Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-09 23:10:11
Üzenet elküldve: 2022-08-09 23:10:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Surranók //
*Az épület amit egy kisebb kutyaglás után megpillant igazán megérte a fáradtságot. Egy két emeletes igazi kúria az, ami a szeme előtt pihen. ~Bedeszkázott ablakok. Tehát azokat a szobákat nem használják, ott könnyű lehet bejutni, talán csak lomokat tárolnak ott, vagy csak simán zárva tartják az ajtókat hogy ne fújjon be a szél és ne szökjön ki a meleg. Az oldalsó szárnyak jobbára elhagyatottak lehetnek. Hmm. Jó portyának tűnik de az a hülye kerítés egész pofás.~ Ekkor morranhatnak rá az ebek a tündérre. Ravaynort nem olyan fából faragták aki megijed egy kis kutyaugatástól, mert hát jóformán ugye ezidáig semmi rosszat nem tett, de azért nem ostoba. Az árnyék pedig bizony megindul az ablak felé. Mérlegeli a lehetőségeit, s visszább bújik a fa mögé, azonban a batyujában elkezd matatni, a párnapi élelemből keres valami kolbászféleséget, hogy odadobja a kutyáknak. Nagyon fontos információt tudna meg ezzel, mégpedig hogy egy kis finom falattal el lehet-e terelni a kutyák figyelmét. Ha igen akkor nyert ügyük van, ha nem, akkor mást kell kitalálnia. A szükségesnél azonban jobban nem akarja magára hívni a figyelmet.*
*Az épület amit egy kisebb kutyaglás után megpillant igazán megérte a fáradtságot. Egy két emeletes igazi kúria az, ami a szeme előtt pihen. ~Bedeszkázott ablakok. Tehát azokat a szobákat nem használják, ott könnyű lehet bejutni, talán csak lomokat tárolnak ott, vagy csak simán zárva tartják az ajtókat hogy ne fújjon be a szél és ne szökjön ki a meleg. Az oldalsó szárnyak jobbára elhagyatottak lehetnek. Hmm. Jó portyának tűnik de az a hülye kerítés egész pofás.~ Ekkor morranhatnak rá az ebek a tündérre. Ravaynort nem olyan fából faragták aki megijed egy kis kutyaugatástól, mert hát jóformán ugye ezidáig semmi rosszat nem tett, de azért nem ostoba. Az árnyék pedig bizony megindul az ablak felé. Mérlegeli a lehetőségeit, s visszább bújik a fa mögé, azonban a batyujában elkezd matatni, a párnapi élelemből keres valami kolbászféleséget, hogy odadobja a kutyáknak. Nagyon fontos információt tudna meg ezzel, mégpedig hogy egy kis finom falattal el lehet-e terelni a kutyák figyelmét. Ha igen akkor nyert ügyük van, ha nem, akkor mást kell kitalálnia. A szükségesnél azonban jobban nem akarja magára hívni a figyelmet.*
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-09 22:26:20
Üzenet elküldve: 2022-08-09 22:26:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Tetszik neki a szőnyeg? ~*
- Komolyan mondja? Ugyanazt látjuk? Ez a cucc ronda! Nagybetűsen ronda *magyarázza széles mosollyal az arcán*
- Azért örülök, hogy nem kell kipróbálnunk a szolgáló fia mennyit képes megemelni. Ezeket a cuccokat úgy tervezik, hogy kinyírják az embert mielőtt kidobná. * Meg is böki a szekrényt jobb kezével. Következő érdekesebbnek ígérkező diskurzusuk már a féltett kincsei egyikéről szól vagy szólhatna*
- Nincs hozzá köze, de ezt pont elmondhatom. A csonttörésem gyógyulását elemzem. Illetve a hatásait. Meg mindent, amit lehet. Bolond lennék kihagyni ilyen csodálatos kutatási lehetőséget, a visszahozott lapok között van egy nagyon érdekes napló is a külső seb változásairól. Jó részletes! Oh és hihetetlen, de kapcsolatot találtam az emberi fájdalomérzetet és a holdak között! Nem is mondhatok többet. *Na meg a borogatás is vár rájuk. Ahol ő könnyedén vetkőzni is kezd, végül is megbeszélték, elviselt látvány . Arra azért nem számított hogy pont elég terveznek guggolni közben, de addigra már bőven cselekvés alatt van. ~Szétnyílt az ajka~ fedezi fel a látványt aztán elmosolyodik a torokköszörülésre. Tudja ő, hogy ez nem a pont mutatós szőrzetének szólt. *
- Mindenhol. Eltört a csontom, noha már majdnem gyógyult állapotban van, de keveset volt használva, a kötelező erőltetés megviseli az ellustult izmokat is. A rongyot bele kell meríteni a vízbe, kicsit csavarja ki és dolgozza bele a bal lábamba óvatosan, mintha átmosná vele, ez majd ellazítja és csökkenti a fájdalmat. A masszázs része azért kell, mert segíti a felépülést. Üljön csak le addig! Nem végzünk hamar. *És könnyen sem, ugyanis a masszázsnál Dan a legjobbakat képes átélni, legalábbis mostanában. Persze az árbóca nem áll fel tőle, de hatással van rá. Hiszen nincs is jobb, mint a fájó pontok megkönnyebbítése. Próbál hát semmilyen hangot sem kiadni, de ehhez a fotelbe kell markolnia. Aztán biztosan lesz egy pont ahol elégedetten felnyög. Le is hunyja a szemét és önkéntelenül csúsznak ki az ajkán a szavak*
- Oh Saye! *Hamar ráébred azonban, hogy ez nem a szíve választotta*
- Basszus sajnálom! Megszokás, nem szexualizáltam magát esküszöm és nem is ezért ültettem ide... *mély levegőt vesz*
- Azt hiszem elég lesz. Ha gondolja maradjon kicsit egyedül.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Tetszik neki a szőnyeg? ~*
- Komolyan mondja? Ugyanazt látjuk? Ez a cucc ronda! Nagybetűsen ronda *magyarázza széles mosollyal az arcán*
- Azért örülök, hogy nem kell kipróbálnunk a szolgáló fia mennyit képes megemelni. Ezeket a cuccokat úgy tervezik, hogy kinyírják az embert mielőtt kidobná. * Meg is böki a szekrényt jobb kezével. Következő érdekesebbnek ígérkező diskurzusuk már a féltett kincsei egyikéről szól vagy szólhatna*
- Nincs hozzá köze, de ezt pont elmondhatom. A csonttörésem gyógyulását elemzem. Illetve a hatásait. Meg mindent, amit lehet. Bolond lennék kihagyni ilyen csodálatos kutatási lehetőséget, a visszahozott lapok között van egy nagyon érdekes napló is a külső seb változásairól. Jó részletes! Oh és hihetetlen, de kapcsolatot találtam az emberi fájdalomérzetet és a holdak között! Nem is mondhatok többet. *Na meg a borogatás is vár rájuk. Ahol ő könnyedén vetkőzni is kezd, végül is megbeszélték, elviselt látvány . Arra azért nem számított hogy pont elég terveznek guggolni közben, de addigra már bőven cselekvés alatt van. ~Szétnyílt az ajka~ fedezi fel a látványt aztán elmosolyodik a torokköszörülésre. Tudja ő, hogy ez nem a pont mutatós szőrzetének szólt. *
- Mindenhol. Eltört a csontom, noha már majdnem gyógyult állapotban van, de keveset volt használva, a kötelező erőltetés megviseli az ellustult izmokat is. A rongyot bele kell meríteni a vízbe, kicsit csavarja ki és dolgozza bele a bal lábamba óvatosan, mintha átmosná vele, ez majd ellazítja és csökkenti a fájdalmat. A masszázs része azért kell, mert segíti a felépülést. Üljön csak le addig! Nem végzünk hamar. *És könnyen sem, ugyanis a masszázsnál Dan a legjobbakat képes átélni, legalábbis mostanában. Persze az árbóca nem áll fel tőle, de hatással van rá. Hiszen nincs is jobb, mint a fájó pontok megkönnyebbítése. Próbál hát semmilyen hangot sem kiadni, de ehhez a fotelbe kell markolnia. Aztán biztosan lesz egy pont ahol elégedetten felnyög. Le is hunyja a szemét és önkéntelenül csúsznak ki az ajkán a szavak*
- Oh Saye! *Hamar ráébred azonban, hogy ez nem a szíve választotta*
- Basszus sajnálom! Megszokás, nem szexualizáltam magát esküszöm és nem is ezért ültettem ide... *mély levegőt vesz*
- Azt hiszem elég lesz. Ha gondolja maradjon kicsit egyedül.
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-08 21:39:34
Üzenet elküldve: 2022-08-08 21:39:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*Dren nem most kezdte a szakmát. Egyszer igazi nagykutyák megbeszélésén is ott volt. Mindenki csúnyán nézett rá, ő meg megette az összes süteményt azzal a fura lánnyal akinek baj volt a fejében. Az egy szép emlék. Persze amit most csinál inkább a sok menekülésnek köszönheti mikor okkal vagy ok nélkül el akarták kapni és másznia kellett mindenen. Ügyesen átlendül a kerítésen. Követi őt a kis szőrös izé is csak más úton és a kutya elkezd nyüszíteni. Erre a gyerek elkezdi hangosan csitítani az ebet mire ő mindkettő.*
-Maradjatok már csendben!
*Ha a bentiek még nem hallották meg őket és a zsákmány mindig a helyén van akkor kelletlenül kell elfogadnia, hogy neki kell érte mennie. Őszintén szólva nem biztos benne, hogy nem egy csel áldozata lenne most. A másik betanította a kutyáját, hogy neki ki kelljen mennie és biztos távolból nézhesse ahogy mások dolgoznak helyette. Tökéletesen elképzelhető. De nincs mit csinálni. Idejük sincs alaposabban átbeszélni a dolgot, most sajnos cselekedni kell és Dren az, aki kockáztatja a bőrét. Amennyire tud lelapul, de csak úgy, hogy tudjon sietősen haladni és igyekezve árnyékban maradva megindul az ablak irányába.*
//Dren és Ruuno//
*Dren nem most kezdte a szakmát. Egyszer igazi nagykutyák megbeszélésén is ott volt. Mindenki csúnyán nézett rá, ő meg megette az összes süteményt azzal a fura lánnyal akinek baj volt a fejében. Az egy szép emlék. Persze amit most csinál inkább a sok menekülésnek köszönheti mikor okkal vagy ok nélkül el akarták kapni és másznia kellett mindenen. Ügyesen átlendül a kerítésen. Követi őt a kis szőrös izé is csak más úton és a kutya elkezd nyüszíteni. Erre a gyerek elkezdi hangosan csitítani az ebet mire ő mindkettő.*
-Maradjatok már csendben!
*Ha a bentiek még nem hallották meg őket és a zsákmány mindig a helyén van akkor kelletlenül kell elfogadnia, hogy neki kell érte mennie. Őszintén szólva nem biztos benne, hogy nem egy csel áldozata lenne most. A másik betanította a kutyáját, hogy neki ki kelljen mennie és biztos távolból nézhesse ahogy mások dolgoznak helyette. Tökéletesen elképzelhető. De nincs mit csinálni. Idejük sincs alaposabban átbeszélni a dolgot, most sajnos cselekedni kell és Dren az, aki kockáztatja a bőrét. Amennyire tud lelapul, de csak úgy, hogy tudjon sietősen haladni és igyekezve árnyékban maradva megindul az ablak irányába.*
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-08 19:49:50
Üzenet elküldve: 2022-08-08 19:49:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*Több helyen is megvizsgálja a kerítést, utat keresve a bejutáshoz, s ha Dren bemászna az udvarra, akkor ő is ott igyekszik átjutni. Ám elég esélytelennek ígérkezik a dolog, úgyhogy azt hamar föladja. Fölfedezi azonban, hogy kiáll az egyik léc ott, s mikor megpróbálja benyomni, sikerrel jár. Meglazít még egyet, majd a kettő között valahogy átpréseli magát. Igen ám, de Felhő erre máris "sírni" kezd, mert ő is át akar jutni a másik kettőhöz. Ruuno aggódva les a párkány felé, aztán meg a kutyára, a fejét törve. Tartsa neki a léceket, hogy ő is átjöhessen, vagy próbálja elhallgattatni?*
- Felhő! Csönd! Csöndben legyél! - *Szól rá a kutyára, dobbantva felé. Az elképzelése szerint pisszegve teszi mindezt, ám valójában még mindig eléggé képtelen a halk beszédre, úgyhogy legalábbis beszélgető hangerővel inti az ebet.
Végül abban az esetben, ha Dren már amúgy is beljebb van, úgy dönt, hogy biztosabb, ha ő visszamászik. Bár tart tőle, hogy a férfi így majd nem akarja velük megosztani a szerzeményt, de bent ragadni sem akar, ha hirtelen jönnének ki rájuk, Felhő meg ellehetetleníti, hogy észrevétlenek maradjanak.
Morcosan visszamegy hát ahogy bejött és elég csúnyán néz a kutyára. Aztán hogy segítőkészségét jelezze, közel áll a kerítéshez és ha Dren felé pillantana, fölfelé nyújtja a kezeit, hogy jelezze, hogy ő bizony kész átvenni a süteményt, ha a férfi idehozza neki.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.08 19:51:26
//Dren és Ruuno//
*Több helyen is megvizsgálja a kerítést, utat keresve a bejutáshoz, s ha Dren bemászna az udvarra, akkor ő is ott igyekszik átjutni. Ám elég esélytelennek ígérkezik a dolog, úgyhogy azt hamar föladja. Fölfedezi azonban, hogy kiáll az egyik léc ott, s mikor megpróbálja benyomni, sikerrel jár. Meglazít még egyet, majd a kettő között valahogy átpréseli magát. Igen ám, de Felhő erre máris "sírni" kezd, mert ő is át akar jutni a másik kettőhöz. Ruuno aggódva les a párkány felé, aztán meg a kutyára, a fejét törve. Tartsa neki a léceket, hogy ő is átjöhessen, vagy próbálja elhallgattatni?*
- Felhő! Csönd! Csöndben legyél! - *Szól rá a kutyára, dobbantva felé. Az elképzelése szerint pisszegve teszi mindezt, ám valójában még mindig eléggé képtelen a halk beszédre, úgyhogy legalábbis beszélgető hangerővel inti az ebet.
Végül abban az esetben, ha Dren már amúgy is beljebb van, úgy dönt, hogy biztosabb, ha ő visszamászik. Bár tart tőle, hogy a férfi így majd nem akarja velük megosztani a szerzeményt, de bent ragadni sem akar, ha hirtelen jönnének ki rájuk, Felhő meg ellehetetleníti, hogy észrevétlenek maradjanak.
