Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-12 17:16:40
Üzenet elküldve: 2019-01-12 17:16:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Rlilla és Zara ügyesen felmásznak, főleg az utóbbi és Morr valamivel megkönnyebbül. Mivel ketten, sőt a gnómmal együtt hárman is segítettek nekik, ezért számára a feszült figyelés maradt, ami végül szükségtelenné válik és ő következik a sorban. Nem is vesztegeti az időt, egy-két gyors lépéssel Salwar előtt terem és vigyorogva helyezi lábát a férfi bakot tartó kezeibe.*
- Még jó, lenne egy kínos beszélgetésünk.
*Teszi hozzá és lendületet véve rugaszkodik feljebb, majd kissé nehézkesen a férfi vállaira lehetőleg úgy, hogy ő maga ne essen le Salwarnak pedig ne törje össze semmijét. Igaz férfihoz képest nem olyan nehéz ő, tekintve, hogy nem egy testes ember. Kezét nyújtja és lehetőleg el is kapják, hogy hamarosan ő is fent legyen. Nyögve húzza fel magát és sietve fordul meg, mert jól tudja, hogy nincs sok idejük. A dörömbölő léptek nem túl biztatóak továbbra sem.
Kezét nyújtja, hogy adják oda neki a kötelet és ezek után lehasalva engedi le.*
- Lányok, segítsetek! Fogjatok meg, de lehetőleg ne a gatyámat.
*Mert az legfeljebb lecsúszna és a kisebb gond az lenne, hogy fenekét villantaná, a nagyobb az, hogy esélyesen lecsúszna, mert nem tudná megtartani magukat. Többen együtt dolgozva pedig talán gyorsabban is haladhatnak.*
*Rlilla és Zara ügyesen felmásznak, főleg az utóbbi és Morr valamivel megkönnyebbül. Mivel ketten, sőt a gnómmal együtt hárman is segítettek nekik, ezért számára a feszült figyelés maradt, ami végül szükségtelenné válik és ő következik a sorban. Nem is vesztegeti az időt, egy-két gyors lépéssel Salwar előtt terem és vigyorogva helyezi lábát a férfi bakot tartó kezeibe.*
- Még jó, lenne egy kínos beszélgetésünk.
*Teszi hozzá és lendületet véve rugaszkodik feljebb, majd kissé nehézkesen a férfi vállaira lehetőleg úgy, hogy ő maga ne essen le Salwarnak pedig ne törje össze semmijét. Igaz férfihoz képest nem olyan nehéz ő, tekintve, hogy nem egy testes ember. Kezét nyújtja és lehetőleg el is kapják, hogy hamarosan ő is fent legyen. Nyögve húzza fel magát és sietve fordul meg, mert jól tudja, hogy nincs sok idejük. A dörömbölő léptek nem túl biztatóak továbbra sem.
Kezét nyújtja, hogy adják oda neki a kötelet és ezek után lehasalva engedi le.*
- Lányok, segítsetek! Fogjatok meg, de lehetőleg ne a gatyámat.
*Mert az legfeljebb lecsúszna és a kisebb gond az lenne, hogy fenekét villantaná, a nagyobb az, hogy esélyesen lecsúszna, mert nem tudná megtartani magukat. Többen együtt dolgozva pedig talán gyorsabban is haladhatnak.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-11 09:02:57
Üzenet elküldve: 2019-01-11 09:02:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Rlilla nem is húzza sokáig az időt, hamar a kötélnél terem, hogy felmásszon rajta. Mégpedig egész ügyesen, ami meg is lepi Zarát.
A dübörgő lépteket hallva ő sem szívesen húzná tovább az időt, ahogy a másik vörös felért, Zara is gyorsan a rögtönzött kötélért nyúl. Valószínűleg menne neki segítség nélkül is a mászás, van benne gyakorlata, de hát nyilván nem fog rászólni a fiúkra, hogy hozzá ne merjenek érni. Főleg nem Calera. Mikor a fenekébe csíp, kacéran lepillant rá, aztán ajkán széles vigyorral mászik tovább. Mintha csak egymás gondolataiban olvasnának, mert a nő fejében is megfordul a megmenekülős-ünneplős szex gondolata.*
- Te is megvagy, Rlilla?
*Kérdi, mikor felér. Körbepillant, látszólag biztonságosnak tűnik, de azért éberen figyel.*
- Na haladjatok, drágáim! Nem akarom senki hulláját takarítani.
*Rlilla nem is húzza sokáig az időt, hamar a kötélnél terem, hogy felmásszon rajta. Mégpedig egész ügyesen, ami meg is lepi Zarát.
A dübörgő lépteket hallva ő sem szívesen húzná tovább az időt, ahogy a másik vörös felért, Zara is gyorsan a rögtönzött kötélért nyúl. Valószínűleg menne neki segítség nélkül is a mászás, van benne gyakorlata, de hát nyilván nem fog rászólni a fiúkra, hogy hozzá ne merjenek érni. Főleg nem Calera. Mikor a fenekébe csíp, kacéran lepillant rá, aztán ajkán széles vigyorral mászik tovább. Mintha csak egymás gondolataiban olvasnának, mert a nő fejében is megfordul a megmenekülős-ünneplős szex gondolata.*
- Te is megvagy, Rlilla?
*Kérdi, mikor felér. Körbepillant, látszólag biztonságosnak tűnik, de azért éberen figyel.*
- Na haladjatok, drágáim! Nem akarom senki hulláját takarítani.
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-10 14:08:11
Üzenet elküldve: 2019-01-10 14:08:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kandalló fénye//
*Lassan közelít az ajtóhoz, s óvatosan kukkant be rajta. Mikor szemei hozzászokna a halvány gyertyafényes légkörhöz, szíve azonnal egy marokba ugrik össze. ~ Ó, Cinn... ~ Szemöldöke is szomorúan összehúzódik homlokán, mikor meglátja a lányt a fotelban kucorogni. Önmagában a látvány elegendő egy bocsánatkéréshez, tökéletesen szemlélteti jelenleg állapotát. Lyes nyel egy hatalmasat, bár hangot nem ad ki, ádámcsutkájának fel-le mozgása mindent elárul. Beljebb lép, majd nem messze megáll a lánytól és ismét nyel, azonban ezúttal már a durcás pofi szépsége miatt.*
- Én nem bókoltam. Ez az igazság. *Mondja ki dacosan és határozottan, mintha önérzetében sértették volna meg. Olyan, mintha Cilanney azt gondolná, mindenkit hasonló bókokkal kecsegtet, pedig ez nem igaz. Ahogy a lány feláll a fotelből, s a kandalló elé lép, önkéntelenül is és szándékosan is követi szemével. A korábbi vágyakozó tekintet ezúttal inkább elcsigázott és réveteg, egyelőre fogalma sincs hogyan másszon ki a slamasztikából, amibe átkozott testrésze keverte. Kezét határozottan kitartja tenyérrel kifelé a szavakra:*
- Tökéletes vendéglátó vagy. *Mondja ellentmondást nem tűrő hangon, majd hagyja a lányt tovább beszélni hiszen valószínűleg meg sem hallja kijelentését, nagyon elzárkózik jelenleg. Utána persze megbánja, mert a további mondatok korábbi pillanatokat idéznek fel, s érzi, hogy lassan belepirul a szeme elé táruló ismételt látványba. A kerekded keblek, s a hálóing kedvesen dudorodó része. majdnem fel is sóhajt, aztán megrázza magát, s kissé közelebb lép a kandallóhoz. Cinn elé áll, majd lágyan elmosolyodik, ha a lány engedi, arcát simítja végig fentről lefelé, majd lassan megvonja vállát, keze leesik maga mellé.*
- Rád a szoba hűvössége volt hatással. Rám meg te... mit gondolsz miért ragaszkodtam oly görcsösen ahhoz a tálcához. *Vörösödik el, majd inkább a tűzbe néz, az ilyen, s effajta vallomásokhoz nem szokott hozzá. Ami azt illeti nem is kellett még hasonló dolgokról beszélgetnie, s nem zavarja, de mindenféleképpen szégyenkezni kényszerül.*
- Annyira szégyellem magam! S te azt gondoltad, mindent elrontasz pedig... igazából minden gyönyörű volt és tökéletes. Talán túlságosan is. *Lopva tekint a lány indigójába mohazöldjeivel, de még zavara miatt kevéssé tudja tartani a szemkontaktust, azonban keze óvatosan megindul a lányé felé, s ha teheti megfogja:*
