Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 15:19:20
Üzenet elküldve: 2020-07-16 15:19:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kitartóan bámulja a padlót, és várja, hogy a férfi éljen a neki felajánlott lehetőséggel. Naivan azt hiszi, hogy egy "bármit megteszek" már elég ahhoz, hogy legalább egy dolog az ő akarata szerint alakuljon, de hamar rá kell jönnie, hogy nagyot tévedett. Kínjában elmosolyodik egy pillanatra, majd lassan felemeli a fejét, hogy újból a szürke szemekbe tekintsen. Ekkor persze már nem mosolyog, de más érzelmet se lehet leolvasni arcáról.
Akkor se moccan, amikor a férfi megindul felé, pedig megfordul a fejében, hogy ez talán az utolsó alkalom a menekülésre. Egy darabig némán hallgatja az okfejtést, de egy ponton mintha elszakadna benne valami.*
- Az igazságot? Miféle igazságot? *Kérdi szinte nevetve, bár szemei egyáltalán nem mosolyognak. Gyűlölettől égő pillantása hevesebb, mint a kis látogatás során bármikor, ha ez egyáltalán lehetséges.* - Miről beszélsz? Mit akarsz itt? Kurvára elegem van az alantas kis játékaidból! El akarsz venni valamit? Meg akarod ölni az apámat? Vagy engem? Tessék! Tedd meg! *Szemei lázasan csillognak, szíve úgy dobog, mintha csak ki akarna szakadni a mellkasából. Bár sejti, hogy az egész lényéből áradó harag és félelem szórakoztatja a másikat, ilyen közelségből nem igazán tudja elfojtani ezeket az érzelmeket. Na meg az emelt hangon feltett kérdések talán az emeleten szunyókálót is felkészítik a legrosszabb eshetőségre. Nem mintha a lánynak szándékában állna megindulni a lépcső felé, hisz még láthatóan nem tett le abbéli szándékáról, hogy ezt a találkozót megakadályozza.
Ha ezek után még megpróbál hozzáérni a férfi, természetesen minden erejével azon lesz, hogy ezt meghiúsítsa. Szükség szerint karmol és harap is, ha arról van szó.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kitartóan bámulja a padlót, és várja, hogy a férfi éljen a neki felajánlott lehetőséggel. Naivan azt hiszi, hogy egy "bármit megteszek" már elég ahhoz, hogy legalább egy dolog az ő akarata szerint alakuljon, de hamar rá kell jönnie, hogy nagyot tévedett. Kínjában elmosolyodik egy pillanatra, majd lassan felemeli a fejét, hogy újból a szürke szemekbe tekintsen. Ekkor persze már nem mosolyog, de más érzelmet se lehet leolvasni arcáról.
Akkor se moccan, amikor a férfi megindul felé, pedig megfordul a fejében, hogy ez talán az utolsó alkalom a menekülésre. Egy darabig némán hallgatja az okfejtést, de egy ponton mintha elszakadna benne valami.*
- Az igazságot? Miféle igazságot? *Kérdi szinte nevetve, bár szemei egyáltalán nem mosolyognak. Gyűlölettől égő pillantása hevesebb, mint a kis látogatás során bármikor, ha ez egyáltalán lehetséges.* - Miről beszélsz? Mit akarsz itt? Kurvára elegem van az alantas kis játékaidból! El akarsz venni valamit? Meg akarod ölni az apámat? Vagy engem? Tessék! Tedd meg! *Szemei lázasan csillognak, szíve úgy dobog, mintha csak ki akarna szakadni a mellkasából. Bár sejti, hogy az egész lényéből áradó harag és félelem szórakoztatja a másikat, ilyen közelségből nem igazán tudja elfojtani ezeket az érzelmeket. Na meg az emelt hangon feltett kérdések talán az emeleten szunyókálót is felkészítik a legrosszabb eshetőségre. Nem mintha a lánynak szándékában állna megindulni a lépcső felé, hisz még láthatóan nem tett le abbéli szándékáról, hogy ezt a találkozót megakadályozza.
Ha ezek után még megpróbál hozzáérni a férfi, természetesen minden erejével azon lesz, hogy ezt meghiúsítsa. Szükség szerint karmol és harap is, ha arról van szó.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 14:09:53
Üzenet elküldve: 2020-07-16 14:09:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Nem tudhatja, mi játszódik le a lány fejében és tisztában van vele, hogy sosem fogja látni a gondolatait. Hanyag mosollyal fürkészi a szoba sötét sarkában álló lányt, szürke pillantása olyan, mintha a veséjébe látna, de persze ilyesmire nem képes. Ám ettől függetlenül kedvtelve figyeli a kis tücsök szenvedését. Örömmel veszi, hogy mennyire képes sakkban tartani és úgy irányítani, mintha csak valami báb volna. Nem is kell látnia a sápadtságát, a gyors pislogások, a hangja, amikor megszólal mind-mind csak fokozzák elégedettségét.
A szavakra kihúzza magát, mintha ez a kegyetlen játék táplálná lelkének éhségét. Az alázatos hang, mint egy finom sült vagy testes óbor, igazán kedvére való.*
- Ezt már szeretem. *Dörmögi sötéten, még a gyér fényben állva is feltűnő lehet széles ragadozómosolya. Aztán az is kiderül, miért félti annyira a kis tücsök az apját tőle. A pillantása felélénkül, ahogy közelebb lép a lányhoz.*
- Kedvelem az őrülteket. *Csillan a szeme.*
- Az őrültek mindig őszinték, nem hazudnak. Azt mondják róluk, ők látják az igazságot és elfogadták azt. *Úgy beszél, mint valami pap, akinek ez a hitvallása. Egészen közel lép a kis tücsökhöz, ha engedi, az álla alá nyúl és megemeli a fejét, hogy belenézhessen a zavart szemekbe.*
- Menjünk. Mutass be az őrült apádnak. Alig várom, hogy megismerhessem. *Szinte áhítattal beszél és ha teheti, óvatos erővel megfordítja a lányt, kezét a vállára teszi, még gyengéden meg is masszírozza. Persze csak akkor, ha a kis tücsök nem áll ellen.*
*Nem tudhatja, mi játszódik le a lány fejében és tisztában van vele, hogy sosem fogja látni a gondolatait. Hanyag mosollyal fürkészi a szoba sötét sarkában álló lányt, szürke pillantása olyan, mintha a veséjébe látna, de persze ilyesmire nem képes. Ám ettől függetlenül kedvtelve figyeli a kis tücsök szenvedését. Örömmel veszi, hogy mennyire képes sakkban tartani és úgy irányítani, mintha csak valami báb volna. Nem is kell látnia a sápadtságát, a gyors pislogások, a hangja, amikor megszólal mind-mind csak fokozzák elégedettségét.
A szavakra kihúzza magát, mintha ez a kegyetlen játék táplálná lelkének éhségét. Az alázatos hang, mint egy finom sült vagy testes óbor, igazán kedvére való.*
- Ezt már szeretem. *Dörmögi sötéten, még a gyér fényben állva is feltűnő lehet széles ragadozómosolya. Aztán az is kiderül, miért félti annyira a kis tücsök az apját tőle. A pillantása felélénkül, ahogy közelebb lép a lányhoz.*
- Kedvelem az őrülteket. *Csillan a szeme.*
- Az őrültek mindig őszinték, nem hazudnak. Azt mondják róluk, ők látják az igazságot és elfogadták azt. *Úgy beszél, mint valami pap, akinek ez a hitvallása. Egészen közel lép a kis tücsökhöz, ha engedi, az álla alá nyúl és megemeli a fejét, hogy belenézhessen a zavart szemekbe.*
- Menjünk. Mutass be az őrült apádnak. Alig várom, hogy megismerhessem. *Szinte áhítattal beszél és ha teheti, óvatos erővel megfordítja a lányt, kezét a vállára teszi, még gyengéden meg is masszírozza. Persze csak akkor, ha a kis tücsök nem áll ellen.*
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-16 12:44:09
Üzenet elküldve: 2020-07-16 12:44:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Ugyanúgy méregeti a férfit saját kis sötét sarkából, mint ahogyan az vele teszi az ajtónál állva. Sok minden megfordul a fejében a válasz hallatán; olyan dolgok is, amiket nem szívesen tenne meg, de mivel nem csak az ő élete forog kockán, nem nagyon látja épp akadályukat. Mégiscsak egy gyógyfüves boltban álldogálnak éppen; ami pedig gyógyszer, az megfelelően adagolva akár halálos méreg is lehet, ezt a legtöbb józan belátású ember tudja. Csupán egy dolog hibádzik; hiába a jóváhagyás, valahogy érzi, hogy ennyire egyszerűen nem úszhatja meg. Nem is indul meg az ajtó irányába, ami mögött az emeletre vezető lépcső húzódik.
A közjátékra nem reagál, hacsak a furcsa pislogások és az egészen kifejezéstelenné váló vonások fel nem tűnnek a férfinak. Mintha nem is teljesen lenne jelen abban a néhány másodpercben.
Az a kérdés viszont láthatóan megtöri eddigi elszántságát. Úgy tűnik, a kékes-zöldes-szürkés szemek most nem igen tudnak hazudni. Félelem, düh és kétségbeesés lesz rajta úrrá, még kicsit el is sápad, bár ez a gyenge világítás mellett valószínűleg nem túl feltűnő. Az már sokkal inkább, mennyire más hangszínen szólal meg újból, persze ezúttal véletlenül sem nézve az idegen felé. *
- Kérlek... őt hagyd ki ebből. Mindent megteszek, amit kérsz. *Hangja szinte alázatos, bár valószínűleg sokkal jobban működne ez az egész, ha közben nem a padlót bámulná meredten. Azonban ennyire nem jó játékos.*
- Az apám beteg. Őrült. *Hangja most újból tárgyilagos, tekintete azonban még mindig a padlót fürkészi. Ő is érzi, hogy meglehetősen kiszolgáltatott helyzetbe került, de már nem tud jobban megijedni, vagy feldühödni. Marad az elkeseredettség és a beletörődés.*
*Ugyanúgy méregeti a férfit saját kis sötét sarkából, mint ahogyan az vele teszi az ajtónál állva. Sok minden megfordul a fejében a válasz hallatán; olyan dolgok is, amiket nem szívesen tenne meg, de mivel nem csak az ő élete forog kockán, nem nagyon látja épp akadályukat. Mégiscsak egy gyógyfüves boltban álldogálnak éppen; ami pedig gyógyszer, az megfelelően adagolva akár halálos méreg is lehet, ezt a legtöbb józan belátású ember tudja. Csupán egy dolog hibádzik; hiába a jóváhagyás, valahogy érzi, hogy ennyire egyszerűen nem úszhatja meg. Nem is indul meg az ajtó irányába, ami mögött az emeletre vezető lépcső húzódik.
A közjátékra nem reagál, hacsak a furcsa pislogások és az egészen kifejezéstelenné váló vonások fel nem tűnnek a férfinak. Mintha nem is teljesen lenne jelen abban a néhány másodpercben.
