Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-13 10:21:46
Üzenet elküldve: 2020-04-13 10:21:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hidegen hagyja a csapatban felmerülő nézeteltérés, amíg nem veszélyezteti Aenae kiszabadítását. Várható volt, hogy a hivatásosok és a verbuvált fegyveresek között lesznek eltérések. Kicsinyesnek és gyerekesnek tartja egyébiránt mindkét fél indokait és érveit.
Ő most azért hozta magával őket, hogy segítsenek Aeanaet kiszabadítani, a zsoldosoktól nem várt többet, de a profiktól igen.
Felfelé tartva olykor megtorpan az előrehaladásban, amikor kisebb zajt csapnak, de végül elfoglalva a pozíciót, pontosítják a célt és az őrmester számol.
Nem érez elégedettséget, amikor látja a lehanyatlani a célpontokat. Most is biztosra ment, bár némiképp a szerencse is a segítségére volt. Az egyik lelőtt alak a tűzbe hanyatlik, kioltva az apró tüzet.*
- Basszameg. *Csúszik ki a halk megjegyzés az igric ajkain.
Lehet, hogy az őrmester jó íjász, aki így is képes eltalálni a célt, de a báró nem az. Úgyhogy a tűz fényének eltűnésére elindul lefelé az utcaszintre. Gyorsan, de amennyire az óvatosság engedi, s ha lejutott, akkor újratölti Kathlynt és megindul a kúria felé a kerítés fedezékében, arra, amerre a kibontakozó csatazajt hallja. Nem kíván közvetlen közelbe menni, csak a sarokig a kerítésnél. Közben próbál a házra figyelni, ha mozgolódást látna valamelyik szintjén, esetleg valahol egy íjászt pillantana meg, lőhessen rá.
Ha elérte a sarkot, akkor leguggol és kiles mögüle, hogy rálásson a harcolókra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hidegen hagyja a csapatban felmerülő nézeteltérés, amíg nem veszélyezteti Aenae kiszabadítását. Várható volt, hogy a hivatásosok és a verbuvált fegyveresek között lesznek eltérések. Kicsinyesnek és gyerekesnek tartja egyébiránt mindkét fél indokait és érveit.
Ő most azért hozta magával őket, hogy segítsenek Aeanaet kiszabadítani, a zsoldosoktól nem várt többet, de a profiktól igen.
Felfelé tartva olykor megtorpan az előrehaladásban, amikor kisebb zajt csapnak, de végül elfoglalva a pozíciót, pontosítják a célt és az őrmester számol.
Nem érez elégedettséget, amikor látja a lehanyatlani a célpontokat. Most is biztosra ment, bár némiképp a szerencse is a segítségére volt. Az egyik lelőtt alak a tűzbe hanyatlik, kioltva az apró tüzet.*
- Basszameg. *Csúszik ki a halk megjegyzés az igric ajkain.
Lehet, hogy az őrmester jó íjász, aki így is képes eltalálni a célt, de a báró nem az. Úgyhogy a tűz fényének eltűnésére elindul lefelé az utcaszintre. Gyorsan, de amennyire az óvatosság engedi, s ha lejutott, akkor újratölti Kathlynt és megindul a kúria felé a kerítés fedezékében, arra, amerre a kibontakozó csatazajt hallja. Nem kíván közvetlen közelbe menni, csak a sarokig a kerítésnél. Közben próbál a házra figyelni, ha mozgolódást látna valamelyik szintjén, esetleg valahol egy íjászt pillantana meg, lőhessen rá.
Ha elérte a sarkot, akkor leguggol és kiles mögüle, hogy rálásson a harcolókra.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-12 21:29:39
Üzenet elküldve: 2020-04-12 21:29:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*A parancsot ismételten kiadta, de egyesek nem igazán kívánnak a bocsánatért tenni valamit, sőt inkább még vissza is szólnak néhány eget rengető baromsággal*
~Hangosabban, de jó ötlet, még a végén meghallja az ellenfél is a tervünket.~ *Felel a felháborodásra, de csak fejben, mert így is elég időt fecséreltek vitára, de azért a saját fejében lerendezi a zsoldosokat, akik feleselnek.*
~Ő, milyen nagylelkű zsoldos, hát nem is a pénzért van itt, hanem, hogy a városőrség helyett cselekedjen, ha én ezt a bárónak elmesélem.~ *Mosolyodik el saját agyszüleményén, ahogy fejben épp kiforgatja a nő szavait, de hangot most sem kíván adni, egyetlen dolog amit az egész vitázásra a többiek által is láthatóan reagál az az, hogy Rae szavaira bólint egyet a lovag felé. Felfele mászás közben egyszer-kétszer megijed a lezúduló kövek hallatán, de szerencsére egyszer sem észlel erre reakciót az ellenféltől, ezért meg is nyugszik. Felérve megbeszéli a tervet a báróval, aki a bal oldalit választja, így az őrmester a job oldalit veszi célba, akit el is talál. A jelzésre a két törpe azonnal megindul, és habár rendkívül szerencsétlen események történnek a kettőssel, látszólag legalább az egyik vérttel felszerelt harcost harcképtelenné teszik. Az íjász célba veszi a kettős felé futót és ismételten a mellkas magasságába céloz. Mivel ilyen távolról nem tudja pontosan kivenni a célpont vértjének típusát, ezért csak remélni tudja, hogy a nyíl átüti azt célba találás esetén, de ha nem, akkor is legalább lelassítja az őrszemet, ezzel is több időt adva a két törp segítségére sietőknek és reméli, hogy megoldják a lentiek a helyzetet veszteség nélkül, a lehető legkevesebb zajjal.*
*A parancsot ismételten kiadta, de egyesek nem igazán kívánnak a bocsánatért tenni valamit, sőt inkább még vissza is szólnak néhány eget rengető baromsággal*
~Hangosabban, de jó ötlet, még a végén meghallja az ellenfél is a tervünket.~ *Felel a felháborodásra, de csak fejben, mert így is elég időt fecséreltek vitára, de azért a saját fejében lerendezi a zsoldosokat, akik feleselnek.*
~Ő, milyen nagylelkű zsoldos, hát nem is a pénzért van itt, hanem, hogy a városőrség helyett cselekedjen, ha én ezt a bárónak elmesélem.~ *Mosolyodik el saját agyszüleményén, ahogy fejben épp kiforgatja a nő szavait, de hangot most sem kíván adni, egyetlen dolog amit az egész vitázásra a többiek által is láthatóan reagál az az, hogy Rae szavaira bólint egyet a lovag felé. Felfele mászás közben egyszer-kétszer megijed a lezúduló kövek hallatán, de szerencsére egyszer sem észlel erre reakciót az ellenféltől, ezért meg is nyugszik. Felérve megbeszéli a tervet a báróval, aki a bal oldalit választja, így az őrmester a job oldalit veszi célba, akit el is talál. A jelzésre a két törpe azonnal megindul, és habár rendkívül szerencsétlen események történnek a kettőssel, látszólag legalább az egyik vérttel felszerelt harcost harcképtelenné teszik. Az íjász célba veszi a kettős felé futót és ismételten a mellkas magasságába céloz. Mivel ilyen távolról nem tudja pontosan kivenni a célpont vértjének típusát, ezért csak remélni tudja, hogy a nyíl átüti azt célba találás esetén, de ha nem, akkor is legalább lelassítja az őrszemet, ezzel is több időt adva a két törp segítségére sietőknek és reméli, hogy megoldják a lentiek a helyzetet veszteség nélkül, a lehető legkevesebb zajjal.*
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-11 22:15:21
Üzenet elküldve: 2020-04-11 22:15:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Feszült a csend, s ezen nem segít a fojtottan elsuttogott halk vita sem. Holló károg fel az egyik közeli háztetőn, majd valamitől megijedve reppen tova, méltatlankodva. A sötét megállíthatatlanul ereszkedik, s a lopakodó csapatnak kedvező fedezéket nyújt az árnyék leple. Egyes romok meglehetősen kiszámíthatatlanok, mégis most ez az, ami igazán segíthet rajtuk, mikor egy-egy pihenő során vállukat vethetve liheghetik ki magukat. Grüksunosz és Chayss az élre tör, ők biztosítják az előőrsöt. Menet közben a csapat sorba rendeződik, s egy pajzsos halad elől, míg a két lövész helyét elfoglalja.
A némaságba burkolt félhomályban a két alak nesztelen kapaszkodik fel a romokon, s csak olykor ad ijedtségre okot, mikor néhány göröngy meg-megindul a lábuk alatt lefelé, szinte fülsiketítő robajjal. Mégsem történik semmi, pedig már a csapat is látja, a ház előtt flangáló, látszólag hajléktalan, rongyba bugyolált alakokat. Fel, s alá sétálnak, kívülről úgy tűnik, hogy minden cél nélkül, csupán egyikük szívja bagóját a sötét kandeláber tövében, annak támasztva hátát.
Grüksunosz lassan számol, majd mesteri időzítéssel a két nyílvessző egyszerre kezdi meg útját, s nagyjából egyszerre is végzi be. Tökéletes lövések, ami mellkasba indult, az ott ér véget, s, mi pontosan leadott, az pedig torokban. A célpontok messze vannak, s hangot nem adnak ki, csupán a tűz előtt üldögélő az, aki kissé nagyobb zajt csap, de nem feltűnőt. Pofával előre borul a tűzbe, rögtön ki is oltva az apró lángokat. A másik oldalra dől, akárha csak aludna, de azonnal meghal mindkettő, legalábbis innen nagyon úgy tűnik. Bent látszólag üres lett az udvar, viszont szerencsétlenség a szerencsében, hogy végképp sötétségbe borul.
A csapat csak erre a jelre várt, s megindul, bár a tűz kioltása némi riadalmat keltett, ez jól látszik, viszont mindegyikük a ház felé kezd el figyelni.
A dohányzó fickóig még két ember látszik, s a dohányzó fickó mögött a legtávolabb, úgy 30-35 méterre az utolsó.
