Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-24 15:45:22
Üzenet elküldve: 2020-06-24 15:45:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Várva az alkalomra, hogy megindulhasson valamerre szorítja kardja markolatát. Végül úgy dönt elindul a lépcsőn felfelé, a közeledő alakokat látva azonban megtorpan. Szerencsére nem lendíti fegyverét támadásra, a sötétség ellenére viszonylag hamar felismeri ugyanis Grüköt és a vörös hajú fickót.*
-Alighogy bejöttünk záporozni kezdtek a nyílvesszők.
*Foglalja össze tömören, közben tekintetét körbehordozza a helyen, bár sokat nem lát. Az őrmester utasítását hallva azonnal mozdul, bár tagjai itt-ott még sajognak az imént történt szerencsétlen landolás következtében.
Pengéjét feszesen tartva lépdel fajtársa nyomában, harcra készen állva.*
*Várva az alkalomra, hogy megindulhasson valamerre szorítja kardja markolatát. Végül úgy dönt elindul a lépcsőn felfelé, a közeledő alakokat látva azonban megtorpan. Szerencsére nem lendíti fegyverét támadásra, a sötétség ellenére viszonylag hamar felismeri ugyanis Grüköt és a vörös hajú fickót.*
-Alighogy bejöttünk záporozni kezdtek a nyílvesszők.
*Foglalja össze tömören, közben tekintetét körbehordozza a helyen, bár sokat nem lát. Az őrmester utasítását hallva azonnal mozdul, bár tagjai itt-ott még sajognak az imént történt szerencsétlen landolás következtében.
Pengéjét feszesen tartva lépdel fajtársa nyomában, harcra készen állva.*
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-24 00:12:50
Üzenet elküldve: 2020-06-24 00:12:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren precízen, összeszorított fogakkal, a halálos helyzet teljes tudatában indul neki a vad rohamnak a következő fedezék felé. Még a legnagyobb csatazajban is a csendet és a koncentrálást tartja a legjobb menedéknek, éppen ezért egy szóval se jelzi Dvornnak, hogy meghallotta, amit mondott, hacsak a szúrós pillantása nem árulta el a véleményét az egész helyzetről.*
~ Szerintetek szikrát fingó varázssárkány vagyok, vagy mi a fasz van? ~ *Forrong magában már következő fedezékében. Amúgy igazuk van, ő sem lát valami sokat ebben az elcseszett sötétségben, és az íjászoknak sem könnyíti meg a dolgát, hogy akár saját társaikat ugyanúgy eltalálhatják, mint az ellenfelet. Tényleg tenni kéne valamit, a figyelemelterelés nem megoldás, vagy legalább is nem hosszútávon. Gyorsan lekapja hát a legközelebbi falról az egyik fáklyát, és dobókésével kapkodva a földre reszel egy kupac forgácsot. A következő lépés attól függ, miből készült a fáklyatartó, és erőből le tudja-e szedni, vagy esetleg szakítani a falról. Ha valamilyen fémből van, feláldozza a dobótőre életlen felét, és minden erejével összepattintgatva a holmival megpróbál szikrát csiholni a tárgyból. Ha nincs ilyen lehetőség, ugyanezt egy kaviccsal vagy bármi más fémnek tűnő tárggyal hajlandó megtenni, sőt, végső esetben akár a fal mögül is kikiabál:*
- Valaki dobjon ide egy követ!
*Ha valahogy sikerül a művelet, és felparázslik a kis halom, a lány fújni kezdi, és óvatosan beledugja a fáklyát. Ha pedig a művelet közben megtámadnák, bármelyik, a tűzcsiholáshoz használt tárgyat örömmel az őt zaklató illetőbe vágja. Nem titkolt vágya, hogy az egyik fáklyát oda hajítsa, ahová a JÉGert küldte az imént, attól lenne aztán kellemesen világos. Legalább kicsit revansot venne. Viszont egyelőre elvan ezzel, és nem törődik a csetepaté többi részével.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren precízen, összeszorított fogakkal, a halálos helyzet teljes tudatában indul neki a vad rohamnak a következő fedezék felé. Még a legnagyobb csatazajban is a csendet és a koncentrálást tartja a legjobb menedéknek, éppen ezért egy szóval se jelzi Dvornnak, hogy meghallotta, amit mondott, hacsak a szúrós pillantása nem árulta el a véleményét az egész helyzetről.*
~ Szerintetek szikrát fingó varázssárkány vagyok, vagy mi a fasz van? ~ *Forrong magában már következő fedezékében. Amúgy igazuk van, ő sem lát valami sokat ebben az elcseszett sötétségben, és az íjászoknak sem könnyíti meg a dolgát, hogy akár saját társaikat ugyanúgy eltalálhatják, mint az ellenfelet. Tényleg tenni kéne valamit, a figyelemelterelés nem megoldás, vagy legalább is nem hosszútávon. Gyorsan lekapja hát a legközelebbi falról az egyik fáklyát, és dobókésével kapkodva a földre reszel egy kupac forgácsot. A következő lépés attól függ, miből készült a fáklyatartó, és erőből le tudja-e szedni, vagy esetleg szakítani a falról. Ha valamilyen fémből van, feláldozza a dobótőre életlen felét, és minden erejével összepattintgatva a holmival megpróbál szikrát csiholni a tárgyból. Ha nincs ilyen lehetőség, ugyanezt egy kaviccsal vagy bármi más fémnek tűnő tárggyal hajlandó megtenni, sőt, végső esetben akár a fal mögül is kikiabál:*
- Valaki dobjon ide egy követ!
*Ha valahogy sikerül a művelet, és felparázslik a kis halom, a lány fújni kezdi, és óvatosan beledugja a fáklyát. Ha pedig a művelet közben megtámadnák, bármelyik, a tűzcsiholáshoz használt tárgyat örömmel az őt zaklató illetőbe vágja. Nem titkolt vágya, hogy az egyik fáklyát oda hajítsa, ahová a JÉGert küldte az imént, attól lenne aztán kellemesen világos. Legalább kicsit revansot venne. Viszont egyelőre elvan ezzel, és nem törődik a csetepaté többi részével.*
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-23 20:12:52
Üzenet elküldve: 2020-06-23 20:12:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen hullák//
* Minden a tervek szerint halad. A nagyobbik kölyökkel leemelik a már lassan kimerevedő férfit. A szép drága ruha most egyáltalán nem számít senkinek. A nő alszik a tűzoltók meg közben végzik a dolgukat. A lentről felhallatszó beszéd foszlányokkal teljesen meg van elégedve a tanonc. A tűzoltók bosszúsága az ő szerencséjük. Kétség nem fér hozzá, hogy a tűz ki fog tartani addig, amíg ők távoznak. Igazából a távozás csak néhány percet vesz igénybe, ha minden jól megy. Amint tiszta a terep indulhatnak is a lépcsőhöz. Sietniük kell, ha el akarják érni a hátsó ajtót. Ha lehetséges az ajtótt nem torlaszolná el inkább, mert az felérne egy riasztással, hogy itt valami nincs rendben. Inkább kihasználja a létszámokban rejlő lehetőséget.*
- Te emeld a lábait, amíg én vele a hóna alján kapom meg.* Nimeril a jobb kar alá nyúlna, míg a nagyobbik meg balnál tenné meg ezt. Mintha egy faltörő kos lenne a csomagjuk. Így látnak előre, szóval talán gyorsabban tudják elhagyni a területet. Ha a kicsi meg nem bír a lábakkal akkor sincs nagy tragédia, mert húzzák magukkal. Így indulna meg a csapat sebesen a hátsó ajtó felé. Talán most lenne számukra a legjobb, ha megérkezne az a varázsló, mert akkor biztosan felhagynának a víz hordásával.*
* Minden a tervek szerint halad. A nagyobbik kölyökkel leemelik a már lassan kimerevedő férfit. A szép drága ruha most egyáltalán nem számít senkinek. A nő alszik a tűzoltók meg közben végzik a dolgukat. A lentről felhallatszó beszéd foszlányokkal teljesen meg van elégedve a tanonc. A tűzoltók bosszúsága az ő szerencséjük. Kétség nem fér hozzá, hogy a tűz ki fog tartani addig, amíg ők távoznak. Igazából a távozás csak néhány percet vesz igénybe, ha minden jól megy. Amint tiszta a terep indulhatnak is a lépcsőhöz. Sietniük kell, ha el akarják érni a hátsó ajtót. Ha lehetséges az ajtótt nem torlaszolná el inkább, mert az felérne egy riasztással, hogy itt valami nincs rendben. Inkább kihasználja a létszámokban rejlő lehetőséget.*
- Te emeld a lábait, amíg én vele a hóna alján kapom meg.* Nimeril a jobb kar alá nyúlna, míg a nagyobbik meg balnál tenné meg ezt. Mintha egy faltörő kos lenne a csomagjuk. Így látnak előre, szóval talán gyorsabban tudják elhagyni a területet. Ha a kicsi meg nem bír a lábakkal akkor sincs nagy tragédia, mert húzzák magukkal. Így indulna meg a csapat sebesen a hátsó ajtó felé. Talán most lenne számukra a legjobb, ha megérkezne az a varázsló, mert akkor biztosan felhagynának a víz hordásával.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-23 07:37:51
Üzenet elküldve: 2020-06-23 07:37:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Az előre indulását siker koronázza, mert a lövése talál. Igaz van egy olyan érzése, hogy ezt a Chayssnak köszönheti. Nem önti el a magabiztosság erre, tudja ezzel még nincsen vége. A férfi a közelebb eső oszlop mögé húzódik be. Lainor pedig a következő mögé. Követi tekintetével az elfet a kutyájával, és egyre inkább az az érzése, hogy fényt kellene valahogy gyújtani a lépcső felé is. Mert így a látási viszonyok inkább a lépcső alattiaknak kedveznek. Az oszlop mögött vesz elő egy újabb íjat, és az idegre készíti, már csak a felhúzás van hátra, és lőhetne is. Ám előtte valami tűzszerszámféle után néz körbe, hátha akad itt valami, amit felhasználhat. Elsőre saját magához közelebbi falat nézi, hogy nincsen-e ott valami fáklya, vagy ehhez hasonló. Ha ez meg van akkor kereshet tűzszerszámot. Ha semmi ilyesmit nem talál, akkor érdemesebb elengedni ezt, és bírni a vakszerencsében.
A zajok egyre inkább harcra utalnak a lépcső felől. A kapitány előre nyomulása ilyen téren meghozta az az előnyét, hogy kicsit fejetlenség alakult ki a lépcső alatt tanyázó rossz arcúak között. A felhangzó szitokszavak erre utalnak. Ekkor érkezik mellé Chayss, a fal mellé lapul, hogy a férfi is elférjen. A törpe előreindulása, eléggé nagy zajt kelt, kicsit meg is lepi, bár ez lehet jó elterelés lesz ismét. Felhúzza az íját, célpontot keres, de nem lő egyelőre, mert a következő oszlop üres. Vagyis az elf a kutyával előrébb mehetett. Így esélyesebb lenne, hogy eltalálná.