Az a kérdés viszont láthatóan megtöri eddigi elszántságát. Úgy tűnik, a kékes-zöldes-szürkés szemek most nem igen tudnak hazudni. Félelem, düh és kétségbeesés lesz rajta úrrá, még kicsit el is sápad, bár ez a gyenge világítás mellett valószínűleg nem túl feltűnő. Az már sokkal inkább, mennyire más hangszínen szólal meg újból, persze ezúttal véletlenül sem nézve az idegen felé. *
- Kérlek... őt hagyd ki ebből. Mindent megteszek, amit kérsz. *Hangja szinte alázatos, bár valószínűleg sokkal jobban működne ez az egész, ha közben nem a padlót bámulná meredten. Azonban ennyire nem jó játékos.*
- Az apám beteg. Őrült. *Hangja most újból tárgyilagos, tekintete azonban még mindig a padlót fürkészi. Ő is érzi, hogy meglehetősen kiszolgáltatott helyzetbe került, de már nem tud jobban megijedni, vagy feldühödni. Marad az elkeseredettség és a beletörődés.*
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-15 19:08:45
Üzenet elküldve: 2020-07-15 19:08:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Nem érzi sértésnek a lány válaszait. Tisztában van vele, hogy a városban életben lévő törvények alapján bűnt követ el. De nem igazán érdekli, hisz itt kicsi az esélye, hogy rá törne a városőrség. A kis tücsök pedig nem fog hozzájuk szaladni, mert félő, akkor az apja látja kárát, míg távol lesz.
Az étel csak spontán ötlet volt, ahogy az épület is, ahová az eső űzte be. A többit pedig a helyzet adta. Ha egy csapatnyi férfiba futott volna bele, levágja őket és most készíthetne magának ételt vagy ehetne hideget. De másképp alakult.
A kevéske fény nem zavarja, elegendő a mécsvilág is, szürke pillantással laposan fürkészi az ablakhoz lépő lányt. Mintha azt találgatná, mit is fog tenni.*
- Menj csak. *Válaszol a kijelentésre, egyértelműen nem tart attól, hogy a lány megszökne és magára hagyja az apját kettesben vele.
A gyilkos pillantások újabb mosolyt váltanak ki belőle és mosolya csak szélesedik, az egyértelműen hamis szavakat. A lány minden mozdulatából süt, hogy mennyire nem örül annak, hogy ide sodorta a medvetermetűt a balsors.*
- Kétlem. De rendben. *Löki el magát és lehajol, hogy felmarkolja nyeregtáskáit.*
- Ha ilyen kedves vagy, talán tovább maradok egy kicsit. *Szúr oda még kifejezéstelen hangon, mintha csak a lányt okolná, hogy színjátékba kezdett, tovább rontva ezzel saját helyzetén is.
Kedveli az ilyen játékot. Az ilyen kis tücskök azt gondolják, bármi esélyük is lehet, de végül rájönnek, csak mélyebbre ássák maguk alatt a gödröt.*
- Nem bánod, ha felkísérlek? *Kérdi, de persze ez puszta formalitás, mert valójában nincs szüksége a beleegyezésre.*
- Szívesen megismerném Iruveus mestert. *Mosolyodik el vészjóslóan, várva, mivel áll elő újra a lány.*
*Nem érzi sértésnek a lány válaszait. Tisztában van vele, hogy a városban életben lévő törvények alapján bűnt követ el. De nem igazán érdekli, hisz itt kicsi az esélye, hogy rá törne a városőrség. A kis tücsök pedig nem fog hozzájuk szaladni, mert félő, akkor az apja látja kárát, míg távol lesz.
Az étel csak spontán ötlet volt, ahogy az épület is, ahová az eső űzte be. A többit pedig a helyzet adta. Ha egy csapatnyi férfiba futott volna bele, levágja őket és most készíthetne magának ételt vagy ehetne hideget. De másképp alakult.
A kevéske fény nem zavarja, elegendő a mécsvilág is, szürke pillantással laposan fürkészi az ablakhoz lépő lányt. Mintha azt találgatná, mit is fog tenni.*
- Menj csak. *Válaszol a kijelentésre, egyértelműen nem tart attól, hogy a lány megszökne és magára hagyja az apját kettesben vele.
A gyilkos pillantások újabb mosolyt váltanak ki belőle és mosolya csak szélesedik, az egyértelműen hamis szavakat. A lány minden mozdulatából süt, hogy mennyire nem örül annak, hogy ide sodorta a medvetermetűt a balsors.*
- Kétlem. De rendben. *Löki el magát és lehajol, hogy felmarkolja nyeregtáskáit.*
- Ha ilyen kedves vagy, talán tovább maradok egy kicsit. *Szúr oda még kifejezéstelen hangon, mintha csak a lányt okolná, hogy színjátékba kezdett, tovább rontva ezzel saját helyzetén is.
Kedveli az ilyen játékot. Az ilyen kis tücskök azt gondolják, bármi esélyük is lehet, de végül rájönnek, csak mélyebbre ássák maguk alatt a gödröt.*
- Nem bánod, ha felkísérlek? *Kérdi, de persze ez puszta formalitás, mert valójában nincs szüksége a beleegyezésre.*
- Szívesen megismerném Iruveus mestert. *Mosolyodik el vészjóslóan, várva, mivel áll elő újra a lány.*
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-15 18:43:09
Üzenet elküldve: 2020-07-15 18:43:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Éppen csak elfogyni látszik az ellenség, s elhalni a zaj, máris újabb és újabb dolgok történnek. Bár persze furcsa lenne, ha nem így lenne. ~Akkor már halott lennék.~ Rázza meg a fejét, s pajzsát szorosan magához szorítja. Hallja, hogy zöldet kell adni valakinek, s éppen lendítésre emelné kardját, mikor rájön, hogy nem ellenségről van szó.*
-Hála Eeyrnek. Majdnem lecsaptalak!
*Nevet fel halkan, mert nem tudja, hogy mennyire illik ez már bele a helyzetbe, talán csak egy kis idő kell, mire az egész már csak egy jó kocsmai történet lesz. De ez a pillanat nem most fog eljönni, főleg, hogy meghall valamit, amire korábbi felszabadult énje azonnal átvált valami teljesen mássá. Az őrség bakájává, kinek csak a cél lebeg a szeme előtt.*
-Megállj! Te ott, bárki is vagy!
*Ugyan nem tudja, hogy kinek szól, vagy hogy mi történik pontosan, csak a szavakat hallja, amik egyértelműen nem a társaié, és a csoszogást, furcsa hangokat. Szaporább léptekkel el is indul a hang forrása felé, mielőtt még hallhatná a báró intő szavait.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Éppen csak elfogyni látszik az ellenség, s elhalni a zaj, máris újabb és újabb dolgok történnek. Bár persze furcsa lenne, ha nem így lenne. ~Akkor már halott lennék.~ Rázza meg a fejét, s pajzsát szorosan magához szorítja. Hallja, hogy zöldet kell adni valakinek, s éppen lendítésre emelné kardját, mikor rájön, hogy nem ellenségről van szó.*
-Hála Eeyrnek. Majdnem lecsaptalak!
*Nevet fel halkan, mert nem tudja, hogy mennyire illik ez már bele a helyzetbe, talán csak egy kis idő kell, mire az egész már csak egy jó kocsmai történet lesz. De ez a pillanat nem most fog eljönni, főleg, hogy meghall valamit, amire korábbi felszabadult énje azonnal átvált valami teljesen mássá. Az őrség bakájává, kinek csak a cél lebeg a szeme előtt.*
-Megállj! Te ott, bárki is vagy!
*Ugyan nem tudja, hogy kinek szól, vagy hogy mi történik pontosan, csak a szavakat hallja, amik egyértelműen nem a társaié, és a csoszogást, furcsa hangokat. Szaporább léptekkel el is indul a hang forrása felé, mielőtt még hallhatná a báró intő szavait.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-15 08:56:39
Üzenet elküldve: 2020-07-15 08:56:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Valahogy nem lepi meg az, ahogy a férfi reagál a levelek táplálékként való megemlítésére. Ha nem lenne ilyen szorult helyzetben, talán még szórakoztatná is a válasz, most azonban csak egy apró elégtételként könyveli el. Persze fokozhatná még tovább is, de most inkább a bölcs hallgatás mellett dönt. Nem akarja feleslegesen felhergelni a betolakodót, akiről eddig - legalábbis látszólag – gond nélkül leperegtek a sértések.
Az a farkasmosoly már sokkal kevésbé nyeri el a tetszését, hisz nagyon is jól tudja, hogy mi váltotta ki; elárulta gyengeségét, vagyis tulajdonképpen tálcán ajánlotta fel megzsarolásának lehetőségét. Talán ezért is „támad vissza” szinte gondolkodás nélkül, ami a lekezelő választ hallva már korántsem tűnik olyan jó ötletnek. Néhány pillanatra magába is száll, most rajta a sor, hogy némán tűrje a megaláztatást. Kezdi felfogni, hogy nem egyszerű rablóval, gyilkossal vagy erőszaktevővel van dolga; ha ilyesmiről lenne szó, valószínűleg már rég túl lennének az egészen. Ez a férfi valami mást akar… de abban is biztos, hogy az a valami más nem csupán étel és bor, ahogy állítja.
A kínálkozó lehetőséget azért nem hagyja ki, és szerencsére a férfi sem akadályozza meg abban, hogy az ablakhoz szökkenjen. Mivel közben lassan az utolsó alkonyati fények is megadják magukat a fekete felhőknek és a közelgő éjszakának, nem túl sok fény jut be az aprócska helyiségbe. Az olajlámpás gyér világítása mellett valószínűleg a másiknak sincs könnyű dolga, amennyiben szemmel kívánja tartani a lányt.*
- Ahhoz fel kell mennem az emeletre. *Jelenti ki végül tárgyilagosan, miután úgy dönt, belemegy a férfi játékába. Nem mintha túl sok választása lenne.*
- Igazán örülök, Gabrael. *Mosolyodik el művien, miközben gyilkos pillantásokkal méregeti az ajtónál álldogálót. Persze ő is tudja, hogy nagy valószínűséggel még csak egy karcolást sem tudna ejteni a másikon (és hogy fordított esetben ennek pont az ellenkezője volna igaz), de ez nem tartja vissza.
Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy talán neki is be kellene mutatkoznia, de elég hamar elveti az ötletet. Minek is árulná el a nevét egy ilyen alaknak?*
*Valahogy nem lepi meg az, ahogy a férfi reagál a levelek táplálékként való megemlítésére. Ha nem lenne ilyen szorult helyzetben, talán még szórakoztatná is a válasz, most azonban csak egy apró elégtételként könyveli el. Persze fokozhatná még tovább is, de most inkább a bölcs hallgatás mellett dönt. Nem akarja feleslegesen felhergelni a betolakodót, akiről eddig - legalábbis látszólag – gond nélkül leperegtek a sértések.
Az a farkasmosoly már sokkal kevésbé nyeri el a tetszését, hisz nagyon is jól tudja, hogy mi váltotta ki; elárulta gyengeségét, vagyis tulajdonképpen tálcán ajánlotta fel megzsarolásának lehetőségét. Talán ezért is „támad vissza” szinte gondolkodás nélkül, ami a lekezelő választ hallva már korántsem tűnik olyan jó ötletnek. Néhány pillanatra magába is száll, most rajta a sor, hogy némán tűrje a megaláztatást. Kezdi felfogni, hogy nem egyszerű rablóval, gyilkossal vagy erőszaktevővel van dolga; ha ilyesmiről lenne szó, valószínűleg már rég túl lennének az egészen. Ez a férfi valami mást akar… de abban is biztos, hogy az a valami más nem csupán étel és bor, ahogy állítja.
A kínálkozó lehetőséget azért nem hagyja ki, és szerencsére a férfi sem akadályozza meg abban, hogy az ablakhoz szökkenjen. Mivel közben lassan az utolsó alkonyati fények is megadják magukat a fekete felhőknek és a közelgő éjszakának, nem túl sok fény jut be az aprócska helyiségbe. Az olajlámpás gyér világítása mellett valószínűleg a másiknak sincs könnyű dolga, amennyiben szemmel kívánja tartani a lányt.*
- Ahhoz fel kell mennem az emeletre. *Jelenti ki végül tárgyilagosan, miután úgy dönt, belemegy a férfi játékába. Nem mintha túl sok választása lenne.*
- Igazán örülök, Gabrael. *Mosolyodik el művien, miközben gyilkos pillantásokkal méregeti az ajtónál álldogálót. Persze ő is tudja, hogy nagy valószínűséggel még csak egy karcolást sem tudna ejteni a másikon (és hogy fordított esetben ennek pont az ellenkezője volna igaz), de ez nem tartja vissza.
Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy talán neki is be kellene mutatkoznia, de elég hamar elveti az ötletet. Minek is árulná el a nevét egy ilyen alaknak?*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-14 18:14:05
Üzenet elküldve: 2020-07-14 18:14:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Szinte érezni rajta, hogy élvezi a lány zavarát. Azt, hogy mennyire kiszolgáltatottá tudja tenni már csak azzal, hogy a megszokottól merőben eltérően viselkedik a boltban. Mindig élvezettel szembesítette az embereket a gyengeségeikkel és bár elsőre úgy tűnik, ez a kis tücsök is csak egy gyenge semmirekellő, a viselkedése, ha nem is tiszteletet, de pozitív érzéseket vált ki a medvetermetű páncélosból.
A felsorolt ételekre felhúzza az orrát, méreteiből talán látszik, hogy nem az a fajta lombzabáló típus. Ragadozó, az az igazi húst hússal fajta.*
- Levelek. *Dörmögi lesajnálón, mintha sértés volna, hogy ilyesmit kínálnak fel neki élelem gyanánt.
A felszólításra körülnéz újra, de csak ugyanazt látja, amit eddig, így pillantása visszatér a lányra.
Éppen elkapja a pillanatot, amikor a kis tücsök az apja említésére szárazat nyel, még talán a kitáguló pupilláit is észlelheti, amire széles ragadozómosoly terül el szakállas képén. Nem is kell kérdeznie semmit, a reakciók ékesebben beszélnek ezer szónál. Valami van az öreggel. És a lány félti őt tőle.*
- Hidegvérrel, persze. *Nevet fel reszelősen, mintha csak egy jóízű tréfa hangzott volna el. Egyáltalán nem látszik rajta semmiféle ijedelem a lány testvéreinek említését illetően. Vagy nem hisz neki vagy nem tart a testvérektől.*
- Nem fog ilyen történni. *Morogja az ajtónak támasztva széles hátát, ahogy hordómellkasa előtt összefonja páncélos karjait. Pillantása lusta, hideg, láthatóan nem hiszi, hogy félnivalója volna az állítólagos testvérektől. Ez persze lehet az ostobaság vagy a magabiztosság jeleként is értelmezni.
Pillantásával követi a pult mögül kirebbenő lányt, aki, ha akarná, könnyedén meglóghatna az ablakon keresztül. Gesztusának értékelését csak egy lemondó vállmozdulattal honorálja, majd laposan ásít egyet.*
- Igen. *Hazudja szemrebbenés nélkül végig állva a lány pillantását.*
- A nevem Gabrael. *Mutatkozik be hirtelen rövid csend után és úgy tűnik, meghagyja a döntést a lánynak, hogy elhiszi-e, amit mondott és elkészíti neki a zabkását, remélve, hogy távozik.*
*Szinte érezni rajta, hogy élvezi a lány zavarát. Azt, hogy mennyire kiszolgáltatottá tudja tenni már csak azzal, hogy a megszokottól merőben eltérően viselkedik a boltban. Mindig élvezettel szembesítette az embereket a gyengeségeikkel és bár elsőre úgy tűnik, ez a kis tücsök is csak egy gyenge semmirekellő, a viselkedése, ha nem is tiszteletet, de pozitív érzéseket vált ki a medvetermetű páncélosból.
A felsorolt ételekre felhúzza az orrát, méreteiből talán látszik, hogy nem az a fajta lombzabáló típus. Ragadozó, az az igazi húst hússal fajta.*
- Levelek. *Dörmögi lesajnálón, mintha sértés volna, hogy ilyesmit kínálnak fel neki élelem gyanánt.
A felszólításra körülnéz újra, de csak ugyanazt látja, amit eddig, így pillantása visszatér a lányra.
Éppen elkapja a pillanatot, amikor a kis tücsök az apja említésére szárazat nyel, még talán a kitáguló pupilláit is észlelheti, amire széles ragadozómosoly terül el szakállas képén. Nem is kell kérdeznie semmit, a reakciók ékesebben beszélnek ezer szónál. Valami van az öreggel. És a lány félti őt tőle.*
- Hidegvérrel, persze. *Nevet fel reszelősen, mintha csak egy jóízű tréfa hangzott volna el. Egyáltalán nem látszik rajta semmiféle ijedelem a lány testvéreinek említését illetően. Vagy nem hisz neki vagy nem tart a testvérektől.*
- Nem fog ilyen történni. *Morogja az ajtónak támasztva széles hátát, ahogy hordómellkasa előtt összefonja páncélos karjait. Pillantása lusta, hideg, láthatóan nem hiszi, hogy félnivalója volna az állítólagos testvérektől. Ez persze lehet az ostobaság vagy a magabiztosság jeleként is értelmezni.
Pillantásával követi a pult mögül kirebbenő lányt, aki, ha akarná, könnyedén meglóghatna az ablakon keresztül. Gesztusának értékelését csak egy lemondó vállmozdulattal honorálja, majd laposan ásít egyet.*
- Igen. *Hazudja szemrebbenés nélkül végig állva a lány pillantását.*
- A nevem Gabrael. *Mutatkozik be hirtelen rövid csend után és úgy tűnik, meghagyja a döntést a lánynak, hogy elhiszi-e, amit mondott és elkészíti neki a zabkását, remélve, hogy távozik.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-14 17:58:29
Üzenet elküldve: 2020-07-14 17:58:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Az, hogy a férfi megköszöni a sértést, már teljesen feldolgozhatatlannak bizonyul a lány számára. Sűrűn pislog, - jobban megfigyelve kettőt gyors egymásutánban, kis szünet után ismételve – majd mielőtt eltűnne az a zavart mosolykezdemény, egy pillanatra egészen kiszélesedik. *
- Itt csak zabkása van… talán egy kis száraz kenyér… és levelek. Nézz körül, hová jöttél…*Szemei egészen komoran csillannak, érződik, hogy most nem viccel. Jobban szemügyre véve sejthető, hogy ő maga is alultáplált, bár alaktalan ruhái nem sokat mutatnak belőle.
A következő kérdésre nyel egyet, bár a nagy izgalomtól teljesen kiszáradt a szája. Apja az egyik, ha nem az egyetlen igazán gyenge pontja. Az ő életét igenis félti, hisz az egyedüli bizonyosan élő rokona… igaz nem sok maradt abból a személyből, aki a lázadások előtt volt, de ez egyáltalán nem számít. Neki nem eshet bántódása.*
- Honnan… *Nem folytatja a kérdést, de arca mindent elárul. Nem lényeges, honnét, de az idegen tudja, hogy apja is a házban van. Vajon azt is tudja, hogy egy ideje nagy részében magatehetetlen, folyamatos ápolásra szoruló vénemberről beszél? Szemei dühösen villannak, még a levegőt is másképp veszi, látszik, hogy a fenyegetés mélyen betalált.*
- A testvéreim hamarosan hazajönnek, és ha itt találnak… hidegvérrel megölnek majd téged…*Elég gyengére sikerült hazugság, de zavara bőven betudható a helyzetnek is. * – Ugye nem szeretnéd, hogy ez történjen? *Kérdez vissza merészen, bár nem annyira merészen, mint szeretne, hiszen az utolsó szóba belecsuklik a hangja. De becsületére váljon, pillantását még mindig nem kapja el.
Azt csak akkor teszi, amikor végre szabaddá válik előtte az út. Hirtelen szökken ki a másik sarok, azaz az ablak irányába, amin keresztül ha kissé bajosan is, de van reális esélye kijutni az épületből. Persze ezt csak legvégső esetben tenné, hisz nem hagyhatja csak úgy veszni a portékát.
Az ismerkedős kérdést ő ereszti el a füle mellett, de azért a „tücsök” szóra megugrik a szemöldöke.
Az ajtózárásba nem avatkozik bele, a férfi láthatóan könnyedén boldogul a retesszel, a kulcs nélküli lakattal viszont már valószínűleg nehezebb dolga lesz. *
- Ez igazán kedves gesztus. *Nehezen bírja visszafogni magát, pedig érzi, hogy nem kellene túlfeszítenie azt a bizonyos húrt. Kisebb hallgatás után egy árnyalatnyival kedvesebb hangon szólal meg újból.* - Ha kapsz zabkását és vizet, tényleg elmész?
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.14 18:07:15
*Az, hogy a férfi megköszöni a sértést, már teljesen feldolgozhatatlannak bizonyul a lány számára. Sűrűn pislog, - jobban megfigyelve kettőt gyors egymásutánban, kis szünet után ismételve – majd mielőtt eltűnne az a zavart mosolykezdemény, egy pillanatra egészen kiszélesedik. *
- Itt csak zabkása van… talán egy kis száraz kenyér… és levelek. Nézz körül, hová jöttél…*Szemei egészen komoran csillannak, érződik, hogy most nem viccel. Jobban szemügyre véve sejthető, hogy ő maga is alultáplált, bár alaktalan ruhái nem sokat mutatnak belőle.
A következő kérdésre nyel egyet, bár a nagy izgalomtól teljesen kiszáradt a szája. Apja az egyik, ha nem az egyetlen igazán gyenge pontja. Az ő életét igenis félti, hisz az egyedüli bizonyosan élő rokona… igaz nem sok maradt abból a személyből, aki a lázadások előtt volt, de ez egyáltalán nem számít. Neki nem eshet bántódása.*
- Honnan… *Nem folytatja a kérdést, de arca mindent elárul. Nem lényeges, honnét, de az idegen tudja, hogy apja is a házban van. Vajon azt is tudja, hogy egy ideje nagy részében magatehetetlen, folyamatos ápolásra szoruló vénemberről beszél? Szemei dühösen villannak, még a levegőt is másképp veszi, látszik, hogy a fenyegetés mélyen betalált.*
- A testvéreim hamarosan hazajönnek, és ha itt találnak… hidegvérrel megölnek majd téged…*Elég gyengére sikerült hazugság, de zavara bőven betudható a helyzetnek is. * – Ugye nem szeretnéd, hogy ez történjen? *Kérdez vissza merészen, bár nem annyira merészen, mint szeretne, hiszen az utolsó szóba belecsuklik a hangja. De becsületére váljon, pillantását még mindig nem kapja el.
Azt csak akkor teszi, amikor végre szabaddá válik előtte az út. Hirtelen szökken ki a másik sarok, azaz az ablak irányába, amin keresztül ha kissé bajosan is, de van reális esélye kijutni az épületből. Persze ezt csak legvégső esetben tenné, hisz nem hagyhatja csak úgy veszni a portékát.
Az ismerkedős kérdést ő ereszti el a füle mellett, de azért a „tücsök” szóra megugrik a szemöldöke.
Az ajtózárásba nem avatkozik bele, a férfi láthatóan könnyedén boldogul a retesszel, a kulcs nélküli lakattal viszont már valószínűleg nehezebb dolga lesz. *
- Ez igazán kedves gesztus. *Nehezen bírja visszafogni magát, pedig érzi, hogy nem kellene túlfeszítenie azt a bizonyos húrt. Kisebb hallgatás után egy árnyalatnyival kedvesebb hangon szólal meg újból.* - Ha kapsz zabkását és vizet, tényleg elmész?
