Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-02 07:28:23
Üzenet elküldve: 2019-06-02 07:28:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Porba döntve is kiáll igaza mellett, persze, meghagyja a lehetőséget, hogy korrigáljon a hím. Mentheti a menthetőt. Ennek segítésére hagyja porba hullni a saját maga által gyűjtött kis kincseket, s tartja felfelé tenyerét. Nehogy félreértés legyen abból, ami persze számára teljesen nyilvánvaló, és hogy hajlandó engedni csupán Kharasshi büszkeségét mentheti, és persze előrelátását is teszteli egyúttal. Ha nem a saját gyűjtés mása van benne, akkor csupán arany vagy kavics lehet, abból sem sok, bár megfigyelni nemigen tudta. Lekötötte figyelmét, a csel, és hogy nehogy saját vermébe essen, mert azok a csókok, mindig édesebbek, mint a szemtelen szavak utáni keserű szájíz.*
- Na! Adjad csak! *szól már-már számonkérésbe hajolva, kezét a bizonyíték után emeli még jobban, de Kharasshi megint csak alkudozna.
Mikor felkel a földről, összeszedi a holmiját, visszaakasztgatja övére az ostort, erszényt, s porolásba kezd. Csak úgy felületesen, mert azonnal egyenesedik is ki a műveletből, amint elhangzik az alku lehetősége.*
- Dehogy is alkudunk. Bizonyítsd! *szegezi neki ujját a kemény mellkasnak nyomatékként, majd sikkantva emelkedik levegőbe feledve, hogy korábban mit is szeretett volna kicsikarni. Lábával kalimpál egyet meglepetésében s kezével is egyensúlya után kap.*
- Tegyél le! *csap a hím hátára, bár azt nem lehetne mondani, hogy fájdalmat okoz vele.* Tegyél le, te Haramia!
*Nosztalgikus érzés lengi körül, ahogy újra hadizsákmánnyá lesz. Ráadásul nem is valami kényelmes, így a fickándozás már előre borítékolható.*
- Tegyél le, mert sikítok! *fenyegetőszik, de azért orra alatt somolyogva elveszi a kosarat a kerítésről. Nem kell több, azzal suhintja hátsón Kharasshit, s tovább fűzi a fenyegetést.*
- Ha a bátyám megtudja, szíjat hasít a hátadból! *suhint újabbat a kosárral.* Jó nagy darab, rajtad is túltesz! *Mintha valóban így volna, teljes meggyőződéssel mondja, pedig csak a régi strófához tartja magát.*
- És biztosan nem gyedül jön. Van néhány jó kötésű komája. A jegyesem is köztük van. Nagyon dühös lesz, ha megtudja *dob még egy lapáttal a sületlenségre, mely annak idején olyan távol ált tőle, hogy fenyegetéseibe még véletlenül sem jutott volna eszébe belefűzni. Már nem érinti olyan kellemetlenül, hogy ilyesmivel álljon elő. Az a Rilkäline már talán valóban a múlté.*
*Porba döntve is kiáll igaza mellett, persze, meghagyja a lehetőséget, hogy korrigáljon a hím. Mentheti a menthetőt. Ennek segítésére hagyja porba hullni a saját maga által gyűjtött kis kincseket, s tartja felfelé tenyerét. Nehogy félreértés legyen abból, ami persze számára teljesen nyilvánvaló, és hogy hajlandó engedni csupán Kharasshi büszkeségét mentheti, és persze előrelátását is teszteli egyúttal. Ha nem a saját gyűjtés mása van benne, akkor csupán arany vagy kavics lehet, abból sem sok, bár megfigyelni nemigen tudta. Lekötötte figyelmét, a csel, és hogy nehogy saját vermébe essen, mert azok a csókok, mindig édesebbek, mint a szemtelen szavak utáni keserű szájíz.*
- Na! Adjad csak! *szól már-már számonkérésbe hajolva, kezét a bizonyíték után emeli még jobban, de Kharasshi megint csak alkudozna.
Mikor felkel a földről, összeszedi a holmiját, visszaakasztgatja övére az ostort, erszényt, s porolásba kezd. Csak úgy felületesen, mert azonnal egyenesedik is ki a műveletből, amint elhangzik az alku lehetősége.*
- Dehogy is alkudunk. Bizonyítsd! *szegezi neki ujját a kemény mellkasnak nyomatékként, majd sikkantva emelkedik levegőbe feledve, hogy korábban mit is szeretett volna kicsikarni. Lábával kalimpál egyet meglepetésében s kezével is egyensúlya után kap.*
- Tegyél le! *csap a hím hátára, bár azt nem lehetne mondani, hogy fájdalmat okoz vele.* Tegyél le, te Haramia!
*Nosztalgikus érzés lengi körül, ahogy újra hadizsákmánnyá lesz. Ráadásul nem is valami kényelmes, így a fickándozás már előre borítékolható.*
- Tegyél le, mert sikítok! *fenyegetőszik, de azért orra alatt somolyogva elveszi a kosarat a kerítésről. Nem kell több, azzal suhintja hátsón Kharasshit, s tovább fűzi a fenyegetést.*
- Ha a bátyám megtudja, szíjat hasít a hátadból! *suhint újabbat a kosárral.* Jó nagy darab, rajtad is túltesz! *Mintha valóban így volna, teljes meggyőződéssel mondja, pedig csak a régi strófához tartja magát.*
- És biztosan nem gyedül jön. Van néhány jó kötésű komája. A jegyesem is köztük van. Nagyon dühös lesz, ha megtudja *dob még egy lapáttal a sületlenségre, mely annak idején olyan távol ált tőle, hogy fenyegetéseibe még véletlenül sem jutott volna eszébe belefűzni. Már nem érinti olyan kellemetlenül, hogy ilyesmivel álljon elő. Az a Rilkäline már talán valóban a múlté.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-01 21:02:27
Üzenet elküldve: 2019-06-01 21:02:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Testmozgás//
//Nixomia és Wilhorp//
– Ez a romhalmaz? Ugyan már ne nevettess, ha mégis lakna itt valaki akkor sajnálhatja, hogy nem volt itthon. Mellesleg mi az, hogy megsérülni? Egy pár bútor nem fog talán megölni. A macskát meg se merd említeni.* Azért nem bolond a lány, hogy egyből nekiugorjon a versenynek.*
– Előbb pihenek aztán majd lerendezzük a dolgot.* Mondja az éppen bemelegítő férfinak. Leteszi a fegyvereit és minden fölösleges felszerelését. Aztán leheveredik, hogy pihenjen.*
– Nem fogok csak úgy beleugrani egy versenybe úgy, hogy nem vagyok kipihent.
//Egy jó óra múlva//
*Miután úgy érzi kellően kipihente magát feláll és elkezd bemelegíteni.*
– Készülj mert én már készen állok. Jelöljük ki a távolságot aztán hadd menjen a menet.* Fel van pörögve amire szüksége is lesz, mert nagyon le akarja győzni a másikat.*
//Nixomia és Wilhorp//
– Ez a romhalmaz? Ugyan már ne nevettess, ha mégis lakna itt valaki akkor sajnálhatja, hogy nem volt itthon. Mellesleg mi az, hogy megsérülni? Egy pár bútor nem fog talán megölni. A macskát meg se merd említeni.* Azért nem bolond a lány, hogy egyből nekiugorjon a versenynek.*
– Előbb pihenek aztán majd lerendezzük a dolgot.* Mondja az éppen bemelegítő férfinak. Leteszi a fegyvereit és minden fölösleges felszerelését. Aztán leheveredik, hogy pihenjen.*
– Nem fogok csak úgy beleugrani egy versenybe úgy, hogy nem vagyok kipihent.