Lainor így leengedi az íjat, és a falmentén előrébb indul, elsőre az oszlop a célja. Ám ha szabad az út azután is, lehet segítségére lehetne Raenek és a kutyájának.*
*Az előre indulását siker koronázza, mert a lövése talál. Igaz van egy olyan érzése, hogy ezt a Chayssnak köszönheti. Nem önti el a magabiztosság erre, tudja ezzel még nincsen vége. A férfi a közelebb eső oszlop mögé húzódik be. Lainor pedig a következő mögé. Követi tekintetével az elfet a kutyájával, és egyre inkább az az érzése, hogy fényt kellene valahogy gyújtani a lépcső felé is. Mert így a látási viszonyok inkább a lépcső alattiaknak kedveznek. Az oszlop mögött vesz elő egy újabb íjat, és az idegre készíti, már csak a felhúzás van hátra, és lőhetne is. Ám előtte valami tűzszerszámféle után néz körbe, hátha akad itt valami, amit felhasználhat. Elsőre saját magához közelebbi falat nézi, hogy nincsen-e ott valami fáklya, vagy ehhez hasonló. Ha ez meg van akkor kereshet tűzszerszámot. Ha semmi ilyesmit nem talál, akkor érdemesebb elengedni ezt, és bírni a vakszerencsében.
A zajok egyre inkább harcra utalnak a lépcső felől. A kapitány előre nyomulása ilyen téren meghozta az az előnyét, hogy kicsit fejetlenség alakult ki a lépcső alatt tanyázó rossz arcúak között. A felhangzó szitokszavak erre utalnak. Ekkor érkezik mellé Chayss, a fal mellé lapul, hogy a férfi is elférjen. A törpe előreindulása, eléggé nagy zajt kelt, kicsit meg is lepi, bár ez lehet jó elterelés lesz ismét. Felhúzza az íját, célpontot keres, de nem lő egyelőre, mert a következő oszlop üres. Vagyis az elf a kutyával előrébb mehetett. Így esélyesebb lenne, hogy eltalálná.
Lainor így leengedi az íjat, és a falmentén előrébb indul, elsőre az oszlop a célja. Ám ha szabad az út azután is, lehet segítségére lehetne Raenek és a kutyájának.*
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-22 22:13:25
Üzenet elküldve: 2020-06-22 22:13:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Teadélután//
*Allynak még csak halvány fogalma sincs arról, hogy Thea hogyan készülődik. Vagy egyáltalán várja-e őt. De azt tudja, hogy ha bebocsátást nyer - és miért ne nyerne, akadályát nem látja - akkor megtud mindent. Többek között azt is, hogy milyen fogadtatásban részesül majd. Enyhe izgatottság lesz rajta úrrá, lába kissé remeg, amikor leugrik hátasáról. Első ránézésre jóembernek tartja az őrt. De különben Theához jóemberek valók minden tekintetben. Hiszen ő is egy őszinte és jóságos lélek. Máris közel érzi szívéhez, mintha évek óta jól ismerné. De talán már éppen itt az ideje annak, hogy Allynak legyen végre egy igazán jó barátja, akire mindig számíthat. Kivétel nélkül. És akivel mindent megbeszélhet.
Az őr érdeklődésére készséggel válaszol.*
- Ally vagyok. Theához jöttem látogatóba. Ő hívott meg engem.
*Jól lehet, nem a leghivatalosabb formáját választotta a célja elmondásának, sőt, kifejezetten közvetlen hangnemre sikeredett. De talán megbocsátják neki. Hisz nem faragatlan ő, soha nem is volt az.*
//Teadélután//
*Allynak még csak halvány fogalma sincs arról, hogy Thea hogyan készülődik. Vagy egyáltalán várja-e őt. De azt tudja, hogy ha bebocsátást nyer - és miért ne nyerne, akadályát nem látja - akkor megtud mindent. Többek között azt is, hogy milyen fogadtatásban részesül majd. Enyhe izgatottság lesz rajta úrrá, lába kissé remeg, amikor leugrik hátasáról. Első ránézésre jóembernek tartja az őrt. De különben Theához jóemberek valók minden tekintetben. Hiszen ő is egy őszinte és jóságos lélek. Máris közel érzi szívéhez, mintha évek óta jól ismerné. De talán már éppen itt az ideje annak, hogy Allynak legyen végre egy igazán jó barátja, akire mindig számíthat. Kivétel nélkül. És akivel mindent megbeszélhet.
Az őr érdeklődésére készséggel válaszol.*
- Ally vagyok. Theához jöttem látogatóba. Ő hívott meg engem.
*Jól lehet, nem a leghivatalosabb formáját választotta a célja elmondásának, sőt, kifejezetten közvetlen hangnemre sikeredett. De talán megbocsátják neki. Hisz nem faragatlan ő, soha nem is volt az.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-22 21:19:30
Üzenet elküldve: 2020-06-22 21:19:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Teadélután//
* Találkozás egy kedves ismerőssel, megismerkedés új arcokkal, elgondolkodtató beszélgetések. Az előző este tartalmasnak bizonyult a leány számára. Puha, illatos ágyában fekve újraélte a pillanatokat, nehezen jött hát az álom a szemére. A nap már magasan járt az égen, mire előmászott puha dunyhája alól. Odahaza a birtokon öltöztetőnője volt, aki a segítségére volt a reggeli készülődésnél. Segédkezett a mosakodásnál, öltözködéssel. Revrtihea élvezte, hogy itt a városban szabadabb, de ez hiányzott neki, főleg a szertartásos fésülködés. Most kénytelen volt maga elkészíteni a frizuráját. Csinos csigába tekerte fakó fürtjeit a tarkójánál. Krémszínű ruhába bújt, melynek vállrészét fehér csipke díszítette, karcsú derekát egy zöld vékony övvel emelte ki. Elnézegette magát a tükörben. Csinos akart lenni, hiszen vendéget várt. Az első vendégét ennél a háznál. Le is sietett a konyhára, ott már hozzá is látott a szakácsnő, hogy újramelegítse reggeli kásáját.*
- Délután egy hölgy érkezik hozzám vendégségbe. Szeretném, ha többféle teát szolgálnál fel és valami könnyű süteményt. Mondjuk olyan citromos kekszet, csokoládés mártogatóssal!* javasolja, majd vidáman továbblibben. Mindenkit értesít barátnője érkezésértől - hiszen ő barátjának tartja Allyt - az őrt az ajtóban, a szobalányt, apja irodáját azonban ezúttal is üresen találja. Csalódottan csukja be maga mögött az ajtót.
Az idő lassan telik. Rajzolni volna kedve, de nem akar hozzá átöltözni, a krémszínű ruhát pedig félti. Leül hát a kandalló mellé egy vastag könyvvel az ölében, azt lapozgatja míg várja, hogy elérkezzen az idő.*
* A kapuban idősebb forma férfi áll, mikor elmosolyodik az új jövevény láttán arcán megannyi ránc fut szét. Előre haladott kora ellenére a férfi jó kiállású, tartása egyenes, fizimiskája bizalomgerjesztő.*
- Szép napot hölgyem! Miben lehetek a szolgálatára?* néz Allyra, majd hátasára. Revirthea persze neki is szólt a lány érkezéséről, de olyan ritkán áll vendég a házhoz, a férfi örömmel bocsátkozik most beszélgetésbe.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.22 21:21:42
//Teadélután//
* Találkozás egy kedves ismerőssel, megismerkedés új arcokkal, elgondolkodtató beszélgetések. Az előző este tartalmasnak bizonyult a leány számára. Puha, illatos ágyában fekve újraélte a pillanatokat, nehezen jött hát az álom a szemére. A nap már magasan járt az égen, mire előmászott puha dunyhája alól. Odahaza a birtokon öltöztetőnője volt, aki a segítségére volt a reggeli készülődésnél. Segédkezett a mosakodásnál, öltözködéssel. Revrtihea élvezte, hogy itt a városban szabadabb, de ez hiányzott neki, főleg a szertartásos fésülködés. Most kénytelen volt maga elkészíteni a frizuráját. Csinos csigába tekerte fakó fürtjeit a tarkójánál. Krémszínű ruhába bújt, melynek vállrészét fehér csipke díszítette, karcsú derekát egy zöld vékony övvel emelte ki. Elnézegette magát a tükörben. Csinos akart lenni, hiszen vendéget várt. Az első vendégét ennél a háznál. Le is sietett a konyhára, ott már hozzá is látott a szakácsnő, hogy újramelegítse reggeli kásáját.*
- Délután egy hölgy érkezik hozzám vendégségbe. Szeretném, ha többféle teát szolgálnál fel és valami könnyű süteményt. Mondjuk olyan citromos kekszet, csokoládés mártogatóssal!* javasolja, majd vidáman továbblibben. Mindenkit értesít barátnője érkezésértől - hiszen ő barátjának tartja Allyt - az őrt az ajtóban, a szobalányt, apja irodáját azonban ezúttal is üresen találja. Csalódottan csukja be maga mögött az ajtót.
Az idő lassan telik. Rajzolni volna kedve, de nem akar hozzá átöltözni, a krémszínű ruhát pedig félti. Leül hát a kandalló mellé egy vastag könyvvel az ölében, azt lapozgatja míg várja, hogy elérkezzen az idő.*
* A kapuban idősebb forma férfi áll, mikor elmosolyodik az új jövevény láttán arcán megannyi ránc fut szét. Előre haladott kora ellenére a férfi jó kiállású, tartása egyenes, fizimiskája bizalomgerjesztő.*
- Szép napot hölgyem! Miben lehetek a szolgálatára?* néz Allyra, majd hátasára. Revirthea persze neki is szólt a lány érkezéséről, de olyan ritkán áll vendég a házhoz, a férfi örömmel bocsátkozik most beszélgetésbe.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.22 21:21:42
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-22 20:15:21
Üzenet elküldve: 2020-06-22 20:15:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen hullák//
*Ami a hullát illeti igen, enyhén bemerevedett, de nem hűlt még ki teljesen. Fél napos se lehet. A fegyvereknek már csak nyomait viseli, ruhája pedig azóta ki lett cserélve, mintegy ünnepi. Ujján még rajta a hitvesi gyűrű. A lepakolás teljes csendben sikerül, de nem csak Nimeril, a nagyobb darab elf kölyök is jól végzi a dolgát. Erősnek pont elég erős a lábakhoz, kicsit lejt is felé a hulla, ha leemelik a ravatalról. A kisírt szemű nő pedig csak horkant egyet, de a párnákra való gyengéd rámarkoláson túl nem igazán veri fel semmi. Ahogy belépnek a tűzoltók lentről töredező, sipákoló hangok hallatszanak, a "nagy", "terjed", "rühes" és "mágus" szavak hangzanak el, úgy tűnik pár vödör víz nem is volt elég az oltáshoz.*
-Elől jöttek, elől mentek!
*Jelenti ki a fazék katona, aztán hozzáteszi.*
-Moft már futnak.
