Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-10 16:58:19
Üzenet elküldve: 2020-01-10 16:58:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
// Az edzés //
*Miután kicsit pihent, a sajátos módján felkel az asztalról, majd kinéz az ablakon.*
~ Ennyi lenne már az idő? Akkor jó lenne elindulnom vagy elkések.~
*Gyorsan felhúzza bojtos sapkáját, majd elhagyja irodáját. Kaszárnyában nagy sürgés forgás, Kerkiad nem szán rá időt, hogy megnézze mit csinálnak, inkább csak rohan a dolgára. Ahogy elhagyja a kaszárnyát, beérkezik a szegénynegyedbe. Ott se időzik sokat, hanem inkább rohan a dolgára. Ahogy beérkezve romvárosba, egyből elkezdi megkeresni a volt edzőtér romjait. Mikor megtalálja amit keres leül oda és várja Arelowot.*
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.02.12 10:17:13, a következő indokkal:
központozás; ba/be/ban/ben; időzik;
*Miután kicsit pihent, a sajátos módján felkel az asztalról, majd kinéz az ablakon.*
~ Ennyi lenne már az idő? Akkor jó lenne elindulnom vagy elkések.~
*Gyorsan felhúzza bojtos sapkáját, majd elhagyja irodáját. Kaszárnyában nagy sürgés forgás, Kerkiad nem szán rá időt, hogy megnézze mit csinálnak, inkább csak rohan a dolgára. Ahogy elhagyja a kaszárnyát, beérkezik a szegénynegyedbe. Ott se időzik sokat, hanem inkább rohan a dolgára. Ahogy beérkezve romvárosba, egyből elkezdi megkeresni a volt edzőtér romjait. Mikor megtalálja amit keres leül oda és várja Arelowot.*
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.02.12 10:17:13, a következő indokkal:
központozás; ba/be/ban/ben; időzik;
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-09 21:25:24
Üzenet elküldve: 2020-01-09 21:25:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Ha elhamarkodottan jelentett ki bármit is, hát így járt. A vándorokat nem köti semmiféle eskü vagy kódex, hogy kitartsanak a véleményük mellett, sőt kifejezetten ajánlott meggondolniuk magukat időnként, az életben és a szakmában maradás végett. Néhány lépés távolságból közben megnézi az új ruhákba csomagolt, tiszta Trictollát. Ő is el kell ismerje, hogy határozottan tetszetős látványt nyújt így a nő. Élvezettel figyeli, ahogy Trictolla illegeti magát neki. A perdülést figyelve a szeme a szoknya alja környékére siklik, kíváncsi, elég rövid-e a szoknya, hogy kilógjon valami alóla ilyenkor.*
– Eddig is csinos voltál, de most... *elismerően füttyent. Közönséges, talán, de az nem volt az, amikor a dézsában ért Trictollához? Ekkorra már az egyik férfiúi vágy mellé beférkőzik a másik is, kezdi érezni, hogy kiürült már a gyomra.*
– Na, mi lesz vacsorára? *kérdi játékosan számonkérően. Szeretné látni, ahogy Trictolla szorgosan tesz-vesz a konyhában.*
//A házban//
*Ha elhamarkodottan jelentett ki bármit is, hát így járt. A vándorokat nem köti semmiféle eskü vagy kódex, hogy kitartsanak a véleményük mellett, sőt kifejezetten ajánlott meggondolniuk magukat időnként, az életben és a szakmában maradás végett. Néhány lépés távolságból közben megnézi az új ruhákba csomagolt, tiszta Trictollát. Ő is el kell ismerje, hogy határozottan tetszetős látványt nyújt így a nő. Élvezettel figyeli, ahogy Trictolla illegeti magát neki. A perdülést figyelve a szeme a szoknya alja környékére siklik, kíváncsi, elég rövid-e a szoknya, hogy kilógjon valami alóla ilyenkor.*
– Eddig is csinos voltál, de most... *elismerően füttyent. Közönséges, talán, de az nem volt az, amikor a dézsában ért Trictollához? Ekkorra már az egyik férfiúi vágy mellé beférkőzik a másik is, kezdi érezni, hogy kiürült már a gyomra.*
– Na, mi lesz vacsorára? *kérdi játékosan számonkérően. Szeretné látni, ahogy Trictolla szorgosan tesz-vesz a konyhában.*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-08 18:14:09
Üzenet elküldve: 2020-01-08 18:14:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* Ez a "Megérdemled" Svirtől, lehet korai kijelentés volt, de nem megy bele, miért is gondolja másként mint ő.
Kedves mosollyal és apró váll rándítással nyugtázza a véleményt.
Svir segítségével, hamar a ruhákba bújik, elégedetten simít lassan végig magán, bár tükör nincs előtte, tudja, hogy nem nyúltak mellé a választás tökéletes.
Csinosnak érzi magát és rettenetesen tisztának. *
- Igen, jó lesz így. Na milyen lettem?
* Kérdezi pajkosan, vigyorral az arcán és hogy nyomatékot is adjon annak, hogy magának mennyire tetszik, körbe fordul egyszer, majd Svirrel szemben áll meg. *
//A házban//
* Ez a "Megérdemled" Svirtől, lehet korai kijelentés volt, de nem megy bele, miért is gondolja másként mint ő.
Kedves mosollyal és apró váll rándítással nyugtázza a véleményt.
Svir segítségével, hamar a ruhákba bújik, elégedetten simít lassan végig magán, bár tükör nincs előtte, tudja, hogy nem nyúltak mellé a választás tökéletes.
Csinosnak érzi magát és rettenetesen tisztának. *
- Igen, jó lesz így. Na milyen lettem?
