Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-22 23:36:15
Üzenet elküldve: 2020-12-22 23:36:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen egybeesés //
*Ezt a remek sétát a két férfi gyermeki vitája töri meg. A burkolt sértegetések és gúnyolódás után a fekete ruhás átkarolja Zran nyakát aki erre tőrt ránt. ~Komolyan nem értem mi bajuk egymással.~ Forgatja meg saját barnáit. Egy ideig hajlandó nézni de utána közbeszól.*
- Uraim. Kérem. Nem lehetne a tőröket most egy kis időre mellőzni? Egy ilyen csodás napot ilyesfajta szócsatával és esetleges bőr lyukasztással kár lenne elrontani. És persze kár lenne értetek is. *Fordul egy kedves mosollyal hozzájuk. Ha netán tovább rontják itt a kedvét még kénytelen lesz elhagyni őket valahol, azt azonban nem igazán szeretné, mert megkedvelte mindkettőt, megaztán a lányt nehéz kiborítani a jókedvéből úgyhogy még van esélyük. Hosszú, szőke haját kecsesen átdobja válla felett és elindul abba az irányba melyet Zran mutatott, akármilyen csábító is, mikor ennyire bátran megfenyeget valakit. ~Meredély. Érdekes. Mi alapján neveztetnek el valamit így?~ Ezen gondolkodva hagyja maga mögött a két férfit had rendezzék le egymás között. Nem fordul hátra, inkább csak reméli, hogy majd utána jönnek. Ha meg tovább civakodnának csak tessék, ő nem tervez belefolyni, inkább addig meglesi ezt az úgynevezett Meredélyt.*
- Apropó tetszik a kése Lanceln. Ha netán túléli majd elmesélhetné honnét szerezte. *Szól még vissza a válla felett.*
A hozzászólás írója (Pihalves Urthafor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.22 23:44:06
*Ezt a remek sétát a két férfi gyermeki vitája töri meg. A burkolt sértegetések és gúnyolódás után a fekete ruhás átkarolja Zran nyakát aki erre tőrt ránt. ~Komolyan nem értem mi bajuk egymással.~ Forgatja meg saját barnáit. Egy ideig hajlandó nézni de utána közbeszól.*
- Uraim. Kérem. Nem lehetne a tőröket most egy kis időre mellőzni? Egy ilyen csodás napot ilyesfajta szócsatával és esetleges bőr lyukasztással kár lenne elrontani. És persze kár lenne értetek is. *Fordul egy kedves mosollyal hozzájuk. Ha netán tovább rontják itt a kedvét még kénytelen lesz elhagyni őket valahol, azt azonban nem igazán szeretné, mert megkedvelte mindkettőt, megaztán a lányt nehéz kiborítani a jókedvéből úgyhogy még van esélyük. Hosszú, szőke haját kecsesen átdobja válla felett és elindul abba az irányba melyet Zran mutatott, akármilyen csábító is, mikor ennyire bátran megfenyeget valakit. ~Meredély. Érdekes. Mi alapján neveztetnek el valamit így?~ Ezen gondolkodva hagyja maga mögött a két férfit had rendezzék le egymás között. Nem fordul hátra, inkább csak reméli, hogy majd utána jönnek. Ha meg tovább civakodnának csak tessék, ő nem tervez belefolyni, inkább addig meglesi ezt az úgynevezett Meredélyt.*
- Apropó tetszik a kése Lanceln. Ha netán túléli majd elmesélhetné honnét szerezte. *Szól még vissza a válla felett.*
A hozzászólás írója (Pihalves Urthafor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.22 23:44:06
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-22 22:52:30
Üzenet elküldve: 2020-12-22 22:52:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Véletlen egybeesés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Morro hirtelen ölelése kihúzta a gyufát Zrannál, aki dühében egy tőrt fogott az oldalának. Ebben a pillanatban még közelebb hajol a harcias férfihoz, hogy amit mond azt csak ő hallhassa. *
- Gyerünk Zran, tedd csak meg. Az én életemnek már nem sok értelme van, viszont kétlem hogy az újdonsült barátnője értékelné, ha hirtelen gyilkossá válna. Meg persze, ha annyira félti az életét, akkor ajánlom, hogy legközelebb nézze meg jól hogy kire ránt fegyvert. * Zran a hirtelen felindulásban elsiklott a tény felett, hogy Morro éppen egy kést tartott a bal kezében, amelyet aztán a férfival egy időben a hasához emelt. *
- Nem kívánom megölni magát Zran. Szerintem mindketten jobban jönnénk ki ebből a helyzetből, ha most szépen leeresztenénk a tőrjeinket, és csendesen haladnánk tovább. Oh, és kérem, tartózkodjon a további vakmerő mozdulatoktól, ha jót akar magának. * Ezzel leengedi a díszes kést. Persze tudta, hogy Zran nem az a fajta aki bárkit is megölne, de azért enyhe meglepődés maradt benne a hirtelen fenyegetés után. Nem számított rá, hogy ilyen messzire elmenne. * ~Lehet, hogy kicsit óvatosabbnak kellene lennem a közeljövőben. Szerencsére nem kellett használnom ezt a kést. Nem is kívánom használni. Ez a szépség eddig még sosem ért vérhez, és azt akarom hogy ez így is maradjon, mindaddig amíg nem találkozok azzal az emberrel, aki kiérdemli, hogy használjam rajta. ~ * A kis összeszólalkozás után, Morro leereszti a fegyvert, és Zran megadja a következő irányt, amerre aztán el is indulnak. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Morro hirtelen ölelése kihúzta a gyufát Zrannál, aki dühében egy tőrt fogott az oldalának. Ebben a pillanatban még közelebb hajol a harcias férfihoz, hogy amit mond azt csak ő hallhassa. *
- Gyerünk Zran, tedd csak meg. Az én életemnek már nem sok értelme van, viszont kétlem hogy az újdonsült barátnője értékelné, ha hirtelen gyilkossá válna. Meg persze, ha annyira félti az életét, akkor ajánlom, hogy legközelebb nézze meg jól hogy kire ránt fegyvert. * Zran a hirtelen felindulásban elsiklott a tény felett, hogy Morro éppen egy kést tartott a bal kezében, amelyet aztán a férfival egy időben a hasához emelt. *
- Nem kívánom megölni magát Zran. Szerintem mindketten jobban jönnénk ki ebből a helyzetből, ha most szépen leeresztenénk a tőrjeinket, és csendesen haladnánk tovább. Oh, és kérem, tartózkodjon a további vakmerő mozdulatoktól, ha jót akar magának. * Ezzel leengedi a díszes kést. Persze tudta, hogy Zran nem az a fajta aki bárkit is megölne, de azért enyhe meglepődés maradt benne a hirtelen fenyegetés után. Nem számított rá, hogy ilyen messzire elmenne. * ~Lehet, hogy kicsit óvatosabbnak kellene lennem a közeljövőben. Szerencsére nem kellett használnom ezt a kést. Nem is kívánom használni. Ez a szépség eddig még sosem ért vérhez, és azt akarom hogy ez így is maradjon, mindaddig amíg nem találkozok azzal az emberrel, aki kiérdemli, hogy használjam rajta. ~ * A kis összeszólalkozás után, Morro leereszti a fegyvert, és Zran megadja a következő irányt, amerre aztán el is indulnak. *
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-22 21:37:03
Üzenet elküldve: 2020-12-22 21:37:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Véletlen egybeesés //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Pedig nagyon is valóságos.* Feleli a lány kijelentésére. Való igaz, hogy benne valami szép is, de azért mégiscsak egy romhalmaz. Főleg az lenne, ha fejvadászunk nem rondítana bele mindig.*
- Sosem mondtam, hogy lelkiismeretes munkát végeztem volna. Ha nem tetszik, akkor keres más vezetőt! Nem mellesleg munkának mered nevezni azt, hogy járókelőktől kérdezősködsz?* Gúnyolódik, mert eddig nem igazán csillogtatta meg Morro az ő tudását. Még akad egy kis nézeteltérés, de arra már nem pazarolnak több felesleges szót. Inkább a lánynak tartogatja bókjait. Tudna most mondani neki egy frappánsat, de az már túlságosan is nyomulós lenne. Ezért inkább csak helyesel.*
- Való igaz. Ezek nemes romos, szóval van tartásuk.* Nagy bölcsesség ez, amin még nagyon gondolkodnia sem kellett. Nagy kár, hogy szépséges elfünk a másikat is bevonja a diskurzusba. Csak úgy fortyog belül a félvér.*
~ Nagyképű pöcs! ~* Valamit még hozzá fűzne, de az egy hirtelen ötlettől vezérelve átöleli, amire igazán paprikás lesz Zran. Előrántja tőrét és Morro oldalához nyomja, de úgy, hogy az érezze rendesen a hegyét.*
- Na ide figyelj te patkány! Most szépen eleresztesz, mert különben Teysusra mondom, hogy kilyukasztom a bőrödet. Húzd meg magad, vagy húz a fenébe! Többé nem szólok.* Addig nem engedi le a tőrt, amíg az el nem ereszti. Elege van már ebből az alakból, pedig még csak most ismerte meg. Ha végre rendeződnek a dolgok, akkor elindulna tovább a szokott felállásban.*
- Arra van a Meredély. Induljunk!* Ha nem lenne itt a lány, akkor már régen eltűnt volna a fejvadász szeme elől. Csak addig fogja elviselni a jelenlétét, amíg muszáj.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Pedig nagyon is valóságos.* Feleli a lány kijelentésére. Való igaz, hogy benne valami szép is, de azért mégiscsak egy romhalmaz. Főleg az lenne, ha fejvadászunk nem rondítana bele mindig.*
- Sosem mondtam, hogy lelkiismeretes munkát végeztem volna. Ha nem tetszik, akkor keres más vezetőt! Nem mellesleg munkának mered nevezni azt, hogy járókelőktől kérdezősködsz?* Gúnyolódik, mert eddig nem igazán csillogtatta meg Morro az ő tudását. Még akad egy kis nézeteltérés, de arra már nem pazarolnak több felesleges szót. Inkább a lánynak tartogatja bókjait. Tudna most mondani neki egy frappánsat, de az már túlságosan is nyomulós lenne. Ezért inkább csak helyesel.*
- Való igaz. Ezek nemes romos, szóval van tartásuk.* Nagy bölcsesség ez, amin még nagyon gondolkodnia sem kellett. Nagy kár, hogy szépséges elfünk a másikat is bevonja a diskurzusba. Csak úgy fortyog belül a félvér.*