Morak tehát a legelsőt tudja megtámadni, s felé is indul. Nem túl ügyes lopakodás terén, de mi tán az ellennek akadálynak tűnt, most kedvező helyzetbe juttatja, mert a sötét leple alatt, mi már erőteljesen a járdát nyaldossa, könnyebben jut közelebb, persze a lemezvért kis lamellái halk csörgése miatt nem jut észrevétlen az alak mögé, főként, hogy egy teljes utcán kell átmenni fedezék nélkül. A férfi, utcán élő mivolta ellenére villámgyorsan megfordul a hangokra, s egy időben ezzel válláról ledobja köpenyét, mi eddig takarta. Grüksunosz jól számolt, teljes vértben díszeleg, s immár kardja is kezében, mellyel könnyedén hárítja a nehezen induló csatabárdot, majd rögtön vissza is támad, a törpe gyomra felé. Mindeközben Hesgrim is követi Morakot, s a meglepett támadóval szinte azonos pillanatban engedi útjára saját fegyverét. Az ellenfél két törpére reagálni nem tud, így kvázi védtelen, Moraknak köszönhetően, aki megfelelően sétál a tűzvonalba, hogy Hesgrim saját csapását kivitelezhesse. A csapás elindul, s mondhatnánk, hogy mesterien kivitelezett, ugyanis a férfi lábába bőséggel szalad, persze kérdés, hogy ez Morakot megmenti-e? Sajnos nem. A férfi kardja mesterien indul egyenesen a hárítás után, egyenesen a törpe oldalába szúródik mélyen. Morakot elönti a fájdalom, de nem kiált fel, fogát összeszorítva viseli. Még nem tudni milyen következménnyel jár a sérülés. Rögtön ezt követően Hesgrimnek már mással is kell foglalkoznia, a lendülettől acélsisakja szemére csúszik, s elvágódik egy kisebb göröngyön, oly szerencsétlenül... pofával előre.
Persze a másik hajléktalan, ki emez ellen mögött áll nem sokkal, kissé közelebb a kapuhoz szintén nem rest felfedni magát, s kardját kivonni, majd megindul, a kétséges állapotban lévő súlyosan combból vérző társa, valamint az oldalán vérző Morak és a hasán fekvő másik törpe felé.
Raenerold kissé lemaradva követi a törpét, Fogóval az oldalán, egyelőre nem támad, bár kétséges, hogy a látottak után miként fog cselekedni. Sisg okosan halad, bár frontális támadást indítottak, úgy vélekedik fő a megfigyelés és a biztonság, s milyen jól teszi. Raenerolddal egyetemben van lehetősége választani. Már hátulról is megindul a negyedik zsoldos, egyedül a bagós marad ültében a kandeláber lábánál. Ő nem mozdul. Naesala és Lousadel hasonlóan utóbbi kettőhöz, árnyékban maradnak. Ők is jól választottak, a kivárás mellett döntöttek, így lehetőségükben áll további döntéseket meghozni, vagy akár egy gyors iránymutatást hadarni társaiknak, van még idejük, a távoli, negyedik még csak félúton jár a kapu előtt, az egyik ellen sérült, a másik támad, igaz, ő vészesen közel áll már Hesgrimhez és Morakohoz.
Mindeközben a tetőn, Chayss és Grüksunosz végig követhetik az eseményeket. A ház udvar továbbra is csendes, nincs mozgás, az ajtót nem tépi fel senki sem.*
//Kagaenae//
*Nem tudni, hogy kinek van sanyarúbb sorsa. A hősiesen meginduló csapatnak, vagy a székhez kötözött lánynak, kinek fejére lágyan, cseppről cseppre cseppen a víz, dallamos dallamot játszva, mintha csak neki zenélne. Igaz, ez abban a pillanatban megszűnik, amint mocorogni kezd a széken, s a cseppek hangnemet váltanak, jóval erőteljesebbé és tompábbá, hiszen immár tarkóján koppannak kedvesen. Végletekig bosszantó lehet, de Kagaenae nem hagyja el magát, s dönt, nem adja fel. Ahogyan testét előretornássza ültében, máris érezheti a gerincén végigcsorduló jéghideg vizet, ami kellemetlen ugyan, de legalább nem a szákon koppan. Annak csücskét elmarhatja, s egy erőteljes lendítéssel immár bőséges levegőhöz is juthat. Az is igaz, hogy a levegő poshadt és állott, szemeinek kicsit meg kell szoknia a fáklya fényét, s közben hallgathatja a fülsértő kiáltásokat nem messze onnan, ahol éppen ül. Miután kellőképpen kihunyorogta magát, körbenézhet, de túl sok látnivaló nincs. Néhány összehordott, régi zsák bedobálva egymás hegyén hátán az egyik sarokban, a szék, amin ül, s egy asztalka a szemközti falnál az ajtó mellett. Egyedül van, rajta kívül senki sincs. A padló döngölt föld, a falak pedig szintén földből, csupán néha szakítja meg a tömeget egy két mesterien alátámasztott gerenda, ami azt hivatott megelőzni, hogy a fejére szakadjon az egész. Látszik, hogy vájt járatban van, ez már nem kérdés, ember munkája, legalábbis reméljük. Ismét egy sikoly szakítja meg a nézelődést. A szobából három ajtó vezet, három különböző falon. Egy mögötte, egy jobb kéz és egy bal kéz felől. Egyelőre azonban keze és bokája a székhez van kötözve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Feszült a csend, s ezen nem segít a fojtottan elsuttogott halk vita sem. Holló károg fel az egyik közeli háztetőn, majd valamitől megijedve reppen tova, méltatlankodva. A sötét megállíthatatlanul ereszkedik, s a lopakodó csapatnak kedvező fedezéket nyújt az árnyék leple. Egyes romok meglehetősen kiszámíthatatlanok, mégis most ez az, ami igazán segíthet rajtuk, mikor egy-egy pihenő során vállukat vethetve liheghetik ki magukat. Grüksunosz és Chayss az élre tör, ők biztosítják az előőrsöt. Menet közben a csapat sorba rendeződik, s egy pajzsos halad elől, míg a két lövész helyét elfoglalja.
A némaságba burkolt félhomályban a két alak nesztelen kapaszkodik fel a romokon, s csak olykor ad ijedtségre okot, mikor néhány göröngy meg-megindul a lábuk alatt lefelé, szinte fülsiketítő robajjal. Mégsem történik semmi, pedig már a csapat is látja, a ház előtt flangáló, látszólag hajléktalan, rongyba bugyolált alakokat. Fel, s alá sétálnak, kívülről úgy tűnik, hogy minden cél nélkül, csupán egyikük szívja bagóját a sötét kandeláber tövében, annak támasztva hátát.
Grüksunosz lassan számol, majd mesteri időzítéssel a két nyílvessző egyszerre kezdi meg útját, s nagyjából egyszerre is végzi be. Tökéletes lövések, ami mellkasba indult, az ott ér véget, s, mi pontosan leadott, az pedig torokban. A célpontok messze vannak, s hangot nem adnak ki, csupán a tűz előtt üldögélő az, aki kissé nagyobb zajt csap, de nem feltűnőt. Pofával előre borul a tűzbe, rögtön ki is oltva az apró lángokat. A másik oldalra dől, akárha csak aludna, de azonnal meghal mindkettő, legalábbis innen nagyon úgy tűnik. Bent látszólag üres lett az udvar, viszont szerencsétlenség a szerencsében, hogy végképp sötétségbe borul.
A csapat csak erre a jelre várt, s megindul, bár a tűz kioltása némi riadalmat keltett, ez jól látszik, viszont mindegyikük a ház felé kezd el figyelni.
A dohányzó fickóig még két ember látszik, s a dohányzó fickó mögött a legtávolabb, úgy 30-35 méterre az utolsó.
Morak tehát a legelsőt tudja megtámadni, s felé is indul. Nem túl ügyes lopakodás terén, de mi tán az ellennek akadálynak tűnt, most kedvező helyzetbe juttatja, mert a sötét leple alatt, mi már erőteljesen a járdát nyaldossa, könnyebben jut közelebb, persze a lemezvért kis lamellái halk csörgése miatt nem jut észrevétlen az alak mögé, főként, hogy egy teljes utcán kell átmenni fedezék nélkül. A férfi, utcán élő mivolta ellenére villámgyorsan megfordul a hangokra, s egy időben ezzel válláról ledobja köpenyét, mi eddig takarta. Grüksunosz jól számolt, teljes vértben díszeleg, s immár kardja is kezében, mellyel könnyedén hárítja a nehezen induló csatabárdot, majd rögtön vissza is támad, a törpe gyomra felé. Mindeközben Hesgrim is követi Morakot, s a meglepett támadóval szinte azonos pillanatban engedi útjára saját fegyverét. Az ellenfél két törpére reagálni nem tud, így kvázi védtelen, Moraknak köszönhetően, aki megfelelően sétál a tűzvonalba, hogy Hesgrim saját csapását kivitelezhesse. A csapás elindul, s mondhatnánk, hogy mesterien kivitelezett, ugyanis a férfi lábába bőséggel szalad, persze kérdés, hogy ez Morakot megmenti-e? Sajnos nem. A férfi kardja mesterien indul egyenesen a hárítás után, egyenesen a törpe oldalába szúródik mélyen. Morakot elönti a fájdalom, de nem kiált fel, fogát összeszorítva viseli. Még nem tudni milyen következménnyel jár a sérülés. Rögtön ezt követően Hesgrimnek már mással is kell foglalkoznia, a lendülettől acélsisakja szemére csúszik, s elvágódik egy kisebb göröngyön, oly szerencsétlenül... pofával előre.
Persze a másik hajléktalan, ki emez ellen mögött áll nem sokkal, kissé közelebb a kapuhoz szintén nem rest felfedni magát, s kardját kivonni, majd megindul, a kétséges állapotban lévő súlyosan combból vérző társa, valamint az oldalán vérző Morak és a hasán fekvő másik törpe felé.
Raenerold kissé lemaradva követi a törpét, Fogóval az oldalán, egyelőre nem támad, bár kétséges, hogy a látottak után miként fog cselekedni. Sisg okosan halad, bár frontális támadást indítottak, úgy vélekedik fő a megfigyelés és a biztonság, s milyen jól teszi. Raenerolddal egyetemben van lehetősége választani. Már hátulról is megindul a negyedik zsoldos, egyedül a bagós marad ültében a kandeláber lábánál. Ő nem mozdul. Naesala és Lousadel hasonlóan utóbbi kettőhöz, árnyékban maradnak. Ők is jól választottak, a kivárás mellett döntöttek, így lehetőségükben áll további döntéseket meghozni, vagy akár egy gyors iránymutatást hadarni társaiknak, van még idejük, a távoli, negyedik még csak félúton jár a kapu előtt, az egyik ellen sérült, a másik támad, igaz, ő vészesen közel áll már Hesgrimhez és Morakohoz.
