Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-16 10:29:33
Üzenet elküldve: 2022-07-16 10:29:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//kétes társaság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban reménykedett, hogy hamar útnak tud indulni, de az ilyen remények úgy vonzzák a buktatókat és a bonyodalmakat, mint a cukros víz a darazsakat. A lova lesántult, a komái felszívódtak, az orgazda bódéja meg leégett. Minden ellene van.
Meleg és balszerencse. Nem a legjobb napindító. Egész délelőtt talpalt, de nem jutott előrébb a dolgával. Kell egy hátas és egy valamirevaló bőrvért. Ez a minimum. De mára csak annyi eredményt tud felmutatni, hogy egy kóbor kutya lehugyozta a csizmáját, míg borbélyüzlet előtt egy régi cimborája után kérdezősködött.
Ha az embernek nincs tele az erszénye, Arthenior kevéssé barátságos hely. A Doras-félék régen bevették volna magukat a Kikötőben, de a Patkányok miatt már az sem az igazi. Általában se hírük se hamvuk, de ahogy valamibe beletenyerelne, persze azonnal megjelennek. Szarrágó banda!
Itt, a Romvárosnak keresztelt senkiföldjén még csak-csak ellenne, de a városőrök már nem olyanok, mint régen. Akkoriban néhány arany elég volt a megfelelő zsebekbe és másfelé fordultak, amikor kellett. Most meg kerülgetheti őket.
A nap folyamán először lép a szerencse nyakára, amikor felfedez egy ismerős alakot.*
- Ranen? *kurjant félhangosan és amikor a suhanc felé fordul, már biztos benne, hogy ő az. ~Te kis takony!~ Rándul vigyor a szakállas pofázmányra és indul is a félvér felé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban reménykedett, hogy hamar útnak tud indulni, de az ilyen remények úgy vonzzák a buktatókat és a bonyodalmakat, mint a cukros víz a darazsakat. A lova lesántult, a komái felszívódtak, az orgazda bódéja meg leégett. Minden ellene van.
Meleg és balszerencse. Nem a legjobb napindító. Egész délelőtt talpalt, de nem jutott előrébb a dolgával. Kell egy hátas és egy valamirevaló bőrvért. Ez a minimum. De mára csak annyi eredményt tud felmutatni, hogy egy kóbor kutya lehugyozta a csizmáját, míg borbélyüzlet előtt egy régi cimborája után kérdezősködött.
Ha az embernek nincs tele az erszénye, Arthenior kevéssé barátságos hely. A Doras-félék régen bevették volna magukat a Kikötőben, de a Patkányok miatt már az sem az igazi. Általában se hírük se hamvuk, de ahogy valamibe beletenyerelne, persze azonnal megjelennek. Szarrágó banda!
Itt, a Romvárosnak keresztelt senkiföldjén még csak-csak ellenne, de a városőrök már nem olyanok, mint régen. Akkoriban néhány arany elég volt a megfelelő zsebekbe és másfelé fordultak, amikor kellett. Most meg kerülgetheti őket.
A nap folyamán először lép a szerencse nyakára, amikor felfedez egy ismerős alakot.*
- Ranen? *kurjant félhangosan és amikor a suhanc felé fordul, már biztos benne, hogy ő az. ~Te kis takony!~ Rándul vigyor a szakállas pofázmányra és indul is a félvér felé.*
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-14 20:36:01
Üzenet elküldve: 2022-07-14 20:36:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
- Miért? - *Teszi föl szégyentelenül a kézenfekvő kérdést. Bár egy kicsit azért zavarja, hogy valami ennyire egyértelműnek mondott dolgot nem tud, de büszkeségét félretéve inkább a kíváncsiságának enged és kérdez.
Ám figyelmét hamar el is tereli, mikor megállnak egy nagy, romos ház közelében, ahonnan nagyon finom illatok áradnak kifelé. Ugyan ma már evett, kétszer is, de egyrészt mindent megosztott Felhővel, így az nem volt olyan nagy adag, másrészt mindig éhes. Nem csak hogy növésben van, de egy embergyereknél sokkal gyorsabban is fejlődik, ehhez pedig igényelné a rendszeres étkezést.
Egyből vágyódva les hát az illatok forrása felé, majd mikor az ablakban megjelenik valaki, mozdulatlanná dermed. Végignézi, ahogy a nőalak a párkányba tesz valamit, aminek szintén idáig érezni az illatát, majd azt kívánja, hogy bárcsak ez volna az a "kincs", amit el kell hozniuk.
Tekintete Dren felé fordul, hátha neki is ezen jár az esze. Felhő felől kétsége sincs, hogy osztaná a lelkesedését és a tervét.
Nem vár azonban visszajelzést, helyette a kerítéshez sétál és néhány pillanatig csak bámulja a süteményt, elképzelve magát, amint felnyúl érte, aztán egy egész maréknyit töm a szájába a friss szerzeményből. Már szinte érzi a szájában, pedig nem sok süteményhez volt eddig szerencséje életében.
Aztán elszakítja tekintetét a párkánytól és a kerítést veszi szemügyre, hogy hol tudna bemenni, vagy átmászni rajta. Az más kérdés, hogy a párkányt egyébként felérné-e. Egyszerre egy probléma...
Azért persze, ha Dren nagyon igyekezne, vagy továbbindulna, a kis törpét még el lehet téríteni szándékától. De innen nézve túl könnyűnek tűnik épp a finomság megszerzése, mintha csak neki rakták volna ki az ablakba.*
- Miért? - *Teszi föl szégyentelenül a kézenfekvő kérdést. Bár egy kicsit azért zavarja, hogy valami ennyire egyértelműnek mondott dolgot nem tud, de büszkeségét félretéve inkább a kíváncsiságának enged és kérdez.
Ám figyelmét hamar el is tereli, mikor megállnak egy nagy, romos ház közelében, ahonnan nagyon finom illatok áradnak kifelé. Ugyan ma már evett, kétszer is, de egyrészt mindent megosztott Felhővel, így az nem volt olyan nagy adag, másrészt mindig éhes. Nem csak hogy növésben van, de egy embergyereknél sokkal gyorsabban is fejlődik, ehhez pedig igényelné a rendszeres étkezést.
Egyből vágyódva les hát az illatok forrása felé, majd mikor az ablakban megjelenik valaki, mozdulatlanná dermed. Végignézi, ahogy a nőalak a párkányba tesz valamit, aminek szintén idáig érezni az illatát, majd azt kívánja, hogy bárcsak ez volna az a "kincs", amit el kell hozniuk.
Tekintete Dren felé fordul, hátha neki is ezen jár az esze. Felhő felől kétsége sincs, hogy osztaná a lelkesedését és a tervét.
Nem vár azonban visszajelzést, helyette a kerítéshez sétál és néhány pillanatig csak bámulja a süteményt, elképzelve magát, amint felnyúl érte, aztán egy egész maréknyit töm a szájába a friss szerzeményből. Már szinte érzi a szájában, pedig nem sok süteményhez volt eddig szerencséje életében.
Aztán elszakítja tekintetét a párkánytól és a kerítést veszi szemügyre, hogy hol tudna bemenni, vagy átmászni rajta. Az más kérdés, hogy a párkányt egyébként felérné-e. Egyszerre egy probléma...
Azért persze, ha Dren nagyon igyekezne, vagy továbbindulna, a kis törpét még el lehet téríteni szándékától. De innen nézve túl könnyűnek tűnik épp a finomság megszerzése, mintha csak neki rakták volna ki az ablakba.*
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-14 08:47:19
Üzenet elküldve: 2022-07-14 08:47:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
* A csapat két részre szakad. Dren és Ruuno (meg persze Felhő) külön utakra indul. Ott volt az a távolról ígéretesnek tűnő épület. Ha arra indulnak, akkor egy rövid séta után ott találják magukat, csak ki kell kerülni pár romot. Hajdanán egy pofás kis rezidencia lehetett. A hozzá jobban értők azt is tudhatják, hogy valamilyen kereskedő építtethette. Nem olyan nagy és nem olyan csicsás, mint a nemeseké, de azért nem egy rossz darab, vagyis volt. Két emeletes, valaha erkélye is lehetett, de annak már hűlt helye, csak néhány kiálló darabka emlékeztet arra, hogy ilyesmi is volt itt. Még rájuk nem szált le a teljes sötétség, így ki tudják venni a ház falain a kisebb-nagyobb javítások nyomait. Mintha egy megkopott öreg vázán lennének kötések. Nem a szépségre feküdtek rá, hanem a praktikumra. Valószínűleg ideiglenes állapot lehet ez. Az udvaron itt is halmok és kupacok tornyosulnak. Gallyak, bútordarabok és persze törmelék. A kert mostanra már rendezett. Néhány cserje meg fa terpeszkedik kevélyen, fazonra vágva. Amott pedig virágágyások sorakoznak, mutatva a gondos női kezek kemény munkáját. A kerítés az hagy némi kívánni valót. Helyenként a régi vas, amíg máshol hevenyészett fa pótlással vannak megoldva a hiányos közök. De a két surranó valószínűleg leghamarabb azt fogja megérezni, hogy mindent átható finom pecsenye illata árad a ház irányából. Bent már ég pár gyertya, halovány fényt árasztva magából. Az egyik ablak pedig megnyílik és egy női formájú árnyék kirak a párkányra valamit. Ennek a valaminek pedig új illata van, ami még a pecsenyénél is hívogatóbb. A sütemény mámorító illata csábító. Bent biztosan most látnak neki a pecsenyének. Az ablakban pedig ott pihen a finomság. Ideális az idő, ha netán valaki arra vetemedne, hogy meglovasítja. A homály elrejti őket, csak pár akadályt kell hozzá legyűrni. Felhő is érzi az illatokat, mert izgatottan csóválja a farkát.*
* A csapat két részre szakad. Dren és Ruuno (meg persze Felhő) külön utakra indul. Ott volt az a távolról ígéretesnek tűnő épület. Ha arra indulnak, akkor egy rövid séta után ott találják magukat, csak ki kell kerülni pár romot. Hajdanán egy pofás kis rezidencia lehetett. A hozzá jobban értők azt is tudhatják, hogy valamilyen kereskedő építtethette. Nem olyan nagy és nem olyan csicsás, mint a nemeseké, de azért nem egy rossz darab, vagyis volt. Két emeletes, valaha erkélye is lehetett, de annak már hűlt helye, csak néhány kiálló darabka emlékeztet arra, hogy ilyesmi is volt itt. Még rájuk nem szált le a teljes sötétség, így ki tudják venni a ház falain a kisebb-nagyobb javítások nyomait. Mintha egy megkopott öreg vázán lennének kötések. Nem a szépségre feküdtek rá, hanem a praktikumra. Valószínűleg ideiglenes állapot lehet ez. Az udvaron itt is halmok és kupacok tornyosulnak. Gallyak, bútordarabok és persze törmelék. A kert mostanra már rendezett. Néhány cserje meg fa terpeszkedik kevélyen, fazonra vágva. Amott pedig virágágyások sorakoznak, mutatva a gondos női kezek kemény munkáját. A kerítés az hagy némi kívánni valót. Helyenként a régi vas, amíg máshol hevenyészett fa pótlással vannak megoldva a hiányos közök. De a két surranó valószínűleg leghamarabb azt fogja megérezni, hogy mindent átható finom pecsenye illata árad a ház irányából. Bent már ég pár gyertya, halovány fényt árasztva magából. Az egyik ablak pedig megnyílik és egy női formájú árnyék kirak a párkányra valamit. Ennek a valaminek pedig új illata van, ami még a pecsenyénél is hívogatóbb. A sütemény mámorító illata csábító. Bent biztosan most látnak neki a pecsenyének. Az ablakban pedig ott pihen a finomság. Ideális az idő, ha netán valaki arra vetemedne, hogy meglovasítja. A homály elrejti őket, csak pár akadályt kell hozzá legyűrni. Felhő is érzi az illatokat, mert izgatottan csóválja a farkát.*
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-13 22:40:36
Üzenet elküldve: 2022-07-13 22:40:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*Dren tapasztalt szemekkel nézelődik. Annak idején az ő fajtáját ki is nézték innen, de most már a magafajtáké ez a rész is. Észre is vesz egy érdemes helyet. Még pár egyéb épületet is, de az a kúria biztos nagy dobás lenne. De veszélyes is. Mikor a főnök félrehívja őket akkor követi. Az elhangzottakra meg bólint. A harmadik most már vacsorameghívásra meg egyenesen tátva marad a szája. Napi három étkezés? És nem fizetett egyért se? Ilyen még a mesében sincs. Jó a kezét tűzbe nem tenné a tündérért mert az fáj meg kell neki még a keze, de attól még, így már nagyon megkedvelte ezt a főnökét. El is indul a korábban kiszemelt kúriát jobban felmérni. Úgy néz ki nem egyedül. Miért maradt pont rá az a kis szőrös izé? Meg a kutya. A kisebb, értetlenkedni is kezd.*
-Hát onnan, hogy ha látod akkor egyértelmű.
