Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 21:52:15
Üzenet elküldve: 2019-04-27 21:52:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és Welara//
*A méreg miatt már nem is érzi, hogy az előbb kapott egyet a fejére. Később majd visszatérhet az érzés, de előbb perlekedniük kell még egy kicsit. Már-már színdarabba illő az, amit ők ketten itt előadnak. De mint már gondolta, akkor is végig kell játsszák.*
– Még jó, hogy nem. Azok nem ilyen csinosak, meg belém sem esnének ennyire. Harmadrészt egy őrjöngő pasast már rég kipenderítettem volna a házból. * Válaszolja az előbbinél nyugodtabban, de még mindig elég hangosan. Ha a felsőtestére kap, azt olyan nagyon nem bánja, sokkal jobban bírja ugyanis, mint a feje. Mielőtt viszont Welara még elragadtathatná magát a kezeivel a nő vállához nyúl, hogy az érintésével csitítsa kicsit, illetve, hogy lefoghassa, ha megint ütni támadna kedve.*
– Nyugalom Welara, nyugalom. *Már halkabban szól a nőhöz és a hangja is nyugodtabb. Most, hogy ismét egymásra találtak nem szeretné haragosan elkergetni a szőkeséget. Jobb lenne, ha megnyugodna.*
*A méreg miatt már nem is érzi, hogy az előbb kapott egyet a fejére. Később majd visszatérhet az érzés, de előbb perlekedniük kell még egy kicsit. Már-már színdarabba illő az, amit ők ketten itt előadnak. De mint már gondolta, akkor is végig kell játsszák.*
– Még jó, hogy nem. Azok nem ilyen csinosak, meg belém sem esnének ennyire. Harmadrészt egy őrjöngő pasast már rég kipenderítettem volna a házból. * Válaszolja az előbbinél nyugodtabban, de még mindig elég hangosan. Ha a felsőtestére kap, azt olyan nagyon nem bánja, sokkal jobban bírja ugyanis, mint a feje. Mielőtt viszont Welara még elragadtathatná magát a kezeivel a nő vállához nyúl, hogy az érintésével csitítsa kicsit, illetve, hogy lefoghassa, ha megint ütni támadna kedve.*
– Nyugalom Welara, nyugalom. *Már halkabban szól a nőhöz és a hangja is nyugodtabb. Most, hogy ismét egymásra találtak nem szeretné haragosan elkergetni a szőkeséget. Jobb lenne, ha megnyugodna.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 21:32:42
Üzenet elküldve: 2019-04-27 21:32:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Svir és Welara//
*Elégedetten veszi tudomásul, hogy az ütés célba ért, de az már kicsit megtántorítja, hogy Svir rárivall.
Na nem volt nehéz kitalálni, hogy ezt már nem fogja annyiban hagyni, de nem is lényeges.
Nem egy szép módja, hogy a régi sebeket ápolja és helyrehozza, de nem ő az egyetlen a világban, aki ilyen csip-csup ügy miatt képes ilyen eszközökhöz folyamodni.*
- Hisztis? Ennyi már rég kijárt nekem és örülj, hogy csak egy nővel van dolgod, nem pedig egy agyon edzett férfival.
*Horkan fel, ahogy tenyerével készül is a mellkasára csapni. Lassan, de biztosan talán lejár, a dühe is csappan, ha egy kicsit tombolhat. Az pedig sajnos nem kizárt, hogy kisebb sérüléssel a férfi látja kárát a viszontlátásnak.*
*Elégedetten veszi tudomásul, hogy az ütés célba ért, de az már kicsit megtántorítja, hogy Svir rárivall.
Na nem volt nehéz kitalálni, hogy ezt már nem fogja annyiban hagyni, de nem is lényeges.
Nem egy szép módja, hogy a régi sebeket ápolja és helyrehozza, de nem ő az egyetlen a világban, aki ilyen csip-csup ügy miatt képes ilyen eszközökhöz folyamodni.*
- Hisztis? Ennyi már rég kijárt nekem és örülj, hogy csak egy nővel van dolgod, nem pedig egy agyon edzett férfival.
*Horkan fel, ahogy tenyerével készül is a mellkasára csapni. Lassan, de biztosan talán lejár, a dühe is csappan, ha egy kicsit tombolhat. Az pedig sajnos nem kizárt, hogy kisebb sérüléssel a férfi látja kárát a viszontlátásnak.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 20:40:13
Üzenet elküldve: 2019-04-27 20:40:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és Welara//
*Ő aztán igazán igyekszik megbocsátást nyerni, de úgy látja, hogy ettől még nagyon messze van Welaránál. Sebaj, nagyon kitartó tud lenni, ha akar. Elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, akkor is le fogja zárni ezt az ügyet. *
– Igenis értem. * Nem hagyja magát, továbbra is kitart amellett az álláspontja mellett, hogy ő tényleg sajnálja a ballépést. Ennél tovább nem győzködheti a nő, mivel hirtelen sokkal nagyobb probléma tűnik fel a láthatáron egy női ököl képében, pont fejmagasságban. Szemei meglepetten nagyra nyílnak, aztán mozdulna is, de ültében nem igazán tud. Pofon helyett egy ütést kap a kobakjára. Nagy baja nem lesz tőle, legfeljebb egy púp jelöli majd a helyét, de így elsőre azért sajog rendesen. Ez már őt is kihozza a sodrából. Megpróbál felpattanni ültéből, hogy az első ütést ne követhesse egy második olyan könnyen. *
– Fékezd magad, te hisztis fruska! *Rivall rá a szőke nőre. *
*Ő aztán igazán igyekszik megbocsátást nyerni, de úgy látja, hogy ettől még nagyon messze van Welaránál. Sebaj, nagyon kitartó tud lenni, ha akar. Elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, akkor is le fogja zárni ezt az ügyet. *
– Igenis értem. * Nem hagyja magát, továbbra is kitart amellett az álláspontja mellett, hogy ő tényleg sajnálja a ballépést. Ennél tovább nem győzködheti a nő, mivel hirtelen sokkal nagyobb probléma tűnik fel a láthatáron egy női ököl képében, pont fejmagasságban. Szemei meglepetten nagyra nyílnak, aztán mozdulna is, de ültében nem igazán tud. Pofon helyett egy ütést kap a kobakjára. Nagy baja nem lesz tőle, legfeljebb egy púp jelöli majd a helyét, de így elsőre azért sajog rendesen. Ez már őt is kihozza a sodrából. Megpróbál felpattanni ültéből, hogy az első ütést ne követhesse egy második olyan könnyen. *
– Fékezd magad, te hisztis fruska! *Rivall rá a szőke nőre. *
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 19:55:24
Üzenet elküldve: 2019-04-27 19:55:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Svir és Welara//
- Az igazat megvallva, már lehet, hogy ez is elég volt. Hogy ki tudtam adni magamból. Úgy látom téged úgy sem hatott meg a dolog, de nem is vártam, hisz férfiból vagy.
*Legyint is rá megadóan, ahogy a járkálást újfent megkezdi, de most rövidebb utat jár be, s egyenest Svir elé lép. Az akkoriban tetszetős arc ebből a szempontból nem sokat változott. Már akkor is hamar megfogta benne valami a nőt, s nem mutatja jelét, de most sincs ez másként, de a sértettség szerencséjére megálljt parancsol annak, hogy ellágyuljon.*
- Talán tényleg csak annyi kellett, hogy újra láthassalak. Vaaaaagy...
*És már lendíti is ökölbe szorított kezeit, hogy azzal egyenesen a férfi arcába sózhasson. Az már csak Svir ügyességén múlik, hogy az ütés célt ér e, vagy a férfi esetleg gyorsabban reagál. Mondjuk, amilyen kondícióban van a szőkeség hatalmas sérülést, óriási fájdalmat a jól bevitt ütés sem okoznak. De arra tökéletes lenne, hogy első körben megnyugtassa magát Wel.*
- Az igazat megvallva, már lehet, hogy ez is elég volt. Hogy ki tudtam adni magamból. Úgy látom téged úgy sem hatott meg a dolog, de nem is vártam, hisz férfiból vagy.
*Legyint is rá megadóan, ahogy a járkálást újfent megkezdi, de most rövidebb utat jár be, s egyenest Svir elé lép. Az akkoriban tetszetős arc ebből a szempontból nem sokat változott. Már akkor is hamar megfogta benne valami a nőt, s nem mutatja jelét, de most sincs ez másként, de a sértettség szerencséjére megálljt parancsol annak, hogy ellágyuljon.*
- Talán tényleg csak annyi kellett, hogy újra láthassalak. Vaaaaagy...