* Kérdezi pajkosan, vigyorral az arcán és hogy nyomatékot is adjon annak, hogy magának mennyire tetszik, körbe fordul egyszer, majd Svirrel szemben áll meg. *
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-07 20:23:23
Üzenet elküldve: 2020-01-07 20:23:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gabrael//
*Ha fel is tűnik neki abból, hogy a férfi legalábbis körülbelül tán csak a felét érti beszédének, nem adja különösebb jelét. Lehet amiatt, mert tart, a ráncos gnóm, viharvert pofájától, vagy csak egyszerűen nem akarja Gabraelt megbántani, tekintve, hogy legalább most megállapodott valaki mellett, ki tudja is, hogy mit csinál. Illetve, hát ez a látszat. Bár, azt gondolja ez valójában is így van. A "bumm" kapcsán már nem megy el szó nélkül.*
- Egyes anyagok illé... szóval néhány anyag, ha keveredik egymással, akkor durran, robban. Némelyik erősen gyúlékony... mint a szesz, azt biztosan ismered. Képzeld el üvegben, mit hozzávágnak valakihez. De csak olvastam, magam nem próbáltam. *Mentegetőzik kezét feltartva.*
- Távol áll tőlem az ilyesmi. Olvastam. Ezt is. *Mint tulajdonképpen mindent, bár ezt mintha mondta már volna, ezért nem is ejti ki hangosan.*
- Aki ismeri a növényeket, anyagokat, érceket, annak bármi mehet... de nem én vagyok az. Ott a vérfű, vérzést csillapítja, sok harcot megjárt embernek tűnsz, biztosan találkoztál már vele. *De nem sorolja tovább.* A nedveik gyógyító hatásúak, többet kombinálva más a hatás. Ezt is olvastam. *Fűzi hozzá.* Kipróbálnám a gyakorlatban. Tulajdonképpen ez egész jó célnak tűnik. *Vakarja meg állát, s ébred rá, hogy eddigi céltalan lődörgése során ez az egyetlen kis égi szikra akadt. A kérdésére adott válasz kizökkenti, s a Csonthidat érintő kérdésre, maga is felnéz.*
- Erről hallottam. Na ez volt a robbanás... fekete por, azt mondják. *Meséli összevont szemöldökkel, a hidat övező ásító üregre nézve.*
- De azt is mondták, hogy Botaro, a föld gyomra mordult fel kínjában, mert nem fogadta már be azt a sok bűnt, mit belé temettek. A híd, kőből van, ez innen látszik. *Jegyzi meg tudálékosan.*
- Tudod, ha csont lenne, üreges lenne, az pedig az erő következtében, mi rá hat... *pillant fel a férfire, majd kínosan felnevet* végül is mindegy. Szóval... khm... kő. *Ne adja az ég, hogy nekiálljon okoskodni egy félhajónyi idegennel, akinek vén, ráncos, fogatlan gnómfej vigyorog az oldalán.*
- Szóval erőviszonyok... *Vágja csípőre a kezét, s satnyasága ellenére nem tűnik úgy, mint, aki megrettent volna.*
- Jó mókának tűnik, vágjunk bele. *Jelenti ki egyszerűen, s indul meg a híd felé.* Innék is valamit. Meghívlak. *Mondja gálánsan.* Cserébe az... az idegenvezetésért. *Vigyorodik el.* Keressünk egy kocsmát, ahol információhoz juthatunk. *Vonja meg a vállát.* Aztán... aztán meg lesz, ami lesz. Már, ha nem bánod, hogy veled tartok. *Mert valójában ennyire azért nem merültek bele.*
*Ha fel is tűnik neki abból, hogy a férfi legalábbis körülbelül tán csak a felét érti beszédének, nem adja különösebb jelét. Lehet amiatt, mert tart, a ráncos gnóm, viharvert pofájától, vagy csak egyszerűen nem akarja Gabraelt megbántani, tekintve, hogy legalább most megállapodott valaki mellett, ki tudja is, hogy mit csinál. Illetve, hát ez a látszat. Bár, azt gondolja ez valójában is így van. A "bumm" kapcsán már nem megy el szó nélkül.*
- Egyes anyagok illé... szóval néhány anyag, ha keveredik egymással, akkor durran, robban. Némelyik erősen gyúlékony... mint a szesz, azt biztosan ismered. Képzeld el üvegben, mit hozzávágnak valakihez. De csak olvastam, magam nem próbáltam. *Mentegetőzik kezét feltartva.*
- Távol áll tőlem az ilyesmi. Olvastam. Ezt is. *Mint tulajdonképpen mindent, bár ezt mintha mondta már volna, ezért nem is ejti ki hangosan.*
- Aki ismeri a növényeket, anyagokat, érceket, annak bármi mehet... de nem én vagyok az. Ott a vérfű, vérzést csillapítja, sok harcot megjárt embernek tűnsz, biztosan találkoztál már vele. *De nem sorolja tovább.* A nedveik gyógyító hatásúak, többet kombinálva más a hatás. Ezt is olvastam. *Fűzi hozzá.* Kipróbálnám a gyakorlatban. Tulajdonképpen ez egész jó célnak tűnik. *Vakarja meg állát, s ébred rá, hogy eddigi céltalan lődörgése során ez az egyetlen kis égi szikra akadt. A kérdésére adott válasz kizökkenti, s a Csonthidat érintő kérdésre, maga is felnéz.*
- Erről hallottam. Na ez volt a robbanás... fekete por, azt mondják. *Meséli összevont szemöldökkel, a hidat övező ásító üregre nézve.*
- De azt is mondták, hogy Botaro, a föld gyomra mordult fel kínjában, mert nem fogadta már be azt a sok bűnt, mit belé temettek. A híd, kőből van, ez innen látszik. *Jegyzi meg tudálékosan.*
- Tudod, ha csont lenne, üreges lenne, az pedig az erő következtében, mi rá hat... *pillant fel a férfire, majd kínosan felnevet* végül is mindegy. Szóval... khm... kő. *Ne adja az ég, hogy nekiálljon okoskodni egy félhajónyi idegennel, akinek vén, ráncos, fogatlan gnómfej vigyorog az oldalán.*
- Szóval erőviszonyok... *Vágja csípőre a kezét, s satnyasága ellenére nem tűnik úgy, mint, aki megrettent volna.*
- Jó mókának tűnik, vágjunk bele. *Jelenti ki egyszerűen, s indul meg a híd felé.* Innék is valamit. Meghívlak. *Mondja gálánsan.* Cserébe az... az idegenvezetésért. *Vigyorodik el.* Keressünk egy kocsmát, ahol információhoz juthatunk. *Vonja meg a vállát.* Aztán... aztán meg lesz, ami lesz. Már, ha nem bánod, hogy veled tartok. *Mert valójában ennyire azért nem merültek bele.*
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-07 12:57:38
Üzenet elküldve: 2020-01-07 12:57:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Isqeha odakint //
*Sikerül, sikerül, Isq a tenyerét dörzsölgeti a pillanatok alatt felfejlődő, a semmiből, vagyis hát abból az apró magból kibomló és létrejövő hatalmas fűzfa láttán, igazán felejthetetlen látvány! ~Remek, remek!~ gondolja, és miután jó ideig bámulja azt, ami néhány perccel ezelőtt még sehol sem volt, nemhogy Svir kútja mellett, körbejárva a fát, izgatottan meg-megtapogatva a lelógó ágakat, nagy nehezen elszakad a fűztől, és nekifog a következő fanevelés előkészületeinek.*
- Na, mit szólsz? *paskolja meg büszkén Frankó nyakát, megállva a ló mellett, ahogy az állat néhány pillanatig meredten bámulja az egyik pillanatról a másikra a kút mellett felnövekvő terebélyes öreg fűzfát, igyekezve megnyugtatni az érintéssel az állatot. Az egy idő után belenyugvóan, bár némileg gyanakodva veszi tudomásul a szokatlan jelenséget, néhányszor még fel-felkapva a fejét és a fűzfát bámulva.*
- Még lesz egy dió is, öreg harcos! *figyelmezteti Isq* - legalábbis remélem. *teszi még hozzá.
Aztán újra odébb vezeti a lovat, méghozzá vissza a kúthoz. Szerencsére Frankó béketűrően hajlandó vele menni, sőt talán még a kíváncsisága is hajtja, mindenesetre ellenkezés nélkül körbeszimatolja a fűzfát, ahogy odaérnek, aztán, miután Isq újra kipányvázza, csendes nyugalommal áll neki újra el-elmajszolni egy-egy letépett fűszálat, de azért néha megbillegteti a fülét, jelezve, hogy éberen várja az elkövetkezendőket, ha Isqeha esetleg valami újabb váratlan jelenséggel állna elő az udvaron.
Ami nem is késik.
Frissen felfogadott kertészünk szépen előkészíti a talajt a legszebbik diónak, pontosan ott a ház háta megett, ahol Svir mutatta a kívánatos helyet, és Frankó felé pillantva újból elmélyült koncentrálásba kezd, miután a dió már a földben pihen.
~Csak sikerülne!~ drukkol magában, mert a fűz is ámulatba ejtő látvány volt, ~na de egy terjedelmes diófa a ház oldalánál, az se volna semmi!~ vélekedik magában, és átadja magát a mágia erejének.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
*Sikerül, sikerül, Isq a tenyerét dörzsölgeti a pillanatok alatt felfejlődő, a semmiből, vagyis hát abból az apró magból kibomló és létrejövő hatalmas fűzfa láttán, igazán felejthetetlen látvány! ~Remek, remek!~ gondolja, és miután jó ideig bámulja azt, ami néhány perccel ezelőtt még sehol sem volt, nemhogy Svir kútja mellett, körbejárva a fát, izgatottan meg-megtapogatva a lelógó ágakat, nagy nehezen elszakad a fűztől, és nekifog a következő fanevelés előkészületeinek.*
- Na, mit szólsz? *paskolja meg büszkén Frankó nyakát, megállva a ló mellett, ahogy az állat néhány pillanatig meredten bámulja az egyik pillanatról a másikra a kút mellett felnövekvő terebélyes öreg fűzfát, igyekezve megnyugtatni az érintéssel az állatot. Az egy idő után belenyugvóan, bár némileg gyanakodva veszi tudomásul a szokatlan jelenséget, néhányszor még fel-felkapva a fejét és a fűzfát bámulva.*
- Még lesz egy dió is, öreg harcos! *figyelmezteti Isq* - legalábbis remélem. *teszi még hozzá.
