Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-23 20:09:32
Üzenet elküldve: 2019-01-23 20:09:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sötétség kezdete//
* Végre mindenki fenn van és ennek Rlilla nagyon örül, Calet pedig mint utolsót és akitért sokat aggódtak jobban megszorítgatja mint a többieket, éljen senki nem fog meghalni!
Közben kiderül, hogy a dübörgés nem olyasmi, amiből bajuk származhat s a lovakat meg a hintót tátott szájjal bámulja végig. *
~ Azt a mindenségét, hogy de csillog ~ * Ő ezen el is van, nem húzza fel orrát gnóm mondandójától, nem dühíti a dolog, meg hát amúgy is csak fél füllel hallgatja, tehát alig ért belőle ezt azt.
Zara hevesebb reakcióját viszont észrveszi és rémületében fel is nyög, kezeit szája elé téve, szemei pedig elkerekednek, ám Zara végül úgy dönt, hogy egyelőre nem ver be egyet a kisebb lénynek.
Ezután jön Cale aki megvesztegetéssel próbálkozik. A csillogó érmét ő is stíröli, tetszik neki ahogy visszaverődik róla fény. *
- A híd nem veszélyes? - * rikkant fel egyszer csak ahogy eljut hozzá az információ, mert bizonyt hallott ezt meg azt a kocsmákban. *
* Végre mindenki fenn van és ennek Rlilla nagyon örül, Calet pedig mint utolsót és akitért sokat aggódtak jobban megszorítgatja mint a többieket, éljen senki nem fog meghalni!
Közben kiderül, hogy a dübörgés nem olyasmi, amiből bajuk származhat s a lovakat meg a hintót tátott szájjal bámulja végig. *
~ Azt a mindenségét, hogy de csillog ~ * Ő ezen el is van, nem húzza fel orrát gnóm mondandójától, nem dühíti a dolog, meg hát amúgy is csak fél füllel hallgatja, tehát alig ért belőle ezt azt.
Zara hevesebb reakcióját viszont észrveszi és rémületében fel is nyög, kezeit szája elé téve, szemei pedig elkerekednek, ám Zara végül úgy dönt, hogy egyelőre nem ver be egyet a kisebb lénynek.
Ezután jön Cale aki megvesztegetéssel próbálkozik. A csillogó érmét ő is stíröli, tetszik neki ahogy visszaverődik róla fény. *
- A híd nem veszélyes? - * rikkant fel egyszer csak ahogy eljut hozzá az információ, mert bizonyt hallott ezt meg azt a kocsmákban. *
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-23 19:54:39
Üzenet elküldve: 2019-01-23 19:54:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
*Zilált, mint egy viharból menekült veréb. A haja a szokásosnál is szerteágazóbb. A lágy hullámok jelenleg inkább egy istálló termetes szénaboglyáival vetekszik. A dörömbölő ököl pedig a levegőbe dermed a hang nyomán, amely oldalról hallatszik. Először szeme sarkából méri fel a hang forrását, aztán lassan feje és apró teste is felé fordul, mellmagasságban a szikrázva szánkázó vízcseppekkel. Homályos a kép, de amint orrára illeszti a szemüvegét, amit az éjjeliszekrényről sebtiben kapott le, máris kiélesedik. Bár ne tette volna. Szótlan pislogva nézi végig az egyik csúfolódó cseppet, ahogyan lefelé indul. Megszeppent ám csak a szemtelen vízcseppet figyelő pillantását erővel szakítja el onnan, hogy felfelé araszolva, a szőke csöpögő fürtökön állapodjon meg, majd a moha szempárra pillogjon párat.
Kezét le is kapja a levegőből, maga előtt összefonja, s hátrál is egy gyors lépést.*
- Ő. Ro... ro... én csak rosszat álmodtam, dee, látom minden rendben *vigyorodik el az esetlen terelés után. Valójában azt álmodta, hogy van nála egy jóképű elf vendég, aki ráadásul még csókok tömkelegével halmozta el előző éjjel, békejobbként. Ugyan, háborúról szó sem volt.
Rá kell jönnie azonban, hogy nem álmodott semmit, legalábbis az elf hús vér, és az almaboros édes ízt még mindig ajkain érzi, bár ez is lehet, hogy csak elméjének gonoszkás játéka ez is.*
- Arrhaa gondoltam, ma megmutatnám a könyvtárat *húzza ki magát, a sokkal otthonosabb témaválasztás okán. Bár a magabiztos kisugárzásán ront a mezítlábas módi, a még kissé hunyorgó szempár, és a szénaboglya hajszerkezet.*
- De ha így folytatod, meg fogsz hűlni nekem, és akkor mi lesz? Szólok Malnak, hogy gyújtson be ott is, még meglázasodsz nekem, és hogy számolok el Lyhanechbe? *kora reggel, alig lát ki a fejéből, és máris megállás nélkül beszél. Vagy a félmeztelen elf feszélyezi annyira, hogy inkább erre fordítja figyelmét, nem pedig arra hogy az a csúfolódó csepp, hova tűnhetett a törölköző hajtásai közt.*
//A könyvtár melege//
*Zilált, mint egy viharból menekült veréb. A haja a szokásosnál is szerteágazóbb. A lágy hullámok jelenleg inkább egy istálló termetes szénaboglyáival vetekszik. A dörömbölő ököl pedig a levegőbe dermed a hang nyomán, amely oldalról hallatszik. Először szeme sarkából méri fel a hang forrását, aztán lassan feje és apró teste is felé fordul, mellmagasságban a szikrázva szánkázó vízcseppekkel. Homályos a kép, de amint orrára illeszti a szemüvegét, amit az éjjeliszekrényről sebtiben kapott le, máris kiélesedik. Bár ne tette volna. Szótlan pislogva nézi végig az egyik csúfolódó cseppet, ahogyan lefelé indul. Megszeppent ám csak a szemtelen vízcseppet figyelő pillantását erővel szakítja el onnan, hogy felfelé araszolva, a szőke csöpögő fürtökön állapodjon meg, majd a moha szempárra pillogjon párat.
Kezét le is kapja a levegőből, maga előtt összefonja, s hátrál is egy gyors lépést.*
- Ő. Ro... ro... én csak rosszat álmodtam, dee, látom minden rendben *vigyorodik el az esetlen terelés után. Valójában azt álmodta, hogy van nála egy jóképű elf vendég, aki ráadásul még csókok tömkelegével halmozta el előző éjjel, békejobbként. Ugyan, háborúról szó sem volt.
Rá kell jönnie azonban, hogy nem álmodott semmit, legalábbis az elf hús vér, és az almaboros édes ízt még mindig ajkain érzi, bár ez is lehet, hogy csak elméjének gonoszkás játéka ez is.*
- Arrhaa gondoltam, ma megmutatnám a könyvtárat *húzza ki magát, a sokkal otthonosabb témaválasztás okán. Bár a magabiztos kisugárzásán ront a mezítlábas módi, a még kissé hunyorgó szempár, és a szénaboglya hajszerkezet.*
- De ha így folytatod, meg fogsz hűlni nekem, és akkor mi lesz? Szólok Malnak, hogy gyújtson be ott is, még meglázasodsz nekem, és hogy számolok el Lyhanechbe? *kora reggel, alig lát ki a fejéből, és máris megállás nélkül beszél. Vagy a félmeztelen elf feszélyezi annyira, hogy inkább erre fordítja figyelmét, nem pedig arra hogy az a csúfolódó csepp, hova tűnhetett a törölköző hajtásai közt.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-23 11:10:54
Üzenet elküldve: 2019-01-23 11:10:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A csibészek//
*A szakadék, vagy ahogy a városiak hívják, a Lázadók Sírja, letaglózó látvánnyal lehet azokra, akik először látják. Sötét sebként tátong a város közepén és az elkészült híd sem tud könnyíteni a nyomáson, amit a kiterjedése okoz. Sok hír és pletyka kering róla a városban, de ki tudja, mi az igaz és mi a kitaláció.
Az biztos, hogy a mély sötétség egyszerre hívogatóan érdekes és borzasztóan ismeretlen. Van akinek kalandot, vagy akinek rossz álmokat hozhat.
Bár némileg már jobb lett a helyzet, a szakadék környéke még eléggé romos. A leomlott házak egy részét már elhordták, hogy újakat építsenek belőlük, de jócskán akad még itt elhagyott szellemház és törmelék. A szakadék széléhez kevesen mennek közel, akik megtapasztalták, micsoda őrület és káosz volt akkor, amikor beomlott a föld, így a négyesnek nincs egyelőre mitől tartania.
Van, aki állva, van, aki ülve várja, hogy történjen valami. A romok mögül egy-két utcagyerek bámulja meg a négyest, de percekig nem történik semmi, viszont amikor már Rodderiego felkelne, hogy elinduljon, egy magányos alak jelenik meg a romoknál és egyenesen a csapat felé tart.
A közeledő alak léptei könnyűek, vékony alkatú, átlagos magasságú. Széles karimájú kalapot hord, kabátot és vászonnadrágot, lábán bakancs. Hátán hátizsák, annak a pántjaiba kapaszkodik, oldalán kulacs és tőr, a válla felett rövid pengéjű kard markolta látszik.*
- Titeket küldött Aborg? *Szólal meg kissé barátságtalanul, ahogy odaér a társaság elé és barna szemeit végigfuttatja a színes társaságon. A tekintete megakad kicsit az orkon, de csak egy pillanatra, máris siklik tovább. Mindenkit megnéz magának alaposan, mintha azt latolgatná, kiben milyen képességek lakoznak.*
- A nevem Grem. *Mutatkozik be kelletlenül.*
- Várunk még valakire? Mikor akartok indulni? *Kérdi újra végignézve a társaságon, talán azt az egyént keresi, aki a vezető a csapatban.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.23 11:11:35
*A szakadék, vagy ahogy a városiak hívják, a Lázadók Sírja, letaglózó látvánnyal lehet azokra, akik először látják. Sötét sebként tátong a város közepén és az elkészült híd sem tud könnyíteni a nyomáson, amit a kiterjedése okoz. Sok hír és pletyka kering róla a városban, de ki tudja, mi az igaz és mi a kitaláció.
Az biztos, hogy a mély sötétség egyszerre hívogatóan érdekes és borzasztóan ismeretlen. Van akinek kalandot, vagy akinek rossz álmokat hozhat.
Bár némileg már jobb lett a helyzet, a szakadék környéke még eléggé romos. A leomlott házak egy részét már elhordták, hogy újakat építsenek belőlük, de jócskán akad még itt elhagyott szellemház és törmelék. A szakadék széléhez kevesen mennek közel, akik megtapasztalták, micsoda őrület és káosz volt akkor, amikor beomlott a föld, így a négyesnek nincs egyelőre mitől tartania.