- Én... én érzek valamit irántad, ami fokozatosan alakult ki. A beszélgetés, a humorod, a szépséged... nem emlékszem, hogy nő volt már rám ilyen hatással, mint te... mit gondolsz a virágot miért kaptad? *Fájdalmas fintorba zár szája.* Lehet, hogy nem is tetszett neked. *Rázza meg a fejét, majd a kandallóba bámul.* Ha szeretnéd, hogy elmenjek, akkor máris indulok... nem akarom, hogy miattam, meg az érzéseim miatt rosszul érezd magad, de a vágyaimnak nehéz parancsolni... melletted. *Hangosan sóhajt, mintha ezer éves levegőt fújna ki a kandalló melegétől terhes gyertyafényes szobában. Már bátran néz Cinnre, olyan szemekkel, mintha most látná őt utoljára. Mintha mindig is emlékezetébe akarná vésni ezt a pillanatot, a lány illatát, vörös hajzuhatagját, indigókék szemeit, törékeny termetét, s kedves hangját. Lyessal Veryelian menthetetlenül szerelmes.*
*Lassan közelít az ajtóhoz, s óvatosan kukkant be rajta. Mikor szemei hozzászokna a halvány gyertyafényes légkörhöz, szíve azonnal egy marokba ugrik össze. ~ Ó, Cinn... ~ Szemöldöke is szomorúan összehúzódik homlokán, mikor meglátja a lányt a fotelban kucorogni. Önmagában a látvány elegendő egy bocsánatkéréshez, tökéletesen szemlélteti jelenleg állapotát. Lyes nyel egy hatalmasat, bár hangot nem ad ki, ádámcsutkájának fel-le mozgása mindent elárul. Beljebb lép, majd nem messze megáll a lánytól és ismét nyel, azonban ezúttal már a durcás pofi szépsége miatt.*
- Én nem bókoltam. Ez az igazság. *Mondja ki dacosan és határozottan, mintha önérzetében sértették volna meg. Olyan, mintha Cilanney azt gondolná, mindenkit hasonló bókokkal kecsegtet, pedig ez nem igaz. Ahogy a lány feláll a fotelből, s a kandalló elé lép, önkéntelenül is és szándékosan is követi szemével. A korábbi vágyakozó tekintet ezúttal inkább elcsigázott és réveteg, egyelőre fogalma sincs hogyan másszon ki a slamasztikából, amibe átkozott testrésze keverte. Kezét határozottan kitartja tenyérrel kifelé a szavakra:*
- Tökéletes vendéglátó vagy. *Mondja ellentmondást nem tűrő hangon, majd hagyja a lányt tovább beszélni hiszen valószínűleg meg sem hallja kijelentését, nagyon elzárkózik jelenleg. Utána persze megbánja, mert a további mondatok korábbi pillanatokat idéznek fel, s érzi, hogy lassan belepirul a szeme elé táruló ismételt látványba. A kerekded keblek, s a hálóing kedvesen dudorodó része. majdnem fel is sóhajt, aztán megrázza magát, s kissé közelebb lép a kandallóhoz. Cinn elé áll, majd lágyan elmosolyodik, ha a lány engedi, arcát simítja végig fentről lefelé, majd lassan megvonja vállát, keze leesik maga mellé.*
- Rád a szoba hűvössége volt hatással. Rám meg te... mit gondolsz miért ragaszkodtam oly görcsösen ahhoz a tálcához. *Vörösödik el, majd inkább a tűzbe néz, az ilyen, s effajta vallomásokhoz nem szokott hozzá. Ami azt illeti nem is kellett még hasonló dolgokról beszélgetnie, s nem zavarja, de mindenféleképpen szégyenkezni kényszerül.*
- Annyira szégyellem magam! S te azt gondoltad, mindent elrontasz pedig... igazából minden gyönyörű volt és tökéletes. Talán túlságosan is. *Lopva tekint a lány indigójába mohazöldjeivel, de még zavara miatt kevéssé tudja tartani a szemkontaktust, azonban keze óvatosan megindul a lányé felé, s ha teheti megfogja:*
- Én... én érzek valamit irántad, ami fokozatosan alakult ki. A beszélgetés, a humorod, a szépséged... nem emlékszem, hogy nő volt már rám ilyen hatással, mint te... mit gondolsz a virágot miért kaptad? *Fájdalmas fintorba zár szája.* Lehet, hogy nem is tetszett neked. *Rázza meg a fejét, majd a kandallóba bámul.* Ha szeretnéd, hogy elmenjek, akkor máris indulok... nem akarom, hogy miattam, meg az érzéseim miatt rosszul érezd magad, de a vágyaimnak nehéz parancsolni... melletted. *Hangosan sóhajt, mintha ezer éves levegőt fújna ki a kandalló melegétől terhes gyertyafényes szobában. Már bátran néz Cinnre, olyan szemekkel, mintha most látná őt utoljára. Mintha mindig is emlékezetébe akarná vésni ezt a pillanatot, a lány illatát, vörös hajzuhatagját, indigókék szemeit, törékeny termetét, s kedves hangját. Lyessal Veryelian menthetetlenül szerelmes.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-09 23:13:30
Üzenet elküldve: 2019-01-09 23:13:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Valóban szerencsés vagyok. * Vigyorog barátjára, majd Zarára kacsint, nem mondja ki, de arra gondol, hogy előző nap este is igazán szerencséje volt vele. Ráadásul többször is, csoda, hogy még állni bírnak a lábukon. ~ Ezek után a minimum, hogy megkoronázzuk a napot egy hála az égnek élünk szexszel. És Rlillával, persze. ~ A gondolat egészen felvillanyozza, hiába, a mélységi nem csak ahhoz ért, hogy másokat motiváljon, magát is nagyon jól tudja. Mindenkit felsegít, és csak Zara popsijába csíp bele játékosan, miközben felfelé tolja a nőt. Nem nagyon érdekli, hogy lehet itt fog meghalni, az egész életét úgy élte, hogy nem tudhatta, másnap rásüt még a fejére a hold, vagy már alulról szagolja a Mocsári Pityókát. Ahogy a két lány felér, a férfiakra néz. *
- Mor, te jössz, barátom. * Int neki, és mivel az ő fenekét nem akarja megcsipkedni, ezért elteszi a tőrét, és két karjával bakot tart. * Lépj a karjaimba, öreg cimbora, és meg se állj, amíg a vállamról el nem éred a kötelet. Te nehezebb vagy, mint a csajok, és téged még letapizni se akarlak.
* Ha feljuttatja, akkor Lorthonnak is int, hogy ugyan így másszon fel rajta, és ha minden jól megy, akkor nem marad egyedül, mert hamarosan új barátokkal ismerkedhet meg, akik igencsak hangos léptekkel közelednek. Bár lehet, hogy Salwar már csak a túlvilágon fog barátkozni. Ha van még rá ideje, akkor sietteti a többieket. *
- Na, Mor'rhuk, nyújtsd le nekem azt a kötelet, hogy elérjem. * Kéri szépen, és ha ez megtörténik, akkor igyekszik sietve felmászni rajta. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.01.09 23:21:23, a következő indokkal:
Kérésre javítva.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Valóban szerencsés vagyok. * Vigyorog barátjára, majd Zarára kacsint, nem mondja ki, de arra gondol, hogy előző nap este is igazán szerencséje volt vele. Ráadásul többször is, csoda, hogy még állni bírnak a lábukon. ~ Ezek után a minimum, hogy megkoronázzuk a napot egy hála az égnek élünk szexszel. És Rlillával, persze. ~ A gondolat egészen felvillanyozza, hiába, a mélységi nem csak ahhoz ért, hogy másokat motiváljon, magát is nagyon jól tudja. Mindenkit felsegít, és csak Zara popsijába csíp bele játékosan, miközben felfelé tolja a nőt. Nem nagyon érdekli, hogy lehet itt fog meghalni, az egész életét úgy élte, hogy nem tudhatta, másnap rásüt még a fejére a hold, vagy már alulról szagolja a Mocsári Pityókát. Ahogy a két lány felér, a férfiakra néz. *
- Mor, te jössz, barátom. * Int neki, és mivel az ő fenekét nem akarja megcsipkedni, ezért elteszi a tőrét, és két karjával bakot tart. * Lépj a karjaimba, öreg cimbora, és meg se állj, amíg a vállamról el nem éred a kötelet. Te nehezebb vagy, mint a csajok, és téged még letapizni se akarlak.
* Ha feljuttatja, akkor Lorthonnak is int, hogy ugyan így másszon fel rajta, és ha minden jól megy, akkor nem marad egyedül, mert hamarosan új barátokkal ismerkedhet meg, akik igencsak hangos léptekkel közelednek. Bár lehet, hogy Salwar már csak a túlvilágon fog barátkozni. Ha van még rá ideje, akkor sietteti a többieket. *
- Na, Mor'rhuk, nyújtsd le nekem azt a kötelet, hogy elérjem. * Kéri szépen, és ha ez megtörténik, akkor igyekszik sietve felmászni rajta. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.01.09 23:21:23, a következő indokkal:
Kérésre javítva.
