Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-22 17:24:37
Üzenet elküldve: 2019-06-22 17:24:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Már mozdulna, mikor a skorpió támad Kilvard felé, ám a fal hirtelen megjelenése megállítja. Sosem látott még ilyet, néhány pillanatra megrökönyödik megnyúlt arccal. Kilvard javaslatára, hogy mindenképp átvetekedjék magukat a bestián, elhúzza a száját. Nem biztos benne, hogy ott az a szűk járat, amiről Bervold beszélt, most épp nem áll bizalma csúcsán a férfi. Mivel azonban a szörnyeteget már felhergelték, feltehetően nehéz lenne kitérni előle, főleg sérülttel bicegve.*
- Csodás...
*Morogja, s a falon meginduló repedéseket nézi, miközben a mágus a farok levágását javasolja, amire újfent kelletlen arcot vág.*
- Egyéb kérés?
*Ám szarkazmusa ellenére úgy dönt, hallgat a tanácsra, mert úgy tűnik, a mágus több ismerettel rendelkezik nála, és neki sincs jobb ötlete. Bármilyen mérge lehet ennek a lénynek, jobb lenne elkerülni, a farokhoz azonban most igen bajos eljutni. Leoldja lámpását és leteszi a földre ott, ahol áll. Eddig a denevérek még nem repültek rájuk, de harc közben előfordulhat, hogy beljebb kerül, ezért nem kockáztatja a támadásukat. A fényre pedig szükségük lehet a harcban.*
- Menjetek hátra a bejárathoz! Én mögé kerülök, megpróbálom levágni a farkát. Ha rámfordul, akkor Uzazd, neked kell!
*Pillant társára, majd gyorsan, de a zajok keltését kerülni igyekezvén búvóhelyet keres, ott vár csendben karddal a kezében a fal leomlására.*
*Már mozdulna, mikor a skorpió támad Kilvard felé, ám a fal hirtelen megjelenése megállítja. Sosem látott még ilyet, néhány pillanatra megrökönyödik megnyúlt arccal. Kilvard javaslatára, hogy mindenképp átvetekedjék magukat a bestián, elhúzza a száját. Nem biztos benne, hogy ott az a szűk járat, amiről Bervold beszélt, most épp nem áll bizalma csúcsán a férfi. Mivel azonban a szörnyeteget már felhergelték, feltehetően nehéz lenne kitérni előle, főleg sérülttel bicegve.*
- Csodás...
*Morogja, s a falon meginduló repedéseket nézi, miközben a mágus a farok levágását javasolja, amire újfent kelletlen arcot vág.*
- Egyéb kérés?
*Ám szarkazmusa ellenére úgy dönt, hallgat a tanácsra, mert úgy tűnik, a mágus több ismerettel rendelkezik nála, és neki sincs jobb ötlete. Bármilyen mérge lehet ennek a lénynek, jobb lenne elkerülni, a farokhoz azonban most igen bajos eljutni. Leoldja lámpását és leteszi a földre ott, ahol áll. Eddig a denevérek még nem repültek rájuk, de harc közben előfordulhat, hogy beljebb kerül, ezért nem kockáztatja a támadásukat. A fényre pedig szükségük lehet a harcban.*
- Menjetek hátra a bejárathoz! Én mögé kerülök, megpróbálom levágni a farkát. Ha rámfordul, akkor Uzazd, neked kell!
*Pillant társára, majd gyorsan, de a zajok keltését kerülni igyekezvén búvóhelyet keres, ott vár csendben karddal a kezében a fal leomlására.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-20 14:30:43
Üzenet elküldve: 2019-06-20 14:30:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Miután Tozeya és Kilvard körött lezajlott a bizalmas párbeszéd, a csapat tovább halad, egészen a barlangteremig, ahol a korábban kőnek hitt képződmény megelevenedik. A nassiky, a hatalmas, skorpiólény agresszív kattogó hangot hallatva emelkedik fel, harciasan megcsattogtatja pajzsnyi ollóit, farka jobbra-balra leng mögötte.
Hogy az álcázás és a mozdulatlanság a nassiky vadászatának kellékei csupán, vagy valóban csapda, ahogy a harcra kész Zeya vallja, egyelőre rejtély marad, hisz most a bestiát kell legyőzniük vagy elmenekülniük a harc elől.
Egyelőre Kilvard nincs közvetlen veszélynek kitéve, bár elég nehéz ilyet állítani egy óriásskorpió közvetlen közelében, így Tozeyának alkalma adódik kissé mérlegelni. A kérdésére nem érkezik válasz, Grem és Bervold valamelyik nagyobb állócseppkő mögött rejtőzhetnek, nem láthatta, melyik mögé vették be magukat. A barlang egyébként ugyanolyan, mint a korábbi, középen, ahol a nassiky megbújt, kevesebb cseppkővel, de fent a zöld derengésben láthatóak a függő cseppkövekről fürtökben lógó, denevérszerű lények, amelyeket Zeya lápása még nem vert fel a fényével, ahhoz még eléggé kint áll a barlang bejáratában. Úgy tűnik, a zöld derengés, mint korábban Grem olajlámpásának enyhe fénye, nem zavarja őket.
Uzazd lerázza magáról a némaságot, amikor a barlangterem bejáratába lép be utolsóként. Előtte még látja Gremet és Bervoldot beugrani egy nagyobb kő mögé, de előtte Zeya, de főképp Kilvard veszélyes közelségbe kerültek a szörnyeteggel.
Kilvardnak sikerül kissé eltávolodnia a megelevenedő kőrakástól, de elég lehet egy pillanatnyi tétovázás és sokkal nagyobb bajba kerülhet.
A nassiky emeli az egyik ollóját, kitárja, hogy a mágus felé kapjon, amikor Kilvard varázslatára kőfal épül előtte. A skorpió ollója hatalmasat csattan rajta, hajszálvékony repedések futnak végig máris a falon, de kitart.
A varázslattal a csapat nyert magának pár pillanatot, de látható, hogy a fal nem fog sokáig tartani, egy-két ütés és a nassiky lerombolja. Uzazd előtt Rodd dobótőrt ragad és célt keres, amelyet a fal most eltakar előle.*
*Miután Tozeya és Kilvard körött lezajlott a bizalmas párbeszéd, a csapat tovább halad, egészen a barlangteremig, ahol a korábban kőnek hitt képződmény megelevenedik. A nassiky, a hatalmas, skorpiólény agresszív kattogó hangot hallatva emelkedik fel, harciasan megcsattogtatja pajzsnyi ollóit, farka jobbra-balra leng mögötte.
Hogy az álcázás és a mozdulatlanság a nassiky vadászatának kellékei csupán, vagy valóban csapda, ahogy a harcra kész Zeya vallja, egyelőre rejtély marad, hisz most a bestiát kell legyőzniük vagy elmenekülniük a harc elől.
Egyelőre Kilvard nincs közvetlen veszélynek kitéve, bár elég nehéz ilyet állítani egy óriásskorpió közvetlen közelében, így Tozeyának alkalma adódik kissé mérlegelni. A kérdésére nem érkezik válasz, Grem és Bervold valamelyik nagyobb állócseppkő mögött rejtőzhetnek, nem láthatta, melyik mögé vették be magukat. A barlang egyébként ugyanolyan, mint a korábbi, középen, ahol a nassiky megbújt, kevesebb cseppkővel, de fent a zöld derengésben láthatóak a függő cseppkövekről fürtökben lógó, denevérszerű lények, amelyeket Zeya lápása még nem vert fel a fényével, ahhoz még eléggé kint áll a barlang bejáratában. Úgy tűnik, a zöld derengés, mint korábban Grem olajlámpásának enyhe fénye, nem zavarja őket.
Uzazd lerázza magáról a némaságot, amikor a barlangterem bejáratába lép be utolsóként. Előtte még látja Gremet és Bervoldot beugrani egy nagyobb kő mögé, de előtte Zeya, de főképp Kilvard veszélyes közelségbe kerültek a szörnyeteggel.
Kilvardnak sikerül kissé eltávolodnia a megelevenedő kőrakástól, de elég lehet egy pillanatnyi tétovázás és sokkal nagyobb bajba kerülhet.
A nassiky emeli az egyik ollóját, kitárja, hogy a mágus felé kapjon, amikor Kilvard varázslatára kőfal épül előtte. A skorpió ollója hatalmasat csattan rajta, hajszálvékony repedések futnak végig máris a falon, de kitart.
A varázslattal a csapat nyert magának pár pillanatot, de látható, hogy a fal nem fog sokáig tartani, egy-két ütés és a nassiky lerombolja. Uzazd előtt Rodd dobótőrt ragad és célt keres, amelyet a fal most eltakar előle.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-19 18:34:38
Üzenet elküldve: 2019-06-19 18:34:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
-Gondolod? Nem hinném, hogy...
*Nem fejezi be a a gondolatmenetet Abogr állítólagos képességeiről, mert szakállát vadul csavargatva lép közben a kőrakáshoz, amit szórakozottan vizsgálgatni kezd. Csakhamar kiderül azonban, hogy amit ő kőrakásnak vélt, az a legkevésbé sem kő, de még csak nem is rakás.*
-Hogy az a...