*Egy biztos, nincs sokkal több idejük még így se, mint egy futás a szomszédba, egy loccsintás és egy visszaút. A futó léptek kövön koppanásának visszhangjai még el sem halnak, mikor a két gyerek már a helyén van, és szinte teljesen képzett hullarablót játszva, mert nekik ez több tényleg nem lehet, segítkeznek az orvostanoncnak.*
*Ami a hullát illeti igen, enyhén bemerevedett, de nem hűlt még ki teljesen. Fél napos se lehet. A fegyvereknek már csak nyomait viseli, ruhája pedig azóta ki lett cserélve, mintegy ünnepi. Ujján még rajta a hitvesi gyűrű. A lepakolás teljes csendben sikerül, de nem csak Nimeril, a nagyobb darab elf kölyök is jól végzi a dolgát. Erősnek pont elég erős a lábakhoz, kicsit lejt is felé a hulla, ha leemelik a ravatalról. A kisírt szemű nő pedig csak horkant egyet, de a párnákra való gyengéd rámarkoláson túl nem igazán veri fel semmi. Ahogy belépnek a tűzoltók lentről töredező, sipákoló hangok hallatszanak, a "nagy", "terjed", "rühes" és "mágus" szavak hangzanak el, úgy tűnik pár vödör víz nem is volt elég az oltáshoz.*
-Elől jöttek, elől mentek!
*Jelenti ki a fazék katona, aztán hozzáteszi.*
-Moft már futnak.
*Egy biztos, nincs sokkal több idejük még így se, mint egy futás a szomszédba, egy loccsintás és egy visszaút. A futó léptek kövön koppanásának visszhangjai még el sem halnak, mikor a két gyerek már a helyén van, és szinte teljesen képzett hullarablót játszva, mert nekik ez több tényleg nem lehet, segítkeznek az orvostanoncnak.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-22 15:45:53
Üzenet elküldve: 2020-06-22 15:45:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sötétség, mocsok és halál, vad indulatok és ösztönös gyűlölet az, ami saját hülyeségüknek hála fogadja a lovagot. "Lovag" - megtévesztő szó ez jelenleg, hiszen egy patkánynál alig különben kúszik most a sötétben. Ájtatos féreg, aki csak egy kutya életét kívánja menteni egy úrnő visszaszerzése után.*
~ Előre. ~
*Mintha csak buzdítani kívánná magát, annak ellenére, hogy jól hallja - hiszen látni nem tudja, az elfeknek eleve rosszabb valamennyivel a látása az éjsötétben, mint egy emberé - a húr feszességét, a közelgő vesszőt, de nem adja fel, valamiért bízik önmagában, s talán sohasem volt képességeiben.*
~ Előre! ~
*De megtorpan, mikor hallja a suhanást és pont, hogy megérzi a koppanást. Még jó, hogy senki nem láthatja azt a megilletődött, szinte halálközeli érzelmekkel telt arcot, ami most saját képét jelenti - előre nélkül.*
~ A faszomat! ~
*Ennyi, amit hozzá lehet fűzni, semmi több. Ha tudna róla, hogy Cha'yss mekkora segítség volt most számára, a hálája többszöröse lenne bárkiének, aki jelenleg Artheniorban tartózkodik. De nem így van, a hangon kívül semmit nem vesz észre - pont elég.*
- Most! *Suttogja maga elé, hogy legfeljebb ő és a kutya vehesse észre. Magához szorítja a Télpengét és ha minden igaz, Fogóval együtt indul meg az oszlop irányába, miközben egyre csak gyorsul, kivitelezve a lovagok azon tulajdonságát, melyre egészen kiskoruk óta oktatják őket, neki pedig sikerült elsajátítania - a vértviseletet, minek segítségével nem fárad, csak halad. Ebben az esetben, igyekszik időben, még az íj újra felhúzása előtt odaérni a másikhoz, a lehető legnagyobb csendben - ami azért a páncélzörgést, vagy a szuszogást elnézve azért nem egy orgyilkosi lepel- és lecsapni, majd újra és újra, közben ügyelve saját épségére, meg Fogóéra is, ha valamennyire észreveheti az ebet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sötétség, mocsok és halál, vad indulatok és ösztönös gyűlölet az, ami saját hülyeségüknek hála fogadja a lovagot. "Lovag" - megtévesztő szó ez jelenleg, hiszen egy patkánynál alig különben kúszik most a sötétben. Ájtatos féreg, aki csak egy kutya életét kívánja menteni egy úrnő visszaszerzése után.*
~ Előre. ~
*Mintha csak buzdítani kívánná magát, annak ellenére, hogy jól hallja - hiszen látni nem tudja, az elfeknek eleve rosszabb valamennyivel a látása az éjsötétben, mint egy emberé - a húr feszességét, a közelgő vesszőt, de nem adja fel, valamiért bízik önmagában, s talán sohasem volt képességeiben.*
~ Előre! ~
*De megtorpan, mikor hallja a suhanást és pont, hogy megérzi a koppanást. Még jó, hogy senki nem láthatja azt a megilletődött, szinte halálközeli érzelmekkel telt arcot, ami most saját képét jelenti - előre nélkül.*
~ A faszomat! ~
*Ennyi, amit hozzá lehet fűzni, semmi több. Ha tudna róla, hogy Cha'yss mekkora segítség volt most számára, a hálája többszöröse lenne bárkiének, aki jelenleg Artheniorban tartózkodik. De nem így van, a hangon kívül semmit nem vesz észre - pont elég.*
- Most! *Suttogja maga elé, hogy legfeljebb ő és a kutya vehesse észre. Magához szorítja a Télpengét és ha minden igaz, Fogóval együtt indul meg az oszlop irányába, miközben egyre csak gyorsul, kivitelezve a lovagok azon tulajdonságát, melyre egészen kiskoruk óta oktatják őket, neki pedig sikerült elsajátítania - a vértviseletet, minek segítségével nem fárad, csak halad. Ebben az esetben, igyekszik időben, még az íj újra felhúzása előtt odaérni a másikhoz, a lehető legnagyobb csendben - ami azért a páncélzörgést, vagy a szuszogást elnézve azért nem egy orgyilkosi lepel- és lecsapni, majd újra és újra, közben ügyelve saját épségére, meg Fogóéra is, ha valamennyire észreveheti az ebet.*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-22 14:12:39
Üzenet elküldve: 2020-06-22 14:12:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Mikor a férfi még rá is erősít az ő csipkelődő magyarázatára, csak legyint.*
-Áh, az ilyenek semmiből nem tanulnak. Amúgy nem tudom, hogy mennyire élvezetes, ha elnáspángolják az embert, csak látom, hogy a férfiak mindig arra hajtanak, akkor meg rossz nem lehet. *Von vállat mosolyogva.*
-Jobbra. *Ismétli és már fordul is a konyha irányába, a többi dolog teljesen mellékes is, a hálószoba említésére kicsit megilletődik, mert az aztán tényleg nem az ő dolga, hogy merre van a férfi szobája. De ha tolvaj lenne bizonyára hálás lenne a teljes eligazításért, így csak hümmög. Miután beértek a konyhába lepakolja a zsákját az asztalra, majd szemrevételezi a tűzhelyet.*
-Jó lesz, jó lesz, csak be kell gyújtani. *Ha pedig már így felajánlkozik segítségül a férfi, akkor mindjárt szaván is fogja.*
-Mivel jobban ismered a járást erre, ezt rád bíznám. *Közben kipakolja az asztalra a dolgokat, a tojások mellé kirakja a lisztet, vajat, barna cukrot, a vaníliát meg az adag gyümölcsöt (meggy) is, ezután eszközök után néz. Kutatni szeret, mint minden nő, így nem okoz neki nagyobb gondot mindent jól áttúrni, míg megtalálja a habverőt, keverőtálat és a tepsit. Mindent odakészít az asztalhoz magának.*
-Na meg, a meggy, ki kéne magozni, elég hangulat romboló, ha az ember ráharap egyre, na meg még a foga is rámehet. *Nézi a másikat, nem szívesen öklözné hátba az öreget, ha torkán akad egy nagyobb darab meggy, a végén még többet árt vele, mint használ.*
*Mikor a férfi még rá is erősít az ő csipkelődő magyarázatára, csak legyint.*
-Áh, az ilyenek semmiből nem tanulnak. Amúgy nem tudom, hogy mennyire élvezetes, ha elnáspángolják az embert, csak látom, hogy a férfiak mindig arra hajtanak, akkor meg rossz nem lehet. *Von vállat mosolyogva.*
-Jobbra. *Ismétli és már fordul is a konyha irányába, a többi dolog teljesen mellékes is, a hálószoba említésére kicsit megilletődik, mert az aztán tényleg nem az ő dolga, hogy merre van a férfi szobája. De ha tolvaj lenne bizonyára hálás lenne a teljes eligazításért, így csak hümmög. Miután beértek a konyhába lepakolja a zsákját az asztalra, majd szemrevételezi a tűzhelyet.*
-Jó lesz, jó lesz, csak be kell gyújtani. *Ha pedig már így felajánlkozik segítségül a férfi, akkor mindjárt szaván is fogja.*
-Mivel jobban ismered a járást erre, ezt rád bíznám. *Közben kipakolja az asztalra a dolgokat, a tojások mellé kirakja a lisztet, vajat, barna cukrot, a vaníliát meg az adag gyümölcsöt (meggy) is, ezután eszközök után néz. Kutatni szeret, mint minden nő, így nem okoz neki nagyobb gondot mindent jól áttúrni, míg megtalálja a habverőt, keverőtálat és a tepsit. Mindent odakészít az asztalhoz magának.*
-Na meg, a meggy, ki kéne magozni, elég hangulat romboló, ha az ember ráharap egyre, na meg még a foga is rámehet. *Nézi a másikat, nem szívesen öklözné hátba az öreget, ha torkán akad egy nagyobb darab meggy, a végén még többet árt vele, mint használ.*
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-22 12:41:51
Üzenet elküldve: 2020-06-22 12:41:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*A kúszás nem éppen nemesi feladat, de ebben a helyzetben tökéletesen érthető. Ha az ember ép bőrrel meg akar úszni egy ilyen helyzetet, akkor olykor nemtelen dolgokat is meg kell tennie. Így a wegtoreni báró, Arthenior kovácsműhelyének, egyik nívós fogadójának, megannyi üzleti- és kereskedelmi kapcsolatának birtokosa a porban kúszva küzdi előre magát, hogy jobb helyzetet csikarjon ki magának a sorstól.
A fedezékből ki tud lőni egy acélvesszőt, de az látszólag hasztalan csapódik a falba és mivel az igric nem áll meg megnézni, hogy mi lett lövésének hatása, így nem tudja, hogy segítette vele Raeneroldot.*
- Honnan tudtad? *Suttogja maga elé a bizonyosan neki szánt káromkodást hallva és a fedezékben maradva újratölti Kathlynt.
Neki biztosan több időbe telik, hogy tűzkész állapotba hozza a számszeríjat, mint egy íjásznak, ezért is kivár, majd ha úgy látja, biztonságos a továbbhaladás, akkor térden csúszva halad előre a következő oszlopig, ahol talán Lainorba fut bele, a városőrbe, aki Denjaarral érkezett.
Egyelőre nem lő, csak célpontot keres.*
*A kúszás nem éppen nemesi feladat, de ebben a helyzetben tökéletesen érthető. Ha az ember ép bőrrel meg akar úszni egy ilyen helyzetet, akkor olykor nemtelen dolgokat is meg kell tennie. Így a wegtoreni báró, Arthenior kovácsműhelyének, egyik nívós fogadójának, megannyi üzleti- és kereskedelmi kapcsolatának birtokosa a porban kúszva küzdi előre magát, hogy jobb helyzetet csikarjon ki magának a sorstól.