Mindeközben a tetőn, Chayss és Grüksunosz végig követhetik az eseményeket. A ház udvar továbbra is csendes, nincs mozgás, az ajtót nem tépi fel senki sem.*
//Kagaenae//
*Nem tudni, hogy kinek van sanyarúbb sorsa. A hősiesen meginduló csapatnak, vagy a székhez kötözött lánynak, kinek fejére lágyan, cseppről cseppre cseppen a víz, dallamos dallamot játszva, mintha csak neki zenélne. Igaz, ez abban a pillanatban megszűnik, amint mocorogni kezd a széken, s a cseppek hangnemet váltanak, jóval erőteljesebbé és tompábbá, hiszen immár tarkóján koppannak kedvesen. Végletekig bosszantó lehet, de Kagaenae nem hagyja el magát, s dönt, nem adja fel. Ahogyan testét előretornássza ültében, máris érezheti a gerincén végigcsorduló jéghideg vizet, ami kellemetlen ugyan, de legalább nem a szákon koppan. Annak csücskét elmarhatja, s egy erőteljes lendítéssel immár bőséges levegőhöz is juthat. Az is igaz, hogy a levegő poshadt és állott, szemeinek kicsit meg kell szoknia a fáklya fényét, s közben hallgathatja a fülsértő kiáltásokat nem messze onnan, ahol éppen ül. Miután kellőképpen kihunyorogta magát, körbenézhet, de túl sok látnivaló nincs. Néhány összehordott, régi zsák bedobálva egymás hegyén hátán az egyik sarokban, a szék, amin ül, s egy asztalka a szemközti falnál az ajtó mellett. Egyedül van, rajta kívül senki sincs. A padló döngölt föld, a falak pedig szintén földből, csupán néha szakítja meg a tömeget egy két mesterien alátámasztott gerenda, ami azt hivatott megelőzni, hogy a fejére szakadjon az egész. Látszik, hogy vájt járatban van, ez már nem kérdés, ember munkája, legalábbis reméljük. Ismét egy sikoly szakítja meg a nézelődést. A szobából három ajtó vezet, három különböző falon. Egy mögötte, egy jobb kéz és egy bal kéz felől. Egyelőre azonban keze és bokája a székhez van kötözve.*
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-11 21:02:17
Üzenet elküldve: 2020-04-11 21:02:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Az első házban történt siker most vissza üt rá. Éppen csak előveszi a szikét, hogy belessen a házba. Erre valami csattan mellette az ajtón. Ezzel még nem is lenne túl nagy baj, de a következő a szeme alatt találja el. Olyat kap, hogy majdnem megszül, pedig az egy csoda lenne. Hirtelen még káromkodás is belé fullad. Jó pár új csillagot vél felfedezni Lanawin egén, amit csak ő láthat. Még a nyelvébe is beleharap, mert a fémes sós víz elönti a száját. Hall ugyan néhány hangot, de értelmezni nem képes. A látása is elhomályosul. A szeme is bekönnyezik ettől az irtózatos találatól. Szinte biztosra mondaná, hogy a helye jó darabig meg fog még majd látszani. Viszont ez most nem lényeges. Lövése sincs, hogy mégis mi történhetett ilyen hirtelen. Ösztönei azt súgják neki, hogy húzza el innét a csíkot mihamarabb. A kiszáradt fa felé indulna, mert attól nagyobb védelmet remél. Fejét behúzza, ha netán újabb támadás érkezne.*
* Az első házban történt siker most vissza üt rá. Éppen csak előveszi a szikét, hogy belessen a házba. Erre valami csattan mellette az ajtón. Ezzel még nem is lenne túl nagy baj, de a következő a szeme alatt találja el. Olyat kap, hogy majdnem megszül, pedig az egy csoda lenne. Hirtelen még káromkodás is belé fullad. Jó pár új csillagot vél felfedezni Lanawin egén, amit csak ő láthat. Még a nyelvébe is beleharap, mert a fémes sós víz elönti a száját. Hall ugyan néhány hangot, de értelmezni nem képes. A látása is elhomályosul. A szeme is bekönnyezik ettől az irtózatos találatól. Szinte biztosra mondaná, hogy a helye jó darabig meg fog még majd látszani. Viszont ez most nem lényeges. Lövése sincs, hogy mégis mi történhetett ilyen hirtelen. Ösztönei azt súgják neki, hogy húzza el innét a csíkot mihamarabb. A kiszáradt fa felé indulna, mert attól nagyobb védelmet remél. Fejét behúzza, ha netán újabb támadás érkezne.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:12:31
Üzenet elküldve: 2020-04-11 20:12:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*Az első házban végül csak-csak felhalmozódik egy jó lépés átmérőjű, derékig érő kupac. Ez még nem fog így felérni a plafonig, már ami a lángot illeti, de szép fény várható így is, és nem sok kell már rá, hogy hatékony is legyen. A következő házban azonban életjelekre bukkan. Éppen csak előveszi szikéjét, mikor valami csattan pár lépésre tőle az ajtóban, valami pedig egy pillanattal később jobb szeme alatt koppan jókora csillagokat, némi fülcsengést, és kicsit megharapott nyelvéből az előtóduló fémes vér ízét hozva magával.*
-Sép volt hapssikám! Semen súrtad!
*Hallatszik fel egy suttogás, mire egy kicsit aggodalmasabb másik felel.*
-Fenébe if, cfak adj még egy fagolyót, kéf van nála!
*Sürgető vékony hangok ezek. Úgy tűnik a gesztenyeelf gazdái mégsem lehetnek olyan messze, és ez a ház nem is teljesen kihalt. Nimeril nem teljesen lát jól most. Az előbbi lövés talán még egy vékonyabb kobakvédőn át is érződött volna kicsit. Így csak reménykedhet benne, hogy a helye nem marad ott. Ami pedig az orvlövészeket illeti, a hangokból ítélve újratöltenek. Talán az a kisebb lepusztult fa, amit az előbb még nem ennyire homályosan, de jobbra-előre látott, most segíthet, illetve ami azt illeti a bejáratig van még néhány hasonló, kicsit jobban zöldellő, bokros párja, noha mind között legalább öt-tíz lépés távolság van.*
*Az első házban végül csak-csak felhalmozódik egy jó lépés átmérőjű, derékig érő kupac. Ez még nem fog így felérni a plafonig, már ami a lángot illeti, de szép fény várható így is, és nem sok kell már rá, hogy hatékony is legyen. A következő házban azonban életjelekre bukkan. Éppen csak előveszi szikéjét, mikor valami csattan pár lépésre tőle az ajtóban, valami pedig egy pillanattal később jobb szeme alatt koppan jókora csillagokat, némi fülcsengést, és kicsit megharapott nyelvéből az előtóduló fémes vér ízét hozva magával.*
-Sép volt hapssikám! Semen súrtad!
*Hallatszik fel egy suttogás, mire egy kicsit aggodalmasabb másik felel.*
-Fenébe if, cfak adj még egy fagolyót, kéf van nála!
*Sürgető vékony hangok ezek. Úgy tűnik a gesztenyeelf gazdái mégsem lehetnek olyan messze, és ez a ház nem is teljesen kihalt. Nimeril nem teljesen lát jól most. Az előbbi lövés talán még egy vékonyabb kobakvédőn át is érződött volna kicsit. Így csak reménykedhet benne, hogy a helye nem marad ott. Ami pedig az orvlövészeket illeti, a hangokból ítélve újratöltenek. Talán az a kisebb lepusztult fa, amit az előbb még nem ennyire homályosan, de jobbra-előre látott, most segíthet, illetve ami azt illeti a bejáratig van még néhány hasonló, kicsit jobban zöldellő, bokros párja, noha mind között legalább öt-tíz lépés távolság van.*
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-11 19:40:56
Üzenet elküldve: 2020-04-11 19:40:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Sárváros felől//
*Ephemia lelkesedése őt magát is megnyugtatja és felbuzdítja kissé, hogy nem követnek el valami hatalmas ostobaságot, hanem épp ellenkezőleg, pontosan azt teszik, amit kell, hogy a végére járjanak ennek az egész ügynek. ~Elvégre ha nem csinálunk valamit, akkor többé sehol se leszünk biztonságban... ~mereng magában, ahogy már az utcákat róják. Menet közben csak egy halvány mosolyt ereszt meg a lány felé válaszképp, figyelmét inkább a környék szemlélése köti le. Ephemiával ellentétben ő közel se tudja olyan könnyedén figyelmen kívül hagyni az utánuk kiáltott megjegyzéseket, vagy legalábbis nem tudja olyan jól titkolni az érzéseit, biztos benne, kívülről is egyre jobban látszik rajta az elhatalmasodó idegesség, amit legbelül érez*
- Könnyű azt mondani... *mormolja egy csalódott sóhaj kíséretében, miközben ezúttal ő az, aki kicsit kisebbre zárja a távolságot kettejük között. Csak akkor könnyebbül meg kissé, mikor már a hídnál járnak, előreengedve Ephemiát, hogy szemmel tarthassa és segíthessen neki, ha esetleg szüksége lenne rá. Úgy tűnik azonban, kettejük közül ő az, aki nehezebben viseli a visszatérést a tegnapi események helyszínére. Ahogy a híd közepére érnek, nagyjából arra a helyre, ahol Dak lezuhant, akaratlanul is megtorpan egy pillanatra, hogy a korláton áthajolva a mélységbe bámuljon. Maga se érti, miért, de furcsa kísértést érez, hogy közelebbről is megvizsgálja, mi lehet odalent. Csábítja az ismeretlen sötétség, szinte hívogatja, hogy hajoljon kicsit közelebb, hogy megismerhesse a titkait. Nehezen tér vissza a jelenbe, de végül megrázza kissé a fejét, és emlékezteti magát, hogy most fontos dolguk van, nem engedheti meg magának, hogy csak úgy itt ácsorogjon, így gyorsan összeszedi magát, és sietős léptekkel Ephemia után indul, megkönnyebbülve kissé, ahogy leléphet végre a hídról. Az útirányra csak bólint, gondolatai még mindig a meredély körül forognak, így nem szól bele a dologba*
- Hogy csinálod? *szólal meg végül halkan, ahogy lassan haladnak tovább* Hogy vagy mindig ilyen nyugodt? Vagy hogy tudod ilyen jól leplezni, amit érzel? *kérdezi kíváncsisággal vegyes szomorúsággal, hisz ő a maga részéről már most kész idegroncsnak érzi magát, fogalma sincs róla, hogy bírná ki, ha folyton attól kellene rettegnie, mikor tör újra rájuk valaki, hogy elrabolja őket. Míg a válaszra vár, a környéket szemléli, ekkor jön csak rá, merre is járnak tulajdonképpen*
