//Beszerzőkörút//
* Már nem nagyon szól bele a további tárgyalásokba, mert azok nem rá vonatkoznak. Amúgy is hamar elindulnak, így aztán szép csendben követni kezdi a vállas lányt. Kicsit meglepődik, amikor végül nem állnak meg egyik kereskedő standja előtt sem, hanem egyenesen a romok közzé sétálnak be, de ezt nem teszi szóvá.*
~ Biztos kicsit kinyújtóztatná magát mielőtt visszamegy dolgozni. ~* Legalábbis erre tud gondolni, elvégre ő sem sietne vissza dolgozni, ha úgy adódna.*
- Igazán?* Néz rá kicsit meglepetten.* Nekem nem úgy tűnt, hogy olyan esetlen lettél volna. Azt a fura alakot is nagyon jól kezelted le.* Lehetne mondani, hogy hízeleg, de igazából nem azt teszi, mivel valóban elég jól végezte a munkáját, legalábbis Nimeril szerint. Sőt olyat is mond neki Nawanthiri, amire jóízűen felkacag. Kell is neki pár pillanat, hogy szóhoz tudjon jutni a nevetéstől.*
- Elnézést, de valójában én szó szerint észre se vettelek, csak azt a nagy óriást. Pedig nekem talán illet volna már, ha egyszer ismerlek is. A sors fintora lehet.* Kuncog még így a végére. Nem tűnik emiatt túlságosan bosszúsnak, mert meg kellett hallgatnia.*
- Hát amiatt nem kell aggódnod, hogy ilyesmi miatt megharagudnék. Történt velem már ennél jóval kellemetlenebb dolog is.* Közben átvágnak a kúriatemetőn. Arra kérik, hogy meséljen ő valamit, elvégre pont Nawanthirishardipandra volt az aki látta, hogy milyen mély szegény kis gebe lány volt, most meg több ezres rendelést adott le.*
- Hát mondhatni tényleg kincset találtam. Összefutottam egy vándorló bárddal, aki aranyon kívül jó tanácsokat is adott. Felszedelőzködtem és lesétáltam hát a thargok által uralt birtokokra. Történetesen akad ott egy ispotály is, ahol megfogtam a szerencsém lábát. Ugyanis ott találtam meg a mesterem, aki nem volt más, mint a híres Nestar Erefiz. Vállalta, hogy tanít engem a kis ágrólszakadtat az alkímia mélységeire. Rengeteget fejlődtem mellette. Közben pedig saját készítményeket árultam a környékbelieknek. Főleg a férfierőt növelő szerekkel lehet sokat keresni.* Kacsint rá cinkosan, elvégre nyílt titok, hogy minden férfi odavan a pajtásáért.*
- Most pedig itt vagyok, hogy saját magamat fejlesszem a továbbiakban. Dióhéjban ennyi volna.* Jó sokat csacsogott, mire ezt mind sikeresen kiadatta magából, de most nagyon lelkes, hogy csak úgy csillog bele a tekintette.*
- Na inkább most te mesélj egy kicsit! voltál a városi őrségnél? Hogy kerültél a WAK-hoz? Tényleg olyan erős vagy, mint amilyennek látszódol?* Kíváncsian pislog rá válaszra éhesen.*