barlangban, az orrát pedig zavarja a fura növény. Erre még rátesz Kilvard pipázása is. Hogy kiküszöbölje a pipa okozta gondot, oldalazva oda sétál Kilvardhoz, úgy hogy közben még mindig a sötét kijáratot figyeli. Mikor odaér Kilvardhoz, kiveszi a kezéből a pipát és a tartalmát a földre szórja, majd rátapos, hogy elaludjon a parázs is.*
-Bocsánat, de a pipa füstje nem tud kiszellőzni innen, így viszont zavarja az orromat. Mikor kiértünk, csak mond, hogy mennyibe kerül egy ilyen dohány és megadom az árát, de ne most füstölögj. Még egyszer bocsánat és a dohány árát is megadom.
*Mondja Kilvardnak kedves hangnemben.*
-Ha akarod megosztom veled az őrködés izgalmas feladatát.
*Ajánlja fel Kilvardnak. A választól függetlenül visszatér a megfigyelő helyére és figyeli tovább a sötétséget.*
*Ahogy elvállalja az őrködés feladatát, gyorsan keres magának egy megfelelő helyet. Olyat ami nincs túl messze a barlangterem másik kijáratától és nem zavarja meg a lápások megszerzésén ügyködő Roddot, Zeyát és Gremet, viszont nincs túl közel a másik kijárattól, így ha meg akarják támadni, van ideje védekezni. A látás nehézkes a sötét barlangban, az orrát pedig zavarja a fura növény. Erre még rátesz Kilvard pipázása is. Hogy kiküszöbölje a pipa okozta gondot, oldalazva oda sétál Kilvardhoz, úgy hogy közben még mindig a sötét kijáratot figyeli. Mikor odaér Kilvardhoz, kiveszi a kezéből a pipát és a tartalmát a földre szórja, majd rátapos, hogy elaludjon a parázs is.*
-Bocsánat, de a pipa füstje nem tud kiszellőzni innen, így viszont zavarja az orromat. Mikor kiértünk, csak mond, hogy mennyibe kerül egy ilyen dohány és megadom az árát, de ne most füstölögj. Még egyszer bocsánat és a dohány árát is megadom.
*Mondja Kilvardnak kedves hangnemben.*
-Ha akarod megosztom veled az őrködés izgalmas feladatát.
*Ajánlja fel Kilvardnak. A választól függetlenül visszatér a megfigyelő helyére és figyeli tovább a sötétséget.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-01 14:10:20
Üzenet elküldve: 2019-04-01 14:10:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Enyveskezű és Harcias//
*Visszamered az értetlen óriásra. Nem érti, hogy min és mit nem ért a behemót. Kicsit kezdi magát fel is húzni azon, hogy még egy saját magánál is nehezebb felfogású társa van. Az egy dolog, hogy Hargának minden problémára egy válasza van, az erőszak, az viszont már nehezen fér a fejébe, hogy valaki még ezt sem képes vagy hajlandó következetesen alkalmazni. *
– Hát… a lényeg az, hogy van tejel és csendben marad, vagy beverjük a képét. *Válaszolja a kedvesség kérdését kizárva a mérlegelésből. Így már sokkal egyszerűbb kell legyen a dolog az óriásnak is.*
– A tisztás és a főtér jó szokott lenni, ott minden hülye megfordul. A tisztáson folyton jönnek a szántóföldekről, meg mennek a szántóföldekre. A leghülyébbek meg leülnek és mediálnak. Na azokat a legjobb felrúgni. *Egyelőre csak mesél, még nem döntötte el, hogy melyik irányba vezeti a csapatot.*
*Visszamered az értetlen óriásra. Nem érti, hogy min és mit nem ért a behemót. Kicsit kezdi magát fel is húzni azon, hogy még egy saját magánál is nehezebb felfogású társa van. Az egy dolog, hogy Hargának minden problémára egy válasza van, az erőszak, az viszont már nehezen fér a fejébe, hogy valaki még ezt sem képes vagy hajlandó következetesen alkalmazni. *
– Hát… a lényeg az, hogy van tejel és csendben marad, vagy beverjük a képét. *Válaszolja a kedvesség kérdését kizárva a mérlegelésből. Így már sokkal egyszerűbb kell legyen a dolog az óriásnak is.*
– A tisztás és a főtér jó szokott lenni, ott minden hülye megfordul. A tisztáson folyton jönnek a szántóföldekről, meg mennek a szántóföldekre. A leghülyébbek meg leülnek és mediálnak. Na azokat a legjobb felrúgni. *Egyelőre csak mesél, még nem döntötte el, hogy melyik irányba vezeti a csapatot.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-31 18:36:37
Üzenet elküldve: 2019-03-31 18:36:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Grem kísérlete beválik. Bólint.*
- Helyes, egy gonddal kevesebb. Egyelőre nem kell égve tartani, csak ha a második lámpásért megyünk.