*És már lendíti is ökölbe szorított kezeit, hogy azzal egyenesen a férfi arcába sózhasson. Az már csak Svir ügyességén múlik, hogy az ütés célt ér e, vagy a férfi esetleg gyorsabban reagál. Mondjuk, amilyen kondícióban van a szőkeség hatalmas sérülést, óriási fájdalmat a jól bevitt ütés sem okoznak. De arra tökéletes lenne, hogy első körben megnyugtassa magát Wel.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 19:36:59
Üzenet elküldve: 2019-04-27 19:36:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és Welara//
* Egy bólintással jelzi a nőnek, hogy ebben az esetben ildomos lenne valóban megszabadulnia a koszos bakancsoktól. Ő viszont marad a csizmáiban, már csak elővigyázatosságból, lábbeliben ugyebár könnyebb menekülni a női hisztéria elől. Ültében az előszobába kiugró Welara után néz. Mi tagadás, a körülmények ellenére is tetszik neki, hogy ismét egy nő forgatja fel a ház nyugalmát. Ha valahogy megbékítené, akkor még marasztalhatná is. De ez még a jövő zenéje, előbb túl kell essenek a bűnlajstromon. Biztos benne, hogy hosszú a lista, még akkor is, ha ő maga úgy gondolja, hogy máris túl nagy feneket kerített az ügynek a szőke nő. Most már belement a színjátékba, végig kell csinálnia.*
– Ugyan-ugyan. * Csóválja a fejét, így hárítva a vádakat. A borát érő dicséret hízeleg neki, ha a nagy panaszáradatot is meg tudja akasztani az ital, akkor tényleg jó lehet. Mondjuk mit is várt, hiszen ő maga vette valamikor régebben, és már elmúltak azok az idők, amikor mindenféle lőrék ivására volt rászorulva. Figyelmesen hallgatja Welara történetét, ahogy a nő beszél neki is elkezdenek derengeni a múltbéli események részletei. Valóban utazott szinte nincstelen koldusként valaha, és csakugyan volt olyan ház, ahol ennek ellenére is szívesen látták. Egyelőre viszont nem szól közbe, hagyja, hogy vádlója az előadása végére érjen. Amikor a nő felpattan ültéből, akkor egyenesebb helyzetbe tornássza magát a fotelban, de ennél többet nem tesz. Figyeli, ahogy járkál és időnként megértően bólogat. *
– Így már emlékszem rád Welara! Azóta szépen kikupálódtál, nagyon szépen. * Szólal meg kicsivel azután, hogy a nő befejezte a panaszok felsorolását. Ha jóban akarnak lenne, akkor itt rengetegszer bocsánatot kell majd kérnie, azt már látja. Ha nem, nos azt inkább nem próbálná ki, mert még az edények vagy a szőnyeg bánja, esetleg még az ő feje búbja is. *
– Most már rémesen sajnálom, hogy faképnél hagytalak titeket. Legalábbis vissza kellett volna mennem idővel, hogy megháláljam a segítséget. De most itt vagyok és kárpótolhatlak. *Úgy néz ki, hogy nem füllent. Valóban kellemetlen neki, hogy a másiknak a múltbéli csip-csup ügyek ekkora fájdalmat okoztak.*
– Mit szeretnél? Szép ruhát, pénzt, szállást? Lekeverni nekem egyet? *Egye fene, egyet bevállal a békesség kedvéért.*
* Egy bólintással jelzi a nőnek, hogy ebben az esetben ildomos lenne valóban megszabadulnia a koszos bakancsoktól. Ő viszont marad a csizmáiban, már csak elővigyázatosságból, lábbeliben ugyebár könnyebb menekülni a női hisztéria elől. Ültében az előszobába kiugró Welara után néz. Mi tagadás, a körülmények ellenére is tetszik neki, hogy ismét egy nő forgatja fel a ház nyugalmát. Ha valahogy megbékítené, akkor még marasztalhatná is. De ez még a jövő zenéje, előbb túl kell essenek a bűnlajstromon. Biztos benne, hogy hosszú a lista, még akkor is, ha ő maga úgy gondolja, hogy máris túl nagy feneket kerített az ügynek a szőke nő. Most már belement a színjátékba, végig kell csinálnia.*
– Ugyan-ugyan. * Csóválja a fejét, így hárítva a vádakat. A borát érő dicséret hízeleg neki, ha a nagy panaszáradatot is meg tudja akasztani az ital, akkor tényleg jó lehet. Mondjuk mit is várt, hiszen ő maga vette valamikor régebben, és már elmúltak azok az idők, amikor mindenféle lőrék ivására volt rászorulva. Figyelmesen hallgatja Welara történetét, ahogy a nő beszél neki is elkezdenek derengeni a múltbéli események részletei. Valóban utazott szinte nincstelen koldusként valaha, és csakugyan volt olyan ház, ahol ennek ellenére is szívesen látták. Egyelőre viszont nem szól közbe, hagyja, hogy vádlója az előadása végére érjen. Amikor a nő felpattan ültéből, akkor egyenesebb helyzetbe tornássza magát a fotelban, de ennél többet nem tesz. Figyeli, ahogy járkál és időnként megértően bólogat. *
– Így már emlékszem rád Welara! Azóta szépen kikupálódtál, nagyon szépen. * Szólal meg kicsivel azután, hogy a nő befejezte a panaszok felsorolását. Ha jóban akarnak lenne, akkor itt rengetegszer bocsánatot kell majd kérnie, azt már látja. Ha nem, nos azt inkább nem próbálná ki, mert még az edények vagy a szőnyeg bánja, esetleg még az ő feje búbja is. *
– Most már rémesen sajnálom, hogy faképnél hagytalak titeket. Legalábbis vissza kellett volna mennem idővel, hogy megháláljam a segítséget. De most itt vagyok és kárpótolhatlak. *Úgy néz ki, hogy nem füllent. Valóban kellemetlen neki, hogy a másiknak a múltbéli csip-csup ügyek ekkora fájdalmat okoztak.*
– Mit szeretnél? Szép ruhát, pénzt, szállást? Lekeverni nekem egyet? *Egye fene, egyet bevállal a békesség kedvéért.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 18:20:58
Üzenet elküldve: 2019-04-27 18:20:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Svir és Welara//
*Amint a pohár elé kerül elégedett mosolyra húzza a száját. Már most érzi, hogy ez fog a legjobban esni a mai napjában.
Mielőtt még viszonozná a köszöntőt sebtiben felkel és a lepelhez ballagva bújik is ki a kosz itta cipőből.*
- Eléggé mocskos.
*Bólint, majd mielőtt még visszaülne helyére ő maga is a pohárért nyúl és a magasba emeli.*
- Egészségedre!
*Ekkor már visszahelyezi ülepét a fotelbe, s mielőtt bármibe is belekezdene egy nagyot kortyol a borból. Kelleni fog.*
- Neked bizonyára nem lesz olyan tragikus, mint nekem, abból kiindulva, hogy név után sincs fogalmad, hogy ki vagyok.
*Mosolyogja meg magában a tényt, amire kortyol is egy újabbat és még egyet, majd egy röpke időre inkább nélkülözi a nedűt.*
- Vagy rég ittam már, vagy ez határozottan kellemes ital.
*Tart megjegyzésével egy röpke szünetet, majd kénytelen kelletlen folytatja a mesét.*
- Olyan öt éve, talán még régebben is volt, hogy mi találkoztunk. Nem volt olyan hosszú az együtt töltött idő, de túl rövid se ahhoz, hogy ne hagyj mély nyomot. Segítség kellett neked. Fáradt voltál, éhes, nagyjából semmi nélkül utaztál. Nem tudom honnan, sosem kérdeztem, nem az én dolgom volt.
*Vonogatja meg a vállait, majd inkább mégis magához veszi a poharat, s hamarosan az előző kortyok után küldi is a maradékot.*
-Ételt kaptál, szállást, kitudtad magad pihenni, s egy jó időre vendégeskedhettél is nálunk. Hatok teltek el úgy, hogy élvezted a vendégszeretetet, én pedig azt, hogy ott vagy, minél jobban megismertelek.
*Horkan fel, ahogy a kiürült poharat letéve ismét hátradől, majd sejtelmesen pillant fel a férfira.*
- Elég közel kerültünk egymáshoz. Vagyis én azt gondoltam.
*A hangja már kezd ismét ingerült színt ölteni, majd mikor már lelki állapotának kényelmetlen az ülés fel is kel a fotelből. A kezeit hátul összekulcsolva kezd járkálni fel és alá, miközben ismét a szobát vizsgálgatja. Szemügyre veszi a pár festményt a falon, közben élvezi a puha szőnyegeket a talpai alatt. Jó ízlésre vall a berendezés. Ki hitte volna egy ilyen álszent fazonról, hogy ilyenhez is ért.*
- Azután egyik nap, mikor már végre a fizikumod másnak is engedett, nem csak annak, hogy egy ostoba szőke libát édesgess, eljött az általad ígért idő. Maradsz, s mindent meghálálsz, amit érted tettünk.
*Ekkor végül ismét Svir felé fordul, de inkább megtart egy bizonyos távolságot, mielőtt a boroskancsó repülne, s esetlegesen Svir sérülne bele a tárgyröptetésbe.*
- Este még szép szavakkal ígértél, azután reggel már hűlt helyed maradt. Hálátlan voltál és egy hazug fattyú.
*Horkan ismét, ahogy már kezei ökölbe is szorulnak. Itt már nehezebben parancsol magának, hát tesz pár kósza lépést a férfi felé.*
- Ígérgettél mindent, főleg nekem. Azt hittem más vagy, mint a többi haszonleső pojáca, azt hittem, hogy tényleg fontos lettem, de mentségemre szóljon, hogy fiatalabb és ostobább voltam még. De rohadtul igazságtalan volt, hogy akkor egy szó nélkül otthagytál.
*A hangszíne egyre ingerültebb, egyre hangosabb minden egyes mondat után. Nem titkoltan pillantgat ki néha, a táskája mellé letámasztott fabotjához. Azzal most milyen jól bordán tudná suhintani. De már az is megnyugtató elégtétel lenne, ha jól felképelné, ami még nem biztos, hogy nem fog elmaradni.*
- Olyan mocskos nehéz lett volna legalább egy üzenetet hagyni? Vagy tényleg ennyire nem voltam fontos?
*Fújtat egy nagyot, mintha az összes mérgét ki akarná űzni a testéből. Valahogy jól esik neki, hogy azon már túl van, hogy szembesítse a férfit. Ezek után már csak a válaszoktól függ, hogy milyen módszerrel vesz revansot.*
*Amint a pohár elé kerül elégedett mosolyra húzza a száját. Már most érzi, hogy ez fog a legjobban esni a mai napjában.
Mielőtt még viszonozná a köszöntőt sebtiben felkel és a lepelhez ballagva bújik is ki a kosz itta cipőből.*
- Eléggé mocskos.
*Bólint, majd mielőtt még visszaülne helyére ő maga is a pohárért nyúl és a magasba emeli.*
- Egészségedre!