~ Nagyképű pöcs! ~* Valamit még hozzá fűzne, de az egy hirtelen ötlettől vezérelve átöleli, amire igazán paprikás lesz Zran. Előrántja tőrét és Morro oldalához nyomja, de úgy, hogy az érezze rendesen a hegyét.*
- Na ide figyelj te patkány! Most szépen eleresztesz, mert különben Teysusra mondom, hogy kilyukasztom a bőrödet. Húzd meg magad, vagy húz a fenébe! Többé nem szólok.* Addig nem engedi le a tőrt, amíg az el nem ereszti. Elege van már ebből az alakból, pedig még csak most ismerte meg. Ha végre rendeződnek a dolgok, akkor elindulna tovább a szokott felállásban.*
- Arra van a Meredély. Induljunk!* Ha nem lenne itt a lány, akkor már régen eltűnt volna a fejvadász szeme elől. Csak addig fogja elviselni a jelenlétét, amíg muszáj.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-22 21:14:37
Üzenet elküldve: 2020-12-22 21:14:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Véletlen egybeesés //
- Egy lelkiismertes munkáért nem fizetni, vajon mi lehetett rá a mesterének az oka? Oh, elnézését kérem tudom én, hogy maga nem tolvaj, csak úgy kiszolgálta magát. Ha már itt tartunk, én is eddig kemény munkával dolgoztam Morro felkutatásában, ebben az esetben, kiszolgálhatnám magam a kis erszényéből? * Nyújtja ki nagy vidáman a kezét Zran elé. Lassan közel érnek a rejtelmes környékhez, de mielött megpillanthatná a helyet, a férfi ismét nem tetszését fejezi ki Morro ellen, aki csak elmosolyodik ezen, hisz ő is pontosan ugyan így vélekedik. Ahogy befordulnak a sarkon, egy romos városrész tárul eléjük. Morro elmerülve figyeli a látványt, amit csak Zran meséje szakít meg, ezt aztán érdeklődve végig hallgatja, mindaddig amíg a férfi ki nem ejt a száján, még egy nyálas hízelgést, mely lassan kihozza Morrot a sodrából. * ~ Egészen tetszik ez az ötlet, amíg Pihalves elbán pár haramiával addig én elbánok magával. ~ * Ezt a gondolatát vezeti végig magában míg beljebb nem érnek a Romvárosnak nevezett területen. Hatalmas omladozó nemesi házak, törött ablakok, és a természet kezdi visszavenni jogos tulajdonát. Morronak nem új az ilyen látvány, egyik jól ismert kalandját idézi, mikor egy lepusztult faluban járt. Azon a helyen találta a féltve őrzött köpenyét, és tőrét. Rejtély, hogy valaki miért hagyta csak úgy ott. A kis visszaemlékezés hatására előveszi a díszes kést a tarsolyából, és elkezdi forgatni az ujjai közt. *
- Kifejezetten otthonos ha engem kérdez. Legalábbis az eddigi szállás helyeimhez képest. Igazából még kicsit nosztalgikus is. Főleg ez a sok barátságos ember mindenfelé. Persze emiatt nem kell aggódnunk, hisz itt van nekünk ez a derék fiatalember, hogy megvédjen minket ha baj van. Nem igaz Zran? * Egy hirtelen mozdulattal átkarolja a férfi nyakát, hogy ezzel gyorsan kihúzza Pihalves szorításából. *
- Egy lelkiismertes munkáért nem fizetni, vajon mi lehetett rá a mesterének az oka? Oh, elnézését kérem tudom én, hogy maga nem tolvaj, csak úgy kiszolgálta magát. Ha már itt tartunk, én is eddig kemény munkával dolgoztam Morro felkutatásában, ebben az esetben, kiszolgálhatnám magam a kis erszényéből? * Nyújtja ki nagy vidáman a kezét Zran elé. Lassan közel érnek a rejtelmes környékhez, de mielött megpillanthatná a helyet, a férfi ismét nem tetszését fejezi ki Morro ellen, aki csak elmosolyodik ezen, hisz ő is pontosan ugyan így vélekedik. Ahogy befordulnak a sarkon, egy romos városrész tárul eléjük. Morro elmerülve figyeli a látványt, amit csak Zran meséje szakít meg, ezt aztán érdeklődve végig hallgatja, mindaddig amíg a férfi ki nem ejt a száján, még egy nyálas hízelgést, mely lassan kihozza Morrot a sodrából. * ~ Egészen tetszik ez az ötlet, amíg Pihalves elbán pár haramiával addig én elbánok magával. ~ * Ezt a gondolatát vezeti végig magában míg beljebb nem érnek a Romvárosnak nevezett területen. Hatalmas omladozó nemesi házak, törött ablakok, és a természet kezdi visszavenni jogos tulajdonát. Morronak nem új az ilyen látvány, egyik jól ismert kalandját idézi, mikor egy lepusztult faluban járt. Azon a helyen találta a féltve őrzött köpenyét, és tőrét. Rejtély, hogy valaki miért hagyta csak úgy ott. A kis visszaemlékezés hatására előveszi a díszes kést a tarsolyából, és elkezdi forgatni az ujjai közt. *
- Kifejezetten otthonos ha engem kérdez. Legalábbis az eddigi szállás helyeimhez képest. Igazából még kicsit nosztalgikus is. Főleg ez a sok barátságos ember mindenfelé. Persze emiatt nem kell aggódnunk, hisz itt van nekünk ez a derék fiatalember, hogy megvédjen minket ha baj van. Nem igaz Zran? * Egy hirtelen mozdulattal átkarolja a férfi nyakát, hogy ezzel gyorsan kihúzza Pihalves szorításából. *
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-22 19:46:37
Üzenet elküldve: 2020-12-22 19:46:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen egybeesés //
- Hihetetlen. *Suttogja maga elé, mikor szemük elé tárul Zran által Romvárosnak nevezett városrész. Úgy tűnik, hajdanán nemesek lakták eme épületeket. A düledező romok között itt - ott még megbújik a pompa és a varázs mely valaha életet adott ennek a helynek. A lányt ámulatba ejtik az életre kelt kertek, melyek próbálják vissza szerezni ami az övék, a betört ablakok, néhol megborult falak. Különleges légkört alkot maga körül a hely, kétes alakok ide vagy oda. Eszébe jut egy régi álma melyben nemesként egy hatalmas kúria termében csak táncolt, míg lába bírta. Igaz nem tud táncolni, de akkor nemes volt és tudott, akár csak egy úri hölgy. A jelenbe Zran kérdése repíti vissza.*
- Csodaszép ez a hely, még így romjában is. *Mosolyog a barna szeműre, akinek a következő bókjára már újból pír szökik arcába. Nem tartja magát ügyes kardforgatónak, de igyekszik fejleszteni magát. Talán a fekete ruhásnak tényleg igaza lehet, hogy Zran csapja neki a szelet. Nem mintha zavarná, csak nem minden nap esik meg vele hasonló dolog.*
- Na és Lanceln neked hogy tetszik? *Próbálja elterelni a figyelmét Zran-ról úgy téve mintha nem érdekelné, pedig még magában is el kell ismernie a férfi igenis jó úton halad, ha pedig csábításról van szó akkor ügyes csinálja, de ezt neki egyelőre nem kell tudnia.*
- Hihetetlen. *Suttogja maga elé, mikor szemük elé tárul Zran által Romvárosnak nevezett városrész. Úgy tűnik, hajdanán nemesek lakták eme épületeket. A düledező romok között itt - ott még megbújik a pompa és a varázs mely valaha életet adott ennek a helynek. A lányt ámulatba ejtik az életre kelt kertek, melyek próbálják vissza szerezni ami az övék, a betört ablakok, néhol megborult falak. Különleges légkört alkot maga körül a hely, kétes alakok ide vagy oda. Eszébe jut egy régi álma melyben nemesként egy hatalmas kúria termében csak táncolt, míg lába bírta. Igaz nem tud táncolni, de akkor nemes volt és tudott, akár csak egy úri hölgy. A jelenbe Zran kérdése repíti vissza.*
- Csodaszép ez a hely, még így romjában is. *Mosolyog a barna szeműre, akinek a következő bókjára már újból pír szökik arcába. Nem tartja magát ügyes kardforgatónak, de igyekszik fejleszteni magát. Talán a fekete ruhásnak tényleg igaza lehet, hogy Zran csapja neki a szelet. Nem mintha zavarná, csak nem minden nap esik meg vele hasonló dolog.*
- Na és Lanceln neked hogy tetszik? *Próbálja elterelni a figyelmét Zran-ról úgy téve mintha nem érdekelné, pedig még magában is el kell ismernie a férfi igenis jó úton halad, ha pedig csábításról van szó akkor ügyes csinálja, de ezt neki egyelőre nem kell tudnia.*
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-22 16:50:38
Üzenet elküldve: 2020-12-22 16:50:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Véletlen egybeesés //
* Az a mocskos maszkos alak nem hagyná ki, hogy ne gúnyolódjék még rajta burkoltan. Még szép, hogy forrong a férfi. Az érdeklődő csevegés közbe viszont hamar bele vág az ismerkedésbe. Közibük furakodik, ezzel kisajátítva magának Pihácskát.*
~ Még a végén ez a semmikelő elhappolja előlem mielőtt bármi is történne.~* Ezt nem fogja hagyni, de nincs szüksége nagyobb közbelépésre, mert induláskor belekarol a szőke szépség. Elégedettség kúszik fel a képére.* ~ Ezt már szeretem! ~* Gyors léptekkel halad, de az elfek híresek hosszú lábukról, így aztán azért tudják tartani vele az iramot. Morro bepróbálkozik egy lejáratással, de ez hatástalan.*
- Dolgoztam érte, vagyis részben, mert nem akartak kifizetni, így aztán kénytelen voltam kiszolgálni magam. Pihalvesnek már említettem, csak éppen jöttél és megzavartál minket.* Veti oda, mert tényleg említette ezt az apróságot. A Romváros közelében figyelmezteti őket illetve utána lánynak tesz egy ígéretet, hogy mutat neki valamit. A szőke pont úgy reagál, ahogy várta. A férfi meg olyan kijelentést tesz, ami felett nem tud elmenni szó nélkül.*
- Az kéne még, hogy ilyen barátaim legyenek. Még az ismerős is túlzás lenne.* Nyíltan is kifejti ellenszenvét Morro irányába. Hangyányit sem érdekli, hogy ha ezen kiakad majd. Haladnak tovább. Az egyik sarkon túl aztán eléjük tárul a Romváros látványa. Nevéhez híven az egész helyet romok tarkítják. Kiéget nemesi házak, kúriák, rezidenciák. Bedőlt falak, törött bútorok és burjánzó kertek. A régi pompa feltűnik ugyan egy-egy éppen maradt homlokzaton vagy domborművön, de ez csak ízelítő semmi más. Kicsit talán hihetetten is lehet a látvány, hogy egy városban ilyen is lehet.*
