//Kertész leszek, fát nevelek//
*A pincébe egy súlyos, kétszárnyú vasajtó vezet, egy vasrúddal is elzárt csapóajtó, de ahogy közelebb ér, Isqeha már nem is megy tovább: le van lakatolva.
Oda most úgy sem tud lemenni. Így marad még a padlás
a szemrevételezéshez, ha már a magas, hosszú, a padlásra vezető falétra ott áll a ház oldalában, annak nekitámasztva. A szalmazsák is be lett ígérve odafent szállásul, így úgy dönt, felmászik, és megnézi magának.
Kicsit nehezen, de kinyitja a tűzfalba vágott ajtót, és bekukucskál, az utolsó lépcsőfokon állva.
A félhomályba csak itt-ott világít be egy-egy szélesebb-keskenyebb fénypászma, feltárva Isq előtt a porszemek titkos életét és táncát. Hátul valóban lát valami halmokat, meg ládákat, amik közül az egyik akár egy szalmazsák is lehet.
A szarufák épeknek látszanak, legalábbis nincsenek megrogyva, annyit lát, hogy aztán szuvasak-e, vagy jó állapotban vannak, azt nem lehet innen megállapítani. A padlás meglehetősen tágas, középtájt pedig egy vaskos kémény nyúlik felfelé, a gerincen túlra.
Ennyi elég is neki, jó lesz éjszakára, bár valami lámpást kell szerezzen, meg előre kell majd cipelje onnan hátulról a szalmazsákot.
Lemászik, de előtte gondosan visszacsukja az ajtót.
Odalent vet egy pillantást Frankóra, a legelésző lóra, meg arra a részre, amit letaposott a kerítés mellett, meg a földön szanaszét heverő, nem túl esztétikus végtermékekre, ami számára nagyon is használható lehet majd. De ahhoz meg kell találja a talicskát, már ha van valahol valóban.
Először is előremegy, és megnézi magának azokat a szerszámokat, amiket Svir használt, dönti el.
A gereblye fejét már csak maga Teysus tartja benne a nyélben, meg egy rozsdás, meggörbített szög.
~Szükségem lesz majd egy jóval nagyobbra is.~
Az ásó még csak-csak, meg kell élezze majd, a kapa elég kicsi.
A hátsó rész tisztába tevéséhez meg feltétlenül szüksége lesz egy jó éles, kivert kaszára. Na arra nem fogadna, hogy találni fog.
Így aztán, megragadva az egyik óriás kupac gazt, amit még az ügyködő házigazda halmozott fel, hátraballag vele a sufnihoz, hogy megnézze, mit talál még a kis kamrában.
A gazt elcipeli egészen a kert hátsó sarkába, azt a részt kinevezve szemétdombnak, és csak azért nem trágyadombnak, mert a trágyával tervei vannak.
Aztán feltúrja a sufnit.
Rögtön az elején talál egy fenőkövet a tartójával együtt a kicsike szelemenfán, úgyhogy valahol kellene lennie kaszának is. Kellene, de nincs. Viszont van egy nagy fagereblye, igaz, hogy három foga ki van törve, de ezen Isqeha hamar segít: a késével kihasít három fogat egy fadarabból, amit a sufniban talál, meghegyezi őket, és szépen akkurátusan beilleszti és beleveri a helyére, a lukba. Megerősíti a drótot, és máris van egy pompás, nagy gereblyéje, amivel gyerekjáték lesz összehúznia a gazhalmokat.
A fenőkő pedig tökéletesen szolgál az ásó és a kapák (amiből talál még kettőt, egy nagyobbat is) megélezésére.
Ezek után meglátogatja a sufni mellett álldogáló budit, mely tevékenység eredményeképpen rábukkan a budi mögötti gazban rozsdásodó talicskára. Kiborítja belőle a belerohadt akármit, kipucolja, és előretolja, azután megfordul egy párszor, amíg el nem tűnik minden, amit a ház gazdája saját erejéből kipucolt addig a ház elől.
~Már csak az a kasza kellene.~ gondolja, miközben nekilát az ablakok alatt húzódó virágágyás átvizsgálásának, miután a délutánt azzal töltötte, hogy minden szál gazt kikapált, kihúzkodott és eltüntetett az első részen, és a kiszedett gyomot hátratolta az egyre magasabb domb tetejére hátul a sarokban.
Aztán a nap megkoronázásaképpen szemügyre veszi a tökéletesen kiszáradt, szerencsétlen futórózsa tövet. ~Ideje életet lehelni bele.~mormolja, azzal könnyedén megérinti, és átadja magát a mágia erejének.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.