Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-16 16:30:38
Üzenet elküldve: 2020-08-16 16:30:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen Hullák//
* A hullát átdobják a kerítésen, ami tompán puffan a földön. Szerencsére úgy tűnik, hogy az esés következtében nagyobb baja nem lett. Az a kis vállficam meg jó lesz majd, a kutatásai során. Ők maguk is átugrálnak a kerítésen, de jóval finomabban érnek földet, mint halott társuk. Eddig minden remek, mivel egy viszonylag rejtett helyen állhatnak, de itt sem maradhatnak örökké. Amint eltűnt a hulla keresni fogják, és azt bizony nem szeretnék, ha itt találnák őket a társaságában. Nimeril tanácsot kér a kölyköktől, amire meg is kapja a választ. Újabb probléma kerül fel a megoldottak helyére. Az még nem okozna nagy problémát, hogy átvigyék az úton, csak sajna túl jól sikerült a kis tüzük, ami mostanra már nem is olyan kicsi. Nagy tűz, nagy tömeg, de ez várható is volt.*
- Nézzünk akkor körül, hátha akad valami amivel letakarhatjuk ezt a jó embert.* Fontolja meg a javaslatot. Fogja magát és szét néz a környéken, de túl messzire nem fog menni. Ha akad valami az jó, ha nem hát nem. Rövid keresgélés után megosztja az átkelésre vonatkozó tervét a többiekkel is.*
- Nos van egy ötletem. Addig visszük ki a barátunkat, amíg rejtve kit tudnunk menni. Aztán várunk, amíg a sokadalom elhalad az úton. Ha éppen nincs senki a közelben, aki felénk néz át szaladunk. Remélhetőleg az emberek el sietni fognak és nem állnak le bámészkodni.* Azzal ha nincs kivetni való felkészül az áthaladásra. A legkisebb elf kölyöknek lesz az a dolga, hogy figyelje az úton jövőket. Ha szól nekik rögtön indulnak.*
* A hullát átdobják a kerítésen, ami tompán puffan a földön. Szerencsére úgy tűnik, hogy az esés következtében nagyobb baja nem lett. Az a kis vállficam meg jó lesz majd, a kutatásai során. Ők maguk is átugrálnak a kerítésen, de jóval finomabban érnek földet, mint halott társuk. Eddig minden remek, mivel egy viszonylag rejtett helyen állhatnak, de itt sem maradhatnak örökké. Amint eltűnt a hulla keresni fogják, és azt bizony nem szeretnék, ha itt találnák őket a társaságában. Nimeril tanácsot kér a kölyköktől, amire meg is kapja a választ. Újabb probléma kerül fel a megoldottak helyére. Az még nem okozna nagy problémát, hogy átvigyék az úton, csak sajna túl jól sikerült a kis tüzük, ami mostanra már nem is olyan kicsi. Nagy tűz, nagy tömeg, de ez várható is volt.*
- Nézzünk akkor körül, hátha akad valami amivel letakarhatjuk ezt a jó embert.* Fontolja meg a javaslatot. Fogja magát és szét néz a környéken, de túl messzire nem fog menni. Ha akad valami az jó, ha nem hát nem. Rövid keresgélés után megosztja az átkelésre vonatkozó tervét a többiekkel is.*
- Nos van egy ötletem. Addig visszük ki a barátunkat, amíg rejtve kit tudnunk menni. Aztán várunk, amíg a sokadalom elhalad az úton. Ha éppen nincs senki a közelben, aki felénk néz át szaladunk. Remélhetőleg az emberek el sietni fognak és nem állnak le bámészkodni.* Azzal ha nincs kivetni való felkészül az áthaladásra. A legkisebb elf kölyöknek lesz az a dolga, hogy figyelje az úton jövőket. Ha szól nekik rögtön indulnak.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-16 12:56:27
Üzenet elküldve: 2020-08-16 12:56:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen Hullák//
*A kerítésen átverekednek hát. A meglett, sőt, mondhatni élete legjavát már megélt férfiú vezeti a sort nyomában néhány meglovasított konyhai eszközzel. A hulla tompán puffan, úgy tűnik ebben a kertben egy lélek sincs, mert még egerek, kóbor ebek sem kapják fel fejüket erre. Vagyis elsőre úgy tűnik. A hulla némi vállficamot leszámítva épségben megússza, elég jó ejtés volt ez a hullarabló trió részéről. A gyerekek is felszenvedik magukat szépen lassan, majd átugranak, így pedig a teljes csapat immáron a szomszéd a sötétben sajnos nem túl jól látszó, de zöld gyepén állhat. A környék közben kezd felbolydulni. A két kölyök összenéz, majd úgy felelnek.*
-Csak át kell menni, aztán belopakodni az első ajtón.
*Kezd bele rögtön az egyik, mire a másik emeli fel a kezét.*
-Lef ám nagyobb bajunk is ferintem ennél.
*Mutat az utcára, ahol most újabb embercsoportok haladnak el, mégpedig fáklyákkal és vödrökkel, leginkább futva.*
-Takarjuk le, vagy mit csináljunk?
*Kérdezi vissza a másik. Úgy tűnik a pincébe jutás nem lenne baj, inkább egy másik dolog aggasztja őket.*
-Hogy fogunk átsaladni az úton?
*Ebben a kérdésben ismét Nimerilre, mint a hullarablás szellemi vezetőjére számítanak.*
*A kerítésen átverekednek hát. A meglett, sőt, mondhatni élete legjavát már megélt férfiú vezeti a sort nyomában néhány meglovasított konyhai eszközzel. A hulla tompán puffan, úgy tűnik ebben a kertben egy lélek sincs, mert még egerek, kóbor ebek sem kapják fel fejüket erre. Vagyis elsőre úgy tűnik. A hulla némi vállficamot leszámítva épségben megússza, elég jó ejtés volt ez a hullarabló trió részéről. A gyerekek is felszenvedik magukat szépen lassan, majd átugranak, így pedig a teljes csapat immáron a szomszéd a sötétben sajnos nem túl jól látszó, de zöld gyepén állhat. A környék közben kezd felbolydulni. A két kölyök összenéz, majd úgy felelnek.*
-Csak át kell menni, aztán belopakodni az első ajtón.
*Kezd bele rögtön az egyik, mire a másik emeli fel a kezét.*
-Lef ám nagyobb bajunk is ferintem ennél.
*Mutat az utcára, ahol most újabb embercsoportok haladnak el, mégpedig fáklyákkal és vödrökkel, leginkább futva.*
-Takarjuk le, vagy mit csináljunk?
*Kérdezi vissza a másik. Úgy tűnik a pincébe jutás nem lenne baj, inkább egy másik dolog aggasztja őket.*
-Hogy fogunk átsaladni az úton?
*Ebben a kérdésben ismét Nimerilre, mint a hullarablás szellemi vezetőjére számítanak.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-10 19:57:35
Üzenet elküldve: 2020-08-10 19:57:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Leérve nem találnak tiszta utat a továbbjutáshoz, így egy pár pillanatnyi tervezési időre, de ezt egy öreg megzavarja, amire az első reakciója rárántani az időközben megfeszített íjat. Miután felméri, hogy nem nyújt nagy fenyegetést az öreg, így leereszti a fegyvert. A foghíjas elszólására jobban megvizsgálja annak arcát és igyekszik megjegyezni azt.*
~Vajon honnan tud a másik lejáróról?~
*Teszi fel magában a kérdést és már indul is fel a lépcsőn és ki a házból, a hulláról való kérdése nem is reagálva. Egy kissé távolabbra érve odahajol a mellette lévő közlegényhez és néhány szót súg a fülébe.*
-Remélem megjegyezted te is az arcát. Nekem egy kissé gyanúsan sokat tudott a helyről.
*Bár nem biztos, hogy igaza van, de ha az idő pazarlásával nem veszélyeztetne emberéleteket, akkor most kihallgatná az öreget, de most erre nem kíván időt szakítani, így ezt esetlegesen későbbre teszi. Kiérve megindul a másik lejárat megkeresésére. Útközben ha meglátja az odaküldött párost, akkor odamegy hozzájuk.*
-Beomlott a lejáró, ezért mi megyünk itt, ti mehettek vissza.
*Ennek a közlése után Dvorn felé fordul.*
-Ha megkérhetlek te is menj egy kicsit vissza és a kapuőrnél add le a köpenyed és a megbízóleveledet is, ha kérdezősködik, mond csak, hogy Grüksunosz Dorátolaz őrmester küldött. Utána nyugodtan menj utadra.
*Mondja, majd ha senki sem tesz hozzá semmit, akkor tovább indul a lejárathoz.*
*Leérve nem találnak tiszta utat a továbbjutáshoz, így egy pár pillanatnyi tervezési időre, de ezt egy öreg megzavarja, amire az első reakciója rárántani az időközben megfeszített íjat. Miután felméri, hogy nem nyújt nagy fenyegetést az öreg, így leereszti a fegyvert. A foghíjas elszólására jobban megvizsgálja annak arcát és igyekszik megjegyezni azt.*
~Vajon honnan tud a másik lejáróról?~
*Teszi fel magában a kérdést és már indul is fel a lépcsőn és ki a házból, a hulláról való kérdése nem is reagálva. Egy kissé távolabbra érve odahajol a mellette lévő közlegényhez és néhány szót súg a fülébe.*
-Remélem megjegyezted te is az arcát. Nekem egy kissé gyanúsan sokat tudott a helyről.