*Közli a legnagyobb magabiztossággal. Mintha a másik ne látott volna még tündérkincseket. Tényleg milyen társaságba keveredett ez a manószakértő, hogy ilyen triviális kérdésekre kell választ adnia.*
*Dren tapasztalt szemekkel nézelődik. Annak idején az ő fajtáját ki is nézték innen, de most már a magafajtáké ez a rész is. Észre is vesz egy érdemes helyet. Még pár egyéb épületet is, de az a kúria biztos nagy dobás lenne. De veszélyes is. Mikor a főnök félrehívja őket akkor követi. Az elhangzottakra meg bólint. A harmadik most már vacsorameghívásra meg egyenesen tátva marad a szája. Napi három étkezés? És nem fizetett egyért se? Ilyen még a mesében sincs. Jó a kezét tűzbe nem tenné a tündérért mert az fáj meg kell neki még a keze, de attól még, így már nagyon megkedvelte ezt a főnökét. El is indul a korábban kiszemelt kúriát jobban felmérni. Úgy néz ki nem egyedül. Miért maradt pont rá az a kis szőrös izé? Meg a kutya. A kisebb, értetlenkedni is kezd.*
-Hát onnan, hogy ha látod akkor egyértelmű.
*Közli a legnagyobb magabiztossággal. Mintha a másik ne látott volna még tündérkincseket. Tényleg milyen társaságba keveredett ez a manószakértő, hogy ilyen triviális kérdésekre kell választ adnia.*
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-13 19:26:44
Üzenet elküldve: 2022-07-13 19:26:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az út előtt azért még behajt néhány vélt vagy valós tartozást, hogy ne teljesen üres zsebbel kelljen nekiindulnia. Még nem döntötte el, pontosan merre megy. Az irányt mindig a lehetőségek szabják. Az is lehet, hogy hozzácsapódik valami bandához. Ha nem ölik meg egymást rövid úton, akkor általában jól szokott működni. Az útonállás egy jó csapattal mindig jövedelmező. A fosztogatáshoz még egy kicsit korai. Érdemesebb megvárni, hogy a földtúrók eladják a terményt. Persze attól nem fél, hogy addig nem tudja elfoglalni magát. Az élet kegyetlen és aljas, és ezekért a részekért sokszor Doras a felelős, ha épp arra eszi a fene.*
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-05 18:29:54
Üzenet elküldve: 2022-07-05 18:29:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
// Ravaynor //
* Szétválnak, így nagyobb területet tudnak lefedi. A tündér saját ígéretes célpontjához indul, amit ha el akar érni, akkor meg kell kerülnie pár romos, mostanra lakhatatlan épületet. A sötétség elrejti a kíváncsi szemek elől, cserébe viszont ő se lát ki valami sokat. Elég közel kell merészkednie, ha ebben a homályban látni is szeretne valamit. A törmelék csak egy ideig rejti el, mert a ház közvetlen vonzáskörzetében már nincs ilyesfajta takarás. Csak néhány fa meg bokor tud majd menedéket biztosítani számára. Az egyik ilyen mögül még biztonságosan ki tud kémlelni. Amit maga előtt lát az egy viharvert két emeletes kis kúria. A maga fénykorában tetszetős is lehetett, de most nem nyújt valami szép látványt. A sötétben kopottas fehér falai ijesztően emelkednek a tündér fölibe. A felső szinten csak néhány épp ablak van, a többi be van deszkázva, viszont az éppen maradtak egyike mögül halvány fény pislákol. Lent szintén hasonló a látvány. Az egyik nagy ablak mögött viszont több árnyékot pillanthat meg. A ház előtt valaha oszlopos terasz állhatott, vagyis fokhíjas oszlop sor erre enged következtetni. A ház fő részét ezzel már látta is, amennyire látni lehet. A két oldalsó szárny van hátra, de azokon nincs sok nézni való. A baloldali össze van roskadva. Csak egy sötét csomó az egész. A jobboldali valamivel jobb állapotban van, de az is elhagyatottnak tűnik. Itt még az ablakok sincsenek nagyok bedeszkázva, csak elszórtan. A többi vagy üvegestől ki van törve, vagy üresen sötét lyukként tátong. A kert teljesen sötét. Több sötét kupac is látható, melyek egy része törmelék lehet, a többinek meg növényformája van. A sötét jótékonyan elfedi a rendezetlenséget. A kerítés viszont vészjóslóan emelkedik elő a sötétből. Girbegurba sokat látott kovácsolt vas, helyenként kipótolva, de sehol nem foghíjasan. Tetején nyílhegyekre emlékeztető csúcsokkal. Ahogy pedig ott kémlel Ravaynor valami a sötétben meg is moccan, azaz két valami. Majd eszeveszett ugatásba kezdenek pont az ő irányába. A házból pedig egy árnyék indul meg a legközelebbi ablak irányába. Ha vissza bújik a fa mögé, akkor senki nem láthatja, csak a kutyák acsarkodnak majd még egy jó darabig. Öblös, mély hangjuk van. Olyan, amit nem szeretne senki közelebbről megvizsgálni.*
// Ravaynor //
* Szétválnak, így nagyobb területet tudnak lefedi. A tündér saját ígéretes célpontjához indul, amit ha el akar érni, akkor meg kell kerülnie pár romos, mostanra lakhatatlan épületet. A sötétség elrejti a kíváncsi szemek elől, cserébe viszont ő se lát ki valami sokat. Elég közel kell merészkednie, ha ebben a homályban látni is szeretne valamit. A törmelék csak egy ideig rejti el, mert a ház közvetlen vonzáskörzetében már nincs ilyesfajta takarás. Csak néhány fa meg bokor tud majd menedéket biztosítani számára. Az egyik ilyen mögül még biztonságosan ki tud kémlelni. Amit maga előtt lát az egy viharvert két emeletes kis kúria. A maga fénykorában tetszetős is lehetett, de most nem nyújt valami szép látványt. A sötétben kopottas fehér falai ijesztően emelkednek a tündér fölibe. A felső szinten csak néhány épp ablak van, a többi be van deszkázva, viszont az éppen maradtak egyike mögül halvány fény pislákol. Lent szintén hasonló a látvány. Az egyik nagy ablak mögött viszont több árnyékot pillanthat meg. A ház előtt valaha oszlopos terasz állhatott, vagyis fokhíjas oszlop sor erre enged következtetni. A ház fő részét ezzel már látta is, amennyire látni lehet. A két oldalsó szárny van hátra, de azokon nincs sok nézni való. A baloldali össze van roskadva. Csak egy sötét csomó az egész. A jobboldali valamivel jobb állapotban van, de az is elhagyatottnak tűnik. Itt még az ablakok sincsenek nagyok bedeszkázva, csak elszórtan. A többi vagy üvegestől ki van törve, vagy üresen sötét lyukként tátong. A kert teljesen sötét. Több sötét kupac is látható, melyek egy része törmelék lehet, a többinek meg növényformája van. A sötét jótékonyan elfedi a rendezetlenséget. A kerítés viszont vészjóslóan emelkedik elő a sötétből. Girbegurba sokat látott kovácsolt vas, helyenként kipótolva, de sehol nem foghíjasan. Tetején nyílhegyekre emlékeztető csúcsokkal. Ahogy pedig ott kémlel Ravaynor valami a sötétben meg is moccan, azaz két valami. Majd eszeveszett ugatásba kezdenek pont az ő irányába. A házból pedig egy árnyék indul meg a legközelebbi ablak irányába. Ha vissza bújik a fa mögé, akkor senki nem láthatja, csak a kutyák acsarkodnak majd még egy jó darabig. Öblös, mély hangjuk van. Olyan, amit nem szeretne senki közelebbről megvizsgálni.*
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-05 00:57:15
Üzenet elküldve: 2022-07-05 00:57:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A hosszas és látszólag céltalan séta a végéhez ért, ahogy hősünk eléri a várost kettészelő óriási szakadék peremét. Ahogy a félvér belenéz, a sötétség néz rá vissza, mely mintha csak próbálná beenni magát az ifjú testébe annak érzékszervein keresztül. Hosszú az út melyet megtett, s olybá tűnik értelmetlen is, ha a férfi, akinek nyomában útnak indult, nem több mint egy halom oszló csont, ennek az ormótlan nagy gödörnek a legmélyén. Fájdalmas sóhaj hagyja el a hóhajú ajkait, majd lekuporodik a hasadék széléhez, annak túloldalát kémlelve, s bár elméjét ellepik a kételyek s a kelletlen gondolatok, nem rest figyelni a környezetére sem.
Hacsak fel nem figyel valami oda nem illő neszre a környezetében, ismét a mélységbe tekint, majd alig hallhatóan dúdolni kezd. Egy errefelé ismeretlen keserű dallamot. Hogy kinek szól ez a dallam azt tán még maga az előadója sem tudja. A félvér zsebéből egyszer csak előkerül a jól ismert toll. Hosszú ideig csupán ujjai közt méregetve forgatja, majd kezét kinyújtva elengedi. Az apró toll lusta táncot lejtve a levegőben hullik alá a mélybe, s nyeli el a sötétség azt is, a több ezer lélekkel együtt.*
- Így lesz a legjobb.