*Lép hátra kettőt, mikor Tozeya felkiált. Meredten bámulja a lényt, miközben az oldalán lógó karddal bajlódik. Nem teketóriázik azonban sokat közben, alighanem nem sok ideje van, míg a lény támadásba lendül. Nagyot dobbant lábával, maga és a bestia közé igyekezvén mágiával falat emelni. Tán ezzel nyernek némi időt, hogy rendezhessék soraikat.*
-Ezen a bestián keresztül vezet az utunk!
*Bólogat serényen, izgatottan Tozeyát keresve tekintetével.*
-Le kell nyesni a farkát!
*Dohogja, miközben előhúzza a rövidke hüvelyből a tőrt. Valóságos kard van a skórpiószerű lény farka végén, óvatosnak kell lenniük. Szerencsére ő világ életében az volt, így amíg a többiek nem mozdulnak, ő sem mozdul ki a fal takarásából egyelőre.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására az általa kijelölt helyen egy két méter széles és magas, vékony fal keletkezik, ami az ottani talajból épül föl. A fal maradandó, de nem tartja össze mágikus erő.
-Gondolod? Nem hinném, hogy...
*Nem fejezi be a a gondolatmenetet Abogr állítólagos képességeiről, mert szakállát vadul csavargatva lép közben a kőrakáshoz, amit szórakozottan vizsgálgatni kezd. Csakhamar kiderül azonban, hogy amit ő kőrakásnak vélt, az a legkevésbé sem kő, de még csak nem is rakás.*
-Hogy az a...
*Lép hátra kettőt, mikor Tozeya felkiált. Meredten bámulja a lényt, miközben az oldalán lógó karddal bajlódik. Nem teketóriázik azonban sokat közben, alighanem nem sok ideje van, míg a lény támadásba lendül. Nagyot dobbant lábával, maga és a bestia közé igyekezvén mágiával falat emelni. Tán ezzel nyernek némi időt, hogy rendezhessék soraikat.*
-Ezen a bestián keresztül vezet az utunk!
*Bólogat serényen, izgatottan Tozeyát keresve tekintetével.*
-Le kell nyesni a farkát!
*Dohogja, miközben előhúzza a rövidke hüvelyből a tőrt. Valóságos kard van a skórpiószerű lény farka végén, óvatosnak kell lenniük. Szerencsére ő világ életében az volt, így amíg a többiek nem mozdulnak, ő sem mozdul ki a fal takarásából egyelőre.*
A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására az általa kijelölt helyen egy két méter széles és magas, vékony fal keletkezik, ami az ottani talajból épül föl. A fal maradandó, de nem tartja össze mágikus erő.
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-19 15:03:36
Üzenet elküldve: 2019-06-19 15:03:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//Csibészek//
*Elfoglalja a helyét a sor végén, hogy a hátulról jövő támadásokra tudjon reagálni, már ha hátulról támadnának. Csenden, rövidkardjával a kezében követi a csoportot. Kicsit elmerült gondolataiban, ezért meglepi, hogy egy újabb barlangterembe érkeznek. Mivel Bervold mondta nekik, hogy itt van egy barangterem, de meglepi, hogy ilyen gyorsan eljutottak ide. Lehet, hogy jobban elbambult, mint ahogy gondolta? Egy biztos, ilyet többé nem engedhet meg magának. A barlangban ő is nézelődik, de nem talál semmit. A nézelődése közben arra lesz figyelmes, hogy egy fura lényé változik a kőrakás. Harc helyzetbe áll, de nem támad. Nem lenne túl sok esélye.*
*Elfoglalja a helyét a sor végén, hogy a hátulról jövő támadásokra tudjon reagálni, már ha hátulról támadnának. Csenden, rövidkardjával a kezében követi a csoportot. Kicsit elmerült gondolataiban, ezért meglepi, hogy egy újabb barlangterembe érkeznek. Mivel Bervold mondta nekik, hogy itt van egy barangterem, de meglepi, hogy ilyen gyorsan eljutottak ide. Lehet, hogy jobban elbambult, mint ahogy gondolta? Egy biztos, ilyet többé nem engedhet meg magának. A barlangban ő is nézelődik, de nem talál semmit. A nézelődése közben arra lesz figyelmes, hogy egy fura lényé változik a kőrakás. Harc helyzetbe áll, de nem támad. Nem lenne túl sok esélye.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-16 22:02:52
Üzenet elküldve: 2019-06-16 22:02:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Biztosan ő értette félre, mert egészen úgy tűnt, mintha Kharasshinak hiányozna a régi Rilkäline, aki bár leütötte az egeret, azt nem akarta engedni hogy Kharasshi valóban agyon üsse.*
- Pedig úgy tűnt, bánod *néz a fakó szemekbe még a hintázó könnycseppjével együtt.* Most pedig azt mondod büszke vagy rám. *Durcás ajkait összepréseli, amíg a könnycsepp önálló útra kél, ám Kharasshi megint mesterien húzza magával a lány ösztöneit, s pecsételi könnycseppel csókjukat. Käli térde egészen elgyengül, a forró vezeklés alatt, s csak a nyereményről ejtett szemtelen szavak cincálják vissza a jelenbe.*
- Milyen jussodat? *kérdez vissza még a hím ajkait érintve enyhe fátyolos hangon, de annyi azért eszébe ötlik, hogy éppen egy vita közepén voltak nem sokkal korábban.* Még nem tudom, mi van az erszényben. Addig nincs nyeremény sem! *Azért is tartja magát, s ha kell, hajnalig is kitart emellett, vagy akár holnapig, vagy holnap utánig. Persze a hím, már megint úgy pakolja, mint valami kabalababát, vállára vetve éri a pillanat megint.*
- Hé! Milyen mese? *Szemrehányó a hangsúly, hisz szó sincs meséről.* Tegyél le és megtudod! *veti be újra a kosárral való nyomatékot is, mindjárt kétszer a mélységi hím hátsójára.*
- Sikítok! *fenyegetőzik lábával is kalimpálva, ahogy a zsákmányok szoktak, és mert borzasztó kényelmetlen így, vállra dobva, kiszolgáltatva.*
*Biztosan ő értette félre, mert egészen úgy tűnt, mintha Kharasshinak hiányozna a régi Rilkäline, aki bár leütötte az egeret, azt nem akarta engedni hogy Kharasshi valóban agyon üsse.*
- Pedig úgy tűnt, bánod *néz a fakó szemekbe még a hintázó könnycseppjével együtt.* Most pedig azt mondod büszke vagy rám. *Durcás ajkait összepréseli, amíg a könnycsepp önálló útra kél, ám Kharasshi megint mesterien húzza magával a lány ösztöneit, s pecsételi könnycseppel csókjukat. Käli térde egészen elgyengül, a forró vezeklés alatt, s csak a nyereményről ejtett szemtelen szavak cincálják vissza a jelenbe.*
- Milyen jussodat? *kérdez vissza még a hím ajkait érintve enyhe fátyolos hangon, de annyi azért eszébe ötlik, hogy éppen egy vita közepén voltak nem sokkal korábban.* Még nem tudom, mi van az erszényben. Addig nincs nyeremény sem! *Azért is tartja magát, s ha kell, hajnalig is kitart emellett, vagy akár holnapig, vagy holnap utánig. Persze a hím, már megint úgy pakolja, mint valami kabalababát, vállára vetve éri a pillanat megint.*
- Hé! Milyen mese? *Szemrehányó a hangsúly, hisz szó sincs meséről.* Tegyél le és megtudod! *veti be újra a kosárral való nyomatékot is, mindjárt kétszer a mélységi hím hátsójára.*
- Sikítok! *fenyegetőzik lábával is kalimpálva, ahogy a zsákmányok szoktak, és mert borzasztó kényelmetlen így, vállra dobva, kiszolgáltatva.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-16 13:10:39
Üzenet elküldve: 2019-06-16 13:10:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Az az iménti pillanat úgy illan el, mintha csak a képzelete szüleménye lett volna. Nem az volt. Ezt észben kell tartania. De a lány válaszából kitűnik, hogy ő maga talán észre sem vette, amikor arra a pár szívdobbanásra átlépett egy határt régi önmagával szemben. Viszont fogja még látni a nőstényke ezen arcát, ebben biztos. A legjobban talán az rémíti meg ebben, hogy egy része már most éhesen várja a pillanatot.
- Nem akarom, hogy ugyanolyan legyél, mint régen *mondja.* - Ez az erő, amit magadra öltöttél, határtalanul büszkévé tesz engem. Minden seb, minden alkalom, amikor elértek a karmaid, kis egérvadász *mosolyodik, felidézve a napot, amikor a házikedvencnek bélyegzett nőstényke kis híján romba döntötte a kunyhót a gombszemű betolakodó miatt.
