//A csibészek//
*Grem fáradt hangon beszél, ha valaki jobban megnézi, a szemei alatt vaskos karikák sötétlenek, de nincs poshadt borszaga vagy nem bűzlik a sörtől. Amikor a leereszkedés helye felé mutat és Rodderiego a másik irányba néz el, megáll a beszédben és maga is arra néz, amerre a férfi, mintha az figyelné, mit hallhatott vagy láthatott meg a másik ott. Aztán, amikor látja, hogy nem mozdul ott semmi, folytatja.*
- Köszönöm, de ez inkább már csak a megnyugvásom miatt van. Nem táplálok hiú reményeket. *Mondja halkan.*
- Nekem épp kapóra jöttök, én meg nektek. *Vonja meg a vállát.
Tozeya szavaira csak röviden bólint, az elmondásából nem derül ki, hogy ő maga itt volt-e, amikor a beomlás történt.*
- Lények? Miféle lények? *Láthatóan nem tudja, miről beszél a lány, de ez nem tántorítja el.*
- Éjjelente a romok mellől emberek tűnnek el. Voltak, akik a romok közé húzódtak be éjszakára és nem mind kerültek elő reggel. És a hangok, amelyekről beszéltem nektek... ezek a lények lehetnek? *Kérdi enyhe félelemmel a hangjában. Talán eddig nem is tudta, miféle veszély leselkedett rá odalent.
A térképkészítős dolgot nem veszi magára, hisz bizonyosan nem neki szól. Ő vezetni jött a csapatot, nem térképet rajzolni nekik, a választ várva néz a többiekre.
Uzazd vállalná a térképet, de látszik rajta, hogy nem szívesen. Grem közben leveszi a táskáját a hátáról, leguggol mellé és kinyitja a csatot. Az ork láthatóan és hallhatóan türelmetlenül indulást siettet.
Végül Kilvard vállalja a rajzolást, amit Grem kifejezéstelen bólintással fogad, majd egy gondosan felhajtott, vékony kötélköteget vesz elő a hátizsákjából.*
- Rendben, indulhatunk. *Áll fel vezetőjük és visszaveszi hátára a hátizsákot, a kötelet pedig a jobbjába fogja.*
- Hoztatok kötelet? *Kérdi, ahogy a kis csapat felszerelését mustrálja, majd megindul arra, amerre korábban mutatott.*
- Lámpás? Olaj? Fáklya? *Sorol fel még pár fontosnak tartott dolgot. Majd, ha mind készen állnak, akkor az egyik rom mögött meredeken lefelé tartó, keskeny sziklaperemhez lép.*
- Ezen a sziklaperemen le tudnunk menni, vigyázzatok, az út helyenként elkeskenyedik és a falhoz kell lapulni. A sziklák élesek és az út lehet köves, óvatosan ott, nehogy megcsússzatok. A kötelet kössétek a derekatokra, így. *Mutatja meg és ha mindenki megcsinálta, akkor ellenőrzi őket és összeköti magukat, két méteres közönként.*
- Ha valaki lecsúszna, a többiek megfogják és visszahúzzák a peremre. *Magyarázza hidegen, de tapasztalt mászó módjára.*
- A perem lépcsőzetesen vezet lefelé, ott le kell ereszkednünk, de az elmúlt hetekben biztosító-szeget vertem a sziklába, azon leereszkedhetünk. Vigyázzatok egymásra és magatokra, nézzetek a lábatok elé és ne nézzetek le. Az út felétől már nem süt be a nap, világítanunk kell majd. Az első pihenő akkor lesz, ahonnan már csak kötéllel tudunk tovább ereszkedni. Indulás. *Néz végig a csapaton és indul el elsőként lefelé. Óvatosan lép, minden lépését kétszer ellenőrzi, keze folyamatosan a sziklán van, háta néz a nagy sötéten ásító semmi felé. Nem siet, nem kapkod, megfontoltan halad lefelé és vezeti a kis csapatot a mélység felé.*