Van, aki állva, van, aki ülve várja, hogy történjen valami. A romok mögül egy-két utcagyerek bámulja meg a négyest, de percekig nem történik semmi, viszont amikor már Rodderiego felkelne, hogy elinduljon, egy magányos alak jelenik meg a romoknál és egyenesen a csapat felé tart.
A közeledő alak léptei könnyűek, vékony alkatú, átlagos magasságú. Széles karimájú kalapot hord, kabátot és vászonnadrágot, lábán bakancs. Hátán hátizsák, annak a pántjaiba kapaszkodik, oldalán kulacs és tőr, a válla felett rövid pengéjű kard markolta látszik.*
- Titeket küldött Aborg? *Szólal meg kissé barátságtalanul, ahogy odaér a társaság elé és barna szemeit végigfuttatja a színes társaságon. A tekintete megakad kicsit az orkon, de csak egy pillanatra, máris siklik tovább. Mindenkit megnéz magának alaposan, mintha azt latolgatná, kiben milyen képességek lakoznak.*
- A nevem Grem. *Mutatkozik be kelletlenül.*
- Várunk még valakire? Mikor akartok indulni? *Kérdi újra végignézve a társaságon, talán azt az egyént keresi, aki a vezető a csapatban.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.23 11:11:35
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-23 08:26:47
Üzenet elküldve: 2019-01-23 08:26:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
*A vizet lassan engedi, s élvezettel tűri, hogy az árnyalatnyival forróbb nedvesség bőrén hagyjon enyhén piros foltot.*
- Imádom ezt a vízrózsát. *Ízlelgeti a szót, s arcát a zuhatag alá tartva rázza meg fejét. Korán kelt, hogy az éjszaka bágyadtságát eltüntesse magáról, előbb napi edzését végezte el, majd azonnal a fürdőbe sietett, s most mit sem tudva Cinn zilált ébredéséről dörgöli át testét a puha anyaggal. Azóta sem talált magának nagyobb törülközőt, de már nem zavarja. Igaz, időközönként Mal sikkantgatásától hangos a folyosó, mikor olykor egy-egy fürdő után találkoztak. Mal méltatlankodó dorgálását Lyessal hangos kacaja kísérte, de azért mindig összébb húzta magán törülközőjét. Most is így van, a lepedő pusztán szinte combközépig ér, mielőtt kilépne, azért kitekint, nehogy a szolgálóba fusson, majd mikor látja, hogy tiszta a terep, szobája felé lopakodik, ahol kellemes vendéget talál. Már a folyosó végén hallja a dörömbölést, ami mintha saját ajtajától jönne, s, ahogy befordul, mosolyogva támaszkodik meg, szokásos testtartásában, karjait maga előtt összefonva a falnak. Egyik lábát a másikon átveti, de még nem szól, egyelőre csak kedvesen nézi a kis zilált hajkoronát, a türelmetlen kopogást, a lágy esésű köntöst, a formás idomokon.*
- Mi olyan sietős, kedvesem? *Húzódik szája egyik oldala merész mosolyra, s immár szabadon legeltei szemét, miközben elf bőrén itt-ott megúszó vízcseppek, s kissé nedves, hevenyészetten megigazított hajjal, mondhatni laza tartással álldogál. Testtel löki el magát a faltól, s kezd mosolyogva lassú, de határozott sétába Cinn felé.*
- Hogy aludtál? *Kérdezi csendesen.*
//A könyvtár melege//
*A vizet lassan engedi, s élvezettel tűri, hogy az árnyalatnyival forróbb nedvesség bőrén hagyjon enyhén piros foltot.*
- Imádom ezt a vízrózsát. *Ízlelgeti a szót, s arcát a zuhatag alá tartva rázza meg fejét. Korán kelt, hogy az éjszaka bágyadtságát eltüntesse magáról, előbb napi edzését végezte el, majd azonnal a fürdőbe sietett, s most mit sem tudva Cinn zilált ébredéséről dörgöli át testét a puha anyaggal. Azóta sem talált magának nagyobb törülközőt, de már nem zavarja. Igaz, időközönként Mal sikkantgatásától hangos a folyosó, mikor olykor egy-egy fürdő után találkoztak. Mal méltatlankodó dorgálását Lyessal hangos kacaja kísérte, de azért mindig összébb húzta magán törülközőjét. Most is így van, a lepedő pusztán szinte combközépig ér, mielőtt kilépne, azért kitekint, nehogy a szolgálóba fusson, majd mikor látja, hogy tiszta a terep, szobája felé lopakodik, ahol kellemes vendéget talál. Már a folyosó végén hallja a dörömbölést, ami mintha saját ajtajától jönne, s, ahogy befordul, mosolyogva támaszkodik meg, szokásos testtartásában, karjait maga előtt összefonva a falnak. Egyik lábát a másikon átveti, de még nem szól, egyelőre csak kedvesen nézi a kis zilált hajkoronát, a türelmetlen kopogást, a lágy esésű köntöst, a formás idomokon.*
- Mi olyan sietős, kedvesem? *Húzódik szája egyik oldala merész mosolyra, s immár szabadon legeltei szemét, miközben elf bőrén itt-ott megúszó vízcseppek, s kissé nedves, hevenyészetten megigazított hajjal, mondhatni laza tartással álldogál. Testtel löki el magát a faltól, s kezd mosolyogva lassú, de határozott sétába Cinn felé.*
- Hogy aludtál? *Kérdezi csendesen.*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-23 08:03:07
Üzenet elküldve: 2019-01-23 08:03:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló fénye//
*Az éjszaka pillanatai kósza cseppekben telnek, s a lány karjaiban máris jobban érzi magát. Hát még mikor Cinn szavait meghallja. A mondat közepén már mosolyogni kezd, s csillogó szemei mindvégig a lányon függnek. A koppanása persze felfigyel, ugyan csak szeme sarkából küld egy mosolyt az ajtó felé, s Cilanney feje felett elnézve kedves tekintettel formál egy néma köszönetet Malnak, a mindenről gondoskodó háziasszonynak. Az egész csak szempillantás, s már borul is újból, hogy a lány vöröslő hajzuhatagába fúrja arcát. A húzásnak engedelmeskedve közeledik, s a pörgés végeztével nevetve néz az indigókba:*
- Akkor jó. *Suttogja.* Megkönnyebbültem, már azt hittem... *Kezd bele a mondatba aztán inkább csak legyint, s átadja magát a pillanatnak, igyekszik a dús szempillák rejteke mögé tekinteni, hogy láthassa azokat a kékeket, melyek úgy megragadták.*
- Most már tudom, Cilanney. *Sóhajt fel engedelmesen, s jóváhagyóan, valóban úgy érzi, mintha mázsás súlyokat görgettek volna le róla. Tehát maradhat, nem kell fájó szívvel a hideg éjszakában bolyongania, s megmaradni gondoldatai tömegével. Talán emiatt is alakul úgy, hogy egy estére egy ölelés és néhány csók elegendő. Kár lenne fülledt erotikával elrontani, hiszen ez így szép, ahogy megtörtént. Kedves beszélgetés, s néhány méla simítás után, kéz a kézben válnak el, Lyessal saját szobájában alszik, de mosolyogva és kedves pihegéssel hunyja le szemét. Álmában együtt kerekednek fel, hogy húgát felleljék, élelmes szerkezetek segítségével, melyek hangja olykor kattogó és bizarr, de Lyes nem bánja. Mert azzal lehet, akit szeret.
A további napok mondhatnánk, hogy eseménytelenül telnek, de ez nem lenne igaz. Lyes és Cinn, a lehető legtöbb időt szánják egymásra, s az elf egy idő után azt veszi észre, ösztönösen mozog a házban, mintha csak egész életében itt lett volna. Nemesi kúriákhoz szokott, hasonlatos az érzés, akárha otthon lenne, persze eltekintve a rengeteg elgondolkodtató talányról, melyekről, be kell vallani, hogy ez alatt a néhány nap alatt sem tud meg semmit. Ennek egyszerű oka van, mert mikor Cinn mesél, titokban valójában lopva mindvégig a lányt nézi, s csak akkor kezd heves bólogatásba, ha Cilanney rátekint. Azonban minden szép napnak vége lesz egyszer, s a lányt feltaláló és mérnöki énje szólítja el.*
- Megértem. *Pedig dehogy érti meg. A nyeregből letekintő lány combján nyugtatja puha kezét, s a lopott csók talán hevesebb, mint a korábbiak. Búcsú lenne? Csak rövid időre, ezt tudja az elf, bár egy építkezés bizony elhúzódhat. Addig saját terveit szövi az élet, s Lyessal is visszatérhet régebbi feladatához, miben egy tapodtat nem haladt előre.*
- Megvárlak, hát hogyne várnálak meg. *Sóhajtja aggódó tekintettel.* Aztán vigyázz magadra, ne menj neki senkinek. *Szalad az ajka szelíd mosolyra, ismeri már a lányt.* Várni foglak. *Utolsó mondat elszáll a széllel, s mikor a lány már az utca felénél jár, az elf hátratett kézzel, büszke tartással és pengeéles szájjal tekint utána:*
- Szeretlek, Cilanney Dahrlarann. *Ezt a lány már nem hallja, ha visszatekint csupán egy büszke intést kap. Az elf megvárja, míg eltűnik az utca végén, majd sóhajtva indul vissza a házba, hogy tervezésbe kezdjen.*
*Az éjszaka pillanatai kósza cseppekben telnek, s a lány karjaiban máris jobban érzi magát. Hát még mikor Cinn szavait meghallja. A mondat közepén már mosolyogni kezd, s csillogó szemei mindvégig a lányon függnek. A koppanása persze felfigyel, ugyan csak szeme sarkából küld egy mosolyt az ajtó felé, s Cilanney feje felett elnézve kedves tekintettel formál egy néma köszönetet Malnak, a mindenről gondoskodó háziasszonynak. Az egész csak szempillantás, s már borul is újból, hogy a lány vöröslő hajzuhatagába fúrja arcát. A húzásnak engedelmeskedve közeledik, s a pörgés végeztével nevetve néz az indigókba:*
- Akkor jó. *Suttogja.* Megkönnyebbültem, már azt hittem... *Kezd bele a mondatba aztán inkább csak legyint, s átadja magát a pillanatnak, igyekszik a dús szempillák rejteke mögé tekinteni, hogy láthassa azokat a kékeket, melyek úgy megragadták.*
- Most már tudom, Cilanney. *Sóhajt fel engedelmesen, s jóváhagyóan, valóban úgy érzi, mintha mázsás súlyokat görgettek volna le róla. Tehát maradhat, nem kell fájó szívvel a hideg éjszakában bolyongania, s megmaradni gondoldatai tömegével. Talán emiatt is alakul úgy, hogy egy estére egy ölelés és néhány csók elegendő. Kár lenne fülledt erotikával elrontani, hiszen ez így szép, ahogy megtörtént. Kedves beszélgetés, s néhány méla simítás után, kéz a kézben válnak el, Lyessal saját szobájában alszik, de mosolyogva és kedves pihegéssel hunyja le szemét. Álmában együtt kerekednek fel, hogy húgát felleljék, élelmes szerkezetek segítségével, melyek hangja olykor kattogó és bizarr, de Lyes nem bánja. Mert azzal lehet, akit szeret.
