Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-27 16:42:18
Üzenet elküldve: 2019-05-27 16:42:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda és Svir//
*Ő abban a hitben van, hogy a férfi teljes ismerettel rendelkezik a saját tulajdona felett, fel sem merül benne, hogy milyen régen járhatott már a pincében, a tréfát is egyértelműen alaptalan képzelgései táplálják.*
-Persze, én se a korom sötétbe gondoltam lemenni.*Tisztázza gyorsan a másik megdöbbent tekintetét látva.*
-A sötétben még én se látok.*Szögezi, esetlegesen megelőzve egy második kérdést. Mikor a férfi próbálja nem létező képességét csillogtatni, minthogy ő viszont kiválóan és mindent lát, ő maga is megpróbálkozik bele. Külső szemlélő, ha volna olyan, a közelben csupán annyit látna, hogy két személy guggol egy padláslejárt előtt és meredten néz le a sötétbe.*
-Igen, a lámpa egy felettébb jó ötlet.*Állapítja meg kis idő elteltével. Majd a férfi elindul, hogy szerezzen is. A nő csak tovább leskelődik, úgy véli talán még az említett tárgyat egyedül is megtalálja Svir, felesleges oda két személy. Viszont, mikor feláll, még ijesztgetés képen említi, hogy valójában ő sem biztos abban, hogy odalent minden üres. Ez némi nyugtalansággal tölti el a nőt és utána pillant, mintha fürkésző tekintetével ki tudná olvasni a férfi hátából, hogy most csak ugrani akarja, vagy valóban tart tőle, hogy valami lapul a mélyben.*
-Persze, szemmel tartom, de, mint említettem, ha van odalent valami, akkor már bérlik a helyet, így meg már tárgytalan a dolog.*Mondja kicsit komolyabbra véve a hangját, bár még mindig kételkedik annak a valaminek a létezésében. Egyik szemével a sötétet figyeli, másikkal Svir mozgását, mikor pedig rákérdez, hogy lát-e odalent valamit csak teljes higgadtsággal felel.*
-Csupán annyit látok, amennyit az előbb, szóval ne tötyörésszél, hozzad csak azt a lámpát, mert most már kíváncsi vagyok.*Sürgeti a másikat.*
*Ő abban a hitben van, hogy a férfi teljes ismerettel rendelkezik a saját tulajdona felett, fel sem merül benne, hogy milyen régen járhatott már a pincében, a tréfát is egyértelműen alaptalan képzelgései táplálják.*
-Persze, én se a korom sötétbe gondoltam lemenni.*Tisztázza gyorsan a másik megdöbbent tekintetét látva.*
-A sötétben még én se látok.*Szögezi, esetlegesen megelőzve egy második kérdést. Mikor a férfi próbálja nem létező képességét csillogtatni, minthogy ő viszont kiválóan és mindent lát, ő maga is megpróbálkozik bele. Külső szemlélő, ha volna olyan, a közelben csupán annyit látna, hogy két személy guggol egy padláslejárt előtt és meredten néz le a sötétbe.*
-Igen, a lámpa egy felettébb jó ötlet.*Állapítja meg kis idő elteltével. Majd a férfi elindul, hogy szerezzen is. A nő csak tovább leskelődik, úgy véli talán még az említett tárgyat egyedül is megtalálja Svir, felesleges oda két személy. Viszont, mikor feláll, még ijesztgetés képen említi, hogy valójában ő sem biztos abban, hogy odalent minden üres. Ez némi nyugtalansággal tölti el a nőt és utána pillant, mintha fürkésző tekintetével ki tudná olvasni a férfi hátából, hogy most csak ugrani akarja, vagy valóban tart tőle, hogy valami lapul a mélyben.*
-Persze, szemmel tartom, de, mint említettem, ha van odalent valami, akkor már bérlik a helyet, így meg már tárgytalan a dolog.*Mondja kicsit komolyabbra véve a hangját, bár még mindig kételkedik annak a valaminek a létezésében. Egyik szemével a sötétet figyeli, másikkal Svir mozgását, mikor pedig rákérdez, hogy lát-e odalent valamit csak teljes higgadtsággal felel.*
-Csupán annyit látok, amennyit az előbb, szóval ne tötyörésszél, hozzad csak azt a lámpát, mert most már kíváncsi vagyok.*Sürgeti a másikat.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-27 12:16:56
Üzenet elküldve: 2019-05-27 12:16:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Bervold hálásnak tűnik, hogy Tozeya az oldalára állt és nem hagyja, hogy maguk mögött hagyják. Persze, hogy hálás, hisz a haláltól mentette meg a csapat. A kérdésére, hogy kinek is ír a varázsló, megkapja a választ. Meglepettnek tűnő arccal fordul Zeya felé.*
- A varázslónak a toronyban? *Kérdi. Nem lehet furcsa, hogy ismeri, hisz mindenki ismeri a városban a mágust, aki a mocsáron túl tanyázik magányos tornyában.
Bervold nem kérdez többet, de láthatóan figyelemmel kíséri a papíroson végbemenő üzenetcserét Aborg és a csapat között. Talán attól tart, hogy majd a mágus másképpen vélekedik és végül mégis ott hagyják a sötétben újra.
A percek kíméletlen várakozással telnek, de amikor válasz jön, megkönnyebbülni látszik. Mégsem hagyják hátra.
Roddra nézve a férfi homloka gyöngyözni látszik, bár idelent nincs nagyon meleg, kissé sápadtnak is tetszik a lámpások fényében, de mindegyikük arca hasonló árnyalatot öltött a nem természetes fényben.*
- Igen, vezet, de elég szűk. *Válaszolja Bervold Zeya kérdésére, aki újra előveszi hátizsákjából a lámpását és rögzíti azon.
Uzazd szavaira félős mosollyal válaszol, talán hiszi is meg nem is, hogy az ork nem eszi meg. Persze megmentőjét látja benne is, de az idegei nem lehetnek túl jó állapotban azok után, hogy ki tudja, mennyi időt töltött idelent egyedül. A továbbhaladás problematikájába nem szól bele és egyelőre még a pontos helyét sem veszi fel a sorrendben, ha továbbhaladnak.
Kilvard szavaira, amelyekkel az Aborgnak küldött üzenet válaszára reagál, Bervold a mágusra néz. Pár pillanatig rajta tartja a tekintetét, majd lesüti szemeit a kövekre. Nem lehet csoda, hisz a férfi otthagyná.
A varázsló dönteni látszik a továbbhaladást illetően, javaslata az, hogy nézzék meg a barlangtermet, amelyről a megmentett férfi beszél.
A kérdésére, amelyek a lent élő lényekről kérdezik Bervoldot, a férfi ijedten kapja fel rá a szemeit, majd pár pillanatig elhallgat, csak aztán válaszol.*
- Az isteneknek hála, nem. Azok a denevérek abban a barlangban is laknak. Gombákat gyűjtöttem, azokat, amelyek világítanak, azokkal tudtam haladni. Láttam, ahogy a falakon csüngnek. *Mutat felfelé.*
- De milyen lényekről beszélsz? *Kérdi és körbenéz a csapaton.*
- Megmutatom, merre van az a barlangterem. *Mondja még Kilvard indulást sürgető szavaira, majd előre indul a mágus előtt, furcsán határozottan cseng a hangja, talán tényleg meg akarja mutatni Kilvardnak, hogy érdemes volt amellett dönteniük, hogy magukkal viszik.
A varázslót Grem követi, aztán talán Uzazd, Tozeya, hacsak előre nem megy és végül Rodd sántikálva. A pontos sorrend talán később kialakul közöttük.*
*Bervold hálásnak tűnik, hogy Tozeya az oldalára állt és nem hagyja, hogy maguk mögött hagyják. Persze, hogy hálás, hisz a haláltól mentette meg a csapat. A kérdésére, hogy kinek is ír a varázsló, megkapja a választ. Meglepettnek tűnő arccal fordul Zeya felé.*
- A varázslónak a toronyban? *Kérdi. Nem lehet furcsa, hogy ismeri, hisz mindenki ismeri a városban a mágust, aki a mocsáron túl tanyázik magányos tornyában.
Bervold nem kérdez többet, de láthatóan figyelemmel kíséri a papíroson végbemenő üzenetcserét Aborg és a csapat között. Talán attól tart, hogy majd a mágus másképpen vélekedik és végül mégis ott hagyják a sötétben újra.
A percek kíméletlen várakozással telnek, de amikor válasz jön, megkönnyebbülni látszik. Mégsem hagyják hátra.
Roddra nézve a férfi homloka gyöngyözni látszik, bár idelent nincs nagyon meleg, kissé sápadtnak is tetszik a lámpások fényében, de mindegyikük arca hasonló árnyalatot öltött a nem természetes fényben.*
- Igen, vezet, de elég szűk. *Válaszolja Bervold Zeya kérdésére, aki újra előveszi hátizsákjából a lámpását és rögzíti azon.
Uzazd szavaira félős mosollyal válaszol, talán hiszi is meg nem is, hogy az ork nem eszi meg. Persze megmentőjét látja benne is, de az idegei nem lehetnek túl jó állapotban azok után, hogy ki tudja, mennyi időt töltött idelent egyedül. A továbbhaladás problematikájába nem szól bele és egyelőre még a pontos helyét sem veszi fel a sorrendben, ha továbbhaladnak.
Kilvard szavaira, amelyekkel az Aborgnak küldött üzenet válaszára reagál, Bervold a mágusra néz. Pár pillanatig rajta tartja a tekintetét, majd lesüti szemeit a kövekre. Nem lehet csoda, hisz a férfi otthagyná.
A varázsló dönteni látszik a továbbhaladást illetően, javaslata az, hogy nézzék meg a barlangtermet, amelyről a megmentett férfi beszél.
A kérdésére, amelyek a lent élő lényekről kérdezik Bervoldot, a férfi ijedten kapja fel rá a szemeit, majd pár pillanatig elhallgat, csak aztán válaszol.*
- Az isteneknek hála, nem. Azok a denevérek abban a barlangban is laknak. Gombákat gyűjtöttem, azokat, amelyek világítanak, azokkal tudtam haladni. Láttam, ahogy a falakon csüngnek. *Mutat felfelé.*
- De milyen lényekről beszélsz? *Kérdi és körbenéz a csapaton.*
- Megmutatom, merre van az a barlangterem. *Mondja még Kilvard indulást sürgető szavaira, majd előre indul a mágus előtt, furcsán határozottan cseng a hangja, talán tényleg meg akarja mutatni Kilvardnak, hogy érdemes volt amellett dönteniük, hogy magukkal viszik.