- Nos bemutatom a Romvárost. Hajdani nemeseink lakónegyedét. Mára már csak ez maradt belőle, de már akad egy pár épület, amit kezdenek újra helyre pofozni. Menjünk beljebb!* Indul meg, mert ez tényleg csak egy kis ízelítő. A meredélyhez még egy kicsit menni kell befelé.*
- Biztosan hallottatok az itt végbement lázadásról. Nem csak túlzó pletyka az, mert ez megtörtént itt. A szegények éheztek, aminek ez lett a vége. Sok kétes alak lapul most ezek között a romok között. Én nem is megyek be mélyre. Követjük az utat előre. Látjátok azt a sötét foltot ott? Az Sárváros, de majd arról beszélek később.* Mutat a távolban egy sötét folt felé, amik házaknak tűnnek, de innen még annyira nem láthatóak tisztán.*
- Szóval mit gondolsz Pihalves? Szerintem akad itt kaland, amit én inkább bajnak hívnák. Mondjuk nem kétlem, hogy te könnyedén elbánnál pár haramiával.* Hízeleg neki már egy keveset és még a kezére is rásimít. Szívesen bókolna még neki, meg udvarolgatna, de a mellette álló másik jelenléte roppantúl irritáló.*
* Az a mocskos maszkos alak nem hagyná ki, hogy ne gúnyolódjék még rajta burkoltan. Még szép, hogy forrong a férfi. Az érdeklődő csevegés közbe viszont hamar bele vág az ismerkedésbe. Közibük furakodik, ezzel kisajátítva magának Pihácskát.*
~ Még a végén ez a semmikelő elhappolja előlem mielőtt bármi is történne.~* Ezt nem fogja hagyni, de nincs szüksége nagyobb közbelépésre, mert induláskor belekarol a szőke szépség. Elégedettség kúszik fel a képére.* ~ Ezt már szeretem! ~* Gyors léptekkel halad, de az elfek híresek hosszú lábukról, így aztán azért tudják tartani vele az iramot. Morro bepróbálkozik egy lejáratással, de ez hatástalan.*
- Dolgoztam érte, vagyis részben, mert nem akartak kifizetni, így aztán kénytelen voltam kiszolgálni magam. Pihalvesnek már említettem, csak éppen jöttél és megzavartál minket.* Veti oda, mert tényleg említette ezt az apróságot. A Romváros közelében figyelmezteti őket illetve utána lánynak tesz egy ígéretet, hogy mutat neki valamit. A szőke pont úgy reagál, ahogy várta. A férfi meg olyan kijelentést tesz, ami felett nem tud elmenni szó nélkül.*
- Az kéne még, hogy ilyen barátaim legyenek. Még az ismerős is túlzás lenne.* Nyíltan is kifejti ellenszenvét Morro irányába. Hangyányit sem érdekli, hogy ha ezen kiakad majd. Haladnak tovább. Az egyik sarkon túl aztán eléjük tárul a Romváros látványa. Nevéhez híven az egész helyet romok tarkítják. Kiéget nemesi házak, kúriák, rezidenciák. Bedőlt falak, törött bútorok és burjánzó kertek. A régi pompa feltűnik ugyan egy-egy éppen maradt homlokzaton vagy domborművön, de ez csak ízelítő semmi más. Kicsit talán hihetetten is lehet a látvány, hogy egy városban ilyen is lehet.*
- Nos bemutatom a Romvárost. Hajdani nemeseink lakónegyedét. Mára már csak ez maradt belőle, de már akad egy pár épület, amit kezdenek újra helyre pofozni. Menjünk beljebb!* Indul meg, mert ez tényleg csak egy kis ízelítő. A meredélyhez még egy kicsit menni kell befelé.*
- Biztosan hallottatok az itt végbement lázadásról. Nem csak túlzó pletyka az, mert ez megtörtént itt. A szegények éheztek, aminek ez lett a vége. Sok kétes alak lapul most ezek között a romok között. Én nem is megyek be mélyre. Követjük az utat előre. Látjátok azt a sötét foltot ott? Az Sárváros, de majd arról beszélek később.* Mutat a távolban egy sötét folt felé, amik házaknak tűnnek, de innen még annyira nem láthatóak tisztán.*
- Szóval mit gondolsz Pihalves? Szerintem akad itt kaland, amit én inkább bajnak hívnák. Mondjuk nem kétlem, hogy te könnyedén elbánnál pár haramiával.* Hízeleg neki már egy keveset és még a kezére is rásimít. Szívesen bókolna még neki, meg udvarolgatna, de a mellette álló másik jelenléte roppantúl irritáló.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-17 17:57:10
Üzenet elküldve: 2020-12-17 17:57:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A hegyes végével //
// Zárás //
* Rlilla még szép, hogy tudja milyenek a hűtlen férjek. Nimral nem csodálkozik ezen. Elviccelődnek még egy darabig, aztán belevágnak az edzésbe. Szépen is haladnak, így aztán a kellő gyakorlás után Nimral utasítást ad ki, hogy induljanak az esti szálláshelyükre, ami Rulcar menedéke. A vörös ujjong, hogy végre átöltözhet az új ruhájába megint. Nimral nézi ezt a folyamatot, mert kedvére van meg mást úgy sem tudna csinálni most. Elmosolyodik, ahogyan az elkezd pörögni forogni új ruhájában.*
- Vigyázz is rá, hogy ne is legyen rajta.* Most már el is indulhatnak végre. Hosszú nap volt.*
// Zárás //
* Rlilla még szép, hogy tudja milyenek a hűtlen férjek. Nimral nem csodálkozik ezen. Elviccelődnek még egy darabig, aztán belevágnak az edzésbe. Szépen is haladnak, így aztán a kellő gyakorlás után Nimral utasítást ad ki, hogy induljanak az esti szálláshelyükre, ami Rulcar menedéke. A vörös ujjong, hogy végre átöltözhet az új ruhájába megint. Nimral nézi ezt a folyamatot, mert kedvére van meg mást úgy sem tudna csinálni most. Elmosolyodik, ahogyan az elkezd pörögni forogni új ruhájában.*
- Vigyázz is rá, hogy ne is legyen rajta.* Most már el is indulhatnak végre. Hosszú nap volt.*
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-16 00:08:48
Üzenet elküldve: 2020-12-16 00:08:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A hegyes végével //
- Igen, igen, azt tudom - * elvégre Rlilla is ott dolgozik és számtalan férjet látott már besétálni, hogy aztán lelkiismeretfurdalás nélkül tegyen más nőkkel azt, amit csak ki tud fizetni. *
- Alig várom - * harap ajkába kacéran, de csak mert tudja, hogy tréfa. Különben ha valaki behurcibálná ilyen szöveggel egy sikátorba, nem lenne ennyire vigyorgós kedvében.
Ezután tovább edzenek, sőt, még a végére egy szekrényt is sikerül átsegítenie a másvilágra, hát ez is már valami, az egyszer biztos. A késeknél is hasonló a dolog, eleinte ügyetlen, de a végére már egészen rá-ráérez és sikerül néhányat beleállítania a fába. Nem a legprofibb, de elsőre Rlilla magára nagyon büszke. Legalább tudja, hogyan kell megfognia a késeket, tőröket. *
- Jaj de jó, jaj de jó, máris veszem - * elugrándozik, hogy a ruháját őrző régi bútorhoz léphessen. Nem túl szemérmes, így csak lekapja a régi rongyát, elfordulásra, takargatásra nem is gondol, elvégre Nimral úgyis látta már őt meztelenül közelebbről is. Ezután felveszi a csinos,vadonatúj ruháját és néhányszor meg is pördül benne, hogy lássa csak az elf is milyen csudacsinos társnője van neki. *
- Imádom, annyira puha, na meg nézd, egyetlen folt vagy lyuk sincs rajta! - * áradozik tovább.Ezután útnak indulnak, méghozzá Rulcar rejteke felé. A kis vörös izgatottan sétál a sötételf mellett, készülve egy újabb izgalmas estére. *
- Igen, igen, azt tudom - * elvégre Rlilla is ott dolgozik és számtalan férjet látott már besétálni, hogy aztán lelkiismeretfurdalás nélkül tegyen más nőkkel azt, amit csak ki tud fizetni. *
- Alig várom - * harap ajkába kacéran, de csak mert tudja, hogy tréfa. Különben ha valaki behurcibálná ilyen szöveggel egy sikátorba, nem lenne ennyire vigyorgós kedvében.
Ezután tovább edzenek, sőt, még a végére egy szekrényt is sikerül átsegítenie a másvilágra, hát ez is már valami, az egyszer biztos. A késeknél is hasonló a dolog, eleinte ügyetlen, de a végére már egészen rá-ráérez és sikerül néhányat beleállítania a fába. Nem a legprofibb, de elsőre Rlilla magára nagyon büszke. Legalább tudja, hogyan kell megfognia a késeket, tőröket. *
- Jaj de jó, jaj de jó, máris veszem - * elugrándozik, hogy a ruháját őrző régi bútorhoz léphessen. Nem túl szemérmes, így csak lekapja a régi rongyát, elfordulásra, takargatásra nem is gondol, elvégre Nimral úgyis látta már őt meztelenül közelebbről is. Ezután felveszi a csinos,vadonatúj ruháját és néhányszor meg is pördül benne, hogy lássa csak az elf is milyen csudacsinos társnője van neki. *
- Imádom, annyira puha, na meg nézd, egyetlen folt vagy lyuk sincs rajta! - * áradozik tovább.Ezután útnak indulnak, méghozzá Rulcar rejteke felé. A kis vörös izgatottan sétál a sötételf mellett, készülve egy újabb izgalmas estére. *
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-06 13:58:28
Üzenet elküldve: 2020-12-06 13:58:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Csuhás kis alak szónokol a romok közt járóknak.*
-Ahogy valamikor itt a pompa uralkodott és most már csak rideg barátságtalan romok maradtak úgy jön el a rossz idő lanawin földjére is. Ne feledkezzetek meg a rossz sorsú társaitokról! Kapni jó dolog, de ha adtok az is örömet okozhat nektek. Némi felesleges étel, már nem hordott ruhák vagy nem használt takarók, esetleg csak pár arany is sokat segíthet. Nyissátok meg a szíveteket és ha érzitek benne a szeretetet, hogy jót tegyetek akkor ne féljetek. Éljen a szeretett! Énekeljünk!
-Ahogy valamikor itt a pompa uralkodott és most már csak rideg barátságtalan romok maradtak úgy jön el a rossz idő lanawin földjére is. Ne feledkezzetek meg a rossz sorsú társaitokról! Kapni jó dolog, de ha adtok az is örömet okozhat nektek. Némi felesleges étel, már nem hordott ruhák vagy nem használt takarók, esetleg csak pár arany is sokat segíthet. Nyissátok meg a szíveteket és ha érzitek benne a szeretetet, hogy jót tegyetek akkor ne féljetek. Éljen a szeretett! Énekeljünk!