//Egy jó óra múlva//
*Miután úgy érzi kellően kipihente magát feláll és elkezd bemelegíteni.*
– Készülj mert én már készen állok. Jelöljük ki a távolságot aztán hadd menjen a menet.* Fel van pörögve amire szüksége is lesz, mert nagyon le akarja győzni a másikat.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-01 20:26:59
Üzenet elküldve: 2019-06-01 20:26:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Testmozgás//
//Nixomia és Wilhorp//
~Azt a rohadt! Ezzel jobb lesz jóban lenni. ~
*Gondolja miközben az ajtón átzúgó Nixomiát figyeli. Amíg nem kerül elő a nő a ház maradványai közül, addig csak kíváncsi, utána viszont elmosolyodik. Örül, hogy Nixomia minden igyekezete ellenére megúszta sérülés nélkül.*
– Csak nehogy megsérülj vagy kiderüljön, hogy mégis van gazdája a háznak. Akkor aztán megkapnád a magadét. *Feláll, hogy ne tűnjön tohonyának a nő mellett.*
– Na most készen vagy vagy inkább pihennél? Egyszerre nem lehet. Én persze kész vagyok. *Visszaszúr szóban. Szavai elég magabiztosak, mivel bízik magában. Nem a legerősebb, de elég fürge, a nő pedig éppen most fárasztotta le magát a berendezés szétzúzásával. A terep nem túl jó a futáshoz, de ha mindketten ugyanott futnak, akkor egyiküknek sem kedvez majd. Amíg a válaszra vár, addig megmozgatja magát, bemelegíti az izmait. Végül megigazítja a haját is.*
//Nixomia és Wilhorp//
~Azt a rohadt! Ezzel jobb lesz jóban lenni. ~
*Gondolja miközben az ajtón átzúgó Nixomiát figyeli. Amíg nem kerül elő a nő a ház maradványai közül, addig csak kíváncsi, utána viszont elmosolyodik. Örül, hogy Nixomia minden igyekezete ellenére megúszta sérülés nélkül.*
– Csak nehogy megsérülj vagy kiderüljön, hogy mégis van gazdája a háznak. Akkor aztán megkapnád a magadét. *Feláll, hogy ne tűnjön tohonyának a nő mellett.*
– Na most készen vagy vagy inkább pihennél? Egyszerre nem lehet. Én persze kész vagyok. *Visszaszúr szóban. Szavai elég magabiztosak, mivel bízik magában. Nem a legerősebb, de elég fürge, a nő pedig éppen most fárasztotta le magát a berendezés szétzúzásával. A terep nem túl jó a futáshoz, de ha mindketten ugyanott futnak, akkor egyiküknek sem kedvez majd. Amíg a válaszra vár, addig megmozgatja magát, bemelegíti az izmait. Végül megigazítja a haját is.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-01 19:35:56
Üzenet elküldve: 2019-06-01 19:35:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Testmozgás//
//Nixomia és Wilhorp//
* Heves csatát vív a ház tartozékaival. Tör zúz és a végeredmény egy rakat törött berendezési tárgy és egy felszabadult lovag. Végre kiadta magából azt a sok feszültséget ami az elmúlt időszakban érte. Kilépve a házból megpillantja az ücsörgő Wilhorpot. Leül egy kődarabra, hogy megpihenjen egy kicsit. Elég jó kedve lett, így nem állja meg, hogy beszóljon a másiknak.*
– Csak nehogy elpuhulj a sok ücsörgésben.* Különösen fel van pörögve így nem rest kihívni arra a versenyre amiről tegnap beszéltek.*
– Na ki mersz állni ellenem a fürdőben beszélt futóversenyre? Én készen állok rá csak pihenek egy cseppet.* Magabiztos mivel képes egy rövid ideig figyelmen kívül hagyni a páncél súlyát, köszönhetően a kiképzésének. Ezt a technikát szinte minden lovag megtanulja fegyverhordozó korában. Az igaz viszont, hogy csak szükséghelyzetben használják, de ez mi ha nem az. Kíváncsian várja Wilhorp válaszát.*
//Nixomia és Wilhorp//
* Heves csatát vív a ház tartozékaival. Tör zúz és a végeredmény egy rakat törött berendezési tárgy és egy felszabadult lovag. Végre kiadta magából azt a sok feszültséget ami az elmúlt időszakban érte. Kilépve a házból megpillantja az ücsörgő Wilhorpot. Leül egy kődarabra, hogy megpihenjen egy kicsit. Elég jó kedve lett, így nem állja meg, hogy beszóljon a másiknak.*
– Csak nehogy elpuhulj a sok ücsörgésben.* Különösen fel van pörögve így nem rest kihívni arra a versenyre amiről tegnap beszéltek.*
– Na ki mersz állni ellenem a fürdőben beszélt futóversenyre? Én készen állok rá csak pihenek egy cseppet.* Magabiztos mivel képes egy rövid ideig figyelmen kívül hagyni a páncél súlyát, köszönhetően a kiképzésének. Ezt a technikát szinte minden lovag megtanulja fegyverhordozó korában. Az igaz viszont, hogy csak szükséghelyzetben használják, de ez mi ha nem az. Kíváncsian várja Wilhorp válaszát.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-01 18:47:47
Üzenet elküldve: 2019-06-01 18:47:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Testmozgás//
//Nixomia és Wilhorp//
– Összetörni? *Nagyot néz Nixomia megszólalásán. Azt hitte, hogy a lovagok nem őrjöngő harcosok, hanem a gyengék és uraik fegyelmezett védelmezői. Igaz, miért is ne lehetne fegyelmezett, szabályozott körülmények között szanaszét törni valamit? Talán pont erre jók az emlegetett lovagi tornák. A macskás jelenetre emlékezve fél egy kicsit, hogy mi sül majd ki a nagy összetörésből, de a huncutabbik énje azt súgja neki, hogy érdemes kivárni a dolog végét. Ha más nem, akkor majd jól szórakozik a nőn.*
– Ha ragaszkodsz hozzá. Amit eddig még nem vittek el, azért már amúgy sem kár. *Megvonja a vállát, aztán Nixomiával együtt átsétál a Romvárosba. Szinte fel sem lehet ismerni, hogy a környék egykor Gazdagnegyed néven volt ismert, méghozzá teljes joggal. Aki túlélte a lázongások közbeni tisztogatást, az szinte mind elmenekült. Legfeljebb csak azok maradtak itt, akiknek elég erős a kíséretük, hogy megvédjék a házat, illetve azok, akik kellően jelentéktelennek érzik magukat ahhoz, hogy a rosszakarók és a spontán zaklatók miatt aggódjanak. Aztán járja a vidéket még néhány különös csodabogár is. Nixomia készülődését elnézve a romok között leginkább ebbe a harmadik csoportba sorolja be magukat. Kétli, hogy a nő bántaná azt, akit esetleg a romos házban találna, de látja rajta, hogy a ház élettelen tartozékait szíves örömest semmisítené meg. Wilhorp nem segít neki benne, inkább egy a robbanás által az utcára repített sziklára ül le, hogy onnan figyelje az eseményeket és a környéket. Nixomia holmijára is ügyel, nem szeretné, ha elveszne.*
– Azért vigyázz magadra! *Kiabálja az ajtónak rontó nő után. Nagyon kíváncsi, hogy megsérül-e majd kedvenc lovagnője a műveletben.*
~Ha eléggé lefárad, akkor nem lesz kedve megsértődni. Mondjuk nyűgös még lehet. Valahogy meg kell szelidítenem.~
//Nixomia és Wilhorp//
– Összetörni? *Nagyot néz Nixomia megszólalásán. Azt hitte, hogy a lovagok nem őrjöngő harcosok, hanem a gyengék és uraik fegyelmezett védelmezői. Igaz, miért is ne lehetne fegyelmezett, szabályozott körülmények között szanaszét törni valamit? Talán pont erre jók az emlegetett lovagi tornák. A macskás jelenetre emlékezve fél egy kicsit, hogy mi sül majd ki a nagy összetörésből, de a huncutabbik énje azt súgja neki, hogy érdemes kivárni a dolog végét. Ha más nem, akkor majd jól szórakozik a nőn.*
– Ha ragaszkodsz hozzá. Amit eddig még nem vittek el, azért már amúgy sem kár. *Megvonja a vállát, aztán Nixomiával együtt átsétál a Romvárosba. Szinte fel sem lehet ismerni, hogy a környék egykor Gazdagnegyed néven volt ismert, méghozzá teljes joggal. Aki túlélte a lázongások közbeni tisztogatást, az szinte mind elmenekült. Legfeljebb csak azok maradtak itt, akiknek elég erős a kíséretük, hogy megvédjék a házat, illetve azok, akik kellően jelentéktelennek érzik magukat ahhoz, hogy a rosszakarók és a spontán zaklatók miatt aggódjanak. Aztán járja a vidéket még néhány különös csodabogár is. Nixomia készülődését elnézve a romok között leginkább ebbe a harmadik csoportba sorolja be magukat. Kétli, hogy a nő bántaná azt, akit esetleg a romos házban találna, de látja rajta, hogy a ház élettelen tartozékait szíves örömest semmisítené meg. Wilhorp nem segít neki benne, inkább egy a robbanás által az utcára repített sziklára ül le, hogy onnan figyelje az eseményeket és a környéket. Nixomia holmijára is ügyel, nem szeretné, ha elveszne.*
– Azért vigyázz magadra! *Kiabálja az ajtónak rontó nő után. Nagyon kíváncsi, hogy megsérül-e majd kedvenc lovagnője a műveletben.*
~Ha eléggé lefárad, akkor nem lesz kedve megsértődni. Mondjuk nyűgös még lehet. Valahogy meg kell szelidítenem.~
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-01 18:13:56