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-09 04:18:51
Üzenet elküldve: 2019-01-09 04:18:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*A mélységi komolytalansága látszólag a néma testőrre semmi hatással nincs. Magában azért elteszi a dolgot későbbi mérlegelésre. Már ha lesz később. Bár egy pillanatra Lorthon átvette a vezetést mikor a vöröst hívta oda elsőnek, de a mélységi is egyet ért és egy egész értelmes tervvel áll elő. Ami, meglepő úgy, hogy ő maradjon hátra. A Kóbor Kutya ezt nem nézte volna ki a fickóból. Azt, hogy a nőket előre engedi még igen, de hogy a süllyedő hajót ő akarja utoljára elhagyni ez új. Persze nem akad rajta fent. Rlilla se húzza az időt, ketten is tolják a fenekét és ügyes lány szóval hamar feljut. Még a másik vörös is elkezdhet mászni. Lorthon neki is segít. Más férfiak biztos kiélveznék a helyzetet, de a némában az ilyen vágyak már rég elmúltak. Meg persze a dübörgő léptek és a harc közelsége is rontja a libidóját. Mikor feljutottak akkor csettint a pénzes fickónak, hogy ő jön. Van egy olyan érzése, hogy magára fog maradni a mélységivel. Ő tanította a fickót. Bár csak egy tőr van nála talán a helyzetet ki tudná használni. Ha Lorthon tudna beszélni ki is fejtené, hogy talán érdemes lenne neki a sötétebb részeken elbújni és ott kihasználni, hogy lát a sötétben. Persze mindegy. Bár arcán nem látszik, de a kalózt rég nem érzett izgalom fogja el. A halál közelsége megdobogtatja a szívét. Ettől érzi csak igazán, hogy újra él.*
*A mélységi komolytalansága látszólag a néma testőrre semmi hatással nincs. Magában azért elteszi a dolgot későbbi mérlegelésre. Már ha lesz később. Bár egy pillanatra Lorthon átvette a vezetést mikor a vöröst hívta oda elsőnek, de a mélységi is egyet ért és egy egész értelmes tervvel áll elő. Ami, meglepő úgy, hogy ő maradjon hátra. A Kóbor Kutya ezt nem nézte volna ki a fickóból. Azt, hogy a nőket előre engedi még igen, de hogy a süllyedő hajót ő akarja utoljára elhagyni ez új. Persze nem akad rajta fent. Rlilla se húzza az időt, ketten is tolják a fenekét és ügyes lány szóval hamar feljut. Még a másik vörös is elkezdhet mászni. Lorthon neki is segít. Más férfiak biztos kiélveznék a helyzetet, de a némában az ilyen vágyak már rég elmúltak. Meg persze a dübörgő léptek és a harc közelsége is rontja a libidóját. Mikor feljutottak akkor csettint a pénzes fickónak, hogy ő jön. Van egy olyan érzése, hogy magára fog maradni a mélységivel. Ő tanította a fickót. Bár csak egy tőr van nála talán a helyzetet ki tudná használni. Ha Lorthon tudna beszélni ki is fejtené, hogy talán érdemes lenne neki a sötétebb részeken elbújni és ott kihasználni, hogy lát a sötétben. Persze mindegy. Bár arcán nem látszik, de a kalózt rég nem érzett izgalom fogja el. A halál közelsége megdobogtatja a szívét. Ettől érzi csak igazán, hogy újra él.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-08 23:16:08
Üzenet elküldve: 2019-01-08 23:16:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség kezdete//
*Lorthon gyorsan intézkedik, de nem is baj, mert a dübörgő léptek erőteljesen közelednek. Amíg az övet összekötözik, addig az apró gnóm lóbálja a kezét és sietségre sarkalja a csapatot, mintha ezzel nyerne is akármennyi percet. Vélhetően ez inkább idegesítő, mintsem inspiráló, főleg a rikácsoló és pattogó hangját hallgatni, amibe azért némi aggodalom is vegyül. A hatékony bemutató után Rlilla is elhelyezkedik, s Salwar is kiadja az utasításokat, meghatározza a sorrendet.*
- Segítek, segítek!! Csak gyertek már!! Jajj!! *Sápítozik a gnóm. Vészesen tágnak tűnnek azok a nyílások az épület oldalán, de így elsőre a magasság is elérhetetlennek tűnik. Persze nem egy ilyen lassan összecsiszolódó csapatnak, kik között ugyan még akadhatnak súrlódások, hisz egymás határait sem ismerik, ahogyan igazából olyan nagyon egymást sem. Morr olyat tesz, amire valószínűleg senki sem számít egy, elsőre pipogyának tűnő lecsúszott nemes ficsúrtól. Belül bár retteg, s elképzelhető, hogy a kardmarkolat is csúszik kissé kezében, de a bejáratra feszülten figyel. Jól is teszi, ugyanis az erőteljes és ritmikus hangzavar, akár egy vágtázó ló után húzott szekér hangja, szinte már érezhető távolságból hallik. A kinti levegő csípős és hideg, a csapatnak mozognia kell, ha nem akarják elgémberedett tagjaikkal feltornázni magukat a galéria széléig. Hosszú, gyötrelmes pillanatok telnek el, nem csak Morrnak, a lent maradtaknak is. Azonban mikor Rlilla megragadja a gnóm kezét, már kissé fellélegezhetnek, innen megy minden magától. Kicsi a gnóm, de erős, szólhatna így is a mondás, mert bár nyakán kidagadnak az inak, s fújtat elég rendesen, látszik segít mindannyiuknak. Zara is könnyedén feljut, ruganyos teste veszi az akadályokat, még a gnóm is eltátja egyszer-kétszer a száját, aztán gyorsan visszaszippantja az éppen lecseppenő tartalmát. A vörös démon immár fentről figyelhet lefelé, s vélhetően segítik társaikat. Még hárman vannak lenn, s a sorrend, bár meghatározott, akár változtatható is. Esetleg, ha még valaki akarja, neadjaég meggondolná magát, el is barikádozhatja a réseket... bár ez opcionális és lehet, hogy... valójában teljesen felesleges.
Zara és Rlilla a galária korlátja mögött nem messze, ha feljutottak bal kéz felé, egy csukott ajtó előterében apró és lobogó lángokra figyelhet fel. A gnóm úgy látszik tüzet rakott, ez volt a korábbi motoszkálás, a fahasábok kellemes pattogása és érezhető meleg járja át a felső szintet, még lyukas teteje ellenére is. A kötélhágcsóval szemben is van egy ajtó nélküli helyiség, két oldalán egy-egy boltíves bejárattal. Jobbra hasonlóan egy csukott ajtóval rendelkező szoba terül el.*
*Lorthon gyorsan intézkedik, de nem is baj, mert a dübörgő léptek erőteljesen közelednek. Amíg az övet összekötözik, addig az apró gnóm lóbálja a kezét és sietségre sarkalja a csapatot, mintha ezzel nyerne is akármennyi percet. Vélhetően ez inkább idegesítő, mintsem inspiráló, főleg a rikácsoló és pattogó hangját hallgatni, amibe azért némi aggodalom is vegyül. A hatékony bemutató után Rlilla is elhelyezkedik, s Salwar is kiadja az utasításokat, meghatározza a sorrendet.*
- Segítek, segítek!! Csak gyertek már!! Jajj!! *Sápítozik a gnóm. Vészesen tágnak tűnnek azok a nyílások az épület oldalán, de így elsőre a magasság is elérhetetlennek tűnik. Persze nem egy ilyen lassan összecsiszolódó csapatnak, kik között ugyan még akadhatnak súrlódások, hisz egymás határait sem ismerik, ahogyan igazából olyan nagyon egymást sem. Morr olyat tesz, amire valószínűleg senki sem számít egy, elsőre pipogyának tűnő lecsúszott nemes ficsúrtól. Belül bár retteg, s elképzelhető, hogy a kardmarkolat is csúszik kissé kezében, de a bejáratra feszülten figyel. Jól is teszi, ugyanis az erőteljes és ritmikus hangzavar, akár egy vágtázó ló után húzott szekér hangja, szinte már érezhető távolságból hallik. A kinti levegő csípős és hideg, a csapatnak mozognia kell, ha nem akarják elgémberedett tagjaikkal feltornázni magukat a galéria széléig. Hosszú, gyötrelmes pillanatok telnek el, nem csak Morrnak, a lent maradtaknak is. Azonban mikor Rlilla megragadja a gnóm kezét, már kissé fellélegezhetnek, innen megy minden magától. Kicsi a gnóm, de erős, szólhatna így is a mondás, mert bár nyakán kidagadnak az inak, s fújtat elég rendesen, látszik segít mindannyiuknak. Zara is könnyedén feljut, ruganyos teste veszi az akadályokat, még a gnóm is eltátja egyszer-kétszer a száját, aztán gyorsan visszaszippantja az éppen lecseppenő tartalmát. A vörös démon immár fentről figyelhet lefelé, s vélhetően segítik társaikat. Még hárman vannak lenn, s a sorrend, bár meghatározott, akár változtatható is. Esetleg, ha még valaki akarja, neadjaég meggondolná magát, el is barikádozhatja a réseket... bár ez opcionális és lehet, hogy... valójában teljesen felesleges.
Zara és Rlilla a galária korlátja mögött nem messze, ha feljutottak bal kéz felé, egy csukott ajtó előterében apró és lobogó lángokra figyelhet fel. A gnóm úgy látszik tüzet rakott, ez volt a korábbi motoszkálás, a fahasábok kellemes pattogása és érezhető meleg járja át a felső szintet, még lyukas teteje ellenére is. A kötélhágcsóval szemben is van egy ajtó nélküli helyiség, két oldalán egy-egy boltíves bejárattal. Jobbra hasonlóan egy csukott ajtóval rendelkező szoba terül el.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-08 11:51:24
Üzenet elküldve: 2019-01-08 11:51:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sötétség kezdete//
* Felnyög amikor szegény Cale leesik a lépcsőn, vagyis, mire leesik már nincs is lépcső, ám szerencsére a férfi jól van. Viszont még nincs vége, úgy tűnik valakik közelednek feléjük. Lorthon az övekből kötelet eszkábál és úgy tűnik ő fog elsőként felmászni.
Nagyot nyel de biccent, felfogja, hogy nála még csak egy kenőkés sincsen, ha esetleg harcra kerülne a sor, szóval jó lesz felmászni, hogy biztonságos magasságból tudjon gnómot dobálni ha szükséges.
A kötélhez lép és elkezd mászni. Alulról aki tudja tólja. A lány könnyű és fürge így nem okozhat igazán sok nehézséget megmászni egy kötelet és bízik benne, hogy gyorsan a tetjén lesz a gnóm mellett.*
* Felnyög amikor szegény Cale leesik a lépcsőn, vagyis, mire leesik már nincs is lépcső, ám szerencsére a férfi jól van. Viszont még nincs vége, úgy tűnik valakik közelednek feléjük. Lorthon az övekből kötelet eszkábál és úgy tűnik ő fog elsőként felmászni.
Nagyot nyel de biccent, felfogja, hogy nála még csak egy kenőkés sincsen, ha esetleg harcra kerülne a sor, szóval jó lesz felmászni, hogy biztonságos magasságból tudjon gnómot dobálni ha szükséges.