*Ekkor már visszahelyezi ülepét a fotelbe, s mielőtt bármibe is belekezdene egy nagyot kortyol a borból. Kelleni fog.*
- Neked bizonyára nem lesz olyan tragikus, mint nekem, abból kiindulva, hogy név után sincs fogalmad, hogy ki vagyok.
*Mosolyogja meg magában a tényt, amire kortyol is egy újabbat és még egyet, majd egy röpke időre inkább nélkülözi a nedűt.*
- Vagy rég ittam már, vagy ez határozottan kellemes ital.
*Tart megjegyzésével egy röpke szünetet, majd kénytelen kelletlen folytatja a mesét.*
- Olyan öt éve, talán még régebben is volt, hogy mi találkoztunk. Nem volt olyan hosszú az együtt töltött idő, de túl rövid se ahhoz, hogy ne hagyj mély nyomot. Segítség kellett neked. Fáradt voltál, éhes, nagyjából semmi nélkül utaztál. Nem tudom honnan, sosem kérdeztem, nem az én dolgom volt.
*Vonogatja meg a vállait, majd inkább mégis magához veszi a poharat, s hamarosan az előző kortyok után küldi is a maradékot.*
-Ételt kaptál, szállást, kitudtad magad pihenni, s egy jó időre vendégeskedhettél is nálunk. Hatok teltek el úgy, hogy élvezted a vendégszeretetet, én pedig azt, hogy ott vagy, minél jobban megismertelek.
*Horkan fel, ahogy a kiürült poharat letéve ismét hátradől, majd sejtelmesen pillant fel a férfira.*
- Elég közel kerültünk egymáshoz. Vagyis én azt gondoltam.
*A hangja már kezd ismét ingerült színt ölteni, majd mikor már lelki állapotának kényelmetlen az ülés fel is kel a fotelből. A kezeit hátul összekulcsolva kezd járkálni fel és alá, miközben ismét a szobát vizsgálgatja. Szemügyre veszi a pár festményt a falon, közben élvezi a puha szőnyegeket a talpai alatt. Jó ízlésre vall a berendezés. Ki hitte volna egy ilyen álszent fazonról, hogy ilyenhez is ért.*
- Azután egyik nap, mikor már végre a fizikumod másnak is engedett, nem csak annak, hogy egy ostoba szőke libát édesgess, eljött az általad ígért idő. Maradsz, s mindent meghálálsz, amit érted tettünk.
*Ekkor végül ismét Svir felé fordul, de inkább megtart egy bizonyos távolságot, mielőtt a boroskancsó repülne, s esetlegesen Svir sérülne bele a tárgyröptetésbe.*
- Este még szép szavakkal ígértél, azután reggel már hűlt helyed maradt. Hálátlan voltál és egy hazug fattyú.
*Horkan ismét, ahogy már kezei ökölbe is szorulnak. Itt már nehezebben parancsol magának, hát tesz pár kósza lépést a férfi felé.*
- Ígérgettél mindent, főleg nekem. Azt hittem más vagy, mint a többi haszonleső pojáca, azt hittem, hogy tényleg fontos lettem, de mentségemre szóljon, hogy fiatalabb és ostobább voltam még. De rohadtul igazságtalan volt, hogy akkor egy szó nélkül otthagytál.
*A hangszíne egyre ingerültebb, egyre hangosabb minden egyes mondat után. Nem titkoltan pillantgat ki néha, a táskája mellé letámasztott fabotjához. Azzal most milyen jól bordán tudná suhintani. De már az is megnyugtató elégtétel lenne, ha jól felképelné, ami még nem biztos, hogy nem fog elmaradni.*
- Olyan mocskos nehéz lett volna legalább egy üzenetet hagyni? Vagy tényleg ennyire nem voltam fontos?
*Fújtat egy nagyot, mintha az összes mérgét ki akarná űzni a testéből. Valahogy jól esik neki, hogy azon már túl van, hogy szembesítse a férfit. Ezek után már csak a válaszoktól függ, hogy milyen módszerrel vesz revansot.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 17:17:34
Üzenet elküldve: 2019-04-27 17:17:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és Welara//
*Rövid ideig csak nézegeti a fotelben terpeszkedő nőt, csinosnak, és úgy gondolja, hogy még jól is áll neki egy kicsit, hogy ilyen mérges. Természetesen örülne annak is, ha nem fenyegetőzne folyamatosan mindenféle rosszal a régi ismerős. Ha abbahagyja, akkor még jóban is lehetnek. *
– De én lehet, hogy jobban viselem. * Kacsint. Amíg Welara fészkelődik, addig Svir tölt mindkét üvegpohárba a borból. Az egyik teli poharat pont a vendég elé rakja az asztalra, a sajátját pedig a kezébe fogja. Welara felé emeli a poharát.*
– Egészségedre! * Biccent, aztán rögtön kortyol is a borból. Nem a városban szokásos vörös, egy zamatosabb fehérből hozott maguknak. Pont jó így a nyárelőre. *
– Ha sáros és maradsz még egy kicsit, akkor kérlek. Hacsak nem szeretnél takarításra ítélni engem. *Mosoly játszik a szája szélén. Egyelőre elégedett magával és a helyzettel. *
– De most már elmondhatod drága Welara, hogy mi az én nagy bűnöm ellened. *Kéri miközben ő is kényelmesen elhelyezkedik a saját helyén.*
*Rövid ideig csak nézegeti a fotelben terpeszkedő nőt, csinosnak, és úgy gondolja, hogy még jól is áll neki egy kicsit, hogy ilyen mérges. Természetesen örülne annak is, ha nem fenyegetőzne folyamatosan mindenféle rosszal a régi ismerős. Ha abbahagyja, akkor még jóban is lehetnek. *
– De én lehet, hogy jobban viselem. * Kacsint. Amíg Welara fészkelődik, addig Svir tölt mindkét üvegpohárba a borból. Az egyik teli poharat pont a vendég elé rakja az asztalra, a sajátját pedig a kezébe fogja. Welara felé emeli a poharát.*
– Egészségedre! * Biccent, aztán rögtön kortyol is a borból. Nem a városban szokásos vörös, egy zamatosabb fehérből hozott maguknak. Pont jó így a nyárelőre. *
– Ha sáros és maradsz még egy kicsit, akkor kérlek. Hacsak nem szeretnél takarításra ítélni engem. *Mosoly játszik a szája szélén. Egyelőre elégedett magával és a helyzettel. *
– De most már elmondhatod drága Welara, hogy mi az én nagy bűnöm ellened. *Kéri miközben ő is kényelmesen elhelyezkedik a saját helyén.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 16:39:10
Üzenet elküldve: 2019-04-27 16:39:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Svir és Welara//
- Köszönöm.
*Biccent aprót a felajánlásra, majd a kiválasztott fotelbe bele is huppan. Kellemes sóhaj szakad fel torkából, ahogy kényelmesen bele is süpped az ülőalkalmatosságba.
Amíg Svir tovább szöszöl ismét a szobát kezdi kémlelni. Csak a poharak csörömpölésére pillant át, de akkor is csak a szeme sarkából.*
- Nem leszek elnézőbb akkor sem, ha leitatsz.
*Jegyzi meg gunyorosan, enyhe vigyorral a szája sarkában. Majd, amint magába itta a látottakat kényelmesen hátra is dől, jobb lábát átvetve a balon. De ahogy az út mocskát megpillantja az elhasználódott bakancsot, kissé kényelmetlen mormogással vissza is teszi jobbosát a földre.*
- Levegyem?
*Mutat a bakancsra. Az egész rendezett házacskába nem ő akarja beidézni a káoszt, azzal, hogy behordja magával a mocskot, így még ennyi készségességet megenged magának. Akárhogy is haragos, azért az illemet ő is tudja, s be is tartja, ha a helyzet megköveteli.*
- Köszönöm.
*Biccent aprót a felajánlásra, majd a kiválasztott fotelbe bele is huppan. Kellemes sóhaj szakad fel torkából, ahogy kényelmesen bele is süpped az ülőalkalmatosságba.
Amíg Svir tovább szöszöl ismét a szobát kezdi kémlelni. Csak a poharak csörömpölésére pillant át, de akkor is csak a szeme sarkából.*
- Nem leszek elnézőbb akkor sem, ha leitatsz.
*Jegyzi meg gunyorosan, enyhe vigyorral a szája sarkában. Majd, amint magába itta a látottakat kényelmesen hátra is dől, jobb lábát átvetve a balon. De ahogy az út mocskát megpillantja az elhasználódott bakancsot, kissé kényelmetlen mormogással vissza is teszi jobbosát a földre.*
- Levegyem?