A további napok mondhatnánk, hogy eseménytelenül telnek, de ez nem lenne igaz. Lyes és Cinn, a lehető legtöbb időt szánják egymásra, s az elf egy idő után azt veszi észre, ösztönösen mozog a házban, mintha csak egész életében itt lett volna. Nemesi kúriákhoz szokott, hasonlatos az érzés, akárha otthon lenne, persze eltekintve a rengeteg elgondolkodtató talányról, melyekről, be kell vallani, hogy ez alatt a néhány nap alatt sem tud meg semmit. Ennek egyszerű oka van, mert mikor Cinn mesél, titokban valójában lopva mindvégig a lányt nézi, s csak akkor kezd heves bólogatásba, ha Cilanney rátekint. Azonban minden szép napnak vége lesz egyszer, s a lányt feltaláló és mérnöki énje szólítja el.*
- Megértem. *Pedig dehogy érti meg. A nyeregből letekintő lány combján nyugtatja puha kezét, s a lopott csók talán hevesebb, mint a korábbiak. Búcsú lenne? Csak rövid időre, ezt tudja az elf, bár egy építkezés bizony elhúzódhat. Addig saját terveit szövi az élet, s Lyessal is visszatérhet régebbi feladatához, miben egy tapodtat nem haladt előre.*
- Megvárlak, hát hogyne várnálak meg. *Sóhajtja aggódó tekintettel.* Aztán vigyázz magadra, ne menj neki senkinek. *Szalad az ajka szelíd mosolyra, ismeri már a lányt.* Várni foglak. *Utolsó mondat elszáll a széllel, s mikor a lány már az utca felénél jár, az elf hátratett kézzel, büszke tartással és pengeéles szájjal tekint utána:*
- Szeretlek, Cilanney Dahrlarann. *Ezt a lány már nem hallja, ha visszatekint csupán egy büszke intést kap. Az elf megvárja, míg eltűnik az utca végén, majd sóhajtva indul vissza a házba, hogy tervezésbe kezdjen.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-22 12:05:47
Üzenet elküldve: 2019-01-22 12:05:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Szíve szinte a torkában dobog és talán nyugodtan elmondható róla, hogy a mélységi életéért jobban aggódik, mint a sajátjáért, főleg akkor amikor a dübörgés közelebb ér. Aztán mint kiderül nem üldözték őket óriások, ez felettébb megnyugtató és végül Salwar is felhúzza magát hozzájuk. Kicsit megkönnyebbül, le is engedi feszülten felhúzott vállait, egészen addig amíg a gnóm meg nem szólal. Az eddig barátságosnak mondható férfi szemeiben gyűlölet csillan meg és úgy méregeti az aprócska lényt. Bár a béke híve, de kedve lenne pár fogát kiverni. Mondana valamit, de végül elharapja a szót és nagyot sóhajtva igyekszik elengedni ezt, a szálka mindenesetre benne marad és ezentúl nem bízik meg a gnómban. Meg egyébként Zara cselekszik is helyettük, amin kivételesen jól szórakozik, ez meg is nyilvánul egy féloldalas mosoly formájában.
Vet egy pillantást Salwarra és az ujjai között táncoló érmére. Hagyja beszélni, hiszen ezúttal sem tud sokat hozzátenni semmihez, mindenesetre még korábbi kedvességét morcosság váltja fel a gnómmal szemben, és hasonlóan szigorúan bámul rá, mint a vörös vadóc.*
*Szíve szinte a torkában dobog és talán nyugodtan elmondható róla, hogy a mélységi életéért jobban aggódik, mint a sajátjáért, főleg akkor amikor a dübörgés közelebb ér. Aztán mint kiderül nem üldözték őket óriások, ez felettébb megnyugtató és végül Salwar is felhúzza magát hozzájuk. Kicsit megkönnyebbül, le is engedi feszülten felhúzott vállait, egészen addig amíg a gnóm meg nem szólal. Az eddig barátságosnak mondható férfi szemeiben gyűlölet csillan meg és úgy méregeti az aprócska lényt. Bár a béke híve, de kedve lenne pár fogát kiverni. Mondana valamit, de végül elharapja a szót és nagyot sóhajtva igyekszik elengedni ezt, a szálka mindenesetre benne marad és ezentúl nem bízik meg a gnómban. Meg egyébként Zara cselekszik is helyettük, amin kivételesen jól szórakozik, ez meg is nyilvánul egy féloldalas mosoly formájában.
Vet egy pillantást Salwarra és az ujjai között táncoló érmére. Hagyja beszélni, hiszen ezúttal sem tud sokat hozzátenni semmihez, mindenesetre még korábbi kedvességét morcosság váltja fel a gnómmal szemben, és hasonlóan szigorúan bámul rá, mint a vörös vadóc.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-21 22:54:11
Üzenet elküldve: 2019-01-21 22:54:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lorthont majd Morrt is segít felhúzni. Szépen sorjában Calen kívül már mindenki fenn van. A dübörgés egyre közelebbről hallatszik, már szinte a ház előtt lehetnek az óriások. Talán magának sem vallaná be Zara, de leginkább most a mélységiért aggódik, na nem mintha nagyon látszódna ez rajta, csak homlok ráncolva figyeli, ahogy a férfi mászik felfelé.
A levegőben szinte harapni lehet már az izgalommal vegyült félelmet, mikor is végre megláthatják, hány kegyetlen, gyilkos óriás üldözi őket és akarja élve letépni a fejük. Nos... Egy sem. Ezt látva megkönnyebbült sóhaj hagyja el a vörös száját. Talán le is rogyna a tűz mellé, talán még nevetne is ezen az egészen, ha a kis gnómjuknak nem lenne megint szófosása. Így azonban őt hallva a lány szemei mintha villámokat szórna. Villámgyorsan terem a gnóm előtt, és mielőtt az akár csak egy szót is kiejthetne a száján a grabancánál felemelve szorítja a falhoz.*
- Elfejtetted, hm? *mondja szinte már vicsorogva, majd egy kis nyomatékosításképp kicsit erősebben löki a falnak.* A jó édes kurva anyád is elfelejtette elvágni a torkod, mikor megszült. De ne aggódj, bármikor megteszem én helyette, ó de még milyen szívesen!
*Calera pillant, várva valami reakciót, aztán attól függetlenül csak elengedi a kis mocskot. Nem finomkodik a lerakással, szinte mint egy játékbabát hagyja a földre hullani, és pár lépést arrébb sétál, mielőtt bármi meggondolatlan dolgot tenne. Karjait összefonva áll meg a mélységi mellett. Míg a férfi igyekszik barátságosan szólni új kedvenc barátjukhoz, Zara helyette is nyomatékosítja tekintetével, hogy vagy mondd valami hasznosat, vagy a romos gerendákon fog lógni reggelre. Legalábbis ha a vörösön múlik, biztosan.*
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.21 22:54:37
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lorthont majd Morrt is segít felhúzni. Szépen sorjában Calen kívül már mindenki fenn van. A dübörgés egyre közelebbről hallatszik, már szinte a ház előtt lehetnek az óriások. Talán magának sem vallaná be Zara, de leginkább most a mélységiért aggódik, na nem mintha nagyon látszódna ez rajta, csak homlok ráncolva figyeli, ahogy a férfi mászik felfelé.
A levegőben szinte harapni lehet már az izgalommal vegyült félelmet, mikor is végre megláthatják, hány kegyetlen, gyilkos óriás üldözi őket és akarja élve letépni a fejük. Nos... Egy sem. Ezt látva megkönnyebbült sóhaj hagyja el a vörös száját. Talán le is rogyna a tűz mellé, talán még nevetne is ezen az egészen, ha a kis gnómjuknak nem lenne megint szófosása. Így azonban őt hallva a lány szemei mintha villámokat szórna. Villámgyorsan terem a gnóm előtt, és mielőtt az akár csak egy szót is kiejthetne a száján a grabancánál felemelve szorítja a falhoz.*
- Elfejtetted, hm? *mondja szinte már vicsorogva, majd egy kis nyomatékosításképp kicsit erősebben löki a falnak.* A jó édes kurva anyád is elfelejtette elvágni a torkod, mikor megszült. De ne aggódj, bármikor megteszem én helyette, ó de még milyen szívesen!
*Calera pillant, várva valami reakciót, aztán attól függetlenül csak elengedi a kis mocskot. Nem finomkodik a lerakással, szinte mint egy játékbabát hagyja a földre hullani, és pár lépést arrébb sétál, mielőtt bármi meggondolatlan dolgot tenne. Karjait összefonva áll meg a mélységi mellett. Míg a férfi igyekszik barátságosan szólni új kedvenc barátjukhoz, Zara helyette is nyomatékosítja tekintetével, hogy vagy mondd valami hasznosat, vagy a romos gerendákon fog lógni reggelre. Legalábbis ha a vörösön múlik, biztosan.*
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.21 22:54:37
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-21 15:25:36
Üzenet elküldve: 2019-01-21 15:25:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A könyvtár melege//
*Ezen a reggelen Cilanney szemei hirtelen pattannak fel, aztán mosolyodva ingatja meg még fekve fejét, mint aki önnön butaságán mosolyog. Ugyanis azt álmodta, hogy egy szőke elf karjaiban aludt el. S miképp ez így történt, ami természetesen lehetetlen, nem lévén szőke elf a házban, miért is vihette őt karjaiban az ágyba, hogy ne a szófán kuporogjon mikor kényelemben is aludhat.
Homlokát ráncolva dörgöli meg szemét, s próbál visszaemlékezni az eszement álomra, mert a forró hangulat még mindig élénken él benne, és hiányzik neki, mint egy űr a mellkasban. Élet hűbb, mint egy átlagos álom.
Még hogy köntös nélkül flangáljon valaki orra előtt, és még azon felül miért is lenne olyan jóképű az a valaki. Lyessal arca kúszik gondolatai közé, ami viszont feltétlen ismerős, sőt, olyannyira, hogy a felismeréstől ülésbe pattan, mint azok az ijesztőre pingált billegő babák, amiket lehetetlen feldönteni, mert mindig visszabillennek. A következő felismerés pedig, hogy rajta van a köntös, amit pedig mindig az ágya végében lévő a lábtámlára terít.