- Várj egy kicsit... erre volt régen a Gazdagnegyed, ugye? *esik le neki végre, miért is ismerős errefelé Ephemia* Jártál itt, miután... a lázadás után? *kérdezi kissé félszegen a lányt, hisz szíve szerint azt kérdezné inkább, szeretne-e egyáltalán erre menni, de fél, hogy állandó aggodalmaskodásával előbb-utóbb Ephemiának is az agyára fog menni, így inkább hallgat, és hagyja, hadd vezesse őket a lány arra, amerre szeretné.*
//Sárváros felől//
*Ephemia lelkesedése őt magát is megnyugtatja és felbuzdítja kissé, hogy nem követnek el valami hatalmas ostobaságot, hanem épp ellenkezőleg, pontosan azt teszik, amit kell, hogy a végére járjanak ennek az egész ügynek. ~Elvégre ha nem csinálunk valamit, akkor többé sehol se leszünk biztonságban... ~mereng magában, ahogy már az utcákat róják. Menet közben csak egy halvány mosolyt ereszt meg a lány felé válaszképp, figyelmét inkább a környék szemlélése köti le. Ephemiával ellentétben ő közel se tudja olyan könnyedén figyelmen kívül hagyni az utánuk kiáltott megjegyzéseket, vagy legalábbis nem tudja olyan jól titkolni az érzéseit, biztos benne, kívülről is egyre jobban látszik rajta az elhatalmasodó idegesség, amit legbelül érez*
- Könnyű azt mondani... *mormolja egy csalódott sóhaj kíséretében, miközben ezúttal ő az, aki kicsit kisebbre zárja a távolságot kettejük között. Csak akkor könnyebbül meg kissé, mikor már a hídnál járnak, előreengedve Ephemiát, hogy szemmel tarthassa és segíthessen neki, ha esetleg szüksége lenne rá. Úgy tűnik azonban, kettejük közül ő az, aki nehezebben viseli a visszatérést a tegnapi események helyszínére. Ahogy a híd közepére érnek, nagyjából arra a helyre, ahol Dak lezuhant, akaratlanul is megtorpan egy pillanatra, hogy a korláton áthajolva a mélységbe bámuljon. Maga se érti, miért, de furcsa kísértést érez, hogy közelebbről is megvizsgálja, mi lehet odalent. Csábítja az ismeretlen sötétség, szinte hívogatja, hogy hajoljon kicsit közelebb, hogy megismerhesse a titkait. Nehezen tér vissza a jelenbe, de végül megrázza kissé a fejét, és emlékezteti magát, hogy most fontos dolguk van, nem engedheti meg magának, hogy csak úgy itt ácsorogjon, így gyorsan összeszedi magát, és sietős léptekkel Ephemia után indul, megkönnyebbülve kissé, ahogy leléphet végre a hídról. Az útirányra csak bólint, gondolatai még mindig a meredély körül forognak, így nem szól bele a dologba*
- Hogy csinálod? *szólal meg végül halkan, ahogy lassan haladnak tovább* Hogy vagy mindig ilyen nyugodt? Vagy hogy tudod ilyen jól leplezni, amit érzel? *kérdezi kíváncsisággal vegyes szomorúsággal, hisz ő a maga részéről már most kész idegroncsnak érzi magát, fogalma sincs róla, hogy bírná ki, ha folyton attól kellene rettegnie, mikor tör újra rájuk valaki, hogy elrabolja őket. Míg a válaszra vár, a környéket szemléli, ekkor jön csak rá, merre is járnak tulajdonképpen*
- Várj egy kicsit... erre volt régen a Gazdagnegyed, ugye? *esik le neki végre, miért is ismerős errefelé Ephemia* Jártál itt, miután... a lázadás után? *kérdezi kissé félszegen a lányt, hisz szíve szerint azt kérdezné inkább, szeretne-e egyáltalán erre menni, de fél, hogy állandó aggodalmaskodásával előbb-utóbb Ephemiának is az agyára fog menni, így inkább hallgat, és hagyja, hadd vezesse őket a lány arra, amerre szeretné.*
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-11 11:49:09
Üzenet elküldve: 2020-04-11 11:49:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Az első ház üresnek tűnik, de azért csak bejárja mert az a biztos. Szépen beugrik a kertbe és a füvek között gázolva jut el a házig. A belsőtér úgy néz ki, ahogyan azt várta. Üres, mivel amit a lakók nem vittek el azt az alja nép tette magáévá vagy verte széjjel. Sajnos a fából készült holmik is erre a sorsra jutottak. Semmi használható nincs lent. Az a kevés deszkadarabot, amit talál egy helyre gyűjti össze. Mivel itt már nem sok látni való akad, ezért a hallban lévő lépcsőt használva megy fel az emeletre.*
- Na ez már döfi!* Mondja, amikor meglátja a tetőszerkezettett alátámasztó fákat. Ráadásul a nagy nyílt tér is kedvezni fog a tűznek. Gyorsan felhozza azt a pár fadarabot, amit lent talált.*
- Na már csak valami éghető gyújtós kéne találni, amivel ezt begyújthatom.* Vázolja fel a tervet magának. Mivel itt már nincs semmi, amit felhasználhatna, ezért megy a másik házba, hogy szétnézzen. Mikor kilép az ajtón a sirató idegtépő szövege üti meg a fülét. ~ Ez olyan borzalmas, hogy a végén még feltámad az a halott is. Nem baj. Énekeljetek csak, amíg tehetitek!~ Célirányosan indul el a másik ház felé. Még épen csak a kerítésen jut túl, amikor valami megmoccan mellette. Majdnem megáll a szíve is, úgy megijed. Kővé dermed, de szerencsére az a nagy valami, mert az árnyékából csak ennyit vesz ki, gyorsan odébb is áll. Ahogy tovább indul egy aprócska fát vesz észre maga előtt. Amikor viszont közelebb lép, hogy megnézze valami szétreccsen a lába alatt. Egy szerencsétlenül járt gesztenye elf játékocska lett az áldozata. Felveszi, hogy hogy megnézze. ~ Vajon életben van-e az aki ezzel játszott? ~ Tűnődik el, majd aztán zsebre vágja a hadirokkant játékot. Talán majd, egyszer fölösleges idejében meggyógyítja. Most viszont meg tovább. A fát majd visszafelé becipeli a házba. Igen ám, de a kiszemelt házból további neszek ütik meg a fülét. ~ Nem tetszik ez nekem. Remélem csak a patkányok mocorognak. ~ Ettől függetlenül előveszi az egyik szikét, amit a csizmájában rejtegetett idáig. A másikat azt még hagyja talonban. Bár nem egy veszélyes fegyver, azért talán a semminél többre megy vele. Mindenképpen meg akar bizonyosodni róla, hogy a ház lakatlan. Igyekezne amennyire lehet észrevétlenül oda sompolyogni. Ha még is lakot lenne, akkor nem szeretné túlzottan magára felhívni a figyelmet.*
* Az első ház üresnek tűnik, de azért csak bejárja mert az a biztos. Szépen beugrik a kertbe és a füvek között gázolva jut el a házig. A belsőtér úgy néz ki, ahogyan azt várta. Üres, mivel amit a lakók nem vittek el azt az alja nép tette magáévá vagy verte széjjel. Sajnos a fából készült holmik is erre a sorsra jutottak. Semmi használható nincs lent. Az a kevés deszkadarabot, amit talál egy helyre gyűjti össze. Mivel itt már nem sok látni való akad, ezért a hallban lévő lépcsőt használva megy fel az emeletre.*
- Na ez már döfi!* Mondja, amikor meglátja a tetőszerkezettett alátámasztó fákat. Ráadásul a nagy nyílt tér is kedvezni fog a tűznek. Gyorsan felhozza azt a pár fadarabot, amit lent talált.*
- Na már csak valami éghető gyújtós kéne találni, amivel ezt begyújthatom.* Vázolja fel a tervet magának. Mivel itt már nincs semmi, amit felhasználhatna, ezért megy a másik házba, hogy szétnézzen. Mikor kilép az ajtón a sirató idegtépő szövege üti meg a fülét. ~ Ez olyan borzalmas, hogy a végén még feltámad az a halott is. Nem baj. Énekeljetek csak, amíg tehetitek!~ Célirányosan indul el a másik ház felé. Még épen csak a kerítésen jut túl, amikor valami megmoccan mellette. Majdnem megáll a szíve is, úgy megijed. Kővé dermed, de szerencsére az a nagy valami, mert az árnyékából csak ennyit vesz ki, gyorsan odébb is áll. Ahogy tovább indul egy aprócska fát vesz észre maga előtt. Amikor viszont közelebb lép, hogy megnézze valami szétreccsen a lába alatt. Egy szerencsétlenül járt gesztenye elf játékocska lett az áldozata. Felveszi, hogy hogy megnézze. ~ Vajon életben van-e az aki ezzel játszott? ~ Tűnődik el, majd aztán zsebre vágja a hadirokkant játékot. Talán majd, egyszer fölösleges idejében meggyógyítja. Most viszont meg tovább. A fát majd visszafelé becipeli a házba. Igen ám, de a kiszemelt házból további neszek ütik meg a fülét. ~ Nem tetszik ez nekem. Remélem csak a patkányok mocorognak. ~ Ettől függetlenül előveszi az egyik szikét, amit a csizmájában rejtegetett idáig. A másikat azt még hagyja talonban. Bár nem egy veszélyes fegyver, azért talán a semminél többre megy vele. Mindenképpen meg akar bizonyosodni róla, hogy a ház lakatlan. Igyekezne amennyire lehet észrevétlenül oda sompolyogni. Ha még is lakot lenne, akkor nem szeretné túlzottan magára felhívni a figyelmet.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-09 14:41:58
Üzenet elküldve: 2020-04-09 14:41:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Ezen részét még nem látta Artheniornak. Ellátogatott hát ide is. Félelmetes látvány tárult a szeme elé. *
~ Talán itt kéne edzenem ! ~
* Villant keresztül agyán a gondolat *
~ itt a bátorságomat is tesztelhetem nemcsak a tetem edzem ezzel, hanem a szellemem is. ~
*Jól körülnéz és vigyáz, hogy ne essen bele a szakadékba. Talál magának egy helyet ahol gyakorolhat. *
~ Ez lesz a titkos edző helyem. Remélem más nem zavar meg. ~
* Előveszi fokosát és határozottan forgatni kezdi a levegőben. Majd tőrjét veszi elő és azzal gyakorolja a mozdulatokat. *
~ Talán itt kéne edzenem ! ~
* Villant keresztül agyán a gondolat *
~ itt a bátorságomat is tesztelhetem nemcsak a tetem edzem ezzel, hanem a szellemem is. ~
*Jól körülnéz és vigyáz, hogy ne essen bele a szakadékba. Talál magának egy helyet ahol gyakorolhat. *
~ Ez lesz a titkos edző helyem. Remélem más nem zavar meg. ~
* Előveszi fokosát és határozottan forgatni kezdi a levegőben. Majd tőrjét veszi elő és azzal gyakorolja a mozdulatokat. *
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-09 12:24:09
Üzenet elküldve: 2020-04-09 12:24:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Sárváros felől//
- Valamit mindenképp.