*Mivel az az olaj véges, jobb lesz vigyázniuk rá. Ki tudja, mekkora szakaszon élnek ezek a lények a barlangban? A terem hatalmas, és Kilvard szerint arrafelé visz az út tovább, ahol a sötétség tátong. Talán a fényerővel a gombalámpásnál is próbálkozhatnak valamilyen szövet takarásában, ha a bőrszárnyasok csapata olyan kiterjedt lenne.*
- Itt nem süllyed el, és olyan messzire nem tudom dobni, amilyen hosszú ez a kötél. De kösd a végét egy sziklához, ha gondolod.
*Motyogja Rodd szavaira a kötél rögzítését illetően és megvonja a vállát. Ha ketten dolgoznak egyszerre, úgy gyorsabb. A közelebb eső fényforrás felé helyezkedik, igyekszik eltalálni a biztonságos távolságot, ahonnan még nem vonja magára a denevérek figyelmét, de már van esélye dobni. Ha elindulnak felé, akkor hátrál. Ha sikerül elhelyezkednie, akkor megpróbálkozik a dobással. Többször is, ha elsőre nem sikerül, aminek nagy esélyét érzi, hiszen ki kell tapasztalnia a kezdetleges eszköz mozgását. Csak akkor nem próbálja újra, ha nyilvánvalóan értelmetlen, például lehet, hogy a röpködő állatokról valamiképp lepattan, vagy azok elhúzzák, így nem tud a célra esni a takaró. Elhúzás esetén még jól jöhet a kötél másik végének kikötése is. S persze a harmadik sikertelen próbálkozás esetén átadja a lehetőséget, hátha másnak, például Roddnak vagy Uzazdnak több szerencséje lesz.*
*Grem kísérlete beválik. Bólint.*
- Helyes, egy gonddal kevesebb. Egyelőre nem kell égve tartani, csak ha a második lámpásért megyünk.
*Mivel az az olaj véges, jobb lesz vigyázniuk rá. Ki tudja, mekkora szakaszon élnek ezek a lények a barlangban? A terem hatalmas, és Kilvard szerint arrafelé visz az út tovább, ahol a sötétség tátong. Talán a fényerővel a gombalámpásnál is próbálkozhatnak valamilyen szövet takarásában, ha a bőrszárnyasok csapata olyan kiterjedt lenne.*
- Itt nem süllyed el, és olyan messzire nem tudom dobni, amilyen hosszú ez a kötél. De kösd a végét egy sziklához, ha gondolod.
*Motyogja Rodd szavaira a kötél rögzítését illetően és megvonja a vállát. Ha ketten dolgoznak egyszerre, úgy gyorsabb. A közelebb eső fényforrás felé helyezkedik, igyekszik eltalálni a biztonságos távolságot, ahonnan még nem vonja magára a denevérek figyelmét, de már van esélye dobni. Ha elindulnak felé, akkor hátrál. Ha sikerül elhelyezkednie, akkor megpróbálkozik a dobással. Többször is, ha elsőre nem sikerül, aminek nagy esélyét érzi, hiszen ki kell tapasztalnia a kezdetleges eszköz mozgását. Csak akkor nem próbálja újra, ha nyilvánvalóan értelmetlen, például lehet, hogy a röpködő állatokról valamiképp lepattan, vagy azok elhúzzák, így nem tud a célra esni a takaró. Elhúzás esetén még jól jöhet a kötél másik végének kikötése is. S persze a harmadik sikertelen próbálkozás esetén átadja a lehetőséget, hátha másnak, például Roddnak vagy Uzazdnak több szerencséje lesz.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-03-31 15:27:45
Üzenet elküldve: 2019-03-31 15:27:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
- Maradhatnánk *és marad is, mert nem húzódna el semmi pénzért. Hallgatja a csalafinta szavakat. Eleinte fel sem tűnik neki, hogy tréfál az elf.*
- Hogy? *Kapja fel fejét, s néz a szemébe egyenest, riadt tekintettel.* Dobog? Fáj? Szorít? *Sorolja gyors egymásutánban*
- Jaj! *S koppan nagyot.* Lyessal Veryelian! *Böki mellkason kicsiny mutatóujjával hangjában tettetett dorgálással.*
- A szívbajt hozod rám is, pimasz fráter! *Persze örül, hogy valójában semmi baja nincsen, de az ellenőrzésre, hogy Lyes tenyerét is megvizsgálja, nem ellenkezik. Engedi kezét, tüzetesen megnézni. Belemegy a játékba, mondhatni. *
- Hát, azt hiszem, itt *mutat tenyerének közepére* sajog kicsit *elkínzott fintor vonaglik a halovány szeplős arcon, de a mélykék szemek hasonlóan csintalan fénylenek az okuláré mögött.*
