Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:58:12
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:58:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*A tiszta rongyok említésére kicsit elkedvtelenedik a két lurkó, de végül csak biccentenek Nimeril kérdésére.*
-Rendben orvof!
*Biccent a csúzlis kicsit maga is megenyhülve az alku hallatán, aztán csak hagyják hadd menjen el. Nem koppan golyó, nem történik semmi, csak a két gyerek húzódik vissza a házba, hogy pontosan mit csinálnak, azt az elinduló Nimeril már nem láthatja. Az adrenalin kifuttával szeme alja kicsit lüktetni kezd, és a zsibbadást eddigre az egyre hevenyebb bedagadás váltja fel.*
-Eeyr, vedd őt őrző karjaid közé...
Bizton őrizd szemét, lelke fényét!
*Énekelnek tovább az ablakban, egyre lassabban, s kevéssé hangosan, mint az elején, úgy tűnik hamarosan vége lesz a könnyes zenés búcsúnak az ablak túloldalán, ahogy elsétál alatta.*
*A tiszta rongyok említésére kicsit elkedvtelenedik a két lurkó, de végül csak biccentenek Nimeril kérdésére.*
-Rendben orvof!
*Biccent a csúzlis kicsit maga is megenyhülve az alku hallatán, aztán csak hagyják hadd menjen el. Nem koppan golyó, nem történik semmi, csak a két gyerek húzódik vissza a házba, hogy pontosan mit csinálnak, azt az elinduló Nimeril már nem láthatja. Az adrenalin kifuttával szeme alja kicsit lüktetni kezd, és a zsibbadást eddigre az egyre hevenyebb bedagadás váltja fel.*
-Eeyr, vedd őt őrző karjaid közé...
Bizton őrizd szemét, lelke fényét!
*Énekelnek tovább az ablakban, egyre lassabban, s kevéssé hangosan, mint az elején, úgy tűnik hamarosan vége lesz a könnyes zenés búcsúnak az ablak túloldalán, ahogy elsétál alatta.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:51:01
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:51:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
*Segíteni? A helyzetén? Mégis milyen helyzetre gondolhat a másik, és minek kéne neki segítség? Sanda gyanúja támad, miszerint ez egy fenyegetésféle kezdeménye akart lenni. Ettől pedig mosolya apadni látszik, ezzel ellentétben bal szemöldökének íve igencsak felszalad.*
- Már ne is haragudjon!
*Hangja fesztelenből vészjóslóan higgadtra változik. Mármint annak vészjósló, ki ismeri, s tudja, ez igazán nem jellemző rá. Kezeit csípőjére teszi, s ahogy a másik felé lép, ő is hasonlóan cselekszik. Csak ne érezze magát annyira nyeregben a férfi. Na meg ne is higgye, hogy menekülni készül.*
- Mégis milyen alapon gyanúsítgat, rágalmaz és kérdőjelez meg fényes nappal a romok között sétáló nőszemélyeket? Ez valami rossz tréfa?
*~Tréfának mondjuk elég erős...~ Fejezi be már csak magában gondolatmenetét.
Igazán nem tudja hová tenni ezt a lerohanást. Ami azt illeti, több elmélete is támad hirtelen. Elképzelhető, hogy paranoiás, vagy téveszmés a páncélos, esetleg valamilyen alkoholos tinktúra, vagy bódító szer hatása alatt áll. Mondjuk akkor abból ő is kérne, ilyen badarságokat régen volt már szerencséje átélni.*
//Nyílt//
*Segíteni? A helyzetén? Mégis milyen helyzetre gondolhat a másik, és minek kéne neki segítség? Sanda gyanúja támad, miszerint ez egy fenyegetésféle kezdeménye akart lenni. Ettől pedig mosolya apadni látszik, ezzel ellentétben bal szemöldökének íve igencsak felszalad.*
- Már ne is haragudjon!
*Hangja fesztelenből vészjóslóan higgadtra változik. Mármint annak vészjósló, ki ismeri, s tudja, ez igazán nem jellemző rá. Kezeit csípőjére teszi, s ahogy a másik felé lép, ő is hasonlóan cselekszik. Csak ne érezze magát annyira nyeregben a férfi. Na meg ne is higgye, hogy menekülni készül.*
- Mégis milyen alapon gyanúsítgat, rágalmaz és kérdőjelez meg fényes nappal a romok között sétáló nőszemélyeket? Ez valami rossz tréfa?
*~Tréfának mondjuk elég erős...~ Fejezi be már csak magában gondolatmenetét.
Igazán nem tudja hová tenni ezt a lerohanást. Ami azt illeti, több elmélete is támad hirtelen. Elképzelhető, hogy paranoiás, vagy téveszmés a páncélos, esetleg valamilyen alkoholos tinktúra, vagy bódító szer hatása alatt áll. Mondjuk akkor abból ő is kérne, ilyen badarságokat régen volt már szerencséje átélni.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:01:36
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:01:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
* Yoë továbbra is higgadt, de szigorú tekintettel nézi a nőt, de a szavait hallva rosszallóan csóválja meg a fejét. *
- Nagyon kérem, hogy ne humorizáljunk. Nem fog segíteni a helyzetén. * Jegyzi meg, és közelebb lép a másikhoz. *
- Nagyon jól tudja, hogy miért állítottam meg. Ismerje el, hogy ki szeretné rabolni ezeket a szerencsétleneket, akik épphogy túlélték a lázadás utána robbanást, akiknek már így is alig maradt valamijük. Undorító, hogy egyesek még ilyenkor is hasznot akarnak húzni a másik kárára. * Szomorúvá teszi az, amiről beszél, de nem zökken ki, a szigorú és mogorva tekintet megmarad. *
- Ugyan annak a bandának a tagja, akiket már megfékeztem a piacon? Vagy többen is vannak? Tényeket akarok hallani, ha mindent elmond, amit tudni akarok, akkor tovább engedem egy figyelmeztetéssel. Kezdjen beszélni! Hány bűnszervezet van, kik a fő tagjaik, és maga milyen pozíciót foglal el ezekben? * Teszi fel a kérdéseit, de megint csak nincs nála papíros, amire a válaszokat felírhatná. Csak remélni tudja, hogy mindent meg tud jegyezni. *
//Nyílt//
* Yoë továbbra is higgadt, de szigorú tekintettel nézi a nőt, de a szavait hallva rosszallóan csóválja meg a fejét. *
- Nagyon kérem, hogy ne humorizáljunk. Nem fog segíteni a helyzetén. * Jegyzi meg, és közelebb lép a másikhoz. *
- Nagyon jól tudja, hogy miért állítottam meg. Ismerje el, hogy ki szeretné rabolni ezeket a szerencsétleneket, akik épphogy túlélték a lázadás utána robbanást, akiknek már így is alig maradt valamijük. Undorító, hogy egyesek még ilyenkor is hasznot akarnak húzni a másik kárára. * Szomorúvá teszi az, amiről beszél, de nem zökken ki, a szigorú és mogorva tekintet megmarad. *
- Ugyan annak a bandának a tagja, akiket már megfékeztem a piacon? Vagy többen is vannak? Tényeket akarok hallani, ha mindent elmond, amit tudni akarok, akkor tovább engedem egy figyelmeztetéssel. Kezdjen beszélni! Hány bűnszervezet van, kik a fő tagjaik, és maga milyen pozíciót foglal el ezekben? * Teszi fel a kérdéseit, de megint csak nincs nála papíros, amire a válaszokat felírhatná. Csak remélni tudja, hogy mindent meg tud jegyezni. *
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:47:56
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:47:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
*Alig néhány perce ácsorog egy ismerősnek vélt romhalmaz előtt, észre sem véve igazán, hogy lábai megálltak a mozgásban. Azt meg pláne nem, hogy egy ideje társaságául szegődött egy meglehetősen felpáncélozott alak. Már persze, ha társaságnak lehet nevezni a módszeres követést és megfigyelést, minek szerencséje akadt részesévé válni.
Egy gyermekien butácska rigmus zökkenti ki néma bámészkodásából, ami viszont hangzásából idősebb gazdára ad okot következtetni. Hogy bizonyosságot is nyerjen sejtése, emlékektől zilált ábrázatát egy sietős sóhaj kíséretében, elfogadható mértékben nyugodttá és kimértté rendezi, s csak azután fordul megszólítója felé. Kezdésnek tetőtől talpig végigméri a férfit, s csak ezután szólal.*
- Hasonlóakat!
*Feleli higgadtan, mely állapotát a véleménye szerint igencsak véleményes megkérdőjelezést követően is fenntartja.*
- Nos, azt nem tudom, hogy ön miben sántikál. A rossz pedig egy elég tág fogalom, mi eképpen meglehetősen nézőpont kérdése.
*Elképzelhető, hogy nem a legjobb alkalom filozofálgatni, ám nem bírja megállni, ezúttal sem, hogy incselkedő énje ne kerüljön előtérbe. Ehhez társulva ajkán halvány mosoly kezd kibontakozni. Indokolja a görbület megjelenését a feltételezés is, miszerint a férfi tolvajnak nézte. Ilyen még igazán nem fordult elő vele sosem, gyorsan végig is futtatja kékjeit magán, hátha nem azt öltötte magára reggel, amit elképzelt. Hiba azonban, ahogy erről meggyőződik, nem került a gépezetbe. Igazán nem érti, hogy a sötétzöld, bársony, hosszú ujjú, mélyen dekoltált, alakját követő felsőrész, barna, puhított bőr nadrág és térdéig érő, sarkában mérsékelten magas bőrcsizmája miként láttathatja őt alvilági népségnek.*
//Nyílt//
*Alig néhány perce ácsorog egy ismerősnek vélt romhalmaz előtt, észre sem véve igazán, hogy lábai megálltak a mozgásban. Azt meg pláne nem, hogy egy ideje társaságául szegődött egy meglehetősen felpáncélozott alak. Már persze, ha társaságnak lehet nevezni a módszeres követést és megfigyelést, minek szerencséje akadt részesévé válni.