A kötélhez lép és elkezd mászni. Alulról aki tudja tólja. A lány könnyű és fürge így nem okozhat igazán sok nehézséget megmászni egy kötelet és bízik benne, hogy gyorsan a tetjén lesz a gnóm mellett.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-06 14:50:25
Üzenet elküldve: 2019-01-06 14:50:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*A szíve kihagy persze egy pillanatig, sőt szakaszosan több pillanatig amikor a lépcső kisebb megakadásokkal, de tovább zuhan. Szerencsére Salwarnak nem esik baja, megkönnyebbülését egy hangos sóhajjal tudtára is adja. Rosszul viselné, ha bármelyiküknek is baja esne. Mindenesetre hangulatán sokat segít Salwar idiotizmusa. Egy gyors, erőtlen mosolyt még megenged a viccnek.*
- Szerencsés fickó vagy te Salwar.
*Teszi még hozzá fejcsóválva. A dübörgő léptek zajától meghűl benne a vér, végül nem indul meg semmilyen felfedező útra, szerencsére ez idő alatt Lorthon tud gondoskodni az övekről. Morr elismerően pillant a végeredményre. De nincs idő félni vagy merengeni, segíteni kell. Lorthon neki is lát Rlilla felsegítésében, Salwar meg a korábbiakhoz hasonlóan koordinál. Persze a mélységi nem hagyhatja ki a pillanatot, hogy most is szórakoztassa őket, ami Mor'rhuk esetében hatásos és kicsit feloldódik benne a feszültség.*
- Szerintem nem lesz rá időnk.
*Mondja csupán megérzés alapján és mivel már így is elegen segítik a lányokat, ezért nem megy oda lábatlankodni, inkább feszülten figyel. Elkezdhetne barikádot pakolgatni a rések elé, de nem látja értelmét olyanokkal szemben, akiknek haverja az ajtaját is – akkor is ha rozoga – minden probléma nélkül berúgta. Helyette inkább a többieknek hátat fordítva figyeli a bejáratot kardmarkolatát szorongatva.*
A hozzászólás írója (Mor'rhuk Strousk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.06 14:50:38
*A szíve kihagy persze egy pillanatig, sőt szakaszosan több pillanatig amikor a lépcső kisebb megakadásokkal, de tovább zuhan. Szerencsére Salwarnak nem esik baja, megkönnyebbülését egy hangos sóhajjal tudtára is adja. Rosszul viselné, ha bármelyiküknek is baja esne. Mindenesetre hangulatán sokat segít Salwar idiotizmusa. Egy gyors, erőtlen mosolyt még megenged a viccnek.*
- Szerencsés fickó vagy te Salwar.
*Teszi még hozzá fejcsóválva. A dübörgő léptek zajától meghűl benne a vér, végül nem indul meg semmilyen felfedező útra, szerencsére ez idő alatt Lorthon tud gondoskodni az övekről. Morr elismerően pillant a végeredményre. De nincs idő félni vagy merengeni, segíteni kell. Lorthon neki is lát Rlilla felsegítésében, Salwar meg a korábbiakhoz hasonlóan koordinál. Persze a mélységi nem hagyhatja ki a pillanatot, hogy most is szórakoztassa őket, ami Mor'rhuk esetében hatásos és kicsit feloldódik benne a feszültség.*
- Szerintem nem lesz rá időnk.
*Mondja csupán megérzés alapján és mivel már így is elegen segítik a lányokat, ezért nem megy oda lábatlankodni, inkább feszülten figyel. Elkezdhetne barikádot pakolgatni a rések elé, de nem látja értelmét olyanokkal szemben, akiknek haverja az ajtaját is – akkor is ha rozoga – minden probléma nélkül berúgta. Helyette inkább a többieknek hátat fordítva figyeli a bejáratot kardmarkolatát szorongatva.*
A hozzászólás írója (Mor'rhuk Strousk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.06 14:50:38
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:47:20
Üzenet elküldve: 2019-01-05 18:47:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
- Elmés egy megállapítás, Cale... *mondja kissé gúnyosan, közben pedig fájó vállát mozgatja előre-hátra, hátha ez kicsit segít rajta.
Azonban a dübörgő léptek hangja újra hallható, mégpedig egyre csak közeledve, így az idő ellenük dolgozik. Jobb lenne minél hamarabb feljutni, vagy legalább valami búvóhelyet találni a romok között.*
- Rlilla, te maradj csak itt!
*Érti ő, miért akar Morral tartani, de mindenkinek jobb, ha a lányt juttatják fel legelőször. Először is, mert túléli, másodszor pedig nekik sem kell a lányt védeni, és tudnak magukkal foglalkozni.
Cale szavaira bólint, a terv jónak tűnik, azt leszámítva, hogy a lent maradó pár embernek nem sok esélye lesz megküzdeni az óriásokkal. Legalábbis Zara szerint.*
- A hős, a vezető, a szerető... *Halkan felnevet csípőre vágott kezekkel.* Fő az önbizalom, nem igaz?
*Kacsint egyet, majd még egy sanda pillantás után visszafordul a rögtönzött kötélhez, és ha kell, segít Rlillát feljuttatni.*
- Na gyere, Édes, haladjunk!
- Elmés egy megállapítás, Cale... *mondja kissé gúnyosan, közben pedig fájó vállát mozgatja előre-hátra, hátha ez kicsit segít rajta.
Azonban a dübörgő léptek hangja újra hallható, mégpedig egyre csak közeledve, így az idő ellenük dolgozik. Jobb lenne minél hamarabb feljutni, vagy legalább valami búvóhelyet találni a romok között.*
- Rlilla, te maradj csak itt!
*Érti ő, miért akar Morral tartani, de mindenkinek jobb, ha a lányt juttatják fel legelőször. Először is, mert túléli, másodszor pedig nekik sem kell a lányt védeni, és tudnak magukkal foglalkozni.
Cale szavaira bólint, a terv jónak tűnik, azt leszámítva, hogy a lent maradó pár embernek nem sok esélye lesz megküzdeni az óriásokkal. Legalábbis Zara szerint.*
- A hős, a vezető, a szerető... *Halkan felnevet csípőre vágott kezekkel.* Fő az önbizalom, nem igaz?
*Kacsint egyet, majd még egy sanda pillantás után visszafordul a rögtönzött kötélhez, és ha kell, segít Rlillát feljuttatni.*
- Na gyere, Édes, haladjunk!
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-04 16:33:54
Üzenet elküldve: 2019-01-04 16:33:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
*Harga volt már sokkal rosszabb környéken is, ez a környék viszont nem volt mindig ilyen rossz. Régebben egyenesen az ő megjelenése tette rögtön rosszabbá, most viszont a páncélos orknő megjelenése sem ront már a helyzeten. Ez egyáltalán nem zavarja, de nem is hízeleg neki. Egykedvűen bandukol, ez az egy kedve pedig a bosszús mogorvaság. Főleg azért érez így, mert nincsenek rendes barátai és még az eddig ismerős útból is ismeretlent csináltak az istenek itt neki. Ő pedig nem szeret tájékozódni, inkább csak menne előre felrúgva az elébe kerülőket. Az új terepen ez viszont igencsak nehézkes, így például olyan óvatoskodásokra is rászorul, mint a saját lába elé nézés. Hallatlan!*
~Hát rohadtul megépülhetne már ide egy rendes híd.~
*Fortyog menet közben.*
~Hát rohadtul megépülhetne már ide egy rendes híd.~
*Fortyog menet közben.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-04 02:06:56
Üzenet elküldve: 2019-01-04 02:06:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
* A mélységinek csak egy gyenge gondolati viccre sem futja, miközben kiszalad a lába alól a lépcső. Pedig szívesen felkiáltott volna, hogy nézd már mama, repülök, de erre nem volt lehetősége, mert szépen szaggatottan omlik össze a tákolmány, mintha csak direkt így akarták volna. Mivel a peremet nem tudja elkapni, ezért inkább a vakszerencsére bízza magát, és mint sokszor, úgy ez most is bejön. Különösebb gond nélkül érkezik le, bár néhány helyen beütötte magát, és az alkarját is sikerült meghorzsolja, mintha csak direkt csinálta volna. Leporolja a ruháját, és úgy néz a csapatra, fapofával. *
- A'sszem tönkretettem a lépcsőnket. * Ezek után viszont elkezdi levenni az övet, és odaadja a rutinos kalóznak, aki mintha szent feladatának érezné, hogy Rlillát biztonságban tudja. Egyelőre ezzel a mélységinek sincs problémája, úgyhogy hagyja, hadd csinálja. *
- Rlilla, te menj fel először, segítünk. * Ahogy a lépteket hallja, az ajtó felé pillant, és kissé gyorsabban kezd beszélni.*
- Te is segíts neki, mitugrász! * Kiált fel, és gyorsan odasiet a romokhoz.* Bakot tartok, a kötéllel és velem jó esélyed van felmenni. Utána Zara, te kellene kövesd. Ti ketten vagytok a legkönnyebbek, és bízok benne, hogy feltalálod magad, és fedezni tudtok odafentről minket ha rajtunk ütnek. A következő Mor'rhuk, aztán Lorthon. Cale, a hős, a vezető, a szerető lesz az utolsó. Ezekkel a szavakkal emlékezzetek rám, ha elhunytam. Az utolsó jelző a férfiak számára opcionális.