A varázslót Grem követi, aztán talán Uzazd, Tozeya, hacsak előre nem megy és végül Rodd sántikálva. A pontos sorrend talán később kialakul közöttük.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-27 11:14:44
Üzenet elküldve: 2019-05-27 11:14:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda és Svir//
*Amióta visszatért a városba még nem fedezte fel újra az egész birtokot, úgyhogy még őt is bőven érhetik meglepetések. De szinte biztos benne, hogy nem történt nagy baj a távollétében, mivel nem látni a nyomát sem a visszaköltözött szellemeknek, sem egy csapat bosszúszomjas Lewonor orknak. E kettőhöz képest minden más fenyegetés elhanyagolható, mondható piti dolog a gyermekek és nők rémisztgetésére. Együtt kinyitják a pince ajtaján, aztán együtt jól megnézik az ajtón túli világot fentről. Mikor a nő felajánlja, hogy előre engedi a lépcsőn, akkor gyanakvón rámered YIlandára.*
– Hogyne. Előbb kell egy lámpás, ha rendesen meg akarjuk nézni. *Leguggol, hogy a pince távoli csücskeibe is megpróbáljon belátni. Nem sikerül, de legalább megpróbálta. Fő az akarat ugyebár.*
– Tulajdonképpen nem vagyok biztos benne, hogy nincs ott semmi. De legutóbb elég nyugodalmas volt. Azért tartsd szemmel. *Kéri a nőt miközben feláll és a sufnihoz sétál. Azt is kinyitja, hogy olajat és lámpást vegyen elő belőle.*
– Na? Van mozgás? *Kérdi inkább csak azért, hogy ijesztgesse YIlandát. Fel kell mérnie a lehetséges új bérlőt, nyámnyiláknak nem fogja kiadni a pincéjét.*
*Amióta visszatért a városba még nem fedezte fel újra az egész birtokot, úgyhogy még őt is bőven érhetik meglepetések. De szinte biztos benne, hogy nem történt nagy baj a távollétében, mivel nem látni a nyomát sem a visszaköltözött szellemeknek, sem egy csapat bosszúszomjas Lewonor orknak. E kettőhöz képest minden más fenyegetés elhanyagolható, mondható piti dolog a gyermekek és nők rémisztgetésére. Együtt kinyitják a pince ajtaján, aztán együtt jól megnézik az ajtón túli világot fentről. Mikor a nő felajánlja, hogy előre engedi a lépcsőn, akkor gyanakvón rámered YIlandára.*
– Hogyne. Előbb kell egy lámpás, ha rendesen meg akarjuk nézni. *Leguggol, hogy a pince távoli csücskeibe is megpróbáljon belátni. Nem sikerül, de legalább megpróbálta. Fő az akarat ugyebár.*
– Tulajdonképpen nem vagyok biztos benne, hogy nincs ott semmi. De legutóbb elég nyugodalmas volt. Azért tartsd szemmel. *Kéri a nőt miközben feláll és a sufnihoz sétál. Azt is kinyitja, hogy olajat és lámpást vegyen elő belőle.*
– Na? Van mozgás? *Kérdi inkább csak azért, hogy ijesztgesse YIlandát. Fel kell mérnie a lehetséges új bérlőt, nyámnyiláknak nem fogja kiadni a pincéjét.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-26 16:39:56
Üzenet elküldve: 2019-05-26 16:39:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda és Svir//
*Körül- belül ő is erre a következtetésre jut magában, hogy ez a kert még akármit is rejthet, de azt nagyon. Eddig nem igazán állt közel a szívéhez a természet, de valahogy kedvet kapott hozzá. Most, hogy egyre több zöld veszi körül, egyre inkább előbukkan az érzés, hogy valami élőt és virágzót ültessen. Erre eddig még csak lehetősége sem volt, így megrémíti a gondolat, úgy érzi kedvét lelné a dologban viszont a többieknek ezt semmi pénzért nem árulná el. Odahaza, mert, hát most már akárhogy is nézzük, az ő otthona is a kúria, az aprólékok sokkal inkább tűntek szorgosnak és lelkesnek a kert hasznosítása tekintetében, mint ő. Az pedig egészen nagy, szóval bizonyára majd kérik a segítségét, de mindent jobb kicsiben kezdeni. Mint ez.*
-Értem.*Nem igazán fűz hozzá egyéb megjegyzést, hiszen a helyzet egyértelmű. Továbbá a dühös tömeget is meg tudja érteni, hogy inkább a nagyobb nemesi házakra utaztak, a megfelelő zsákmány és a megtorlás reményében. Mikor mennének be a házba és Svir megtorpan, majd irányt vált, némiképp megzavarodik, de csak betudja annak, hogy a vén csont már nem mai, azokkal meg megesik az ilyen, azt mondják. Nem, mintha ismerte volna az idősebb korosztályt családi ágon, de ugye a nyomornegyedekben akad mindenféle korosztály.
Mikor a lejárathoz érnek megtekinti, de egyelőre még nem látszik, mit takarnak az ajtók, viszont segíteni, csak akkor segít, amikor megkérik rá, akkor viszont azonnal ugrik. Majd feltárul a sötét és benne néhány körvonal, talán polcok, valamint a levezető lépcső.*
-Csak utánad.*Jelez, még mielőtt előre küldenék, óhatatlan az ilyen sötét és elszigetelt lyukak óvatosságra intik.*
-Remélem nem tartasz odalent semmilyen vérengző dögöt, mert nem vagyok jó lakótársa az olyanoknak.*Említi meg viccelődve.*
*Körül- belül ő is erre a következtetésre jut magában, hogy ez a kert még akármit is rejthet, de azt nagyon. Eddig nem igazán állt közel a szívéhez a természet, de valahogy kedvet kapott hozzá. Most, hogy egyre több zöld veszi körül, egyre inkább előbukkan az érzés, hogy valami élőt és virágzót ültessen. Erre eddig még csak lehetősége sem volt, így megrémíti a gondolat, úgy érzi kedvét lelné a dologban viszont a többieknek ezt semmi pénzért nem árulná el. Odahaza, mert, hát most már akárhogy is nézzük, az ő otthona is a kúria, az aprólékok sokkal inkább tűntek szorgosnak és lelkesnek a kert hasznosítása tekintetében, mint ő. Az pedig egészen nagy, szóval bizonyára majd kérik a segítségét, de mindent jobb kicsiben kezdeni. Mint ez.*
-Értem.*Nem igazán fűz hozzá egyéb megjegyzést, hiszen a helyzet egyértelmű. Továbbá a dühös tömeget is meg tudja érteni, hogy inkább a nagyobb nemesi házakra utaztak, a megfelelő zsákmány és a megtorlás reményében. Mikor mennének be a házba és Svir megtorpan, majd irányt vált, némiképp megzavarodik, de csak betudja annak, hogy a vén csont már nem mai, azokkal meg megesik az ilyen, azt mondják. Nem, mintha ismerte volna az idősebb korosztályt családi ágon, de ugye a nyomornegyedekben akad mindenféle korosztály.
Mikor a lejárathoz érnek megtekinti, de egyelőre még nem látszik, mit takarnak az ajtók, viszont segíteni, csak akkor segít, amikor megkérik rá, akkor viszont azonnal ugrik. Majd feltárul a sötét és benne néhány körvonal, talán polcok, valamint a levezető lépcső.*
-Csak utánad.*Jelez, még mielőtt előre küldenék, óhatatlan az ilyen sötét és elszigetelt lyukak óvatosságra intik.*
-Remélem nem tartasz odalent semmilyen vérengző dögöt, mert nem vagyok jó lakótársa az olyanoknak.*Említi meg viccelődve.*
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-26 15:18:48
Üzenet elküldve: 2019-05-26 15:18:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda és Svir//
– Tulajdonképpen fogalmam sincs. Mostanra úgyis ellepte a gaz a virágokat. *A néha virágágyásra nézve mindketten láthatják, hogy szinte csak abban különbözik a terület a kert többi részétől, hogy néhány kővel elkerítették tőle. Így járnak azok a kertek, amelyeket a ház ura és a ház asszonya is a sorsára hagy.*
– A kedves bérlő valószínűleg szabad kezet kap majd a gyomlálás után az ültetésnél. Dughatunk bele zöldségeket is, és akkor nem szép lesz, hanem hasznos. *Tervei azok aztán vannak, már csak a megvalósítás hiányzik. Személyzet híján viszont még várat magára a munka.*
– Engem is meglepett. Talán látta dühös tömeg, hogy nincs itthon senki, meg amúgy is kisebb a szomszédokénál, úgyhogy békén hagyhatták. A robbanásnál meg segített a szerencse. *Megvonja a vállát. Fogalma sincs, hogy miért áll még a ház, de nagyon örül neki. Mielőtt kinyitná a ház ajtaját észbe kap, hogy nem be, hanem a pincéhez hívta YIlandát. Ezért leszökken az alacsony lépcsősorrol, hogy a ház végébe vezesse a nőt. A kert hátsó részében egy sufni és egy budi látható, de addig nem mennek el, közeleb állnak meg.*
– A lejárat. *Széles, kínáló mozdulattal egy jól lelakatolt csapóajtóra mutat a fűben. Elővesz egy kulcsot, amivel kinyitja a lakatot, majd az ajtót záró vasrudat is kihúzza a helyéről.*
– Egy kis segítséget kérek. *Ismét az ajtóra mutat. Ketten sokkal könnyebben felemelhetik. Megfogja az egyik felét, ha YIlanda segít a másikkal, akkor feltárulhat előttük a tök sötét pince. Első látásra semmi érdekes nem fedezhető fel odalenn, néhány polc, szekrény és szerszám körvonalai fedezhetőek föl a meredek lépcső alján.*
A hozzászólás írója (Svir Gia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.26 15:20:27
– Tulajdonképpen fogalmam sincs. Mostanra úgyis ellepte a gaz a virágokat. *A néha virágágyásra nézve mindketten láthatják, hogy szinte csak abban különbözik a terület a kert többi részétől, hogy néhány kővel elkerítették tőle. Így járnak azok a kertek, amelyeket a ház ura és a ház asszonya is a sorsára hagy.*
– A kedves bérlő valószínűleg szabad kezet kap majd a gyomlálás után az ültetésnél. Dughatunk bele zöldségeket is, és akkor nem szép lesz, hanem hasznos. *Tervei azok aztán vannak, már csak a megvalósítás hiányzik. Személyzet híján viszont még várat magára a munka.*
– Engem is meglepett. Talán látta dühös tömeg, hogy nincs itthon senki, meg amúgy is kisebb a szomszédokénál, úgyhogy békén hagyhatták. A robbanásnál meg segített a szerencse. *Megvonja a vállát. Fogalma sincs, hogy miért áll még a ház, de nagyon örül neki. Mielőtt kinyitná a ház ajtaját észbe kap, hogy nem be, hanem a pincéhez hívta YIlandát. Ezért leszökken az alacsony lépcsősorrol, hogy a ház végébe vezesse a nőt. A kert hátsó részében egy sufni és egy budi látható, de addig nem mennek el, közeleb állnak meg.*
– A lejárat. *Széles, kínáló mozdulattal egy jól lelakatolt csapóajtóra mutat a fűben. Elővesz egy kulcsot, amivel kinyitja a lakatot, majd az ajtót záró vasrudat is kihúzza a helyéről.*
– Egy kis segítséget kérek. *Ismét az ajtóra mutat. Ketten sokkal könnyebben felemelhetik. Megfogja az egyik felét, ha YIlanda segít a másikkal, akkor feltárulhat előttük a tök sötét pince. Első látásra semmi érdekes nem fedezhető fel odalenn, néhány polc, szekrény és szerszám körvonalai fedezhetőek föl a meredek lépcső alján.*
A hozzászólás írója (Svir Gia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.26 15:20:27
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-26 02:58:46
Üzenet elküldve: 2019-05-26 02:58:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
-Minden élet fontos.
*Ismétli a szavakat motyogva.*
-Öregszel, barátom.
*Hajtja a zsebébe a pergament morogva, majd némán hallgatja újdonsült kompániájuk és Tozeya eszmecseréjét. Csak félig-meddig figyel, gondolatai a Torony körül keringenek már azóta, hogy elővette azt a megbűvölt pergament. Csak érjen vissza egy darabban.*
-Nézzük meg azt a barlangtermet. Mindenképp meg kell nézzük.
*Teszi hozzá a maga részét is dörmögve. Hisz mindenképp meg kell rajzolnia a térképet, ha vezet tovább út, ha nem. Hasból pedig nem fog a főmágusnak útvonalakat készíteni.*
-A lent élő lényeket láttad? Merre tanyáznak?