Egy gyermekien butácska rigmus zökkenti ki néma bámészkodásából, ami viszont hangzásából idősebb gazdára ad okot következtetni. Hogy bizonyosságot is nyerjen sejtése, emlékektől zilált ábrázatát egy sietős sóhaj kíséretében, elfogadható mértékben nyugodttá és kimértté rendezi, s csak azután fordul megszólítója felé. Kezdésnek tetőtől talpig végigméri a férfit, s csak ezután szólal.*
- Hasonlóakat!
*Feleli higgadtan, mely állapotát a véleménye szerint igencsak véleményes megkérdőjelezést követően is fenntartja.*
- Nos, azt nem tudom, hogy ön miben sántikál. A rossz pedig egy elég tág fogalom, mi eképpen meglehetősen nézőpont kérdése.
*Elképzelhető, hogy nem a legjobb alkalom filozofálgatni, ám nem bírja megállni, ezúttal sem, hogy incselkedő énje ne kerüljön előtérbe. Ehhez társulva ajkán halvány mosoly kezd kibontakozni. Indokolja a görbület megjelenését a feltételezés is, miszerint a férfi tolvajnak nézte. Ilyen még igazán nem fordult elő vele sosem, gyorsan végig is futtatja kékjeit magán, hátha nem azt öltötte magára reggel, amit elképzelt. Hiba azonban, ahogy erről meggyőződik, nem került a gépezetbe. Igazán nem érti, hogy a sötétzöld, bársony, hosszú ujjú, mélyen dekoltált, alakját követő felsőrész, barna, puhított bőr nadrág és térdéig érő, sarkában mérsékelten magas bőrcsizmája miként láttathatja őt alvilági népségnek.*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:16:58
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:16:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
* Romváros utcái, a bűn és a fertő melegágya, ha nem számoljuk Sárvárost. Rändoer mégse fél betenni ide a lábát. Határozott léptekkel sétál, és éber tekintetével keresi a bűnt, amit megfékezhet. Ki is szúr egy felettébb gyanús alakot, aki úgy sétál, és néz be minden házba, mintha csak azt mérné fel, hogy hol van még valami, ami mozdítható. Megigazítja a tollforgót a sisakján, és kihúzott testtartással, határozott léptekkel közelíti meg a célszemélyt. *
- Erőt egészséget, szeressük a V őrséget! * Közelíti meg az elkövetőt, jobb híján egyedül. Pedig egy ilyen veszélyes környéken jobb erősítéssel járni. *
- Szeretném megkérdezni, hogy mi járatban erre felé? Nincsen semmi látnivaló, ne tessék nézelődni. * Szól rá bárkire, aki megállna, hogy az intézkedést akadályozza. Megáll Winyra Jote előtt, és szúrós szemmel néz rá. *
- Őszintén remélem, hogy nem valami rosszban sántikálunk. Tolvajok járnak errefelé, azt mondják. Remélem, hogy nem most fogtam el magamnak egyet, hüm? * Kérdezi kimérten, és csípőre teszi a kezét. *
//Nyílt//
* Romváros utcái, a bűn és a fertő melegágya, ha nem számoljuk Sárvárost. Rändoer mégse fél betenni ide a lábát. Határozott léptekkel sétál, és éber tekintetével keresi a bűnt, amit megfékezhet. Ki is szúr egy felettébb gyanús alakot, aki úgy sétál, és néz be minden házba, mintha csak azt mérné fel, hogy hol van még valami, ami mozdítható. Megigazítja a tollforgót a sisakján, és kihúzott testtartással, határozott léptekkel közelíti meg a célszemélyt. *
- Erőt egészséget, szeressük a V őrséget! * Közelíti meg az elkövetőt, jobb híján egyedül. Pedig egy ilyen veszélyes környéken jobb erősítéssel járni. *
- Szeretném megkérdezni, hogy mi járatban erre felé? Nincsen semmi látnivaló, ne tessék nézelődni. * Szól rá bárkire, aki megállna, hogy az intézkedést akadályozza. Megáll Winyra Jote előtt, és szúrós szemmel néz rá. *
- Őszintén remélem, hogy nem valami rosszban sántikálunk. Tolvajok járnak errefelé, azt mondják. Remélem, hogy nem most fogtam el magamnak egyet, hüm? * Kérdezi kimérten, és csípőre teszi a kezét. *
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:08:13
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:08:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Még egy kis nosztalgia//
//Nyílt//
*Gazdagnegyed. Ő így ismeri ezt a környéket, nézzen az ki jelenleg bárhogyan is. Talán korai idősödésének rögeszméi kezdenek megmutatkozni ily módon, mégsem képes romvárosként hivatkozni az egykor úgy szeretett környékre. A bárhogy kinézés viszont egészen szörnyű képet fest, legalábbis ahhoz képest, ahogyan itt hagyta, annak idején.
Lassan lépdel el a megmaradt kúriák mellett, nosztalgikus mosollyal arcán. Régen nem igazán kedvelte ezeket, sem a bennük lakókat, túlságosan puccos és pökhendi népek az ízlésének. Persze tejelni tejeltek, ez nem kérdés. Most mégis jól esik látnia, van, ami megmaradt az emlékei szerint. Nem is sieti hát el a tovább haladást, tempója egészen komótosnak mondható, akár egy templomban sétáló szentfazék, ki minden egyes rózsaablak fényében megsütteti hitét.
Lassan keveredik hát a negyed kevésbé pompázó szegletébe, ahol saját háza is állt valaha. Keserű mosollyal idézi fel emlékeit, melyek annyi mindent hiányoltatnak vele. Eszébe ötlik a vörös ciklon, kinek felcser segédjévé állt, a kis tündér, kit egy ideig gyámságuk alá vontak ők ketten, s még annyi szívének kedves történés. Furcsa ez neki, nem igazán szokott érzelmeinek ekkora hatása alá kerülni. Talán egy gombóc is fojtogatni kezdi torkát, bár ezt inkább az utcát borító por irritálásának könyveli el magában.
Kíváncsi rá, nagyon, vajon felismeri-e a hajdani Kispotály maradványait, bár annyira élénken él emlékeiben az épület, hogy meggyőződése az igenleges válasz.*
//Nyílt//
*Gazdagnegyed. Ő így ismeri ezt a környéket, nézzen az ki jelenleg bárhogyan is. Talán korai idősödésének rögeszméi kezdenek megmutatkozni ily módon, mégsem képes romvárosként hivatkozni az egykor úgy szeretett környékre. A bárhogy kinézés viszont egészen szörnyű képet fest, legalábbis ahhoz képest, ahogyan itt hagyta, annak idején.
Lassan lépdel el a megmaradt kúriák mellett, nosztalgikus mosollyal arcán. Régen nem igazán kedvelte ezeket, sem a bennük lakókat, túlságosan puccos és pökhendi népek az ízlésének. Persze tejelni tejeltek, ez nem kérdés. Most mégis jól esik látnia, van, ami megmaradt az emlékei szerint. Nem is sieti hát el a tovább haladást, tempója egészen komótosnak mondható, akár egy templomban sétáló szentfazék, ki minden egyes rózsaablak fényében megsütteti hitét.
Lassan keveredik hát a negyed kevésbé pompázó szegletébe, ahol saját háza is állt valaha. Keserű mosollyal idézi fel emlékeit, melyek annyi mindent hiányoltatnak vele. Eszébe ötlik a vörös ciklon, kinek felcser segédjévé állt, a kis tündér, kit egy ideig gyámságuk alá vontak ők ketten, s még annyi szívének kedves történés. Furcsa ez neki, nem igazán szokott érzelmeinek ekkora hatása alá kerülni. Talán egy gombóc is fojtogatni kezdi torkát, bár ezt inkább az utcát borító por irritálásának könyveli el magában.
Kíváncsi rá, nagyon, vajon felismeri-e a hajdani Kispotály maradványait, bár annyira élénken él emlékeiben az épület, hogy meggyőződése az igenleges válasz.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-21 16:27:34
Üzenet elküldve: 2020-04-21 16:27:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
*Alig egy órát időzik a Sárváros kalyibái között, aztán dolga végeztével már indul is vissza a hídhoz, a hídon át pedig a szintén lepusztult Romvárosba. Egyik rosszabb, mint a másik. Első látásra nem lett sem szegényebb, sem gazdagabb a Sárvárosban tett látogatás során, ő viszont érzi, hogy az erszénye könnyebb, a tarisznyája pedig egy kicsikét nehezebb lett. A hídfőt elhagyva a saját háza felé indul. A ház újonnan igen takaros, még őrzi a kertészi munka áldásos hatását. A kerítés mögött ott legel a fekete Frankó, a vándor alá való ló is. Svir biccent az állatnak, aztán benyit a kertkapun. Alig időzik a kertben, hamar eltűnik a házában, hogy ott újfent elővett kedvtelésének hódoljon. Csak nagy sokára kerül újra elő, hogy az evés és a mosakodás után a városba induljon. Számít rá, hogy mint mindig, úgy ma is talál valami érdekeset Artheniorban.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-20 12:25:08
Üzenet elküldve: 2020-04-20 12:25:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Óvatosan lopakodnak a sötétben és közelítik meg az adott házat. A fentiek igyekeznek megtizedelni az ellent, hogy annyival is megkönnyítsék az ő dolgukat. Ez eddig jól is halad míg hirtelen a tűz ki nem alszik. Hogy ez nem jó, azt még Lou is felfogja. A törpék ahogy meg volt beszélve elől lévén támadásba is lendülnek. Jön az izgalmasabb rész. Túl nagy zajt nem terveznek csapni bár talán most már mindegy is. Hogy gond van a kalandor jól látja. Sikerül egyet ártalmatlanná tenni, de két törpe a földön és megy feléjük az ellen. Ez volna az a pillanat mikor jön a támadás. Vagyis ennek kéne lennie a pillanatnak, de úgy tűnik ez a nagypofájú lombzabáló bepánikolt. Tényleg ez volna a magára olyan kurva büszke városőrség?*
-Mi a faszt csináltok basszátok meg?