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-03 19:09:39
Üzenet elküldve: 2020-12-03 19:09:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// A boncolás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Elérkezik hát a végjáték. Ideje felnyitni a nyakat és aztán fejet. A szike újra előkerül, hogy szabad utat nyisson a szemnek. Ezt a részt már nem pakolja ki az asztalra. Csak áttapogatja, mert ez a rész teljesen épnek tűnik. Ráadásul javarészt porcokból áll. Van itt még pár pár vastag ér is, azokat is csak szemrevételezi, meg aztán megtapogatja. Az itt található mandulákat meg mirigyeket, azért megvágja, hogy belül is megnézze őket. A szájüreg már tényleg csak egy kis látvány körút. Ezt az élő fajok bármelyikén megtekintheti. Ideje hát a koponyát megnyitni. Felül kezd neki a kutacsoknál. Ez az hely, ahol a gyermeknek benő a feje lágya. Óvatosan nyúzza meg az adott ponton a fejbőrt. Aztán egy kicsi fűrésszel utat vág magának. A koponya is úgy néz ki, mintha össze lenne varrva. Csak jó helyen kell megvágni és kinyílik az. Időigényes és fárasztó egy tapasztalatlan kéz számára. Talán most megleli azt a tapasztalatot, ami szükséges számára, hogy a jövőben igényesebb munkát tudjon kiadni a keze közül. Előbb vagy utóbb, de kinyílik a koponya, hogy lehetőséget adjon az agy kivételére. Ki is emeli, mint ha hímes tojás volna.*
- Ez gyönyörű!* Hüledezik, mert végre a kezében tarthatja ezt a nemes szervet. Külön figyelmet szentel rá, hogy aprólékosan végig nézze. Bemetszéseket is tesz rajta, hogy a belsejébe is betekintést nyerjen. A hosszadalmas kutatás végeztével vissza helyezi az agyat a fejbe. Vissza varja a bőrt mindenűt. Miután meggyőződött róla, hogy minden belsőséget visszapakolt, akkor szépen fel is takarít. Mind az eszközei, magát és a helyet is kitakarítja. Ezután nekiáll, hogy lejegyzetelje azt, amit mocskos kézzel nem tudott. Jó az emlékező képessége, szinte maga előtt látja az egész boncolást. Még ma éjjel vissza fogja cipeli a kölykökkel a testet a ház udvara elé. Egy kővel fogják megdobni az ajtót, hogy kijöjjenek a lakók. A test ugyan ott lesz, de ők addigra már kereket oldanak. Ez még mindig jobb, mintha nem kapták volna vissza. Egy biztos még pedig az, hogy Nimerilt ezer átok fogja illetni.*
// Aktív képességhasználat: Memoriter //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Elérkezik hát a végjáték. Ideje felnyitni a nyakat és aztán fejet. A szike újra előkerül, hogy szabad utat nyisson a szemnek. Ezt a részt már nem pakolja ki az asztalra. Csak áttapogatja, mert ez a rész teljesen épnek tűnik. Ráadásul javarészt porcokból áll. Van itt még pár pár vastag ér is, azokat is csak szemrevételezi, meg aztán megtapogatja. Az itt található mandulákat meg mirigyeket, azért megvágja, hogy belül is megnézze őket. A szájüreg már tényleg csak egy kis látvány körút. Ezt az élő fajok bármelyikén megtekintheti. Ideje hát a koponyát megnyitni. Felül kezd neki a kutacsoknál. Ez az hely, ahol a gyermeknek benő a feje lágya. Óvatosan nyúzza meg az adott ponton a fejbőrt. Aztán egy kicsi fűrésszel utat vág magának. A koponya is úgy néz ki, mintha össze lenne varrva. Csak jó helyen kell megvágni és kinyílik az. Időigényes és fárasztó egy tapasztalatlan kéz számára. Talán most megleli azt a tapasztalatot, ami szükséges számára, hogy a jövőben igényesebb munkát tudjon kiadni a keze közül. Előbb vagy utóbb, de kinyílik a koponya, hogy lehetőséget adjon az agy kivételére. Ki is emeli, mint ha hímes tojás volna.*
- Ez gyönyörű!* Hüledezik, mert végre a kezében tarthatja ezt a nemes szervet. Külön figyelmet szentel rá, hogy aprólékosan végig nézze. Bemetszéseket is tesz rajta, hogy a belsejébe is betekintést nyerjen. A hosszadalmas kutatás végeztével vissza helyezi az agyat a fejbe. Vissza varja a bőrt mindenűt. Miután meggyőződött róla, hogy minden belsőséget visszapakolt, akkor szépen fel is takarít. Mind az eszközei, magát és a helyet is kitakarítja. Ezután nekiáll, hogy lejegyzetelje azt, amit mocskos kézzel nem tudott. Jó az emlékező képessége, szinte maga előtt látja az egész boncolást. Még ma éjjel vissza fogja cipeli a kölykökkel a testet a ház udvara elé. Egy kővel fogják megdobni az ajtót, hogy kijöjjenek a lakók. A test ugyan ott lesz, de ők addigra már kereket oldanak. Ez még mindig jobb, mintha nem kapták volna vissza. Egy biztos még pedig az, hogy Nimerilt ezer átok fogja illetni.*
// Aktív képességhasználat: Memoriter //
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-02 19:42:29
Üzenet elküldve: 2020-12-02 19:42:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A hegyes végével //
- Nem feltétlen unalmas. Néha igazán érdekes dolgok is kiderülnek egy-egy híres vagy gazadag emberről. Mondjuk javarészt a feleségeiket csalják.* Azt már nem teszi hozzá, hogy ezt gyakorta örömlányokkal teszik meg.*
- Bizony! Csak arra várok, hogy leszálljon az éj. Aztán becsallak egy sikátorba, hogy kiszívjam az összes véred.* Poénkodik egy kicsit ő a saját enyhén bizarr humorával. Viszont a bolondozást befejezve neki kezdenek a gyakorlásnak. Egész jól megy ez a lánynak, bár azért van még mit tanulnia. A szekrénnyel már végzet. Mesél neki a kardokról is, amit egy kis bemutatóval tesz még hihetőbbé. Végül pedig a késdobálásra térnek rá.*
- Úgy legyen!* Biztatja ő is, de sajnos nem áll bele egy sem a célba. Még csak nem is érintik a kések a fa felületet. Nem baj, mert ez csak a kezdet volt. Kitartó edzésük végére már elérik azt, hogy kettő bele áll a fába.*
- Nem rossz! Haladunk szépen lassan. Na dobjál még párat, hogy aztán mehessünk pihenni egy kicsit.* Máról elég volt talán ennyi. Ha lement a dobás, akkor el is pakolhatnak.*
- Na pakoljunk el! Vagyis inkább én pakolok te meg öltözz fel szépen.* Így aztán mind a ketten haladnak majd legalább. Ha készen vannak az irányt Rulcar rejteke felé veszi. Talán még azt férfit is ott találják. Amúgy is beszéde lenne vele, mert kíváncsi, hogy ő mit csinált, amíg ők ketten oda voltak.*
- Nem feltétlen unalmas. Néha igazán érdekes dolgok is kiderülnek egy-egy híres vagy gazadag emberről. Mondjuk javarészt a feleségeiket csalják.* Azt már nem teszi hozzá, hogy ezt gyakorta örömlányokkal teszik meg.*
- Bizony! Csak arra várok, hogy leszálljon az éj. Aztán becsallak egy sikátorba, hogy kiszívjam az összes véred.* Poénkodik egy kicsit ő a saját enyhén bizarr humorával. Viszont a bolondozást befejezve neki kezdenek a gyakorlásnak. Egész jól megy ez a lánynak, bár azért van még mit tanulnia. A szekrénnyel már végzet. Mesél neki a kardokról is, amit egy kis bemutatóval tesz még hihetőbbé. Végül pedig a késdobálásra térnek rá.*
- Úgy legyen!* Biztatja ő is, de sajnos nem áll bele egy sem a célba. Még csak nem is érintik a kések a fa felületet. Nem baj, mert ez csak a kezdet volt. Kitartó edzésük végére már elérik azt, hogy kettő bele áll a fába.*
- Nem rossz! Haladunk szépen lassan. Na dobjál még párat, hogy aztán mehessünk pihenni egy kicsit.* Máról elég volt talán ennyi. Ha lement a dobás, akkor el is pakolhatnak.*
- Na pakoljunk el! Vagyis inkább én pakolok te meg öltözz fel szépen.* Így aztán mind a ketten haladnak majd legalább. Ha készen vannak az irányt Rulcar rejteke felé veszi. Talán még azt férfit is ott találják. Amúgy is beszéde lenne vele, mert kíváncsi, hogy ő mit csinált, amíg ők ketten oda voltak.*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-01 20:27:05
Üzenet elküldve: 2020-12-01 20:27:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// A boncolás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A jegyzetek felírása után jöhet a tényleges munka. Ideje felnyitni a testet. A szükséges eszközöket szépen maga mellé készíti sorban, mert nem szeretne a táskájában matatni boncolás közben.*
- Először a bőrt vágom fel és csak utána az izmokat.* Mondja hangosan, miközben a szikével óvatosan megnyitja a bőrt a test szegcsontjának legtetejénél. Onnan halad majd lefelé, de azért nem egyszerű. Először csak olyan arasznyi távokat halad. Aztán megáll és szépen, mintha nyúzna egy állatott hajtja félre a bőrt. Külső szemlélő olyannak találhatná ezt, mint amikor lehúznak egy cipzárat. Körülbelül az ágyékig így halad végig. A bőrt oldalirányban szintén egy arasznyira hajtja félre. Így már láthatóvá válik az izomréteg, amit szintén félre kell húznia, ezért hasonlóan a bőrhöz az izom rostokat is át kell, hogy vágja. A bordák mentén ez nehezebben megy, mint lefelé a hasüregnél. A csontos részek kihívást jelentenek, de ha minden jól megy, akkor ezt is sikerül megoldania. A test még ezek után sem lesz teljesen nyitva előtte, bár a belső szervek, már láthatóvá válnak. A mellkasnál még ott vannak a bordák, míg hasi tájékon a hashártya tartja egyben az egész mindenséget. Kis fűrészt ragad és sorra kezdi el elvagdalni a bordák végén lévő porcot a szegycsontnál. Lent pedig egy vékonyabb szikével vágja ki nagyon óvatosan a hashártyát, nehogy az egyik belet is kivágja.*
- Most, hogy nyitva a test félre húzom a bordákat, hogy ne zavarjanak és aztán megvizsgálom a belsőségeket. Itt máris láthatjuk, hogy a szívet ért szúrás igen erőteljes volt. A penge áthatolt ezen szerven nem is kicsit. A seb szélesség alátámasztja az elméletem a rövid kardról. Valószínűleg egy hirtelen döfés áldozata lett.* Jut erre a véleményre, de még erőszakos halállal halt testet nem látott.*
- A vér befolyt a mellkasi üregbe is. A halál oka a szív sérülése lehetett. Kiemelem a szívet, majd a többi belső szervet, ahogyan azt a szabályos eljárás is elvárja.* Azzal szépen sorban neki is lát. Kiemeli elsőnek a szívet és aztán a tüdő lebenyeket. Ezután a hasüregi szervek jönnek. Elsőnek a lép, ezután a belek, a vesék és a többi hasi belsőség. Ezek vizsgálata már nem lenne fontos a halál szempontjából, mert az már meg lett állapítva. Egyszerűen csak kihasználja a lehetőséget a gyakorlásra. A szívvel sajnos már nem tud mit kezdeni, mert nagyon megroncsolódott. A többi szervet részletesen megvizsgálja, megvágja és aztán vissza rakja a helyére őket. A gyomor és a belek tartalmára kíváncsi nagyon. Ebből megtudja állapítani, hogy mit ehetett a férfi. A legjobb pedig az, hogy a test elrablások járt a konyhájukban, így aztán van rálátása arra, amire tippelne. Ezután össze ölti gyorsan őket és igyekszik rendezetten visszarakni őket a helyükre. Szemezget még kicsit a kiválasztó szerveknél is. A hólyag és azt összekötő csatornák megérdemlik a figyelmet. Itt végezve visszapakol megint mindent. Lassan végezni fog, már csak a nyaki részek és a fej maradt hátra. Itt megenged magának egy kis szünetet. Nem nehéz a munka, csak nagy figyelmet igényel, ami éppen úgy ki tudja fárasztani az embert, mint a fizikai munka.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A jegyzetek felírása után jöhet a tényleges munka. Ideje felnyitni a testet. A szükséges eszközöket szépen maga mellé készíti sorban, mert nem szeretne a táskájában matatni boncolás közben.*