Aztán újra odébb vezeti a lovat, méghozzá vissza a kúthoz. Szerencsére Frankó béketűrően hajlandó vele menni, sőt talán még a kíváncsisága is hajtja, mindenesetre ellenkezés nélkül körbeszimatolja a fűzfát, ahogy odaérnek, aztán, miután Isq újra kipányvázza, csendes nyugalommal áll neki újra el-elmajszolni egy-egy letépett fűszálat, de azért néha megbillegteti a fülét, jelezve, hogy éberen várja az elkövetkezendőket, ha Isqeha esetleg valami újabb váratlan jelenséggel állna elő az udvaron.
Ami nem is késik.
Frissen felfogadott kertészünk szépen előkészíti a talajt a legszebbik diónak, pontosan ott a ház háta megett, ahol Svir mutatta a kívánatos helyet, és Frankó felé pillantva újból elmélyült koncentrálásba kezd, miután a dió már a földben pihen.
~Csak sikerülne!~ drukkol magában, mert a fűz is ámulatba ejtő látvány volt, ~na de egy terjedelmes diófa a ház oldalánál, az se volna semmi!~ vélekedik magában, és átadja magát a mágia erejének.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-05 22:45:45
Üzenet elküldve: 2020-01-05 22:45:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Svir sokat cselekszik, de keveset gondol, amíg a ruhákkal van elfoglalva, addig egyáltalán nem elemzi Trictolla viselkedését, a kapcsolatukat pedig még annyira sem. Ennek ellenére azért valóban igen előzékeny és figyelmes, ezt még maga is észreveszi. Régen akadt már ilyen kedves társasága, így most Trictollának sok juthat a jóból, még ha azt is kell tapasztalnia időnként, hogy még Svir sem tökéletes. Trictolla hálálkodó szavai mosolyra fakasztják, büszkén húzza felfelé a szája két szélét.*
– Én pedig úgy érzem, hogy megérdemled. *hárítja Trictolla kishitűségét a kedves szavakkal.*
– Ezen ne múljon. Aztán mindent megmutatok a konyhában. *válaszolja miközben eldönti, hogy mivel kezdi majd az öltöztetést.*
– Először akkor az ing, aztán felhúzod a szoknyát is. *mondja, majd már mozdul is, hogy hátulról segítsen Trictollának belebújni az ingbe. Ezután hamar a nő előtt terem, hogy a gombokkal is segítsen. Végül a bőrszoknya felhúzásában is tevékenyen részt vesz, Trictollára már csak az utolsó simításokat hagyja.*
– Jó így? *kérdi egyet hátra lépve, hogy úgy jobban lássa a nőt a ruhákban.*
//A házban//
*Svir sokat cselekszik, de keveset gondol, amíg a ruhákkal van elfoglalva, addig egyáltalán nem elemzi Trictolla viselkedését, a kapcsolatukat pedig még annyira sem. Ennek ellenére azért valóban igen előzékeny és figyelmes, ezt még maga is észreveszi. Régen akadt már ilyen kedves társasága, így most Trictollának sok juthat a jóból, még ha azt is kell tapasztalnia időnként, hogy még Svir sem tökéletes. Trictolla hálálkodó szavai mosolyra fakasztják, büszkén húzza felfelé a szája két szélét.*
– Én pedig úgy érzem, hogy megérdemled. *hárítja Trictolla kishitűségét a kedves szavakkal.*
– Ezen ne múljon. Aztán mindent megmutatok a konyhában. *válaszolja miközben eldönti, hogy mivel kezdi majd az öltöztetést.*
– Először akkor az ing, aztán felhúzod a szoknyát is. *mondja, majd már mozdul is, hogy hátulról segítsen Trictollának belebújni az ingbe. Ezután hamar a nő előtt terem, hogy a gombokkal is segítsen. Végül a bőrszoknya felhúzásában is tevékenyen részt vesz, Trictollára már csak az utolsó simításokat hagyja.*
– Jó így? *kérdi egyet hátra lépve, hogy úgy jobban lássa a nőt a ruhákban.*
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-04 20:57:58
Üzenet elküldve: 2020-01-04 20:57:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* A piacon átvágva egy romos részhez ér. Még éppen lát valamit, de igyekeznie kell. Beszalad az egyik épnek mondhat kúriába, hogy ott éjszakázzon. Fel megy az emeletre és benéz pár szobába. Az egyikben egy felborult ruhásszekrényt pillant meg. A legtökéletesebb hely az alváshoz. Bemászik és kényelmes vackot csinál a régi holmikból. Most már egész jó melegben van, így hamar elnyomja az álom. Reggel későn ébred. Kikászálódik a szekrényből és ekkor tapasztalja, hogy igencsak hideg napnak néznek ma elébe.*
~ Fázok. Nagyon. Csinálj valamit!~
- Én is. Bár nem értem, hogy miért száltál meg ha csak én dolgozok állandóan.
~ Ha már itt vagy, akkor tedd magadat hasznossá! Ha nem lennél itt, akkor nekem kéne ezt megoldani. DE feltételezem, hogy neked is olyan rossz, mint nekem. Szóval mindjárt teszel azért, hogy jobb legyen nekünk.~
- Mocsok egy számító vagy te! Na mindegy. Csináljunk valamit!* Zárja le a beszédet, mert ő is vacog. Sorba járja a szobákat, vagyis azt ami belőlük maradt. Hasznos dolgokat gyűjtögetve. Főleg ruhadarabokat. Az eredmény összességében nem rossz. Visszatér oda ahol megaludt. Számba veszi, hogy mit szerzet. Egy pár vastagabb térzokni, ami neki jó mert a combjáig felér. Nadrág helyet meg is teszi. Kissé poros, de az öreg barna zokni most jól szolgálatot fog tenni. Egy rövid ujjú ingecske is akadt, amit kicsit megszab a késével. Ezt alá is veszi a zöld kabátkájának.Egy másik gyapjúból készült inget meg szétvág és pelenkát készít belőle magának. Talált egy pár biztostűt, amivel rögzíteni tudja majd magán. Így legalább nem fázik a valaga sem. Bár az biztos, hogy kényelmetlen lesz folyton levenni, mikor könnyíteni akar magán, de a melegnek ez az ára.Az eredmény nem rossz és a legjobb, hogy külső szemmel nagyon nem is látható, mert a felső a térdéig ér. Az utolsó dolgok között van egy öv is. Egy pár új lyukkal és némi rövidítéssel már egész jó is lett. Összevadászott még két gyerekcipőt is. Felemás, de jó még úgyis, hogy nem teljesen az ő mérete. Nevetségesen néz ki, de legalább már nem fázik.*
~ Fázok. Nagyon. Csinálj valamit!~
- Én is. Bár nem értem, hogy miért száltál meg ha csak én dolgozok állandóan.
~ Ha már itt vagy, akkor tedd magadat hasznossá! Ha nem lennél itt, akkor nekem kéne ezt megoldani. DE feltételezem, hogy neked is olyan rossz, mint nekem. Szóval mindjárt teszel azért, hogy jobb legyen nekünk.~
- Mocsok egy számító vagy te! Na mindegy. Csináljunk valamit!* Zárja le a beszédet, mert ő is vacog. Sorba járja a szobákat, vagyis azt ami belőlük maradt. Hasznos dolgokat gyűjtögetve. Főleg ruhadarabokat. Az eredmény összességében nem rossz. Visszatér oda ahol megaludt. Számba veszi, hogy mit szerzet. Egy pár vastagabb térzokni, ami neki jó mert a combjáig felér. Nadrág helyet meg is teszi. Kissé poros, de az öreg barna zokni most jól szolgálatot fog tenni. Egy rövid ujjú ingecske is akadt, amit kicsit megszab a késével. Ezt alá is veszi a zöld kabátkájának.Egy másik gyapjúból készült inget meg szétvág és pelenkát készít belőle magának. Talált egy pár biztostűt, amivel rögzíteni tudja majd magán. Így legalább nem fázik a valaga sem. Bár az biztos, hogy kényelmetlen lesz folyton levenni, mikor könnyíteni akar magán, de a melegnek ez az ára.Az eredmény nem rossz és a legjobb, hogy külső szemmel nagyon nem is látható, mert a felső a térdéig ér. Az utolsó dolgok között van egy öv is. Egy pár új lyukkal és némi rövidítéssel már egész jó is lett. Összevadászott még két gyerekcipőt is. Felemás, de jó még úgyis, hogy nem teljesen az ő mérete. Nevetségesen néz ki, de legalább már nem fázik.*
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-04 20:38:11
Üzenet elküldve: 2020-01-04 20:38:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* Jól esően nyomja arcát a puszihoz, el mosolyogja magát újra, a férfi jó hatással van rá.