Morcosan visszamegy hát ahogy bejött és elég csúnyán néz a kutyára. Aztán hogy segítőkészségét jelezze, közel áll a kerítéshez és ha Dren felé pillantana, fölfelé nyújtja a kezeit, hogy jelezze, hogy ő bizony kész átvenni a süteményt, ha a férfi idehozza neki.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.08 19:51:26
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-05 14:06:36
Üzenet elküldve: 2022-08-05 14:06:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy kimondja a kérdést, szinte már hallja is a fülében a megrovó választ, hogy miért kérdez rá ennyire egyértelmű dolgokra. Amit azonban végül feleletként kap, egy pillanatra meghökkenti.*
-És ehhez szíve hölgyének nem is volt semmi hozzáfűznivalója?
*Mivel nemrég lett felvilágosítva arról, hogy a tudós szíve már másé, nagyon is érdekelni kezdi a téma, mit szólhatott az a bizonyos nő a másik két menyasszonyhoz. Persze Dan hamar lelövi a poént, és felfedi, hogy valójában tényleg csak egy egyszerű rablásról volt szó.*
-Áh. Azért egy picit túlzásba vitték. Megverni valakit egy dolog, eltörni a lábát... Az egy fokkal komolyabb. Nagyon nem akarhatták, hogy utánuk menjen.
*Esik gondolkodóba, bár mivel nem volt ott és nem is lát a rablók fejébe, nem tudja eldönteni, hogy tényleg ennyire el akarták-e intézni Dant, vagy csak véletlenül sikerült túl erősre az a helybenhagyás. Ez talán soha nem fog már kiderülni...*
-Ez esetben jobb lesz, ha nem bosszant fel.
*Ereszt meg egy sokatmondó pillantást a vigyorgó férfi felé. Persze csak viccel, ezt észre is veheti a tudós, ha elég alaposan megfigyeli a lány árulkodó szemeit, ám akkor se esik kétségbe, ha Dan véletlenül komolyan venné őt, meg az átlátszó fenyegetőzését.
Nem gondolta, hogy ekkora megtorpanást fog okozni az, hogy nem állt neki azonnal kipakolni a holmijait. Az új bútorok ötletére megadóan emeli fel a kezeit.*
-Szó sincs arról, hogy valami nem tetszene, nincs szükség új szekrényre, *közben leengedi kezeit, és az egyikkel a rondának titulált szőnyegre mutat* -még ez is tetszik. Csak gondoltam, ráérek még ezzel, az ön lábának leápolása után.
*Elvégre ennyit már csak kibírnak a ruhák. Ha valami még nem gyűrődött volna össze a batyuban, azt már nem ez a pár óra fogja megmenteni.*
-Remek, hisz épp ezt kértem én is az imént. Intézze csak a... "dolgait", míg én elkészítem a borogatást.
*Ő aztán nem aggódik a hosszok miatt. Ezen a ponton azonban még nem tudja, hogy Dannek esze ágában sincs ráhagyni a főzet elkészítését, így nagyon is tettrekészen utasítgatja a férfit.
A visszakérdezésre csak bólint egyet, nem ismétli meg önmagát, de azért magában reménykedik, hogy a tudós végül a párna használatába ment bele ennyire könnyen, nem annak mellőzésébe... vagy pont, hogy utóbbi lenne a jobb...?*
-Hmm, mégse szeretné, hogy én készítsem el a főzetet?
*Mivel egész eddig úgy hitte, ez rá hárul, most igencsak meglepi, hogy Dan mindenáron kínozni akarja saját lábát az össze-vissza mászkálással a laborban. Érti ő, hogy itt olyan dolgok vannak, amikhez laikusként jobb, ha hozzá se nyúl, na de egy tűzhely, egy kis víz, és a már amúgy is a kezében fogott virágok csak nem tartoznak ebbe a körbe. Ám mit van mit tenni, Dan visszaveszi az irányítást, így odaadja neki a csokrot, hadd álljon neki a főzésnek, addig is tesz pár lépést, hogy körülnézzen a laborban.
Már épp hozzáérne egy üvegcséhez, mikor a tudós végez a főzés előkészületeivel, és szigorúan rászól, hogy ne nyúljon semmihez. Erre azonnal visszakapja a kezét maga mellé, mintha semmit nem is akart volna csinálni, és Dan felé fordul, hogy végignézze, ahogy a férfi a könyvek mentén haladva előhalássza a gyógynövényes példányt.
Megköszöni, mikor kézhez kapja a könyvet, ám nem lapoz bele egyből. Inkább ő is végigjáratja tekintetét a tengernyi másik olvasnivalón a fal mentén, míg Dan a rongy után kutat. Hátha akad ott valami más izgalmas is...
Közben látja, hogy a tudóst elkapja a szenvedély a dolgai iránt, ebbe nem is akar beleszólni, de csak előtör a kíváncsisága, mikor a férfi valamit irkálni kezd.*
-Az mi?
*Érdeklődik a papírnyi jegyzetről, miközben Dan mögé lép, hogy elcsíphessen pár szót. De nem meri elnyújtani a leskelődést, elvégre pár perce ígérte meg, hogy magánügyekbe nem fog beleolvasni. Csak ha egyszer már annyira kelleti magát az a szabadon hagyott lap...
Mikor a főzet, valamint a borogatás elkészült, leteszi a gyógynövényes könyvet a kezéből szintén a fotelek mellé - még mindig nem olvasott bele - és a kis tárolóhoz lép, hogy átvigye azt is a rendelt helyre. Leguggol a sámlihoz, úgy rakja le rá a kis csomagot.*
-Maga is kelleni fog a boroga...
*Torkán akad a szó, mikor Dan felé pillant, és szó szerint szembe találja magát az éppen vetkőző férfi fedetlen hasával. Bár úgy volt vele, hogy nem fog zavarba jönni a látványtól, azért tényleg nem gondolta komolyan, hogy a nagyjából fél órás ismeretség után a férfi valóban letolja előtte a nadrágját. A jelenet láttán egy kicsit nyitva is felejti ajkait, de amint a tudós elindul a fotelek felé, észreveszi magát, megköszörüli a torkát és kényszeríti magát, hogy újra a sámlin heverő tárolóra koncentráljon.*
-Nos... ümmm, hol fáj?
*Ha Dan válaszként megmutatja, hol kell ráhelyezni lábára a borogatást, akkor odarakja a kívánt helyre, majd ha nincs egyéb teendője, a másik fotelbe ül, és felveszi magához a gyógynövényes könyvet, hogy végre abba is belenézhessen. Legalább eltereli a szemei figyelmét a némileg izgalmasabb látványról. Azért nem sokáig bírja megszólalás nélkül.*
-Esetleg hozzak valamit enni, inni... írni? Vagy kell masszírozni is a lábát?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy kimondja a kérdést, szinte már hallja is a fülében a megrovó választ, hogy miért kérdez rá ennyire egyértelmű dolgokra. Amit azonban végül feleletként kap, egy pillanatra meghökkenti.*
-És ehhez szíve hölgyének nem is volt semmi hozzáfűznivalója?
*Mivel nemrég lett felvilágosítva arról, hogy a tudós szíve már másé, nagyon is érdekelni kezdi a téma, mit szólhatott az a bizonyos nő a másik két menyasszonyhoz. Persze Dan hamar lelövi a poént, és felfedi, hogy valójában tényleg csak egy egyszerű rablásról volt szó.*
-Áh. Azért egy picit túlzásba vitték. Megverni valakit egy dolog, eltörni a lábát... Az egy fokkal komolyabb. Nagyon nem akarhatták, hogy utánuk menjen.
*Esik gondolkodóba, bár mivel nem volt ott és nem is lát a rablók fejébe, nem tudja eldönteni, hogy tényleg ennyire el akarták-e intézni Dant, vagy csak véletlenül sikerült túl erősre az a helybenhagyás. Ez talán soha nem fog már kiderülni...*
-Ez esetben jobb lesz, ha nem bosszant fel.
*Ereszt meg egy sokatmondó pillantást a vigyorgó férfi felé. Persze csak viccel, ezt észre is veheti a tudós, ha elég alaposan megfigyeli a lány árulkodó szemeit, ám akkor se esik kétségbe, ha Dan véletlenül komolyan venné őt, meg az átlátszó fenyegetőzését.
Nem gondolta, hogy ekkora megtorpanást fog okozni az, hogy nem állt neki azonnal kipakolni a holmijait. Az új bútorok ötletére megadóan emeli fel a kezeit.*
-Szó sincs arról, hogy valami nem tetszene, nincs szükség új szekrényre, *közben leengedi kezeit, és az egyikkel a rondának titulált szőnyegre mutat* -még ez is tetszik. Csak gondoltam, ráérek még ezzel, az ön lábának leápolása után.
*Elvégre ennyit már csak kibírnak a ruhák. Ha valami még nem gyűrődött volna össze a batyuban, azt már nem ez a pár óra fogja megmenteni.*
-Remek, hisz épp ezt kértem én is az imént. Intézze csak a... "dolgait", míg én elkészítem a borogatást.
*Ő aztán nem aggódik a hosszok miatt. Ezen a ponton azonban még nem tudja, hogy Dannek esze ágában sincs ráhagyni a főzet elkészítését, így nagyon is tettrekészen utasítgatja a férfit.
A visszakérdezésre csak bólint egyet, nem ismétli meg önmagát, de azért magában reménykedik, hogy a tudós végül a párna használatába ment bele ennyire könnyen, nem annak mellőzésébe... vagy pont, hogy utóbbi lenne a jobb...?*
-Hmm, mégse szeretné, hogy én készítsem el a főzetet?
*Mivel egész eddig úgy hitte, ez rá hárul, most igencsak meglepi, hogy Dan mindenáron kínozni akarja saját lábát az össze-vissza mászkálással a laborban. Érti ő, hogy itt olyan dolgok vannak, amikhez laikusként jobb, ha hozzá se nyúl, na de egy tűzhely, egy kis víz, és a már amúgy is a kezében fogott virágok csak nem tartoznak ebbe a körbe. Ám mit van mit tenni, Dan visszaveszi az irányítást, így odaadja neki a csokrot, hadd álljon neki a főzésnek, addig is tesz pár lépést, hogy körülnézzen a laborban.
Már épp hozzáérne egy üvegcséhez, mikor a tudós végez a főzés előkészületeivel, és szigorúan rászól, hogy ne nyúljon semmihez. Erre azonnal visszakapja a kezét maga mellé, mintha semmit nem is akart volna csinálni, és Dan felé fordul, hogy végignézze, ahogy a férfi a könyvek mentén haladva előhalássza a gyógynövényes példányt.
Megköszöni, mikor kézhez kapja a könyvet, ám nem lapoz bele egyből. Inkább ő is végigjáratja tekintetét a tengernyi másik olvasnivalón a fal mentén, míg Dan a rongy után kutat. Hátha akad ott valami más izgalmas is...
Közben látja, hogy a tudóst elkapja a szenvedély a dolgai iránt, ebbe nem is akar beleszólni, de csak előtör a kíváncsisága, mikor a férfi valamit irkálni kezd.*
-Az mi?
*Érdeklődik a papírnyi jegyzetről, miközben Dan mögé lép, hogy elcsíphessen pár szót. De nem meri elnyújtani a leskelődést, elvégre pár perce ígérte meg, hogy magánügyekbe nem fog beleolvasni. Csak ha egyszer már annyira kelleti magát az a szabadon hagyott lap...
Mikor a főzet, valamint a borogatás elkészült, leteszi a gyógynövényes könyvet a kezéből szintén a fotelek mellé - még mindig nem olvasott bele - és a kis tárolóhoz lép, hogy átvigye azt is a rendelt helyre. Leguggol a sámlihoz, úgy rakja le rá a kis csomagot.*
-Maga is kelleni fog a boroga...
*Torkán akad a szó, mikor Dan felé pillant, és szó szerint szembe találja magát az éppen vetkőző férfi fedetlen hasával. Bár úgy volt vele, hogy nem fog zavarba jönni a látványtól, azért tényleg nem gondolta komolyan, hogy a nagyjából fél órás ismeretség után a férfi valóban letolja előtte a nadrágját. A jelenet láttán egy kicsit nyitva is felejti ajkait, de amint a tudós elindul a fotelek felé, észreveszi magát, megköszörüli a torkát és kényszeríti magát, hogy újra a sámlin heverő tárolóra koncentráljon.*
-Nos... ümmm, hol fáj?
*Ha Dan válaszként megmutatja, hol kell ráhelyezni lábára a borogatást, akkor odarakja a kívánt helyre, majd ha nincs egyéb teendője, a másik fotelbe ül, és felveszi magához a gyógynövényes könyvet, hogy végre abba is belenézhessen. Legalább eltereli a szemei figyelmét a némileg izgalmasabb látványról. Azért nem sokáig bírja megszólalás nélkül.*
-Esetleg hozzak valamit enni, inni... írni? Vagy kell masszírozni is a lábát?