*Mutat a bakancsra. Az egész rendezett házacskába nem ő akarja beidézni a káoszt, azzal, hogy behordja magával a mocskot, így még ennyi készségességet megenged magának. Akárhogy is haragos, azért az illemet ő is tudja, s be is tartja, ha a helyzet megköveteli.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 15:51:15
Üzenet elküldve: 2019-04-27 15:51:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és Welara//
*Észreveszi, hogy Welarát nem hagyja hidegen a szép berendezés. Valóban otthonosabb a ház, mint a fogadók. Svir már csak tudja, rengetegben megfordult már közülük utazásai során, a szabad ég alatt, sátrakban vagy más házakban töltött éjszakákról már nem is beszélve. Jó egy saját hely, főleg most, hogy már nem mesterkedik azon a fél világ, hogy őt innen kiebrudalják. A rá bosszús Welarával pedig már csak meg fog birkózni, nem ez lesz élete legnehezebb próbatétele. *
– Akkor ott foglalj helyet. * Egy széles mozdulattal mutat az ülőalkalmatosságok felé. Két süppedős fotel közül választhat a nő, vagy elterpeszkedhet a nagyobb kanapén is. Egy asztalka is van közöttük, de azt nem ajánlja ülésre, hamar eltörne az üveg, hiába elég karcsú a szőke nő. Rendezkedés közben a tegezétől és az íjától is megszabadul, a konyhában kapnak helyet. *
– Szerintem elég otthonos. És már a szellemeket is elűzték a padlásról. * Mondja a konyha és a nappali közötti ajtóban állva. Megpaskolja az ajtófélfát. Nagyon jó kis ház ez. Ezután visszamegy a konyhai szekrényekhez, hogy onnan két poharat vegyen elő maguknak. Egy másik szekrényből bort is kerít, egy kancsóba tölt belőle. Végül egy tálcán beviszi a nappaliba a poharakat és a kancsót is. A tálcát az asztalkára teszi, ő pedig leügyeskedi magáról a fegyverövét és így a mesterkardját is. A kardot hüvelyestül az egyik fotelnek támasztja, aztán pedig leül.*
*Észreveszi, hogy Welarát nem hagyja hidegen a szép berendezés. Valóban otthonosabb a ház, mint a fogadók. Svir már csak tudja, rengetegben megfordult már közülük utazásai során, a szabad ég alatt, sátrakban vagy más házakban töltött éjszakákról már nem is beszélve. Jó egy saját hely, főleg most, hogy már nem mesterkedik azon a fél világ, hogy őt innen kiebrudalják. A rá bosszús Welarával pedig már csak meg fog birkózni, nem ez lesz élete legnehezebb próbatétele. *
– Akkor ott foglalj helyet. * Egy széles mozdulattal mutat az ülőalkalmatosságok felé. Két süppedős fotel közül választhat a nő, vagy elterpeszkedhet a nagyobb kanapén is. Egy asztalka is van közöttük, de azt nem ajánlja ülésre, hamar eltörne az üveg, hiába elég karcsú a szőke nő. Rendezkedés közben a tegezétől és az íjától is megszabadul, a konyhában kapnak helyet. *
– Szerintem elég otthonos. És már a szellemeket is elűzték a padlásról. * Mondja a konyha és a nappali közötti ajtóban állva. Megpaskolja az ajtófélfát. Nagyon jó kis ház ez. Ezután visszamegy a konyhai szekrényekhez, hogy onnan két poharat vegyen elő maguknak. Egy másik szekrényből bort is kerít, egy kancsóba tölt belőle. Végül egy tálcán beviszi a nappaliba a poharakat és a kancsót is. A tálcát az asztalkára teszi, ő pedig leügyeskedi magáról a fegyverövét és így a mesterkardját is. A kardot hüvelyestül az egyik fotelnek támasztja, aztán pedig leül.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 15:09:57
Üzenet elküldve: 2019-04-27 15:09:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Svir és Welara//
*Kíváncsi és talán még kissé izgatott is, ahogy feltárul előtte a ház belseje. Idejét sem tudja, hogy a fogadókon kívül mikor volt szerencséje takarosan berendezett házakhoz.
Ahogy a kis előszobába lépnek kissé még félszegen, de egy hangyányit otthonosan bújik is ki az úti lepel alól, majd az alatta megbújó tarisznyát is leakasztja válláról, s nyújtja is a férfinak.
Amint amazok a nekik kiszabott helyre kerülnek beljebb is lépdel. Ha illetlenség, ha nem azért csak kíváncsi, amíg pedig Svir rendezkedik egy sort, addig amúgy is ráér.*
- Legyen a nappali. Ott talán kevesebb a szúró-vágó eszköz.
*Válaszolja vissza vigyorogva, miközben futólag sandít be az említett helyekre. Amúgy is a fotelek kényelmesebbnek tűnnek. Ha már ő a hátrányosabb helyzetű, most kiélvezi, hogy a megbeszélésük erejéig jó dolga van.*
- Azt kell mondjam, hogy tetszik. Tényleg tetszik. A küllem itt sem adja vissza, hogy milyen is valójában az egész.
*Hümmentget, mintha valami kritikus lenne, akinek épp ez a feladata, hogy véleményt mondjon az ingatlanról. De nem hazudik. Tényleg takarosnak tűnik, habár ő nőként biztos tudna még mit csinosítgatni rajta. De azt bármelyik némber tud, ez nem is nagy tudomány. Bár az tény, hogy a férfilak átvariálása egy nő számára igazi kihívás lenne, amit óriási szenvedéllyel el is végeznek. ez alól ő sem kivétel, de még messze van attól, hogy a saját, vagy tovább víve a fonalat, a saját urának a lakását kéne átmódosítania.*
- Akkor oda?
*Fordul vissza Svirhez, ahogy végzett a raporttal, közben fejével a nappalinak titulált szoba felé bök.*
*Kíváncsi és talán még kissé izgatott is, ahogy feltárul előtte a ház belseje. Idejét sem tudja, hogy a fogadókon kívül mikor volt szerencséje takarosan berendezett házakhoz.
Ahogy a kis előszobába lépnek kissé még félszegen, de egy hangyányit otthonosan bújik is ki az úti lepel alól, majd az alatta megbújó tarisznyát is leakasztja válláról, s nyújtja is a férfinak.
Amint amazok a nekik kiszabott helyre kerülnek beljebb is lépdel. Ha illetlenség, ha nem azért csak kíváncsi, amíg pedig Svir rendezkedik egy sort, addig amúgy is ráér.*
- Legyen a nappali. Ott talán kevesebb a szúró-vágó eszköz.
*Válaszolja vissza vigyorogva, miközben futólag sandít be az említett helyekre. Amúgy is a fotelek kényelmesebbnek tűnnek. Ha már ő a hátrányosabb helyzetű, most kiélvezi, hogy a megbeszélésük erejéig jó dolga van.*
- Azt kell mondjam, hogy tetszik. Tényleg tetszik. A küllem itt sem adja vissza, hogy milyen is valójában az egész.
*Hümmentget, mintha valami kritikus lenne, akinek épp ez a feladata, hogy véleményt mondjon az ingatlanról. De nem hazudik. Tényleg takarosnak tűnik, habár ő nőként biztos tudna még mit csinosítgatni rajta. De azt bármelyik némber tud, ez nem is nagy tudomány. Bár az tény, hogy a férfilak átvariálása egy nő számára igazi kihívás lenne, amit óriási szenvedéllyel el is végeznek. ez alól ő sem kivétel, de még messze van attól, hogy a saját, vagy tovább víve a fonalat, a saját urának a lakását kéne átmódosítania.*
- Akkor oda?
*Fordul vissza Svirhez, ahogy végzett a raporttal, közben fejével a nappalinak titulált szoba felé bök.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 14:19:24
Üzenet elküldve: 2019-04-27 14:19:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és Velara//
– Bent is csinos, főleg a függönyök. * Válaszol a házat méltató bókra. A függönyökre tényleg büszke, jól választották ki őket. A kertkaputól az ajtóig egy kővel kirakott járda vezet, ami egy lépcsősorba torkollik. Nem kell rajta magasra mászni, mindössze öt lépést kell megtenni felfelé, hogy az ajtóhoz érjenek. Az ajtó erős, jó fából van, kulcs nélkül elég nehéz lenne felfeszíteni. Előveszi a bejárati ajtó kulcsát és kinyitja vele az ajtót. Az előszoba kicsike és a zárt ablaktáblák miatt nem túl világos, de azért nem rendetlen és nem is nagyon koszos. Betessékeli Welarát a házba. *
– Mindent el fogunk rendezni. Mindenki megkapja méltó büntetését és jutalmát. * Válaszolja sejtelmesen miközben azon töri a fejét, hogy miért és hogyan kell majd kiengesztelje a szőke szépséget. A köpenyét, a kalapját és a tarisznyáját mind felakasztja a fogasra. Ha Welara is levenne valamit, akkor annak az elhelyezésében is segít. Múltbéli bűnei ellenére még mindig igazi úriember. Az előszobából jobbra a konyha és az étkező nyílik, oda megy be, hogy átvágva a szobán a nappali ajtaját is kinyissa. *
– A nappaliban leülhetünk. De választhatod az étkezőt is. * Mondja hangosan Welarának miközben fényt csinál a szobákban. Elhúzza a szép vörös függönyöket, kinyitja az ablakokat és az ablaktáblákat. Az ablakokat ezután persze bezárja, mivel nem szeretne huzatot. Innentől már jól látszik, hogy a szobák ízlésesen és kényelmesen vannak berendezve. Néhány bútor kissé már öregecske, de egyik sem rozoga. A padlót a nappaliban már puha szőnyegek borítják. A konyhában a tűzhely mellett egy nagy asztal is van hat erős székkel. A nappaliban két kényelmes fotel és egy kanapé közül lehet választani. Svir egyelőre nem ül le, megvárja, hogy Welara válasszon, ő addig rendezkedik kicsit.*
– Nos? * Kérdi a nőt, mivel kíváncsi a véleményére. Welara akár úgy is értheti, hogy most már elkezdheti Svir letolását a sárga földig.*
– Bent is csinos, főleg a függönyök. * Válaszol a házat méltató bókra. A függönyökre tényleg büszke, jól választották ki őket. A kertkaputól az ajtóig egy kővel kirakott járda vezet, ami egy lépcsősorba torkollik. Nem kell rajta magasra mászni, mindössze öt lépést kell megtenni felfelé, hogy az ajtóhoz érjenek. Az ajtó erős, jó fából van, kulcs nélkül elég nehéz lenne felfeszíteni. Előveszi a bejárati ajtó kulcsát és kinyitja vele az ajtót. Az előszoba kicsike és a zárt ablaktáblák miatt nem túl világos, de azért nem rendetlen és nem is nagyon koszos. Betessékeli Welarát a házba. *
– Mindent el fogunk rendezni. Mindenki megkapja méltó büntetését és jutalmát. * Válaszolja sejtelmesen miközben azon töri a fejét, hogy miért és hogyan kell majd kiengesztelje a szőke szépséget. A köpenyét, a kalapját és a tarisznyáját mind felakasztja a fogasra. Ha Welara is levenne valamit, akkor annak az elhelyezésében is segít. Múltbéli bűnei ellenére még mindig igazi úriember. Az előszobából jobbra a konyha és az étkező nyílik, oda megy be, hogy átvágva a szobán a nappali ajtaját is kinyissa. *
– A nappaliban leülhetünk. De választhatod az étkezőt is. * Mondja hangosan Welarának miközben fényt csinál a szobákban. Elhúzza a szép vörös függönyöket, kinyitja az ablakokat és az ablaktáblákat. Az ablakokat ezután persze bezárja, mivel nem szeretne huzatot. Innentől már jól látszik, hogy a szobák ízlésesen és kényelmesen vannak berendezve. Néhány bútor kissé már öregecske, de egyik sem rozoga. A padlót a nappaliban már puha szőnyegek borítják. A konyhában a tűzhely mellett egy nagy asztal is van hat erős székkel. A nappaliban két kényelmes fotel és egy kanapé közül lehet választani. Svir egyelőre nem ül le, megvárja, hogy Welara válasszon, ő addig rendezkedik kicsit.*
– Nos? * Kérdi a nőt, mivel kíváncsi a véleményére. Welara akár úgy is értheti, hogy most már elkezdheti Svir letolását a sárga földig.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 13:54:09
Üzenet elküldve: 2019-04-27 13:54:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Svir és Welara//
*Ahogy mélyebben haladnak a romok között rossz érzése csak nő a látványtól. Noha nem régóta érkezett a városba, lett volna ideje alaposabban feltérképezni a várost, de ezt a részt mindig gondosan elkerülte. Hát nem hiába. Nem egy szívderítő látvány, ami itt fogadja az embert.*
-Igazán takaros.