A fedezékből ki tud lőni egy acélvesszőt, de az látszólag hasztalan csapódik a falba és mivel az igric nem áll meg megnézni, hogy mi lett lövésének hatása, így nem tudja, hogy segítette vele Raeneroldot.*
- Honnan tudtad? *Suttogja maga elé a bizonyosan neki szánt káromkodást hallva és a fedezékben maradva újratölti Kathlynt.
Neki biztosan több időbe telik, hogy tűzkész állapotba hozza a számszeríjat, mint egy íjásznak, ezért is kivár, majd ha úgy látja, biztonságos a továbbhaladás, akkor térden csúszva halad előre a következő oszlopig, ahol talán Lainorba fut bele, a városőrbe, aki Denjaarral érkezett.
Egyelőre nem lő, csak célpontot keres.*
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-22 08:41:28
Üzenet elküldve: 2020-06-22 08:41:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*A lépcsőn leérve egy városőr társukba botlanak, így bőven van pár pillanatuk, amíg felmérhetik a terepet. Elsődlegesen a hangokra hagyatkozva lövi be, hogy pontosan hol is zajlik harc.*
-Mi történt?
*Kérdi Naesalát és reméli, hogy kap egy villámgyors talpalót az eseményekről, míg szemére hagyakozik, hogy lássa az előtte homályban fekvő teret. Hamar felismeri társai közeledését, de mivel a parancsnokot nem látja köztük, így arra a következtetésre jut, hogy Denjaar küzd a lépcső alatt.*
-Előre!
*Adja ki az egyértelmű utasítást mindenkinek, akit lát, majd gyors tempóval megindul kezében íját szorongatva, egy idegre helyezett nyíllal.
Ha megpillant bárkit is, a sötét miatt hagy egy pillanatot, hogy agya fel tudja dolgozni, hogy barát, vagy ellenség, az akit megpillant, de ettől függetlenül, azonnal megfeszíti a húrt az íjat célra tartva. Ha ellenfélbe ütközik, akkor az egy pillanat feldolgozási idő után a célba vett személy mellkasába ereszt egy nyilat, amennyiben társat pillant meg, íját megfeszítve tartva halad egy kicsit tovább, amíg egy ellenfélbe nem botlik, akibe beleeresztheti íjának tartalmát.*
*A lépcsőn leérve egy városőr társukba botlanak, így bőven van pár pillanatuk, amíg felmérhetik a terepet. Elsődlegesen a hangokra hagyatkozva lövi be, hogy pontosan hol is zajlik harc.*
-Mi történt?
*Kérdi Naesalát és reméli, hogy kap egy villámgyors talpalót az eseményekről, míg szemére hagyakozik, hogy lássa az előtte homályban fekvő teret. Hamar felismeri társai közeledését, de mivel a parancsnokot nem látja köztük, így arra a következtetésre jut, hogy Denjaar küzd a lépcső alatt.*
-Előre!
*Adja ki az egyértelmű utasítást mindenkinek, akit lát, majd gyors tempóval megindul kezében íját szorongatva, egy idegre helyezett nyíllal.
Ha megpillant bárkit is, a sötét miatt hagy egy pillanatot, hogy agya fel tudja dolgozni, hogy barát, vagy ellenség, az akit megpillant, de ettől függetlenül, azonnal megfeszíti a húrt az íjat célra tartva. Ha ellenfélbe ütközik, akkor az egy pillanat feldolgozási idő után a célba vett személy mellkasába ereszt egy nyilat, amennyiben társat pillant meg, íját megfeszítve tartva halad egy kicsit tovább, amíg egy ellenfélbe nem botlik, akibe beleeresztheti íjának tartalmát.*
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-21 14:46:13
Üzenet elküldve: 2020-06-21 14:46:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Svirt csakugyan elkapja időnként a mélabú, ha a múltjára gondol, meg arra, hogy mostanra mi maradt belőle. Nagyrészt semmi, legfeljebb csak a kalap a fején, de sokszor már az sem az igazi. Jót tenne neki a levegőváltozás. Hiába állítja az ellenkezőjét, mégiscsak hatással lehet rá a zord, megsebzett környék. *
– Ez bizony igaz, mindenkinél van valami. *Ezzel egyetért. Kevés olyan van, akit még nem vágott pofán az élet, és néhányukat csak azért nem, mert alaposan rákészül a pofonra a sors.*
– Én meg azért elmagyaráztam. Jó lenne rendbe tenni, akkor aztán jönnének a szomszédok is megint. *Vágyik is rá, hogy legyen egy-két szomszéd a környéken, akikkel néha eltársaloghat. Azt sem bánná nagyon, ha egy folyton perlekedő fajta szolgáltatna némi izgalmat a szomszédságban. Wellyradona magyarázatát egy bólintással elfogadja, van benne ráció.*
– Hogyne. Nincs is jobb annál, ha alaposan elnáspángolják az embert, nem igaz? Ha meg esetleg úgy kupán vágják, hogy végleg kiterül, akkor legközelebb okosabb lesz. *Tódít kicsit ő is somolyogva. Ezután gyakorlatiasabb dolgokra térnek át. *
– Erre, jobbra van a konyha. Onnan nyílik a nappali is. Eminnen meg a hálószoba az ágyammal. *Átvezeti Wellyradonát a konyhába. A helységben egy tűzhely, mosdótál, több polc, szekrény és mindenféle edények találhatók. A szoba közepén egy nehéz fából készült négyszögletes asztal és a hozzá illő négy szék áll. A padló és a berendezés tiszták, nincsenek elhanyagolva. Fény a szobába a jobb oldali fal ablakán jön, erre még gyertyákkal vagy lámpásokkal segíthetnek rá, ha szükséges. *
– Remélem, hogy alkalmas a sütésre. *Mondja a nőnek az igenlő válaszra várva.*
– Na, mit segítsek? *Érdeklődik miközben kezet mos a víznél.*
*Svirt csakugyan elkapja időnként a mélabú, ha a múltjára gondol, meg arra, hogy mostanra mi maradt belőle. Nagyrészt semmi, legfeljebb csak a kalap a fején, de sokszor már az sem az igazi. Jót tenne neki a levegőváltozás. Hiába állítja az ellenkezőjét, mégiscsak hatással lehet rá a zord, megsebzett környék. *
– Ez bizony igaz, mindenkinél van valami. *Ezzel egyetért. Kevés olyan van, akit még nem vágott pofán az élet, és néhányukat csak azért nem, mert alaposan rákészül a pofonra a sors.*
– Én meg azért elmagyaráztam. Jó lenne rendbe tenni, akkor aztán jönnének a szomszédok is megint. *Vágyik is rá, hogy legyen egy-két szomszéd a környéken, akikkel néha eltársaloghat. Azt sem bánná nagyon, ha egy folyton perlekedő fajta szolgáltatna némi izgalmat a szomszédságban. Wellyradona magyarázatát egy bólintással elfogadja, van benne ráció.*
– Hogyne. Nincs is jobb annál, ha alaposan elnáspángolják az embert, nem igaz? Ha meg esetleg úgy kupán vágják, hogy végleg kiterül, akkor legközelebb okosabb lesz. *Tódít kicsit ő is somolyogva. Ezután gyakorlatiasabb dolgokra térnek át. *
– Erre, jobbra van a konyha. Onnan nyílik a nappali is. Eminnen meg a hálószoba az ágyammal. *Átvezeti Wellyradonát a konyhába. A helységben egy tűzhely, mosdótál, több polc, szekrény és mindenféle edények találhatók. A szoba közepén egy nehéz fából készült négyszögletes asztal és a hozzá illő négy szék áll. A padló és a berendezés tiszták, nincsenek elhanyagolva. Fény a szobába a jobb oldali fal ablakán jön, erre még gyertyákkal vagy lámpásokkal segíthetnek rá, ha szükséges. *
– Remélem, hogy alkalmas a sütésre. *Mondja a nőnek az igenlő válaszra várva.*
– Na, mit segítsek? *Érdeklődik miközben kezet mos a víznél.*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-21 10:20:18
Üzenet elküldve: 2020-06-21 10:20:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Szerencsétlen egy helyzetbe került. Muszáj egy kis sebkezelést tennie mielőtt tovább folytatja a harcot. A ruhájából szakít egy hosszabb és egy összegyűrhető darabot. Az összegyűrhetőt a szájába tömi, hogy rá tudjon harapni. A következő pillanatba bal kezével rátart a lábára és megpróbálja fixen tartani. Jobb kezével megragadja a belé fúródott nyílvessző tollas végét és miután háromig számol letöri a felesleget, hogy ne akadjon bele lehetőleg semmibe. Ronggyal teli szájában felordít a művelet során. Pár szusszanás urán a hosszabb ronggyal a mit a ruhájából kitépett, ügyesen, szorosan és körben átkötözi a sebét, hogy legalább a vérzést fogja el valamennyire. Ezután számszeríját veszi magához, amit már előzőleg megtöltött. Hallja a dulakodás és ordítozások hangját és valamit szeretne tenni, de így sebesült lábbal nem tudja mi lenne a legjobb. Ekkor pillantja meg az előre törő törpe harcost, aki szinte félelmet nem ismerve egyenest előre tör a dulakodások és nyílvesszők forrása felé. Ezt nem nézheti tétlenül, így összeszedi erejét, feltápászkodik az oszlopnál és fájdalmas léptekkel oldalazva halad a törpe után, persze megpróbál eljutni a következő oszlopig, s ha a törpe figyelemelterelő bezúdulása megtörténik, csak akkor csoszog elő ő is, hogy a számszeríjában lévő nyílvesszőt belelője valakibe, akit ilyen közelségből már láthat. Persze ehhez sok minden kell, hogy eddig eljusson, de bízik a jó szerencsében.*
*Szerencsétlen egy helyzetbe került. Muszáj egy kis sebkezelést tennie mielőtt tovább folytatja a harcot. A ruhájából szakít egy hosszabb és egy összegyűrhető darabot. Az összegyűrhetőt a szájába tömi, hogy rá tudjon harapni. A következő pillanatba bal kezével rátart a lábára és megpróbálja fixen tartani. Jobb kezével megragadja a belé fúródott nyílvessző tollas végét és miután háromig számol letöri a felesleget, hogy ne akadjon bele lehetőleg semmibe. Ronggyal teli szájában felordít a művelet során. Pár szusszanás urán a hosszabb ronggyal a mit a ruhájából kitépett, ügyesen, szorosan és körben átkötözi a sebét, hogy legalább a vérzést fogja el valamennyire. Ezután számszeríját veszi magához, amit már előzőleg megtöltött. Hallja a dulakodás és ordítozások hangját és valamit szeretne tenni, de így sebesült lábbal nem tudja mi lenne a legjobb. Ekkor pillantja meg az előre törő törpe harcost, aki szinte félelmet nem ismerve egyenest előre tör a dulakodások és nyílvesszők forrása felé. Ezt nem nézheti tétlenül, így összeszedi erejét, feltápászkodik az oszlopnál és fájdalmas léptekkel oldalazva halad a törpe után, persze megpróbál eljutni a következő oszlopig, s ha a törpe figyelemelterelő bezúdulása megtörténik, csak akkor csoszog elő ő is, hogy a számszeríjában lévő nyílvesszőt belelője valakibe, akit ilyen közelségből már láthat. Persze ehhez sok minden kell, hogy eddig eljusson, de bízik a jó szerencsében.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-21 10:20:01
Üzenet elküldve: 2020-06-21 10:20:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Vajon hány, ehhez a fiúhoz hasonló gyerek lehet még idelenn? Ő, mikor annyi idős volt, mint ez a gyerek, babázott. Kétségtelen, hogy szerencsés a gyerekkorát illetően, hisz jólétben nőhetett fel, valószínűleg a világon a legtöbb gyermek nem ilyen szerencsés. A rossz sorsú gyerekek mind ilyen kis gonosz, idegesítő görcsök? Vagy csak ezek a tárnaszerű alagutak művelik ezt vele? És az, hogy a szegény, nyomorult foglyokat neki kell etetnie, besorozva valami rejtélyes szervezet kötelékébe? Ezen agyalva követi a fiút, akinek gyakorlatilag egyetlen szavát sem kommentálja, persze minden egyes szavát gondosan elraktározza, de a legtöbbje nem érdemel választ, egy szó azonban szöget üt a fejébe: apám.*
- Mit csinál édesapád?