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-04 23:05:12
Üzenet elküldve: 2022-08-04 23:05:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Kiakartak e rabolni? ~ túl könnyű lenne az igazságot mondania*
- Dehogy is! Valójában ez titok, de megszöktettem két menyasszonyukat is. Azért a hármasért meg is érte a verés. *Kíváncsi erre mit reagál a másik*
- Nem szöktettem én meg valójában senkit. Nyilván ki akartak rabolni. Bevált módszer utána megverni a kizsákmányoltat, nehogy utánuk futhasson vagy ilyesmi. *A hármast direkt nem tagadja, az így vicces. Nem először van ám neki hölgy barátja, azzal sem bánt másképpen. Tina most nagy barátságos élvezheti a tudósnak. Még a laborjáról is hallhat, bár főzni nem engedi*
- Rettegek tőle. *Vigyorog a nőre. Bent a másik szobájában már az lepi meg, hogy a nő nem rendezkedik be. Ennek pedig nyilván csak egy oka lehet*
- Nem pakol ki. Melyik szekrény nem tetszik önnek? Hozatok másikat az üres szobákból. *Ezt teljesen komolyan is gondolja bár nem biztos benne, hogy könnyen megemelhetőek a darabok. Abban azonban már biztos mikor megbámulják egy bizonyos pontban a nadrágját. ~Nem olyan szégyenlős. Érdekes~ azonban ez nem nagyon rázza meg a fejét ahhoz, hogy tovább agyaljon rajta. Nem tervezi elcsábítani, de a kacérkodást észreveszi. Kissé meg is zavarja őt. ~Saye vissza fog hozzád térni, most csak egy főnök vagy~*
- Ne aggódjon semmilyen hossz miatt, intézem a dolgaimat. *A mondat határozottan érdekesebb lett volna, ha azt mondja kézben tartja azokat. Azonban ő most egészen szakszerűen haladni is, de megkuncogják és megállítják. ~A végén kiderül, hogy vicces vagyok~*
- Eltudja viselni? Legyen. *Ő aztán nem érzi szükségét, hogy takargassa magát*
- Egyébként ne aggódjon mondtam, hogy nem érdekelnek az alsóneműi. Közben persze jöjjön csak! Meg is csinálom közben a dolgokat *Érti ez alatt a főzőcskéző dolgokat. Oda is lép a hatalmas állványos, fiókos asztalához a sarokban, amin mindenféle furcsa szerkezet is terpeszkedik. Szerencsére tiszta a feladathoz mindene és még vize is van itt fent, így könnyű munka révén hamar végez vele. *
- Most már csak várni kell. Addig odaadom a könyvet. Ne nyúljon semmihez! *mondja a nőnek és a jobb oldali falat végig takaró könyvekhez fordul. *
- Ha minden igaz... *keresgél*
- Meg is van! Egyszerűen gyönyörűek ezek a rajzok... *lapoz bele szinte már szerelmesen. Meg is szagolgatja kicsit a lapokat. Aztán szigorú tekintettel néz a másikra*
- Vigyázzon rá! Beleolvashat míg szedek elő rongyot a borogatáshoz. *Ő nyugodtan járkál fel-alá, néha mormog valamit az orra alatt, ahogy pakol. Ez a ház egyik legnagyobb szobája és mivel rajta kívül ide eddig más nem járt be mindig kupleráj van. Amolyan mégis rendezett formában. Egyes dolgok még le is takarva állnak. Másokat pedig üdvözlően simogatnak az ujjai. Ha a másik beszélgetni óhajtana akkor válaszol, de most nyilvánvalóan minden más is foglalkoztatja. Még irkálni is elkezd egy lap fölött. Aztán végül csak elkészül a boszorkányságuk is. Gyorsan át is szűri egy kedves kis tárolóba. Sok ilyen már valamivel megtömött darabja van a szobában mindenfelé*
- Megkérhetem, hogy vigye oda a fotelek mellé? Leteheti arra a sámlira, nem nehéz. *Mikor a másik ezzel végez Ő már minden figyelmeztetés nélkül vetkőzve fog a közelben állni. Valószínűleg éppen az övével babrál, ingje pedig állandóan beakad abba így feljebb húzza azt. Némi finom, sötét szőrzetet és a tudós saját véleménye alapján kellemes látványú hasat villantva. Aztán egyszer csak a nadrágja is lekerül. Mindezt annyira megszokottan csinálja, hogy el is felejti van társasága. Még szerencse, hogy az alsóját magán hagyja. Bár ez a ruhadarab nyilvánvalóan kevesebbet takar, de a jelenet saját részéről nincs szexualizálva.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Kiakartak e rabolni? ~ túl könnyű lenne az igazságot mondania*
- Dehogy is! Valójában ez titok, de megszöktettem két menyasszonyukat is. Azért a hármasért meg is érte a verés. *Kíváncsi erre mit reagál a másik*
- Nem szöktettem én meg valójában senkit. Nyilván ki akartak rabolni. Bevált módszer utána megverni a kizsákmányoltat, nehogy utánuk futhasson vagy ilyesmi. *A hármast direkt nem tagadja, az így vicces. Nem először van ám neki hölgy barátja, azzal sem bánt másképpen. Tina most nagy barátságos élvezheti a tudósnak. Még a laborjáról is hallhat, bár főzni nem engedi*
- Rettegek tőle. *Vigyorog a nőre. Bent a másik szobájában már az lepi meg, hogy a nő nem rendezkedik be. Ennek pedig nyilván csak egy oka lehet*
- Nem pakol ki. Melyik szekrény nem tetszik önnek? Hozatok másikat az üres szobákból. *Ezt teljesen komolyan is gondolja bár nem biztos benne, hogy könnyen megemelhetőek a darabok. Abban azonban már biztos mikor megbámulják egy bizonyos pontban a nadrágját. ~Nem olyan szégyenlős. Érdekes~ azonban ez nem nagyon rázza meg a fejét ahhoz, hogy tovább agyaljon rajta. Nem tervezi elcsábítani, de a kacérkodást észreveszi. Kissé meg is zavarja őt. ~Saye vissza fog hozzád térni, most csak egy főnök vagy~*
- Ne aggódjon semmilyen hossz miatt, intézem a dolgaimat. *A mondat határozottan érdekesebb lett volna, ha azt mondja kézben tartja azokat. Azonban ő most egészen szakszerűen haladni is, de megkuncogják és megállítják. ~A végén kiderül, hogy vicces vagyok~*
- Eltudja viselni? Legyen. *Ő aztán nem érzi szükségét, hogy takargassa magát*
- Egyébként ne aggódjon mondtam, hogy nem érdekelnek az alsóneműi. Közben persze jöjjön csak! Meg is csinálom közben a dolgokat *Érti ez alatt a főzőcskéző dolgokat. Oda is lép a hatalmas állványos, fiókos asztalához a sarokban, amin mindenféle furcsa szerkezet is terpeszkedik. Szerencsére tiszta a feladathoz mindene és még vize is van itt fent, így könnyű munka révén hamar végez vele. *
- Most már csak várni kell. Addig odaadom a könyvet. Ne nyúljon semmihez! *mondja a nőnek és a jobb oldali falat végig takaró könyvekhez fordul. *
- Ha minden igaz... *keresgél*
- Meg is van! Egyszerűen gyönyörűek ezek a rajzok... *lapoz bele szinte már szerelmesen. Meg is szagolgatja kicsit a lapokat. Aztán szigorú tekintettel néz a másikra*
- Vigyázzon rá! Beleolvashat míg szedek elő rongyot a borogatáshoz. *Ő nyugodtan járkál fel-alá, néha mormog valamit az orra alatt, ahogy pakol. Ez a ház egyik legnagyobb szobája és mivel rajta kívül ide eddig más nem járt be mindig kupleráj van. Amolyan mégis rendezett formában. Egyes dolgok még le is takarva állnak. Másokat pedig üdvözlően simogatnak az ujjai. Ha a másik beszélgetni óhajtana akkor válaszol, de most nyilvánvalóan minden más is foglalkoztatja. Még irkálni is elkezd egy lap fölött. Aztán végül csak elkészül a boszorkányságuk is. Gyorsan át is szűri egy kedves kis tárolóba. Sok ilyen már valamivel megtömött darabja van a szobában mindenfelé*
- Megkérhetem, hogy vigye oda a fotelek mellé? Leteheti arra a sámlira, nem nehéz. *Mikor a másik ezzel végez Ő már minden figyelmeztetés nélkül vetkőzve fog a közelben állni. Valószínűleg éppen az övével babrál, ingje pedig állandóan beakad abba így feljebb húzza azt. Némi finom, sötét szőrzetet és a tudós saját véleménye alapján kellemes látványú hasat villantva. Aztán egyszer csak a nadrágja is lekerül. Mindezt annyira megszokottan csinálja, hogy el is felejti van társasága. Még szerencse, hogy az alsóját magán hagyja. Bár ez a ruhadarab nyilvánvalóan kevesebbet takar, de a jelenet saját részéről nincs szexualizálva.*
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-04 12:46:39
Üzenet elküldve: 2022-08-04 12:46:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kétes társaság//
*Ranen értetlenül áll a helyzet előtt, ami olyan váratlanul változik meg. Elméje riadót fúj, hiszen látott már váratlan elmezavart, tapasztalatai szerint ez veszélyes lehet. Tesz is pár hátráló lépést a másiktól, aki hevesen igyekszik valami kifogással előállni. A végeredményre csupán homlokát ráncolja, s közben azt latolgatja, hogy ő látta egy idegenbe ismerőse vonásait, vagy az zavarodott meg hirtelen.
Nem firtatja komolyabban ezt a kérdéskört, az évek során megtanult nem foglalkozni azzal, ami nem az ő dolga, ez pedig nem bizonyul annak. Helyette Doras példáját követve sarkon fordul, hogy dolgára siessen.*
*Ranen értetlenül áll a helyzet előtt, ami olyan váratlanul változik meg. Elméje riadót fúj, hiszen látott már váratlan elmezavart, tapasztalatai szerint ez veszélyes lehet. Tesz is pár hátráló lépést a másiktól, aki hevesen igyekszik valami kifogással előállni. A végeredményre csupán homlokát ráncolja, s közben azt latolgatja, hogy ő látta egy idegenbe ismerőse vonásait, vagy az zavarodott meg hirtelen.
Nem firtatja komolyabban ezt a kérdéskört, az évek során megtanult nem foglalkozni azzal, ami nem az ő dolga, ez pedig nem bizonyul annak. Helyette Doras példáját követve sarkon fordul, hogy dolgára siessen.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-04 10:08:15
Üzenet elküldve: 2022-08-04 10:08:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kétes társaság - zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután odaintett a kis korcsnak, egy pillanatra megtorpan.
~Mi az anyja kínjáért vigyorog?~ Ez a zavarba ejtő részlet valóságos lavinát indít el Doras fejében. Az elmúlt napok dőzsöléstől zavaros emlékei kuszán és foghíjasan árasztják el.
Kellemetlenül megkapaszkodik benne a bizonytalan emlékkép, hogy a tetemesebb összegű tartozás talán az ő oldalán képződött, nem pedig fordítva, ahogy azt elsőre feltételezte.
Nem, szó sincs róla, hogy a zsoldost zavarnák az ilyesmik abban, hogy pénzt rázzon ki egy ilyen kis fattyúból. A megtorpanás oka inkább az a két megtermett fickó, aki megjelenik a félvér mögött. Fogalma sincs, mikor vitte fel a rospic a nyavalyás dolgát, hogy ilyen culákra futja, de ezt nem most fogja kideríteni.*
- Ja, ja, ahogy mondod, öregem *bólogat a tarkóját masszírozva. Jobb lesz gyorsan megpattanni.* - Majd beszélünk, de nekem most *idegesen gesztikulál* - mennem kell. Most jut eszembe, hogy ott hagytam a... *mutogat az ellenkező irányba.* - Ott maradt a... *feketeleves a tűzön, az erszényem a fogadóban... mondaná akárki más, ha kifogást kell előrántani* - a szajha kikötve! *hadarja és már fordul is sarkon.* - Elintézem, aztán iszunk valamit! *vakkantja még hátra hogy aztán öles léptekkel a Pegazus felé vegye az irányt. Út közben azért már felüti benne a fejét a kétség a tartozás kapcsán, na meg a két benga kapcsán is. Lehet, hogy nem is a félvérnek dolgoztak, csak épp ők is valami elszámolni valóval találták meg épp. Mindegy most már. Jobb lesz indulni. A város szörnyen undok arcát bírja mutatni, ahogy az ember kifogy az aranyakból. Pont mint a fehérnép! Doras már nagyjából kitapasztalta az évek folyamán, hogy mikor érdemes a távozás szikkadt füvű mezejére lépni. Most.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután odaintett a kis korcsnak, egy pillanatra megtorpan.
~Mi az anyja kínjáért vigyorog?~ Ez a zavarba ejtő részlet valóságos lavinát indít el Doras fejében. Az elmúlt napok dőzsöléstől zavaros emlékei kuszán és foghíjasan árasztják el.
Kellemetlenül megkapaszkodik benne a bizonytalan emlékkép, hogy a tetemesebb összegű tartozás talán az ő oldalán képződött, nem pedig fordítva, ahogy azt elsőre feltételezte.
Nem, szó sincs róla, hogy a zsoldost zavarnák az ilyesmik abban, hogy pénzt rázzon ki egy ilyen kis fattyúból. A megtorpanás oka inkább az a két megtermett fickó, aki megjelenik a félvér mögött. Fogalma sincs, mikor vitte fel a rospic a nyavalyás dolgát, hogy ilyen culákra futja, de ezt nem most fogja kideríteni.*
- Ja, ja, ahogy mondod, öregem *bólogat a tarkóját masszírozva. Jobb lesz gyorsan megpattanni.* - Majd beszélünk, de nekem most *idegesen gesztikulál* - mennem kell. Most jut eszembe, hogy ott hagytam a... *mutogat az ellenkező irányba.* - Ott maradt a... *feketeleves a tűzön, az erszényem a fogadóban... mondaná akárki más, ha kifogást kell előrántani* - a szajha kikötve! *hadarja és már fordul is sarkon.* - Elintézem, aztán iszunk valamit! *vakkantja még hátra hogy aztán öles léptekkel a Pegazus felé vegye az irányt. Út közben azért már felüti benne a fejét a kétség a tartozás kapcsán, na meg a két benga kapcsán is. Lehet, hogy nem is a félvérnek dolgoztak, csak épp ők is valami elszámolni valóval találták meg épp. Mindegy most már. Jobb lesz indulni. A város szörnyen undok arcát bírja mutatni, ahogy az ember kifogy az aranyakból. Pont mint a fehérnép! Doras már nagyjából kitapasztalta az évek folyamán, hogy mikor érdemes a távozás szikkadt füvű mezejére lépni. Most.*
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-03 13:57:58
Üzenet elküldve: 2022-08-03 13:57:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-Ki akarták rabolni magát?
*Puhatolózik. Talán egyértelmű lenne a válasz, hisz mit akarhat egy csapat rabló, ha nem rabolni. Mégis érdekli.
A tréfálkozásra halványan elmosolyodik - bár ezt Dan nem láthatja, lévén ő megy elől - és a "parancsnak" megfelelően nem is nézi tovább azt a bizonyos vakító almafát. Azért egy szemforgatást megenged magának a mosoly mellé, persze ezt is csak úgy látatlanba.*
~Mégse annyira mogorva...~
*Teszi még hozzá gondolatban.
Mivel a lépcsőnél Dan nem kér a segítségéből, egy amolyan "rendben, maga tudja" pillantást vet a férfira, de hagyja egyedül felbicegni az emeletre. Itt is inkább a tudós mögött indul meg, hogy ha netán véletlenül mégis történne valami, legalább megpróbálhassa elkapni. Legrosszabb esetben mindketten leesnek, és nyakukat szegik... az nem feltétlenül lenne pompázatos, de legalább elmondhatná magáról, hogy megpróbálta. Mármint a túlvilágon.*
-Tart tőle, hogy véletlenül az egyik boszorkányságát használnám fel fűszer helyett?
*Kérdez vissza vidáman a felhívásra, miszerint ne a labor tüzét használja főzésre. Persze eszébe se jutott volna ott főzni - mivel feltételezi, hogy nem tervezi a férfi átengedni neki a különböző kotyvalékok elkészítését - de maga a gondolat szinte megnevetteti.
Az emeletre érve figyelmesen hallgatja a ház szobáiról szóló útmutatást, igyekszik mindent megjegyezni, bár nem biztos benne, hogy elsőre megtalál majd mindent. Szerencsére a saját szobája a lehető legeltéveszthetetlenebb helyen van, így legalább afelől megnyugodhat, hogy azt meg fogja találni. A Dan két hálószobájának esetleges két különböző funkcióját firtató szavak felett nem siklik el, nyugtázza magában, hogy ezek szerint a férfi vagy mindkét szobában űzi mindkét tevékenységet, vagy perpillanat egyikben sem, tehát ha véletlenül takarítania kellene (nem mintha ezt várná a munkától...), vagy az ágyában ápolni a tudóst, nem kell attól tartania, hogy egy kifejezett "játszószobába" lépne be. Ez megnyugvással tölti el, bár ezt esze ágában sincs Dan orrára kötni.