- Szerintem, egy apró csók elegendő volna, hogy ne fájjon annyira *süti le szemét, ahogy kimondja. Hol szedett ilyen arcátlan bátorságot, hogy még ha játékosan is, de csókot zsaroljon magának. De aztán engedi az elf kezei közé zárni sajátját.*
- Igen, olvasni *halkul el a szó, ahogy mindinkább közeledik Lyessal arca. Orruk játékosan összeér, de Cilanney egyre beleszédül ebbe a meghitt játszadozásba. Lyessal következő szavait fel sem fogja hirtelen, amiben testvérének keresését adná fel. Úgy elmerül azokban a szemekben. Sosem volt még ilyen hangulata senkinek a közelében. Kedve volna mind szorosabban Lyessal köré fonni karjait, s a kandallóban fel-felkapó lángokhoz hasonlóan szítani a benne is éledező parazsat. Reggelig csak csókolni őt. Ijesztő, és egyben csodás érzés. Éppen ezért kell kicsit észhez térnie, hogy kitartson, s ne hamvadjon kérészéletként olyan hamar. *
- Hogy? *kapja fel fejét, s ha Lyessal is el van varázsolva, és nem kapja el a fejét, könnyen lehet, hogy koccanás lesz a vége. Fájdalmas ébresztő, hogy ez nagyon rossz ötlet. Persze véletlen, de a gnóm lány szavakba is önti nemtetszését.*
- Lyes, engem nem zavarsz. Bármeddig maradhatsz, s ha dolgod van, vagy keresésre indulsz, bármikor visszatérhetsz ide. De nem adhatod fel ilyen könnyen. Van róla képed is. Vagyis majdnem róla. Azok az elfek csak nem hazudtak neked. Vagy azt gondolod, hogy hazudtak?
//A könyvtár melege//
- Maradhatnánk *és marad is, mert nem húzódna el semmi pénzért. Hallgatja a csalafinta szavakat. Eleinte fel sem tűnik neki, hogy tréfál az elf.*
- Hogy? *Kapja fel fejét, s néz a szemébe egyenest, riadt tekintettel.* Dobog? Fáj? Szorít? *Sorolja gyors egymásutánban*
- Jaj! *S koppan nagyot.* Lyessal Veryelian! *Böki mellkason kicsiny mutatóujjával hangjában tettetett dorgálással.*
- A szívbajt hozod rám is, pimasz fráter! *Persze örül, hogy valójában semmi baja nincsen, de az ellenőrzésre, hogy Lyes tenyerét is megvizsgálja, nem ellenkezik. Engedi kezét, tüzetesen megnézni. Belemegy a játékba, mondhatni. *
- Hát, azt hiszem, itt *mutat tenyerének közepére* sajog kicsit *elkínzott fintor vonaglik a halovány szeplős arcon, de a mélykék szemek hasonlóan csintalan fénylenek az okuláré mögött.*
- Szerintem, egy apró csók elegendő volna, hogy ne fájjon annyira *süti le szemét, ahogy kimondja. Hol szedett ilyen arcátlan bátorságot, hogy még ha játékosan is, de csókot zsaroljon magának. De aztán engedi az elf kezei közé zárni sajátját.*
- Igen, olvasni *halkul el a szó, ahogy mindinkább közeledik Lyessal arca. Orruk játékosan összeér, de Cilanney egyre beleszédül ebbe a meghitt játszadozásba. Lyessal következő szavait fel sem fogja hirtelen, amiben testvérének keresését adná fel. Úgy elmerül azokban a szemekben. Sosem volt még ilyen hangulata senkinek a közelében. Kedve volna mind szorosabban Lyessal köré fonni karjait, s a kandallóban fel-felkapó lángokhoz hasonlóan szítani a benne is éledező parazsat. Reggelig csak csókolni őt. Ijesztő, és egyben csodás érzés. Éppen ezért kell kicsit észhez térnie, hogy kitartson, s ne hamvadjon kérészéletként olyan hamar. *
- Hogy? *kapja fel fejét, s ha Lyessal is el van varázsolva, és nem kapja el a fejét, könnyen lehet, hogy koccanás lesz a vége. Fájdalmas ébresztő, hogy ez nagyon rossz ötlet. Persze véletlen, de a gnóm lány szavakba is önti nemtetszését.*
- Lyes, engem nem zavarsz. Bármeddig maradhatsz, s ha dolgod van, vagy keresésre indulsz, bármikor visszatérhetsz ide. De nem adhatod fel ilyen könnyen. Van róla képed is. Vagyis majdnem róla. Azok az elfek csak nem hazudtak neked. Vagy azt gondolod, hogy hazudtak?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131