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.14 18:07:15
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-14 16:40:27
Üzenet elküldve: 2020-07-14 16:40:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Pontosan úgy viselkedik, mint aki hazaérkezett. Az egész mozgásából ezt lehet kiolvasni, pedig csak most jár először a házban. Ha az eső be nem űzi ide, akkor talán sosem talál rá erre a gyógyfüves boltra és ők ketten sosem találkoznak.
A mosolyt mosollyal viszonozza, de az ő mosolya egyáltalán nem derűs. Inkább hideg és érzelemmentes, mintha sosem gyakorolta volna. Mesterkélt és inkább vészjósló a viszonzott gesztus.*
- Köszönöm. *Dörmögi válaszként a bicskanyitogató észrevételre, de egyébként továbbra sem tesz semmi olyat, ami agresszívnek tudható be. A kedvesnek nem nevezhető pillantást is viszonozza, szürke pillantása, csakúgy, mint mosolya szenvtelen és rideg.
A pult mögé belépve, a lány előtt megáll, alkata és termete jócskán a lány fölé emeli, az oldalát védő páncéllemezek és a fegyverövén pihenő láncos buzogány minduntalan beleütődik a pult szűkös négyszögébe.*
- De én nem akarok fogadóba menni. *Sóhajtja, hangja a kinti égzengéssel párosul, mintha csak szavainak utórezgése lenne. A kutyás megjegyzést teljesen figyelmen kívül hagyja, mintha meg sem hallotta volna.
A felszegett állra és a szürke tekintetét álló pillantásra apró mosoly árnyéka fut át ajkain. Ha számított is ellenállásra, nem ilyesfajtára. És pont nem egy ilyen törékenynek tetsző lánytól. Mivel még nem kiáltott az apja után és a lenti mozgásra sem jelent meg a férfi, így úgy sejti, itthon sincs vagy a lány csak blöffölt.*
- Ugye nem szeretnéd, hogy neked vagy az apádnak baja essen? *Kérdi kissé közelebb hajolva a lányhoz. Szavainak zöngéi közt megbújik a tettlegesség lehetősége is.*
- Eszem, iszom, aztán itt sem vagyok. *Hazudik persze, de ezt a lánynak nem kell tudnia.*
- Mi a neved, tücsök? *Kérdi kisvártatva és elkapja a pult felé rebbenő tekintetet és mintha csak akkor eszmélne rá, hogy éppen termetes személye állja el az utat, újra kiegyenesedik, hogy kisétáljon a vásárlók számára fenntartott területre.
Az ajtóhoz lépve aztán bezárja a kijáratot, retesszel, kulccsal vagy lakattal, amit éppen ott talál, de egyértelművé teszi, hogy olyan könnyen nem fog a lány megszabadulni tőle.*
- Nem akarlak megölni benneteket. *Fordul vissza a pult mögött álló lány felé, ha még az ott várta meg mindezen cselekmények végét. Bár szavai mást mutatnak, tartása nem hagy kétséget afelől, hogy képes volna rá.*
*Pontosan úgy viselkedik, mint aki hazaérkezett. Az egész mozgásából ezt lehet kiolvasni, pedig csak most jár először a házban. Ha az eső be nem űzi ide, akkor talán sosem talál rá erre a gyógyfüves boltra és ők ketten sosem találkoznak.
A mosolyt mosollyal viszonozza, de az ő mosolya egyáltalán nem derűs. Inkább hideg és érzelemmentes, mintha sosem gyakorolta volna. Mesterkélt és inkább vészjósló a viszonzott gesztus.*
- Köszönöm. *Dörmögi válaszként a bicskanyitogató észrevételre, de egyébként továbbra sem tesz semmi olyat, ami agresszívnek tudható be. A kedvesnek nem nevezhető pillantást is viszonozza, szürke pillantása, csakúgy, mint mosolya szenvtelen és rideg.
A pult mögé belépve, a lány előtt megáll, alkata és termete jócskán a lány fölé emeli, az oldalát védő páncéllemezek és a fegyverövén pihenő láncos buzogány minduntalan beleütődik a pult szűkös négyszögébe.*
- De én nem akarok fogadóba menni. *Sóhajtja, hangja a kinti égzengéssel párosul, mintha csak szavainak utórezgése lenne. A kutyás megjegyzést teljesen figyelmen kívül hagyja, mintha meg sem hallotta volna.
A felszegett állra és a szürke tekintetét álló pillantásra apró mosoly árnyéka fut át ajkain. Ha számított is ellenállásra, nem ilyesfajtára. És pont nem egy ilyen törékenynek tetsző lánytól. Mivel még nem kiáltott az apja után és a lenti mozgásra sem jelent meg a férfi, így úgy sejti, itthon sincs vagy a lány csak blöffölt.*
- Ugye nem szeretnéd, hogy neked vagy az apádnak baja essen? *Kérdi kissé közelebb hajolva a lányhoz. Szavainak zöngéi közt megbújik a tettlegesség lehetősége is.*
- Eszem, iszom, aztán itt sem vagyok. *Hazudik persze, de ezt a lánynak nem kell tudnia.*
- Mi a neved, tücsök? *Kérdi kisvártatva és elkapja a pult felé rebbenő tekintetet és mintha csak akkor eszmélne rá, hogy éppen termetes személye állja el az utat, újra kiegyenesedik, hogy kisétáljon a vásárlók számára fenntartott területre.
Az ajtóhoz lépve aztán bezárja a kijáratot, retesszel, kulccsal vagy lakattal, amit éppen ott talál, de egyértelművé teszi, hogy olyan könnyen nem fog a lány megszabadulni tőle.*
- Nem akarlak megölni benneteket. *Fordul vissza a pult mögött álló lány felé, ha még az ott várta meg mindezen cselekmények végét. Bár szavai mást mutatnak, tartása nem hagy kétséget afelől, hogy képes volna rá.*
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-14 16:19:53
Üzenet elküldve: 2020-07-14 16:19:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Elképedve figyeli, ahogy a férfi megszabadul felszerelése egy részétől, majd körbejárja a boltot, mintha csak hazaérkezett volna egy hosszú, fáradalmas nap után. Mondana is valamit, ha tudna, de egyelőre túlságosan ledöbbent ahhoz, hogy szavakba tudja önteni a gondolatait. Csak néz nagy szemekkel, felvont szemöldökkel, mint aki nem akar hinni a látottaknak.
Ahogy a férfi bejelenti, hogy éhes, már nem állhat meg egy mosolyt. Zavart, és alig észrevehető, de mégiscsak egy mosoly. Megfordul a fejében, hogy talán álmodik, vagy valami igen rossz vicc részese, de ahogy tovább szemléli az idegent, el kell ismernie magában, hogy ezekre nem sok esély van. Jobbnak látja, ha nem is reagál a kijelentésre, hátha az csak úgy elsikkad majd, és végre kiderül, mit akar a másik valójában.*
- Hmm… Igazán éles szemű észrevétel! *Biccen elismerően a következő megállapításra, de arcán most már nyoma sincs mosolynak. Hangjából is kiveszett a kedvesség valahol félúton, és tekintete sem éppen az a barátságos fajta. De igyekszik tartani a szemkontaktust.
Igazándiból retteg az olajlámpás fényénél talán csak még hatalmasabbnak tűnő harcostól, de erős elhatározások kötik ahhoz, hogy ebből minél kevesebbet mutasson a külvilág felé. Erősen megmakacsolja magát, s még csak hátrébb sem lép, amikor a férfi belép a pult mögé, ahová természetesen egyáltalán nem volna szabad belépnie.*
- A közelben van egy fogadó, ott bizonyosan kapsz enni. A kutyám talán még el is vezet odáig…*Állát kicsit feljebb szegi, kékeszöld szemei nem túl sok jót sejtetnek. Valószínűleg annyi borzalmat megélt már rövidke élete során, hogy a váratlan helyzet okozta félelmet lassan legyűri az a rideg részvétlenség, ami már jó ideje sanyargatja a lelkét. Nem féli a halált, és megfogadta, hogy nem fog térdre ereszkedni, ha eljön az ő ideje is.
Egyébiránt nincs semmiféle kutyája, bár szereti őket, de a saját tányérjába is alig kerül valami, nem hogy még egy hasztalan állatot is etessen.
A noszogatásra azért már hátrál egy két lépést, de ezt sajnos csak a szoba sarka felé tudja megtenni. Ha menekülnie kell, (mert azért önként nem kíván meghalni) nagyjából a pulton való átmászás az egyetlen út, ami persze tele van mindenféle kacattal. Röpke pillantással méri fel a lehetőségeket, de utána egyből visszatér tekintete a szürke szempárhoz. *
*Elképedve figyeli, ahogy a férfi megszabadul felszerelése egy részétől, majd körbejárja a boltot, mintha csak hazaérkezett volna egy hosszú, fáradalmas nap után. Mondana is valamit, ha tudna, de egyelőre túlságosan ledöbbent ahhoz, hogy szavakba tudja önteni a gondolatait. Csak néz nagy szemekkel, felvont szemöldökkel, mint aki nem akar hinni a látottaknak.
Ahogy a férfi bejelenti, hogy éhes, már nem állhat meg egy mosolyt. Zavart, és alig észrevehető, de mégiscsak egy mosoly. Megfordul a fejében, hogy talán álmodik, vagy valami igen rossz vicc részese, de ahogy tovább szemléli az idegent, el kell ismernie magában, hogy ezekre nem sok esély van. Jobbnak látja, ha nem is reagál a kijelentésre, hátha az csak úgy elsikkad majd, és végre kiderül, mit akar a másik valójában.*
- Hmm… Igazán éles szemű észrevétel! *Biccen elismerően a következő megállapításra, de arcán most már nyoma sincs mosolynak. Hangjából is kiveszett a kedvesség valahol félúton, és tekintete sem éppen az a barátságos fajta. De igyekszik tartani a szemkontaktust.
Igazándiból retteg az olajlámpás fényénél talán csak még hatalmasabbnak tűnő harcostól, de erős elhatározások kötik ahhoz, hogy ebből minél kevesebbet mutasson a külvilág felé. Erősen megmakacsolja magát, s még csak hátrébb sem lép, amikor a férfi belép a pult mögé, ahová természetesen egyáltalán nem volna szabad belépnie.*
- A közelben van egy fogadó, ott bizonyosan kapsz enni. A kutyám talán még el is vezet odáig…*Állát kicsit feljebb szegi, kékeszöld szemei nem túl sok jót sejtetnek. Valószínűleg annyi borzalmat megélt már rövidke élete során, hogy a váratlan helyzet okozta félelmet lassan legyűri az a rideg részvétlenség, ami már jó ideje sanyargatja a lelkét. Nem féli a halált, és megfogadta, hogy nem fog térdre ereszkedni, ha eljön az ő ideje is.
Egyébiránt nincs semmiféle kutyája, bár szereti őket, de a saját tányérjába is alig kerül valami, nem hogy még egy hasztalan állatot is etessen.
A noszogatásra azért már hátrál egy két lépést, de ezt sajnos csak a szoba sarka felé tudja megtenni. Ha menekülnie kell, (mert azért önként nem kíván meghalni) nagyjából a pulton való átmászás az egyetlen út, ami persze tele van mindenféle kacattal. Röpke pillantással méri fel a lehetőségeket, de utána egyből visszatér tekintete a szürke szempárhoz. *
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-14 00:10:36
Üzenet elküldve: 2020-07-14 00:10:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*A kérdése után ledobja a kesztyűit a nyeregtáskákra és leoldja hátáról a pallos hevederét. A víz nem tesz jót a bőrnek. Sóhajtva kezdi el lecsatolni alkarvédőit, de a csatok nehezen engedelmeskednek nedves ujjainak. Ha észleli is a lány ijedelmét vagy nem vesz róla tudomást, vagy nem érdekli, mert komótosan sétálni kezd munka közben, szürke tekintete a berendezést fürkészi.