A szobájában lepakolja végre batyuját - a ruháit kipakolni bőven ráér még - és úgy kezd bele az új szerepkörbe, de a laborba mint boszorkányság-főzőhelyre való menetelében Dan válasza késlelteti kicsit. Mikor a férfi éppen hogy csak észreveszi magát, mielőtt még kimondaná az f-betűs szót, Tina tekintete önkéntelenül is annak övvonala alá vándorol egy pillanatra, de zavarba - bármennyire is akarná a tudós - nem jön tőle. Elvégre nem egy ártatlan, naiv szűzlány, aki most bújt ki anyuci szoknyája alól. Inkább csak felvonja a szemöldökét, ahogy a továbbiakat hallgatja.*
-Elég lesz egy kispárna is.
*Szegi fel állát egy kifejezetten virgonc mosolyt eresztve meg Dan felé, hátha a férfi félreérti...*
-A nagy túl sokat takarna el a lábából.
*Egészíti azért ki magát, mégse érje szó a ház elejét, hogy ő bolhának nézné az elefántot...
Dan utolsó szavaira már elkuncogja magát.*
-Nem muszáj teljes ruházatot cserélnie csak a borogatás kedvéért, el tudom viselni az alsóneműje látványát, vagy akár a párnáét is. Amíg nem kívánja tőlem, hogy hasonlóan hiányos öltözékben legyek a segítségére, megleszünk.
*Ezzel a lendülettel ő is kilép a szoba ajtaján, hogy a... ha jól emlékszik, tőle harmadik ajtón keresztül a laborba jusson. Azért mielőtt belépne oda, Dan felé fordul, mivel nem biztos benne, hogy a férfi csak úgy szó nélkül beengedné őt a helyiségbe.*
-Bemehetek?
*Kérdezi, de azért reméli, igenlő választ fog hallani, elvégre maga a tudós mondta, hogy a labor lesz a megfelelő helyszín a virágok lefőzésének.*
-Ki akarták rabolni magát?
*Puhatolózik. Talán egyértelmű lenne a válasz, hisz mit akarhat egy csapat rabló, ha nem rabolni. Mégis érdekli.
A tréfálkozásra halványan elmosolyodik - bár ezt Dan nem láthatja, lévén ő megy elől - és a "parancsnak" megfelelően nem is nézi tovább azt a bizonyos vakító almafát. Azért egy szemforgatást megenged magának a mosoly mellé, persze ezt is csak úgy látatlanba.*
~Mégse annyira mogorva...~
*Teszi még hozzá gondolatban.
Mivel a lépcsőnél Dan nem kér a segítségéből, egy amolyan "rendben, maga tudja" pillantást vet a férfira, de hagyja egyedül felbicegni az emeletre. Itt is inkább a tudós mögött indul meg, hogy ha netán véletlenül mégis történne valami, legalább megpróbálhassa elkapni. Legrosszabb esetben mindketten leesnek, és nyakukat szegik... az nem feltétlenül lenne pompázatos, de legalább elmondhatná magáról, hogy megpróbálta. Mármint a túlvilágon.*
-Tart tőle, hogy véletlenül az egyik boszorkányságát használnám fel fűszer helyett?
*Kérdez vissza vidáman a felhívásra, miszerint ne a labor tüzét használja főzésre. Persze eszébe se jutott volna ott főzni - mivel feltételezi, hogy nem tervezi a férfi átengedni neki a különböző kotyvalékok elkészítését - de maga a gondolat szinte megnevetteti.
Az emeletre érve figyelmesen hallgatja a ház szobáiról szóló útmutatást, igyekszik mindent megjegyezni, bár nem biztos benne, hogy elsőre megtalál majd mindent. Szerencsére a saját szobája a lehető legeltéveszthetetlenebb helyen van, így legalább afelől megnyugodhat, hogy azt meg fogja találni. A Dan két hálószobájának esetleges két különböző funkcióját firtató szavak felett nem siklik el, nyugtázza magában, hogy ezek szerint a férfi vagy mindkét szobában űzi mindkét tevékenységet, vagy perpillanat egyikben sem, tehát ha véletlenül takarítania kellene (nem mintha ezt várná a munkától...), vagy az ágyában ápolni a tudóst, nem kell attól tartania, hogy egy kifejezett "játszószobába" lépne be. Ez megnyugvással tölti el, bár ezt esze ágában sincs Dan orrára kötni.
A szobájában lepakolja végre batyuját - a ruháit kipakolni bőven ráér még - és úgy kezd bele az új szerepkörbe, de a laborba mint boszorkányság-főzőhelyre való menetelében Dan válasza késlelteti kicsit. Mikor a férfi éppen hogy csak észreveszi magát, mielőtt még kimondaná az f-betűs szót, Tina tekintete önkéntelenül is annak övvonala alá vándorol egy pillanatra, de zavarba - bármennyire is akarná a tudós - nem jön tőle. Elvégre nem egy ártatlan, naiv szűzlány, aki most bújt ki anyuci szoknyája alól. Inkább csak felvonja a szemöldökét, ahogy a továbbiakat hallgatja.*
-Elég lesz egy kispárna is.
*Szegi fel állát egy kifejezetten virgonc mosolyt eresztve meg Dan felé, hátha a férfi félreérti...*
-A nagy túl sokat takarna el a lábából.
*Egészíti azért ki magát, mégse érje szó a ház elejét, hogy ő bolhának nézné az elefántot...
Dan utolsó szavaira már elkuncogja magát.*
-Nem muszáj teljes ruházatot cserélnie csak a borogatás kedvéért, el tudom viselni az alsóneműje látványát, vagy akár a párnáét is. Amíg nem kívánja tőlem, hogy hasonlóan hiányos öltözékben legyek a segítségére, megleszünk.
*Ezzel a lendülettel ő is kilép a szoba ajtaján, hogy a... ha jól emlékszik, tőle harmadik ajtón keresztül a laborba jusson. Azért mielőtt belépne oda, Dan felé fordul, mivel nem biztos benne, hogy a férfi csak úgy szó nélkül beengedné őt a helyiségbe.*
-Bemehetek?
*Kérdezi, de azért reméli, igenlő választ fog hallani, elvégre maga a tudós mondta, hogy a labor lesz a megfelelő helyszín a virágok lefőzésének.*
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-02 23:45:41
Üzenet elküldve: 2022-08-02 23:45:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Jól megvertek, csak egy csapat rabló. Semmi több. *Tényleg nem nagy sztori a dolog. Még csak fel sem idegesítette őket a tudós, hogy azért verték volna meg. A sors műve lehetett. Bár most nem éppen biztos abban, hogy meg e érte, de úgy körülbelül 3 napja még az lett volna*
- Igen, a legcsúnyább almafa. Ne is nézze sokáig, mert végül megvakul *tréfálkozik. Bent azonban már a nőn mosolyodik el*
- Ez az én átkozott házrészem. Egyedül megyek fel. Korlát is van, maximum annyit érnénk el, hogy önt is összetörném. Amúgy nem nevezném konyhának, amolyan boszorkány tűzhely, ráadásul a laborom egy része, szóval inkább ne ott akarjon véletlenül sem rendes ételt főzni, ha megjönne hozzá a kedve. Azonban ehhez jó lesz. * biceg közben felfele. Mikor pedig felérnek gyors eligazítást tart*
- Unalmas festmények a folyosó falán, ez itt Tina. Tina ezek az unalmas festményeink. A fa felöli oldal legutolsó szobája az öné. *keresgélni is kezdi hozzá a kulcsokat*
- A további lépcsők az én egyik hálómba vezetnek, már a toronyban. Az emelet másik végén is lejuthat a nappaliba a bejárathoz. Velünk szemben pedig a labor és a könyvtáram. Mellette a főbejárat fölül van még egy ággyal berendezett szobám. Nem azért, hogy legyen egy hálni egy meg aludni, csak azért, mert a torony télen kicsit hideg. Elkísérem a szobájáig! *indul is meg, mintha semmi illetlen nem hagyta volna el a száját*
- Ez a szoba itt egy raktár, ez meg használatlan. *sorolja, ahogy haladnak*
- Itt pedig a labortól a harmadik az öné! *mikor kinyitja egy magas, kissé poros szoba látványa fogadja őket. Finom gyertyatartókkal, köríves fallal, nagy, teli párnás ággyal. Jó fajta szekrény, pipere berendezés, egy zöld fotel. *
- A ronda szőnyeget azt hiszem meg kell szoknia, mert melegíti a helyiséget. Friss paplan van a szekrényben, rágcsáló nincs. *szinte már menne is, amikor a másik beszélni kezd*
- Majd én lefőz... *a torkában akad a szó, hogy még van tovább, majd hirtelen nevetni kezd*
- Basszus elfelejtettem, hogy nem nekem kéne hajolgatnom! Most vehetek egy átkozott párnát az ölembe mielőtt zavarba jön a f... ~Dan! ~
- Faragatlanságomtól. Rendezkedjen csak be. Keresek valami... nagy párnát. Gondolom a lábamat nem kell letakarnom. Bár, ha önnek komfortosabb úgy kitalálok rá valamit, de a végén úgy fogok kinézni, mint aki szellemnek akár öltözni. A könyvet, ha itt végzett megkapja. Oh és! Ne aggódjon én is hordok alsóneműt! ~Basszus most jut eszembe! ~
- Nem is kell párna, van nekem rövidnadrágom, az jó borogatáshoz, mint nadrág. Oh és tudja Tina leállíthatna, kezdek olyan vénembernek hangzani, akinek még a temetésekreis külön nyakkendője van azt állandóan hangoztatja. *Ezzel lép ki az ajtón*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Jól megvertek, csak egy csapat rabló. Semmi több. *Tényleg nem nagy sztori a dolog. Még csak fel sem idegesítette őket a tudós, hogy azért verték volna meg. A sors műve lehetett. Bár most nem éppen biztos abban, hogy meg e érte, de úgy körülbelül 3 napja még az lett volna*
- Igen, a legcsúnyább almafa. Ne is nézze sokáig, mert végül megvakul *tréfálkozik. Bent azonban már a nőn mosolyodik el*
- Ez az én átkozott házrészem. Egyedül megyek fel. Korlát is van, maximum annyit érnénk el, hogy önt is összetörném. Amúgy nem nevezném konyhának, amolyan boszorkány tűzhely, ráadásul a laborom egy része, szóval inkább ne ott akarjon véletlenül sem rendes ételt főzni, ha megjönne hozzá a kedve. Azonban ehhez jó lesz. * biceg közben felfele. Mikor pedig felérnek gyors eligazítást tart*
- Unalmas festmények a folyosó falán, ez itt Tina. Tina ezek az unalmas festményeink. A fa felöli oldal legutolsó szobája az öné. *keresgélni is kezdi hozzá a kulcsokat*
- A további lépcsők az én egyik hálómba vezetnek, már a toronyban. Az emelet másik végén is lejuthat a nappaliba a bejárathoz. Velünk szemben pedig a labor és a könyvtáram. Mellette a főbejárat fölül van még egy ággyal berendezett szobám. Nem azért, hogy legyen egy hálni egy meg aludni, csak azért, mert a torony télen kicsit hideg. Elkísérem a szobájáig! *indul is meg, mintha semmi illetlen nem hagyta volna el a száját*
- Ez a szoba itt egy raktár, ez meg használatlan. *sorolja, ahogy haladnak*
- Itt pedig a labortól a harmadik az öné! *mikor kinyitja egy magas, kissé poros szoba látványa fogadja őket. Finom gyertyatartókkal, köríves fallal, nagy, teli párnás ággyal. Jó fajta szekrény, pipere berendezés, egy zöld fotel. *
- A ronda szőnyeget azt hiszem meg kell szoknia, mert melegíti a helyiséget. Friss paplan van a szekrényben, rágcsáló nincs. *szinte már menne is, amikor a másik beszélni kezd*
- Majd én lefőz... *a torkában akad a szó, hogy még van tovább, majd hirtelen nevetni kezd*
- Basszus elfelejtettem, hogy nem nekem kéne hajolgatnom! Most vehetek egy átkozott párnát az ölembe mielőtt zavarba jön a f... ~Dan! ~
- Faragatlanságomtól. Rendezkedjen csak be. Keresek valami... nagy párnát. Gondolom a lábamat nem kell letakarnom. Bár, ha önnek komfortosabb úgy kitalálok rá valamit, de a végén úgy fogok kinézni, mint aki szellemnek akár öltözni. A könyvet, ha itt végzett megkapja. Oh és! Ne aggódjon én is hordok alsóneműt! ~Basszus most jut eszembe! ~
- Nem is kell párna, van nekem rövidnadrágom, az jó borogatáshoz, mint nadrág. Oh és tudja Tina leállíthatna, kezdek olyan vénembernek hangzani, akinek még a temetésekreis külön nyakkendője van azt állandóan hangoztatja. *Ezzel lép ki az ajtón*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-02 21:19:50
Üzenet elküldve: 2022-08-02 21:19:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
~Biztos, hogy én azt akarom látni?~
*Fut át a kérdés a gondolatai közt egy fanyar félmosoly kíséretében.*
-Amíg nem én vagyok az a valaki, addig nincs gondom vele, elvégre nem rám tartozik. Azt utál, akit akar. Viszont mivel engem mondhatni leszerződtettek az ön társaságára, a kettőnk közös érdeke a jó, vagy legalábbis semleges viszony...
*Szögezi le véleményét. Nem kell azonnal puszipajtásokká avanzsálniuk egymás számára, de mindkettejüknek könnyebb lesz, ha minimum nem mennek a másik agyára.
Persze ez a gondolat úgy néz ki, egy kifejezetten nehéz küldetést von magával, már amennyire a kertkapunál történtek éreztetik. Az egyszerű, ám annál nyomatékosabb válasz hallatán Tina csak megnyugvón szusszan egyet, miután Dan elfordult tőle. Sokkal rosszabb is lehetett volna a férfi reakciója a hirtelen kifakadásra, de szerencsére annyira még nem lépte túl a béketűrés határát. Így egy fokkal engedékenyebb hangulatban kuporodik a virágok elé is, hogy összeszedje azt a csokrot a borogatáshoz.*
-Egyébként hogy szerezte a sérülését?
*Kérdezi, miközben fél kézzel próbál segíteni a férfinak felállni a fűről. Ezután immár saját maga ragadja fülön a batyuját, nem cipelteti tovább Dannel, majd amint a tudós elindul a hátsó ajtó felé, követi őt.*
-Mármint az a legcsúnyább almafa, amire a lakrészem kilátása nyílik?
*Ámul el egy pillanatra az egyébként csodaszép fán. Ezt a kilátást meg tudná szokni... azt viszont határozottan meg _kell_ szoknia, hogy folyton úgy érzi, Dan szándékosan írja le némileg becsmérlően a birtokuk körülményeit, jóllehet az az almafa tényleg a legkevésbé gyönyörű volt az egész kertet tekintve. Na nem mintha azt akarná, hogy úri ficsúr módjára inkább felvágjon a jómóddal, de...
Nem sok ideje marad azonban a nézelődésre, mivel már meg is érkeznek a hátsó bejárathoz. Látja, hogy Dan megtörli a lábait a küszöbnél heverő lábtörlőben, így hasonlóképp cselekszik ő is, mikor belép, csak ezután néz körül.*
~Hmm, végre egy nem elrettentésnek szánt jellemzés.~
*Somolyodik el az emelet gondolatára. Ha az csak feleannyira pompázatos, mint a kert, már megérte ezt a munkát elfogadnia, ami a lakhatási körülményeket illeti.