*Hangzik el a lovagnak a szinte csak fogai közt szűrt káromkodás majd megragadja a lándzsáját és megpróbálja a törpék felé haladó legközelebbi alakba belehajítani. Ezek után kardot ránt és megindul a megsegítésükre. Mit gondolnak ezek mit csinálnak? Ha nem sietünk baj lesz.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Óvatosan lopakodnak a sötétben és közelítik meg az adott házat. A fentiek igyekeznek megtizedelni az ellent, hogy annyival is megkönnyítsék az ő dolgukat. Ez eddig jól is halad míg hirtelen a tűz ki nem alszik. Hogy ez nem jó, azt még Lou is felfogja. A törpék ahogy meg volt beszélve elől lévén támadásba is lendülnek. Jön az izgalmasabb rész. Túl nagy zajt nem terveznek csapni bár talán most már mindegy is. Hogy gond van a kalandor jól látja. Sikerül egyet ártalmatlanná tenni, de két törpe a földön és megy feléjük az ellen. Ez volna az a pillanat mikor jön a támadás. Vagyis ennek kéne lennie a pillanatnak, de úgy tűnik ez a nagypofájú lombzabáló bepánikolt. Tényleg ez volna a magára olyan kurva büszke városőrség?*
-Mi a faszt csináltok basszátok meg?
*Hangzik el a lovagnak a szinte csak fogai közt szűrt káromkodás majd megragadja a lándzsáját és megpróbálja a törpék felé haladó legközelebbi alakba belehajítani. Ezek után kardot ránt és megindul a megsegítésükre. Mit gondolnak ezek mit csinálnak? Ha nem sietünk baj lesz.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-19 18:25:42
Üzenet elküldve: 2020-04-19 18:25:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Jön az alkonyat, nyúlnak az árnyékok, és lassanként elérkezik a mélységiek ideje. A város eddigi szakaszán már égnek a lámpák. A Romváros kezdeténél megállnak, hogy a parancsnok röviden eligazítsa őket. Egyértelmű a feladat. Az úrnőt ki kell szabadítani és eljuttatni a Kaszárnyába, bármi áron. Biccent Denjaar felé, hogy megértette a küldetés lényegét. A további instrukciókat, a vér és halál gondolatával, egyáltalán nem riasztják el. Mindkettőből látott már eleget, ahhoz, hogy kezelni tudja a helyzetet. Megszokni ezeket nem lehet, de jól alkalmazkodni igen. Tudomásul veszi, hogy ki lesz az egység vezetője, ha a parancsnokkal történne valami. Reméli azért, hogy erre nem lesz szükség. Amint tovább haladnak a lámpafények hiánya egyre szembe tűnőbb. Mélységiként előnyben van a többiekkel és ezt igyekszik a javukra fordítani. Halkan, nehéz vértezet nélkül oson a többiekkel, de igyekszik valahol az osztag végén maradni. Íjászként nem az első vonalban fogja lerohanni a fogva tartók búvóhelyét. Előveszi számszeríját a hátáról és egy nyílvesszőt felhúzva előkészíti fegyverét a támadáshoz. Valamiféle hang üti meg a fülüket a távolból. Elindulnak az irányába, amire a parancsnok jelet is ad nekik. Követi az osztagot, éber tekintete és fegyvere készenlétben van. Ha valaki itt támadna rájuk, akkor könnyedén rá tudna lőni a számszeríjjal. *
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Jön az alkonyat, nyúlnak az árnyékok, és lassanként elérkezik a mélységiek ideje. A város eddigi szakaszán már égnek a lámpák. A Romváros kezdeténél megállnak, hogy a parancsnok röviden eligazítsa őket. Egyértelmű a feladat. Az úrnőt ki kell szabadítani és eljuttatni a Kaszárnyába, bármi áron. Biccent Denjaar felé, hogy megértette a küldetés lényegét. A további instrukciókat, a vér és halál gondolatával, egyáltalán nem riasztják el. Mindkettőből látott már eleget, ahhoz, hogy kezelni tudja a helyzetet. Megszokni ezeket nem lehet, de jól alkalmazkodni igen. Tudomásul veszi, hogy ki lesz az egység vezetője, ha a parancsnokkal történne valami. Reméli azért, hogy erre nem lesz szükség. Amint tovább haladnak a lámpafények hiánya egyre szembe tűnőbb. Mélységiként előnyben van a többiekkel és ezt igyekszik a javukra fordítani. Halkan, nehéz vértezet nélkül oson a többiekkel, de igyekszik valahol az osztag végén maradni. Íjászként nem az első vonalban fogja lerohanni a fogva tartók búvóhelyét. Előveszi számszeríját a hátáról és egy nyílvesszőt felhúzva előkészíti fegyverét a támadáshoz. Valamiféle hang üti meg a fülüket a távolból. Elindulnak az irányába, amire a parancsnok jelet is ad nekik. Követi az osztagot, éber tekintete és fegyvere készenlétben van. Ha valaki itt támadna rájuk, akkor könnyedén rá tudna lőni a számszeríjjal. *
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-19 15:02:02
Üzenet elküldve: 2020-04-19 15:02:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Romos emlékek//
- Hátha... *válaszol Ephemia megjegyzésére reménykedő mosollyal, ő a maga részéről egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy a lázadás híre még a legkeményebb szíveket is meglágyítja, és a gazdasági megfontolások helyett inkább rokonainak megtalálásának reményében őrizteti a házat Joran. Akármi is azonban az igazság, azt nem most fogják megtudni, hiszen úgy tűnik, Ephemia nagybátyja nem mostanában fog legközelebb erre látogatni*
- Á, értem. *biccent aprót Tzetze és Tzetzylia felé a válaszukat hallva* Nagyon sokat segítettek. Igazán hálásak vagyunk érte! *teszi hozzá egy apró mosoly kíséretében, mikor már távozni készülnek. Ahogy azonban a főnök két kísérőt rendel ki melléjük, újra nyugtalanság fogja el, jobban örült volna, ha szabadon nézhetnek körbe, de természetesen nem emel panaszt a felügyelők ellen, hiszen nem szeretné, hogy hasonló helyzetben találják magukat, mint mikor megérkeztek ide.*
- Nem, de igazán lenyűgöző lehetett. *feleli ámulva Ephemia kérdésére, miközben már a folyosókat róják, próbálva elképzelni, ahogy valaha festmények egész hada díszítette a falakat* Rólatok is voltak festmények? Vagy a szüleitekről? *érdeklődik tovább, mialatt szépen apránként, szobáról szobára fedezik fel az egész épületet. Az útirányba nem nagyon szól bele, hagyja, hadd vezesse a lány, amerre szeretné, nagyrészt csak néma szemlélője az eseményeknek, hisz nem akarja megzavarni a viszontlátás meghitt, de egyben szomorú pillanatát. Úgy tűnik, erről a törpék is hasonlóképp vélekedhetnek, vagy csak nincs mit mondaniuk a számukra, de ő a maga részéről cseppet sem bánja, hogy csak akkor szólalnak meg, mikor Ephemia kérdezi őket, sőt a lányhoz hasonlóan örült volna, ha bizonyos részletek kimaradnak a beszámolóból. A történet végeztével azonban, mikor Ephemia is levonja a saját következtetéseit, kérdőn pillant rá*
- Gondolod, hogy valaki olyan vitte el, aki tudta, mit keres? *próbálja úgy feltenni a kérdését, hogy kísérőiknek ne legyen egyértelmű, mire is akar kilyukadni, hisz fogalma sincs, meddig terjed hűségük új munkaadójuk iránt, de Ephemia értse, hogy arra igyekszik célozni, a hiányzó papírok esetleg a nagybátyjánál lehetnek. ~De mihez kezdene velük?~ töpreng magában, míg a lány válaszára vár. Hosszas merengésre és ötletelésre azonban egyelőre nincs idő, hisz láthatóan Ephemia se szeretne sokáig itt időzni. A víz ügyében sajnos nem tud segíteni, de ezt szerencsére egyik kísérőjük megoldja helyette, a levél tartalmába pedig, mint bizalmas iratba, nem szeretne betekinteni, így míg a lány papírra veti a gondolatait, ő a helyiség további részeit veszi szemügyre, persze gondosan kerülve azt a helyet, ahol Pocos a dolgát végezte. Csak akkor fordul újra a lány felé, mikor már nem hallja a toll sercegését a papíron*
- Biztos örülni fog, ha megtudja, még életben vagytok! Talán el is látogat hozzátok, miután elolvasta a leveled! *jegyzi meg halvány mosollyal, finoman érdeklődve, Ephemia vajon megírta-e nagybátyjának, hol találja őket, ha viszont szeretné látni őket, vagy inkább ő maga jönne vissza, ha Joran legközelebb a családi kúriába látogat. Ennél jobban azonban nem mer kíváncsiskodni, ha pedig a lány kitérő választ adna, akkor egyáltalán nem erőlteti tovább a témát*
- Rendben, ahogy szeretnéd. *bólint rá az újabb kérésre, ő a maga részéről egyáltalán nem sietteti Ephemiát, annyi szobát jár be vele, amennyit a lány csak szeretne, mielőtt úgy érzi, eleget látott régi otthonából.*
- Hátha... *válaszol Ephemia megjegyzésére reménykedő mosollyal, ő a maga részéről egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy a lázadás híre még a legkeményebb szíveket is meglágyítja, és a gazdasági megfontolások helyett inkább rokonainak megtalálásának reményében őrizteti a házat Joran. Akármi is azonban az igazság, azt nem most fogják megtudni, hiszen úgy tűnik, Ephemia nagybátyja nem mostanában fog legközelebb erre látogatni*
