//Temetetlen múlt//
//Grük, CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Lou, Denjaar, Lainor, Dvorn, Reorik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Néma szitkok, s fogak között elmorzsolt átkok hangzanak fel, valószínűleg mindkét fél részéről, s feltehetően oly némán, amennyire csak lehet. Hallik persze már nyögés, s kiáltás, senki sem bírja sokáig cérnával a hadakozást egy szál hang nélkül, így a zsoldosok sem, bármennyire is jól képzettek, legalábbis első ránézésre. Grük tekintetével követi a nyíl útját, s pontosan láthatja, illetve inkább csak hallhatja, ahogyan az a túloldalon csattan. Nem talált. Amilyen jól sikerült az első lövés, a sötét, a kiszámíthatatlanság, s a távolság most azért feladja a leckét. Sok időt nem pazarol a káromkodásra, s elindul lefelé, Chayss után. Nem ütközik ellenállásba, s, ha követi a férfi útját, hamarosan ott köthet ki mellette harcra készen.
Hatodik látszólag mit sem sejt arról, hogy Chayss mire készül. Homloka ráncokba rendeződik, s sötétlő arcáról csupán tekintetei világlanak az éjszakában. Hesgrim a célpont, ez nem kérdés, a törpe az egyedüli ki jelenleg veszélyt jelent. Hesgrim, társával Morakkal bőséggel elérte célját, s még, ha szigorú szemekkel mered az ellopózók irányába, sikeresen és bátran terelte el, szinte mindenki figyelmét, egyedül csupán a Bagós nem reagál.
Chayss célra tart és lő. Tompa rövid puffanás után, hangos kiáltás hallik. Mellkasába kapta, pont, ahogyan azt tervezték. Lehet, hogy Chayss nem jó lövő, de ilyen közelről szinte lehetetlenség elvéteni, kell persze hozzá a hideg fej és a hűvös nyugalom. Megadatik Chayss számára, s Hatodik, mint egy zsák dől el, tágra nyílt szemekkel. Az acél hegy ellen, mit sem ér a vért, vagy láncing.
Hesgrim sem tétlen, s nem bízza a szerencsére. Még mozdulnia sem kell, s talán Chayss lövésével körülbelül egy időben indítja meg súlyos bárdját a vért spriccelő, s lassan halkuló Harmadik irányába. A zsoldos tekintetével kíséri a lassan felfelé lendülő bárdot, s csupán egyik karját emeli fel, melyből kihullik a kard. Könyörgőre fogná, de nincs ideje, hangos reccsenés hallik, s a bárd fejét szeli ketté. Az ütés iszonyatos. A bárd ugyan éles, de egyben vaskos acél is, a férfi bal szemgolyója kiugrik a helyéről, s kocsányon lifeg arcán. Kissé buta tekintete lesz ettől, mintha alaposan meg akarna figyelni utoljára mindent, azonban a Hesgrim által vágott résből csorgó, véres agyveleje, utoljára köszön ki, mielőtt eldől. Meghalt.
A csapathoz Lousadel csatlakozik, ki hangtalanul érkezik, szinte egy időben Hesgrim csapásával, így van lehetősége a Negyedik és Hesgrim közé állni kardjával, majd cselekedni. Érdekes helyzeteket produkál az élet, akár akarva, akár akaratlan, de ez a négyes, Grüksunosz, Chayss, Hesgrim, Lousadel úgy dolgozik össze, akárha ezer éve egy csapatban játszanának. Vérre vér, hörgésre üvöltés, szikrára kard, résbe nyílvessző, tökéletes a férfi időzítése. Negyedik éppen a törpe után lépne, azonban meglepődik a szinte semmiből ott termett Lousadelen, s ezt a pillanatot használhatja ki a férfi, aki kódexének első három fejezetének egy pillanat alatt megfelelhet. Lendületéből adódóan, csupán karját kell megmozdítania, s rohamából jelentős előny szerez, melyet alkalmazhatna, azonban még, így is kevésnek bizonyul. Nem elég gyors, hogy még azelőtt vigye be vágását, mielőtt a zsoldos védekezni tudna. Hangosan csattan a két kard, s szikrát vet a sötétben. A zsoldos arcára groteszk vicsor húzódik, miközben ellentart. Annyi bizonyos, hogy ellentámadása nem marad el, azonban a társaknak is van ideje erre reagálni.*
//Gwaeren//
*Mint árnyék lopakodik a sötétben, nem zavarja meg semmi és senki. Szeme villogva jár, s akár a róka méri fel a terepet. Nem jár szerencsével. A ház hátulja, s két oldala sűrű sövénnyel szegélyezett, mely előtt még ott húzódik a kovácsoltvas kerítés is, amit minimum meg kéne másznia, vagy legalábbis valamivel eltolni a sövényt, hogy beláthasson. Könnyedén megkerüli a házat, ellenféllel nem találkozik, s mikor annak túloldali sarkára ér, felmérheti a csatateret. Csupán a Bagós üldögél mozdulatlan, füstfelhőt eregetve a kandeláber tövében. A többiek túl messze vannak, egy dologra azonban még felfigyelhet. Az út túloldalán, nesztelen érkező csapatot vehet észre lopakodva, akik éppen feléjük tartanak, pontosabban az utcára lépnek.
