Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-15 17:35:08
Üzenet elküldve: 2020-09-15 17:35:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Miután fordított egyet a szépen sülő madáron, visszahuppan a fűbe, de ezúttal kicsit távolabb a tűztől. A nap lassan delelőre hág, s bizony jócskán van ereje, a tűzrakóhelyre pedig semmilyen árnyék nem vetül, érthető okokból. Most kezdi igazán megérezni a tegnapi vacsora és a mai reggeli hiányát. Talán látszik is rajta, hogy kicsit bágyadtabb, sápadtabb, tekintete elvész a lángok között. Ha képes lenne bármire is gondolni, bizonyosan hálás lenne azért, hogy csendben ülhet a tűz mellett, és nem kell valami felesleges vagy idegesítő dologról beszélgetnie a harcossal. De jelenleg nincs ilyesmihez ereje, örül, ha az ételkészítés feladatát kézben tudja tartani.
Néhány csendben és szinte teljes mozdulatlanságban töltött perc után erőt vesz magán, hogy az imént használt hosszú bottal megpiszkálja a parázs szélén felsorakoztatott zöldségeket. Nyilván szeretné minél nagyobb részüket elfogyasztani, ahhoz viszont rendszeres forgatás és figyelem szükséges. Utóbbinak kicsit híján van ugyan jelenleg, de az egyre ínycsiklandóbb illatok tesznek róla, hogy ne feledkezzen meg a feladatairól.
Ahogy a másik mozdul, persze önkéntelenül is felé kapja tekintetét. Az utóbbi időben eléggé elszokott a társaságtól, jobban mondva beleszokott a magányba. Mióta családjának nagy része odaveszett, apja pedig remete életmódba kezdett a szobájában, nem igen kellett egy másik érző lény igényeivel foglalkoznia. Leszámítva a vásárlókat, de hát a csengő aranyakért cserébe nyújtott figyelem és törődés egészen más tészta. Nem mintha Gabraellel olyan nagyon sokat kéne foglalkozni, de azért mégiscsak közös ebédre készülnek, bármilyen furcsán hangzik is ez.
Nisamie tekintete a hamarosan előkerülő bicskára szegeződik, szavait is mintha ahhoz intézné.*
- Nincs készen. Pár perc még kell neki. *Jelenti ki, bár hangja kicsit fátyolos az eddig megszokotthoz képest. Ha a férfi ezek után is folytatja a műveletet, nem fogja megállítani, ő csupán a tényt közölte.*
*Miután fordított egyet a szépen sülő madáron, visszahuppan a fűbe, de ezúttal kicsit távolabb a tűztől. A nap lassan delelőre hág, s bizony jócskán van ereje, a tűzrakóhelyre pedig semmilyen árnyék nem vetül, érthető okokból. Most kezdi igazán megérezni a tegnapi vacsora és a mai reggeli hiányát. Talán látszik is rajta, hogy kicsit bágyadtabb, sápadtabb, tekintete elvész a lángok között. Ha képes lenne bármire is gondolni, bizonyosan hálás lenne azért, hogy csendben ülhet a tűz mellett, és nem kell valami felesleges vagy idegesítő dologról beszélgetnie a harcossal. De jelenleg nincs ilyesmihez ereje, örül, ha az ételkészítés feladatát kézben tudja tartani.
Néhány csendben és szinte teljes mozdulatlanságban töltött perc után erőt vesz magán, hogy az imént használt hosszú bottal megpiszkálja a parázs szélén felsorakoztatott zöldségeket. Nyilván szeretné minél nagyobb részüket elfogyasztani, ahhoz viszont rendszeres forgatás és figyelem szükséges. Utóbbinak kicsit híján van ugyan jelenleg, de az egyre ínycsiklandóbb illatok tesznek róla, hogy ne feledkezzen meg a feladatairól.
Ahogy a másik mozdul, persze önkéntelenül is felé kapja tekintetét. Az utóbbi időben eléggé elszokott a társaságtól, jobban mondva beleszokott a magányba. Mióta családjának nagy része odaveszett, apja pedig remete életmódba kezdett a szobájában, nem igen kellett egy másik érző lény igényeivel foglalkoznia. Leszámítva a vásárlókat, de hát a csengő aranyakért cserébe nyújtott figyelem és törődés egészen más tészta. Nem mintha Gabraellel olyan nagyon sokat kéne foglalkozni, de azért mégiscsak közös ebédre készülnek, bármilyen furcsán hangzik is ez.
Nisamie tekintete a hamarosan előkerülő bicskára szegeződik, szavait is mintha ahhoz intézné.*
- Nincs készen. Pár perc még kell neki. *Jelenti ki, bár hangja kicsit fátyolos az eddig megszokotthoz képest. Ha a férfi ezek után is folytatja a műveletet, nem fogja megállítani, ő csupán a tényt közölte.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-15 13:42:06
Üzenet elküldve: 2020-09-15 13:42:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Egy jómódú elkényeztetett fruskát már lehet, hogy agyoncsapott volna. Feldúlja és felgyújtja a házat, aztán pedig maga mögött hagyja az egészet. Persze, ezen a szálon már rég elvált volna egymástól sorsuk fonala. Persze akkor nem csak a medvetermetű harcostól, de az életétől is megszabadult volna Nisamie.
Ahogy a dolgok alakultak, most mégis egymás mellett ülnek egy vidáman pattogó tűz mellett, amelyen egy egész baromfit készül éppen megsütni a lány. Akár idilli is lehetne, de nem az. De ezt csak ők ketten tudják.
Hogy nem érkezik válasz a megjegyzésére, fel sem tűnik neki. Nem beszélgetésindítónak szánta, egyszerűen közölt egy dolgot, amit észrevett.
A "fűszersó" kifejezésre összébb húzódik a szemöldöke, de csak beleszív a pipájába, hogy újabb füstpamacsot küldjön az ég felé. Sosem hallott még ilyesmiről, bár, ami az ő szakács tudományát illeti, nem is csoda.
A nyárs és így a csirke a tűzre kerül, a medvetermetű arcát akár érdeklődőnek is lehetne mondani, ahogy Nisamie tevékenykedését nézi. Ő egyszerűen a lobogó lángok fölé tette volna és ahogy sül, úgy rágta volna le a csontokról a húst. Gyors és hatékony megoldás, ha az étkezésre kevés időd van. Ám most nem fenyegeti őket támadás, nem kell őrt állnia vagy járőröznie. Furcsa egy érzés.
Még mindig a nyársat fürkészi, amikor a lány elindul, hogy valami keressen a hús mellé. Ritka alkalmak egyike ez is, amikor a sült mellé valami más is érkezik. Hogy is mondják a városiak? Köret.
A parázs szélére kerülő gyökérfélét és a hagymát is úgy nézi meg, mintha először látna ilyesmit és Nisamienek kell fordítania a nyárson, mert ő nem tette meg. Eszébe se jutott.
A sülő hagyma illata azonnal eléri, ahogy a csirke sült, kissé megpörkölődött része is, amely most felülre kerül. A medvetermetű elengedi pipája szárát, kissé hunyorogva a füsttől nyúl a csizmája felé, hogy egy méretes bicskát húzzon onnan elő.
Láthatóan arra készül, hogy megnyesse a már félig sült csirkerészt.*
*Egy jómódú elkényeztetett fruskát már lehet, hogy agyoncsapott volna. Feldúlja és felgyújtja a házat, aztán pedig maga mögött hagyja az egészet. Persze, ezen a szálon már rég elvált volna egymástól sorsuk fonala. Persze akkor nem csak a medvetermetű harcostól, de az életétől is megszabadult volna Nisamie.
Ahogy a dolgok alakultak, most mégis egymás mellett ülnek egy vidáman pattogó tűz mellett, amelyen egy egész baromfit készül éppen megsütni a lány. Akár idilli is lehetne, de nem az. De ezt csak ők ketten tudják.
Hogy nem érkezik válasz a megjegyzésére, fel sem tűnik neki. Nem beszélgetésindítónak szánta, egyszerűen közölt egy dolgot, amit észrevett.
A "fűszersó" kifejezésre összébb húzódik a szemöldöke, de csak beleszív a pipájába, hogy újabb füstpamacsot küldjön az ég felé. Sosem hallott még ilyesmiről, bár, ami az ő szakács tudományát illeti, nem is csoda.
A nyárs és így a csirke a tűzre kerül, a medvetermetű arcát akár érdeklődőnek is lehetne mondani, ahogy Nisamie tevékenykedését nézi. Ő egyszerűen a lobogó lángok fölé tette volna és ahogy sül, úgy rágta volna le a csontokról a húst. Gyors és hatékony megoldás, ha az étkezésre kevés időd van. Ám most nem fenyegeti őket támadás, nem kell őrt állnia vagy járőröznie. Furcsa egy érzés.
Még mindig a nyársat fürkészi, amikor a lány elindul, hogy valami keressen a hús mellé. Ritka alkalmak egyike ez is, amikor a sült mellé valami más is érkezik. Hogy is mondják a városiak? Köret.
A parázs szélére kerülő gyökérfélét és a hagymát is úgy nézi meg, mintha először látna ilyesmit és Nisamienek kell fordítania a nyárson, mert ő nem tette meg. Eszébe se jutott.
A sülő hagyma illata azonnal eléri, ahogy a csirke sült, kissé megpörkölődött része is, amely most felülre kerül. A medvetermetű elengedi pipája szárát, kissé hunyorogva a füsttől nyúl a csizmája felé, hogy egy méretes bicskát húzzon onnan elő.
Láthatóan arra készül, hogy megnyesse a már félig sült csirkerészt.*
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-12 16:18:43
Üzenet elküldve: 2020-09-12 16:18:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Nem az a fajta, akit néhány üres fenyegetéssel sokáig sarokba lehetne szorítani. Egy jómódú, elkényeztetett kis fruska bizonyosan meg se merne mukkanni Gabrael szavai után, nem hogy még ki is forgassa azokat. Talán pár évvel korábban nem sokban különbözött volna ettől a bizonyos fruskától, ha útjaik akkor keresztezik egymást. Azóta azonban elég sok minden változott. Nisamie az erőviszonyok teljes tudatában igyekszik kialakítani saját játékszabályait; el nem küldheti a harcost, ez egyszerűen nem áll módjában, de attól még semmi nem kötelezi arra, hogy szót fogadjon és parancsot teljesítsen. Csupán bizonyos határokat tiszteletben kell tartania, amit a maga módján meg is tesz.
Nem mulasztja el a kérdés után érkező pozitív megjegyzést, de nem is adja különösebb jelét annak, hogy érdekelné. Úgy tűnik, minden figyelmét leköti a nyársra húzott madár… vagy csak egyszerűbb úgy tenni, mintha így lenne.*
- Fűszersót. *Pillant röviden a férfi felé, majd a tűzzel kezd foglalatoskodni. Mielőtt közelebb húzódna, haját gyakorlott és gyors mozdulatokkal fonja hátra, hogy véletlenül se pörkölődjenek meg előrelógó tincsei. Ezután egy hosszabb bottal kicsit megpiszkálja a parazsat, valamennyire elegyengetve azt az érkező csirkének. A nyársat a tűzgödör egyik oldalán félkörívben húzódó, valószínűleg ilyen céllal épített kőrakására helyezi nagy gonddal, egy nagyobb arasznyira a vörösen izzó fától. Miután meggyőződött róla, hogy a nyárs stabil, felegyenesedik, s már indul is a konyhakert felé.*
- Nézek hozzá valamit, amit megsüthetünk a parázson. *Hátra sem néz, de úgy érzi, illendő közölnie, miért távozik a tűz mellől.