- Á, értem. *biccent aprót Tzetze és Tzetzylia felé a válaszukat hallva* Nagyon sokat segítettek. Igazán hálásak vagyunk érte! *teszi hozzá egy apró mosoly kíséretében, mikor már távozni készülnek. Ahogy azonban a főnök két kísérőt rendel ki melléjük, újra nyugtalanság fogja el, jobban örült volna, ha szabadon nézhetnek körbe, de természetesen nem emel panaszt a felügyelők ellen, hiszen nem szeretné, hogy hasonló helyzetben találják magukat, mint mikor megérkeztek ide.*
- Nem, de igazán lenyűgöző lehetett. *feleli ámulva Ephemia kérdésére, miközben már a folyosókat róják, próbálva elképzelni, ahogy valaha festmények egész hada díszítette a falakat* Rólatok is voltak festmények? Vagy a szüleitekről? *érdeklődik tovább, mialatt szépen apránként, szobáról szobára fedezik fel az egész épületet. Az útirányba nem nagyon szól bele, hagyja, hadd vezesse a lány, amerre szeretné, nagyrészt csak néma szemlélője az eseményeknek, hisz nem akarja megzavarni a viszontlátás meghitt, de egyben szomorú pillanatát. Úgy tűnik, erről a törpék is hasonlóképp vélekedhetnek, vagy csak nincs mit mondaniuk a számukra, de ő a maga részéről cseppet sem bánja, hogy csak akkor szólalnak meg, mikor Ephemia kérdezi őket, sőt a lányhoz hasonlóan örült volna, ha bizonyos részletek kimaradnak a beszámolóból. A történet végeztével azonban, mikor Ephemia is levonja a saját következtetéseit, kérdőn pillant rá*
- Gondolod, hogy valaki olyan vitte el, aki tudta, mit keres? *próbálja úgy feltenni a kérdését, hogy kísérőiknek ne legyen egyértelmű, mire is akar kilyukadni, hisz fogalma sincs, meddig terjed hűségük új munkaadójuk iránt, de Ephemia értse, hogy arra igyekszik célozni, a hiányzó papírok esetleg a nagybátyjánál lehetnek. ~De mihez kezdene velük?~ töpreng magában, míg a lány válaszára vár. Hosszas merengésre és ötletelésre azonban egyelőre nincs idő, hisz láthatóan Ephemia se szeretne sokáig itt időzni. A víz ügyében sajnos nem tud segíteni, de ezt szerencsére egyik kísérőjük megoldja helyette, a levél tartalmába pedig, mint bizalmas iratba, nem szeretne betekinteni, így míg a lány papírra veti a gondolatait, ő a helyiség további részeit veszi szemügyre, persze gondosan kerülve azt a helyet, ahol Pocos a dolgát végezte. Csak akkor fordul újra a lány felé, mikor már nem hallja a toll sercegését a papíron*
- Biztos örülni fog, ha megtudja, még életben vagytok! Talán el is látogat hozzátok, miután elolvasta a leveled! *jegyzi meg halvány mosollyal, finoman érdeklődve, Ephemia vajon megírta-e nagybátyjának, hol találja őket, ha viszont szeretné látni őket, vagy inkább ő maga jönne vissza, ha Joran legközelebb a családi kúriába látogat. Ennél jobban azonban nem mer kíváncsiskodni, ha pedig a lány kitérő választ adna, akkor egyáltalán nem erőlteti tovább a témát*
- Rendben, ahogy szeretnéd. *bólint rá az újabb kérésre, ő a maga részéről egyáltalán nem sietteti Ephemiát, annyi szobát jár be vele, amennyit a lány csak szeretne, mielőtt úgy érzi, eleget látott régi otthonából.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-19 13:43:39
Üzenet elküldve: 2020-04-19 13:43:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Naesala a tőle telhető leghalkabban és legfürgébben igyekszik az árnyékban folyamatosan előre. A korábbi részeg banditák leverését nem számítva -hisz az azért nem okozott akkora fejtörést- ez az első alkalom, hogy hosszú idő óta harcolnia kell és igazán nem szeretné elcseszni, s nem csak azért, mert egy élet forog kockán, hanem mert bizonyítani akarja magának, ennyi idő után is még mindig érdemes arra, hogy városőr legyen.
A tompa puffanásra, amivel az egyik lelőtt őr a tűzbe esik, azonban felkapja a fejét.*
~Picsába!~
*Mormog magában szűkszavú káromkodást, tart attól ugyanis, hogy a hang közel vonzza az esetleg távolabb vagy odabent tartózkodó őröket, s ugyanígy reagál, ahogy feltűnik neki a törpék eleste. Ha városőrök lennének talán egy pillanatig nem gondolkodna azon, hogy a segítségükre siessen-e, így viszont nehéz döntés előtt áll, amit baromi gyorsan kell meghoznia. Nem túl tiszta lelkiismerettel ugyan, de a továbbhaladás mellett dönt, s bár amazok a kis magánakciójuk miatt talán megérdemelik helyzetüket, reménykedik benne, hogy a halál elkerüli őket. Ha közel ér az alakokhoz, lépteit lassítja, hogy minél kevésbé csapjon zajt, célja elérni a bagózó fickó utáni őrt, ám készíti magát arra az eshetőségre, ha menet közben valaki kiszúrná. Ha bárki megindul felé, kardját már rántja is.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.19 13:45:11
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Naesala a tőle telhető leghalkabban és legfürgébben igyekszik az árnyékban folyamatosan előre. A korábbi részeg banditák leverését nem számítva -hisz az azért nem okozott akkora fejtörést- ez az első alkalom, hogy hosszú idő óta harcolnia kell és igazán nem szeretné elcseszni, s nem csak azért, mert egy élet forog kockán, hanem mert bizonyítani akarja magának, ennyi idő után is még mindig érdemes arra, hogy városőr legyen.
A tompa puffanásra, amivel az egyik lelőtt őr a tűzbe esik, azonban felkapja a fejét.*
~Picsába!~
*Mormog magában szűkszavú káromkodást, tart attól ugyanis, hogy a hang közel vonzza az esetleg távolabb vagy odabent tartózkodó őröket, s ugyanígy reagál, ahogy feltűnik neki a törpék eleste. Ha városőrök lennének talán egy pillanatig nem gondolkodna azon, hogy a segítségükre siessen-e, így viszont nehéz döntés előtt áll, amit baromi gyorsan kell meghoznia. Nem túl tiszta lelkiismerettel ugyan, de a továbbhaladás mellett dönt, s bár amazok a kis magánakciójuk miatt talán megérdemelik helyzetüket, reménykedik benne, hogy a halál elkerüli őket. Ha közel ér az alakokhoz, lépteit lassítja, hogy minél kevésbé csapjon zajt, célja elérni a bagózó fickó utáni őrt, ám készíti magát arra az eshetőségre, ha menet közben valaki kiszúrná. Ha bárki megindul felé, kardját már rántja is.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.19 13:45:11
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-19 12:32:37
Üzenet elküldve: 2020-04-19 12:32:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~ Hogy csesznék meg. ~ *A két rokonszenves törpe társa a szeme láttára bukik a földre, fellebbentve a titkot, hogy mit rejteget a büdös disznók köpenye, és még vívni is remekül tud. Persze várható is volt, hogy valami komolyabb harcosfélék, nehéz páncélban. A lány újból örökös dilemmájával szembesül: érzi, hogy ereiben forrni kezd az indulat, és minden egyes másodperccel jobban akarja a banditák halálát. Ez egy idő után tapasztalatai szerint már a tettlegességig fajul, így a másik fele sürgetni kezdi magát, hogy gyorsan, most kell döntenie, amíg még lehet. Izmai várakozón rándulnak meg.*
~ Páncél… Gyorsabb vagyok náluk. ~ *Jutnak eszébe ezek a betanult, egyszerű és logikus következtetések, és valamiért újra és újra ismétlődik a fejében a hang, amikor egy kés egy vérten csattan tompán. ~ Tsz, tsz, tsz, tsz. ~ A monoton zaj nem hagyja nyugodni, a ritmust püföli a fejében, és izmai kilőnek, ám nem előre, a hadszíntérre, hanem végig a kandeláberekre merőleges utcán. Ez még nem az épület melletti kereszteződés, ahol elvileg Cha'yss bújt meg, hanem eggyel korábbi, vagyis Gwaeren számára ismeretlen, sötét telkek mellett lohol végig, bízva benne, hogy egyrészt senki nem veszi észre, másrészt a kialakuló csatazajban az sem baj, ha egy kicsit hangosabban kapkodja a levegőt, vagy a csizmája nagyobbat csattan az úton. Olyan tempóra ösztökéli magát, mint még soha, ám közben afölött sem huny szemet, hogy Grük még mindig a terepet figyeli, és hogy semmi bizalma nincs a lányban, vagy ha volt is, azt Gwaeren már eljátszotta. Erre való tekintettel amikor csak tud, úgy halad, hogy ő se lássa, amikor pedig kibukkan, mindig ügyel rá, hogy gyorsaságával nehéz célpontot nyújtson az őrmesternek, vagy kinek, másrészt felé fordulva arra is minden eddigi tapasztalatát bevetve figyel, hogy hallja-e a nyílvessző pendülését, hogy még időben fedezékbe dobhassa magát. Nem sok esélyt lát rá, hogy a sötétben éppen rá lövöldöznének, de hát a fene se tudja ezeknél a magukat városőrnek tituláló figuráknál, hogy nagy fontoskodásukban mihez kezdenek magukkal. Ugyanez igaz arra is, ha valami rejtélyes idegent pillant meg, akivel korábban nem találkozott: egyből behasal az első sötét zugba, az sem baj, ha az arcát kell érte lehorzsolnia. Denjaarék csapatára is így reagálna, megpróbálna minél kisebb feltűnést kelteni és elbújni, amíg átgondolja, hogyan tudna minél ügyesebben elszelelni.