Üzenet elküldve: 2019-06-01 18:13:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*Lehet, hogy nem nagyon kellene viccelődnie ilyenekkel, de ha feszült akkor megpróbálja. Csendesen hallgatja a többiek beszélgetését. Bervold kérdésére a szörnyekről, válaszra nyitotta a száját, de Zeya már fel is világosította a lényekről. Legalább nem neki kellett magyaráznia. Ahogy elindulnak felveszi a helyét a sor végén, előre engedve mindenkit, hogy betöltse a hátvéd pozícióját*
*Lehet, hogy nem nagyon kellene viccelődnie ilyenekkel, de ha feszült akkor megpróbálja. Csendesen hallgatja a többiek beszélgetését. Bervold kérdésére a szörnyekről, válaszra nyitotta a száját, de Zeya már fel is világosította a lényekről. Legalább nem neki kellett magyaráznia. Ahogy elindulnak felveszi a helyét a sor végén, előre engedve mindenkit, hogy betöltse a hátvéd pozícióját*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-01 17:16:24
Üzenet elküldve: 2019-06-01 17:16:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Testmozgás//
//Nixomia és Wilhorp//
– Igazad lehet, majd benézünk a kereskedőházba később. Szeretnék már összetörni valamit. Mennyünk ki a Romvárosba, ott ahogy láttam ott van még néhány romos ajtó meg bútor.* Mondja Wilhorpnak. Feláll a padról, nyújtózik egyet és elindul függetlenül attól, hogy a másik mit csinál. Hamarosan a piac nyüzsgését felváltja a csend. Menet közben a romokat nézi, hátha találna olyat, amiben kellő mennyiségű törni való akad. Nem is kell túl sokat keresgélnie, hogy megtalálja az ideálisat. Lepakolja a holmiját egy romos fal tövébe, csak a fegyverei maradnak nála. Belép a villába és körül néz. Rengeteg megrongálódott bútor hever szanaszét. Szépen neki áll elrendezgetni őket. Miután végzett elégedetten lép ki az épületből. Kifelé menet behúzza azt ami megmaradt még az ajtóból. Vagy húsz méterre sétál el az épülttől, majd az ajtóval szembefordulva áll meg. Kitartja maga elé a pajzsát és ütésre készen a buzogányát. Fokozatosan gyorsítva kezd el szaladni az ajtó felé. Páncélja egyenletes ritmusban csattog ahogy szalad. Az ajtóba a pajzsát előre tartva robban bele. A megviselt ajtó darabokra törik az ütközés hatására. A buzogányával pedig az ajtótól nem túl távol lévő szekrényt töri össze. Elégedetten szemléli meg az eredményt.*
//Nixomia és Wilhorp//
– Igazad lehet, majd benézünk a kereskedőházba később. Szeretnék már összetörni valamit. Mennyünk ki a Romvárosba, ott ahogy láttam ott van még néhány romos ajtó meg bútor.* Mondja Wilhorpnak. Feláll a padról, nyújtózik egyet és elindul függetlenül attól, hogy a másik mit csinál. Hamarosan a piac nyüzsgését felváltja a csend. Menet közben a romokat nézi, hátha találna olyat, amiben kellő mennyiségű törni való akad. Nem is kell túl sokat keresgélnie, hogy megtalálja az ideálisat. Lepakolja a holmiját egy romos fal tövébe, csak a fegyverei maradnak nála. Belép a villába és körül néz. Rengeteg megrongálódott bútor hever szanaszét. Szépen neki áll elrendezgetni őket. Miután végzett elégedetten lép ki az épületből. Kifelé menet behúzza azt ami megmaradt még az ajtóból. Vagy húsz méterre sétál el az épülttől, majd az ajtóval szembefordulva áll meg. Kitartja maga elé a pajzsát és ütésre készen a buzogányát. Fokozatosan gyorsítva kezd el szaladni az ajtó felé. Páncélja egyenletes ritmusban csattog ahogy szalad. Az ajtóba a pajzsát előre tartva robban bele. A megviselt ajtó darabokra törik az ütközés hatására. A buzogányával pedig az ajtótól nem túl távol lévő szekrényt töri össze. Elégedetten szemléli meg az eredményt.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:35:38
Üzenet elküldve: 2019-05-31 22:35:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
-Aha.
*Felel dünnyögve Bervold kérdésére a mágus kilétét illetően, de oda sem néz, a pergament fikszírozza inkább. Ha nem kell magyarázkodnia tovább, csak jobb. Uzazd ígéretére az embermentes étrendről forgatni kezdi a szemeit. Különös ork ő, aki saját ízletes sült halait kínálta a csapatnak néhány napja, meg se fordult Zeya fejében eddig, hogy akár őket is megehetné. Az orkok rossz híre hozzá is eljutott, de más témában. Rodd állapotát látva elhúzza a száját. Ez egyre romlani fog. Egy alkalmas pillanatban odamorogja neki, hogy kortyoljon vizet. Bervold válaszán a barlangról, valamint Kilvard határozott véleményén a felderítéséről elgondolkodik. Volna ellenvetése, mert nem szívesen haladna szűk járaton, Bervold pedig felderítette nekik a barlangtermet, így zsákutcának és időpocsékolásnak tűnik elsőre. Azonban a világító gombákból sem árt gyűjteniük, és talán találnak valamit, ami elkerülte Bervold figyelmét, aki csak túlélni akart. Kilvardnak is lehet igaza, így vállat von.*
- Felőlem...
*A szörnyekkel kapcsolatos kérdésre felsóhajt.*
- Rossz szagú, veszélyes lények, akik falkában járnak, foggal és karommal harcolnak. Őket keressük, de lehetőleg úgy, hogy ők ne vegyenek észre minket, úgyhogy kerüljük a felesleges beszédet!
*Eszébe jut, hogy nem fedték még el a szagukat, de mivel Uzazd orrát annyira csavarta az a növény, amit az imént találtak, hogy tüsszögni kezdett tőle, valószínűleg többet ártana, mint használ. Kilvard jelzésére felveszi a csapat élén a pozíciót, ha már Uzazd nem akar elől menni.*
- Szólj időben a barlang előtt, a denevérek nem szeretik a lámpásaink fényét!
*Motyogja még egykedvűen Bervoldnak. Azért készenlétben tartja takaróját, hogy könnyen előkapja, ha támadnak. A lépéseket pedig szorgosan számolja, a maga részéről több szót nem szándékozik vesztegetni. Épp elég az előttük tátongó sötétséget figyelnie.*
-Aha.
*Felel dünnyögve Bervold kérdésére a mágus kilétét illetően, de oda sem néz, a pergament fikszírozza inkább. Ha nem kell magyarázkodnia tovább, csak jobb. Uzazd ígéretére az embermentes étrendről forgatni kezdi a szemeit. Különös ork ő, aki saját ízletes sült halait kínálta a csapatnak néhány napja, meg se fordult Zeya fejében eddig, hogy akár őket is megehetné. Az orkok rossz híre hozzá is eljutott, de más témában. Rodd állapotát látva elhúzza a száját. Ez egyre romlani fog. Egy alkalmas pillanatban odamorogja neki, hogy kortyoljon vizet. Bervold válaszán a barlangról, valamint Kilvard határozott véleményén a felderítéséről elgondolkodik. Volna ellenvetése, mert nem szívesen haladna szűk járaton, Bervold pedig felderítette nekik a barlangtermet, így zsákutcának és időpocsékolásnak tűnik elsőre. Azonban a világító gombákból sem árt gyűjteniük, és talán találnak valamit, ami elkerülte Bervold figyelmét, aki csak túlélni akart. Kilvardnak is lehet igaza, így vállat von.*
- Felőlem...
*A szörnyekkel kapcsolatos kérdésre felsóhajt.*
- Rossz szagú, veszélyes lények, akik falkában járnak, foggal és karommal harcolnak. Őket keressük, de lehetőleg úgy, hogy ők ne vegyenek észre minket, úgyhogy kerüljük a felesleges beszédet!
*Eszébe jut, hogy nem fedték még el a szagukat, de mivel Uzazd orrát annyira csavarta az a növény, amit az imént találtak, hogy tüsszögni kezdett tőle, valószínűleg többet ártana, mint használ. Kilvard jelzésére felveszi a csapat élén a pozíciót, ha már Uzazd nem akar elől menni.*
- Szólj időben a barlang előtt, a denevérek nem szeretik a lámpásaink fényét!
*Motyogja még egykedvűen Bervoldnak. Azért készenlétben tartja takaróját, hogy könnyen előkapja, ha támadnak. A lépéseket pedig szorgosan számolja, a maga részéről több szót nem szándékozik vesztegetni. Épp elég az előttük tátongó sötétséget figyelnie.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-31 17:27:23
Üzenet elküldve: 2019-05-31 17:27:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda és Svir//
-Persze, a piacról vagy valamelyik fogadóból majd szerzek egy-két szalmabálát, meg egy vastagabb takarót, az jó lesz, de egyelőre még a másik helyen is van dolgom. A pince meg még tele szerszámmal, szóval Svir, legalább lesz időd kipakolni és addig is kiderül, hogy vajon akad-e odalent is szellem.*Mondja egy szerény mosolyt húzva az arcára, miközben sétálnak kifelé a kapuhoz. A lámpást visszaadja és az épület elé kiállva még jól szemügyre veszi a környéket.*
-Aztán csak óvatosan azzal a vándor léttel, nehogy kiimádkozza a fogaidat a szádból. *Úgy gondolja az idősebbeknek erre is kéne már ügyelni, főleg ha egyedül élnek, és nincs, aki kicserélje a vizes borogatást a felduzzadt szemükön vagy a kibicsaklott bokájukon. Abba bele se mer gondolni, mi lenne, ha az öreg csak úgy bele esne valami emésztőbe vagy vízgyűjtőbe és egyedül lévén nem tudna kikászálódni belőle.