Rengeteg idő telt el magányosan és olyan férfiak társaságában, akiknek nem feltétlenül a gyengédség volt a fő erényük.
Tric kivirult eme rövid idő alatt, mióta együtt van Svirrel, lelke megbékélt, örül, hogy jó helyen van, szép ruha és most még a beajánlott cipők.
~ Annyira előzékeny, kedves és adakozó, nem is értem miért van még egyedül.
Nem ismerem behatóan még, de amit tapasztaltam, az kifogástalan.
A nők álma. ~ Számot vet magában, míg a ruha oda ér hozzá.
~ Úgy érzem, meg sem érdemlem ezt a sok figyelmességet. ~
Az utolsó gondolat, ahogyan végig szánkázik az agyán, véletlenül hangosan ki is mondja.*
- Úgy érzem, meg sem érdemlem ezt a sok figyelmességet.
* Néz a férfira és kissé szégyenlősen nyúlna a ruhák után, majd keze fél úton megtorpan. *
- Ha nem tartalak fel, igen, szeretném ha segítenél.
Utána pedig, meg mutathatnád, hogy a konyhában mit hol találok és miből lehet gazdálkodni a vacsorához.
//A házban//
* Jól esően nyomja arcát a puszihoz, el mosolyogja magát újra, a férfi jó hatással van rá.
Rengeteg idő telt el magányosan és olyan férfiak társaságában, akiknek nem feltétlenül a gyengédség volt a fő erényük.
Tric kivirult eme rövid idő alatt, mióta együtt van Svirrel, lelke megbékélt, örül, hogy jó helyen van, szép ruha és most még a beajánlott cipők.
~ Annyira előzékeny, kedves és adakozó, nem is értem miért van még egyedül.
Nem ismerem behatóan még, de amit tapasztaltam, az kifogástalan.
A nők álma. ~ Számot vet magában, míg a ruha oda ér hozzá.
~ Úgy érzem, meg sem érdemlem ezt a sok figyelmességet. ~
Az utolsó gondolat, ahogyan végig szánkázik az agyán, véletlenül hangosan ki is mondja.*
- Úgy érzem, meg sem érdemlem ezt a sok figyelmességet.
* Néz a férfira és kissé szégyenlősen nyúlna a ruhák után, majd keze fél úton megtorpan. *
- Ha nem tartalak fel, igen, szeretném ha segítenél.
Utána pedig, meg mutathatnád, hogy a konyhában mit hol találok és miből lehet gazdálkodni a vacsorához.
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-04 17:16:22
Üzenet elküldve: 2020-01-04 17:16:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Svir – ha hagyják neki – nyom egy puszir Trictolla arcára, amikor a nő felé fordul. Így is szeretné jelezni, hogy ő aztán nem szeretne haragot maguk között. Miközben a szalagokkal babrál a nő nézi, tetszik neki, és kissé izgalmasnak is tartja, hogy most, a fürdetés után újra ruhákba kell csomagolniuk Trictollát.*
– Jól van. *válaszolja helyeslően miközben megköti, majd elengedi a fűző szalagjait.*
– Természetesen. Ing és szoknya. Biztosan jól állnak majd rajtad. Valahol pedig kell lennie legalább egy papucsnak. De holnap majd veszünk neked cipőket is, ne félj. *Ezzel elsiet, hogy megkeresse a ruhákat. Nemsokára egyik kezében a szoknyával és a selyeminggel, másikban egy egyszerű, női lábra készült bőrpapuccsal tér vissza.*
– Itt vannak. Segítsek ezekkel is? *kérdi miközben leteszi a ruhákat az asztalra Trictolla elé.*
//A házban//
*Svir – ha hagyják neki – nyom egy puszir Trictolla arcára, amikor a nő felé fordul. Így is szeretné jelezni, hogy ő aztán nem szeretne haragot maguk között. Miközben a szalagokkal babrál a nő nézi, tetszik neki, és kissé izgalmasnak is tartja, hogy most, a fürdetés után újra ruhákba kell csomagolniuk Trictollát.*
– Jól van. *válaszolja helyeslően miközben megköti, majd elengedi a fűző szalagjait.*
– Természetesen. Ing és szoknya. Biztosan jól állnak majd rajtad. Valahol pedig kell lennie legalább egy papucsnak. De holnap majd veszünk neked cipőket is, ne félj. *Ezzel elsiet, hogy megkeresse a ruhákat. Nemsokára egyik kezében a szoknyával és a selyeminggel, másikban egy egyszerű, női lábra készült bőrpapuccsal tér vissza.*
– Itt vannak. Segítsek ezekkel is? *kérdi miközben leteszi a ruhákat az asztalra Trictolla elé.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:28:09
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:28:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*A romok közt lelt menedéket a hideg elől az éjszakára. Bár tüzet nem gyújtott éjszakára a kétes alakok elkerülése végett. Szerencsére a köpenye jó szolgálatot tesz ebben a hideg időkben. Az éjszaka is kellemesen telt, bár a talaj kicsit kényelmetlen volt. A reggel szokásos, hideg és borús, ahogy az ilyenkor szokott lenni. Ebben a hidegben nem sok ember kíváncsi az előadásaira és annál kevesebb ember akar ilyenkor fizetni is. További szerencséje, hogy van elég tartaléka, bár folyamatos fogadóban tölthető éjszakára már nincs sok pénze. Majd a sokkal hidegebb napokon fog a fogadóban aludni. Jelenleg jól meg van itt is, főleg ha csak éjszaka használja.*
-Merre is vándoroljunk a mai nap?
*Kérdezi magától.*
-Merre is vándoroljunk a mai nap?
*Kérdezi magától.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-03 20:18:14
Üzenet elküldve: 2020-01-03 20:18:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
* Nimeril elégedett a megszerzett tudással. Rengeteget tanult ez alatt a kis idő alatt. Viszont nem maradhat itt örökké. Lassan ideje lenne vissza indulnia. Visszapakolja hát a könyveket és kezébe veszi a táskáját. Elköszön a szerzetesektől és kilép a templomból. Mivel nincs kedve a Szegénynegyeden átverekednie magát, ezért a romok felé indul. Túl sok rosszat hallott a negyedről. Na meg jobban szemügyre akarja venni a volt Gazdag negyedet. Kiviharzik az épületből és már indul is. A fény bántja a szemét a homály után, de hamar megszokja azt. Nem telik bele sok idő és máris a romok között császkál. A lerombolt épületeket nagyon sajnálja. Egy szép nagy kúria az ami felkelti az érdeklődését. A parkja elvadult, de még így is látni, hogy milyen pompás lehetett már maga a kert önmagában is. A nagy épület ahhoz képest még jól tartja magát. Bár a tető lyukas itt-ott és falakra is ráférne egy kis foltozás, ettől függetlenül igencsak mutatós. Be is sétál a betört ajtón. Nagy tágas csarnokba ér. Belülről már nem volt olyan szerencsés az épület. A rablók és egyéb népek alaposan ellátták a baját. Levert vakolat és törött bútorok hevernek szanaszét. Néhány helyen tűz nyomait fel lehet fedezni. Érték már régen nincs az épületben. Nimeril szomorúan nézi, ahogyan egy ilyen remek hely az enyészet martalékává válik. ~ Kár ezért az épületért. Ebbe akár még egy akadémiát is lehetne nyitni olyan nagy. Miért is ne. Megvehetném és utána ide nyithatnék egyet. Ennek a kócerájnak úgy sincs egy ilyen épülete se. Igen meg fogom ezt venni, de nem most. Pénzre és tudásra van szükségem.~ Eléggé feltüzelte a gondolat. Viszont ideje távozni. Tovább indul hát és felméri a környező kisebb épületeket is. ~ Ha megvenném a mellette lévő kisebb épületeket is, akkor igazán lenne hely egy csomó mindennek. Egek vajon kié lehet most ez a sok rom? Biztos sokba kerül még úgy is, hogy egy romhalmaz az egész.~ Ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, miközben a piac felé veszi az irányt.*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-01-01 11:26:12
Üzenet elküldve: 2020-01-01 11:26:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* Mikor a férfi a háta mögé lép és hozzá ér a szalagokhoz, újra hátra fordítja fejét és egy mosollyal köszöni meg a segítséget.