*Morogja maga elé a férfi. Hogy a saját, vagy a toll sorsára hivatkozik-e ennek kapcsán azt tán jómaga sem tudhatja. Ezt követően talpra áll, leporolja ruháit, arcába húzza kabátja csuklyáját, s tovább áll. Ki tudja mennyi titkot rejthet még ez a város számára, s egy biztos. Alig várja, hogy felfedezze őket.*
Hacsak fel nem figyel valami oda nem illő neszre a környezetében, ismét a mélységbe tekint, majd alig hallhatóan dúdolni kezd. Egy errefelé ismeretlen keserű dallamot. Hogy kinek szól ez a dallam azt tán még maga az előadója sem tudja. A félvér zsebéből egyszer csak előkerül a jól ismert toll. Hosszú ideig csupán ujjai közt méregetve forgatja, majd kezét kinyújtva elengedi. Az apró toll lusta táncot lejtve a levegőben hullik alá a mélybe, s nyeli el a sötétség azt is, a több ezer lélekkel együtt.*
- Így lesz a legjobb.
*Morogja maga elé a férfi. Hogy a saját, vagy a toll sorsára hivatkozik-e ennek kapcsán azt tán jómaga sem tudhatja. Ezt követően talpra áll, leporolja ruháit, arcába húzza kabátja csuklyáját, s tovább áll. Ki tudja mennyi titkot rejthet még ez a város számára, s egy biztos. Alig várja, hogy felfedezze őket.*
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-03 21:33:31
Üzenet elküldve: 2022-07-03 21:33:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Egyelőre sejtése sincs róla, hogy a tündér átveri. Egyszerűen issza minden szavát és még helyette is dühös, hogy valakik képesek voltak ellopni tőle a kincsét. Bár azt továbbra sem tudja, hogy mi volt az a kincs, de nem is számít. Ruuno abban egészen biztos, hogy valami nagyon fontos dolog lehetett, ha "Sylvar" van olyan bátor, hogy még be is lopózzon itt házakba, hogy megtalálja.
Felnéz a férfira a merészségéért, meg egyébként is, a külleme, a karizmája nagy hatással van a kis törpére. Na meg persze az is, hogy egy felnőttről van szó, aki végre észrevette őt és hogy milyen hasznos tud lenni egy ilyen nagy kalandban!
Nagy szemekkel hallgatja őt, s noha nem tud kapcsolódni teljesen ahhoz, amit mond, mert minden tulajdona az, ami most nála és rajta van, így nincs nagyon mit felismernie vagy fel nem ismernie, de érti, hogy miről beszél a tündér. Úgyhogy igyekszik nagyon meggyőzően bólogatni.
Aztán pedig körülnéz.*
- Lehet, hogy ott van! - *Mutat a rozoga kis házikó felé lelkesen, hátha megdicsérik az ötletéért.
Aztán mikor a tündér közelebb inti magához őket, kíváncsian fülel. Úgy tűnik, máris szétválnak...
Mikor Rava elindul az egyik irányba, ő lecövekel Dren mellett és ha a férfi netán megindulna, akkor igyekszik őt követni. Azt nem mondta "Sylvar", hogy nekik is külön utakon kellene járniuk, Ruunonak pedig nincs is kedve ehhez. Már csak azért sem, mert egyre sötétebb van, meg fogalma sincs, mennyi az a másfél óra és nem akar egyedül maradni. Úgyhogy Dren kap egy kis utánfutót. Vagyis mindjárt kettőt, mert Felhő is hűségesen, avagy inkább gyáván jár a nyomukban.*
- Neked sem árulta el, mi a kincse? Honnan tudjuk, hogy mit keressünk? - *Szólítja meg Drent az igencsak észszerű kérdéssel.*
*Egyelőre sejtése sincs róla, hogy a tündér átveri. Egyszerűen issza minden szavát és még helyette is dühös, hogy valakik képesek voltak ellopni tőle a kincsét. Bár azt továbbra sem tudja, hogy mi volt az a kincs, de nem is számít. Ruuno abban egészen biztos, hogy valami nagyon fontos dolog lehetett, ha "Sylvar" van olyan bátor, hogy még be is lopózzon itt házakba, hogy megtalálja.
Felnéz a férfira a merészségéért, meg egyébként is, a külleme, a karizmája nagy hatással van a kis törpére. Na meg persze az is, hogy egy felnőttről van szó, aki végre észrevette őt és hogy milyen hasznos tud lenni egy ilyen nagy kalandban!
Nagy szemekkel hallgatja őt, s noha nem tud kapcsolódni teljesen ahhoz, amit mond, mert minden tulajdona az, ami most nála és rajta van, így nincs nagyon mit felismernie vagy fel nem ismernie, de érti, hogy miről beszél a tündér. Úgyhogy igyekszik nagyon meggyőzően bólogatni.
Aztán pedig körülnéz.*
- Lehet, hogy ott van! - *Mutat a rozoga kis házikó felé lelkesen, hátha megdicsérik az ötletéért.
Aztán mikor a tündér közelebb inti magához őket, kíváncsian fülel. Úgy tűnik, máris szétválnak...
Mikor Rava elindul az egyik irányba, ő lecövekel Dren mellett és ha a férfi netán megindulna, akkor igyekszik őt követni. Azt nem mondta "Sylvar", hogy nekik is külön utakon kellene járniuk, Ruunonak pedig nincs is kedve ehhez. Már csak azért sem, mert egyre sötétebb van, meg fogalma sincs, mennyi az a másfél óra és nem akar egyedül maradni. Úgyhogy Dren kap egy kis utánfutót. Vagyis mindjárt kettőt, mert Felhő is hűségesen, avagy inkább gyáván jár a nyomukban.*
- Neked sem árulta el, mi a kincse? Honnan tudjuk, hogy mit keressünk? - *Szólítja meg Drent az igencsak észszerű kérdéssel.*
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-03 10:47:50
Üzenet elküldve: 2022-07-03 10:47:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*Szerencsére mindkét bajtársa készen áll a felderítésre és el is indulnak így hármasban. Szépen haladnak, nyugodtan, és persze a legfontosabb, hogy nyitott szemmel. Törpi kérdésére keserédes mosoly ül ki az arcára.*
-Sajnos nem, látod éppen ezért is olyan nehéz ez. Be kell lopakodnom, hogy biztosan megtudjam, hogy ott van-e, és hogy ha ott is van, akkor az enyém-e vagy másé? Tudod ezer közül is felismerném, de biztosan tudod te is, hogy a sajátját az ember mindig megismeri.
*S ezzel úgy dobja vissza a kérdést, hogy már eleve arra próbálja rávezetni a fiút, hogy hevesen egyetértsen vele, és ezzel talán tudja erősíteni a köztük lévő "kapcsolatot". Egy jó idő elteltével ki is szemel egy nagyon szép kis kúriát. Fogalma sincs, hogy mi vagy kik lakhatják, de a ösztönei azt súgják, hogy bizony jó fogás lehetne.*
-Gyertek egy kicsit kérlek.
*A kezével is int magához, mintha csak egy kis tanácskozást akarna tartani. Ami igaz is.*
-Találtam egy szép nagy házat amott, megnézném közelebbről. Egy-másfél óra múlva találkozunk a táborhelyünkön, ahol megpihentünk korábban jó? Addig ti is nézelődjetek, aztán ott megbeszéljük hogy hogyan tovább, meg persze eszünk is egy kicsit ha éhesek leszünk.
*Úgy látja hogy az étel mindenkinek nagy kincs, így ezzel, meg a zsákmány gondolatával egész jól lehet őket motiválni. Ha nincs ellenvetés, akkor ő el is indulna megvizsgálni azt amit korábban látott, csak egy kicsit közelebbről, persze óvatos távolságból.*
*Szerencsére mindkét bajtársa készen áll a felderítésre és el is indulnak így hármasban. Szépen haladnak, nyugodtan, és persze a legfontosabb, hogy nyitott szemmel. Törpi kérdésére keserédes mosoly ül ki az arcára.*
-Sajnos nem, látod éppen ezért is olyan nehéz ez. Be kell lopakodnom, hogy biztosan megtudjam, hogy ott van-e, és hogy ha ott is van, akkor az enyém-e vagy másé? Tudod ezer közül is felismerném, de biztosan tudod te is, hogy a sajátját az ember mindig megismeri.
*S ezzel úgy dobja vissza a kérdést, hogy már eleve arra próbálja rávezetni a fiút, hogy hevesen egyetértsen vele, és ezzel talán tudja erősíteni a köztük lévő "kapcsolatot". Egy jó idő elteltével ki is szemel egy nagyon szép kis kúriát. Fogalma sincs, hogy mi vagy kik lakhatják, de a ösztönei azt súgják, hogy bizony jó fogás lehetne.*
-Gyertek egy kicsit kérlek.
*A kezével is int magához, mintha csak egy kis tanácskozást akarna tartani. Ami igaz is.*
-Találtam egy szép nagy házat amott, megnézném közelebbről. Egy-másfél óra múlva találkozunk a táborhelyünkön, ahol megpihentünk korábban jó? Addig ti is nézelődjetek, aztán ott megbeszéljük hogy hogyan tovább, meg persze eszünk is egy kicsit ha éhesek leszünk.