* A férfi úgy vigyorog, mintha mi sem zavarná. Lehet, hogy mégis megütötte a fejét az érkezés közben, vagy csak így próbál a csapatba egy kis lelket önteni, fenntartani a morált, miegymást. *
- Gyerünk gyerünk, sietve, mint akik élnek. * Sürgeti a többieket, úgy látszik, hogy nagyon nincs kedve most vitatkozni azon, hogy ez a terve mennyire jó, és hogy az előző lépcsős incidens után milyen jogon vezeti még mindig a csoportot. *
* A mélységinek csak egy gyenge gondolati viccre sem futja, miközben kiszalad a lába alól a lépcső. Pedig szívesen felkiáltott volna, hogy nézd már mama, repülök, de erre nem volt lehetősége, mert szépen szaggatottan omlik össze a tákolmány, mintha csak direkt így akarták volna. Mivel a peremet nem tudja elkapni, ezért inkább a vakszerencsére bízza magát, és mint sokszor, úgy ez most is bejön. Különösebb gond nélkül érkezik le, bár néhány helyen beütötte magát, és az alkarját is sikerült meghorzsolja, mintha csak direkt csinálta volna. Leporolja a ruháját, és úgy néz a csapatra, fapofával. *
- A'sszem tönkretettem a lépcsőnket. * Ezek után viszont elkezdi levenni az övet, és odaadja a rutinos kalóznak, aki mintha szent feladatának érezné, hogy Rlillát biztonságban tudja. Egyelőre ezzel a mélységinek sincs problémája, úgyhogy hagyja, hadd csinálja. *
- Rlilla, te menj fel először, segítünk. * Ahogy a lépteket hallja, az ajtó felé pillant, és kissé gyorsabban kezd beszélni.*
- Te is segíts neki, mitugrász! * Kiált fel, és gyorsan odasiet a romokhoz.* Bakot tartok, a kötéllel és velem jó esélyed van felmenni. Utána Zara, te kellene kövesd. Ti ketten vagytok a legkönnyebbek, és bízok benne, hogy feltalálod magad, és fedezni tudtok odafentről minket ha rajtunk ütnek. A következő Mor'rhuk, aztán Lorthon. Cale, a hős, a vezető, a szerető lesz az utolsó. Ezekkel a szavakkal emlékezzetek rám, ha elhunytam. Az utolsó jelző a férfiak számára opcionális.
* A férfi úgy vigyorog, mintha mi sem zavarná. Lehet, hogy mégis megütötte a fejét az érkezés közben, vagy csak így próbál a csapatba egy kis lelket önteni, fenntartani a morált, miegymást. *
- Gyerünk gyerünk, sietve, mint akik élnek. * Sürgeti a többieket, úgy látszik, hogy nagyon nincs kedve most vitatkozni azon, hogy ez a terve mennyire jó, és hogy az előző lépcsős incidens után milyen jogon vezeti még mindig a csoportot. *
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-04 01:49:31
Üzenet elküldve: 2019-01-04 01:49:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*A vörös előre figyelmeztette a mélységit szóval nem lehet, azt mondani, hogy nem figyelmeztették őt. Mikor a lépcső összeomlott akkor Lorthon biztos távba húzta Rlillát és erősen fogta is. A mélységi sorsa konkrétan nem izgatta. Ha bele is halt volna a zuhanásba az se zavarta volna. Persze a pénzét sajnálná, de csak egy kicsit. Viszont túléli és úgy tűnik nem is tört el semmije. Majdnem jó is lenne a helyzetük, de léptek közelednek és nem túl bizalomgerjesztőek. Lorthon nem is sokat tököl. Elkéri az öveket és profi csomókat köt rá. Egykori tengerészként a csomókhoz nagyon ért. Ha ez sikerült akkor megpróbálja feldobni a gnómnak, hogy kösse meg. Aki ha megteszi ő veszi át a vezetést. Rlillát inti oda magához. Nem csak azért mert ő a legszimpatikusabb számára hanem azért is mert nem vennék sok hasznát és nem tűnik olyan nehéznek. Egy gyors bemutatót is ad, hogy miként másszon úgy, hogy a lehető legkisebb terhelést tegye az övekre. Ezt úgy teszi, hogy ő nem nehezedik rá. Ha a lány elkezd mászni akkor segít is neki és tolja felfelé. Remélhetőleg közben nem csapnak le rájuk.*
*A vörös előre figyelmeztette a mélységit szóval nem lehet, azt mondani, hogy nem figyelmeztették őt. Mikor a lépcső összeomlott akkor Lorthon biztos távba húzta Rlillát és erősen fogta is. A mélységi sorsa konkrétan nem izgatta. Ha bele is halt volna a zuhanásba az se zavarta volna. Persze a pénzét sajnálná, de csak egy kicsit. Viszont túléli és úgy tűnik nem is tört el semmije. Majdnem jó is lenne a helyzetük, de léptek közelednek és nem túl bizalomgerjesztőek. Lorthon nem is sokat tököl. Elkéri az öveket és profi csomókat köt rá. Egykori tengerészként a csomókhoz nagyon ért. Ha ez sikerült akkor megpróbálja feldobni a gnómnak, hogy kösse meg. Aki ha megteszi ő veszi át a vezetést. Rlillát inti oda magához. Nem csak azért mert ő a legszimpatikusabb számára hanem azért is mert nem vennék sok hasznát és nem tűnik olyan nehéznek. Egy gyors bemutatót is ad, hogy miként másszon úgy, hogy a lehető legkisebb terhelést tegye az övekre. Ezt úgy teszi, hogy ő nem nehezedik rá. Ha a lány elkezd mászni akkor segít is neki és tolja felfelé. Remélhetőleg közben nem csapnak le rájuk.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-03 20:51:04
Üzenet elküldve: 2019-01-03 20:51:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség kezdete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt azért nem lehet mondani, hogy az omlás fülsiketítő zajjal jár, de semmiképpen sem csendes, vagy esetleg settenkedő, ami talán ezekben az ínséges időkben szerencsésebb lenne. Persze erről a csapat nem tehet, a gnóm súlya nem volt elég nagy ahhoz, hogy a valószínűleg robbanásban és a korábbi tűzvészben felforrósodott, porladó kőzet és deszka keveréke végül megadja magát. Viszont az biztos, hogy a lélek tartotta össze. Szerencsére a mélységi előrelátó és gondoskodó, így bár nem biztos, hogy erre számított, mégis megelőzi a nagyobb bajt.
A lépcső kevésbé gyorsan omlik össze egy teher alatt, mint négy alatt. Ettől függetlenül persze a kiáltás valóban értékes percekbe telhet. De ez maradjon a végére.
Lorthon viszonylag hamar eszmél, s szinte azonnal hátrál, tulajdonképpen meglepetés nélkül... ami persze nem meglepő. A férfi még sok titkot rejthet, mindenesetre most sérülés nélkül megússza a történteket. Mor kissé feljebb helyezkedik el, nem sokkal Zara mögött lemaradva, de mindenféleképpen kissé előrébb, mint Lor, így esetében a visszalépés annyira nem egyszerű. Ettől függetlenül talán csak kétszer nagyobbat lép, ahogyan Rlilla is, s a lassan alázúduló törmelék, végeredményben egyiküket sem érinti.
Zara már kicsit másabb helyzet, bár távolabb áll, mint Salwar, mégis ugrani készül, de szerencsére oldalra, ami az ő képességeivel sikerül is. Az az apró kődarab valóban eltalálja, sőt, talán még több kisebb is, sérülést nem szerez szerencsére, az ijedtség nagyobb volt.
Salwar kényszerpályán mozog, egyetlen választásával él is, s csapatának hangos figyelmeztetése után elrugaszkodik. Sajnos nem kellő erővel. Az ugrás pillanatában omlik össze alatta a tákolmány, ujjai talán érinthetik a peremet, s zuhanás közben látja az eltátott szájú gnóm kalimpálását immár a galéria szélén. Azonban, a sors mosolya, a szerencse a szerencsétlenségben az a lassú omlás, mely olykor meg-megakad, így függetlenül az óriásinak induló eséstől, gyakorlatilag több kisebbet pottyan, mi kapcsán zúzódhat a lába, megütődhet a könyöke, de maga alá nem temeti senki, sőt komolyabb sérülése sem keletkezik. Persze a csapat előtt büszkén mutathatja majd tettrekészségét és felelősségvállalását bizonyító pirosló horzsolásokat, amire talán a lányoktól is kaphat két puszit.
A csapat minden tagja tehát lent marad. Egyelőre tágra nyílt ajtó és falnyílások kereszttüzében és fentről sipítozó gnóm kétségbeesett kajabálása közepette.
Khm... az erősödő, épülethez közeledő dübörgő lépteket majdnem elfelejtettük. Merthogy az is van. Sajnos.
Az övek levételére még éppen akad idő, sőt, egymásba is fűzhetik azokat, Salwarnak így nem kell fentről lenyújtania kezét, hiszen egymás mellé állva képezhetnek kötelet. Vagy... esetleg használhatják az építési törmeléket, deszkát, mit már korábban említettünk, hogy az ásítón tátongó nyílásokat eltorlaszolják. Persze... az is lehet, hogy ez csak egy félrevezető mondat, ami végül a romlásba visz. Tudjuk, hogy ez egy furcsa, összeszokó csapat, hasonlóan furcsa mesével megáldva, mit talán majd sok-sok hattal később nevetve emlegetnek fel. Vagy nem. Mert a sírok ugye nem beszélnek.
Egy biztos. Salwar kiválóan meg tudja ítélni a különböző egyedek arckifejezését és hozzáállását, mondhatjuk, hogy remekül átlát a szitán, vagy akár azt is, hogy nagyszerű ember, illetve jelen esetben gnómismerő. Ez a képzettség pedig azt sugallja neki, hogy a gnóm arckifejezése bizony őszintén aggódó, miképp a lefelé lógatott apró kezeinek kalimpálása is. A csapat, így ennek függvényében hozhatja meg döntését. Ebben talán segít egy kicsit a gnóm kiáltása is:*
- GYERTEK MÁR BASSZÁÁÁÁTOK MEEEEEG! *Hogy ennek az anyja hol járt gyermekkorában?! Mint egy kocsis... hihetetlen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azt azért nem lehet mondani, hogy az omlás fülsiketítő zajjal jár, de semmiképpen sem csendes, vagy esetleg settenkedő, ami talán ezekben az ínséges időkben szerencsésebb lenne. Persze erről a csapat nem tehet, a gnóm súlya nem volt elég nagy ahhoz, hogy a valószínűleg robbanásban és a korábbi tűzvészben felforrósodott, porladó kőzet és deszka keveréke végül megadja magát. Viszont az biztos, hogy a lélek tartotta össze. Szerencsére a mélységi előrelátó és gondoskodó, így bár nem biztos, hogy erre számított, mégis megelőzi a nagyobb bajt.