Legördülő ajakszélekkel fogadja a választ, miszerint valakinek a gyógyfüves boltjába sodorta be az eső. Hog is ilyen kuruzslóféle volt, jut eszébe az összefüggés.*
- Éhes vagyok. *Válaszolja félvállról és sétáját befejezve megáll a lány előtt a pult másik oldalán. A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat környezetére - tartja a mondás és talán a medvetermetű férfi igazat is ad az elhangzottaknak.*
- Gondolom, nem te vagy Iruveus mester. *Inkább kijelentés, mint kérdés, hisz egyértelmű, hogy a lány nem a megnevezett férfi. Hangja lusta és unott.
Újra elindul, megkerüli a pultot és a legkisebb probléma nélkül lép be mögé, ahová normális esetekben bizonyosan nem mehetnének be vevők. De ő nem is vásárolni jött.*
- Készíts nekem valamit enni és ha van bor, hozd az is. *Bár hangja továbbra is lapos, a pillantása ellentmondást nem tűrő. Láthatóan hozzá van szokva ehhez a módihoz, mintha nem is először tenné és bár viselkedése egyáltalán nem agresszív vagy fenyegető, talán ettől csak ijesztőbb az egész.*
- Indulj, indulj. *Hessegeti kedvesen a lányt, fegyverövén az acél goblinkoponyák halkan koccannak a pult belső oldalához.*
*A kérdése után ledobja a kesztyűit a nyeregtáskákra és leoldja hátáról a pallos hevederét. A víz nem tesz jót a bőrnek. Sóhajtva kezdi el lecsatolni alkarvédőit, de a csatok nehezen engedelmeskednek nedves ujjainak. Ha észleli is a lány ijedelmét vagy nem vesz róla tudomást, vagy nem érdekli, mert komótosan sétálni kezd munka közben, szürke tekintete a berendezést fürkészi.
Legördülő ajakszélekkel fogadja a választ, miszerint valakinek a gyógyfüves boltjába sodorta be az eső. Hog is ilyen kuruzslóféle volt, jut eszébe az összefüggés.*
- Éhes vagyok. *Válaszolja félvállról és sétáját befejezve megáll a lány előtt a pult másik oldalán. A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat környezetére - tartja a mondás és talán a medvetermetű férfi igazat is ad az elhangzottaknak.*
- Gondolom, nem te vagy Iruveus mester. *Inkább kijelentés, mint kérdés, hisz egyértelmű, hogy a lány nem a megnevezett férfi. Hangja lusta és unott.
Újra elindul, megkerüli a pultot és a legkisebb probléma nélkül lép be mögé, ahová normális esetekben bizonyosan nem mehetnének be vevők. De ő nem is vásárolni jött.*
- Készíts nekem valamit enni és ha van bor, hozd az is. *Bár hangja továbbra is lapos, a pillantása ellentmondást nem tűrő. Láthatóan hozzá van szokva ehhez a módihoz, mintha nem is először tenné és bár viselkedése egyáltalán nem agresszív vagy fenyegető, talán ettől csak ijesztőbb az egész.*
- Indulj, indulj. *Hessegeti kedvesen a lányt, fegyverövén az acél goblinkoponyák halkan koccannak a pult belső oldalához.*
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-13 19:09:34
Üzenet elküldve: 2020-07-13 19:09:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Siker koronázza a kutakodását, egy kis arany egy kard. Nem a legjobb, de legalább fegyver. Nos inkább íjjal tud nagyon jól bánni, és főleg célozni, de azért a karddal való szúró vágó mozdulatok is mennek az elfnek. Az övére erősített bőrdarabhoz kötözi, amin a hosszútőrje lóg le. Elfér mellette egy kard is. Az arany igazán jól jön neki, mostanában igencsak megfogyatkozott a tarsolya. A rozsdás kulcscsomót is elteszi a zsebébe ~majd jó lesz valamire.~ Gondolja.
Aztán előrébb megy a többiek mögé sorol be, elsőre nem mozdul, csak némán várja a többiek lépését. Valóban elegen vannak, és mikor Chayss lövése célt ér, úgy gondolja felesleges a menekülők után küldeni még egy nyílvesszőt. Így csendben figyeli az eseményeket. A rengés nem igazán tetszik neki, A falba kapaszkodva próbál biztosabb talajt a talpa alá, de nem hátrál meg, nem fordul, hogy kimeneküljön.*
*A törpe feje mellett elzúgó vesszőt Lainor sem fogadná jól a mélységitől. Közben látja, hogy a törpe is átkutatja az áldozata zsebeit. ~Talán akkor engem sem vetnek meg ezért.~ Gondolja magában.*
Dvorn nyílvesszője után a másik oldalra próbál átkerülni, és a menekülő emberrabló mögötti társát szeretné lelőni. *
Ezért egy vesszőt enged útjára, hátha eltalálja azt, amelyik akadályozza a sérült rablót.*
*Chayss mérgesen ordít rá a törpére, hogy nem a hullarablásért fizette, így inkább örül, hogy nem a többiek szeme előtt kutatta át a másik zsebét. Azonban a kulcsokra még szükségük lehet. Ám ekkor váratlan történik. Egy női sikoly, a wegtoreni elkiabálja magát, és olyan jellegzetesnek tűnő nevet kiabál, akiért idáig jöhettek. ~Na, talán meg van a kisasszony?~ jut eszébe. Megkönnyebbülne ezzel az biztos. Az öröm hamar valami sötét torz humorrá válik, ahogy rövid idő elteltével egy sérült leány kerül elő. Nos, az elf nem igen tud ezen segíteni, biztos vannak, akik nála jobban értenek a gyógyításhoz, így inkább a helyszín biztosításában és a tovább veszély azonosításában igyekszik segédkezni. Az újabb rengésre, a törpe szavaira csak fúj egyet. ~Még hogy trollok? ~ De a mélységivel kétségtelenül egyetért, és elkezd hátrálni kifelé, Reorik felé a lépcső alatti kis részre. A fülét azonban megüti, hogy odalent ketrecekben még vannak szerencsétlenek. Visszafordul. Hallja Chayss szavát, hogy kifelé összeomlik a ház, de ha a kapitány parancsba adná, hogy lefelé, kimenteni a lenti rabokat, úgy lehet, megindulna, azonban egyelőre most csak vár.*
*Hogy kifelé vagy beljebb a rengő ház gyomrába haladjon?*
*Siker koronázza a kutakodását, egy kis arany egy kard. Nem a legjobb, de legalább fegyver. Nos inkább íjjal tud nagyon jól bánni, és főleg célozni, de azért a karddal való szúró vágó mozdulatok is mennek az elfnek. Az övére erősített bőrdarabhoz kötözi, amin a hosszútőrje lóg le. Elfér mellette egy kard is. Az arany igazán jól jön neki, mostanában igencsak megfogyatkozott a tarsolya. A rozsdás kulcscsomót is elteszi a zsebébe ~majd jó lesz valamire.~ Gondolja.
Aztán előrébb megy a többiek mögé sorol be, elsőre nem mozdul, csak némán várja a többiek lépését. Valóban elegen vannak, és mikor Chayss lövése célt ér, úgy gondolja felesleges a menekülők után küldeni még egy nyílvesszőt. Így csendben figyeli az eseményeket. A rengés nem igazán tetszik neki, A falba kapaszkodva próbál biztosabb talajt a talpa alá, de nem hátrál meg, nem fordul, hogy kimeneküljön.*
*A törpe feje mellett elzúgó vesszőt Lainor sem fogadná jól a mélységitől. Közben látja, hogy a törpe is átkutatja az áldozata zsebeit. ~Talán akkor engem sem vetnek meg ezért.~ Gondolja magában.*
Dvorn nyílvesszője után a másik oldalra próbál átkerülni, és a menekülő emberrabló mögötti társát szeretné lelőni. *
Ezért egy vesszőt enged útjára, hátha eltalálja azt, amelyik akadályozza a sérült rablót.*
*Chayss mérgesen ordít rá a törpére, hogy nem a hullarablásért fizette, így inkább örül, hogy nem a többiek szeme előtt kutatta át a másik zsebét. Azonban a kulcsokra még szükségük lehet. Ám ekkor váratlan történik. Egy női sikoly, a wegtoreni elkiabálja magát, és olyan jellegzetesnek tűnő nevet kiabál, akiért idáig jöhettek. ~Na, talán meg van a kisasszony?~ jut eszébe. Megkönnyebbülne ezzel az biztos. Az öröm hamar valami sötét torz humorrá válik, ahogy rövid idő elteltével egy sérült leány kerül elő. Nos, az elf nem igen tud ezen segíteni, biztos vannak, akik nála jobban értenek a gyógyításhoz, így inkább a helyszín biztosításában és a tovább veszély azonosításában igyekszik segédkezni. Az újabb rengésre, a törpe szavaira csak fúj egyet. ~Még hogy trollok? ~ De a mélységivel kétségtelenül egyetért, és elkezd hátrálni kifelé, Reorik felé a lépcső alatti kis részre. A fülét azonban megüti, hogy odalent ketrecekben még vannak szerencsétlenek. Visszafordul. Hallja Chayss szavát, hogy kifelé összeomlik a ház, de ha a kapitány parancsba adná, hogy lefelé, kimenteni a lenti rabokat, úgy lehet, megindulna, azonban egyelőre most csak vár.*
*Hogy kifelé vagy beljebb a rengő ház gyomrába haladjon?*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-13 16:53:29
Üzenet elküldve: 2020-07-13 16:53:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Valahogy hajnalban sokkal komfortosabb volt Cha'yss karjai között, szédelegve korholja magát, hogy nem valami kellemesebb hallucinációja van vele kapcsolatban. Bár a hangja még annak kellemes és megnyugtató, hogy csak egy hagymázas rémálom része. Halvány mosollyal hallgatja, furcsa nyugalommal. Remegő kezei a hasából kiálló kard körül, mintha ettől kevésbé fájna, tudja, hogy ki kéne húzni, de egyszerűen nincs ereje rá, az ujjai között érzi a saját, meleg vérét, ahogy minden szívdobbanásával egyre több és több folyik el. Érdekes módon cseppet sem aggasztja a szívdobbanásról szívdobbanásra fogyó vére.*
- Smaragd.
*Zihálja, és hiába a nyugtató ének, ez nemigen menti meg attól, hogy egyre közelebb csússzon az eszméletvesztéshez. Nagyon próbál magánál maradni, de egyre kevésbé megy, homlokán gyöngyözik az izzadtság, szeretne köpni egyet, hogy szabaduljon a vér ízétől, de csak annyit sikerül elérnie, hogy a véres nyál lefolyjon az állán.*
- Tudom, hogy nem tudja.
*Suttogja Cha'yss válla fölött elnézve, ahol ott áll anyja, csípőre tett kézzel és arról magyaráz, hogy a férfiaknak csak zöld van, nem látják az árnyalatnyi különbségeket a smaragdzöld és a fűzöld között meg a halványzöld között. Anyja lélegzetvétel nélkül folytatja a férfiak színérzékeléséről a tapasztalatait.*
- A barack egy gyümölcs.
*Ismétli Aenae anyja életbölcsességét, nem nagyon érzékelve azt, hogy Cha'yss - illetve az, akit Cha'yssnak vél - a bájital után kutat. Aztán eszmél, pillantása is visszarebben a férfira. Zihálva bólint, jelezve, hogy felkészült, a kikívánkozó kiáltást szeretné visszafogni, ami így egy nyögéssé szelídül. A fém csörgésére oldalra fordítja a fejét, az eldobott kard után nézve, közben a bájitalt felhajtva, mindezt halálos nyugalommal teszi, pedig pánikba kéne esnie attól, hogy a kard kihúzásával a vére ömleni kezd, az ének ugye. Aztán egyszerre megtörik a varázs, ezzel egy időben a lányban felhorgad a düh.*
- Megölöm azt a fattyút.
