Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-20 20:49:48
Üzenet elküldve: 2019-05-20 20:49:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
-Ostobák! Nincs időnk erre!
*Szólal meg fojtott indulattal, miközben az ork talpra segíti a férfit.
Végül nagyot szusszanva ledobja a batyut a földre, hogy előkotorja a pergament. Még mindig ingerülten motyogva a szakálla alatt, nekilát előkaparni a pennát, majd a tintába mártva cikornyás betűkkel írni kezd a kőfalnak támasztott üres papirosra.
"Túlélő lenn az alagútban. Lehetnek még többen is. Társaim feltett szándéka tovább vinni."
A tinta alighanem rövidesen eltűnik, ahogy annak lennie kell, nekik csak a választ kell megvárniuk. Miközben a válaszra várnak és alighanem Tozeya is a pergamen fölé hajol, bosszúsan pillant fel a nőre.*
-Nem ezért vagyunk itt. A Ti terhetek és felelőségetek.
*Motyogja még, majd visszapillant a pergamenre. Reméli, az öreg főmágus is hasonló véleményen lesz, mint ő, és végre társai is belátják az igazát.*
-Ostobák! Nincs időnk erre!
*Szólal meg fojtott indulattal, miközben az ork talpra segíti a férfit.
Végül nagyot szusszanva ledobja a batyut a földre, hogy előkotorja a pergament. Még mindig ingerülten motyogva a szakálla alatt, nekilát előkaparni a pennát, majd a tintába mártva cikornyás betűkkel írni kezd a kőfalnak támasztott üres papirosra.
"Túlélő lenn az alagútban. Lehetnek még többen is. Társaim feltett szándéka tovább vinni."
A tinta alighanem rövidesen eltűnik, ahogy annak lennie kell, nekik csak a választ kell megvárniuk. Miközben a válaszra várnak és alighanem Tozeya is a pergamen fölé hajol, bosszúsan pillant fel a nőre.*
-Nem ezért vagyunk itt. A Ti terhetek és felelőségetek.
*Motyogja még, majd visszapillant a pergamenre. Reméli, az öreg főmágus is hasonló véleményen lesz, mint ő, és végre társai is belátják az igazát.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-20 17:37:09
Üzenet elküldve: 2019-05-20 17:37:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda és Svir//
*Nagyon érdeklődő tekintettel figyelné a fejtegetést, ha lenne, azonban egy ilyen igazán összekavaró és végül semmit nem mondó válaszra csak kérdően felhúzza a szemöldökeit.*
-Mindenkinek más üti meg a küszöbét, talán a baj túlságosan is személyfüggő fogalom. Az részemről elég nagy baj lenne, ha egyik reggel egy csili-vili szobában ébrednék, egy drága ruhában, mert akkor tudnám, hogy valami világrengető ostobaságot csináltam, biztosan menekülőre fognám.*Mondja szórakozottan, ha már a férfi nem oszt meg vele semmi humorosat vagy lélekmelegítőt. Majd látja, hogy a férfi próbál oldalra araszolni, szólásra nyitja a száját, azonban rájön, hogy csak az egyik nagyobb sziklát spécizte ki magának, teljesen egyértelmű okkal, le akar rá ülni.*
~Nézzenek oda, szegény, én meg arra kényszerítem, hogy ácsorogjon.~*Kapja a szája elé a kezét, mielőtt a gúnyos gondolat miatt felbukkanna egy jó kedélyű kacaj. El is marad.*
-Eléggé gondozatlan egy kert, talán elnyelte a szakadék a személyzetet?*Áll fel és lassan sétál befelé, a férfi irányába, közben két tenyerét összeütve porolja le róla a földet.*
-Vagy szándékosan ez volt a koncepció?*Hiszen, ha valóban háza van a férfinek errefelé, akkor bizonyára vagyona is van hozzá, bár a mostani időkben nem igazán lehet tudni errefelé, ki az, aki ki van tömve pénzzel. Romosak a házak, lepusztult a környezet.*
-Miért vagy még mindig itt? Úgy hallottam, aki tudott az elment és megértem őket, nem egy szívderítő látvány se a szakadék, se a környék.*Jegyzi meg kellő komolysággal immár.*
~Furcsa egy alak.~
*Nagyon érdeklődő tekintettel figyelné a fejtegetést, ha lenne, azonban egy ilyen igazán összekavaró és végül semmit nem mondó válaszra csak kérdően felhúzza a szemöldökeit.*
-Mindenkinek más üti meg a küszöbét, talán a baj túlságosan is személyfüggő fogalom. Az részemről elég nagy baj lenne, ha egyik reggel egy csili-vili szobában ébrednék, egy drága ruhában, mert akkor tudnám, hogy valami világrengető ostobaságot csináltam, biztosan menekülőre fognám.*Mondja szórakozottan, ha már a férfi nem oszt meg vele semmi humorosat vagy lélekmelegítőt. Majd látja, hogy a férfi próbál oldalra araszolni, szólásra nyitja a száját, azonban rájön, hogy csak az egyik nagyobb sziklát spécizte ki magának, teljesen egyértelmű okkal, le akar rá ülni.*
~Nézzenek oda, szegény, én meg arra kényszerítem, hogy ácsorogjon.~*Kapja a szája elé a kezét, mielőtt a gúnyos gondolat miatt felbukkanna egy jó kedélyű kacaj. El is marad.*
-Eléggé gondozatlan egy kert, talán elnyelte a szakadék a személyzetet?*Áll fel és lassan sétál befelé, a férfi irányába, közben két tenyerét összeütve porolja le róla a földet.*
-Vagy szándékosan ez volt a koncepció?*Hiszen, ha valóban háza van a férfinek errefelé, akkor bizonyára vagyona is van hozzá, bár a mostani időkben nem igazán lehet tudni errefelé, ki az, aki ki van tömve pénzzel. Romosak a házak, lepusztult a környezet.*
-Miért vagy még mindig itt? Úgy hallottam, aki tudott az elment és megértem őket, nem egy szívderítő látvány se a szakadék, se a környék.*Jegyzi meg kellő komolysággal immár.*
~Furcsa egy alak.~
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-20 13:53:29
Üzenet elküldve: 2019-05-20 13:53:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda és Svir//
*Örül, hogy a válasz nem az ugrás előtti elköszönés és nem is az ugrás közbeni sikoly. Így cseveghetnek még egy kicsit a környéken, ami egyszerre a város széle és a közepe is. Még illik is ide valaki, aki ugrással fenyegetőzik. Azok, akik nem csak fenyegetőzni akartak vele, már úgyis biztosan megtették, elvégre volt rá elég idejük a szakadék kiszakadása óta. Az YIlandának adandó válaszon elgondolkodik. Nem szeretné, ha a nő azt hinné, hogy sietnek. Ő ráér.*
– Hát az baj lenne, ha baj lenne. * Elnézi a sok követ, itt a szakadék szélén már járni is nehéz közöttük. Rájuk férne egy romeltakarító brigád törődése. Azért nem teljesen haszontalanok, az egyik nagyobb darab például kiváló ülőhelynek is. Lassan oldalra lép néhányat, hogy leüljön a sziklára. A szakadék és YIlanda felé fordul, kezeivel a térdein támaszkodik, tartása kicsit görnyedt. Tekintetével a nőt vizslatja hátulról. Nézhető megfáradt utazónak vagy keselyűnek is. Ideje az van.*
– Éppenséggel azért, mert az utca végén lakom. Mondhatni, hogy az előkertben mereszted a feneked. *Ha így szájal vele a nő, akkor ő sem lesz kíméletes.*
– De kétlem, hogy egyhamar eltűnne. *Ingatja a fejét miközben magában latolgatja a tájseb beforrásának esélyeit. Úgy saccolja, hogy rosszabbak annál, hogy az érme az élére esik. Az ölébe veszi a táskáját és előkeresi belőle a pipáját és a dohányt. Ha itt lesznek még egy ideig, akkor csak szabad füstölnie. Ma még úgysem pöfékelt.*
*Örül, hogy a válasz nem az ugrás előtti elköszönés és nem is az ugrás közbeni sikoly. Így cseveghetnek még egy kicsit a környéken, ami egyszerre a város széle és a közepe is. Még illik is ide valaki, aki ugrással fenyegetőzik. Azok, akik nem csak fenyegetőzni akartak vele, már úgyis biztosan megtették, elvégre volt rá elég idejük a szakadék kiszakadása óta. Az YIlandának adandó válaszon elgondolkodik. Nem szeretné, ha a nő azt hinné, hogy sietnek. Ő ráér.*
– Hát az baj lenne, ha baj lenne. * Elnézi a sok követ, itt a szakadék szélén már járni is nehéz közöttük. Rájuk férne egy romeltakarító brigád törődése. Azért nem teljesen haszontalanok, az egyik nagyobb darab például kiváló ülőhelynek is. Lassan oldalra lép néhányat, hogy leüljön a sziklára. A szakadék és YIlanda felé fordul, kezeivel a térdein támaszkodik, tartása kicsit görnyedt. Tekintetével a nőt vizslatja hátulról. Nézhető megfáradt utazónak vagy keselyűnek is. Ideje az van.*
– Éppenséggel azért, mert az utca végén lakom. Mondhatni, hogy az előkertben mereszted a feneked. *Ha így szájal vele a nő, akkor ő sem lesz kíméletes.*
– De kétlem, hogy egyhamar eltűnne. *Ingatja a fejét miközben magában latolgatja a tájseb beforrásának esélyeit. Úgy saccolja, hogy rosszabbak annál, hogy az érme az élére esik. Az ölébe veszi a táskáját és előkeresi belőle a pipáját és a dohányt. Ha itt lesznek még egy ideig, akkor csak szabad füstölnie. Ma még úgysem pöfékelt.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-19 19:15:28
Üzenet elküldve: 2019-05-19 19:15:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda és Svir//
*Nem is remélte, hogy a már látszatra is sokat megélt férfi meg fog rémülni tőle, gizda, egyedül mászkáló nőtől, talán ez is a lényeg, ebben a felejthető és hétköznapi kinézetben. Az emberek nem feltételeznék róla, hogy bárkinek is tudna ártani, így nem is tartanak annyira tőle, mint kellene. Ha viszont így lenne, már régen más pénzszerzési lehetőség után kellett volna nézni, ő meg igazából csak ehhez ért. Most azonban nincsen rászorulva, így inkább tartja magától távol az embereket, mert soha nem tudni, ki milyen szándékkal közelít. Mondhatni, szakmai ártalom a gyanakvás.