*Úgy látja hogy az étel mindenkinek nagy kincs, így ezzel, meg a zsákmány gondolatával egész jól lehet őket motiválni. Ha nincs ellenvetés, akkor ő el is indulna megvizsgálni azt amit korábban látott, csak egy kicsit közelebbről, persze óvatos távolságból.*
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-01 17:56:46
Üzenet elküldve: 2022-07-01 17:56:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
* Lelkes kis csapat indul felderítő túrára a romok közzé. Sajnos a gazadagon megrakott kúriák ideje már lejárt, de már nem teljesen kihalt a környék. Akadtak páran, akik visszatértek, amint helyre állt a rend. Ha nem is régi fényében ragyog, de néhány rezidenciának a helyreállítása már megkezdődött. Azt nem tudni, hogy belül mi rejtőzik, de még mindig jobb választás itt portyázni, mint a városban. Több szem többet lát alapon állnak neki. Törpi csak egy rozoga kis házikót pillant meg a távolban. Nem kecsegtet túl nagy zsákmánnyal, de azért biztosan akad ott valami. Dren már jobbat néz ki maguknak. Egy pofás kis rezidencia az, amit látni vél ott a mögött a pár ház mögött. Érdemesebb volna talán közelebbről is megnézni. Ravaynor is lát ezt-azt, de amit talál az a legígéretesebb. Kúria volt az is, most az, csak romosabb, de láthatóan lakják. Ránézésre talán nem tűnik jobbnak attól, mint amit Dren látott, de ösztönei azt súgják, hogy itt jó pénz lehet. Ezeken kívül még vagy 3 alkalmas épületet találnak, ha akarják megvizsgálhatják őket is.*
* Lelkes kis csapat indul felderítő túrára a romok közzé. Sajnos a gazadagon megrakott kúriák ideje már lejárt, de már nem teljesen kihalt a környék. Akadtak páran, akik visszatértek, amint helyre állt a rend. Ha nem is régi fényében ragyog, de néhány rezidenciának a helyreállítása már megkezdődött. Azt nem tudni, hogy belül mi rejtőzik, de még mindig jobb választás itt portyázni, mint a városban. Több szem többet lát alapon állnak neki. Törpi csak egy rozoga kis házikót pillant meg a távolban. Nem kecsegtet túl nagy zsákmánnyal, de azért biztosan akad ott valami. Dren már jobbat néz ki maguknak. Egy pofás kis rezidencia az, amit látni vél ott a mögött a pár ház mögött. Érdemesebb volna talán közelebbről is megnézni. Ravaynor is lát ezt-azt, de amit talál az a legígéretesebb. Kúria volt az is, most az, csak romosabb, de láthatóan lakják. Ránézésre talán nem tűnik jobbnak attól, mint amit Dren látott, de ösztönei azt súgják, hogy itt jó pénz lehet. Ezeken kívül még vagy 3 alkalmas épületet találnak, ha akarják megvizsgálhatják őket is.*
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-28 21:25:23
Üzenet elküldve: 2022-06-28 21:25:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*Dren hamar eltünteti a vacsoráját. Napi kétszeri étkezés. Szinte mint egy úri lakoma. Méghozzá ma még meg se kergették igazán. Rég érezte a jóllakottság kellemes melegségét ami most átjárja. El is dől a sarokban és piheg kicsit a dohos fal hűvösében. Addig hagyja csak el míg egyszer elvonul könnyíteni magán, majd visszamegy. Ez egy jó nap. Mikor a tündér felszólítja őket munkára akkor felkel és kinyújtja a végtagjait. Úgy érzi ma egy démonmacskát is le tudna futni. Bár reméli, hogy nem kell. A terv egyszerű és ismerős a fiúnak. A terep felmérése. Ez az egyik alapja a szakmának. Minden manószakértőnek ismernie kell a kölcsönvehető tárgyak helyét és személyét, a tömeg összetételét, a rosszakarókat, a menekülési útvonalakat és a lehetséges rejtekhelyeket. Bólint hát.*
-Mehetünk.
*Azzal ő is a tündér nyomába szegődik és közben jobbra-balra nézeget ahogy ilyenkor kell.*
*Dren hamar eltünteti a vacsoráját. Napi kétszeri étkezés. Szinte mint egy úri lakoma. Méghozzá ma még meg se kergették igazán. Rég érezte a jóllakottság kellemes melegségét ami most átjárja. El is dől a sarokban és piheg kicsit a dohos fal hűvösében. Addig hagyja csak el míg egyszer elvonul könnyíteni magán, majd visszamegy. Ez egy jó nap. Mikor a tündér felszólítja őket munkára akkor felkel és kinyújtja a végtagjait. Úgy érzi ma egy démonmacskát is le tudna futni. Bár reméli, hogy nem kell. A terv egyszerű és ismerős a fiúnak. A terep felmérése. Ez az egyik alapja a szakmának. Minden manószakértőnek ismernie kell a kölcsönvehető tárgyak helyét és személyét, a tömeg összetételét, a rosszakarókat, a menekülési útvonalakat és a lehetséges rejtekhelyeket. Bólint hát.*
-Mehetünk.
*Azzal ő is a tündér nyomába szegődik és közben jobbra-balra nézeget ahogy ilyenkor kell.*
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-21 00:15:06
Üzenet elküldve: 2022-06-21 00:15:06
ÚJ
![>Viin Doriano [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11951_1604528441_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Onyawantha Oughenthis//
– Úgy érted, a szegénynegyedben? * Vonja fel szemöldökét. Nem a hellyel van gondja, csupán az elnevezést furcsállja. *
– Mi változott még a lázadás óta?
* Elindulnak tehát a polgárnegyed felé, de még nem érnek ki a romos városrészből. Rajtuk kívül nem sokan járnak erre, ami persze érthető is, hiszen körülöttük csak romok vannak. Viinnek azonban ironikus módon még szoknia kell ezt a kihaltságot. A tiszta ruhák említése révén eszébe jut, hogy még mindig ugyanaz a pokróc van rajta, amit attól a nincstelentől lopott, és hogy emiatt talán nem is kéne arrafelé mennie mostanában. Nyilván nem fogja bitófán végezni egy koldus kezeiből kirángatott takaró miatt, de azért továbbra sem szívesen futna össze a járőröző városőrökkel. Ismét tudatosul benne, hogy mekkora szívességet tesz neki Onyawantha, de továbbra is távol áll tőle a hálálkodás, úgyhogy csak magában gondolkodik és hallgatja a nő válaszait, amikor arra kerül sor.
Mikor Onyawantha korára terelődik a téma, szinte már elhiszi, hogy a nő titkolózni akar ennyi minden után. Mármint, hogy Viin színt vallott neki arról, hogy élőholt, Sa'Tereth-et szolgálja és hasonlók. Aztán mikor megkapja a választ – ami ránézésre nagyjából helytálló lehet, így el is hiszi –, ő is gyorsan rávágná saját korát, de félúton elakad. *
– Én huszon… öt… voltam valamikor. * Fájdalmas tekintettel néz a lányra. Megint beugrik neki a folyóparti kép, ám ezúttal sokkal gyorsabban túlteszi magát rajta. Vagy, ha nem is, megpróbál úgy tenni, mintha. Inkább eltereli gondolatait Onyawantha szőkés tincseivel és feltett kérdésével. *
– Milyen évet is írunk most? * Ha választ kap, abból már ki tudná számolni, hogy hány éves most, de abban még mindig nem biztos, hogy a túlvilágon töltött éveit beleszámolja-e életkorába. Ahogy ezen tűnődik, eszébe jut, hogy Onyawantha meglehetősen keveset kérdezősködött erről a témáról, ami két dolgot jelenthet: vagy nem hisz neki vagy nem akarja ilyen kérdésekkel terhelni szerencsétlen férfit. Viin ez utóbbiban reménykedve mosolyra görbíti száját és újra megszólal. *
– Nem is vagy kíváncsi, hogy milyen… Halottnak lenni? Hogy találkoztam-e a túlvilág őrzőjével vagy bárki mással? * Természetesen az is egy lehetőség, hogy a nő egyszerűen nem akarja tudni a válaszokat, ezért egyelőre nem tálal ki. Hagyja, hadd kérdezzen ő, hogyha valami kifejezetten érdekli. Na, meg hozzá kell tenni, hogy nem is emlékszik sokra holtként töltött idejéből. Emlékszik, hogy a túlvilág folyóján csordogált időtlen időkig, aztán egy zöld szempárt látott és életre keltették. Aztán ki tudja, mióta újra halott volt, mígnem meghallotta Sa'Tereth Harangját és most újra itt van. Elég zavaros a történet és maga sem tudja már biztosan, hogy mi igaz belőle és mi az, amit csak fantáziája költött hozzá. Emellett ott van az érzékszervek (hiányának) problémája is. Amit a túlvilágon "látott", nem láthatta a szemeivel, amit "hallott", nem hallhatta a füleivel és így tovább. Nem is csoda, hogy eddig még nem gondolkodott el ezen, de bízik benne, hogy idővel tisztábban lát majd, nem pedig egyre homályosabban, mint ahogy eddig történt.
Haladnak tovább, s a házbéliekre terelődik a szó. A férfi szívéről nagy kő esik le az apa szó hallatán, hiszen az még mindig jobb, mint a férj, de néhány másodperc múlva aggodalma kezd újra felépülni. Szerencsére az öreg nincs otthon, talán ezért is bátorkodott Onyawantha az ajánlatával. Egy dadust lerázni meg már csak nem olyan nagy feladat. Ismét bizakodóvá válik a jövővel kapcsolatban, egy rövid időre még a hosszútávú céljairól is megfeledkezik és átadja magát az események szabad áramlásának. *
– Csak megoldjuk valahogy. Ha kell, felmászok az ablakodon keresztül is. * Ígérkezik, és ezúttal nem is csak jól hangzó szövegelésnek szánja, hanem komolyan gondolja. Habár még sosem kellett pucéran egy hölgy szobájába másznia – sőt, szerencsés módon még menekülnie sem kellett onnan –, ha ez az ára a bejutásának, áll elébe. *
– Úgy érted, a szegénynegyedben? * Vonja fel szemöldökét. Nem a hellyel van gondja, csupán az elnevezést furcsállja. *
– Mi változott még a lázadás óta?
* Elindulnak tehát a polgárnegyed felé, de még nem érnek ki a romos városrészből. Rajtuk kívül nem sokan járnak erre, ami persze érthető is, hiszen körülöttük csak romok vannak. Viinnek azonban ironikus módon még szoknia kell ezt a kihaltságot. A tiszta ruhák említése révén eszébe jut, hogy még mindig ugyanaz a pokróc van rajta, amit attól a nincstelentől lopott, és hogy emiatt talán nem is kéne arrafelé mennie mostanában. Nyilván nem fogja bitófán végezni egy koldus kezeiből kirángatott takaró miatt, de azért továbbra sem szívesen futna össze a járőröző városőrökkel. Ismét tudatosul benne, hogy mekkora szívességet tesz neki Onyawantha, de továbbra is távol áll tőle a hálálkodás, úgyhogy csak magában gondolkodik és hallgatja a nő válaszait, amikor arra kerül sor.
Mikor Onyawantha korára terelődik a téma, szinte már elhiszi, hogy a nő titkolózni akar ennyi minden után. Mármint, hogy Viin színt vallott neki arról, hogy élőholt, Sa'Tereth-et szolgálja és hasonlók. Aztán mikor megkapja a választ – ami ránézésre nagyjából helytálló lehet, így el is hiszi –, ő is gyorsan rávágná saját korát, de félúton elakad. *
– Én huszon… öt… voltam valamikor. * Fájdalmas tekintettel néz a lányra. Megint beugrik neki a folyóparti kép, ám ezúttal sokkal gyorsabban túlteszi magát rajta. Vagy, ha nem is, megpróbál úgy tenni, mintha. Inkább eltereli gondolatait Onyawantha szőkés tincseivel és feltett kérdésével. *
– Milyen évet is írunk most? * Ha választ kap, abból már ki tudná számolni, hogy hány éves most, de abban még mindig nem biztos, hogy a túlvilágon töltött éveit beleszámolja-e életkorába. Ahogy ezen tűnődik, eszébe jut, hogy Onyawantha meglehetősen keveset kérdezősködött erről a témáról, ami két dolgot jelenthet: vagy nem hisz neki vagy nem akarja ilyen kérdésekkel terhelni szerencsétlen férfit. Viin ez utóbbiban reménykedve mosolyra görbíti száját és újra megszólal. *
– Nem is vagy kíváncsi, hogy milyen… Halottnak lenni? Hogy találkoztam-e a túlvilág őrzőjével vagy bárki mással? * Természetesen az is egy lehetőség, hogy a nő egyszerűen nem akarja tudni a válaszokat, ezért egyelőre nem tálal ki. Hagyja, hadd kérdezzen ő, hogyha valami kifejezetten érdekli. Na, meg hozzá kell tenni, hogy nem is emlékszik sokra holtként töltött idejéből. Emlékszik, hogy a túlvilág folyóján csordogált időtlen időkig, aztán egy zöld szempárt látott és életre keltették. Aztán ki tudja, mióta újra halott volt, mígnem meghallotta Sa'Tereth Harangját és most újra itt van. Elég zavaros a történet és maga sem tudja már biztosan, hogy mi igaz belőle és mi az, amit csak fantáziája költött hozzá. Emellett ott van az érzékszervek (hiányának) problémája is. Amit a túlvilágon "látott", nem láthatta a szemeivel, amit "hallott", nem hallhatta a füleivel és így tovább. Nem is csoda, hogy eddig még nem gondolkodott el ezen, de bízik benne, hogy idővel tisztábban lát majd, nem pedig egyre homályosabban, mint ahogy eddig történt.