Néhány perccel később négy, jól megtermett édesburgonyával és két fej hagymával tér vissza, amiket szépen el is helyez a tűz szélén. Mielőtt visszaülne a fűbe, még fordít egyet a nyárson, ha Gabrael nem tette volna meg.*
*Nem az a fajta, akit néhány üres fenyegetéssel sokáig sarokba lehetne szorítani. Egy jómódú, elkényeztetett kis fruska bizonyosan meg se merne mukkanni Gabrael szavai után, nem hogy még ki is forgassa azokat. Talán pár évvel korábban nem sokban különbözött volna ettől a bizonyos fruskától, ha útjaik akkor keresztezik egymást. Azóta azonban elég sok minden változott. Nisamie az erőviszonyok teljes tudatában igyekszik kialakítani saját játékszabályait; el nem küldheti a harcost, ez egyszerűen nem áll módjában, de attól még semmi nem kötelezi arra, hogy szót fogadjon és parancsot teljesítsen. Csupán bizonyos határokat tiszteletben kell tartania, amit a maga módján meg is tesz.
Nem mulasztja el a kérdés után érkező pozitív megjegyzést, de nem is adja különösebb jelét annak, hogy érdekelné. Úgy tűnik, minden figyelmét leköti a nyársra húzott madár… vagy csak egyszerűbb úgy tenni, mintha így lenne.*
- Fűszersót. *Pillant röviden a férfi felé, majd a tűzzel kezd foglalatoskodni. Mielőtt közelebb húzódna, haját gyakorlott és gyors mozdulatokkal fonja hátra, hogy véletlenül se pörkölődjenek meg előrelógó tincsei. Ezután egy hosszabb bottal kicsit megpiszkálja a parazsat, valamennyire elegyengetve azt az érkező csirkének. A nyársat a tűzgödör egyik oldalán félkörívben húzódó, valószínűleg ilyen céllal épített kőrakására helyezi nagy gonddal, egy nagyobb arasznyira a vörösen izzó fától. Miután meggyőződött róla, hogy a nyárs stabil, felegyenesedik, s már indul is a konyhakert felé.*
- Nézek hozzá valamit, amit megsüthetünk a parázson. *Hátra sem néz, de úgy érzi, illendő közölnie, miért távozik a tűz mellől.
Néhány perccel később négy, jól megtermett édesburgonyával és két fej hagymával tér vissza, amiket szépen el is helyez a tűz szélén. Mielőtt visszaülne a fűbe, még fordít egyet a nyárson, ha Gabrael nem tette volna meg.*
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-11 17:15:19
Üzenet elküldve: 2020-09-11 17:15:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Úgy tűnik, Nisamie kezd felbátorodni. Legalábbis erre tud következtetni abból a megjegyzésből, amit kap, miközben nekiindul, hogy levegye a vértezetét. A kapott válaszra csak felhorkan. Később esik le csak neki, hogy mire is gondolt a lány és mennyire félreértette, amit a medvetermetű mondott. Mert ő egyáltalán nem arra gondolt, hogy tücsköt kellene enniük, hanem arra, hogy kifilézi őt és majd íztelen, égett csirkét eszik majd a felgyújtott és leégett gyógyfüves ház zsarátnokain, ami alatt az ő és az apja ropogósra sült holtteste fekszik.
Halk dörmögéssel állapítja meg, hogy öregszik, majd levéve a vértjét az udvarra megy, hogy nekilásson fát aprítani és tüzet rakni.
A jól végzett munkája gyümölcsét figyelve ül a tönkön és szívja a pipáját. Fürkészi, ahogy a lángok beleharapnak a fába és felfalják. Mindig is kedvelte figyelni a narancssárga zsarátnokokon táncoló lángokat. De ki az, aki nem?
Egyáltalán nem törődik azzal, hogy mi történik bent. Hogy Nisamie milyen mesével tereli el apja figyelmét. Igazából, nem is gondol az öreg férfivel odafent. Nem látta még, nem találkoztak, így számára mintha nem is létezne. Bőven megelégszik azzal, hogy a lány előkészíti a húst a sütéshez. Bízik benne, hogy van gyakorlata benne. Az olyan lányokat, akik nem állják meg a helyüket a konyhában, hamar elcsapják a háztól, hogy aztán a kikötőben árulhassák saját húsukat a fogatlan tengerészeknek. De Nisamie talpraesett lánynak látszik, egyedül él az apjával, biztosan elbír egy csirkével.
Mire aztán a lány kiér a hátsó udvarba, a tűz már valóban épp annyira leégett, hogy jó legyen a sütéshez. Amikor előkerül a szépen előkészített egész szárnyas, a medvetermetű megtámasztja pipás kezét a térdén, ahogy a valamiféle fűszerrel bedörzsölt csirkét méri fel.*
- Mit tettél rá? *Kérdi, majd újra a pipájába szív.*
- Jó illata van. *Teszi hozzá dörmögve, de inkább csak magának. Tényleg kezd megöregedni, ha ilyesmit észrevesz.*
*Úgy tűnik, Nisamie kezd felbátorodni. Legalábbis erre tud következtetni abból a megjegyzésből, amit kap, miközben nekiindul, hogy levegye a vértezetét. A kapott válaszra csak felhorkan. Később esik le csak neki, hogy mire is gondolt a lány és mennyire félreértette, amit a medvetermetű mondott. Mert ő egyáltalán nem arra gondolt, hogy tücsköt kellene enniük, hanem arra, hogy kifilézi őt és majd íztelen, égett csirkét eszik majd a felgyújtott és leégett gyógyfüves ház zsarátnokain, ami alatt az ő és az apja ropogósra sült holtteste fekszik.
Halk dörmögéssel állapítja meg, hogy öregszik, majd levéve a vértjét az udvarra megy, hogy nekilásson fát aprítani és tüzet rakni.
A jól végzett munkája gyümölcsét figyelve ül a tönkön és szívja a pipáját. Fürkészi, ahogy a lángok beleharapnak a fába és felfalják. Mindig is kedvelte figyelni a narancssárga zsarátnokokon táncoló lángokat. De ki az, aki nem?
Egyáltalán nem törődik azzal, hogy mi történik bent. Hogy Nisamie milyen mesével tereli el apja figyelmét. Igazából, nem is gondol az öreg férfivel odafent. Nem látta még, nem találkoztak, így számára mintha nem is létezne. Bőven megelégszik azzal, hogy a lány előkészíti a húst a sütéshez. Bízik benne, hogy van gyakorlata benne. Az olyan lányokat, akik nem állják meg a helyüket a konyhában, hamar elcsapják a háztól, hogy aztán a kikötőben árulhassák saját húsukat a fogatlan tengerészeknek. De Nisamie talpraesett lánynak látszik, egyedül él az apjával, biztosan elbír egy csirkével.
Mire aztán a lány kiér a hátsó udvarba, a tűz már valóban épp annyira leégett, hogy jó legyen a sütéshez. Amikor előkerül a szépen előkészített egész szárnyas, a medvetermetű megtámasztja pipás kezét a térdén, ahogy a valamiféle fűszerrel bedörzsölt csirkét méri fel.*
- Mit tettél rá? *Kérdi, majd újra a pipájába szív.*
- Jó illata van. *Teszi hozzá dörmögve, de inkább csak magának. Tényleg kezd megöregedni, ha ilyesmit észrevesz.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-10 17:03:43
Üzenet elküldve: 2020-09-10 17:03:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Néhány pillanatig még kivár, miután a férfi beleegyezik a hirtelenjében kitervelt ötletbe. Mintha nem akarná elhinni, hogy ez ilyen könnyen is mehet, nagyra nyitott szemekkel mered a szürkékbe, szinte ugrásra készen. Aztán mivel a könnyed kis fenyegetésen kívül semmilyen ellenvetés nem érkezik, alig észrevehető mosoly kúszik ajkainak sarkába.*
- Pedig nem is olyan rossz falat, mint gondolnád... *Húzódik egy árnyalatnyival szélesebbre a mosoly, tekintetéből pedig könnyedén kiolvasható, hogy tapasztalatból beszél. Néhány rovarnak egészen kellemes íze van, sütve pedig még az állaguk sem annyira undorító. Megfelelő fűszerezés mellett az avatatlan kóstoló meg sem tudná különböztetni a szárnyasok húsától. Persze tudja, hogy Gabrael nem éppen a tücsökevésről beszélt, de úgy tűnik, a csirkehús ígérete igencsak élénkítően hatott rá. Az eszébe sem jut, hogy az ő szavait is könnyedén lehet egészen másképp értelmezni.*
- Előkészítem és jövök én is. *Zárja végül rövidre a társalgást, majd kezében a kincset rejtő batyuval megindul az emelet irányába. Keze már a kilincsen pihen, amikor szórakozottan visszafordul; vet egy pillantást a felszerelésétől épp szabadulni készülő Gabrael felé, mintha mondani akarna valamit, de aztán meggondolja magát, s csakhamar el is tűnik a lépcsőt rejtő ajtó mögött.
Első útja odafent apja szobájához vezet. Szerencsére elég sok képzelőerő szorul belé ahhoz, hogy gond nélkül kerekítsen egy mesét egy végletekig elégedett vevőről, aki hálája jeléül egy egész tyúkot ajándékozott nekik. Kivételesen apja sem akadékoskodik sokat, bár a kimaradó reggeli természetesen nem maradhat szó nélkül, azért viszonylag hamar szélnek ereszti a lányt, hogy visszamerülhessen könyveinek tanulmányozásába. Ő is akkor evett húst utoljára, amikor Nisamie. Túlságosan régen.
Miután a feladatok kellemetlenebb részét letudta, hozzálát a madár feldolgozásához a kis konyhában. Vizet merít a nagy hordóból egy kisebb tálba, majd egészében, alaposan átmossa a tyúkot, közben pedig kitépi azt a pár aprócska tollat, amit a kereskedő elmulasztott. Miután ezzel végzett, akkurátus mozdulatokkal távolítja el a belsőségeket; a lépet és a tüdőt visszadobja a zsákba, az megy a macskáknak, az összes többit - az epehólyag kivételével, amit egy ügyes mozdulattal szintén eltávolít - már dobja is a tálba. Tökéletes lesz később egy jó kis levesnek. Eztán megszabadítja a csirkét a fejétől, a nyakától és a lábaitól is (amik szintén mennek majd a levesbe), hogy végre hozzálásson a fűszerezéshez. Féltve őrzött kincsként emeli le a polcról a kis szelencét, aminek alján még maradt valamennyi az anyja által készített tökéletes fűszersóból. Óvatosan kinyitja, majd hosszan és mélyen beszívja a milliónyi emléket ébresztő csodás illatot. Egy röpke pillanatra el is bizonytalanodik, merjen-e használni belőle, kockáztatva azt, hogy hamarosan elfogy, de aztán eszébe jut, hogy ő nem akar másmilyen ízű csirkét enni. Alaposan bedörzsöli kívül-belül a madarat, majd rendet tesz maga után a konyhában. A estére félretett részeket letakarja, a mosáshoz használt vizet kilöttyinti az ablakon, majd kezében a deszkán fekvő csirkével és a maradékokat tartalmazó zsákkal megindul lefelé.