*Bár nem biztos, hogy igaza van, de ha az idő pazarlásával nem veszélyeztetne emberéleteket, akkor most kihallgatná az öreget, de most erre nem kíván időt szakítani, így ezt esetlegesen későbbre teszi. Kiérve megindul a másik lejárat megkeresésére. Útközben ha meglátja az odaküldött párost, akkor odamegy hozzájuk.*
-Beomlott a lejáró, ezért mi megyünk itt, ti mehettek vissza.
*Ennek a közlése után Dvorn felé fordul.*
-Ha megkérhetlek te is menj egy kicsit vissza és a kapuőrnél add le a köpenyed és a megbízóleveledet is, ha kérdezősködik, mond csak, hogy Grüksunosz Dorátolaz őrmester küldött. Utána nyugodtan menj utadra.
*Mondja, majd ha senki sem tesz hozzá semmit, akkor tovább indul a lejárathoz.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-10 13:48:57
Üzenet elküldve: 2020-08-10 13:48:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Hálás Grük-nek, hogy megérti a helyzetét, így nem rossz szájízzel fognak elválni az őrségtől. Talán még az is ehet, hogy a későbbiekben csatlakozik. Remek társaság volt ez a mai, és mondhatni jól össze is szoktak a küldetésük végére. A parancsokat mindenki teljesítette, fegyelemsértés egyáltalán nem volt. Összegezve, a helyzethez mérten megtettek mindent, amit tudtak. Dvorn még marad egy kicsit, ahogy ígérte, segíteni a városőröknek túlélők után kutatni, ha akadnak egyáltalán a romok alatt. Ígéretéhez híven, amint ezzel megvannak, teljesítettnek tekinti az erre a küldetésre adott szavát, s ezek után nincs más hátra, mint a távozás útjára lépni. A Romvárosból elég is volt ennyi, mert egy szemet gyönyörködtető hely. Elköszön az őrség még itt maradt tagjaitól és elhagyja a romos városrészt.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-09 17:29:03
Üzenet elküldve: 2020-08-09 17:29:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen Hullák//
* Be kell vallani, hogy már túlságosan is jóra sikeredet az elterelő tüzük. Még szerencse, hogy az oltásban nem kell részt venniük. Talán azért mostanra már a környékről is érkeztek néhányan, hogy erejét vegyék a tűznek. Ez legyen csak az ő bajuk, mivel a kis csapatnak is meg van a sajátja. A kerítés melletti cserjésen átfúrják magukat még ha ezzel szereznek is pár új karmolást. Arra éppen elegendő hely van, hogy mozogni tudjanak ott bent. Azt már nem valószínű, hogy megtudják elvezet-e a házig a kis alagút. A kerítésen való átdobással próbálkoznak, ami viszonylag könnyen sikerül is.*
- Bocsánat!* Mondja a hullának, mielőtt a gravitációra bízná, mert amit ma a szerencsétlennel műveltek az néhány ember szemében már hulla gyalázásnak is elmenne. Főleg az amit majd művelni fog vele később a tanonc. A kerítés túloldalán újra fel kell emelni a testet, hogy tovább cipeljék.*
- El tudunk jutni ahhoz a pincéhez, amit mondtatok? Úgy kell az urat elrejtenünk, hogy nehogy megtalálják, mert akkor végünk. Itt már ti jobban ismeritek a járást, mint, szóval abban reménykedem, hogy kiötlötök valamit.* Reméli, hogy a kölykökre bízhatja a feladat ezen részét. Sokat a véleményükre, mivel ők itt élnek a környéken. Az előttük lévő romos házba nem gondolkodik, mivel valószínűleg a környező épületet fogják leghamarabb átvizsgálni a test után. Ha sikerül a kölykökkel dűlőre jutni, akkor el is indulhatnának megint.*
* Be kell vallani, hogy már túlságosan is jóra sikeredet az elterelő tüzük. Még szerencse, hogy az oltásban nem kell részt venniük. Talán azért mostanra már a környékről is érkeztek néhányan, hogy erejét vegyék a tűznek. Ez legyen csak az ő bajuk, mivel a kis csapatnak is meg van a sajátja. A kerítés melletti cserjésen átfúrják magukat még ha ezzel szereznek is pár új karmolást. Arra éppen elegendő hely van, hogy mozogni tudjanak ott bent. Azt már nem valószínű, hogy megtudják elvezet-e a házig a kis alagút. A kerítésen való átdobással próbálkoznak, ami viszonylag könnyen sikerül is.*
- Bocsánat!* Mondja a hullának, mielőtt a gravitációra bízná, mert amit ma a szerencsétlennel műveltek az néhány ember szemében már hulla gyalázásnak is elmenne. Főleg az amit majd művelni fog vele később a tanonc. A kerítés túloldalán újra fel kell emelni a testet, hogy tovább cipeljék.*
- El tudunk jutni ahhoz a pincéhez, amit mondtatok? Úgy kell az urat elrejtenünk, hogy nehogy megtalálják, mert akkor végünk. Itt már ti jobban ismeritek a járást, mint, szóval abban reménykedem, hogy kiötlötök valamit.* Reméli, hogy a kölykökre bízhatja a feladat ezen részét. Sokat a véleményükre, mivel ők itt élnek a környéken. Az előttük lévő romos házba nem gondolkodik, mivel valószínűleg a környező épületet fogják leghamarabb átvizsgálni a test után. Ha sikerül a kölykökkel dűlőre jutni, akkor el is indulhatnának megint.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-09 16:55:26
Üzenet elküldve: 2020-08-09 16:55:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen Hullák//
*A ház lángjai már-már a tető fölé csapnak, ami pedig a bentieket illeti, mire a kerítéshez érnek, addigra érkeznek vissza, látszik, ahogy gyertyával rohannak át a konyhán egy újabb vödörért. Ha van egy kis eszük, talán már nem is a házat próbálják locsolni, hanem az átvezető úton található növényeket, netán magát a kerítést és a saját falat. Vízmágusok pedig egyelőre még nem érkeztek a helyszínre. A kerítés mellett álló cserjesoron átfurakodva láthatják, hogy egy szűk embernyi, gyermeknyi hely van a kerítés és a cserjesor között, ami egészen messzire vezet előre. Hogy az elülső kerítésig el lehetne-e így menni, nos azt nem láthatja még Nimeril sem. Ami viszont biztos, az az, hogy az egyszerű fém oszlopokból és itt-ott csavaros díszes felső hegyekből álló kerítésen átmászni, vagy akár csak a hullát is átdobni nem lesz nehéz. A hullának pedig nem fog fájni, egy kis erőlködéssel meg tudják oldani az ejtést, aztán ahogy Nimeril, úgy a gyerekek is könnyedén átmászhatnak a hulla és az átdobott zsákmány után.
A kerítés túloldalán egy teljesen romos kúria található, itt már talán lakni sem érdemes, nem csak az ajtók, ablakok hiányoznak, de a robbanásba belerengő talaj miatt a ház hátsó oldala teljes egészében el van tűnve, melyet az utcáról ugyan látni nem lehet, de az itteni látvány alapján akár csak egy kertben is tartózkodni ezzel a monstrummal is kész életveszély lehet, ha feltámad a szél.*
*A ház lángjai már-már a tető fölé csapnak, ami pedig a bentieket illeti, mire a kerítéshez érnek, addigra érkeznek vissza, látszik, ahogy gyertyával rohannak át a konyhán egy újabb vödörért. Ha van egy kis eszük, talán már nem is a házat próbálják locsolni, hanem az átvezető úton található növényeket, netán magát a kerítést és a saját falat. Vízmágusok pedig egyelőre még nem érkeztek a helyszínre. A kerítés mellett álló cserjesoron átfurakodva láthatják, hogy egy szűk embernyi, gyermeknyi hely van a kerítés és a cserjesor között, ami egészen messzire vezet előre. Hogy az elülső kerítésig el lehetne-e így menni, nos azt nem láthatja még Nimeril sem. Ami viszont biztos, az az, hogy az egyszerű fém oszlopokból és itt-ott csavaros díszes felső hegyekből álló kerítésen átmászni, vagy akár csak a hullát is átdobni nem lesz nehéz. A hullának pedig nem fog fájni, egy kis erőlködéssel meg tudják oldani az ejtést, aztán ahogy Nimeril, úgy a gyerekek is könnyedén átmászhatnak a hulla és az átdobott zsákmány után.