*Jegyzi meg elbizakodottan. Hisz ha már nyakig van Navával Arthenior bűzös levesében, akkor miért ne használhatná ki az alkalmat információszerzésre? Talán a szálak összeérnek majd.*
- A köpenyt? Azta, nem is rossz ötlet... *Ha lesz rá alkalma, talán egy levél társaságában a becses kabátot is hazaküldheti.* Köszönöm. Jobb szeretem a kényelmes darabokat egyébként. Ezek nem annyira kényelmesek.
*De legalább stílusos ebben az öltözetben, ahogy a város legvisszataszítóbb részein halad át. Ügyet sem vet az utánuk kiáltott szép szavakra, a köpésekre, a nézésekre, vagy fütyülésekre.*
- Sosem vagyunk magunkban... De ne aggódj.
*Terwy emberei valamiért nem merészkednek a hídon túlra. Furcsa ez neki, de nem érzi magát nagyobb biztonságban ettől. A hídig tartó menet örökkévalóságnak tűnik számára. Megtorpan előtte egy pillanatra.*
- Persze. Átmegyek.
*Groteszk látvány ez a híd a felkelő nap első sugaraiban. Mély levegőt vesz, s átmegy rajta. Ez is csak egy hely, ahol találkozott a halállal. Semmi különös. Amikor átér rajta, nem néz hátra többet; habár az elébe táruló Romváros látványa nem sokkal szebb vagy biztatóbb.*
- Menjünk egyenesen. Előbb avagy utóbb hátha felismerem a környéket...
*Hisz jelen állapotában nem biztos benne, hogy hol van épp. A városnak ezen részén minden annyira más, mint régen volt.*
//Sárváros felől//
- Valamit mindenképp.
*Jegyzi meg elbizakodottan. Hisz ha már nyakig van Navával Arthenior bűzös levesében, akkor miért ne használhatná ki az alkalmat információszerzésre? Talán a szálak összeérnek majd.*
- A köpenyt? Azta, nem is rossz ötlet... *Ha lesz rá alkalma, talán egy levél társaságában a becses kabátot is hazaküldheti.* Köszönöm. Jobb szeretem a kényelmes darabokat egyébként. Ezek nem annyira kényelmesek.
*De legalább stílusos ebben az öltözetben, ahogy a város legvisszataszítóbb részein halad át. Ügyet sem vet az utánuk kiáltott szép szavakra, a köpésekre, a nézésekre, vagy fütyülésekre.*
- Sosem vagyunk magunkban... De ne aggódj.
*Terwy emberei valamiért nem merészkednek a hídon túlra. Furcsa ez neki, de nem érzi magát nagyobb biztonságban ettől. A hídig tartó menet örökkévalóságnak tűnik számára. Megtorpan előtte egy pillanatra.*
- Persze. Átmegyek.
*Groteszk látvány ez a híd a felkelő nap első sugaraiban. Mély levegőt vesz, s átmegy rajta. Ez is csak egy hely, ahol találkozott a halállal. Semmi különös. Amikor átér rajta, nem néz hátra többet; habár az elébe táruló Romváros látványa nem sokkal szebb vagy biztatóbb.*
- Menjünk egyenesen. Előbb avagy utóbb hátha felismerem a környéket...
*Hisz jelen állapotában nem biztos benne, hogy hol van épp. A városnak ezen részén minden annyira más, mint régen volt.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-08 15:28:34
Üzenet elküldve: 2020-04-08 15:28:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*Nimeril az első házat üresen találja. A kertbe nem nehéz bejutni, egy kis ugrás, egy puffanás, és máris halkan susog a lábszárközépig felérő fű és minden egyéb gaz lábbelije körül. Odabent egy hallt, egy kipakolt, valamikori konyhát, és néhány kisebb, lakóhelyiségnek, vagy éppen latrinának tűnő szobát talál. A pottyantón és néhány otthagyott korláton, falburkolólécen túl azonban nem sok fát talál odabent. Ám a hallból egy lépcső is indul felfelé. Itt egy óriási teremben találja magát, melynek teteje kúpos, és a tető egésze fával van alátámasztva sátor alakban. Ha valahogyan a nagy lakkozott gerendákat égésre tudja bírni, akkor az bizony lángolni fog. Már csak egy kellően nagy gyújtóst kell találnia, de a fosztogatók egy szekrény nem sok, annyit sem hagytak.
Ahogy kilép, hogy átnézzen a másik házba újabb Eeyrt szólító sirámot hallhat. Ezek bizony gyászolni fognak még egy darabig. Ami pedig a másik házat illeti, ott éppen csak túljut a kerítésen máris mozzan valami a ház oldalánál. Ez az árnyék azonban nem macskáé. Minimum vaddisznó lehet méretéből adódóan, azonban Nimeril nem tudja jobban megnézni, mert egy pillanat alatt elnyeli a sötétség. Nem sokat kell lépnie, hogy újabb furcsaság roppanjon meg lába alatt. Egy aprócska fa hever lába előtt, talpa alatt pedig a fűben reccsent szét éppen egy gesztenye-pálcika emberke. Illetve markánsan odadöfött füleiből ítélve inkább elf. A házból nemsokára újabb neszek üthetik meg fülét. Kérdéses, hogy érdemes-e továbbmennie.*
*Nimeril az első házat üresen találja. A kertbe nem nehéz bejutni, egy kis ugrás, egy puffanás, és máris halkan susog a lábszárközépig felérő fű és minden egyéb gaz lábbelije körül. Odabent egy hallt, egy kipakolt, valamikori konyhát, és néhány kisebb, lakóhelyiségnek, vagy éppen latrinának tűnő szobát talál. A pottyantón és néhány otthagyott korláton, falburkolólécen túl azonban nem sok fát talál odabent. Ám a hallból egy lépcső is indul felfelé. Itt egy óriási teremben találja magát, melynek teteje kúpos, és a tető egésze fával van alátámasztva sátor alakban. Ha valahogyan a nagy lakkozott gerendákat égésre tudja bírni, akkor az bizony lángolni fog. Már csak egy kellően nagy gyújtóst kell találnia, de a fosztogatók egy szekrény nem sok, annyit sem hagytak.
Ahogy kilép, hogy átnézzen a másik házba újabb Eeyrt szólító sirámot hallhat. Ezek bizony gyászolni fognak még egy darabig. Ami pedig a másik házat illeti, ott éppen csak túljut a kerítésen máris mozzan valami a ház oldalánál. Ez az árnyék azonban nem macskáé. Minimum vaddisznó lehet méretéből adódóan, azonban Nimeril nem tudja jobban megnézni, mert egy pillanat alatt elnyeli a sötétség. Nem sokat kell lépnie, hogy újabb furcsaság roppanjon meg lába alatt. Egy aprócska fa hever lába előtt, talpa alatt pedig a fűben reccsent szét éppen egy gesztenye-pálcika emberke. Illetve markánsan odadöfött füleiből ítélve inkább elf. A házból nemsokára újabb neszek üthetik meg fülét. Kérdéses, hogy érdemes-e továbbmennie.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-08 14:35:46
Üzenet elküldve: 2020-04-08 14:35:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Hyrdik belép Romvárosba, bolyong egy kicsit, majd összeesik. Tompít, de ekkor a felrepedt szájából egy vércsepp csöppen a karjára. Eszébe jut, hogy az előző esésével szégyent hozott az elfekre. Pont ő. Nem áll föl még mindig. Elkezd zokogni, miközben az ellátatlan sebeiből folyik a vére. Este van. Lát valakit. Felé közeledik. Föláll, megtörli a szemét, kiegyenesedik. Jobban szemügyre veszi a jövevényt.*
-Ki vagy? *Kérdezi kicsit félve, mert hát ha az ember (vagy elf) lát valakit, de nem szól semmit akkor ne várják el tőle, hogy álljon, mint a kőszobor és ne nyúljon a fegyveréhez.*
-Ki vagy?! *Kérdezi megint, de most már sokkal indulatosabban. Közelebb jön a jövevény és Hydrik látja, hogy egy nő. Hydrik a kezét elveszi a tőrétől és leül. Látja, hogy van nála néhány varázsital. Arra gondol, hogy tud-e venni tőle.*
-Ki vagy? *Kérdezi kicsit félve, mert hát ha az ember (vagy elf) lát valakit, de nem szól semmit akkor ne várják el tőle, hogy álljon, mint a kőszobor és ne nyúljon a fegyveréhez.*
-Ki vagy?! *Kérdezi megint, de most már sokkal indulatosabban. Közelebb jön a jövevény és Hydrik látja, hogy egy nő. Hydrik a kezét elveszi a tőrétől és leül. Látja, hogy van nála néhány varázsital. Arra gondol, hogy tud-e venni tőle.*
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-07 19:06:50
Üzenet elküldve: 2020-04-07 19:06:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*Hogy Arsenor-nak mi dolga volt a mágustoronyban arra nem emlékszik. A felszerelését megnézve eszébe jutottak dolgok, hogy valami szolgálatot teljesített ott és hálásak voltak neki, de más nincs meg. És nem csak ezek azok amik zavarosak számára. Még arra se emlékszik, hogy mióta nem emlékszik. De pár nap eltelt már és azokra vissza tud emlékezni szóval lehet, hogy a mágustoronyban történt valami. Ő maga mindenesetre egész jól hozzászokott a dologhoz. Persze kellemetlen számára a bizonytalanság és az, hogy talán valahol van neki valami befejezetlen dolga vagy valaki rá vár mert szüksége van a segítségére, de igyekszik élni az életét. Amiről nem tudja, hogy jól teszi-e de reméli, hogy segít majd lassan rájönni a régi dolgokra. A romvárosban sétál emlékeket gyűjtve. Emlékszik a régi pompára és a városőrség ajtónállóira, de arra is, hogy ő nem volt ide valósi. Egyszerű ember volt. Sima kalandozó.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-07 10:15:13