Mikor a férfi megtorpan, ahogy azt kérte tőle és nyugtató szavakkal próbál rá hatni, csak megigazgatja magát ültében, kicsit feljebb is tornászva magát, nehogy véletlen ténylegesen belecsússzon, de bokái még így is a szakadék fölé lógnak. Testével pedig félig a másik felé fordul, hogy szemmel tarthassa. Nem igazán úgy fest, mint akinek komoly mentális problémái vannak, amikkel jelenleg küzd.*
-Te azt honnan tudod? És mi van, ha tényleg baj van?*Kíváncsiskodik, hiszen bizonyára létezik olyan probléma, ami az életük eldobására készteti a szellemileg instabil embereket, de most egy se jellemző rá és általában nem is szokta olyan komolyan venni az életet.*
-Te minek jöttél, akkor ide, ha nincs baj? Esetleg reménykedsz benne, hogy egy nap majd eltűnik?*Veszi elő személyeskedő modorát.*
*Nem is remélte, hogy a már látszatra is sokat megélt férfi meg fog rémülni tőle, gizda, egyedül mászkáló nőtől, talán ez is a lényeg, ebben a felejthető és hétköznapi kinézetben. Az emberek nem feltételeznék róla, hogy bárkinek is tudna ártani, így nem is tartanak annyira tőle, mint kellene. Ha viszont így lenne, már régen más pénzszerzési lehetőség után kellett volna nézni, ő meg igazából csak ehhez ért. Most azonban nincsen rászorulva, így inkább tartja magától távol az embereket, mert soha nem tudni, ki milyen szándékkal közelít. Mondhatni, szakmai ártalom a gyanakvás.
Mikor a férfi megtorpan, ahogy azt kérte tőle és nyugtató szavakkal próbál rá hatni, csak megigazgatja magát ültében, kicsit feljebb is tornászva magát, nehogy véletlen ténylegesen belecsússzon, de bokái még így is a szakadék fölé lógnak. Testével pedig félig a másik felé fordul, hogy szemmel tarthassa. Nem igazán úgy fest, mint akinek komoly mentális problémái vannak, amikkel jelenleg küzd.*
-Te azt honnan tudod? És mi van, ha tényleg baj van?*Kíváncsiskodik, hiszen bizonyára létezik olyan probléma, ami az életük eldobására készteti a szellemileg instabil embereket, de most egy se jellemző rá és általában nem is szokta olyan komolyan venni az életet.*
-Te minek jöttél, akkor ide, ha nincs baj? Esetleg reménykedsz benne, hogy egy nap majd eltűnik?*Veszi elő személyeskedő modorát.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-19 18:52:32
Üzenet elküldve: 2019-05-19 18:52:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda és Svir//
*Ugyan van nála kard és íj is, de egyik sincs a kezében, ezért olyan nagyon nem lehet fenyegető. De tudja ő is, hogy amióta a város legjobb környékéből a város egyik legrosszabb környéke lett, azóta mindenki sokkal óvatosabb. Ő is. YIlandától viszont nem ijed meg, legfeljebb önmagára tartja veszélyesnek a nőt. A válaszkiáltások után már nem is csak elővigyázatosságból, hanem teljes joggal, bizonyítottan.*
~Nocsak! ~
*Meglepődik a válaszon, mivel nem gondolta volna, hogy tényleg létező jelenség, hogy ide járnak véget vetni az életüknek a városiak. Adja magát a szakadék, csak ugyebár Svir született optimista. Elhatározza, hogy a végére jár a dolognak. Belemegy a játékba, és ezért úgy tesz, mintha teljesen komolyan venné a nőt.*
– Jól van, nincs semmi baj. * Mondja nyugtatólag. Nem csak beszél, cselekszik is: megáll, pont ahogy azt a nő kérte. Nincsenek messze egymástól, de nagyon közel sem, viszont még kiabálás nélkül is jól hallhatják egymás szavait a romok között. A megállás után csendben figyelve a fél-elfet várja, hogy mit tesz YIlanda.*
*Ugyan van nála kard és íj is, de egyik sincs a kezében, ezért olyan nagyon nem lehet fenyegető. De tudja ő is, hogy amióta a város legjobb környékéből a város egyik legrosszabb környéke lett, azóta mindenki sokkal óvatosabb. Ő is. YIlandától viszont nem ijed meg, legfeljebb önmagára tartja veszélyesnek a nőt. A válaszkiáltások után már nem is csak elővigyázatosságból, hanem teljes joggal, bizonyítottan.*
~Nocsak! ~
*Meglepődik a válaszon, mivel nem gondolta volna, hogy tényleg létező jelenség, hogy ide járnak véget vetni az életüknek a városiak. Adja magát a szakadék, csak ugyebár Svir született optimista. Elhatározza, hogy a végére jár a dolognak. Belemegy a játékba, és ezért úgy tesz, mintha teljesen komolyan venné a nőt.*
– Jól van, nincs semmi baj. * Mondja nyugtatólag. Nem csak beszél, cselekszik is: megáll, pont ahogy azt a nő kérte. Nincsenek messze egymástól, de nagyon közel sem, viszont még kiabálás nélkül is jól hallhatják egymás szavait a romok között. A megállás után csendben figyelve a fél-elfet várja, hogy mit tesz YIlanda.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-19 15:58:00
Üzenet elküldve: 2019-05-19 15:58:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*Elhagyva a barlangtermet elég hamar egy idegen emberbe botlanak. Nagy szerencse, hogy túlélte, bár nem teljesen érti, hiszen, ha kettészakadt a föld, akkor rögtön a mélybe kellett volna esnie. Lehet, hogy azok a lények egy kifeszített hálóval elkapták, mint ahogy a halászok elfogják a halakat. A gondolatra halvány mosoly ül az arcára, már csak azért is mivel a fényviszonyok nem a legjobbak. Az idegen elmondása szerint az előző elméletét el lehet vetni, ami jogos is. Bár elég fájdalmas élmény lehetett ide leesni. Amint meghallja, hogy megrémült tőle az idegen végignéz magán. Nem talál magán semmi rémisztőt, bár nem is csoda. Elég sötét van erre. A többiek beszélgetéseit végig hallgatja, nem szól bele, így nem is áll senki pártjára, bár nem ért egyet Kilvarddal.*
-Persze. Szívesen segítek.