Haladnak tovább, s a házbéliekre terelődik a szó. A férfi szívéről nagy kő esik le az apa szó hallatán, hiszen az még mindig jobb, mint a férj, de néhány másodperc múlva aggodalma kezd újra felépülni. Szerencsére az öreg nincs otthon, talán ezért is bátorkodott Onyawantha az ajánlatával. Egy dadust lerázni meg már csak nem olyan nagy feladat. Ismét bizakodóvá válik a jövővel kapcsolatban, egy rövid időre még a hosszútávú céljairól is megfeledkezik és átadja magát az események szabad áramlásának. *
– Csak megoldjuk valahogy. Ha kell, felmászok az ablakodon keresztül is. * Ígérkezik, és ezúttal nem is csak jól hangzó szövegelésnek szánja, hanem komolyan gondolja. Habár még sosem kellett pucéran egy hölgy szobájába másznia – sőt, szerencsés módon még menekülnie sem kellett onnan –, ha ez az ára a bejutásának, áll elébe. *
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-18 06:13:03
Üzenet elküldve: 2022-06-18 06:13:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Viin Doriano//
*Az egyetlen biztos pont és gondolat a jelen helyzetben az valóban az, hogy segíteni szeretne. A miértjeit meg nem tudná mondani. Talán azért, mert ez most valami új, valami különleges. Valami, amivel a magányát most enyhíteni tudja. Hogy bármiféle hátsó szándék leledzik a dologban? Akarva biztosan nem, hiszen nem is olyan rég pórul járt egy férfival. A naiv kis szívnek pedig mély sebet vágott a csalódás és az, hogy faképnél hagyták. Szó nélkül. Várt még, napokat keringett a Pegazus környékén, bolyongott a főtéren, a piacon, de semmi. Végül pedig felfogta, hogy nincs szükség rá, így felhagyott a reménykedéssel. Nem akar megint fájdalmat, így önszántából egyelőre eszében sincs közeledni akárki felé. Viszont segíteni szeretne. Ha csak annyival is, hogy ételt és ruhát adjon egy különleges férfinak, neki már az is megéri.
Az pedig egyenesen felvillanyozza, hogy végre hajlandó volt belemenni a felajánlásba. Mosolya így szélesebbé és őszintébbé válik.*
- Na végre. Azt hittem nem úszom meg könyörgés nélkül.
*Kuncog fel halkan, majd gyorsan leporolva magát felsandít a férfira.*
- Hát nem itt. A polgárnegyedben. Nem messze, ott a szélénél.
*Mutat is el az irányába, persze a ház még nem nagyon látszik ebből a távolságból. Igaz, hogy nem fényűző, kacsalábon forgó palota az övék, de takaros, nagy és barátságos. Kívülről átlagos, de szándékosan nem hivalkodó. Belülről viszont már ízléses, látszik rajta, hogy az apja szereti a szépet. De az butaság lenne, ha ki akarnának tűnni a polgárnegyed egyszerűségéből. Átlagos otthonnál kisebb az esélye egy kéretlen betörésnek, így nem is akarta sosem az apja, hogy fellengzős legyen a külcsín. De reményei szerint azért elégedett lesz Vinn az otthonával.*
- Ne aggódj. Szerintem tetszeni fog.
*Azzal meg is indul kifelé romvárosból. Elég időt töltöttek itt, hogy maga mögött akarja hagyni a romokat és a tátongó mélységet. Viszont nem siet, így van lehetősége menet közben a férfira pillantani a felmerülő kérdéseket hallva.*
- Úgy tudom egy hölgytől nem illik ilyet kérdezni.
*Vonja fel a szemöldökeit, de az arcán bujkáló mosoly elárulja, hogy semmi komoly sértettség nincsen benne.*
- Huszonhárom éves vagyok még egy kis ideig.
*Válaszolja büszkén, majd a következő kérdésnél azért elcsábul a gondolatra, hogy heccelje egy kicsit a férfit, de végül marad az őszinteségnél. Épp eléggé zaklatott lehet a másik, hogy ne akarja ezt tovább fokozni.*
- Apámmal és a dadámmal. *Mert neki ennyi év után is van olyanja.* Az előbbi éppen úton van, Maravell viszont otthon van. Ha szerencsénk van, akkor éppen a piacot rója, így nem lesz nehéz a bejutás.
*Amikor elköltöztek ide Artheniorba apja minden szolgálótól és segédtől megvált. Egyedül a dada maradt, de igazából ő nagyon régóta családtag. Az idős asszony anyja helyett lett az anyja, amiért nagyon hálás is neki. Szerencséje van vele, mert kiszökdösései alkalmával sosem árulja be az apjánál, ahogyan most sem tenné valószínűleg, ha hazaállítana Viinnel, de nem sok kedve van most végighallgatni egy fejmosást arról, hogy miért is hátrányos ránézve az, ha egy pucér, vadidegen férfit hazavisz. Bár az azért vigyort csal az arcára, ahogy lelki szemei előtt látja Mara tekintetét, mikor összefut a pokrócos férfival.
Lassan pedig végre maguk mögött tudhatják romvárost, ahogy már felsejlik előttük a polgárnegyed megannyi felújított háza. Onnan pedig már az ő otthona sem lesz messze.*
*Az egyetlen biztos pont és gondolat a jelen helyzetben az valóban az, hogy segíteni szeretne. A miértjeit meg nem tudná mondani. Talán azért, mert ez most valami új, valami különleges. Valami, amivel a magányát most enyhíteni tudja. Hogy bármiféle hátsó szándék leledzik a dologban? Akarva biztosan nem, hiszen nem is olyan rég pórul járt egy férfival. A naiv kis szívnek pedig mély sebet vágott a csalódás és az, hogy faképnél hagyták. Szó nélkül. Várt még, napokat keringett a Pegazus környékén, bolyongott a főtéren, a piacon, de semmi. Végül pedig felfogta, hogy nincs szükség rá, így felhagyott a reménykedéssel. Nem akar megint fájdalmat, így önszántából egyelőre eszében sincs közeledni akárki felé. Viszont segíteni szeretne. Ha csak annyival is, hogy ételt és ruhát adjon egy különleges férfinak, neki már az is megéri.
Az pedig egyenesen felvillanyozza, hogy végre hajlandó volt belemenni a felajánlásba. Mosolya így szélesebbé és őszintébbé válik.*
- Na végre. Azt hittem nem úszom meg könyörgés nélkül.
*Kuncog fel halkan, majd gyorsan leporolva magát felsandít a férfira.*
- Hát nem itt. A polgárnegyedben. Nem messze, ott a szélénél.
*Mutat is el az irányába, persze a ház még nem nagyon látszik ebből a távolságból. Igaz, hogy nem fényűző, kacsalábon forgó palota az övék, de takaros, nagy és barátságos. Kívülről átlagos, de szándékosan nem hivalkodó. Belülről viszont már ízléses, látszik rajta, hogy az apja szereti a szépet. De az butaság lenne, ha ki akarnának tűnni a polgárnegyed egyszerűségéből. Átlagos otthonnál kisebb az esélye egy kéretlen betörésnek, így nem is akarta sosem az apja, hogy fellengzős legyen a külcsín. De reményei szerint azért elégedett lesz Vinn az otthonával.*
- Ne aggódj. Szerintem tetszeni fog.
*Azzal meg is indul kifelé romvárosból. Elég időt töltöttek itt, hogy maga mögött akarja hagyni a romokat és a tátongó mélységet. Viszont nem siet, így van lehetősége menet közben a férfira pillantani a felmerülő kérdéseket hallva.*
- Úgy tudom egy hölgytől nem illik ilyet kérdezni.
*Vonja fel a szemöldökeit, de az arcán bujkáló mosoly elárulja, hogy semmi komoly sértettség nincsen benne.*
- Huszonhárom éves vagyok még egy kis ideig.
*Válaszolja büszkén, majd a következő kérdésnél azért elcsábul a gondolatra, hogy heccelje egy kicsit a férfit, de végül marad az őszinteségnél. Épp eléggé zaklatott lehet a másik, hogy ne akarja ezt tovább fokozni.*
- Apámmal és a dadámmal. *Mert neki ennyi év után is van olyanja.* Az előbbi éppen úton van, Maravell viszont otthon van. Ha szerencsénk van, akkor éppen a piacot rója, így nem lesz nehéz a bejutás.
*Amikor elköltöztek ide Artheniorba apja minden szolgálótól és segédtől megvált. Egyedül a dada maradt, de igazából ő nagyon régóta családtag. Az idős asszony anyja helyett lett az anyja, amiért nagyon hálás is neki. Szerencséje van vele, mert kiszökdösései alkalmával sosem árulja be az apjánál, ahogyan most sem tenné valószínűleg, ha hazaállítana Viinnel, de nem sok kedve van most végighallgatni egy fejmosást arról, hogy miért is hátrányos ránézve az, ha egy pucér, vadidegen férfit hazavisz. Bár az azért vigyort csal az arcára, ahogy lelki szemei előtt látja Mara tekintetét, mikor összefut a pokrócos férfival.
Lassan pedig végre maguk mögött tudhatják romvárost, ahogy már felsejlik előttük a polgárnegyed megannyi felújított háza. Onnan pedig már az ő otthona sem lesz messze.*
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-17 22:07:59
Üzenet elküldve: 2022-06-17 22:07:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Onyawantha Oughenthis//
* Nem tudhatja, mi zajlik le a nő gondolataiban, de számos lehetősége lett volna, hogy lerázza őt – sőt, ismerkedésük kezdetén is ő kezdeményezett. Viszont a tény, hogy még mindig itt van, azt az érzést erősíti meg Viinben, hogy segíteni akar neki. Vagy csak a különleges férfiakra bukik, mint amilyennek Viin tartja magát – s valljuk be, van is benne némi igazság, mivel kevesen mondhatják el magukról, hogy szembenéztek a halállal és visszatértek belőle. Kétszer. Előbbinél maradva, bár Onyawantha nem egyértelműsíti, hogy távlati céljai vannak-e Viinnel, már az is nagy segítség, ha nem szól az őrségnek róla. Ha még ezenfelül másban is a segítségére lenne, azért már igazán hálás lenne a férfi (még ha ezt nem is feltétlenül mutatja a külvilág felé).