- Először a bőrt vágom fel és csak utána az izmokat.* Mondja hangosan, miközben a szikével óvatosan megnyitja a bőrt a test szegcsontjának legtetejénél. Onnan halad majd lefelé, de azért nem egyszerű. Először csak olyan arasznyi távokat halad. Aztán megáll és szépen, mintha nyúzna egy állatott hajtja félre a bőrt. Külső szemlélő olyannak találhatná ezt, mint amikor lehúznak egy cipzárat. Körülbelül az ágyékig így halad végig. A bőrt oldalirányban szintén egy arasznyira hajtja félre. Így már láthatóvá válik az izomréteg, amit szintén félre kell húznia, ezért hasonlóan a bőrhöz az izom rostokat is át kell, hogy vágja. A bordák mentén ez nehezebben megy, mint lefelé a hasüregnél. A csontos részek kihívást jelentenek, de ha minden jól megy, akkor ezt is sikerül megoldania. A test még ezek után sem lesz teljesen nyitva előtte, bár a belső szervek, már láthatóvá válnak. A mellkasnál még ott vannak a bordák, míg hasi tájékon a hashártya tartja egyben az egész mindenséget. Kis fűrészt ragad és sorra kezdi el elvagdalni a bordák végén lévő porcot a szegycsontnál. Lent pedig egy vékonyabb szikével vágja ki nagyon óvatosan a hashártyát, nehogy az egyik belet is kivágja.*
- Most, hogy nyitva a test félre húzom a bordákat, hogy ne zavarjanak és aztán megvizsgálom a belsőségeket. Itt máris láthatjuk, hogy a szívet ért szúrás igen erőteljes volt. A penge áthatolt ezen szerven nem is kicsit. A seb szélesség alátámasztja az elméletem a rövid kardról. Valószínűleg egy hirtelen döfés áldozata lett.* Jut erre a véleményre, de még erőszakos halállal halt testet nem látott.*
- A vér befolyt a mellkasi üregbe is. A halál oka a szív sérülése lehetett. Kiemelem a szívet, majd a többi belső szervet, ahogyan azt a szabályos eljárás is elvárja.* Azzal szépen sorban neki is lát. Kiemeli elsőnek a szívet és aztán a tüdő lebenyeket. Ezután a hasüregi szervek jönnek. Elsőnek a lép, ezután a belek, a vesék és a többi hasi belsőség. Ezek vizsgálata már nem lenne fontos a halál szempontjából, mert az már meg lett állapítva. Egyszerűen csak kihasználja a lehetőséget a gyakorlásra. A szívvel sajnos már nem tud mit kezdeni, mert nagyon megroncsolódott. A többi szervet részletesen megvizsgálja, megvágja és aztán vissza rakja a helyére őket. A gyomor és a belek tartalmára kíváncsi nagyon. Ebből megtudja állapítani, hogy mit ehetett a férfi. A legjobb pedig az, hogy a test elrablások járt a konyhájukban, így aztán van rálátása arra, amire tippelne. Ezután össze ölti gyorsan őket és igyekszik rendezetten visszarakni őket a helyükre. Szemezget még kicsit a kiválasztó szerveknél is. A hólyag és azt összekötő csatornák megérdemlik a figyelmet. Itt végezve visszapakol megint mindent. Lassan végezni fog, már csak a nyaki részek és a fej maradt hátra. Itt megenged magának egy kis szünetet. Nem nehéz a munka, csak nagy figyelmet igényel, ami éppen úgy ki tudja fárasztani az embert, mint a fizikai munka.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-12-01 17:26:05
Üzenet elküldve: 2020-12-01 17:26:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A hegyes végével //
- Jaaj de hát az unalmas - *sóhajtozik nagyokat a vörös leányzó.* - Hát mindig a másik nyomában lenni és csak nézelődni naphosszat - * méltatlankodik tovább, aztán haloványan somolyodik. *
- Engem már elcsábítottál, kezdjek félni? - * mivel az előbb le lett szögezve, hogy nincs vérdíj a fején, meg Nimral amúgy se tenné meg, ezért felettébb gond nélkül ráér ilyesmivel húzni a sötételfet.*
- igenis! - * felveszi a fegyvert és szorosabbra fogja, hogy ne csúszhasson ki olyan könnyen markából: Kis okítás, aztán már jöhet is az éles vizsga, a szekrény. A lány anyait-apait belead, minden létező módszerrel, mígnem reménykedve pillant a másikra. Amikor nevetni látja társát kicsit megdöbben, de a válasszal elégedett, sikerült felülkerekednie egy ruhásszekrényen. Nos ez már valami, méghozzá igazán nagy valami.
Következő napipont a kardok használata, mint várható volt, Rlilla itt sem azonnal tudta a dolgokat, első támadását Nimral könnyedén hárította, azután pedig jöttek a dobókések.
Rlilla ámuldozva nézi, ahogy a kés a falba repül aztán már izgatottan ő is állna egy pozícióba, hogy ő is dobálhasson késeket. Nimral segít a helyes testtartás felvételében. *
- Az összeset beleállítom - * kiáltja lelkesen, elkezdve dobálni a késeket. Nehezebbnek bizonyult, mint amilyennek elsőre tűnik, az első menetből egy sem ért el az ajtóig, de ezen a téren is szorgalmas volt a lány. *
- Nézd már kettő van az ajtóban, nézd, nézd! - * mutogat lelkesen.*
- Jaaj de hát az unalmas - *sóhajtozik nagyokat a vörös leányzó.* - Hát mindig a másik nyomában lenni és csak nézelődni naphosszat - * méltatlankodik tovább, aztán haloványan somolyodik. *
- Engem már elcsábítottál, kezdjek félni? - * mivel az előbb le lett szögezve, hogy nincs vérdíj a fején, meg Nimral amúgy se tenné meg, ezért felettébb gond nélkül ráér ilyesmivel húzni a sötételfet.*
- igenis! - * felveszi a fegyvert és szorosabbra fogja, hogy ne csúszhasson ki olyan könnyen markából: Kis okítás, aztán már jöhet is az éles vizsga, a szekrény. A lány anyait-apait belead, minden létező módszerrel, mígnem reménykedve pillant a másikra. Amikor nevetni látja társát kicsit megdöbben, de a válasszal elégedett, sikerült felülkerekednie egy ruhásszekrényen. Nos ez már valami, méghozzá igazán nagy valami.
Következő napipont a kardok használata, mint várható volt, Rlilla itt sem azonnal tudta a dolgokat, első támadását Nimral könnyedén hárította, azután pedig jöttek a dobókések.
Rlilla ámuldozva nézi, ahogy a kés a falba repül aztán már izgatottan ő is állna egy pozícióba, hogy ő is dobálhasson késeket. Nimral segít a helyes testtartás felvételében. *
- Az összeset beleállítom - * kiáltja lelkesen, elkezdve dobálni a késeket. Nehezebbnek bizonyult, mint amilyennek elsőre tűnik, az első menetből egy sem ért el az ajtóig, de ezen a téren is szorgalmas volt a lány. *
- Nézd már kettő van az ajtóban, nézd, nézd! - * mutogat lelkesen.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-23 19:29:00
Üzenet elküldve: 2020-11-23 19:29:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// A boncolás //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A kezelés végeztével a kölyköket magukra hagyja. Úgy néz ki, hogy minden a legnagyobb rendeben ment le. Most már csak pihenésre van szükség. A gnómra sincs baja, mert már a piacon lemaradt mellőle. Pedig nem diktált egy követhetetlen tempót. Nem baj, mert így eggyel kevesebb problémája van. Nem kell attól tartania, hogy lebuktatják, mert a család biztosan nem örülne, ha megtudná, hogy ő a kedves elhunyt hozzátartozójukat boncolgatja. Felkeresi hát vigyázva a rejtekhelyet és közben nehéz orvosi táskáját cipeli. A takarás sértetlennek tűnik, de igazán, csak akkor nyugszik meg, amikor a testet az asztalon találja.*
- Reméltem, hogy itt vagy.* Szól kedvesen a testhez. Sajnos az úron van ruha, mivel felöltöztették mire sikerült ellopniuk. Aki már vetkőztet magatehetetlen személyt az tudja jól, hogy annyira nem egyszerű. Még az alsó testáljak azok hagyján is vannak, de a felső az már jóval babrásabb. Esetünkben pedig elegáns viseletről van szó. Időbe telik mire megkopasztja áldozatát, de végül ott fekszik előtte anyaszült meztelenül. Nincs oka rá, hogy pironkodjék a látvány miatt, mert ez egyáltalán nem erről szól.*
- Akkor hát lássunk neki!* Szerencsére a testet nem csak felöltöztetek, hanem meg is tisztították, így ezt megspórolták neki.*
- A boncolás ideje: E.sz. 6888. év Levelek havának 15. napja.
A boncolást végezte: Nimeril Drimanow orvos tanonc.
A boncolás helye: Arthernior városa, valahol a Romváros mélyén.
A boncolt személy kiléte ismeretlen.
Faja: Ember
Kora: Körülbelül harmincöt éves.
Ismertető jegyek: Kb 175 cm magas, 70-80 kg körüli, testi abnormáli nincsenek, barna rövidre nyírt haj, barna szem, tiszta szemfehérje, arcszőrzet nincs, ép fogazat.
Halál időpontja: Levelek havának 14. napja, Kelat késő délután.
* Hangosan mondja el ezeket az információkat, miközben írja lefelé az üres könyvébe, mert ezt a boncolást meg fogja örökíteni, hogy később tanulhasson belőle. Most, hogy ezt leírta félre teszi a könyvet és nekilát az első lépésnek. Bár egyedül van, azért minden lépést magyaráz, mintha éppen vizsgázna.*
- Az első feladat az a test megvizsgálása. Jelen esetben tudjuk, hogy az áldozatot meggyilkolták. A körülményekről információim nincsenek. A halál után bekövetkező testi elváltozásokból tudunk következtetni az halál időpontjára. Itt segít nekünk a hullafoltok jelenléte. A foltok sötét színe alapján arra következtethetünk, hogy az áldozatból jelentős vér távozott halála idején. Más természetes külső elváltozást nem tapasztaltam. Az alany kiváló testi épségnek örvendett. Halálát minden bizonnyal az erőszakos külső beavatkozás okozhatta. Az ötödik és a hatodik borda között szúrás nyom látható.* Eddig javarészt csak a szeme dolgozott, viszont most közelebbről is meg kell vizsgálnia a sebet. Előbb viszont lejegyzeteli, amit elmondott, mert még tiszta a keze. Aztán fölé hajol újfent az áldozatnak és kezével finoman széthúzza a sebet, hogy megvizsgálhassa.*
- A sebet megvizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy az áldozatot egy kétélű pengével szúrták meg. A kiterjedés nagyságából arra engedek következtetni, hogy az idegen test egy rövid kard lehetett. További vizsgálatok szükségesek a test felnyitásakor a pontosabb meghatározás érdekében. Ezen információk fényében a megszokottól eltérően a mellkas felnyitásával fogom kezdni. Csak ezután térek majd át a fejre.* Az érdekes rész csak most fog elkezdődni majd a test felnyitásával. Megtörli kezét és még utoljára jegyzetel a füzetbe mielőtt neki kezdene a mocskos munkának.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A kezelés végeztével a kölyköket magukra hagyja. Úgy néz ki, hogy minden a legnagyobb rendeben ment le. Most már csak pihenésre van szükség. A gnómra sincs baja, mert már a piacon lemaradt mellőle. Pedig nem diktált egy követhetetlen tempót. Nem baj, mert így eggyel kevesebb problémája van. Nem kell attól tartania, hogy lebuktatják, mert a család biztosan nem örülne, ha megtudná, hogy ő a kedves elhunyt hozzátartozójukat boncolgatja. Felkeresi hát vigyázva a rejtekhelyet és közben nehéz orvosi táskáját cipeli. A takarás sértetlennek tűnik, de igazán, csak akkor nyugszik meg, amikor a testet az asztalon találja.*
- Reméltem, hogy itt vagy.* Szól kedvesen a testhez. Sajnos az úron van ruha, mivel felöltöztették mire sikerült ellopniuk. Aki már vetkőztet magatehetetlen személyt az tudja jól, hogy annyira nem egyszerű. Még az alsó testáljak azok hagyján is vannak, de a felső az már jóval babrásabb. Esetünkben pedig elegáns viseletről van szó. Időbe telik mire megkopasztja áldozatát, de végül ott fekszik előtte anyaszült meztelenül. Nincs oka rá, hogy pironkodjék a látvány miatt, mert ez egyáltalán nem erről szól.*
- Akkor hát lássunk neki!* Szerencsére a testet nem csak felöltöztetek, hanem meg is tisztították, így ezt megspórolták neki.*
- A boncolás ideje: E.sz. 6888. év Levelek havának 15. napja.