Raenerold, oldalán Fogóval, s Naesala szintén az árnyékban járás művészetét gyakorolják, egyelőre sikerrel. Nem ütköznek akadályba, s nincs akadálya annak, hogy Naesala a Bagós közelébe jusson, aki bár minden bizonnyal észlelhetné a közeledőket, valamiért mégsem reagál semmit. Naesala csapásra emeli kardját.*
- Bőőőh... mijafaszomvanmán'megen... *Hangzik hirtelen a csatak részeg hang, de már túl későn, a krad vállába szalad, s a Bagós eldől, akár egy rosszul letámasztott lapát. Gyolcsai szétnyílnak, s Raenerold, valamint Nae is láthatja, bizony nem vérttel védett, sőt, ami azt illeti, azok a szakadt rongyok, melyek a többi rongy alatt lapultak, vajmi kevés védelmet nyújthatnak. Talán a férfit körbelengő cefreszag, s a szerteszét guruló üvegek, már mást is mondhatnak a kettősnek. Sikerült megtalálniuk az utca egyetlen, békésen iszogató hajléktalanját, ki talán épp az imént kapott egy jófajta dohányt, valamelyik zsoldostól. Ebben a pillanatban Gwaeren jelenik meg a ház sarkánál, akit észrevehetnek.
Raenerold, hirtelen bökést érezhet oldalánál. Fogó megfeszül, s az utca vége felé mered orrával, majd halkan, bizonytalanul morogni kezd. Az utca, a végén elfordul, s kanyarban folytatódik ahonnan lassan érkező kis csapatra figyelhetett fel a kutya.
Denjaar, Dvorn, Reorik és Lainor, ahogyan közelednek egyre hangosabb csatazajra figyelhetnek fel. Kardok találkoznak sikoltva, egy-egy fegyver suhanása hallik, s nem messze mellettük egy nyílvessző csapódik az egyik ház fából készült falába, ahol kettétörve hullik alá a sötétbe. Nem ütköznek akadályba, hacsak a kis kanyart nem annak veszik, de óvatosságuk meghozza gyümölcsét, s egyelőre árnyékban maradnak. Az alvó kandeláberek okozta sötétségben csupán apró neszeket okoznak, s ezt is csak az veszi észre, aki feszülten figyel. A kanyart bevéve, hamarosan árnyékoktól dús, mozgó sötétség köszönti őket, valamint mozgás a túloldalon, az egyik ház sarkánál. Mozgás középütt, az egyik kandeláber tövében, s mozgás, ugyanazon ház túlfelénél, emellett halk morgást is hallhatnak.*
//Kagaenae//
*Hangos reccsenéssel ereszt a szék, majd a karfa elválik a háttámlától. A lány öröme jogos, ugyanis tőrét megszerezheti, ráadásul még csak meg sem zavarják közben. Ideges mozdulatokkal kezdi nyiszálni, a még őt fogva tartó köteleket, eleinte nagyon nehézkesen halad, s minden egyes pillanatnál, amikor megáll pihenni, ordítás, majd sírás hangzik fel a távolban. Aztán végül enged a kötél, s Kagaenae felállhat. Tanácstalanul tekint körbe a helyiségben, a fáklya fényénél alaposan megfigyelhet mindent. Ajtó akad bőven, támpont annál kevésbé, így a szerencsére bízza a dolgot, s csak reménykedhet benne, hogy nem arra esik választása, melyen Bűzös Terwy távozott. A mondókát szinte hangtalan morzsolja fogai között, míg lassan a végére ér. A bal oldali ajtóra esett választása, melyhez odaléphet, s megpróbálkozhat vele. A kilincs enged, s az ajtó csupán szinte néma csikordulás közepette nyílik fel. Egy fáklyával megvilágított folyosóra juthat, melynek végén ismét egy ajtót láthat. A folyosó jobb és bal oldala gerendákkal aládúcolt, akár egy bánya, talapzata döngölt föld, mennyezetét szintén gerendák keresztezik. A folyosón véletlenszerűen , jobb és bal oldalon is zsákok, felhalmozott deszkák, egyéb tárgyak, némelyik embermagas, némelyik pedig csupán egy guggolót, vagy hasalót rejthet el, ha szükséges. A folyosó nem túl széles, a felhalmozott tárgyak mellett csupán egy, amúgy meg két ember fér el. Körülbelül húsz lépés választja el, következő céljától.*