A lépcső kevésbé gyorsan omlik össze egy teher alatt, mint négy alatt. Ettől függetlenül persze a kiáltás valóban értékes percekbe telhet. De ez maradjon a végére.
Lorthon viszonylag hamar eszmél, s szinte azonnal hátrál, tulajdonképpen meglepetés nélkül... ami persze nem meglepő. A férfi még sok titkot rejthet, mindenesetre most sérülés nélkül megússza a történteket. Mor kissé feljebb helyezkedik el, nem sokkal Zara mögött lemaradva, de mindenféleképpen kissé előrébb, mint Lor, így esetében a visszalépés annyira nem egyszerű. Ettől függetlenül talán csak kétszer nagyobbat lép, ahogyan Rlilla is, s a lassan alázúduló törmelék, végeredményben egyiküket sem érinti.
Zara már kicsit másabb helyzet, bár távolabb áll, mint Salwar, mégis ugrani készül, de szerencsére oldalra, ami az ő képességeivel sikerül is. Az az apró kődarab valóban eltalálja, sőt, talán még több kisebb is, sérülést nem szerez szerencsére, az ijedtség nagyobb volt.
Salwar kényszerpályán mozog, egyetlen választásával él is, s csapatának hangos figyelmeztetése után elrugaszkodik. Sajnos nem kellő erővel. Az ugrás pillanatában omlik össze alatta a tákolmány, ujjai talán érinthetik a peremet, s zuhanás közben látja az eltátott szájú gnóm kalimpálását immár a galéria szélén. Azonban, a sors mosolya, a szerencse a szerencsétlenségben az a lassú omlás, mely olykor meg-megakad, így függetlenül az óriásinak induló eséstől, gyakorlatilag több kisebbet pottyan, mi kapcsán zúzódhat a lába, megütődhet a könyöke, de maga alá nem temeti senki, sőt komolyabb sérülése sem keletkezik. Persze a csapat előtt büszkén mutathatja majd tettrekészségét és felelősségvállalását bizonyító pirosló horzsolásokat, amire talán a lányoktól is kaphat két puszit.
A csapat minden tagja tehát lent marad. Egyelőre tágra nyílt ajtó és falnyílások kereszttüzében és fentről sipítozó gnóm kétségbeesett kajabálása közepette.
Khm... az erősödő, épülethez közeledő dübörgő lépteket majdnem elfelejtettük. Merthogy az is van. Sajnos.
Az övek levételére még éppen akad idő, sőt, egymásba is fűzhetik azokat, Salwarnak így nem kell fentről lenyújtania kezét, hiszen egymás mellé állva képezhetnek kötelet. Vagy... esetleg használhatják az építési törmeléket, deszkát, mit már korábban említettünk, hogy az ásítón tátongó nyílásokat eltorlaszolják. Persze... az is lehet, hogy ez csak egy félrevezető mondat, ami végül a romlásba visz. Tudjuk, hogy ez egy furcsa, összeszokó csapat, hasonlóan furcsa mesével megáldva, mit talán majd sok-sok hattal később nevetve emlegetnek fel. Vagy nem. Mert a sírok ugye nem beszélnek.
Egy biztos. Salwar kiválóan meg tudja ítélni a különböző egyedek arckifejezését és hozzáállását, mondhatjuk, hogy remekül átlát a szitán, vagy akár azt is, hogy nagyszerű ember, illetve jelen esetben gnómismerő. Ez a képzettség pedig azt sugallja neki, hogy a gnóm arckifejezése bizony őszintén aggódó, miképp a lefelé lógatott apró kezeinek kalimpálása is. A csapat, így ennek függvényében hozhatja meg döntését. Ebben talán segít egy kicsit a gnóm kiáltása is:*
- GYERTEK MÁR BASSZÁÁÁÁTOK MEEEEEG! *Hogy ennek az anyja hol járt gyermekkorában?! Mint egy kocsis... hihetetlen.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-03 01:06:46
Üzenet elküldve: 2019-01-03 01:06:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sötétség kezdete//
* Amikor elkezd történni valam a lépcsővel Rlilla első reakciója egy nagyon hangos sikoly, aztán hagyja, hogy Lorthon elrángassa, aztán amikor meglátja, hogy Cale milyet mutatványozik, hogy a lépcső tetején legyen megint sikít, mert hát nah, így mutatja ki aggodalmát a mélységiért. *
- Megyek veled Mor! - * rikkant föl azonnal Rlilla, miután ellenőrizte, hogy az ő csípőjén vajon van-e öv. Nem volt, máskülönben már rég megvállt volna tőle, de így, hogy ruhácskában van esélytelen is volt a dolog, csak azért nézte meg, hogy lecsekkolja, nem aggatott-e valaki köré egy övet míg idefelé jöttek és ő nem figyelt.
Ha a férfi elfogadja az ajánlatát már oda is pattan mellé és ha lehet akkor vagy belé karol, vagy összefűzi egyik kezét a férfi jobbjával, azt teszi, amelyiket megengedik neki. *
* Amikor elkezd történni valam a lépcsővel Rlilla első reakciója egy nagyon hangos sikoly, aztán hagyja, hogy Lorthon elrángassa, aztán amikor meglátja, hogy Cale milyet mutatványozik, hogy a lépcső tetején legyen megint sikít, mert hát nah, így mutatja ki aggodalmát a mélységiért. *
- Megyek veled Mor! - * rikkant föl azonnal Rlilla, miután ellenőrizte, hogy az ő csípőjén vajon van-e öv. Nem volt, máskülönben már rég megvállt volna tőle, de így, hogy ruhácskában van esélytelen is volt a dolog, csak azért nézte meg, hogy lecsekkolja, nem aggatott-e valaki köré egy övet míg idefelé jöttek és ő nem figyelt.
Ha a férfi elfogadja az ajánlatát már oda is pattan mellé és ha lehet akkor vagy belé karol, vagy összefűzi egyik kezét a férfi jobbjával, azt teszi, amelyiket megengedik neki. *
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-01 18:28:32
Üzenet elküldve: 2019-01-01 18:28:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kandalló fénye//
*Mal mindig az elevenébe tud tapintani, ha kell, és nem utolsó sorban tudja kezelni Cilanney kisasszonyt is. Mikor kilép, nagylelkűen félre áll az útból, hisz valahol azért kampányolt, hogy Cinn ne zárja ki így az elfet. Legalább csak egy kicsit simítsák el a dolgot, bármi is volt az. Nem olyan önzetlen azért, mint ahogyan tűnik, de Cilanneyvel kapcsolatban nagyon is elfogult. Amellett nem tud elmenni a felborogatott diós sajtos tányér fölött sem, így mikor Lyest elhagyja, beveszi magát és éjnek évadján összeszedi a szétszóródott falatokat. Sóhajtva csóválja meg a fejét, míg az elf bemerészkedik az oroszlán kisasszony barlangjába, de nem hallgatózik, leviszi a konyhába a tönkrement ételt, és újat készít. Reméli, hogy nem hiába teszi, mert akkor megnézheti magát a kisasszony másnap.
Cilanney a fotelban kucorogva pillant Lyessal-ra, mikor az belép. A férfi persze tiltakozik, holott tudja, hogy ő volt figyelmetlen. Ő flangált majdnem mezítelen. A határozott felelősségvállalásra azonban ráncolni kezdi homlokát, a további csodáló szavakra pedig csak tovább szaladnak a keskeny szemöldökök. *
- Nem kell ezt mondanod. Tényleg nem várom, hogy bókolj *Áll fel a fotelból, és maga előtt szorosan összefogva a köntöst, lassú sétába kezd a szobában.*
- Nem szoktam vendégeket fogadni. Megfeledkeztem magamról, a bátyám mindig rám szól, de nekem ezek sokszor felesleges körök. De most látom, hogy nem minden az. És… és… nem akartam. *Lépked oda-vissza a kandalló előtt, közben pedig hol egyik kezét emeli el maga elől, hol cserél, ahogy közben köntöse is össze legyen fogva, és gesztikulálni is tudjon. Néha kipillant Lyessalra, de látszik, hogy egészen beleforgatja magát a dilemmába.* Én nem haragszom, hogyan haragudhatnék? Nem tehetsz az esztelenségeimről… *és így tovább és tovább magyarázza a feleslegest, látszólag kizökkenthetetlenül. egy azonban biztos. Attól nem lesz jobb, ha Lyes magára vállalja, valószínűleg, csak még nagyobb szóáradatban lesz része.*
- Csak a folyosó hűvös volt, a szoba pedig kellemes. Meleg. A ruhám pedig... azt sosem figyeltem meg ilyen szemmel, és ha nincs a tükör, akkor észre sem veszem magam. *Fordul Lyessal felé* Hát csak ezért.