A kerítés túloldalán egy teljesen romos kúria található, itt már talán lakni sem érdemes, nem csak az ajtók, ablakok hiányoznak, de a robbanásba belerengő talaj miatt a ház hátsó oldala teljes egészében el van tűnve, melyet az utcáról ugyan látni nem lehet, de az itteni látvány alapján akár csak egy kertben is tartózkodni ezzel a monstrummal is kész életveszély lehet, ha feltámad a szél.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-09 09:09:42
Üzenet elküldve: 2020-08-09 09:09:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen Hullák//
* Nimeril utasításokat oszt, amit a fazekas gyermek szépen teljesít is. A tűz eredményének illata már érződik, mivel a fűst és az éget fa jellegzetes illata betölti a levegőt. Na, de nem azért vannak itt, hogy a levegőt szagolgassák, hanem, hogy a kedves pácienst a vizsgáló teremhez cipeljék, ami most valószínűleg egy romos pince lesz. Most, hogy az ajtó be lett hajtva a lebukás veszélye csökkent, hiszen nem látnak be a házba. Sikeresen ki is cipelik a testet. Kint megenged maguknak a tanonc pár pillanatnyi pihenőt, amíg szemügyre veszik az égő házat. Ő is elégedetten elmosolyodik, de aztán tovább indul a kerítés felé, hogy ott egy kis kupak tanácsot tartsanak.*
- Az átdobás jó ötlet. Inkább azzal próbálkoznék, mert elől elvinni elég rizikós lenne. Ha mégsem megy, akkor majd ötletelünk.* Először is szemügyre veszi a magát a fakerítést a lány. Az is meglehet, hogy talán talál rajta rést vagy gyenge pontot, mert, ha igen, akkor érdemes átgondolni a kerítés rongálást lehetőségét is. Kezdésnek úgy próbálná meg Nimeril az test átdobását a túloldalra, hogy hárman valahogy feltuszkolják a kerítés tetejéig és aztán a gravitációra bízza a többit. Ha ez nem túl hatásos, akkor másféle módszert is megpróbálhatnak.*
* Nimeril utasításokat oszt, amit a fazekas gyermek szépen teljesít is. A tűz eredményének illata már érződik, mivel a fűst és az éget fa jellegzetes illata betölti a levegőt. Na, de nem azért vannak itt, hogy a levegőt szagolgassák, hanem, hogy a kedves pácienst a vizsgáló teremhez cipeljék, ami most valószínűleg egy romos pince lesz. Most, hogy az ajtó be lett hajtva a lebukás veszélye csökkent, hiszen nem látnak be a házba. Sikeresen ki is cipelik a testet. Kint megenged maguknak a tanonc pár pillanatnyi pihenőt, amíg szemügyre veszik az égő házat. Ő is elégedetten elmosolyodik, de aztán tovább indul a kerítés felé, hogy ott egy kis kupak tanácsot tartsanak.*
- Az átdobás jó ötlet. Inkább azzal próbálkoznék, mert elől elvinni elég rizikós lenne. Ha mégsem megy, akkor majd ötletelünk.* Először is szemügyre veszi a magát a fakerítést a lány. Az is meglehet, hogy talán talál rajta rést vagy gyenge pontot, mert, ha igen, akkor érdemes átgondolni a kerítés rongálást lehetőségét is. Kezdésnek úgy próbálná meg Nimeril az test átdobását a túloldalra, hogy hárman valahogy feltuszkolják a kerítés tetejéig és aztán a gravitációra bízza a többit. Ha ez nem túl hatásos, akkor másféle módszert is megpróbálhatnak.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-08 15:51:07
Üzenet elküldve: 2020-08-08 15:51:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen Hullák//
*A fazék katona halkan biccentve nyugtázza Nimeril utasítását, és szinte osonva megy az ajtóhoz, ahol aztán óvatosan elkezdi csukni azt, ami, minthogy egy gyermeknek sem megerőltető feladat, sikerül is neki. A nyitott ajtón át eddigre bekúszott már az égés és füst fojtogató szaga, de a hullarabló karavánt ez nem állíthatja meg. A folyosó ajtó halkan záródik maguk mögött, a kulcsos hátsóajtón pedig minden gond nélkül kijutnak. A házból kilépve balról a megindult házmáglya fénye ragyogja be a hátsókertet, a gyerekek eddigre már mosolyognak.*
-A nehezén túl if vagyunk!
*Nyögi a cipekedő gyerek, és kicsit megtorpanva térdére támasztja a férfi lábait, míg lopva homlokot töröl.*
-Átdobjuk a kerítéssen?
*Kérdezi a másik a jobb oldalra mutatva.*
-Ast hisem az egy elhagyatott ház.
*Teszi hozzá, és az ötlet nem is lenne rossz, ha nem fakerítés és egy sor tuja állna köztük. Azonban ha nem szeretnének mászni, akkor valamikor egyenesen át kell menni a ház elülső részén.*
*A fazék katona halkan biccentve nyugtázza Nimeril utasítását, és szinte osonva megy az ajtóhoz, ahol aztán óvatosan elkezdi csukni azt, ami, minthogy egy gyermeknek sem megerőltető feladat, sikerül is neki. A nyitott ajtón át eddigre bekúszott már az égés és füst fojtogató szaga, de a hullarabló karavánt ez nem állíthatja meg. A folyosó ajtó halkan záródik maguk mögött, a kulcsos hátsóajtón pedig minden gond nélkül kijutnak. A házból kilépve balról a megindult házmáglya fénye ragyogja be a hátsókertet, a gyerekek eddigre már mosolyognak.*
-A nehezén túl if vagyunk!
*Nyögi a cipekedő gyerek, és kicsit megtorpanva térdére támasztja a férfi lábait, míg lopva homlokot töröl.*
-Átdobjuk a kerítéssen?
*Kérdezi a másik a jobb oldalra mutatva.*
-Ast hisem az egy elhagyatott ház.
*Teszi hozzá, és az ötlet nem is lenne rossz, ha nem fakerítés és egy sor tuja állna köztük. Azonban ha nem szeretnének mászni, akkor valamikor egyenesen át kell menni a ház elülső részén.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-08 13:22:19
Üzenet elküldve: 2020-08-08 13:22:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Ha nem is illik a protokolláris hangnem a leharcolt boltba vagy a Romvárosba, a heges arcú akkor sem viselkedik másképp. Az etikett és az udvariasság nincsenek helyszínhez kötve.
A kölcsönös bemutatkozás után a készletről kezd el érdeklődni, mint egy jó kereskedő és halovány félmosollyal hallgatja a válaszokat.*
- Értem. *Konstatálja az első kérdésére kapott választ. Az általános szerekre mindig van kereslet, hisz azok a kevésbé tehetőseknek is elérhető. A beszerzésre vonatkozó válaszra újra Nisamie felé fordul égszín tekintete. Nem csak a hangjából, de a szeméből valami szomorúságot olvas ki.
Értőn biccent csak, mert elsőre nem tud mit mondani. Azt mégsem mondhatja, hogy miért nem költöztek el innen, ha üvegház építésére itt nincs lehetőség. Ha tehették volna, akkor biztosan elköltöznek.
Amit hall, kedvére való, mert a kereskedelem egy újabb területére engedhet belépést. Gyógyító kenőcsök, sebfertőtlenítő szerek, vérzéscsillapítás, ezek mind-mind keresettek nem csak a városiak, de a kalandorok körében is. Ám a lehetőségekkel kapcsolatban azzal kell beszélnie, aki dönteni tud.*
- Esetleg találkozhatnék Iruveus mesterrel, kisasszony? *Kérdi bátorító félmosollyal.*
- A Wegtoren Aranya Kereskedőház sokféle áruval kereskedik, számos területen érdekeltek vagyunk és a gyógynövények még nem tartoznak közéjük. *Fűzi tovább a gondolat fonalát.*
- Szívesen vennénk egy értő mester együttműködését, akivel mindkettőnk számára előnyös üzletet köthetnénk. *Magyarázza meg, miért is keresi Nisamie édesapját. Úgy sejti, ilyen esetekben a bolt tulajdonosával kell megegyeznie, nem a lányával.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Ha nem is illik a protokolláris hangnem a leharcolt boltba vagy a Romvárosba, a heges arcú akkor sem viselkedik másképp. Az etikett és az udvariasság nincsenek helyszínhez kötve.
A kölcsönös bemutatkozás után a készletről kezd el érdeklődni, mint egy jó kereskedő és halovány félmosollyal hallgatja a válaszokat.*
- Értem. *Konstatálja az első kérdésére kapott választ. Az általános szerekre mindig van kereslet, hisz azok a kevésbé tehetőseknek is elérhető. A beszerzésre vonatkozó válaszra újra Nisamie felé fordul égszín tekintete. Nem csak a hangjából, de a szeméből valami szomorúságot olvas ki.
Értőn biccent csak, mert elsőre nem tud mit mondani. Azt mégsem mondhatja, hogy miért nem költöztek el innen, ha üvegház építésére itt nincs lehetőség. Ha tehették volna, akkor biztosan elköltöznek.
Amit hall, kedvére való, mert a kereskedelem egy újabb területére engedhet belépést. Gyógyító kenőcsök, sebfertőtlenítő szerek, vérzéscsillapítás, ezek mind-mind keresettek nem csak a városiak, de a kalandorok körében is. Ám a lehetőségekkel kapcsolatban azzal kell beszélnie, aki dönteni tud.*
- Esetleg találkozhatnék Iruveus mesterrel, kisasszony? *Kérdi bátorító félmosollyal.*
- A Wegtoren Aranya Kereskedőház sokféle áruval kereskedik, számos területen érdekeltek vagyunk és a gyógynövények még nem tartoznak közéjük. *Fűzi tovább a gondolat fonalát.*
- Szívesen vennénk egy értő mester együttműködését, akivel mindkettőnk számára előnyös üzletet köthetnénk. *Magyarázza meg, miért is keresi Nisamie édesapját. Úgy sejti, ilyen esetekben a bolt tulajdonosával kell megegyeznie, nem a lányával.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-07 22:20:18
Üzenet elküldve: 2020-08-07 22:20:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*A medvetermetű nem rendelkezik elfekéhez fogható érzékszervekkel. Egyszerűen csak beleivódtak olyan ösztönök, amelyek békeidőben nem válnak az előnyére. Példának okáért nagyon nehezen alszik el és ha sikerül is elaludni, mindig felületesen, éberen pihen, aminek sosem mély, igazán pihentető alvás a vége. Bár már sokat javult, mégis felriad olykor, mintha még mindig csatában lenne és csak azután döbben rá, hogy nyugalom van körülötte, amikor már az álom teljesen kiment a szeméből.