*Kérdezi fojtott, de kedvesnek ható hangon.*
- Az enyém borkereskedő volt, de már régen meghalt.
*És a halálához talán köze van ennek a rejtélyes szervezetnek. Bár évekkel ezelőtt történt, nem ebben az "új" Artheniorban, lehet, hogy a régiben mások voltak az erőviszonyok.
A hangokra ő is felkapja a fejét, és egy pillanatra úrrá lesz rajta a pánik, bár mivel folyamatosan retteg, így nehéz már fokozni a félelemérzését. Az életösztöne, élni akarása nem engedi, hogy egy sarokban zokogjon. A gyerek is fél, ezek fényében pedig Aenae tényleg nem engedheti meg magának, hogy pánikolni kezdjen. Az persze a legkevésbé sem érdekli, hogy mit fognak tenni a fiúval, csupán az akarja elkerülni, hogy ővele bármit is tegyenek.*
- Arra kell mennünk, ahonnét jönnek?
*Kérdezi ismét fojtott, de ezúttal szigorú hangon.*
- Ha igen, akkor elbújunk, ha nem, akkor meg gyerünk tovább. Gyerünk!
*Vajon hány, ehhez a fiúhoz hasonló gyerek lehet még idelenn? Ő, mikor annyi idős volt, mint ez a gyerek, babázott. Kétségtelen, hogy szerencsés a gyerekkorát illetően, hisz jólétben nőhetett fel, valószínűleg a világon a legtöbb gyermek nem ilyen szerencsés. A rossz sorsú gyerekek mind ilyen kis gonosz, idegesítő görcsök? Vagy csak ezek a tárnaszerű alagutak művelik ezt vele? És az, hogy a szegény, nyomorult foglyokat neki kell etetnie, besorozva valami rejtélyes szervezet kötelékébe? Ezen agyalva követi a fiút, akinek gyakorlatilag egyetlen szavát sem kommentálja, persze minden egyes szavát gondosan elraktározza, de a legtöbbje nem érdemel választ, egy szó azonban szöget üt a fejébe: apám.*
- Mit csinál édesapád?
*Kérdezi fojtott, de kedvesnek ható hangon.*
- Az enyém borkereskedő volt, de már régen meghalt.
*És a halálához talán köze van ennek a rejtélyes szervezetnek. Bár évekkel ezelőtt történt, nem ebben az "új" Artheniorban, lehet, hogy a régiben mások voltak az erőviszonyok.
A hangokra ő is felkapja a fejét, és egy pillanatra úrrá lesz rajta a pánik, bár mivel folyamatosan retteg, így nehéz már fokozni a félelemérzését. Az életösztöne, élni akarása nem engedi, hogy egy sarokban zokogjon. A gyerek is fél, ezek fényében pedig Aenae tényleg nem engedheti meg magának, hogy pánikolni kezdjen. Az persze a legkevésbé sem érdekli, hogy mit fognak tenni a fiúval, csupán az akarja elkerülni, hogy ővele bármit is tegyenek.*
- Arra kell mennünk, ahonnét jönnek?
*Kérdezi ismét fojtott, de ezúttal szigorú hangon.*
- Ha igen, akkor elbújunk, ha nem, akkor meg gyerünk tovább. Gyerünk!
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-21 09:40:09
Üzenet elküldve: 2020-06-21 09:40:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Élt törpe harcosunk ott kuporog az ajtófélfánál várva a csodát ami nem következik be.*
~Eyr szerelmére azt csinálom mint egy betoji kiskatona az első bevetésén!~
*Nekidurálja magát az öreg törpe mert restelli, hogy itt hunyászkodik miközbe ki tudja mit művelnek a többiekkel. A sok kiáltás és ordibálás mellett azért észreveszi, hogy valami megváltozott. Elállt a nyíleső. No ezt meg kell ragadnia. A kétélű csatabárdját maga elé fogja mint valami pajzsot. Kb a mellkasa környékén, hogy védje a fontos szerveit. Vesz egy nagy levegőt és beront egyenesen a sötétbe a hangok irányába. Nem véletlen az ordítás. Valaki közülük előre nyomulhatott és lehet segítség kell neki. Az is lehet a csapdájába fut de akkor se akar gyáván hátul maradni. Rohan a törpe harcos amennyire csak lehet. Nem húzódik fedezékbe csak tartja a csatabárdot és fut befelé egyenesen ahogy a lába bírja. Ha netalán eljutna oda ahol hátul a csetepaté zajlik akkor berobbanva érkezne meg és az első martalócot megkínálná a csatabárdjával. Feltéve persze, hogy eljut hátra sebesülés nélkül. Eyr anya kegyelmére bízza magát.*
*Élt törpe harcosunk ott kuporog az ajtófélfánál várva a csodát ami nem következik be.*
~Eyr szerelmére azt csinálom mint egy betoji kiskatona az első bevetésén!~
*Nekidurálja magát az öreg törpe mert restelli, hogy itt hunyászkodik miközbe ki tudja mit művelnek a többiekkel. A sok kiáltás és ordibálás mellett azért észreveszi, hogy valami megváltozott. Elállt a nyíleső. No ezt meg kell ragadnia. A kétélű csatabárdját maga elé fogja mint valami pajzsot. Kb a mellkasa környékén, hogy védje a fontos szerveit. Vesz egy nagy levegőt és beront egyenesen a sötétbe a hangok irányába. Nem véletlen az ordítás. Valaki közülük előre nyomulhatott és lehet segítség kell neki. Az is lehet a csapdájába fut de akkor se akar gyáván hátul maradni. Rohan a törpe harcos amennyire csak lehet. Nem húzódik fedezékbe csak tartja a csatabárdot és fut befelé egyenesen ahogy a lába bírja. Ha netalán eljutna oda ahol hátul a csetepaté zajlik akkor berobbanva érkezne meg és az első martalócot megkínálná a csatabárdjával. Feltéve persze, hogy eljut hátra sebesülés nélkül. Eyr anya kegyelmére bízza magát.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-21 05:13:32
Üzenet elküldve: 2020-06-21 05:13:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Dren megpihen az egyik ház tövében. Szerencsére a hideg éjszakák már elmúltak. Ritkán jár erre. Korábban azért mert túl nagy falat volt számára most meg mert már semmi oka itt lenni. Mondjuk, azt rebesgetik, hogy néhány ház pincéjében vannak még érdekes dolgok, de azt ki tudhatja. Meg lehet az már másoké. Mondjuk azoké akik ott vannak sárvárosban. Na azok még a veszélyes figurák. Mármint bizonyára azok ha ott élnek. Mondjuk mióta ott élnek azóta Dren biztonságosabban járhat haza. A piacon meg azóta is megtalál mindent amire szüksége kell. Már ha ügyes. Gyomrának hangos kordulása pedig emlékezteti, hogy ma nem volt ügyes és kéne javítania valamit a helyzetén. Szóval elég volt a pihenőből megy tovább. Tekintetét a házak közt kapkodva.*
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-20 19:42:23
Üzenet elküldve: 2020-06-20 19:42:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Kagaenae//
*Csak visszavicsorog a lányra, amolyan hisztis és sértődött módon, fogait is kivillantja, s tekintete cinikusan villan meg.*
- Erre gyerünk... meglepő módon. *Vezeti az egyetlen ajtó felé, amin bejöttek, még egyszer körbeforgatja szemeit, mikor sikoly hangzik fel a távolban. Vélhetően újabb strigulát húzott Kagaenae számlájára, talán még a seggét is szétrúgják emiatt majd, ha Terwy visszatér. Ha egyáltalán van köze a férfihoz és nem csak valami csavargó kölke, aki szórakozásból mászkál kazamatákhoz hasonló alagutakban.*
- Te meg nyugodjál le, ha elkussolsz, hozok majd kaját, csibe. *Köpi vissza a ketrecben kínjában fetrengő nőnek, ki most is lábáról próbálja lefeszegetni a szögesdrótot. Az ajtó nyílik, s ismét a szokott helyen találják magukat, a törött székkel és a csepegő plafonnal középütt, hol a lány felébredt. Innen két további ajtó vezet, egy, a folyosóra, hol Kagaenae a túlfelén a fiúval összetalálkozott, s egy, egy másik irányba.*
- Arra ne menjünk... *morogja a kölök a másik ajtó felé biccentve, s arra veszi az irányt, ahonnan jöttek. A folyosó ismét üres, s még mindig telepakolva mindenféle holmival, szeméttel, törmelékkel, séta közben Kagaenae észreveheti, hogy ismét minden csendes lesz, mintha elvágták volna az iménti fájdalom ittas üvöltéseket, talán visszaaludtak, vagy talán etetés van, ki tudja?*
- Itt ütköztél belém, emlékszel? *Kérdezi a folyosón átvágva, megállva egy pillanatra az ajtónál.* Innen nagyon csendben kell lennünk, mindenfelé őrök mászkálnak. Apám azt mondta, ha észrevesznek pillanatokon belül kirángatnak a ruhámból, ha csúnyán nézek... *rávigyorodik a lányra* én nem bánnám, de gondolom, te nem akarnád... höhöhö... *Röhög fel, mocskos fantáziája máris beindul, ahogyan a nagyoktól hallotta. Ránézésre fogalma sincs, hogy mi történne, de apja szájából hallva vélhetően nagyon gonosz dolog, az pedig vagány és nagyfiús dolog, ha meséli a haveroknak, kik szájtátva bámulják az utcán. Ahogy benyitnak, ismét egy helyiségbe lyukadnak ki, ami kisebb és négyzet alakú, ebből megint csak három ajtó nyílik, egy balra, egy a szemben lévő falon, egy pedig jobbra, plusz az, amin épp most beléptek. Raktárnak tűnik, vagy legalábbis valami átmeneti tárolónak. Akad zöldség, ládákban, másik sarokban zsákok, a fal mentén, vélhetően a fal kitámasztására használt, megmaradt gerendák, de akadnak rozsdás fegyverek is, mely felé a gyerek gyanúsan sokat néz, talán azon gondolkodik, megkaparinthatna egyet.*