*Elteszi fegyverét és ha senki sem ad neki inni vagy enni, akkor karját átteszi a nyakán és óvatosan felsegíti. Elég könnyű, de ezen nem lepődik meg.*
*Elhagyva a barlangtermet elég hamar egy idegen emberbe botlanak. Nagy szerencse, hogy túlélte, bár nem teljesen érti, hiszen, ha kettészakadt a föld, akkor rögtön a mélybe kellett volna esnie. Lehet, hogy azok a lények egy kifeszített hálóval elkapták, mint ahogy a halászok elfogják a halakat. A gondolatra halvány mosoly ül az arcára, már csak azért is mivel a fényviszonyok nem a legjobbak. Az idegen elmondása szerint az előző elméletét el lehet vetni, ami jogos is. Bár elég fájdalmas élmény lehetett ide leesni. Amint meghallja, hogy megrémült tőle az idegen végignéz magán. Nem talál magán semmi rémisztőt, bár nem is csoda. Elég sötét van erre. A többiek beszélgetéseit végig hallgatja, nem szól bele, így nem is áll senki pártjára, bár nem ért egyet Kilvarddal.*
-Persze. Szívesen segítek.
*Elteszi fegyverét és ha senki sem ad neki inni vagy enni, akkor karját átteszi a nyakán és óvatosan felsegíti. Elég könnyű, de ezen nem lepődik meg.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-19 14:14:57
Üzenet elküldve: 2019-05-19 14:14:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda és Svir//
*Pont a környék rossz híre miatt merészkedik ő is csak nappal a környékre, mert mindezek ellenére, hogy igazából egyedül van és nem egy robusztus alkat még így világosban is kellett némi bátorság, hogy eljöjjön. De ugye a kíváncsiság mindennél erősebb. Éppen a sötétséget bámulja, tágra nyitott szemekkel, hátha megmozdul valami, nem mintha nem szaladna el azon nyomban, mert a túlélési ösztön és a sokéves rutin már tapasztalt menekülőt faragott belőle, de izgalmasnak, izgalmas lenne az biztos. Nem véletlen, hogy nem igazán vannak olyan történetei, amiben megvert, legyőzött, széttrancsírozott vagy fogságba ejtett bármit vagy bárkit is.
Azonban hirtelen maga mögül hall zajokat, egy pillanatra összerezzen, hiszen azt hitte egyedül van, de ez immár nem állja meg a helyét és csak reménykedhet benne, hogy nem a szakadékból mászott ki valami, hogy megegye. Hátra fordítja a fejét és egy megkönnyebbült sóhajt követően szemügyre veszi a hozzá közeledő férfit. Egyértelműen nem tudja megállapítani, hogy milyen céllal indul meg felé, majd érkezik a figyelmeztetés. Ennek ellenére, nem hiszi el, hogy a kalapos férfinak csupán ennyi oka van rá, hogy kurtítsa a távolságot kettejük között.*
~Fegyverrel fel van szerelve, bár lehet, hogy itt így jár mindenki.~*A figyelmeztetésre megfordul a fejében valami és ez mindjárt egy sokat elmondó mosolyt lop az arcára. Leül ez kevésbé képlékeny helyre, a szakadék széléhez és lelógatja a lábait.*
-ÁLLJ MEG! NE GYERE KÖZELEBB VAGY LEUGROM!*Kiált hátra a férfinek, nyomatékosan felemelve a tenyerét irányába.*
~Vajon miért érdekelné, hogy leesem vagy leugrom?~*Nem igazán érti az ilyen indíttatásokat, mikor valaki egy teljesen ismeretlen emberért aggódik vagy cselekszik önzetlenül.*
~Biztos, hogy vaj van a füle mögött.~
*Pont a környék rossz híre miatt merészkedik ő is csak nappal a környékre, mert mindezek ellenére, hogy igazából egyedül van és nem egy robusztus alkat még így világosban is kellett némi bátorság, hogy eljöjjön. De ugye a kíváncsiság mindennél erősebb. Éppen a sötétséget bámulja, tágra nyitott szemekkel, hátha megmozdul valami, nem mintha nem szaladna el azon nyomban, mert a túlélési ösztön és a sokéves rutin már tapasztalt menekülőt faragott belőle, de izgalmasnak, izgalmas lenne az biztos. Nem véletlen, hogy nem igazán vannak olyan történetei, amiben megvert, legyőzött, széttrancsírozott vagy fogságba ejtett bármit vagy bárkit is.
Azonban hirtelen maga mögül hall zajokat, egy pillanatra összerezzen, hiszen azt hitte egyedül van, de ez immár nem állja meg a helyét és csak reménykedhet benne, hogy nem a szakadékból mászott ki valami, hogy megegye. Hátra fordítja a fejét és egy megkönnyebbült sóhajt követően szemügyre veszi a hozzá közeledő férfit. Egyértelműen nem tudja megállapítani, hogy milyen céllal indul meg felé, majd érkezik a figyelmeztetés. Ennek ellenére, nem hiszi el, hogy a kalapos férfinak csupán ennyi oka van rá, hogy kurtítsa a távolságot kettejük között.*
~Fegyverrel fel van szerelve, bár lehet, hogy itt így jár mindenki.~*A figyelmeztetésre megfordul a fejében valami és ez mindjárt egy sokat elmondó mosolyt lop az arcára. Leül ez kevésbé képlékeny helyre, a szakadék széléhez és lelógatja a lábait.*
-ÁLLJ MEG! NE GYERE KÖZELEBB VAGY LEUGROM!*Kiált hátra a férfinek, nyomatékosan felemelve a tenyerét irányába.*
~Vajon miért érdekelné, hogy leesem vagy leugrom?~*Nem igazán érti az ilyen indíttatásokat, mikor valaki egy teljesen ismeretlen emberért aggódik vagy cselekszik önzetlenül.*
~Biztos, hogy vaj van a füle mögött.~
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-19 13:31:40
Üzenet elküldve: 2019-05-19 13:31:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda és Svir//
*A piaci péksüteményből, hamuban sült pogácsákból és egy könnyen lecsúszó Jám sörből álló könnyű reggeli után tart hazafelé. A reggel kétségkívül eseménydús volt, de az izgalom mostanra elült, mondhatni maga mögött hagyta. Sebaj, aki keres, az talál alapon biztos benne, hogy tartogat még újdonságot számára a mai nap. Elvégre még éppen csak az ebédidőhöz közeledik az óra, sok van még hátra belőle. Mivel ideje sok van, dolga pedig kevés, ezért nem a legrövidebb úton tart a háza felé, hanem a leglátványosabb ösvényt választja. Nevezetesen a szakadék mellett futót. A helyszín baljós, különösen a pletykára Svirhez hasonlóan fogékonyak számára. Tériszonya szerencsére nincs, a nap pedig szépen süt, úgyhogy most azért többé-kevésbé biztonságban érzi magát. A helyi kemény legényektől sem fél, mivel határozott meggyőződése, hogy még közöttük is elég tökösnek számít. Meg ugye a kalandori tapasztalat, nem könnyű elbánni vele, meglóg mielőtt elláthatnák a baját. A táj azért mégsem teljesen kihalt, egy bámészkodó alakot vesz észre. Közelebb sétál a nőhöz.*
– Vigyázz, még beleesel. Ha meg ez a célod, akkor meg kell akadályozzalak benne! *Kiabálja oda YIlandának. Ha felfigyel erre a nő, akkor egy kalapos fickót láthat közeledni. Szakálla nincs, köpenye, fegyverei és tarisznyája viszont vannak. Nem úgy néz ki, mint aki támadni akar, inkább csak kíváncsi lett a jövevényre. Mivel itt él, ezért fontos mindenről tudnia, elvégre ez egy tisztes környék jó szomszédsággal.*
*A piaci péksüteményből, hamuban sült pogácsákból és egy könnyen lecsúszó Jám sörből álló könnyű reggeli után tart hazafelé. A reggel kétségkívül eseménydús volt, de az izgalom mostanra elült, mondhatni maga mögött hagyta. Sebaj, aki keres, az talál alapon biztos benne, hogy tartogat még újdonságot számára a mai nap. Elvégre még éppen csak az ebédidőhöz közeledik az óra, sok van még hátra belőle. Mivel ideje sok van, dolga pedig kevés, ezért nem a legrövidebb úton tart a háza felé, hanem a leglátványosabb ösvényt választja. Nevezetesen a szakadék mellett futót. A helyszín baljós, különösen a pletykára Svirhez hasonlóan fogékonyak számára. Tériszonya szerencsére nincs, a nap pedig szépen süt, úgyhogy most azért többé-kevésbé biztonságban érzi magát. A helyi kemény legényektől sem fél, mivel határozott meggyőződése, hogy még közöttük is elég tökösnek számít. Meg ugye a kalandori tapasztalat, nem könnyű elbánni vele, meglóg mielőtt elláthatnák a baját. A táj azért mégsem teljesen kihalt, egy bámészkodó alakot vesz észre. Közelebb sétál a nőhöz.*
– Vigyázz, még beleesel. Ha meg ez a célod, akkor meg kell akadályozzalak benne! *Kiabálja oda YIlandának. Ha felfigyel erre a nő, akkor egy kalapos fickót láthat közeledni. Szakálla nincs, köpenye, fegyverei és tarisznyája viszont vannak. Nem úgy néz ki, mint aki támadni akar, inkább csak kíváncsi lett a jövevényre. Mivel itt él, ezért fontos mindenről tudnia, elvégre ez egy tisztes környék jó szomszédsággal.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-19 11:29:00
Üzenet elküldve: 2019-05-19 11:29:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Valami kenyérfélét, ha talál a holmijában, odaadja Bervoldnak. Elege van Kilvard süketségéből, most fontosabb dologról van szó, hogy ráhagyja: tehetetlenül szenvedő ártatlanokról, ezért rámorran. A hangja nem hangos, de vészjósló.*
- Kérdeztem valamit, mágus! De most már nem kérdés. Írd meg Abogrnak, hogy túlélőt találtunk és többen is lehetnek még. A másik barlangjáratban biztosan nem tudunk körülnézni.
