//Második szál//
//Alissäe, Ambroggio//
- Á szóval ez amolyan...
*Ízlelgeti kicsit a kifejezést, mielőtt amaz elhagyná szép ajkait.*
- Örökletes státusz szimbólum. Na és mit érdemes tudni ezekről a thargokról? Már nem először említik meg nekem a déli népeket, de Lichanehben nyilván nem hallani róluk. Feltételezem ha ennyiszer szóbakerülnek, akkor érdemes jóban lenni velük.
*Meglepi, hogy Ambroggio a véleményét kérdezi, és tagadhatatlanul jól is esik neki, ennek jeleit viszont törekszik palástolni. Mivel az unalomba burkolózás már jól megy neki, ezért most is ezt a módszert választja.*
- Véleményemet valahova a kettő közé tenném. Nem vagyok az ellen, hogy valaki, aki meglátja a lehetőséget, él vele, és fáradtságon megküzd az elismerésért, az meg is kapja azt. Elvégre valahol atyáink atyjai is elindultak, és őket, illetve családjaikat nemessé kitartásuk, rátermettségük, körmönfontságuk, vagy más kiemelkedő képességeik tették.
*Ez akár meglepően nyitott, megértő gondolkodás lehet, ami talán az önző, és öntelt Alissäe egyébként nem sugallna. Ámbár itt még nem fejezte be, ezt egy újabb levegővétellel jelez beszélgetőpartnere felé.*
- Ugyanakkor tagadhatatlan a különbség aközött, aki nemesnek született, és azzá vált. Utóbbiak olyan, akár mondhatni bájosan esendőek.
*Kivételesen egy halovány mosoly is költözik arcára, amolyan huncut, élettel teli fajta, ami sejteti, hogy tud ő másmilyen is lenni. Ez viszont tünékeny csoda, és hamar tova is röppen, mint törékeny pillangó.*
- Nem tartom sokra a szegényeket.
*Jelenti ki, ezzel pedig szépen követve a vonalat, amit Ambroggio szabott a beszélgetésnek, és ami örömmel hajlandó is elfogadni.*
- Ez is csak az ostobaságukat bizonyítja. Semmi nem változott. Nyilván többnyire feltételezésekre támaszkodhatok, de amit látok, az igencsak beszédes. Azt látom, hogyha szebb jövőt akartak, akkor vagy nagyon ostobák voltak, vagy ez csak egy tetszetős eszme volt, ami mögé elrejthették valódi, önös érdekeiket, amiket talán maguknak sem szeretnének bevallani. Hiszen ki ne szeretné a pusztítást, egy kis hatalmat érezni a kezében? De hogy a lázadás sehová nem vezetett, csak még nagyobb nyomorhoz, ebben is biztos vagyok.
*Ugyanakkor kíváncsi a másik oldal véleményére is, és láthatóan türelmesen vár, hallgat, hogy Ambroggiois reflektálhasson rá, már amennyiben szeretne még bármit hozzászólni.*
- Mondanak is valami ocsmány környéket itt a városon belül. Csak futólag hallottam, de ez is csak azt bizonyítja, hogy a pórnép megfelelő iránymutatás, és szigorú keretek nélkül csak pusztulásba taszítja önmagát saját ostobasága miatt.
* Alissäe számára ez pont az idomítatlan kutya esete, akit ha nem nevelnek rendesen vad lesz, és az állandó stresszhelyzet miatt boldogtalan, de ha megfelelően betanítják, akkor kiegyensúlyozott, és boldog lehet szolgálata közben.*
- Egyértelműen. A züllöttség pedig csak gyengeség. Hány nagy ember lehetett volna még nagyobb, ha nem ejti őket rabul egy kecsesen ringó csípő látványa, vagy nem isszák teljesen ködösre ragyogó elméjüket. Ennek ellenére nem vetem meg, hiszen tagadhatatlanul érdekesebbek ezek, mint minden más.
*Bár őt igazán rabul egyik sem ejtette, legalábbis egyelőre. Talán az aréna lesz az első ilyen szenvedélye.*
- Még új vagyok Artheniorban, nem tudok provokatív titkokat, amikkel üzletelhetnénk. Hacsak drága családomról szólóak érdekelnének, amiket már jól lehet te is hallhattál pár nagyszájú, unatkozó szolgálólány szájából.
*A szóbeszédek legnagyobb varázsa pedig az, hogy sosem lehet tudni mennyi igaz belőlük, illetve szabadon tovább költhetőek is. Utóbbit különösképpen élvezi Alissäe.*
- Kakasviadal?
*Kérdezi, kis híján nevetve.*
- Komolytalanul hangzik.