Gyakorlott ebben is tisztán látszik, gyengéden húzza meg a fűzőt, hogy ne okozzon Tricnek kellemetlen pillanatot. *
- Igen, jó így. Ha megkötötted, meg kérhetlek, hogy hozd ide, az inget és a szoknyát? Az ágyon felejtettem, ahogy bejöttünk hozzád, oda tettem.
Esetleg van valami lábbelid is? Nem húznám fel a régi kopott bakancsomat, az új ruha nem festene jól vele.
//A házban//
* Mikor a férfi a háta mögé lép és hozzá ér a szalagokhoz, újra hátra fordítja fejét és egy mosollyal köszöni meg a segítséget.
Gyakorlott ebben is tisztán látszik, gyengéden húzza meg a fűzőt, hogy ne okozzon Tricnek kellemetlen pillanatot. *
- Igen, jó így. Ha megkötötted, meg kérhetlek, hogy hozd ide, az inget és a szoknyát? Az ágyon felejtettem, ahogy bejöttünk hozzád, oda tettem.
Esetleg van valami lábbelid is? Nem húznám fel a régi kopott bakancsomat, az új ruha nem festene jól vele.
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-31 21:41:12
Üzenet elküldve: 2019-12-31 21:41:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Utazás//
* Ahogyan közelebb ér a hídhoz meghallja, hogy az őrök mennyit kérnek éppen valakitől az átkelésért.
~ Eszemben sincs ennyit kifizetni ezeknek. ~ Morogja magában a törpe és inkább visszafordul, de már egy másik utcát választ visszaútra. Amit aztán később megbán, mert ez egyenesen a szegénynegyedhez viszi őt.
~ Ah! Kellett nekem ide jönnöm, hogy miért nem maradtam inkább a hegyekben! ~
De ez már kései gondolat. Nincs mit tenni, ha tetszik, ha nem, át kell vágnia a nyomornegyeden, hogy végre valami kultúrált helyre jusson és szállást találjon magának... *
* Ahogyan közelebb ér a hídhoz meghallja, hogy az őrök mennyit kérnek éppen valakitől az átkelésért.
~ Eszemben sincs ennyit kifizetni ezeknek. ~ Morogja magában a törpe és inkább visszafordul, de már egy másik utcát választ visszaútra. Amit aztán később megbán, mert ez egyenesen a szegénynegyedhez viszi őt.
~ Ah! Kellett nekem ide jönnöm, hogy miért nem maradtam inkább a hegyekben! ~
De ez már kései gondolat. Nincs mit tenni, ha tetszik, ha nem, át kell vágnia a nyomornegyeden, hogy végre valami kultúrált helyre jusson és szállást találjon magának... *
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-31 14:29:22
Üzenet elküldve: 2019-12-31 14:29:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Utazás//
* Még sohasem járt ebben a városban, így hát szerencsétlenségére rossz felé megy és ahelyett, hogy a fogadóba érne itt köt ki. ~ Na nem baj! ~ Gondolja magában. ~ Körülnézek én itt is, ha már egyszer itt vagyok! Egy kis városnézés nem árthat. ~ Valaha szebb napokat látott utcákon halad kelet felé. Az épületeken látszik, hogy réges régen előkelő városrész lehetett. Ma már ebből semmi sem maradt. Olyan, mint, ha háború dúlt volna itt. Az utca mentén egyre rosszabb állapotú épületek sorakoznak, míg végül már csak romok vannak. Majd egyszer csak az sem. Egy hatalmas meredek szakadék tátong előtte. Az alját sem látni, nem, hogy a törpének egyáltalán az eszébe jutna átmászni rajta. ~ Na vége a városnézésnek. ~ gondolja. De ekkor távolabb egy hidat pillant meg, amelyre őrség vigyáz. Itt talán átjuthat, ha van elég pénze a vámhoz, próba szerencse! És egyenesen a híd felé veszi az irányt… *
* Még sohasem járt ebben a városban, így hát szerencsétlenségére rossz felé megy és ahelyett, hogy a fogadóba érne itt köt ki. ~ Na nem baj! ~ Gondolja magában. ~ Körülnézek én itt is, ha már egyszer itt vagyok! Egy kis városnézés nem árthat. ~ Valaha szebb napokat látott utcákon halad kelet felé. Az épületeken látszik, hogy réges régen előkelő városrész lehetett. Ma már ebből semmi sem maradt. Olyan, mint, ha háború dúlt volna itt. Az utca mentén egyre rosszabb állapotú épületek sorakoznak, míg végül már csak romok vannak. Majd egyszer csak az sem. Egy hatalmas meredek szakadék tátong előtte. Az alját sem látni, nem, hogy a törpének egyáltalán az eszébe jutna átmászni rajta. ~ Na vége a városnézésnek. ~ gondolja. De ekkor távolabb egy hidat pillant meg, amelyre őrség vigyáz. Itt talán átjuthat, ha van elég pénze a vámhoz, próba szerencse! És egyenesen a híd felé veszi az irányt… *
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-31 14:18:04
Üzenet elküldve: 2019-12-31 14:18:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Svirnek most bőven elég a jelen is, az életnagyságú, tiszta, lassan szép ruhákba bújó Trictolla. A rosszallást sugalló jelekből is felfog valamicskét viszont, töri miattuk a fejét, hogy hogyan elégíthetné ki úgy Trictolla kíváncsiságát, hogy a többiek felé is úriember maradjon.*
– Idővel majd elmondom, ne félj. *válaszolja a törülközés befejeztével Trictollának. Amíg Trictolla válogat az alsóneműk között, addig Svir egy rongyot lök a dézsa elé, hogy a kifolyt vizet felitassa vele. Közben rá-ránéz az öltözködő nőre. Látja, hogy most egyedül szeretné csinálni Trictolla, ezért meg sem próbál neki segíteni, amíg az nem akarja. A mindig kíváncsi szeme természetesen nem utasítja vissza a szép látványt. Figyeli, ahogy a nő küzd a rakoncátlan fűzővel. A kérlelő tekintetre hamar megmozdul. Trictollára mosolyog miközben mögé sétál, hogy megzabolázza a rendetlen ruhadarabot.*
– Lássuk csak. *mondja a művelet kezdetén. Inkább a fűzők kibontásában van gyakorlata, mint a megszorításában, de azért hamar feltalálja magát. Lassan elkezdi megszorítani a kötést, hogy a fűző elkezdje felvenni, majd karcsúbbra formálni Trictolla alakját.*
– Jó így? *kérdi akkor, amikor már elég szorosnak érzi.*
//A házban//
*Svirnek most bőven elég a jelen is, az életnagyságú, tiszta, lassan szép ruhákba bújó Trictolla. A rosszallást sugalló jelekből is felfog valamicskét viszont, töri miattuk a fejét, hogy hogyan elégíthetné ki úgy Trictolla kíváncsiságát, hogy a többiek felé is úriember maradjon.*
– Idővel majd elmondom, ne félj. *válaszolja a törülközés befejeztével Trictollának. Amíg Trictolla válogat az alsóneműk között, addig Svir egy rongyot lök a dézsa elé, hogy a kifolyt vizet felitassa vele. Közben rá-ránéz az öltözködő nőre. Látja, hogy most egyedül szeretné csinálni Trictolla, ezért meg sem próbál neki segíteni, amíg az nem akarja. A mindig kíváncsi szeme természetesen nem utasítja vissza a szép látványt. Figyeli, ahogy a nő küzd a rakoncátlan fűzővel. A kérlelő tekintetre hamar megmozdul. Trictollára mosolyog miközben mögé sétál, hogy megzabolázza a rendetlen ruhadarabot.*
– Lássuk csak. *mondja a művelet kezdetén. Inkább a fűzők kibontásában van gyakorlata, mint a megszorításában, de azért hamar feltalálja magát. Lassan elkezdi megszorítani a kötést, hogy a fűző elkezdje felvenni, majd karcsúbbra formálni Trictolla alakját.*
– Jó így? *kérdi akkor, amikor már elég szorosnak érzi.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-28 13:33:17
Üzenet elküldve: 2019-12-28 13:33:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* Csalódott képet vág, mikor tudatosul benne, hogy hiába minden erőfeszítés, Svir nem hajlandó a múltról beszélni.
