Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:22:41
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:22:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//5. próbatétel//
//Nimeril//
*Ahogy a kőgólem irányt mutat,úgy kapkodják a lábukat, sorra véve az utcákat, szinte már szaladnak is. Keresztül néhány, általában zsúfolt, most igen kihalt utcán, nehogy valaki megelőzze őket a barakk környékén. Majd lassan egyre gyakoribb látvány lesz a betört kapu és széthordott vagyon. Néha át kell lépni nagyobb akadályokat de sorra veszik az utcákat, a törmelékek ellenére is, egyre közeledve, talán a legnagyobb pusztítás helye felé. Idővel már a meredély közelébe is érnek, majd YIlanda megáll némi távolságra a barakk romjainak vélt halom utcájában. Körbenéz, hátha lát táblát, amely a hajdani megnevezését hirdeti ennek a szerencsétlen kövezett útnak.*
-Itt vagyunk, bár nem tudom mennyire kéne közelebb menni. Hogy is mondta a gólem? *Persze ő is emlékszik, de nem igazán biztos benne merre kéne folytatniuk az útjukat.*
//5. próbatétel//
//Nimeril//
*Ahogy a kőgólem irányt mutat,úgy kapkodják a lábukat, sorra véve az utcákat, szinte már szaladnak is. Keresztül néhány, általában zsúfolt, most igen kihalt utcán, nehogy valaki megelőzze őket a barakk környékén. Majd lassan egyre gyakoribb látvány lesz a betört kapu és széthordott vagyon. Néha át kell lépni nagyobb akadályokat de sorra veszik az utcákat, a törmelékek ellenére is, egyre közeledve, talán a legnagyobb pusztítás helye felé. Idővel már a meredély közelébe is érnek, majd YIlanda megáll némi távolságra a barakk romjainak vélt halom utcájában. Körbenéz, hátha lát táblát, amely a hajdani megnevezését hirdeti ennek a szerencsétlen kövezett útnak.*
-Itt vagyunk, bár nem tudom mennyire kéne közelebb menni. Hogy is mondta a gólem? *Persze ő is emlékszik, de nem igazán biztos benne merre kéne folytatniuk az útjukat.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-23 16:37:10
Üzenet elküldve: 2020-02-23 16:37:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Az énekszó//
*Laza tartásban várakozik a próbatételre, melyet úgy elfúj a következő perc, akár a különös szél egy tollpihét. Miközben a fiú közeledik felé, a karjait leengedi, bár tartása nem lesz továbbra sem harcra kész. Szemmel tartja az idegen mozgását, számba veszi fegyvereit, de a fiú egyelőre nem tűnik ellenségesnek. Úgy sejti, veszélyessége egész másban rejlik, nagyon emlékezteti valakire. Semleges arcán megrökönyödés tükröződik a javaslatra.*
- Mármint én? Útitárs? Izgalom?
*Megrázza a fejét.*
- A helyedben meggondolnám. Az utolsó, aki társamul szegődött a városban, kínok közt vergődött a föld mélyén egy denevér mérgező harapásától.
*Motyogásából az süt, hogy komolyan el akarja tántorítani a fiút az ötlettől, nem látszik sem büszkének, sem lenézőnek a történtek miatt. Pusztán tényeket közöl.*
- Ha barátokat keresel, javaslom a városközpontot.
*Bök hüvelykujjával a háta mögé.*
- Ott rengetegen vágynak társaságra.
*Saját tapasztalatból beszél. Egy nap alatt hárman is leszólították, pedig nem volt kedvesebb akkor sem.*
- Én nem az izgalmakat keresem, hanem...
*Megáll a mondat közepén, egy kicsit elgondolkodik, majd vállat vonva dünnyög.*
- Nem érdekes.
*Laza tartásban várakozik a próbatételre, melyet úgy elfúj a következő perc, akár a különös szél egy tollpihét. Miközben a fiú közeledik felé, a karjait leengedi, bár tartása nem lesz továbbra sem harcra kész. Szemmel tartja az idegen mozgását, számba veszi fegyvereit, de a fiú egyelőre nem tűnik ellenségesnek. Úgy sejti, veszélyessége egész másban rejlik, nagyon emlékezteti valakire. Semleges arcán megrökönyödés tükröződik a javaslatra.*
- Mármint én? Útitárs? Izgalom?
*Megrázza a fejét.*
- A helyedben meggondolnám. Az utolsó, aki társamul szegődött a városban, kínok közt vergődött a föld mélyén egy denevér mérgező harapásától.
*Motyogásából az süt, hogy komolyan el akarja tántorítani a fiút az ötlettől, nem látszik sem büszkének, sem lenézőnek a történtek miatt. Pusztán tényeket közöl.*
- Ha barátokat keresel, javaslom a városközpontot.
*Bök hüvelykujjával a háta mögé.*
- Ott rengetegen vágynak társaságra.
*Saját tapasztalatból beszél. Egy nap alatt hárman is leszólították, pedig nem volt kedvesebb akkor sem.*
- Én nem az izgalmakat keresem, hanem...
*Megáll a mondat közepén, egy kicsit elgondolkodik, majd vállat vonva dünnyög.*
- Nem érdekes.
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-22 19:31:47
Üzenet elküldve: 2020-02-22 19:31:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az énekszó//
~Látom nincs vicces kedvében, biztos a piros napok...~
*Gondolja ezt, majd átgondolja a helyzetet* ~Jó harcosnak tűnik, én pedig egy bárd vagyok, aki nem tud kiről vagy miről dalt írni, és az életem is elég unalmas. És ráadásul ő is egyedül van. És én is. Veszélyes így.~ *Elindul vissza a hídon a nőhöz, aki keresztbe tett kezekkel áll, majd szembeáll vele*
-Figyelj, lehetnénk útitársak! Látom, te is egyedül bolyongsz a nagyvilágban mint én, hogy találjak valakit, alig vártam szintén, ki útitársa lehetek izgalmas útja mentén... Remélem izgalmas... Az ugye?
~Kérdezi a fiú kissé zavarosan.~
~Látom nincs vicces kedvében, biztos a piros napok...~
*Gondolja ezt, majd átgondolja a helyzetet* ~Jó harcosnak tűnik, én pedig egy bárd vagyok, aki nem tud kiről vagy miről dalt írni, és az életem is elég unalmas. És ráadásul ő is egyedül van. És én is. Veszélyes így.~ *Elindul vissza a hídon a nőhöz, aki keresztbe tett kezekkel áll, majd szembeáll vele*
-Figyelj, lehetnénk útitársak! Látom, te is egyedül bolyongsz a nagyvilágban mint én, hogy találjak valakit, alig vártam szintén, ki útitársa lehetek izgalmas útja mentén... Remélem izgalmas... Az ugye?
~Kérdezi a fiú kissé zavarosan.~
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-22 19:31:02
Üzenet elküldve: 2020-02-22 19:31:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Már javában a Romváros útjait koptatják lovaik, miközben lovasaik életükért vágtáznak. Az utasításra, mely szerint ugrania kell, először hezitál, majd ugrik. Hirtelen mozdulat ez, ami után ügyetlenül a földre zuhan, ám utána gyorsan talpra áll. Dak nyögései jobban aggasztják, mint saját bénázása.*
- Dak! Te megsebe...
*Nincs ideje beszédre, hisz a férfi megragadja kezét, meg hát a torkán is akad a szó a "szerelmem" megszólítástól. Zihálva hallgatja az utasításokat a Sárvárosról.*
- Mi az, hogy "rátok"? Te is jössz!
*Figyelmen kívül hagyja, hogy Daknak vajmi kevés esélye van a túlélésre. Nem akarja itt hagyni csak így. Amennyiben Dak hagyja, megragadja a karját és a szemeibe tekint, mélyen.*
- Hős vagy. De most jönnöd kell...
*Hopp, egy nyílvessző, megint. Ezúttal Nava lábai előtt ér földet. Először a lányra, majd Dakra tekint, akit húzna magával a haláltusa helyett - de nem fog menni. Tudja, hogy nem fog vele jönni. Az utolsó mondatában már végképp nem tud hinni.*
- Bátor voltál. Soha nem fogom elfelejteni. És téged sem. *Majd Navához szól.* Gyere Nava!
*Azzal ahogy csak bír, futni kezd át a hídon, abba az irányba, amerre Dak irányította őket. Ha minden, igaz, már nem sok van hátra a biztonságos rejtekhelyig. Ha már egyszer maga mögött tudhatja ezt az egészet, ráér merengeni az elmúlt percek történésein.*
//Ephemia, Navarentine//
*Már javában a Romváros útjait koptatják lovaik, miközben lovasaik életükért vágtáznak. Az utasításra, mely szerint ugrania kell, először hezitál, majd ugrik. Hirtelen mozdulat ez, ami után ügyetlenül a földre zuhan, ám utána gyorsan talpra áll. Dak nyögései jobban aggasztják, mint saját bénázása.*
- Dak! Te megsebe...