Ha senki nem áll az útjába, a cél az, hogy „felülről” kerülje meg az épületet a sötétben, gyakorlatilag a harcoló csapat hátába kerülve ezzel, és felmérje, mit rejteget a túlsó oldal. A keze még mindig a pengéjét szorítja, persze lefelé fordítva, nehogy beleálljon a hasába, ha elvágódik, viszont, ha kell, hamar beleálljon abba, aki megállásra készteti. És csak rohan, rohan.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.19 12:43:27
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~ Hogy csesznék meg. ~ *A két rokonszenves törpe társa a szeme láttára bukik a földre, fellebbentve a titkot, hogy mit rejteget a büdös disznók köpenye, és még vívni is remekül tud. Persze várható is volt, hogy valami komolyabb harcosfélék, nehéz páncélban. A lány újból örökös dilemmájával szembesül: érzi, hogy ereiben forrni kezd az indulat, és minden egyes másodperccel jobban akarja a banditák halálát. Ez egy idő után tapasztalatai szerint már a tettlegességig fajul, így a másik fele sürgetni kezdi magát, hogy gyorsan, most kell döntenie, amíg még lehet. Izmai várakozón rándulnak meg.*
~ Páncél… Gyorsabb vagyok náluk. ~ *Jutnak eszébe ezek a betanult, egyszerű és logikus következtetések, és valamiért újra és újra ismétlődik a fejében a hang, amikor egy kés egy vérten csattan tompán. ~ Tsz, tsz, tsz, tsz. ~ A monoton zaj nem hagyja nyugodni, a ritmust püföli a fejében, és izmai kilőnek, ám nem előre, a hadszíntérre, hanem végig a kandeláberekre merőleges utcán. Ez még nem az épület melletti kereszteződés, ahol elvileg Cha'yss bújt meg, hanem eggyel korábbi, vagyis Gwaeren számára ismeretlen, sötét telkek mellett lohol végig, bízva benne, hogy egyrészt senki nem veszi észre, másrészt a kialakuló csatazajban az sem baj, ha egy kicsit hangosabban kapkodja a levegőt, vagy a csizmája nagyobbat csattan az úton. Olyan tempóra ösztökéli magát, mint még soha, ám közben afölött sem huny szemet, hogy Grük még mindig a terepet figyeli, és hogy semmi bizalma nincs a lányban, vagy ha volt is, azt Gwaeren már eljátszotta. Erre való tekintettel amikor csak tud, úgy halad, hogy ő se lássa, amikor pedig kibukkan, mindig ügyel rá, hogy gyorsaságával nehéz célpontot nyújtson az őrmesternek, vagy kinek, másrészt felé fordulva arra is minden eddigi tapasztalatát bevetve figyel, hogy hallja-e a nyílvessző pendülését, hogy még időben fedezékbe dobhassa magát. Nem sok esélyt lát rá, hogy a sötétben éppen rá lövöldöznének, de hát a fene se tudja ezeknél a magukat városőrnek tituláló figuráknál, hogy nagy fontoskodásukban mihez kezdenek magukkal. Ugyanez igaz arra is, ha valami rejtélyes idegent pillant meg, akivel korábban nem találkozott: egyből behasal az első sötét zugba, az sem baj, ha az arcát kell érte lehorzsolnia. Denjaarék csapatára is így reagálna, megpróbálna minél kisebb feltűnést kelteni és elbújni, amíg átgondolja, hogyan tudna minél ügyesebben elszelelni.
Ha senki nem áll az útjába, a cél az, hogy „felülről” kerülje meg az épületet a sötétben, gyakorlatilag a harcoló csapat hátába kerülve ezzel, és felmérje, mit rejteget a túlsó oldal. A keze még mindig a pengéjét szorítja, persze lefelé fordítva, nehogy beleálljon a hasába, ha elvágódik, viszont, ha kell, hamar beleálljon abba, aki megállásra készteti. És csak rohan, rohan.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.19 12:43:27
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-19 11:56:32
Üzenet elküldve: 2020-04-19 11:56:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Úgy tűnik, hogy a két kölyöknek elég élettapasztalata van már, ugyanis feltűnően jól reagálnak a betegség veszélyeinek tényére. Nem is szól erre egy szót sem a lány. Felesleges lenne tovább hangsúlyozni a veszélyeket, ha már úgyis tudják őket. Rá is térnek a tervre, de szerencsére azt nem kell kifejtenie, hogy mit is akar ellopni. Pedig megkapja a kérdést, csak a naivabb kölyök intézkedni kezd. Hamar le is csap a megállapodás lehetőségére.*
- Rendben van. Áll az alku.* Örül, hogy ezt ilyen könnyen sikerült megbeszélni. A szikéjét meg szeretné visszakapni, szóval igyekezni fog, hogy szerezzen nekik egy kést helyette.*
- Akkor, ha nincs más én mennék a táskámért. Addig ti szerezzetek nekem száraz fát, meg éghető anyagokat! Annak a háznak a padlására kell majd vinni, de segítek én is majd. A barátotoknak meg szüksége lesz tiszta rongyokra, meg vízre, amit felforralhatok.* Úgy gondolja, hogy mindent elmondott, szóval indulna is a Szegénynegyedbe a holmijáért.*
* Úgy tűnik, hogy a két kölyöknek elég élettapasztalata van már, ugyanis feltűnően jól reagálnak a betegség veszélyeinek tényére. Nem is szól erre egy szót sem a lány. Felesleges lenne tovább hangsúlyozni a veszélyeket, ha már úgyis tudják őket. Rá is térnek a tervre, de szerencsére azt nem kell kifejtenie, hogy mit is akar ellopni. Pedig megkapja a kérdést, csak a naivabb kölyök intézkedni kezd. Hamar le is csap a megállapodás lehetőségére.*
- Rendben van. Áll az alku.* Örül, hogy ezt ilyen könnyen sikerült megbeszélni. A szikéjét meg szeretné visszakapni, szóval igyekezni fog, hogy szerezzen nekik egy kést helyette.*
- Akkor, ha nincs más én mennék a táskámért. Addig ti szerezzetek nekem száraz fát, meg éghető anyagokat! Annak a háznak a padlására kell majd vinni, de segítek én is majd. A barátotoknak meg szüksége lesz tiszta rongyokra, meg vízre, amit felforralhatok.* Úgy gondolja, hogy mindent elmondott, szóval indulna is a Szegénynegyedbe a holmijáért.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 23:30:07
Üzenet elküldve: 2020-04-18 23:30:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*A két kölyök teljes érzelmi dombságon halad át egy képzelt vágtató lovon. Egyszer fent, egyszer pedig lent, mikor pedig szóba kerül, hogy társuk meghalhat, vagy akár ők maguk is, kissé el is fátyolosodik szemük. Úgy tűnik sokat láthattak az elmúlt évben.*
-Tudjuk, sak ételt vissünk neki, nagyapámnak volt sárgassága, azt is így kerültük el.
*Jegyzi meg a golyóhordozó fiúcska, aztán hallgatják a tervet.*
-Éf mi az, ami ér annyit, hogy felgyújtfunk egy házat?
*Kérdezi a másik, kicsit gyanakvóbb gyermek. Úgy tűnik annyira nem könnyű megvenni, habár az óriási tűzrakás csupán fagyűjtéssel érhet annyit, hogy társuk gyógyulását megfizessék vele. A másik kicsit jobb üzleti érzékkel jöhetett a világra, mint aggodalmas csúzlihordozó társa, vagy csak simán naivabb gyerek még. Ő most ismét a már látott oldalba bökést alkalmazza, és kezet nyújt Nimerilnek.*
-Legyen. De égy apróska kitétellel. Seretnénk egy késst, legyen az a tied, vagy a házból egy sépséges. Amíg nem végzünk, letétben nálunk les a tied, aztán a tűz meg a beossonás után kiválthatod egy mássik késsel.
*Ajánlja fel a kicsit megtoldott alkut, de talán egy halotti torról, virrasztásról és kisnemesi kúriáról lévén szó, ez annyira nem is előnytelen alku. A gyermek hát kerekded kezét nyújtja az alkura, tekintete pedig bizakodón találkozik Nimerilével.*
*A két kölyök teljes érzelmi dombságon halad át egy képzelt vágtató lovon. Egyszer fent, egyszer pedig lent, mikor pedig szóba kerül, hogy társuk meghalhat, vagy akár ők maguk is, kissé el is fátyolosodik szemük. Úgy tűnik sokat láthattak az elmúlt évben.*
-Tudjuk, sak ételt vissünk neki, nagyapámnak volt sárgassága, azt is így kerültük el.
*Jegyzi meg a golyóhordozó fiúcska, aztán hallgatják a tervet.*
-Éf mi az, ami ér annyit, hogy felgyújtfunk egy házat?
*Kérdezi a másik, kicsit gyanakvóbb gyermek. Úgy tűnik annyira nem könnyű megvenni, habár az óriási tűzrakás csupán fagyűjtéssel érhet annyit, hogy társuk gyógyulását megfizessék vele. A másik kicsit jobb üzleti érzékkel jöhetett a világra, mint aggodalmas csúzlihordozó társa, vagy csak simán naivabb gyerek még. Ő most ismét a már látott oldalba bökést alkalmazza, és kezet nyújt Nimerilnek.*
-Legyen. De égy apróska kitétellel. Seretnénk egy késst, legyen az a tied, vagy a házból egy sépséges. Amíg nem végzünk, letétben nálunk les a tied, aztán a tűz meg a beossonás után kiválthatod egy mássik késsel.
