//Wegtoren aranya, vagy az orvosé?//
*Gaerralos természetesnek veszi, hogy kísérője igazodik a tempójához, hiszen többek között ez is a dolga. A mosoly nem zavarja, de nem is kenyerezi le különösebben... egyértelmű, hogy nem természetes, és nem őszinte, számára pedig igazán nem fontos, hogy a Kereskedőház által kirendelt futár úgy tesz-e, mintha élvezné a dolgát. A feladatát amaz teljesíti, és ez neki elég.
Azt már volt ideje megtanulni, hogy hogy kell hiányosságai ellenére is felszegett fővel járni, és figyelmen kívül hagyni a szánakozó, vagy lenéző pillantásokat. Nem is lenne önmaga, ha zavarná a nyilvános helyen mutatkozás, és elrejtőzne a járókelők szemei elől. Mostanra pedig már a gondolatait sem köti le a dolog, és inkább az aktuális problémáira fókuszál.
Ebben viszont végül kísérője zavarja meg, ahogy az egykori Gazdagnegyed utcáin egy kanyarban láthatóan megpillant egy ismerőst, és azonnal meg is közelíti azt. Követve a nő pillantását Gaerralos gyorsan végigméri a vörös hajú idegent.*
~Betegesen sovány, de tiszta. Fattyú. Valószínűleg nem úszik a pénzben.~
*Három gyors ténymegállapítás, még azelőtt, hogy a Kereskedőház képviselője megszólalna. A köszönés hatására az idegen megrezzen, láthatóan ő sem számított rá, hogy a Rezidencián kívül találkozik páciensével. Míg Lilyss szóval tartja, addig ő az új információ fényében alaposabban is végigméri az orvost.
A Rezidencia említése arra enged következtetni, hogy talán nemesi pártfogás alatt tanulhatott a másik. Fiatal, Gaerralos nem számít több évtizedes orvosi tapasztalatra, de nincs is teleaggatva mindenféle kacattal, ami miatt rögtön sarlatánnak hihetné. A Kereskedőház viszont úgy tűnik, már kapcsolatban áll vele, és ha nem is kezeskednek a képességeiről, bíznak benne annyira, hogy merjék ajánlani az Alakulattal való esetleges jövőbeli pozitív kapcsolat megágyazásának érdekében... így számít rá, hogy amaz okozhat még meglepetést.*
-Üdvözlöm.
*Köszön ő is, mikor a beszélgetésben erre alkalom nyílik. Szűkszavúsága és kifejezéstelen arckifejezése nem sokat árulnak el róla, egyedül szemein lehet látni, aktívan befogadja a körülötte levő világ ingereit, figyel környezetére.
Nimeril szavaira biccent, majd ő maga is megindul a régről ismerős épület irányába. Így, hogy a számára talált gyógyító is jelen van, kevesebb energiát fektet sántasága elrejtésébe, látványosabban kezd bicegni... nem kívánja megtéveszteni azt, aki a sebei ellátásának feladatára jelentkezett. A járás által okozott fájdalmat viszont változatlanul nem hagyja, hogy kiüljön az arcára.*