Most még csak el sem aludt, amikor meghallotta a nyikorgó lépcsőfokot, a padló sóhaját. Jobbja az övén viselt tőr marokaltára siklik a dereka alatt. Nem tart tőle, hogy Nisamie érkezne, hogy elvágja a torkát, ez is amolyan szakmai ártalom.*
- Amíg itt vagyok, nem kell tartanod illetéktelen vendégektől. *Mondja dörögő hangon, mintha maga nem éppen egy olyan illetéktelen vendég volna, mint akikről beszél. A nagy ívben való kerülésére nem reagál, teljesen megérti, hogy a lány nem kíván a közelébe kerülni.
A reteszt már korábban bezárta, nem sokkal azután, hogy megérkezett, de továbbra is fekve hallgatja a zár kattanását. A bolt kinyitására tett megjegyzésre halkan sóhajt.*
- Rendben. *Válaszolja és nem tudni, hogy csak tudomásul vette a dolgot vagy tenni is kíván érte valamit, hogy ne akadályozza meg a reggeli nyitást. Esetleg elvárja Nisamietől, hogy úgy nyisson ki, hogy ő ott piknikezik a sarokban.
Az álom nehezen jön a szemére, bár azt sejti, hogy a lány sem alszik olyan nyugodtan, ahogy megszokta. Nem szánja miatta, őt nem zavarja, hogy más nem tud pihenni. Jó ideig csak nézi a sötét plafont és valamikor kusza, éber álomba merül. Észre sem veszi már, hogy még mindig a tőr markolatára fonódnak ujjai.
Reggel hajnalban ébred, jóval a napkelte előtt. Ez is egy rossz rutin, ami a vérébe ivódott. A legtöbb támadás hajnalban kezdődik, amikor a védők még alszanak vagy fáradtan kóvályognak. Az utolsó őrség már fáradt és nem akar mást, mint az ágyba kerülni.
A medvetermetű a széken ül és páncéljának darabjait szíjazza fel magára egykedvű, gyakorlott mozdulatokkal. Beletelik egy kis időre, mire minden darab a helyére kerül, de aztán ott áll a bolt közepén teljes menetfelszerelésben.
A kulcs a zárban maradt előző este, így egy mozdulattal kinyitja a zárat, majd elhúzz a reteszt. Egy pillantással felnéz még arra, amerre Nisamie szobáját sejti, majd kilép az ajtón és Balthazarral az oldalán elindul a piac felé.
Ha Nisamie leér a boltba, akkor a medvetermetű hűlt helyét találja csak, csak a fal mellé tolt szék és a rossz emlék maradt utána. Úgy tűnhet, betartotta ígéretét és lelépett reggelre.*
*A medvetermetű nem rendelkezik elfekéhez fogható érzékszervekkel. Egyszerűen csak beleivódtak olyan ösztönök, amelyek békeidőben nem válnak az előnyére. Példának okáért nagyon nehezen alszik el és ha sikerül is elaludni, mindig felületesen, éberen pihen, aminek sosem mély, igazán pihentető alvás a vége. Bár már sokat javult, mégis felriad olykor, mintha még mindig csatában lenne és csak azután döbben rá, hogy nyugalom van körülötte, amikor már az álom teljesen kiment a szeméből.
Most még csak el sem aludt, amikor meghallotta a nyikorgó lépcsőfokot, a padló sóhaját. Jobbja az övén viselt tőr marokaltára siklik a dereka alatt. Nem tart tőle, hogy Nisamie érkezne, hogy elvágja a torkát, ez is amolyan szakmai ártalom.*
- Amíg itt vagyok, nem kell tartanod illetéktelen vendégektől. *Mondja dörögő hangon, mintha maga nem éppen egy olyan illetéktelen vendég volna, mint akikről beszél. A nagy ívben való kerülésére nem reagál, teljesen megérti, hogy a lány nem kíván a közelébe kerülni.
A reteszt már korábban bezárta, nem sokkal azután, hogy megérkezett, de továbbra is fekve hallgatja a zár kattanását. A bolt kinyitására tett megjegyzésre halkan sóhajt.*
- Rendben. *Válaszolja és nem tudni, hogy csak tudomásul vette a dolgot vagy tenni is kíván érte valamit, hogy ne akadályozza meg a reggeli nyitást. Esetleg elvárja Nisamietől, hogy úgy nyisson ki, hogy ő ott piknikezik a sarokban.
Az álom nehezen jön a szemére, bár azt sejti, hogy a lány sem alszik olyan nyugodtan, ahogy megszokta. Nem szánja miatta, őt nem zavarja, hogy más nem tud pihenni. Jó ideig csak nézi a sötét plafont és valamikor kusza, éber álomba merül. Észre sem veszi már, hogy még mindig a tőr markolatára fonódnak ujjai.
Reggel hajnalban ébred, jóval a napkelte előtt. Ez is egy rossz rutin, ami a vérébe ivódott. A legtöbb támadás hajnalban kezdődik, amikor a védők még alszanak vagy fáradtan kóvályognak. Az utolsó őrség már fáradt és nem akar mást, mint az ágyba kerülni.
A medvetermetű a széken ül és páncéljának darabjait szíjazza fel magára egykedvű, gyakorlott mozdulatokkal. Beletelik egy kis időre, mire minden darab a helyére kerül, de aztán ott áll a bolt közepén teljes menetfelszerelésben.
A kulcs a zárban maradt előző este, így egy mozdulattal kinyitja a zárat, majd elhúzz a reteszt. Egy pillantással felnéz még arra, amerre Nisamie szobáját sejti, majd kilép az ajtón és Balthazarral az oldalán elindul a piac felé.
Ha Nisamie leér a boltba, akkor a medvetermetű hűlt helyét találja csak, csak a fal mellé tolt szék és a rossz emlék maradt utána. Úgy tűnhet, betartotta ígéretét és lelépett reggelre.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-07 21:10:40
Üzenet elküldve: 2020-08-07 21:10:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
//Reorik, Grük//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csendes, néhol meztelen talpak futkosó és neszező csattogása az utca kövezetén. A holttestekhez közelítenek, mit sem törődve, az udvarra visszatérő katonákkal. Van, ki megpróbálja elcibálni valamely sötétebb sikátorba az egyik holttestet, s van, ki hátára fordítva túrja át, hátha akad még értékes. Még a csizmáknak is lába kél, ha lehet így fogalmazni. Grük lassan belép a házba, hová az éjszakai holdvilág továbbra is csekély fényt juttat, jóllehet szemei megszokhatták már ezt az estét, bőséggel volt része benne. Halottak hevernek szerteszét, ide még nem is merészkedett be senki, s nem akadt, ki eltakarítsa, valószínűleg ez a holnap zenéje lesz. Akadálytalanul, kerülgetve a törmeléket jut el, ha akad, hát társaival oda, ahonnan a rabul ejtett lányt kiszabadították. A rengés megszűnt, a por alábbhagyott, s nem hagyott maga után mást, csupán egy felnyílt csapóajtót, s alatta beszakadt járatot. Innen nem mehetnek tovább annyi bizonyos, az alulról meginduló rengés, mindent betemetett. Hirtelen neszezést hallhatnak hátulról, s, ha megfordulnak, szakadt rongyokba öltözött kortalan vénséget láthatnak, foghíjas vigyorral. Az utca népének jeles képviselője, az első, ki idáig bemerészkedett.*
- Hö... *megszívja hosszan és gusztustalanul az orrát, majd kézfejével törli meg.* ezt osztán mán jól elintéztétek fijacskám... el beza! *Bólogat tudálékosan.*
- Oszt... *biccent ki oldalra* a hullák szabad préda, vagy hogyan lesz? *Kérdezi hirtelen, miközben kezét karba fonja.*
- Má mostan nem azé', de kár lenne ezt a sok jaó ruhát itten hagyni, vagy a temetősnek. Pfej! *Köp ki oldalra.*
- De mongyad mán meg, ugya' mit keresgéltek itt a setétben? Tán a puruttyok a likát? *Rázza meg a röhögés.*
- Bár én inkább a másék odanró próbánám, már, ha meg nem bántalak, te biztosan az az okos fajta vagy, látom a nagy tanút szemeidben! *Bólogat, majd kezét széttárja.*
- De ín csak égy szakadt csöves vagyok, az utcárú, nem olyan kinyalt pecsájú ficsúr, mint tik, már meg ne bántódj. *Vonja meg a vállát, majd az egyik hullához térdel, s bár engedélyt még nem kapott, veszettül elkezdi túrni a zsebeit.* Fúdebüdös...