*Szúrós tekintete nem ígér sok jót. Ha Kilvard nem lenne rá hajlandó, megírja ő. De azt társa nem teszi zsebre. Ha írni kezd, akkor igyekszik úgy állni, hogy lássa, pontosan mi történik. Bízik Abogr jóindulatában, hogy legalább az információt eljuttatja a megfelelő helyre.*
- Ha valakit itt hagyunk, az nem te leszel.
*Felel a túlélőnek mogorván, de ez már a szokásos motyogása csak az orra alatt. Bármennyire is irritálja Kilvard viselkedése, ezt még vele se tenné meg, csak álmodozik róla.*
- Nem biztos, hogy erre jövünk vissza. Az is lehet, hogy ott pusztulunk. Pihenni most nincs időnk, sürgős és veszélyes küldetésben járunk. Bírnod kell a haladást. Esetleg felváltva támogatunk.
*Pillant Uzazdra, hogy mi a véleménye erről a kérdésről. Rodd szóba sem jöhet sérülten, Kilvard pedig nyilván ellenzi majd. Ha esetleg mindenben megegyezés születik, akkor mielőtt továbbindulnak, megnézi, hogy vízkészletét fel tudja-e frissíteni, hiszen elég sokat felhasznált belőle. Ha az eddig folyton fel-felbukkanó lehetőség itt is adott, akkor előbb ízleléssel ellenőrzi, hogy ugyanolyan jó-e, mint kintebb, s ha ihatónak tűnik, feltölti kulacsát.*
*Valami kenyérfélét, ha talál a holmijában, odaadja Bervoldnak. Elege van Kilvard süketségéből, most fontosabb dologról van szó, hogy ráhagyja: tehetetlenül szenvedő ártatlanokról, ezért rámorran. A hangja nem hangos, de vészjósló.*
- Kérdeztem valamit, mágus! De most már nem kérdés. Írd meg Abogrnak, hogy túlélőt találtunk és többen is lehetnek még. A másik barlangjáratban biztosan nem tudunk körülnézni.
*Szúrós tekintete nem ígér sok jót. Ha Kilvard nem lenne rá hajlandó, megírja ő. De azt társa nem teszi zsebre. Ha írni kezd, akkor igyekszik úgy állni, hogy lássa, pontosan mi történik. Bízik Abogr jóindulatában, hogy legalább az információt eljuttatja a megfelelő helyre.*
- Ha valakit itt hagyunk, az nem te leszel.
*Felel a túlélőnek mogorván, de ez már a szokásos motyogása csak az orra alatt. Bármennyire is irritálja Kilvard viselkedése, ezt még vele se tenné meg, csak álmodozik róla.*
- Nem biztos, hogy erre jövünk vissza. Az is lehet, hogy ott pusztulunk. Pihenni most nincs időnk, sürgős és veszélyes küldetésben járunk. Bírnod kell a haladást. Esetleg felváltva támogatunk.
*Pillant Uzazdra, hogy mi a véleménye erről a kérdésről. Rodd szóba sem jöhet sérülten, Kilvard pedig nyilván ellenzi majd. Ha esetleg mindenben megegyezés születik, akkor mielőtt továbbindulnak, megnézi, hogy vízkészletét fel tudja-e frissíteni, hiszen elég sokat felhasznált belőle. Ha az eddig folyton fel-felbukkanó lehetőség itt is adott, akkor előbb ízleléssel ellenőrzi, hogy ugyanolyan jó-e, mint kintebb, s ha ihatónak tűnik, feltölti kulacsát.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-18 20:14:52
Üzenet elküldve: 2019-05-18 20:14:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*A morcos megjegyzésre csak somolyog az orra alatt.*
- Bőrszalagot ágak és gallyak közé rejteni? *kérdez a megjegyzésre, s egyben magyarázatnak is szánja, hogy miért volt olyan sokáig el. Ennek is persze hogy Kharasshi az oka.* Ez neked csak kedvez.
*Leengedve az ostort, Kharasshira függeszti pillantását, mikor alapállásba helyezkedik. Ő is hasonlóképpen tesz, közben pedig arcán már-már jókedvű vonások is megjelennek. Nem sokáig uralják a porcelánbőrű elf lány arcát, mert Kharasshi megjegyzései tesznek arról, hogy minden jókedv leolvadjon róla.*
~Már megint kezdi…~
*Eleinte nem hagyja felbosszantani magát, de már nem is mosolyog, még csak visszafogottan sem. Azért sem, mert a kezdő támadásra már mozdulnia is kell, és sikerül is a pálca íve elől ellépnie. Ám amikor az ágyasságának körülményei kerülnek porondra, nem tud higgadt maradni.*
~Egyszerű ágyas? Te bitang!~
*Lendíti a nyelet, s húzza ívben az ostort, s hosszú idő után ma első ízben akarja szívből megleckéztetni Kharassit. *
~ Adok én neked remekelést!~
*Szemeiben egyre több szikra gyúl, az önérzet lángjai be-belobbannak, s égetik Kälit. Égkék szemei, mint a vihar szelét hozó szürkülő égbolt. Villámlik, de mint mindig, dörgés is kíséri, rövid időn belül. Húzza is az ostort, mely, ha nem is éri el a hímet, de hátrálásra készteti.*
- Ajánlkozzon a hóhér! *szűri fogai közt, mert már nem bír nem visszaszólni, ráadásul szemenszedett hazugság az egész. Mi volt, ha nem ajánlkozás, a legbujább cirmosok törleszkedésével, melyet a legutóbb is művelt abban a kék ruhában. Hiába, Kharasshi, a legérzékenyebb ponton tud belemarni, de bujavörös ajkai szélén kemény vonás jelzi, hogy most már ő sem játszadozik. Az a suhintás, ami az óvatlan lépés következményeként a hátsóját éri, csak még jobban ösztökéli. Olyan förgeteget zúdít Kharasshira, amiben nem fér kétség Käli tüzes mivoltára. Ezúttal halvérűnek aligha lehetne csúfolni, mert a csapásai után égetőbb érzés aligha érhette a másikat az utóbbi időben. Tekintetében tombol az a folyóparti nőstény tüze, aki rablójával állt szemközt, s szabadulásáért tíz karommal képes volt neki esni. A téli hógolyóval elégtételt követelő nőstény vezeti karját, hogy este, mikor végre kettesben lesznek, Kharassni visszaszívjon minden koholt vádat. Még akkor is, ha valahol legbelül tudja, hogy csak szikrát akar pattintani, hogy szándékosan piszkálja fel, de ezúttal is sikerül. Emiatt pedig még jobban dühös önmagára is.
Ellép egy csapás elől, s visszakézből lendíti a karját, a pálcától megfossza pimasz kedvesét, s hogy aztán ne csak odasózzon, hanem a hím lábára tekerintse a bőrszíjat. Rántana egyet rajta, hogy lábát kirántva földre kényszerítse Kharasshit, de legalább térdre. Onnan sokkal könnyebben kerekedne felül, s érintené meg őt az erszény elvesztése nélkül. Pihegve állna a hím előtt, s fogná markába az állát, hogy felfelé kényszerítse a hűvös kékekbe a fakó tekintetet.*
*A morcos megjegyzésre csak somolyog az orra alatt.*
- Bőrszalagot ágak és gallyak közé rejteni? *kérdez a megjegyzésre, s egyben magyarázatnak is szánja, hogy miért volt olyan sokáig el. Ennek is persze hogy Kharasshi az oka.* Ez neked csak kedvez.