Ahogy a porban ülnek és az őrültség kérdését vitatják meg, Viin lelki szemei előtt egy pillanatra felélénkülnek életének utolsó pillanatai. Mármint az eredeti életének, amikor az a szörnyeteg csúnyán elbánt vele. Beleborzong a történések újraélésébe és nyomban próbál valami másra összpontosítani, így talál végül megnyugvást a nő íriszeiben. Végighallgatja az ajánlatot, és bár izgatottságát próbálja palástolni, csak rövid ideig sikerül. Bár Onyawantha szavainak hallgatása közben mosoly húzódik arcára. Legszívesebben itt helyben szájon csókolná a nőt kedvességéért, na meg két szép szeméért, de nem akarja elbaltázni a lehetőségét. Amúgy se fűződnek kellemes emlékei a csókhoz, hiszen halálakor is volt része benne, nem is akármilyenben. Úgyhogy ez a részlet csak gondolataiban játszódik le, ám minden más valóságos. Felnéz a felé nyújtott kézre és rövid gondolkodás után elfogadja jobbjával, míg baljával takaróját szorítja maga elé. Persze nem támaszkodik kizárólag a nő testi erejére, inkább csak szimbolikus jelentést tulajdonít a kéznek, jobbára önerőből tápászkodik fel. *
– Benne vagyok. * Próbál valami barátságosabb, enyhe mosolyt magára erőltetni, nehogy nézésével elijessze a másikat. *
– Merre van a házad? * Néz körbe kissé csalódottan, hiszen a közelben nem lát egyetlen álló épületet sem. Azonban nincs abban a helyzetben, hogy válogasson. Ha Onyawantha egy lepusztult, szegénynegyedi viskóba vezeti, akár oda is követi, hiszen bármi jobb lehet az utcán alvásnál. Habár a nő fürdésről és friss ruhákról beszélt, ráadásul ránézésre sem Sárváros mélyéről jött, ezért Viin bizakodóan néz maga elé.
Noha az utolsó mondatot kissé furcsállja, eleinte nem tulajdonít neki különösebb jelentést, ám néhány másodperc elteltével felötlik benne a gyanú, hogy talán mégis van jelentősége, ha már elhangzott. ~ Ugye nincsen férjnél? Vagy még a szüleivel él? ~ Kissé bátortalanul teszi fel a kérdését. *
– Ha szabad kérdeznem… Hány éves vagy? * Nyel egyet. *
– És kivel élsz? * Közben, hogyha Onyawantha elindul valamerre, ő is nyomban követi, nem akar lemaradni. Ha megáll, ő is megáll – hűségesen követi, ahová csak vezeti. *
* Nem tudhatja, mi zajlik le a nő gondolataiban, de számos lehetősége lett volna, hogy lerázza őt – sőt, ismerkedésük kezdetén is ő kezdeményezett. Viszont a tény, hogy még mindig itt van, azt az érzést erősíti meg Viinben, hogy segíteni akar neki. Vagy csak a különleges férfiakra bukik, mint amilyennek Viin tartja magát – s valljuk be, van is benne némi igazság, mivel kevesen mondhatják el magukról, hogy szembenéztek a halállal és visszatértek belőle. Kétszer. Előbbinél maradva, bár Onyawantha nem egyértelműsíti, hogy távlati céljai vannak-e Viinnel, már az is nagy segítség, ha nem szól az őrségnek róla. Ha még ezenfelül másban is a segítségére lenne, azért már igazán hálás lenne a férfi (még ha ezt nem is feltétlenül mutatja a külvilág felé).
Ahogy a porban ülnek és az őrültség kérdését vitatják meg, Viin lelki szemei előtt egy pillanatra felélénkülnek életének utolsó pillanatai. Mármint az eredeti életének, amikor az a szörnyeteg csúnyán elbánt vele. Beleborzong a történések újraélésébe és nyomban próbál valami másra összpontosítani, így talál végül megnyugvást a nő íriszeiben. Végighallgatja az ajánlatot, és bár izgatottságát próbálja palástolni, csak rövid ideig sikerül. Bár Onyawantha szavainak hallgatása közben mosoly húzódik arcára. Legszívesebben itt helyben szájon csókolná a nőt kedvességéért, na meg két szép szeméért, de nem akarja elbaltázni a lehetőségét. Amúgy se fűződnek kellemes emlékei a csókhoz, hiszen halálakor is volt része benne, nem is akármilyenben. Úgyhogy ez a részlet csak gondolataiban játszódik le, ám minden más valóságos. Felnéz a felé nyújtott kézre és rövid gondolkodás után elfogadja jobbjával, míg baljával takaróját szorítja maga elé. Persze nem támaszkodik kizárólag a nő testi erejére, inkább csak szimbolikus jelentést tulajdonít a kéznek, jobbára önerőből tápászkodik fel. *
– Benne vagyok. * Próbál valami barátságosabb, enyhe mosolyt magára erőltetni, nehogy nézésével elijessze a másikat. *
– Merre van a házad? * Néz körbe kissé csalódottan, hiszen a közelben nem lát egyetlen álló épületet sem. Azonban nincs abban a helyzetben, hogy válogasson. Ha Onyawantha egy lepusztult, szegénynegyedi viskóba vezeti, akár oda is követi, hiszen bármi jobb lehet az utcán alvásnál. Habár a nő fürdésről és friss ruhákról beszélt, ráadásul ránézésre sem Sárváros mélyéről jött, ezért Viin bizakodóan néz maga elé.
Noha az utolsó mondatot kissé furcsállja, eleinte nem tulajdonít neki különösebb jelentést, ám néhány másodperc elteltével felötlik benne a gyanú, hogy talán mégis van jelentősége, ha már elhangzott. ~ Ugye nincsen férjnél? Vagy még a szüleivel él? ~ Kissé bátortalanul teszi fel a kérdését. *
– Ha szabad kérdeznem… Hány éves vagy? * Nyel egyet. *
– És kivel élsz? * Közben, hogyha Onyawantha elindul valamerre, ő is nyomban követi, nem akar lemaradni. Ha megáll, ő is megáll – hűségesen követi, ahová csak vezeti. *
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-17 19:56:58
Üzenet elküldve: 2022-06-17 19:56:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Viin Doriano//
*A bizonytalanság talán nem is a legmegfelelőbb szó arra, aminek most a fültanúja lehet. Tele van kétségekkel és kérdésekkel, de valahogy egyiket sem akaródzik feltennie. Sa'Tereth neve épp elég ahhoz, hogy ne akarjon többet tudni erről az egészről. És mégis a segíteni akarás felülírja a józan gondolkodását, így nem is kezdi fontolgatni azt, hogy talán ideje lenne távozóra fogni. Ahogy körbe pillant a romos házakon, majd tekintete ismét az ifjún állapodik meg ismét csak a sajnálat és a gondoskodni akarás tölti el a szívét és a fejét is.
Ennek ellenére a férfi újabb szavai szintén nem kezdik el felpiszkálni a lelkesedését. Valahogy nem igazán tudja elképzelni Sa'Terethről, hogy egy visszahozott életért cserébe megelégedne pár csepp vérrel. Sosem hallott még egy történetet sem, amiben a véráldozat ennyire egyszerű lett volna. De ezzel most sem magát, sem pedig Viint nem szeretné elkeseríteni. Mert azért azt sem szeretné kizárni, hogy talán igaza van a férfinak és tényleg ennyire egyszerű az egész. Naiv gondolat, de még lehet működőképes is akár. Ezen merengésének közepette nem igazán veszi már azt sem észre, hogy az ifjú bánkódik valami miatt. Csak próbál észérveket, lehetőségeket felsorakoztatni, de túl nagy a katyvasz most a fejében, hogy bármit is rendesen átláthasson.
Merengéséből csupán csak a vállán megpihenő kéz zökkenti ki, mire aprót rezdülve kapja is a kéz gazdájára a tekintetét. Szeretne megnyugodni, de Viin tekintete és a helyzet sem engedi. Így inkább igyekszik egy kicsit elterelni a témát, ami nem sok sikerrel jár.
A kérdésre először csak hosszan felsóhajt, végül apró mosollyal rázza meg nemlegesen a fejét.*
- Nem tartalak bolondnak. Ebben a témában legalább is. Viszont abban igen, hogy nem akarod elfogadni a segítségem.
*Lehet, hogy naiv és nem látott sokat az igazi világból, de azért azt felismeri, ha a férfi visszakozik amiatt, hogy ruhát vagy ételt vegyen neki. Persze nem akar és nem is fog erőszakoskodni, de talán a kelleténél feltűnőbbek lesznek így, ha a férfit csak egy lopott pokróc takarja. A pletykák gyorsan terjednek, ebben az esetben pedig nem biztos, hogy kockáztatniuk kéne. Főleg azzal a tudattal, hogy az őrség kiaggasztotta város szerte azokat a plakátokat.*
- Van egy utolsó ajánlatom. Hazajössz velem. Fürdesz, kapsz ételt és ruhát. Lepihenünk, közben pedig kitaláljuk, hogy hogyan tovább, hm?
*Ölt fel valami biztató mosolyt, miközben most ő fog és szorít finoman, biztatóan a férfi vállára. Végül pedig fel is egyenesedve nyújtja a kezét, hogy Viint is felhúzza.*
- Csak úgy kell bejuttatnom téged, hogy senkinek se tűnjön fel.
*Harapja be az ajkát, ahogy igyekszik kitalálni a legmegfelelőbb tervet a beszöktetésre. Nem lenne olyan nagy gondja, ha az ő szobája nem az emeleten lenne. De így lesz egy kis bajuk, mire a férfit a szobájában tudhatja. Már, ha amaz hajlandó lesz végre legalább ezt a segítséget elfogadni.*
*A bizonytalanság talán nem is a legmegfelelőbb szó arra, aminek most a fültanúja lehet. Tele van kétségekkel és kérdésekkel, de valahogy egyiket sem akaródzik feltennie. Sa'Tereth neve épp elég ahhoz, hogy ne akarjon többet tudni erről az egészről. És mégis a segíteni akarás felülírja a józan gondolkodását, így nem is kezdi fontolgatni azt, hogy talán ideje lenne távozóra fogni. Ahogy körbe pillant a romos házakon, majd tekintete ismét az ifjún állapodik meg ismét csak a sajnálat és a gondoskodni akarás tölti el a szívét és a fejét is.