*Néz jelentőségteljesen Bervoldra. Talán tényleg hasznát veszik a fickónak, hisz jó ideje lenn lehet itt az üregben.*
-Induljunk.
*Néz hátra a válla felett a többiekre, majd Tozeya felé biccent. Így is túl sokat időznek, ráadásul a sérült Rodd és a legyengült Bervold sem fogja gyorsítani a tempójukat.*
-Minden élet fontos.
*Ismétli a szavakat motyogva.*
-Öregszel, barátom.
*Hajtja a zsebébe a pergament morogva, majd némán hallgatja újdonsült kompániájuk és Tozeya eszmecseréjét. Csak félig-meddig figyel, gondolatai a Torony körül keringenek már azóta, hogy elővette azt a megbűvölt pergament. Csak érjen vissza egy darabban.*
-Nézzük meg azt a barlangtermet. Mindenképp meg kell nézzük.
*Teszi hozzá a maga részét is dörmögve. Hisz mindenképp meg kell rajzolnia a térképet, ha vezet tovább út, ha nem. Hasból pedig nem fog a főmágusnak útvonalakat készíteni.*
-A lent élő lényeket láttad? Merre tanyáznak?
*Néz jelentőségteljesen Bervoldra. Talán tényleg hasznát veszik a fickónak, hisz jó ideje lenn lehet itt az üregben.*
-Induljunk.
*Néz hátra a válla felett a többiekre, majd Tozeya felé biccent. Így is túl sokat időznek, ráadásul a sérült Rodd és a legyengült Bervold sem fogja gyorsítani a tempójukat.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-25 21:05:09
Üzenet elküldve: 2019-05-25 21:05:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda és Svir//
*Az, hogy egy kis tréfába így beleáll a férfi, az mutatja, talán ezúttal nem egy begyöpösödött gondolkodású helyibe botlott, itt a szakadék szomszédságában. Úgy tűnik az ép eszét is megtartotta, minden történés ellenére, egészen életerős és nyugodt. A nő most abban reménykedik, hogy a ház sem csak egy kitalált helyszín, mert nagyot csalódna, ha így lenne.*
-Tehát virágoskert.*Neki nem igazán volt még hasonlója sem, csupán az utca kövéhez van szokva és a bűzhöz, aminek a szagát már nem is furcsállja, teljesen érzéketlen az orra rá. Az viszont már megesett, hogy virágot kapott, bár csak ilyen gizgaz féleséget, de akkor annak is nagyon örült a lelket.*
-Milyen virágok?*Nem mintha önmagától olyan sokfajtát meg tudna különböztetni, talán két kezén meg tudná számolni mennyi is az annyi.
Miután megérkeznek, egy percig még csak álldogál a kerítés külső oldalán, hogy észrevételezze, ez a ház és a gazos kert valóban létezik. A férfi igazat mondott, így meglépi az elsőt, hogy beljebb kerüljön, amint invitálják. Szemei a környezettől valóban kissé eltérő házon cikáznak, elég szép, az ő gondolataiban inkább az előkelő az, ami megfogalmazódott, bár valóban elmarad attól, ahol jelenleg egy szobát vásárolt magának. Nem kúria, de ahhoz, hogy egyetlen egy ember lakjon benne hatalmas.*
~Nem is lenne rossz ennek a pincéjében meghúznom magam.~*Majd felvetül benne, ha ezt korábban tudták volna, hogy nem kell egy fészerbe behúzódniuk hatuknak, hanem egy másik városban, akár egy egész pincét is bérelhettek volna abból, amit összelopkodtak, bizonyára mozdulásra bírták volna magukat.*
~Hiányoznak, de ezt már nem lehet vissza csinálni.~
-Szép ház, nem gondoltam volna, hogy a szakadék közelében akad ennyire jó állapotban megmaradt lak.*A kertre nem igazán mond semmit, hiszen, így, hogy a növényeket nem ismeri annyira, nem tudja megállapítani, mennyi a gaz belőle és mekkora részét borítja virágos növény.*
*Az, hogy egy kis tréfába így beleáll a férfi, az mutatja, talán ezúttal nem egy begyöpösödött gondolkodású helyibe botlott, itt a szakadék szomszédságában. Úgy tűnik az ép eszét is megtartotta, minden történés ellenére, egészen életerős és nyugodt. A nő most abban reménykedik, hogy a ház sem csak egy kitalált helyszín, mert nagyot csalódna, ha így lenne.*
-Tehát virágoskert.*Neki nem igazán volt még hasonlója sem, csupán az utca kövéhez van szokva és a bűzhöz, aminek a szagát már nem is furcsállja, teljesen érzéketlen az orra rá. Az viszont már megesett, hogy virágot kapott, bár csak ilyen gizgaz féleséget, de akkor annak is nagyon örült a lelket.*
-Milyen virágok?*Nem mintha önmagától olyan sokfajtát meg tudna különböztetni, talán két kezén meg tudná számolni mennyi is az annyi.
Miután megérkeznek, egy percig még csak álldogál a kerítés külső oldalán, hogy észrevételezze, ez a ház és a gazos kert valóban létezik. A férfi igazat mondott, így meglépi az elsőt, hogy beljebb kerüljön, amint invitálják. Szemei a környezettől valóban kissé eltérő házon cikáznak, elég szép, az ő gondolataiban inkább az előkelő az, ami megfogalmazódott, bár valóban elmarad attól, ahol jelenleg egy szobát vásárolt magának. Nem kúria, de ahhoz, hogy egyetlen egy ember lakjon benne hatalmas.*
~Nem is lenne rossz ennek a pincéjében meghúznom magam.~*Majd felvetül benne, ha ezt korábban tudták volna, hogy nem kell egy fészerbe behúzódniuk hatuknak, hanem egy másik városban, akár egy egész pincét is bérelhettek volna abból, amit összelopkodtak, bizonyára mozdulásra bírták volna magukat.*
~Hiányoznak, de ezt már nem lehet vissza csinálni.~
-Szép ház, nem gondoltam volna, hogy a szakadék közelében akad ennyire jó állapotban megmaradt lak.*A kertre nem igazán mond semmit, hiszen, így, hogy a növényeket nem ismeri annyira, nem tudja megállapítani, mennyi a gaz belőle és mekkora részét borítja virágos növény.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-25 18:18:25
Üzenet elküldve: 2019-05-25 18:18:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*Bervold inkább nen kér a segítségéből és udvariasan visszautasítja.*
-Oké. Te tudod. Ha majd kell némi segítség, akkor szólj és segítek. Nem kell félned. Nem eszlek meg.
~De azok a valamik lehet~ *De ezt már nem mondja ki. Nem akara felzaklatni Bervoldot, még akkor sem ha csak viccnek szánja. Zeya és Kilvard között mintha egy kis feszültséget venne észre. Nem túl jó, hogy ha bármi probléma támad közöttük. Figyelmesen figyeli, ahogy Abogrnak üzennek. Nem igazán lepi meg ami történik. Egy nagy mágustól ez elvárandó. Az indulási sorremdben ő Zeya mögött fogja felvenni a helyét, bár elgondolkozik azon, hogy lejetséges, hogy hátul kellene elfoglalni a helyét egy hátsó támadás esetén.*
*Bervold inkább nen kér a segítségéből és udvariasan visszautasítja.*
-Oké. Te tudod. Ha majd kell némi segítség, akkor szólj és segítek. Nem kell félned. Nem eszlek meg.
~De azok a valamik lehet~ *De ezt már nem mondja ki. Nem akara felzaklatni Bervoldot, még akkor sem ha csak viccnek szánja. Zeya és Kilvard között mintha egy kis feszültséget venne észre. Nem túl jó, hogy ha bármi probléma támad közöttük. Figyelmesen figyeli, ahogy Abogrnak üzennek. Nem igazán lepi meg ami történik. Egy nagy mágustól ez elvárandó. Az indulási sorremdben ő Zeya mögött fogja felvenni a helyét, bár elgondolkozik azon, hogy lejetséges, hogy hátul kellene elfoglalni a helyét egy hátsó támadás esetén.*
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-25 16:11:24
Üzenet elküldve: 2019-05-25 16:11:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Valóban nem illik hozzá a könyörgés. De azért a hím szívesen eljátszik a gondolattal, és még szívesebben csalná a finom kis ajkakra mégis.
Annak ellenére, hogy Kharasshi több sebből vérzik és még a feje is kóvályog kissé, önelégült vigyorral trónol a kikiáltott vesztesen.*
- Nem könnyű? *kérdez vissza cinikus kajánsággal.* -Hiszen megvan hozzá minden adottságod.
*Ismeri már annyira a lányt, hogy tudja, mesterkedik valamiben a hirtelen nyájasság mögött, hogy mindez csak színjáték, hiszen elég félreeső a hely, de annyira azért mégsem, hogy a kis fakóvérű valóban légyottra csábítsa. Nem igazán érdekli és bolond lenne nem elfogadni a kínálkozást. Ez a játék pedig akármit takargat is, nagyon a kedvére van.
Nyilván nem az a kacsó foglalja le, amelyik az övre akasztott erszény felé fondorkodik, de amikor az orra elé emelik a követelésekkel egyetemben, csak a homlokát ráncolja.
~Még hogy kettőt...~
Kissé feljebb emelkedik, hogy a lehető legjelentőségteljesebben nézzen a lány szemébe.*
- Jól hallom, csalással vádolsz?
*A tények bizony elég egyértelművé teszik, hogy trükközött az imént, amikor magát kiáltotta ki győztesnek, de az arca most megtévesztően komoly. Akár kártyaasztalnál is ülhetne ilyen ábrázattal. Valószínűleg kevesen mernének neki erre a kérdésre igennel felelni, tények ide vagy oda. Kíváncsi, a lány mit lép. Ez ugyan most még játék, de könnyen előfordulhat, hogy az nagybetűs élet sodorja majd egyszer ilyen helyzetbe. Az élet prezentálta ilyen helyzetekben pedig nem sokra megy majd az igazával.*
*Valóban nem illik hozzá a könyörgés. De azért a hím szívesen eljátszik a gondolattal, és még szívesebben csalná a finom kis ajkakra mégis.
Annak ellenére, hogy Kharasshi több sebből vérzik és még a feje is kóvályog kissé, önelégült vigyorral trónol a kikiáltott vesztesen.*
- Nem könnyű? *kérdez vissza cinikus kajánsággal.* -Hiszen megvan hozzá minden adottságod.
*Ismeri már annyira a lányt, hogy tudja, mesterkedik valamiben a hirtelen nyájasság mögött, hogy mindez csak színjáték, hiszen elég félreeső a hely, de annyira azért mégsem, hogy a kis fakóvérű valóban légyottra csábítsa. Nem igazán érdekli és bolond lenne nem elfogadni a kínálkozást. Ez a játék pedig akármit takargat is, nagyon a kedvére van.
Nyilván nem az a kacsó foglalja le, amelyik az övre akasztott erszény felé fondorkodik, de amikor az orra elé emelik a követelésekkel egyetemben, csak a homlokát ráncolja.
~Még hogy kettőt...~
Kissé feljebb emelkedik, hogy a lehető legjelentőségteljesebben nézzen a lány szemébe.*
- Jól hallom, csalással vádolsz?