Majd elhagyja ezeket az aggodalomra okot adó gondolatokat és int köszönés képen, majd elsétál a város biztonságosabbnak ítélt környéke felé.*
-Persze, a piacról vagy valamelyik fogadóból majd szerzek egy-két szalmabálát, meg egy vastagabb takarót, az jó lesz, de egyelőre még a másik helyen is van dolgom. A pince meg még tele szerszámmal, szóval Svir, legalább lesz időd kipakolni és addig is kiderül, hogy vajon akad-e odalent is szellem.*Mondja egy szerény mosolyt húzva az arcára, miközben sétálnak kifelé a kapuhoz. A lámpást visszaadja és az épület elé kiállva még jól szemügyre veszi a környéket.*
-Aztán csak óvatosan azzal a vándor léttel, nehogy kiimádkozza a fogaidat a szádból. *Úgy gondolja az idősebbeknek erre is kéne már ügyelni, főleg ha egyedül élnek, és nincs, aki kicserélje a vizes borogatást a felduzzadt szemükön vagy a kibicsaklott bokájukon. Abba bele se mer gondolni, mi lenne, ha az öreg csak úgy bele esne valami emésztőbe vagy vízgyűjtőbe és egyedül lévén nem tudna kikászálódni belőle.
Majd elhagyja ezeket az aggodalomra okot adó gondolatokat és int köszönés képen, majd elsétál a város biztonságosabbnak ítélt környéke felé.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-31 12:56:07
Üzenet elküldve: 2019-05-31 12:56:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda és Svir//
– Igen. Hivatásos boszorkány végezte. Hihetetlennek tűnhet, de itt voltam és fizettem is érte. *Bólogat. Teljesen komolyan beszél, nem viccel és nem is hantázik. Viszont jól tudja, hogy mások nem olyan fogékonyak a természetfelettire, mint ő, úgyhogy türelemmel kezeli a kérdéseket feltevő nőt. Addig jó, amíg tud hitetlenkedni, és még nem tapasztalta meg a saját bőrén a szellemjárás átkát.*
– Jó, ha a fekhelyen múlik, akkor az könnyedén orvosolható. A piacon remek szalmazsákokat lehet kapni, és beleszámítom az árba. *Alkudozik. Nem szeretné elveszíteni a lehetséges ügyfelet. Megkedvelte a nadrágos nőt, és úgy tartja, hogy remek pincelakó lehetne belőle. Kár lenne elszalasztaniuk a lehetőséget.*
– Persze, hogy nem. Valószínűleg megvár majd, nem olyan kapós ez a pince. *YIlanda intésére elindul felfelé a lépcsőn. Fent kicsit hunyorognia kell a hirtelen világosságtól. Még jó, hogy a Kalap fogja a napot valamicskét. *
– Jól van. Ha visszajössz, akkor vagy itt leszek vagy nem. Tudod, a vándorélet. *Kikíséri a nőt a kertkapun, ha az is arra tart.*
– Na minden jót! *Kalapot emel YIlandának, aztán megvárja, hogy a nő elsétáljon.*
– Igen. Hivatásos boszorkány végezte. Hihetetlennek tűnhet, de itt voltam és fizettem is érte. *Bólogat. Teljesen komolyan beszél, nem viccel és nem is hantázik. Viszont jól tudja, hogy mások nem olyan fogékonyak a természetfelettire, mint ő, úgyhogy türelemmel kezeli a kérdéseket feltevő nőt. Addig jó, amíg tud hitetlenkedni, és még nem tapasztalta meg a saját bőrén a szellemjárás átkát.*
– Jó, ha a fekhelyen múlik, akkor az könnyedén orvosolható. A piacon remek szalmazsákokat lehet kapni, és beleszámítom az árba. *Alkudozik. Nem szeretné elveszíteni a lehetséges ügyfelet. Megkedvelte a nadrágos nőt, és úgy tartja, hogy remek pincelakó lehetne belőle. Kár lenne elszalasztaniuk a lehetőséget.*
– Persze, hogy nem. Valószínűleg megvár majd, nem olyan kapós ez a pince. *YIlanda intésére elindul felfelé a lépcsőn. Fent kicsit hunyorognia kell a hirtelen világosságtól. Még jó, hogy a Kalap fogja a napot valamicskét. *
– Jól van. Ha visszajössz, akkor vagy itt leszek vagy nem. Tudod, a vándorélet. *Kikíséri a nőt a kertkapun, ha az is arra tart.*
– Na minden jót! *Kalapot emel YIlandának, aztán megvárja, hogy a nő elsétáljon.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-30 18:24:35
Üzenet elküldve: 2019-05-30 18:24:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda és Svir//
*Mikor Svir elkezdi taglalni, hogy esetleg mégiscsak lapulhatnak szellemek a pincében, egy hideg légáramlat következtében feláll a libabőr minden szabadon hagyott bőrfelületén. Persze nem hagyja magát megijeszteni, nem hisz a szellemekben és amíg egyet a saját szemével nem lát és meg nem tapintja, hogy nem-e lepedőbe bugyolált elf, addig ehhez az állásponthoz a tíz körmével ragaszkodik. Ez nyújt némi vigaszt az ijesztő helyzetekben.*
~Szellemek nincsenek. Ne legyél ostoba kislány.~*Dörzsölgeti meg a két karját, hogy minél hamarabb múljon a libabőr.*
-Szóval teljes szellemirtás volt mi? Igazán megnyugtató.*Mondja gyorsan, úgy fest a férfi töretlenül hisz bennük, ezt pedig ő nem fogja megkérdőjelezni, nem azért vannak itt.
Továbbá mikor Svir közli, hogy semmiféle alvó alkalmatosságot biztosítani nem tud, egy pillanatra elgondolkodik.*
-A százhúsz valóban nem sok és a gazolás sem fog eltántorítani, de a fekhely hiánya azért meggondolandó.*Semmi értelme magában tartani az álláspontját, hiszen egy üres pincéről folyik az alkudozás, ha lesz, akkor lesz, ha nem tudnak megegyezni, akkor meg marad, ami eddig volt.*
~Fekhelynek valót esetleg a háztól is tudok idehozatni, de bizonyára errefelé is akad valami vacak.~*Nem igazán igényes ebben a kérdésben, de rühell a földön aludni, főleg, ha az egy pince.*
-Még átgondolom Svir, ha nem probléma, ha meg addig elviszik, hát így jártam.*Int a férfinak, hogy induljon előre, mert eleget látott, most már nem kell tovább kísérteniük a sorsot, hogy esetleg még szellemjelenésnek lesznek tanúi. Ha megy, ha nem, a nő felsétál a lámpással, vissza a kertbe.*
-Addig is vigyázzon magára, aztán még visszajövök ám.*Mondja, jól megnézve a szomszédos épületeket, bár még utcafrontról is memorizálnia kell, hogy megint idetaláljon.*
~Egy lakott ház a romkupac közepén, biztos idetalálok még.~
*Mikor Svir elkezdi taglalni, hogy esetleg mégiscsak lapulhatnak szellemek a pincében, egy hideg légáramlat következtében feláll a libabőr minden szabadon hagyott bőrfelületén. Persze nem hagyja magát megijeszteni, nem hisz a szellemekben és amíg egyet a saját szemével nem lát és meg nem tapintja, hogy nem-e lepedőbe bugyolált elf, addig ehhez az állásponthoz a tíz körmével ragaszkodik. Ez nyújt némi vigaszt az ijesztő helyzetekben.*
~Szellemek nincsenek. Ne legyél ostoba kislány.~*Dörzsölgeti meg a két karját, hogy minél hamarabb múljon a libabőr.*
-Szóval teljes szellemirtás volt mi? Igazán megnyugtató.*Mondja gyorsan, úgy fest a férfi töretlenül hisz bennük, ezt pedig ő nem fogja megkérdőjelezni, nem azért vannak itt.