*Leengedve az ostort, Kharasshira függeszti pillantását, mikor alapállásba helyezkedik. Ő is hasonlóképpen tesz, közben pedig arcán már-már jókedvű vonások is megjelennek. Nem sokáig uralják a porcelánbőrű elf lány arcát, mert Kharasshi megjegyzései tesznek arról, hogy minden jókedv leolvadjon róla.*
~Már megint kezdi…~
*Eleinte nem hagyja felbosszantani magát, de már nem is mosolyog, még csak visszafogottan sem. Azért sem, mert a kezdő támadásra már mozdulnia is kell, és sikerül is a pálca íve elől ellépnie. Ám amikor az ágyasságának körülményei kerülnek porondra, nem tud higgadt maradni.*
~Egyszerű ágyas? Te bitang!~
*Lendíti a nyelet, s húzza ívben az ostort, s hosszú idő után ma első ízben akarja szívből megleckéztetni Kharassit. *
~ Adok én neked remekelést!~
*Szemeiben egyre több szikra gyúl, az önérzet lángjai be-belobbannak, s égetik Kälit. Égkék szemei, mint a vihar szelét hozó szürkülő égbolt. Villámlik, de mint mindig, dörgés is kíséri, rövid időn belül. Húzza is az ostort, mely, ha nem is éri el a hímet, de hátrálásra készteti.*
- Ajánlkozzon a hóhér! *szűri fogai közt, mert már nem bír nem visszaszólni, ráadásul szemenszedett hazugság az egész. Mi volt, ha nem ajánlkozás, a legbujább cirmosok törleszkedésével, melyet a legutóbb is művelt abban a kék ruhában. Hiába, Kharasshi, a legérzékenyebb ponton tud belemarni, de bujavörös ajkai szélén kemény vonás jelzi, hogy most már ő sem játszadozik. Az a suhintás, ami az óvatlan lépés következményeként a hátsóját éri, csak még jobban ösztökéli. Olyan förgeteget zúdít Kharasshira, amiben nem fér kétség Käli tüzes mivoltára. Ezúttal halvérűnek aligha lehetne csúfolni, mert a csapásai után égetőbb érzés aligha érhette a másikat az utóbbi időben. Tekintetében tombol az a folyóparti nőstény tüze, aki rablójával állt szemközt, s szabadulásáért tíz karommal képes volt neki esni. A téli hógolyóval elégtételt követelő nőstény vezeti karját, hogy este, mikor végre kettesben lesznek, Kharassni visszaszívjon minden koholt vádat. Még akkor is, ha valahol legbelül tudja, hogy csak szikrát akar pattintani, hogy szándékosan piszkálja fel, de ezúttal is sikerül. Emiatt pedig még jobban dühös önmagára is.
Ellép egy csapás elől, s visszakézből lendíti a karját, a pálcától megfossza pimasz kedvesét, s hogy aztán ne csak odasózzon, hanem a hím lábára tekerintse a bőrszíjat. Rántana egyet rajta, hogy lábát kirántva földre kényszerítse Kharasshit, de legalább térdre. Onnan sokkal könnyebben kerekedne felül, s érintené meg őt az erszény elvesztése nélkül. Pihegve állna a hím előtt, s fogná markába az állát, hogy felfelé kényszerítse a hűvös kékekbe a fakó tekintetet.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-18 13:49:51
Üzenet elküldve: 2019-05-18 13:49:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
*A város több részén is keresztül verekedi magát, amelyek egyértelműen elkülöníthetőek egymástól. A piacot egyelőre csak látta, mármint a forgatagot, amely hömpölyög, mint a zavaros folyó.*
~Ott aztán tényleg nem tűnik fel senkinek, ha könnyítenék a terhén. Szinte könyörög a sok szütyő, hogy kösse már őket le valaki, hisz csak hátráltatják az előre haladást.~*Fut végig az agyán, egyértelműen jó kedvre derítette a dolog, ez látszik is az arcán, mikor eléri a romos kúriákkal teletűzdelt környéket. Egy pillanatra meg is áll, hogy bizonyosságot szerezzen róla, immár nem egy élettel teli városrész az, amelynek utcáit rója. Az eddigi zajos várost most felváltja valami rideg és hátborzongató csend, amerre csak jár. Semmi sem mozdul, csak üresen és szétdúltan várja, hogy végre valaki a gondjaiba vegye és talán majd egyszer ismét régi fényében tündökölhessen.*
~Szóval igaz volt minden. Micsoda pusztítást végezte.~*Lép át egy elég súlyos fakaput, ami az utca kellős közepén, egymagában fekszik.*
~Még szerencse, hogy később értem ide.~*Majd lassan kiér a düledező romok közül és szeme elé tárul a szakadék, amelyen immár egy fatákolmány ível át.*
~Milyen mély lehet?~*Lép közelebb, azonban arra ügyel, hogy a peremét elkerülje, azonban akkora a sötétség odalent, hogy semmit nem lát. Megfordul ugyan a fejében, hogy esetleg ha beledobna egy követ, de gyorsan el is hessegeti a gondolatot, hiszen nem tudja mit ébresztene fel, ha rossz helyre esik. Esetleg a zajtól az állatok, amelyek birtokba vették megijednének, netalán még üldözőbe is vennék, azt meg nem szívesen kockáztatná meg.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-13 20:06:30
Üzenet elküldve: 2019-05-13 20:06:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Xavy//
*Mivel a városban voltak, ezért "híd" címszó alatt egy békés folyócska felett átívelő kő vagy fa tákolmányt képzelt el, teljesen ellentétben volt a föld sötét sebének. Xavy provokálására és lepusztult, halott táj miatt, ami régi élet jeleit hordozta, felcsigázta az érdeklődését.*
- ÉN ne mernék átkelni egy ilyen kis hídon.
*A szél belekap a hajába és az arcába kócolja.*
- De te mész elől, rám se nézz, ha megállsz akkor neki állok talajt egyenesíteni.
*Humorosan fenyegeti, várva az indulásra.*
*Mivel a városban voltak, ezért "híd" címszó alatt egy békés folyócska felett átívelő kő vagy fa tákolmányt képzelt el, teljesen ellentétben volt a föld sötét sebének. Xavy provokálására és lepusztult, halott táj miatt, ami régi élet jeleit hordozta, felcsigázta az érdeklődését.*
- ÉN ne mernék átkelni egy ilyen kis hídon.
*A szél belekap a hajába és az arcába kócolja.*
- De te mész elől, rám se nézz, ha megállsz akkor neki állok talajt egyenesíteni.
*Humorosan fenyegeti, várva az indulásra.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-13 14:30:09
Üzenet elküldve: 2019-05-13 14:30:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Ikta//
*Ha olvasná kedve útitársa gondolatait, bizony felhorkanna, hogy megköszönje a kedvességet, mi szerint viselkedése barátságos és nyitott, bár nem tudni, nem venné-e sértésnek. Azzal, hogy összeszedett egy félreeső sikátorból egy kétes kinézetű alakot, nem volt bizony véletlen. Azt már megtanulta, hogy a termete miatt bizonyos dolgokhoz plusz segítségre van szüksége és úgy vélte, ahova most megy, talán jobb, ha nem egyedül teszi. Persze nem volt tervben, hogy a kísérője csak 160 cm alatti lehet, de ha már így hozta a sors, talán nem is baj.
Azt már nem is említve, hogy nem válogat, bár nem egészen tiszta számára, hogy miért is kapta pontosan a meghívást, de még egy ilyet se utasított vissza. Talán azért szokták ezt vele csinálni, mert a mérete miatt még gyereknek nézi, a ruhája okán meg csavargónak.
Miután kitaláltak a piaci forgatagból már csak néhány kihalt utca következik, ahol már ember nem igen lézeng, csak a szél süvít keresztül félelemet hangokat hallatva rajtuk. Egy ilyen fuvallat fel is emeli a sapkáját a fejéről, de gyorsan odakap, így még vissza tudja ragadni, mielőtt a szakadék felé reptette volna meg, talán rég volt már, hogy bárki is önszántából erre vetődött volna, hogy meglátogassa.*
-Azt hiszem, itt volnánk.*Néz el, a híd irányába, persze kíváncsi, hogy mi lehet a mélyben, de inkább a tákolmányról szemlélné, a végén még a kedves szellő beletessékeli a széléről, amilyen kis apróság.*
-A híd a túloldalra vezet, nem kell jönnöd, ha nem akarsz, megértem, ha beijedtél.*Fordul szembe a másikkal, reménykedve, hogy az eddigiek nem tántorították el nagyon. Amint megkapta a választ, attól függetlenül indul meg a híd felé vagy Iktával vagy nélküle.*
*Ha olvasná kedve útitársa gondolatait, bizony felhorkanna, hogy megköszönje a kedvességet, mi szerint viselkedése barátságos és nyitott, bár nem tudni, nem venné-e sértésnek. Azzal, hogy összeszedett egy félreeső sikátorból egy kétes kinézetű alakot, nem volt bizony véletlen. Azt már megtanulta, hogy a termete miatt bizonyos dolgokhoz plusz segítségre van szüksége és úgy vélte, ahova most megy, talán jobb, ha nem egyedül teszi. Persze nem volt tervben, hogy a kísérője csak 160 cm alatti lehet, de ha már így hozta a sors, talán nem is baj.