*Nincs ideje beszédre, hisz a férfi megragadja kezét, meg hát a torkán is akad a szó a "szerelmem" megszólítástól. Zihálva hallgatja az utasításokat a Sárvárosról.*
- Mi az, hogy "rátok"? Te is jössz!
*Figyelmen kívül hagyja, hogy Daknak vajmi kevés esélye van a túlélésre. Nem akarja itt hagyni csak így. Amennyiben Dak hagyja, megragadja a karját és a szemeibe tekint, mélyen.*
- Hős vagy. De most jönnöd kell...
*Hopp, egy nyílvessző, megint. Ezúttal Nava lábai előtt ér földet. Először a lányra, majd Dakra tekint, akit húzna magával a haláltusa helyett - de nem fog menni. Tudja, hogy nem fog vele jönni. Az utolsó mondatában már végképp nem tud hinni.*
- Bátor voltál. Soha nem fogom elfelejteni. És téged sem. *Majd Navához szól.* Gyere Nava!
*Azzal ahogy csak bír, futni kezd át a hídon, abba az irányba, amerre Dak irányította őket. Ha minden, igaz, már nem sok van hátra a biztonságos rejtekhelyig. Ha már egyszer maga mögött tudhatja ezt az egészet, ráér merengeni az elmúlt percek történésein.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-22 12:42:38
Üzenet elküldve: 2020-02-22 12:42:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Az énekszó//
*Úgy gondolja, a maga részéről megtette figyelmeztetését, már ez is több mint ami rá jellemző mások érdekében. A hetvenkedő, provokáló szavakra eleinte nem reagál, abban sem biztos, hogy sértésnek szánják-e, de igazából nem szokott törődni mások róla alkotott véleményével. Könnyedén elengedi a füle mellett.
~Még egy beszélős.~
Ez már önmagában arra készteti, hogy elkerülje. Valamiért mindig ilyeneket fog ki. De a fiú csak nem adja fel, megpróbálja fogadásba ugrasztani. Erre legalább megáll, de épp csak felé sandít kalapja karimája alól.*
- Nincs rá szükségem, hogy bizonyítsak. Nincs arrafelé dolgom, miért mennék hát? Te is csak a bátorságodat akarod próbára tenni. Hát csak rajta… megvárom.
*Fordul felé, és keresztbe fonja maga előtt a karjait szenvtelen arckifejezéssel.*
*Úgy gondolja, a maga részéről megtette figyelmeztetését, már ez is több mint ami rá jellemző mások érdekében. A hetvenkedő, provokáló szavakra eleinte nem reagál, abban sem biztos, hogy sértésnek szánják-e, de igazából nem szokott törődni mások róla alkotott véleményével. Könnyedén elengedi a füle mellett.
~Még egy beszélős.~
Ez már önmagában arra készteti, hogy elkerülje. Valamiért mindig ilyeneket fog ki. De a fiú csak nem adja fel, megpróbálja fogadásba ugrasztani. Erre legalább megáll, de épp csak felé sandít kalapja karimája alól.*
- Nincs rá szükségem, hogy bizonyítsak. Nincs arrafelé dolgom, miért mennék hát? Te is csak a bátorságodat akarod próbára tenni. Hát csak rajta… megvárom.
*Fordul felé, és keresztbe fonja maga előtt a karjait szenvtelen arckifejezéssel.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-20 20:18:09
Üzenet elküldve: 2020-02-20 20:18:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az énekszó//
*A bárd bár már legszívesebben a hidat se látná, ami bármikor leszakadhat alatta véleménye szerint, fejét mégis visszafordítja az idegen nő szavaira. Félelmében elég komolyan veszi a helyzetet, de bizakodó életét illetően... Azt sose adja fel.*
-Egy idegen szava és félelme miatt márpedig én vissza nem megyek! Egyébként vérzel, vagy csak a hacukád ilyen vörös, ami szemeim igézi el?
*Ordít az idegennek* ~Rímeim most is zseniálisak, biztos vagyok benne, hogy sosem élt még akkora tehetség a világban, mint amilyen én vagyok~
-Figyelj! Látom irigykedsz bátorságomra, míg te a hídra sem mered tenni a lábad! Vagy ha kell, pótlok én neked, persze csak ha járórészed a hídra teszed!
*Kiabálta, majd elgondolkozott ezen a kijelentéssel 70 arannyal a zsebében*
*A bárd bár már legszívesebben a hidat se látná, ami bármikor leszakadhat alatta véleménye szerint, fejét mégis visszafordítja az idegen nő szavaira. Félelmében elég komolyan veszi a helyzetet, de bizakodó életét illetően... Azt sose adja fel.*
-Egy idegen szava és félelme miatt márpedig én vissza nem megyek! Egyébként vérzel, vagy csak a hacukád ilyen vörös, ami szemeim igézi el?
*Ordít az idegennek* ~Rímeim most is zseniálisak, biztos vagyok benne, hogy sosem élt még akkora tehetség a világban, mint amilyen én vagyok~
-Figyelj! Látom irigykedsz bátorságomra, míg te a hídra sem mered tenni a lábad! Vagy ha kell, pótlok én neked, persze csak ha járórészed a hídra teszed!
*Kiabálta, majd elgondolkozott ezen a kijelentéssel 70 arannyal a zsebében*
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-20 20:01:15
Üzenet elküldve: 2020-02-20 20:01:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Patadobogás veri fel, a Romváros lassan napnyugtába hajló csendjét. Vörösre festi meg a lenyugvó égitest a még épen maradt, vagy éppen összeeszkábált házak falát, s a porban játszadozó gyermekek elvágtató hármasra feltekintő arcát. A lovak szele, lágy fátyolként rebbent ki néhány hajtincset arcukból, s mikor már jócskán előrehaladtak, s már látni a hidat, Dak kiált.*
- Ugrás! Le a lóról! Van előnyünk! Innen futva megyünk... aahh... *Ismét egy fájdalmas nyögés.* GYERÜNK! *Kiált egy észvesztőt, s, ha a hölgyek hátratekintenek, Dakot már maguk mögött láthatják, kissé sántikálva közeledik, de fut, apró vércsöppeket húz maga után.*
- Gyere, szerelmem! *Ragadja meg Ephemia kezét, s másikkal Navarentine-nek int, hogy siessen ő is, majd a híd felé iramodik. A lányok már láthatják, mi végre volt az apró felkiáltás, s miért a bicegés, Dak hátából, nem sokkal dereka felett, talán a máj vonalában egy nyílvessző fúródott mélyen testébe.*
- Már nem sok van hátra! Tartsatok ki, s emlékezzetek arra, amit mondtam. A Sárvárosba nem követnek benneteket, vagy, ha igen, ha gyorsak vagytok soha nem találnak rátok. *Hátrapillant, s felsóhajt.*
- Még van néhány percünk. *Mondja megállva a híd előtt, majd feléjük fordítva, ugyan fájdalmas tekintettel, néhol fogát összeszorítva, de elmosolyodik.*
- Hát megcsináltuk. *Kacag fel, mi rögtön fájdalom ittas kiáltásba csap át, de a segítő kezet elhárítja, ha kínálják.* Jól vagyok! Hős vagyok? *Kérdezi huncutul mosolyogva, s ha teheti kézfejével simítja végig Ephemia arcát.*
- Már csak át kell mennünk... egy picit *nevet* megvallom elfáradtam. *Ereszkedik meg a válla, majd hátát érintené, de nem ér el odáig.* Menjetek... na, bátran! *Lökné a lányokat felnevetve aprót.* Azt hiszem itt nekem véget ér, csak lassítanálak benneteket. *Még mindig mosolyog, tekintetét nem veszi le Ephemiáról és Naváról.* Bátrak voltatok... nekem meg hagytátok, hogy jóvá tegyem. Ti vagytok a hőseim! *Húzná ki magát büszkén, de megint belehasít a fájdalom, mire kényszeredetten nevet fel, legyintve. Aztán nyílvessző csapódik le közvetlen Nava lába mellé.*
- MENJETEK MÁR! *Üvölt fel, s torzul hirtelen fájdalomba az arc.* Menjetek! Kérlek! ... megyek utánatok, csak feltartom őket kicsit. *Néz hirtelen körbe megfelelő tárgyak után kutatva.*