Továbbá mikor Svir közli, hogy semmiféle alvó alkalmatosságot biztosítani nem tud, egy pillanatra elgondolkodik.*
-A százhúsz valóban nem sok és a gazolás sem fog eltántorítani, de a fekhely hiánya azért meggondolandó.*Semmi értelme magában tartani az álláspontját, hiszen egy üres pincéről folyik az alkudozás, ha lesz, akkor lesz, ha nem tudnak megegyezni, akkor meg marad, ami eddig volt.*
~Fekhelynek valót esetleg a háztól is tudok idehozatni, de bizonyára errefelé is akad valami vacak.~*Nem igazán igényes ebben a kérdésben, de rühell a földön aludni, főleg, ha az egy pince.*
-Még átgondolom Svir, ha nem probléma, ha meg addig elviszik, hát így jártam.*Int a férfinak, hogy induljon előre, mert eleget látott, most már nem kell tovább kísérteniük a sorsot, hogy esetleg még szellemjelenésnek lesznek tanúi. Ha megy, ha nem, a nő felsétál a lámpással, vissza a kertbe.*
-Addig is vigyázzon magára, aztán még visszajövök ám.*Mondja, jól megnézve a szomszédos épületeket, bár még utcafrontról is memorizálnia kell, hogy megint idetaláljon.*
~Egy lakott ház a romkupac közepén, biztos idetalálok még.~
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-30 14:42:05
Üzenet elküldve: 2019-05-30 14:42:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda és Svir//
*Hümmög miközben a pince felszereltségét vizsgálja és YIlanda szavait hallgatja. Régebben is körülnézhetett volna már itt, mert akkor most többet tudna a helyről. Persze így sincs veszve a helyzet, hiszen ez csak egy pince, nem pedig egy végtelen alagútrendszer a város alatt.*
– Kedve éppenséggel még lehet a szellemeknek, vagy ide is kötheti őket a haláluk. De szerintem a pince most teljesen szellemmentes, és a néne a garanciát is vállalt rá, amikor csinálta. Egy kisebb vagyonba került, meg is fojtanám, ha visszajönne akár csak egy kósza lélek is. *Folytatja a vizsgálódást, a pince végébe megy, hogy ott is felmérje a terepet.*
– Az már a bérlő dolga, hogy min alszik itt. Sajnos se priccs, se szalmazsák nincsen kéznél, úgyhogy azt magadnak kell beszerezned. Legfeljebb majd segítek lehozni. *Szövegel amíg az áron gondolkodik. Kivárja YIlanda utolsó szavait mielőtt végleg megfontolja a döntést. Visszasétál a pince elejébe.*
– Százhúsz arany havonta méltányos lenne. Foglalónak pedig segítened kell kigazolni a kertet. *A nőre néz azt remélve, hogy belemegy az üzletbe. Nem is a pénz kell neki, inkább a társaság jön jól az elhagyott környéken álló apró birtokon.*
*Hümmög miközben a pince felszereltségét vizsgálja és YIlanda szavait hallgatja. Régebben is körülnézhetett volna már itt, mert akkor most többet tudna a helyről. Persze így sincs veszve a helyzet, hiszen ez csak egy pince, nem pedig egy végtelen alagútrendszer a város alatt.*
– Kedve éppenséggel még lehet a szellemeknek, vagy ide is kötheti őket a haláluk. De szerintem a pince most teljesen szellemmentes, és a néne a garanciát is vállalt rá, amikor csinálta. Egy kisebb vagyonba került, meg is fojtanám, ha visszajönne akár csak egy kósza lélek is. *Folytatja a vizsgálódást, a pince végébe megy, hogy ott is felmérje a terepet.*
– Az már a bérlő dolga, hogy min alszik itt. Sajnos se priccs, se szalmazsák nincsen kéznél, úgyhogy azt magadnak kell beszerezned. Legfeljebb majd segítek lehozni. *Szövegel amíg az áron gondolkodik. Kivárja YIlanda utolsó szavait mielőtt végleg megfontolja a döntést. Visszasétál a pince elejébe.*
– Százhúsz arany havonta méltányos lenne. Foglalónak pedig segítened kell kigazolni a kertet. *A nőre néz azt remélve, hogy belemegy az üzletbe. Nem is a pénz kell neki, inkább a társaság jön jól az elhagyott környéken álló apró birtokon.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-29 20:39:32
Üzenet elküldve: 2019-05-29 20:39:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*A válasz kicsit sem tetszik a mélységinek. Komolysága egy pillanat alatt igazi valósággá mélyül. Nem azért haragszik, mert a lány kiáll az önérzete mellett, hanem mert tart tőle, hogy egyszer megöleti magát emiatt. Szinte megkönnyebbül, ahogy az igaza mellé letűzött elv mégis hajlik. Alkuval, csalafinta kis zsarolással. Jó. Tovább gördíti a játékot a gátjául szegezett akadályon. Egészen ügyesen, s még a méltósága se csorbul. Käli lassan tényleg kész lesz rá, hogy útnak induljon vele.
A gazemberes vigyor lassan veszi vissza az uralmat Kharasshi vonásain.*
- Hogy mi van benne? *A lány felé nyújtja az erszényt, de az utolsó pillanatban a markába zárja.* - Titok.
*A kíváncsiság aljas dolog, ha valaki jól forgatja. Az erszényt a zekéje alá rejti és feltápászkodik.*
- Persze megalkudhatunk rá *mondja a legsimlisebb kereskedőt is megszégyenítő modorban. Előzékenyen megvárja, míg a lány is felkel, leporolja magát, összeszedi a földről a másik erszényt meg az ostort, aztán mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, egy hirtelen mozdulattal a vállára kapja és megindul vele.* - Most pedig behajtom a jussomat a győzelmemért *mondja, töretlenül tényként kezelve a diadalt minden kis közjáték ellenére.*
- Ejj, a kosár *torpan meg, kissé megtörve a nőrablás pátoszát. Odahátrál a kerítéscsonkhoz, ahová letette (benne Rilkäline részével a reggeliből). Úgy fordul, hogy a nőstényke elérje, még kicsit rogyaszt is hozzá és hátrasandítva ellenőrzi, hogy megvan-e a kis híján ott felejtett elemózsia.*
- Ne is gondolj szökésre. Jobb, ha készséges kis hadizsákmány leszel *mondja csak egy egészen kicsit túljátszva a szerepet.*
*A válasz kicsit sem tetszik a mélységinek. Komolysága egy pillanat alatt igazi valósággá mélyül. Nem azért haragszik, mert a lány kiáll az önérzete mellett, hanem mert tart tőle, hogy egyszer megöleti magát emiatt. Szinte megkönnyebbül, ahogy az igaza mellé letűzött elv mégis hajlik. Alkuval, csalafinta kis zsarolással. Jó. Tovább gördíti a játékot a gátjául szegezett akadályon. Egészen ügyesen, s még a méltósága se csorbul. Käli lassan tényleg kész lesz rá, hogy útnak induljon vele.
A gazemberes vigyor lassan veszi vissza az uralmat Kharasshi vonásain.*
- Hogy mi van benne? *A lány felé nyújtja az erszényt, de az utolsó pillanatban a markába zárja.* - Titok.
*A kíváncsiság aljas dolog, ha valaki jól forgatja. Az erszényt a zekéje alá rejti és feltápászkodik.*
- Persze megalkudhatunk rá *mondja a legsimlisebb kereskedőt is megszégyenítő modorban. Előzékenyen megvárja, míg a lány is felkel, leporolja magát, összeszedi a földről a másik erszényt meg az ostort, aztán mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, egy hirtelen mozdulattal a vállára kapja és megindul vele.* - Most pedig behajtom a jussomat a győzelmemért *mondja, töretlenül tényként kezelve a diadalt minden kis közjáték ellenére.*
- Ejj, a kosár *torpan meg, kissé megtörve a nőrablás pátoszát. Odahátrál a kerítéscsonkhoz, ahová letette (benne Rilkäline részével a reggeliből). Úgy fordul, hogy a nőstényke elérje, még kicsit rogyaszt is hozzá és hátrasandítva ellenőrzi, hogy megvan-e a kis híján ott felejtett elemózsia.*
- Ne is gondolj szökésre. Jobb, ha készséges kis hadizsákmány leszel *mondja csak egy egészen kicsit túljátszva a szerepet.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-29 17:50:17
Üzenet elküldve: 2019-05-29 17:50:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Xavy, Ikta//
//Vége//
*Ikta a nagy sietségben majdnem fellöki, annyira szeretne elsőnek érni a tapogatóhelyre.*
~Nehogymá! Eddig nyugalmasan megvoltunk, most mire ez a nagy sietség?~*Néz maga mögé, hiszen lehet, hogy a sötételf látott valamit, amit ő még nem is sejt, esetleg visszajöttek a haramiák. De nem, minden csendes és békés. Ijesztően békés. Aztán a nagy csendben visszhangzik Ikta kiáltása, minthogy fájó szívvel, de úgy fest, most elválnak az útjaik. Nem igazán akarja a torkát megerőltetni és nincs is kedve pont most, még utolsó lépéseivel felbőszíteni valami nagy vadat a közelben, így csak integet a tovaviharzó kormos után.*
~Egy-egy patkány épp elég volt mára, de hogy is kell azt a finom patkánymájast csinálni.~*Kerül ismét fogas kérdések hálójába. Fellép némi habozás után a hídra, ahol őt már annyira nem nézik meg, felismerik aznapról, csak a zsákba kukkantanak be, amit a kezében cipel. Az arcuk elárulja, hogy nem igazán rajonganak az ötletért, de végül néhány recsegős szóváltás után úgy döntenek, meghagyják ezt az örömöt a gnómnak, hadd vigye. Nagy valószínűséggel útitársa zsákját is meg jól megnézték és gyanítják, hogy esetleg a másik oldalról való patkánycsempészekkel lehet dolguk, ezen miután a gnóm elhalad mellettük, jókat vihorásznak is.*
~Szinte sajnálom őket, hogy ez az egy öröm akad az életükben. Két semmirekellő.~*Morog magában, hiszen fele akkora, mint akármelyik, így nem igazán nyitja ki a száját, csak érjen végre már haza.