Azt már nem is említve, hogy nem válogat, bár nem egészen tiszta számára, hogy miért is kapta pontosan a meghívást, de még egy ilyet se utasított vissza. Talán azért szokták ezt vele csinálni, mert a mérete miatt még gyereknek nézi, a ruhája okán meg csavargónak.
Miután kitaláltak a piaci forgatagból már csak néhány kihalt utca következik, ahol már ember nem igen lézeng, csak a szél süvít keresztül félelemet hangokat hallatva rajtuk. Egy ilyen fuvallat fel is emeli a sapkáját a fejéről, de gyorsan odakap, így még vissza tudja ragadni, mielőtt a szakadék felé reptette volna meg, talán rég volt már, hogy bárki is önszántából erre vetődött volna, hogy meglátogassa.*
-Azt hiszem, itt volnánk.*Néz el, a híd irányába, persze kíváncsi, hogy mi lehet a mélyben, de inkább a tákolmányról szemlélné, a végén még a kedves szellő beletessékeli a széléről, amilyen kis apróság.*
-A híd a túloldalra vezet, nem kell jönnöd, ha nem akarsz, megértem, ha beijedtél.*Fordul szembe a másikkal, reménykedve, hogy az eddigiek nem tántorították el nagyon. Amint megkapta a választ, attól függetlenül indul meg a híd felé vagy Iktával vagy nélküle.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-12 17:28:44
Üzenet elküldve: 2019-05-12 17:28:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Fejcsóválva nézi a távolodó lányt. Egyre pimaszabb, egyre komiszabb. De nem véletlenül ül még így is Kharasshi szája szegletében az a kis mosolygás. Käli kezdi egyre inkább érteni a játékszabályokat. Nem adja fel az akaratát, de hátrál egy lépést, ha kell, s később másfelől próbálkozik. Olykor még elvéti az ütemet, olykor még túlszalad a határokon, de egyre otthonosabban mozog a mélységi húzd meg, ereszd meg temperamentum. Néha olybá tűnik, még élvezi is. Minden pimaszsága mellett talán még sosem volt ilyen engedelmes és ezért Kharasshi végtelenül hálás. Mindemellett a leckék mindig úgy mennek a legjobban, ha a kihívásokra szikrát pattint a lány önérzetéből. Ebben nagyon hasonlítanak.
A hóna alá csapja a kosárkát és elindul a romok felé, ahová találkájukat megbeszélték. Kényelmesen megreggelizik, de amikor a borból kortyol, önkéntelenül is elmosolyodik. Tudja jól, hogy a nőstényke ki nem állhatja ezt a savanyú lőrét. Csak azért húzott rá, hogy őt bosszantsa. Talán túl jó munkát végzett vele. Ha így folytatja, a lány lassan túltesz egy kalóz virtusán is.*
- Na tessék *horkant vidoran önigazolást, mikor megleli a kis üvegcsét is. Az édes kis itókát egészen megkedvelte a leányzó. Kharasshi nincs oda érte, de amikor az íze vegyül a csókba, bizony azok az ajkacskák mindig egészen mohók.
Az idő csak telik, Kharasshi pedig akkurátusan átmozgatja az izmait, ízületeit a gyakorláshoz. Az árnyék csak egyre kúszik a kijelölt határ felé, de a lány még mindig sehol. Előkerül a bot, aminek azért örül, mert Käli ostora egyre vérmesebb. Fegyver nélkül még neki is kihívás a lány közelébe kerülni. Nem is beszélve arról, hogy így megúszhat pár nagyon kellemetlen sérülést. Lassan pedig a mogyoróvesszőt kihasítja, ami a nőstényke szempontjából nem túl üdvös.*
- Soká tartott *morcoskodik, mikor a lány végre befut. Felveszi az alapállást, hogy elkezdhessék a csörtét. Mióta Käli egyre ügyesebb, egyre több időt hagy a szabad küzdelemre. Amit tudott az ostorról, azt már mind elmondta, megmutatta. Innen már csak a nősténykén múlik, mennyire tudja kiaknázni a fegyver képességeit vagy mennyire lesz találékony új fogásokat találni a forgatásában.
A cél, hogy Kharasshi megszerezze az erszényt Käli övéről vagy hogy Käli puszta kézzel elérje Kharasshit. A hím nem sok szusszanást hagy a lánynak, máris támadásba lendül.*
- Lassú vagy, rákaptál az italra *paprikázza a hangulatot, hogy Käli átlendüljön a fáradságon.* - Talán meg kellett volna tartanom egyszerű ágyasnak *mondja, miközben előre tör.* - De abban sem remekelsz *feszíti tovább a húrt és meg is tetézi egy csípős suhintással a lány tomporán.* - Bár elismerem, nem könnyű betelni veled és odaadó vagy, ha megjön rád az étvágyam *hőköl hátra még épp időben.* - De talán túl halvérű vagy egy mélységihez. Úgy járná, hogy ajánlkozz a kényemre, nemdebár? *Az csak külön gonoszkodás a részéről, hogy ilyennel vádolja a lányt, hiszen mi tagadás, Kharasshit nehéz beelőzni az ilyesmiben. De meg is kapja érte a jussát. Keményen meg kell dolgoznia érte, hogy Rilkäline csapásait ép bőrrel megússza.*
*Fejcsóválva nézi a távolodó lányt. Egyre pimaszabb, egyre komiszabb. De nem véletlenül ül még így is Kharasshi szája szegletében az a kis mosolygás. Käli kezdi egyre inkább érteni a játékszabályokat. Nem adja fel az akaratát, de hátrál egy lépést, ha kell, s később másfelől próbálkozik. Olykor még elvéti az ütemet, olykor még túlszalad a határokon, de egyre otthonosabban mozog a mélységi húzd meg, ereszd meg temperamentum. Néha olybá tűnik, még élvezi is. Minden pimaszsága mellett talán még sosem volt ilyen engedelmes és ezért Kharasshi végtelenül hálás. Mindemellett a leckék mindig úgy mennek a legjobban, ha a kihívásokra szikrát pattint a lány önérzetéből. Ebben nagyon hasonlítanak.
A hóna alá csapja a kosárkát és elindul a romok felé, ahová találkájukat megbeszélték. Kényelmesen megreggelizik, de amikor a borból kortyol, önkéntelenül is elmosolyodik. Tudja jól, hogy a nőstényke ki nem állhatja ezt a savanyú lőrét. Csak azért húzott rá, hogy őt bosszantsa. Talán túl jó munkát végzett vele. Ha így folytatja, a lány lassan túltesz egy kalóz virtusán is.*
- Na tessék *horkant vidoran önigazolást, mikor megleli a kis üvegcsét is. Az édes kis itókát egészen megkedvelte a leányzó. Kharasshi nincs oda érte, de amikor az íze vegyül a csókba, bizony azok az ajkacskák mindig egészen mohók.
Az idő csak telik, Kharasshi pedig akkurátusan átmozgatja az izmait, ízületeit a gyakorláshoz. Az árnyék csak egyre kúszik a kijelölt határ felé, de a lány még mindig sehol. Előkerül a bot, aminek azért örül, mert Käli ostora egyre vérmesebb. Fegyver nélkül még neki is kihívás a lány közelébe kerülni. Nem is beszélve arról, hogy így megúszhat pár nagyon kellemetlen sérülést. Lassan pedig a mogyoróvesszőt kihasítja, ami a nőstényke szempontjából nem túl üdvös.*
- Soká tartott *morcoskodik, mikor a lány végre befut. Felveszi az alapállást, hogy elkezdhessék a csörtét. Mióta Käli egyre ügyesebb, egyre több időt hagy a szabad küzdelemre. Amit tudott az ostorról, azt már mind elmondta, megmutatta. Innen már csak a nősténykén múlik, mennyire tudja kiaknázni a fegyver képességeit vagy mennyire lesz találékony új fogásokat találni a forgatásában.