*A tények bizony elég egyértelművé teszik, hogy trükközött az imént, amikor magát kiáltotta ki győztesnek, de az arca most megtévesztően komoly. Akár kártyaasztalnál is ülhetne ilyen ábrázattal. Valószínűleg kevesen mernének neki erre a kérdésre igennel felelni, tények ide vagy oda. Kíváncsi, a lány mit lép. Ez ugyan most még játék, de könnyen előfordulhat, hogy az nagybetűs élet sodorja majd egyszer ilyen helyzetbe. Az élet prezentálta ilyen helyzetekben pedig nem sokra megy majd az igazával.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-25 14:50:36
Üzenet elküldve: 2019-05-25 14:50:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Könnyen lehet, hogy kidíszíti Kharasshi fülét. Tulajdonképpen tudja, hogy ugratja a kedves, mégis önérzetébe mar egyik másik mondat. Különösen az, amikor egyszerű ágyasnak titulálják, s mellé még a halvérű megjegyzés a korona. Bár tulajdonképpen Kharasshi nagyon jól tudja, mire harap azonnal, éppen ezért dühös önmagára is, hogy engedi felpaprikázni magát a nyilvánvaló pimaszságokkal.*
- Nem illik hozzám a könyörgés Kharasshi *válaszol azonmód, ahogy azon a forró éjszakán a hím tette ugyanezt szóvá.
Felkorbácsolt lelkivilágának perifériáján feltűnik, hogy ezúttal jól elkapta a ritmust, de hogy valóban sikerül térdre kényszerítenie amazt, csak akkor tudatosul, amikor elterül a földön. Hirtelen tisztul a düh, de az érzet nem tűnik el mellkasából, csupán az aggodalom felülírja. Odasiet az elterülőhöz, menet közben az ostor valahol mellettük a porban végzi. Egyik kezét aggódva a mellkasára tapasztja, másik kezét arcára simítja.
Mielőtt megszólalhatna, az erszény emelkedik látóterébe, amit elsőre különösnek tart, hisz egy pillanattal ezelőtt azt sem tudta, Kharasshi él-e még, vagy úgy beverte a fejét, hogy öltheti a gyászruhát. Ám mire ocsúdik, már porba teperik, s vesztességét dörgölik orra alá.*
- Hogy? *pihegi, szeme szűkülve fürkészi a hímet.*
- Egy mélységi hímet földre kényszeríteni nem egyszerű feladat *szól, miközben a földön fekve megemeli állát. Sűrű pillái közül úgy néz a hímre, még ha ő is van alább, a tartásától nem fosztatik meg.*
- Nem az első alkalom, hogy mégis megtettem. Nekem ez is elegendő.* Keze, mely korábban még aggódón az mellkasára tapadt, lassan simít felfelé a vállára, majd lefelé is. Az arcán nyugvó pedig nyakára, a hószín fonatok közé, mintha mi sem volna természetesebb, hogy a vesztes büszkén viseli vereségét, s még csókért is nyújtózik. Bujavörös ajkait nedvesíti, s ahogy keze halad lefelé, mindig kigombol egy gombot a hím ingén.*
- Hogy is mondtad? Nem kínálkozom kellőképpen? *kérdezi, miközben csípője lusta hullámot vet hazudtolásaként.* Tán kedved lelnéd a harc helyett? *húzódnak a szemöldökök kérdő ívbe, miközben folytatja.* Itt nem lát senki.
*Szó szót követ, kísértés kísértést, a női bájat ha lehet ebben a porban úgy hívja elő az elf lány, ahogyan nem szégyelli. Csókra hajlik, de még milyenre, ha enged a pimasz csaló. Nem tudja, hogy magával tudja-e húzni a hímet, olyan kiszámíthatatlan néha, de az tény, hogy nem sűrűn talált visszautasításra, ha gyengédséggel fordult felé. Ismeri a kéjenc gazembert, s ha Kharasshi nincs résen, a lefelé haladó ujjak csalóka játékot űznek, ahogy az övek közt motoznak. Hamarosan újra felfelé araszolnak a gyengéd ujjacskák, immár az erszénnyel, melyet valóban ő szedett össze.*
- Te vesztettél, Beste! *ingatja meg ujjai közt a bizonyítékot, éppen az említett szemmagasságában, ha kipillant oldalra.* Kívánhatok kettőt!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Könnyen lehet, hogy kidíszíti Kharasshi fülét. Tulajdonképpen tudja, hogy ugratja a kedves, mégis önérzetébe mar egyik másik mondat. Különösen az, amikor egyszerű ágyasnak titulálják, s mellé még a halvérű megjegyzés a korona. Bár tulajdonképpen Kharasshi nagyon jól tudja, mire harap azonnal, éppen ezért dühös önmagára is, hogy engedi felpaprikázni magát a nyilvánvaló pimaszságokkal.*
- Nem illik hozzám a könyörgés Kharasshi *válaszol azonmód, ahogy azon a forró éjszakán a hím tette ugyanezt szóvá.
Felkorbácsolt lelkivilágának perifériáján feltűnik, hogy ezúttal jól elkapta a ritmust, de hogy valóban sikerül térdre kényszerítenie amazt, csak akkor tudatosul, amikor elterül a földön. Hirtelen tisztul a düh, de az érzet nem tűnik el mellkasából, csupán az aggodalom felülírja. Odasiet az elterülőhöz, menet közben az ostor valahol mellettük a porban végzi. Egyik kezét aggódva a mellkasára tapasztja, másik kezét arcára simítja.
Mielőtt megszólalhatna, az erszény emelkedik látóterébe, amit elsőre különösnek tart, hisz egy pillanattal ezelőtt azt sem tudta, Kharasshi él-e még, vagy úgy beverte a fejét, hogy öltheti a gyászruhát. Ám mire ocsúdik, már porba teperik, s vesztességét dörgölik orra alá.*
- Hogy? *pihegi, szeme szűkülve fürkészi a hímet.*
- Egy mélységi hímet földre kényszeríteni nem egyszerű feladat *szól, miközben a földön fekve megemeli állát. Sűrű pillái közül úgy néz a hímre, még ha ő is van alább, a tartásától nem fosztatik meg.*
- Nem az első alkalom, hogy mégis megtettem. Nekem ez is elegendő.* Keze, mely korábban még aggódón az mellkasára tapadt, lassan simít felfelé a vállára, majd lefelé is. Az arcán nyugvó pedig nyakára, a hószín fonatok közé, mintha mi sem volna természetesebb, hogy a vesztes büszkén viseli vereségét, s még csókért is nyújtózik. Bujavörös ajkait nedvesíti, s ahogy keze halad lefelé, mindig kigombol egy gombot a hím ingén.*
- Hogy is mondtad? Nem kínálkozom kellőképpen? *kérdezi, miközben csípője lusta hullámot vet hazudtolásaként.* Tán kedved lelnéd a harc helyett? *húzódnak a szemöldökök kérdő ívbe, miközben folytatja.* Itt nem lát senki.
*Szó szót követ, kísértés kísértést, a női bájat ha lehet ebben a porban úgy hívja elő az elf lány, ahogyan nem szégyelli. Csókra hajlik, de még milyenre, ha enged a pimasz csaló. Nem tudja, hogy magával tudja-e húzni a hímet, olyan kiszámíthatatlan néha, de az tény, hogy nem sűrűn talált visszautasításra, ha gyengédséggel fordult felé. Ismeri a kéjenc gazembert, s ha Kharasshi nincs résen, a lefelé haladó ujjak csalóka játékot űznek, ahogy az övek közt motoznak. Hamarosan újra felfelé araszolnak a gyengéd ujjacskák, immár az erszénnyel, melyet valóban ő szedett össze.*
- Te vesztettél, Beste! *ingatja meg ujjai közt a bizonyítékot, éppen az említett szemmagasságában, ha kipillant oldalra.* Kívánhatok kettőt!
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-24 16:23:06
Üzenet elküldve: 2019-05-24 16:23:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda és Svir//
*Hahotázni kezd, nagyon szellemesnek tartja Yilanda viccét. *
– Én benne vagyok, de ő lehet megsértődne. De ki tudja, ezen a környéken lehet, hogy pont illene a név a legközelebb megérkezőre. *Körülnéz, de nem lát megfelelő jelöltet a Kótyagos címére. Tekintete visszatér Yilandára.*
– Ha nem jön senki, akkor el kell felezzük a címet. *Ha már kimondták, akkor nem veszhet kárba a remek ötlet, muszáj lesz elkezdeniük használni. A hülye neveken osztozkodásban pedig általában nagyon igazságos.*
– A virágost, meg amúgy sem szép a kert, ha gazos. Ha a szomszédok nem ügyelnek a sajátjukra már, akkor legalább az én kertem nézzem ki valahogy. Tartani kell az állásokat a környéken, amíg minden vissza nem tér a rendes kerékvágásba. *Igazi lokálpatrióta, amióta visszajött a városba nagyon a szívén viseli a helyi ügyeket.*
– Örvendek YIlanda. *Elfogadja a nő kézfogását, határozottan ráz vele kezet. *
– Úgy hát. Nem vártam, hogy a szakadék szélén találok valakit. Na menjünk. *Elrakja a pipáját, aztán elindul. Alig két percet kell sétálniuk a romok között ahhoz, hogy Svir házához érjenek. A házat mellkasig érő fakerítés választja el az utcától. A deszkák festése kopottas kicsit, de amúgy jó állapotban vannak, ahogy a kapu is. Egy kulccsal nyitja ki a kaput, aztán belép a valóban gazos kertbe. A kertből, sőt már az utcáról is látszik a ház. Nem túl nagy a gazdagnegyedi kúriákhoz képest, de a Szegénynegyed kalyibáit messze felülmúlja. Két ablaka néz az utcára, a zsaluk nyitva vannak, az ablakok alatt pedig ott az elhanyagolt virágágyás. A kerten át egy kövezett ösvény vezet a lépcsőig a ház oldalában, a lépcső pedig a bejárati ajtóhoz visz. Oda tart Svir és arra tessékeli a kedves vendéget is, ha az hajlandó belépni a kertkapun.*
*Hahotázni kezd, nagyon szellemesnek tartja Yilanda viccét. *
– Én benne vagyok, de ő lehet megsértődne. De ki tudja, ezen a környéken lehet, hogy pont illene a név a legközelebb megérkezőre. *Körülnéz, de nem lát megfelelő jelöltet a Kótyagos címére. Tekintete visszatér Yilandára.*
– Ha nem jön senki, akkor el kell felezzük a címet. *Ha már kimondták, akkor nem veszhet kárba a remek ötlet, muszáj lesz elkezdeniük használni. A hülye neveken osztozkodásban pedig általában nagyon igazságos.*
– A virágost, meg amúgy sem szép a kert, ha gazos. Ha a szomszédok nem ügyelnek a sajátjukra már, akkor legalább az én kertem nézzem ki valahogy. Tartani kell az állásokat a környéken, amíg minden vissza nem tér a rendes kerékvágásba. *Igazi lokálpatrióta, amióta visszajött a városba nagyon a szívén viseli a helyi ügyeket.*
– Örvendek YIlanda. *Elfogadja a nő kézfogását, határozottan ráz vele kezet. *
– Úgy hát. Nem vártam, hogy a szakadék szélén találok valakit. Na menjünk. *Elrakja a pipáját, aztán elindul. Alig két percet kell sétálniuk a romok között ahhoz, hogy Svir házához érjenek. A házat mellkasig érő fakerítés választja el az utcától. A deszkák festése kopottas kicsit, de amúgy jó állapotban vannak, ahogy a kapu is. Egy kulccsal nyitja ki a kaput, aztán belép a valóban gazos kertbe. A kertből, sőt már az utcáról is látszik a ház. Nem túl nagy a gazdagnegyedi kúriákhoz képest, de a Szegénynegyed kalyibáit messze felülmúlja. Két ablaka néz az utcára, a zsaluk nyitva vannak, az ablakok alatt pedig ott az elhanyagolt virágágyás. A kerten át egy kövezett ösvény vezet a lépcsőig a ház oldalában, a lépcső pedig a bejárati ajtóhoz visz. Oda tart Svir és arra tessékeli a kedves vendéget is, ha az hajlandó belépni a kertkapun.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-24 14:04:27
Üzenet elküldve: 2019-05-24 14:04:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda és Svir//
*Sajnos a tapasztalt korról, mármint, hogy az ő fajtája is megéli, nem igazán tud felmutatni bizonyítékot, így csak a pillanatnyi hóbortjainak él és valóban, akin látja, hogy már belefáradt az életbe vagy csak akár belelassított, hiszen ráérünk arra még, az már vénnek számít. Ha nem is korban, de természetben, felébred benne néha a késztetés, hogy hazakísérje, nehogy út közben megbotoljon és ne legyen már kedve felállni. Nem állítaná viszont az sem, hogy ilyen gondolatfoszlány nem tornázta fel magát egyszer sem olyan szintre, hogy komolyan számba vegye, de eddig még minden alkalommal felül tudott kerekedni rajta, bizonyos okok felsorakoztatása után.*
-Szóval Nadrágos? Te meg Kalapos? Aki következőnek idesétál az meg lehetne Kótyagos, na mit szólsz?*Viccelődik, nem igazán szeretné magát megkülönböztetni másoktól, hiszen a beolvadás és az észrevétlenség a legjobb barátai.*
-Tehát aranyért vagy kerti munkáért?*Hallott már hasonlót, de még közvetlen közelről egyet se, ez egyre inkább erősíti benne meg azokat a benyomásokat, amiket eddig a Kalaposról szerzett.*
-És mi lenne az, amit a gaz veszélyeztet? Talán termés vagy virágos?*Azért érdekli, hogy mi irányt ez a nagy törődés vágy, hiszen ha termény az számára is érthető, de ha csak virágoskert, amit elcsúfít a sok tarack, az már csak hobbi és érzelmi értéke van esetleg. Ez utóbbit jobban el tudná képzelni a férfiről, mármint, hogy ilyen korára már csak az effajta dolgokban leli örömét és mulatja csodálásukkal az időt, miközben lengeti fel és alá a hűs reggeli szellő a kalapját, mivel megemelni neki nehéz.