*Mal mindig az elevenébe tud tapintani, ha kell, és nem utolsó sorban tudja kezelni Cilanney kisasszonyt is. Mikor kilép, nagylelkűen félre áll az útból, hisz valahol azért kampányolt, hogy Cinn ne zárja ki így az elfet. Legalább csak egy kicsit simítsák el a dolgot, bármi is volt az. Nem olyan önzetlen azért, mint ahogyan tűnik, de Cilanneyvel kapcsolatban nagyon is elfogult. Amellett nem tud elmenni a felborogatott diós sajtos tányér fölött sem, így mikor Lyest elhagyja, beveszi magát és éjnek évadján összeszedi a szétszóródott falatokat. Sóhajtva csóválja meg a fejét, míg az elf bemerészkedik az oroszlán kisasszony barlangjába, de nem hallgatózik, leviszi a konyhába a tönkrement ételt, és újat készít. Reméli, hogy nem hiába teszi, mert akkor megnézheti magát a kisasszony másnap.
Cilanney a fotelban kucorogva pillant Lyessal-ra, mikor az belép. A férfi persze tiltakozik, holott tudja, hogy ő volt figyelmetlen. Ő flangált majdnem mezítelen. A határozott felelősségvállalásra azonban ráncolni kezdi homlokát, a további csodáló szavakra pedig csak tovább szaladnak a keskeny szemöldökök. *
- Nem kell ezt mondanod. Tényleg nem várom, hogy bókolj *Áll fel a fotelból, és maga előtt szorosan összefogva a köntöst, lassú sétába kezd a szobában.*
- Nem szoktam vendégeket fogadni. Megfeledkeztem magamról, a bátyám mindig rám szól, de nekem ezek sokszor felesleges körök. De most látom, hogy nem minden az. És… és… nem akartam. *Lépked oda-vissza a kandalló előtt, közben pedig hol egyik kezét emeli el maga elől, hol cserél, ahogy közben köntöse is össze legyen fogva, és gesztikulálni is tudjon. Néha kipillant Lyessalra, de látszik, hogy egészen beleforgatja magát a dilemmába.* Én nem haragszom, hogyan haragudhatnék? Nem tehetsz az esztelenségeimről… *és így tovább és tovább magyarázza a feleslegest, látszólag kizökkenthetetlenül. egy azonban biztos. Attól nem lesz jobb, ha Lyes magára vállalja, valószínűleg, csak még nagyobb szóáradatban lesz része.*
- Csak a folyosó hűvös volt, a szoba pedig kellemes. Meleg. A ruhám pedig... azt sosem figyeltem meg ilyen szemmel, és ha nincs a tükör, akkor észre sem veszem magam. *Fordul Lyessal felé* Hát csak ezért.
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:16:23
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:16:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Cale minden lépésénél kicsit jobban megfeszülnek izmai, összeszorított fogakkal figyeli minden mozdulatát. Mikor felér már majdnem megkönnyebbül, amikor a lépcső végleg megadja magát. Első reakciója a hátrálás ahogy csak lábai engedik és remélhetőleg nem esik hanyatt. Persze Zaráról sem feledkezik meg, de a lány addigra már oldal irányba lép, így nem tudja őt magával húzni. Rlilla miatt egyelőre nem aggódik, tudja, hogy jó kezekben van Lorthon mellett. Így viszont másra nem igen van gondja magán kívül, ezért csak hátrál ameddig szükséges és remélhetőleg elkerülve ezzel a lezúduló anyagokat.
Várja amíg a por kicsit leülepedik, megrázva fejét hajából is felszáll egy pici.*
- Mindenki rendben van?
*Fordul a többiek felé, főleg Zara hogyléte felől érdeklődve, mert a néma fickó gondosan ügyel mindenki kedvenc Rlillájára. Érdeklődve figyeli a vetkőzést, főleg amikor Cale is rákezd – amennyiben nem esett baja – és egy röpke pillanatig borzasztóan furcsán néz a többiekre, majd összerakja a képet és ő maga is kihúzza nadrágjából az övet, majd átadja Lorthonnak. Tudja jól, hogy ennek nagy jelentősége van, mert nem szakadhatnak el egymástól.*
- Körbenézzek addig, hogy hátha van valami más út?
*Pillant a többiekre, hogy ők mit szólnak ehhez a felvetéshez.*
*Cale minden lépésénél kicsit jobban megfeszülnek izmai, összeszorított fogakkal figyeli minden mozdulatát. Mikor felér már majdnem megkönnyebbül, amikor a lépcső végleg megadja magát. Első reakciója a hátrálás ahogy csak lábai engedik és remélhetőleg nem esik hanyatt. Persze Zaráról sem feledkezik meg, de a lány addigra már oldal irányba lép, így nem tudja őt magával húzni. Rlilla miatt egyelőre nem aggódik, tudja, hogy jó kezekben van Lorthon mellett. Így viszont másra nem igen van gondja magán kívül, ezért csak hátrál ameddig szükséges és remélhetőleg elkerülve ezzel a lezúduló anyagokat.
Várja amíg a por kicsit leülepedik, megrázva fejét hajából is felszáll egy pici.*
- Mindenki rendben van?
*Fordul a többiek felé, főleg Zara hogyléte felől érdeklődve, mert a néma fickó gondosan ügyel mindenki kedvenc Rlillájára. Érdeklődve figyeli a vetkőzést, főleg amikor Cale is rákezd – amennyiben nem esett baja – és egy röpke pillanatig borzasztóan furcsán néz a többiekre, majd összerakja a képet és ő maga is kihúzza nadrágjából az övet, majd átadja Lorthonnak. Tudja jól, hogy ennek nagy jelentősége van, mert nem szakadhatnak el egymástól.*
- Körbenézzek addig, hogy hátha van valami más út?
*Pillant a többiekre, hogy ők mit szólnak ehhez a felvetéshez.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-31 15:33:58
Üzenet elküldve: 2018-12-31 15:33:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Bár tudja, mert azért volt néhány olyan vendég, aki udvariasnak mutatta eleinte magát, hogy egy férfi, sikítás után mindjárt odaugrana segíteni, de most valahogy ezt nem várja el. Végül is egy kaland kellős közepén van, amibe ez is bele kell, hogy férjen.*
-Ekkora patkányt még soha nem láttam.*Mintha az állatkertben lenne, nézelődik tovább, immár szorosabban a másik mögött haladva. Aztán egyre romosabb lesz minden, és szinte szeme elé tűnik a lázadás, a feldühödött tömeg, a gyújtogatások, mintha még mindig füstölne valami.*
-Pillangó bizony, olyan kis bársonyos tapintású, világosbarna.*Magyarázza sértetten miután jól kinevették. Aztán a férfi megtorpan és gyengéden végigvezeti kezét a kapun, tele érzelmekkel és emlékekkel behálózva. Azt már tudja, hogy őt nem kezelheti úgy mint másokat, így az érintést el is veti, pedig szívesen megölelné. Ő is inkább odalép a kapuhoz.*
-Én is boldog lettem volna, ha egy ilyen házban nőhetek fel békében. Mi lett a többiekkel?*Kérdezi félve, fürkészi a másik tekintetét. Majd lopva körbetekint.*
-Beljebb kéne mennünk.
*Bár tudja, mert azért volt néhány olyan vendég, aki udvariasnak mutatta eleinte magát, hogy egy férfi, sikítás után mindjárt odaugrana segíteni, de most valahogy ezt nem várja el. Végül is egy kaland kellős közepén van, amibe ez is bele kell, hogy férjen.*
-Ekkora patkányt még soha nem láttam.*Mintha az állatkertben lenne, nézelődik tovább, immár szorosabban a másik mögött haladva. Aztán egyre romosabb lesz minden, és szinte szeme elé tűnik a lázadás, a feldühödött tömeg, a gyújtogatások, mintha még mindig füstölne valami.*
-Pillangó bizony, olyan kis bársonyos tapintású, világosbarna.*Magyarázza sértetten miután jól kinevették. Aztán a férfi megtorpan és gyengéden végigvezeti kezét a kapun, tele érzelmekkel és emlékekkel behálózva. Azt már tudja, hogy őt nem kezelheti úgy mint másokat, így az érintést el is veti, pedig szívesen megölelné. Ő is inkább odalép a kapuhoz.*
-Én is boldog lettem volna, ha egy ilyen házban nőhetek fel békében. Mi lett a többiekkel?*Kérdezi félve, fürkészi a másik tekintetét. Majd lopva körbetekint.*
-Beljebb kéne mennünk.
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-31 14:40:25
Üzenet elküldve: 2018-12-31 14:40:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*A lány zavartank tűnik és fél. Mikor a patkány láttán felsikít, Aleimord csak halkan kineveti.*
- Mindjárt átérünk.
*Mondja, és való igaz, sietésüknek hála szép lassan elkezd körvonalazódni előttük a Romváros. Ismerős utcák, ismerős házak... Csak most romosan, kifosztva... Néhányban talán még laknak, mások pedig szinte bevehetetlenek.*
- Pillangó?
*Kérdez vissza, majd kínjában újra felnevet. Most mindennek érzi magát, csak pillangónak nem. De mikor ott volt Rielle... Akkor igen, pillangónak érezhetné magát. Egy gyönyörű fekete, röpképtelen pillangónak, minek tőből kitépték a szárnyait.*
- Mady, rendben.
*Ismétli a nevet, hogy könnyebben megjegyezhesse.
Itt már nem kell olyan sokat sétálniuk, elvégre a ház rögtön a főutca mellett van. Mikor eléjük kerül a régről ismert épület a férfi csak megáll előtte, és élőholt módjára bámul rá. Végigsimít a kapun - már ami maradt belőle. Rengeteg rossz emlék köti ide, olyan sebeket szerzett itt, mik talán sosem forrnak össze, csak egyre tovább és tovább repednek.*
- Olyan rég volt már, mikor ezt megörököltem...