*Szűri a fogai között, továbbra is zihálva, arca elgyötört, de a topáz szempár bosszúvágytól villámlik. Véres keze a férfi ingébe markol a mellkasánál, mikor amaz felemeli.*
- Emberek vannak odalenn, ketrecekben, a saját mocskukban. Velük mi lesz?
*Vissza akart menni a lányért, de egyrészt nincs olyan állapotban, hogy megtegye, másrészt pedig racionális elme és nem szeretné, hogy a nyakába omoljon a ház. Pedig nemcsak a lányért menne vissza, hanem, hogy felkoncolja a fiút, meg lehetőség szerint "papust" is.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
*Valahogy hajnalban sokkal komfortosabb volt Cha'yss karjai között, szédelegve korholja magát, hogy nem valami kellemesebb hallucinációja van vele kapcsolatban. Bár a hangja még annak kellemes és megnyugtató, hogy csak egy hagymázas rémálom része. Halvány mosollyal hallgatja, furcsa nyugalommal. Remegő kezei a hasából kiálló kard körül, mintha ettől kevésbé fájna, tudja, hogy ki kéne húzni, de egyszerűen nincs ereje rá, az ujjai között érzi a saját, meleg vérét, ahogy minden szívdobbanásával egyre több és több folyik el. Érdekes módon cseppet sem aggasztja a szívdobbanásról szívdobbanásra fogyó vére.*
- Smaragd.
*Zihálja, és hiába a nyugtató ének, ez nemigen menti meg attól, hogy egyre közelebb csússzon az eszméletvesztéshez. Nagyon próbál magánál maradni, de egyre kevésbé megy, homlokán gyöngyözik az izzadtság, szeretne köpni egyet, hogy szabaduljon a vér ízétől, de csak annyit sikerül elérnie, hogy a véres nyál lefolyjon az állán.*
- Tudom, hogy nem tudja.
*Suttogja Cha'yss válla fölött elnézve, ahol ott áll anyja, csípőre tett kézzel és arról magyaráz, hogy a férfiaknak csak zöld van, nem látják az árnyalatnyi különbségeket a smaragdzöld és a fűzöld között meg a halványzöld között. Anyja lélegzetvétel nélkül folytatja a férfiak színérzékeléséről a tapasztalatait.*
- A barack egy gyümölcs.
*Ismétli Aenae anyja életbölcsességét, nem nagyon érzékelve azt, hogy Cha'yss - illetve az, akit Cha'yssnak vél - a bájital után kutat. Aztán eszmél, pillantása is visszarebben a férfira. Zihálva bólint, jelezve, hogy felkészült, a kikívánkozó kiáltást szeretné visszafogni, ami így egy nyögéssé szelídül. A fém csörgésére oldalra fordítja a fejét, az eldobott kard után nézve, közben a bájitalt felhajtva, mindezt halálos nyugalommal teszi, pedig pánikba kéne esnie attól, hogy a kard kihúzásával a vére ömleni kezd, az ének ugye. Aztán egyszerre megtörik a varázs, ezzel egy időben a lányban felhorgad a düh.*
- Megölöm azt a fattyút.
*Szűri a fogai között, továbbra is zihálva, arca elgyötört, de a topáz szempár bosszúvágytól villámlik. Véres keze a férfi ingébe markol a mellkasánál, mikor amaz felemeli.*
- Emberek vannak odalenn, ketrecekben, a saját mocskukban. Velük mi lesz?
*Vissza akart menni a lányért, de egyrészt nincs olyan állapotban, hogy megtegye, másrészt pedig racionális elme és nem szeretné, hogy a nyakába omoljon a ház. Pedig nemcsak a lányért menne vissza, hanem, hogy felkoncolja a fiút, meg lehetőség szerint "papust" is.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-13 14:49:48
Üzenet elküldve: 2020-07-13 14:49:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Mivel a vihar miatt szinte esti sötétség telepszik az apró helyiségre, meggyújtja az olajlámpást a pulton. Ez sem ad túl sok fényt, de legalább látja, hová lép. Annyi minden lett bezsúfolva ebbe a kis szobába, hogy erre szüksége is van ahhoz, hogy ne borítson fel egyet sem a kisebb-nagyobb üvegfiolákkal, dobozkákkal és megnevezhetetlen tárgyakkal roskadásig megpakolt szekrények közül. A száradó füveknek kiterített vászonnal együtt ez már valóban nehéz feladat.
Éppen a pulthoz lép, hogy összeszámolja a napi bevételt, amikor nyílik az ajtó. Természetesen azonnal odafordul, hogy szemügyre vehesse a betérő alakot. Ide nem sokan járnak, az új vendég is kifejezetten ritka, így azonnal kiszúrja, hogy idegen lépett be. Ám ez tulajdonképpen csak a sokadik gondolata azután, hogy meglátja férfit, illetve a falnak támasztott fegyvert. Először az jut eszébe, hogy pillanatokon belül ő is arra sorsra jut, mint anyja és ifjabbik bátyja; kardélre hányják, és megfosztják attól a kevéstől is, ami még van neki. Aztán, mivel az idegen nem mutat kifejezetten támadó szándékot, ez a gondolat kicsit finomodik, de a gyanú megmarad. Az valahogy eszébe sem jut, hogy a férfi vásárolni tért volna be, ezen kívül viszont nagyjából bármit el tud képzelni.
Arcán szerencsére nem sok látszódik a belső vívódásokból; az elején alaposan megbámulja a sötét páncélt, és kicsit talán többet pislog az átlagosnál, de ez is viszonylag hamar elmúlik. Testtartása talán egy fokkal árulkodóbb; mióta a másik belépett, mintha csak szoborrá dermedt volna ott a pult mögött, ahol megpillantotta. Ázott fürtjeivel és fehér ruhájával, enyhén döbbent és egyszerre gyanakvó arckifejezésével leginkább egy megzavart vízimadárra hajaz. A kérdésre újból az idegen szemébe néz.*
- Iruveus mester gyógyfüves boltja. Talán segíthetek? *Hangja egészen kedvesen cseng, de a kérdésnek mintha lenne egy árnyalatnyi éle. Épp csak annyi, hogy ne lehessen egyértelműen eldönteni, szándékos-e.*
*Mivel a vihar miatt szinte esti sötétség telepszik az apró helyiségre, meggyújtja az olajlámpást a pulton. Ez sem ad túl sok fényt, de legalább látja, hová lép. Annyi minden lett bezsúfolva ebbe a kis szobába, hogy erre szüksége is van ahhoz, hogy ne borítson fel egyet sem a kisebb-nagyobb üvegfiolákkal, dobozkákkal és megnevezhetetlen tárgyakkal roskadásig megpakolt szekrények közül. A száradó füveknek kiterített vászonnal együtt ez már valóban nehéz feladat.
Éppen a pulthoz lép, hogy összeszámolja a napi bevételt, amikor nyílik az ajtó. Természetesen azonnal odafordul, hogy szemügyre vehesse a betérő alakot. Ide nem sokan járnak, az új vendég is kifejezetten ritka, így azonnal kiszúrja, hogy idegen lépett be. Ám ez tulajdonképpen csak a sokadik gondolata azután, hogy meglátja férfit, illetve a falnak támasztott fegyvert. Először az jut eszébe, hogy pillanatokon belül ő is arra sorsra jut, mint anyja és ifjabbik bátyja; kardélre hányják, és megfosztják attól a kevéstől is, ami még van neki. Aztán, mivel az idegen nem mutat kifejezetten támadó szándékot, ez a gondolat kicsit finomodik, de a gyanú megmarad. Az valahogy eszébe sem jut, hogy a férfi vásárolni tért volna be, ezen kívül viszont nagyjából bármit el tud képzelni.
Arcán szerencsére nem sok látszódik a belső vívódásokból; az elején alaposan megbámulja a sötét páncélt, és kicsit talán többet pislog az átlagosnál, de ez is viszonylag hamar elmúlik. Testtartása talán egy fokkal árulkodóbb; mióta a másik belépett, mintha csak szoborrá dermedt volna ott a pult mögött, ahol megpillantotta. Ázott fürtjeivel és fehér ruhájával, enyhén döbbent és egyszerre gyanakvó arckifejezésével leginkább egy megzavart vízimadárra hajaz. A kérdésre újból az idegen szemébe néz.*
- Iruveus mester gyógyfüves boltja. Talán segíthetek? *Hangja egészen kedvesen cseng, de a kérdésnek mintha lenne egy árnyalatnyi éle. Épp csak annyi, hogy ne lehessen egyértelműen eldönteni, szándékos-e.*
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-13 12:56:58
Üzenet elküldve: 2020-07-13 12:56:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Nehezen kerülhetné el a figyelmét amikor megmozdul alattuk a föld. Enyhén csak, de mégis figyelmeztetőn, de az igricet most egészen más dolgok kötik le. Meghallotta Aenae hangját, ami úgy tűnhet, harci drogként hat rá és a báró, korábbi óvatosságát sutba dobva rongyol lefelé a menekülő zsoldos után a lejáraton.
Kathlyn teszi a dolgát, ellentétben Hesgrimmel, aki megkapja a haragos szavakat az igrictől és az utolsónak tűnő zsoldos, közte és Aenae között, holtan gurul maga is a feljáró aljába.
Odalent megleli a lányt, a sebe súlyosnak tűnik, de úgy látszik, a bárdzene lenyugtatja, hogy ne okozzon gondot, amikor felemeli és elindul vele felfelé. A dalt énekelve is hallja a motyogást, de beletelik két lépésbe, mire ráeszmél, hogy mit akarhat közölni vele Aenae.
Ugyan nincs tudatában, de a csapat tagjai fedezik az útját és szerencsére nem is ütközik ellenállásba. Felérve a lépcsőn egy biztos pontos keres, ahol fedezékben óvatosan leteheti a lányt a talajra, hogy a gyengécske fénynél megvizsgálja a sebét. Egy kisebb kard, markolatig a gyomrában. Nem jelent túl jót. Aztán gyors mozdulatokkal kezd kutatni a ruhájában, mert azt gondolja, hogy a "Zöld. Zöld. Zöld." valami bájital lehet. Ennyit még ő is tud, hogy a zöld varázsitalok a sebekre jók. Miközben kutat, akkor sem hagy fel az énekléssel, nem szeretné, hogy a lány a sokktól vagy a fájdalomtól elveszítse az eszméletét.*
- Veled vagyok, fogom a kezed,
Nem engedlek, hová a Halál vezet.
*HA megtalálja a bájitalt, ellenőrzi, hogy valóban zöld e, majd kihúzza a dugót és felkészül rá, hogy ugyanezt tegye majd az Aenae testébe ékelődött karddal is.*
- Véres kard, fájdalom, kín mely mar,
Zöld varázzsal elmúlik majd hamar.
*Egy biztos, sima mozdulattal kirántja a fegyvert a sebből, hogy azzal a lendülettel el is dobja és így szabaddá váló tenyerét a sebre tapassza.*
- Igyál, igyál, szerelmem, vedd ezt a nedűt,
Élted lángja ezzel majd tovább fűt.
*Nagyon reméli, hogy Aenae hallgat a dalra és megissza a bájitalt, a bárdzenének hatnia kell rá mindvégig, így talán nem áll ellen.
Az igric csak a lánnyal foglalkozik, nem hallja a dörmögést, a lentről kihallatszó hangokat. Egyet akar csak, megmenteni Aenaet.