~Pernye és vér~ Volt idő, amikor fivére oldalán, az övéiket vezetve ez volt a legdiadalmasabb éke egy harcosnak. És, az egekre, sokszor viselték. Büszkén. A bosszú felszentelte őket, s minél több vér folyt el, a bosszú annál magasztosabbá emelte a még több ölésre hívó kürtök szavát.
Nem hagyja, hogy az a könnycsepp a porba hulljon. Ajkával itatja fel az állacskáról. Nedves nyomát is lecsókolja a lány arcáról, hogy végül e sós vallomás ízét megossza a nősténykével. Hosszan és forrón.
- Holnapig még várniuk kell *súgja a csók utószavába.* - Hiszen még be kell hajtanom a jussomat *mondja.* - Az pedig eltarthat egy darabig.
*Egyértelmű, hogy továbbra se tervezi feladni álláspontját a győzelmével kapcsolatban.*
- Hol is tartottunk? *kérdi tűnődve, de a következő pillanatban már kapja is ismét a vállára az önhatalmúlag kijelölt hadizsákmányt.*
- Nőstényke, mondd csak, hogy is volt ez a mese arról, hogy legyőztél egy hírhedt mélységi harcost? *Sosem árt egy kis olaj arra a tűzre, mielőtt ágyba viszi a kicsikét. Akár a fűszer egy jó ebéden. Ettől lesz igazán ízletes az édes leányhús.*
*Az az iménti pillanat úgy illan el, mintha csak a képzelete szüleménye lett volna. Nem az volt. Ezt észben kell tartania. De a lány válaszából kitűnik, hogy ő maga talán észre sem vette, amikor arra a pár szívdobbanásra átlépett egy határt régi önmagával szemben. Viszont fogja még látni a nőstényke ezen arcát, ebben biztos. A legjobban talán az rémíti meg ebben, hogy egy része már most éhesen várja a pillanatot.
- Nem akarom, hogy ugyanolyan legyél, mint régen *mondja.* - Ez az erő, amit magadra öltöttél, határtalanul büszkévé tesz engem. Minden seb, minden alkalom, amikor elértek a karmaid, kis egérvadász *mosolyodik, felidézve a napot, amikor a házikedvencnek bélyegzett nőstényke kis híján romba döntötte a kunyhót a gombszemű betolakodó miatt.
~Pernye és vér~ Volt idő, amikor fivére oldalán, az övéiket vezetve ez volt a legdiadalmasabb éke egy harcosnak. És, az egekre, sokszor viselték. Büszkén. A bosszú felszentelte őket, s minél több vér folyt el, a bosszú annál magasztosabbá emelte a még több ölésre hívó kürtök szavát.
Nem hagyja, hogy az a könnycsepp a porba hulljon. Ajkával itatja fel az állacskáról. Nedves nyomát is lecsókolja a lány arcáról, hogy végül e sós vallomás ízét megossza a nősténykével. Hosszan és forrón.
- Holnapig még várniuk kell *súgja a csók utószavába.* - Hiszen még be kell hajtanom a jussomat *mondja.* - Az pedig eltarthat egy darabig.
*Egyértelmű, hogy továbbra se tervezi feladni álláspontját a győzelmével kapcsolatban.*
- Hol is tartottunk? *kérdi tűnődve, de a következő pillanatban már kapja is ismét a vállára az önhatalmúlag kijelölt hadizsákmányt.*
- Nőstényke, mondd csak, hogy is volt ez a mese arról, hogy legyőztél egy hírhedt mélységi harcost? *Sosem árt egy kis olaj arra a tűzre, mielőtt ágyba viszi a kicsikét. Akár a fűszer egy jó ebéden. Ettől lesz igazán ízletes az édes leányhús.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-16 03:22:30
Üzenet elküldve: 2019-06-16 03:22:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
*Végül a harcuk befejeződik Vlendor pedig szusszanhat egyet. Rég nem volt már része ennyi mozgásban. Méghozzá egy méltó ellenféllel szemben. Most már biztos, hogy olyan mint azelőtt és az a sérülés nem hagyott rajta nyomot.*
-Én is szívesebben küzdenék az oldaladon.
*Neki nem kell segítség ahhoz, hogy felálljon. Ezért is jó a könnyű bőrvért. Leveszi a sisakját, hogy megtörölje izzadó homlokát miközben hallgatja a meghívást amit örömmel is vesz.*
-Nekünk a pegazus jobban megfelelne. Az a szállásunk meg ott van ügyünk.
*Miközben beszél elindul a lovához, hogy kikösse.*
*Végül a harcuk befejeződik Vlendor pedig szusszanhat egyet. Rég nem volt már része ennyi mozgásban. Méghozzá egy méltó ellenféllel szemben. Most már biztos, hogy olyan mint azelőtt és az a sérülés nem hagyott rajta nyomot.*
-Én is szívesebben küzdenék az oldaladon.
*Neki nem kell segítség ahhoz, hogy felálljon. Ezért is jó a könnyű bőrvért. Leveszi a sisakját, hogy megtörölje izzadó homlokát miközben hallgatja a meghívást amit örömmel is vesz.*
-Nekünk a pegazus jobban megfelelne. Az a szállásunk meg ott van ügyünk.
*Miközben beszél elindul a lovához, hogy kikösse.*
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-16 01:36:31
Üzenet elküldve: 2019-06-16 01:36:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*A hév váratlanul taglózza le, szavai nyomán. Ilyen mohón még talán sosem ért hozzá Kharasshi, bár fogalma sincs, hogy mit mondhatott, amire így reagál a hím. Úgy volt, hogy megfejtik a győztes-vesztes dilemmát, lehetőleg kettesben, távol a város zajától. Käli jóslata szerint nagyjából reggelig, ha, minden pimaszkodást bevet, amit a rabolt nők szoktak. Mivel ebben meglehetősen nagy gyakorlata van, magabiztosan is áll a szemtelenkedéshez. Kharasshi kérdése is váratlan, és a reakciója is amit a válaszra ad. Éppen ezért kénytelen leereszkedni a földre, hisz némi körülményesség azért maradt még benne. annyi legalábbis, hogy ne engedje magát, egy város közepén. A hím azonban hullámzik, amire a holló hajú leány egyre inkább összevonja szemöldökét. Szigorúan pislog rá felfelé, amikor az ráfog a kezére, s úgy hallgatja végig. Vihar előtti csend, aminek illatát érezheti a hím, hisz volt már benne része. Érződik, hogy az a nő, aki lobbanékony természetével kritizálta a parti vendéglátást, nem veszett ki teljesen, csupán megerősödött. Lelkileg, és testileg is egyaránt.*
- Elmondtad már a kunyhóban is, hogy azt akarod, hogy emlékezzek mindenre. Hát emlékszem is. De nem leszek már sosem ugyan olyan. Rilkäline is én vagyok, de neki ott kellett volna halnia az erdőben. A vadász mentette meg, és te élesztetted újjá. *Hát elindult a lavina. Csendes szavai töretlen peregnek ajkairól.* Viseld el Kharasshi, hogy sosem leszek ugyan olyan. Hónapokat harcoltam veled a romok közt, erősebb vagyok testileg és lelkileg egyaránt, sosem-leszek-már-pontosan-olyan. *Szavait nyomatékkal szűri fogai közt, ahogy a kedves homlokának dönti homlokát. Egy remegő könnycsepp, mely szemét homályosítja el, majd megül az összezárt pillákon hintázva. Csak ő árulkodik arról, hogy amennyire kedvesek neki Kharasshi szavai, annyira fájnak is. Fogalma sincs, hogy most egy egér élete mennyit érne, bár sejti, hogy ugyan úgy nem engedné a tornácon agyoncsapni, csak legfeljebb másképp próbálná megoldani a helyzetet. Kevésbé volna kompromisszumkész. És a kiskapukat is hamarabb észrevenné.*
- De tévedsz, ha azt hiszed, hagynám az egeret veszni... *néz dacosan a fakó szemekbe. A feltételezés is sértő. Az viszont biztos, hogy sokkal több tartással áll majd szülei elé, ha egyáltalán otthon leli őket.*
- Rendben, *bólint a kérdésre egy aprót, amikor megemeli az állát a hím.* de csak akkor indulok, ha nem leszek csupa pernye és vér *suttogja. Vannak körülmények, amik mellett nem tud elmenni, bármennyit is változott eddig.* Mit gondolnak majd, ha így állítok be, s te nem különben *pislogja ki azt az álnok könnycseppet, mely végigfolyik az arcán, s állán meginog, mielőtt a romok közé a porba hullik. Ezzel tulajdonképpen elárulja, hogy szeretné, ha ő is vele menne. Nagyon is. Minden aggodalma ellenére is, amiről még korábban eset szó. Bár az erszényről egyelőre elterelődött a figyelem, azért Käli nem felejtette el, csupán most más került előtérbe.*