Még a papucsát is elfelejti felhúzni, olyan sebbel-lobbal ugrik ki az ágyból, tépi fel az ajtaját, ami a lendülettől vissza is csapódik, s kezd el dörömbölni a szemben lévő ajtón. Ha nincs bent senki, hát Mal nem nézi hóbortosabbnak a megszokottnál, de ez úttal, mintha az emlék igazabb lenne puszta álomnál, mintha újraélné a tegnapi forró csókot, aminek az emlékére a dörömbölés második rohamára emelkedő kicsiny ökle megdermed a levegőben.*
//A könyvtár melege//
*Ezen a reggelen Cilanney szemei hirtelen pattannak fel, aztán mosolyodva ingatja meg még fekve fejét, mint aki önnön butaságán mosolyog. Ugyanis azt álmodta, hogy egy szőke elf karjaiban aludt el. S miképp ez így történt, ami természetesen lehetetlen, nem lévén szőke elf a házban, miért is vihette őt karjaiban az ágyba, hogy ne a szófán kuporogjon mikor kényelemben is aludhat.
Homlokát ráncolva dörgöli meg szemét, s próbál visszaemlékezni az eszement álomra, mert a forró hangulat még mindig élénken él benne, és hiányzik neki, mint egy űr a mellkasban. Élet hűbb, mint egy átlagos álom.
Még hogy köntös nélkül flangáljon valaki orra előtt, és még azon felül miért is lenne olyan jóképű az a valaki. Lyessal arca kúszik gondolatai közé, ami viszont feltétlen ismerős, sőt, olyannyira, hogy a felismeréstől ülésbe pattan, mint azok az ijesztőre pingált billegő babák, amiket lehetetlen feldönteni, mert mindig visszabillennek. A következő felismerés pedig, hogy rajta van a köntös, amit pedig mindig az ágya végében lévő a lábtámlára terít.
Még a papucsát is elfelejti felhúzni, olyan sebbel-lobbal ugrik ki az ágyból, tépi fel az ajtaját, ami a lendülettől vissza is csapódik, s kezd el dörömbölni a szemben lévő ajtón. Ha nincs bent senki, hát Mal nem nézi hóbortosabbnak a megszokottnál, de ez úttal, mintha az emlék igazabb lenne puszta álomnál, mintha újraélné a tegnapi forró csókot, aminek az emlékére a dörömbölés második rohamára emelkedő kicsiny ökle megdermed a levegőben.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-21 10:24:53
Üzenet elküldve: 2019-01-21 10:24:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló fénye//
- Hát hogyne tetszene *néz játékos dorgálón Lyessalra, ahogy csendesen válaszol. * Ha egy árokparti lednek szállal állnál elém, nekem az is tetszene, de a liliom számomra különösen kedves.
*De ennél több szó már aligha hangozhatna el, amikor Cilanney tettekre szánja el magát. A csók, még ha gyöngéd is a kandallónál is forralóbb. Ennek ékes bizonyítéka, hogy Lyessalra is kiül a pozsga, akárcsak Cilanney orcáira, ahogy egyre belefeledkezik a csókba. Mintha megállna az idő, csak ketten vannak a világon. Még azt sem veszi észre, amikor halk koppanás szűrődik az ajtóm, s egy tálca fényes széle tűnik fel a résen. Mal azonban szemfülesebb, és gyorsan a közel eső ágy sarkára csúsztatja szinte hangtalan a finomságokat, amiket a szomszéd szobában hagyott romok helyett frissen pakolt össze. S míg Cilanney a dereka köré fonódó karokba simul, ő sebtében ki is fordul, mintha ott sem lett volna.
Kezei a férfi nyaka köré fonva jobban megszorul, amikor lábujja sem éri a födet. Valóban ki kell szakadni a csókból, mert a pördülés egy halk sikkantást csal ki rózsás ajkai közül. Megkönnyebbült kuncogásba fordul a hangocska, mikor a fürdéshez felfogott haja kibomlik. A lassan forgó lendület, még ha nem is veszélyes, a lány megszoruló karjai fölött arcát az elf nyakába temeti. Észre sem veszi, hogy vörös zuhataggal teríti be annak arcát. Mikor megáll a fordulat, kihajol a nyakból, s hitetlenül pislog párat a kérdésre, miközben a ragaszkodóbb hajszálakat lesimítja a férfi arcáról.*
- Nem, dehogy. Rád soha nem is haragudtam, csak magamra. *Új mondatba már nem tud kezdeni, mert Lyes felé hajló ajkai jobban csábítják a beszédnél. A szenvedélyesebb csók pedig el is feledteti, hogy valójában mit is akart mondani, úgy magával ragadja. Pihegés közepette válik el a férfitól, mikor az leülne.*
- Uhum. Mm. *Aprót bólint, bár még a csók emlékében bolyong. Pillái résén nézi az elfet. A vibráló kandallófény forró naranccsá festi a rövidre nyírt ezüst fürtöket, mint ha a gnóm lány színeivel ruházná fel a pillanat.
Ha talpa újra a földet éri, gyengéd erőszakkal húzza Lyessalt a szófára, ahol egészen közel húzódik hozzá, hogy ha újabb csókot lopna, hát ne kelljen olyan messzire nyúlnia érte.*
- Ugye tudod, hogy nem rád haragudtam *hajol egészen közel szinte az elf nyakába dünnyögve, majd hajtja fejét a vállára, ahogy elnehezedő pilláit próbálja újra és újra visszanyitni.
Az este csak úgy, ahogy illedelmes keretek közt folyik, de kétségtelen a vibrálás, ami akárcsak az este színezője kellemes pattogó szikrákat varázsol a gnóm lány gyomrába. A langymeleg ölelés, ami alá helyezkedik a szófán, és az éppen feje alá illő váll, amire hajthatja fejét, és amin el is pilled. Kit érdekel már az a tálca az ágy sarkán.
Másnap meg is kapja a magáét Cilanney, mert érintetlenül maradt, de nem kell félteni a ház apró úrnőjét sem.
Napok telnek, amelyek alatt bár a házból nem sokat mozdulva, de annál pezsgőbb hangulatban vezeti körbe Lyessalt, s muogatja meg a haszontalan kis kütyük egy részét. Egyik napon, amikor a könyvtár kerül sorra, arra eszmél Cilanney, hogy hajnalodik, miközben ki sem tették lábukat onnan. Mal gondoskodása nélkül tán éhen is haltak volna.
Egyik reggel aztán Cilaney összepakolva egy kis cókmókot, és hátas ebét felnyergelve indul neki a környéknek, ahol már a rombolásból új építmények emelkednek ki. Mint a híd, amit gondos, szorgalmas kezek építettek a Sárváros és a régi város közé, és ehhez hasonló csodák.
Cilanney a család istállójában nyergeltette fel hátasát és immár indulásra készen a kis csomagjával, amibe minden kis szerszáma, és legfontosabb irománya helyet kapott.*
- Hamar jövök. *Húzza közel az elf fiút a nyeregben ülve immár, s feledkezik egy búcsúcsókba*
- A pusztán építenek valamit, látnom kell, hogy halad *túr az ezüstszőke tincsek közé a kecses kis kéz.*
- Ha tudok segíteni, talán elmaradok egy kicsit, de ha nem, hát… ugye megvársz?
*S ha megkapta a vallomást, még egy csók, mielőtt indulásra készteti Szürkét, a szürke cirmákos ebet.*
- Hát hogyne tetszene *néz játékos dorgálón Lyessalra, ahogy csendesen válaszol. * Ha egy árokparti lednek szállal állnál elém, nekem az is tetszene, de a liliom számomra különösen kedves.
*De ennél több szó már aligha hangozhatna el, amikor Cilanney tettekre szánja el magát. A csók, még ha gyöngéd is a kandallónál is forralóbb. Ennek ékes bizonyítéka, hogy Lyessalra is kiül a pozsga, akárcsak Cilanney orcáira, ahogy egyre belefeledkezik a csókba. Mintha megállna az idő, csak ketten vannak a világon. Még azt sem veszi észre, amikor halk koppanás szűrődik az ajtóm, s egy tálca fényes széle tűnik fel a résen. Mal azonban szemfülesebb, és gyorsan a közel eső ágy sarkára csúsztatja szinte hangtalan a finomságokat, amiket a szomszéd szobában hagyott romok helyett frissen pakolt össze. S míg Cilanney a dereka köré fonódó karokba simul, ő sebtében ki is fordul, mintha ott sem lett volna.
Kezei a férfi nyaka köré fonva jobban megszorul, amikor lábujja sem éri a födet. Valóban ki kell szakadni a csókból, mert a pördülés egy halk sikkantást csal ki rózsás ajkai közül. Megkönnyebbült kuncogásba fordul a hangocska, mikor a fürdéshez felfogott haja kibomlik. A lassan forgó lendület, még ha nem is veszélyes, a lány megszoruló karjai fölött arcát az elf nyakába temeti. Észre sem veszi, hogy vörös zuhataggal teríti be annak arcát. Mikor megáll a fordulat, kihajol a nyakból, s hitetlenül pislog párat a kérdésre, miközben a ragaszkodóbb hajszálakat lesimítja a férfi arcáról.*
- Nem, dehogy. Rád soha nem is haragudtam, csak magamra. *Új mondatba már nem tud kezdeni, mert Lyes felé hajló ajkai jobban csábítják a beszédnél. A szenvedélyesebb csók pedig el is feledteti, hogy valójában mit is akart mondani, úgy magával ragadja. Pihegés közepette válik el a férfitól, mikor az leülne.*
- Uhum. Mm. *Aprót bólint, bár még a csók emlékében bolyong. Pillái résén nézi az elfet. A vibráló kandallófény forró naranccsá festi a rövidre nyírt ezüst fürtöket, mint ha a gnóm lány színeivel ruházná fel a pillanat.
Ha talpa újra a földet éri, gyengéd erőszakkal húzza Lyessalt a szófára, ahol egészen közel húzódik hozzá, hogy ha újabb csókot lopna, hát ne kelljen olyan messzire nyúlnia érte.*
- Ugye tudod, hogy nem rád haragudtam *hajol egészen közel szinte az elf nyakába dünnyögve, majd hajtja fejét a vállára, ahogy elnehezedő pilláit próbálja újra és újra visszanyitni.
Az este csak úgy, ahogy illedelmes keretek közt folyik, de kétségtelen a vibrálás, ami akárcsak az este színezője kellemes pattogó szikrákat varázsol a gnóm lány gyomrába. A langymeleg ölelés, ami alá helyezkedik a szófán, és az éppen feje alá illő váll, amire hajthatja fejét, és amin el is pilled. Kit érdekel már az a tálca az ágy sarkán.
Másnap meg is kapja a magáét Cilanney, mert érintetlenül maradt, de nem kell félteni a ház apró úrnőjét sem.
Napok telnek, amelyek alatt bár a házból nem sokat mozdulva, de annál pezsgőbb hangulatban vezeti körbe Lyessalt, s muogatja meg a haszontalan kis kütyük egy részét. Egyik napon, amikor a könyvtár kerül sorra, arra eszmél Cilanney, hogy hajnalodik, miközben ki sem tették lábukat onnan. Mal gondoskodása nélkül tán éhen is haltak volna.