Aztán úgy fest, hogy fog történni valami, komótosan és ráérősen kitisztítja a pipából a haszontalan maradékot, majd feláll és közli, szívesen megmutatná az említett kiadó lakrészeket. Erre már a nő is feláll és megejt egy rövid bemutatkozást. Nem igazán szereti kiadni magát, de néha muszáj.*
-YIlanda Hyths vagyok, mostanra azt állítom, hogy szerencsés véletlen volt ez a találkozás Svir.*Tegezi le egyből, náluk ilyen, hogy az idősebbnek adott tisztelet annyi, hogy nem szedik el mindjárt tőle a holmiját észrevétlen. A bemutatkozás után a kezét nyújtja, ennyi csak, ami járni szokott egy csavargónak is csavargók között, reméli, hogy ez a polgároknál sem szokatlan vagy épp egy ház tulajdonosnál.*
-Akkor indulhatunk.
*Sajnos a tapasztalt korról, mármint, hogy az ő fajtája is megéli, nem igazán tud felmutatni bizonyítékot, így csak a pillanatnyi hóbortjainak él és valóban, akin látja, hogy már belefáradt az életbe vagy csak akár belelassított, hiszen ráérünk arra még, az már vénnek számít. Ha nem is korban, de természetben, felébred benne néha a késztetés, hogy hazakísérje, nehogy út közben megbotoljon és ne legyen már kedve felállni. Nem állítaná viszont az sem, hogy ilyen gondolatfoszlány nem tornázta fel magát egyszer sem olyan szintre, hogy komolyan számba vegye, de eddig még minden alkalommal felül tudott kerekedni rajta, bizonyos okok felsorakoztatása után.*
-Szóval Nadrágos? Te meg Kalapos? Aki következőnek idesétál az meg lehetne Kótyagos, na mit szólsz?*Viccelődik, nem igazán szeretné magát megkülönböztetni másoktól, hiszen a beolvadás és az észrevétlenség a legjobb barátai.*
-Tehát aranyért vagy kerti munkáért?*Hallott már hasonlót, de még közvetlen közelről egyet se, ez egyre inkább erősíti benne meg azokat a benyomásokat, amiket eddig a Kalaposról szerzett.*
-És mi lenne az, amit a gaz veszélyeztet? Talán termés vagy virágos?*Azért érdekli, hogy mi irányt ez a nagy törődés vágy, hiszen ha termény az számára is érthető, de ha csak virágoskert, amit elcsúfít a sok tarack, az már csak hobbi és érzelmi értéke van esetleg. Ez utóbbit jobban el tudná képzelni a férfiről, mármint, hogy ilyen korára már csak az effajta dolgokban leli örömét és mulatja csodálásukkal az időt, miközben lengeti fel és alá a hűs reggeli szellő a kalapját, mivel megemelni neki nehéz.
Aztán úgy fest, hogy fog történni valami, komótosan és ráérősen kitisztítja a pipából a haszontalan maradékot, majd feláll és közli, szívesen megmutatná az említett kiadó lakrészeket. Erre már a nő is feláll és megejt egy rövid bemutatkozást. Nem igazán szereti kiadni magát, de néha muszáj.*
-YIlanda Hyths vagyok, mostanra azt állítom, hogy szerencsés véletlen volt ez a találkozás Svir.*Tegezi le egyből, náluk ilyen, hogy az idősebbnek adott tisztelet annyi, hogy nem szedik el mindjárt tőle a holmiját észrevétlen. A bemutatkozás után a kezét nyújtja, ennyi csak, ami járni szokott egy csavargónak is csavargók között, reméli, hogy ez a polgároknál sem szokatlan vagy épp egy ház tulajdonosnál.*
-Akkor indulhatunk.
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-23 22:19:26
Üzenet elküldve: 2019-05-23 22:19:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda és Svir//
*Svir saját véleménye szerint nagyon jól el tud beszélgetni bárkivel, legyen szó akár hétköznapi, akár a legszokatlanabb dolgokról. Ezen felül szereti azt hinni, hogy azért is remek társaság, mert bár ugyan javában tapossa a felnőttkort, de még elég messze van az öregkortól, így tehát tapasztalt, mégis életerős ember benyomását kelti. A kalap és a borosta okozta csáberő pedig már csak hab a tortán. Ezt a feltételezését erősíti azt is, hogy tényleg jól elbeszélgetnek és a nadrágmustra is szabályosan, sértődés nélkül zajlik. Az már teljesen mellékes, hogy koszos a nadrág, mondhatni a hordás velejárója. Meg a ki nem mosásé a rossz nyelvek szerint.*
– Igaz és igaz. Magam sem hordom jobban a nadrágot. Tudod engem néha a Kalaposnak hívnak. Te lehetnél mondjuk a Nadrágos. *Természetesen viccel. Kétli, hogy YIlanda valaha is hordaná majd olyan jól a nadrágját, mint ő a fejfedőjét. Szinte képtelenség lenne. Amíg a másik téma után néz, addig ő pipázik.*
– Ki. Jó pénzért vagy gazolásért kiadó, de lehet alkudni. A nappalit jobban szeretem, ezt be kell vallanom, de a pince is nagyon takaros. Elkerülik a szellemek is.*Sorolja a lehetőségeket. A nőt és a nadrágját elnézve az az érzése támad, hogy remek bérlő lehetne YIlandából. A környékhez való hozzáállása jeles, a modora pedig kiváló, úgyhogy szinte adja magát a megegyezés. Hümmög és bólogat az elhangzó szavakra.*
– Nem bánom, megmutatom. *Szív és fúj egy utolsót, majd a kőhöz kocogtatva a pipáját kiveregeti belőle a tartalmát. Úgyis a végét járta már a dohány. Feltápászkodik ültéből és a nőre néz.*
– De előbb be kell mutatkozzunk egymásnak. Én Svir Gia vagyok. *Ezután várja, hogy a másik is elmondja a nevét. Ismeretleneket nem engedhet be a házába.*
*Svir saját véleménye szerint nagyon jól el tud beszélgetni bárkivel, legyen szó akár hétköznapi, akár a legszokatlanabb dolgokról. Ezen felül szereti azt hinni, hogy azért is remek társaság, mert bár ugyan javában tapossa a felnőttkort, de még elég messze van az öregkortól, így tehát tapasztalt, mégis életerős ember benyomását kelti. A kalap és a borosta okozta csáberő pedig már csak hab a tortán. Ezt a feltételezését erősíti azt is, hogy tényleg jól elbeszélgetnek és a nadrágmustra is szabályosan, sértődés nélkül zajlik. Az már teljesen mellékes, hogy koszos a nadrág, mondhatni a hordás velejárója. Meg a ki nem mosásé a rossz nyelvek szerint.*
– Igaz és igaz. Magam sem hordom jobban a nadrágot. Tudod engem néha a Kalaposnak hívnak. Te lehetnél mondjuk a Nadrágos. *Természetesen viccel. Kétli, hogy YIlanda valaha is hordaná majd olyan jól a nadrágját, mint ő a fejfedőjét. Szinte képtelenség lenne. Amíg a másik téma után néz, addig ő pipázik.*
– Ki. Jó pénzért vagy gazolásért kiadó, de lehet alkudni. A nappalit jobban szeretem, ezt be kell vallanom, de a pince is nagyon takaros. Elkerülik a szellemek is.*Sorolja a lehetőségeket. A nőt és a nadrágját elnézve az az érzése támad, hogy remek bérlő lehetne YIlandából. A környékhez való hozzáállása jeles, a modora pedig kiváló, úgyhogy szinte adja magát a megegyezés. Hümmög és bólogat az elhangzó szavakra.*
– Nem bánom, megmutatom. *Szív és fúj egy utolsót, majd a kőhöz kocogtatva a pipáját kiveregeti belőle a tartalmát. Úgyis a végét járta már a dohány. Feltápászkodik ültéből és a nőre néz.*
– De előbb be kell mutatkozzunk egymásnak. Én Svir Gia vagyok. *Ezután várja, hogy a másik is elmondja a nevét. Ismeretleneket nem engedhet be a házába.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-23 19:35:34
Üzenet elküldve: 2019-05-23 19:35:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda és Svir//
*Persze tűri ő a férfi beszédet, ha tűrni kell, és most nagyon úgy fest. Nem igazán szokott hozzá, hogy nála idősebbek veszik körül, bár úgy képzelte mindig is, hogy azok ilyen teljesen hétköznapi dolgokkal ütik el az idejüket, mint például egy nadrágmustra. Az ő gondolatai mindig is a cimborákéval harmonizáltak, szóval, most, hogy jobban elmerült az általa viselt ruhadarab szemlélésében, rádöbben, hogy illene már kimosni. Nem igazán szokott szégyenkezni a kinézete miatt, mert ő ilyen, ha valakinek nem tetszik, ne nézzen rá. De most valahogy mégis erőt vesz rajta és próbál beférkőzni a fejébe.*
-Nem is firtatom, hogy ne gyakorolnák eleget, bizonyára a ruha helyes viselése is fontos, már abban a körben, amiben mozognak. Én is helyesen viselem az enyémet.