*A hév váratlanul taglózza le, szavai nyomán. Ilyen mohón még talán sosem ért hozzá Kharasshi, bár fogalma sincs, hogy mit mondhatott, amire így reagál a hím. Úgy volt, hogy megfejtik a győztes-vesztes dilemmát, lehetőleg kettesben, távol a város zajától. Käli jóslata szerint nagyjából reggelig, ha, minden pimaszkodást bevet, amit a rabolt nők szoktak. Mivel ebben meglehetősen nagy gyakorlata van, magabiztosan is áll a szemtelenkedéshez. Kharasshi kérdése is váratlan, és a reakciója is amit a válaszra ad. Éppen ezért kénytelen leereszkedni a földre, hisz némi körülményesség azért maradt még benne. annyi legalábbis, hogy ne engedje magát, egy város közepén. A hím azonban hullámzik, amire a holló hajú leány egyre inkább összevonja szemöldökét. Szigorúan pislog rá felfelé, amikor az ráfog a kezére, s úgy hallgatja végig. Vihar előtti csend, aminek illatát érezheti a hím, hisz volt már benne része. Érződik, hogy az a nő, aki lobbanékony természetével kritizálta a parti vendéglátást, nem veszett ki teljesen, csupán megerősödött. Lelkileg, és testileg is egyaránt.*
- Elmondtad már a kunyhóban is, hogy azt akarod, hogy emlékezzek mindenre. Hát emlékszem is. De nem leszek már sosem ugyan olyan. Rilkäline is én vagyok, de neki ott kellett volna halnia az erdőben. A vadász mentette meg, és te élesztetted újjá. *Hát elindult a lavina. Csendes szavai töretlen peregnek ajkairól.* Viseld el Kharasshi, hogy sosem leszek ugyan olyan. Hónapokat harcoltam veled a romok közt, erősebb vagyok testileg és lelkileg egyaránt, sosem-leszek-már-pontosan-olyan. *Szavait nyomatékkal szűri fogai közt, ahogy a kedves homlokának dönti homlokát. Egy remegő könnycsepp, mely szemét homályosítja el, majd megül az összezárt pillákon hintázva. Csak ő árulkodik arról, hogy amennyire kedvesek neki Kharasshi szavai, annyira fájnak is. Fogalma sincs, hogy most egy egér élete mennyit érne, bár sejti, hogy ugyan úgy nem engedné a tornácon agyoncsapni, csak legfeljebb másképp próbálná megoldani a helyzetet. Kevésbé volna kompromisszumkész. És a kiskapukat is hamarabb észrevenné.*
- De tévedsz, ha azt hiszed, hagynám az egeret veszni... *néz dacosan a fakó szemekbe. A feltételezés is sértő. Az viszont biztos, hogy sokkal több tartással áll majd szülei elé, ha egyáltalán otthon leli őket.*
- Rendben, *bólint a kérdésre egy aprót, amikor megemeli az állát a hím.* de csak akkor indulok, ha nem leszek csupa pernye és vér *suttogja. Vannak körülmények, amik mellett nem tud elmenni, bármennyit is változott eddig.* Mit gondolnak majd, ha így állítok be, s te nem különben *pislogja ki azt az álnok könnycseppet, mely végigfolyik az arcán, s állán meginog, mielőtt a romok közé a porba hullik. Ezzel tulajdonképpen elárulja, hogy szeretné, ha ő is vele menne. Nagyon is. Minden aggodalma ellenére is, amiről még korábban eset szó. Bár az erszényről egyelőre elterelődött a figyelem, azért Käli nem felejtette el, csupán most más került előtérbe.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-15 19:41:39
Üzenet elküldve: 2019-06-15 19:41:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
– Pontosan. Ha pedig mégis igazat mondanak, akkor meg te nem hiszel már nekik. Kész őrület! *Mosolyogva csóválja meg a fejét miközben mindketten közelebb sétálnak a harcolókhoz. A tusakodást éppen befejező párost elnézve megállapítja, hogy nem csak ő bíz nehezen Nixomiával, hanem Vlendornak is beletört a bicskája a páncélos harcosnőbe. Már csak Hathúrosban bízhatnak, hogy egy ügyes csellel egyszer megszelídíti majd Nixomiát.*
– Jól megdolgoztátok egymást. *Hangzik az elismerő kommentár Wilhorptól miután a harcolók kiegyeztek a döntetlenben. *
– Ezer örömmel *Gyorsan mozdul, hogy megragadja Nixomia karját és segítsen felállni neki. A művelet nem könnyű, mivel Wilhorp nem egy izompacsirta, a lovagnak öltözött lovagok pedig ugyebár elég nehezek. Egy nagyot nyög miközben felhúzza a másikat.*
– Remek ötlet. Már attól elfáradtam, hogy néztelek titeket. Meg ugye futottunk is. A Pegazus jó lesz? Vagy üzemel a Kósza Pinty is. *Tősgyökeres artheniori lévén magához ragadja kezdeményezést a választás terén.*
– Pontosan. Ha pedig mégis igazat mondanak, akkor meg te nem hiszel már nekik. Kész őrület! *Mosolyogva csóválja meg a fejét miközben mindketten közelebb sétálnak a harcolókhoz. A tusakodást éppen befejező párost elnézve megállapítja, hogy nem csak ő bíz nehezen Nixomiával, hanem Vlendornak is beletört a bicskája a páncélos harcosnőbe. Már csak Hathúrosban bízhatnak, hogy egy ügyes csellel egyszer megszelídíti majd Nixomiát.*
– Jól megdolgoztátok egymást. *Hangzik az elismerő kommentár Wilhorptól miután a harcolók kiegyeztek a döntetlenben. *
– Ezer örömmel *Gyorsan mozdul, hogy megragadja Nixomia karját és segítsen felállni neki. A művelet nem könnyű, mivel Wilhorp nem egy izompacsirta, a lovagnak öltözött lovagok pedig ugyebár elég nehezek. Egy nagyot nyög miközben felhúzza a másikat.*
– Remek ötlet. Már attól elfáradtam, hogy néztelek titeket. Meg ugye futottunk is. A Pegazus jó lesz? Vagy üzemel a Kósza Pinty is. *Tősgyökeres artheniori lévén magához ragadja kezdeményezést a választás terén.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-15 06:32:32
Üzenet elküldve: 2019-06-15 06:32:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
* Megy a földharc a két fél között, de eddig még egyikük sem tudott felülkerekedni a másikon. Végül is Vlendor elfogadja a lány ajánlatát és megegyeznek egy döntetlenben. Viszonozza a kézfogást és miután levette a sisakját kiterül a földön.*
– Jó harc volt. Nem szívesen harcolnék ellened éles helyzetben.* Mondja kifulladva. Egy jó darabig meg se próbál felállni a földről, mondjuk nem is nagyon bírna. Mikor már úgy érzi, hogy eleget szusszant akkor segítséget kér a többiektől.*
– Valaki segítsen felállni innen. Olyan vagyok mint egy hátára esett teknős.* Közben a felé legközelebb álló személy felé nyújtja a kezét. Ha sikerült felállnia, akkor elkezdi összeszedegetni a szanaszét heverő felszerelését.*
– Én nagyon megéheztem ebben a jó kis viadalban. Mit szólnátok, ha ennénk valamit?* Kérdezi meg a bandától.*
A hozzászólás írója (Nixomia Grendaer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.15 08:07:20
* Megy a földharc a két fél között, de eddig még egyikük sem tudott felülkerekedni a másikon. Végül is Vlendor elfogadja a lány ajánlatát és megegyeznek egy döntetlenben. Viszonozza a kézfogást és miután levette a sisakját kiterül a földön.*
– Jó harc volt. Nem szívesen harcolnék ellened éles helyzetben.* Mondja kifulladva. Egy jó darabig meg se próbál felállni a földről, mondjuk nem is nagyon bírna. Mikor már úgy érzi, hogy eleget szusszant akkor segítséget kér a többiektől.*
– Valaki segítsen felállni innen. Olyan vagyok mint egy hátára esett teknős.* Közben a felé legközelebb álló személy felé nyújtja a kezét. Ha sikerült felállnia, akkor elkezdi összeszedegetni a szanaszét heverő felszerelését.*
– Én nagyon megéheztem ebben a jó kis viadalban. Mit szólnátok, ha ennénk valamit?* Kérdezi meg a bandától.*
A hozzászólás írója (Nixomia Grendaer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.15 08:07:20
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-14 23:56:05
Üzenet elküldve: 2019-06-14 23:56:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
-Tudod milyenek a nők. Sose azt mondják, amire gondolnak. Vagy ha azt mondják, akkor csak azt akarják, hogy azt hidd, hogy azt mondják.
*Válaszol Wilhorpnak, ahogy közelebb sétál, hogy jobban lássa ezt a pompás harcot. A helyzet egyre fokozódik. Bár magához a harcászathoz nem sokat ért, de ettől függetlenül borzasztóan élvezi, mint külső szemlélő. Valószínűleg nem szívesen lenne most egyikük helyében sem, de azért így kívülről bele tudja élni magát, és el tudja képzelni, hogy talán majd egy napon ő is így fog küzdeni. Reményei szerint egy hasonlóan vonzó teremtéssel, nem pedig mondjuk egy nagy batár ork ellen. Az nem lenne túl vonzó, még így gondolatban sem.*
-Azért hagyjatok erőt későbbre is, talán szükségetek lesz rá.