Egyik reggel aztán Cilaney összepakolva egy kis cókmókot, és hátas ebét felnyergelve indul neki a környéknek, ahol már a rombolásból új építmények emelkednek ki. Mint a híd, amit gondos, szorgalmas kezek építettek a Sárváros és a régi város közé, és ehhez hasonló csodák.
Cilanney a család istállójában nyergeltette fel hátasát és immár indulásra készen a kis csomagjával, amibe minden kis szerszáma, és legfontosabb irománya helyet kapott.*
- Hamar jövök. *Húzza közel az elf fiút a nyeregben ülve immár, s feledkezik egy búcsúcsókba*
- A pusztán építenek valamit, látnom kell, hogy halad *túr az ezüstszőke tincsek közé a kecses kis kéz.*
- Ha tudok segíteni, talán elmaradok egy kicsit, de ha nem, hát… ugye megvársz?
*S ha megkapta a vallomást, még egy csók, mielőtt indulásra készteti Szürkét, a szürke cirmákos ebet.*
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-21 00:02:55
Üzenet elküldve: 2019-01-21 00:02:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
* Ahogy Cale felér, örömmel fogadja, hogy végre nem feledkeznek meg a csapat vezetőjéről, és a mártírról, aki feláldozta volna magát a többiek épségéért, és ezúttal ő is kap egy ölelést a drága Rlillától. A helyzetre való tekintettel a férfi csak végigsimít a fenekén, miközben ez megtörténik, és nem markol bele, vagy csap rá. Amikor elhúz a hintó az ajtó előtt, akkor felnevet, kiköp egyet, de az egész helyzetet elrontja a gnómtól kapott magyarázat. A mélységi tekintete elsötétül, ahogy leguggol, hogy egy szintre kerülhessen az alakkal. *
- Figyelj, haver. Még egy ilyen elfelejtett információ, és elfelejtek én is szólni a haveromnak, hogy ne vágjon le a meredélybe. * Csóválja a fejét, de aztán kacsint egyet, hogy a fenyegetés viccnek tűnhessen. *
- Na de figyelj. Te sokat látott gnómnak tűnsz, aki jól kiismeri magát errefelé. És ezt én szeretem. * Elővesz egy ötven aranyat érő érmét, amit igyekszik az ujjai között pörgetni, hogy szépen csillogjon rajta az a kevés fény, ami idejut. *
- Sokat érne nekem, ha tudnám, hogy van-e a közelben valahol egy jó hely. Olyan, amit nem sokan ismernek, de sokan elférnek. Nem feltűnő, ha egy csapat ki be járkál, és jól védhető. És nem látszik ránézésre messziről, hogyha felhalmozunk benne értékeket. Ismersz ilyen helyet? Az se baj, ha a hídon túl van. * Igyekszik barátságos, csevegő hangon beszélni, és figyel arra, hogy egy pillanatra se nézzen rá a kezében lévő érmére, hanem a gnómot figyelje, és bármilyen becsvágyú mozdulatra igyekszik elkapni a kezét a pénzzel együtt, ha pedig ez megtörténik, akkor mutatóujjával tesz figyelmeztető mozdulatokat. *
* Ahogy Cale felér, örömmel fogadja, hogy végre nem feledkeznek meg a csapat vezetőjéről, és a mártírról, aki feláldozta volna magát a többiek épségéért, és ezúttal ő is kap egy ölelést a drága Rlillától. A helyzetre való tekintettel a férfi csak végigsimít a fenekén, miközben ez megtörténik, és nem markol bele, vagy csap rá. Amikor elhúz a hintó az ajtó előtt, akkor felnevet, kiköp egyet, de az egész helyzetet elrontja a gnómtól kapott magyarázat. A mélységi tekintete elsötétül, ahogy leguggol, hogy egy szintre kerülhessen az alakkal. *
- Figyelj, haver. Még egy ilyen elfelejtett információ, és elfelejtek én is szólni a haveromnak, hogy ne vágjon le a meredélybe. * Csóválja a fejét, de aztán kacsint egyet, hogy a fenyegetés viccnek tűnhessen. *
- Na de figyelj. Te sokat látott gnómnak tűnsz, aki jól kiismeri magát errefelé. És ezt én szeretem. * Elővesz egy ötven aranyat érő érmét, amit igyekszik az ujjai között pörgetni, hogy szépen csillogjon rajta az a kevés fény, ami idejut. *
- Sokat érne nekem, ha tudnám, hogy van-e a közelben valahol egy jó hely. Olyan, amit nem sokan ismernek, de sokan elférnek. Nem feltűnő, ha egy csapat ki be járkál, és jól védhető. És nem látszik ránézésre messziről, hogyha felhalmozunk benne értékeket. Ismersz ilyen helyet? Az se baj, ha a hídon túl van. * Igyekszik barátságos, csevegő hangon beszélni, és figyel arra, hogy egy pillanatra se nézzen rá a kezében lévő érmére, hanem a gnómot figyelje, és bármilyen becsvágyú mozdulatra igyekszik elkapni a kezét a pénzzel együtt, ha pedig ez megtörténik, akkor mutatóujjával tesz figyelmeztető mozdulatokat. *
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-20 21:42:58
Üzenet elküldve: 2019-01-20 21:42:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
-Na kérem...
*Zárkózik ismét fel a hármashoz és meri remélni, hogy innentől kezdve közel maradnak egymáshoz. Bizonytalanul mered a gödör irányába, majd a tekintete végigfut a hármason. Még mindig jókedélyű, de az előttük álló feladat bizony, hogy nagy. Nagyobb, mint elhozni egy csomagot vagy felkutatni a tanácsosokat.
Maga is a batyujára ülepedik, bizonyosan rájuk talál az, akinek rájuk kell. Addig némi kolbászt és kenyeret halászik elő táskájának számtalan zsebe egyikéből, majd biztatóan bológat a többiek felé is.*
-Javaslom a bendőtöltést, mielébb. Talán órákat kell majd másznunk lefelé.
*Arra nem akar most gondolni, hogy mennyivel nehezebb lesz ez a dolog visszafelé. Ami őt illeti, el van odalenn a köveken is, de társainak bizonyosan egész más táplálékra lesz szükségük.
Joviálisan szel magának a kolbászból, miközben homlokráncolva szemléli a hármast.*
-Hamarosan érkezik.
*Szólal meg nagy bölcsen, nem mintha ő tudná, kire is várnak. Csupán lelket igyekszik önteni a fiatalokba. Nem mintha zavarná a komolyságuk, elvégre feladatuk bizony megköveteli.*
-Na kérem...
*Zárkózik ismét fel a hármashoz és meri remélni, hogy innentől kezdve közel maradnak egymáshoz. Bizonytalanul mered a gödör irányába, majd a tekintete végigfut a hármason. Még mindig jókedélyű, de az előttük álló feladat bizony, hogy nagy. Nagyobb, mint elhozni egy csomagot vagy felkutatni a tanácsosokat.
Maga is a batyujára ülepedik, bizonyosan rájuk talál az, akinek rájuk kell. Addig némi kolbászt és kenyeret halászik elő táskájának számtalan zsebe egyikéből, majd biztatóan bológat a többiek felé is.*
-Javaslom a bendőtöltést, mielébb. Talán órákat kell majd másznunk lefelé.
*Arra nem akar most gondolni, hogy mennyivel nehezebb lesz ez a dolog visszafelé. Ami őt illeti, el van odalenn a köveken is, de társainak bizonyosan egész más táplálékra lesz szükségük.
Joviálisan szel magának a kolbászból, miközben homlokráncolva szemléli a hármast.*
-Hamarosan érkezik.
*Szólal meg nagy bölcsen, nem mintha ő tudná, kire is várnak. Csupán lelket igyekszik önteni a fiatalokba. Nem mintha zavarná a komolyságuk, elvégre feladatuk bizony megköveteli.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-19 22:58:43
Üzenet elküldve: 2019-01-19 22:58:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló fénye//
*Valóban búcsúzni készül, a maga fájdalmas lelkébe fojtott módján. Nem számít viszonzásra, s nem számít semmire. Egy elf, ugyan mit akarhat egy gnómtól, még akkor is, ha az éppenséggel ilyen gyönyörű. Szomorú tekintettel figyeli a lányt, több mondanivalója már nincs, kifogytak a szavak, s, mint lyukas búzás zsákból, lepergett az idő. Éjszaka van, ilyenkor általában már nyugodtan pihen mindenki, s ők ketten ehelyett, meg nem értett vallomásokon vitáznak, holott másképp is lehetne. Értelemszerűen Lyes kevés önbizalommal rendelkezik a nők terén. Sokszor magában sem bízik, hisz miért jött, s lám hová jutott? Testvérére utaló nyomot sem talált, nemhogy magát a lányt. Talán nem is létezik, talán hiábavaló volt az egész. Tenyere alatt érzi a lány arcának melegét, melyet vörösre hevített az iménti kifakadás, aztán az azt követő vallomás. Talán hibázott, talán nem, őszinteségével. De kételyek közt elhagyni a helyet, kételyek közt elmenni úgy, hogy a lány, kiért szíve dobog, zavarodottan itt marad? ~ Nem. Az nem lehet. ~ Szívott magába annyi önteltséget, hogy kivárja a végét, s ahelyett, hogy kabátjáért indulna, inkább Cinn arcán hagyja kezét. A suttogásra nem rezdül, de bensője zakatolása erősödik, s a gyomrában feszítő érzés, még, ha csak pillanatra is, de enyhül, hogy átadja a helyét a kellemes bizsergésnek. ~ Hát van remény. ~ Gondolja magában, de szavakba önteni nem meri, akkor talán elvész a csodás álom, melyet együtt álmodnak ezen az éjszakán, mi csupán egy ütközéssel indult, s érintéssel végződik.*
- A virág? Csupán ott volt, mintha varázslat tette volna oda. *Suttogja ő is.* Sokszor meg kell ragadni a csodát mielőtt elvész a csendben. *Néz a lány szemébe, s halványan, kissé reménykedve mosolyodik el.* Szóval tetszik önnek, kedves Cilanney? *Aprót szélesedik a mosoly, reménytelin és pirospozsgásan, tán a tűz teszi, vagy a hirtelen támadt meleg, mi a szoba minden pontját kitölti. Megfordul vele a világ, akárha a sarkukon pörögnének, de az idő ólomlábain megáll, s nem billeg tovább a perc, csak, miképp a forró láva, csendesen megszilárdul. A forgás nem áll meg, s köröttük apró csillagok gyúlnak, legalábbis Lyes képzeletében, a tündöklő indigóba fúrt szemei előtt, mikor az apró kéz gallérjába markolva indul meg felfelé. A lélegzet van, hogy kihagy, s elfelejti az elf ösztönös szándékát, s a késztetést az újabb levegővételre. Engedelmesen hajol lejjebb, talán még azelőtt néhány pillanattal, hogy nyaka körül érezné a lágy szorítást és a mozdulatot, mely Cinn ajkai felé húzza sajátját, mi már a közeledéskor lágyan aprót nyílik. Csak egyetlen sóhaj mire van még idő, csak egyetlen egy, míg az ajkak összeforrnak, hogy a forgás csak gyorsulni tudjon. A csók lágynak indul, de Lyes, eddig céltalan simító és maga mellett karjai önálló életre kélve fonódnak a lány köré, hogy lágyan megemelve, a csóktól kissé kiszabadulva, megpörgetve nevessen fel.*
- Hát... nem haragszol. *Jelenti ki boldogan, mielőtt újra szemét hunyná a következő fordulóra, mert Lyes nem tágít, karjai puhán tartják zsákmányát, s nem eresztik, tán csak egy újabb csók fejében, mi immár kissé hevesebbre sikerülhet, s a puha ajkakat ostorozza.*
- Nem... ülünk le? *Kérdezi egy gyors levegővétel után, mellkasa zakatol, miképp a szíve is. Csak arcáról nem tudja eltüntetni a mosolyt, mi már boldog és megkönnyebbült.* Van mit... van mit megbeszélni...