Mire a ház mögötti kertbe ér, a tűz már vidám lángokkal lobog, a férfi pedig jó illatú dohánnyal tömött pipát szív. A macskáknak szánt falatokat jó messzire hajítja a susnyásba, majd magához vesz egy nyársat a fáskamrából, hogy végre nekiláthassanak a sütésnek. Egészen idilli lehetne a pillanat, ahogy Nisamie is letelepszik a tűz mellé és elvégzi az utolsó simításokat, ha közben nem tudnák nagyon jól mindketten, hogyan is jutottak idáig.*
- Jó kis tűz. *Jegyzi meg fel sem pillantva, miközben felnyársalja a csirkét.*
*Néhány pillanatig még kivár, miután a férfi beleegyezik a hirtelenjében kitervelt ötletbe. Mintha nem akarná elhinni, hogy ez ilyen könnyen is mehet, nagyra nyitott szemekkel mered a szürkékbe, szinte ugrásra készen. Aztán mivel a könnyed kis fenyegetésen kívül semmilyen ellenvetés nem érkezik, alig észrevehető mosoly kúszik ajkainak sarkába.*
- Pedig nem is olyan rossz falat, mint gondolnád... *Húzódik egy árnyalatnyival szélesebbre a mosoly, tekintetéből pedig könnyedén kiolvasható, hogy tapasztalatból beszél. Néhány rovarnak egészen kellemes íze van, sütve pedig még az állaguk sem annyira undorító. Megfelelő fűszerezés mellett az avatatlan kóstoló meg sem tudná különböztetni a szárnyasok húsától. Persze tudja, hogy Gabrael nem éppen a tücsökevésről beszélt, de úgy tűnik, a csirkehús ígérete igencsak élénkítően hatott rá. Az eszébe sem jut, hogy az ő szavait is könnyedén lehet egészen másképp értelmezni.*
- Előkészítem és jövök én is. *Zárja végül rövidre a társalgást, majd kezében a kincset rejtő batyuval megindul az emelet irányába. Keze már a kilincsen pihen, amikor szórakozottan visszafordul; vet egy pillantást a felszerelésétől épp szabadulni készülő Gabrael felé, mintha mondani akarna valamit, de aztán meggondolja magát, s csakhamar el is tűnik a lépcsőt rejtő ajtó mögött.
Első útja odafent apja szobájához vezet. Szerencsére elég sok képzelőerő szorul belé ahhoz, hogy gond nélkül kerekítsen egy mesét egy végletekig elégedett vevőről, aki hálája jeléül egy egész tyúkot ajándékozott nekik. Kivételesen apja sem akadékoskodik sokat, bár a kimaradó reggeli természetesen nem maradhat szó nélkül, azért viszonylag hamar szélnek ereszti a lányt, hogy visszamerülhessen könyveinek tanulmányozásába. Ő is akkor evett húst utoljára, amikor Nisamie. Túlságosan régen.
Miután a feladatok kellemetlenebb részét letudta, hozzálát a madár feldolgozásához a kis konyhában. Vizet merít a nagy hordóból egy kisebb tálba, majd egészében, alaposan átmossa a tyúkot, közben pedig kitépi azt a pár aprócska tollat, amit a kereskedő elmulasztott. Miután ezzel végzett, akkurátus mozdulatokkal távolítja el a belsőségeket; a lépet és a tüdőt visszadobja a zsákba, az megy a macskáknak, az összes többit - az epehólyag kivételével, amit egy ügyes mozdulattal szintén eltávolít - már dobja is a tálba. Tökéletes lesz később egy jó kis levesnek. Eztán megszabadítja a csirkét a fejétől, a nyakától és a lábaitól is (amik szintén mennek majd a levesbe), hogy végre hozzálásson a fűszerezéshez. Féltve őrzött kincsként emeli le a polcról a kis szelencét, aminek alján még maradt valamennyi az anyja által készített tökéletes fűszersóból. Óvatosan kinyitja, majd hosszan és mélyen beszívja a milliónyi emléket ébresztő csodás illatot. Egy röpke pillanatra el is bizonytalanodik, merjen-e használni belőle, kockáztatva azt, hogy hamarosan elfogy, de aztán eszébe jut, hogy ő nem akar másmilyen ízű csirkét enni. Alaposan bedörzsöli kívül-belül a madarat, majd rendet tesz maga után a konyhában. A estére félretett részeket letakarja, a mosáshoz használt vizet kilöttyinti az ablakon, majd kezében a deszkán fekvő csirkével és a maradékokat tartalmazó zsákkal megindul lefelé.
Mire a ház mögötti kertbe ér, a tűz már vidám lángokkal lobog, a férfi pedig jó illatú dohánnyal tömött pipát szív. A macskáknak szánt falatokat jó messzire hajítja a susnyásba, majd magához vesz egy nyársat a fáskamrából, hogy végre nekiláthassanak a sütésnek. Egészen idilli lehetne a pillanat, ahogy Nisamie is letelepszik a tűz mellé és elvégzi az utolsó simításokat, ha közben nem tudnák nagyon jól mindketten, hogyan is jutottak idáig.*
- Jó kis tűz. *Jegyzi meg fel sem pillantva, miközben felnyársalja a csirkét.*
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-09 13:02:04
Üzenet elküldve: 2020-09-09 13:02:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*A medvetermetű talán várja is a visszaszólást, egy csípős, kioktató megjegyzést, mert pár pillanatra elhallgat, szemöldöke enyhén megemelkedik, úgy tekint le a pult mögött álló, a vászonzsákot bontogató lányra. Kegyetlen dolognak tarthatná bárki, hogy ilyen eszközökkel gyakorol hatalmat, de talán nem kizárólag az utasítgatás és a kiszolgáltatás érzése motiválja. Nehéz volna megmondani.
A tűz említésére egyetértően bólint. Nem is nyersen akarja megenni a baromfi húsát. Már talán mosoly árnyéka költözne be szája sarkába, amikor meghallja a fa helyének megnevezését. Korábban enyhén megemelkedett szemöldöke összeszalad, értetlennek tetsző kifejezést kölcsönözve a medvetermetű férfi arcának. "A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat környezetére." - tartják egyes nézetek és talán épp ez forrasztja a szót a páncélos ajkára.
Értetlen arccal figyeli, ahogy Nisamie a pult mögött matat, majd közelebb lépve hozzá átadja neki a tűzköveket. Gépiesen tárja ki páncélkesztyűs tenyerét és nézi benne a köveket.
A kőrisfa említésére már nem is mond semmit. Széles mosollyal néz le a lányra, aki úgy tűnik, megtalálta a hangját és a stílusát a medvetermetűvel szemben.*
- Rendben. *Mondja, ahogy megcsóválja a fejét, mintha nem hinné, hogy most neki is osztottak lapot.*
- Aztán nehogy sült tücsök legyen a csirke mellé. *Mondja, ahogy elfordul és leteszi a tűzköveket az asztalra.
Nem fog páncélban fát vágni, ez biztos, így elkezdi lehámozni magáról a vértet, majd immáron az ujjatlan ingben indul el a korábban megnevezett hely felé.
Odakint aztán nem tart sokáig meglelni a fáskamrát és a tűzrakót. Még mindig hanyag mosollyal kezd el fát aprítani, a fatönkön szép sorban hasadnak el a fejsze alatt a tuskók, hogy kis idő múlva már takaros kupacban álljon a felhasogatott fa a tűzrakó mellett.
Miután elégségesnek találja a gyújtós mennyiségét, akkurátusan kezd neki tüzet rakni. Ha bárki látná, gyakorlottnak is mondhatná, ahogy szép gúlába állítja a fahasábokat, vékonyabbak alulra, vaskosabbak felülre. Az egész aljába hajszálvékonyra gyalult fát és szalmát kerít, majd nekikezd a kapott tűzkővel szikrát csiholni egy adag szalmára. Ha lángot fogott, türelmesen megfújja, míg az első tűznyelvek felélednek, majd a sűrűn füstölő gyújtóst a fahasábok alá teszi. Pár fújás és kisvártatva fel is éled a láng a fák alatt.
A medvetermetű elégedetten, csípőre tett kézzel figyeli keze munkáját. A maradék fát a tűz mellé készíti, majd a tönkre ülve pipát kerít az övtáskájából, megtölti dohánnyal és komótos pipázgatásba kezd, míg a lángok fel nem élednek.*
*A medvetermetű talán várja is a visszaszólást, egy csípős, kioktató megjegyzést, mert pár pillanatra elhallgat, szemöldöke enyhén megemelkedik, úgy tekint le a pult mögött álló, a vászonzsákot bontogató lányra. Kegyetlen dolognak tarthatná bárki, hogy ilyen eszközökkel gyakorol hatalmat, de talán nem kizárólag az utasítgatás és a kiszolgáltatás érzése motiválja. Nehéz volna megmondani.
A tűz említésére egyetértően bólint. Nem is nyersen akarja megenni a baromfi húsát. Már talán mosoly árnyéka költözne be szája sarkába, amikor meghallja a fa helyének megnevezését. Korábban enyhén megemelkedett szemöldöke összeszalad, értetlennek tetsző kifejezést kölcsönözve a medvetermetű férfi arcának. "A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat környezetére." - tartják egyes nézetek és talán épp ez forrasztja a szót a páncélos ajkára.
Értetlen arccal figyeli, ahogy Nisamie a pult mögött matat, majd közelebb lépve hozzá átadja neki a tűzköveket. Gépiesen tárja ki páncélkesztyűs tenyerét és nézi benne a köveket.
A kőrisfa említésére már nem is mond semmit. Széles mosollyal néz le a lányra, aki úgy tűnik, megtalálta a hangját és a stílusát a medvetermetűvel szemben.*
- Rendben. *Mondja, ahogy megcsóválja a fejét, mintha nem hinné, hogy most neki is osztottak lapot.*
- Aztán nehogy sült tücsök legyen a csirke mellé. *Mondja, ahogy elfordul és leteszi a tűzköveket az asztalra.
Nem fog páncélban fát vágni, ez biztos, így elkezdi lehámozni magáról a vértet, majd immáron az ujjatlan ingben indul el a korábban megnevezett hely felé.
Odakint aztán nem tart sokáig meglelni a fáskamrát és a tűzrakót. Még mindig hanyag mosollyal kezd el fát aprítani, a fatönkön szép sorban hasadnak el a fejsze alatt a tuskók, hogy kis idő múlva már takaros kupacban álljon a felhasogatott fa a tűzrakó mellett.
Miután elégségesnek találja a gyújtós mennyiségét, akkurátusan kezd neki tüzet rakni. Ha bárki látná, gyakorlottnak is mondhatná, ahogy szép gúlába állítja a fahasábokat, vékonyabbak alulra, vaskosabbak felülre. Az egész aljába hajszálvékonyra gyalult fát és szalmát kerít, majd nekikezd a kapott tűzkővel szikrát csiholni egy adag szalmára. Ha lángot fogott, türelmesen megfújja, míg az első tűznyelvek felélednek, majd a sűrűn füstölő gyújtóst a fahasábok alá teszi. Pár fújás és kisvártatva fel is éled a láng a fák alatt.
A medvetermetű elégedetten, csípőre tett kézzel figyeli keze munkáját. A maradék fát a tűz mellé készíti, majd a tönkre ülve pipát kerít az övtáskájából, megtölti dohánnyal és komótos pipázgatásba kezd, míg a lángok fel nem élednek.*
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-09 11:59:35
Üzenet elküldve: 2020-09-09 11:59:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*A lány kérdés nélkül kezdi el a dolgok mesélését, ami egyértelműen pozitív dolog. Grük szó nélkül hallgatja és igyekszik memorizálni az elhangzottakat menet közben. A kis mesélést követő kérdésekre egyből még nem kap válasz a lány, csak néhány másodperc múlva.*
-Tudod akikkel jöttem, azok közül a városőrökkel egész álló nap keresgéltünk pihenés és étkezés nélkül, így visszaküldtem őket a Kaszárnyába, hogy tudjanak pihenni és csak egymagam indultam tovább az elsődleges célpont kiszabadítása után.
*Egy levegővételnyi szünetet tart az elmondottak után, mielőtt folytatná.*
-A többiek meg egy olyan kereskedő, aki úgy, hogy nem volt harcos, úgy kockáztatta a saját életét az úrnő kiszabadítása érdekében. Ezzel a kereskedővel együtt még négy általa fizettet zsoldos is jött, akik tényleg csak a pénzért voltak itt, így amikor a kalmár elment, vele mentek a zsoldosa is.