//Reorik, Grük//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csendes, néhol meztelen talpak futkosó és neszező csattogása az utca kövezetén. A holttestekhez közelítenek, mit sem törődve, az udvarra visszatérő katonákkal. Van, ki megpróbálja elcibálni valamely sötétebb sikátorba az egyik holttestet, s van, ki hátára fordítva túrja át, hátha akad még értékes. Még a csizmáknak is lába kél, ha lehet így fogalmazni. Grük lassan belép a házba, hová az éjszakai holdvilág továbbra is csekély fényt juttat, jóllehet szemei megszokhatták már ezt az estét, bőséggel volt része benne. Halottak hevernek szerteszét, ide még nem is merészkedett be senki, s nem akadt, ki eltakarítsa, valószínűleg ez a holnap zenéje lesz. Akadálytalanul, kerülgetve a törmeléket jut el, ha akad, hát társaival oda, ahonnan a rabul ejtett lányt kiszabadították. A rengés megszűnt, a por alábbhagyott, s nem hagyott maga után mást, csupán egy felnyílt csapóajtót, s alatta beszakadt járatot. Innen nem mehetnek tovább annyi bizonyos, az alulról meginduló rengés, mindent betemetett. Hirtelen neszezést hallhatnak hátulról, s, ha megfordulnak, szakadt rongyokba öltözött kortalan vénséget láthatnak, foghíjas vigyorral. Az utca népének jeles képviselője, az első, ki idáig bemerészkedett.*
- Hö... *megszívja hosszan és gusztustalanul az orrát, majd kézfejével törli meg.* ezt osztán mán jól elintéztétek fijacskám... el beza! *Bólogat tudálékosan.*
- Oszt... *biccent ki oldalra* a hullák szabad préda, vagy hogyan lesz? *Kérdezi hirtelen, miközben kezét karba fonja.*
- Má mostan nem azé', de kár lenne ezt a sok jaó ruhát itten hagyni, vagy a temetősnek. Pfej! *Köp ki oldalra.*
- De mongyad mán meg, ugya' mit keresgéltek itt a setétben? Tán a puruttyok a likát? *Rázza meg a röhögés.*
- Bár én inkább a másék odanró próbánám, már, ha meg nem bántalak, te biztosan az az okos fajta vagy, látom a nagy tanút szemeidben! *Bólogat, majd kezét széttárja.*
- De ín csak égy szakadt csöves vagyok, az utcárú, nem olyan kinyalt pecsájú ficsúr, mint tik, már meg ne bántódj. *Vonja meg a vállát, majd az egyik hullához térdel, s bár engedélyt még nem kapott, veszettül elkezdi túrni a zsebeit.* Fúdebüdös...
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-07 18:20:32
Üzenet elküldve: 2020-08-07 18:20:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Brudonak a fogadóból egyenesen ide vezet az útja. Itt nyugodtan tud edzeni. Megfogja szablyáját és suhint vele. Bele telik egy kis időbe, és már érzi is magán a fáradságot. Megpihen kicsit, aztán új cseleken, és technikákon gondolkodik. Nehézkesen mozog tekintélyes súlya miatt, de mégis ahhoz képest kifinomult a harcmodora. Leül a földre elmélkedik egy kicsit a régi kard vívás tanokról, amiket apja plántált belé. Tudja, hogy olyan kardforgató mint az apja soha nem lesz, de neki csak az a célja, hogy magát megvédje. Nem pedig az, hogy vívó mester váljon belőle. *
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-07 14:12:08
Üzenet elküldve: 2020-08-07 14:12:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Végre otthon//
*A magas férfi lassan visszasétál a forgáccsal belepett fokokhoz és lehelyezett bicskáját a kezébe véve finoman bemetszi sorjában a lemaradt fokok szélét, egybe fonódó díszítésként. A rögtönzött eszközökkel való csiszolással, még a tea előtt majdnem végzett, így az utolsó lépések alig tartanak a számára pár ügyeskedő percig. Gyorsan fel is szalad a fürdőbe, vizet mérni a kádból közben majd bele is áll csupasz talpába a bicska, ahogy hordja le a vödröt benne a sárga ronggyal, de szerencsére mégis megússza az itthoni véletlen vérrontást, így nem sokára már a rongyot, csak nedvesen hagyva csavarja ki a vizet és kezdi felmosni, lefelé haladva a csutakos fát vigyázva be e ázzon vagy ne koszolja jobban össze, ha nem mossa ki elégszer azt a rongyot. A lépcső hát befejezettnek látszik, amitől a fekete szemű arcára büszke és gyönyörködő mosoly ül, hiszen ez tényleg az ő keze munkája. Fel nem mehet most, hogy felmosott csinosítgatni a hálóját, így hát belépdel a nappali bőrrel fedett padlójára, megnézni a nemrég kiegyenesített oszlopokat egytől- egyig mind a helyükön áll e, de jó munkájára, csak egy alját kell megcsapkodnia mire elég két tenyere is ököllé fonódva, két oldalról ellent nyomva. Aztán Bonternos újból a konyhába lépdel még egy korty mostanra langyos teát csorgatva végig a torkán, hogy utána előkereshesse elrakott barna festékét még nagyapájától, és az olajtól összeragadt lószőr ecsettel a kezében dudorászva kezdi festegetni a magas oszlopokat, melyek legtetejéhez, már neki is nyújtózkodnia kell egy- egy szünet közepette. ~Csinálhatnám ezt~ gondolja hirtelen. ~Újíthatnék fel házakat pénzért, szerintem menne~ vezeti tekintetét ismételten a szépen megmunkált lépcső felé, majd a háromból, már kettő kész fényében száradó oszlop felé, amik pont hogy nem érnek a szőnyeghez, így inkább öreg ronggyal letakarja körülöttük a földet, nehogy a csepegés kártékony legyen. *
*A magas férfi lassan visszasétál a forgáccsal belepett fokokhoz és lehelyezett bicskáját a kezébe véve finoman bemetszi sorjában a lemaradt fokok szélét, egybe fonódó díszítésként. A rögtönzött eszközökkel való csiszolással, még a tea előtt majdnem végzett, így az utolsó lépések alig tartanak a számára pár ügyeskedő percig. Gyorsan fel is szalad a fürdőbe, vizet mérni a kádból közben majd bele is áll csupasz talpába a bicska, ahogy hordja le a vödröt benne a sárga ronggyal, de szerencsére mégis megússza az itthoni véletlen vérrontást, így nem sokára már a rongyot, csak nedvesen hagyva csavarja ki a vizet és kezdi felmosni, lefelé haladva a csutakos fát vigyázva be e ázzon vagy ne koszolja jobban össze, ha nem mossa ki elégszer azt a rongyot. A lépcső hát befejezettnek látszik, amitől a fekete szemű arcára büszke és gyönyörködő mosoly ül, hiszen ez tényleg az ő keze munkája. Fel nem mehet most, hogy felmosott csinosítgatni a hálóját, így hát belépdel a nappali bőrrel fedett padlójára, megnézni a nemrég kiegyenesített oszlopokat egytől- egyig mind a helyükön áll e, de jó munkájára, csak egy alját kell megcsapkodnia mire elég két tenyere is ököllé fonódva, két oldalról ellent nyomva. Aztán Bonternos újból a konyhába lépdel még egy korty mostanra langyos teát csorgatva végig a torkán, hogy utána előkereshesse elrakott barna festékét még nagyapájától, és az olajtól összeragadt lószőr ecsettel a kezében dudorászva kezdi festegetni a magas oszlopokat, melyek legtetejéhez, már neki is nyújtózkodnia kell egy- egy szünet közepette. ~Csinálhatnám ezt~ gondolja hirtelen. ~Újíthatnék fel házakat pénzért, szerintem menne~ vezeti tekintetét ismételten a szépen megmunkált lépcső felé, majd a háromból, már kettő kész fényében száradó oszlop felé, amik pont hogy nem érnek a szőnyeghez, így inkább öreg ronggyal letakarja körülöttük a földet, nehogy a csepegés kártékony legyen. *
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-06 19:46:14
Üzenet elküldve: 2020-08-06 19:46:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Szokatlan számára, hogy kisasszonynak szólítják, de jobban belegondolva az talán még inkább, hogy valaki örömét fejezi ki, amiért megismerhette. Persze tisztában van vele, hogy ez csak egy szófordulat, de eddig csak könyvekben találkozott vele. Aki ebbe a boltba téved, nem szokta megkérdezni a nevét, a sajátját meg még annyira sem árulja el. Általában a két forgatókönyv valamelyike szerint zajlik egy látogatás; az illető vagy pontosan tisztában van azzal, mit akar, és természetesen minél hamarabb, vagy utolsó utáni megoldásként eszébe jut, hogy ellátogat az öreg kuruzsló omladozó boltjába, hátha ott tudnak rajta segíteni. Egyelőre a vörös a kivételes harmadik kategóriát gazdagítja, mivel nem úgy tűnik, mint aki olyasfajta segítségre szorul, amit itt kaphat.*
- Az általánosabb szereket igyekszünk folyamatosan készleten tartani. *Kicsit furcsállja a kérdéseket, mivel egészen olyanok, mintha a férfinak célja lenne a bolttal. Az viszont teljes képtelenségnek tűnik, hogy egy híres kereskedőház ideküldte volna az intézőjét személyesen, hogy üzletet köthessenek. Persze ő semmi jónak nem elrontója, így készségesen válaszolgat továbbra is, bár a következő kérdés hallatán már nem állhat meg egy mosolyt. A nem túl boldog, kissé gondterhes fajtából.*
- A legtöbb növény, amit felhasználunk, igen kényes természetű. Néhány alapvető fajta megél a ház mögött, de a többinek üvegház kellene. Az pedig… itt már nem lesz. *Jelenti ki a kíméletlen igazságot, amit valószínűleg nem is olyan nehéz megérteni, ha valaki alaposabban is szemügyre veszi a helyet. Tervben volt itt minden, mielőtt egy romos kísértetvárossá változott a környék. Most, hogy tulajdonképp egyedül végez minden munkát, ami a boltban és a ház körül adódik, örül, hogy még áll a két lábán. Nyilván jó lenne, ha nem kellene olykor napokig járnia az erdőt, hogy minden szükséges hozzávalót beszerezzen, de jelenleg elképzelhetetlennek tartja, hogy itt bármi pozitív irányba változzon. Ha mindent beleadna is, legfeljebb annyit érne el, hogy belerokkan. De ezt persze nem kell tudnia a különös látogatónak, így csakhamar mosolyából is kiveszik az a keserű él. Most valahogy egészen könnyedén. Kékeszöld szemei továbbra is kíváncsian fürkészik a férfit, mintha csak várná a következő kérdést.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Szokatlan számára, hogy kisasszonynak szólítják, de jobban belegondolva az talán még inkább, hogy valaki örömét fejezi ki, amiért megismerhette. Persze tisztában van vele, hogy ez csak egy szófordulat, de eddig csak könyvekben találkozott vele. Aki ebbe a boltba téved, nem szokta megkérdezni a nevét, a sajátját meg még annyira sem árulja el. Általában a két forgatókönyv valamelyike szerint zajlik egy látogatás; az illető vagy pontosan tisztában van azzal, mit akar, és természetesen minél hamarabb, vagy utolsó utáni megoldásként eszébe jut, hogy ellátogat az öreg kuruzsló omladozó boltjába, hátha ott tudnak rajta segíteni. Egyelőre a vörös a kivételes harmadik kategóriát gazdagítja, mivel nem úgy tűnik, mint aki olyasfajta segítségre szorul, amit itt kaphat.*