Ennek ellenére a férfi újabb szavai szintén nem kezdik el felpiszkálni a lelkesedését. Valahogy nem igazán tudja elképzelni Sa'Terethről, hogy egy visszahozott életért cserébe megelégedne pár csepp vérrel. Sosem hallott még egy történetet sem, amiben a véráldozat ennyire egyszerű lett volna. De ezzel most sem magát, sem pedig Viint nem szeretné elkeseríteni. Mert azért azt sem szeretné kizárni, hogy talán igaza van a férfinak és tényleg ennyire egyszerű az egész. Naiv gondolat, de még lehet működőképes is akár. Ezen merengésének közepette nem igazán veszi már azt sem észre, hogy az ifjú bánkódik valami miatt. Csak próbál észérveket, lehetőségeket felsorakoztatni, de túl nagy a katyvasz most a fejében, hogy bármit is rendesen átláthasson.
Merengéséből csupán csak a vállán megpihenő kéz zökkenti ki, mire aprót rezdülve kapja is a kéz gazdájára a tekintetét. Szeretne megnyugodni, de Viin tekintete és a helyzet sem engedi. Így inkább igyekszik egy kicsit elterelni a témát, ami nem sok sikerrel jár.
A kérdésre először csak hosszan felsóhajt, végül apró mosollyal rázza meg nemlegesen a fejét.*
- Nem tartalak bolondnak. Ebben a témában legalább is. Viszont abban igen, hogy nem akarod elfogadni a segítségem.
*Lehet, hogy naiv és nem látott sokat az igazi világból, de azért azt felismeri, ha a férfi visszakozik amiatt, hogy ruhát vagy ételt vegyen neki. Persze nem akar és nem is fog erőszakoskodni, de talán a kelleténél feltűnőbbek lesznek így, ha a férfit csak egy lopott pokróc takarja. A pletykák gyorsan terjednek, ebben az esetben pedig nem biztos, hogy kockáztatniuk kéne. Főleg azzal a tudattal, hogy az őrség kiaggasztotta város szerte azokat a plakátokat.*
- Van egy utolsó ajánlatom. Hazajössz velem. Fürdesz, kapsz ételt és ruhát. Lepihenünk, közben pedig kitaláljuk, hogy hogyan tovább, hm?
*Ölt fel valami biztató mosolyt, miközben most ő fog és szorít finoman, biztatóan a férfi vállára. Végül pedig fel is egyenesedve nyújtja a kezét, hogy Viint is felhúzza.*
- Csak úgy kell bejuttatnom téged, hogy senkinek se tűnjön fel.
*Harapja be az ajkát, ahogy igyekszik kitalálni a legmegfelelőbb tervet a beszöktetésre. Nem lenne olyan nagy gondja, ha az ő szobája nem az emeleten lenne. De így lesz egy kis bajuk, mire a férfit a szobájában tudhatja. Már, ha amaz hajlandó lesz végre legalább ezt a segítséget elfogadni.*
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-15 07:08:58
Üzenet elküldve: 2022-06-15 07:08:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Gyakorlás //
* Természetesen az étkezés volt az elsődleges szempont, de az már nem nagyon számít, hogy melyik irányban közelíti meg a fogadójukat. ~ Már nevezhetem fogadónknak? Végül is már egy ideje a csapat tagjai vagyunk. ~ Bele is pirul a gondolatba, hogy a vörösön kívül más barátokra is sikerült szert tennie. Az óriás mindig is szimpatikusnak tűnt számára, ahogyan Aztyan is, hiába tűnik alkalmanként túlságosan mérges gombának. ~ Az üzlet, az üzlet. Nem azért dolgozunk neki, hogy megsimogassa a fejünk. ~ Állapítja meg, de aztán tovább halad. A romváros nem sok változáson esett át, az utolsó sétája óta. ~ Limmen remélem sértetlenül tér vissza. ~ Az apró termetű öcsikéje, mindig is a szíve közepét képezte, agresszív jelleme mit sem számított Lillyss számára. Nem sok ember mondhatta el magáról, hogy tudott bánni azzal a majdnem két méteres mamlasszal, de ő könnyedén igába tudta hajtani a fejét. ~ Nawa szerintem kezelni tudja, de biztos ki fogom faggatni a történtekről. Jól lenne utána valami feszültség levezetés, miután hazatért, vagy csak ünnepeljük meg? ~ Gondolkozik magában. Hirtelen felindulásból kihúzza pengéjét és gyakorol egy keveset, egy félre eső helyen, ha már meredélyen keresztül jött. ~ Talán ebből lesz két óra is. ~ *
* Természetesen az étkezés volt az elsődleges szempont, de az már nem nagyon számít, hogy melyik irányban közelíti meg a fogadójukat. ~ Már nevezhetem fogadónknak? Végül is már egy ideje a csapat tagjai vagyunk. ~ Bele is pirul a gondolatba, hogy a vörösön kívül más barátokra is sikerült szert tennie. Az óriás mindig is szimpatikusnak tűnt számára, ahogyan Aztyan is, hiába tűnik alkalmanként túlságosan mérges gombának. ~ Az üzlet, az üzlet. Nem azért dolgozunk neki, hogy megsimogassa a fejünk. ~ Állapítja meg, de aztán tovább halad. A romváros nem sok változáson esett át, az utolsó sétája óta. ~ Limmen remélem sértetlenül tér vissza. ~ Az apró termetű öcsikéje, mindig is a szíve közepét képezte, agresszív jelleme mit sem számított Lillyss számára. Nem sok ember mondhatta el magáról, hogy tudott bánni azzal a majdnem két méteres mamlasszal, de ő könnyedén igába tudta hajtani a fejét. ~ Nawa szerintem kezelni tudja, de biztos ki fogom faggatni a történtekről. Jól lenne utána valami feszültség levezetés, miután hazatért, vagy csak ünnepeljük meg? ~ Gondolkozik magában. Hirtelen felindulásból kihúzza pengéjét és gyakorol egy keveset, egy félre eső helyen, ha már meredélyen keresztül jött. ~ Talán ebből lesz két óra is. ~ *
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-08 23:14:54
Üzenet elküldve: 2022-06-08 23:14:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Az ételnek a felét tünteti el gyorsan, meg még egy harapást, a többit pedig a szomorúan ácsingózó kutyának nyújtja oda, hogy aztán ő is egyetlen falással csillapítsa éhségét, s volt, nincs elemózsia.
Mikor pedig a tündér pihenésre biztatja őket, Ruuno már amúgy is álmosan pislog. Odabújik Felhőhöz és nagyokat ásítozva szundikál egy keveset. Lehet látni, hogy összeszokott alvótársak ők ketten, a kutya szinte takaróként tekeredik köré, hogy melegítsék egymást. Ez mondjuk magyarázat lehet az azonosan kellemetlen szagukra is...
A kis törpe álomba merül, de nyugtalanul alszik, föl-fölriad, mert izgatott is, meg fél, hogy ha rendesen elalszik, még itt hagyják.
Így aztán "Sylvar" hangjára szemeit dörzsölgetve, kedvetlenül kezd mocorogni. Jelen pillanatban szívesebben aludna tovább, semmint kalandozni menjen, főleg, hogy közben már szürkül is odakint. De mire a tündér a tervei megosztásának végére ér, már kellően felébred, hogy ismét tudjon lelkesedni. Lehet, hogy este van, viszont voltaképpen csak annál izgalmasabb és vagányabb, hogy ő alvás helyett két felnőttel megy kalandozni!
Föl is szedelőzködik, s vele Felhő is, aki Rava közeledésére nem ellenségesen viselkedik, hanem épphogy félősen húzza be a nyakát és szemei rémülten lesik a tündért. A simogatást viszont tűri, bár nem biztos, hogy így elsőre megérti és elhiszi, hogy az idegen nem bántani akarja őt.*
- Azt sem tudod, melyik házban laknak, akik elvették a kincsedet? - *Kíváncsiskodik Ruuno, miközben Rava mellé szegődik, a sarkában járva. Álmos pillantása Drent is lesi, de az elf olyan csöndes, hogy felé neki sincs sok mondandója.*
*Az ételnek a felét tünteti el gyorsan, meg még egy harapást, a többit pedig a szomorúan ácsingózó kutyának nyújtja oda, hogy aztán ő is egyetlen falással csillapítsa éhségét, s volt, nincs elemózsia.
Mikor pedig a tündér pihenésre biztatja őket, Ruuno már amúgy is álmosan pislog. Odabújik Felhőhöz és nagyokat ásítozva szundikál egy keveset. Lehet látni, hogy összeszokott alvótársak ők ketten, a kutya szinte takaróként tekeredik köré, hogy melegítsék egymást. Ez mondjuk magyarázat lehet az azonosan kellemetlen szagukra is...
A kis törpe álomba merül, de nyugtalanul alszik, föl-fölriad, mert izgatott is, meg fél, hogy ha rendesen elalszik, még itt hagyják.
Így aztán "Sylvar" hangjára szemeit dörzsölgetve, kedvetlenül kezd mocorogni. Jelen pillanatban szívesebben aludna tovább, semmint kalandozni menjen, főleg, hogy közben már szürkül is odakint. De mire a tündér a tervei megosztásának végére ér, már kellően felébred, hogy ismét tudjon lelkesedni. Lehet, hogy este van, viszont voltaképpen csak annál izgalmasabb és vagányabb, hogy ő alvás helyett két felnőttel megy kalandozni!
Föl is szedelőzködik, s vele Felhő is, aki Rava közeledésére nem ellenségesen viselkedik, hanem épphogy félősen húzza be a nyakát és szemei rémülten lesik a tündért. A simogatást viszont tűri, bár nem biztos, hogy így elsőre megérti és elhiszi, hogy az idegen nem bántani akarja őt.*
- Azt sem tudod, melyik házban laknak, akik elvették a kincsedet? - *Kíváncsiskodik Ruuno, miközben Rava mellé szegődik, a sarkában járva. Álmos pillantása Drent is lesi, de az elf olyan csöndes, hogy felé neki sincs sok mondandója.*
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-08 22:29:50
Üzenet elküldve: 2022-06-08 22:29:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*A feszültség úgy látszik oldódik, legalábbis ami a piacon történteket illeti, kicsit letelepszenek, esznek is. ~Mint egy igazi kis család.~ Ezen a gondolaton jót mosolyog a tündér.*
-Egészségetekre. Egyetek csak aztán pihenjünk meg kicsit, amíg elkezd szürkülni az idő.
*Ez talán egyértelmű lehet de azért elmondja, s azzal neki is dől a saroknak, hogy nyitott szemmel pihenjen. Nem is kell sok időnek eltelnie talán, hogy a nap nyugodjon kicsit.*
-Arra gondoltam, hogy körülnézhetnénk kicsit. Ezen a részén a városnak egyáltalán nem lehet feltűnő pár koszos alak mint mi, főleg ha a csuklyát a fejünkbe húzzuk. Csak látni akarom, hogy mi merre van, van-e élet egyáltalán valamelyik kúriában. Csapunk egy kört aztán visszatérünk ide, ha minden jól megy.