*Mondja a lánynak, hogy az tudja, hogy senki sem hibáztatható, azért, hogy Grük egyedül jött tovább.*
-Amúgy ki is pontosan ez a Terwy és a fattyú?
*Teszi fel érdeklődve a kérdést, aminek megválaszolása nélkül nem kaphat teljes képet az egészről.*
*A lány kérdés nélkül kezdi el a dolgok mesélését, ami egyértelműen pozitív dolog. Grük szó nélkül hallgatja és igyekszik memorizálni az elhangzottakat menet közben. A kis mesélést követő kérdésekre egyből még nem kap válasz a lány, csak néhány másodperc múlva.*
-Tudod akikkel jöttem, azok közül a városőrökkel egész álló nap keresgéltünk pihenés és étkezés nélkül, így visszaküldtem őket a Kaszárnyába, hogy tudjanak pihenni és csak egymagam indultam tovább az elsődleges célpont kiszabadítása után.
*Egy levegővételnyi szünetet tart az elmondottak után, mielőtt folytatná.*
-A többiek meg egy olyan kereskedő, aki úgy, hogy nem volt harcos, úgy kockáztatta a saját életét az úrnő kiszabadítása érdekében. Ezzel a kereskedővel együtt még négy általa fizettet zsoldos is jött, akik tényleg csak a pénzért voltak itt, így amikor a kalmár elment, vele mentek a zsoldosa is.
*Mondja a lánynak, hogy az tudja, hogy senki sem hibáztatható, azért, hogy Grük egyedül jött tovább.*
-Amúgy ki is pontosan ez a Terwy és a fattyú?
*Teszi fel érdeklődve a kérdést, aminek megválaszolása nélkül nem kaphat teljes képet az egészről.*
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-06 20:47:44
Üzenet elküldve: 2020-09-06 20:47:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*A férfi szavai bátorítóan hatnak a lánynak, aki a támaszték miatt erőt tud gyűjteni, s kissé esetlenül, de elindul az ajtó felé, a katona segítségét igénybe véve.*
- Köszönöm! *Sóhajtja őszintén, s bár tekintete idegesen jár ide, s oda, amikor kilépnek az ajtón, a még mindig sötétségbe borult városba, sokkal nyugodtabb már, mint korábban volt. Akaratlan, talán az éjszaka, talán Grük személyisége okozza, de kérdés nélkül kezd mesélni, s kétség nem férhet hozzá, hogy olyan információkkal bír, mellyel csak azok bírnak a városban, kik vagy a szörnyeteggel cimborálnak, vagy elrabolt áldozatainak egyike.*
- Eszemet sem tudom, hogy mikor volt, mikor idekerültem, éjszaka ragadtak el. *Kezdi csendesen, s lassú léptekkel megy arra, amerre Grük csak irányítja, teljesen rá hagyatkozik.*
- Nem én voltam az első. Már mások is voltak, ketrecekben, külön-külön zárva, kisebb, nagyobb sérülésekkel. *Idézi fel a szörny pillanatokat.*
- Tudod, Terwy idejében azért annyira nem volt sötét az alvilág... legalábbis nem ezen a módon. Ő kapcsolatai révén jutott fel, persze olykor kegyetlen is volt, de ti ezt úgy sem tudjátok, nem itt éltek közöttünk! *Némi szemrehányás is hallatszik hangjában, de kétség nem férhet hozzá, hogy nem Grüknek szánja.*
- Vajon hol vannak a többiek? Hol vannak a társaid? Úgy mondtad többen voltatok? Őket nem érdekelte, hogy akadnak-e túlélők? *Csuklik el a hangja.*
- Olyanok, mint a politikusok, vagy a város irányítói... ahol haszon akad, ott van cselekedet is... ahol csupán szegénység és nyomor... ott minek munkálkodni? *Fejét rázza meg.* Munkálkodott hát ott Terwy... míg meg nem született ez a fattyú... *A lány nem idős, de épp eléggé ahhoz, hogy ismerje az alvilág előtörténetét, s tudja, hogy Bjok, hogyan jutott el oda, ahol jelenleg is van.*
*A férfi szavai bátorítóan hatnak a lánynak, aki a támaszték miatt erőt tud gyűjteni, s kissé esetlenül, de elindul az ajtó felé, a katona segítségét igénybe véve.*
- Köszönöm! *Sóhajtja őszintén, s bár tekintete idegesen jár ide, s oda, amikor kilépnek az ajtón, a még mindig sötétségbe borult városba, sokkal nyugodtabb már, mint korábban volt. Akaratlan, talán az éjszaka, talán Grük személyisége okozza, de kérdés nélkül kezd mesélni, s kétség nem férhet hozzá, hogy olyan információkkal bír, mellyel csak azok bírnak a városban, kik vagy a szörnyeteggel cimborálnak, vagy elrabolt áldozatainak egyike.*
- Eszemet sem tudom, hogy mikor volt, mikor idekerültem, éjszaka ragadtak el. *Kezdi csendesen, s lassú léptekkel megy arra, amerre Grük csak irányítja, teljesen rá hagyatkozik.*
- Nem én voltam az első. Már mások is voltak, ketrecekben, külön-külön zárva, kisebb, nagyobb sérülésekkel. *Idézi fel a szörny pillanatokat.*
- Tudod, Terwy idejében azért annyira nem volt sötét az alvilág... legalábbis nem ezen a módon. Ő kapcsolatai révén jutott fel, persze olykor kegyetlen is volt, de ti ezt úgy sem tudjátok, nem itt éltek közöttünk! *Némi szemrehányás is hallatszik hangjában, de kétség nem férhet hozzá, hogy nem Grüknek szánja.*
- Vajon hol vannak a többiek? Hol vannak a társaid? Úgy mondtad többen voltatok? Őket nem érdekelte, hogy akadnak-e túlélők? *Csuklik el a hangja.*
- Olyanok, mint a politikusok, vagy a város irányítói... ahol haszon akad, ott van cselekedet is... ahol csupán szegénység és nyomor... ott minek munkálkodni? *Fejét rázza meg.* Munkálkodott hát ott Terwy... míg meg nem született ez a fattyú... *A lány nem idős, de épp eléggé ahhoz, hogy ismerje az alvilág előtörténetét, s tudja, hogy Bjok, hogyan jutott el oda, ahol jelenleg is van.*
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-05 22:46:07
Üzenet elküldve: 2020-09-05 22:46:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Grük igyekszik teljesen józanul felmérni a helyzetet, ezért bármily szívszaggatóan néz is ki a lány, megpróbál ilyen téren erős maradni. A lány szavaira letérdel Talula mellé és megfogja a lány vállát.*
-Ha visszajönnek és úgy adódik, hogy az íjam nem elég, abban az esetben teneked semmi más dolgod nincs, mint minden erődet beleadva szaladni. *Kezdi felvázolni, hogy ha a lány félelme beigazolódik, akkor mi lesz a dolga.* A polgárnegyedben található kaszárnyáig fuss és ott kéredzkedj be a kapuőrnél rám hivatkozva, ha oda beérsz és elmesélsz mindent amit tudsz, akkor nem eshet már bántódásod.
*Igyekszik ezzel a mondattal felkészíteni a lányt a legrosszabb eshetőségre.*
-De ha engem kérdezel, nem jönnek vissza, egy ideig biztosan nem, sok az áldozatuk és még a foglyokra is vigyázniuk kell. Maximum egy-két embert küldhetnek, azok ellen meg az íjam is elég lesz várhatóan.
*Lehet, hogy elbízza magát a városőr, de úgy érzi, hogy most ezt kell mondania, így ezt is mondja.
A lány felállási kísérlete sikertelen, de a tiszt igyekszik támaszt nyújtani.*
-Segítek.
*Miközben ez az egy szó elhagyja száját, igyekszik felemelni a lányt és karjaiban tartva indul meg a kijárat felé. A csonthíd felé tekintő lány szavaira egy halvány mosolyt ejt és tekintetét ő is a szakadék fölötti egyetlen átjáró felé szegezi.*
-De nekem akkor is meg kell próbálnom, majd egyszer bevesszük Sárvárost és akkor róluk is gondoskodunk.
*Mondja a távolba merengve, majd megfordul és ahhoz a sarokhoz indul, ahol letette a szürke köpenyt a rajtaütést megelőzően.*
-Most elmegyünk a köpenyemért, hogy legyen mivel betakarnom téged aztán a kaszárnyába megyünk.
*Közli a lánnyal az útitervet és amennyire csak ereje engedi, gyors léptekkel indul meg az első úti cél felé.*
*Grük igyekszik teljesen józanul felmérni a helyzetet, ezért bármily szívszaggatóan néz is ki a lány, megpróbál ilyen téren erős maradni. A lány szavaira letérdel Talula mellé és megfogja a lány vállát.*
-Ha visszajönnek és úgy adódik, hogy az íjam nem elég, abban az esetben teneked semmi más dolgod nincs, mint minden erődet beleadva szaladni. *Kezdi felvázolni, hogy ha a lány félelme beigazolódik, akkor mi lesz a dolga.* A polgárnegyedben található kaszárnyáig fuss és ott kéredzkedj be a kapuőrnél rám hivatkozva, ha oda beérsz és elmesélsz mindent amit tudsz, akkor nem eshet már bántódásod.
*Igyekszik ezzel a mondattal felkészíteni a lányt a legrosszabb eshetőségre.*
-De ha engem kérdezel, nem jönnek vissza, egy ideig biztosan nem, sok az áldozatuk és még a foglyokra is vigyázniuk kell. Maximum egy-két embert küldhetnek, azok ellen meg az íjam is elég lesz várhatóan.
*Lehet, hogy elbízza magát a városőr, de úgy érzi, hogy most ezt kell mondania, így ezt is mondja.
A lány felállási kísérlete sikertelen, de a tiszt igyekszik támaszt nyújtani.*
-Segítek.
*Miközben ez az egy szó elhagyja száját, igyekszik felemelni a lányt és karjaiban tartva indul meg a kijárat felé. A csonthíd felé tekintő lány szavaira egy halvány mosolyt ejt és tekintetét ő is a szakadék fölötti egyetlen átjáró felé szegezi.*
-De nekem akkor is meg kell próbálnom, majd egyszer bevesszük Sárvárost és akkor róluk is gondoskodunk.
*Mondja a távolba merengve, majd megfordul és ahhoz a sarokhoz indul, ahol letette a szürke köpenyt a rajtaütést megelőzően.*
-Most elmegyünk a köpenyemért, hogy legyen mivel betakarnom téged aztán a kaszárnyába megyünk.
*Közli a lánnyal az útitervet és amennyire csak ereje engedi, gyors léptekkel indul meg az első úti cél felé.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:28:44
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:28:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*A lány olyan kétségbeesett, olyan esetlen, s mindehhez még sérülései is hozzájárulnak, hogy a legszigorúbb tekintetű, vagy legérzéketlenebb embernek is összefacsarodna a szíve. Grük igazán ezen oldaláról még talán nem mutatkozott meg soha, most mégis bizalommal fordulnak felé, igaz, az is lehet, hogy a lánynak már nincs választása, s az utolsó szalmaszál végét is inkább elmarná, mintsem, hogy itt sínylődjön tovább.*
- Bátor vagy... *mondja szipogva* de remélem nem esztelen. Sokan vannak... ezzel *biccent az ártalmatlanul lógó íj felé* sokra jelenleg nem mennél. De talán egyelőre kiüldöztétek őket... mindig azt mondták, hogy van egy végső tervük arra az esetre, ha valami balul sülne el... ezek szerint ti voltatok? *Kissé megnyugszik, s Grük kérdésére immár határozottabban bólint, majd megpróbál felegyenesedni. Sebes lába nem engedi, szinte egy kiáltás kíséretében azonnal visszahanyatlik, megtámaszkodva Grük karjában, ha tud.*
- Jaj... nem megy... *könnyáztatta arcát a katona felé fordítja* egyedül nem megy... *rázza meg fejét, s, ha Grük segít neki, elhagyhatják a házat.*
- A többiek... *pillant a Csonthíd felé, majd megrázza fejét* rajtuk már nem tudsz segíteni...