- Az általánosabb szereket igyekszünk folyamatosan készleten tartani. *Kicsit furcsállja a kérdéseket, mivel egészen olyanok, mintha a férfinak célja lenne a bolttal. Az viszont teljes képtelenségnek tűnik, hogy egy híres kereskedőház ideküldte volna az intézőjét személyesen, hogy üzletet köthessenek. Persze ő semmi jónak nem elrontója, így készségesen válaszolgat továbbra is, bár a következő kérdés hallatán már nem állhat meg egy mosolyt. A nem túl boldog, kissé gondterhes fajtából.*
- A legtöbb növény, amit felhasználunk, igen kényes természetű. Néhány alapvető fajta megél a ház mögött, de a többinek üvegház kellene. Az pedig… itt már nem lesz. *Jelenti ki a kíméletlen igazságot, amit valószínűleg nem is olyan nehéz megérteni, ha valaki alaposabban is szemügyre veszi a helyet. Tervben volt itt minden, mielőtt egy romos kísértetvárossá változott a környék. Most, hogy tulajdonképp egyedül végez minden munkát, ami a boltban és a ház körül adódik, örül, hogy még áll a két lábán. Nyilván jó lenne, ha nem kellene olykor napokig járnia az erdőt, hogy minden szükséges hozzávalót beszerezzen, de jelenleg elképzelhetetlennek tartja, hogy itt bármi pozitív irányba változzon. Ha mindent beleadna is, legfeljebb annyit érne el, hogy belerokkan. De ezt persze nem kell tudnia a különös látogatónak, így csakhamar mosolyából is kiveszik az a keserű él. Most valahogy egészen könnyedén. Kékeszöld szemei továbbra is kíváncsian fürkészik a férfit, mintha csak várná a következő kérdést.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-06 16:34:14
Üzenet elküldve: 2020-08-06 16:34:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Arthenior, a kezdetekben, ugyanolyan egzotikus volt neki, mint ő a Levegő Városában élőknek. Ami neki akcentus volt, a helyieknek természetes és fordítva. Persze már jó ideje él Artheniorban, de még mindig érezni a beszédén, hogy nem a környéken született. Talán sosem tudja majd levetkőzni kívülálló mivoltát és meglehet, nem is szeretné. Az egzotikus mindig is hívogató egyesek számára és ha ezzel előnyhöz juttathatja magát, akkor vérbeli kereskedőként meg is teszi.
Ám ebben az esetben, Iruveus mester gyógyfüves boltjában nincs ilyesmiről szó. Ha úgy tetszik, a sors sodorta be az épületbe, de ha már itt van, mint vérbeli kereskedő, kihasználja a lehetőséget. Természetesen nem fogja közölni, hogy csak egy csapatnyi haramia űzte be a boltba, égszín szemei érdeklődőn járják körbe újra és újra a helyiség áruit.*
- Örülök, hogy megismerhetem, kisasszony. *Tér vissza a pillantása a fiatal lányra féloldalas mosollyal.
A válaszra kurtán bólint. De ezt sejtette maga is. A gyógynövényeket szélesebb körben használják, mint a bájitalokat, amiket jóval drágábban tudják beszerezni.*
- Csak rendelésre készítenek gyógyszert vagy vannak előre elkészített szerek is? *Tudnia kell, hogy milyen lehetőségek vannak, hisz ha be szeretné vezetni a kereskedőház árui közé, akkor jobb előre tervezni.*
- Értem. *Bólint értőn az élő növényekkel kapcsolatos válaszra.*
- Nem gondoltak még arra, hogy helybe hozzák a növényeket? Mármint, biztosan minden növénynek megvan a maga kedvelt környezete, de amit esetleg lehetne. *Tudakolja kedvesen érdeklődve.
Ha tehetné, biztosan így cselekedne, hogy minél közelebb hozza a nyersanyagot az elkészítés helyéhez, így könnyítve meg a nagy mennyiségű termelést. Persze rá kell döbbennie, hogy ez nem a kereskedőház boltja és nem fűződik érdeke hozzá, hogy tanácsokat adjon egy "konkurens" boltnak. Persze a kereskedőház lehetőségei jóval szélesebbek, nem lehet egy lapon említeni egy helyi mester apró boltjával, de ha már Teysus kegyelméből menedéket talált itt a haramiák elől, talán helyes volna meghálálnia valamivel.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Arthenior, a kezdetekben, ugyanolyan egzotikus volt neki, mint ő a Levegő Városában élőknek. Ami neki akcentus volt, a helyieknek természetes és fordítva. Persze már jó ideje él Artheniorban, de még mindig érezni a beszédén, hogy nem a környéken született. Talán sosem tudja majd levetkőzni kívülálló mivoltát és meglehet, nem is szeretné. Az egzotikus mindig is hívogató egyesek számára és ha ezzel előnyhöz juttathatja magát, akkor vérbeli kereskedőként meg is teszi.
Ám ebben az esetben, Iruveus mester gyógyfüves boltjában nincs ilyesmiről szó. Ha úgy tetszik, a sors sodorta be az épületbe, de ha már itt van, mint vérbeli kereskedő, kihasználja a lehetőséget. Természetesen nem fogja közölni, hogy csak egy csapatnyi haramia űzte be a boltba, égszín szemei érdeklődőn járják körbe újra és újra a helyiség áruit.*
- Örülök, hogy megismerhetem, kisasszony. *Tér vissza a pillantása a fiatal lányra féloldalas mosollyal.
A válaszra kurtán bólint. De ezt sejtette maga is. A gyógynövényeket szélesebb körben használják, mint a bájitalokat, amiket jóval drágábban tudják beszerezni.*
- Csak rendelésre készítenek gyógyszert vagy vannak előre elkészített szerek is? *Tudnia kell, hogy milyen lehetőségek vannak, hisz ha be szeretné vezetni a kereskedőház árui közé, akkor jobb előre tervezni.*
- Értem. *Bólint értőn az élő növényekkel kapcsolatos válaszra.*
- Nem gondoltak még arra, hogy helybe hozzák a növényeket? Mármint, biztosan minden növénynek megvan a maga kedvelt környezete, de amit esetleg lehetne. *Tudakolja kedvesen érdeklődve.
Ha tehetné, biztosan így cselekedne, hogy minél közelebb hozza a nyersanyagot az elkészítés helyéhez, így könnyítve meg a nagy mennyiségű termelést. Persze rá kell döbbennie, hogy ez nem a kereskedőház boltja és nem fűződik érdeke hozzá, hogy tanácsokat adjon egy "konkurens" boltnak. Persze a kereskedőház lehetőségei jóval szélesebbek, nem lehet egy lapon említeni egy helyi mester apró boltjával, de ha már Teysus kegyelméből menedéket talált itt a haramiák elől, talán helyes volna meghálálnia valamivel.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-05 22:53:24
Üzenet elküldve: 2020-08-05 22:53:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Ahogy a férfi megszólal, szinte azonnal beugrik neki, hogy hallott már valakit ugyanilyen akcentussal beszélni. Vén volt, mint az a hatalmas tölgy az utca végében, s szerette régvolt ifjúkora történeteivel szórakoztatni Nisamiet. A történetek pedig kivétel nélkül Wegtoren sötét sikátoraiban, kocsmáiban, és pincéiben játszódtak.*
- Nisamie Iruveus, a mester lánya. *Neki nincs olyan hangzatos címe, mint az idegennek, de egy pillanatig sem zavartatja magát. Sokkal inkább kíváncsian fürkészi a kék szemeket, a látogatás célját keresve. Hallott már a Kereskedőházról, de így hirtelenjében nem tudja elképzelni, mi dolga lehet az Intézőnek romos kis boltjukban. *
- Sokféle bántalomra találni itt gyógyírt. *Pillant körbe a kis helyiségen, ami valóban elég zsúfoltnak tűnik; ahonnan csak lehet, száradó növénycsomókat lógattak alá, a szekrényeken különféle nagyságú és színű tégelyek, üvegcsék sorakoznak, látszólag mindenfajta rendszer nélkül. Egy könyvespolc is akad kissé hátrébb, a pulthoz közelebb. * - A növényekből tinktúrákat, főzeteket, krémeket készítünk a kedves vevők igényeinek megfelelően. *Szándékosan nem a beteg szót használja, bár ez valószínűleg nem tűnik fel a másiknak.*
- Élő növényekkel nem szolgálhatok. *Tekintete visszatér a kékekhez, ajkai sarkában újból mosoly jelenik meg.* - De a legtöbbről tudom, honnan lehet beszerezni. *Ezt már valószínűleg csak azért fűzi hozzá, mert kifejezetten szépnek találja azokat a kékeket.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Ahogy a férfi megszólal, szinte azonnal beugrik neki, hogy hallott már valakit ugyanilyen akcentussal beszélni. Vén volt, mint az a hatalmas tölgy az utca végében, s szerette régvolt ifjúkora történeteivel szórakoztatni Nisamiet. A történetek pedig kivétel nélkül Wegtoren sötét sikátoraiban, kocsmáiban, és pincéiben játszódtak.*
- Nisamie Iruveus, a mester lánya. *Neki nincs olyan hangzatos címe, mint az idegennek, de egy pillanatig sem zavartatja magát. Sokkal inkább kíváncsian fürkészi a kék szemeket, a látogatás célját keresve. Hallott már a Kereskedőházról, de így hirtelenjében nem tudja elképzelni, mi dolga lehet az Intézőnek romos kis boltjukban. *
- Sokféle bántalomra találni itt gyógyírt. *Pillant körbe a kis helyiségen, ami valóban elég zsúfoltnak tűnik; ahonnan csak lehet, száradó növénycsomókat lógattak alá, a szekrényeken különféle nagyságú és színű tégelyek, üvegcsék sorakoznak, látszólag mindenfajta rendszer nélkül. Egy könyvespolc is akad kissé hátrébb, a pulthoz közelebb. * - A növényekből tinktúrákat, főzeteket, krémeket készítünk a kedves vevők igényeinek megfelelően. *Szándékosan nem a beteg szót használja, bár ez valószínűleg nem tűnik fel a másiknak.*
- Élő növényekkel nem szolgálhatok. *Tekintete visszatér a kékekhez, ajkai sarkában újból mosoly jelenik meg.* - De a legtöbbről tudom, honnan lehet beszerezni. *Ezt már valószínűleg csak azért fűzi hozzá, mert kifejezetten szépnek találja azokat a kékeket.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-05 20:27:19
Üzenet elküldve: 2020-08-05 20:27:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Óvatos léptei alatt valóban megnyikordul néhány lépcsőfok, bármennyire is igyekszik kikerülni a kritikus pontokat. Nem először oson le azon a lépcsőn, bár eddig egészen más okok vezérelték, és apjának sem olyan jó már a hallása, hogy túlzottan vigyáznia kellett volna.