A boncolást végezte: Nimeril Drimanow orvos tanonc.
A boncolás helye: Arthernior városa, valahol a Romváros mélyén.
A boncolt személy kiléte ismeretlen.
Faja: Ember
Kora: Körülbelül harmincöt éves.
Ismertető jegyek: Kb 175 cm magas, 70-80 kg körüli, testi abnormáli nincsenek, barna rövidre nyírt haj, barna szem, tiszta szemfehérje, arcszőrzet nincs, ép fogazat.
Halál időpontja: Levelek havának 14. napja, Kelat késő délután.
* Hangosan mondja el ezeket az információkat, miközben írja lefelé az üres könyvébe, mert ezt a boncolást meg fogja örökíteni, hogy később tanulhasson belőle. Most, hogy ezt leírta félre teszi a könyvet és nekilát az első lépésnek. Bár egyedül van, azért minden lépést magyaráz, mintha éppen vizsgázna.*
- Az első feladat az a test megvizsgálása. Jelen esetben tudjuk, hogy az áldozatot meggyilkolták. A körülményekről információim nincsenek. A halál után bekövetkező testi elváltozásokból tudunk következtetni az halál időpontjára. Itt segít nekünk a hullafoltok jelenléte. A foltok sötét színe alapján arra következtethetünk, hogy az áldozatból jelentős vér távozott halála idején. Más természetes külső elváltozást nem tapasztaltam. Az alany kiváló testi épségnek örvendett. Halálát minden bizonnyal az erőszakos külső beavatkozás okozhatta. Az ötödik és a hatodik borda között szúrás nyom látható.* Eddig javarészt csak a szeme dolgozott, viszont most közelebbről is meg kell vizsgálnia a sebet. Előbb viszont lejegyzeteli, amit elmondott, mert még tiszta a keze. Aztán fölé hajol újfent az áldozatnak és kezével finoman széthúzza a sebet, hogy megvizsgálhassa.*
- A sebet megvizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy az áldozatot egy kétélű pengével szúrták meg. A kiterjedés nagyságából arra engedek következtetni, hogy az idegen test egy rövid kard lehetett. További vizsgálatok szükségesek a test felnyitásakor a pontosabb meghatározás érdekében. Ezen információk fényében a megszokottól eltérően a mellkas felnyitásával fogom kezdni. Csak ezután térek majd át a fejre.* Az érdekes rész csak most fog elkezdődni majd a test felnyitásával. Megtörli kezét és még utoljára jegyzetel a füzetbe mielőtt neki kezdene a mocskos munkának.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-21 18:07:00
Üzenet elküldve: 2020-11-21 18:07:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*A férfi megjegyzésére még jobban nevetnie kell, arca kipirosodik és szemei körül apró vonalak jelennek meg a széles mosolyától. Nevetésének hangja ahhoz képest, hogy harsány, olyan szinte, mintha csilingelés volna csak a néma éjszakában. Egy idő után együtt nevetnek, a férfi a sokszoros egybeeséseken, Nalret pedig úgy mindent egybevéve. A borús hangulatot sikerült megmenteni, Nor'Deron bocsánatkérésére is csak legyinteni tud, ekkor már nem nevet, viszont még próbál levegőhöz jutni, egy könnycseppet is letöröl apró kezével szeme alól.*
- Ugyan! *Mosolyodik el végül, de egy-két alkalommal még vissza-vissza tér egy-egy nevetés foszlány, mikor törölgeti öröm könnyeit. Nor'Deron pedig szóvá teszi, hogy egyedül kell megtalálnia a szóban forgó személyt, ezt pedig Nalret tisztelettudóan elfogadja és bólint rá.*
- Azért egyszer még összefuthatunk! *Mutató ujját bizonygatva rázza, hogy megerősítse véleményét. Tudja, hogy most még nem válnak el útjaik, de azért ezt megemlítette. Elfogadja a férfi segítő kezét, de aztán, besegítve szárnyaival talpra szökken, sejtelmesen és játékosan sandít a másikra, majd egy lépéssel hátrál, mert mondhatni túl közelre érkezett. Leporolja köpenyét, majd gondosan megfeszíti szárnyait, hogy azok ismét se ne kandikáljanak ki sehol, se ne púposodjanak ki ruhája alól.*
- Csak nem a rókára gondolsz? *Kérdi meglepődve, hiszen ez az egyetlen fogadó, amit jelenleg a pegazus mellett ismer és egyébként kedvel is. Hallotta persze innen-onnan, hogy van a környéken egynéhány, így a válasz szerinte nemleges lesz, de biztosra akar menni.*
- Na és mit teszünk, ha véletlen igazat szólt? Berúgunk a vizezett bortól aztán olyat teszünk, amit megbánunk? *Kérdezi nevetve, remélve, hogy nem sikerült szemérmesebbre a kérdése, mint amennyire azt szánta. Közben befejezi a tollászkodást -szó szerint-, társára pillantva kihúzza magát és jelzi, hogy ő indulásra kész.*
*A férfi megjegyzésére még jobban nevetnie kell, arca kipirosodik és szemei körül apró vonalak jelennek meg a széles mosolyától. Nevetésének hangja ahhoz képest, hogy harsány, olyan szinte, mintha csilingelés volna csak a néma éjszakában. Egy idő után együtt nevetnek, a férfi a sokszoros egybeeséseken, Nalret pedig úgy mindent egybevéve. A borús hangulatot sikerült megmenteni, Nor'Deron bocsánatkérésére is csak legyinteni tud, ekkor már nem nevet, viszont még próbál levegőhöz jutni, egy könnycseppet is letöröl apró kezével szeme alól.*
- Ugyan! *Mosolyodik el végül, de egy-két alkalommal még vissza-vissza tér egy-egy nevetés foszlány, mikor törölgeti öröm könnyeit. Nor'Deron pedig szóvá teszi, hogy egyedül kell megtalálnia a szóban forgó személyt, ezt pedig Nalret tisztelettudóan elfogadja és bólint rá.*
- Azért egyszer még összefuthatunk! *Mutató ujját bizonygatva rázza, hogy megerősítse véleményét. Tudja, hogy most még nem válnak el útjaik, de azért ezt megemlítette. Elfogadja a férfi segítő kezét, de aztán, besegítve szárnyaival talpra szökken, sejtelmesen és játékosan sandít a másikra, majd egy lépéssel hátrál, mert mondhatni túl közelre érkezett. Leporolja köpenyét, majd gondosan megfeszíti szárnyait, hogy azok ismét se ne kandikáljanak ki sehol, se ne púposodjanak ki ruhája alól.*
- Csak nem a rókára gondolsz? *Kérdi meglepődve, hiszen ez az egyetlen fogadó, amit jelenleg a pegazus mellett ismer és egyébként kedvel is. Hallotta persze innen-onnan, hogy van a környéken egynéhány, így a válasz szerinte nemleges lesz, de biztosra akar menni.*
- Na és mit teszünk, ha véletlen igazat szólt? Berúgunk a vizezett bortól aztán olyat teszünk, amit megbánunk? *Kérdezi nevetve, remélve, hogy nem sikerült szemérmesebbre a kérdése, mint amennyire azt szánta. Közben befejezi a tollászkodást -szó szerint-, társára pillantva kihúzza magát és jelzi, hogy ő indulásra kész.*
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-20 20:38:50
Üzenet elküldve: 2020-11-20 20:38:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque//
*A lány kacagását hallva, felvonja szemöldökét. Bár egy darabig igyekszik arcát morckomoly külalakban tartani, végül feladja a harcot és ő maga is kuncogni kezd saját magán. A megjegyzést követően fejét csóválni kezdi, ám a vigyora nem hervad le.*
- Lehetséges, hogy kavicsra ültem.
*Válaszolja merengést tettetve, majd még egyszer utoljára mozdít egyet az ülepén.
Az ezen eseményeket követő borúsabb téma végül hozza magával, az ezzel járó nyomasztó, már-már fojtó aurát, mely nemsokára körbe lengi kettejüket és rájuk telepszik. Legalábbis a férfi így érez. Ám ettől függetlenül, valamint természetesen téve a súlyos hangulat ellen, halovány mosollyal az arcán, s kedves, meleg tekintettel figyeli a tündért. Köszönetére csupán szerényen ennyit felel.*
- Én köszönöm, hogy elmondtad.
*Háláját kifejezvén egy tiszteletteljes bólintást is intéz a lány felé.
Az újabb véletlen egybeesést hallva ezúttal rá kerül a sor, hogy nevetésben törjön ki. Bár az önfeledt hahotázás messze nem annyira hangos, hogy a férfi túl nagy figyelmet vonjon vele magára, mégis miután észbe kap, szégyenkezve húzza össze magát, orra alatt még mindig mosolyogva.*
- Elnézést. Csupán már-már hihetetlen ez a rengeteg véletlen egybeesés. Mintha Loron egyik tréfája lenne ez.
*Megköszörüli torkát.*
- Attól tartok ez valami olyasmi amit egyedül kell megoldjak.
*Végig húzza ujját a poros földön, majd az ujjbegyén összegyúlt földet és port lemorzsolja.*
- Mindenesetre nagyra értékelem a felajánlást.
*Miután látja, hogy társa dideregni kezd, felsőtestét előre dönti, kezeit elemeli a földtől, majd lábait kinyújtva egy pillanat alatt talpon terem. Előbb leporolja magát, majd kezét a tündér felé nyújtja, hogy felsegítse őt.*
- Ideje melegebb hely után nézni. Kapásból a Pegazusra gondolok, azonban az ottani fogadós mesélt egy másik fogadóról ami állítólag nagyon rossz minőségű és vizezik a bort.
*Nor'Deron kuncogni kezd.*
- A zsugori öreg nyilván így próbálja elijeszteni a vevőket a konkurenciától.
*A lány kacagását hallva, felvonja szemöldökét. Bár egy darabig igyekszik arcát morckomoly külalakban tartani, végül feladja a harcot és ő maga is kuncogni kezd saját magán. A megjegyzést követően fejét csóválni kezdi, ám a vigyora nem hervad le.*
- Lehetséges, hogy kavicsra ültem.
*Válaszolja merengést tettetve, majd még egyszer utoljára mozdít egyet az ülepén.