Talán majd egyszer, ha ez a kapcsolat elmélyül, talán majd akkor képes lesz megosztani vele mindent, mindent amit tudni szeretne.
Szomorúságát nem rejti véka alá, a vak is észre venné, mennyire rosszul érinti a sok kéretlen kitérő és határozottan elutasító válasz. *
- Rendben, nem foglak kérdezni, legalábbis, egy jó ideig nem.
* Törölközés után, lágyan végig simít a férfi arcán, majd tüntetőleg elvonul az asztalhoz, meg sem várva a férfi kíséretet, hogy vegyen magának a kupac fehérneműből.
Lassan öltözik, kimérten hajol le a bugyival a kezében, hogy lábfejét bele bújtassa, mikor mindezzel megvan, lassú mozdulattal segíti fel magára.
Nem kér a férfi segítségéből és ezt Svir biztosra veheti.
Miután felkerül a bugyi, keres egy fűzőt, felveszi és el kezd bajlódni a fűző hátsó felével, próbálja a szalagokat meghúzni, kevés sikerrel.
Laza marad, bárhogyan igyekszik.
Kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy bár sosem úgy segítették rá a fűzőt, egyedül megoldotta, de most valahogy minden ellene játszik.
Háttal áll a férfinak, bármit is csináljon a másik, válla felett hátra pillant kérően, reméli, Svir a segítségére lesz ebben is. *
//A házban//
* Csalódott képet vág, mikor tudatosul benne, hogy hiába minden erőfeszítés, Svir nem hajlandó a múltról beszélni.
Talán majd egyszer, ha ez a kapcsolat elmélyül, talán majd akkor képes lesz megosztani vele mindent, mindent amit tudni szeretne.
Szomorúságát nem rejti véka alá, a vak is észre venné, mennyire rosszul érinti a sok kéretlen kitérő és határozottan elutasító válasz. *
- Rendben, nem foglak kérdezni, legalábbis, egy jó ideig nem.
* Törölközés után, lágyan végig simít a férfi arcán, majd tüntetőleg elvonul az asztalhoz, meg sem várva a férfi kíséretet, hogy vegyen magának a kupac fehérneműből.
Lassan öltözik, kimérten hajol le a bugyival a kezében, hogy lábfejét bele bújtassa, mikor mindezzel megvan, lassú mozdulattal segíti fel magára.
Nem kér a férfi segítségéből és ezt Svir biztosra veheti.
Miután felkerül a bugyi, keres egy fűzőt, felveszi és el kezd bajlódni a fűző hátsó felével, próbálja a szalagokat meghúzni, kevés sikerrel.
Laza marad, bárhogyan igyekszik.
Kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy bár sosem úgy segítették rá a fűzőt, egyedül megoldotta, de most valahogy minden ellene játszik.
Háttal áll a férfinak, bármit is csináljon a másik, válla felett hátra pillant kérően, reméli, Svir a segítségére lesz ebben is. *
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-27 00:45:42
Üzenet elküldve: 2019-12-27 00:45:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Alissäe, Ambroggio //
- Vagy úgy.
*Alissäenek meg kellene elégednie ennyivel, de természetesen nem így van, sőt, a kapott információ csak még tovább piszkálja kíváncsiságát. Ambroggionak talán ez is volt a célja, ez esetben sikerrel járt vele.*
- Na és miért? Ha jobb elkerülnöm őket, akkor talán azt is érdemes lenne tudnom, hogy miért, nemde?
*Valójában csak majd megöli a kíváncsiság, de törekszik minél jobban leplezni izgatottságát, és ezúttal jobban is sikerül neki, mint az aréna, vagy Krultos kapitány említésének esetében.*
- Ühüm.
*Mondja, és a lehető legkelletlenebb arckifejezését ölti magára, ennek ellenére nem szakítja félbe Ambroggio meséjét, csupán újra, és újra közbeszúr egy „ühümöt”, és próbál minél távolabb kerülni innen. Gondolatban otthonában üldögél, és igazgyöngy ékszereit válogatja. Végül a mese véget ér, és Alissäe visszatérhet Arthenior romos utcáira.*
- A dajkám is pontosan ilyen bájos ostobaságokat mesélt mindig nekem.
*Természetesen kicsit sem törekszik arra, hogy szavai ne legyen gúnyosak, sőt éppen ellenkezőleg.*
- Olyanokat, amikben mindig a jó, igaz, becsületes emberek nyernek, és a gonosz mindig megfizet. Ahol az egyszerűbb lány felülkerekedik a hercegnőn, és a szegény fiú nyeri el a legszebb lány szívét.
*Kézfejével apró köröket írva le demonstrálja ezen mesék örökös ismétlődését, és azt az állandó körforgást, amit ő felettébb unt már elsőre is, de sokadjára még inkább.*
- Gondolom ez kell az egyszerű ember lelkének megnyugtatására, mert nem bírja elviselni a helyzetét, és azt, hogy valójában a világ egy szörnyű hely tele szörnyű emberekkel.
*Hangja egy pillanatra sem változik érzelmessé, sem szenvedély, sem harag, egyszerű hideg megállapítás ez, évek adta tapasztalatok ténye, nem több.*
- Remélem legközelebb valami érdekesebb történettel áll elő.
*Ezúttal viszont mintha egy leheletnyi csalódás jelennek meg édesen csengő hangjában, és bájosnak nevezhető arcára is árnyékként vetül ki. De persze mint mindenen, úgy ezen is gyorsan túl is teszi magát.*
- Ki? Hova ki?
*Az előbbi letörtségnek szikrája sem marad, és érdeklődve emeli tekintetét Ambroggiora, ami részben válasz is a kérdésére. Mindent latba vetve eddig ő a legérdekesebb személy, akivel eddig találkozott, természetesen Krultos kapitány mellett, aki jelentős benyomást tett rá. Annyira azért nem jelentőset, hogy szeretett ékszereitől is hajlandó legyen megválni. Vagy talán mégis? Még nem döntötte el pontosan.*
// Alissäe, Ambroggio //
- Vagy úgy.
*Alissäenek meg kellene elégednie ennyivel, de természetesen nem így van, sőt, a kapott információ csak még tovább piszkálja kíváncsiságát. Ambroggionak talán ez is volt a célja, ez esetben sikerrel járt vele.*
- Na és miért? Ha jobb elkerülnöm őket, akkor talán azt is érdemes lenne tudnom, hogy miért, nemde?
*Valójában csak majd megöli a kíváncsiság, de törekszik minél jobban leplezni izgatottságát, és ezúttal jobban is sikerül neki, mint az aréna, vagy Krultos kapitány említésének esetében.*
- Ühüm.