Az ajtóval ügyesen elbánik, csak egy egészen aprót szisszen, ahogy betolja, de már az első másodpercben nyilvánvaló számára is, hogy a férfi tisztában van a jelenlétével. Nem mintha meg akarta volna lepni, vagy bármit is számítana, hogy meglátja őt, egyszerűen könnyebb lett volna, ha húzza a lóbőrt. Néhány lépést tesz Gabrael felé, de azért tisztes távolságban megáll, már amennyire ezt a bolt méretei lehetővé teszik.*
- Bezárom az ajtót. *Jelenti ki, mintha mi sem lenne egyértelműbb, pedig csak kimondta az első logikus dolgot, ami eszébe jutott. Meg is indul a pult mögé, majd rövid keresgélés után kezében a kulccsal az ajtóhoz lép. Végül is tényleg érdemes északára bezárni a boltot, amit valószínűleg meg is tett volna, ha Gabrael érkezése nem zavar be a napi rutinba. Persze a földön fekvőt nagy ívben kikerüli, ha esetleg az ajtó és a pult közötti aprócska szabad területet foglalta el.
A retesszel már nem kell bajlódnia, de az öreg lakat és az agyonhasznált kulcs néhány pillanatra azért lefoglalja. Közben egyszer hátra les a férfi felé, de igazából már nem tart tőle túlzottan. Vagyis attól nem tart, hogy hirtelenjében az életére törne, hisz azt már megtette volna rég, amennyiben szándékában áll. Hogy a holnap mit hoz, abba már jó pár fokkal ijesztőbb belegondolni, de igyekszik tartózkodni a találgatásoktól. Ha sürgeti, ha nem, el fog jönni a pillanat, hogy a medvetermetű harcos előáll egy vacsoránál komolyabb követeléssel.*
- A boltot reggel ki kell nyitnom. *Hangja most már egyáltalán nem indulatos, nem is követel, egyszerűen csak kijelent. Válaszra láthatóan nem is vár, visszaindul az emeletre vezető lépcső felé, s csakhamar el is tűnik az ajtó mögött.
Ha „zavartalanul” is telik az éjszaka, egy szemhunyásnyit sem képes aludni. Egyre csak jár az agya, hiába próbál megszabadulni a gondolatoktól. Hajnalban talán egy órára megszánja az álom, de amilyen rémképeket lát, talán jobban megérte volna ébren tölteni azt a kevés időt is.*
*Óvatos léptei alatt valóban megnyikordul néhány lépcsőfok, bármennyire is igyekszik kikerülni a kritikus pontokat. Nem először oson le azon a lépcsőn, bár eddig egészen más okok vezérelték, és apjának sem olyan jó már a hallása, hogy túlzottan vigyáznia kellett volna.
Az ajtóval ügyesen elbánik, csak egy egészen aprót szisszen, ahogy betolja, de már az első másodpercben nyilvánvaló számára is, hogy a férfi tisztában van a jelenlétével. Nem mintha meg akarta volna lepni, vagy bármit is számítana, hogy meglátja őt, egyszerűen könnyebb lett volna, ha húzza a lóbőrt. Néhány lépést tesz Gabrael felé, de azért tisztes távolságban megáll, már amennyire ezt a bolt méretei lehetővé teszik.*
- Bezárom az ajtót. *Jelenti ki, mintha mi sem lenne egyértelműbb, pedig csak kimondta az első logikus dolgot, ami eszébe jutott. Meg is indul a pult mögé, majd rövid keresgélés után kezében a kulccsal az ajtóhoz lép. Végül is tényleg érdemes északára bezárni a boltot, amit valószínűleg meg is tett volna, ha Gabrael érkezése nem zavar be a napi rutinba. Persze a földön fekvőt nagy ívben kikerüli, ha esetleg az ajtó és a pult közötti aprócska szabad területet foglalta el.
A retesszel már nem kell bajlódnia, de az öreg lakat és az agyonhasznált kulcs néhány pillanatra azért lefoglalja. Közben egyszer hátra les a férfi felé, de igazából már nem tart tőle túlzottan. Vagyis attól nem tart, hogy hirtelenjében az életére törne, hisz azt már megtette volna rég, amennyiben szándékában áll. Hogy a holnap mit hoz, abba már jó pár fokkal ijesztőbb belegondolni, de igyekszik tartózkodni a találgatásoktól. Ha sürgeti, ha nem, el fog jönni a pillanat, hogy a medvetermetű harcos előáll egy vacsoránál komolyabb követeléssel.*
- A boltot reggel ki kell nyitnom. *Hangja most már egyáltalán nem indulatos, nem is követel, egyszerűen csak kijelent. Válaszra láthatóan nem is vár, visszaindul az emeletre vezető lépcső felé, s csakhamar el is tűnik az ajtó mögött.
Ha „zavartalanul” is telik az éjszaka, egy szemhunyásnyit sem képes aludni. Egyre csak jár az agya, hiába próbál megszabadulni a gondolatoktól. Hajnalban talán egy órára megszánja az álom, de amilyen rémképeket lát, talán jobban megérte volna ébren tölteni azt a kevés időt is.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-05 18:04:18
Üzenet elküldve: 2020-08-05 18:04:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap//
*Talán éppen az tartja vissza a medvetermetűt attól, hogy a tettlegesség útjára lépjen, hogy Nisamie nem adja meg magát. Talán, ha semmiféle ellenállást nem érzékelne az irányából, már rég üveges tekintettel feküdne az apja mellett valahol a ház mögött. De azzal, hogy így kiáll, kimondatlanul is kivívott magának egy kis tiszteletet. Első pillantásra csak egy kis ijedt madárka volt, de mostanra a medvetermetű is tudja, hogy nem olyan könnyen megfélemlíthető.
A lázadás biztosan sokaktól vett el sok mindent. Az életüket, a kuporgatott vagyonukat, a büszkeségüket és a reményt. Nisamie is reménytelennek tűnik, de valami kiemeli azok közül, akik hagyják magukat elsüppedni a reménytelenség mocsarában. Azokat kérdés nélkül kardélre hányta volna, hogy nyugta legyen, de valamiért ezzel a lánnyal nem kívánja ezt tenni.*
- Minden nézőpont kérdése. *Vonja meg széles vállait a válaszra.
Nem érdekli, hogy ezután hisz-e majd neki vagy ad-e hitelt a szavainak. Ez a lényeget tekintve érdektelen. A meglepettséget csak a lány szemében látja, de az is rövid idejű. Újabb meglepetés és jó pont Nisamie javára.
Ha egy kicsit empatikusabb lenne, talán még érezné is a felé áradó gyűlöletet, de mivel érzéketlen, mint egy darab hideg acél, így csak elfekszik és a feje alá rendezi a nyeregtáskáit.*
- Neked is szép éjszakát. *Köszön el, ahogy hanyatt fekve összefonja ujjait széles mellkasán a bőrmellény felett és lehunyja szürke szemeit.
Azt még érzi, hogy Nisamie egy darabig még figyeli. Szinte szórakoztatja a tanácstalansága, majd hallja még, ahogy elhagyja a helyiséget.