*Valóban búcsúzni készül, a maga fájdalmas lelkébe fojtott módján. Nem számít viszonzásra, s nem számít semmire. Egy elf, ugyan mit akarhat egy gnómtól, még akkor is, ha az éppenséggel ilyen gyönyörű. Szomorú tekintettel figyeli a lányt, több mondanivalója már nincs, kifogytak a szavak, s, mint lyukas búzás zsákból, lepergett az idő. Éjszaka van, ilyenkor általában már nyugodtan pihen mindenki, s ők ketten ehelyett, meg nem értett vallomásokon vitáznak, holott másképp is lehetne. Értelemszerűen Lyes kevés önbizalommal rendelkezik a nők terén. Sokszor magában sem bízik, hisz miért jött, s lám hová jutott? Testvérére utaló nyomot sem talált, nemhogy magát a lányt. Talán nem is létezik, talán hiábavaló volt az egész. Tenyere alatt érzi a lány arcának melegét, melyet vörösre hevített az iménti kifakadás, aztán az azt követő vallomás. Talán hibázott, talán nem, őszinteségével. De kételyek közt elhagyni a helyet, kételyek közt elmenni úgy, hogy a lány, kiért szíve dobog, zavarodottan itt marad? ~ Nem. Az nem lehet. ~ Szívott magába annyi önteltséget, hogy kivárja a végét, s ahelyett, hogy kabátjáért indulna, inkább Cinn arcán hagyja kezét. A suttogásra nem rezdül, de bensője zakatolása erősödik, s a gyomrában feszítő érzés, még, ha csak pillanatra is, de enyhül, hogy átadja a helyét a kellemes bizsergésnek. ~ Hát van remény. ~ Gondolja magában, de szavakba önteni nem meri, akkor talán elvész a csodás álom, melyet együtt álmodnak ezen az éjszakán, mi csupán egy ütközéssel indult, s érintéssel végződik.*
- A virág? Csupán ott volt, mintha varázslat tette volna oda. *Suttogja ő is.* Sokszor meg kell ragadni a csodát mielőtt elvész a csendben. *Néz a lány szemébe, s halványan, kissé reménykedve mosolyodik el.* Szóval tetszik önnek, kedves Cilanney? *Aprót szélesedik a mosoly, reménytelin és pirospozsgásan, tán a tűz teszi, vagy a hirtelen támadt meleg, mi a szoba minden pontját kitölti. Megfordul vele a világ, akárha a sarkukon pörögnének, de az idő ólomlábain megáll, s nem billeg tovább a perc, csak, miképp a forró láva, csendesen megszilárdul. A forgás nem áll meg, s köröttük apró csillagok gyúlnak, legalábbis Lyes képzeletében, a tündöklő indigóba fúrt szemei előtt, mikor az apró kéz gallérjába markolva indul meg felfelé. A lélegzet van, hogy kihagy, s elfelejti az elf ösztönös szándékát, s a késztetést az újabb levegővételre. Engedelmesen hajol lejjebb, talán még azelőtt néhány pillanattal, hogy nyaka körül érezné a lágy szorítást és a mozdulatot, mely Cinn ajkai felé húzza sajátját, mi már a közeledéskor lágyan aprót nyílik. Csak egyetlen sóhaj mire van még idő, csak egyetlen egy, míg az ajkak összeforrnak, hogy a forgás csak gyorsulni tudjon. A csók lágynak indul, de Lyes, eddig céltalan simító és maga mellett karjai önálló életre kélve fonódnak a lány köré, hogy lágyan megemelve, a csóktól kissé kiszabadulva, megpörgetve nevessen fel.*
- Hát... nem haragszol. *Jelenti ki boldogan, mielőtt újra szemét hunyná a következő fordulóra, mert Lyes nem tágít, karjai puhán tartják zsákmányát, s nem eresztik, tán csak egy újabb csók fejében, mi immár kissé hevesebbre sikerülhet, s a puha ajkakat ostorozza.*
- Nem... ülünk le? *Kérdezi egy gyors levegővétel után, mellkasa zakatol, miképp a szíve is. Csak arcáról nem tudja eltüntetni a mosolyt, mi már boldog és megkönnyebbült.* Van mit... van mit megbeszélni...
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-19 21:50:15
Üzenet elküldve: 2019-01-19 21:50:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kandalló fénye//
*Teljesen belepörgeti magát a kandalló előtti hajthatatlan önvádba. Addig mondja, míg Lyessal elé nem lép. A közelség, és az arcára simító ujjak akasztják meg. Felpillant a mohaszín szemekbe, ahogy ajkaira forrasztja az érintés a szavakat, de ahogy elhangzik a magyarázat, szemei mintha még nagyobbnak tűnnének a felismeréstől. Hát erre nemigen tud mit mondani. Ritka alkalom, hogy nem jut szóhoz, de inkább lesüti a szemeit, és kicsit fejét is lehajtja. Nem tudna most Lyessal szemeibe nézni, de ahogy folytatja a vallomást, néha a tűzet bámuló elf felé sandít szeme sarkából, s talán éppen egy lopott pillantással találkozik az indigószín szempár.*
- Nem gondoltam. Erre pedig végképp nem *suttogja alig hallhatóan, de az elf fülek így is meghallhatják. Csak egy apró reménysugár, hogy mégis rendbe jöhet minden.*
~Érez? Hogy? Nem. Nem érezhet.~
- Nem tudom, miért kaptam *cincogja.* El… elragadott az almabor. Nekem is jól esett, és a virág is gyönyörű volt. A liliom az egyik kedvenc virágom. Nem is tudom, honnan szerezted. *Mosolyodik el halványan a vörös fürtök alatt.* De azt még jobban nem tudom, hogy honnan szeded, hogy nem tetszik?
*Amikor végül rá pillant az elf, mint ha utoljára nézné. Úgy érzi magát, mint akit mélyen emlékezetbe akarnak vésni. A legkedvesebb nagybátyja éppen így nézett rá, mikor Erdőmély titkát indult el felkutatni. Ritka vakmerő egy gnóm volt. Nem tért soha többet haza. Mintha érezte volna, hogy így lesz, kezei közé fogva Cilanney arcát, csak nézte, nézte. Szomorúan elmosolyodott, majd homlokára csókot lehelt, és megindult a rengetegbe.
Nem akar elbúcsúzni az elftől. Hasonlóan örökre pedig végképp nem. A gondolat szokatlanul karistolja a mellkasát. Sosem foglalkozott az érzelmeivel, ám talán nem is nagyon volt mivel. Most azonban a szőke elf távozásának gondolatára mozdul a keze. A fehér ingre siklanak ujjai, fel a mellkasán lassan a gallérig, hogy annál fogva húzza közel magához, s ha Lyessal engedi, a törékeny gnóm lány életében először esze helyett, szívét követi. Pillantása az elfére siklik, ahogy ujjai is a gallér egyik csücskét elengedve fonódnak a nyaka köré, nem hagyva kibúvót a csók elől, ami mintha az első volna. Puha, kissé talán incselkedő, vagy bizonytalan, de kétségtelenül válaszára vár.*
*Teljesen belepörgeti magát a kandalló előtti hajthatatlan önvádba. Addig mondja, míg Lyessal elé nem lép. A közelség, és az arcára simító ujjak akasztják meg. Felpillant a mohaszín szemekbe, ahogy ajkaira forrasztja az érintés a szavakat, de ahogy elhangzik a magyarázat, szemei mintha még nagyobbnak tűnnének a felismeréstől. Hát erre nemigen tud mit mondani. Ritka alkalom, hogy nem jut szóhoz, de inkább lesüti a szemeit, és kicsit fejét is lehajtja. Nem tudna most Lyessal szemeibe nézni, de ahogy folytatja a vallomást, néha a tűzet bámuló elf felé sandít szeme sarkából, s talán éppen egy lopott pillantással találkozik az indigószín szempár.*
- Nem gondoltam. Erre pedig végképp nem *suttogja alig hallhatóan, de az elf fülek így is meghallhatják. Csak egy apró reménysugár, hogy mégis rendbe jöhet minden.*
~Érez? Hogy? Nem. Nem érezhet.~
- Nem tudom, miért kaptam *cincogja.* El… elragadott az almabor. Nekem is jól esett, és a virág is gyönyörű volt. A liliom az egyik kedvenc virágom. Nem is tudom, honnan szerezted. *Mosolyodik el halványan a vörös fürtök alatt.* De azt még jobban nem tudom, hogy honnan szeded, hogy nem tetszik?
*Amikor végül rá pillant az elf, mint ha utoljára nézné. Úgy érzi magát, mint akit mélyen emlékezetbe akarnak vésni. A legkedvesebb nagybátyja éppen így nézett rá, mikor Erdőmély titkát indult el felkutatni. Ritka vakmerő egy gnóm volt. Nem tért soha többet haza. Mintha érezte volna, hogy így lesz, kezei közé fogva Cilanney arcát, csak nézte, nézte. Szomorúan elmosolyodott, majd homlokára csókot lehelt, és megindult a rengetegbe.
Nem akar elbúcsúzni az elftől. Hasonlóan örökre pedig végképp nem. A gondolat szokatlanul karistolja a mellkasát. Sosem foglalkozott az érzelmeivel, ám talán nem is nagyon volt mivel. Most azonban a szőke elf távozásának gondolatára mozdul a keze. A fehér ingre siklanak ujjai, fel a mellkasán lassan a gallérig, hogy annál fogva húzza közel magához, s ha Lyessal engedi, a törékeny gnóm lány életében először esze helyett, szívét követi. Pillantása az elfére siklik, ahogy ujjai is a gallér egyik csücskét elengedve fonódnak a nyaka köré, nem hagyva kibúvót a csók elől, ami mintha az első volna. Puha, kissé talán incselkedő, vagy bizonytalan, de kétségtelenül válaszára vár.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-19 19:01:38
Üzenet elküldve: 2019-01-19 19:01:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*Nem tudja, hogy a város melyik épülete, vagy épületei lehettek itt, de most nem látni mást csak romokat.