*Jegyzi meg, ahogy a házhoz érnek. A romokhoz mérten valóban nem füllentett, de azért a takaros ház fogalma neki teljesen mást jelent. Kijelentése így inkább csak udvarias, mintsem igaz mondó.
Készségesen lép be a férfi mögött a gazzal fedett udvarra. Tényleg nem hazudott Svir, mikor arról beszélt, hogy ráférne egy kis munka.
A ló látványára viszont halovány mosolyra húzza az ajkait. Innen, így első ránézésre gyönyörű állatnak tűnik, de most nem ezzel köti le a figyelmét.
A férfi megjegyzésére kacag fel inkább gúnyosan, mintsem jóízűen.*
-Reméld, hogy tudsz olyat mondani, amivel elintézheted, hogy ennyivel megúszd. Mert tudod nekem teljesen más terveim vannak.
*Áll is meg mellette, ahogy az ajtóhoz érnek. A ház küllemét elnézve, meg, hogy a férfi csak nem rég tért haza, ki tudja mennyi idő után, bent sem számít sokkal több jóra. De, hát nem lakni jött, hanem egy régi sérelmet elintézni. Ahhoz meg szükségtelen a rend. A teljes rumli közepén is be tud pancsolni egy embereset, ha úgy van.*
*Ahogy mélyebben haladnak a romok között rossz érzése csak nő a látványtól. Noha nem régóta érkezett a városba, lett volna ideje alaposabban feltérképezni a várost, de ezt a részt mindig gondosan elkerülte. Hát nem hiába. Nem egy szívderítő látvány, ami itt fogadja az embert.*
-Igazán takaros.
*Jegyzi meg, ahogy a házhoz érnek. A romokhoz mérten valóban nem füllentett, de azért a takaros ház fogalma neki teljesen mást jelent. Kijelentése így inkább csak udvarias, mintsem igaz mondó.
Készségesen lép be a férfi mögött a gazzal fedett udvarra. Tényleg nem hazudott Svir, mikor arról beszélt, hogy ráférne egy kis munka.
A ló látványára viszont halovány mosolyra húzza az ajkait. Innen, így első ránézésre gyönyörű állatnak tűnik, de most nem ezzel köti le a figyelmét.
A férfi megjegyzésére kacag fel inkább gúnyosan, mintsem jóízűen.*
-Reméld, hogy tudsz olyat mondani, amivel elintézheted, hogy ennyivel megúszd. Mert tudod nekem teljesen más terveim vannak.
*Áll is meg mellette, ahogy az ajtóhoz érnek. A ház küllemét elnézve, meg, hogy a férfi csak nem rég tért haza, ki tudja mennyi idő után, bent sem számít sokkal több jóra. De, hát nem lakni jött, hanem egy régi sérelmet elintézni. Ahhoz meg szükségtelen a rend. A teljes rumli közepén is be tud pancsolni egy embereset, ha úgy van.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 11:29:11
Üzenet elküldve: 2019-04-27 11:29:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és Welara//
*Valóban nem sokkal szebb a környék a Szegénynegyednél, de itt nem hosszú emberöltők alatt lakták le a házakat és töltötték meg minden elképzelhető kosszal és mocsokkal az utcákat. Itt inkább romokat látni, szinte még frisseket, volt itt gazdagság bőven, de már már alig maradt belőle valami. Néhány ház persze még lakható, most ők is az egyik ilyen felé haladnak. Ezen a környéken már kevesebbekkel találkozni, épp csak néhány alakot látni, nem jellemzőek annyira a koldusok vagy a bandákba verődött suhancok.*
– Pedig az nemes dolog. De persze belefáradhat az ember. * Úgy szól hozzá, mintha csak úgy általában beszélnének erről, és véletlenül sem rá vonatkozna a megjegyzés. A fejében azért felötlik, hogy talán ő is az említettek közé tartozott valamikor, méghozzá a hálátlanabbik fajtából. A nő tekintete pont erre enged következtetni.*
– Arra időnként szükség van, a fejünkre nő az életünk, ha nem változtatunk rajta egy kicsit időnként. *A csendet ő sem töri meg ezután addig, amíg meg nem érkeznek egy még álló házhoz a Meredély közelében. A kerítés még mindig rendben van, a kertkapu szintén. A kertet bent viszont már felverte a gaz, látszik rajta, hogy nem volt gondozva az elmúlt hónapokban. A ház maga nem túl nagy, de azért nem egy kalyiba. Két ablaka is az utcára néz, de most mindkettőn zárva az ablaktábla.*
– Itt vagyunk, ez a házam. * Fordul Welarához, aztán a kertkapuhoz lép, hogy a nála lévő kulccsal kinyissa azt. Maga után beengedi a nőt is, ha az jönne, aztán ismét bezárja a kaput. Ezen a környéken mostanában sosem lehet elég óvatosnak lenni. Füttyent egyet, mire egy fekete ló dugja ki a fejét a ház mögül. Biccent neki.*
– Bent majd meghúzhatod a fülem. * Ígéri a nőnek miközben a ház ajtajához sétál. *
*Valóban nem sokkal szebb a környék a Szegénynegyednél, de itt nem hosszú emberöltők alatt lakták le a házakat és töltötték meg minden elképzelhető kosszal és mocsokkal az utcákat. Itt inkább romokat látni, szinte még frisseket, volt itt gazdagság bőven, de már már alig maradt belőle valami. Néhány ház persze még lakható, most ők is az egyik ilyen felé haladnak. Ezen a környéken már kevesebbekkel találkozni, épp csak néhány alakot látni, nem jellemzőek annyira a koldusok vagy a bandákba verődött suhancok.*
– Pedig az nemes dolog. De persze belefáradhat az ember. * Úgy szól hozzá, mintha csak úgy általában beszélnének erről, és véletlenül sem rá vonatkozna a megjegyzés. A fejében azért felötlik, hogy talán ő is az említettek közé tartozott valamikor, méghozzá a hálátlanabbik fajtából. A nő tekintete pont erre enged következtetni.*
– Arra időnként szükség van, a fejünkre nő az életünk, ha nem változtatunk rajta egy kicsit időnként. *A csendet ő sem töri meg ezután addig, amíg meg nem érkeznek egy még álló házhoz a Meredély közelében. A kerítés még mindig rendben van, a kertkapu szintén. A kertet bent viszont már felverte a gaz, látszik rajta, hogy nem volt gondozva az elmúlt hónapokban. A ház maga nem túl nagy, de azért nem egy kalyiba. Két ablaka is az utcára néz, de most mindkettőn zárva az ablaktábla.*
– Itt vagyunk, ez a házam. * Fordul Welarához, aztán a kertkapuhoz lép, hogy a nála lévő kulccsal kinyissa azt. Maga után beengedi a nőt is, ha az jönne, aztán ismét bezárja a kaput. Ezen a környéken mostanában sosem lehet elég óvatosnak lenni. Füttyent egyet, mire egy fekete ló dugja ki a fejét a ház mögül. Biccent neki.*
– Bent majd meghúzhatod a fülem. * Ígéri a nőnek miközben a ház ajtajához sétál. *
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-27 10:15:34
Üzenet elküldve: 2019-04-27 10:15:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
- Bizony, megbocsáthatatlan a vétkem. Nem is próbálom tagadni *mondja magát korholva.* - Nem úgy ébresztettelek, ahogy illenék *közelebb hajol a kihíváshoz* -, ahogy kijárna egy ilyen pimasz kis fakóvérűnek, akit kényemre raboltam. *Nem mintha bánná a lány évődését. Ebben igen összeszokott partnerek lettek mostanra.* - Úgy bizonyost kevesebb csípősség tudna a nyelvedre támolyogni *súgja a nőstényke fülébe. Szavai mélyen morgó ígéretet festenek s előcitálják korán lángra kapó, hosszúra nyúló ébredéseik emlékét.*
- De ha már így felkeltél *dobja le egy pillanat alatt a kéjeket doromboló ragadozó szerepét és átnyújt a lánynak egy üres erszényt.* - Egy rézgomb a címeres kapubástya tetején, egy fehér kavics a szökőkútban, egy kék virág a tisztáson és egy bőrszalag a nagy szilfán a temető végében *sorolja, ezúttal miket kér összegyűjteni bele. Olykor ezzel a feladattal "szórakoztatja" Kälit. Felnéz az égen még igen alacsonyan járó napra.* - Én addig megreggelizem *húzza a száját bicskanyitogató mosolyra, hiszen egyértelműen látszik, hogy a kosárba kettejüknek készítette össze a lány a dolgokat.* - A fekete romnál találkozunk *mondja.* - De jobb lesz, ha sietsz, mert ha a csonka torony árnyéka eléri a kerítést, keresek egy botot és talán metszek egy vesszőt is a mogyoróbokorról. *Bizony-bizony. Käli már tudhatja, hogy ez mit jelent. Ha időben visszaér, Kharasshi puszta kézzel áll ki az ostorral szemben, ha nem, akkor viszont szép lassan ő is felfegyverkezik, ezzel exponenciálisan rontva a lány esélyeit.