*A lány olyan kétségbeesett, olyan esetlen, s mindehhez még sérülései is hozzájárulnak, hogy a legszigorúbb tekintetű, vagy legérzéketlenebb embernek is összefacsarodna a szíve. Grük igazán ezen oldaláról még talán nem mutatkozott meg soha, most mégis bizalommal fordulnak felé, igaz, az is lehet, hogy a lánynak már nincs választása, s az utolsó szalmaszál végét is inkább elmarná, mintsem, hogy itt sínylődjön tovább.*
- Bátor vagy... *mondja szipogva* de remélem nem esztelen. Sokan vannak... ezzel *biccent az ártalmatlanul lógó íj felé* sokra jelenleg nem mennél. De talán egyelőre kiüldöztétek őket... mindig azt mondták, hogy van egy végső tervük arra az esetre, ha valami balul sülne el... ezek szerint ti voltatok? *Kissé megnyugszik, s Grük kérdésére immár határozottabban bólint, majd megpróbál felegyenesedni. Sebes lába nem engedi, szinte egy kiáltás kíséretében azonnal visszahanyatlik, megtámaszkodva Grük karjában, ha tud.*
- Jaj... nem megy... *könnyáztatta arcát a katona felé fordítja* egyedül nem megy... *rázza meg fejét, s, ha Grük segít neki, elhagyhatják a házat.*
- A többiek... *pillant a Csonthíd felé, majd megrázza fejét* rajtuk már nem tudsz segíteni...
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-04 19:55:25
Üzenet elküldve: 2020-09-04 19:55:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Kicsit meglepi a tökéletesen higgadt és színtelen hangnem, amivel a férfi válaszol, de azért nem túlságosan. Megint csak valami hasonlóra számított, bár talán egy fokkal több sértettséggel és értetlenséggel fűszerezve. Az ilyen nagyurak általában rosszul viselik a sértést, de Aztyanon nem látja ennek jelét. Talán még egy elismerő pillantást is megérne ez, ha nem lenne ilyen felzaklatott állapotban.*
- Így mindjárt más. *Mondja egészen halkan, szavai nem hatnak túl őszintének. Vonásai gondterheltségről árulkodnak, de nem sokáig. Nem szereti, ha kiül arcára az, amit érez, így amint észreveszi magát, visszatér a szokott, leginkább semmitmondó, enyhén gyanakvó arckifejezéshez. Más esetben már bizonyosan elküldte volna az illetőt oda, ahova gondolja, de ez a vörös valahogy… más.
Korábban olvasott már valahol a lámpáshalról, de kíváncsi rá, hogy Aztyan miért hozza szóba, így nem szakítja félbe. Figyelmesen hallgatja a példabeszédet, miközben a drága ruhákba öltözött idegent szemléli. Eszébe jut, hogy talán tényleg nem hazudik, tényleg jót akar… vagyis mindkét fél számára előnyös üzletet ajánl, de még túlontúl friss és ijesztő ez a gondolat, hogy valóban komolyan is vegye. Inkább jó szokásához híven kivár és megfigyel.
Ahogy a mese végén Aztyan felé fordul, apróbb kétségei támadnak azt illetően, hogy biztosan nem-e azzal a ragadozóval van dolga, aki elvarázsolja áldozatait, mielőtt végezne velük. De állja a pillantást, ha belepirul is, hiszen még mindig szépnek találja az égszínkék szemeket. Már épp szólásra nyitná ajkait, valami csípős kis megjegyzést tervezve a leviatán címerállatként való felhasználására, de a férfi megelőzi betévedésének történetével. Ami végül is egészen hihetően hangzana, ha Nisamie nem lenne betegesen bizalmatlan.*
- Ebben az esetben igazán örülök, hogy oltalomra lelt itt minálunk. *Nem igazán ad támpontot annak eldöntéséhez, hogy épp gúnyolódik, vagy komolyan gondolja e szavakat.*
- Nem, nem félek. *Mosolyodik el most először úgy igazán, mióta a vörös hajú belépett a helyiségbe. Zöldes szemei csak úgy ragyognak arra a pár pillanatra.* - Csak józanul gondolkodom. Az ajánlatát meg fogjuk fontolni. *Jelenti ki végül magabiztosan.*
- Sok szerencsét a hazaúton, A'cron Aztyan al'Areen! *Sejtelmes mosoly költözik ajkaira, ahogy pillantásával végigköveti az ajtóhoz lépő férfit.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Kicsit meglepi a tökéletesen higgadt és színtelen hangnem, amivel a férfi válaszol, de azért nem túlságosan. Megint csak valami hasonlóra számított, bár talán egy fokkal több sértettséggel és értetlenséggel fűszerezve. Az ilyen nagyurak általában rosszul viselik a sértést, de Aztyanon nem látja ennek jelét. Talán még egy elismerő pillantást is megérne ez, ha nem lenne ilyen felzaklatott állapotban.*
- Így mindjárt más. *Mondja egészen halkan, szavai nem hatnak túl őszintének. Vonásai gondterheltségről árulkodnak, de nem sokáig. Nem szereti, ha kiül arcára az, amit érez, így amint észreveszi magát, visszatér a szokott, leginkább semmitmondó, enyhén gyanakvó arckifejezéshez. Más esetben már bizonyosan elküldte volna az illetőt oda, ahova gondolja, de ez a vörös valahogy… más.
Korábban olvasott már valahol a lámpáshalról, de kíváncsi rá, hogy Aztyan miért hozza szóba, így nem szakítja félbe. Figyelmesen hallgatja a példabeszédet, miközben a drága ruhákba öltözött idegent szemléli. Eszébe jut, hogy talán tényleg nem hazudik, tényleg jót akar… vagyis mindkét fél számára előnyös üzletet ajánl, de még túlontúl friss és ijesztő ez a gondolat, hogy valóban komolyan is vegye. Inkább jó szokásához híven kivár és megfigyel.
Ahogy a mese végén Aztyan felé fordul, apróbb kétségei támadnak azt illetően, hogy biztosan nem-e azzal a ragadozóval van dolga, aki elvarázsolja áldozatait, mielőtt végezne velük. De állja a pillantást, ha belepirul is, hiszen még mindig szépnek találja az égszínkék szemeket. Már épp szólásra nyitná ajkait, valami csípős kis megjegyzést tervezve a leviatán címerállatként való felhasználására, de a férfi megelőzi betévedésének történetével. Ami végül is egészen hihetően hangzana, ha Nisamie nem lenne betegesen bizalmatlan.*
- Ebben az esetben igazán örülök, hogy oltalomra lelt itt minálunk. *Nem igazán ad támpontot annak eldöntéséhez, hogy épp gúnyolódik, vagy komolyan gondolja e szavakat.*
- Nem, nem félek. *Mosolyodik el most először úgy igazán, mióta a vörös hajú belépett a helyiségbe. Zöldes szemei csak úgy ragyognak arra a pár pillanatra.* - Csak józanul gondolkodom. Az ajánlatát meg fogjuk fontolni. *Jelenti ki végül magabiztosan.*
- Sok szerencsét a hazaúton, A'cron Aztyan al'Areen! *Sejtelmes mosoly költözik ajkaira, ahogy pillantásával végigköveti az ajtóhoz lépő férfit.*
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-09-02 20:58:23
Üzenet elküldve: 2020-09-02 20:58:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen Hullák//
* A két gyerek nyugtalan és köztudott, hogy a nyugtalanság türelmetlenséget szül, amiből aztán a meggondolatlanság kerekedik ki. Nimeril is szeretne már a pincébe lenni.*
- Nyugalom! Ha kapkodunk, akkor csak növeljük a lebukás esélyét.* Próbálnak keresni egy pár rongyot, vagy ilyesmit, de nem járnak sikerrel. Kénytelenek lesznek így átcipelni az úton, bár mondjuk az is feltűnő lenne, ha egy letakart valamit hurcolnának. Így hát nincs más választásuk, mint a sötétségre és a szerencsére bízniuk magukat. Csöndben igyekeznek megközelíteni az utat, amikor egy szisszenő hang üti meg a fülüket. A tanonc idegesen kapja fel a fejét és pillant körbe. Nem kell sokáig keresgélnie, ugyanis az égő ház irányából érkezik egy villanás. ~ Biztosan megérkezett a vízmágus. ~ A figyelő jelez, hogy indulhatnak. Nem is várna tovább Nimeril.*
- Nyomás!* Megindulnak fittyet hányva a szemet gyönyörködtető látványra, amire a környék kíváncsi szemei tapadnak éppen. Az úton nem találkoznak szerencsére senkivel, így aztán könnyedén elérik a kerítést, amin átdobják a testet. Egyszer már csinálták ezt a mozdulatsort, így aztán valószínűleg valamivel könnyebben megy már most. A férfi teste puffan a túloldalon, ahol újra kézbe felemelik, hogy levigyék a pincébe.*
- Menj előre!* Mondja a fazekasnak, mert az járatosabb itt, mint a lány. Ha végre leértek a pincébe, akkor fáradtan teszi le a lány és valószínűleg a fiú a hullát.*
- Végre ideértünk. Nem volt egyszerű, de megcsináltuk. Szusszanjunk pár percet és aztán húzzunk innét! Rögtön keresni fogják a testet. Rejtsük el a lejáratott, amennyire csak lehet, mert holnap biztos, hogy nem fogok tudni idejönni. Remélem a pince hűvös levegője segít benne, hogy ne kezdjen el bomlani a barátom. Holnap a barátotokat veszem majd szemügyre.* Ha elvégezték azt a pár teendőt, ami itt még akadt, akkor Nimeril el is rendeli az indulást vissza a szállásukra.*
* A két gyerek nyugtalan és köztudott, hogy a nyugtalanság türelmetlenséget szül, amiből aztán a meggondolatlanság kerekedik ki. Nimeril is szeretne már a pincébe lenni.*
- Nyugalom! Ha kapkodunk, akkor csak növeljük a lebukás esélyét.* Próbálnak keresni egy pár rongyot, vagy ilyesmit, de nem járnak sikerrel. Kénytelenek lesznek így átcipelni az úton, bár mondjuk az is feltűnő lenne, ha egy letakart valamit hurcolnának. Így hát nincs más választásuk, mint a sötétségre és a szerencsére bízniuk magukat. Csöndben igyekeznek megközelíteni az utat, amikor egy szisszenő hang üti meg a fülüket. A tanonc idegesen kapja fel a fejét és pillant körbe. Nem kell sokáig keresgélnie, ugyanis az égő ház irányából érkezik egy villanás. ~ Biztosan megérkezett a vízmágus. ~ A figyelő jelez, hogy indulhatnak. Nem is várna tovább Nimeril.*
- Nyomás!* Megindulnak fittyet hányva a szemet gyönyörködtető látványra, amire a környék kíváncsi szemei tapadnak éppen. Az úton nem találkoznak szerencsére senkivel, így aztán könnyedén elérik a kerítést, amin átdobják a testet. Egyszer már csinálták ezt a mozdulatsort, így aztán valószínűleg valamivel könnyebben megy már most. A férfi teste puffan a túloldalon, ahol újra kézbe felemelik, hogy levigyék a pincébe.*
- Menj előre!* Mondja a fazekasnak, mert az járatosabb itt, mint a lány. Ha végre leértek a pincébe, akkor fáradtan teszi le a lány és valószínűleg a fiú a hullát.*
- Végre ideértünk. Nem volt egyszerű, de megcsináltuk. Szusszanjunk pár percet és aztán húzzunk innét! Rögtön keresni fogják a testet. Rejtsük el a lejáratott, amennyire csak lehet, mert holnap biztos, hogy nem fogok tudni idejönni. Remélem a pince hűvös levegője segít benne, hogy ne kezdjen el bomlani a barátom. Holnap a barátotokat veszem majd szemügyre.* Ha elvégezték azt a pár teendőt, ami itt még akadt, akkor Nimeril el is rendeli az indulást vissza a szállásukra.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-31 20:10:13
Üzenet elküldve: 2020-08-31 20:10:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen Hullák//
*A két gyerek kissé türelmetlen.*
-Ki fogják fagolni, hogy roffban fántikálunk!