Ami viszont a felfelé lépcsőzést illeti, azonnal Dan mellé lép, hogy felajánlhassa a segítségét, elvégre gyógyulófélben lévő lábbal kissé nehéz lehet emeleteket mászni.*
-Felsegítem. Támaszkodjon rám!
*Nem azt mondja, hogy könnyű lesz egyik kezében a virágcsokorral, másikban a batyujával még félvállra vennie a bicegő férfit is, de hát... edzés teszi az izmokat. Azért csak nem fognak hátraesni. Remélhetőleg.*
-Fent van a konyha is, ahol fel lehet tenni főni ezeket?
*Nos, igen, egyelőre nem ismeri ki magát a kúriában, így némi iránymutatásra szüksége lesz, mielőtt nekiállhat anyáskodni a tudós fölött. Mindenesetre egy konyhában már csak feltalálja magát, így ha Dan megmondja neki az irányt, miután le tudta pakolni a holmijait leendő szobájában, átveszi az utasító szerepkört a férfitól.*
-Akkor én lefőzöm a virágokat, addig jó lenne, ha ön uram előkészülne, hogy beborogathassuk a lábát. Gondolom, ehhez le kell vennie a nadrágját, erre, illetve arra, hogy szükség szerint eltakarja magát, bőven lesz ideje, míg én elvagyok.
*Próbál tárgyilagos maradni, bár meglehetősen nehezére esik. Elvégre évek óta nem volt szerencséje szemügyre venni egy férfit úgy igazán...
Gyorsan megrázza a fejét, hogy az efféle gondolatokat száműzhesse.*
-Khm... egyébként, említett egy bizonyos könyvet a gyógynövényekről, és kérte, hogy szóljak róla, ha felértünk.
*Veti még oda Dannek, majd a virágok kíséretében a konyha felé veszi az irányt.*
~Biztos, hogy én azt akarom látni?~
*Fut át a kérdés a gondolatai közt egy fanyar félmosoly kíséretében.*
-Amíg nem én vagyok az a valaki, addig nincs gondom vele, elvégre nem rám tartozik. Azt utál, akit akar. Viszont mivel engem mondhatni leszerződtettek az ön társaságára, a kettőnk közös érdeke a jó, vagy legalábbis semleges viszony...
*Szögezi le véleményét. Nem kell azonnal puszipajtásokká avanzsálniuk egymás számára, de mindkettejüknek könnyebb lesz, ha minimum nem mennek a másik agyára.
Persze ez a gondolat úgy néz ki, egy kifejezetten nehéz küldetést von magával, már amennyire a kertkapunál történtek éreztetik. Az egyszerű, ám annál nyomatékosabb válasz hallatán Tina csak megnyugvón szusszan egyet, miután Dan elfordult tőle. Sokkal rosszabb is lehetett volna a férfi reakciója a hirtelen kifakadásra, de szerencsére annyira még nem lépte túl a béketűrés határát. Így egy fokkal engedékenyebb hangulatban kuporodik a virágok elé is, hogy összeszedje azt a csokrot a borogatáshoz.*
-Egyébként hogy szerezte a sérülését?
*Kérdezi, miközben fél kézzel próbál segíteni a férfinak felállni a fűről. Ezután immár saját maga ragadja fülön a batyuját, nem cipelteti tovább Dannel, majd amint a tudós elindul a hátsó ajtó felé, követi őt.*
-Mármint az a legcsúnyább almafa, amire a lakrészem kilátása nyílik?
*Ámul el egy pillanatra az egyébként csodaszép fán. Ezt a kilátást meg tudná szokni... azt viszont határozottan meg _kell_ szoknia, hogy folyton úgy érzi, Dan szándékosan írja le némileg becsmérlően a birtokuk körülményeit, jóllehet az az almafa tényleg a legkevésbé gyönyörű volt az egész kertet tekintve. Na nem mintha azt akarná, hogy úri ficsúr módjára inkább felvágjon a jómóddal, de...
Nem sok ideje marad azonban a nézelődésre, mivel már meg is érkeznek a hátsó bejárathoz. Látja, hogy Dan megtörli a lábait a küszöbnél heverő lábtörlőben, így hasonlóképp cselekszik ő is, mikor belép, csak ezután néz körül.*
~Hmm, végre egy nem elrettentésnek szánt jellemzés.~
*Somolyodik el az emelet gondolatára. Ha az csak feleannyira pompázatos, mint a kert, már megérte ezt a munkát elfogadnia, ami a lakhatási körülményeket illeti.
Ami viszont a felfelé lépcsőzést illeti, azonnal Dan mellé lép, hogy felajánlhassa a segítségét, elvégre gyógyulófélben lévő lábbal kissé nehéz lehet emeleteket mászni.*
-Felsegítem. Támaszkodjon rám!
*Nem azt mondja, hogy könnyű lesz egyik kezében a virágcsokorral, másikban a batyujával még félvállra vennie a bicegő férfit is, de hát... edzés teszi az izmokat. Azért csak nem fognak hátraesni. Remélhetőleg.*
-Fent van a konyha is, ahol fel lehet tenni főni ezeket?
*Nos, igen, egyelőre nem ismeri ki magát a kúriában, így némi iránymutatásra szüksége lesz, mielőtt nekiállhat anyáskodni a tudós fölött. Mindenesetre egy konyhában már csak feltalálja magát, így ha Dan megmondja neki az irányt, miután le tudta pakolni a holmijait leendő szobájában, átveszi az utasító szerepkört a férfitól.*
-Akkor én lefőzöm a virágokat, addig jó lenne, ha ön uram előkészülne, hogy beborogathassuk a lábát. Gondolom, ehhez le kell vennie a nadrágját, erre, illetve arra, hogy szükség szerint eltakarja magát, bőven lesz ideje, míg én elvagyok.
*Próbál tárgyilagos maradni, bár meglehetősen nehezére esik. Elvégre évek óta nem volt szerencséje szemügyre venni egy férfit úgy igazán...
Gyorsan megrázza a fejét, hogy az efféle gondolatokat száműzhesse.*
-Khm... egyébként, említett egy bizonyos könyvet a gyógynövényekről, és kérte, hogy szóljak róla, ha felértünk.
*Veti még oda Dannek, majd a virágok kíséretében a konyha felé veszi az irányt.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-02 16:32:41
Üzenet elküldve: 2022-08-02 16:32:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
- Gyakran hangzom úgy, mintha mindenkit utálnék. Ha szerencsés egyszer láthatja milyen az, ha tényleg a hátam közepére sem kívánok valakit. *Ki is rázza a hideg, ahogy arra a sok személytelen, festett mosolyú leányra gondol meg az őt üldöző anyjukra. ~Kölykök, nem feleségnek valók~ Nem mintha egyszerű lenne a kapcsolata magával a házasodás gondolatával is. Ahogy azzal sem, hogy a másik szinte már követelőzik. Egész érdekes helyzetben is tör ki belőle az ezzel kapcsolatos szigorú ellenszenv, de úgy néz ki csak megértik*
- Jó. *zárja le az ügyet. Aztán nem sokkal később már az ágyások mellett „hever”. Csak a szemöldökét húzza fel meglepetten mikor a szedésben kérés nélkül csatlakoznak hozzá. ~Nem is olyan reménytelen~ így egészen hamar is végeznek*
- Ha felsegít az gyorsabb, köszönöm. *fogadja el a másik kezét, aztán hátrafelé indul. *
- Nem gyakran használom a főbejáratot. Most fölösleges mászás is lenne arra menni, majd ha úgy dönt beköszön Den asszonyának meg gyerekeinek. *A hátsó ajtó már nem, oly pompás kétszárnyas teremtés, ami elől volt látható, de sokkal célravezetőbb. Ráadásul még mindig jobb fajra fából készült, mint a polgárnegyed darabjai. Mellette pár méterre kívülről az az emlegetett legcsúnyább almafa áll, ami valójában a legtöbb kertész számára is álom lenne, de ez a birtok sokkal szebbeket is tartogat. *
- Ott az a fa, amit mondtam! *hívja is fel rá a másik figyelmét a sűrű, sötét lombra és vastagon aljra. Mikor a tudós kinyitja az ajtót egy nagy csigalépcső tárul a szemük elé. Egy nagy ablakon keresztül a fordulóját pont megvilágítja a napfény. Alatta egy csinos amolyan pletykázó asztal és két párnázott fotel pihen. Még a küszöb belsőfelén egy lábtörlő is megpillantható. Látszik rajta, hogy nem megviselt, de Dan könnyedén beletöröli lábait*
- Fent több szőnyeg van. Itt felszedettem, amik voltak. Túl sok munka volt a szolgálóknak. A pompa pont elég a testvérem felén. Jöjjön csak, felmegyünk! Nem lesz rosszabb a fánál.
- Gyakran hangzom úgy, mintha mindenkit utálnék. Ha szerencsés egyszer láthatja milyen az, ha tényleg a hátam közepére sem kívánok valakit. *Ki is rázza a hideg, ahogy arra a sok személytelen, festett mosolyú leányra gondol meg az őt üldöző anyjukra. ~Kölykök, nem feleségnek valók~ Nem mintha egyszerű lenne a kapcsolata magával a házasodás gondolatával is. Ahogy azzal sem, hogy a másik szinte már követelőzik. Egész érdekes helyzetben is tör ki belőle az ezzel kapcsolatos szigorú ellenszenv, de úgy néz ki csak megértik*
- Jó. *zárja le az ügyet. Aztán nem sokkal később már az ágyások mellett „hever”. Csak a szemöldökét húzza fel meglepetten mikor a szedésben kérés nélkül csatlakoznak hozzá. ~Nem is olyan reménytelen~ így egészen hamar is végeznek*
- Ha felsegít az gyorsabb, köszönöm. *fogadja el a másik kezét, aztán hátrafelé indul. *
- Nem gyakran használom a főbejáratot. Most fölösleges mászás is lenne arra menni, majd ha úgy dönt beköszön Den asszonyának meg gyerekeinek. *A hátsó ajtó már nem, oly pompás kétszárnyas teremtés, ami elől volt látható, de sokkal célravezetőbb. Ráadásul még mindig jobb fajra fából készült, mint a polgárnegyed darabjai. Mellette pár méterre kívülről az az emlegetett legcsúnyább almafa áll, ami valójában a legtöbb kertész számára is álom lenne, de ez a birtok sokkal szebbeket is tartogat. *
- Ott az a fa, amit mondtam! *hívja is fel rá a másik figyelmét a sűrű, sötét lombra és vastagon aljra. Mikor a tudós kinyitja az ajtót egy nagy csigalépcső tárul a szemük elé. Egy nagy ablakon keresztül a fordulóját pont megvilágítja a napfény. Alatta egy csinos amolyan pletykázó asztal és két párnázott fotel pihen. Még a küszöb belsőfelén egy lábtörlő is megpillantható. Látszik rajta, hogy nem megviselt, de Dan könnyedén beletöröli lábait*
- Fent több szőnyeg van. Itt felszedettem, amik voltak. Túl sok munka volt a szolgálóknak. A pompa pont elég a testvérem felén. Jöjjön csak, felmegyünk! Nem lesz rosszabb a fánál.
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-02 11:16:26
Üzenet elküldve: 2022-08-02 11:16:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
* Szavak nélkül is egyetértenek abban, hogy a süteményre szüksége van a szervezetüknek. Amúgy meg olyan úgy sincs, hogy nincs több hely a teli gyomorban egy falat finomságnak. Ruuno már a kerítés mellett áll, de ő túl kicsi, ahhoz, hogy átmásszon rajta. A termete még nem is lenne akadály, de a faji adottságai sem kedveznek. Dren se valami nagy termetű, de ő elég agilis ahhoz, hogy könnyedén átmásszon rajta. Viszont a törp elég erős ahhoz, hogy benyomjon lent pár lécet, vagy, hogy egy követ oda vigyen emelvény gyanánt. Ezek egyikének hatására ő is át tud jutni a kerítésen, de a gond csak ez után következik. Ők ketten nem fognak hangoskodni, de a kiskutya igen. Ha ott marad a kerítés túloldalán, akkor azért, ha meg velük tart, akkor az egyre erősödő illatok miatt lesz egyre lelkesebb. Hangosan csahol, meg ugat is párat. Ha nem vigyáznak könnyen felhívják magukra a figyelmet akaratlanul. Aztán meg ki tudja, hogy miféle népség lakja azt a házat. Emelet igyekezni sem árt, mert örökké nem fog az ablakban pihenni az a mennyei tészta. A feladat előttük áll, jelenleg még megoldatlanul. Még jó, hogy az esti szürkület az ő oldalukon áll. Így sikertől függően könnyebb lesz kereket oldaniuk.*
* Szavak nélkül is egyetértenek abban, hogy a süteményre szüksége van a szervezetüknek. Amúgy meg olyan úgy sincs, hogy nincs több hely a teli gyomorban egy falat finomságnak. Ruuno már a kerítés mellett áll, de ő túl kicsi, ahhoz, hogy átmásszon rajta. A termete még nem is lenne akadály, de a faji adottságai sem kedveznek. Dren se valami nagy termetű, de ő elég agilis ahhoz, hogy könnyedén átmásszon rajta. Viszont a törp elég erős ahhoz, hogy benyomjon lent pár lécet, vagy, hogy egy követ oda vigyen emelvény gyanánt. Ezek egyikének hatására ő is át tud jutni a kerítésen, de a gond csak ez után következik. Ők ketten nem fognak hangoskodni, de a kiskutya igen. Ha ott marad a kerítés túloldalán, akkor azért, ha meg velük tart, akkor az egyre erősödő illatok miatt lesz egyre lelkesebb. Hangosan csahol, meg ugat is párat. Ha nem vigyáznak könnyen felhívják magukra a figyelmet akaratlanul. Aztán meg ki tudja, hogy miféle népség lakja azt a házat. Emelet igyekezni sem árt, mert örökké nem fog az ablakban pihenni az a mennyei tészta. A feladat előttük áll, jelenleg még megoldatlanul. Még jó, hogy az esti szürkület az ő oldalukon áll. Így sikertől függően könnyebb lesz kereket oldaniuk.*
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-27 23:47:27
Üzenet elküldve: 2022-07-27 23:47:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
-Hát mert csak.