~Most már tényleg ideje lenne más téma után nézni.~*Porolgatja a nadrágját, nem mintha az segítene a rajta éktelenkedő, beszáradt sárfoltokon. Úgy véli, a férfi csak ennyit szeretne tőle, néhány témát, amivel elmúlathatja az időt, bizonyára unalmas lehet itt élni. Két pipafüstfújásnyi idő elteltével a másik belekezd taglalni, az életkörülményeit, amelyek pontosan megfelelnek a nő által elképzelteknek, csendes ház, gazos kert, üres pince.*
-Szóval kiadó?*Vetül fel benne, hiszen, ha majd egyszer arra kerül a sor, hogy forró lesz a talaj számára, nem árt egy tartalékterv.*
-Szeretem a pincéket.*Jegyzi meg és valóban, nem is füllent, hiszen anno ők is egy pincében húzták meg magukat, nem volt szép se jól berendezett, de a célnak pontosan megfelelt. Volt egy hely, ahol meghúzhatták magukat és nyugodtan aludhattak.*
-Jelenleg van hol laknom, bár az a városon kívül esik, de történhet olyan, ami miatt hirtelen szállásra lehet szükségem. Megnézném azt a pincét, ha nem bánja.*Áll a férfi mellé, bár nem akarja siettetni, ha úgy fest, ő még elpipázgat ott egy kicsit, akkor inkább keres magának egy nem túl távoli sziklát, hogy leülhessen rá.*
*Persze tűri ő a férfi beszédet, ha tűrni kell, és most nagyon úgy fest. Nem igazán szokott hozzá, hogy nála idősebbek veszik körül, bár úgy képzelte mindig is, hogy azok ilyen teljesen hétköznapi dolgokkal ütik el az idejüket, mint például egy nadrágmustra. Az ő gondolatai mindig is a cimborákéval harmonizáltak, szóval, most, hogy jobban elmerült az általa viselt ruhadarab szemlélésében, rádöbben, hogy illene már kimosni. Nem igazán szokott szégyenkezni a kinézete miatt, mert ő ilyen, ha valakinek nem tetszik, ne nézzen rá. De most valahogy mégis erőt vesz rajta és próbál beférkőzni a fejébe.*
-Nem is firtatom, hogy ne gyakorolnák eleget, bizonyára a ruha helyes viselése is fontos, már abban a körben, amiben mozognak. Én is helyesen viselem az enyémet.
~Most már tényleg ideje lenne más téma után nézni.~*Porolgatja a nadrágját, nem mintha az segítene a rajta éktelenkedő, beszáradt sárfoltokon. Úgy véli, a férfi csak ennyit szeretne tőle, néhány témát, amivel elmúlathatja az időt, bizonyára unalmas lehet itt élni. Két pipafüstfújásnyi idő elteltével a másik belekezd taglalni, az életkörülményeit, amelyek pontosan megfelelnek a nő által elképzelteknek, csendes ház, gazos kert, üres pince.*
-Szóval kiadó?*Vetül fel benne, hiszen, ha majd egyszer arra kerül a sor, hogy forró lesz a talaj számára, nem árt egy tartalékterv.*
-Szeretem a pincéket.*Jegyzi meg és valóban, nem is füllent, hiszen anno ők is egy pincében húzták meg magukat, nem volt szép se jól berendezett, de a célnak pontosan megfelelt. Volt egy hely, ahol meghúzhatták magukat és nyugodtan aludhattak.*
-Jelenleg van hol laknom, bár az a városon kívül esik, de történhet olyan, ami miatt hirtelen szállásra lehet szükségem. Megnézném azt a pincét, ha nem bánja.*Áll a férfi mellé, bár nem akarja siettetni, ha úgy fest, ő még elpipázgat ott egy kicsit, akkor inkább keres magának egy nem túl távoli sziklát, hogy leülhessen rá.*
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-23 17:00:49
Üzenet elküldve: 2019-05-23 17:00:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Uzazd és Rodd viszonylag pártatlan fél marad, egy kicsit mégis az ő oldalára billen a mérleg. Nem érdekli a hála, inkább kényszerként, mint önzetlen jóakaratként éli meg a dolgot, mestere beléje vert tanításainak erőszakos elvárásaként, ami ellen, ha akarna, se tudna véteni. Ugyan kell ehhez saját erkölcsi érzéke és lelkiismerete is, valójában ezekben látja az öreg megtestesülését, amikkel belső konfliktusba kerülnek önző késztetései. Ráadásul az sem biztos, hogy ezzel Bervold megmenekül, de nem akarja ismételgetni önmagát, sem letörni a férfi lelkesedését, melyre szükség lesz a fizikai megpróbáltatások során, ezért faarccal fordul szócsövük felé. Neki csak az számít, hogy az üzenet elmegy, a morgolódás és a későbbi felelősséghárítás lepereg róla. Ha úgy jobb a mágusnak, majd szapulhatják, hogy miért vitték magukkal. Bervold kérdésére dünnyög csak, miközben nézi a pergament.*
- Abogrnak.
*Persze ez a név eddig is elhangzott, így nem mond újat, de nem feltétlenül kell többet tudnia. Összehúzza szemöldökét, a varázslat mintha nem akarna működni. Persze nem ért hozzá, sose látta működni, de voltak fennakadások induláskor, nem lenne meglepve, ha el lennének vágva megbízójuktól. Végül aztán beindul a dolog, s maga is elcsodálkozik, hogy a tinta eltűnik, majd kísértetiesen megjelenik a válasz. Kellemetlenül lúdbőrzik tőle, úgyhogy az üzenetek után hamar elmegy a közelből, egyetlen szó nélkül. Kulacsát megtölti, s Roddra sandít, akitől még mindig furcsán veszi a hallgatást, hiszen olyan szószátyárnak ismerte meg, aki még akkor is beszél, ha csak megismétli, amit ő korábban elmondott, csak háromszor olyan hosszan fejti ki. Más körülmények között örülne neki, de a történtek után rossz előjelnek veszi. Bervold információit feldolgozza.*
- Tehát hamarosan döntenünk kell, merre megyünk. A barlangteremből vezet tovább út?
*A maga részéről készen áll, hogy továbbinduljanak, a döntést később is meghozhatják. Bár a beszédet jobb lenne mellőzni, amennyire lehet. Feltehetően vagy Uzazd, vagy ő lesz az élen, neki tulajdonképpen mindegy a sorrend. A lámpását viszont előveszi és rögzíti málháján ismét. A számolást ismét elkezdi, amint elindulnak.*
*Uzazd és Rodd viszonylag pártatlan fél marad, egy kicsit mégis az ő oldalára billen a mérleg. Nem érdekli a hála, inkább kényszerként, mint önzetlen jóakaratként éli meg a dolgot, mestere beléje vert tanításainak erőszakos elvárásaként, ami ellen, ha akarna, se tudna véteni. Ugyan kell ehhez saját erkölcsi érzéke és lelkiismerete is, valójában ezekben látja az öreg megtestesülését, amikkel belső konfliktusba kerülnek önző késztetései. Ráadásul az sem biztos, hogy ezzel Bervold megmenekül, de nem akarja ismételgetni önmagát, sem letörni a férfi lelkesedését, melyre szükség lesz a fizikai megpróbáltatások során, ezért faarccal fordul szócsövük felé. Neki csak az számít, hogy az üzenet elmegy, a morgolódás és a későbbi felelősséghárítás lepereg róla. Ha úgy jobb a mágusnak, majd szapulhatják, hogy miért vitték magukkal. Bervold kérdésére dünnyög csak, miközben nézi a pergament.*
- Abogrnak.
*Persze ez a név eddig is elhangzott, így nem mond újat, de nem feltétlenül kell többet tudnia. Összehúzza szemöldökét, a varázslat mintha nem akarna működni. Persze nem ért hozzá, sose látta működni, de voltak fennakadások induláskor, nem lenne meglepve, ha el lennének vágva megbízójuktól. Végül aztán beindul a dolog, s maga is elcsodálkozik, hogy a tinta eltűnik, majd kísértetiesen megjelenik a válasz. Kellemetlenül lúdbőrzik tőle, úgyhogy az üzenetek után hamar elmegy a közelből, egyetlen szó nélkül. Kulacsát megtölti, s Roddra sandít, akitől még mindig furcsán veszi a hallgatást, hiszen olyan szószátyárnak ismerte meg, aki még akkor is beszél, ha csak megismétli, amit ő korábban elmondott, csak háromszor olyan hosszan fejti ki. Más körülmények között örülne neki, de a történtek után rossz előjelnek veszi. Bervold információit feldolgozza.*
- Tehát hamarosan döntenünk kell, merre megyünk. A barlangteremből vezet tovább út?