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Patadobogás veri fel, a Romváros lassan napnyugtába hajló csendjét. Vörösre festi meg a lenyugvó égitest a még épen maradt, vagy éppen összeeszkábált házak falát, s a porban játszadozó gyermekek elvágtató hármasra feltekintő arcát. A lovak szele, lágy fátyolként rebbent ki néhány hajtincset arcukból, s mikor már jócskán előrehaladtak, s már látni a hidat, Dak kiált.*
- Ugrás! Le a lóról! Van előnyünk! Innen futva megyünk... aahh... *Ismét egy fájdalmas nyögés.* GYERÜNK! *Kiált egy észvesztőt, s, ha a hölgyek hátratekintenek, Dakot már maguk mögött láthatják, kissé sántikálva közeledik, de fut, apró vércsöppeket húz maga után.*
- Gyere, szerelmem! *Ragadja meg Ephemia kezét, s másikkal Navarentine-nek int, hogy siessen ő is, majd a híd felé iramodik. A lányok már láthatják, mi végre volt az apró felkiáltás, s miért a bicegés, Dak hátából, nem sokkal dereka felett, talán a máj vonalában egy nyílvessző fúródott mélyen testébe.*
- Már nem sok van hátra! Tartsatok ki, s emlékezzetek arra, amit mondtam. A Sárvárosba nem követnek benneteket, vagy, ha igen, ha gyorsak vagytok soha nem találnak rátok. *Hátrapillant, s felsóhajt.*
- Még van néhány percünk. *Mondja megállva a híd előtt, majd feléjük fordítva, ugyan fájdalmas tekintettel, néhol fogát összeszorítva, de elmosolyodik.*
- Hát megcsináltuk. *Kacag fel, mi rögtön fájdalom ittas kiáltásba csap át, de a segítő kezet elhárítja, ha kínálják.* Jól vagyok! Hős vagyok? *Kérdezi huncutul mosolyogva, s ha teheti kézfejével simítja végig Ephemia arcát.*
- Már csak át kell mennünk... egy picit *nevet* megvallom elfáradtam. *Ereszkedik meg a válla, majd hátát érintené, de nem ér el odáig.* Menjetek... na, bátran! *Lökné a lányokat felnevetve aprót.* Azt hiszem itt nekem véget ér, csak lassítanálak benneteket. *Még mindig mosolyog, tekintetét nem veszi le Ephemiáról és Naváról.* Bátrak voltatok... nekem meg hagytátok, hogy jóvá tegyem. Ti vagytok a hőseim! *Húzná ki magát büszkén, de megint belehasít a fájdalom, mire kényszeredetten nevet fel, legyintve. Aztán nyílvessző csapódik le közvetlen Nava lába mellé.*
- MENJETEK MÁR! *Üvölt fel, s torzul hirtelen fájdalomba az arc.* Menjetek! Kérlek! ... megyek utánatok, csak feltartom őket kicsit. *Néz hirtelen körbe megfelelő tárgyak után kutatva.*
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-20 19:56:43
Üzenet elküldve: 2020-02-20 19:56:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Az énekszó//
*Arckifejezése általában a flegma és a közönyös között ingadozik, néha egy kis harag visz színt az egyhangúságba, ezúttal azonban leginkább olyan, mint aki jókorát harapott egy körtébe, és akkor jött rá, hogy valójában citrom. Morózus némaságban áll a szakadék szélén, lefelé bámul a mélységbe, mintha várna onnan valamit. Erős a szél a városban, borsódzik a háta a gondolattól, hogy ez is valamiféle varázslat lehet. Nem bízik hát ebben a szélben, miképp semmiféle mágiában. Míg a sötétség moccanását várja, a szeme sarkából meglátja, amint egy idegen egyenesen a meredély felé gyalogol valamivel távolabb, mint aki meg se akar állni. A fiú számára Zeya valószínűleg könnyen beleveszhet a környezetbe, ha nem figyel rá kifejezetten, ahogy a szakadék is egy ideig elkerülte a figyelmét. Ám ha mégis feléje szemlélődne, annyira persze nem bújt el, hogy ne lássa meg. Zeya nem egy szociális alkat, és egy időre kimerítette társaságtűrő képességét a mágusmester „serege”, különösen egy bizonyos mágus, ezért nem is bánja, ha észrevétlen marad. A fiú szokatlan kiáltását viszont torzítva hozza a szél hozzá, erre pedig felkapja a fejét. Zeya szemszögéből nézve Zinov a levegővel kiabál. Előbb rámered, aztán megállapítja, hogy eléggé elvarázsolt lehet, és forgatni kezdi a szemeit a rosszul választott szóra. Ahogy aztán fennhangon felfedezi a fiú a hidat, és lelkesen számolgatni kezdi a hídvámot, Zeya számolgatni kezdi magában a perceit, amit véleménye szerint Sárvárosban életben meg fog érni. Nem mintha köze lenne hozzá, ki mint él vagy hal. Legutóbb is így vett a nyakába valakit, aki aztán reggeltől napestig folyton beszélt. Kinek kell az?
Azért mégiscsak moccan, és némán elindul. Nem, nem a fiú felé, rá se néz. Egyszerűen csak a közelében visz az út arra, amerre dolga van. Nem kell örökké itt őrködnie a meredélynél, nem valószínű, hogy pont most jön fel valami odalentről. És ha mégis, nem biztos, hogy itt akar lenni. No de, ha már útja a fiú közelében visz el, megállás nélküli haladás mellett mégiscsak odadünnyög valamit kalapja alól.*
- A visszaútra már nem kell tartogatnod.
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.20 19:59:06
*Arckifejezése általában a flegma és a közönyös között ingadozik, néha egy kis harag visz színt az egyhangúságba, ezúttal azonban leginkább olyan, mint aki jókorát harapott egy körtébe, és akkor jött rá, hogy valójában citrom. Morózus némaságban áll a szakadék szélén, lefelé bámul a mélységbe, mintha várna onnan valamit. Erős a szél a városban, borsódzik a háta a gondolattól, hogy ez is valamiféle varázslat lehet. Nem bízik hát ebben a szélben, miképp semmiféle mágiában. Míg a sötétség moccanását várja, a szeme sarkából meglátja, amint egy idegen egyenesen a meredély felé gyalogol valamivel távolabb, mint aki meg se akar állni. A fiú számára Zeya valószínűleg könnyen beleveszhet a környezetbe, ha nem figyel rá kifejezetten, ahogy a szakadék is egy ideig elkerülte a figyelmét. Ám ha mégis feléje szemlélődne, annyira persze nem bújt el, hogy ne lássa meg. Zeya nem egy szociális alkat, és egy időre kimerítette társaságtűrő képességét a mágusmester „serege”, különösen egy bizonyos mágus, ezért nem is bánja, ha észrevétlen marad. A fiú szokatlan kiáltását viszont torzítva hozza a szél hozzá, erre pedig felkapja a fejét. Zeya szemszögéből nézve Zinov a levegővel kiabál. Előbb rámered, aztán megállapítja, hogy eléggé elvarázsolt lehet, és forgatni kezdi a szemeit a rosszul választott szóra. Ahogy aztán fennhangon felfedezi a fiú a hidat, és lelkesen számolgatni kezdi a hídvámot, Zeya számolgatni kezdi magában a perceit, amit véleménye szerint Sárvárosban életben meg fog érni. Nem mintha köze lenne hozzá, ki mint él vagy hal. Legutóbb is így vett a nyakába valakit, aki aztán reggeltől napestig folyton beszélt. Kinek kell az?
Azért mégiscsak moccan, és némán elindul. Nem, nem a fiú felé, rá se néz. Egyszerűen csak a közelében visz az út arra, amerre dolga van. Nem kell örökké itt őrködnie a meredélynél, nem valószínű, hogy pont most jön fel valami odalentről. És ha mégis, nem biztos, hogy itt akar lenni. No de, ha már útja a fiú közelében visz el, megállás nélküli haladás mellett mégiscsak odadünnyög valamit kalapja alól.*
- A visszaútra már nem kell tartogatnod.