Megszokta már, hogy mások számára talán kényelmetlen helyen, a padlón alszik és elég éberen pihen. Vannak helyek, ahol a mélyen aludni nem éppen kifizetődő. Mint itt, Iruveus mesternél.*
- Mit akarsz? *Kérdi halk dörrenéssel, még mindig hunyt szemmel, amikor megérzi, hogy valaki figyeli. Hunyt szempillái mögül les ki, a sötétben olyan lehet, mintha aludna. Legyen bármilyen halk Nisamie, a Romváros némaságában a régi padló minden puha lépésre sóhajthat.*
*Talán éppen az tartja vissza a medvetermetűt attól, hogy a tettlegesség útjára lépjen, hogy Nisamie nem adja meg magát. Talán, ha semmiféle ellenállást nem érzékelne az irányából, már rég üveges tekintettel feküdne az apja mellett valahol a ház mögött. De azzal, hogy így kiáll, kimondatlanul is kivívott magának egy kis tiszteletet. Első pillantásra csak egy kis ijedt madárka volt, de mostanra a medvetermetű is tudja, hogy nem olyan könnyen megfélemlíthető.
A lázadás biztosan sokaktól vett el sok mindent. Az életüket, a kuporgatott vagyonukat, a büszkeségüket és a reményt. Nisamie is reménytelennek tűnik, de valami kiemeli azok közül, akik hagyják magukat elsüppedni a reménytelenség mocsarában. Azokat kérdés nélkül kardélre hányta volna, hogy nyugta legyen, de valamiért ezzel a lánnyal nem kívánja ezt tenni.*
- Minden nézőpont kérdése. *Vonja meg széles vállait a válaszra.
Nem érdekli, hogy ezután hisz-e majd neki vagy ad-e hitelt a szavainak. Ez a lényeget tekintve érdektelen. A meglepettséget csak a lány szemében látja, de az is rövid idejű. Újabb meglepetés és jó pont Nisamie javára.
Ha egy kicsit empatikusabb lenne, talán még érezné is a felé áradó gyűlöletet, de mivel érzéketlen, mint egy darab hideg acél, így csak elfekszik és a feje alá rendezi a nyeregtáskáit.*
- Neked is szép éjszakát. *Köszön el, ahogy hanyatt fekve összefonja ujjait széles mellkasán a bőrmellény felett és lehunyja szürke szemeit.
Azt még érzi, hogy Nisamie egy darabig még figyeli. Szinte szórakoztatja a tanácstalansága, majd hallja még, ahogy elhagyja a helyiséget.
Megszokta már, hogy mások számára talán kényelmetlen helyen, a padlón alszik és elég éberen pihen. Vannak helyek, ahol a mélyen aludni nem éppen kifizetődő. Mint itt, Iruveus mesternél.*
- Mit akarsz? *Kérdi halk dörrenéssel, még mindig hunyt szemmel, amikor megérzi, hogy valaki figyeli. Hunyt szempillái mögül les ki, a sötétben olyan lehet, mintha aludna. Legyen bármilyen halk Nisamie, a Romváros némaságában a régi padló minden puha lépésre sóhajthat.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-05 17:45:29
Üzenet elküldve: 2020-08-05 17:45:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Gyógyfüves bolt. Hát persze. Ez megmagyarázza az átható herbária-illatot, a szárított növényeket és a helyiség berendezését. Könnyeden összefonja kezeit a dereka mögött, égszín tekintete visszatér a pult mögött felbukkanó, fiatal lányra. A mosolyt egy halovány félmosollyal viszonozza. Arcának heggel szabdalt felén nem képes mosolyra húzódni, az egykori seb az izmok nagy részét is érintette. De a ruházata és az egész megjelenése makulátlan és rendezett.*
- A nevem A'cron Aztyan al'Areen, a Wegtoren Aranya Kereskedőház intézője. *Hajtja meg kissé magát. Nem csak ruházatán, de a beszédén is érezni, hogy nem Arthenior szülötte.*
- Milyen gyógynövényekkel foglalkoznak? *Kérdi szétnézve a növények között. Nem nagyon ért az ilyesmihez, de van benne kereskedelmi potenciál.*
- Csak szárított vagy élő növények is vannak a repertoárban? *Teszi még hozzá a kérdést és pár lépéssel közelebb lép a pulthoz, hogy jobban szemügyre vegye a készletet.
Csodálja, hogy a Romvárosban megmaradt egy ilyen üzlet azok után, ami a negyeddel történt. Az is világos, hogy a lány nem Iruveus mester. Talán a lánya vagy egy alkalmazott. Bár inkább az elsőt tartja esélyesnek. A bemutatkozásával valószínűleg már a lány is tisztában van azzal, hogy kit képvisel. A kereskedőháznak van híre Artheniorban, talán ez megnyit pár kaput, bár sok múlik a lány válaszán.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Gyógyfüves bolt. Hát persze. Ez megmagyarázza az átható herbária-illatot, a szárított növényeket és a helyiség berendezését. Könnyeden összefonja kezeit a dereka mögött, égszín tekintete visszatér a pult mögött felbukkanó, fiatal lányra. A mosolyt egy halovány félmosollyal viszonozza. Arcának heggel szabdalt felén nem képes mosolyra húzódni, az egykori seb az izmok nagy részét is érintette. De a ruházata és az egész megjelenése makulátlan és rendezett.*
- A nevem A'cron Aztyan al'Areen, a Wegtoren Aranya Kereskedőház intézője. *Hajtja meg kissé magát. Nem csak ruházatán, de a beszédén is érezni, hogy nem Arthenior szülötte.*
- Milyen gyógynövényekkel foglalkoznak? *Kérdi szétnézve a növények között. Nem nagyon ért az ilyesmihez, de van benne kereskedelmi potenciál.*
- Csak szárított vagy élő növények is vannak a repertoárban? *Teszi még hozzá a kérdést és pár lépéssel közelebb lép a pulthoz, hogy jobban szemügyre vegye a készletet.
Csodálja, hogy a Romvárosban megmaradt egy ilyen üzlet azok után, ami a negyeddel történt. Az is világos, hogy a lány nem Iruveus mester. Talán a lánya vagy egy alkalmazott. Bár inkább az elsőt tartja esélyesnek. A bemutatkozásával valószínűleg már a lány is tisztában van azzal, hogy kit képvisel. A kereskedőháznak van híre Artheniorban, talán ez megnyit pár kaput, bár sok múlik a lány válaszán.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-04 22:04:51
Üzenet elküldve: 2020-08-04 22:04:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Elmélyült olvasásból pillant fel, ahogy a nehézkes tölgyfaajtó megnyikordul. Ez a hang nem tartozik épp a kedvencei közé, főleg nem akkor, amikor nincs aznapra előjegyzett vevője, de jól tudja, hogy néha újakra is szükség van az üzlet működéséhez. Vet még egy pillantást a könyvre, majd az első kezébe akadó fecnit könyvjelzőként használva becsukja azt. Csak ezután áll fel a kis asztaltól, hogy megnézze magának, ki az, aki ilyen kacifántosan köszön egy majdhogynem omladozó épületbe belépve.
Egy egyszerű szabású, az évszaknak megfelelően lenge anyagokból varrott kék ruhát visel, ami egészen a bokájáig ér, de vállait szabadon hagyja. Aranyló fürtjei most többé-kevésbé kifésülten omlanak a hátára. Zöldes-kékes szemei egy egészen hosszú másodpercig időznek a kékeken, mielőtt ő is köszönne illendően.*
- Üdvözöllek Iruveus mester gyógyfüves boltjában. Miben segíthetek? *Kérdi még mindig a férfi szemébe nézve, pedig gyanús, hogy több megnéznivaló is akad rajta. Ruhája azt sugallja, hogy nem artheniori, ez pedig az egyik legizgalmasabb dolog, amit Nisamie mostanában egy emberi lényről el tud képzelni. Persze észreveszi az arcán húzódó sebet is, de az, hogy az idegen látszólag nem idevalósi, sokkal jobban izgatja a fantáziáját. Finom ívű ajkai alig észrevehető mosolyra húzódnak még mielőtt a másik válaszolna, pedig egyáltalán nem szokása a vevőkre mosolyogni.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Elmélyült olvasásból pillant fel, ahogy a nehézkes tölgyfaajtó megnyikordul. Ez a hang nem tartozik épp a kedvencei közé, főleg nem akkor, amikor nincs aznapra előjegyzett vevője, de jól tudja, hogy néha újakra is szükség van az üzlet működéséhez. Vet még egy pillantást a könyvre, majd az első kezébe akadó fecnit könyvjelzőként használva becsukja azt. Csak ezután áll fel a kis asztaltól, hogy megnézze magának, ki az, aki ilyen kacifántosan köszön egy majdhogynem omladozó épületbe belépve.
Egy egyszerű szabású, az évszaknak megfelelően lenge anyagokból varrott kék ruhát visel, ami egészen a bokájáig ér, de vállait szabadon hagyja. Aranyló fürtjei most többé-kevésbé kifésülten omlanak a hátára. Zöldes-kékes szemei egy egészen hosszú másodpercig időznek a kékeken, mielőtt ő is köszönne illendően.*
- Üdvözöllek Iruveus mester gyógyfüves boltjában. Miben segíthetek? *Kérdi még mindig a férfi szemébe nézve, pedig gyanús, hogy több megnéznivaló is akad rajta. Ruhája azt sugallja, hogy nem artheniori, ez pedig az egyik legizgalmasabb dolog, amit Nisamie mostanában egy emberi lényről el tud képzelni. Persze észreveszi az arcán húzódó sebet is, de az, hogy az idegen látszólag nem idevalósi, sokkal jobban izgatja a fantáziáját. Finom ívű ajkai alig észrevehető mosolyra húzódnak még mielőtt a másik válaszolna, pedig egyáltalán nem szokása a vevőkre mosolyogni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131