*Közben pedig, ha úgy látja hogy Felhő nem túl ellenséges, akkor kicsit meglapogatja a buksiját. Nem tud tenni ellene, szereti az állatokat. Jobban és könnyebben mint az kétlábúakat.*
-Ha szerencsénk van akkor látunk valamit, utána pedig majd kiötöljük a többit. Nah.
*Feláll, picit leporolja magát.*
-Mehetünk?
*Ha egyöntetű választ kap, akkor a maga részéről el is indul, hogy zsebre dugott kézzel felfedezze magának az egykori gazdagnegyed maradványait. Persze csak tisztes távolból. Egyelőre.*
*A feszültség úgy látszik oldódik, legalábbis ami a piacon történteket illeti, kicsit letelepszenek, esznek is. ~Mint egy igazi kis család.~ Ezen a gondolaton jót mosolyog a tündér.*
-Egészségetekre. Egyetek csak aztán pihenjünk meg kicsit, amíg elkezd szürkülni az idő.
*Ez talán egyértelmű lehet de azért elmondja, s azzal neki is dől a saroknak, hogy nyitott szemmel pihenjen. Nem is kell sok időnek eltelnie talán, hogy a nap nyugodjon kicsit.*
-Arra gondoltam, hogy körülnézhetnénk kicsit. Ezen a részén a városnak egyáltalán nem lehet feltűnő pár koszos alak mint mi, főleg ha a csuklyát a fejünkbe húzzuk. Csak látni akarom, hogy mi merre van, van-e élet egyáltalán valamelyik kúriában. Csapunk egy kört aztán visszatérünk ide, ha minden jól megy.
*Közben pedig, ha úgy látja hogy Felhő nem túl ellenséges, akkor kicsit meglapogatja a buksiját. Nem tud tenni ellene, szereti az állatokat. Jobban és könnyebben mint az kétlábúakat.*
-Ha szerencsénk van akkor látunk valamit, utána pedig majd kiötöljük a többit. Nah.
*Feláll, picit leporolja magát.*
-Mehetünk?
*Ha egyöntetű választ kap, akkor a maga részéről el is indul, hogy zsebre dugott kézzel felfedezze magának az egykori gazdagnegyed maradványait. Persze csak tisztes távolból. Egyelőre.*
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-07 22:06:30
Üzenet elküldve: 2022-06-07 22:06:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
*Úgy néz ki, hogy bár Dren egy évezredek alatt kristály tisztára csiszolódott technikát alkalmaz, de a szőrös kis izé, aki a kutyával van, nem fogékony erre a bölcs tanácsra. Csak hisztizik. Ő pedig az érvekre zavartan, de továbbra is emberöltőket megszégyenítő tapasztalattal válaszol.*
-Annak.
*Erre nem lehet mit mondani. Tényleg így hívta. Rá rosszabbakat is mondtak már. Személy szerint örül is, hogy ennyivel megúszta. Sőt, bár fejben már el is temette, de a főnök is visszatér méghozzá egy jó hírrel. Az erőszakos alak nem tart velük. Ez megnyugtatja Dren-t. Aki, szótlanul követi a higgadt tündér és a felpaprikázott törpe duóját. Meg a kutyát. Keresnek maguknak egy helyet ahol lepihenhetnek és megfigyelhetnek. Ő egyébként se volt sose oda a tisztaságért. Az csak feltűnősködés. Bajt hoz a manó fejére. Ez kellemes helynek tűnik. Már ha nem foglalt már más által. Ő is kiválaszt egy kényelmesnek tűnő helyet és hátát a falnak támasztja. Az étel láttán felcsillannak a szemei.*
-Köszönöm szépen!
*Válaszol úgy ahogy a szőrös kis izé és a tündér által már láthatott módon nekiáll falni, hogy minél gyorsabban eltüntesse. Rég evett már ilyen jól mint ma.*
*Úgy néz ki, hogy bár Dren egy évezredek alatt kristály tisztára csiszolódott technikát alkalmaz, de a szőrös kis izé, aki a kutyával van, nem fogékony erre a bölcs tanácsra. Csak hisztizik. Ő pedig az érvekre zavartan, de továbbra is emberöltőket megszégyenítő tapasztalattal válaszol.*
-Annak.
*Erre nem lehet mit mondani. Tényleg így hívta. Rá rosszabbakat is mondtak már. Személy szerint örül is, hogy ennyivel megúszta. Sőt, bár fejben már el is temette, de a főnök is visszatér méghozzá egy jó hírrel. Az erőszakos alak nem tart velük. Ez megnyugtatja Dren-t. Aki, szótlanul követi a higgadt tündér és a felpaprikázott törpe duóját. Meg a kutyát. Keresnek maguknak egy helyet ahol lepihenhetnek és megfigyelhetnek. Ő egyébként se volt sose oda a tisztaságért. Az csak feltűnősködés. Bajt hoz a manó fejére. Ez kellemes helynek tűnik. Már ha nem foglalt már más által. Ő is kiválaszt egy kényelmesnek tűnő helyet és hátát a falnak támasztja. Az étel láttán felcsillannak a szemei.*
-Köszönöm szépen!
*Válaszol úgy ahogy a szőrös kis izé és a tündér által már láthatott módon nekiáll falni, hogy minél gyorsabban eltüntesse. Rég evett már ilyen jól mint ma.*
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-06-02 20:23:21
Üzenet elküldve: 2022-06-02 20:23:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
*Ritka erős dilemmába keveredik, ráadásul amilyen dühös, gondolkodni sem egyszerű. Egyrészről nagyon szeretné elpáholni ezt a fickót, aki képes volt őt pattanásnak nevezni. Másrészről itt van ez a kaland és hogy őt bevették a csapatba, holott még a saját társai, a többi utcakölyök is gyakran hagyják ki a játékokból, mert túl kicsinek találják, vagy nem elég ügyesnek és okosnak... Most pedig két felnőtt bevette őt! Egy kalandba! Nagyon nem szeretné elszúrni...
Hallja Rava utasítását, vagy inkább kérését, és tudja azt is, hogy ha nem akarja, hogy kirakják a csapatból, akkor alighanem engednie kellene. De ő annyira, de annyira szeretné elverni ezt a nagyszájút!
Szinte hallani lehet a fújtatását, meg a belső mérlegének himbálózását, hogy mit is szeretne jobban: verekedni, vagy kalandozni?
Az egészet megnehezíti, vagy éppen megkönnyíti, hogy "Sylvar" mintha még egyezkedni is akarna ezzel a hólyaggal. Akkor meg tényleg nem verheti el, mert "Sylvar" biztosan megharagudna.
Dren hívására végül határozottan csörtetve indul meg utána. Mivel nem üthet és nem kiabálhat, ezért csak ugrik párat, meg a lábait veri erővel minden lépéssel a talajnak és közben az egész teste befeszül, öklei is szorosan zártak, a feje meg vörös.*
- De pattanásnak nevezett! - *Panaszolja mérgesen Drennek, mikor a férfi nyugalomra inti.*
- Ő a pattanás! - *Teszi hozzá és még vissza is fordul fejével, hogy legalább szemmel verhesse a fickót, csakhogy közben elég messze kerültek, hogy az ő szemszögéből már csak altesteket lásson a piac forgatagában. Aztán meg egy előbukkanó "Sylvart". A "pattanás" nélkül.*
- Igen! Ott pukkadjon meg! - *Vágja rá Ruuno még mindig paprikásan. De a lelkiállapotán máris javít az az elégtétel, hogy a fickó nélkül tért vissza Rava és még ellene is beszél most már. Egyértelmű, hogy "Sylvar" őt találta hasznosabbnak, a másik meg ott pukkadjon meg! A Pattanás!
Mire az alkalmi rejtekhelyükhöz érnek, már sokkal inkább izgatja ismét a kaland. A "bekuckózás" ugyan nem túl érdekes, de mielőtt még elkezdhetne unatkozni, a tündér ennivalót nyom a kezébe.*
- Köszönöm szépen! - *Mondja lelkesen, és részéről már ezért megérte csatlakozni. Felhő persze azonnal nyomja orrát a kis csomag felé, de Ruuno elnyomja az állat fejét.*
- Várj a sorodra!
*Ritka erős dilemmába keveredik, ráadásul amilyen dühös, gondolkodni sem egyszerű. Egyrészről nagyon szeretné elpáholni ezt a fickót, aki képes volt őt pattanásnak nevezni. Másrészről itt van ez a kaland és hogy őt bevették a csapatba, holott még a saját társai, a többi utcakölyök is gyakran hagyják ki a játékokból, mert túl kicsinek találják, vagy nem elég ügyesnek és okosnak... Most pedig két felnőtt bevette őt! Egy kalandba! Nagyon nem szeretné elszúrni...
Hallja Rava utasítását, vagy inkább kérését, és tudja azt is, hogy ha nem akarja, hogy kirakják a csapatból, akkor alighanem engednie kellene. De ő annyira, de annyira szeretné elverni ezt a nagyszájút!
Szinte hallani lehet a fújtatását, meg a belső mérlegének himbálózását, hogy mit is szeretne jobban: verekedni, vagy kalandozni?
Az egészet megnehezíti, vagy éppen megkönnyíti, hogy "Sylvar" mintha még egyezkedni is akarna ezzel a hólyaggal. Akkor meg tényleg nem verheti el, mert "Sylvar" biztosan megharagudna.
Dren hívására végül határozottan csörtetve indul meg utána. Mivel nem üthet és nem kiabálhat, ezért csak ugrik párat, meg a lábait veri erővel minden lépéssel a talajnak és közben az egész teste befeszül, öklei is szorosan zártak, a feje meg vörös.*
- De pattanásnak nevezett! - *Panaszolja mérgesen Drennek, mikor a férfi nyugalomra inti.*
- Ő a pattanás! - *Teszi hozzá és még vissza is fordul fejével, hogy legalább szemmel verhesse a fickót, csakhogy közben elég messze kerültek, hogy az ő szemszögéből már csak altesteket lásson a piac forgatagában. Aztán meg egy előbukkanó "Sylvart". A "pattanás" nélkül.*
- Igen! Ott pukkadjon meg! - *Vágja rá Ruuno még mindig paprikásan. De a lelkiállapotán máris javít az az elégtétel, hogy a fickó nélkül tért vissza Rava és még ellene is beszél most már. Egyértelmű, hogy "Sylvar" őt találta hasznosabbnak, a másik meg ott pukkadjon meg! A Pattanás!
Mire az alkalmi rejtekhelyükhöz érnek, már sokkal inkább izgatja ismét a kaland. A "bekuckózás" ugyan nem túl érdekes, de mielőtt még elkezdhetne unatkozni, a tündér ennivalót nyom a kezébe.*
- Köszönöm szépen! - *Mondja lelkesen, és részéről már ezért megérte csatlakozni. Felhő persze azonnal nyomja orrát a kis csomag felé, de Ruuno elnyomja az állat fejét.*
- Várj a sorodra!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131