*Szól oda nekik, mintha bármi joga lenne hozzá, de azért egy kellemes, tréfás intés ez inkább, mintsem hogy komolyan dorgálná őket, s közben jót is mosolyog a pároson.*
-Tudod milyenek a nők. Sose azt mondják, amire gondolnak. Vagy ha azt mondják, akkor csak azt akarják, hogy azt hidd, hogy azt mondják.
*Válaszol Wilhorpnak, ahogy közelebb sétál, hogy jobban lássa ezt a pompás harcot. A helyzet egyre fokozódik. Bár magához a harcászathoz nem sokat ért, de ettől függetlenül borzasztóan élvezi, mint külső szemlélő. Valószínűleg nem szívesen lenne most egyikük helyében sem, de azért így kívülről bele tudja élni magát, és el tudja képzelni, hogy talán majd egy napon ő is így fog küzdeni. Reményei szerint egy hasonlóan vonzó teremtéssel, nem pedig mondjuk egy nagy batár ork ellen. Az nem lenne túl vonzó, még így gondolatban sem.*
-Azért hagyjatok erőt későbbre is, talán szükségetek lesz rá.
*Szól oda nekik, mintha bármi joga lenne hozzá, de azért egy kellemes, tréfás intés ez inkább, mintsem hogy komolyan dorgálná őket, s közben jót is mosolyog a pároson.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-13 22:06:40
Üzenet elküldve: 2019-06-13 22:06:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Hallgatja a lány szavait, teste önkéntelenül felel a mozdulataira. Tenyerei a combok alá fordulnak, hogy megtartsák a nősténykét. Nézi a kékek szilaj csillogását, s csak most szembesül teremtményével igazán. Olyan hangon szólal, amit a kezdetektől a nyelvére kívánt, úgy simul hozzá, amire a vére mindig vágyott. Markolja a formás kis combokat, a gömbölyű hátsót. A csípőt a csípőjéhez szorítja. Beleszédül a pillanatba. Az ösztön viharként söpör félre mindent a nőstényke útjából, Kharasshi húsába vájja karmait és húzza, hogy itt az üszkös romokon üljenek nászt, borzalom vetette ágyon ezzel az ádázzá lett fakóvérűvel, aki méltán lehetne akár egy az övéi közül. Immár nagyon is jól beszéli azt a fekete nyelvet, amin a hím gondolatai mozognak. Sosem akarta még ennyire.
Az ujjacskák simítása rázza fel. A mellkasán viselt rovásokat érinti. Azokat, melyek az ő akaratából kerültek oda. Oda se kell pillantania. Nagyon jól tudja, hol feketéllik az utolsó. Az, amelyik Ydriss miatt került oda, mert el akarta temetni magában, mert a lelke mélyén tudta, hogy egy részének bizony gyilkosává lett. Käli ujjai ott érintik, ahol a következőnek lenne hely. A késsel metszett első rovás felső pereménél, mintha az arénában szerzett "trófeák" ott sem lennének. A simítás nyomán a bőrére kéretőzik az újabb jel, melyet kiérdemelt. Egy újabb halál, melyet magának jegyez.*
- Nem *fog rá az immár ismét a saját lábán álló lány kezére.* - Käli, én tévedtem. *A tenyeret kinyitva szorítja a mellkasán sorakozó rovásokra.* - Nem lett volna szabad ilyet kérnem tőled.
*Feldúlta ez az egész. A lány szavai, a tükör, amit elé tartottak.*
- Nem temethetjük el, akik voltunk. Akkor sem, ha könnyebb úgy. *Homlokát a nőstényének dönti.* - Az a Rilkäline talán gyengébb volt, de... nem akarom, hogy eltemesd. Állj elé és védelmezd őt. Ne úgy emlékezz rá, mint aki akkor éjjel cserben hagyott. Emlékezz rá úgy, ahogy felnőtt, ahogy szeretett, amilyen boldog, egyszerű reményekkel tudott a jövőbe nézni. *Elfacsarodik a szíve, hiszen élete legcsodálatosabb időszaka volt, amikor Ydriss előcsalta belőle ezeket az érzéseket. Talán bolondot csinált magából, amikor elhitte, hogy egy magafajtának lehet olyan jövője: elbújva a világ elől, puritán idillbe, egyszerű életbe csendesedve. De ha csak egy perc szédült álom is volt, ha mindennél jobban fájt is az ébredés, akkor is a része.* - Nem akarom, hogy elveszítsd a szívednek azt a részét. Azt a kis fakóvérűt, akit meg tudtam zsarolni egy egér életével *húzza ölelésébe a lányt, míg egy mély sóhajjal rendezi a vonásait.*
- Kész vagy indulni *néz a szemébe újra* - amint beszéltél a szüleiddel. Aztán elmegyünk az erdőbe a jegyesed sírjához. Mert az a férfi, aki az életét adta érted, megérdemli, hogy békére leljen a tiédben.
*Ujjai az állacska alá simulnak, hogy kissé megemeljék azt.*
- Rendben?
*Hallgatja a lány szavait, teste önkéntelenül felel a mozdulataira. Tenyerei a combok alá fordulnak, hogy megtartsák a nősténykét. Nézi a kékek szilaj csillogását, s csak most szembesül teremtményével igazán. Olyan hangon szólal, amit a kezdetektől a nyelvére kívánt, úgy simul hozzá, amire a vére mindig vágyott. Markolja a formás kis combokat, a gömbölyű hátsót. A csípőt a csípőjéhez szorítja. Beleszédül a pillanatba. Az ösztön viharként söpör félre mindent a nőstényke útjából, Kharasshi húsába vájja karmait és húzza, hogy itt az üszkös romokon üljenek nászt, borzalom vetette ágyon ezzel az ádázzá lett fakóvérűvel, aki méltán lehetne akár egy az övéi közül. Immár nagyon is jól beszéli azt a fekete nyelvet, amin a hím gondolatai mozognak. Sosem akarta még ennyire.
Az ujjacskák simítása rázza fel. A mellkasán viselt rovásokat érinti. Azokat, melyek az ő akaratából kerültek oda. Oda se kell pillantania. Nagyon jól tudja, hol feketéllik az utolsó. Az, amelyik Ydriss miatt került oda, mert el akarta temetni magában, mert a lelke mélyén tudta, hogy egy részének bizony gyilkosává lett. Käli ujjai ott érintik, ahol a következőnek lenne hely. A késsel metszett első rovás felső pereménél, mintha az arénában szerzett "trófeák" ott sem lennének. A simítás nyomán a bőrére kéretőzik az újabb jel, melyet kiérdemelt. Egy újabb halál, melyet magának jegyez.*
- Nem *fog rá az immár ismét a saját lábán álló lány kezére.* - Käli, én tévedtem. *A tenyeret kinyitva szorítja a mellkasán sorakozó rovásokra.* - Nem lett volna szabad ilyet kérnem tőled.
*Feldúlta ez az egész. A lány szavai, a tükör, amit elé tartottak.*
- Nem temethetjük el, akik voltunk. Akkor sem, ha könnyebb úgy. *Homlokát a nőstényének dönti.* - Az a Rilkäline talán gyengébb volt, de... nem akarom, hogy eltemesd. Állj elé és védelmezd őt. Ne úgy emlékezz rá, mint aki akkor éjjel cserben hagyott. Emlékezz rá úgy, ahogy felnőtt, ahogy szeretett, amilyen boldog, egyszerű reményekkel tudott a jövőbe nézni. *Elfacsarodik a szíve, hiszen élete legcsodálatosabb időszaka volt, amikor Ydriss előcsalta belőle ezeket az érzéseket. Talán bolondot csinált magából, amikor elhitte, hogy egy magafajtának lehet olyan jövője: elbújva a világ elől, puritán idillbe, egyszerű életbe csendesedve. De ha csak egy perc szédült álom is volt, ha mindennél jobban fájt is az ébredés, akkor is a része.* - Nem akarom, hogy elveszítsd a szívednek azt a részét. Azt a kis fakóvérűt, akit meg tudtam zsarolni egy egér életével *húzza ölelésébe a lányt, míg egy mély sóhajjal rendezi a vonásait.*
- Kész vagy indulni *néz a szemébe újra* - amint beszéltél a szüleiddel. Aztán elmegyünk az erdőbe a jegyesed sírjához. Mert az a férfi, aki az életét adta érted, megérdemli, hogy békére leljen a tiédben.
*Ujjai az állacska alá simulnak, hogy kissé megemeljék azt.*
- Rendben?
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-13 11:47:11
Üzenet elküldve: 2019-06-13 11:47:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Gyanakvón ráncolódik szemöldöke, mikor Kilvard tagadja, hogy ismerne gondolatolvasót, pedig ismeri Abogrot. Tévedett volna mégis? De a nyakát merné tenni rá, hogy a mágus olyasmire reagált, amit hangosan nem mondott ki. Vagy talán leplezni próbálná Kilvard a képességét? Pedig most jól jönne, nyugodtabb lenne, ha belenézne Bervold gondolataiba.*
- Hm. Na és a mestered? Ő is tud.
