// Visszatérve //
* Soha nem okozott számára gondot, ha a nővére normálisan áll a helyzethez. Amikor belekarol meglepődik, ami a sisak miatt nem látszódik, természetesen hagyja neki. Nem szokott ennyire normálisan viselkedni vele, de talán alkalmanként előjöhet belőle az aggodalom. Nem is kell sokáig várnia, hogy elkezdjen neki papolni a düh kezelési problémáiról, el is kezd dünnyögni a mélységi. *
- Hagyjál már békén, nem lesz gond.
* Morogja, de figyelmesen követi minden egyes szavát, ki tudja, hogy mikor fogja újra látni. Nem tudja, hogy merre fognak menni, de abban biztos, hogy jó néhány napig nem fogja látni. Ha pedig a sivatag lesz a halála, nem éppen úgy akarna elbúcsúzni tőle, hogy morgolódott. *
- Oké! Oké! Elég volt! Igazad van anyuci!
* Morog megint rá, de utána jobban magához húzza. *
- Agyamra tudsz menni, de szeretlek te marha.
* Jegyzi meg, de tekintetével ismételten másfelé néz. Nem szokása az ilyen megnyilvánulás, az arcára ki is ül. ~Az az áldott sisak. ~ Ha tudná, hogy mit jelent a arc mimika akkor aggódhatna a fiatalabb testvér. *
- Ha dühöngeni kezdek, arra gondolok mit csinálnál te, de majd figyelek arra is amit a szerzetes mond ne aggódj. Nem először fogom bejárni a sivatagot anyuci.
* Kacag fel, hogy ezzel is a felesleges feszültséget feloldja magából. *
- De aztán te is vigyázz magadra, nehogy arra jöjjek haza, hogy valamilyen idióta férfival bujkálsz az ágyban munka helyett!
* Morog rá megint, pedig megígérte, hogy nem teszi. *
- Azt akartam mondani, hogy ... * Nyel egyet. * - Te is vigyázz magadra nővérem.
* Az út hátralévő részében semmi különleges nem jutott eszébe, nem akar elkésni így a kovácsműhely felé indul, hogy mihamarabb megérkezzenek, elfogadja továbbra is, hogy belé karolnak, bár eléggé ostobán néz ki, ahogy két teljesen felfegyverzett alak átkarolva haladnak a macskaköves úton, de ameddig tömegbe nem botlanak nem zavartatja magát. Sokat gondolkozott életében azon, hogy mi történt volna ha a nővére nem fordított volna rá akkora figyelmet. Nagy valószínűséggel a sivatagban pusztult volna, miközben ő szép selyem ruhákban kísérgetett volna nagy karavánokat és a kereskedelemről tárgyaltak volna, de helyette kiképezték magukat harcosnak, és túlélőnek. A lány feladta álmait egy ilyen mamlasz miatt, soha nem fog tudni elég hálás lenni áldozatáért. Szíve gyakran megtelik bánattal vagy keserűséggel, de az inkább az ő elfojtott haragjából ered. Mikor Lillyss mellette tartózkodik ez a harag megszűnik, ha pedig elönti a fejét a trutyi, sokkal elviselhetőbb míg ő mellette áll. *
- Most már tényleg induljunk, mert még a végén elkésünk, nem tudom mikor akarnak indulni, de jobb lenne nem idegesíteni a főnőkőt.