*Aggodalmaskodik a fazekas. Lábaikat jobbra-balra szedik, mintha csak pisilniük kellene, de belülről jön ez a késztetés. Nimeril keresése sajnos nem jár sikerrel. A mozdítható értékek talán mind eltűntek, de egy pár zsákfoltnyi szövetcafat azért még hever itt-ott kiszögelésekre akadva. Nem sok, de egy arcot talán le tud takarni. Jobb ha a sötétségre, és arra koncentrálnak, hogy talán nem is lesznek annyian a környéken. Éppen az út mellé érnek, mikor szisszen valami. A környék vízmágusai kiérhettek, ugyanis egy pillanatra megvillan az ingadozó háztűz, melyet mostanra egy egész tömeg néz már. Persze frigy ebből nem lesz, csupán egy néhány szabad pillanat.*
-Gyertek, saladjunk!
*Susmorogja izgatottan az utat figyelő lurkó, ahogy üresnek látja az utcát. És valóban az utcán most éppen nincs senki, ki megszakítaná útjukat. A szemek pedig a ház tetejére tapadnak. Lágy mennydörgés hallatszik fel, ahogy a jég lassan elkezd a házra hullani. Úgy tűnik nem is egy mágus zúdítja éjszakai haragját a lángokra. Talán tíz percük marad így, netán kicsit több, de egy biztos, igyekezniük kell. Az úton azonban eddigre átérnek, egyetlen tekintet sem kapja el a rabló triót. Már csak egy út hiányzik a kerítésen át, és végeznek is a kockázatos akcióval. Otthon vannak, és mehetnek is a pincébe.*
*A két gyerek kissé türelmetlen.*
-Ki fogják fagolni, hogy roffban fántikálunk!
*Aggodalmaskodik a fazekas. Lábaikat jobbra-balra szedik, mintha csak pisilniük kellene, de belülről jön ez a késztetés. Nimeril keresése sajnos nem jár sikerrel. A mozdítható értékek talán mind eltűntek, de egy pár zsákfoltnyi szövetcafat azért még hever itt-ott kiszögelésekre akadva. Nem sok, de egy arcot talán le tud takarni. Jobb ha a sötétségre, és arra koncentrálnak, hogy talán nem is lesznek annyian a környéken. Éppen az út mellé érnek, mikor szisszen valami. A környék vízmágusai kiérhettek, ugyanis egy pillanatra megvillan az ingadozó háztűz, melyet mostanra egy egész tömeg néz már. Persze frigy ebből nem lesz, csupán egy néhány szabad pillanat.*
-Gyertek, saladjunk!
*Susmorogja izgatottan az utat figyelő lurkó, ahogy üresnek látja az utcát. És valóban az utcán most éppen nincs senki, ki megszakítaná útjukat. A szemek pedig a ház tetejére tapadnak. Lágy mennydörgés hallatszik fel, ahogy a jég lassan elkezd a házra hullani. Úgy tűnik nem is egy mágus zúdítja éjszakai haragját a lángokra. Talán tíz percük marad így, netán kicsit több, de egy biztos, igyekezniük kell. Az úton azonban eddigre átérnek, egyetlen tekintet sem kapja el a rabló triót. Már csak egy út hiányzik a kerítésen át, és végeznek is a kockázatos akcióval. Otthon vannak, és mehetnek is a pincébe.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-31 19:48:38
Üzenet elküldve: 2020-08-31 19:48:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Grük szavaira előmerészkedik a sötétből a megtépázott lány. A név is hamar kiderül, amit azonnal még az őrmester nem viszonoz. Az is hamar kiderül, hogy miért is maradt itt a lány egyedül, de Talula félelme is kis időn belül napvilágot lát.*
-Ha visszajön bármelyik is, úgy jár, mint sok más közölük való, szanaszét az utcán hevernek a közéjük tartozók vérben ázva.
*Mondja, hogy nyomatékosítsa a lányban, hogy azoktól a fogva tartóktól nem kell félnie. A következő mondatok utolsója igazán megüti a fülét.*
~Miért mondja mindenki ezt?~
*Merül fel benne a kérdés, de nem szán rá sok időt, mert ebben a pillanatban, van annál sokkal fontosabb.*
-Nyugalom kiviszlek.
*Nyugtatgatja egy kicsikét a lányt, majd választ ad a kérdésekre is.*
-A nevem Grüksunosz és a városi őrség őrmestere vagyok. A foglyok kiszabadítása céljából jöttem ide.
*Tisztázza a dolgot. Terwy említésére nem tud mit mondani, mivel nem is merte, csak néhány szóból, így nem nagyon tudja, hogy ki az és arról sem tud, hogy pont az imént lőtte meg az emlegetett férfit.*
-Tudsz járni rendesen?
*Kérdi, hogy tudja, hogy szükséges-e a segítség.*
*Grük szavaira előmerészkedik a sötétből a megtépázott lány. A név is hamar kiderül, amit azonnal még az őrmester nem viszonoz. Az is hamar kiderül, hogy miért is maradt itt a lány egyedül, de Talula félelme is kis időn belül napvilágot lát.*
-Ha visszajön bármelyik is, úgy jár, mint sok más közölük való, szanaszét az utcán hevernek a közéjük tartozók vérben ázva.
*Mondja, hogy nyomatékosítsa a lányban, hogy azoktól a fogva tartóktól nem kell félnie. A következő mondatok utolsója igazán megüti a fülét.*
~Miért mondja mindenki ezt?~
*Merül fel benne a kérdés, de nem szán rá sok időt, mert ebben a pillanatban, van annál sokkal fontosabb.*
-Nyugalom kiviszlek.
*Nyugtatgatja egy kicsikét a lányt, majd választ ad a kérdésekre is.*
-A nevem Grüksunosz és a városi őrség őrmestere vagyok. A foglyok kiszabadítása céljából jöttem ide.
*Tisztázza a dolgot. Terwy említésére nem tud mit mondani, mivel nem is merte, csak néhány szóból, így nem nagyon tudja, hogy ki az és arról sem tud, hogy pont az imént lőtte meg az emlegetett férfit.*
-Tudsz járni rendesen?
*Kérdi, hogy tudja, hogy szükséges-e a segítség.*
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-31 19:45:26
Üzenet elküldve: 2020-08-31 19:45:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Viharos nap másnapján//
*Csak egy egészen rövidke pillantásra méltatja Gabraelt, ahogy elhangzik az "utasítás". Elkezdhetne akadékoskodni, kifejezni a nem tetszését, amiért a férfi újból megjelent, de akkor oda a hús, és ezzel tökéletesen tisztában van. Nem is olyan nehéz választania, ha jobban belegondol, ami egyrészről elég szomorú, másrészről viszont végre húst ehet.*
- Ehhez tüzet kell rakni. *Jelenti ki szemöldökét ráncolva, hisz szinte biztosan lesz egy-két környékbeli, akit odacsalogat az égő fa és a sülő hús illatának mennyei keveréke. Aztán újból a férfi felé néz, lustán végigmérve őt. Rá kell jönnie, hogy igazából nem sok félnivalója akad egy olyan tűz mellett, amihez neki is köze van. Halovány mosoly suhan át arcán, ahogy kezdi beleélni magát a húsevés gondolatába.*
- A ház jobb oldalán van egy kis tároló, ott találsz fát. Nem messze tőle ott van a tűzgödör, látni fogod. *Lendületesen beszél, mint akinek sürgős dolga akadt, ami tulajdonképp igaz is; tervei szerint míg a harcos előkészíti a tüzet, addig ő ugyanezt teszi a tyúkkal odafent. A pult mögé siet, néhány pillanatig matat, majd most először önszántából közelebb lép Gabraelhez, hogy átnyújthassa neki a tűzköveket. Persze azért nem megy túl közel, de nyújtott karral pont kényelmes távolságban kínálja a kovaköveket.*
- A rakás szélén akad némi kőrisfa, abból is tegyél a tűzre. *Néhány pillanatra elhallgat, majd a szürke szemekbe néz, egészen elszántan.* - Így sokkal hamarabb ehetünk. *Csak arra az esetre, ha a férfinak netán gondja lenne a feladatmegosztással.*
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.31 19:52:10
*Csak egy egészen rövidke pillantásra méltatja Gabraelt, ahogy elhangzik az "utasítás". Elkezdhetne akadékoskodni, kifejezni a nem tetszését, amiért a férfi újból megjelent, de akkor oda a hús, és ezzel tökéletesen tisztában van. Nem is olyan nehéz választania, ha jobban belegondol, ami egyrészről elég szomorú, másrészről viszont végre húst ehet.*
- Ehhez tüzet kell rakni. *Jelenti ki szemöldökét ráncolva, hisz szinte biztosan lesz egy-két környékbeli, akit odacsalogat az égő fa és a sülő hús illatának mennyei keveréke. Aztán újból a férfi felé néz, lustán végigmérve őt. Rá kell jönnie, hogy igazából nem sok félnivalója akad egy olyan tűz mellett, amihez neki is köze van. Halovány mosoly suhan át arcán, ahogy kezdi beleélni magát a húsevés gondolatába.*
- A ház jobb oldalán van egy kis tároló, ott találsz fát. Nem messze tőle ott van a tűzgödör, látni fogod. *Lendületesen beszél, mint akinek sürgős dolga akadt, ami tulajdonképp igaz is; tervei szerint míg a harcos előkészíti a tüzet, addig ő ugyanezt teszi a tyúkkal odafent. A pult mögé siet, néhány pillanatig matat, majd most először önszántából közelebb lép Gabraelhez, hogy átnyújthassa neki a tűzköveket. Persze azért nem megy túl közel, de nyújtott karral pont kényelmes távolságban kínálja a kovaköveket.*
- A rakás szélén akad némi kőrisfa, abból is tegyél a tűzre. *Néhány pillanatra elhallgat, majd a szürke szemekbe néz, egészen elszántan.* - Így sokkal hamarabb ehetünk. *Csak arra az esetre, ha a férfinak netán gondja lenne a feladatmegosztással.*
A hozzászólás írója (Nisamie Iruveus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.31 19:52:10
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-30 17:18:17
Üzenet elküldve: 2020-08-30 17:18:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*Zokogás csak a válasz az első kérdésre, majdhogynem inkább szűkölő állatnak tűnik a sötét sarokban, de az azt követő kedves szavakra úgy dönt, hogy előmerészkedik kissé, így Grük alaposabban szemügyre veheti. Sérülések borítják, s lábán és csuklóján feszülő bilincsek bőrét felhorzsolták, több helyütt elfertőződött. Szúrt és vágott sebek tarkítják a néhol fel-feltűnő bőrt. A lányt egyértelműen kínozták, s a sebek állapotából tekintve, akad gyógyult, akad frissebb, hosszabb ideje már.*
- Nem fogsz? *Kérdezi szipogva, s még közelebb érkezik.* Talula vagyok, csak innen a szántókról... *mondja halkan, vékony hangon.*
- A többiek már elmentek... én lemaradtam, s mikor történtek a robbanások, nem foglalkoztak már velem... de... de biztos visszajön! Mindig visszajön! *Zokog fel keservesen, szinte hisztérikusan, s térdre hull, remegve.*
- Vigyél ki innen! Kérlek... ha nem bántani akarsz miért jöttél? Te is fizető vendégek közé tartozol? Te is a bandája része vagy?? Mindenki az övé a városban! Mindenki!! *Tenyerébe temeti az arcát.*
- Terwy Burghe mindenki ura, s mindenki a prédája... én csak egy ajándék voltam... egy eszköz... *suttogásig szelídül hangja, s tekintete üvegesen csillan meg a holdfényben* csak egy eszköz...