*Talán ez a magabiztos leleplezés megenyhíti, ha csak titkolózni próbál. Ha nem, akkor nem erősködik tovább. A barlang továbbra sem tetszik neki, de Kilvardot nem hagyja teljesen egyedül bemenni. Jó ötletnek tartja, hogy a többiek kint maradnak, szíve szerint máris menne tovább másfelé. A tudós ember kíváncsiskodását őrködő szemmel kíséri, ő a barlangot igyekszik felmérni, Bervold szerint van egy keskeny járat a túloldalon. Szemei aztán elkerekednek, mikor a "kövek" életre kelnek.*
- Csapda! Hátra!
*Rántja elő kardját, és ugrásra készen lép közelebb a mágus irányába, hogy ha nem tud időben mozdulni, akkor kardjával védelmet nyújthasson neki, amennyiben a lény lecsapna rá. Beugrani azonban nem akarna rögtön a bestia hatókörébe, ha nem muszáj. Csak akkor teszi meg, ha a szörnyeteg támadásba lendül.
Ellenkező esetben inkább igyekszik gyorsan átlátni a helyzetet. Ekkora bestia ellen nem szívesen harcolna, de már nem valószínű, hogy ki tudnak térni előle, feltehetően a bejáraton utánuk tudna jönni. Szerencsére még csak fenyeget, ezért mer egyáltalán mérlegelésre gondolni.*
- Hova hoztál, Bervold? Erről nem meséltél...
*Erősödik meg gyanúja, hogy áruló lehet a csapatban. Eléggé ijedten nézelődött a férfi befelé. Hacsak... hacsak nem azzal keltették életre, hogy hozzáértek. Talán valami varázslat?*
*Gyanakvón ráncolódik szemöldöke, mikor Kilvard tagadja, hogy ismerne gondolatolvasót, pedig ismeri Abogrot. Tévedett volna mégis? De a nyakát merné tenni rá, hogy a mágus olyasmire reagált, amit hangosan nem mondott ki. Vagy talán leplezni próbálná Kilvard a képességét? Pedig most jól jönne, nyugodtabb lenne, ha belenézne Bervold gondolataiba.*
- Hm. Na és a mestered? Ő is tud.
*Talán ez a magabiztos leleplezés megenyhíti, ha csak titkolózni próbál. Ha nem, akkor nem erősködik tovább. A barlang továbbra sem tetszik neki, de Kilvardot nem hagyja teljesen egyedül bemenni. Jó ötletnek tartja, hogy a többiek kint maradnak, szíve szerint máris menne tovább másfelé. A tudós ember kíváncsiskodását őrködő szemmel kíséri, ő a barlangot igyekszik felmérni, Bervold szerint van egy keskeny járat a túloldalon. Szemei aztán elkerekednek, mikor a "kövek" életre kelnek.*
- Csapda! Hátra!
*Rántja elő kardját, és ugrásra készen lép közelebb a mágus irányába, hogy ha nem tud időben mozdulni, akkor kardjával védelmet nyújthasson neki, amennyiben a lény lecsapna rá. Beugrani azonban nem akarna rögtön a bestia hatókörébe, ha nem muszáj. Csak akkor teszi meg, ha a szörnyeteg támadásba lendül.
Ellenkező esetben inkább igyekszik gyorsan átlátni a helyzetet. Ekkora bestia ellen nem szívesen harcolna, de már nem valószínű, hogy ki tudnak térni előle, feltehetően a bejáraton utánuk tudna jönni. Szerencsére még csak fenyeget, ezért mer egyáltalán mérlegelésre gondolni.*
- Hova hoztál, Bervold? Erről nem meséltél...
*Erősödik meg gyanúja, hogy áruló lehet a csapatban. Eléggé ijedten nézelődött a férfi befelé. Hacsak... hacsak nem azzal keltették életre, hogy hozzáértek. Talán valami varázslat?*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-12 09:13:40
Üzenet elküldve: 2019-06-12 09:13:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
*Vlendor nem az a fajta fickó aki könnyen feladná. Egy a barbár makacsság mentette meg az életét sokszor. Most is sikerül meglepnie az ellenfelét és a lányt ledönteni a lábáról. Ezek után viszont nem a felállás rész következik. Esze ágában sincs. A földharc mocskos és kicsit se elegáns művészetében próbálja most összemérni magát a lánnyal. Akit nem kell félteni. Eldobja a fegyvereit és ő is nekiesik a barbárnak. Megfeszülnek Vlendor izmai és folyik róla a veríték ahogy próbál ellentartani a másiknak aki egy nagyon jó taktikát is választott. A puszta súlyával igyekszik felülkerekedni a másikon. Éles küzdelemben ez a helyzet veszélyes lehetne számára már csak a férfi sisakján lévő szarvak miatt is, de nem akar sérülést okozni így csak a testi erejével áll ellen. Elég elnyújtott és szenvedős birkózásnak nézhetnek elébe mert nem adja magát olyan könnyen. Igyekszik a mozgékonyságát és az erejét kihasználni és úgy kizökkenteni a lányt a súlyából, hogy ő kerüljön felülre. Ha elhangzik a kérdés akkor bólint.*
-Rendben. Szép volt.
*Nyújtja a kezét.*
*Vlendor nem az a fajta fickó aki könnyen feladná. Egy a barbár makacsság mentette meg az életét sokszor. Most is sikerül meglepnie az ellenfelét és a lányt ledönteni a lábáról. Ezek után viszont nem a felállás rész következik. Esze ágában sincs. A földharc mocskos és kicsit se elegáns művészetében próbálja most összemérni magát a lánnyal. Akit nem kell félteni. Eldobja a fegyvereit és ő is nekiesik a barbárnak. Megfeszülnek Vlendor izmai és folyik róla a veríték ahogy próbál ellentartani a másiknak aki egy nagyon jó taktikát is választott. A puszta súlyával igyekszik felülkerekedni a másikon. Éles küzdelemben ez a helyzet veszélyes lehetne számára már csak a férfi sisakján lévő szarvak miatt is, de nem akar sérülést okozni így csak a testi erejével áll ellen. Elég elnyújtott és szenvedős birkózásnak nézhetnek elébe mert nem adja magát olyan könnyen. Igyekszik a mozgékonyságát és az erejét kihasználni és úgy kizökkenteni a lányt a súlyából, hogy ő kerüljön felülre. Ha elhangzik a kérdés akkor bólint.*
-Rendben. Szép volt.
*Nyújtja a kezét.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-11 01:23:11
Üzenet elküldve: 2019-06-11 01:23:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csibészek//
*Bervold láthatóan megszeppen attól, hogy Tozeya kimondja, éppen azokat a szörnyeket keresik. Sejthette ezt ő már magától is, de így kimondva valóban veszélyes vállalkozásnak tűnik a kaland.
Kilvard kérdésére a lány megosztja aggodalmait a varázslóval, de sajnos kérdéseikre, félelmeikre idelent nem kaphatnak választ, csak ha tovább mennek és maguk járnak a végére.
A csapat a kialakult sorrendben halad előre egészen a zölden derengő-ragyogó barlangteremig, amelyre Bervold azt mondja, az az a terem. Zeyában kérdések egész sora elevenedik meg, de a kérdéseknek sajnos a szokásos vége lesz csak. Megválaszolatlanok maradnak. Egyetlen kérdésére kaphat csak választ, amelyet Kilvardhoz intézhet.
Grem Roddot támogatva Bervolddal lemaradnak kissé, Uzazd a hátvédként őrzi a barlangjáratot mögöttük, miközben Kilvard és a lány szemrevételezheti a moha fényétől derengő termet, de mielőtt valóban felfedeznék, újabb kérdéssel él a mágus felé.
A térképpel kapcsolatos válasz után a gondolatolvasás lehetőségére is sor kerül, de Kilvard nemleges válasszal él, majd megközelíti az egyik pajzsformájú kőnek látszó dolgot. Simítására rá kell jönnie, hogy mintha nem is kőből volna, hanem valami más anyagból, de elsőre nem tud rájönni. Kemény és tömör, de nem olyan rideg, mint a kövek körülötte.
Tozeya mögötte áll, a többiek kintről szemlélik őket a zöld derengésben, amikor idegen, kattogó hangra figyelhetnek fel, amely mintha a két pajzsszerű kő közüli rakásból jönne. Ám mielőtt Kilvard mozdulhatna, a kőrakás és a különös első látásra pajzs alakú köveknek hitt dolgok megmozdulnak.
Pillanatok alatt a "kövek" lábakat növesztenek, majd hosszú, ízelt farkat, melynek végén kardnyi tüske mered harciasan. A pajzs alakú kövek között feltűnik a test is, mely csaknem két méter hosszú lehet. A kitinpáncélra szinte teljesen ráépültek a kövek, tökéletesen elrejtve őt a környezetében, amelyre a zöld derengés is rásegített. Eszményi csapda.
Ollóit vészjóslón csattogtatva emelkedik fel, kattogó hangot hallatva, farkát meglóbálja maga mögött, mintha csak elijeszteni akarná a barlangterembe tévedt kalandozókat.