*Érkezik a hasonlóan szégyentelenül kézenfekvő válasz. Sokan az egész életüket ilyen bölcsességek kutatására áldozták, a manóprofesszor meg csak úgy szórja őket. Jobban megbecsülhetnék érte. Egyébként maga az épület amit kiszemelt egy neki való helynek tűnik. Se nem nagy, se nem kicsi, se nem csicsás, se nem ótvar. Egy polgári család eléldegélhet itt. És éldegél is. Látszik rajta, hogy gondozzák. Érződik is a levegőben. Bár Dren éhesnek nem nevezhető, de enni mindig tud azok az illatok pedig különösen csábítóak. A mozgás láttán igyekszik úgy helyezkedni, hogy kevésbé legyen feltűnő és látja ahogy egy kincset tesznek ki az ablakba. Mintha nekik tették volna ki. Lehet így is van. Ha nem volna itt a kis izé. Sőt! Kit érdekel a kis izé? Majd füllent valamit. De nem is kell mert az már mászik is be. Követi a példáját, Dren is, csak előbb még egyszer, alaposabban szétnéz nem látja-e házőrző nyomát. Múltkor eléggé meg lettek lepve mikor dinnyét lopott és tanult abból az esetből.*
-Hát mert csak.
*Érkezik a hasonlóan szégyentelenül kézenfekvő válasz. Sokan az egész életüket ilyen bölcsességek kutatására áldozták, a manóprofesszor meg csak úgy szórja őket. Jobban megbecsülhetnék érte. Egyébként maga az épület amit kiszemelt egy neki való helynek tűnik. Se nem nagy, se nem kicsi, se nem csicsás, se nem ótvar. Egy polgári család eléldegélhet itt. És éldegél is. Látszik rajta, hogy gondozzák. Érződik is a levegőben. Bár Dren éhesnek nem nevezhető, de enni mindig tud azok az illatok pedig különösen csábítóak. A mozgás láttán igyekszik úgy helyezkedni, hogy kevésbé legyen feltűnő és látja ahogy egy kincset tesznek ki az ablakba. Mintha nekik tették volna ki. Lehet így is van. Ha nem volna itt a kis izé. Sőt! Kit érdekel a kis izé? Majd füllent valamit. De nem is kell mert az már mászik is be. Követi a példáját, Dren is, csak előbb még egyszer, alaposabban szétnéz nem látja-e házőrző nyomát. Múltkor eléggé meg lettek lepve mikor dinnyét lopott és tanult abból az esetből.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-27 22:38:15
Üzenet elküldve: 2022-07-27 22:38:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Azért megköszöni Dannek, hogy elvállalta a batyujának cipelését, noha úgy tűnik, eredetileg nem arra hivatkozott zsákként. Valóban, a Den által földre dobott irományos pakkot nem vette észre, de ha már egyszer odaadta a tudósnak a saját csomagját, nem veszi vissza tőle.
A lebukás - ha ez nevezhető lebukásnak - hatására egy pillanatra megtorpan.*
~Tán a gondolataimban olvas?~
*Teszi fel magának gyorsan a kérdést, aztán újra nekiiramodik, hogy utolérje a férfit.*
-Ezt örömmel hallom, főleg, mivel a hirtelen megkeresett aranyam is abban van.
*Veti oda Dannek, mintegy jelzésül, hogy nem csak és kizárólag fehérneműket hozott magával, és ami azt illeti, nem is feltétlenül azok miatt aggódna. Leglényegesebb holmiját, amiért igen, képes lenne még a szakadékba is beugrani, úgysem a batyuban hordja, hanem tulajdon ujján.
Figyelmesen hallgatja a lassú, mély morgást. Ahogy Dan halad a mondandójában, úgy enyhül fokozatosan a sértettsége. Azért teljesen nem múlik el az érzés, ennek hangot is ad.*
-Pedig eléggé úgy hangzott eddig, hogy a terhére lennék.
*Azt egyelőre nem meri megkérdezni, miért van szükség a szolgálataira, ha a férfinak bevallottan van egy kiszemeltje, aki feltehetőleg ugyanígy gondját tudná viselni, és talán még kellemesebb társaságot is tudna nyújtani. Ehhez a kérdéshez bőven nem ismerik még egymást eléggé, és nyilván akad valami a háttérben, ami talán ugyanúgy bántja a tudóst, mint Tinát a saját, nem múló érzései.*
-Értem. Azért az is hasznos tud lenni adott körülmények között.
*Érti ezt persze megint arra a bizonyos múltbéli esetre, amiről Dan egyelőre nem tudhat. Könnyen előfordulhat, hogy egy megfelelő növény nedve, vagy levele, vagy virága, bármely része lehetett volna fertőtlenítő hatású például, vagy sebösszehúzó, akármi... Ezekhez sajnos Tina nem értett akkoriban (se), így kénytelen volt drasztikusabb módszereket alkalmazni.
Mikor Dan hirtelen megáll előtte, lényegében majdnem nekisétál. Szerencséjére az utolsó pillanatban meg tud torpanni, de így is elég közel kerül a férfihoz ahhoz, hogy amaz egészen fölé tudjon tornyosulni. Hogy a tudós szemeiből minden korábbi esetleges vidámság eltűnik, nos ez nem túl jó jel Tina számára, nyilván túllépett egy határt nála. Ettől függetlenül állja a tekintetét zokszó nélkül. Nem fog csak úgy meghunyászkodni.*
-Nem felejtettem el, hálás is vagyok érte, hogy egy külön szobát kapok. És ne aggódjon, nem fogok kutakodni a magánéletében.
*Feleli a hosszú okításra, de szemeiben látszik, hogy a kíváncsiság szikrája már felgyulladt. Mindig is kíváncsi természet volt, ez azóta sincs másképp, ám e röpke pár perces ismeretség után még nem merné megkockáztatni, hogy ellenszegül a szabályoknak, és belekontárkodik olyan dolgokba, amiket nem neki szántak. Ki tudja, a végén még az utcán találná magát újra...
Mivel a férfi előre engedi, belép a kertkapun, és az utasításnak megfelelően a tökéletesen rendben tartott, burjánzó kert felé veszi útját, egészen a sárga növényig, ahol újfent végig hallgatja a most kifejezetten hasznos tudnivalókat. Mivel Dan rögtön azzal kezdte, hogy egy csokornyit kell szedni a virágból, erre úgy tekint, mint első feladatára, így már guggol is le a növény mellé, mikor meglátja, hogy a tudós is lehelyezkedik a gyepre. Erre persze azonnal bekapcsol az oltalmazó ösztöne.*
-Szedek én, hagyja csak! Ne erőltesse meg a lábát!
*Próbálja azonnal megállítani a férfit, bár csekély értelme van az igyekezetnek, ha amaz egyszer már úgyis a füvön hever. Egy lemondó sóhaj kíséretében veszi tudomásul, hogy ezzel elkésett, és inkább nekiáll összeszedni a csokornyi virágot.*
-Gondolom, a továbbiakban sem igényli a segítségem a felállásban...?
*Bár azok után, hogy Dan szó nélkül elhozta idáig a lány batyuját, ez lenne a minimum.*
*Azért megköszöni Dannek, hogy elvállalta a batyujának cipelését, noha úgy tűnik, eredetileg nem arra hivatkozott zsákként. Valóban, a Den által földre dobott irományos pakkot nem vette észre, de ha már egyszer odaadta a tudósnak a saját csomagját, nem veszi vissza tőle.
A lebukás - ha ez nevezhető lebukásnak - hatására egy pillanatra megtorpan.*
~Tán a gondolataimban olvas?~
*Teszi fel magának gyorsan a kérdést, aztán újra nekiiramodik, hogy utolérje a férfit.*
-Ezt örömmel hallom, főleg, mivel a hirtelen megkeresett aranyam is abban van.
*Veti oda Dannek, mintegy jelzésül, hogy nem csak és kizárólag fehérneműket hozott magával, és ami azt illeti, nem is feltétlenül azok miatt aggódna. Leglényegesebb holmiját, amiért igen, képes lenne még a szakadékba is beugrani, úgysem a batyuban hordja, hanem tulajdon ujján.
Figyelmesen hallgatja a lassú, mély morgást. Ahogy Dan halad a mondandójában, úgy enyhül fokozatosan a sértettsége. Azért teljesen nem múlik el az érzés, ennek hangot is ad.*
-Pedig eléggé úgy hangzott eddig, hogy a terhére lennék.
*Azt egyelőre nem meri megkérdezni, miért van szükség a szolgálataira, ha a férfinak bevallottan van egy kiszemeltje, aki feltehetőleg ugyanígy gondját tudná viselni, és talán még kellemesebb társaságot is tudna nyújtani. Ehhez a kérdéshez bőven nem ismerik még egymást eléggé, és nyilván akad valami a háttérben, ami talán ugyanúgy bántja a tudóst, mint Tinát a saját, nem múló érzései.*
-Értem. Azért az is hasznos tud lenni adott körülmények között.
*Érti ezt persze megint arra a bizonyos múltbéli esetre, amiről Dan egyelőre nem tudhat. Könnyen előfordulhat, hogy egy megfelelő növény nedve, vagy levele, vagy virága, bármely része lehetett volna fertőtlenítő hatású például, vagy sebösszehúzó, akármi... Ezekhez sajnos Tina nem értett akkoriban (se), így kénytelen volt drasztikusabb módszereket alkalmazni.
Mikor Dan hirtelen megáll előtte, lényegében majdnem nekisétál. Szerencséjére az utolsó pillanatban meg tud torpanni, de így is elég közel kerül a férfihoz ahhoz, hogy amaz egészen fölé tudjon tornyosulni. Hogy a tudós szemeiből minden korábbi esetleges vidámság eltűnik, nos ez nem túl jó jel Tina számára, nyilván túllépett egy határt nála. Ettől függetlenül állja a tekintetét zokszó nélkül. Nem fog csak úgy meghunyászkodni.*
-Nem felejtettem el, hálás is vagyok érte, hogy egy külön szobát kapok. És ne aggódjon, nem fogok kutakodni a magánéletében.
*Feleli a hosszú okításra, de szemeiben látszik, hogy a kíváncsiság szikrája már felgyulladt. Mindig is kíváncsi természet volt, ez azóta sincs másképp, ám e röpke pár perces ismeretség után még nem merné megkockáztatni, hogy ellenszegül a szabályoknak, és belekontárkodik olyan dolgokba, amiket nem neki szántak. Ki tudja, a végén még az utcán találná magát újra...
Mivel a férfi előre engedi, belép a kertkapun, és az utasításnak megfelelően a tökéletesen rendben tartott, burjánzó kert felé veszi útját, egészen a sárga növényig, ahol újfent végig hallgatja a most kifejezetten hasznos tudnivalókat. Mivel Dan rögtön azzal kezdte, hogy egy csokornyit kell szedni a virágból, erre úgy tekint, mint első feladatára, így már guggol is le a növény mellé, mikor meglátja, hogy a tudós is lehelyezkedik a gyepre. Erre persze azonnal bekapcsol az oltalmazó ösztöne.*
-Szedek én, hagyja csak! Ne erőltesse meg a lábát!
*Próbálja azonnal megállítani a férfit, bár csekély értelme van az igyekezetnek, ha amaz egyszer már úgyis a füvön hever. Egy lemondó sóhaj kíséretében veszi tudomásul, hogy ezzel elkésett, és inkább nekiáll összeszedni a csokornyi virágot.*
-Gondolom, a továbbiakban sem igényli a segítségem a felállásban...?