A cél, hogy Kharasshi megszerezze az erszényt Käli övéről vagy hogy Käli puszta kézzel elérje Kharasshit. A hím nem sok szusszanást hagy a lánynak, máris támadásba lendül.*
- Lassú vagy, rákaptál az italra *paprikázza a hangulatot, hogy Käli átlendüljön a fáradságon.* - Talán meg kellett volna tartanom egyszerű ágyasnak *mondja, miközben előre tör.* - De abban sem remekelsz *feszíti tovább a húrt és meg is tetézi egy csípős suhintással a lány tomporán.* - Bár elismerem, nem könnyű betelni veled és odaadó vagy, ha megjön rád az étvágyam *hőköl hátra még épp időben.* - De talán túl halvérű vagy egy mélységihez. Úgy járná, hogy ajánlkozz a kényemre, nemdebár? *Az csak külön gonoszkodás a részéről, hogy ilyennel vádolja a lányt, hiszen mi tagadás, Kharasshit nehéz beelőzni az ilyesmiben. De meg is kapja érte a jussát. Keményen meg kell dolgoznia érte, hogy Rilkäline csapásait ép bőrrel megússza.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-08 10:46:43
Üzenet elküldve: 2019-05-08 10:46:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Többen kétkedéssel fogadják a barlangban talált férfi szavait, de az már biztos, hogy nem próbál meg támadni, egyáltalán nem agresszív, inkább megmentőit látja a kis csapatban. Semmi célja nincs azzal, hogy a barlang felé int, csak jelezni szerette volna, hogy arra látta a csapatot és mi történt utána vele.
Amikor látja, hogy nem nagyon bíznak benne, felkel a földről, szakadt ruháit megigazítja kevés eredménnyel és megpróbál erősnek tűnni.*
- Én is örülök, és nektek is. Nektek is örülök. *Mondja nagy bizalommal a tekintetében, hisz talán esélyt kapott rá, hogy megmeneküljön.*
- Nem találkoztam mással. Valójában azt sem tudom, mennyi ideje vagyok lent. Idelent mindig sötét van. *Mondja szomorúan Zeya kérdéseire. Aztán amikor tisztázásra kerül Uzazd kiléte, akkor szárazat nyelve néz fel a termetes férfire.*
- Igen, látom. Egy ork. *Biccent kurtán, de félve. Az idegei nem lehetnek a legjobb állapotban, ami talán elnézhető neki, hisz ki tudja, mennyi ideje van lent a sötétben.
Tozeya szavaitól előbb megijed, hisz azt gondolja, ott akarják hagyni, de a lehetőség, hogy velük tarthat, már felvillanyozza, élénken válaszol.*
- Igen, igen. Ne hagyjatok itt, kérlek. Nem akarok meghalni idelent. *Szinte könyörög.
Grem Uzazd mellett csendben áll hátul, ő nem jelentkezik, hogy visszakísérné a férfit, talán azért, mert ha egy túlélőt találtak, lehet, hogy az övéi közül is túlélte valaki, bár Bervold azt mondta, nem találkozott mással.
A Kilvardban felmerülő kérdésekre eddig még nem kaptak választ, ám egyelőre éppen másról folyik a diskurzus.*
- Nem baj, én veletek megyek. *Mondja a varázsló szavaira.*
- Nem, kérlek benneteket, de hagyjatok egyedül újra. *Lép közelebb Kilvardhoz, hisz úgy tűnik, ha rajta múlna, újra egyedül hagynák.*
- Nem akarok meghalni, kérlek, vigyetek magatokkal. Erős vagyok, csak pihennem kell kicsit és tartom veletek a lépést. Kérlek. *Mondja, nem lép fel agresszíven, csak megijedt a lehetőségtől, most, hogy megtalálták, amire nem is számított, felcsillanhatott előtte a lehetőség, hogy kijusson a barlangokból és újra lássa a napfényt.*
*Többen kétkedéssel fogadják a barlangban talált férfi szavait, de az már biztos, hogy nem próbál meg támadni, egyáltalán nem agresszív, inkább megmentőit látja a kis csapatban. Semmi célja nincs azzal, hogy a barlang felé int, csak jelezni szerette volna, hogy arra látta a csapatot és mi történt utána vele.
Amikor látja, hogy nem nagyon bíznak benne, felkel a földről, szakadt ruháit megigazítja kevés eredménnyel és megpróbál erősnek tűnni.*
- Én is örülök, és nektek is. Nektek is örülök. *Mondja nagy bizalommal a tekintetében, hisz talán esélyt kapott rá, hogy megmeneküljön.*
- Nem találkoztam mással. Valójában azt sem tudom, mennyi ideje vagyok lent. Idelent mindig sötét van. *Mondja szomorúan Zeya kérdéseire. Aztán amikor tisztázásra kerül Uzazd kiléte, akkor szárazat nyelve néz fel a termetes férfire.*
- Igen, látom. Egy ork. *Biccent kurtán, de félve. Az idegei nem lehetnek a legjobb állapotban, ami talán elnézhető neki, hisz ki tudja, mennyi ideje van lent a sötétben.
Tozeya szavaitól előbb megijed, hisz azt gondolja, ott akarják hagyni, de a lehetőség, hogy velük tarthat, már felvillanyozza, élénken válaszol.*
- Igen, igen. Ne hagyjatok itt, kérlek. Nem akarok meghalni idelent. *Szinte könyörög.
Grem Uzazd mellett csendben áll hátul, ő nem jelentkezik, hogy visszakísérné a férfit, talán azért, mert ha egy túlélőt találtak, lehet, hogy az övéi közül is túlélte valaki, bár Bervold azt mondta, nem találkozott mással.
A Kilvardban felmerülő kérdésekre eddig még nem kaptak választ, ám egyelőre éppen másról folyik a diskurzus.*
- Nem baj, én veletek megyek. *Mondja a varázsló szavaira.*
- Nem, kérlek benneteket, de hagyjatok egyedül újra. *Lép közelebb Kilvardhoz, hisz úgy tűnik, ha rajta múlna, újra egyedül hagynák.*
- Nem akarok meghalni, kérlek, vigyetek magatokkal. Erős vagyok, csak pihennem kell kicsit és tartom veletek a lépést. Kérlek. *Mondja, nem lép fel agresszíven, csak megijedt a lehetőségtől, most, hogy megtalálták, amire nem is számított, felcsillanhatott előtte a lehetőség, hogy kijusson a barlangokból és újra lássa a napfényt.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-07 21:47:08
Üzenet elküldve: 2019-05-07 21:47:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Ujjait szakállán görgetve fürkészi a kis csoportosulást. Fülében a szerencsétlenül járt férfi válaszai visszhangoznak, azonban Roddhoz hasonlóan neki is vannak kételyei. A fickó jó ideje lenn lehet, de hogy mit eszik és mit iszik itt lenn a mélyben, az rejtély.*
-Nincsen felmentő csapat. Csak mi vagyunk.
*Feleli halkan és ráncolja homlokát Tozeya szavaira. Abogr mester nem mentőexpedíciót szervezett, a tervük pedig nem dőlhet dugába épp most. Ezért ő felelne.*
-Nos.
*Ragadja magához a szót.*
-Nem szeretnénk sokáig időzni. Mivel visszautunk is erre vezet, én azt javaslom, rejtőzz el és várd meg, míg visszatérünk. Eztán együtt kimegyünk.
*Szeme sarkából Tozeyára pillant. Valóban nem szeretné sokáig húzni a lenn tartózkodásukat, azonban a legyengült férfi bizonyosan csak lassítaná őket a továbbhaladásban. Bárhogy is, jó ideje itt van lenn, néhány óra vagy nap már aligha számíthat.*
*Ujjait szakállán görgetve fürkészi a kis csoportosulást. Fülében a szerencsétlenül járt férfi válaszai visszhangoznak, azonban Roddhoz hasonlóan neki is vannak kételyei. A fickó jó ideje lenn lehet, de hogy mit eszik és mit iszik itt lenn a mélyben, az rejtély.*
-Nincsen felmentő csapat. Csak mi vagyunk.
*Feleli halkan és ráncolja homlokát Tozeya szavaira. Abogr mester nem mentőexpedíciót szervezett, a tervük pedig nem dőlhet dugába épp most. Ezért ő felelne.*
-Nos.
*Ragadja magához a szót.*
-Nem szeretnénk sokáig időzni. Mivel visszautunk is erre vezet, én azt javaslom, rejtőzz el és várd meg, míg visszatérünk. Eztán együtt kimegyünk.