Miután gyalogolt már eleget a terhével és nagyon úgy fest a hangokból és a mocorgás hiányából, hogy a zsákolt patkány sem ébred már fel ebben az életében, nagyot sóhajt, majd befordul a következő utcába. Elég fáradt már ahhoz, hogy a haza vezető legrövidebb utat keresse fel, még ha elég koszos és büdös is, de mégiscsak haza visz. Elég régóta nem járt már otthon.*
~Biztos ellep mindent a por, egy egész álló nap takaríthatok, vagy hallgathatom az öreg sipítozását, akié a kóceráj, hogy így vigyázok én a tulajdonára.~*Már előre fáj a feje attól, ami fogadni fogja, talán az lenne a legjobb, ha a vén boszorka már nagy vájlingban készítené a híres retkes csótánypáncélos raguját.*
~Ha tényleg otthon találom, én bizony eltöröm rajta a seprűjét. Én meg keresem mindenfelé.~*Csak reménykedik benne, hogy megkerült a vénlány, és csak egy lidérces álom lesz az egész. Bármennyire is rühellte, mégiscsak ő az utolsó rokona ezen a világon.*
//Vége//
*Ikta a nagy sietségben majdnem fellöki, annyira szeretne elsőnek érni a tapogatóhelyre.*
~Nehogymá! Eddig nyugalmasan megvoltunk, most mire ez a nagy sietség?~*Néz maga mögé, hiszen lehet, hogy a sötételf látott valamit, amit ő még nem is sejt, esetleg visszajöttek a haramiák. De nem, minden csendes és békés. Ijesztően békés. Aztán a nagy csendben visszhangzik Ikta kiáltása, minthogy fájó szívvel, de úgy fest, most elválnak az útjaik. Nem igazán akarja a torkát megerőltetni és nincs is kedve pont most, még utolsó lépéseivel felbőszíteni valami nagy vadat a közelben, így csak integet a tovaviharzó kormos után.*
~Egy-egy patkány épp elég volt mára, de hogy is kell azt a finom patkánymájast csinálni.~*Kerül ismét fogas kérdések hálójába. Fellép némi habozás után a hídra, ahol őt már annyira nem nézik meg, felismerik aznapról, csak a zsákba kukkantanak be, amit a kezében cipel. Az arcuk elárulja, hogy nem igazán rajonganak az ötletért, de végül néhány recsegős szóváltás után úgy döntenek, meghagyják ezt az örömöt a gnómnak, hadd vigye. Nagy valószínűséggel útitársa zsákját is meg jól megnézték és gyanítják, hogy esetleg a másik oldalról való patkánycsempészekkel lehet dolguk, ezen miután a gnóm elhalad mellettük, jókat vihorásznak is.*
~Szinte sajnálom őket, hogy ez az egy öröm akad az életükben. Két semmirekellő.~*Morog magában, hiszen fele akkora, mint akármelyik, így nem igazán nyitja ki a száját, csak érjen végre már haza.
Miután gyalogolt már eleget a terhével és nagyon úgy fest a hangokból és a mocorgás hiányából, hogy a zsákolt patkány sem ébred már fel ebben az életében, nagyot sóhajt, majd befordul a következő utcába. Elég fáradt már ahhoz, hogy a haza vezető legrövidebb utat keresse fel, még ha elég koszos és büdös is, de mégiscsak haza visz. Elég régóta nem járt már otthon.*
~Biztos ellep mindent a por, egy egész álló nap takaríthatok, vagy hallgathatom az öreg sipítozását, akié a kóceráj, hogy így vigyázok én a tulajdonára.~*Már előre fáj a feje attól, ami fogadni fogja, talán az lenne a legjobb, ha a vén boszorka már nagy vájlingban készítené a híres retkes csótánypáncélos raguját.*
~Ha tényleg otthon találom, én bizony eltöröm rajta a seprűjét. Én meg keresem mindenfelé.~*Csak reménykedik benne, hogy megkerült a vénlány, és csak egy lidérces álom lesz az egész. Bármennyire is rühellte, mégiscsak ő az utolsó rokona ezen a világon.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-29 17:24:11
Üzenet elküldve: 2019-05-29 17:24:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda és Svir//
-Ezt megnyugtató hallani, mármint, hogy csak a padlásokat és a szekrényeket tették magukévá. Egy ilyen sötét lyukba még egy szellemnek sincsen kedve beköltözni.*Néz közben szét, bár nem igazán tart vagy hisz a szellemekben, így csak öregkori hóbortnak könyveli el Svir mondatait.*
~Bizonyára jó pénzért csinálták, szóval nekik megérte.~*Nem igazán szán több gondolatot rá, mivel a csendben egyre inkább visszhangoznak a fejében elhangzottak, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint a némaság, ami körbeveszi.
Viszont az eltölti némi nyugtalansággal, hogy a férfi közli, mióta megvette a birtokot még nem járt lent a pincében.*
-Szóval én lehetek az első szerencsés kiválasztott. Micsoda megtiszteltetés.*Mondja, bár a hangja kicsit sem hat lelkesnek. Mikor leérnek és egybe láthatja az egészet, minden aggodalma elszáll, bár a szerszámok, amelyek a helyet foglalják már bizonyára évek óta, ismeretlenek számára.*
-Kerti szerszámok? Egy priccset kényelmesen elférne itt, bár én magam szalmabálán is elalszom, ha le van takarva pokróccal. És mit kéne ezért fizetni? Mire gondoltál?*Közben bámul körbe és valóban, neki csak egy fekvőhelyre lenne szüksége, ahol néha meghúzhatja magát, ha már nagyon zajosak a fejében a hangok és a házbéli kedves népség, esetleg ha nem paterolták még ki, akkor a nemes rikácsolása, ami talán majd idekergeti néhanapján.*
-Házi állatom nincs, és nem füstölök ott, ahol alszom.*Jelenti ki, minden előzmény nélkül.*
-Ezt megnyugtató hallani, mármint, hogy csak a padlásokat és a szekrényeket tették magukévá. Egy ilyen sötét lyukba még egy szellemnek sincsen kedve beköltözni.*Néz közben szét, bár nem igazán tart vagy hisz a szellemekben, így csak öregkori hóbortnak könyveli el Svir mondatait.*
~Bizonyára jó pénzért csinálták, szóval nekik megérte.~*Nem igazán szán több gondolatot rá, mivel a csendben egyre inkább visszhangoznak a fejében elhangzottak, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint a némaság, ami körbeveszi.