*Bár azok után, hogy Dan szó nélkül elhozta idáig a lány batyuját, ez lenne a minimum.*
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-27 15:58:13
Üzenet elküldve: 2022-07-27 15:58:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*A nő nem érti, hogy Dan melyik zsákról is beszél így kénytelen ö maga feljebb battyogni az egyik bokorhoz, ahol elrohanó bátyja ledobta az irományait, amikor úgy elszaladt. Nem tervezte noha, de most már a másik táskát is rábízták így ő azt nem utasítja vissza, hozza a hátán. Néha azért érzi, hogy menet közben nagyon szuggerálják az ő szempontjából szívességként cipelt tárgy miatt a hátát*
- Nem fogom meglopni hölgyem. Nincs szükségem feltehetőleg... pár női fehérneműre. *Dan, olyan régóta megy mindenki agyára, hogy már nem is igazán tesz ellene. Sokszor, mintha nem is tudna, mintha átok ülne rajta, ami arra készteti, hogy mindig kimondja azt, amit gondol. Egyszerűen csak hangosan gondolkodik és ki tudja lehet pont a magány felelős ezért. Próbál mindennek tetejére azért barátságos lenni és óva is inti a másikat. Az elf pedig jól megsértődik. *
- Maga nem zavar engem. Tele van a ház amúgy is emberekkel, ráadásul úgy tudom ön hoz majd nekem enni is. Ezzel már jobban kedvelem. Segítségemre lehet, még a munkámban is, pusztán azt mondtam másé a szívem. Nem fogom kidobni a házból ne aggódjon! Jól jön önnek ez a munka, a testvérem pedig szívesen megfizeti. Nem veszem el senki megélhetését. *világosítja fel a nőt lassú, mély, mostanában egyre inkább morgó hangján*
- Ne gondoljon alkímiára, Den feleségének remek kertje van, nekem meg tudásom az ottani növények felhasználásáról. Semmi több. *Ő azonban már ezt is boszorkányságnak hívja. Aztán a barna egy kicsikét rácsattan míg a szabályait ismertetné. Megáll, kihúzza magát és felhúzza a szemöldökét*
- Ha adok önnek egy kupac papírt, hogy varrja őket egybe, elvárom, hogy megadja nekem azt a magánéletet, hogy ne olvasson bele. Ezt ön is megfogja kapni. Ha tanulni akar válogat önnek, olyat, amit szabadidejében olvashat vagy megkérdez engem. Esetleg megmutatom, ha olyanon dolgozok, ami iránt érdeklődhet. Mindezt szívesen fogom megtenni egy szó nélkül, de ne felejtse el... Az az én laborom, az én kutatásaim, gondolataim vagy éppen vagyonom és úgy védem, mint egy gyermeket. Nem kell tudnia mit csinálok éjjelente, de higgye el vagy nem akarja látni vagy veszélyes, esetleg magánjellegű. Ne feledje el, hogy nem mellém költözik be, hanem a külön részére. *Ezzel a tudós szemeiből minden eddigi játékosság eltűnt. Helyette inkább kinyitja a kaput és előre engedi a nőt. *
- Előbb a kertbe megyünk. *feleli és egy kisebb sárga virág előtt áll meg. A növény apró, nem bokrosodik szirmai egymástól egészen távol állnak. Levelei hosszúak magához képest. *
- Nem bajlódok most krémmel. Szedünk belőle úgy egy csokornyit, majd vízbe tesszük és hagyjuk abba főni. Utána borogatásként fogjuk használni az egészet. Ez az egyik leggyorsabb módja a gyógynövények felhasználásának. Vagy a tea főzés, de ahhoz még azt is tudni kell ehető e éppen az a szép gaz. Van egy könyvem tele rajzokkal az efféle növényekről, ha feljutunk szóljon rám és odaadom. *Ezzel az elhatározással ő le is ül a különleges, puha fűbe, ami más magból kelt, mint mondjuk a tisztáson található fajták. Ettől függetlenül a föld ugyanúgy koszol, de neki most esze ágában sincs guggolni. A másikra meg előbb mordult rá, nem kéri meg, hogy szedjen. Inkább majd leporolja magát. *
*A nő nem érti, hogy Dan melyik zsákról is beszél így kénytelen ö maga feljebb battyogni az egyik bokorhoz, ahol elrohanó bátyja ledobta az irományait, amikor úgy elszaladt. Nem tervezte noha, de most már a másik táskát is rábízták így ő azt nem utasítja vissza, hozza a hátán. Néha azért érzi, hogy menet közben nagyon szuggerálják az ő szempontjából szívességként cipelt tárgy miatt a hátát*
- Nem fogom meglopni hölgyem. Nincs szükségem feltehetőleg... pár női fehérneműre. *Dan, olyan régóta megy mindenki agyára, hogy már nem is igazán tesz ellene. Sokszor, mintha nem is tudna, mintha átok ülne rajta, ami arra készteti, hogy mindig kimondja azt, amit gondol. Egyszerűen csak hangosan gondolkodik és ki tudja lehet pont a magány felelős ezért. Próbál mindennek tetejére azért barátságos lenni és óva is inti a másikat. Az elf pedig jól megsértődik. *
- Maga nem zavar engem. Tele van a ház amúgy is emberekkel, ráadásul úgy tudom ön hoz majd nekem enni is. Ezzel már jobban kedvelem. Segítségemre lehet, még a munkámban is, pusztán azt mondtam másé a szívem. Nem fogom kidobni a házból ne aggódjon! Jól jön önnek ez a munka, a testvérem pedig szívesen megfizeti. Nem veszem el senki megélhetését. *világosítja fel a nőt lassú, mély, mostanában egyre inkább morgó hangján*
- Ne gondoljon alkímiára, Den feleségének remek kertje van, nekem meg tudásom az ottani növények felhasználásáról. Semmi több. *Ő azonban már ezt is boszorkányságnak hívja. Aztán a barna egy kicsikét rácsattan míg a szabályait ismertetné. Megáll, kihúzza magát és felhúzza a szemöldökét*
- Ha adok önnek egy kupac papírt, hogy varrja őket egybe, elvárom, hogy megadja nekem azt a magánéletet, hogy ne olvasson bele. Ezt ön is megfogja kapni. Ha tanulni akar válogat önnek, olyat, amit szabadidejében olvashat vagy megkérdez engem. Esetleg megmutatom, ha olyanon dolgozok, ami iránt érdeklődhet. Mindezt szívesen fogom megtenni egy szó nélkül, de ne felejtse el... Az az én laborom, az én kutatásaim, gondolataim vagy éppen vagyonom és úgy védem, mint egy gyermeket. Nem kell tudnia mit csinálok éjjelente, de higgye el vagy nem akarja látni vagy veszélyes, esetleg magánjellegű. Ne feledje el, hogy nem mellém költözik be, hanem a külön részére. *Ezzel a tudós szemeiből minden eddigi játékosság eltűnt. Helyette inkább kinyitja a kaput és előre engedi a nőt. *
- Előbb a kertbe megyünk. *feleli és egy kisebb sárga virág előtt áll meg. A növény apró, nem bokrosodik szirmai egymástól egészen távol állnak. Levelei hosszúak magához képest. *
- Nem bajlódok most krémmel. Szedünk belőle úgy egy csokornyit, majd vízbe tesszük és hagyjuk abba főni. Utána borogatásként fogjuk használni az egészet. Ez az egyik leggyorsabb módja a gyógynövények felhasználásának. Vagy a tea főzés, de ahhoz még azt is tudni kell ehető e éppen az a szép gaz. Van egy könyvem tele rajzokkal az efféle növényekről, ha feljutunk szóljon rám és odaadom. *Ezzel az elhatározással ő le is ül a különleges, puha fűbe, ami más magból kelt, mint mondjuk a tisztáson található fajták. Ettől függetlenül a föld ugyanúgy koszol, de neki most esze ágában sincs guggolni. A másikra meg előbb mordult rá, nem kéri meg, hogy szedjen. Inkább majd leporolja magát. *
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-27 14:44:17
Üzenet elküldve: 2022-07-27 14:44:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy feltett kérdésére a szőkeséggel kapcsolatban nem kap választ a feltápászkodó férfitól, de egyelőre nem veszi annyira rossz néven, mondván később majd biztos kiderül, mire gondolt Dan. És mit ad isten, egész hamar el is jutnak oda, hogy megtudja a választ. Az egyszerű magyarázat hallatán annak ellenére is megütközik, hogy egyáltalán nem is állt szándékában a férfi kedves asszonyává válni.*
~Még csak az kéne. Egy ilyen felfuvalkodott, faragatlan...~
*És folytatná magában, mit is gondol a tudósról, mikor is amaz tovább beszél, így pillanatnyi felháborodottsága csillapodik. Az emlegetett zsák után néz, bár csak a sajátját látja maga mellett, melyet nem volt tervében cipeltetni senki mással, de ha Dan ennyire ragaszkodik hozzá, a kezébe adja. Elfutni valószínűleg úgyse tudna vele, ha esetleg meg akarná lopni a lányt.*
-Egy pillanat... *Körülnéz még egyszer, utoljára az ismeretlen gyermek után, de mivel nem látja továbbra sem, úgy dönt, a dézsát itt hagyja a sarkon, remélve, hogy tulajdonosa majd megtalálja.* - Mehetünk.
*Azzal elindul Dan nyomában. Fél szemét folyamatosan a férfi hátán lógó batyuján tartja, miközben a tájat is szemügyre veszi maguk körül. Mikor a tudós beszélni kezd, abbahagyja a nézelődést, hogy rá figyelhessen.*
-Legalábbis addig a két napig, amire a bátyja volt kedves máris kifizetni, már biztosan megnyert engem, akármennyire is nem tetszik ez magának, uram. És mivel sajnálatos módon szükségem van erre a pénzre, nem fog eltántorítani, akárhány sértő tényt is mesél el nekem a testvéréről.
*Természetesen sérti az önérzetét, hogy minden második percben éreztetik vele, hogy semmi szükség nincs rá, és konkrétan a szomszédos szakadék alján is szívesebben lenne látva, mint itt a tudós mellett, de ettől régen szunnyadó hiúsága is felébred, és már "csak azért is" módon kezd ragaszkodni ehhez a munkához. Egyelőre meglehetősen biztosnak tűnik, hogy tényleg nem kell szexuális atrocitástól tartania.*
-Tud készíteni gyógyító italt?
*Érdeklődik a morgás hallatán. A gondolat ugyanis felkeltette a kíváncsiságát. Milyen jól is jött volna neki ez a fajta tudás, mikor szerelme egy hatalmas vágással az oldalán tért haza... Ezen túl azonban már eszében sincs megkérdezni, tartson-e támaszt a bicegőnek, egyszer elég volt végighallgatni, hogy ő "nem méltó" még arra se, hogy felajánlja a segítségét, köszöni szépen.*
-Ha nem olvashatok bele az irományaiba, hogy tanulhatnék bármit is?
*Vágja közbe, elvégre azt mondták neki, tanulhatna. Ezek a szabályok megint abba az irányba terelik a gondolatait, hogy gyakorlatilag tényleg csak valami mosó- és takarítószemélyzetnek lett felkérve.
A második szabályra megint érzi, hogy kezd felmenni benne a pumpa. Ha visszagondol eddigi életére, egész nyugodtan meg tudja állapítani, hogy soha nem találkozott még olyan alakkal, aki ennyire rövid idő alatt ennyire sokszor volt képes kihozni őt a sodrából. Mert igen, nála az, hogy gondolatban már sokadjára fel tudná képelni a férfit, már sodrából kijövetelnek számít.*
-Miért, miket szokott éjszaka csinálni?
*Kérdezi cinikusan, inkább erre a titokzatos szabályra reagálva, semmint az elé táruló hatalmas épület látványára. Persze azért a házon is végignéz - a pár leomlott részt leszámítva valóban sokkal lenyűgözőbben néz ki, mint ahogy Dan korábban elé tárta. Ebből kezd leesni neki, hogy a férfi akkor is csak a bolondját járatta vele, és ez azonnal egyértelművé is válik, mikor a tudós önelégülten mosolyogva fordul hátra hozzá. A bámészkodást abban a pillanatban befejezi, és vonásait rendezve kihúzza magát.*
-Ha magát megszokom, bármi menni fog.
*Feleli nyersen. Persze nem arra gondol, hogy a férfi ronda látvány lenne - épp ellenkezőleg, ezt be kell vallja magának -, egyszerűen tényleg úgy érzi, legszívesebben a közelébe se menne Dannek, ha nem lenne a megállapodásuk.*
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy feltett kérdésére a szőkeséggel kapcsolatban nem kap választ a feltápászkodó férfitól, de egyelőre nem veszi annyira rossz néven, mondván később majd biztos kiderül, mire gondolt Dan. És mit ad isten, egész hamar el is jutnak oda, hogy megtudja a választ. Az egyszerű magyarázat hallatán annak ellenére is megütközik, hogy egyáltalán nem is állt szándékában a férfi kedves asszonyává válni.*
~Még csak az kéne. Egy ilyen felfuvalkodott, faragatlan...~
*És folytatná magában, mit is gondol a tudósról, mikor is amaz tovább beszél, így pillanatnyi felháborodottsága csillapodik. Az emlegetett zsák után néz, bár csak a sajátját látja maga mellett, melyet nem volt tervében cipeltetni senki mással, de ha Dan ennyire ragaszkodik hozzá, a kezébe adja. Elfutni valószínűleg úgyse tudna vele, ha esetleg meg akarná lopni a lányt.*
-Egy pillanat... *Körülnéz még egyszer, utoljára az ismeretlen gyermek után, de mivel nem látja továbbra sem, úgy dönt, a dézsát itt hagyja a sarkon, remélve, hogy tulajdonosa majd megtalálja.* - Mehetünk.
*Azzal elindul Dan nyomában. Fél szemét folyamatosan a férfi hátán lógó batyuján tartja, miközben a tájat is szemügyre veszi maguk körül. Mikor a tudós beszélni kezd, abbahagyja a nézelődést, hogy rá figyelhessen.*
-Legalábbis addig a két napig, amire a bátyja volt kedves máris kifizetni, már biztosan megnyert engem, akármennyire is nem tetszik ez magának, uram. És mivel sajnálatos módon szükségem van erre a pénzre, nem fog eltántorítani, akárhány sértő tényt is mesél el nekem a testvéréről.
*Természetesen sérti az önérzetét, hogy minden második percben éreztetik vele, hogy semmi szükség nincs rá, és konkrétan a szomszédos szakadék alján is szívesebben lenne látva, mint itt a tudós mellett, de ettől régen szunnyadó hiúsága is felébred, és már "csak azért is" módon kezd ragaszkodni ehhez a munkához. Egyelőre meglehetősen biztosnak tűnik, hogy tényleg nem kell szexuális atrocitástól tartania.*
-Tud készíteni gyógyító italt?
*Érdeklődik a morgás hallatán. A gondolat ugyanis felkeltette a kíváncsiságát. Milyen jól is jött volna neki ez a fajta tudás, mikor szerelme egy hatalmas vágással az oldalán tért haza... Ezen túl azonban már eszében sincs megkérdezni, tartson-e támaszt a bicegőnek, egyszer elég volt végighallgatni, hogy ő "nem méltó" még arra se, hogy felajánlja a segítségét, köszöni szépen.*
-Ha nem olvashatok bele az irományaiba, hogy tanulhatnék bármit is?
*Vágja közbe, elvégre azt mondták neki, tanulhatna. Ezek a szabályok megint abba az irányba terelik a gondolatait, hogy gyakorlatilag tényleg csak valami mosó- és takarítószemélyzetnek lett felkérve.
A második szabályra megint érzi, hogy kezd felmenni benne a pumpa. Ha visszagondol eddigi életére, egész nyugodtan meg tudja állapítani, hogy soha nem találkozott még olyan alakkal, aki ennyire rövid idő alatt ennyire sokszor volt képes kihozni őt a sodrából. Mert igen, nála az, hogy gondolatban már sokadjára fel tudná képelni a férfit, már sodrából kijövetelnek számít.*
-Miért, miket szokott éjszaka csinálni?
*Kérdezi cinikusan, inkább erre a titokzatos szabályra reagálva, semmint az elé táruló hatalmas épület látványára. Persze azért a házon is végignéz - a pár leomlott részt leszámítva valóban sokkal lenyűgözőbben néz ki, mint ahogy Dan korábban elé tárta. Ebből kezd leesni neki, hogy a férfi akkor is csak a bolondját járatta vele, és ez azonnal egyértelművé is válik, mikor a tudós önelégülten mosolyogva fordul hátra hozzá. A bámészkodást abban a pillanatban befejezi, és vonásait rendezve kihúzza magát.*
-Ha magát megszokom, bármi menni fog.