Kilvard van közelebb, de reagálni még tud, sok múlhat a gyorsaságán, Tozeya pedig távolabb áll, így neki több lehetősége adódhat.
Uzazd megindul a terem felé, kezében fegyverei, Rodd is előkapja tőreit, Grem és Bervold pedig gyorsan fedezéket keres, nekik nem sok esélye lehet egy ilyen ragadozó ellen.
Ha valaki kicsit tájékozottabb a ritka bestiák terén, felismerheti a legendák Nassikyjét, amellyel, föld alatti élőhelyét tekintve, szerencsére ritkán találkoznak a felszínen élők. Ám most a csapatnak nincs ilyen szerencséje, ők éppen belefutottak egybe.*
*Bervold láthatóan megszeppen attól, hogy Tozeya kimondja, éppen azokat a szörnyeket keresik. Sejthette ezt ő már magától is, de így kimondva valóban veszélyes vállalkozásnak tűnik a kaland.
Kilvard kérdésére a lány megosztja aggodalmait a varázslóval, de sajnos kérdéseikre, félelmeikre idelent nem kaphatnak választ, csak ha tovább mennek és maguk járnak a végére.
A csapat a kialakult sorrendben halad előre egészen a zölden derengő-ragyogó barlangteremig, amelyre Bervold azt mondja, az az a terem. Zeyában kérdések egész sora elevenedik meg, de a kérdéseknek sajnos a szokásos vége lesz csak. Megválaszolatlanok maradnak. Egyetlen kérdésére kaphat csak választ, amelyet Kilvardhoz intézhet.
Grem Roddot támogatva Bervolddal lemaradnak kissé, Uzazd a hátvédként őrzi a barlangjáratot mögöttük, miközben Kilvard és a lány szemrevételezheti a moha fényétől derengő termet, de mielőtt valóban felfedeznék, újabb kérdéssel él a mágus felé.
A térképpel kapcsolatos válasz után a gondolatolvasás lehetőségére is sor kerül, de Kilvard nemleges válasszal él, majd megközelíti az egyik pajzsformájú kőnek látszó dolgot. Simítására rá kell jönnie, hogy mintha nem is kőből volna, hanem valami más anyagból, de elsőre nem tud rájönni. Kemény és tömör, de nem olyan rideg, mint a kövek körülötte.
Tozeya mögötte áll, a többiek kintről szemlélik őket a zöld derengésben, amikor idegen, kattogó hangra figyelhetnek fel, amely mintha a két pajzsszerű kő közüli rakásból jönne. Ám mielőtt Kilvard mozdulhatna, a kőrakás és a különös első látásra pajzs alakú köveknek hitt dolgok megmozdulnak.
Pillanatok alatt a "kövek" lábakat növesztenek, majd hosszú, ízelt farkat, melynek végén kardnyi tüske mered harciasan. A pajzs alakú kövek között feltűnik a test is, mely csaknem két méter hosszú lehet. A kitinpáncélra szinte teljesen ráépültek a kövek, tökéletesen elrejtve őt a környezetében, amelyre a zöld derengés is rásegített. Eszményi csapda.
Ollóit vészjóslón csattogtatva emelkedik fel, kattogó hangot hallatva, farkát meglóbálja maga mögött, mintha csak elijeszteni akarná a barlangterembe tévedt kalandozókat.
Kilvard van közelebb, de reagálni még tud, sok múlhat a gyorsaságán, Tozeya pedig távolabb áll, így neki több lehetősége adódhat.
Uzazd megindul a terem felé, kezében fegyverei, Rodd is előkapja tőreit, Grem és Bervold pedig gyorsan fedezéket keres, nekik nem sok esélye lehet egy ilyen ragadozó ellen.
Ha valaki kicsit tájékozottabb a ritka bestiák terén, felismerheti a legendák Nassikyjét, amellyel, föld alatti élőhelyét tekintve, szerencsére ritkán találkoznak a felszínen élők. Ám most a csapatnak nincs ilyen szerencséje, ők éppen belefutottak egybe.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-11 00:34:30
Üzenet elküldve: 2019-06-11 00:34:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
*Hogyan is figyelhetett volna Wilhorp Hathúros szavaira akkor, amikor Vlendor és Nixomia az évszázad kézitusáját vívják az orruk előtt a porban. Még a kikötői zugarénákban sem láthatna jobb mérkőzést. Amikor a páros a földre kerül, akkor leguggol, hogy úgy jobban lássa a verekedést.*
~Azt a jó mindenit neki! Azt se tudom már, éppen melyik üti melyiket. ~
*Észreveszi, hogy Hathúros megint hozzá beszél, úgyhogy egy pillanatra elszakítja a tekintetét a bunyóról és a tündérre néz.*
– Jó később is. Hát, együtt aludtunk, de kétlem, hogy beismerné, hogy mennyire kedvel. *Ezután újra a harcosoknak szenteli a figyelmét.*
– Gyerünk Nixomia! *Kiabálja oda a nőnek. Úgy látja, hogy már nem kell sok a lovagnő győzelméhez, nagyon bízik benne.*
*Hogyan is figyelhetett volna Wilhorp Hathúros szavaira akkor, amikor Vlendor és Nixomia az évszázad kézitusáját vívják az orruk előtt a porban. Még a kikötői zugarénákban sem láthatna jobb mérkőzést. Amikor a páros a földre kerül, akkor leguggol, hogy úgy jobban lássa a verekedést.*
~Azt a jó mindenit neki! Azt se tudom már, éppen melyik üti melyiket. ~
*Észreveszi, hogy Hathúros megint hozzá beszél, úgyhogy egy pillanatra elszakítja a tekintetét a bunyóról és a tündérre néz.*
– Jó később is. Hát, együtt aludtunk, de kétlem, hogy beismerné, hogy mennyire kedvel. *Ezután újra a harcosoknak szenteli a figyelmét.*
– Gyerünk Nixomia! *Kiabálja oda a nőnek. Úgy látja, hogy már nem kell sok a lovagnő győzelméhez, nagyon bízik benne.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-10 22:33:07
Üzenet elküldve: 2019-06-10 22:33:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
* Nixomia maga se hitte volna, hogy a nomád a földre kerül. Ezen meg is lepődik rendesen, mivel még folytatja a támadását arra amerre úgy gondolja, hogy Vlendor mozdult volna. A nomád azért észnél maradhatott, mivel sikerül neki valahogy a tovább mozgó lányt kibillenteni az egyensúlyából. A lánynak még éppen sikerül úgy fordulnia, hogy ne törje össze magát és a másikat se lapítsa ki. Vlendortól egy karnyújtásnyira ér földet. A buzogánya még esés közben kiesik a kezéből a pajzsától meg a földön igyekszik megszabadulni. Ha a barbár megpróbál felállni, akkor a lány azon igyekszik, hogy visszarántsa a földre. A földön lévő ellenfelét karjával átöleli, hogy ne tudjon mozogni és a felsőtestére helyezi a súlya egy részét. Ezt csak annyira teszi, hogy a másiknak ne legyen egyszerű a mozgás. Fájdalmat nem fog okozni vele, de azért érződni fog a súlya rendesen. Jól tudja ha a másik kiszabadul és sikerül felállnia is, akkor veszített, mivel az ő súlyával ez a művelet meglehetősen nehézkes és lassú folyamat. Viszont a földön fekve még egy ideig biztosan kitart majd. Egy dolog biztos, hogy messziről valószínűleg mulatságos látványt nyújtanak.*
– Mit szolnál, ha kiegyeznénk egy döntetlenben? * Kérdezi Vlendortól. Amennyiben beleegyezik, úgy lefordul a férfiról és a hatán fekve liheg. Ha a nomádnak az elején sikerül felállnia, vagy időközben kiszabadulnia a fogásából, akkor Nixomia meg se próbál felállni.*
* Nixomia maga se hitte volna, hogy a nomád a földre kerül. Ezen meg is lepődik rendesen, mivel még folytatja a támadását arra amerre úgy gondolja, hogy Vlendor mozdult volna. A nomád azért észnél maradhatott, mivel sikerül neki valahogy a tovább mozgó lányt kibillenteni az egyensúlyából. A lánynak még éppen sikerül úgy fordulnia, hogy ne törje össze magát és a másikat se lapítsa ki. Vlendortól egy karnyújtásnyira ér földet. A buzogánya még esés közben kiesik a kezéből a pajzsától meg a földön igyekszik megszabadulni. Ha a barbár megpróbál felállni, akkor a lány azon igyekszik, hogy visszarántsa a földre. A földön lévő ellenfelét karjával átöleli, hogy ne tudjon mozogni és a felsőtestére helyezi a súlya egy részét. Ezt csak annyira teszi, hogy a másiknak ne legyen egyszerű a mozgás. Fájdalmat nem fog okozni vele, de azért érződni fog a súlya rendesen. Jól tudja ha a másik kiszabadul és sikerül felállnia is, akkor veszített, mivel az ő súlyával ez a művelet meglehetősen nehézkes és lassú folyamat. Viszont a földön fekve még egy ideig biztosan kitart majd. Egy dolog biztos, hogy messziről valószínűleg mulatságos látványt nyújtanak.*
– Mit szolnál, ha kiegyeznénk egy döntetlenben? * Kérdezi Vlendortól. Amennyiben beleegyezik, úgy lefordul a férfiról és a hatán fekve liheg. Ha a nomádnak az elején sikerül felállnia, vagy időközben kiszabadulnia a fogásából, akkor Nixomia meg se próbál felállni.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:52:21
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:52:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
*Láthatóan elszállt Willhorp haragja, mivel nevetésbe kezd. ~Ah, nem figyelt a lényegre..~*
-Nem fontos, majd négyesben elmondom újra. Akkor hallhatja a barátnőd is. Tényleg, ti ketten...? Tudod.