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.20 19:59:06
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-20 18:41:48
Üzenet elküldve: 2020-02-20 18:41:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Míg olyan eszeveszetten száguld, ahogy csak lova bírja, sokáig nem mer hátranézni, félve attól, hogy mit is látna pontosan. Attól tart, ha megpillantja a mögöttük vágtázó számtalan harcedzett, marcona férfit, minden reménye elhagyja, hogy épségben meg tudják úszni ezt az egészet, mégis, a félbemaradt kiáltás arra készteti, hogy visszatekintsen, attól tartva, azért hagyta esetleg Dak abba a beszédet, mert eltalálta őt egy nyílvessző. Ezen balsejtelméről azonban nincs alkalma meggyőződni, hiszen a közelében elhúzó újabb nyíl ismét csak arra készteti, hogy nézelődés helyett inkább előrefelé figyeljen, hogy minél gyorsabban elmenekülhessen innen. Úgy véli azonban, Daknak nem eshetett komolyabb baja, hiszen a háta mögül továbbra is érkeznek az újabbnál újabb utasítások, mikor merre menjenek, ő pedig igyekszik mindegyiknek eleget tenni. Menekülés közben is szöget azonban a fejében egy furcsaság. ~Miért ez a nagy csönd? És a célt tévesztő nyílvesszők?~ fut át agyán a gondolat, gyanúsnak találva, hogy csak Dak hangját hallani, illetve hogy eddig egyik íjász sem tudta eltalálni őket, pedig igazán nem tűnnek kezdőnek, már ami a harcot illeti. ~Lehet, hogy átvert minket? Kelepce az egész? Nem is bántani akarnak a lovasok, csak terelni valamerre? Talán mégsem kéne arra mennünk, amerre Dak mondja... ~kezd el egy pillanatra kételkedni a férfi szavahihetőségében, de ezen aggodalmait egyelőre megtartja magában, úgy döntve, jobb kivárni, mi történik. ~A híd után még mindig fordulhatunk másfelé~ jut dűlőre magában, némán haladva tovább. Ephemiát nem szeretné még aggasztani ilyesféle gondolatokkal, hiszen úgy látta, valami különleges van kialakulóban közte és Dak között, és éppen ezért nehezen is tudja elhinni, hogy a férfi mégis képes lenne elárulni őket, ennek ellenére jelenlegi, zaklatott állapotában már mindenhol rémeket és csapdát sejt, attól tartva, előbb-utóbb valami, a mostaninál is nagyobb szörnyűség fog történni velük, amit pedig megakadályozhatott volna, ha jobban figyel. ~Csak érjünk át a hídon!~ fohászkodik magában, azt remélve, a túloldalt nagyobb biztonságban lesznek.*
//Ephemia, Navarentine//
*Míg olyan eszeveszetten száguld, ahogy csak lova bírja, sokáig nem mer hátranézni, félve attól, hogy mit is látna pontosan. Attól tart, ha megpillantja a mögöttük vágtázó számtalan harcedzett, marcona férfit, minden reménye elhagyja, hogy épségben meg tudják úszni ezt az egészet, mégis, a félbemaradt kiáltás arra készteti, hogy visszatekintsen, attól tartva, azért hagyta esetleg Dak abba a beszédet, mert eltalálta őt egy nyílvessző. Ezen balsejtelméről azonban nincs alkalma meggyőződni, hiszen a közelében elhúzó újabb nyíl ismét csak arra készteti, hogy nézelődés helyett inkább előrefelé figyeljen, hogy minél gyorsabban elmenekülhessen innen. Úgy véli azonban, Daknak nem eshetett komolyabb baja, hiszen a háta mögül továbbra is érkeznek az újabbnál újabb utasítások, mikor merre menjenek, ő pedig igyekszik mindegyiknek eleget tenni. Menekülés közben is szöget azonban a fejében egy furcsaság. ~Miért ez a nagy csönd? És a célt tévesztő nyílvesszők?~ fut át agyán a gondolat, gyanúsnak találva, hogy csak Dak hangját hallani, illetve hogy eddig egyik íjász sem tudta eltalálni őket, pedig igazán nem tűnnek kezdőnek, már ami a harcot illeti. ~Lehet, hogy átvert minket? Kelepce az egész? Nem is bántani akarnak a lovasok, csak terelni valamerre? Talán mégsem kéne arra mennünk, amerre Dak mondja... ~kezd el egy pillanatra kételkedni a férfi szavahihetőségében, de ezen aggodalmait egyelőre megtartja magában, úgy döntve, jobb kivárni, mi történik. ~A híd után még mindig fordulhatunk másfelé~ jut dűlőre magában, némán haladva tovább. Ephemiát nem szeretné még aggasztani ilyesféle gondolatokkal, hiszen úgy látta, valami különleges van kialakulóban közte és Dak között, és éppen ezért nehezen is tudja elhinni, hogy a férfi mégis képes lenne elárulni őket, ennek ellenére jelenlegi, zaklatott állapotában már mindenhol rémeket és csapdát sejt, attól tartva, előbb-utóbb valami, a mostaninál is nagyobb szörnyűség fog történni velük, amit pedig megakadályozhatott volna, ha jobban figyel. ~Csak érjünk át a hídon!~ fohászkodik magában, azt remélve, a túloldalt nagyobb biztonságban lesznek.*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-19 21:36:37
Üzenet elküldve: 2020-02-19 21:36:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
* ~ Végre! Itt vannak! Már kezdtem éhen halni. ~
Amint helyet foglal mindenki és a koccintáson is túl vannak, magához veszi a merő kanalat és fel áll székéből, gondolván nő lévén, úgyis mindketten előzékenyek lesznek.
Svirt ismeri már annyira, sőt, ő kifejezetten kérte is, hogy a lány segítsen neki, így ellenkezést nem tűrően, a kertész tányérjáért nyúl először.
Rá tekint a férfira, ki reméli nem veszi mindezt rossz néven, elereszt egy bájos mosolyt, hátha ez meghatja.
Szed két nagy kanállal a kertésznek, majd vissza, elé helyezi a tányért. *
- Mivel te vagy a vendég, neked szedek elsőként. Jó étvágyat!
Illetve, én is az vagyok, de én főztem, sőt, már a tisztálkodás is megvolt, szóval, mondhatom, hogy itthon vagyok?
* Széles mosolyra húzza ajkát és Svirre kacsint, reméli a férfi veszi a lapot és érti a viccesnek szánt magyarázatot. *
- Most te jössz jó Uram!
* Emeli meg kissé a hangját, benne némi pajkosság cseng.
Elveszi Svir tányérját, majd az övébe is szed két nagy kanállal a szaftos, szalonnás, krumplis, sajtos csodából.
Miután készen van, a sajátját emeli közelebb az edényhez, de magának csak egy kanállal szed, mert jól tudja, bár éhes, nem nagy étkű és nem illik otthagyni a tányéron semmit, amit már kiszedett, így biztosra megy.
Vissza helyezi tányérját maga elé, rá néz a két férfira. *
- Jó étvágyat nektek! Remélem, ízleni fog ez az étek és elég sós és borsos is, kedvetekre való lesz.
* A beszédet félretéve, fog egy evőeszközt, merít az ételből és szájához emelve fújja meg a falatot, miközben két szép szeme körbe jár a két asztal társánál.
Nem tudja errefelé mi a szokás, csendben étkezni, aztán beszélni, vagy evés közben, jókat mesélni, ahogyan régen otthon is szokták.
Valamelyik csak megtöri a csendet. *
//A házban//
* ~ Végre! Itt vannak! Már kezdtem éhen halni. ~
Amint helyet foglal mindenki és a koccintáson is túl vannak, magához veszi a merő kanalat és fel áll székéből, gondolván nő lévén, úgyis mindketten előzékenyek lesznek.
Svirt ismeri már annyira, sőt, ő kifejezetten kérte is, hogy a lány segítsen neki, így ellenkezést nem tűrően, a kertész tányérjáért nyúl először.
Rá tekint a férfira, ki reméli nem veszi mindezt rossz néven, elereszt egy bájos mosolyt, hátha ez meghatja.
Szed két nagy kanállal a kertésznek, majd vissza, elé helyezi a tányért. *
- Mivel te vagy a vendég, neked szedek elsőként. Jó étvágyat!
Illetve, én is az vagyok, de én főztem, sőt, már a tisztálkodás is megvolt, szóval, mondhatom, hogy itthon vagyok?
* Széles mosolyra húzza ajkát és Svirre kacsint, reméli a férfi veszi a lapot és érti a viccesnek szánt magyarázatot. *
- Most te jössz jó Uram!
* Emeli meg kissé a hangját, benne némi pajkosság cseng.
Elveszi Svir tányérját, majd az övébe is szed két nagy kanállal a szaftos, szalonnás, krumplis, sajtos csodából.
Miután készen van, a sajátját emeli közelebb az edényhez, de magának csak egy kanállal szed, mert jól tudja, bár éhes, nem nagy étkű és nem illik otthagyni a tányéron semmit, amit már kiszedett, így biztosra megy.
Vissza helyezi tányérját maga elé, rá néz a két férfira. *
- Jó étvágyat nektek! Remélem, ízleni fog ez az étek és elég sós és borsos is, kedvetekre való lesz.
* A beszédet félretéve, fog egy evőeszközt, merít az ételből és szájához emelve fújja meg a falatot, miközben két szép szeme körbe jár a két asztal társánál.
Nem tudja errefelé mi a szokás, csendben étkezni, aztán beszélni, vagy evés közben, jókat mesélni, ahogyan régen otthon is szokták.