Az ezen eseményeket követő borúsabb téma végül hozza magával, az ezzel járó nyomasztó, már-már fojtó aurát, mely nemsokára körbe lengi kettejüket és rájuk telepszik. Legalábbis a férfi így érez. Ám ettől függetlenül, valamint természetesen téve a súlyos hangulat ellen, halovány mosollyal az arcán, s kedves, meleg tekintettel figyeli a tündért. Köszönetére csupán szerényen ennyit felel.*
- Én köszönöm, hogy elmondtad.
*Háláját kifejezvén egy tiszteletteljes bólintást is intéz a lány felé.
Az újabb véletlen egybeesést hallva ezúttal rá kerül a sor, hogy nevetésben törjön ki. Bár az önfeledt hahotázás messze nem annyira hangos, hogy a férfi túl nagy figyelmet vonjon vele magára, mégis miután észbe kap, szégyenkezve húzza össze magát, orra alatt még mindig mosolyogva.*
- Elnézést. Csupán már-már hihetetlen ez a rengeteg véletlen egybeesés. Mintha Loron egyik tréfája lenne ez.
*Megköszörüli torkát.*
- Attól tartok ez valami olyasmi amit egyedül kell megoldjak.
*Végig húzza ujját a poros földön, majd az ujjbegyén összegyúlt földet és port lemorzsolja.*
- Mindenesetre nagyra értékelem a felajánlást.
*Miután látja, hogy társa dideregni kezd, felsőtestét előre dönti, kezeit elemeli a földtől, majd lábait kinyújtva egy pillanat alatt talpon terem. Előbb leporolja magát, majd kezét a tündér felé nyújtja, hogy felsegítse őt.*
- Ideje melegebb hely után nézni. Kapásból a Pegazusra gondolok, azonban az ottani fogadós mesélt egy másik fogadóról ami állítólag nagyon rossz minőségű és vizezik a bort.
*Nor'Deron kuncogni kezd.*
- A zsugori öreg nyilván így próbálja elijeszteni a vevőket a konkurenciától.
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-20 16:46:24
Üzenet elküldve: 2020-11-20 16:46:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*Köpenyébe jobban burkolózva hallgatja a másikat, az idő jól elment, egy ekkora termetnek kezd kicsit hűvös lenni. A férfi kényelmetlenül helyezkedik a földön, amitől Nalretnek nevetnie kell.*
- Kend talán nem szokott hozzá a porban ücsörgéshez? *Emeli fel fejét tettetett sértődöttséggel, kezeit karba teszi melle előtt. Mikor azonban látja Nor'Deron tekintetét Nalret története után, hálásan és meglepve nyúlna felé, hogy megérintse vállát vagy térdét, azonban rögtön meg is gondolja magát, hiszen alig ismeri, nem biztos, hogy szeretné a férfi, ha hozzá érne, még, ha úgymond csak nyugtató szándékkal is.*
- Régen volt már. *Vonja meg a vállát végül, közben visszaegyenesedik az előző mozdulatsor megszakításából. Persze belül erre másként gondol, de nem szeretne ebbe mélyebben bele menni, a múltban való turkálás nem mindig előnyös.* Köszönöm. *Mosolyog az együttérző szavakra.*
- Akkor te is egy személy miatt jöttél el! *Csillan fel a szeme az újabb egybe esésre. Persze a férfié valószínű elég konkrét, még neve is van meg minden, de azért ez akkor is érdekes.*
- Segíthetek? *Kérdezi, halványan elrejtve izgatottságát. Bár sosem vallaná be, ez alatt a fél nap alatt sikerült annyira megkedvelnie Nor'Deront, hogy jobban meg szeretné ismerni.
Közben kezd annyira fázni, hogy kirázza a hideg, szárnyai zörejjel rázkódnak meg a hátán. Bár azok elég nagyok és tollal borítottak, sosem voltak elég erősek hosszú távú röpülésre, pláne miután majdnem megcsonkították.*
*Köpenyébe jobban burkolózva hallgatja a másikat, az idő jól elment, egy ekkora termetnek kezd kicsit hűvös lenni. A férfi kényelmetlenül helyezkedik a földön, amitől Nalretnek nevetnie kell.*
- Kend talán nem szokott hozzá a porban ücsörgéshez? *Emeli fel fejét tettetett sértődöttséggel, kezeit karba teszi melle előtt. Mikor azonban látja Nor'Deron tekintetét Nalret története után, hálásan és meglepve nyúlna felé, hogy megérintse vállát vagy térdét, azonban rögtön meg is gondolja magát, hiszen alig ismeri, nem biztos, hogy szeretné a férfi, ha hozzá érne, még, ha úgymond csak nyugtató szándékkal is.*
- Régen volt már. *Vonja meg a vállát végül, közben visszaegyenesedik az előző mozdulatsor megszakításából. Persze belül erre másként gondol, de nem szeretne ebbe mélyebben bele menni, a múltban való turkálás nem mindig előnyös.* Köszönöm. *Mosolyog az együttérző szavakra.*
- Akkor te is egy személy miatt jöttél el! *Csillan fel a szeme az újabb egybe esésre. Persze a férfié valószínű elég konkrét, még neve is van meg minden, de azért ez akkor is érdekes.*
- Segíthetek? *Kérdezi, halványan elrejtve izgatottságát. Bár sosem vallaná be, ez alatt a fél nap alatt sikerült annyira megkedvelnie Nor'Deront, hogy jobban meg szeretné ismerni.
Közben kezd annyira fázni, hogy kirázza a hideg, szárnyai zörejjel rázkódnak meg a hátán. Bár azok elég nagyok és tollal borítottak, sosem voltak elég erősek hosszú távú röpülésre, pláne miután majdnem megcsonkították.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-19 20:29:28
Üzenet elküldve: 2020-11-19 20:29:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque//
- Mágiát nem is.
*Válaszol pimasz vigyorral a lány által tett megjegyzésre megvonva vállait. Az ezt követőkön a férfi egy darabig elkattog. Eleinte valami, az előzőhez hasonlóan frappáns hasonlattal szeretne előrukkolni, de mivel összességében a lány Nalret állítását sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja, így egy fáradt sóhajt követően ennyiben is hagyja a dolgot.
Nem sokkal azt követően, hogy helyet foglal, fészkelődni kezd. Nem igazán találja a helyét a földön ücsörögve. Több módszert is kipróbál az ideális pozíció megtalálására. Áthelyezi súlypontját, kitámassza magát kezével, keresztbe teszi a lábai, majd kinyújtja azokat, kihúzz a kabátja alját ülepe alól stb. Végül lábait keresztbe téve, mindkét kezével a háta mögött megtámasztva magát sikerül megállapodnia. Ennek örömére elégedetten biccent egyet. Örömét azonban nem sokáig élvezi ki. A lány történetét hallva, előbb eltűnik az elégedett mosoly az arcáról, majd ajka lebiggyed. Szemei üressé már-már üvegessé válnak s a semmibe merednek. Végül fájdalmasan felsóhajt, az élet visszatér tekintetébe, majd elégedetlenül csóválja meg fejét.*
- Te mondtad, hogy gondolatért és érzésért ne kérjek bocsánatot. Bátran tartsd magad ehhez te is.
*Újabb sóhaj hagyja el ajkait.*
- Néha meg is feledkezem arról mennyire ostobák is tudunk lenni, s ilyenkor mennyi gyarló tettet vagyunk képesek elkövetni.
*Rövid szünet.*
- Sajnálom ami történt.
*Az ezt követő kérdésre igazából maga sem tudja mit kéne felelnie. Talán ezért is telepedik közéjük majd fél perces csend mire a férfi egy újabb halk sóhajt követően megszólal.*
- Keresek valakit.
*Elmosolyodik.*
- Valakit aki már talán nem is él. Azt, hogy megérte-e ezért elhagynom az otthonomat, abban magam sem vagyok biztos. Mint mondtam az idő mindent… vagy legalábbis szinte minden megszépít.
*Szélesen elmosolyodik.*
- Mondjuk a sok megpróbáltatás ellenére világot és szakadékokat látni meglepően szórakoztató időtöltés.
- Mágiát nem is.
*Válaszol pimasz vigyorral a lány által tett megjegyzésre megvonva vállait. Az ezt követőkön a férfi egy darabig elkattog. Eleinte valami, az előzőhez hasonlóan frappáns hasonlattal szeretne előrukkolni, de mivel összességében a lány Nalret állítását sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja, így egy fáradt sóhajt követően ennyiben is hagyja a dolgot.
Nem sokkal azt követően, hogy helyet foglal, fészkelődni kezd. Nem igazán találja a helyét a földön ücsörögve. Több módszert is kipróbál az ideális pozíció megtalálására. Áthelyezi súlypontját, kitámassza magát kezével, keresztbe teszi a lábai, majd kinyújtja azokat, kihúzz a kabátja alját ülepe alól stb. Végül lábait keresztbe téve, mindkét kezével a háta mögött megtámasztva magát sikerül megállapodnia. Ennek örömére elégedetten biccent egyet. Örömét azonban nem sokáig élvezi ki. A lány történetét hallva, előbb eltűnik az elégedett mosoly az arcáról, majd ajka lebiggyed. Szemei üressé már-már üvegessé válnak s a semmibe merednek. Végül fájdalmasan felsóhajt, az élet visszatér tekintetébe, majd elégedetlenül csóválja meg fejét.*
- Te mondtad, hogy gondolatért és érzésért ne kérjek bocsánatot. Bátran tartsd magad ehhez te is.
*Újabb sóhaj hagyja el ajkait.*
- Néha meg is feledkezem arról mennyire ostobák is tudunk lenni, s ilyenkor mennyi gyarló tettet vagyunk képesek elkövetni.
*Rövid szünet.*
- Sajnálom ami történt.
*Az ezt követő kérdésre igazából maga sem tudja mit kéne felelnie. Talán ezért is telepedik közéjük majd fél perces csend mire a férfi egy újabb halk sóhajt követően megszólal.*
- Keresek valakit.
*Elmosolyodik.*
- Valakit aki már talán nem is él. Azt, hogy megérte-e ezért elhagynom az otthonomat, abban magam sem vagyok biztos. Mint mondtam az idő mindent… vagy legalábbis szinte minden megszépít.
*Szélesen elmosolyodik.*
- Mondjuk a sok megpróbáltatás ellenére világot és szakadékokat látni meglepően szórakoztató időtöltés.
