//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
*Nagy figyelemmel hallgatja a magyarázatot, úgy fest, valóban szeretne tágabb képet kapni az őt körül ölelő világ dolgairól. Az arcán látszik, hogy logikusnak ítéli az eszmefuttatást, így már egészen más megvilágításba helyezve Learont, mint földbirtokost. Aztán már csak a teljes családfa levezetése utána szólal meg.*
-Azt hiszem így már világos. Hisz, ha ez így van, minden idődet felemészti a birtokról és az állatokról való gondoskodás. Hajnalban kelsz, ahogy világosodik és neki látsz a teendőknek. A feladatokat megosztjátok, így senkit nem terheltek túl. Azt tudom, hogy az veszélyes. *Bár nem részletezi, de hallotta már beszélni az apját olyasmiről, hogy ha a földművesre teljesíthetetlen adókat rónak, aránytalanul a parcella méretéhez képest, hamarabb betegszik meg vagy válik bármilyen baleset által munkaképtelenné. Ami aztán nem kis fejtörést és gondot okoz a továbbiakban, mind neki, mind az illető családjának. Amíg elégedett a bérlő, addig örömmel adózik is.*
-Azt olvastam, hogy az állatok nagyon hálás teremtmények, csak érteni kell a gondozásukhoz. *Még nem igazán van saját tapasztalata, főként úgy ismeri a dolgokat, ahogy azok a könyvekben levezetésre kerültek. Látszik is, hogy ahogy ez a téma kerül felvetésre, néha oda- odales a kecske irányába, de az ügyet sem vet a bámészkodóra, csak nyugodtan baktat a gazdája mellett.* - Csodálom, hogy a tömeg nem zavarta meg. A szagodról ismer fel téged? *Kérdez, csupán a szemei állásából lehet következtetni rá, hogy mire irányul az érdeklődés. De a gondolatai gyorsan szétszaladnak, mikor váratlanul a férfi felnevet a sajtos dolgon.*
-De ugye nem igazából? *Néz gyanakodva fel a férfire, mivel eddig ilyenről még nem hallott, de hasonlót már olvasott elvétve egy-egy mágiával foglalkozó könyvben. Viszont a tanítója óva intette, mert nem minden könyvben lapul igaz történet, vannak lódítások és szándékosan elferdített legendák, amelyek csupán elrettentés vagy félelemkeltés miatt születtek és kerültek lejegyzésre. Neki valahogy ez is annak tűnik, a légkörből ítélve pedig most már bizonyos benne, hogy amaz csupán viccnek szánta a dolgot.*
-Ha lehet, én akkor egy büdös, lyukas sajt szeretnék lenni, ami fél tehén méretű. *Jelenti ki, némi gondolkodást követően.*
-Diót más formában még nem láttam, de azt mondják, nagyon kemény héja van. Bizonyára akkor akad célszerszámod a feltörésére is. *Jegyzi a fejében a dolgokat, hogy ha legközelebb Learont meglátja, akkor minden bizonnyal a diós sajt ugorjon be egyből neki. Szeretné is nagyon megkóstolni, valamint megnézni hogyan is készül.* - A sajtot árulod is a piacon? Az erdei gyümölcsös nagyon jól hangzik. Az is ugyan olyan színű vagy a bogyók megszínezik? *Csak úgy csillognak a szemei, ahogy megjelenik a fejében a márványos lila és rózsaszín árnyalatú sajt.*
-Ezt teljes mértékben át tudom érezni. Nem szeretem, amikor a bölcs öregek nem tuják kerek perec megmondani mit kell tennem, hanem csak ködösítenek. Aztán én meg várjam meg, míg megérik a tudás és majd hirtelen beugrik. *Sóhajt gondterhelten. ~Persze, mert ez így szokott történni. ~ Menet közben egyre kellemetlenebb érzés fogja el, a romos épületek és a kihalt utcák láttán.*
-Szóval egy ilyen veszélyes helyen van a templom, elég kihalt hely, talán jobb is, hogy nem egyedül kell itt bóklásszak. *Csúszik ki a száján, majd felnéz hálás tekintettel a mellette sétáló férfire.*