Valamelyik csak megtöri a csendet. *
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-19 21:00:53
Üzenet elküldve: 2020-02-19 21:00:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Menekül eszét vesztve, mint valami lefejezett csirke, ami alatt egy macska, ami alatt egy kutya, és ami alatt egy szamár van, kiknek sorsa bazseválás helyett a vágóhíd lett. Az arcába csapódó mindenféle gally apró sebeket hasít arcába, ám egyelőre nem érez fájdalmat. Mindent Dak utasításainak megfelelően tesz, a feléjük zúduló nyílzápor közepette. A halk kiáltást is figyelmen kívül hagyja, hisz most csak és kizárólag a menekülésre tud koncentrálni. Egy-egy pillanatra mer csak hol Navára, hol Dakra tekinteni, míg szemei újból az elébe terülő, vélt menekülési útvonalat nem fürkészik.
~Egyenesen.~ Ismétli el magában Dak szavait, mikor már a Romváros házai is feltűnnek előttük. S mivel nem tud mi egyebet tenni, lovára jobban ráhasalva vágtat tovább egyenesen és sebesen ama függőhíd irányába, ami valószínűleg menekülésük egyik fő állomása lesz.*
//Ephemia, Navarentine//
*Menekül eszét vesztve, mint valami lefejezett csirke, ami alatt egy macska, ami alatt egy kutya, és ami alatt egy szamár van, kiknek sorsa bazseválás helyett a vágóhíd lett. Az arcába csapódó mindenféle gally apró sebeket hasít arcába, ám egyelőre nem érez fájdalmat. Mindent Dak utasításainak megfelelően tesz, a feléjük zúduló nyílzápor közepette. A halk kiáltást is figyelmen kívül hagyja, hisz most csak és kizárólag a menekülésre tud koncentrálni. Egy-egy pillanatra mer csak hol Navára, hol Dakra tekinteni, míg szemei újból az elébe terülő, vélt menekülési útvonalat nem fürkészik.
~Egyenesen.~ Ismétli el magában Dak szavait, mikor már a Romváros házai is feltűnnek előttük. S mivel nem tud mi egyebet tenni, lovára jobban ráhasalva vágtat tovább egyenesen és sebesen ama függőhíd irányába, ami valószínűleg menekülésük egyik fő állomása lesz.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-19 12:25:29
Üzenet elküldve: 2020-02-19 12:25:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az énekszó//
~Elméletileg itt van valami hasadék. Sokat hallottam róla. Elvileg ez valami félelmetes hely. Csak nem értem mié...~ *a férfi egy sikolyt hall az előtte körül-belül 5 méterre lévő hasadékból, amit ha a sikolyt nem hallja, észre sem vesz.* ~Aha! Persze... Én meg azt gondolom, nincs mitől félni.~
-KÖSZ BASSZUS, KÖSZ! *Kiáltja annak a sikolynak, mely igazából csak a szél süvítése.* ~Mikor érek már végre ki innen?~ *Zinov meglát egy hidat.*
-A Csonthíd! *kiált, mintha azt más is hallaná.*
~Nem sajnálom, akár az összes aranyam odaadom, csak érjek ki innen!~ *Ennek ellenére csak 25 aranyat kell fizetnie, amit meg is tesz.*
~Elméletileg itt van valami hasadék. Sokat hallottam róla. Elvileg ez valami félelmetes hely. Csak nem értem mié...~ *a férfi egy sikolyt hall az előtte körül-belül 5 méterre lévő hasadékból, amit ha a sikolyt nem hallja, észre sem vesz.* ~Aha! Persze... Én meg azt gondolom, nincs mitől félni.~
-KÖSZ BASSZUS, KÖSZ! *Kiáltja annak a sikolynak, mely igazából csak a szél süvítése.* ~Mikor érek már végre ki innen?~ *Zinov meglát egy hidat.*
-A Csonthíd! *kiált, mintha azt más is hallaná.*
~Nem sajnálom, akár az összes aranyam odaadom, csak érjek ki innen!~ *Ennek ellenére csak 25 aranyat kell fizetnie, amit meg is tesz.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-19 09:36:52
Üzenet elküldve: 2020-02-19 09:36:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
*Kedves, hívó szó nem jut nekik a kijelölt gazdasszonytól, de ennek ellenére ő azért csak bemasírozik a konyhába, hogy – gyors, de alapos kézmosás után – az asztalhoz üljön. Az illat és a látvány is hívogató, a terítik szép, társaság is van, így minden adott egy kellemes vacsorához. Ő kezdi jól érezni magát, és reméli, hogy már a többiek sem búslakodnak, nincs kedve fancsali arcokhoz az asztalnál.*
– Ugyan, más kertésztől még évekig várhattam volna azokat a fákat. Kitettél magadért. *válaszolja Isqehának már az asztalnál ülve. Végignéz az egybegyűlteken. A köszöntőt szívesen fogadja, bort tölt magának, majd a férfi szemébe nézve koccint vele. Ha Trictolla is beszállna, akkor ezután vele is.*
– No, szedjünk, amíg még meleg. Gyerünk, gyerünk! *sürgeti a másik kettőt. Úgy döntött, hogy udvarian házigazdaként előbb hagyja, hogy ők szedjenek.*
– Aztán szedj nekem is, Trictollám. *kéri a nőt.*
//A házban//
*Kedves, hívó szó nem jut nekik a kijelölt gazdasszonytól, de ennek ellenére ő azért csak bemasírozik a konyhába, hogy – gyors, de alapos kézmosás után – az asztalhoz üljön. Az illat és a látvány is hívogató, a terítik szép, társaság is van, így minden adott egy kellemes vacsorához. Ő kezdi jól érezni magát, és reméli, hogy már a többiek sem búslakodnak, nincs kedve fancsali arcokhoz az asztalnál.*
– Ugyan, más kertésztől még évekig várhattam volna azokat a fákat. Kitettél magadért. *válaszolja Isqehának már az asztalnál ülve. Végignéz az egybegyűlteken. A köszöntőt szívesen fogadja, bort tölt magának, majd a férfi szemébe nézve koccint vele. Ha Trictolla is beszállna, akkor ezután vele is.*
– No, szedjünk, amíg még meleg. Gyerünk, gyerünk! *sürgeti a másik kettőt. Úgy döntött, hogy udvarian házigazdaként előbb hagyja, hogy ők szedjenek.*
– Aztán szedj nekem is, Trictollám. *kéri a nőt.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:34:21
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:34:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Az ágak, a gallyak, a száraz falevelek, s a rügykezdemények pattognak le az elöl száguldó lányról, szinte követhetetlen az ösvény, de látszólag a lovak valami folytán mégis tájékozódnak. Dak szinte folytonosan adja hátulról az utasításokat, hiszen csendben maradni felesleges, bár a hölgyek nem látják, az egész csapat ott csörtet nyomukban. Ennek egyetlen jele van, a mögöttük leeső, mellettük fába csapódó, mellettük elhúzó nyílvesszők, melyek folyamatosan záporoznak, nyilvánvaló, hogy akik őket követik, lovon is bőséggel megállják helyüket fegyverhasználat terén.*- Mindjárt kijutunk! Áhh... *Tompa cuppanás után halk kiáltás hallik, de egyéb nem történik.* Menjetek, egy utolsó balra kanyar és kilyukadtok a romvárosba. Ott csak egyenesen tovább a híd irányába! *Kiáltja Dak, mintha egy árnyalatnyit lemaradt volna, de aztán ismét felveszi a tempót. Navarentine hosszú szakasz után végre hátra mer tekinteni, s ebben a pillanatban húz el arca mellett egy nyílvessző, melynek szelét is megérzi. Először Dakot látja, amint mögöttük lovagol szinte teljesen lovára feküdve, szinte nem is látszik ki a nyaka mögül, csak kezével integet, hogy igyekezzenek, s olykor odakiált. Dak mögött számos lovas tűnik fel, néha csak néhány, de van mikor az egész csapat kirobog a bozótosból. A legijesztőbb az egészben talán az, hogy a patadobogáson és Dak kiáltásán kívül néma csend honol mindenhol, az ellenséges csapat egy hangot sem ad ki, csupán folyamatosan nyilaz. Ahogy Navarentine visszafordul, hirtelen eltűnik az erdő, s oldalba kapja őket a romos házak között süvítő szél.*
- Csak egyenesen tovább!! *Kiáltja Dak, bár másfelé tán nem is tudnának menni, köröskörül csupán nagy görgetegek, valaha volt házak, lerabolt és kifosztott gazdátlan épületek láthatók, a távolban pedig, talán nem is olyan messze ott lengedezik a függőhíd, mely végcéljuk, s Dak szerint onnan már könnyebben tűnnek el.*
//Ephemia, Navarentine//
*Az ágak, a gallyak, a száraz falevelek, s a rügykezdemények pattognak le az elöl száguldó lányról, szinte követhetetlen az ösvény, de látszólag a lovak valami folytán mégis tájékozódnak. Dak szinte folytonosan adja hátulról az utasításokat, hiszen csendben maradni felesleges, bár a hölgyek nem látják, az egész csapat ott csörtet nyomukban. Ennek egyetlen jele van, a mögöttük leeső, mellettük fába csapódó, mellettük elhúzó nyílvesszők, melyek folyamatosan záporoznak, nyilvánvaló, hogy akik őket követik, lovon is bőséggel megállják helyüket fegyverhasználat terén.*- Mindjárt kijutunk! Áhh... *Tompa cuppanás után halk kiáltás hallik, de egyéb nem történik.* Menjetek, egy utolsó balra kanyar és kilyukadtok a romvárosba. Ott csak egyenesen tovább a híd irányába! *Kiáltja Dak, mintha egy árnyalatnyit lemaradt volna, de aztán ismét felveszi a tempót. Navarentine hosszú szakasz után végre hátra mer tekinteni, s ebben a pillanatban húz el arca mellett egy nyílvessző, melynek szelét is megérzi. Először Dakot látja, amint mögöttük lovagol szinte teljesen lovára feküdve, szinte nem is látszik ki a nyaka mögül, csak kezével integet, hogy igyekezzenek, s olykor odakiált. Dak mögött számos lovas tűnik fel, néha csak néhány, de van mikor az egész csapat kirobog a bozótosból. A legijesztőbb az egészben talán az, hogy a patadobogáson és Dak kiáltásán kívül néma csend honol mindenhol, az ellenséges csapat egy hangot sem ad ki, csupán folyamatosan nyilaz. Ahogy Navarentine visszafordul, hirtelen eltűnik az erdő, s oldalba kapja őket a romos házak között süvítő szél.*
- Csak egyenesen tovább!! *Kiáltja Dak, bár másfelé tán nem is tudnának menni, köröskörül csupán nagy görgetegek, valaha volt házak, lerabolt és kifosztott gazdátlan épületek láthatók, a távolban pedig, talán nem is olyan messze ott lengedezik a függőhíd, mely végcéljuk, s Dak szerint onnan már könnyebben tűnnek el.*
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-18 08:02:56
Üzenet elküldve: 2020-02-18 08:02:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
*A dézsa ügye hát megoldódik, sőt Svir takarékos házigazdaként a lépcső tetején kiadja az utasítást, hogy nem is kell tovább cipekedjeneke, az öntési hadművelet nagyon jó lesz ott, ahol vannak, Isqehának pedig esze ágában sincs ellenkezni, és ragaszkodni ahhoz, hogy a dézsa megjárja a lépcsőfokokat is. Így a fürdővíz kizúdul, a fürdőalkalmatosság ügye letudva, mehetnek vacsorázni.