Ezúttal ő fog az állacska alá.* - Ha egy mélységit provokálsz, nőstényke, készülj fel rá, hogy elfogadja a kihívásodat. Ha pedig veszítesz *duruzsolja a lány ajkára* - hadizsákmány leszel. Tudod te, mit jelent az egy ilyen sötét lelkű briganti karmaiban? *csóválja a fejét álszent együttérzéssel.*
- Bizony, megbocsáthatatlan a vétkem. Nem is próbálom tagadni *mondja magát korholva.* - Nem úgy ébresztettelek, ahogy illenék *közelebb hajol a kihíváshoz* -, ahogy kijárna egy ilyen pimasz kis fakóvérűnek, akit kényemre raboltam. *Nem mintha bánná a lány évődését. Ebben igen összeszokott partnerek lettek mostanra.* - Úgy bizonyost kevesebb csípősség tudna a nyelvedre támolyogni *súgja a nőstényke fülébe. Szavai mélyen morgó ígéretet festenek s előcitálják korán lángra kapó, hosszúra nyúló ébredéseik emlékét.*
- De ha már így felkeltél *dobja le egy pillanat alatt a kéjeket doromboló ragadozó szerepét és átnyújt a lánynak egy üres erszényt.* - Egy rézgomb a címeres kapubástya tetején, egy fehér kavics a szökőkútban, egy kék virág a tisztáson és egy bőrszalag a nagy szilfán a temető végében *sorolja, ezúttal miket kér összegyűjteni bele. Olykor ezzel a feladattal "szórakoztatja" Kälit. Felnéz az égen még igen alacsonyan járó napra.* - Én addig megreggelizem *húzza a száját bicskanyitogató mosolyra, hiszen egyértelműen látszik, hogy a kosárba kettejüknek készítette össze a lány a dolgokat.* - A fekete romnál találkozunk *mondja.* - De jobb lesz, ha sietsz, mert ha a csonka torony árnyéka eléri a kerítést, keresek egy botot és talán metszek egy vesszőt is a mogyoróbokorról. *Bizony-bizony. Käli már tudhatja, hogy ez mit jelent. Ha időben visszaér, Kharasshi puszta kézzel áll ki az ostorral szemben, ha nem, akkor viszont szép lassan ő is felfegyverkezik, ezzel exponenciálisan rontva a lány esélyeit.
Ezúttal ő fog az állacska alá.* - Ha egy mélységit provokálsz, nőstényke, készülj fel rá, hogy elfogadja a kihívásodat. Ha pedig veszítesz *duruzsolja a lány ajkára* - hadizsákmány leszel. Tudod te, mit jelent az egy ilyen sötét lelkű briganti karmaiban? *csóválja a fejét álszent együttérzéssel.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-26 14:41:28
Üzenet elküldve: 2019-04-26 14:41:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Svir és Welara//
*Az útbaigazítást követve halad is a férfi mellett. A Szegénynegyed lepusztultsága után várható, hogy nem valami kúriákkal tarkított helyen kötnek ki, de azért ez is elég éles váltás. Noha ittléte alatt hallott egy-két dolgot, hogy ezelőtt ez nem épp így nézett ki, de akkor ő még a közelében sem volt a városnak, hogy minden konkrétumot ismerjen.*
~Épp azt tervezgettem, hogy hogyan fogom porrá zúzni a becsesebb részeidet, ha egyszer viszont látlak.~
*Válaszol is még magában, amit egy ábrándos sóhajjal is nyugtáz. Hányszor és milyen különböző elégtételekkel képzelte már el a mai napot. Ez idáig pedig egyikben sem szerepelt, hogy ekkora nyugalmat magára erőszakolva beszélget a férfi oldalán haladva.*
- Felhagytam az idegen, szerencsétlen sorsú rászorulók istápolásával.
*Veti oda kissé komorabban, s most ismét szikrákat szórnak azok az aranyban játszó íriszek. Wel most ékes példája annak, hogy ha szemmel ölni lehetne, akkor Svirnek bizony ideje lenne valami örök nyughely után kutatnia.*
- Azon felül pedig meguntam az egyhangúságot és a nyakamba vettem a lábaimat. Kellett a környezetváltozás, így jobbnak láttam, ha közelebbről megismerem a körülöttem lévő világot.
*Rántja meg vállait, majd pár percig csak elcsendesedve halad tovább.*
*Az útbaigazítást követve halad is a férfi mellett. A Szegénynegyed lepusztultsága után várható, hogy nem valami kúriákkal tarkított helyen kötnek ki, de azért ez is elég éles váltás. Noha ittléte alatt hallott egy-két dolgot, hogy ezelőtt ez nem épp így nézett ki, de akkor ő még a közelében sem volt a városnak, hogy minden konkrétumot ismerjen.*
~Épp azt tervezgettem, hogy hogyan fogom porrá zúzni a becsesebb részeidet, ha egyszer viszont látlak.~
*Válaszol is még magában, amit egy ábrándos sóhajjal is nyugtáz. Hányszor és milyen különböző elégtételekkel képzelte már el a mai napot. Ez idáig pedig egyikben sem szerepelt, hogy ekkora nyugalmat magára erőszakolva beszélget a férfi oldalán haladva.*
- Felhagytam az idegen, szerencsétlen sorsú rászorulók istápolásával.
*Veti oda kissé komorabban, s most ismét szikrákat szórnak azok az aranyban játszó íriszek. Wel most ékes példája annak, hogy ha szemmel ölni lehetne, akkor Svirnek bizony ideje lenne valami örök nyughely után kutatnia.*
- Azon felül pedig meguntam az egyhangúságot és a nyakamba vettem a lábaimat. Kellett a környezetváltozás, így jobbnak láttam, ha közelebbről megismerem a körülöttem lévő világot.
*Rántja meg vállait, majd pár percig csak elcsendesedve halad tovább.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-26 12:52:00
Üzenet elküldve: 2019-04-26 12:52:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Örül, hogy a világítás problémája megoldódik. Ha Grem magától nem oltaná el az olajlámpást, figyelmezteti rá. Benne is felmerült, hogy esetleg túlélőről van szó, bár annyira hihetetlennek tűnt a gondolat, hogy muszáj volt hallania.*
- Szerencsés vagy. Mit gondolsz, vannak mások is?
*Ha egynek sikerült, talán többnek is. És nem is feltétlenül kell, hogy tudjanak egymásról. Gremben azért nem keltene még hiú reményeket a családja kapcsán. Kilvardhoz fordul.*
- Nem kellene jelezni Abogrnak, hogy találtunk egy túlélőt? Lejöhetne ide egy másik csapat, hogy megvizsgálja a másik barlangjáratot.
*Bervold kérdésére is válaszol, s közben némi élelem után kutat a tarisznyájában, amit odaadna neki.*
- Ne aggódj, nem vagyunk ellenség. Ő Uzazd, velünk van. Utána akarunk járni valaminek a föld gyomrában. Rajtunk kívül nem láttál vagy hallottál semmit? Leszámítva a denevéreket.
*El kell rendezni a férfi ügyét is, s ha már nála van a szó, kezdeményezi a dolgot.*
- Sajnos nem fordulhatunk vissza veled, viszont felőlem velünk jöhetsz. Gondolom, a többieknek sincs ellenvetése.
*Pillant körbe társain.*
- Vagy valaki szeretne visszamenni?
*Abba úgysem menne bele, hogy egyedül hagyják a legyengült sérültet. Azt viszont el tudja képzelni, hogy van, aki megfontolná a dolgot, és kíséretéül szegődne. Grem például egyre idegesebbnek tűnik, Rodd pedig sérült.*
*Örül, hogy a világítás problémája megoldódik. Ha Grem magától nem oltaná el az olajlámpást, figyelmezteti rá. Benne is felmerült, hogy esetleg túlélőről van szó, bár annyira hihetetlennek tűnt a gondolat, hogy muszáj volt hallania.*
- Szerencsés vagy. Mit gondolsz, vannak mások is?
*Ha egynek sikerült, talán többnek is. És nem is feltétlenül kell, hogy tudjanak egymásról. Gremben azért nem keltene még hiú reményeket a családja kapcsán. Kilvardhoz fordul.*
- Nem kellene jelezni Abogrnak, hogy találtunk egy túlélőt? Lejöhetne ide egy másik csapat, hogy megvizsgálja a másik barlangjáratot.
*Bervold kérdésére is válaszol, s közben némi élelem után kutat a tarisznyájában, amit odaadna neki.*
- Ne aggódj, nem vagyunk ellenség. Ő Uzazd, velünk van. Utána akarunk járni valaminek a föld gyomrában. Rajtunk kívül nem láttál vagy hallottál semmit? Leszámítva a denevéreket.
*El kell rendezni a férfi ügyét is, s ha már nála van a szó, kezdeményezi a dolgot.*
- Sajnos nem fordulhatunk vissza veled, viszont felőlem velünk jöhetsz. Gondolom, a többieknek sincs ellenvetése.
*Pillant körbe társain.*
- Vagy valaki szeretne visszamenni?