- Itt tovább megyünk egyenesen... *szól halkan, közben fülel, de nem hall semmit, így tovább indul. Azonban a szoba túlfelén hirtelen megáll, s megmerevedik.*
- Rohadt' élet... *pánikszerűen villog tekintete szerteszéjjel, ugyanis a tőlük jobbra eső mögül öblös beszélgetés közeledő foszlánya, néha röhögés hallatszik, no meg léptek, mik már az ajtó túloldalán hangoznak.*
- Ezek ide jönnek... *suttogja a gyerek* ha meglátják, hogy téged vezetlek, kiharapják a golyóimat... az engedetlenséget büntetni kell... *fehérre sápad.*
//Denjaar//
*A kapitány a leggyorsabb és legelszántabb, pajzsát előre tartva fogyasztja a távolságot, mígnem már a lépcső alá, vagy legalábbis annak közelébe kerül. Felmérheti a terepet, bár a fény kevés, közelről azért egészen jó látni, emellett a lépcső mögötti nyitott ajtón halvány fény szűrődik befelé. Ami szeme elé ötlik, az maga a káosz, mi az imént csak üres tér volt, most hirtelen felfegyverzett emberekkel telik meg, kik láthatóan pánikszerűen próbálják íjukat felajzani, kivéve azt az egy sérültet, ki a lépcső alá vonszolta be magát, s kíntól vörös ábrázattal jajgat időnként.*
- Lyuggassátok ki! *Hangzik a válasz hátulról, mire még nagyobb kapkodás veszi kezdetét, kivéve egy, ki az íját eldobva, inkább kardját vonja ki.* Dobd el, te, kutya! *Sziszegi, s előrébb próbál furakodni a szűk helyen, a többiek mögött. Arra ugyanis nem gondoltak, hogy lesz olyan eszelős, aki egy kisebb csapat közé ront, egy szál egyedül. Denjaar szúr, s ki előtte áll nem gondolkodik előre, jobb híján a nyílvesszőt kiejtve, íjával próbál védekezni, azonban egy gyors szúrást hárítani azzal nem lehet, a penge azonnal a gyomrába szalad, s szabadul is ki rögtön, míg a férfi eldől, akár egy zsák, addig Denjaar pajzsát maga elé kapja. Épp időben, két vessző máris koppan ott, ahol imént még nyaka, feje lehetett. Időközben a fickó előretúrta magát és támad. Denjaart pajzsa menti meg, mit előzékenyen és jól megfontoltan maga elé kap. A félköríves csapás erőteljesen és tompán puffan a túloldalon, csuklója megérzi az ütést, s alaposan belereng, egy lépést kénytelen hátrálni, bár jórészt ezt ösztönösen is megteheti.*
- Oldalról, a többiekre is figyeljetek!! *Hangzik az ordítás, s a támadó fickó oldalra üvölt a többieknek, kikből egy-egy a lépcső oldalánál helyezkednek el, immár felajzott íjjal. Denjaarra nincs ki támadjon, a combsérült a lépcső alatt fetreng, akit gyomron szúrt, már nem kel fel újra. Ebben a pillanatban valami szilánkosra robban nem messze mögötte, s alaposan beterítik az apró üvegdarabok, ez kissé megzavarhatja.*
//Grük, Reorik, Naesala//
*Egy gyors döntés után a lépcsőn lefelé indulnak el. Az első tétova lépteket felválthatják a sietősek, ugyanis közelebb érve azonnal látszik, hogy a lépcső ezen oldalán nincs harc, olybá tűnik, hogy az inkább a lépcső alatt zajlik, ott viszont szitokszavak, ordítás és pajzsnak csapódó fém hangja is hallatszik. A kettős, a lépcső első fokain fekvő Naesalába ütközik, aki egy gyors ijedtség után észlelheti a fentről érkező segítséget, majd egy gyors eszmecsere után eldönthetik, hogy hogyan tovább. Innen nem sokat látni, legalábbis Grük nehezen méri fel a terepet. Annyit bizonyosan meg tud állapítani, hogy mögöttük zajlik a küzdelem, s ha szemeit kimereszti, társait láthatja amint néhányan megbújva próbálnak előrébb jutni.*
//Raenerold//
*A pillanatnyi megingás a nyílvessző miatt gyorsan eltűnik, s igyekszik hideg fejjel gondolkodni. A fal mentén szabad az irány előre, s a csatazaj, mi a lépcső alól jön, viszonylag azt sugallja, hogy a társaság éppen le van kötve, így van esély a fal mentén haladni. Előresiet, meglapulva, kutyája mögötte szorosan a nyomában. Raenaerold időközben hallhatja, ahogyan utasítások hangzanak el, majd közvetlenül ezután íj pendülése hallatszik, aztán az a sivító hang. Nem sokkal a második oszlop környékén járhatnak, a hang hallatán fejét lesunyhatja, de ilyen közelről nehezen vétenek, s bátorsága jelenleg hátrányára válik, jóllehet az oszlop takarásából kilépve nehézkes a rácélzás. Sikoltva pattan le páncéljáról a nyílvessző, minek erejét még néhány percre rá is érzi. A páncél menti meg, jóllehet azért egy apróbb kék foltot így is szerez. A távolság még így is néhány lépés, s egy halk káromkodás után biztosra veheti, hogy ismét íját húzza fel a támadója. Télpenge egyelőre még nem tud támadni, talán a következő alkalommal.*
//Chayss//
*Szintén hallja a csatazajt, azonban van lehetősége nesztelenül előre kúszni. Ő egyelőre nem tudja, de onnan nem tudják kilőni a lépcső miatt. Mozgása közben hallhatja, amint Raeneroldot találat éri, legalábbis a páncél tompa puffanása elég árulkodó. Az oszlop takarásából célozhat arra, ahonnan társát találat érte, még éppen elcsípi a fedezékébe visszavonuló íjászt. Céloz, majd lő, jóllehet az alakot csak félhomályban látja, annyi bizonyos, hogy nem számszeríjjal operál. Vesszője kilő a fegyverből, majd nem messze a férfi fejétől, a lépcső oldalfaláról pattan le, leszakítva egy morzsalékos részt.*
- A kurva anyád! *Hangzik fel az üvöltés a lépcső mögül, talán szemébe kapta a lepattanó törmeléket. A lövés nem talál, azonban kellően zavart kelt ahhoz, hogy Raenerold támadását kivitelezhesse. Időt nyert számára.*
//Hesgrim//
*A jó törpe hamar magára talál, s miután dolgát végezte, feszülten húzódik a bejárat félfájához. A káosz elszabadulását hamarosan megérzi, hiszen valóban elég nagy a csetepaté, nehéz kivenni, hogy mi zajlik a háttérben. Mindenki kiabál, s üvöltözik, van, ki fájdalmában, van, ki utasításokat osztogat, azonban nyilak már nem repkednek kifelé az ajtón, ezt megállapíthatja. Legalábbis egyelőre, bár társai kiáltásából jobban tudna tájékozódni.*
//Lainor//
*A férfi szintén az ajtón kívül húzódik meg, a biztos fedezékben. Miután a vihar nagyja elül, körülkémlelhet, s a megfelelő időben el is indulhat. Denjaart nem látja, a lépcső hátsó része még mindig sötét, azonban a hangokat kiveheti, sőt, abban is biztos lehet, hogy csata zajlik, ahogyan azt is tudhatja, hogy az íjászok megpróbálják fedezni a lépcső két oldalát. Chayss egy lehelettel hamarabb indul, mint ő, de aztán rögtön követheti a férfit. Majdnem egy időben tüzelnek, de az íj felhúzása, több időbe telik, mint a tűzkész Kathlyn elsütése, így a már káromkodó ellen indítja útjára vesszejét. A lépcső oldalánál, Chayss lövése miatt még jelentősen káromkodó fickó nem számít újabb áldásra, s hogy hogyan történik, valószínűleg nem is fogja megérteni sohasem. Egyedül válla, felkarja lóg ki valamelyest, teste többi része védett, előbbi is csak azért, hogy szeméből dörgölje ki, Chayss lövése következtében belekerült port. Felkarjába kapja a nyílvesszőt, mely mélyen szalad húsába, ezúttal már káromkodásra sem futja, csupán egy hangos fájdalom ittas üvöltés hallik, majd a hang, amint az íj a földön koppan.*
- Mi a fasz van már? *Ordítás a másik íjásztól a lépcső túloldalán, egyre nagyobb a zavar, s hullanak az emberek akár tél elején a megmaradt elrothadt alma.*
//Gwaeren, Dvorn//
*Érzi, hogy felgyorsulnak az események, s az eddigi nyílvesszős esőzés után immár a csatazaj tölti be a hatalmas hallt. Nem sokkal mellette csapattársa sérül, ki igyekszik befurakodni mellé a fedezékbe, összeszorított fogakkal, s lábából kiálló nyílvesszővel. Gwaeren elméje villámgyorsan dolgozik, s jobb híján hátizsákjában lévő, tombolán nyert nyereményüvegét ragadja meg nyakánál fogva, s a kedvező pillanatot kivárva elhajítja azt. Bátor cselekedet, ugyanis a lépcső alatt zajló dolgokat nem különösebben tudja megítélni, annyi bizonyos, hogy az alakokból csak homályos mozgásokat láthat. Annyit azonban az utasításokból kikövetkeztethet, hogy a lépcső oldalán, minden bizonnyal egy íjász foglalta el helyét, hogy a még ott lévő csapatot fedezze. Oda célozhat, s keze meglódul, majd az üveg pörögve indul meg, s bár nehezen kivehetően, de a lépcső mellett elhúzva a szemközti falon csattan apró darabokra hatalmas csörgés kíséretében, megszórva ezzel Denjaar kapitányt.*
- Mi a fasz van már? *Ordítás az íjásztól, ki szerencsésen elkerülte az áldomást a lépcső oldalán, a terelés azonban sikeres, Gwaerenre nem lő egyelőre, aki így eljut a következő oszlopig.