*Suttogja maga elé, de Mady is könnyen meghallhatja a szavait.*
- Látod, mit tettek vele? Pedig mi... Mi tisztességesek voltunk. Sosem loptunk, keményen dolgoztunk... A tanács hibája volt... Csak a tanácsé...
*A lány zavartank tűnik és fél. Mikor a patkány láttán felsikít, Aleimord csak halkan kineveti.*
- Mindjárt átérünk.
*Mondja, és való igaz, sietésüknek hála szép lassan elkezd körvonalazódni előttük a Romváros. Ismerős utcák, ismerős házak... Csak most romosan, kifosztva... Néhányban talán még laknak, mások pedig szinte bevehetetlenek.*
- Pillangó?
*Kérdez vissza, majd kínjában újra felnevet. Most mindennek érzi magát, csak pillangónak nem. De mikor ott volt Rielle... Akkor igen, pillangónak érezhetné magát. Egy gyönyörű fekete, röpképtelen pillangónak, minek tőből kitépték a szárnyait.*
- Mady, rendben.
*Ismétli a nevet, hogy könnyebben megjegyezhesse.
Itt már nem kell olyan sokat sétálniuk, elvégre a ház rögtön a főutca mellett van. Mikor eléjük kerül a régről ismert épület a férfi csak megáll előtte, és élőholt módjára bámul rá. Végigsimít a kapun - már ami maradt belőle. Rengeteg rossz emlék köti ide, olyan sebeket szerzett itt, mik talán sosem forrnak össze, csak egyre tovább és tovább repednek.*
- Olyan rég volt már, mikor ezt megörököltem...
*Suttogja maga elé, de Mady is könnyen meghallhatja a szavait.*
- Látod, mit tettek vele? Pedig mi... Mi tisztességesek voltunk. Sosem loptunk, keményen dolgoztunk... A tanács hibája volt... Csak a tanácsé...
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-30 20:38:36
Üzenet elküldve: 2018-12-30 20:38:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Nem merészkedik messzebb a Romvárosba, mint az feltétlen szükséges, pusztán egyetlen épület elhagyatott, meggyalázott körvonalait óhajtja látni újra. S valamiért mindig újra, az elmúlt három hatban már talán tizedjére jár itt. Pont itt, hátát egy szintén szebb múltú épület falának vetve, kezeit mélyen kabátja zsebébe süllyesztve futtatja végig zöld tekintetét a régi Sayqueves Rezidencián. Hogy aggodalomra semmi ok, már elmeállapotát tekintve azt mi sem bizonyítja ékesebben, hogy ezen furcsa látogatásai mind rövidebbre nyúlnak, és már nem tobzódik a legelső itt léte emlékeiben érzelmesen hosszú időn át.
Még valamikor tavasszal történt, előtte a sok szörnyűségnek, a felkelésnek, harcoknak, egy egyszerű, szikrázó, békés meleg napon, mikor a szőke lányt magára hagyta a piactéren kevéske magyarázattal. Pedig sétát ígért, valami titkos hely megmutatását. Elégedetlen grimasz fut végig arcán most is a gondolatra. De a közelükben somfordáló, marcona fegyveres miatt Jaz inkább a gyors felszívódás mellett döntött, úgy okoskodva, ha a fickó őt követi a lány legalább biztonságban lesz. Viszont a fejvadász, városőr, akármi nem őt követte! Ez számára is kisebb meglepetést okozott, ám ezen eshetőségre is felkészülve, mind összes ügyességét, szakmában szerzett képességét latba vetve eredt maga a furcsa páros nyomában, nem keveset vigyorogva azon, hogy mint egy gyermeteg, debil népmesében most a hercegkisasszony nyomában jár a fejvadász, városőr, akármi, akinek a nyomában jár a tolvaj. Utóbbi tőrét markolva készen arra, hogy a hölgy védelmére kelljen, és ezúttal ne erszény, fűző leoldására használja a pengét. Saját potenciális hősiességének képe kifejezetten keserű szájízt hagyott maga után, pláne mikor rájött, hogy a szöszke nem is annyira védtelen, vagy hajadon, a fickó nem is annyira rossz szándékból koslatott a nyomában, és ő maga nem is kicsit lett felültetve.
Viszonylag gyorsan rakta össze a képet, kevéske után kérdezések árán bogozta ki a szálakat, addigra dühe is elmúlt.
Most, még mielőtt távozna adózik egy újabb csibészes, elismerő vigyorral a kis szőkének, aki kétségkívül a szépségek sorában a legelső, hallgatóságnak a leghálásabb, asztaltársaságnak a legszórakoztatóbb, és ami a legfőbb, lazán átrázott egy dörzsölt szélhámost.
Csak reméli, hogy nem esett baja, valahol él, boldogan, egészségben, férj nélkül, és soha többet nem téved erre az átkozott helyre.*
Még valamikor tavasszal történt, előtte a sok szörnyűségnek, a felkelésnek, harcoknak, egy egyszerű, szikrázó, békés meleg napon, mikor a szőke lányt magára hagyta a piactéren kevéske magyarázattal. Pedig sétát ígért, valami titkos hely megmutatását. Elégedetlen grimasz fut végig arcán most is a gondolatra. De a közelükben somfordáló, marcona fegyveres miatt Jaz inkább a gyors felszívódás mellett döntött, úgy okoskodva, ha a fickó őt követi a lány legalább biztonságban lesz. Viszont a fejvadász, városőr, akármi nem őt követte! Ez számára is kisebb meglepetést okozott, ám ezen eshetőségre is felkészülve, mind összes ügyességét, szakmában szerzett képességét latba vetve eredt maga a furcsa páros nyomában, nem keveset vigyorogva azon, hogy mint egy gyermeteg, debil népmesében most a hercegkisasszony nyomában jár a fejvadász, városőr, akármi, akinek a nyomában jár a tolvaj. Utóbbi tőrét markolva készen arra, hogy a hölgy védelmére kelljen, és ezúttal ne erszény, fűző leoldására használja a pengét. Saját potenciális hősiességének képe kifejezetten keserű szájízt hagyott maga után, pláne mikor rájött, hogy a szöszke nem is annyira védtelen, vagy hajadon, a fickó nem is annyira rossz szándékból koslatott a nyomában, és ő maga nem is kicsit lett felültetve.
Viszonylag gyorsan rakta össze a képet, kevéske után kérdezések árán bogozta ki a szálakat, addigra dühe is elmúlt.
Most, még mielőtt távozna adózik egy újabb csibészes, elismerő vigyorral a kis szőkének, aki kétségkívül a szépségek sorában a legelső, hallgatóságnak a leghálásabb, asztaltársaságnak a legszórakoztatóbb, és ami a legfőbb, lazán átrázott egy dörzsölt szélhámost.
Csak reméli, hogy nem esett baja, valahol él, boldogan, egészségben, férj nélkül, és soha többet nem téved erre az átkozott helyre.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2018-12-30 16:11:09
Üzenet elküldve: 2018-12-30 16:11:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Zara ötletét a mélységi nem igazán szívleli meg, komolyan is talán csak a néma veszi. Ezen azonban nem tud megsértődni, hisz pár pillanat elteltével ő is értetlenül áll, hogy mégis mióta érdekli őt ennyire a biztonság.*
~Anyám, berozsdásodtam...~
*Bizony hosszú ideje nem volt része ilyenekben, kicsit még vissza kell rázódnia.
Így aztán Cale tervét követve a mélységi indul meg elsőként, míg a többiek lent várják. A lépcső recseg és ropog, csoda, hogy addig bírta, amíg Salwar a tetejére ért. A lány közvetlenül az ingatag szerkezet mellett áll, sőt, fél lábbal már az első fokon van, mikor az elkezd összeomlani. Gyorsan kell kapcsolnia, hogy el tudjon ugorni. Sikerül is neki többé-kevésbé. Csak bal vállát üti meg egy kicsit egy lehulló, kisebb kődarab, bár remélhetőleg egy kis lilaságnál és pár napi sajgásnál komolyabb következményei nem lesznek.*
- A picsa! *Csúszik ki a száján, miután végignézett a lent maradó társaságon.*
- Úgy látszik, fent kétszemélyes buli lesz.
*Lorthon még azelőtt előáll a legkézenfekvőbb megoldással, hogy Zara gondolkodni kezdene a lehetőségeken.*
- Nem is rossz... Elég lesz az a kettő?
*Zara ötletét a mélységi nem igazán szívleli meg, komolyan is talán csak a néma veszi. Ezen azonban nem tud megsértődni, hisz pár pillanat elteltével ő is értetlenül áll, hogy mégis mióta érdekli őt ennyire a biztonság.*
~Anyám, berozsdásodtam...~
*Bizony hosszú ideje nem volt része ilyenekben, kicsit még vissza kell rázódnia.
Így aztán Cale tervét követve a mélységi indul meg elsőként, míg a többiek lent várják. A lépcső recseg és ropog, csoda, hogy addig bírta, amíg Salwar a tetejére ért. A lány közvetlenül az ingatag szerkezet mellett áll, sőt, fél lábbal már az első fokon van, mikor az elkezd összeomlani. Gyorsan kell kapcsolnia, hogy el tudjon ugorni. Sikerül is neki többé-kevésbé. Csak bal vállát üti meg egy kicsit egy lehulló, kisebb kődarab, bár remélhetőleg egy kis lilaságnál és pár napi sajgásnál komolyabb következményei nem lesznek.*
- A picsa! *Csúszik ki a száján, miután végignézett a lent maradó társaságon.*
- Úgy látszik, fent kétszemélyes buli lesz.
*Lorthon még azelőtt előáll a legkézenfekvőbb megoldással, hogy Zara gondolkodni kezdene a lehetőségeken.*
- Nem is rossz... Elég lesz az a kettő?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131