*Mondja, és a lehető legkelletlenebb arckifejezését ölti magára, ennek ellenére nem szakítja félbe Ambroggio meséjét, csupán újra, és újra közbeszúr egy „ühümöt”, és próbál minél távolabb kerülni innen. Gondolatban otthonában üldögél, és igazgyöngy ékszereit válogatja. Végül a mese véget ér, és Alissäe visszatérhet Arthenior romos utcáira.*
- A dajkám is pontosan ilyen bájos ostobaságokat mesélt mindig nekem.
*Természetesen kicsit sem törekszik arra, hogy szavai ne legyen gúnyosak, sőt éppen ellenkezőleg.*
- Olyanokat, amikben mindig a jó, igaz, becsületes emberek nyernek, és a gonosz mindig megfizet. Ahol az egyszerűbb lány felülkerekedik a hercegnőn, és a szegény fiú nyeri el a legszebb lány szívét.
*Kézfejével apró köröket írva le demonstrálja ezen mesék örökös ismétlődését, és azt az állandó körforgást, amit ő felettébb unt már elsőre is, de sokadjára még inkább.*
- Gondolom ez kell az egyszerű ember lelkének megnyugtatására, mert nem bírja elviselni a helyzetét, és azt, hogy valójában a világ egy szörnyű hely tele szörnyű emberekkel.
*Hangja egy pillanatra sem változik érzelmessé, sem szenvedély, sem harag, egyszerű hideg megállapítás ez, évek adta tapasztalatok ténye, nem több.*
- Remélem legközelebb valami érdekesebb történettel áll elő.
*Ezúttal viszont mintha egy leheletnyi csalódás jelennek meg édesen csengő hangjában, és bájosnak nevezhető arcára is árnyékként vetül ki. De persze mint mindenen, úgy ezen is gyorsan túl is teszi magát.*
- Ki? Hova ki?
*Az előbbi letörtségnek szikrája sem marad, és érdeklődve emeli tekintetét Ambroggiora, ami részben válasz is a kérdésére. Mindent latba vetve eddig ő a legérdekesebb személy, akivel eddig találkozott, természetesen Krultos kapitány mellett, aki jelentős benyomást tett rá. Annyira azért nem jelentőset, hogy szeretett ékszereitől is hajlandó legyen megválni. Vagy talán mégis? Még nem döntötte el pontosan.*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-25 15:21:36
Üzenet elküldve: 2019-12-25 15:21:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla és Svir//
//A házban//
*Bizony. Svir főleg akkor szószátyár, amikor nem kéne, amikor pedig várnák tőle a szót, akkor könnyen marad néma. Örülhet, aki érti. Ő maga pedig örülne, ha Trictolla nem kérdezné a múltjáról, sokkal jobban szeretne a jelennel foglalkozni, méghozzá anélkül, hogy a régen volt, elmúlt dolgokat emlegetné. Nagyon azért nem vág mogorva képet. Nehéz is lenne neki, Trictolla megszárítása hálás művelet, élvezi. Finoman, de alaposan törli át a nő bőrét.*
– Érdekes, mi? Látom, hogy nagyon kíváncsi vagy. *válaszolja tűnődve és kicsit mosolyogva. Gondolkozik, hogy mit mondjon el Trictollának.*
- Volt ilyen, de most neked legyen elég ennyi. Hiszen még csak most találkoztunk. *ismét kitérő választ ad, de most már legalább magyarázza a kitérés okát. A törülközéssel közben végeznek, csak Trictolla haja marad még vizes. *
– Na most pedig jöhetnek a ruhák. *indítványozza mosolyogva Trictollának. *
//A házban//
*Bizony. Svir főleg akkor szószátyár, amikor nem kéne, amikor pedig várnák tőle a szót, akkor könnyen marad néma. Örülhet, aki érti. Ő maga pedig örülne, ha Trictolla nem kérdezné a múltjáról, sokkal jobban szeretne a jelennel foglalkozni, méghozzá anélkül, hogy a régen volt, elmúlt dolgokat emlegetné. Nagyon azért nem vág mogorva képet. Nehéz is lenne neki, Trictolla megszárítása hálás művelet, élvezi. Finoman, de alaposan törli át a nő bőrét.*
– Érdekes, mi? Látom, hogy nagyon kíváncsi vagy. *válaszolja tűnődve és kicsit mosolyogva. Gondolkozik, hogy mit mondjon el Trictollának.*
- Volt ilyen, de most neked legyen elég ennyi. Hiszen még csak most találkoztunk. *ismét kitérő választ ad, de most már legalább magyarázza a kitérés okát. A törülközéssel közben végeznek, csak Trictolla haja marad még vizes. *
– Na most pedig jöhetnek a ruhák. *indítványozza mosolyogva Trictollának. *
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-23 17:46:32
Üzenet elküldve: 2019-12-23 17:46:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Alissäe, Ambroggio //
- Hogy mit érdemes tudni a thargokról? *Ambroggio végigsimít a szakállkáján.* - Semmi különöset, csupán annyit, hogy a legjobb ha kihagyja őket az ember az életéből. S Lichaneh lám virágzik *tárja ki kezét színpadiasan, némi iróniával zárva rövidre a témát.
Figyelmesen hallgatja végig a lány válaszát a nemességről. Nem vág közbe. Kivárja még azt is, mikor a szegényekre kanyarodik az értekezés vezérfonala. A kicsike nagyjából úgy beszél a rongyosokról, mint bármelyik rangjabéli fruska. Ez kicsit se meglepő. Amiben Alissäe lenézése különbözik, az az érvelés. Teljesen életidegen szabályok szerint vezetett érvelés, de legalább valamiféle. A legtöbben megelégszenek a születésük óta nyilvánvaló tényként kapott felsőbbséggel és a pórnép alantasságával.*
- Tudja kisasszony, van egy mese Telassiar tollából. Két kutyáról szól, akik egy alomból valók voltak, de az egyikük a herceg udvarába került, a másik viszont egy gazda házához. Olykor, amikor a herceg vadászni ment a kíséretével találkoztak. Az úri eb persze magasra tartotta a fejét, csillogott a szőre, szolgák vágták a körmét és ezüsttálkából kapta a vizet. A gazda kutyája loncsos volt a sáros időben, maradékon élt és az vályúból ivott. Egy nap a hercegre orgyilkos támadt. A kutya mentette meg az életét, de a sötétben senki nem látott semmit. Míg a kutya üldözte a merénylőt, rút sebet kapott, ami átmetszette a pofáját, kivitte az egyik szemét és megcsonkította a fülét. Eltört az egyik lába is. Mikor visszaért, sárosan, véresen, nyomorékon, a herceg emberei elkergették. Fel sem ismerték, hiszen a vadászzsákmány gyakran vonzott oda kóbor ebeket. A kutyának nem volt hová mennie, így elvergődött a gazda házáig. Kérlelte testvérét, hogy vegye át a helyét a herceg mellett, nehogy a gyilkos visszatérjen. Addig-addig győzködte, míg végül valóban cseréltek. Senki nem vette észre a dolgot, s idővel szépen bele is tanultak egymás szerepébe. A gazda és a felesége ellátták a herceg kutyájának sebeit, s bár a bicegése megmaradt, de szépen felépült. Hamar ráérzett a terelésre és éjszakánként éberen őrizte a birtokot. Testvére figyelte őt, amikor a vadászatokkor elhaladtak arra. Összeszorult a szíve, mikor látta, a gazda unokái hogy kergetőznek vele, de csak visszahajtotta a fejét a bársonypárnára, hagyta, hogy a szőrét fésülgessék gondos szolgakezek és elé tegyék a legporhanyósabb hátszínt, amit az udvari szakács csak el tudott készíteni. *Már-már úgy tűnhet, vége a tanmesének, mikor Ambroggio újra megszólal.* - Aztán egyszer eljött a nap. Az orgyilkos újra próbálkozott. A gazda kutyája pedig végzett vele. Feltépte a torkát. Mert a gazda kutyája tudta, hogy kell megvédeni a rá bízott nyájat.