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-18 20:55:30
Üzenet elküldve: 2020-11-18 20:55:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*Néha bólintva hallgatja a férfi gondolatmenetét, követi az ujját is szemével az égre. Egészen odáig nem szól közbe, míg a másik el nem bizonytalanodik magában.*
- Ne kérj! *Rázza meg erősen fejét, szinte már szigorúan.* Gondolatért és érzésért ne kérj! Nem kigáncsoltál! *Nevet, mert mindig ezt vallotta: azért, amit érzünk, nem kérünk bocsánatot, mert arról mi nem tehetünk. Az érzést valami más váltotta ki, az csak a reakciónk az adott dologra. Szimpla alkímia.*
- Egyébként tetszik. Ilyen hasonlatot még sosem hallottam. *Pillant az égre hosszasan és valójában nagyon tetszik neki a párhuzam, amit Nor'Deron húzott az emberek és a felhők között.*
- Te meg azt hazudtad, nem tanulok ma semmit! *Biccent felé szórakozottan, visszaemlékezve az oktató mesterre.* Bár szeretnék a szél általi sodrásra rá cáfolni, de magam sem tudom, valóban azt tesszük-e, amit szeretnénk, vagy csak sodródunk egy nálunk hatalmasabb erő akaratában. *Vonja meg a vállát, majd naivan lebiggyeszti száját, tudván, ezek olyan kérdések melyről éjszakákat lehetne mesélni, bizonyított válasz és magyarázat nélkül.*
- Az lehet. *Vágja oda, mert tudja, hogy ezt nem tudja leplezni. Viszont nem minden tündérnek van szárnya, ezt pedig igen. A kérdésen egy ideig elgondolkodik, mire a férfi végre helyet is foglal mellette. Nalret nem mindig tudja, vajon ő csinál valamit rosszul, vagy a másik is olyan messziről jött, hogy nem mindig tudja, hogyan kell reagálni.*
- Csak mert... *Kezd bele, de újra elgondolkodik, szemét az égre veti, száját oldalra húzza és két mutató ujjával kavirnyászik maga mellett, mert nem tudja, hogyan mondja el röviden.* Egy hosszabb háborúban az ellenségünk azt hitte, a szárnyaink megmentik őket. Haláltól, betegségtől, bűntől. Így levágták őket, még éltünkben. *Vonja meg ismét a vállát, mintha semmiség lenne. A tündéreket egyesével fosztották meg dicsőségüktől, majd vagy hagyták, hogy ebbe bele haljanak, vagy maguk végezték ki őket.* Az enyémet csak majdnem, persze. *Teszi hozzá sietve, hogy magyarázatot adjon, neki mégis miért van.* Ezt a környéket meg nem ismerem.. *Megrázza a fejét értetlenül.* Nem tudom miért mesélem el, elnézést. *A férfire néz, mert eddig észre sem vette, hogy mondandója alatt ezt nem tette meg, most azonban fürkészi tekintetét és abban talán a unottságot, szánalmat, maga sem tudja. Viszont most, hogy ezt elmondva mennyire elmondhatatlanul sebezhetőnek érzi magát, feltesz ő is egy kérdést.*
- Miért Artheniorba jöttél? Miért nem szerettél otthon lenni? *Nem tolakodóan teszi fel a kérdéseket, csak ezen után most már így igazságos és Nalretet tényleg érdekli is erre a válasz. Már csak a különös egybeesések miatt is.*
*Néha bólintva hallgatja a férfi gondolatmenetét, követi az ujját is szemével az égre. Egészen odáig nem szól közbe, míg a másik el nem bizonytalanodik magában.*
- Ne kérj! *Rázza meg erősen fejét, szinte már szigorúan.* Gondolatért és érzésért ne kérj! Nem kigáncsoltál! *Nevet, mert mindig ezt vallotta: azért, amit érzünk, nem kérünk bocsánatot, mert arról mi nem tehetünk. Az érzést valami más váltotta ki, az csak a reakciónk az adott dologra. Szimpla alkímia.*
- Egyébként tetszik. Ilyen hasonlatot még sosem hallottam. *Pillant az égre hosszasan és valójában nagyon tetszik neki a párhuzam, amit Nor'Deron húzott az emberek és a felhők között.*
- Te meg azt hazudtad, nem tanulok ma semmit! *Biccent felé szórakozottan, visszaemlékezve az oktató mesterre.* Bár szeretnék a szél általi sodrásra rá cáfolni, de magam sem tudom, valóban azt tesszük-e, amit szeretnénk, vagy csak sodródunk egy nálunk hatalmasabb erő akaratában. *Vonja meg a vállát, majd naivan lebiggyeszti száját, tudván, ezek olyan kérdések melyről éjszakákat lehetne mesélni, bizonyított válasz és magyarázat nélkül.*
- Az lehet. *Vágja oda, mert tudja, hogy ezt nem tudja leplezni. Viszont nem minden tündérnek van szárnya, ezt pedig igen. A kérdésen egy ideig elgondolkodik, mire a férfi végre helyet is foglal mellette. Nalret nem mindig tudja, vajon ő csinál valamit rosszul, vagy a másik is olyan messziről jött, hogy nem mindig tudja, hogyan kell reagálni.*
- Csak mert... *Kezd bele, de újra elgondolkodik, szemét az égre veti, száját oldalra húzza és két mutató ujjával kavirnyászik maga mellett, mert nem tudja, hogyan mondja el röviden.* Egy hosszabb háborúban az ellenségünk azt hitte, a szárnyaink megmentik őket. Haláltól, betegségtől, bűntől. Így levágták őket, még éltünkben. *Vonja meg ismét a vállát, mintha semmiség lenne. A tündéreket egyesével fosztották meg dicsőségüktől, majd vagy hagyták, hogy ebbe bele haljanak, vagy maguk végezték ki őket.* Az enyémet csak majdnem, persze. *Teszi hozzá sietve, hogy magyarázatot adjon, neki mégis miért van.* Ezt a környéket meg nem ismerem.. *Megrázza a fejét értetlenül.* Nem tudom miért mesélem el, elnézést. *A férfire néz, mert eddig észre sem vette, hogy mondandója alatt ezt nem tette meg, most azonban fürkészi tekintetét és abban talán a unottságot, szánalmat, maga sem tudja. Viszont most, hogy ezt elmondva mennyire elmondhatatlanul sebezhetőnek érzi magát, feltesz ő is egy kérdést.*
- Miért Artheniorba jöttél? Miért nem szerettél otthon lenni? *Nem tolakodóan teszi fel a kérdéseket, csak ezen után most már így igazságos és Nalretet tényleg érdekli is erre a válasz. Már csak a különös egybeesések miatt is.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2020-11-18 20:07:21
Üzenet elküldve: 2020-11-18 20:07:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque//
*A lány szavait hallgatva akaratlanul is az égre az pillant. Mintha fürkészné azt. Kutatva valami után. Azonban csupán a felette elhaladó felhőket figyeli. Elmosolyodik. Hisz ezek a felhők mintha csak a metaforái lennének azon szavaknak melyek időközben megfogalmazódnak benne. Éppen ezért mikor társa befejezi mondandóját az égre mutat. Megvárja míg a lány odapillant.*
- Nézd csak azokat a felhőket. Olyanok mintha valamerre tartanának. Mintha sietve haladnának egy cél felé melyet ők maguk választottak remélve, hogy egy szép nap elérik azt. Ez azonban nem így van. Csupán a szél sodorja őket tovább, egészen addig míg szét nem oszlanak és el nem tűnnek végleg, hogy a helyüket újabb felhők vegyék át. Ezek a felhők mi vagyunk. Mi is csupán egy körforgás részei vagyunk. Mi is eltűnünk egy szép napon. A természet új erőre kap, majd a helyünket átveszik mások és kezdődik minden elölről.
*Felsóhajt, majd a lányra pillant.*
- Talán tényleg a mohóság okozza majd a vesztünk, de ez a vég elkerülhetetlen. Hmm…
*A férfi összeráncolja homlokát, ujjai pedig ismételten a tarkójára tévednek, majd eltűnnek a fehér tincsek közt. Újabb sóhaj, majd ezt követve Nor'Deron halk nevetésbe kezd.*
- Megint túldramatizáltam. Elnézést.
*A lány kérdését követően eleinte értetlenül néz rá, majd ezt követően felcsillannak a szemei és újból elvigyorodik.*
- Nos, még a főtéren került szóba. Nem sértésből mondom, épp ellenkezőleg, de hiába rejted egy köpeny alá a szárnyaid, szinte lerí rólad, hogy tündér vagy. Egyébként miért is rejtegeted őket?
*Teszi fel a kérdést, értetlenkedő fejet vágva. Még az orkok sem rejtik az agyaraik és zöld bőrük köpeny alá, pedig velük a híresztelések szerint még kevésbé ápol baráti kapcsolatot a város. Bár tény, nehezebb is lenne eltitkolni a kilétüket.
Nalret a következő kérdésénél finoman megpaskolja a földet, amit a férfi eleinte értetlenül figyel, összeráncolva két hófehér szemöldökét. Sokáig szerencsére nem töri a fejét ezen és helyet foglal a lány mellett a földön.*
- Úgy néz ki félreérthetően fejeztem ki magam. Végig ide tartottam. Artheniorba. Mikor először hallottam erről a csodáról itt…
*Fejével a szakadék felé biccent.*
- Azt hittem maga Loron szállta meg a fogadóst, s az isten csak csúfos tréfát űz velem. Muszáj volt hát megnéznem magamnak mi igaz ebből. Így átvágtam a városon.
*A lány szavait hallgatva akaratlanul is az égre az pillant. Mintha fürkészné azt. Kutatva valami után. Azonban csupán a felette elhaladó felhőket figyeli. Elmosolyodik. Hisz ezek a felhők mintha csak a metaforái lennének azon szavaknak melyek időközben megfogalmazódnak benne. Éppen ezért mikor társa befejezi mondandóját az égre mutat. Megvárja míg a lány odapillant.*
- Nézd csak azokat a felhőket. Olyanok mintha valamerre tartanának. Mintha sietve haladnának egy cél felé melyet ők maguk választottak remélve, hogy egy szép nap elérik azt. Ez azonban nem így van. Csupán a szél sodorja őket tovább, egészen addig míg szét nem oszlanak és el nem tűnnek végleg, hogy a helyüket újabb felhők vegyék át. Ezek a felhők mi vagyunk. Mi is csupán egy körforgás részei vagyunk. Mi is eltűnünk egy szép napon. A természet új erőre kap, majd a helyünket átveszik mások és kezdődik minden elölről.
*Felsóhajt, majd a lányra pillant.*
- Talán tényleg a mohóság okozza majd a vesztünk, de ez a vég elkerülhetetlen. Hmm…
*A férfi összeráncolja homlokát, ujjai pedig ismételten a tarkójára tévednek, majd eltűnnek a fehér tincsek közt. Újabb sóhaj, majd ezt követve Nor'Deron halk nevetésbe kezd.*
- Megint túldramatizáltam. Elnézést.
*A lány kérdését követően eleinte értetlenül néz rá, majd ezt követően felcsillannak a szemei és újból elvigyorodik.*
- Nos, még a főtéren került szóba. Nem sértésből mondom, épp ellenkezőleg, de hiába rejted egy köpeny alá a szárnyaid, szinte lerí rólad, hogy tündér vagy. Egyébként miért is rejtegeted őket?
*Teszi fel a kérdést, értetlenkedő fejet vágva. Még az orkok sem rejtik az agyaraik és zöld bőrük köpeny alá, pedig velük a híresztelések szerint még kevésbé ápol baráti kapcsolatot a város. Bár tény, nehezebb is lenne eltitkolni a kilétüket.
Nalret a következő kérdésénél finoman megpaskolja a földet, amit a férfi eleinte értetlenül figyel, összeráncolva két hófehér szemöldökét. Sokáig szerencsére nem töri a fejét ezen és helyet foglal a lány mellett a földön.*
- Úgy néz ki félreérthetően fejeztem ki magam. Végig ide tartottam. Artheniorba. Mikor először hallottam erről a csodáról itt…
*Fejével a szakadék felé biccent.*
- Azt hittem maga Loron szállta meg a fogadóst, s az isten csak csúfos tréfát űz velem. Muszáj volt hát megnéznem magamnak mi igaz ebből. Így átvágtam a városon.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131