A (jelenleg épp) kalapnélküli kalapos kúriatulajdonos volt vándor nem vitatkozik a fizetség összege miatt sem, sőt! Isqeha reménykedett benne, hogy az a 280 arany esetleg, tekintettel a földmágia nyomán hirtelen kinőtt terebélyes fűz- és diófára esetleg feltornászódhat a megrendelő elégedettségi hullámain 300 aranyig, de Svir Isqeha ezen reménykedését messze túlszárnyalja akkor, amikor a szobájából visszatérve 500 aranyat nyom a kertész mágus kezébe, mielőtt visszaindulnának a konyhába a terített asztalhoz!*
- Fogadd hálámat!! *mondja meglepetten Isqeha az igazán nagyvonalú összeg láttán, több hirtelen nem is telik tőle, csak egy őszinte meghajlás, és a hála őszintesége leolvasható az arcáról. Hiszen a most kapott arany még annál is több, mint amennyiben előzetesen némi alkudozás után az egész munkálatot illetően megegyeztek!
A konyhába lépve aztán gyorsan le is telepedik az asztalhoz, Trictollával szemben, kedvesen, de kicsit félénken rámosolyogva az új helyzetben, aki szemmel láthatóan csak rájuk vár, röpke felmérés után ahhoz a terítékhez ülve le, amelyik mellett egy megkezdetlen pohár bor áll.*
- A vándorokra! *emeli fel a poharát jókedvűen, ha már mindannyian leültek, és Svir is csatlakozik hozzájuk, és ha udvarias koccintási szándéka, amit elsajátított Artheniorban a kézfogás mellett az emberek szokásai közül, társra talál, akkor koccint, majd jót kortyol a borból, jólesően nézegetve a még forrónak tűnő, finom illatokat eregető étek felé.*
//A házban//
*A dézsa ügye hát megoldódik, sőt Svir takarékos házigazdaként a lépcső tetején kiadja az utasítást, hogy nem is kell tovább cipekedjeneke, az öntési hadművelet nagyon jó lesz ott, ahol vannak, Isqehának pedig esze ágában sincs ellenkezni, és ragaszkodni ahhoz, hogy a dézsa megjárja a lépcsőfokokat is. Így a fürdővíz kizúdul, a fürdőalkalmatosság ügye letudva, mehetnek vacsorázni.
A (jelenleg épp) kalapnélküli kalapos kúriatulajdonos volt vándor nem vitatkozik a fizetség összege miatt sem, sőt! Isqeha reménykedett benne, hogy az a 280 arany esetleg, tekintettel a földmágia nyomán hirtelen kinőtt terebélyes fűz- és diófára esetleg feltornászódhat a megrendelő elégedettségi hullámain 300 aranyig, de Svir Isqeha ezen reménykedését messze túlszárnyalja akkor, amikor a szobájából visszatérve 500 aranyat nyom a kertész mágus kezébe, mielőtt visszaindulnának a konyhába a terített asztalhoz!*
- Fogadd hálámat!! *mondja meglepetten Isqeha az igazán nagyvonalú összeg láttán, több hirtelen nem is telik tőle, csak egy őszinte meghajlás, és a hála őszintesége leolvasható az arcáról. Hiszen a most kapott arany még annál is több, mint amennyiben előzetesen némi alkudozás után az egész munkálatot illetően megegyeztek!
A konyhába lépve aztán gyorsan le is telepedik az asztalhoz, Trictollával szemben, kedvesen, de kicsit félénken rámosolyogva az új helyzetben, aki szemmel láthatóan csak rájuk vár, röpke felmérés után ahhoz a terítékhez ülve le, amelyik mellett egy megkezdetlen pohár bor áll.*
- A vándorokra! *emeli fel a poharát jókedvűen, ha már mindannyian leültek, és Svir is csatlakozik hozzájuk, és ha udvarias koccintási szándéka, amit elsajátított Artheniorban a kézfogás mellett az emberek szokásai közül, társra talál, akkor koccint, majd jót kortyol a borból, jólesően nézegetve a még forrónak tűnő, finom illatokat eregető étek felé.*
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-17 14:30:09
Üzenet elküldve: 2020-02-17 14:30:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
* Míg a férfiak elintézik ügyes bajos dolgukat odakint, Tric megunja az ücsörgést.
Az étel már az asztalon gőzölög és arra vár, hogy felfalják.
Feláll az asztaltól, megigazgatja a terítéket, tölt egy kis bort a kertész poharába is, majd elkezdi a fiókokat tüzetesebben átnézni, hátha talál szalvétát is.
Ez amolyan üssük el a felesleges időt cselekvés, legalább addig sem háborgatják lehetetlen, kellemetlen képek a múlt szellemei.
Kis időbe telik, megvan amit keresett, letesz minden evőeszköz alá egyet, szépen félbe hajtva, majd túrára indul a nappaliba, hátha akad egy gyertyatartó, benne gyertyával.
Gondolta, kellemesebb, meghittebb lesz az asztal tőle.
Lassan körbe sétál, de nem akad elébe egy sem, így a konyhát veszi újra célba.
~ Hm...nem tudom hol tarthatja, vagy csak egyszerűen nem veszem észre. ~
Vissza érve a vacsora asztalhoz, ismét helyet foglal, ugyanúgy, ugyanott ahol még pár perce ült és a két férfira vár.
Nagyon éhes már, de jó neveltsége azt diktálja, csak türelem. *
//A házban//
* Míg a férfiak elintézik ügyes bajos dolgukat odakint, Tric megunja az ücsörgést.
Az étel már az asztalon gőzölög és arra vár, hogy felfalják.
Feláll az asztaltól, megigazgatja a terítéket, tölt egy kis bort a kertész poharába is, majd elkezdi a fiókokat tüzetesebben átnézni, hátha talál szalvétát is.
Ez amolyan üssük el a felesleges időt cselekvés, legalább addig sem háborgatják lehetetlen, kellemetlen képek a múlt szellemei.
Kis időbe telik, megvan amit keresett, letesz minden evőeszköz alá egyet, szépen félbe hajtva, majd túrára indul a nappaliba, hátha akad egy gyertyatartó, benne gyertyával.
Gondolta, kellemesebb, meghittebb lesz az asztal tőle.
Lassan körbe sétál, de nem akad elébe egy sem, így a konyhát veszi újra célba.