*Zokogás csak a válasz az első kérdésre, majdhogynem inkább szűkölő állatnak tűnik a sötét sarokban, de az azt követő kedves szavakra úgy dönt, hogy előmerészkedik kissé, így Grük alaposabban szemügyre veheti. Sérülések borítják, s lábán és csuklóján feszülő bilincsek bőrét felhorzsolták, több helyütt elfertőződött. Szúrt és vágott sebek tarkítják a néhol fel-feltűnő bőrt. A lányt egyértelműen kínozták, s a sebek állapotából tekintve, akad gyógyult, akad frissebb, hosszabb ideje már.*
- Nem fogsz? *Kérdezi szipogva, s még közelebb érkezik.* Talula vagyok, csak innen a szántókról... *mondja halkan, vékony hangon.*
- A többiek már elmentek... én lemaradtam, s mikor történtek a robbanások, nem foglalkoztak már velem... de... de biztos visszajön! Mindig visszajön! *Zokog fel keservesen, szinte hisztérikusan, s térdre hull, remegve.*
- Vigyél ki innen! Kérlek... ha nem bántani akarsz miért jöttél? Te is fizető vendégek közé tartozol? Te is a bandája része vagy?? Mindenki az övé a városban! Mindenki!! *Tenyerébe temeti az arcát.*
- Terwy Burghe mindenki ura, s mindenki a prédája... én csak egy ajándék voltam... egy eszköz... *suttogásig szelídül hangja, s tekintete üvegesen csillan meg a holdfényben* csak egy eszköz...
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-29 15:03:13
Üzenet elküldve: 2020-08-29 15:03:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A pontosításra való törekvései elvásnak a fiatal lány hideg mosolyán. De a heges arcú nem azért az egyik legjobbja szakmájának, hogy ennyitől visszakozzon. Valamit érez a háttérben, de türelmesen ki fogja várni, hogy magától kiderüljön.
Nisamie úgy néz ki az ablakon a szemközti romos házra vagy az amellett álló, félig kidőlt fára függesztve tekintetét, mintha valahol egészen máshol járna. Aztyan érzékei egészen jók, jól ismeri az embereket, hisz ez a munkája. Minél jobban ismeri őket, annál inkább képes kitalálni, hogy mit akarnak tőle.
A környéket elnézve Nisamie és az apja is megélhették a kemény időket és mégis maradtak. Egykor biztosan jobb körülmények között élhettek és csoda, hogy még mindig itt vannak és a bolt is áll. A heges arcú összefonja a dereka mögött a kezeit és némán áll a lány mögött, várva, hogy tovább gördüljön a beszélgetés.
Aztán Nisamie megfordul és belenéz a szemébe. A szavai mögött nem érez gorombaságot, sem félelmet, inkább bizonytalanságot. Fejét enyhén lehajtja, mintha mind inkább bele akarna nézni a lány tiszta tekintetébe. Bár az elhangzottak vágnak, mint a jól edzett és élezett penge, nem találnak rést a heges arcú sziklaszilárd, jeges tekintetének páncélján.*
- Félreértett. *Szólal meg kifejezéstelen, tárgyilagos hangon.*
- A kereskedőháznak építek üvegházat az erdőszélen és önöknek lehetőséget ajánlok, hogy tudásukat és tapasztalataikat felhasználva ott dolgozhassanak egy közös együttműködés eredményeképp.
*Pár szívdobbanásnyi időre elhallgat, mert rájön, hogy mennyire megérti a lányt. Itt áll előtte, csak a ruhája többe van, mint ennek a háznak a havi fenntartása és a semmiből egy olyan lehetőséget ajánl fel, ami több, mint csábító.*
- Ismeri a mélytengeri lámpás halat? *Kérdi egy halk sóhaj után. De kérdése talán költői, mert most rajta a sor, hogy kibámuljon az ablakon és folytassa.*
- A déli tengerekben él, a ködön túl. Azt mondják, olyan mélyen él a vízben, hogy nem jut le oda a napfény. A hal fején, a homloka közepén van egy vékony nyúlvány, aminek a vége világít. Mint egy mécsvilág, aprócska fény a hatalmas sötétségben. Amikor a hal vadászik, pislákol a fény a nyúlvány végén, odavonzza a kisebb halakat és amikor egészen közel mennek a fénytől elvarázsolva, a ragadozó elkapja őket. *Fordul vissza Nisamie felé az utolsó szavakkal. Még mielőtt a lány megijedhetne tőle, féloldalasan, alig-alig elmosolyodik.*
- Én nem vagyok lámpás hal. A Kereskedőház címerállata a leviatán. *Közli kedvesnek ható mosollyal, pedig a nyolckarú állat sem épp szívderítő.*
- Tudja, a piacról tévedtem el idáig, gondoltam, megnézem magamnak a Csonthidat, még nem láttam közelről. De amikor visszaindultam, megpillantottam pár haramiának tetsző alakot a romok között. Nem vagyok rossz fegyverforgató, de mint látja, nincs nálam fegyver. Így úgy döntöttem, kereket oldok és az önök boltja került az utamba. *Most már teljes testtel Nisamie előtt áll.*
- Mondhatjuk, hogy a sors vagy az istenek akarták, hogy ide tévedjek. *Néz körbe a boltban.*
- Rajtam keresztül a Kereskedőház lehetőséget kínál önöknek egy jobb életre. Elhagyhatják ezt a helyet, bár megértem, ha érzelmi szálak kötik ide önöket, hisz egy élet munkája lehet benne. De olykor jobb elengedni azt, ami elmúlt, mert a mélybe húz, ahol a leviatánon kívül lámpás halak is élnek. *Égszín tekintete a lányét fürkészi, hol az egyikbe, hol a másikba tekint.*
- Megértem, hogy fél és gondolom, szeretné az apjával is megbeszélni az ajánlatunk. Önökre bízom, hogyan döntenek. *Fejezi be elhalkulva.*
- Nem is tartom fel tovább, azt hiszem, már tiszta a levegő odakint. *Mosolyodik el és elindul az ajtó felé.*
- A Kovácsműhelyben lévő Kereskedelmi Központban megtalál minket és engem is, ha döntésre jutottak. *Fordul vissza az ajtóból egy pillantás erejéig. Majd, ha Nisamie nem marasztalja valamiért, ki is lép rajta.*
- Teysus óvja, Nisamie kisasszony.
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*A pontosításra való törekvései elvásnak a fiatal lány hideg mosolyán. De a heges arcú nem azért az egyik legjobbja szakmájának, hogy ennyitől visszakozzon. Valamit érez a háttérben, de türelmesen ki fogja várni, hogy magától kiderüljön.
Nisamie úgy néz ki az ablakon a szemközti romos házra vagy az amellett álló, félig kidőlt fára függesztve tekintetét, mintha valahol egészen máshol járna. Aztyan érzékei egészen jók, jól ismeri az embereket, hisz ez a munkája. Minél jobban ismeri őket, annál inkább képes kitalálni, hogy mit akarnak tőle.
A környéket elnézve Nisamie és az apja is megélhették a kemény időket és mégis maradtak. Egykor biztosan jobb körülmények között élhettek és csoda, hogy még mindig itt vannak és a bolt is áll. A heges arcú összefonja a dereka mögött a kezeit és némán áll a lány mögött, várva, hogy tovább gördüljön a beszélgetés.
Aztán Nisamie megfordul és belenéz a szemébe. A szavai mögött nem érez gorombaságot, sem félelmet, inkább bizonytalanságot. Fejét enyhén lehajtja, mintha mind inkább bele akarna nézni a lány tiszta tekintetébe. Bár az elhangzottak vágnak, mint a jól edzett és élezett penge, nem találnak rést a heges arcú sziklaszilárd, jeges tekintetének páncélján.*
- Félreértett. *Szólal meg kifejezéstelen, tárgyilagos hangon.*
- A kereskedőháznak építek üvegházat az erdőszélen és önöknek lehetőséget ajánlok, hogy tudásukat és tapasztalataikat felhasználva ott dolgozhassanak egy közös együttműködés eredményeképp.
*Pár szívdobbanásnyi időre elhallgat, mert rájön, hogy mennyire megérti a lányt. Itt áll előtte, csak a ruhája többe van, mint ennek a háznak a havi fenntartása és a semmiből egy olyan lehetőséget ajánl fel, ami több, mint csábító.*
- Ismeri a mélytengeri lámpás halat? *Kérdi egy halk sóhaj után. De kérdése talán költői, mert most rajta a sor, hogy kibámuljon az ablakon és folytassa.*
- A déli tengerekben él, a ködön túl. Azt mondják, olyan mélyen él a vízben, hogy nem jut le oda a napfény. A hal fején, a homloka közepén van egy vékony nyúlvány, aminek a vége világít. Mint egy mécsvilág, aprócska fény a hatalmas sötétségben. Amikor a hal vadászik, pislákol a fény a nyúlvány végén, odavonzza a kisebb halakat és amikor egészen közel mennek a fénytől elvarázsolva, a ragadozó elkapja őket. *Fordul vissza Nisamie felé az utolsó szavakkal. Még mielőtt a lány megijedhetne tőle, féloldalasan, alig-alig elmosolyodik.*
- Én nem vagyok lámpás hal. A Kereskedőház címerállata a leviatán. *Közli kedvesnek ható mosollyal, pedig a nyolckarú állat sem épp szívderítő.*
- Tudja, a piacról tévedtem el idáig, gondoltam, megnézem magamnak a Csonthidat, még nem láttam közelről. De amikor visszaindultam, megpillantottam pár haramiának tetsző alakot a romok között. Nem vagyok rossz fegyverforgató, de mint látja, nincs nálam fegyver. Így úgy döntöttem, kereket oldok és az önök boltja került az utamba. *Most már teljes testtel Nisamie előtt áll.*
- Mondhatjuk, hogy a sors vagy az istenek akarták, hogy ide tévedjek. *Néz körbe a boltban.*
- Rajtam keresztül a Kereskedőház lehetőséget kínál önöknek egy jobb életre. Elhagyhatják ezt a helyet, bár megértem, ha érzelmi szálak kötik ide önöket, hisz egy élet munkája lehet benne. De olykor jobb elengedni azt, ami elmúlt, mert a mélybe húz, ahol a leviatánon kívül lámpás halak is élnek. *Égszín tekintete a lányét fürkészi, hol az egyikbe, hol a másikba tekint.*
- Megértem, hogy fél és gondolom, szeretné az apjával is megbeszélni az ajánlatunk. Önökre bízom, hogyan döntenek. *Fejezi be elhalkulva.*
- Nem is tartom fel tovább, azt hiszem, már tiszta a levegő odakint. *Mosolyodik el és elindul az ajtó felé.*
- A Kovácsműhelyben lévő Kereskedelmi Központban megtalál minket és engem is, ha döntésre jutottak. *Fordul vissza az ajtóból egy pillantás erejéig. Majd, ha Nisamie nem marasztalja valamiért, ki is lép rajta.*
- Teysus óvja, Nisamie kisasszony.