~Jó nagy földrengés lehetett itt.~
Mikor közelebb érnek egy furcsa fehér színű hídhoz, mást is észrevesz, egy nagy szakadékot.*
-Jó mély.*Nem megy túl közel, csak annyira, hogy jól lássa a szakadék egy részét, de gyorsan vissza is jön a széléről. Nem akar leesni. Rajtuk kívül nem lát itt senkit, pedig Abogr állítása szerint valaki várja őket. Hát amíg nem jön senki addig leül a földre, jó messze a szakadék szélétől, és elkezdi élezni a fegyvereit, hogy jó élesek legyenek ha szüksége lesz rájuk.*
*Nem tudja, hogy a város melyik épülete, vagy épületei lehettek itt, de most nem látni mást csak romokat.
~Jó nagy földrengés lehetett itt.~
Mikor közelebb érnek egy furcsa fehér színű hídhoz, mást is észrevesz, egy nagy szakadékot.*
-Jó mély.*Nem megy túl közel, csak annyira, hogy jól lássa a szakadék egy részét, de gyorsan vissza is jön a széléről. Nem akar leesni. Rajtuk kívül nem lát itt senkit, pedig Abogr állítása szerint valaki várja őket. Hát amíg nem jön senki addig leül a földre, jó messze a szakadék szélétől, és elkezdi élezni a fegyvereit, hogy jó élesek legyenek ha szüksége lesz rájuk.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-19 08:22:38
Üzenet elküldve: 2019-01-19 08:22:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Nehéz lehet esetében megkülönböztetni a morózus hallgatást a döbbent csendtől, hiszen ugyanúgy szótlan. Tán szemöldöke és arcvonásai jeleznek némi keménységet feszültsége jeleként.*
- Jó, hogy nem voltunk itt...
*Motyogja az orra alatt, aztán elfordul a szakadéktól. Ő nem ül le, tekintete a környéket pásztázza, Nem tűnik túl biztonságosnak errefelé, és őt is érdekli, vajon kivel kell találkozniuk. Ha sokáig nem jönne senki, talán utánanéz. Addig is szívesebben mutatja magát tettrekésznek. Amennyire tud, azért laza tartást vesz fel, a mászás kimerítőnek ígérkezik.*
*Nehéz lehet esetében megkülönböztetni a morózus hallgatást a döbbent csendtől, hiszen ugyanúgy szótlan. Tán szemöldöke és arcvonásai jeleznek némi keménységet feszültsége jeleként.*
- Jó, hogy nem voltunk itt...
*Motyogja az orra alatt, aztán elfordul a szakadéktól. Ő nem ül le, tekintete a környéket pásztázza, Nem tűnik túl biztonságosnak errefelé, és őt is érdekli, vajon kivel kell találkozniuk. Ha sokáig nem jönne senki, talán utánanéz. Addig is szívesebben mutatja magát tettrekésznek. Amennyire tud, azért laza tartást vesz fel, a mászás kimerítőnek ígérkezik.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-18 12:53:34
Üzenet elküldve: 2019-01-18 12:53:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség kezdete//
*Lorthon várja, hogy legyen valami, de csalódnia kell. Feljut ő is. Az arcán nem látszik semmi, de csalódott. Rlilla öröme se javít ezen. Ennek ellenére teszi a dolgát és segít a főnöknek is időben feljutnia, hogy lássák a közeledő hang forrását...egy szekeret. Színes, gyors, de nem őket keresi és a riadalmuk vagy Lorthon esetében az izgalmuk felesleges volt. A néma el is dönti, azt amit eddig is biztosra tudott. Mégpedig, hogy este megint leissza magát mint egy kutya. A rögtönzött kötelükhöz megy és igyekszik a csomókat kibontani, hogy az övek visszakerüljenek a gazdáiknak. Bár nem valószínű, hogy a lányokat zavarná ha lecsúszna róluk a gatya. Mindenesetre jobb így. Ha sikerül ismét felveszi az övét és hallgatja a gnómot. A mélységire néz és a kezét sokatmondón a kardja markolatára teszi. Ez jó lehetőség lenne arra, hogy az idegesítő kis mitugrászt kinyírják. A némát nem érdeklik az olyan apróságok mint információk vagy hasonlók sárvárosról vagy emberevő óriásokról.*
*Lorthon várja, hogy legyen valami, de csalódnia kell. Feljut ő is. Az arcán nem látszik semmi, de csalódott. Rlilla öröme se javít ezen. Ennek ellenére teszi a dolgát és segít a főnöknek is időben feljutnia, hogy lássák a közeledő hang forrását...egy szekeret. Színes, gyors, de nem őket keresi és a riadalmuk vagy Lorthon esetében az izgalmuk felesleges volt. A néma el is dönti, azt amit eddig is biztosra tudott. Mégpedig, hogy este megint leissza magát mint egy kutya. A rögtönzött kötelükhöz megy és igyekszik a csomókat kibontani, hogy az övek visszakerüljenek a gazdáiknak. Bár nem valószínű, hogy a lányokat zavarná ha lecsúszna róluk a gatya. Mindenesetre jobb így. Ha sikerül ismét felveszi az övét és hallgatja a gnómot. A mélységire néz és a kezét sokatmondón a kardja markolatára teszi. Ez jó lehetőség lenne arra, hogy az idegesítő kis mitugrászt kinyírják. A némát nem érdeklik az olyan apróságok mint információk vagy hasonlók sárvárosról vagy emberevő óriásokról.*
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-18 12:30:08
Üzenet elküldve: 2019-01-18 12:30:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség kezdete//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A csapat sebessége fokozódik, mikor a hang már vészes közelségbe ér. Szinte lábuk alatt érzi az ezer meg ezer óriás dobogásának és zakatolásának hangját. Sorban másznak fel, s Salwarnak még egy kis turpisságra is akad ideje, bár vélhetően csak félszét leplezi ezzel, nem kevés bátorságra vall utoljára lent maradni. Talán a veszte is lesz, ezt nem lehet tudni. A kis gnóm is igyekszik segédkezni fent, de mikor már látja, hogy egyre többen gyűlnek, s nem fér oda, meg igazából apró keze immár felesleges, inkább a háttérbe húzódva, páros lábbal magasra szökellve, sikítozva szurkol.*
- Csináljuk meg! Megcsináljuk! *Hadarja gyorsan, egy kissé még bele is zavarodik, aztán legyintve folytatja. Rlilla vele együtt, szinte szinkronban, s agnóm e közös nevezőre nem átall egy csábos vigyort is küldeni a lány felé, hiába no, a lelkül mintha egybeforrna, úgy igyekszik a lány is.
Morr marad utolsó előttinek, s gúnyáját féltve, óvatosan kapaszkodik fel, mire Salwarra kerül a sor. Az övet éppen megragadja, s tornászná fel magát a többiek segítségével, mikor a hang végül vészes közelségbe ér. Egy pillanatra, mintha megállna az idő. Az épület oldalán, robbanás által esett hasadás elé sötét árnyék vetődik, abban a pillanatban valahogy a tárgyak színezete is sokkal vészjóslóbb és ijesztőbb lesz. Salwar érezheti, hogy kissé csúszik a keze, hiszen a kapkodásban azért kimelegszik a mélységi is, jóllehet ez a mászásban nem akadályozza. Nagyon siet, mint már említettük... jól is teszi, ugyanis az erőteljes és ritmikus hangzavar, akár egy vágtázó ló után húzott szekér hangja immár kézzel fogható távolságba ér. Ha fejét egy pillanatra elfordítja mászás közben, de ha nem is, a többiek bizonyára rémült tekintettel megláthatják mi az, mi ezt a borzasztó lármát okozza. Már csak egy kacsintásnyi idő, s megjelenik, méltóságteljes, néhol torz. Több színben pompázik, s olyan gyors, hogy előle bizonyára képtelenség menekülni. Talán ha eltorlaszolták volna a bejáratot, vagy esetleg kicsit gyorsabbak lettek volna... de ez most nem sikerült sajnos, s Salwar megláthatja, mit talán még soha nem láthatott.
Több ló által húzott vágtázó szekeret, ami, az épület előtt száguld el rémisztő sebességgel. Márpedig a városban mostanában ilyet azért ritkán látni. Na mindegy. Biztos igyekszik valahová. Aztán csend lesz, csak a távolodó patadobogás keltette csattogó dübörgés hallik még egy darabig.
Szóval ott tartottunk, hogy Salwart is biztonságban felsegítik, s a tűz köré ülhetnek.*
- Fű baz'meg, ez izgi volt! *Ujjong a gnóm. Aztán felteszi a kezét.* Amúgy, ti mit is akartok tulajdonképpen a menekülésen kívül? *Egy kicsit vár, aztán ismét közbevág.* Azt elfelejtettem mondani, hogy erre nem valószínű, hogy eljönnek az óriások. *Vonja meg a vállát.* A Sárvárosból messzire sosem húzódnak ki, félnek a polgárőröktől, meg hát visszafelé úgy is megvámolják őket, a szakadékon meg nem bírnak átkelni. *Kedélyesen rágcsál törökülésben egy növénydarabot, tiszta zöld már a foga tőle.* Szóval? Most mi legyen?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A csapat sebessége fokozódik, mikor a hang már vészes közelségbe ér. Szinte lábuk alatt érzi az ezer meg ezer óriás dobogásának és zakatolásának hangját. Sorban másznak fel, s Salwarnak még egy kis turpisságra is akad ideje, bár vélhetően csak félszét leplezi ezzel, nem kevés bátorságra vall utoljára lent maradni. Talán a veszte is lesz, ezt nem lehet tudni. A kis gnóm is igyekszik segédkezni fent, de mikor már látja, hogy egyre többen gyűlnek, s nem fér oda, meg igazából apró keze immár felesleges, inkább a háttérbe húzódva, páros lábbal magasra szökellve, sikítozva szurkol.*
- Csináljuk meg! Megcsináljuk! *Hadarja gyorsan, egy kissé még bele is zavarodik, aztán legyintve folytatja. Rlilla vele együtt, szinte szinkronban, s agnóm e közös nevezőre nem átall egy csábos vigyort is küldeni a lány felé, hiába no, a lelkül mintha egybeforrna, úgy igyekszik a lány is.