Dvorn fájdalma minden egyes mozdulatnál erősödik. Igyekeznie kell úgy fordulni, hogy a lábából kiálló vessző ne akadályozza, ne akadjon meg semmiben és lehetőség szerint ne fúródjon mélyebbre. Kérdésére nem tudni, hogy választ kap e, ugyanis látja, hogy Gwaeren egy merész dobás után megiramodik a másik oszlop felé, így Dvorn végül egyedül marad, de az oszlop takarásában biztonságban.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Kagaenae//
*Csak visszavicsorog a lányra, amolyan hisztis és sértődött módon, fogait is kivillantja, s tekintete cinikusan villan meg.*
- Erre gyerünk... meglepő módon. *Vezeti az egyetlen ajtó felé, amin bejöttek, még egyszer körbeforgatja szemeit, mikor sikoly hangzik fel a távolban. Vélhetően újabb strigulát húzott Kagaenae számlájára, talán még a seggét is szétrúgják emiatt majd, ha Terwy visszatér. Ha egyáltalán van köze a férfihoz és nem csak valami csavargó kölke, aki szórakozásból mászkál kazamatákhoz hasonló alagutakban.*
- Te meg nyugodjál le, ha elkussolsz, hozok majd kaját, csibe. *Köpi vissza a ketrecben kínjában fetrengő nőnek, ki most is lábáról próbálja lefeszegetni a szögesdrótot. Az ajtó nyílik, s ismét a szokott helyen találják magukat, a törött székkel és a csepegő plafonnal középütt, hol a lány felébredt. Innen két további ajtó vezet, egy, a folyosóra, hol Kagaenae a túlfelén a fiúval összetalálkozott, s egy, egy másik irányba.*
- Arra ne menjünk... *morogja a kölök a másik ajtó felé biccentve, s arra veszi az irányt, ahonnan jöttek. A folyosó ismét üres, s még mindig telepakolva mindenféle holmival, szeméttel, törmelékkel, séta közben Kagaenae észreveheti, hogy ismét minden csendes lesz, mintha elvágták volna az iménti fájdalom ittas üvöltéseket, talán visszaaludtak, vagy talán etetés van, ki tudja?*
- Itt ütköztél belém, emlékszel? *Kérdezi a folyosón átvágva, megállva egy pillanatra az ajtónál.* Innen nagyon csendben kell lennünk, mindenfelé őrök mászkálnak. Apám azt mondta, ha észrevesznek pillanatokon belül kirángatnak a ruhámból, ha csúnyán nézek... *rávigyorodik a lányra* én nem bánnám, de gondolom, te nem akarnád... höhöhö... *Röhög fel, mocskos fantáziája máris beindul, ahogyan a nagyoktól hallotta. Ránézésre fogalma sincs, hogy mi történne, de apja szájából hallva vélhetően nagyon gonosz dolog, az pedig vagány és nagyfiús dolog, ha meséli a haveroknak, kik szájtátva bámulják az utcán. Ahogy benyitnak, ismét egy helyiségbe lyukadnak ki, ami kisebb és négyzet alakú, ebből megint csak három ajtó nyílik, egy balra, egy a szemben lévő falon, egy pedig jobbra, plusz az, amin épp most beléptek. Raktárnak tűnik, vagy legalábbis valami átmeneti tárolónak. Akad zöldség, ládákban, másik sarokban zsákok, a fal mentén, vélhetően a fal kitámasztására használt, megmaradt gerendák, de akadnak rozsdás fegyverek is, mely felé a gyerek gyanúsan sokat néz, talán azon gondolkodik, megkaparinthatna egyet.*
- Itt tovább megyünk egyenesen... *szól halkan, közben fülel, de nem hall semmit, így tovább indul. Azonban a szoba túlfelén hirtelen megáll, s megmerevedik.*
- Rohadt' élet... *pánikszerűen villog tekintete szerteszéjjel, ugyanis a tőlük jobbra eső mögül öblös beszélgetés közeledő foszlánya, néha röhögés hallatszik, no meg léptek, mik már az ajtó túloldalán hangoznak.*
- Ezek ide jönnek... *suttogja a gyerek* ha meglátják, hogy téged vezetlek, kiharapják a golyóimat... az engedetlenséget büntetni kell... *fehérre sápad.*
//Denjaar//
*A kapitány a leggyorsabb és legelszántabb, pajzsát előre tartva fogyasztja a távolságot, mígnem már a lépcső alá, vagy legalábbis annak közelébe kerül. Felmérheti a terepet, bár a fény kevés, közelről azért egészen jó látni, emellett a lépcső mögötti nyitott ajtón halvány fény szűrődik befelé. Ami szeme elé ötlik, az maga a káosz, mi az imént csak üres tér volt, most hirtelen felfegyverzett emberekkel telik meg, kik láthatóan pánikszerűen próbálják íjukat felajzani, kivéve azt az egy sérültet, ki a lépcső alá vonszolta be magát, s kíntól vörös ábrázattal jajgat időnként.*
- Lyuggassátok ki! *Hangzik a válasz hátulról, mire még nagyobb kapkodás veszi kezdetét, kivéve egy, ki az íját eldobva, inkább kardját vonja ki.* Dobd el, te, kutya! *Sziszegi, s előrébb próbál furakodni a szűk helyen, a többiek mögött. Arra ugyanis nem gondoltak, hogy lesz olyan eszelős, aki egy kisebb csapat közé ront, egy szál egyedül. Denjaar szúr, s ki előtte áll nem gondolkodik előre, jobb híján a nyílvesszőt kiejtve, íjával próbál védekezni, azonban egy gyors szúrást hárítani azzal nem lehet, a penge azonnal a gyomrába szalad, s szabadul is ki rögtön, míg a férfi eldől, akár egy zsák, addig Denjaar pajzsát maga elé kapja. Épp időben, két vessző máris koppan ott, ahol imént még nyaka, feje lehetett. Időközben a fickó előretúrta magát és támad. Denjaart pajzsa menti meg, mit előzékenyen és jól megfontoltan maga elé kap. A félköríves csapás erőteljesen és tompán puffan a túloldalon, csuklója megérzi az ütést, s alaposan belereng, egy lépést kénytelen hátrálni, bár jórészt ezt ösztönösen is megteheti.*
- Oldalról, a többiekre is figyeljetek!! *Hangzik az ordítás, s a támadó fickó oldalra üvölt a többieknek, kikből egy-egy a lépcső oldalánál helyezkednek el, immár felajzott íjjal. Denjaarra nincs ki támadjon, a combsérült a lépcső alatt fetreng, akit gyomron szúrt, már nem kel fel újra. Ebben a pillanatban valami szilánkosra robban nem messze mögötte, s alaposan beterítik az apró üvegdarabok, ez kissé megzavarhatja.*
//Grük, Reorik, Naesala//
*Egy gyors döntés után a lépcsőn lefelé indulnak el. Az első tétova lépteket felválthatják a sietősek, ugyanis közelebb érve azonnal látszik, hogy a lépcső ezen oldalán nincs harc, olybá tűnik, hogy az inkább a lépcső alatt zajlik, ott viszont szitokszavak, ordítás és pajzsnak csapódó fém hangja is hallatszik. A kettős, a lépcső első fokain fekvő Naesalába ütközik, aki egy gyors ijedtség után észlelheti a fentről érkező segítséget, majd egy gyors eszmecsere után eldönthetik, hogy hogyan tovább. Innen nem sokat látni, legalábbis Grük nehezen méri fel a terepet. Annyit bizonyosan meg tud állapítani, hogy mögöttük zajlik a küzdelem, s ha szemeit kimereszti, társait láthatja amint néhányan megbújva próbálnak előrébb jutni.*
//Raenerold//
*A pillanatnyi megingás a nyílvessző miatt gyorsan eltűnik, s igyekszik hideg fejjel gondolkodni. A fal mentén szabad az irány előre, s a csatazaj, mi a lépcső alól jön, viszonylag azt sugallja, hogy a társaság éppen le van kötve, így van esély a fal mentén haladni. Előresiet, meglapulva, kutyája mögötte szorosan a nyomában. Raenaerold időközben hallhatja, ahogyan utasítások hangzanak el, majd közvetlenül ezután íj pendülése hallatszik, aztán az a sivító hang. Nem sokkal a második oszlop környékén járhatnak, a hang hallatán fejét lesunyhatja, de ilyen közelről nehezen vétenek, s bátorsága jelenleg hátrányára válik, jóllehet az oszlop takarásából kilépve nehézkes a rácélzás. Sikoltva pattan le páncéljáról a nyílvessző, minek erejét még néhány percre rá is érzi. A páncél menti meg, jóllehet azért egy apróbb kék foltot így is szerez. A távolság még így is néhány lépés, s egy halk káromkodás után biztosra veheti, hogy ismét íját húzza fel a támadója. Télpenge egyelőre még nem tud támadni, talán a következő alkalommal.*
//Chayss//
*Szintén hallja a csatazajt, azonban van lehetősége nesztelenül előre kúszni. Ő egyelőre nem tudja, de onnan nem tudják kilőni a lépcső miatt. Mozgása közben hallhatja, amint Raeneroldot találat éri, legalábbis a páncél tompa puffanása elég árulkodó. Az oszlop takarásából célozhat arra, ahonnan társát találat érte, még éppen elcsípi a fedezékébe visszavonuló íjászt. Céloz, majd lő, jóllehet az alakot csak félhomályban látja, annyi bizonyos, hogy nem számszeríjjal operál. Vesszője kilő a fegyverből, majd nem messze a férfi fejétől, a lépcső oldalfaláról pattan le, leszakítva egy morzsalékos részt.*
- A kurva anyád! *Hangzik fel az üvöltés a lépcső mögül, talán szemébe kapta a lepattanó törmeléket. A lövés nem talál, azonban kellően zavart kelt ahhoz, hogy Raenerold támadását kivitelezhesse. Időt nyert számára.*
//Hesgrim//
*A jó törpe hamar magára talál, s miután dolgát végezte, feszülten húzódik a bejárat félfájához. A káosz elszabadulását hamarosan megérzi, hiszen valóban elég nagy a csetepaté, nehéz kivenni, hogy mi zajlik a háttérben. Mindenki kiabál, s üvöltözik, van, ki fájdalmában, van, ki utasításokat osztogat, azonban nyilak már nem repkednek kifelé az ajtón, ezt megállapíthatja. Legalábbis egyelőre, bár társai kiáltásából jobban tudna tájékozódni.*
//Lainor//
*A férfi szintén az ajtón kívül húzódik meg, a biztos fedezékben. Miután a vihar nagyja elül, körülkémlelhet, s a megfelelő időben el is indulhat. Denjaart nem látja, a lépcső hátsó része még mindig sötét, azonban a hangokat kiveheti, sőt, abban is biztos lehet, hogy csata zajlik, ahogyan azt is tudhatja, hogy az íjászok megpróbálják fedezni a lépcső két oldalát. Chayss egy lehelettel hamarabb indul, mint ő, de aztán rögtön követheti a férfit. Majdnem egy időben tüzelnek, de az íj felhúzása, több időbe telik, mint a tűzkész Kathlyn elsütése, így a már káromkodó ellen indítja útjára vesszejét. A lépcső oldalánál, Chayss lövése miatt még jelentősen káromkodó fickó nem számít újabb áldásra, s hogy hogyan történik, valószínűleg nem is fogja megérteni sohasem. Egyedül válla, felkarja lóg ki valamelyest, teste többi része védett, előbbi is csak azért, hogy szeméből dörgölje ki, Chayss lövése következtében belekerült port. Felkarjába kapja a nyílvesszőt, mely mélyen szalad húsába, ezúttal már káromkodásra sem futja, csupán egy hangos fájdalom ittas üvöltés hallik, majd a hang, amint az íj a földön koppan.*
- Mi a fasz van már? *Ordítás a másik íjásztól a lépcső túloldalán, egyre nagyobb a zavar, s hullanak az emberek akár tél elején a megmaradt elrothadt alma.*
//Gwaeren, Dvorn//
*Érzi, hogy felgyorsulnak az események, s az eddigi nyílvesszős esőzés után immár a csatazaj tölti be a hatalmas hallt. Nem sokkal mellette csapattársa sérül, ki igyekszik befurakodni mellé a fedezékbe, összeszorított fogakkal, s lábából kiálló nyílvesszővel. Gwaeren elméje villámgyorsan dolgozik, s jobb híján hátizsákjában lévő, tombolán nyert nyereményüvegét ragadja meg nyakánál fogva, s a kedvező pillanatot kivárva elhajítja azt. Bátor cselekedet, ugyanis a lépcső alatt zajló dolgokat nem különösebben tudja megítélni, annyi bizonyos, hogy az alakokból csak homályos mozgásokat láthat. Annyit azonban az utasításokból kikövetkeztethet, hogy a lépcső oldalán, minden bizonnyal egy íjász foglalta el helyét, hogy a még ott lévő csapatot fedezze. Oda célozhat, s keze meglódul, majd az üveg pörögve indul meg, s bár nehezen kivehetően, de a lépcső mellett elhúzva a szemközti falon csattan apró darabokra hatalmas csörgés kíséretében, megszórva ezzel Denjaar kapitányt.*
- Mi a fasz van már? *Ordítás az íjásztól, ki szerencsésen elkerülte az áldomást a lépcső oldalán, a terelés azonban sikeres, Gwaerenre nem lő egyelőre, aki így eljut a következő oszlopig.