*Feleli nyersen. Persze nem arra gondol, hogy a férfi ronda látvány lenne - épp ellenkezőleg, ezt be kell vallja magának -, egyszerűen tényleg úgy érzi, legszívesebben a közelébe se menne Dannek, ha nem lenne a megállapodásuk.*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-26 22:59:33
Üzenet elküldve: 2022-07-26 22:59:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megtudják hát a nő nevét és mindez Dannek köszönhető. Egyszerűen nem tudja félretenni mennyire tetszik neki ez! Azonban a másik kérdése megállítja a feltörekvő jókedvét. ~Egyértelműen lezáratlan dolgaim vannak itt~ de már hagyott levelet a szőkénél. Közben arra is ráébred, hogy a nagy civakodásban nem válaszolt a másik ezzel kapcsolatos kérdésére sem. Közben testvére egy fejrázással távozott is mellőlük*
- Azt a szőkés megjegyzést úgy értettem, hogy maga bizonyosan nem a bizalmas vagy számomra kedves asszonyom és nem is lesz az. Tényleg nem kell aggódnia az esetleges bepróbálkozások végett. ~Hiányzik belőle hozzá a tűz ~ Viszont... Amiatt igen, hogy nem hiszem, hogy letudok hajolni azért a zsákért ott maga mellett... Megint beállt a lábam. Felvenné nekem? *sziszegi fájdalmasan*
- Ideje indulnunk! Kövessen kérem! *indul is meg az úton ami lassan mosná el a határt a gazdagrész és a tragédia helyszíne között, ha esetleg tovább mennének, mint kellene nekik, de erre nem fog sor kerülni*
- Azonban a bátyám abban reménykedik, hogy majd megkedvelem. Ne tévessze meg amit látott az a férfi nem ismer tisztességet se tiszteletet, míg nőkről van szó a helyzetben. Vigyázzon vele! Remekül játszik szerepet és legalább annyi nővel fekszik össze egy héten, mint ez a sok papír, amit ott hagyott nekem az út szélén. Csalja a feleségét és távol tartja a családját amennyire, csak teheti, mégis mindig eléri, hogy még pont azt érezze a másik kap szeretetet. Nem megy neki az elköteleződés, de szereti a látszatot. Hasonló utat tervezget nekem, elfelejtve hány éves és milyen makacs vagyok. Kapóra jött neki, hogy lesérültem. Ahogy magának is. Biztosan el lesz nálunk egy darabig. *beszél és beszél útközben, mint bármikor tenné. Segít is neki elfeledkezni a fel-feltörő fájdalomról*
- Csak érjünk haza és keverek valami boszorkányságot...*morogja a lábára nézve, de nem kér segítséget, tud menni. A zsákot is a hátára vette, amit még mikor elkért*
- Lennének szabályaim. Ne olvassa az irományaimat és bármit hall késő estétől az ágyból kikelésemig ne zavarjon meg! Olyankor nem magának való dolgokat csinálok. Ez hülyén hangzott... ne gondoljon nőkre! Vagy tegye, addig se talál ki semmit... Igen, így jó lesz. Oh! Már látom is a helyünket! Az a nagy erkélyes ott ni! *biccent a fejével a hatalmas épület felé, még nagyobb tökéletesen rendbe tartott kerttel. Szép, díszes kerítéssel, mintával faragott téglával az elegáns ajtó és hosszú ablakok körül. A többi helyen csak sima található. Kívülről is látszik, hogy a szinte már épületegyüttes két részre oszlik és közepén egy hatalmas nappali lehet. Hátulról egy-egy torony teteje bukkan fel. Oldalról néhány íve az egésznek. Valószínűleg a hölgy még sosem járt ilyen helyen. Dan pedig biztosan rosszabbnak állította be. Elmosolyodva néz a másikra míg kikapja a kapu kulcsát a zsebéből*
- Na mit szól? Talán elfogunk férni. Megtudja szokni ezt a ronda kilátást? Néhány helyen látja meg is van omolva a hely *és ezzel nem is hazudik, de ez a hely úszta meg az egyik legszerencsésebben a lázadásokat, ráadásul utána fel is lett újítva. Úgyhogy inkább áldani való látvány. Nem hagyhatták csak így ezt a látszatott, de lejjebbről szörnyű állapotban lévő konkrétan csak téglakupacok pillanthatóak meg, ha azokig a házakig elnézne a másik*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megtudják hát a nő nevét és mindez Dannek köszönhető. Egyszerűen nem tudja félretenni mennyire tetszik neki ez! Azonban a másik kérdése megállítja a feltörekvő jókedvét. ~Egyértelműen lezáratlan dolgaim vannak itt~ de már hagyott levelet a szőkénél. Közben arra is ráébred, hogy a nagy civakodásban nem válaszolt a másik ezzel kapcsolatos kérdésére sem. Közben testvére egy fejrázással távozott is mellőlük*
- Azt a szőkés megjegyzést úgy értettem, hogy maga bizonyosan nem a bizalmas vagy számomra kedves asszonyom és nem is lesz az. Tényleg nem kell aggódnia az esetleges bepróbálkozások végett. ~Hiányzik belőle hozzá a tűz ~ Viszont... Amiatt igen, hogy nem hiszem, hogy letudok hajolni azért a zsákért ott maga mellett... Megint beállt a lábam. Felvenné nekem? *sziszegi fájdalmasan*
- Ideje indulnunk! Kövessen kérem! *indul is meg az úton ami lassan mosná el a határt a gazdagrész és a tragédia helyszíne között, ha esetleg tovább mennének, mint kellene nekik, de erre nem fog sor kerülni*
- Azonban a bátyám abban reménykedik, hogy majd megkedvelem. Ne tévessze meg amit látott az a férfi nem ismer tisztességet se tiszteletet, míg nőkről van szó a helyzetben. Vigyázzon vele! Remekül játszik szerepet és legalább annyi nővel fekszik össze egy héten, mint ez a sok papír, amit ott hagyott nekem az út szélén. Csalja a feleségét és távol tartja a családját amennyire, csak teheti, mégis mindig eléri, hogy még pont azt érezze a másik kap szeretetet. Nem megy neki az elköteleződés, de szereti a látszatot. Hasonló utat tervezget nekem, elfelejtve hány éves és milyen makacs vagyok. Kapóra jött neki, hogy lesérültem. Ahogy magának is. Biztosan el lesz nálunk egy darabig. *beszél és beszél útközben, mint bármikor tenné. Segít is neki elfeledkezni a fel-feltörő fájdalomról*
- Csak érjünk haza és keverek valami boszorkányságot...*morogja a lábára nézve, de nem kér segítséget, tud menni. A zsákot is a hátára vette, amit még mikor elkért*
- Lennének szabályaim. Ne olvassa az irományaimat és bármit hall késő estétől az ágyból kikelésemig ne zavarjon meg! Olyankor nem magának való dolgokat csinálok. Ez hülyén hangzott... ne gondoljon nőkre! Vagy tegye, addig se talál ki semmit... Igen, így jó lesz. Oh! Már látom is a helyünket! Az a nagy erkélyes ott ni! *biccent a fejével a hatalmas épület felé, még nagyobb tökéletesen rendbe tartott kerttel. Szép, díszes kerítéssel, mintával faragott téglával az elegáns ajtó és hosszú ablakok körül. A többi helyen csak sima található. Kívülről is látszik, hogy a szinte már épületegyüttes két részre oszlik és közepén egy hatalmas nappali lehet. Hátulról egy-egy torony teteje bukkan fel. Oldalról néhány íve az egésznek. Valószínűleg a hölgy még sosem járt ilyen helyen. Dan pedig biztosan rosszabbnak állította be. Elmosolyodva néz a másikra míg kikapja a kapu kulcsát a zsebéből*
- Na mit szól? Talán elfogunk férni. Megtudja szokni ezt a ronda kilátást? Néhány helyen látja meg is van omolva a hely *és ezzel nem is hazudik, de ez a hely úszta meg az egyik legszerencsésebben a lázadásokat, ráadásul utána fel is lett újítva. Úgyhogy inkább áldani való látvány. Nem hagyhatták csak így ezt a látszatott, de lejjebbről szörnyű állapotban lévő konkrétan csak téglakupacok pillanthatóak meg, ha azokig a házakig elnézne a másik*
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-23 18:13:16
Üzenet elküldve: 2022-07-23 18:13:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
*~Mi a ffff...~
Nem túlságosan hozzá méltó szóválasztás, de a látvány, mi elé tárul, teljes mértékben indokolja. Eralil gyakorlatilag eddig jut minden "sarkon" - bár ha saroknak lehet nevezni azt a mennyiségű rommal körülvett utcakereszteződést, amivel folyton szembetalálkozik. Az utcák körvonala teljesen átrajzolódott, csak nagyjából tudja megállapítani, hogy egykor hol lehetett a Namos ház. A Namos ház, aminek ha nem is hűlt helye van, de valahol a rengeteg lepukkant rom között található.
Teljes sokkban cikázik a levegőben láthatatlanul. Próbálja befogadni a látványt, de valljuk be, ez közel lehetetlen. Perceknek tűnik, ahogy össze-vissza közelekedik a negyedben, próbálván azt felmérni, de valójában sokkal több időt tölt el mindezzel. Nem tudja megérteni, mi történhetett, miért és hogyan. Mi ez a pusztítás? Hova lett az egyikori Arthenior pompája és fénye? Már a főtéren is olyan érzése volt, mintha valami kísértetiesen más lenne, de itt... mintha valami gyökeres változáson ment volna át minden. Úgy dönt, egyetlen lehetősége van: valakivel beszélnie kell. De ki lehet, akihez csak úgy odállhat, hogy "Üdv, Eralil Namos vagyok, évek óta nem jártam a városban. Mi történt?". Bár sokkal nagyobb sokkot nem kaphat a másik, mint amit most Eralil átél. Ki is gondolja gyorsan, hogy hogy fogja kivitelezni mindezt, csak még azon töpreng, ki lehet a megfelelő célszemély. Keresse meg Kagant? Batot? Vagy a volt rend egy más tagját? Amosnak üzenjen, hátha még él? A mágustoronyba küljön üzenetet, vagy egyenesen tartson oda? A Tanács tagjait keresse fel? Lorewet netalántán? Teljesen össze van zavarodva, hogy kivel kéne és pontosan miről is beszélnie. A látványban végérvényesen elveszik. Úgy dönt, bármi is történt, mihamarabb meg kell tudnia, micsoda. De nem itt és nem most. Ami történt, bizonyára okkal történt. Úgy látszik, ez most nem az a hely, ahol neki tartózkodia kéne, amíg meg nem tudja, mi történt. És többek között kicsit el is tévedt - ki kell használnia repülésének a végét, még ha újra létre is tudná hozni a varázslatot, tartalékolnia kell erejét. Úgy dönt, hogy visszatér a főtérre, és egyenesen besétál a fogadóba. Hátha ott valami információhoz juthat.*
Nem túlságosan hozzá méltó szóválasztás, de a látvány, mi elé tárul, teljes mértékben indokolja. Eralil gyakorlatilag eddig jut minden "sarkon" - bár ha saroknak lehet nevezni azt a mennyiségű rommal körülvett utcakereszteződést, amivel folyton szembetalálkozik. Az utcák körvonala teljesen átrajzolódott, csak nagyjából tudja megállapítani, hogy egykor hol lehetett a Namos ház. A Namos ház, aminek ha nem is hűlt helye van, de valahol a rengeteg lepukkant rom között található.
Teljes sokkban cikázik a levegőben láthatatlanul. Próbálja befogadni a látványt, de valljuk be, ez közel lehetetlen. Perceknek tűnik, ahogy össze-vissza közelekedik a negyedben, próbálván azt felmérni, de valójában sokkal több időt tölt el mindezzel. Nem tudja megérteni, mi történhetett, miért és hogyan. Mi ez a pusztítás? Hova lett az egyikori Arthenior pompája és fénye? Már a főtéren is olyan érzése volt, mintha valami kísértetiesen más lenne, de itt... mintha valami gyökeres változáson ment volna át minden. Úgy dönt, egyetlen lehetősége van: valakivel beszélnie kell. De ki lehet, akihez csak úgy odállhat, hogy "Üdv, Eralil Namos vagyok, évek óta nem jártam a városban. Mi történt?". Bár sokkal nagyobb sokkot nem kaphat a másik, mint amit most Eralil átél. Ki is gondolja gyorsan, hogy hogy fogja kivitelezni mindezt, csak még azon töpreng, ki lehet a megfelelő célszemély. Keresse meg Kagant? Batot? Vagy a volt rend egy más tagját? Amosnak üzenjen, hátha még él? A mágustoronyba küljön üzenetet, vagy egyenesen tartson oda? A Tanács tagjait keresse fel? Lorewet netalántán? Teljesen össze van zavarodva, hogy kivel kéne és pontosan miről is beszélnie. A látványban végérvényesen elveszik. Úgy dönt, bármi is történt, mihamarabb meg kell tudnia, micsoda. De nem itt és nem most. Ami történt, bizonyára okkal történt. Úgy látszik, ez most nem az a hely, ahol neki tartózkodia kéne, amíg meg nem tudja, mi történt. És többek között kicsit el is tévedt - ki kell használnia repülésének a végét, még ha újra létre is tudná hozni a varázslatot, tartalékolnia kell erejét. Úgy dönt, hogy visszatér a főtérre, és egyenesen besétál a fogadóba. Hátha ott valami információhoz juthat.*
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-07-17 16:22:31
Üzenet elküldve: 2022-07-17 16:22:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kétes társaság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már megint sajog az arca ott, ahol megütötték. Kicsit fel is dagadt, hogy még hangsúlyosabbá váljon a fakó bőrén éktelenkedő sötét folt. De hát csak magára vethet, mondaná egy bölcs, ám könnyű az elvekről papolni úgy, hogy van arany valaki zsebében és étel a tányérján. Már idejét sem tudja annak, hogy mikor tapasztalt bárminemű stabilitást az életében legutoljára, talán soha, talán soha nem is fog.
Nyelvével benedvesíti kicserepesedett ajkait, majd erőt vesz magán. Ez a tikkasztó hőség teljesen kimeríti, valahogy el kellene botorkálnia a szökőkútig, aztán kitalálnia azt, hogy miként jut "haza". Már ha egyáltalán otthonnak lehet nevezni azt a pöcegödröt, amit az emberek Kikötőként emlegetnek.
Megrándul. Valaki a nevén szólítja, és bár ismerősen dereng a hang milyensége elméjének hátsó szegletében, mégis ösztönösen úgy hiszi, hogy rosszakarói érték utol. Már csak az hiányozna, hogy ismét jól elverje őt egy csapat, az is csoda, hogy a legutóbbit túlélte, a bordatörés pedig fájdalmasabb mint gondolta volna.
Mikor megfordul, hogy ellenőrizze, hogy szaladjon vagy maradjon, végül utóbbi mellett dönt. Túlzás lenne azt mondani, hogy arca felderül, ahhoz túl régóta nyomasztja őt a túlélés terhe, mindenesetre láthatóan megkönnyebbül.*
- Áh Doras...
*Nem jut eszébe semmi frappáns, ezért némán várja, amíg beéri őt az idősebb férfi.*
- Látom legalább a te jókedvedet nem szegi semmi.
*Sosem volt a szavak embere, most sincs ez másképp, ezért már inkább nem is erőlködik, hogy könnyed csevegésre invitálja régi ismerősét. Biztos benne, hogy társa majd beszél helyette is.*
- Artheniorban próbálsz szerencsét te is?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már megint sajog az arca ott, ahol megütötték. Kicsit fel is dagadt, hogy még hangsúlyosabbá váljon a fakó bőrén éktelenkedő sötét folt. De hát csak magára vethet, mondaná egy bölcs, ám könnyű az elvekről papolni úgy, hogy van arany valaki zsebében és étel a tányérján. Már idejét sem tudja annak, hogy mikor tapasztalt bárminemű stabilitást az életében legutoljára, talán soha, talán soha nem is fog.
Nyelvével benedvesíti kicserepesedett ajkait, majd erőt vesz magán. Ez a tikkasztó hőség teljesen kimeríti, valahogy el kellene botorkálnia a szökőkútig, aztán kitalálnia azt, hogy miként jut "haza". Már ha egyáltalán otthonnak lehet nevezni azt a pöcegödröt, amit az emberek Kikötőként emlegetnek.
Megrándul. Valaki a nevén szólítja, és bár ismerősen dereng a hang milyensége elméjének hátsó szegletében, mégis ösztönösen úgy hiszi, hogy rosszakarói érték utol. Már csak az hiányozna, hogy ismét jól elverje őt egy csapat, az is csoda, hogy a legutóbbit túlélte, a bordatörés pedig fájdalmasabb mint gondolta volna.
Mikor megfordul, hogy ellenőrizze, hogy szaladjon vagy maradjon, végül utóbbi mellett dönt. Túlzás lenne azt mondani, hogy arca felderül, ahhoz túl régóta nyomasztja őt a túlélés terhe, mindenesetre láthatóan megkönnyebbül.*
- Áh Doras...
*Nem jut eszébe semmi frappáns, ezért némán várja, amíg beéri őt az idősebb férfi.*
- Látom legalább a te jókedvedet nem szegi semmi.
*Sosem volt a szavak embere, most sincs ez másképp, ezért már inkább nem is erőlködik, hogy könnyed csevegésre invitálja régi ismerősét. Biztos benne, hogy társa majd beszél helyette is.*
- Artheniorban próbálsz szerencsét te is?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131