*A maga részéről készen áll, hogy továbbinduljanak, a döntést később is meghozhatják. Bár a beszédet jobb lenne mellőzni, amennyire lehet. Feltehetően vagy Uzazd, vagy ő lesz az élen, neki tulajdonképpen mindegy a sorrend. A lámpását viszont előveszi és rögzíti málháján ismét. A számolást ismét elkezdi, amint elindulnak.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-22 23:43:01
Üzenet elküldve: 2019-05-22 23:43:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda és Svir//
*Nem gondolja, hogy bűn lenne a nadrághordás, számára már a nőkön sem szokatlan, elvégre élete legnagyobb részét a Gazdagnegyeden kívül töltötte. Ezért nem is érti a nő szemöldökgrimaszát. De ár megszokta a mindenféle furcsa arckifejezéseket a csevegőpartnereitől. Benne lenne a hiba? *
– Valóban. Semmi pucc, kicsit kopottasak, de azért még bírják. Az enyém mondjuk tisztábbnak tűnik, cserébe kicsit nagyobb. *Nézi a nadrágokat és úgy sorolja a megállapításokat, mintha hivatásos nadrágszakértő lenne. Mondjuk elég ideje hord már nadrágokat ahhoz, hogy legyen fogalma a témáról.*
– Biztosan sokat gyakorolják, egészen fiatal koruktól kezdve. Némelyikük azért egész csinos benne. *Nem csak a hölgyeket védi, hanem a saját ízlését is. Yilanda pedig el kell tűrje a férfiízlésről szóló beszédet is, ha már egyszer nadrágot hord.*
~A drága jó Alenina például. Remélem, hogy épségben átvészelte a csetepatét.~
*Gondolja a delikvenssel történtekről mit sem sejtve. *
– Jól van akkor. *Nem érti, hogy mit kíván belé a nő, de túlságosan nem érdekli, úgyhogy nem firtatja. Ha kell, akkor idővel úgyis ki fog derülni.*
– Az hagyján, hogy egyedül és személyzet híján vagyok, de még az a hatalmas kúria is csak egy ház. Háznak viszont nagyon takaros, csak ugye a gaz. De a padlás és a pince még kiadó, talán a nappali is, ha szépen kérnek. *Ezután füstkarikák fújásával próbálkozik, sikertelenül.*
– Azért, mert beszélgetni támadt kedvem. Most meg pipára is gyújtottam, azt meg már csak megvárom. Különben is, ha itt van a házam, akkor itt van a házam. Azért nem fogok elköltözni, mert az istenek és a fél város felrobbantották a város másik felét. Az az ő magánügyük. *Legyint. Őt ennyivel nem lehet elijeszteni, megélne a jég hátán is, elvégre vándor.*
*Nem gondolja, hogy bűn lenne a nadrághordás, számára már a nőkön sem szokatlan, elvégre élete legnagyobb részét a Gazdagnegyeden kívül töltötte. Ezért nem is érti a nő szemöldökgrimaszát. De ár megszokta a mindenféle furcsa arckifejezéseket a csevegőpartnereitől. Benne lenne a hiba? *
– Valóban. Semmi pucc, kicsit kopottasak, de azért még bírják. Az enyém mondjuk tisztábbnak tűnik, cserébe kicsit nagyobb. *Nézi a nadrágokat és úgy sorolja a megállapításokat, mintha hivatásos nadrágszakértő lenne. Mondjuk elég ideje hord már nadrágokat ahhoz, hogy legyen fogalma a témáról.*
– Biztosan sokat gyakorolják, egészen fiatal koruktól kezdve. Némelyikük azért egész csinos benne. *Nem csak a hölgyeket védi, hanem a saját ízlését is. Yilanda pedig el kell tűrje a férfiízlésről szóló beszédet is, ha már egyszer nadrágot hord.*
~A drága jó Alenina például. Remélem, hogy épségben átvészelte a csetepatét.~
*Gondolja a delikvenssel történtekről mit sem sejtve. *
– Jól van akkor. *Nem érti, hogy mit kíván belé a nő, de túlságosan nem érdekli, úgyhogy nem firtatja. Ha kell, akkor idővel úgyis ki fog derülni.*
– Az hagyján, hogy egyedül és személyzet híján vagyok, de még az a hatalmas kúria is csak egy ház. Háznak viszont nagyon takaros, csak ugye a gaz. De a padlás és a pince még kiadó, talán a nappali is, ha szépen kérnek. *Ezután füstkarikák fújásával próbálkozik, sikertelenül.*
– Azért, mert beszélgetni támadt kedvem. Most meg pipára is gyújtottam, azt meg már csak megvárom. Különben is, ha itt van a házam, akkor itt van a házam. Azért nem fogok elköltözni, mert az istenek és a fél város felrobbantották a város másik felét. Az az ő magánügyük. *Legyint. Őt ennyivel nem lehet elijeszteni, megélne a jég hátán is, elvégre vándor.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-22 18:33:13
Üzenet elküldve: 2019-05-22 18:33:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda és Svir//
*A furcsa, bár helytálló megállapításra csak felvándorolnak a szemöldökei a homloka közepére.*
-Öh… hát… valóban. Jobban szeretem a nadrágot, mert könnyebb benne mozogni.*Magyarázza, közben tekintete akaratlanul is levándorol az említett ruhadarab megtekintésére.*
-Semmi pucc, csak egy átlagos nadrág, mint a tied.*Tekinti meg a másikon lévőt is.*
-Nem is értem, hogy tudnak egyáltalán mozogni a nemes kisasszonyok azokban a rétegzett és nehéz posztókban, amiket magukra húznak.*Már elgondolkodott néha a témán, mikor egyszer- egyszer „belebotlott” a fajtájukba, nem teljesen hátsó szándék nélkül, majd felborítva a teljes pereputtyal egyetemben. A nő szája görbületre nyúlik, mikor visszagondol azokra a régi szép időkre. Még háborítatlanul kergették az ékszereket és a szütyőket, majd bajt érzékelve tova szaladtak a sikátorok rejtett patkánylyukain keresztül. Majd érkezik egy igen kedves és még YIlanda által soha nem látott gesztus, talán egy köszöntés.*
-Hát, én is megemelném, ha lenne mit, de beléd is.*Nem akarja nagyon tiszteletlennek mutatni magát, de látszik, nem igazán van otthon a szívélyes társalgásban, főleg nem egy idegennel. Ezek után, mintha csak otthon volna a takaros szobában, szertelenül pipára gyújt.*
~Azt hiszem ártalmatlan.~*Nézi laposan pislogva a műveletet, minthogy semmi jelét nem mutatja a másik az ellenségeskedésnek, kicsit lejjebb eresz maga is.*
-Szóval személyzet híján vagy egymagad egy hatalmas kúriában?*Ismételten csak egy értetlen szempár les a férfira, egészen nyílt döbbenetet mutatva.*
-Bizonyára nem egyszerű így az élet.*Bár a látszat is mutatja, ez a férfit kicsit sem érinti meg, teljesen nyugodt és élvezi a pillanatot, amit még ezen a világon tölthet.*
-Igazából te se mondtad meg miért vagy itt, nekem miért kéne?*Vágja kérdő tekintettel csípőre mindkét kezét.*
-Talán pont ugyan abból az okból, mint te magad.*Utal a bizonytalanra, de igazából csak nem akarja beismerni, hogy csupán a kíváncsiság vezérelte.*
*A furcsa, bár helytálló megállapításra csak felvándorolnak a szemöldökei a homloka közepére.*
-Öh… hát… valóban. Jobban szeretem a nadrágot, mert könnyebb benne mozogni.*Magyarázza, közben tekintete akaratlanul is levándorol az említett ruhadarab megtekintésére.*
-Semmi pucc, csak egy átlagos nadrág, mint a tied.*Tekinti meg a másikon lévőt is.*
-Nem is értem, hogy tudnak egyáltalán mozogni a nemes kisasszonyok azokban a rétegzett és nehéz posztókban, amiket magukra húznak.*Már elgondolkodott néha a témán, mikor egyszer- egyszer „belebotlott” a fajtájukba, nem teljesen hátsó szándék nélkül, majd felborítva a teljes pereputtyal egyetemben. A nő szája görbületre nyúlik, mikor visszagondol azokra a régi szép időkre. Még háborítatlanul kergették az ékszereket és a szütyőket, majd bajt érzékelve tova szaladtak a sikátorok rejtett patkánylyukain keresztül. Majd érkezik egy igen kedves és még YIlanda által soha nem látott gesztus, talán egy köszöntés.*
-Hát, én is megemelném, ha lenne mit, de beléd is.*Nem akarja nagyon tiszteletlennek mutatni magát, de látszik, nem igazán van otthon a szívélyes társalgásban, főleg nem egy idegennel. Ezek után, mintha csak otthon volna a takaros szobában, szertelenül pipára gyújt.*
~Azt hiszem ártalmatlan.~*Nézi laposan pislogva a műveletet, minthogy semmi jelét nem mutatja a másik az ellenségeskedésnek, kicsit lejjebb eresz maga is.*
-Szóval személyzet híján vagy egymagad egy hatalmas kúriában?*Ismételten csak egy értetlen szempár les a férfira, egészen nyílt döbbenetet mutatva.*
-Bizonyára nem egyszerű így az élet.*Bár a látszat is mutatja, ez a férfit kicsit sem érinti meg, teljesen nyugodt és élvezi a pillanatot, amit még ezen a világon tölthet.*
-Igazából te se mondtad meg miért vagy itt, nekem miért kéne?*Vágja kérdő tekintettel csípőre mindkét kezét.*
-Talán pont ugyan abból az okból, mint te magad.*Utal a bizonytalanra, de igazából csak nem akarja beismerni, hogy csupán a kíváncsiság vezérelte.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-22 18:08:47
Üzenet elküldve: 2019-05-22 18:08:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda és Svir//
*Ha látná, akkor sem zavartatná magát a kérdő tekintet miatt. Sőt még örülne is neki, elvégre ez volt a cél. Amúgy is sejti, hogy sikerült megzavarnia Yilandát az (ál)öngyilkosságban, ilyenkor pedig minden nem ugrással vagy zuhanással töltött percet ajándékként kell felfogni, tehát ettől függetlenül is lát esélyt arra, hogy jó vége lesz a találkozásnak. Érdeklődve hallgatja a nő szavait, úgy véli, máris sokkal többet tud róla, mint mielőtt leült.*
– Szóval te is olyan nadrágot hordós vagy. *Nem sértés szánja, inkább csak érdekes megjegyezni valónak. Svir számára nem egyedi eset a nő, bőven volt már dolga hasonszőrűekkel. Igaz, egyikükkel sem a szakadék szélén, de majd úgyis eldől, hogy ez számít-e valamit vagy sem.*
– A szomszédét biztosan. Nálam személyzet akkor sem volt, amikor még könnyebb volt itt az átjárás. *A szakadékra bök az ujjával. Egyetérthetnek abban, hogy ugyan most sem tilos, de azért szinte lehetetlen az átjárás a hasadékon. Kalapot emel a nőnek, ha már végre egymással szemben vannak. Igazán örvendetes, hogy már nem akar beleesni.*
~Vagy most készül nekifutni? Az áldóját!~
*A súlyos gondolat terhét tűzgyújtással hessegeti el, működésre bírja a pipát. Beleszív, aztán pöffent egyet, majd újra Yilandára néz.*
– Ők elmentek, én meg végre visszajöttem. Amúgy sem a cicomás ficsúrok és kisasszonyok miatt voltam itt. *Nem úgy néz ki, mint akit összetört a Gazdagnegyed szétrombolása. Inkább érdekes eseményként éli meg. Az új helyzet sok új kalandot szülhet, azokból pedig sosem elég.*
– Na és neked mi dolgod itt? *Kérdi miközben tovább pipázik ültében.*
*Ha látná, akkor sem zavartatná magát a kérdő tekintet miatt. Sőt még örülne is neki, elvégre ez volt a cél. Amúgy is sejti, hogy sikerült megzavarnia Yilandát az (ál)öngyilkosságban, ilyenkor pedig minden nem ugrással vagy zuhanással töltött percet ajándékként kell felfogni, tehát ettől függetlenül is lát esélyt arra, hogy jó vége lesz a találkozásnak. Érdeklődve hallgatja a nő szavait, úgy véli, máris sokkal többet tud róla, mint mielőtt leült.*
– Szóval te is olyan nadrágot hordós vagy. *Nem sértés szánja, inkább csak érdekes megjegyezni valónak. Svir számára nem egyedi eset a nő, bőven volt már dolga hasonszőrűekkel. Igaz, egyikükkel sem a szakadék szélén, de majd úgyis eldől, hogy ez számít-e valamit vagy sem.*
– A szomszédét biztosan. Nálam személyzet akkor sem volt, amikor még könnyebb volt itt az átjárás. *A szakadékra bök az ujjával. Egyetérthetnek abban, hogy ugyan most sem tilos, de azért szinte lehetetlen az átjárás a hasadékon. Kalapot emel a nőnek, ha már végre egymással szemben vannak. Igazán örvendetes, hogy már nem akar beleesni.*
~Vagy most készül nekifutni? Az áldóját!~
*A súlyos gondolat terhét tűzgyújtással hessegeti el, működésre bírja a pipát. Beleszív, aztán pöffent egyet, majd újra Yilandára néz.*
– Ők elmentek, én meg végre visszajöttem. Amúgy sem a cicomás ficsúrok és kisasszonyok miatt voltam itt. *Nem úgy néz ki, mint akit összetört a Gazdagnegyed szétrombolása. Inkább érdekes eseményként éli meg. Az új helyzet sok új kalandot szülhet, azokból pedig sosem elég.*
– Na és neked mi dolgod itt? *Kérdi miközben tovább pipázik ültében.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-20 21:29:47
Üzenet elküldve: 2019-05-20 21:29:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Tozeyától hálásan s mohón fogadja el a kenyeret és szinte azonnal falni kezdi. Szemeibe könny szökik, el is hallgat egy kis időre, míg felette és sorsáról folyik a vita, de úgy tűnik, kevesebben akarják otthagyni, mint engedni, hogy velük menjen.
Ijedten kapja a tekintetét Zeyára, amikor a lány a mágus felé szól, várva az események alakulását szedegeti az utolsó morzsákat a tenyeréről. Nem igazán érti, hogyan lehetne innen bárkinek is írni, de neki nem is kell értenie ezt.*
- Hálás vagyok. *Mondja Tozeya szavaira, miszerint nem fogják ott hagyni, halovány mosolyféle is feldereng az arcán, de a mogorva lányra pillantva lesüti tekintetét a kövekre.*
- Bírni fogom, bírni! *Bólogat lelkesen, bár senki sem tudhatja, hogy valóban úgy lesz-e, ahogy mondja, de az elszántság megvan benne.