Viszont az eltölti némi nyugtalansággal, hogy a férfi közli, mióta megvette a birtokot még nem járt lent a pincében.*
-Szóval én lehetek az első szerencsés kiválasztott. Micsoda megtiszteltetés.*Mondja, bár a hangja kicsit sem hat lelkesnek. Mikor leérnek és egybe láthatja az egészet, minden aggodalma elszáll, bár a szerszámok, amelyek a helyet foglalják már bizonyára évek óta, ismeretlenek számára.*
-Kerti szerszámok? Egy priccset kényelmesen elférne itt, bár én magam szalmabálán is elalszom, ha le van takarva pokróccal. És mit kéne ezért fizetni? Mire gondoltál?*Közben bámul körbe és valóban, neki csak egy fekvőhelyre lenne szüksége, ahol néha meghúzhatja magát, ha már nagyon zajosak a fejében a hangok és a házbéli kedves népség, esetleg ha nem paterolták még ki, akkor a nemes rikácsolása, ami talán majd idekergeti néhanapján.*
-Házi állatom nincs, és nem füstölök ott, ahol alszom.*Jelenti ki, minden előzmény nélkül.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-29 15:26:32
Üzenet elküldve: 2019-05-29 15:26:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda és Svir//
*Sem elképzelt, sem való házikedvenc vagy vadállat nem veti rájuk magát a pince sötétjéből. Még csak motoszkálás sem hallatszik odalentről. A pince határozottan csöndes, azt hirdeti, hogy ha volt is ott valami, már régen kimúlt – vagy legalábbis megnémult és elrejtőzött. *
– Sok tapasztalatom nekem sincsen velük. A birtokról csak a szellemeket kellett elűzni, mert nagyon rendetlenkedtek a padláson és a szekrényekkel. *Teljesen hétköznapi dologként adja elő az esetet. Látott már cifrábbat, és a Gia háztartásban amúgy is mindig történik valami, úgyhogy már meg sem lepődik a természet és a természetfeletti furcsaságain. A lépcsőn lassan, de biztosan araszol lefelé, mindig hagyva időt a lámpást tartó YIlandának a felzárkózásra. *
– Nem adtam még ki senkinek. Szinte érintetlen az egész, mivel nem volt időm felfedezni a pincét amióta megvettem a birtokot. Hamar el kellett utaznom utána. *Közben elérik a lépcső alját. A lámpás mindenféle szerszámokat, szekrényeket, polcokat és állványokat világít meg. A sarkokban ott a kötelező pókháló is. A belmagasság elég ahhoz, hogy Svir kalappal együtt is elférjen. A helyiség amúgy viszont nem különösebben tágas, Svir szerint legfeljebb akkora lehet, mint egy nagyobb szoba.*
– Leginkább semmi sem használtam. Itt voltak ezek a szerszámok és kész. De ki lehet takarítani, aztán akkor el lehet majd férni rendesen. *Beszéd közben megfogdossa a polcokat, kíváncsi, hogy mennyire rozogák.*
*Sem elképzelt, sem való házikedvenc vagy vadállat nem veti rájuk magát a pince sötétjéből. Még csak motoszkálás sem hallatszik odalentről. A pince határozottan csöndes, azt hirdeti, hogy ha volt is ott valami, már régen kimúlt – vagy legalábbis megnémult és elrejtőzött. *
– Sok tapasztalatom nekem sincsen velük. A birtokról csak a szellemeket kellett elűzni, mert nagyon rendetlenkedtek a padláson és a szekrényekkel. *Teljesen hétköznapi dologként adja elő az esetet. Látott már cifrábbat, és a Gia háztartásban amúgy is mindig történik valami, úgyhogy már meg sem lepődik a természet és a természetfeletti furcsaságain. A lépcsőn lassan, de biztosan araszol lefelé, mindig hagyva időt a lámpást tartó YIlandának a felzárkózásra. *
– Nem adtam még ki senkinek. Szinte érintetlen az egész, mivel nem volt időm felfedezni a pincét amióta megvettem a birtokot. Hamar el kellett utaznom utána. *Közben elérik a lépcső alját. A lámpás mindenféle szerszámokat, szekrényeket, polcokat és állványokat világít meg. A sarkokban ott a kötelező pókháló is. A belmagasság elég ahhoz, hogy Svir kalappal együtt is elférjen. A helyiség amúgy viszont nem különösebben tágas, Svir szerint legfeljebb akkora lehet, mint egy nagyobb szoba.*
– Leginkább semmi sem használtam. Itt voltak ezek a szerszámok és kész. De ki lehet takarítani, aztán akkor el lehet majd férni rendesen. *Beszéd közben megfogdossa a polcokat, kíváncsi, hogy mennyire rozogák.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-29 02:19:02
Üzenet elküldve: 2019-05-29 02:19:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Xavy, Ikta//
//Vége//
*Megkapja a zsák patkányt, de nem tudja mit csináljon vele. ~Következő szórakozásomkor még jól jöhet.~ Átdobja a válla felett és lassú lélegzeteket vesz. Minden idegével az előtte járót fűrkészi. A világban csak Xavy van. Próbál minél közelebb maradni hozzá, az egyetlen létezőhöz, ami a figyelme minden részét képezi. Átveszi a légzésének ritmusát, megfigyeli a testének minden moccanását, a zsák lengését, mindent. ~"Ezek a mihaszna őrök még mindig itt strázsálnak.~ Próbálja kitalálni a gondolatait. Egyre csak közeledik az őr bódé, ahol elválnak útjaik.*
~Figyelni akarom! Tudni akarok mindent. Akkor miért hoztam a szabályaim? Már kettőt megszegtem! Az emberek és az állatok... Nem szegem meg a harmadikat is!~
*Szemhéjával letakarja a világ egyetlen dolgát és előre rohan a bódéhoz, hogy minél hamarabb biztos távolságban tudhassa a lányt.*
- Viszlát!
*Kiabálja a búcsúzkodó szavakat ahol jelenleg a gnóm tartózkodhat.
Egy mély férfi hang szólal ki az egyik bódéból amire kinyitja a szemét. Egy valódi világot lát. Felemeli a karjait és várja a tapogató karokat.*
- Mi van a zsákban? *kérdezi az egyik.*
- Patkány.
*Különös viselkedése nem győzhette meg a bódéi lakóit. Elveszik a zsákját egy vizit erejére majd a kezébe nyomják.*
- Fizessen és mehet.
*Lehet hallani az undort a hangjában. Lehet hogy nem szeretik a félholtra vert állatokat?*
~Csak azért vagytok itt, hogy a pénzt szedjétek. A rend őrei? Inkább törvényes útonállók... Keresd bennük a jót! Valamit! Akármit!~
- Jó tudni, hogy itt mindig megtalálhatóak.
*Böki ki az esetlen bókot. Kiszórja a pénzt és tovább siet. Nem mer hátrafordulni, a Bestia még éber, most nem reszkírozhat és elfut a szegény negyed rejtekébe.*
//Vége//
*Megkapja a zsák patkányt, de nem tudja mit csináljon vele. ~Következő szórakozásomkor még jól jöhet.~ Átdobja a válla felett és lassú lélegzeteket vesz. Minden idegével az előtte járót fűrkészi. A világban csak Xavy van. Próbál minél közelebb maradni hozzá, az egyetlen létezőhöz, ami a figyelme minden részét képezi. Átveszi a légzésének ritmusát, megfigyeli a testének minden moccanását, a zsák lengését, mindent. ~"Ezek a mihaszna őrök még mindig itt strázsálnak.~ Próbálja kitalálni a gondolatait. Egyre csak közeledik az őr bódé, ahol elválnak útjaik.*
~Figyelni akarom! Tudni akarok mindent. Akkor miért hoztam a szabályaim? Már kettőt megszegtem! Az emberek és az állatok... Nem szegem meg a harmadikat is!~
*Szemhéjával letakarja a világ egyetlen dolgát és előre rohan a bódéhoz, hogy minél hamarabb biztos távolságban tudhassa a lányt.*
- Viszlát!
*Kiabálja a búcsúzkodó szavakat ahol jelenleg a gnóm tartózkodhat.
Egy mély férfi hang szólal ki az egyik bódéból amire kinyitja a szemét. Egy valódi világot lát. Felemeli a karjait és várja a tapogató karokat.*
- Mi van a zsákban? *kérdezi az egyik.*
- Patkány.
*Különös viselkedése nem győzhette meg a bódéi lakóit. Elveszik a zsákját egy vizit erejére majd a kezébe nyomják.*
- Fizessen és mehet.
*Lehet hallani az undort a hangjában. Lehet hogy nem szeretik a félholtra vert állatokat?*
~Csak azért vagytok itt, hogy a pénzt szedjétek. A rend őrei? Inkább törvényes útonállók... Keresd bennük a jót! Valamit! Akármit!~
- Jó tudni, hogy itt mindig megtalálhatóak.
*Böki ki az esetlen bókot. Kiszórja a pénzt és tovább siet. Nem mer hátrafordulni, a Bestia még éber, most nem reszkírozhat és elfut a szegény negyed rejtekébe.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-28 18:33:28
Üzenet elküldve: 2019-05-28 18:33:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda és Svir//
*Örömmel tölti el, hogy a férfi ismét mellette áll, mégpedig egy lámpával, így, ha esetleg hatalmas és hetek óta nem etetett házi kedvence felbukkan, gyorsan kereket oldhat, míg Svir szőrös lábszárát rágicsálja.*
-Azt hiszem ez így van, bár nincs sok tapasztalatom hívatlan bérlők terén.*Magyarázza félre sandítva, mivel pontosan tudja, hogy ahol ez előtt lakott a többiekkel, az sem az ő tulajdonuk volt, hanem csak úgy belakták. Talán nem volt senkié, de néha hallani lehetett járkálást az éjszaka közepén, akkor meg meghúzták magukat a hordók mögött vagy a ládákban, amik tarkították a helyet. Valami raktárféleség lehetett.