Üzenet elküldve: 2020-04-07 10:15:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Érdekes látvány kintről, ahogyan bent mozgolódnak a fekete árnyak. Aztán mikor elindul a lány romnézőbe felcsendülnek a lantok, majd aztán ének hang is társul melléjük. A legjobb az egészben, hogy valaki kinyit egy ablakot, így tisztán hallhatja a benti koncertet. ~ Eeyr muzsika, pont a kedvencem. ~ Fanyalodik el a képe. Az isteneket nem igazán kedveli. Talán ha mégis rákényszerítenék egyre, akkor Teysust választaná. Az Eeyr hívőkkel rossz tapasztalata van. Igazából sajnálja a halottat, de majd vissza adja nekik, ha végzet vele. Ennyi áldozatot a hozzátartozók is hozhatnak a tudományért. A környéken szétnézve négy szomszédos épületet is lát. Az első kiszemelt épület nem is néz ki rosszul. Mármint a terve végrehajtása szempontjából, mert amúgy szörnyű állapotban van az épület. Olyannyira szét van verve, hogy kizártnak tartja, hogy bárki is lakjon ott. ~ Ez jó is lenne egynek, de azért ne hamarkodjuk el a döntést! Csak ez az átkozott vinnyogás ne szólna itt mellettem. ~ Bosszankodik mellé egy kört. A következő ház rögtön kiesik a lehetőségek közül, ugyanis fény szűrődik ki az épületből. Így hát nagyon nem vesztegeti rá az idejét. Jön a jobb szomszéd. A pajtára hajazó épület nem nagy szám, de szanálhatónak bizonyulna. Kellően félreeső is lenne. Az elburjánzott kertek különösen felkeltik az érdeklődését. REmek álcának is meg akár száraz gyújtós is akadhat itt ha szerencséje van. A felderítés közben a sirató is lassan, de halad. Az utolsó kis emeletes házikó tetszik neki. Nem szívesen gyújtaná meg, bár látja benne a lehetőséget. ~ Biztosan jól égne ez remekmű.~ Végül is látott mindent, szóval most már csak döntenie kell. Választása pajta szerű épületre esik. Kellően nagy, hogy elég ideig égjen. Így hát a kiválasztott épülethez sétál, hogy belülről is megnézze magának. Biztos akar lenni benne, hogy teljesen lakatlan. Valamint éghető anyagok után is utána kéne, hogy nézzen. Ha már megszemlélte kellően, akkor a kétemeletest is körbejárja majd. Tervei vannak azzal is. Igyekszik minden éghető anyagot egy kupacba hordani, de úgy, hogy ha meggyújtja, akkor az begyújtsa a tetőszerkezetet is. A lángoló tetőt időbe telne eloltani. Legfőképpen száraz deszkadarabokat, bútorokat meg ruhaneműket gyűjtöget. Azok aztán jól égnek majd.*
* Érdekes látvány kintről, ahogyan bent mozgolódnak a fekete árnyak. Aztán mikor elindul a lány romnézőbe felcsendülnek a lantok, majd aztán ének hang is társul melléjük. A legjobb az egészben, hogy valaki kinyit egy ablakot, így tisztán hallhatja a benti koncertet. ~ Eeyr muzsika, pont a kedvencem. ~ Fanyalodik el a képe. Az isteneket nem igazán kedveli. Talán ha mégis rákényszerítenék egyre, akkor Teysust választaná. Az Eeyr hívőkkel rossz tapasztalata van. Igazából sajnálja a halottat, de majd vissza adja nekik, ha végzet vele. Ennyi áldozatot a hozzátartozók is hozhatnak a tudományért. A környéken szétnézve négy szomszédos épületet is lát. Az első kiszemelt épület nem is néz ki rosszul. Mármint a terve végrehajtása szempontjából, mert amúgy szörnyű állapotban van az épület. Olyannyira szét van verve, hogy kizártnak tartja, hogy bárki is lakjon ott. ~ Ez jó is lenne egynek, de azért ne hamarkodjuk el a döntést! Csak ez az átkozott vinnyogás ne szólna itt mellettem. ~ Bosszankodik mellé egy kört. A következő ház rögtön kiesik a lehetőségek közül, ugyanis fény szűrődik ki az épületből. Így hát nagyon nem vesztegeti rá az idejét. Jön a jobb szomszéd. A pajtára hajazó épület nem nagy szám, de szanálhatónak bizonyulna. Kellően félreeső is lenne. Az elburjánzott kertek különösen felkeltik az érdeklődését. REmek álcának is meg akár száraz gyújtós is akadhat itt ha szerencséje van. A felderítés közben a sirató is lassan, de halad. Az utolsó kis emeletes házikó tetszik neki. Nem szívesen gyújtaná meg, bár látja benne a lehetőséget. ~ Biztosan jól égne ez remekmű.~ Végül is látott mindent, szóval most már csak döntenie kell. Választása pajta szerű épületre esik. Kellően nagy, hogy elég ideig égjen. Így hát a kiválasztott épülethez sétál, hogy belülről is megnézze magának. Biztos akar lenni benne, hogy teljesen lakatlan. Valamint éghető anyagok után is utána kéne, hogy nézzen. Ha már megszemlélte kellően, akkor a kétemeletest is körbejárja majd. Tervei vannak azzal is. Igyekszik minden éghető anyagot egy kupacba hordani, de úgy, hogy ha meggyújtja, akkor az begyújtsa a tetőszerkezetet is. A lángoló tetőt időbe telne eloltani. Legfőképpen száraz deszkadarabokat, bútorokat meg ruhaneműket gyűjtöget. Azok aztán jól égnek majd.*
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-06 21:43:43
Üzenet elküldve: 2020-04-06 21:43:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*Odabent hamarosan alakok kezdenek mozogni az emeleti és a földszinti ablakok előtt is, majd mikor már Nimeril is nekilódul a búcsúdalok jellegzetes első néhány lantakkordja is felhangzik. Az emeleten kinyílik egy ablak, így pedig a teljes siratót hallhatja a lány, míg végignéz a szomszédosnak mondható házakon.
Négy ilyen van. Kettő nagyobb szemben, és két a célpontul szolgálóhoz hasonlatosan kisebb darab a közvetlen szomszédban.*
-Ohh, Eeyr mondd, szívünk miért téped?
Ohh, Eeyr mondd, miért ér ma minden véget?
*Hangzik fel az első pár sor, ahogy Nimeril szeme a szemközti bal házra vetül. Szétvert téglakerítés, igénytelenül bozótos előkert. A járólapok egykori helyét a romos lépcső jelöli már csak ki. A kaput elvitték, a zsanérok árván merednek ki a töredezett oszlopokból.*
-Meghasad a szívem, ha nem ölelhetem,
Ha mosolyából nem jut több nekem.
Szemem kristálytengerén tajtékos dagály
Miért, mondd miért ragadta el őt... A halál?
*Hullámzó ritmus és dallam kíséri a következő versszakot, ahogy a tervet szövögetve szeme az apró, levert cserepű tornyocskákra is felvándorol. A szemközti jobb szomszéd házból még fények is kiszűrődnek, igaz, hogy ez sem néz ki jobban. Itt a kerítés valaha fa lehetett, mára csak néhány oszlop és egy keresztvas itt-ott palánkokkal. A ház három emeletes, tetején kémény, ami még most is lágyan pöfékel. A benti kert azonban rendezett. Láthatóan megtépázott, de lakott épület. A virrasztók jobb szomszédja jön ezután. Csupán egy emelet, és egy íves, kerekded tető jellemzi. Elsőre olyasmi is lehetne, mint egy pajta, ám azoknak nincs ennyi ablaka. Oszlopokkal taglalt hepehupás vaskerítés veszi körbe. Az oszlopok teteje és fejezete bántóan üres.*
-Ohh, Eeyr mondd, szívünk miért téped?
Ohh, Eeyr mondd, miért ér ma minden véget?
*A siratót refrénnel folytatják. Hallhatóan a férfiak éneklik, míg Nimeril kicsit bentebb nézhet. Ez a ház sötét, ajtaja félig félrehúzva dől a saroknak. Az előteret két oldalt pedig egy-egy elburjánzott sziklakert-maradvány ékesíti.*
-Üres még a tenger medre is nélküle.
Lelkem vedd el tőlem is, el vele!
Vigyél át a nemlét fátylán, halálomban
Szívem nélküle már... Nem dobban.
*Nimeril pont átsétál a ház előtt, hogy megnézhesse a bal szomszédot is, mikor felhangzik a refrén ismét.*
-Ohh, Eeyr mondd, szívünk miért téped?
Ohh, Eeyr mondd, miért ér ma minden véget?
*Az utolsó házikó egy kisebb építészeti műremek. Kettő emelete lehet csupán, mégis úgy néz ki, mint egy fára tekeredett sárkány. A kertet ugyan feldúlták, nyílászárók sehol, sőt egy pár fal is méretes horpadásokkal gazdagodott, de bizony a minden oldalra kiálló apró különtetős blokkokat nem tudhatja senki sem eltüntetni. Ugyan itt-ott már a tető sem a régi, még mindig impozáns egy látvány.*
-Mily keringő, mit te játszol, égi úton
Szörnyű gyászon, miért állsz bosszút az anyákon?
*A lant most szinte megrovón pendül, ahogyan Nimeril zsebében rámarkol tervének kulcsára. Több jó lehetősége is van. Ideje, hogy kiválassza az egyik házat, és kitalálja, vajon mi is lesz a gyújtós. Ahogyan elindul még két utolsó sort meghall a gyászdalból, aztán már csak a távoli pengés és mélabús hangulat marad, ahogyan beveti magát az egyik szomszédos házba, hogy most csaléteknek használja a pusztítást.*
-Ohh, Eeyr mondd, követi-e lépted?
Ohh, Eeyr mondd, ugye megvéded?
*Odabent hamarosan alakok kezdenek mozogni az emeleti és a földszinti ablakok előtt is, majd mikor már Nimeril is nekilódul a búcsúdalok jellegzetes első néhány lantakkordja is felhangzik. Az emeleten kinyílik egy ablak, így pedig a teljes siratót hallhatja a lány, míg végignéz a szomszédosnak mondható házakon.