Dvorn fájdalma minden egyes mozdulatnál erősödik. Igyekeznie kell úgy fordulni, hogy a lábából kiálló vessző ne akadályozza, ne akadjon meg semmiben és lehetőség szerint ne fúródjon mélyebbre. Kérdésére nem tudni, hogy választ kap e, ugyanis látja, hogy Gwaeren egy merész dobás után megiramodik a másik oszlop felé, így Dvorn végül egyedül marad, de az oszlop takarásában biztonságban.*
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-20 12:01:28
Üzenet elküldve: 2020-06-20 12:01:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Lám nem kell faggassa a fiút, mert az magától is elárul ezt-azt. Csupa olyan dolgot, amiket Aenae érdekesnek talál ugyan, de jelenleg nem tud velük mit kezdeni. Abban mindenesetre biztos, hogy a városi őrségnek tudnia kell a dologról, bár a lány erősen kételkedik a kompetenciájukban, hiszen ő is úgy került ide, hogy valami álvárosőrök magukkal rángatták. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy vajon Cha'yss régi cimborája, Denjaar is benne van? Vagy maga Cha'yss? Nem, ez nyilvánvalóan képtelenség! Iszonytató gondolat és ha egyszer kijut innen, akkor menten bocsánatot kell kérnie a gondolat miatt nemcsak Cha'ysstól, de Denjaartól is.*
- Fiacskám, kizárt, hogy elengedjem a kezedet. Nem sok okot adtál eddig a bizalomra.
*És Aenae nem is most akarja letesztelni emberismeretét, mert ha a gyerek elszelel, akkor ki tudja, hogy meddig kóricálhatna itt? Ha nincs szerencséje, akkor lehet, hogy tényleg egy ketrecben végzi. Eddig bődületesen nagy szerencséje volt, így is túlontúl bízik a fiúban, helyesebben nem a fiúban bízik, hanem annak kapzsiságában. Remélhetőleg nem ok nélkül. Ez persze csak akkor derül ki, ha már kijutott innen, vagy ha tényleg megkapja a "csinos kis ketrecet".*
*Lám nem kell faggassa a fiút, mert az magától is elárul ezt-azt. Csupa olyan dolgot, amiket Aenae érdekesnek talál ugyan, de jelenleg nem tud velük mit kezdeni. Abban mindenesetre biztos, hogy a városi őrségnek tudnia kell a dologról, bár a lány erősen kételkedik a kompetenciájukban, hiszen ő is úgy került ide, hogy valami álvárosőrök magukkal rángatták. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy vajon Cha'yss régi cimborája, Denjaar is benne van? Vagy maga Cha'yss? Nem, ez nyilvánvalóan képtelenség! Iszonytató gondolat és ha egyszer kijut innen, akkor menten bocsánatot kell kérnie a gondolat miatt nemcsak Cha'ysstól, de Denjaartól is.*
- Fiacskám, kizárt, hogy elengedjem a kezedet. Nem sok okot adtál eddig a bizalomra.
*És Aenae nem is most akarja letesztelni emberismeretét, mert ha a gyerek elszelel, akkor ki tudja, hogy meddig kóricálhatna itt? Ha nincs szerencséje, akkor lehet, hogy tényleg egy ketrecben végzi. Eddig bődületesen nagy szerencséje volt, így is túlontúl bízik a fiúban, helyesebben nem a fiúban bízik, hanem annak kapzsiságában. Remélhetőleg nem ok nélkül. Ez persze csak akkor derül ki, ha már kijutott innen, vagy ha tényleg megkapja a "csinos kis ketrecet".*
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-20 11:05:14
Üzenet elküldve: 2020-06-20 11:05:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
/Temetetlen múlt//
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Van úgy, hogy ajtóstul kell rontani a házba, s egy efféle helyzetben mindig akadnak meglepetések. Persze, rostokolhattak volna a kapuban napestig, fáklyára, létrára, erősítésre várva, de vajon Kagaenae kisasszony megérte volna-e?
Biztos benne, hogy akad sérültjük, hiszen alaposan megkínálták őket nyilakkal, de most nem gondol erre. Előbb az ellenséggel kell foglalkoznia, ki valahol itt rejtőzik előtte a félhomályban, már ha az általuk okozott káoszban nem oldottak még kereket.
Szíves örömest indulna az alighanem célt tévesztett lándzsa keresésére, ám nincs ideje rá, ugyanis időközben megtalálja a sötétben búvókat.*
-Fegyvert eldobni. *Morogja, ám egy pillanatra sem állna meg. Egy szökkenéssel a legközelebbi fickó mellett terem, hogy egy szúrással mártsa meg kardját annak beleibe, már ha módja van rá. Társait háta mögött sejti, de ha nem így lenne, akkor sem cselekedne másképp. A félelemnek már réges-rég nincs helye elméjében, ha fegyvert szoríthat keze és most sincs ez másképp.
Talán ha a belépője sikeresnek bizonyul, a többi is meggondolja majd, hogy kardot vagy íjat ragadjon a továbbiakban. Pláne, ha társai is ideérnek. Bárhogy is legyen, ő a szúrás után ismét maga elé emeli pajzsát, igyekezvén elkerülni, hogy nyilat vagy nyilakat kapjon becses orcájába.*
//CCC, Raenerold, Hesgrim, Gwaeren, Nae, Denjaar, Lainor, Dvorn//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Van úgy, hogy ajtóstul kell rontani a házba, s egy efféle helyzetben mindig akadnak meglepetések. Persze, rostokolhattak volna a kapuban napestig, fáklyára, létrára, erősítésre várva, de vajon Kagaenae kisasszony megérte volna-e?
Biztos benne, hogy akad sérültjük, hiszen alaposan megkínálták őket nyilakkal, de most nem gondol erre. Előbb az ellenséggel kell foglalkoznia, ki valahol itt rejtőzik előtte a félhomályban, már ha az általuk okozott káoszban nem oldottak még kereket.
Szíves örömest indulna az alighanem célt tévesztett lándzsa keresésére, ám nincs ideje rá, ugyanis időközben megtalálja a sötétben búvókat.*
-Fegyvert eldobni. *Morogja, ám egy pillanatra sem állna meg. Egy szökkenéssel a legközelebbi fickó mellett terem, hogy egy szúrással mártsa meg kardját annak beleibe, már ha módja van rá. Társait háta mögött sejti, de ha nem így lenne, akkor sem cselekedne másképp. A félelemnek már réges-rég nincs helye elméjében, ha fegyvert szoríthat keze és most sincs ez másképp.
Talán ha a belépője sikeresnek bizonyul, a többi is meggondolja majd, hogy kardot vagy íjat ragadjon a továbbiakban. Pláne, ha társai is ideérnek. Bárhogy is legyen, ő a szúrás után ismét maga elé emeli pajzsát, igyekezvén elkerülni, hogy nyilat vagy nyilakat kapjon becses orcájába.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-06-20 08:51:18
Üzenet elküldve: 2020-06-20 08:51:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kedélyesnek mondható a beszélgetés? Nem. A fél vedernyi irónia és a zsáknyi gonoszság mellett, semmiféleképpen. Beszélgetésüket jajveszékelés kórusa kíséri, s a hangok tulajdonosai, különböző időpontokban, szinte kánonban éneklik meg a balladasztikus tragédiát, mi sorsuk által személyes jussuk lett.*
- Ugye?! *Tárja szét a legény, egy apró, félig szorított csuklóval kissé szerencsétlennek ható meghajlást követően. Még mindig vigyorog, talán elhitte, hogy tényleg vicces.*
- Szervezetünk lényege, a pontosság, a szigor és a hit... *látszik, hogy tanulta a kimondott szavakat, mintha könyvből olvasná.* sokan vagyunk... rejtve vagyunk... *akaratlanul is csicseregni kezd* Mi tegnap még, koszhadt hajléktalan kéregető volt az utcán, lehet, ha ma mellette sétálsz el, tőrt nyom a torkodba. Üdv új Artheniorban! *Kuncog fel hirtelen, aztán mohó tekintete elnyílva az előtúrt aranyra mered. Szemein látszik, hogy tényleg nem látott még ennyi pénzt, vélhetően fel sem tudja mérni, hogy mekkora vagyonhoz jut ily hirtelen.*
- Szóval a kiút, ha? *Hunyorog a lányra, s elteszi az aranyat.* Ám legyen. *Vonja meg a vállát, majd arra az ajtóra mutat, ahonnan érkeztek.*
- Arra kell menni... meglepő módon, hisz ez egy zsákutca. *morogja még hozzá szemeit forgatva.*
- Na engedd el a kezem akkor, s mutatom. *Néz a lányra akaratosan.* Mielőtt még te is kapsz egy ilyen csinos, kis ketrecet... *fűzi hozzá ártatlanul és egykedvűen.*
//Kagaenae//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kedélyesnek mondható a beszélgetés? Nem. A fél vedernyi irónia és a zsáknyi gonoszság mellett, semmiféleképpen. Beszélgetésüket jajveszékelés kórusa kíséri, s a hangok tulajdonosai, különböző időpontokban, szinte kánonban éneklik meg a balladasztikus tragédiát, mi sorsuk által személyes jussuk lett.*
- Ugye?! *Tárja szét a legény, egy apró, félig szorított csuklóval kissé szerencsétlennek ható meghajlást követően. Még mindig vigyorog, talán elhitte, hogy tényleg vicces.*
- Szervezetünk lényege, a pontosság, a szigor és a hit... *látszik, hogy tanulta a kimondott szavakat, mintha könyvből olvasná.* sokan vagyunk... rejtve vagyunk... *akaratlanul is csicseregni kezd* Mi tegnap még, koszhadt hajléktalan kéregető volt az utcán, lehet, ha ma mellette sétálsz el, tőrt nyom a torkodba. Üdv új Artheniorban! *Kuncog fel hirtelen, aztán mohó tekintete elnyílva az előtúrt aranyra mered. Szemein látszik, hogy tényleg nem látott még ennyi pénzt, vélhetően fel sem tudja mérni, hogy mekkora vagyonhoz jut ily hirtelen.*
- Szóval a kiút, ha? *Hunyorog a lányra, s elteszi az aranyat.* Ám legyen. *Vonja meg a vállát, majd arra az ajtóra mutat, ahonnan érkeztek.*
- Arra kell menni... meglepő módon, hisz ez egy zsákutca. *morogja még hozzá szemeit forgatva.*
- Na engedd el a kezem akkor, s mutatom. *Néz a lányra akaratosan.* Mielőtt még te is kapsz egy ilyen csinos, kis ketrecet... *fűzi hozzá ártatlanul és egykedvűen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131