*Szeme sarkából Tozeyára pillant. Valóban nem szeretné sokáig húzni a lenn tartózkodásukat, azonban a legyengült férfi bizonyosan csak lassítaná őket a továbbhaladásban. Bárhogy is, jó ideje itt van lenn, néhány óra vagy nap már aligha számíthat.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-06 18:21:07
Üzenet elküldve: 2019-05-06 18:21:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nixomia és Wilhorp//
*Ő is már csak nevet a történeten. Szerencsére megmenekült, úgyhogy itt beszélgethet Nixomiával anélkül, hogy nyúldobás okozta sérülések nyomorítanák a testét és a lelkét. *
– Most nevetsz, de ha téged dobál meg az erdőben az a nyulas némber, akkor biztos megijedtél volna. És meg sem kaptam a nyulat. *Utóbbiban nem teljesen biztos, de a másik úgysem tudja ellenőrizni a mondandóját.*
– De. A fogadó sokkal kényelmesebb. * Vágja rá rögtön a kérdésre. Elég volt neki a város lepusztult részeiből, most már egy olyan helyre vágyik, ahol nem kell minden pillanatban orvtámadásból félnie. Feláll, aztán elindul a főtér felé, ha Nixomia is jön.*
– És a lovagok ihatnak sört is vagy csak megáldott vizet? * Érdeklődik séta közben.*
*Ő is már csak nevet a történeten. Szerencsére megmenekült, úgyhogy itt beszélgethet Nixomiával anélkül, hogy nyúldobás okozta sérülések nyomorítanák a testét és a lelkét. *
– Most nevetsz, de ha téged dobál meg az erdőben az a nyulas némber, akkor biztos megijedtél volna. És meg sem kaptam a nyulat. *Utóbbiban nem teljesen biztos, de a másik úgysem tudja ellenőrizni a mondandóját.*
– De. A fogadó sokkal kényelmesebb. * Vágja rá rögtön a kérdésre. Elég volt neki a város lepusztult részeiből, most már egy olyan helyre vágyik, ahol nem kell minden pillanatban orvtámadásból félnie. Feláll, aztán elindul a főtér felé, ha Nixomia is jön.*
– És a lovagok ihatnak sört is vagy csak megáldott vizet? * Érdeklődik séta közben.*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-06 16:58:26
Üzenet elküldve: 2019-05-06 16:58:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nixomia és Wilhorp//
*Nixomia örül, hogy végre lezárják a kényelmetlen beszélgetést. Jót nevet Wilhorp történetén, majd azt mondja neki.*
– Remélem legalább a nyulat magaddal vitted. *Nixomiából kitör a nevetés, mikor Wilhorp azt mondja nehogy nyúllal dobálja meg a lány.*
~ Ha tudná, hogy nem is olyan rég én egy élő macskával akartam megdobni.~ *Miután jól kinevette magát rákérdez az indulásra.*
– Ne induljunk lassan?
*Nixomia örül, hogy végre lezárják a kényelmetlen beszélgetést. Jót nevet Wilhorp történetén, majd azt mondja neki.*
– Remélem legalább a nyulat magaddal vitted. *Nixomiából kitör a nevetés, mikor Wilhorp azt mondja nehogy nyúllal dobálja meg a lány.*
~ Ha tudná, hogy nem is olyan rég én egy élő macskával akartam megdobni.~ *Miután jól kinevette magát rákérdez az indulásra.*
– Ne induljunk lassan?
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-05 22:16:00
Üzenet elküldve: 2019-05-05 22:16:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nixomia és Wilhorp//
– Jól van. * Beleegyezik. Majd később emlegeti, mondjuk évekkel később, ha majd hosszú távollét után újra találkoznak és felelevenítik az első közös kalandjukat Arthenior legsárosabb részén. Észreveszi Nixomián, hogy ő meg a másik téma felhozását bánja meg rögtön, úgy tűnik, ma csak így tudnak beszélgetni. Inkább folytatja az előbb elkezdett történetet, hogy oldódjon a hangulat.*
– Szegény állat már halott volt, félig talán meg is nyúzta már a gazdája. Ez nem a város környékén volt, hanem a Kikötő közelében. Kíváncsi voltam rá, úgyhogy elindultam oda a batyummal, pont ahogy egy rendes vándor. Aztán megálltam egy kicsit pihenni. Indulás előtt még elmentem a bokorba csurgatni. Közben vettem észre, hogy egy sötételf néz a lombok közül. Nem tudom mit akart, de elég bolond szerzet volt. Amikor nem hagytam, hogy csak úgy elkapjon, akkor utánam dobta a nyulat. Szép kis fogadtatás az erdőben, ugye? * Így utólag már csak vigyorog a történteken.*
– Szerencsére sikerült leráznom azt a nőt. Nekem nem így kell udvarolni, azt biztos, úgyhogy ezek után nehogy nyúllal dobálj. * Figyelmezteti Nixomiát tréfálkozva.*
– Jól van. * Beleegyezik. Majd később emlegeti, mondjuk évekkel később, ha majd hosszú távollét után újra találkoznak és felelevenítik az első közös kalandjukat Arthenior legsárosabb részén. Észreveszi Nixomián, hogy ő meg a másik téma felhozását bánja meg rögtön, úgy tűnik, ma csak így tudnak beszélgetni. Inkább folytatja az előbb elkezdett történetet, hogy oldódjon a hangulat.*
– Szegény állat már halott volt, félig talán meg is nyúzta már a gazdája. Ez nem a város környékén volt, hanem a Kikötő közelében. Kíváncsi voltam rá, úgyhogy elindultam oda a batyummal, pont ahogy egy rendes vándor. Aztán megálltam egy kicsit pihenni. Indulás előtt még elmentem a bokorba csurgatni. Közben vettem észre, hogy egy sötételf néz a lombok közül. Nem tudom mit akart, de elég bolond szerzet volt. Amikor nem hagytam, hogy csak úgy elkapjon, akkor utánam dobta a nyulat. Szép kis fogadtatás az erdőben, ugye? * Így utólag már csak vigyorog a történteken.*
– Szerencsére sikerült leráznom azt a nőt. Nekem nem így kell udvarolni, azt biztos, úgyhogy ezek után nehogy nyúllal dobálj. * Figyelmezteti Nixomiát tréfálkozva.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-04 18:14:02
Üzenet elküldve: 2019-05-04 18:14:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nixomia és Wilhorp//
*A Sárvárosban történtek említése kicsit kínosan érinti. Mintha a másik kicsit neheztelne is a kijelentéséért.*
– Inkább hagyjuk a Sárvárosban történteket. *Mondja kissé zavarodottan. Amikor gyerek korát hozza fel Wilhorp a „ nem is tudod menyire” résznél a lány elsápad egy pillanatra.*
~ A francba Nixomia ezt jól megcsináltad. Ez nem eshetett neki túl jól.~ * A férfi gúnyos megjegyzését máskor biztos szóvá tenné, de most inkább ráhagyja. Végre elkezd mesélni és ezzel oldottabbá válik a hangulat is.*
~ Nofene szóval más női lovagokkal is volt már dolga. Erről majd még kifaggatom később, most inkább nem szakítom félbe.~ * Jegyzi meg magában. Miközben a másik mesél, mint egy kíváncsi kisgyerek úgy ül és issza Wilhorp minden szavát.*
– Komolyan egy nyúllal? Szegény állat! Na gyerünk abba ne hagyd, mert nagyon kíváncsi vagyok. * Unszolja a másikat.*
*A Sárvárosban történtek említése kicsit kínosan érinti. Mintha a másik kicsit neheztelne is a kijelentéséért.*
– Inkább hagyjuk a Sárvárosban történteket. *Mondja kissé zavarodottan. Amikor gyerek korát hozza fel Wilhorp a „ nem is tudod menyire” résznél a lány elsápad egy pillanatra.*
~ A francba Nixomia ezt jól megcsináltad. Ez nem eshetett neki túl jól.~ * A férfi gúnyos megjegyzését máskor biztos szóvá tenné, de most inkább ráhagyja. Végre elkezd mesélni és ezzel oldottabbá válik a hangulat is.*
~ Nofene szóval más női lovagokkal is volt már dolga. Erről majd még kifaggatom később, most inkább nem szakítom félbe.~ * Jegyzi meg magában. Miközben a másik mesél, mint egy kíváncsi kisgyerek úgy ül és issza Wilhorp minden szavát.*
– Komolyan egy nyúllal? Szegény állat! Na gyerünk abba ne hagyd, mert nagyon kíváncsi vagyok. * Unszolja a másikat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131