*Ajánlja fel a kicsit megtoldott alkut, de talán egy halotti torról, virrasztásról és kisnemesi kúriáról lévén szó, ez annyira nem is előnytelen alku. A gyermek hát kerekded kezét nyújtja az alkura, tekintete pedig bizakodón találkozik Nimerilével.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 21:30:41
Üzenet elküldve: 2020-04-18 21:30:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* A munícióért felelős kölyök rögtön a szikéért szalad. Még néhány lőszert is elhagy nagy sietségében. Az orvosi eszköz nagyon leköti ám őket. Azon agyalnak, hogy mi is lehet. Éppenséggel nem jönnek rá, hogy mi lehet a funkciója, de talán ez annyira nem is nagy probléma. A növény vagdosás sokkal ártatlanabbul hangzik, mint az testek vagdalása. A két kis tízéves forma gyermek azért nem tűnik olyan esetlennek, mint azt, ahogy gondolni lehetne róluk. Végül is vele is majdnem elbántak. A kérdéseik is ilyesmiről árulkodnak.*
- Hajléktalan vagyok. Szükségem van nekem is erre-arra, hogy megmaradjak. Amit meg akarok szerezni meg a képességeim fejlesztésére szolgál. Na de erről majd később beszélünk!* Egyelőre még nem emlegetné a test boncolást. Na meg végül csak kiderül az is, hogy nekik is van valakijük, akinek szüksége lenne orvosi segítségre.*
- Kelések és láz? Így látatlanban valamilyen himlőre tippelnék. Lehet, hogy meggyógyul magától, de az is megeshet, hogy kezelés nélkül meghal. Ja és ha tényleg himlő, akkor ti is könnyedén elkaphatjátok, ha még nem estettek át rajta.* Minden szava igazság, szóval akár joggal félhetnek a kölykök.*
- Akadna gyógyszer a kelésekre a táskámban, de az a Szegénynegyedben van. Talán mégis csak megtudunk kötni egy előnyös alkut. Én idehozom a táskámat és ellátom a barátotokat. Ti meg addig gyűjtötök nekem fát. Lemerném fogadni, hogy a következő kérdésetek, hogy minek nekem a fa. Egyszerű a válasz. Fel akarom gyújtani a szomszédos házat, hogy kicsaljam azokat az épületből. Amíg oltják betudok vagy éppen tudunk sunnyogni oda észrevétlenül. Mindenki jól járna.* Nem szívesen alkudozik egy gyermek életével. Még ha nemet is mondanak ő, akkor is ellátja a beteget, mivel ez a kötelessége. Erről viszont a kis pulyáknak nem kell tudnia.*
* A munícióért felelős kölyök rögtön a szikéért szalad. Még néhány lőszert is elhagy nagy sietségében. Az orvosi eszköz nagyon leköti ám őket. Azon agyalnak, hogy mi is lehet. Éppenséggel nem jönnek rá, hogy mi lehet a funkciója, de talán ez annyira nem is nagy probléma. A növény vagdosás sokkal ártatlanabbul hangzik, mint az testek vagdalása. A két kis tízéves forma gyermek azért nem tűnik olyan esetlennek, mint azt, ahogy gondolni lehetne róluk. Végül is vele is majdnem elbántak. A kérdéseik is ilyesmiről árulkodnak.*
- Hajléktalan vagyok. Szükségem van nekem is erre-arra, hogy megmaradjak. Amit meg akarok szerezni meg a képességeim fejlesztésére szolgál. Na de erről majd később beszélünk!* Egyelőre még nem emlegetné a test boncolást. Na meg végül csak kiderül az is, hogy nekik is van valakijük, akinek szüksége lenne orvosi segítségre.*
- Kelések és láz? Így látatlanban valamilyen himlőre tippelnék. Lehet, hogy meggyógyul magától, de az is megeshet, hogy kezelés nélkül meghal. Ja és ha tényleg himlő, akkor ti is könnyedén elkaphatjátok, ha még nem estettek át rajta.* Minden szava igazság, szóval akár joggal félhetnek a kölykök.*
- Akadna gyógyszer a kelésekre a táskámban, de az a Szegénynegyedben van. Talán mégis csak megtudunk kötni egy előnyös alkut. Én idehozom a táskámat és ellátom a barátotokat. Ti meg addig gyűjtötök nekem fát. Lemerném fogadni, hogy a következő kérdésetek, hogy minek nekem a fa. Egyszerű a válasz. Fel akarom gyújtani a szomszédos házat, hogy kicsaljam azokat az épületből. Amíg oltják betudok vagy éppen tudunk sunnyogni oda észrevétlenül. Mindenki jól járna.* Nem szívesen alkudozik egy gyermek életével. Még ha nemet is mondanak ő, akkor is ellátja a beteget, mivel ez a kötelessége. Erről viszont a kis pulyáknak nem kell tudnia.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:39:38
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:39:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*A csúzlitlan gyerek azonnal a késért szalad, amit néhány elpattogó golyó hangja jelez. Eztán mikor már kezében a szike, azt ügyetlenül fogva méregetik mindketten, így Nimerilnek nem kell félnie az esetleges lövésektől.*
-Fike? Mi az a fike?
*Kérdezi az egyik, mire a másik rászól.*
-Azzal vágják az orvossok a növények sárát, amit a gyógyserekbe tesnek.
*Mormogja vissza a kicsit kerekebb gyerek, noha még ő sem mondható igazán testesnek. Valahol négy és öt láb között mozoghatnak, tíz évesek ha lehetnek emberi szemmel, elffel nyilván kicsit többnek is beillenek. Szemük naivitásuk és fiatal koruk ellenére okosan csillan.*
-Ha orovof vagy, akkor miért kell elfórnod dolgokat?
*Szegezi a nőnek a meglepően őszinte kérdést a csúzlis. Gyanakvóan húzza fel szemöldökét, mire a másik csak oldalba böki.*
-Salitán biztossan segíthet.
*Jelenti ki, aztán Nimerilre emeli vizenyős szemeit.*
-Apró keléseskék lepték el az egés tesstét. Vissketnek, azt mondja. A homloka pedig tüzess.
*Aggódva, segítséget kérve néz fel a nőre, mintha tőle várná a megváltást, még akkor is, ha társának igaza van, és csak át akarja verni őket. A csúzlis kicsit rosszallóan, de beleegyezve néz, várja, hogy Nimeril most mit lép, de csúzliját leereszti, és végül a szike is az ő markában köt ki.*
*A csúzlitlan gyerek azonnal a késért szalad, amit néhány elpattogó golyó hangja jelez. Eztán mikor már kezében a szike, azt ügyetlenül fogva méregetik mindketten, így Nimerilnek nem kell félnie az esetleges lövésektől.*
-Fike? Mi az a fike?
*Kérdezi az egyik, mire a másik rászól.*
-Azzal vágják az orvossok a növények sárát, amit a gyógyserekbe tesnek.
*Mormogja vissza a kicsit kerekebb gyerek, noha még ő sem mondható igazán testesnek. Valahol négy és öt láb között mozoghatnak, tíz évesek ha lehetnek emberi szemmel, elffel nyilván kicsit többnek is beillenek. Szemük naivitásuk és fiatal koruk ellenére okosan csillan.*
-Ha orovof vagy, akkor miért kell elfórnod dolgokat?
*Szegezi a nőnek a meglepően őszinte kérdést a csúzlis. Gyanakvóan húzza fel szemöldökét, mire a másik csak oldalba böki.*
-Salitán biztossan segíthet.
*Jelenti ki, aztán Nimerilre emeli vizenyős szemeit.*
-Apró keléseskék lepték el az egés tesstét. Vissketnek, azt mondja. A homloka pedig tüzess.
*Aggódva, segítséget kérve néz fel a nőre, mintha tőle várná a megváltást, még akkor is, ha társának igaza van, és csak át akarja verni őket. A csúzlis kicsit rosszallóan, de beleegyezve néz, várja, hogy Nimeril most mit lép, de csúzliját leereszti, és végül a szike is az ő markában köt ki.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:27:08
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:27:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Elszántan követi Denjaar parancsnokot a Romvárosba. Elég nehéz elhinnie, hogy ez volt valaha a Gazdagnegyed. Szinte a parancsnok mellett fékez le, ahogy a férfi megállásra készteti őket. Végig hallgatja, a parancsnokot, aztán bólint, hogy úgy lesz. Legalábbis Lainor részéről igyekszik követni a parancsot, és ha azt az úrnőt sikerül kimenekítenie, akkor bizony a kaszárnyáig meg sem áll vele. Bár nem gondolja, hogy neki lesz ekkora szerencséje, de hát ki tudja. Azonban a parancsnok a helyettesében az elfet nevezi meg. Ezen kissé meglepődik, hisz bár tényleg vagy százöt évet tud maga mögött, de azért itt kis tacskónak érzi most magát. Aki frissen jelentkezett és érkezett a Városi Őrség köreibe. Azonban ezt már szó nélkül nem hagyhatja.*
- Úgy lesz Parancsnok. *reagál minderre. Az elfet szolgálatra nevelték, nem kételyei vagy felesleges üres gondolatainak megvitatására egy ilyen helyzetben. Tehát ha meg is lepte ezzel a férfi most, de ellenkezni nem fog.
Közben, ha a többieknek se akad ellenvetése, úgy tovább haladnak. Nem kerüli el a figyelmét a lámpások hiánya egy részen, és bizony gyanúja éled fel, hogy itt valami nagyon, de nagyon nem stimmel. Érzékeli a lármázást is, Denjaar arrafelé halad, így követi a férfit, mást nem tehet. Fegyvereit még nem veszi kézben, de izmai pont úgy feszülnek, hogy bármelyik pillanatban ezen változtatni tudjon.*
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Elszántan követi Denjaar parancsnokot a Romvárosba. Elég nehéz elhinnie, hogy ez volt valaha a Gazdagnegyed. Szinte a parancsnok mellett fékez le, ahogy a férfi megállásra készteti őket. Végig hallgatja, a parancsnokot, aztán bólint, hogy úgy lesz. Legalábbis Lainor részéről igyekszik követni a parancsot, és ha azt az úrnőt sikerül kimenekítenie, akkor bizony a kaszárnyáig meg sem áll vele. Bár nem gondolja, hogy neki lesz ekkora szerencséje, de hát ki tudja. Azonban a parancsnok a helyettesében az elfet nevezi meg. Ezen kissé meglepődik, hisz bár tényleg vagy százöt évet tud maga mögött, de azért itt kis tacskónak érzi most magát. Aki frissen jelentkezett és érkezett a Városi Őrség köreibe. Azonban ezt már szó nélkül nem hagyhatja.*
- Úgy lesz Parancsnok. *reagál minderre. Az elfet szolgálatra nevelték, nem kételyei vagy felesleges üres gondolatainak megvitatására egy ilyen helyzetben. Tehát ha meg is lepte ezzel a férfi most, de ellenkezni nem fog.