Négy ilyen van. Kettő nagyobb szemben, és két a célpontul szolgálóhoz hasonlatosan kisebb darab a közvetlen szomszédban.*
-Ohh, Eeyr mondd, szívünk miért téped?
Ohh, Eeyr mondd, miért ér ma minden véget?
*Hangzik fel az első pár sor, ahogy Nimeril szeme a szemközti bal házra vetül. Szétvert téglakerítés, igénytelenül bozótos előkert. A járólapok egykori helyét a romos lépcső jelöli már csak ki. A kaput elvitték, a zsanérok árván merednek ki a töredezett oszlopokból.*
-Meghasad a szívem, ha nem ölelhetem,
Ha mosolyából nem jut több nekem.
Szemem kristálytengerén tajtékos dagály
Miért, mondd miért ragadta el őt... A halál?
*Hullámzó ritmus és dallam kíséri a következő versszakot, ahogy a tervet szövögetve szeme az apró, levert cserepű tornyocskákra is felvándorol. A szemközti jobb szomszéd házból még fények is kiszűrődnek, igaz, hogy ez sem néz ki jobban. Itt a kerítés valaha fa lehetett, mára csak néhány oszlop és egy keresztvas itt-ott palánkokkal. A ház három emeletes, tetején kémény, ami még most is lágyan pöfékel. A benti kert azonban rendezett. Láthatóan megtépázott, de lakott épület. A virrasztók jobb szomszédja jön ezután. Csupán egy emelet, és egy íves, kerekded tető jellemzi. Elsőre olyasmi is lehetne, mint egy pajta, ám azoknak nincs ennyi ablaka. Oszlopokkal taglalt hepehupás vaskerítés veszi körbe. Az oszlopok teteje és fejezete bántóan üres.*
-Ohh, Eeyr mondd, szívünk miért téped?
Ohh, Eeyr mondd, miért ér ma minden véget?
*A siratót refrénnel folytatják. Hallhatóan a férfiak éneklik, míg Nimeril kicsit bentebb nézhet. Ez a ház sötét, ajtaja félig félrehúzva dől a saroknak. Az előteret két oldalt pedig egy-egy elburjánzott sziklakert-maradvány ékesíti.*
-Üres még a tenger medre is nélküle.
Lelkem vedd el tőlem is, el vele!
Vigyél át a nemlét fátylán, halálomban
Szívem nélküle már... Nem dobban.
*Nimeril pont átsétál a ház előtt, hogy megnézhesse a bal szomszédot is, mikor felhangzik a refrén ismét.*
-Ohh, Eeyr mondd, szívünk miért téped?
Ohh, Eeyr mondd, miért ér ma minden véget?
*Az utolsó házikó egy kisebb építészeti műremek. Kettő emelete lehet csupán, mégis úgy néz ki, mint egy fára tekeredett sárkány. A kertet ugyan feldúlták, nyílászárók sehol, sőt egy pár fal is méretes horpadásokkal gazdagodott, de bizony a minden oldalra kiálló apró különtetős blokkokat nem tudhatja senki sem eltüntetni. Ugyan itt-ott már a tető sem a régi, még mindig impozáns egy látvány.*
-Mily keringő, mit te játszol, égi úton
Szörnyű gyászon, miért állsz bosszút az anyákon?
*A lant most szinte megrovón pendül, ahogyan Nimeril zsebében rámarkol tervének kulcsára. Több jó lehetősége is van. Ideje, hogy kiválassza az egyik házat, és kitalálja, vajon mi is lesz a gyújtós. Ahogyan elindul még két utolsó sort meghall a gyászdalból, aztán már csak a távoli pengés és mélabús hangulat marad, ahogyan beveti magát az egyik szomszédos házba, hogy most csaléteknek használja a pusztítást.*
-Ohh, Eeyr mondd, követi-e lépted?
Ohh, Eeyr mondd, ugye megvéded?
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-06 11:14:39
Üzenet elküldve: 2020-04-06 11:14:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Nimeril jól bebújik két zöldellő cserje közzé és onnan kémlel kifelé. Szerencsére Nem fedezik fel a rejtekhelyét. Na, de most jön a nagy kérdés, hogy mi legyen? Még egy darabig társalog kint a banda, de aztán megunják és beviszik a testet. ~ Hmm. Biztosan az emeleten helyezik el. De, hogyan fogok bejutni oda? Ezek ha engem bent találnak jól helyben hagynak. Gondolkozz Nimeril! ~ Töri a fejét, hogy mikképpen tudna észrevétlenül bejutni és aztán lebukás nélkül meglovasítani egy hullát. Ekkor támad egy jó ötlete. ~ Ha a hulla nem jön Nimerilhez, akkor Nimeril megy a hullához. Mégpedig a bejárati ajtón.~ Körbekémlel a szomszédos házak között. Olyat keres, ami kellően le van robbanva ahhoz, hogy ne lakja senki. Minél közelebb van annál jobb. Ha akad ilyen, akkor besétál, hogy körbenézzen. Közben zsebeit tapogatja, hogy meglelje a kis eszközt, amire nagy szüksége lesz majd. Ez nem más, mint a kovája meg az acélja. Erre napi szinten szüksége van, ezért is tartja magánál. Terve egyszerű és remélhetőleg nagyszerű is lesz. Felgyújtja az egyik közeli lakatlan kúriát. Amíg a férfiak a tüzet oltják ő meg meglovasítja a hullát. Vagy legalábbis valamit csinál majd vele.*
* Nimeril jól bebújik két zöldellő cserje közzé és onnan kémlel kifelé. Szerencsére Nem fedezik fel a rejtekhelyét. Na, de most jön a nagy kérdés, hogy mi legyen? Még egy darabig társalog kint a banda, de aztán megunják és beviszik a testet. ~ Hmm. Biztosan az emeleten helyezik el. De, hogyan fogok bejutni oda? Ezek ha engem bent találnak jól helyben hagynak. Gondolkozz Nimeril! ~ Töri a fejét, hogy mikképpen tudna észrevétlenül bejutni és aztán lebukás nélkül meglovasítani egy hullát. Ekkor támad egy jó ötlete. ~ Ha a hulla nem jön Nimerilhez, akkor Nimeril megy a hullához. Mégpedig a bejárati ajtón.~ Körbekémlel a szomszédos házak között. Olyat keres, ami kellően le van robbanva ahhoz, hogy ne lakja senki. Minél közelebb van annál jobb. Ha akad ilyen, akkor besétál, hogy körbenézzen. Közben zsebeit tapogatja, hogy meglelje a kis eszközt, amire nagy szüksége lesz majd. Ez nem más, mint a kovája meg az acélja. Erre napi szinten szüksége van, ezért is tartja magánál. Terve egyszerű és remélhetőleg nagyszerű is lesz. Felgyújtja az egyik közeli lakatlan kúriát. Amíg a férfiak a tüzet oltják ő meg meglovasítja a hullát. Vagy legalábbis valamit csinál majd vele.*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-05 22:32:48
Üzenet elküldve: 2020-04-05 22:32:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Myr//
* Myr látja, hogy Learon konokul hallgat a jövőbéli szörnyűségek mivoltáról. Jobbnak találja hát, ha nem firtatja tovább a témát. *
~ Biztos oka van, hogy miért nem akar róla beszélni. Igazán kíváncsi lennék, hogy honnan tudja a jövőt. De ez már tényleg sok lenne, ha megkérdezném. ~
* Nem is kérdez rá, csak elkönyveli magában, hogy ez Learonnál olyan téma, amit jobb nem feszegetni. A férfi kérdésére, hogy hová menjenek elkölteni a vacsorát, egy kicsit elgondolkozik. Eszébe jut a Wegtoreni Kalmár, de végül a Pegazus mellett dönt, s választását természetesen a férfival is megosztja. *
- Szerintem menjünk a Pegazusba.
* Ezzel el is indul az úton, ki a Romvárosból, amit idő közben a szürkület félhomálya borított be kísértetiesebbé téve az elhagyatott házakat. Ilyen időben még a rejtélyes árnyak is rémisztőbbnek és hátborzongatóbbnak hatnak. A néma falak visszaverik léptei zaját, s aztán elnémulnak, amint távolodnak egy-egy épülettől, hogy egymagukban - na meg romos társaikkal őrizzék tovább a múltat és a szerencsétlen tragédiát. *
//Learon és Myr//
* Myr látja, hogy Learon konokul hallgat a jövőbéli szörnyűségek mivoltáról. Jobbnak találja hát, ha nem firtatja tovább a témát. *
~ Biztos oka van, hogy miért nem akar róla beszélni. Igazán kíváncsi lennék, hogy honnan tudja a jövőt. De ez már tényleg sok lenne, ha megkérdezném. ~
* Nem is kérdez rá, csak elkönyveli magában, hogy ez Learonnál olyan téma, amit jobb nem feszegetni. A férfi kérdésére, hogy hová menjenek elkölteni a vacsorát, egy kicsit elgondolkozik. Eszébe jut a Wegtoreni Kalmár, de végül a Pegazus mellett dönt, s választását természetesen a férfival is megosztja. *
- Szerintem menjünk a Pegazusba.