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-28 21:21:33
Üzenet elküldve: 2020-08-28 21:21:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Érezte, hogy az az apró szócska szöget üt majd a férfi fejébe, hisz vérbeli kereskedőnek tűnik. Olyasfajtának, aki azonnal kiszúrja az üzletfél legapróbb elbizonytalanodását is. Nisamie nem bizonytalan, hanem valami egészen más, de egy furcsán hideg mosolyon kívül nem sok választ ad a visszakérdezésre. Inkább az ablakon kipillantva folytatja tovább a társalgást, egyrészt mert így szemmel tarthatja a kinti történéseket, másrészt így nem kell folyamatosan az égszín szemekbe néznie.
Ahogy Aztyan közelebb lép, nem fordul vissza hozzá rögtön, sőt nem is szakítja félbe semmivel mondandóját. Hallgatja őt, néhány erősebb mondat után egészen halkan felsóhajt (ami inkább csak vállainak lassú emelkedéséből és süllyedéséből sejthető), de egyébiránt a szemben lévő romos ház előtt álló, félig már kidőlt fát szemléli. Nem tudja, mit gondoljon. Az ajánlat tulajdonképpen mesébe illő; mindketten itt hagyhatnák végre ezt a házat, s vele talán a keserű emlékek egy részét. Új boltot nyithatnának egy sokkal szebb és élhetőbb helyen, üvegházzal, kerttel, s gazdag vásárlókkal, arról nem is beszélve, hogy a kereskedőház oltalmába kerülnének. Ott bizonyosan nem kellene éjszakánként attól rettegnie, hogy mikor érkezik egy újabb hívatlan látogató. Ezer és egy okot fel tudna még sorolni, amiért gondolkodás nélkül itt hagyta volna ezt a helyet, ha tehette volna… ha kapott volna egy ilyen lehetőséget. Talán csak egy szavába kerülne, hogy most hirtelenjében minden jobbra forduljon. Ám a súlyos veszteségek és az azt követő kiszolgáltatottság arra tanította, hogy ne higgyen magán ívül senkinek. Aztyan meséje pedig túl szép, hogy igaz legyen.
Még azután is jó pár pillanatnak el kell telnie, hogy végre megszólaljon, hogy a vörös figyelmébe ajánlja a döntés lehetőségét. Visszafordul felé, természetesen a szemébe is néz, s igyekszik a lehető legdiplomatikusabban fogalmazni. Nem az a goromba fajta, ha nem adnak rá okot.*
- Gyakran tesz ilyen ajánlatokat a Romváros megmaradt boltjait járva? *Ajkai sarkába mosoly költözik, de zöldes szemei nem sok örömöt tükröznek.*
- Mert rendkívül meggyőző. Sokak mondtak már igent előttem? *Szavai élesek, ahogy pillantásában is van valami eddig nem mutatott vadság. De még mielőtt a másik válaszolhatna, el is tűnik nyom nélkül.*
- Igazán sajnálom, de nehezemre esik hinni ebben az... ajánlatban. *Hangja most őszinte, ahogy tekintete is.* - Remélem megérti hisz... csak úgy besétál az utcáról és felajánlja, hogy üvegházat épít nekünk az erdőszélen? Hogyan mondhatnék erre felelősen igent? *Ha a másik el nem kapja a tekintetét, adott az alkalom egy kis farkasszemnézéshez.*
//Iruveus mester gyógyfüves boltja//
*Érezte, hogy az az apró szócska szöget üt majd a férfi fejébe, hisz vérbeli kereskedőnek tűnik. Olyasfajtának, aki azonnal kiszúrja az üzletfél legapróbb elbizonytalanodását is. Nisamie nem bizonytalan, hanem valami egészen más, de egy furcsán hideg mosolyon kívül nem sok választ ad a visszakérdezésre. Inkább az ablakon kipillantva folytatja tovább a társalgást, egyrészt mert így szemmel tarthatja a kinti történéseket, másrészt így nem kell folyamatosan az égszín szemekbe néznie.
Ahogy Aztyan közelebb lép, nem fordul vissza hozzá rögtön, sőt nem is szakítja félbe semmivel mondandóját. Hallgatja őt, néhány erősebb mondat után egészen halkan felsóhajt (ami inkább csak vállainak lassú emelkedéséből és süllyedéséből sejthető), de egyébiránt a szemben lévő romos ház előtt álló, félig már kidőlt fát szemléli. Nem tudja, mit gondoljon. Az ajánlat tulajdonképpen mesébe illő; mindketten itt hagyhatnák végre ezt a házat, s vele talán a keserű emlékek egy részét. Új boltot nyithatnának egy sokkal szebb és élhetőbb helyen, üvegházzal, kerttel, s gazdag vásárlókkal, arról nem is beszélve, hogy a kereskedőház oltalmába kerülnének. Ott bizonyosan nem kellene éjszakánként attól rettegnie, hogy mikor érkezik egy újabb hívatlan látogató. Ezer és egy okot fel tudna még sorolni, amiért gondolkodás nélkül itt hagyta volna ezt a helyet, ha tehette volna… ha kapott volna egy ilyen lehetőséget. Talán csak egy szavába kerülne, hogy most hirtelenjében minden jobbra forduljon. Ám a súlyos veszteségek és az azt követő kiszolgáltatottság arra tanította, hogy ne higgyen magán ívül senkinek. Aztyan meséje pedig túl szép, hogy igaz legyen.
Még azután is jó pár pillanatnak el kell telnie, hogy végre megszólaljon, hogy a vörös figyelmébe ajánlja a döntés lehetőségét. Visszafordul felé, természetesen a szemébe is néz, s igyekszik a lehető legdiplomatikusabban fogalmazni. Nem az a goromba fajta, ha nem adnak rá okot.*
- Gyakran tesz ilyen ajánlatokat a Romváros megmaradt boltjait járva? *Ajkai sarkába mosoly költözik, de zöldes szemei nem sok örömöt tükröznek.*
- Mert rendkívül meggyőző. Sokak mondtak már igent előttem? *Szavai élesek, ahogy pillantásában is van valami eddig nem mutatott vadság. De még mielőtt a másik válaszolhatna, el is tűnik nyom nélkül.*
- Igazán sajnálom, de nehezemre esik hinni ebben az... ajánlatban. *Hangja most őszinte, ahogy tekintete is.* - Remélem megérti hisz... csak úgy besétál az utcáról és felajánlja, hogy üvegházat épít nekünk az erdőszélen? Hogyan mondhatnék erre felelősen igent? *Ha a másik el nem kapja a tekintetét, adott az alkalom egy kis farkasszemnézéshez.*
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-28 15:51:29
Üzenet elküldve: 2020-08-28 15:51:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*A hang forrásának kiléte amint feltűnik Grük egyből leereszti a fegyverét és a lányhoz siet.*
-Jól vagy?
*Kérdi a megláncolt szerencsétlentől. és közben a láncot vizsgálja meg gyorsan, erre mindössze pár pillantásnyi időt szentelve. Miután felmérte a lánc látható tulajdonságait visszanéz a lányra.*
-Nem foglak bántani, ígérem.
*Mondja megnyugtatás képen miközben visszahelyezi eredeti helyére íját és a húron elhelyezkedő nyílvesszőt visszahelyezi tegezébe. Ha nagy méretbeli különbség lelhető fel a férfi javára, akkor igyekszik egy magasságba vinni szemeit a másikéval, lábai berogyasztásával.*
-Mi a neved?
*Kérdi egy kicsikét már erőltetetten kedveskés hangon, de a halvány mosoly amit arcára felfest az viszont igazi.*
*A hang forrásának kiléte amint feltűnik Grük egyből leereszti a fegyverét és a lányhoz siet.*
-Jól vagy?
*Kérdi a megláncolt szerencsétlentől. és közben a láncot vizsgálja meg gyorsan, erre mindössze pár pillantásnyi időt szentelve. Miután felmérte a lánc látható tulajdonságait visszanéz a lányra.*
-Nem foglak bántani, ígérem.
*Mondja megnyugtatás képen miközben visszahelyezi eredeti helyére íját és a húron elhelyezkedő nyílvesszőt visszahelyezi tegezébe. Ha nagy méretbeli különbség lelhető fel a férfi javára, akkor igyekszik egy magasságba vinni szemeit a másikéval, lábai berogyasztásával.*
-Mi a neved?
*Kérdi egy kicsikét már erőltetetten kedveskés hangon, de a halvány mosoly amit arcára felfest az viszont igazi.*
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-08-28 08:38:47
Üzenet elküldve: 2020-08-28 08:38:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett lelkek//
*Grüksunosz hirtelen fordul, s a sötét sarok továbbra is szökés, ismét némi nem szokványos mozgolódást és neszezést észlel. Persze előtte az inget és a bort könnyedén el tudja süllyeszteni hátizsákjában. Baj most sem történik, azonban mikor keze a fegyverén megszorul, ráadásul azt, az észlelt sarok felé fordítja, immár hüppögés is megüti a fülét.*
- Ne bánts... ! *Halk szipogás a kérdésre válaszként, majd rövid idő elteltével lánccsörgés hangja hallik, egyértelműen, mintha húznák a padlón. Egyes rémtörténetekben ez akár még rémisztő is lehetne, de egyrészt Gürköt nem abból a fából faragták, másrészt a mai éjszakán megélt már ettől nagyobb riadalmakat is, harmadrészt pedig, hamarost feltűnik a lánc gazdája is, mely egy koszos, ápolatlan bokához tartozik. Egy lány. Haja kusza, több helyütt hiányos, arca szinte felismerhetetlen, egyedül izzó kék színű szemei világlanak, s szinte lefoszlott ruházata alól olykor elővillannak fedetlen keblei. Reszketve húzza össze maga előtt a ruháját.*
- Ne bánts! *Ismétli meg kissé határozottabban, de könnyáztatta, csíkos sovány arca továbbra is ijedtségről árulkodik. Lánc nem csak a bokáján van, hanem a csuklóján is, melyek egymáshoz vannak lakatolva, így botladozva tud csak felállni, azonban tapodtat nem mozdul.*
- Nem direkt maradtam le, esküszöm minden élő istenre! *Zokog fel, válla megrázkódik.*
*Grüksunosz hirtelen fordul, s a sötét sarok továbbra is szökés, ismét némi nem szokványos mozgolódást és neszezést észlel. Persze előtte az inget és a bort könnyedén el tudja süllyeszteni hátizsákjában. Baj most sem történik, azonban mikor keze a fegyverén megszorul, ráadásul azt, az észlelt sarok felé fordítja, immár hüppögés is megüti a fülét.*
- Ne bánts... ! *Halk szipogás a kérdésre válaszként, majd rövid idő elteltével lánccsörgés hangja hallik, egyértelműen, mintha húznák a padlón. Egyes rémtörténetekben ez akár még rémisztő is lehetne, de egyrészt Gürköt nem abból a fából faragták, másrészt a mai éjszakán megélt már ettől nagyobb riadalmakat is, harmadrészt pedig, hamarost feltűnik a lánc gazdája is, mely egy koszos, ápolatlan bokához tartozik. Egy lány. Haja kusza, több helyütt hiányos, arca szinte felismerhetetlen, egyedül izzó kék színű szemei világlanak, s szinte lefoszlott ruházata alól olykor elővillannak fedetlen keblei. Reszketve húzza össze maga előtt a ruháját.*
- Ne bánts! *Ismétli meg kissé határozottabban, de könnyáztatta, csíkos sovány arca továbbra is ijedtségről árulkodik. Lánc nem csak a bokáján van, hanem a csuklóján is, melyek egymáshoz vannak lakatolva, így botladozva tud csak felállni, azonban tapodtat nem mozdul.*
- Nem direkt maradtam le, esküszöm minden élő istenre! *Zokog fel, válla megrázkódik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131