Közben, ha a többieknek se akad ellenvetése, úgy tovább haladnak. Nem kerüli el a figyelmét a lámpások hiánya egy részen, és bizony gyanúja éled fel, hogy itt valami nagyon, de nagyon nem stimmel. Érzékeli a lármázást is, Denjaar arrafelé halad, így követi a férfit, mást nem tehet. Fegyvereit még nem veszi kézben, de izmai pont úgy feszülnek, hogy bármelyik pillanatban ezen változtatni tudjon.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 15:54:20
Üzenet elküldve: 2020-04-18 15:54:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Setétlik már az ég alja, mikor útra kelnek. Lámpások gyúlnak a Szegénynegyedben mindenütt, ők pedig szinte szótlan kelnek át rajta, egész a Romvárosig.*
-Uraim. *Torpan meg hirtelen, s kézfejét az oldalán lógó kard díszes markolatán pihentetve fordul hátra a többiekhez.*
-A thargok úrnőjéért jöttünk, ez a legelső. Felkutatjuk, s kihozzuk. Kinek sikerül, nem áll meg vele a Kaszárnyáig, s vele marad, míg egy tiszt vissza nem tér. *Nagyot sóhajt, majd rezzenéstelen arccal körbehordozza tekintetét a többieken.*
-Ne riasszon senkit vér és halál, mert ma este talán sokat látunk majd mindkettőből. Amennyiben engem ér utol a végzet, úgy alighanem Lainor úr a rangidős, ő vezeti tovább az akciót. Most pedig legyenek résen, s készenlétben. *Mindenki felé megejt egy biccentést, remélve, hogy megértették, amit meg kellett.
Ahogy továbbhaladnak a szebb napokat látott, romos kúriák között, alighanem különös dologra lehetnek figyelmesek. A városrész egy részén nem gyújtottak lámpást, vagy épp kioltották őket. Tán csak a lámpagyújtó végzett hanyag munkát, de bárhogy is, immáron van, min elindulniuk. Közelebb érve már némi lárma is megütheti fülük, ő pedig némán fordul hátra a válla felett a másik három férfihez. Ujjaival int csak, hogy kövessék, s igyekezvén nesztelen, de sietős léptekkel megindulni a hangforrás irányába.*
//Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
*Setétlik már az ég alja, mikor útra kelnek. Lámpások gyúlnak a Szegénynegyedben mindenütt, ők pedig szinte szótlan kelnek át rajta, egész a Romvárosig.*
-Uraim. *Torpan meg hirtelen, s kézfejét az oldalán lógó kard díszes markolatán pihentetve fordul hátra a többiekhez.*
-A thargok úrnőjéért jöttünk, ez a legelső. Felkutatjuk, s kihozzuk. Kinek sikerül, nem áll meg vele a Kaszárnyáig, s vele marad, míg egy tiszt vissza nem tér. *Nagyot sóhajt, majd rezzenéstelen arccal körbehordozza tekintetét a többieken.*
-Ne riasszon senkit vér és halál, mert ma este talán sokat látunk majd mindkettőből. Amennyiben engem ér utol a végzet, úgy alighanem Lainor úr a rangidős, ő vezeti tovább az akciót. Most pedig legyenek résen, s készenlétben. *Mindenki felé megejt egy biccentést, remélve, hogy megértették, amit meg kellett.
Ahogy továbbhaladnak a szebb napokat látott, romos kúriák között, alighanem különös dologra lehetnek figyelmesek. A városrész egy részén nem gyújtottak lámpást, vagy épp kioltották őket. Tán csak a lámpagyújtó végzett hanyag munkát, de bárhogy is, immáron van, min elindulniuk. Közelebb érve már némi lárma is megütheti fülük, ő pedig némán fordul hátra a válla felett a másik három férfihez. Ujjaival int csak, hogy kövessék, s igyekezvén nesztelen, de sietős léptekkel megindulni a hangforrás irányába.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 11:22:40
Üzenet elküldve: 2020-04-18 11:22:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Éppen csak lekucorodik, de már fütyül is el feje mellet egy újabban lövedék.*
- Nincs szükségem a szobátokra. ~ Legalább is tartósan nem. ~* Próbálja győzködni a kölyköt. Az el is hiszi, hogy két kemény kiskölyökkel áll szemben. Kérdés nélkül rálőttek, amint túl közel került a házukhoz. Mondjuk úgy tűnik, hogy az orvosos kijelentésével sikerül elbizonytalanítania a két suhancot. Nagyon kevés az olyan egyén, aki ilyen mostoha körülmények között is makk egészségesnek mondhatja magát. Egy rövid kis várakozás után végül pozitív visszajelzést kap.*
- Jól van! Tessék bedobom. Ha jól megnézitek ez nem is kés, hanem egy szike.* Átdobja a kis orvosi eszközt, ami fémes csilingelést hallat, amikor eléri a talajt. Aztán lassan évbe emelt kézzel feláll. ~ Még szerencse, hogy van egy tartalék a másik csizmaszáramban, ha esetleg eldurvulna a helyzet. ~*
- Na akkor kössünk fegyverszünetet! Én segítek a ti betegségeiteken, ha van. Ti meg nekem segítetek aztán néhány apróságban. Nem titkolom, hogy abból a házból szeretnék elcsórni valamit, ahonnan ez a ricsaj jön. Ha segítetek, akkor nektek is el hozhatunk néhány érték tárgyat. Szerintem ez egy nagyon jó ajánlat.* Reméli, hogy kivált némi érdeklődést a két gyerekből. Velük már jóval nagyobb esélye lenne a sikerre. Tény, hogy Nimerilnek is szüksége lenne pénzre, de neki a test többet ér. Hiszen a pénz csak pillanatnyi könnyebbséget hozna. A tudás viszont jó befektetés.*
* Éppen csak lekucorodik, de már fütyül is el feje mellet egy újabban lövedék.*
- Nincs szükségem a szobátokra. ~ Legalább is tartósan nem. ~* Próbálja győzködni a kölyköt. Az el is hiszi, hogy két kemény kiskölyökkel áll szemben. Kérdés nélkül rálőttek, amint túl közel került a házukhoz. Mondjuk úgy tűnik, hogy az orvosos kijelentésével sikerül elbizonytalanítania a két suhancot. Nagyon kevés az olyan egyén, aki ilyen mostoha körülmények között is makk egészségesnek mondhatja magát. Egy rövid kis várakozás után végül pozitív visszajelzést kap.*
- Jól van! Tessék bedobom. Ha jól megnézitek ez nem is kés, hanem egy szike.* Átdobja a kis orvosi eszközt, ami fémes csilingelést hallat, amikor eléri a talajt. Aztán lassan évbe emelt kézzel feláll. ~ Még szerencse, hogy van egy tartalék a másik csizmaszáramban, ha esetleg eldurvulna a helyzet. ~*
- Na akkor kössünk fegyverszünetet! Én segítek a ti betegségeiteken, ha van. Ti meg nekem segítetek aztán néhány apróságban. Nem titkolom, hogy abból a házból szeretnék elcsórni valamit, ahonnan ez a ricsaj jön. Ha segítetek, akkor nektek is el hozhatunk néhány érték tárgyat. Szerintem ez egy nagyon jó ajánlat.* Reméli, hogy kivált némi érdeklődést a két gyerekből. Velük már jóval nagyobb esélye lenne a sikerre. Tény, hogy Nimerilnek is szüksége lenne pénzre, de neki a test többet ér. Hiszen a pénz csak pillanatnyi könnyebbséget hozna. A tudás viszont jó befektetés.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-04-18 10:32:20
Üzenet elküldve: 2020-04-18 10:32:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Romos emlékek//
- Nem hinném, hogy ez lett volna az oka.
*Igen, Joran szerette a családját és elkötelezett volt mindig is irántuk. De hogy pusztán fivére s annak gyermekei iránt érzett emberbaráti szeretetéből jött volna a régi kúriába, és bérelt volna fel törpéket a védelmére, elég nonszensz. Az Aquistáknak elsősorban nem az ilyesfajta érzelmek adnak okot a cselekvésre, legfőképp az olyanoknak nem, mint amilyen Aldo volt, vagy Joran. Amikor már a fogadószobában vannak, s Effi kifogy a kérdésekből, Nava veszi át a szót - és nem is kérdez hülyeséget.*
- Ögön. *Válaszol Tzetze.* Havönta egyször. Möst ölyan háröm hat műlva fog. Jőü vőna, kezdök kifögyni az itőkából!
*A további kérdésekre már nem Tzetze ad választ, habár szemmel láthatóan szívesen megtenné, hanem Tzetzylia.*
- Mi nem tudunk semmit. Havonta egyszer idejön, megkérdezi, kell-e valami nekünk. Ha kell valami, a következő hónapban elhozza. Nem tudjuk, honnan jön hozzánk, vagy hogy honnan az a sok dolog, amit hoz nekünk, de mi nem is kérdezünk semmit.
*~Talán jobban is jártok.~ Hisz amennyi pénzt beletolhat Joran ezekbe a törpékbe, nem csodálkozik, hogy nem kérdezősködnek. S most, hogy nincs több mondanivaló, készen áll indulni.*
- Köszönjük.