Amikor az újabb rengés bekövetkezik, felrázza a wegtorenit. Ha megitta a lány az italt, ha nem, újra fel akarja emelni, hogy sietve kiinduljon az épületből.*
- Összeomlik a ház. *Zökken ki a bárdzenéből. Társai is ilyesmit gondolhatnak, mert figyelmeztetik.*
- KIFELÉ! *Ereszti ki a hangját. Nem taglalja, ami másoknak is eszébe juthatott, hogy ha aláásták a házat, akkor könnyedén be is omlaszthatják az egészet, hogy az összeomló épület maga alá temesse a felmentő sereget. Az igric nem szeretne most meghalni, amikor már a sikeres megmentés küszöbén állnak. Ha teheti és Aenae sem áll ellen, akkor rohan ki karjaiban a lánnyal a lépcső alatt a betört ajtón át, minél messzebb az épülettől.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.13 13:00:23
*Nehezen kerülhetné el a figyelmét amikor megmozdul alattuk a föld. Enyhén csak, de mégis figyelmeztetőn, de az igricet most egészen más dolgok kötik le. Meghallotta Aenae hangját, ami úgy tűnhet, harci drogként hat rá és a báró, korábbi óvatosságát sutba dobva rongyol lefelé a menekülő zsoldos után a lejáraton.
Kathlyn teszi a dolgát, ellentétben Hesgrimmel, aki megkapja a haragos szavakat az igrictől és az utolsónak tűnő zsoldos, közte és Aenae között, holtan gurul maga is a feljáró aljába.
Odalent megleli a lányt, a sebe súlyosnak tűnik, de úgy látszik, a bárdzene lenyugtatja, hogy ne okozzon gondot, amikor felemeli és elindul vele felfelé. A dalt énekelve is hallja a motyogást, de beletelik két lépésbe, mire ráeszmél, hogy mit akarhat közölni vele Aenae.
Ugyan nincs tudatában, de a csapat tagjai fedezik az útját és szerencsére nem is ütközik ellenállásba. Felérve a lépcsőn egy biztos pontos keres, ahol fedezékben óvatosan leteheti a lányt a talajra, hogy a gyengécske fénynél megvizsgálja a sebét. Egy kisebb kard, markolatig a gyomrában. Nem jelent túl jót. Aztán gyors mozdulatokkal kezd kutatni a ruhájában, mert azt gondolja, hogy a "Zöld. Zöld. Zöld." valami bájital lehet. Ennyit még ő is tud, hogy a zöld varázsitalok a sebekre jók. Miközben kutat, akkor sem hagy fel az énekléssel, nem szeretné, hogy a lány a sokktól vagy a fájdalomtól elveszítse az eszméletét.*
- Veled vagyok, fogom a kezed,
Nem engedlek, hová a Halál vezet.
*HA megtalálja a bájitalt, ellenőrzi, hogy valóban zöld e, majd kihúzza a dugót és felkészül rá, hogy ugyanezt tegye majd az Aenae testébe ékelődött karddal is.*
- Véres kard, fájdalom, kín mely mar,
Zöld varázzsal elmúlik majd hamar.
*Egy biztos, sima mozdulattal kirántja a fegyvert a sebből, hogy azzal a lendülettel el is dobja és így szabaddá váló tenyerét a sebre tapassza.*
- Igyál, igyál, szerelmem, vedd ezt a nedűt,
Élted lángja ezzel majd tovább fűt.
*Nagyon reméli, hogy Aenae hallgat a dalra és megissza a bájitalt, a bárdzenének hatnia kell rá mindvégig, így talán nem áll ellen.
Az igric csak a lánnyal foglalkozik, nem hallja a dörmögést, a lentről kihallatszó hangokat. Egyet akar csak, megmenteni Aenaet.
Amikor az újabb rengés bekövetkezik, felrázza a wegtorenit. Ha megitta a lány az italt, ha nem, újra fel akarja emelni, hogy sietve kiinduljon az épületből.*
- Összeomlik a ház. *Zökken ki a bárdzenéből. Társai is ilyesmit gondolhatnak, mert figyelmeztetik.*
- KIFELÉ! *Ereszti ki a hangját. Nem taglalja, ami másoknak is eszébe juthatott, hogy ha aláásták a házat, akkor könnyedén be is omlaszthatják az egészet, hogy az összeomló épület maga alá temesse a felmentő sereget. Az igric nem szeretne most meghalni, amikor már a sikeres megmentés küszöbén állnak. Ha teheti és Aenae sem áll ellen, akkor rohan ki karjaiban a lánnyal a lépcső alatt a betört ajtón át, minél messzebb az épülettől.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.13 13:00:23
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-13 12:31:22
Üzenet elküldve: 2020-07-13 12:31:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*A sárvárosi fiaskó után, ahol elhagyta Hogot, nem volt sok értelme tovább ott maradni, így visszatért a Romvárosba, az újonnan kikiáltott Polgárnegyed szélére, hogy valamit keressen, amivel elfoglalhatja magát. Elgondolkodott azon is, hogy beáll városőrnek, de végül úgy döntött, hogy azt az eshetőséget hagyja meg utoljára. Kell, hogy legyen valami, ami megmenti a bakaélettől. Nem túl jó parancskövető és az ostobákat se szívleli. A hierarchikus rendszert pedig nem rangok, hanem erő alapján méri. Nem volna neki való.
A romok körül vezeti csataménjét, amikor az első dörrenések elhangzanak odafent. Szürke tekintete a felhők haragos színével feleselnek, amikor az első esőcseppek a váll-lemezén koppannak.*
- Már csak ez kellett. *Morogja magában és megindul az első ház felé a romokkal határolt negyedben, ami az útjába esik. A csatamén egykedvűen tűri az esőt, nem ez az első alkalom, hogy elázik gazdája mellett. Ha a medvetermetű férfi talál neki megfelelő fedett helyet a boltnak tűnő ház mellett, akkor alá vezeti és kipányvázza, majd leakasztva oldaláról a nyeregtáskákat, pajzsot és pallost, aztán belép az épületbe.
Tényleg valami boltféle lehet, valami kuruzslóé, legalábbis a fehér vászonra kiterített, elázott növényeket látva erre tippelne.
Ha megpillantja odabent a sertepertélő lányt, unott, kifejezéstelen pillantással illeti és hangos csattanással ejti padlóra a felszerelését. Egyedül a pallost támasztja az ajtófélfának, bár nincs semmi oka vele, mégis fenyegetően hathat a hóhérfegyver. Mint egy kereszt a sír tetején.
A boltszerű helyiségbe belépő férfi hatalmas termetű, amire a sötét, olajban edzett páncél csak rátesz egy lapáttal, arca inkább unott és némileg bosszús, de ez betudható annak, hogy jócskán elázott, míg beért ide. Hideg tekintettel kezdi el méregetni a bent lévő lányt, ahogy elkezdi lehúzni kesztyűit.*
- Mi ez a hely? *Dörmögi, újra végignézve a vászonra kiterített növényeken.*
*A sárvárosi fiaskó után, ahol elhagyta Hogot, nem volt sok értelme tovább ott maradni, így visszatért a Romvárosba, az újonnan kikiáltott Polgárnegyed szélére, hogy valamit keressen, amivel elfoglalhatja magát. Elgondolkodott azon is, hogy beáll városőrnek, de végül úgy döntött, hogy azt az eshetőséget hagyja meg utoljára. Kell, hogy legyen valami, ami megmenti a bakaélettől. Nem túl jó parancskövető és az ostobákat se szívleli. A hierarchikus rendszert pedig nem rangok, hanem erő alapján méri. Nem volna neki való.
A romok körül vezeti csataménjét, amikor az első dörrenések elhangzanak odafent. Szürke tekintete a felhők haragos színével feleselnek, amikor az első esőcseppek a váll-lemezén koppannak.*
- Már csak ez kellett. *Morogja magában és megindul az első ház felé a romokkal határolt negyedben, ami az útjába esik. A csatamén egykedvűen tűri az esőt, nem ez az első alkalom, hogy elázik gazdája mellett. Ha a medvetermetű férfi talál neki megfelelő fedett helyet a boltnak tűnő ház mellett, akkor alá vezeti és kipányvázza, majd leakasztva oldaláról a nyeregtáskákat, pajzsot és pallost, aztán belép az épületbe.
Tényleg valami boltféle lehet, valami kuruzslóé, legalábbis a fehér vászonra kiterített, elázott növényeket látva erre tippelne.
Ha megpillantja odabent a sertepertélő lányt, unott, kifejezéstelen pillantással illeti és hangos csattanással ejti padlóra a felszerelését. Egyedül a pallost támasztja az ajtófélfának, bár nincs semmi oka vele, mégis fenyegetően hathat a hóhérfegyver. Mint egy kereszt a sír tetején.