Miután felé nyújtják a lámpást, elveszi, ez az előzékenység, mármint, hogy ő kapta a fényforrást igazán szívderítő továbbá látja, hogy Svir még előre is megy, ahogy kérte.*
~No fene.~*Talán így is a legjobb, a gazda megy elől, ő meg utána. Nem szándékozik nagyobb távolságot tartani, hogy mind a ketten megfelelően lássák, mi gurul épp a lábuk elé és nagyon reménykedik a nő benne, hogy ilyen dolog nem lesz.*
-Kiadtad már korábban is bérlőnek a helyet?*Kérdezősködik, de a szeme közben a környezetet kémleli.*
-De ugye a csontvázát időben elvitted?*Próbál viccelődni, bár a hangjából ez most nem igazán érződik.*
-Mire használtad korábban a helyet? *Őszintén bevallva, nem szívesen tartózkodik olyan helyen, ahol korábban állatokat öltek le vagy hasonló erőszakos tevékenységet folytattak, nem babonás, csak a szellemekkel nem árt jóban lenni.*
*Örömmel tölti el, hogy a férfi ismét mellette áll, mégpedig egy lámpával, így, ha esetleg hatalmas és hetek óta nem etetett házi kedvence felbukkan, gyorsan kereket oldhat, míg Svir szőrös lábszárát rágicsálja.*
-Azt hiszem ez így van, bár nincs sok tapasztalatom hívatlan bérlők terén.*Magyarázza félre sandítva, mivel pontosan tudja, hogy ahol ez előtt lakott a többiekkel, az sem az ő tulajdonuk volt, hanem csak úgy belakták. Talán nem volt senkié, de néha hallani lehetett járkálást az éjszaka közepén, akkor meg meghúzták magukat a hordók mögött vagy a ládákban, amik tarkították a helyet. Valami raktárféleség lehetett.
Miután felé nyújtják a lámpást, elveszi, ez az előzékenység, mármint, hogy ő kapta a fényforrást igazán szívderítő továbbá látja, hogy Svir még előre is megy, ahogy kérte.*
~No fene.~*Talán így is a legjobb, a gazda megy elől, ő meg utána. Nem szándékozik nagyobb távolságot tartani, hogy mind a ketten megfelelően lássák, mi gurul épp a lábuk elé és nagyon reménykedik a nő benne, hogy ilyen dolog nem lesz.*
-Kiadtad már korábban is bérlőnek a helyet?*Kérdezősködik, de a szeme közben a környezetet kémleli.*
-De ugye a csontvázát időben elvitted?*Próbál viccelődni, bár a hangjából ez most nem igazán érződik.*
-Mire használtad korábban a helyet? *Őszintén bevallva, nem szívesen tartózkodik olyan helyen, ahol korábban állatokat öltek le vagy hasonló erőszakos tevékenységet folytattak, nem babonás, csak a szellemekkel nem árt jóban lenni.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-28 16:21:28
Üzenet elküldve: 2019-05-28 16:21:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda és Svir//
*A ház történetét és a megvásárlásának körülményeit nem ismervén azt gondolhatja az egyszerű vendég, hogy egy teljesen átlagos gazdagnegyedi – vagy a közelmúlttól romvárosi – épületről és telekről van szó. Sok más könnyelmű feltételezéssel együtt ez is távol áll a valóságtól. Hogy mennyire, azt csak a néhai és jelenlegi lakói tudják megmondani. Svirnek viszont egyelőre más dolga van, a szócséplés helyett most kivételesen gyakorlati elfoglaltsága is akad: világosságot kell csinálnia odalent. A folyamat első lépéseként előveszi a lámpást és visszasétál vele a csapóajtóhoz.*
– Akkor sem szabad föladni. Minden vendég kiebrudalható valahogy, különösen az, amelyiket meg sem hívták. *Okítja YIlandát. Svir már csak tudja, hiszen olyan izgalmas helyeken élt már, mint például Kalácsfalva vagy most a Romváros. Mivel nem csak a helyismerete jó, hanem a vándorélethez szükséges más szakértelmekkel is rendelkezik, ezért a lámpásba is hamar sikerült fényt varázsolnia. Tűzszerszám ugyebár mindig van nála.*
– Tessék, hogy jobban lássunk *Odanyújtja YIlandának a régi, de még működő olajlámpást. Mielőtt folytatnák a felfedezést még felveszi a lakatot a fűből. Nem szeretné elveszteni.*
– Mehetünk? *A nőre néz, aztán megteszi az első lépéseket a lefelé vezető lépcsőn. Máris nagyon feneket kerítettek a dolognak, mint amekkorát indokolt lett volna, de legalább megadják a módját. A pince talán meg is sértődne, ha nem vennék elég komolyan.*
*A ház történetét és a megvásárlásának körülményeit nem ismervén azt gondolhatja az egyszerű vendég, hogy egy teljesen átlagos gazdagnegyedi – vagy a közelmúlttól romvárosi – épületről és telekről van szó. Sok más könnyelmű feltételezéssel együtt ez is távol áll a valóságtól. Hogy mennyire, azt csak a néhai és jelenlegi lakói tudják megmondani. Svirnek viszont egyelőre más dolga van, a szócséplés helyett most kivételesen gyakorlati elfoglaltsága is akad: világosságot kell csinálnia odalent. A folyamat első lépéseként előveszi a lámpást és visszasétál vele a csapóajtóhoz.*
– Akkor sem szabad föladni. Minden vendég kiebrudalható valahogy, különösen az, amelyiket meg sem hívták. *Okítja YIlandát. Svir már csak tudja, hiszen olyan izgalmas helyeken élt már, mint például Kalácsfalva vagy most a Romváros. Mivel nem csak a helyismerete jó, hanem a vándorélethez szükséges más szakértelmekkel is rendelkezik, ezért a lámpásba is hamar sikerült fényt varázsolnia. Tűzszerszám ugyebár mindig van nála.*
– Tessék, hogy jobban lássunk *Odanyújtja YIlandának a régi, de még működő olajlámpást. Mielőtt folytatnák a felfedezést még felveszi a lakatot a fűből. Nem szeretné elveszteni.*
– Mehetünk? *A nőre néz, aztán megteszi az első lépéseket a lefelé vezető lépcsőn. Máris nagyon feneket kerítettek a dolognak, mint amekkorát indokolt lett volna, de legalább megadják a módját. A pince talán meg is sértődne, ha nem vennék elég komolyan.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-05-28 05:38:30
Üzenet elküldve: 2019-05-28 05:38:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
- Nem könnyű. De meg tudom tenni. *Büszke az a kékség, nincs mit tagadni, s persze Kharasshira is büszke, mert voltaképpen neki köszönheti egy bőséges részét a tudományának. S mi több, a fondorlat is beválni látszik. Nem biztos benne, hogy másik erszényt mutat a férfi, ezért inkább csak ellenőrzésképp halad a kacsó. Amikor megleli a valódi bizonyítékot, sokkal magabiztosabbá válik a rajtaütésben is. Ha Kharasshi csal, hát tőle se várjon egyenes beszédet.
Mikor elemelkedve vonja kérdőre, olyan ábrázattal, amit minden simlis megirigyelne, Käli vasmarokkal tartja az igazát, akárcsak azt a megemelt erszényt, s tartással teli kékségekkel tartja a szemkontaktust is.*
- Azzal. *Egy röpke másodperc után folytatja.*
- Persze, attól függ, mi van az erszényben? *pillant ki a másik felé. Volna még egy kérdés is, mely ajkára tolul, s melyhez szívesen kötné a csaló kilétét, de visszaharapja inkább. Porba ejti a sajátját gyűjtését, hogy a másiknak helye legyen az üres tenyerében. Várakozón tartja felfelé, hogy mint frissen kinevezett bíra, bizonyságot szerezzen, bár tulajdonképpen nem számít rá, hogy bármi is lehet benne. Esetleg néhány kavics, vagy esetleg arany, hogy mégis földnek húzza valami.*
- Nem könnyű. De meg tudom tenni. *Büszke az a kékség, nincs mit tagadni, s persze Kharasshira is büszke, mert voltaképpen neki köszönheti egy bőséges részét a tudományának. S mi több, a fondorlat is beválni látszik. Nem biztos benne, hogy másik erszényt mutat a férfi, ezért inkább csak ellenőrzésképp halad a kacsó. Amikor megleli a valódi bizonyítékot, sokkal magabiztosabbá válik a rajtaütésben is. Ha Kharasshi csal, hát tőle se várjon egyenes beszédet.
Mikor elemelkedve vonja kérdőre, olyan ábrázattal, amit minden simlis megirigyelne, Käli vasmarokkal tartja az igazát, akárcsak azt a megemelt erszényt, s tartással teli kékségekkel tartja a szemkontaktust is.*
- Azzal. *Egy röpke másodperc után folytatja.*
- Persze, attól függ, mi van az erszényben? *pillant ki a másik felé. Volna még egy kérdés is, mely ajkára tolul, s melyhez szívesen kötné a csaló kilétét, de visszaharapja inkább. Porba ejti a sajátját gyűjtését, hogy a másiknak helye legyen az üres tenyerében. Várakozón tartja felfelé, hogy mint frissen kinevezett bíra, bizonyságot szerezzen, bár tulajdonképpen nem számít rá, hogy bármi is lehet benne. Esetleg néhány kavics, vagy esetleg arany, hogy mégis földnek húzza valami.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131