*Abba úgysem menne bele, hogy egyedül hagyják a legyengült sérültet. Azt viszont el tudja képzelni, hogy van, aki megfontolná a dolgot, és kíséretéül szegődne. Grem például egyre idegesebbnek tűnik, Rodd pedig sérült.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-26 10:15:07
Üzenet elküldve: 2019-04-26 10:15:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*Feszülten figyel, ahogy Zeya az utasítása után a férfihoz hajol. Dobótőrét ha nem is látványosan, de készenlétben tartja, persze ha az emberroncsnak látszó alak támadna, kivárná mit tesz Zeya, nehogy őt sebezze meg. Szerencsére úgy néz ki erre nem fog sor kerülni, hisz a férfi megszólal, ami ha nem is jelenti azt, hogy nem valami csapdáról van szó, azért mindenképp bizakodásra ad okot, hogy a másik beszélni kezd. Aki kommunikál, annak valami célja van. Lehet picit paranoiás a gondolkodása, de megszokta, hogy a dolgok mögé próbál látni egy olyan világban, ahol azért nem mindig az, aminek látszik. A férfinek neve is van és láthatóan alig él. ~ Elsőre kizárt, hogy fel tudna mászni a falon, az sem biztos, hogy ha elindulna, kiérne a bejáratig. Persze életben maradt itt pár napig a kukk sötétben, így valami tapasztalata van a helyről, így nem reménytelen, hogy megvárhat minket itt, míg visszajövünk. Ha visszajövünk, mert egyfelől nem biztos, hogy túléljük, másfelől nem biztos, hogy erre jövünk. Abogr is valami ilyesmit mondott. ~ morfondírozik magában, amíg a férfival foglalatoskodnak és persze nem szűnik meg sem előre, sem hátra kémlelni, így tekintete továbbra is előre és hátra is elkalandozik a férfi fürkészése közben, aki még nem győzte meg maradéktalanul kilétéről. Természetesen, mikor a férfi a kis csapat mögé int, akkor ő le nem veszi róla a szemét, hisz ezt a trükköt már utcagyerek korában is ismerte és alkalmazta, javarészt sikerrel. Ha nem történik semmi és a többiek visszafordulnak folytatja a háromfelé kémlelést. A közben az érkező kérdésre bemutatkozik: *
- Üdv Bervold, én Rodd vagyok. Örülünk, hogy élsz és hogy túlélted. * mondja még bátorítólag, de a tekintetében látszik, hogy vannak kételyei és volnának kérdései. Azokkal még vár, hisz a többiek még nem mutatkoztak be és amúgy sem tűnik sem praktikusnak, sem udvariasnak azonnal a kimerült férfi faggatása.*
*Feszülten figyel, ahogy Zeya az utasítása után a férfihoz hajol. Dobótőrét ha nem is látványosan, de készenlétben tartja, persze ha az emberroncsnak látszó alak támadna, kivárná mit tesz Zeya, nehogy őt sebezze meg. Szerencsére úgy néz ki erre nem fog sor kerülni, hisz a férfi megszólal, ami ha nem is jelenti azt, hogy nem valami csapdáról van szó, azért mindenképp bizakodásra ad okot, hogy a másik beszélni kezd. Aki kommunikál, annak valami célja van. Lehet picit paranoiás a gondolkodása, de megszokta, hogy a dolgok mögé próbál látni egy olyan világban, ahol azért nem mindig az, aminek látszik. A férfinek neve is van és láthatóan alig él. ~ Elsőre kizárt, hogy fel tudna mászni a falon, az sem biztos, hogy ha elindulna, kiérne a bejáratig. Persze életben maradt itt pár napig a kukk sötétben, így valami tapasztalata van a helyről, így nem reménytelen, hogy megvárhat minket itt, míg visszajövünk. Ha visszajövünk, mert egyfelől nem biztos, hogy túléljük, másfelől nem biztos, hogy erre jövünk. Abogr is valami ilyesmit mondott. ~ morfondírozik magában, amíg a férfival foglalatoskodnak és persze nem szűnik meg sem előre, sem hátra kémlelni, így tekintete továbbra is előre és hátra is elkalandozik a férfi fürkészése közben, aki még nem győzte meg maradéktalanul kilétéről. Természetesen, mikor a férfi a kis csapat mögé int, akkor ő le nem veszi róla a szemét, hisz ezt a trükköt már utcagyerek korában is ismerte és alkalmazta, javarészt sikerrel. Ha nem történik semmi és a többiek visszafordulnak folytatja a háromfelé kémlelést. A közben az érkező kérdésre bemutatkozik: *
- Üdv Bervold, én Rodd vagyok. Örülünk, hogy élsz és hogy túlélted. * mondja még bátorítólag, de a tekintetében látszik, hogy vannak kételyei és volnának kérdései. Azokkal még vár, hisz a többiek még nem mutatkoztak be és amúgy sem tűnik sem praktikusnak, sem udvariasnak azonnal a kimerült férfi faggatása.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-24 14:42:11
Üzenet elküldve: 2019-04-24 14:42:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nixomia és Wilhorp//
*Számított rá, hogy Nixomia nem fogja szó nélkül hagyni a szövegelését, de a válasz nyerssége meglepi. Nem sértődik meg rajta, nem olyan, inkább megint elvigyorodik.*
~ Nocsak, máris átvette a romvárosi stílust. A végén még ő próbál majd meg kirabolni engem.~
* Ezen a gondolaton megint csak jót derül. Kezd nagyon kíváncsi lenni arra, hogy mi mindent hoz majd még ki az út és a találkozásuk a lovagnőből. *
– Értem. Sodródsz az árral, azaz velem a Sárvárosba. Szép kilátások, mi? De azt nem mondhatod, hogy unalmas lennék. Képzeld csak el magad, ahogy egy karót nyelt, savanyú pofa vezet körbe a városban.* Szokás szerint szemtelenül sziporkázik. Mivel megy közöttük a szóbeli adok-kapok rendesen, ezért gyorsan telik az idő séta közben. Ha így folytatják, úgy belejönnek majd a szópárbajozásba, hogy az első elébük kerülő koldus, tolvaj vagy rabló sírva menekül majd a pénzt vagy életét kérdésre kapott válaszoktól. *
– Hát igen. Annyira azért nem volt rossz. De amikor a dühös egyénekből dühös tömeg lesz, akkor kő kövön nem marad. Nem sokkal a forradalom előttig egy nemesi házban voltam inas. Ha nem unom meg az ottani munkát, akkor valószínűleg az én bajom is ellátták volna. A fizetés mondjuk nem volt rossz, főleg, hogy most egy vasat sem ad nekem senki. *Mesél komolyabbra fordítva a szót. Menet közben lassacskán felsejlik előttük a Sárvárosba vezető híd. Amikor a közelébe érnek, akkor megáll. *
– Biztosan át akarsz menni? Vámot is kérnek. *Kérdezi a zsebében kotorászva.*
*Számított rá, hogy Nixomia nem fogja szó nélkül hagyni a szövegelését, de a válasz nyerssége meglepi. Nem sértődik meg rajta, nem olyan, inkább megint elvigyorodik.*
~ Nocsak, máris átvette a romvárosi stílust. A végén még ő próbál majd meg kirabolni engem.~
* Ezen a gondolaton megint csak jót derül. Kezd nagyon kíváncsi lenni arra, hogy mi mindent hoz majd még ki az út és a találkozásuk a lovagnőből. *
– Értem. Sodródsz az árral, azaz velem a Sárvárosba. Szép kilátások, mi? De azt nem mondhatod, hogy unalmas lennék. Képzeld csak el magad, ahogy egy karót nyelt, savanyú pofa vezet körbe a városban.* Szokás szerint szemtelenül sziporkázik. Mivel megy közöttük a szóbeli adok-kapok rendesen, ezért gyorsan telik az idő séta közben. Ha így folytatják, úgy belejönnek majd a szópárbajozásba, hogy az első elébük kerülő koldus, tolvaj vagy rabló sírva menekül majd a pénzt vagy életét kérdésre kapott válaszoktól. *
– Hát igen. Annyira azért nem volt rossz. De amikor a dühös egyénekből dühös tömeg lesz, akkor kő kövön nem marad. Nem sokkal a forradalom előttig egy nemesi házban voltam inas. Ha nem unom meg az ottani munkát, akkor valószínűleg az én bajom is ellátták volna. A fizetés mondjuk nem volt rossz, főleg, hogy most egy vasat sem ad nekem senki. *Mesél komolyabbra fordítva a szót. Menet közben lassacskán felsejlik előttük a Sárvárosba vezető híd. Amikor a közelébe érnek, akkor megáll. *
– Biztosan át akarsz menni? Vámot is kérnek. *Kérdezi a zsebében kotorászva.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-23 17:45:42
Üzenet elküldve: 2019-04-23 17:45:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nixomia és Wilhorp//
* Nixomia fejében lefut a jelenet ahogy Wilhorp elbánik valakivel. Végig méri a férfit tetőtől talpig, ahogy a másik ott áll előtte arcán azzal az ostoba vigyorával. Nem tudja megállni, hogy ne szóljon oda egyet.* – Hát szerintem átvágják ők maguknak a saját torkukat, ha elég sokáig hallgatják a marhaságaidat. ~ Na ebből se tudtam meg semmi hasznosat, bár tény nem úgy néz ki, mint aki bárkit meg tudna ölni, de a látszat néha csalhat.~ * A második kérdésére kapott válasz már hasznosabb. Itt sem állja meg viszont, hogy ne szúrjon oda neki.* – Hogy tovább álltak volna nem hiszem, inkább menekültek szerintem. *Közben nevet a saját kis ostoba viccén. Wilhorp kérdése meg se lepi.* – Mint említettem régebben kiskereskedő családból származom. Így hát családi címerünk nincs. Nem szolgálok egy nemest se még, hogy viseljem az ő címerét. Egyszer majd lehet vásárolok magamnak nemesi címet, de egyelőre csak sodródok az árral. * A mondandója végére csak nem állja meg, hogy ne pimaszkodjon még egy kicsit.* – Erre az ég meg mit ad, hát téged sodort elém.* Közben beérnek a Romvárosba. A nagy csevejben fel se tűnt Nixomiának, hogy már elhagyták a piacot. A város ezen része nem fest túl csábítóan. A romok arról árulkodnak, hogy valaha igen komoly építmények álltak itt. Most csak a romos utcák és a megrongált, kifosztott épületek. Hangot is ad a gondolatainak a lány.* – Hallottam az itt történtekről, ez is közbejátszott abban, hogy ide jöttem. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen lett volna a baj. Fura egy környék ez, hogy csak így lerombolják a saját városukat.