Zeya egy falból szivárgó és egy kiálló kövön lecsorgó kis érben fel tudja tölteni a kulacsát, s mint kik így akarnak tenni. Grem megteszi, Rodderiego tőle szokatlanul csendben hallgat, lehet, hogy a lábát fájlalja, ezért olyan csendes.
Uzazd biztosan nem lát magán semmi ijesztőt, hisz ő maga minden nap látja magát, de egy embernek, aki csaknem meghalt idelent, annak elég ijesztő lehet egy ilyen termetű és külsejű alak, főleg a folyton változó fényben, amelyet a barlangteremben az olajlámpás adott. Ám gyorsan túllépnek ezen a dolgon, Bervold megbarátkozik az ork külsejével.*
- Tudok menni, tudok én. *Néz fel Uzazdra a férfi, láthatóan azért még tart a széles vállú harcostól, így elhárítja a segítséget. Talán be akarja bizonyítani a mágusnak, hogy tud ő menni, van még benne erő.
Kilvard kéretlen szavakkal illeti a csapatot, bár Tozeyán kívül igazából senki sem mondta, hogy vigyék magukkal a férfit. Uzazd nem foglalt állást, ahogy Grem és Rodd sem.
A zsákjából pergament kotor elő és pár sort ír rá, miközben nem rejti véka alá nemtetszését. Bervold mindvégig őt nézi és azt, amit csinál.*
- Kinek ír? *Kérdi Tozeyát csodálkozva.
Kilvard tintájának eltűnésére pár feszült percet várni kell, addig, ha senki nem beszél, csend üli meg a barlangrészt, csak a vízcseppek kopogása hallatszik.
Aztán a tintával írt szavak feloldódnak a pergamenen, mintha az beszívná őket, majd cirkalmasan írt, lendületes betűk jelennek meg a semmiből.
"Vigyétek magatokkal! Minden élet fontos." - érkezik a válasz, majd pár pillanat múlva még egy sor.
"Legyetek óvatosak!"
Kilvard keresetlen szavai szállnak a csapat felé, Bervold összébb húzza magát, talán tudja, hogy miatta van ez a széthúzás a csapatban.
A csapat hát úgy tűnik, gazdagabb lett egy taggal és a vén mágustól is válasz érkezett.*
- Arra van egy ehhez hasonló barlangterem. *Szólal meg Bervold halkan és előre mutat a járatban.*
- Előtte elágazik a járat és van egy olyan rész, ahol ilyen halványan világító valamik vannak. Valami gombák lehetnek és zölden fénylenek. *Motyogja. Talán próbál hasznos tagja lenni a csapatnak, ha már úgy döntöttek, hogy magukkal viszik és nem hagyják lent meghalni.*
*Tozeyától hálásan s mohón fogadja el a kenyeret és szinte azonnal falni kezdi. Szemeibe könny szökik, el is hallgat egy kis időre, míg felette és sorsáról folyik a vita, de úgy tűnik, kevesebben akarják otthagyni, mint engedni, hogy velük menjen.
Ijedten kapja a tekintetét Zeyára, amikor a lány a mágus felé szól, várva az események alakulását szedegeti az utolsó morzsákat a tenyeréről. Nem igazán érti, hogyan lehetne innen bárkinek is írni, de neki nem is kell értenie ezt.*
- Hálás vagyok. *Mondja Tozeya szavaira, miszerint nem fogják ott hagyni, halovány mosolyféle is feldereng az arcán, de a mogorva lányra pillantva lesüti tekintetét a kövekre.*
- Bírni fogom, bírni! *Bólogat lelkesen, bár senki sem tudhatja, hogy valóban úgy lesz-e, ahogy mondja, de az elszántság megvan benne.
Zeya egy falból szivárgó és egy kiálló kövön lecsorgó kis érben fel tudja tölteni a kulacsát, s mint kik így akarnak tenni. Grem megteszi, Rodderiego tőle szokatlanul csendben hallgat, lehet, hogy a lábát fájlalja, ezért olyan csendes.
Uzazd biztosan nem lát magán semmi ijesztőt, hisz ő maga minden nap látja magát, de egy embernek, aki csaknem meghalt idelent, annak elég ijesztő lehet egy ilyen termetű és külsejű alak, főleg a folyton változó fényben, amelyet a barlangteremben az olajlámpás adott. Ám gyorsan túllépnek ezen a dolgon, Bervold megbarátkozik az ork külsejével.*
- Tudok menni, tudok én. *Néz fel Uzazdra a férfi, láthatóan azért még tart a széles vállú harcostól, így elhárítja a segítséget. Talán be akarja bizonyítani a mágusnak, hogy tud ő menni, van még benne erő.
Kilvard kéretlen szavakkal illeti a csapatot, bár Tozeyán kívül igazából senki sem mondta, hogy vigyék magukkal a férfit. Uzazd nem foglalt állást, ahogy Grem és Rodd sem.
A zsákjából pergament kotor elő és pár sort ír rá, miközben nem rejti véka alá nemtetszését. Bervold mindvégig őt nézi és azt, amit csinál.*
- Kinek ír? *Kérdi Tozeyát csodálkozva.
Kilvard tintájának eltűnésére pár feszült percet várni kell, addig, ha senki nem beszél, csend üli meg a barlangrészt, csak a vízcseppek kopogása hallatszik.
Aztán a tintával írt szavak feloldódnak a pergamenen, mintha az beszívná őket, majd cirkalmasan írt, lendületes betűk jelennek meg a semmiből.
"Vigyétek magatokkal! Minden élet fontos." - érkezik a válasz, majd pár pillanat múlva még egy sor.
"Legyetek óvatosak!"
Kilvard keresetlen szavai szállnak a csapat felé, Bervold összébb húzza magát, talán tudja, hogy miatta van ez a széthúzás a csapatban.
A csapat hát úgy tűnik, gazdagabb lett egy taggal és a vén mágustól is válasz érkezett.*
- Arra van egy ehhez hasonló barlangterem. *Szólal meg Bervold halkan és előre mutat a járatban.*
- Előtte elágazik a járat és van egy olyan rész, ahol ilyen halványan világító valamik vannak. Valami gombák lehetnek és zölden fénylenek. *Motyogja. Talán próbál hasznos tagja lenni a csapatnak, ha már úgy döntöttek, hogy magukkal viszik és nem hagyják lent meghalni.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-20 21:25:24
Üzenet elküldve: 2019-05-20 21:25:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
- Kssssz... *kap a füléhez, amikor Rilkäline cserdítésének csípős vége eléri a cimpáját. Még csak az hiányzik, hogy a nőstényke kicakkozza! Pedig jobb lesz, ha vigyáz, mert máris érzi, ahogy a vére végigcsorog a nyakán és megnedvesíti a gallérját. Hova tovább, a mogyoróvesszőt is elveszíti. Mindez persze csöppet sem ejti kétségbe, mi több, két kézre fogva a botot mintha kényelmesebb teret adna a mozdulatainak.*
- Ejj, de a szívedre vetted, szépségem! *vigyorodik bicskanyitogató éllel.* - De igazad van. Rosszul fogalmaztam. Az ajánlkozásban már egészen jól feltalálod magad. Tehetséged van hozzá. Mintha erre születtél volna *feni tovább a nyelvét, míg a bottal ezúttal ő készteti hátrálásra a lányt.* - Arra, hogy áldozatul ess nekem. És így lesz most is. Mindig így van *mondja elbizakodottan. Joggal érzi magát nyeregben, hiszen jóval több tapasztalata van harc terén a lánynál.* - Talán felesleges is küzdened. Könyöröghetnél *javasol gonoszkodva opciót. A csörte hirtelen kap erőre és lendületre. Azt, hogy ennél jóval komolyabban kellene vennie a dolgot csak akkor veszi észre, amikor már késő. Az ostor szíja megszorul a bokáján és egy pillanat alatt kiszalad alóla a talaj. Nem esik szerencsésen. A homloka és az egykor volt kőkerítés maradványainak találkozása kifejezetten váratlan fordulat. Egy pillanat ki is esik, míg a porban elterül. Nem kell nagy ész hozzá, hogy rájöjjön, ezt bizony elszúrta. Érzi az aggódva fölé hajló lány tenyerét a mellkasán, ami nem kevesebb, mint a vereség egyértelmű jele. De ő nem az a fajta, aki ezt olyan könnyen adja. Käli orra elé emeli az erszényt, mielőtt a pillanat kiteljesedne. Aztán máris megragadja a nősténykét, akit védtelenné tett a közelség, és egy rántással maga alá teperi. Ezt a kis dulakodást használja ki, hogy eltüntesse a csalás nyomait. Persze, a trükk kissé átlátszó, ha a lány felocsúdik a meglepetésből. Kharasshi sehogy nem férhetett hozzá az övén lógó erszényhez. Csakis egy másik lehetett, amit felmutatott. Az övről egyértelműen csak kis birkózás alatt kerülhetett le a holmi.*
- Vesztettél *mondja Kharasshi diadalittasan, cseppet se foglalkozva vele, hogy ez egyáltalán nem igaz a kikötött szabályok értelmében.*
- Kssssz... *kap a füléhez, amikor Rilkäline cserdítésének csípős vége eléri a cimpáját. Még csak az hiányzik, hogy a nőstényke kicakkozza! Pedig jobb lesz, ha vigyáz, mert máris érzi, ahogy a vére végigcsorog a nyakán és megnedvesíti a gallérját. Hova tovább, a mogyoróvesszőt is elveszíti. Mindez persze csöppet sem ejti kétségbe, mi több, két kézre fogva a botot mintha kényelmesebb teret adna a mozdulatainak.*
- Ejj, de a szívedre vetted, szépségem! *vigyorodik bicskanyitogató éllel.* - De igazad van. Rosszul fogalmaztam. Az ajánlkozásban már egészen jól feltalálod magad. Tehetséged van hozzá. Mintha erre születtél volna *feni tovább a nyelvét, míg a bottal ezúttal ő készteti hátrálásra a lányt.* - Arra, hogy áldozatul ess nekem. És így lesz most is. Mindig így van *mondja elbizakodottan. Joggal érzi magát nyeregben, hiszen jóval több tapasztalata van harc terén a lánynál.* - Talán felesleges is küzdened. Könyöröghetnél *javasol gonoszkodva opciót. A csörte hirtelen kap erőre és lendületre. Azt, hogy ennél jóval komolyabban kellene vennie a dolgot csak akkor veszi észre, amikor már késő. Az ostor szíja megszorul a bokáján és egy pillanat alatt kiszalad alóla a talaj. Nem esik szerencsésen. A homloka és az egykor volt kőkerítés maradványainak találkozása kifejezetten váratlan fordulat. Egy pillanat ki is esik, míg a porban elterül. Nem kell nagy ész hozzá, hogy rájöjjön, ezt bizony elszúrta. Érzi az aggódva fölé hajló lány tenyerét a mellkasán, ami nem kevesebb, mint a vereség egyértelmű jele. De ő nem az a fajta, aki ezt olyan könnyen adja. Käli orra elé emeli az erszényt, mielőtt a pillanat kiteljesedne. Aztán máris megragadja a nősténykét, akit védtelenné tett a közelség, és egy rántással maga alá teperi. Ezt a kis dulakodást használja ki, hogy eltüntesse a csalás nyomait. Persze, a trükk kissé átlátszó, ha a lány felocsúdik a meglepetésből. Kharasshi sehogy nem férhetett hozzá az övén lógó erszényhez. Csakis egy másik lehetett, amit felmutatott. Az övről egyértelműen csak kis birkózás alatt kerülhetett le a holmi.*
- Vesztettél *mondja Kharasshi diadalittasan, cseppet se foglalkozva vele, hogy ez egyáltalán nem igaz a kikötött szabályok értelmében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131