Morr marad utolsó előttinek, s gúnyáját féltve, óvatosan kapaszkodik fel, mire Salwarra kerül a sor. Az övet éppen megragadja, s tornászná fel magát a többiek segítségével, mikor a hang végül vészes közelségbe ér. Egy pillanatra, mintha megállna az idő. Az épület oldalán, robbanás által esett hasadás elé sötét árnyék vetődik, abban a pillanatban valahogy a tárgyak színezete is sokkal vészjóslóbb és ijesztőbb lesz. Salwar érezheti, hogy kissé csúszik a keze, hiszen a kapkodásban azért kimelegszik a mélységi is, jóllehet ez a mászásban nem akadályozza. Nagyon siet, mint már említettük... jól is teszi, ugyanis az erőteljes és ritmikus hangzavar, akár egy vágtázó ló után húzott szekér hangja immár kézzel fogható távolságba ér. Ha fejét egy pillanatra elfordítja mászás közben, de ha nem is, a többiek bizonyára rémült tekintettel megláthatják mi az, mi ezt a borzasztó lármát okozza. Már csak egy kacsintásnyi idő, s megjelenik, méltóságteljes, néhol torz. Több színben pompázik, s olyan gyors, hogy előle bizonyára képtelenség menekülni. Talán ha eltorlaszolták volna a bejáratot, vagy esetleg kicsit gyorsabbak lettek volna... de ez most nem sikerült sajnos, s Salwar megláthatja, mit talán még soha nem láthatott.
Több ló által húzott vágtázó szekeret, ami, az épület előtt száguld el rémisztő sebességgel. Márpedig a városban mostanában ilyet azért ritkán látni. Na mindegy. Biztos igyekszik valahová. Aztán csend lesz, csak a távolodó patadobogás keltette csattogó dübörgés hallik még egy darabig.
Szóval ott tartottunk, hogy Salwart is biztonságban felsegítik, s a tűz köré ülhetnek.*
- Fű baz'meg, ez izgi volt! *Ujjong a gnóm. Aztán felteszi a kezét.* Amúgy, ti mit is akartok tulajdonképpen a menekülésen kívül? *Egy kicsit vár, aztán ismét közbevág.* Azt elfelejtettem mondani, hogy erre nem valószínű, hogy eljönnek az óriások. *Vonja meg a vállát.* A Sárvárosból messzire sosem húzódnak ki, félnek a polgárőröktől, meg hát visszafelé úgy is megvámolják őket, a szakadékon meg nem bírnak átkelni. *Kedélyesen rágcsál törökülésben egy növénydarabot, tiszta zöld már a foga tőle.* Szóval? Most mi legyen?
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-17 21:03:59
Üzenet elküldve: 2019-01-17 21:03:59
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy egyenlőség napja//
// Az önkéntes hangadó //
* A lépcsőház rendkívül gyanús, ám úgy tűnik mégsem tartogat számára meglepetéseket. Vagy legalábbis nem olyan formában, ahogyan azt elképzelte. Mindenesetre az utolsó lépcsőfokig nem nyugszik meg egészen, elvégre mégiscsak ellenséges területen van, ami azt jelenti, hogy óvatosnak kell lennie. Itt még a falnak is füle lehet. Na, meg szája is, ha így eltűnt egy egész hadsereg. Persze az sem kizárt, hogy az egészet csak képzelte, de ha így is van, arra bizonyára nem fog magától rájönni. Habár az épület és a lázadók eltűnése meglehetősen szürreális, Parden mondhatni hozzászokott már a hasonlókhoz. Ellenben a hegedűszó az eltűnéseknél is ritkábban tapasztalat dolog, így ijedten kapja fejét a hang irányába. Ha ez nem lenne elég, még a nevét is mondják, ami nem sok jót jelenthet. Azonban Parden összeszedi bátorságát és vasvilláját előre szegezve beszökken az ajtón, ahol egyből az ellenséget keresve kezd el hadonászni. *
– Ki vagy?! Mit akarsz tőlünk?!
// Az önkéntes hangadó //
* A lépcsőház rendkívül gyanús, ám úgy tűnik mégsem tartogat számára meglepetéseket. Vagy legalábbis nem olyan formában, ahogyan azt elképzelte. Mindenesetre az utolsó lépcsőfokig nem nyugszik meg egészen, elvégre mégiscsak ellenséges területen van, ami azt jelenti, hogy óvatosnak kell lennie. Itt még a falnak is füle lehet. Na, meg szája is, ha így eltűnt egy egész hadsereg. Persze az sem kizárt, hogy az egészet csak képzelte, de ha így is van, arra bizonyára nem fog magától rájönni. Habár az épület és a lázadók eltűnése meglehetősen szürreális, Parden mondhatni hozzászokott már a hasonlókhoz. Ellenben a hegedűszó az eltűnéseknél is ritkábban tapasztalat dolog, így ijedten kapja fejét a hang irányába. Ha ez nem lenne elég, még a nevét is mondják, ami nem sok jót jelenthet. Azonban Parden összeszedi bátorságát és vasvilláját előre szegezve beszökken az ajtón, ahol egyből az ellenséget keresve kezd el hadonászni. *
– Ki vagy?! Mit akarsz tőlünk?!
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:00:20
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:00:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*A gazdagnegyedbe, illetve az egykorvolt gazdagnegyedbe érve letaglózza a pusztítás, amit lát. Nem mondható el, hogy szívéhez nőtt a környék és járt itt a lázadás után is könyveket keresve, de az a pusztítás, amit a robbanás végzett teljesen letaglózza. Bele is sápad a dologba és már érti, miért rendült meg Abogr a nagymonológja alatt. Tudta ő, persze hogy tudta, hogy milyen messze van innen a mágustorony és az is megremegett a tó felett, de akkor sem számított ekkora rombolásra. Ahogy a kis csapat lassan óvakodik a szakadék irányába befelé a városrészbe, már ha lehet annak nevezni a romhalmazt, úgy nő benne a feszültség, hogy valahogy irracionális módon akkor szállja meg a nyugalom, mikor meglátja a szakadékot. Valahogy egy pár méter keskeny résre, hasadékra számított és most egy feneketlen kiszáradt tómedret lát. A többiekre néz, hogy felmérje, őket mennyire érintette mélyen a látvány. Mivel Abogr találkát említett, és ők nem tudják kit is kellene keresniük az a logikus, hogy majd az találja meg őket és nem fordítva. Lerakja zsákját, és ráül, gondosan ügyelve rá, hogy hátát véletlenül se fordítsa a meredély felé. A rosszarcú romvárosiak tőreit sem szívesen hordozná a lapockái alatt, de még mindig szívesebben fogadja azokat, mint az idős mágus által leírt karmos-fogas szőrmókok simogatását és csókjait. Meg persze bármi másét, ami onnan jön, ahol ezek az állítólag többé-kevésbé intelligens lények bandákban érzik magukat biztonságban. Mondjuk visszagondolva azt senki nem mondta, hogy értelmesek, de ha gyülekeznek és támadásra készülnek, akkor egy mezei farkasfalka tagjainál biztosan okosabbak. Most, hogy itt van, néhány dolgot azért még beszerezne a piacról, így ha sokáig nem történik semmi, praktikusan felajánlva a séta vagy a rendelésleadás lehetőségét a többieknek ellép a szomszéd negyedbe a dolgokért.*
*A gazdagnegyedbe, illetve az egykorvolt gazdagnegyedbe érve letaglózza a pusztítás, amit lát. Nem mondható el, hogy szívéhez nőtt a környék és járt itt a lázadás után is könyveket keresve, de az a pusztítás, amit a robbanás végzett teljesen letaglózza. Bele is sápad a dologba és már érti, miért rendült meg Abogr a nagymonológja alatt. Tudta ő, persze hogy tudta, hogy milyen messze van innen a mágustorony és az is megremegett a tó felett, de akkor sem számított ekkora rombolásra. Ahogy a kis csapat lassan óvakodik a szakadék irányába befelé a városrészbe, már ha lehet annak nevezni a romhalmazt, úgy nő benne a feszültség, hogy valahogy irracionális módon akkor szállja meg a nyugalom, mikor meglátja a szakadékot. Valahogy egy pár méter keskeny résre, hasadékra számított és most egy feneketlen kiszáradt tómedret lát. A többiekre néz, hogy felmérje, őket mennyire érintette mélyen a látvány. Mivel Abogr találkát említett, és ők nem tudják kit is kellene keresniük az a logikus, hogy majd az találja meg őket és nem fordítva. Lerakja zsákját, és ráül, gondosan ügyelve rá, hogy hátát véletlenül se fordítsa a meredély felé. A rosszarcú romvárosiak tőreit sem szívesen hordozná a lapockái alatt, de még mindig szívesebben fogadja azokat, mint az idős mágus által leírt karmos-fogas szőrmókok simogatását és csókjait. Meg persze bármi másét, ami onnan jön, ahol ezek az állítólag többé-kevésbé intelligens lények bandákban érzik magukat biztonságban. Mondjuk visszagondolva azt senki nem mondta, hogy értelmesek, de ha gyülekeznek és támadásra készülnek, akkor egy mezei farkasfalka tagjainál biztosan okosabbak. Most, hogy itt van, néhány dolgot azért még beszerezne a piacról, így ha sokáig nem történik semmi, praktikusan felajánlva a séta vagy a rendelésleadás lehetőségét a többieknek ellép a szomszéd negyedbe a dolgokért.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2019-01-16 23:28:56
Üzenet elküldve: 2019-01-16 23:28:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A sötétség kezdete//
* Hamar felmászik, mert tolják is, meg húzzák is, meg ő se rossz mászó, szóval minden egybevág. Amint felér és két lábbal áll a padlón ezt meg is ünnepeli egy öröm ugrálással, ahol az ikrek is boldogan pattognak. Aztán lehajol, hogy segítsen Zarának is, majd Mornak és mindenki másnak, aki még időben fel tud mászni. Ha már nem fér oda, akkor csak ugrándozva biztatja a többieket, hogy legyenek elég erősek és húzzanak meg húzzanak. Csivitelő hangját nyilván nem tudva kontrollálni, de ha rászólnak, akkor bizonyára kicsit elpirulva, zavartan kuncogva halkabbra fogja, vagy csak némán tátog, akárhogy is a szeplősképű vöröske aztán nem hagyja abba a szurkolást, s aki fel ér azt mindenféle esetben egyenként jól magához szorítja és megölelgeti, mert nagyon örül neki. (Kezdve Zarával) *
* Hamar felmászik, mert tolják is, meg húzzák is, meg ő se rossz mászó, szóval minden egybevág. Amint felér és két lábbal áll a padlón ezt meg is ünnepeli egy öröm ugrálással, ahol az ikrek is boldogan pattognak. Aztán lehajol, hogy segítsen Zarának is, majd Mornak és mindenki másnak, aki még időben fel tud mászni. Ha már nem fér oda, akkor csak ugrándozva biztatja a többieket, hogy legyenek elég erősek és húzzanak meg húzzanak. Csivitelő hangját nyilván nem tudva kontrollálni, de ha rászólnak, akkor bizonyára kicsit elpirulva, zavartan kuncogva halkabbra fogja, vagy csak némán tátog, akárhogy is a szeplősképű vöröske aztán nem hagyja abba a szurkolást, s aki fel ér azt mindenféle esetben egyenként jól magához szorítja és megölelgeti, mert nagyon örül neki. (Kezdve Zarával) *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131