A boltszerű helyiségbe belépő férfi hatalmas termetű, amire a sötét, olajban edzett páncél csak rátesz egy lapáttal, arca inkább unott és némileg bosszús, de ez betudható annak, hogy jócskán elázott, míg beért ide. Hideg tekintettel kezdi el méregetni a bent lévő lányt, ahogy elkezdi lehúzni kesztyűit.*
- Mi ez a hely? *Dörmögi, újra végignézve a vászonra kiterített növényeken.*
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-13 12:12:08
Üzenet elküldve: 2020-07-13 12:12:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//főleg Reorik és Lou figyelmébe//
*Gwaerent is csábítja a gondolat, hogy fosztogatással üsse el az időt, amíg a frontális támadás a szomszéd szobában tart, mivel ő indul arra utoljára. Hogy a bajtársiasság, tisztesség vagy egyéb, számára többnyire ismeretlen, ösztöni dolog tartja-e vissza, azt ő maga sem tudná megmondani, de nem is kell ezen sokat töprengenie. Ahogy az ajtó felé pillant, látja, hogy Cha'yss a karjában egy lányt tart, aki nincs valami kellemes állapotban. Hogy mi baja, azt innen nem látja, de segíteni biztosan nem tud rajta, nincs neki mivel.*
- Adjatok neki zöldet! *Kiabál, és nagyon reméli, hogy a közelben őrködő Reorik nem hiszi ellenfélnek. A fene se tudja már, ki mivel dobálózik és lövöldözik ebben a perpatvarban. A lány már megkerülve őt indulna is az ebédlőbe, amikor léptek zaja hallatszik. Fejével int a félelf felé, hogy intézi az ügyet, és könnyed lépteivel kissé rejtőzködve az épület bejárata felé lohol, kivont hosszú tőrével felkészülve a legrosszabbra. Bár nem mondhatná, hogy nagyon megkedvelte volna Lousadelt (a törpe megmentése miatt nőtt azért a szemében), a bajszos képe mindenképpen beleégett az emlékezetébe. Leereszti a fegyvert, melynek pengéjén még mindig vér virít, elébe megy és odakiált.*
- Lemaradtál a vérontásról. Hogy van a törpe? *A lánynak az öldöklés a kedvenc elfoglaltsága, megérti hát, ha a hiánya valakinek bosszúságot okoz. Hirtelen azonban a föld megremeg, Gwaeren arcából pedig kiszökik a vér meglepettségében és ijedtében. Ki nem állhatja a természet vagy mágia borzalmait, annyira nem, hogy ha Lou közel ért hozzá, teljesen véletlenül az ő karjába csimpaszkodik, mintha tényleg egy aggódó, segítségre szoruló hölgy lenne. Ami természetesen teljesen távol áll tőle.*
- Mi a fasz? *Spékeli meg azért egy káromkodással, hogy a gyengesége látszatát is elkergesse. Abban a pillanatban, hogy észreveszi a Lou karján pihenő kezét, ha ott van, úgy elrántja, mintha leprás lenne.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//főleg Reorik és Lou figyelmébe//
*Gwaerent is csábítja a gondolat, hogy fosztogatással üsse el az időt, amíg a frontális támadás a szomszéd szobában tart, mivel ő indul arra utoljára. Hogy a bajtársiasság, tisztesség vagy egyéb, számára többnyire ismeretlen, ösztöni dolog tartja-e vissza, azt ő maga sem tudná megmondani, de nem is kell ezen sokat töprengenie. Ahogy az ajtó felé pillant, látja, hogy Cha'yss a karjában egy lányt tart, aki nincs valami kellemes állapotban. Hogy mi baja, azt innen nem látja, de segíteni biztosan nem tud rajta, nincs neki mivel.*
- Adjatok neki zöldet! *Kiabál, és nagyon reméli, hogy a közelben őrködő Reorik nem hiszi ellenfélnek. A fene se tudja már, ki mivel dobálózik és lövöldözik ebben a perpatvarban. A lány már megkerülve őt indulna is az ebédlőbe, amikor léptek zaja hallatszik. Fejével int a félelf felé, hogy intézi az ügyet, és könnyed lépteivel kissé rejtőzködve az épület bejárata felé lohol, kivont hosszú tőrével felkészülve a legrosszabbra. Bár nem mondhatná, hogy nagyon megkedvelte volna Lousadelt (a törpe megmentése miatt nőtt azért a szemében), a bajszos képe mindenképpen beleégett az emlékezetébe. Leereszti a fegyvert, melynek pengéjén még mindig vér virít, elébe megy és odakiált.*
- Lemaradtál a vérontásról. Hogy van a törpe? *A lánynak az öldöklés a kedvenc elfoglaltsága, megérti hát, ha a hiánya valakinek bosszúságot okoz. Hirtelen azonban a föld megremeg, Gwaeren arcából pedig kiszökik a vér meglepettségében és ijedtében. Ki nem állhatja a természet vagy mágia borzalmait, annyira nem, hogy ha Lou közel ért hozzá, teljesen véletlenül az ő karjába csimpaszkodik, mintha tényleg egy aggódó, segítségre szoruló hölgy lenne. Ami természetesen teljesen távol áll tőle.*
- Mi a fasz? *Spékeli meg azért egy káromkodással, hogy a gyengesége látszatát is elkergesse. Abban a pillanatban, hogy észreveszi a Lou karján pihenő kezét, ha ott van, úgy elrántja, mintha leprás lenne.*
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-13 10:48:44
Üzenet elküldve: 2020-07-13 10:48:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nem piskóta, avagy mégis?//
*Sikerült elkészítenie a süteményt, de az alját majd csak a felvágás után tudja ellenőrizni, bár nem látszik rajta, hogy feszengene miatta. Azt meg, hogy a férfi egyáltalán szereti-e azt a gyümölcsöt, hát ha nem, akkor meg így járt. Az ízlés furcsa dolog mert mindenkinél másfele leng ki, megjósolhatatlanul. Közben kilépve a konyhából szemügyre veszi az elkészült italokat és valóban elütnek azoktól, amiket ő elsőkörben átadott a férfinek, már színre is. Egy igényes fadobozba rakosgatta őket, így talán még nagyobb biztonságban vannak, mintha csak úgy elrakná őket, így helyeslően bólogat. A férfi megjegyzésére nem tud mit mondani, eddig még ilyen italok nem voltak a birtokában és az ő előéletét sem ismeri, csak bízik benne, hogy amit állít az igaz.*
-Úgy legyen. *Szépen el is teszi a zsákjába az italokat, majd követi vissza a konyhába a férfit, aki már valószínűleg a tepsi süteményt szemrevételezi. A gyümölcs lesüllyedt az aljára, szép krátereket hagyva a piskótában és helyenként vöröses foltokat. A teteje sárga a sok tojástól, közben felvágja egy magához vett késsel és szemrevételezi az alját. Mivel óvatos volt az idővel így halvány barnára sült az alja, amivel meg is van elégedve. A piskóta közepén van egy kés ütötte lyuk, amin leellenőrizte az állagot, de amúgy másutt makulátlan. Fel is szeleteli az egészen, mivel pedig már megkezdte, onnan könnyű lesz a férfinak akár szépen is kiszednie a többit. Viszont nem kóstol bele, van annyira magabiztos, hogy az állagból és az illatból megmondja, ez már rossz nem lehet.*
-Parancsolj. *Nyújtja át a kistányért a szelet piskótával kóstolásra a férfinek.*
*Sikerült elkészítenie a süteményt, de az alját majd csak a felvágás után tudja ellenőrizni, bár nem látszik rajta, hogy feszengene miatta. Azt meg, hogy a férfi egyáltalán szereti-e azt a gyümölcsöt, hát ha nem, akkor meg így járt. Az ízlés furcsa dolog mert mindenkinél másfele leng ki, megjósolhatatlanul. Közben kilépve a konyhából szemügyre veszi az elkészült italokat és valóban elütnek azoktól, amiket ő elsőkörben átadott a férfinek, már színre is. Egy igényes fadobozba rakosgatta őket, így talán még nagyobb biztonságban vannak, mintha csak úgy elrakná őket, így helyeslően bólogat. A férfi megjegyzésére nem tud mit mondani, eddig még ilyen italok nem voltak a birtokában és az ő előéletét sem ismeri, csak bízik benne, hogy amit állít az igaz.*
-Úgy legyen. *Szépen el is teszi a zsákjába az italokat, majd követi vissza a konyhába a férfit, aki már valószínűleg a tepsi süteményt szemrevételezi. A gyümölcs lesüllyedt az aljára, szép krátereket hagyva a piskótában és helyenként vöröses foltokat. A teteje sárga a sok tojástól, közben felvágja egy magához vett késsel és szemrevételezi az alját. Mivel óvatos volt az idővel így halvány barnára sült az alja, amivel meg is van elégedve. A piskóta közepén van egy kés ütötte lyuk, amin leellenőrizte az állagot, de amúgy másutt makulátlan. Fel is szeleteli az egészen, mivel pedig már megkezdte, onnan könnyű lesz a férfinak akár szépen is kiszednie a többit. Viszont nem kóstol bele, van annyira magabiztos, hogy az állagból és az illatból megmondja, ez már rossz nem lehet.*
-Parancsolj. *Nyújtja át a kistányért a szelet piskótával kóstolásra a férfinek.*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-13 09:37:34
Üzenet elküldve: 2020-07-13 09:37:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Most már nem foglalkozik szinte semmivel se, csak azzal, hogy mihamarabb kihozzák a Tharg úrnőt. Lövése célt téveszt, és az ajtófélfáról pattan le. Ez nem tántorítja el a mélységi harcost és újabb vesszőt helyez a számszeríjba és megfelelően felhúzza lövésre. A csapóajtó azonban levágódik, s így nincs több lehetősége lőni. Kissé megkönnyebbül, amint meglátja Chayss ölelésében a keresett hölgyet. Ekkor védelmébe veszi Chayss-t és Aenae-t. Nem foglalkozik tovább a csapóajtón eltűnő rablókkal. A cél az úrnő megmentése volt, és most talán sikerült is.*
- Én azt mondom, hogy menjünk innen minél hamarabb. *Ez a mondata Chayss-nak szól, s kész rá, hogy távozásukat számszeríjával követve fedezze. Nem tör előre, inkább a mielőbbi visszavonulást, távozást támogatja.*
*Most már nem foglalkozik szinte semmivel se, csak azzal, hogy mihamarabb kihozzák a Tharg úrnőt. Lövése célt téveszt, és az ajtófélfáról pattan le. Ez nem tántorítja el a mélységi harcost és újabb vesszőt helyez a számszeríjba és megfelelően felhúzza lövésre. A csapóajtó azonban levágódik, s így nincs több lehetősége lőni. Kissé megkönnyebbül, amint meglátja Chayss ölelésében a keresett hölgyet. Ekkor védelmébe veszi Chayss-t és Aenae-t. Nem foglalkozik tovább a csapóajtón eltűnő rablókkal. A cél az úrnő megmentése volt, és most talán sikerült is.*
- Én azt mondom, hogy menjünk innen minél hamarabb. *Ez a mondata Chayss-nak szól, s kész rá, hogy távozásukat számszeríjával követve fedezze. Nem tör előre, inkább a mielőbbi visszavonulást, távozást támogatja.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-07-12 22:33:04
Üzenet elküldve: 2020-07-12 22:33:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
*Na most aztán rámosolygott a vén Teysus. Elragadta a fosztási hév. Ez könnyen megesik egy vérgőzös törpével. Csata után nincs is jobb mint a jól megérdemelt zsákmány. Tán előre ivott a medve bőrére. Felcsillan a szeme az arany meg a zöld lötyi előhúzásakor. Teysus nem csak rámosolygott de csókot is dobott úgy látszik. Ez már döfi. Most kellene egy jó pofa ser meg egy dicsőséges törpe ének a csatáról. Ezzel csak az a baj, hogy még nem ért véget mint remélte volt. A báró le is mordítja amikor az egyik szerencsétlenről húzná le a jó kis vértet. Nem szól semmit csak szikráztatja a szemét és morog hozzá mint egy harapós kutya. Félig igaza van a bárónak meg nem is. A halottakért muszáj dicső fosztást tartani a végén. Szégyent hozna a törpe fajra ha Morak emlékére nem fosztana egy isteneset. Na de most megáll mert mégis csak a báró fizeti ugye. Abbahagyja a vért cibálását és a csatabárdot erősen megmarkolja.*
- Mostan meg mi van he?
*Összemosódnak a történések. Az úrkisasszony előkerül. A báró már lohol is vele kifelé. Tehát a munka félig elvégeztetett. Valami rengeti az épületet.*
- Trollok vagy mi a szesz?
*Mi más rengetne egy házat. Hízó kocát csak nem tartanak a pincébe. Motyogást is hall közbe. Tehát ha valakit meglát aki nem barát abba bizony vágja is a csatabárdot. Ha nincs kibe akkor csak várakozik.*
*Na most aztán rámosolygott a vén Teysus. Elragadta a fosztási hév. Ez könnyen megesik egy vérgőzös törpével. Csata után nincs is jobb mint a jól megérdemelt zsákmány. Tán előre ivott a medve bőrére. Felcsillan a szeme az arany meg a zöld lötyi előhúzásakor. Teysus nem csak rámosolygott de csókot is dobott úgy látszik. Ez már döfi. Most kellene egy jó pofa ser meg egy dicsőséges törpe ének a csatáról. Ezzel csak az a baj, hogy még nem ért véget mint remélte volt. A báró le is mordítja amikor az egyik szerencsétlenről húzná le a jó kis vértet. Nem szól semmit csak szikráztatja a szemét és morog hozzá mint egy harapós kutya. Félig igaza van a bárónak meg nem is. A halottakért muszáj dicső fosztást tartani a végén. Szégyent hozna a törpe fajra ha Morak emlékére nem fosztana egy isteneset. Na de most megáll mert mégis csak a báró fizeti ugye. Abbahagyja a vért cibálását és a csatabárdot erősen megmarkolja.*
- Mostan meg mi van he?
*Összemosódnak a történések. Az úrkisasszony előkerül. A báró már lohol is vele kifelé. Tehát a munka félig elvégeztetett. Valami rengeti az épületet.*
- Trollok vagy mi a szesz?
*Mi más rengetne egy házat. Hízó kocát csak nem tartanak a pincébe. Motyogást is hall közbe. Tehát ha valakit meglát aki nem barát abba bizony vágja is a csatabárdot. Ha nincs kibe akkor csak várakozik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131