~ Hm...nem tudom hol tarthatja, vagy csak egyszerűen nem veszem észre. ~
Vissza érve a vacsora asztalhoz, ismét helyet foglal, ugyanúgy, ugyanott ahol még pár perce ült és a két férfira vár.
Nagyon éhes már, de jó neveltsége azt diktálja, csak türelem. *
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-16 13:53:56
Üzenet elküldve: 2020-02-16 13:53:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Már egy ideje a városban van, de eddig még nem igazán találkozott szabadúszó lovaggal, mint amilyen ő maga is. Arra gondolt, hogy aki tehette, az bizony a nemességhez szegődött azokban a nehéz időkben és minden kardforgatót felvettek, akinek csak volt célszerszáma. A férfi, elmondása alapján már sokat megélt, erről tanúskodik a páncélja is, amit viselt, ha pedig alánézett volna bizonyára sebekkel tarkított valót talált volna. ~Csak akkor élvezhetem a címet és a gazdagságot, ha meg is élem. ~ Ezért is örül, hogy a lázongás lángja a nemesekkel együtt elhagyta a várost, bár békésebb időnek tűnik ez most, de az ilyen csendes időszakok, mindig csak egy következő ínségest készítenek elő. Ezért nem ülhet csak úgy a babérjain a kardforgató sem, mert nem lehet tudni, mikor kell a saját vagy mások épsége miatt a tapasztalatára és az állóképességére támaszkodnia ismét. Reggel, ahogy felébredt és letudta a tisztálkodást a szállásán, meglátogatja Tituszt az istállóban és meggyőződik róla, hogy semmiben sem szenved hiányt.*
-Ma pihenj egy kicsit nagyfiú. *Simogatja meg kesztyűs kezével a ló nyakát. Ezt követően felszerelkezik mindennel, amire szüksége lehet és megindul, ki a terepre, hogy ismét megnézze a hatalmas szakadékot, ami mióta a városba érkezett egy szemernyit se változott. Szerencsére. Mivel ő még a szalmazsákon is elvan, főleg ha olcsón megszámítják, így szinte a rombolás határán belül talált magának és a lónak egy viszonylag még épségben megmaradt szobát és alomhelyet. Csupán néhány utcányira van a legelhagyatottabb részektől. A háziak megbízhatónak tűnnek és az arany mindig megfér a zsebükben. Az utcákon járva mindig meg- megáll szemrevételezni egy-egy csúnyán helybenhagyott épületet, az idejéből kitelik, bár itt nem igen akad majd munkaadóra, a gyakorlásra viszont teljesen tökéletes a vidék.*
-Ma pihenj egy kicsit nagyfiú. *Simogatja meg kesztyűs kezével a ló nyakát. Ezt követően felszerelkezik mindennel, amire szüksége lehet és megindul, ki a terepre, hogy ismét megnézze a hatalmas szakadékot, ami mióta a városba érkezett egy szemernyit se változott. Szerencsére. Mivel ő még a szalmazsákon is elvan, főleg ha olcsón megszámítják, így szinte a rombolás határán belül talált magának és a lónak egy viszonylag még épségben megmaradt szobát és alomhelyet. Csupán néhány utcányira van a legelhagyatottabb részektől. A háziak megbízhatónak tűnnek és az arany mindig megfér a zsebükben. Az utcákon járva mindig meg- megáll szemrevételezni egy-egy csúnyán helybenhagyott épületet, az idejéből kitelik, bár itt nem igen akad majd munkaadóra, a gyakorlásra viszont teljesen tökéletes a vidék.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-16 13:09:55
Üzenet elküldve: 2020-02-16 13:09:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Teysus nyomában //
*Drann elbóklászott a Templomban egy kis ideig, eleget tett Gwaandril kérésének is a Teysusnak szánt kiengesztelő ajándékot illetően, sőt ő maga is elmondott egy hálaimát sikeres gyógyulásáért, bár némiképp bizonytalan volt abban, hogy illendő-e ezt Eeyr templomában és oltáránál megtenni.
De a fiatal akolita, akivel összetalálkozott, és aki válaszolt a Teysusnak szóló hálaadást illető kérdéseire, hogy itt és most, ebben a Templomban mondhat-e imát az egyensúly istenének, bár nem is erősítette meg, de nem is tiltotta, hogy a köztes istenség felé forduljon megkereső fohászával.
Így megkönnyebbült szívvel és lélekkel hagyta ott a Templomot, úgy érezve, hogy komoly terheket tehetett le, és hagyhatott a háta mögött.
S hirtelen-váratlan várakozó izgalom töltötte el a jövőt illetően a sokévi fájdalommal való együtt élés és kényszerű apátia után.
A lábai a volt Gazdagnegyed felé vezérlik.
Még szerencse, hogy Mady a Sellőben beszélt neki a városban történtekről, de még így is megdöbbenti és egészen elképeszti a látvány.
A szemmel láthatóan üres, kifosztott és lakatlan palotáké, már amennyi megmaradt belőlük. Mert a hajdanvolt Gazdagnegyed úgy ahogy volt, úgy néz ki, bár szinte hihetetlen, gyakorlatilag a múlté. A Piactérre vezető széles út a kovácsoltvas kapukkal, a magas kőfakkal őrzött paloták, a Barakk gyakorlótere sehol sincsenek: egyszerűen az egész Gazdagnegyed, úgy ahogy volt, eltűnt!
A helyén egy szakadékszerű mélység, egy meredély, egyetlen fehéres híddal, ami átvezet rajta. Drann sokáig ácsorog, bámészkodik, végigjárja a Piactól nem messzire lévő, a valahai Gazdagnegyed szélén volt megmaradt néhány utcát, ahol kisebb kúriák, szemmel láthatóan újra birtokba vett és ha nem is hivalkodóan, de kellő ízléssel kicsinosított paloták és lakóépületek mutatják, hogy azért nem állt mégsem teljesen az élet a pusztulás után.
A wegtoreni elf nagyot sóhajt, aztán tovább indul. ~Vajon a Dwirinthalen-kúria ódon, borostyánnal befutott, félhomályos épülete és odalett?~ Kíváncsi.*
*Drann elbóklászott a Templomban egy kis ideig, eleget tett Gwaandril kérésének is a Teysusnak szánt kiengesztelő ajándékot illetően, sőt ő maga is elmondott egy hálaimát sikeres gyógyulásáért, bár némiképp bizonytalan volt abban, hogy illendő-e ezt Eeyr templomában és oltáránál megtenni.
De a fiatal akolita, akivel összetalálkozott, és aki válaszolt a Teysusnak szóló hálaadást illető kérdéseire, hogy itt és most, ebben a Templomban mondhat-e imát az egyensúly istenének, bár nem is erősítette meg, de nem is tiltotta, hogy a köztes istenség felé forduljon megkereső fohászával.
Így megkönnyebbült szívvel és lélekkel hagyta ott a Templomot, úgy érezve, hogy komoly terheket tehetett le, és hagyhatott a háta mögött.
S hirtelen-váratlan várakozó izgalom töltötte el a jövőt illetően a sokévi fájdalommal való együtt élés és kényszerű apátia után.
A lábai a volt Gazdagnegyed felé vezérlik.
Még szerencse, hogy Mady a Sellőben beszélt neki a városban történtekről, de még így is megdöbbenti és egészen elképeszti a látvány.
A szemmel láthatóan üres, kifosztott és lakatlan palotáké, már amennyi megmaradt belőlük. Mert a hajdanvolt Gazdagnegyed úgy ahogy volt, úgy néz ki, bár szinte hihetetlen, gyakorlatilag a múlté. A Piactérre vezető széles út a kovácsoltvas kapukkal, a magas kőfakkal őrzött paloták, a Barakk gyakorlótere sehol sincsenek: egyszerűen az egész Gazdagnegyed, úgy ahogy volt, eltűnt!
A helyén egy szakadékszerű mélység, egy meredély, egyetlen fehéres híddal, ami átvezet rajta. Drann sokáig ácsorog, bámészkodik, végigjárja a Piactól nem messzire lévő, a valahai Gazdagnegyed szélén volt megmaradt néhány utcát, ahol kisebb kúriák, szemmel láthatóan újra birtokba vett és ha nem is hivalkodóan, de kellő ízléssel kicsinosított paloták és lakóépületek mutatják, hogy azért nem állt mégsem teljesen az élet a pusztulás után.