- Nöm, éin köszönöm a kabátot. *Vigyorog a Cecelégy azzal a pár szál fogával, ami még megmaradt neki.* Hő! TÖKÖS! PÖCÖS!
*Beront két törpe a szobába, feltehetőleg nevük hallatán. Egyiknek a hátán csatabárd, másiknak oldalán kalapács és fejsze. Szerinte a csatabárdost hívják Tökösnek.*
- Kősörjétek a vöndéigöink körbe. Szőt akarnak nőzni. Fögyöljetök rájuk!
*Eff jobb szeretett volna a két törpeutánfutó nélkül körülnézni, de így is megfelel neki. Egyébként sem tervez itt henyélni sokáig.*
*Ha Nava is vele tart, Effi a lány mellett kényelmes tempóban elindul hát kúrianéző körútján. A konyha felé vezető folyosón lefelé haladva körbemustrálja a meztelen falakat.*
- Tudtad, hogy folyosóink telis-tele voltak festményekkel? *Szól Navához.* Mindegyik egy portré volt valamilyen felmenőnkről. Kíváncsi vagyok, hová tűntek. Értékesek voltak.
*A konyhába továbbhaladva semmit érdekeset nem talál, ahogy a személyzeti hálókörletben sem. A két étkezőhelyiség helyzete sem különb, ahogy a valaha volt társalgószobáé sem - ez utóbbit azonban úgy tűnik, a törpék konyhának használják, egy tűzrakással a közepén. Érdekes választás.
Hanem Aldo régi dolgozószobája már ennél is érdekesebb látványt nyújt. Benyit a dohos helyiségbe, s ahogy belép, rögtön lerí számára, hogy innen szinte minden könyvet s papírt elvittek. A két balga törpéhez szól.*
- Ez a szoba már így volt, mikor idejöttetek?
- Ööö... Aha. *Szól Tökös.*
- Nem! *Vágja rá Pocos.* Begyöttem ide, mikor főnökkel idejöttünk először széjjelnézni. Nagyon kellett tojni, de nem tudtam, hon van latrina. Fogtam magam, aztán ide...
- Kímélj meg a részletektől.
- De ez fontos, te nő! Szóval idetojtam, be az asztal alá, és közbe' néztem ki a fejemből, mert há' na, vót rá időm. És akkor mondom is magamnak, hogy "Tyű, mi ez a sok papír itten!" Hát osztán fogtam párat a földről, oszt muszáj voltam azzal kitörölni.
*Pocos karjait egymásba fonja mellkasa előtt és vigyorog, mint aki jól végezte dolgát. Valójában akármilyen gusztusos is ez a kedves kis történet, Effinek hasznos információval szolgált.*
- Tehát a papírok java azután tűnt el, hogy ti ideérkeztetek.
*Állapítja meg magának, miközben Pocos elégedetten kiált fel, miközben benéz az asztal alá.*
- Hehe! Még mindig itt van.
*Effi ügyet sem vetve rá magához vesz egy kósza papírt, s atyja asztalának fiókjából egy lúdtollat és egy kis tintatartót is. Saját dolgait sajna otthon hagyta, így azzal kell gazdálkodnia, amit itt talál. A tinta természetesen beszáradt.*
- Öhm, Tökös, Pocos, vagy Nava. Van valakinél egy kis víz?
- Ööö... Aha.
*Tökös előkap egy kulacsot, Eff pedig elveszi s pár cseppel felönti a tintát. Kutyulgatja egy darabig, míg végül viszonylag olyan állapotba kerül, hogy írni tudjon vele.*
- Köszönöm. Egy pár perc, és kész vagyok.
*Nem gondolkodik sokat a levél tartalmán. Lekarcolja a legfontosabb dolgokat pár mondatban Joran számára, s összetekeri a papírost. Mivel pecséttel jelen körülmények között végképp nem tudja ellátni a levelet, ezért muszáj a vakszerencsére bíznia magát. Talán ha újra idelátogat, majd eljut a levél Joran d'Aquistához, és remélhetőleg csak ő fogja elolvasni. Mielőtt kilépne a dolgozószobából, Navához fordul.*
- Még szét szeretnék nézni fent is, a szobámban leginkább, aztán mehetünk tovább.
- Nem hinném, hogy ez lett volna az oka.
*Igen, Joran szerette a családját és elkötelezett volt mindig is irántuk. De hogy pusztán fivére s annak gyermekei iránt érzett emberbaráti szeretetéből jött volna a régi kúriába, és bérelt volna fel törpéket a védelmére, elég nonszensz. Az Aquistáknak elsősorban nem az ilyesfajta érzelmek adnak okot a cselekvésre, legfőképp az olyanoknak nem, mint amilyen Aldo volt, vagy Joran. Amikor már a fogadószobában vannak, s Effi kifogy a kérdésekből, Nava veszi át a szót - és nem is kérdez hülyeséget.*
- Ögön. *Válaszol Tzetze.* Havönta egyször. Möst ölyan háröm hat műlva fog. Jőü vőna, kezdök kifögyni az itőkából!
*A további kérdésekre már nem Tzetze ad választ, habár szemmel láthatóan szívesen megtenné, hanem Tzetzylia.*
- Mi nem tudunk semmit. Havonta egyszer idejön, megkérdezi, kell-e valami nekünk. Ha kell valami, a következő hónapban elhozza. Nem tudjuk, honnan jön hozzánk, vagy hogy honnan az a sok dolog, amit hoz nekünk, de mi nem is kérdezünk semmit.
*~Talán jobban is jártok.~ Hisz amennyi pénzt beletolhat Joran ezekbe a törpékbe, nem csodálkozik, hogy nem kérdezősködnek. S most, hogy nincs több mondanivaló, készen áll indulni.*
- Köszönjük.
- Nöm, éin köszönöm a kabátot. *Vigyorog a Cecelégy azzal a pár szál fogával, ami még megmaradt neki.* Hő! TÖKÖS! PÖCÖS!
*Beront két törpe a szobába, feltehetőleg nevük hallatán. Egyiknek a hátán csatabárd, másiknak oldalán kalapács és fejsze. Szerinte a csatabárdost hívják Tökösnek.*
- Kősörjétek a vöndéigöink körbe. Szőt akarnak nőzni. Fögyöljetök rájuk!
*Eff jobb szeretett volna a két törpeutánfutó nélkül körülnézni, de így is megfelel neki. Egyébként sem tervez itt henyélni sokáig.*
*Ha Nava is vele tart, Effi a lány mellett kényelmes tempóban elindul hát kúrianéző körútján. A konyha felé vezető folyosón lefelé haladva körbemustrálja a meztelen falakat.*
- Tudtad, hogy folyosóink telis-tele voltak festményekkel? *Szól Navához.* Mindegyik egy portré volt valamilyen felmenőnkről. Kíváncsi vagyok, hová tűntek. Értékesek voltak.
*A konyhába továbbhaladva semmit érdekeset nem talál, ahogy a személyzeti hálókörletben sem. A két étkezőhelyiség helyzete sem különb, ahogy a valaha volt társalgószobáé sem - ez utóbbit azonban úgy tűnik, a törpék konyhának használják, egy tűzrakással a közepén. Érdekes választás.
Hanem Aldo régi dolgozószobája már ennél is érdekesebb látványt nyújt. Benyit a dohos helyiségbe, s ahogy belép, rögtön lerí számára, hogy innen szinte minden könyvet s papírt elvittek. A két balga törpéhez szól.*
- Ez a szoba már így volt, mikor idejöttetek?
- Ööö... Aha. *Szól Tökös.*
- Nem! *Vágja rá Pocos.* Begyöttem ide, mikor főnökkel idejöttünk először széjjelnézni. Nagyon kellett tojni, de nem tudtam, hon van latrina. Fogtam magam, aztán ide...
- Kímélj meg a részletektől.
- De ez fontos, te nő! Szóval idetojtam, be az asztal alá, és közbe' néztem ki a fejemből, mert há' na, vót rá időm. És akkor mondom is magamnak, hogy "Tyű, mi ez a sok papír itten!" Hát osztán fogtam párat a földről, oszt muszáj voltam azzal kitörölni.
*Pocos karjait egymásba fonja mellkasa előtt és vigyorog, mint aki jól végezte dolgát. Valójában akármilyen gusztusos is ez a kedves kis történet, Effinek hasznos információval szolgált.*
- Tehát a papírok java azután tűnt el, hogy ti ideérkeztetek.
*Állapítja meg magának, miközben Pocos elégedetten kiált fel, miközben benéz az asztal alá.*
- Hehe! Még mindig itt van.
*Effi ügyet sem vetve rá magához vesz egy kósza papírt, s atyja asztalának fiókjából egy lúdtollat és egy kis tintatartót is. Saját dolgait sajna otthon hagyta, így azzal kell gazdálkodnia, amit itt talál. A tinta természetesen beszáradt.*
- Öhm, Tökös, Pocos, vagy Nava. Van valakinél egy kis víz?
- Ööö... Aha.
*Tökös előkap egy kulacsot, Eff pedig elveszi s pár cseppel felönti a tintát. Kutyulgatja egy darabig, míg végül viszonylag olyan állapotba kerül, hogy írni tudjon vele.*
- Köszönöm. Egy pár perc, és kész vagyok.
*Nem gondolkodik sokat a levél tartalmán. Lekarcolja a legfontosabb dolgokat pár mondatban Joran számára, s összetekeri a papírost. Mivel pecséttel jelen körülmények között végképp nem tudja ellátni a levelet, ezért muszáj a vakszerencsére bíznia magát. Talán ha újra idelátogat, majd eljut a levél Joran d'Aquistához, és remélhetőleg csak ő fogja elolvasni. Mielőtt kilépne a dolgozószobából, Navához fordul.*
- Még szét szeretnék nézni fent is, a szobámban leginkább, aztán mehetünk tovább.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131