*Szegezi a kérdést neki, bár annyira nem fontos, mégis kíváncsi a dologra. Közben a harcot szemléli, ahogy azok ketten püfölik egymást. Vélhetően, ahogy Strat a hatalmas harci tapasztalatával figyeli őket, biztosan fáradnak már mind a ketten, szóval lassan igen csak végeznek a küzdelemmel. Lassan elindult feléjük, de azért tartva a tisztes távolságot, nehogy az útjukba kerüljön.*
*Láthatóan elszállt Willhorp haragja, mivel nevetésbe kezd. ~Ah, nem figyelt a lényegre..~*
-Nem fontos, majd négyesben elmondom újra. Akkor hallhatja a barátnőd is. Tényleg, ti ketten...? Tudod.
*Szegezi a kérdést neki, bár annyira nem fontos, mégis kíváncsi a dologra. Közben a harcot szemléli, ahogy azok ketten püfölik egymást. Vélhetően, ahogy Strat a hatalmas harci tapasztalatával figyeli őket, biztosan fáradnak már mind a ketten, szóval lassan igen csak végeznek a küzdelemmel. Lassan elindult feléjük, de azért tartva a tisztes távolságot, nehogy az útjukba kerüljön.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:11:33
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:11:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
*Ha ez egy valódi harc lenne akkor Vlendor nem fárasztaná magát ennyire. Az eddigi harc alapján annyit megtudott már a szőkéről, hogy ne merje magában biztosra mondani, hogy egy igazi harcban ahol a mocskosabb trükkjeit használja biztosan legyőzné mert okozott már pár meglepetést neki. Ahogy most is. Azzal ahogy próbálta megmozgatni meg fárasztani csak-csak volt valamennyi hatással rá. De a próbálkozások, hogy kigáncsolja a szőkét teljesen sikertelenek voltak. Ügyes harcos volt mikor pedig erőt gyűjtött és hirtelen felöklelte a nomádot az olyan váratlanul érte Vlendor-t, hogy telibe is kapta a támadást és tényleg földre került. Ha látott még rá esélyt akkor még egyszer megpróbálta levenni a lábáról a lányt, de ha nem akkor széttárta a kezét és bólintott.*
-Rendben győztél.
*Azért neki is csorog a veríték a homlokáról. Szép küzdelem volt.*
*Ha ez egy valódi harc lenne akkor Vlendor nem fárasztaná magát ennyire. Az eddigi harc alapján annyit megtudott már a szőkéről, hogy ne merje magában biztosra mondani, hogy egy igazi harcban ahol a mocskosabb trükkjeit használja biztosan legyőzné mert okozott már pár meglepetést neki. Ahogy most is. Azzal ahogy próbálta megmozgatni meg fárasztani csak-csak volt valamennyi hatással rá. De a próbálkozások, hogy kigáncsolja a szőkét teljesen sikertelenek voltak. Ügyes harcos volt mikor pedig erőt gyűjtött és hirtelen felöklelte a nomádot az olyan váratlanul érte Vlendor-t, hogy telibe is kapta a támadást és tényleg földre került. Ha látott még rá esélyt akkor még egyszer megpróbálta levenni a lábáról a lányt, de ha nem akkor széttárta a kezét és bólintott.*
-Rendben győztél.
*Azért neki is csorog a veríték a homlokáról. Szép küzdelem volt.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-06-10 15:39:20
Üzenet elküldve: 2019-06-10 15:39:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Pimaszkodó megjegyzések, légből kapott fenyegetés, amivel a leányrablás ellen ágál. Nyomatékkal suhint a kosárkával is a hím hátsójára, minden egyes mondat végén. Arra nem számít, hogy hatásos is lesz, és valóban megáll alatta Kharasshi. Csodálkozó pillantással figyeli őt, de nem engedi magát letenni. Lábait a hím dereka köré fonja, kezét a nyaka köré, a széles háthoz nyomódó kosárka pedig a béklyó dísze is lehetne. Így néz szembe a fakó szemekkel, és a hideg zuhanyként érkező kérdéssel. Pillanatok telnek el míg válaszra nyitja a száját.*
- Rilkäline jegyesére vagy kíváncsi? *bujavörös ajkairól halkan peregnek a szavak. Nem tesz úgy, mint ha nem értette volna a kérdést, de tisztáznia kell, mert nem hagyhatja magát, és Kharasshit sem visszafelé nézni.*
- Rilkäline jegyese, Aerathel, az erdőben van *Akárcsak egy történet része volna, egy lányregény szereplője, úgy emlegeti Rilkäline-t és Aerathelt is. A Pegazusbéli első éjjelükön köttetett csendes egyezség mára teljesen a lány részévé vált. Nem tud másként gondolkodni, azon az úton pedig már jóval korábban elindult, akkor még nem is tudatosan. Az a keserű jószág, aki annak idején volt, mikor Kharasshi magával ragadta, szinte teljesen kiveszett már belőle, csupán emlék.
Lábával elengedi a derekát, s ha nem tartja vissza, földre ereszkedik. Egyik keze elindul a poros ingvállon, a pernyével s a füle felől vérrel pettyezett anyagon, s megbontja a felső két gombot. Pillantása követi a az ujjak útját, ahogy szabaddá teszi a rovások sorát, s rásimul az utolsó utáni, még csupán képzeletbeli jelre.*
- Rilkäline sem különben. Miért kérdezed? *kérdezi aztán felfelé pillantva. Nem lepné meg, ha Kharasshi látni szeretné, de ha így is van, minden további nélkül elvezetné oda. Már erősebb annál, mint hogy ettől összetörjön, vagy akár könny gyűljön a szemébe. Nem mintha nem izgulna emiatt, hogy mi lesz a kedves válasza, ezt a különös izgatottságot, még Kharasshi is észre veheti. Ám főleg miatta, nem önmaga miatt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Pimaszkodó megjegyzések, légből kapott fenyegetés, amivel a leányrablás ellen ágál. Nyomatékkal suhint a kosárkával is a hím hátsójára, minden egyes mondat végén. Arra nem számít, hogy hatásos is lesz, és valóban megáll alatta Kharasshi. Csodálkozó pillantással figyeli őt, de nem engedi magát letenni. Lábait a hím dereka köré fonja, kezét a nyaka köré, a széles háthoz nyomódó kosárka pedig a béklyó dísze is lehetne. Így néz szembe a fakó szemekkel, és a hideg zuhanyként érkező kérdéssel. Pillanatok telnek el míg válaszra nyitja a száját.*
- Rilkäline jegyesére vagy kíváncsi? *bujavörös ajkairól halkan peregnek a szavak. Nem tesz úgy, mint ha nem értette volna a kérdést, de tisztáznia kell, mert nem hagyhatja magát, és Kharasshit sem visszafelé nézni.*
- Rilkäline jegyese, Aerathel, az erdőben van *Akárcsak egy történet része volna, egy lányregény szereplője, úgy emlegeti Rilkäline-t és Aerathelt is. A Pegazusbéli első éjjelükön köttetett csendes egyezség mára teljesen a lány részévé vált. Nem tud másként gondolkodni, azon az úton pedig már jóval korábban elindult, akkor még nem is tudatosan. Az a keserű jószág, aki annak idején volt, mikor Kharasshi magával ragadta, szinte teljesen kiveszett már belőle, csupán emlék.
Lábával elengedi a derekát, s ha nem tartja vissza, földre ereszkedik. Egyik keze elindul a poros ingvállon, a pernyével s a füle felől vérrel pettyezett anyagon, s megbontja a felső két gombot. Pillantása követi a az ujjak útját, ahogy szabaddá teszi a rovások sorát, s rásimul az utolsó utáni, még csupán képzeletbeli jelre.*
- Rilkäline sem különben. Miért kérdezed? *kérdezi aztán felfelé pillantva. Nem lepné meg, ha Kharasshi látni szeretné, de ha így is van, minden további nélkül elvezetné oda. Már erősebb annál, mint hogy ettől összetörjön, vagy akár könny gyűljön a szemébe. Nem mintha nem izgulna emiatt, hogy mi lesz a kedves válasza, ezt a különös izgatottságot, még Kharasshi is észre veheti. Ám főleg miatta, nem önmaga miatt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131