A wegtoreni elf nagyot sóhajt, aztán tovább indul. ~Vajon a Dwirinthalen-kúria ódon, borostyánnal befutott, félhomályos épülete és odalett?~ Kíváncsi.*
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-14 20:44:57
Üzenet elküldve: 2020-02-14 20:44:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
– Itt csak nem maradhat így, tele vízzel. *dünnyögi Trictolla köszönő szavaira miközben a vízzel teli dézsa súlya alatt görnyedezik. Svir jó erőben van, az emberek között különösen, de azért így sem könnyű az a sok víz, úgyhogy csak óvatosan viszi, semmi elhamarkodott lépés, nehogy aztán belefájduljon a háta másnapra. Az árra először csak hümmög, ez mondjuk a cipelt súlyt figyelembe véve teljesen érthető.*
– Ne vigyük messzire, elég itt a lépcső mellett kiönteni. *indítványozza a lépcső tetején. Vacsora előtt már nem szeretne felesleges mozdulatokat tenni, ennyi rondítást pedig elbír az amúgy csodaszép kert. A víz kiöntése után végignéz a kert belátható részén, majd beleszagol a vacsora illatú levegőbe. A kettő együtt határozottan jó.*
– Szóval kettőszáznyolcvan. Az nem olyan sok ahhoz képest, ahogy csak úgy kinőttek azok a fák a semmiből. A dézsát hagyjuk itt, aztán odaadom. *Int Isqnek, hogy menjenek be a házba. A konyhába lépés előtt még kitérőt tesz a saját szobájába, hogy előkerítse a fizetséget.*
– Na itt van, tessék. Megtoldom egy kicsit, amiért ilyen szép lett. *mondja a kertésznek. Ezután 500 aranyat nyom Rinald Isqeha kezébe.
*
– És most együnk. *javasolja miközben a konyhába indul. Reméli, hogy Trictolla már mindent elkészített a vacsorához, mert nagyon megéhezett. Reménykedő mosollyal néz a nőre, várja, hogy eligazítsa.*
//A házban//
– Itt csak nem maradhat így, tele vízzel. *dünnyögi Trictolla köszönő szavaira miközben a vízzel teli dézsa súlya alatt görnyedezik. Svir jó erőben van, az emberek között különösen, de azért így sem könnyű az a sok víz, úgyhogy csak óvatosan viszi, semmi elhamarkodott lépés, nehogy aztán belefájduljon a háta másnapra. Az árra először csak hümmög, ez mondjuk a cipelt súlyt figyelembe véve teljesen érthető.*
– Ne vigyük messzire, elég itt a lépcső mellett kiönteni. *indítványozza a lépcső tetején. Vacsora előtt már nem szeretne felesleges mozdulatokat tenni, ennyi rondítást pedig elbír az amúgy csodaszép kert. A víz kiöntése után végignéz a kert belátható részén, majd beleszagol a vacsora illatú levegőbe. A kettő együtt határozottan jó.*
– Szóval kettőszáznyolcvan. Az nem olyan sok ahhoz képest, ahogy csak úgy kinőttek azok a fák a semmiből. A dézsát hagyjuk itt, aztán odaadom. *Int Isqnek, hogy menjenek be a házba. A konyhába lépés előtt még kitérőt tesz a saját szobájába, hogy előkerítse a fizetséget.*
– Na itt van, tessék. Megtoldom egy kicsit, amiért ilyen szép lett. *mondja a kertésznek. Ezután 500 aranyat nyom Rinald Isqeha kezébe.
*– És most együnk. *javasolja miközben a konyhába indul. Reméli, hogy Trictolla már mindent elkészített a vacsorához, mert nagyon megéhezett. Reménykedő mosollyal néz a nőre, várja, hogy eligazítsa.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-02-12 13:32:26
Üzenet elküldve: 2020-02-12 13:32:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Trictolla, Svir, Isqeha//
//A házban//
- Az illatok nagyon jók! *válaszol a férfi megkönnyebbült vigyorral, hogy pont jókor jött, és arra, ahogy Trictolla reménykedésének ad hangot a vacsorával való megelégedettségüket illetően, biztatásképpen, részéről igazán őszintén.
Persze, ahogy mondani szokták, a puding próbája az evés (és nem a szagolgatás), így ~a dolog majd még elválik~ gondolja Isq magában várakozóan.
Svir vevő a cipekedésre, úgy tűnik, meg hát csak nem maradhat a fürdővízzel teli dézsa itt, ahol csak útban lenne nekik a vacsora alatt, úgyhogy a kúriatulajdonos, Romváros szélén letelepedett vándor készségesen fel is áll a művelethez, beleegyezően.
Isq nem egy kétméteres ork izompacsirta, de azért nincsen oka panaszra, a sokévi erdőjárás, növénygyűjtés, és Erdőmélye vadonja kellően megedzette annyira, hogy egy vízzel teli dézsa egyik füle ne okozzon neki gondot, akkor sem, ha azzal a füllel cipelni kell a fürdőalkalmatosságot egy ideig, méghozzá úgy, hogy a benne lévő víz lehetőleg ki se löttyenjen. Így aztán zokszó nélkül megmarkolja azt a fület, és ha Svir csatlakozik, akkor ketten ügyesen le is egyensúlyozhatják az ominózus dézsát a lépcsőn, miután kiügyeskedték a házból. Odakinn aztán már csak ki kell önteni.*
- Hát 450 aranyban állapodtunk meg, és ugye 250 aranyat kaptam. A virágtövek meg 80 aranyba kerültek. Úgyhogy 280 arany az az annyi. *vigyorog Isq reménykedőn Svirre, mert nem bánná, ha a férfi kicsit megfejelné az aranyak számát Hátha sikerült annyira elbűvölnie őt a faneveléssel, hogy rádöbbenjen: micsoda kincset fogadott ő fel a kertészének! Persze azzal is beéri, ha rendesen megkapja a kialkudott bérét, szó se róla, Isqeha nem telhetetlen fajta, és Svir is igazán rendes megrendelőnek mondható, nem ugráltatta őt feleslegesen, és lám a fizetés elől sem akar kitérni. De hát hamarosan szeretné meglátogatni újra az öreg mágust a Toronyban, aki igencsak fukarul méri a tudását: minden arany jól jön ilyenkor neki, azért is állt rá erre a dologra, a kert rendbetételére, bár amúgy kimondottan élvezte a dolgot: ez igazán neki való feladat!
Aztán, ha végeztek a dézsával, részéről indulhatnak is befelé, vissza a megterített asztalhoz.*
//A házban//
- Az illatok nagyon jók! *válaszol a férfi megkönnyebbült vigyorral, hogy pont jókor jött, és arra, ahogy Trictolla reménykedésének ad hangot a vacsorával való megelégedettségüket illetően, biztatásképpen, részéről igazán őszintén.
Persze, ahogy mondani szokták, a puding próbája az evés (és nem a szagolgatás), így ~a dolog majd még elválik~ gondolja Isq magában várakozóan.
Svir vevő a cipekedésre, úgy tűnik, meg hát csak nem maradhat a fürdővízzel teli dézsa itt, ahol csak útban lenne nekik a vacsora alatt, úgyhogy a kúriatulajdonos, Romváros szélén letelepedett vándor készségesen fel is áll a művelethez, beleegyezően.
Isq nem egy kétméteres ork izompacsirta, de azért nincsen oka panaszra, a sokévi erdőjárás, növénygyűjtés, és Erdőmélye vadonja kellően megedzette annyira, hogy egy vízzel teli dézsa egyik füle ne okozzon neki gondot, akkor sem, ha azzal a füllel cipelni kell a fürdőalkalmatosságot egy ideig, méghozzá úgy, hogy a benne lévő víz lehetőleg ki se löttyenjen. Így aztán zokszó nélkül megmarkolja azt a fület, és ha Svir csatlakozik, akkor ketten ügyesen le is egyensúlyozhatják az ominózus dézsát a lépcsőn, miután kiügyeskedték a házból. Odakinn aztán már csak ki kell önteni.*
- Hát 450 aranyban állapodtunk meg, és ugye 250 aranyat kaptam. A virágtövek meg 80 aranyba kerültek. Úgyhogy 280 arany az az annyi. *vigyorog Isq reménykedőn Svirre, mert nem bánná, ha a férfi kicsit megfejelné az aranyak számát Hátha sikerült annyira elbűvölnie őt a faneveléssel, hogy rádöbbenjen: micsoda kincset fogadott ő fel a kertészének! Persze azzal is beéri, ha rendesen megkapja a kialkudott bérét, szó se róla, Isqeha nem telhetetlen fajta, és Svir is igazán rendes megrendelőnek mondható, nem ugráltatta őt feleslegesen, és lám a fizetés elől sem akar kitérni. De hát hamarosan szeretné meglátogatni újra az öreg mágust a Toronyban, aki igencsak fukarul méri a tudását: minden arany jól jön ilyenkor neki, azért is állt rá erre a dologra, a kert rendbetételére, bár amúgy kimondottan élvezte a dolgot: ez igazán neki való feladat!
Aztán, ha végeztek a dézsával, részéről indulhatnak is befelé, vissza a megterített asztalhoz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131