* Ezzel el is indul az úton, ki a Romvárosból, amit idő közben a szürkület félhomálya borított be kísértetiesebbé téve az elhagyatott házakat. Ilyen időben még a rejtélyes árnyak is rémisztőbbnek és hátborzongatóbbnak hatnak. A néma falak visszaverik léptei zaját, s aztán elnémulnak, amint távolodnak egy-egy épülettől, hogy egymagukban - na meg romos társaikkal őrizzék tovább a múltat és a szerencsétlen tragédiát. *
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-05 14:07:45
Üzenet elküldve: 2020-04-05 14:07:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Csapatukat a legkevésbé se lehet összeszokottnak hívni. Az őrmester pedig mivel a lecseszését egy kis fenyegetéssel is megfűszerezi ez egyre jobb lesz. Hogy a nőnek nincs igaza, azt Lou se mondaná, de az a kellemetlen helyzet, hogy ez most nem a megfelelő alkalom. Ő a lándzsájára támaszkodva sóhajt. Végül csak el lesz döntve a terv vagyis, hogy hatan nekirontanak elölről a háznak. Zsúfolt lesz és könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhetnek. Már csak azért is mert a fentebbi példa is jól mutatja, hogy ők nagyon rosszul dolgoznak együtt. Mindegy. Azt, hogy a pajzsos haladjon elől a lovag jó ötletnek tartja. Igyekszik ő is csendesen haladni és felkészül rá, hogy ha kell akkor úgy helyezkedjen, hogy a lándzsáját az egyik őrbe belehajíthassa.*
*Csapatukat a legkevésbé se lehet összeszokottnak hívni. Az őrmester pedig mivel a lecseszését egy kis fenyegetéssel is megfűszerezi ez egyre jobb lesz. Hogy a nőnek nincs igaza, azt Lou se mondaná, de az a kellemetlen helyzet, hogy ez most nem a megfelelő alkalom. Ő a lándzsájára támaszkodva sóhajt. Végül csak el lesz döntve a terv vagyis, hogy hatan nekirontanak elölről a háznak. Zsúfolt lesz és könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhetnek. Már csak azért is mert a fentebbi példa is jól mutatja, hogy ők nagyon rosszul dolgoznak együtt. Mindegy. Azt, hogy a pajzsos haladjon elől a lovag jó ötletnek tartja. Igyekszik ő is csendesen haladni és felkészül rá, hogy ha kell akkor úgy helyezkedjen, hogy a lándzsáját az egyik őrbe belehajíthassa.*
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-05 10:49:05
Üzenet elküldve: 2020-04-05 10:49:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*A férfiak körbenéznek, nyújtják derekukat, ahogy halott társukat ismét csak a lepel választja el a földön fekvéstől. Ám vagy Nimeril talált elég jó rejteket hirtelen két mostanság zöldülő cserje mögött, vagy a városra telepedő homály segítette meg, vagy lehet, hogy csak simán nem érdekli a gyászmenetet, de a férfiak tekintete még csak meg sem akad azon a helyen ahol ő rejtőzködni igyekszik.*
-Láttatok egyáltalán bármit is?
*Kérdezi a sötéthajú ember férfi félvér társát, aki csak bizonytalanul ingatja a fejét.*
-Valahonnan a tetőről történhetett. Rühes gyáva férgek!
*Szitkozódik.*
-Holnap lesz egy éves a lánya.
*Remeg meg hangja, de férfiasan viseli sorsát.*
-No, urak, hozzuk be utoljára a ház urát!
*Lépdel oda végül a kulccsal matató a lepel széléhez, és ismét megemelve társukat beviszik a kapun, amit azonnal be is zárnak kulcsra, aztán az aprócska tornácon található bejáraton sorjáznak be. A ház alsó szintjén fények égnek már most is. Hamarosan imbolygó gyertyaláng gyúl az emeleten is. Így hát Nimerilnek elsőként a házba kell bejutnia, ha a holttesthez szeretne hozzáférni.*
*A férfiak körbenéznek, nyújtják derekukat, ahogy halott társukat ismét csak a lepel választja el a földön fekvéstől. Ám vagy Nimeril talált elég jó rejteket hirtelen két mostanság zöldülő cserje mögött, vagy a városra telepedő homály segítette meg, vagy lehet, hogy csak simán nem érdekli a gyászmenetet, de a férfiak tekintete még csak meg sem akad azon a helyen ahol ő rejtőzködni igyekszik.*
-Láttatok egyáltalán bármit is?
*Kérdezi a sötéthajú ember férfi félvér társát, aki csak bizonytalanul ingatja a fejét.*
-Valahonnan a tetőről történhetett. Rühes gyáva férgek!
*Szitkozódik.*
-Holnap lesz egy éves a lánya.
*Remeg meg hangja, de férfiasan viseli sorsát.*
-No, urak, hozzuk be utoljára a ház urát!
*Lépdel oda végül a kulccsal matató a lepel széléhez, és ismét megemelve társukat beviszik a kapun, amit azonnal be is zárnak kulcsra, aztán az aprócska tornácon található bejáraton sorjáznak be. A ház alsó szintjén fények égnek már most is. Hamarosan imbolygó gyertyaláng gyúl az emeleten is. Így hát Nimerilnek elsőként a házba kell bejutnia, ha a holttesthez szeretne hozzáférni.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-05 03:50:16
Üzenet elküldve: 2020-04-05 03:50:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Myr//
*Látja a lányon, hogy az érdeklődni kezd, amikor a jövőbeni pusztulásról és balsorsról beszél és ez egyáltalán nem tetszik neki.* ~Nem, hogy inkább menekülne, ha már felhívom rá a figyelmét!~ *Húzza el a száját, és mikor a nő fel is teszi a kérdést, egyenesen a szemébe bámul.*
-Legyen elég annyi, hogy szörnyűség lesz, és akkor maga nem akar itt lenni a közelben. *Nem mondja el, hogy számít arra, hogy az onthrokiak feljönnek pusztítani, mivel valójában ő sem hisz benne, hogy megtennék a földalatti népek, de ki tudja mi él még odalent, ha a szarvaslényekről sem tudtak eddig. Lehet, hogy még azoknál is nagyobb ellenség rejtőzik a meredély alján.*
-Ez nem bizalom kérdése. Harcoltam már eleget emiatt a repedés miatt, és még én is majdnem otthagytam a fogam, pedig képzett harcos és mágus vagyok. *Nem szereti fényezni magát, de ezek olyan tények, amit kénytelen beismerni lassan. Már nem az az ember, aki egykoron Akheel mellett volt és aszalt szilvát meg sajtot eszegetett a falak mögött, a tűz körül ülve.*
-Vacsorát? Persze menjünk! *Egy félmosolyt erre az invitálásra már megenged magának. Régóta nem evett a városi kosztból. Mindig csak alkoholt rendel, ha itt van, hiszen étele van otthon, vagy varázslattal is tud szerezni.* ~Nem árthat egy kis változás! Persze Fortas-asszony főztje nagyon jó, de az artheniori konyha is finom!~ *Feláll a ledőlt oszlopról és elindul a város felé, miután bevárta a kurta lábút.*
-És hol fogunk enni? *Érdeklődik kedvesen, de szinte biztos benne, hogy a nő a Pegazust fogja mondani, hiszen nem sok fogadó van a környéken.*
//Learon és Myr//
*Látja a lányon, hogy az érdeklődni kezd, amikor a jövőbeni pusztulásról és balsorsról beszél és ez egyáltalán nem tetszik neki.* ~Nem, hogy inkább menekülne, ha már felhívom rá a figyelmét!~ *Húzza el a száját, és mikor a nő fel is teszi a kérdést, egyenesen a szemébe bámul.*
-Legyen elég annyi, hogy szörnyűség lesz, és akkor maga nem akar itt lenni a közelben. *Nem mondja el, hogy számít arra, hogy az onthrokiak feljönnek pusztítani, mivel valójában ő sem hisz benne, hogy megtennék a földalatti népek, de ki tudja mi él még odalent, ha a szarvaslényekről sem tudtak eddig. Lehet, hogy még azoknál is nagyobb ellenség rejtőzik a meredély alján.*
-Ez nem bizalom kérdése. Harcoltam már eleget emiatt a repedés miatt, és még én is majdnem otthagytam a fogam, pedig képzett harcos és mágus vagyok. *Nem szereti fényezni magát, de ezek olyan tények, amit kénytelen beismerni lassan. Már nem az az ember, aki egykoron Akheel mellett volt és aszalt szilvát meg sajtot eszegetett a falak mögött, a tűz körül ülve.*
-Vacsorát? Persze menjünk! *Egy félmosolyt erre az invitálásra már megenged magának. Régóta nem evett a városi kosztból. Mindig csak alkoholt rendel, ha itt van, hiszen étele van otthon, vagy varázslattal is tud szerezni.* ~Nem árthat egy kis változás! Persze Fortas-asszony főztje nagyon jó, de az artheniori konyha is finom!~ *Feláll a ledőlt oszlopról és elindul a város felé, miután bevárta a kurta lábút.*
-És hol fogunk enni? *Érdeklődik kedvesen, de szinte biztos benne, hogy a nő a Pegazust fogja mondani, hiszen nem sok fogadó van a környéken.*
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-04 23:10:33
Üzenet elküldve: 2020-04-04 23:10:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Myr//
* Érdeklődve hallgatja a férfi válaszát. Bár a figyelme és érdeklődése eddig sem lankadt, de amikor Learon a jövőbéli szörnyűségeket említi, csak még jobban felcsigázódik. *
~ Mi a fene? Tán a jövőbe lát vagy mi? Kezd ez az egész egyre érdekesebbnek hangozni. ~
* Nem is hagyja annyiban a dolgot. Hallgatva Learon tanácsára távolabb lép a szakadéktól, de hideg szemeit kíváncsiságtól hajtva fúrja a férfiéba. *
- Mondja, kérem, miféle szörnyűségek fognak itt történni?
* Tudja, hogy ez elég nyílt kérdés, és különben meg egy idegen miért pont vele osztaná meg ezeket a dolgokat. Hogy megbízhatóságáról biztosítsa Learont, még hozzáteszi, miközben újabb lépést tesz a beszélgetőtárs felé: *
- Bízhat bennem.
* Ekkor eszébe jut, hogy nem régen Learon arról érdeklődött, hogy merre megy innét tovább. A kíváncsiság hevében egy pillanatra megfeledkezik erről, de mihelyt eszébe jut, gyorsan pótolja is az elmaradt választ: *
- Hát tulajdonképpen még nem tudom, hová megyek. Mit szólna, ha elköltenénk egy vacsorát valahol?
//Learon és Myr//
* Érdeklődve hallgatja a férfi válaszát. Bár a figyelme és érdeklődése eddig sem lankadt, de amikor Learon a jövőbéli szörnyűségeket említi, csak még jobban felcsigázódik. *
~ Mi a fene? Tán a jövőbe lát vagy mi? Kezd ez az egész egyre érdekesebbnek hangozni. ~
* Nem is hagyja annyiban a dolgot. Hallgatva Learon tanácsára távolabb lép a szakadéktól, de hideg szemeit kíváncsiságtól hajtva fúrja a férfiéba. *
- Mondja, kérem, miféle szörnyűségek fognak itt történni?
* Tudja, hogy ez elég nyílt kérdés, és különben meg egy idegen miért pont vele osztaná meg ezeket a dolgokat. Hogy megbízhatóságáról biztosítsa Learont, még hozzáteszi, miközben újabb lépést tesz a beszélgetőtárs felé: *
- Bízhat bennem.
* Ekkor eszébe jut, hogy nem régen Learon arról érdeklődött, hogy merre megy innét tovább. A kíváncsiság hevében egy pillanatra megfeledkezik erről, de mihelyt eszébe jut, gyorsan pótolja is az elmaradt választ: *
- Hát tulajdonképpen még nem tudom, hová megyek. Mit szólna, ha elköltenénk egy vacsorát valahol?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131