* Nixomia fejében lefut a jelenet ahogy Wilhorp elbánik valakivel. Végig méri a férfit tetőtől talpig, ahogy a másik ott áll előtte arcán azzal az ostoba vigyorával. Nem tudja megállni, hogy ne szóljon oda egyet.* – Hát szerintem átvágják ők maguknak a saját torkukat, ha elég sokáig hallgatják a marhaságaidat. ~ Na ebből se tudtam meg semmi hasznosat, bár tény nem úgy néz ki, mint aki bárkit meg tudna ölni, de a látszat néha csalhat.~ * A második kérdésére kapott válasz már hasznosabb. Itt sem állja meg viszont, hogy ne szúrjon oda neki.* – Hogy tovább álltak volna nem hiszem, inkább menekültek szerintem. *Közben nevet a saját kis ostoba viccén. Wilhorp kérdése meg se lepi.* – Mint említettem régebben kiskereskedő családból származom. Így hát családi címerünk nincs. Nem szolgálok egy nemest se még, hogy viseljem az ő címerét. Egyszer majd lehet vásárolok magamnak nemesi címet, de egyelőre csak sodródok az árral. * A mondandója végére csak nem állja meg, hogy ne pimaszkodjon még egy kicsit.* – Erre az ég meg mit ad, hát téged sodort elém.* Közben beérnek a Romvárosba. A nagy csevejben fel se tűnt Nixomiának, hogy már elhagyták a piacot. A város ezen része nem fest túl csábítóan. A romok arról árulkodnak, hogy valaha igen komoly építmények álltak itt. Most csak a romos utcák és a megrongált, kifosztott épületek. Hangot is ad a gondolatainak a lány.* – Hallottam az itt történtekről, ez is közbejátszott abban, hogy ide jöttem. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen lett volna a baj. Fura egy környék ez, hogy csak így lerombolják a saját városukat.
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-04-21 22:36:28
Üzenet elküldve: 2019-04-21 22:36:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Mindenki elfoglalja helyét a sorban, ahogy óvatosan kiosonnak a barlangteremből, arra, amerre Kilvard a mozgást látta. Rodderiego zárja a sort a mágussal, középen Grem, elől Zeya és Uzazd.
Amikor kiérnek, pár lépésre a természetes hengerformájú járatban az egyik szikla mögött egy alakra lesznek figyelmesek.
Rodderiego bárorítására Grem halovány mosollyal válaszol, láthatóan hálás a gesztusokért. Roddban rengeteg kérdés kergeti egymást a talált férfit illetően, de kimondatlanul talán csak türelemmel fog választ kapni rájuk. Egyelőre csak azt tudhatja biztosan, amit lát. A férfi lesoványodott, vizet kér és látszólag harcképtelen.
Zeya lép először a férfihez, miután javaslattal élt egy lámpással kapcsolatban. Grem olajlámpásának fénye valóban elégtelen világosságot ad, szinte alig látnak a járatban. Bőrtömlőjéből folyadékkal kínálja, s miközben közelebb lép hozzá, szemügyre is veheti a nyöszörgő alakot. A férfi lesoványodott, horzsolások és zúzódások tarkítják a testét, van, ami régebbi, van, ami újabb sérülés. A ruhái több helyütt elszakadtak, fegyvert nem lát nála.
A férfi vizenyős, kék szemekkel tekint fel rá, mohón, de erőtlenül nyúl a tömlő után, de Tozeya szavaira lelassít és kortyokban inni kezdi az italt.*
- Kö... köszönöm. *Mondja, majd köhögés tör rá, amit igyekszik elfojtani, az egész teste rázkódik.*
- Bervold, Bervold vagyok. *Válaszol a lány bemutatkozására, miután elmúlt a köhögése. A barlang felől nem hallatszik csivitelés, nem mozdul semmi arrafelé.*
- Lezuhantam. Amikor beszakadt a föld a város alatt. *Nyöszörgi gyengén, szemeiben könnyek gyűlnek, ahogy kimondja a szavakat.
Az ork szaglása valóban sokat tisztul, miután elhagyták a barlangtermet és a szúrós szagú növényeket, de még nem az igazi. Már kezdi érezni a férfi testének szagát, az is szúrós és áporodott. Bár ebben semmi meglepő nem lehet, tekintve, hogy mennyi ideje nem tudott tisztálkodni és mennyi ideje lehet idelent.
Kilvard szavaira is Grem ijedt mosollyal válaszol, láthatóan örül annak, hogy nem egyedül térképezi fel ezt a barlangszakaszt. Egyedül már biztosan visszafordult volna. A mágus Zeya javaslatára előveszi lámpását is egy kőre helyezi. A lámpás már nem világít be a barlangba, így a denevérszerű lényektől nem kell tartaniuk. A fényben pedig már szinte minden részletet jól láthatnak. A férfinél nincs fegyver, a korábban tapasztaltak pedig megerősítést nyernek.
A mágus jól gondolkodik, derül ki a férfi válaszából, aki Bervoldként mutatkozik be. Kilvard fürkészve fordul a barlang felé, de nem tapasztal ő sem mozgást.*
- Ti kik vagytok? *Kérdi a férfi és megpróbál felkelni a kőről.*
- Láttalak benneteket odabent. *Int a barlangterem felé kezével.*
- De megláttam őt és azt hittem, valami szörnyek vagytok és megijedtem. *Mutat Uzazdra, aki a lámpás fényében valóban elég ijesztőnek hat.*
- El akartam menni, de elhagyott az erőm. *Süti le a szemeit szégyenkezve.*
- Miért jöttetek le ide? *Néz fel kérdőn a társaságra, tekintetében mintha remény csillanna.*
*Mindenki elfoglalja helyét a sorban, ahogy óvatosan kiosonnak a barlangteremből, arra, amerre Kilvard a mozgást látta. Rodderiego zárja a sort a mágussal, középen Grem, elől Zeya és Uzazd.
Amikor kiérnek, pár lépésre a természetes hengerformájú járatban az egyik szikla mögött egy alakra lesznek figyelmesek.
Rodderiego bárorítására Grem halovány mosollyal válaszol, láthatóan hálás a gesztusokért. Roddban rengeteg kérdés kergeti egymást a talált férfit illetően, de kimondatlanul talán csak türelemmel fog választ kapni rájuk. Egyelőre csak azt tudhatja biztosan, amit lát. A férfi lesoványodott, vizet kér és látszólag harcképtelen.
Zeya lép először a férfihez, miután javaslattal élt egy lámpással kapcsolatban. Grem olajlámpásának fénye valóban elégtelen világosságot ad, szinte alig látnak a járatban. Bőrtömlőjéből folyadékkal kínálja, s miközben közelebb lép hozzá, szemügyre is veheti a nyöszörgő alakot. A férfi lesoványodott, horzsolások és zúzódások tarkítják a testét, van, ami régebbi, van, ami újabb sérülés. A ruhái több helyütt elszakadtak, fegyvert nem lát nála.
A férfi vizenyős, kék szemekkel tekint fel rá, mohón, de erőtlenül nyúl a tömlő után, de Tozeya szavaira lelassít és kortyokban inni kezdi az italt.*
- Kö... köszönöm. *Mondja, majd köhögés tör rá, amit igyekszik elfojtani, az egész teste rázkódik.*
- Bervold, Bervold vagyok. *Válaszol a lány bemutatkozására, miután elmúlt a köhögése. A barlang felől nem hallatszik csivitelés, nem mozdul semmi arrafelé.*
- Lezuhantam. Amikor beszakadt a föld a város alatt. *Nyöszörgi gyengén, szemeiben könnyek gyűlnek, ahogy kimondja a szavakat.
Az ork szaglása valóban sokat tisztul, miután elhagyták a barlangtermet és a szúrós szagú növényeket, de még nem az igazi. Már kezdi érezni a férfi testének szagát, az is szúrós és áporodott. Bár ebben semmi meglepő nem lehet, tekintve, hogy mennyi ideje nem tudott tisztálkodni és mennyi ideje lehet idelent.
Kilvard szavaira is Grem ijedt mosollyal válaszol, láthatóan örül annak, hogy nem egyedül térképezi fel ezt a barlangszakaszt. Egyedül már biztosan visszafordult volna. A mágus Zeya javaslatára előveszi lámpását is egy kőre helyezi. A lámpás már nem világít be a barlangba, így a denevérszerű lényektől nem kell tartaniuk. A fényben pedig már szinte minden részletet jól láthatnak. A férfinél nincs fegyver, a korábban tapasztaltak pedig megerősítést nyernek.
A mágus jól gondolkodik, derül ki a férfi válaszából, aki Bervoldként mutatkozik be. Kilvard fürkészve fordul a barlang felé, de nem tapasztal ő sem mozgást.*
- Ti kik vagytok? *Kérdi a férfi és megpróbál felkelni a kőről.*
- Láttalak benneteket odabent. *Int a barlangterem felé kezével.*
- De megláttam őt és azt hittem, valami szörnyek vagytok és megijedtem. *Mutat Uzazdra, aki a lámpás fényében valóban elég ijesztőnek hat.*
- El akartam menni, de elhagyott az erőm. *Süti le a szemeit szégyenkezve.*
- Miért jöttetek le ide? *Néz fel kérdőn a társaságra, tekintetében mintha remény csillanna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131