*Nem summáz tanulságot a végén, de figyeli Alissäe arcát. Kíváncsi lenne rá, ő mint szűr le a történetből, de talán jobb, ha még érleli magában.*
- Úgy tervezem, hogy holnap kilovagolok *mondja érdeklődőn fürkésző arckifejezését egyszeriben kedélyes mosolygásra váltva.* - Ha van kedve, velem tarthatna.
// Alissäe, Ambroggio //
- Hogy mit érdemes tudni a thargokról? *Ambroggio végigsimít a szakállkáján.* - Semmi különöset, csupán annyit, hogy a legjobb ha kihagyja őket az ember az életéből. S Lichaneh lám virágzik *tárja ki kezét színpadiasan, némi iróniával zárva rövidre a témát.
Figyelmesen hallgatja végig a lány válaszát a nemességről. Nem vág közbe. Kivárja még azt is, mikor a szegényekre kanyarodik az értekezés vezérfonala. A kicsike nagyjából úgy beszél a rongyosokról, mint bármelyik rangjabéli fruska. Ez kicsit se meglepő. Amiben Alissäe lenézése különbözik, az az érvelés. Teljesen életidegen szabályok szerint vezetett érvelés, de legalább valamiféle. A legtöbben megelégszenek a születésük óta nyilvánvaló tényként kapott felsőbbséggel és a pórnép alantasságával.*
- Tudja kisasszony, van egy mese Telassiar tollából. Két kutyáról szól, akik egy alomból valók voltak, de az egyikük a herceg udvarába került, a másik viszont egy gazda házához. Olykor, amikor a herceg vadászni ment a kíséretével találkoztak. Az úri eb persze magasra tartotta a fejét, csillogott a szőre, szolgák vágták a körmét és ezüsttálkából kapta a vizet. A gazda kutyája loncsos volt a sáros időben, maradékon élt és az vályúból ivott. Egy nap a hercegre orgyilkos támadt. A kutya mentette meg az életét, de a sötétben senki nem látott semmit. Míg a kutya üldözte a merénylőt, rút sebet kapott, ami átmetszette a pofáját, kivitte az egyik szemét és megcsonkította a fülét. Eltört az egyik lába is. Mikor visszaért, sárosan, véresen, nyomorékon, a herceg emberei elkergették. Fel sem ismerték, hiszen a vadászzsákmány gyakran vonzott oda kóbor ebeket. A kutyának nem volt hová mennie, így elvergődött a gazda házáig. Kérlelte testvérét, hogy vegye át a helyét a herceg mellett, nehogy a gyilkos visszatérjen. Addig-addig győzködte, míg végül valóban cseréltek. Senki nem vette észre a dolgot, s idővel szépen bele is tanultak egymás szerepébe. A gazda és a felesége ellátták a herceg kutyájának sebeit, s bár a bicegése megmaradt, de szépen felépült. Hamar ráérzett a terelésre és éjszakánként éberen őrizte a birtokot. Testvére figyelte őt, amikor a vadászatokkor elhaladtak arra. Összeszorult a szíve, mikor látta, a gazda unokái hogy kergetőznek vele, de csak visszahajtotta a fejét a bársonypárnára, hagyta, hogy a szőrét fésülgessék gondos szolgakezek és elé tegyék a legporhanyósabb hátszínt, amit az udvari szakács csak el tudott készíteni. *Már-már úgy tűnhet, vége a tanmesének, mikor Ambroggio újra megszólal.* - Aztán egyszer eljött a nap. Az orgyilkos újra próbálkozott. A gazda kutyája pedig végzett vele. Feltépte a torkát. Mert a gazda kutyája tudta, hogy kell megvédeni a rá bízott nyájat.
*Nem summáz tanulságot a végén, de figyeli Alissäe arcát. Kíváncsi lenne rá, ő mint szűr le a történetből, de talán jobb, ha még érleli magában.*
- Úgy tervezem, hogy holnap kilovagolok *mondja érdeklődőn fürkésző arckifejezését egyszeriben kedélyes mosolygásra váltva.* - Ha van kedve, velem tarthatna.
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-12-21 14:20:51
Üzenet elküldve: 2019-12-21 14:20:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla és Svir//
//A házban//
* Svir, nem túl közlékeny, ismét.
Hiábavaló a kérdések sora, válasz semmi, vagy igen kurta.
Nem adja fel, tudjuk nem az a fajta, így ölelkezés után, a csókot és a fenék paskolást követően, nyakas módon újra felteszi a kérdést, átfogalmazva.
Talán, ha a férfi észreveszi, hogy a lányt tényleg érdekli előélete, akkor képes lesz kinyílni, ahogyan ez megtörtént a testi érintésekkel is.
Ácsorog és bár kissé fázik, így ruha nélkül, de annál kellemesebb érzetet kelt benne a férfi törölközővel simogató keze.
Míg a férfi foglalatoskodik és imitt amott talán elkalandozik a tekintete, a lány cselekszik. *
- Szóval, vándorok, több is, vagy nem vándor.
Hm. Érdekes.
* Mosolyra húzza ajkát, ami Svirnek is feltűnhet, ahogyan a lánynak is az imént elhangzott viccelődős válasz.
Tudja, hogy Svir szándékosan vicceli el, vagy nem akar róla beszélni, lehet, hogy van valami takargatni valója, vagy szeretné múltját maga mögött hagyni, vagy egyszerűen csak lényegtelen információnak tartja.
Tric ragaszkodik a dologhoz, nem akarja a témát elengedni. *
- Tényleg nagyon érdekel, kik voltak előttem és vajon volt e olyan hölgy, aki meghódította a szívedet, aki talán hosszabb időre is magához láncolt.
Miért nem mesélsz kicsit magadról?
* Néz rá érdeklődően, bármilyen pózban is lenne most a férfi, megvárja míg újra találkozik tekintetük, ha ez bekövetkezik, a kérdések sora folytatódni fog még akkor is, ha valamilyen választ kap, ha kell, öltöztetés és vacsora főzés közben is. *
//A házban//
* Svir, nem túl közlékeny, ismét.
Hiábavaló a kérdések sora, válasz semmi, vagy igen kurta.
Nem adja fel, tudjuk nem az a fajta, így ölelkezés után, a csókot és a fenék paskolást követően, nyakas módon újra felteszi a kérdést, átfogalmazva.
Talán, ha a férfi észreveszi, hogy a lányt tényleg érdekli előélete, akkor képes lesz kinyílni, ahogyan ez megtörtént a testi érintésekkel is.
Ácsorog és bár kissé fázik, így ruha nélkül, de annál kellemesebb érzetet kelt benne a férfi törölközővel simogató keze.
Míg a férfi foglalatoskodik és imitt amott talán elkalandozik a tekintete, a lány cselekszik. *
- Szóval, vándorok, több is, vagy nem vándor.
Hm. Érdekes.
* Mosolyra húzza ajkát, ami Svirnek is feltűnhet, ahogyan a lánynak is az imént elhangzott viccelődős válasz.
Tudja, hogy Svir szándékosan vicceli el, vagy nem akar róla beszélni, lehet, hogy van valami takargatni valója, vagy szeretné múltját maga mögött hagyni, vagy egyszerűen csak lényegtelen információnak tartja.
Tric ragaszkodik a dologhoz, nem akarja a témát elengedni. *
- Tényleg nagyon érdekel, kik voltak előttem és vajon volt e olyan hölgy, aki meghódította a szívedet, aki talán hosszabb időre is magához láncolt.
Miért nem mesélsz kicsit magadról?
* Néz rá érdeklődően, bármilyen pózban is lenne most a férfi, megvárja míg újra találkozik tekintetük, ha ez bekövetkezik, a kérdések sora folytatódni fog még akkor is, ha valamilyen választ kap, ha kell, öltöztetés és vacsora főzés közben is. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131