Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-25 23:57:57
Üzenet elküldve: 2022-08-25 23:57:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~Sejtettem~*
- Nekem még megy is valamennyire. Den gyermekei mindig rajzokat próbálnak velem csináltatni. Ahogy öregszenek nem könnyebb nemet mondani. *Pedig tényleg nincs rá túl sok ideje. *
- A tudomány lefoglalja az agyamat. Fiatalon mintha be lettem volna zárva a gondolataim közé. Szörnyű voltam a társalgásokban is. Mindig ezer felé járt az agyam és nem tudtam máson gondolkodni, mint az embereken, az életemen. A válaszok pedig vagy ismeretlenek vagy pedig kiábrándítóaik voltak. Mikor rájöttem, hogy elvonulhatok előlük az olvasásba temetkeztem. Az pedig oda vezetett, hogy válaszokat ígért. Én is ezt akarom adni másoknak és magamnak. Olyan ember vagyok, akinek a dolgok értelme többet jelent bármilyen aranynál. Szóval kutatni kezdtem és egyre mélyebbre ástam magamat. Később arra is rájöttem, hogy ennyi oldal telifirkálása lecsitítja az agyamat. A dolgok megértése pedig megnyugtat. Kering néhány pletyka arról, hogy őrült vagyok, de ha nem lenne nekem ez az egész akkor lennék tényleg csak az. *Nem is akar belegondolni mélyen élet lenne vagy mostanra talán lett volna az*
- Miért lepett meg? Egyszerű, maga most itt van. *Nem szeretné tovább fejtegetni a dolgot. Szerencsére nemsokára új témába is kezdenek a kisasszonyokról*
- Ajánlottam én könyveket nekik, de nem érdekli őket. Kivéve azt az alkalmat mikor az egyik sikongatni kezdett az anyjával együtt örömében. Azt hitte meg akarom kérni. *Elég kínos helyzet volt. *
- Végül is egyébként vicces történet lett. Hozzá ment a bátyámhoz. Az a szemét végig az ajtó mögött állt és végig hallgatta, ahogy szerencsétlenkedem az ő vendégeivel ugyanis ő késve érkezett. Aztán belibbent azon az ajtón és nevetve annyit mondott „Sajnálom, de a testvérem nem veheti el, én előbb kinéztem magamnak”. Szegény anyja elájult ennyi izgalom mellett, de nem lett baja. A bátyám feleségét egyébként nem utálom. Ért a növényekhez, de borzasztóan naiv lélek. Sajnálom őt. A testvérem nem tisztességes férj. *Ezt már néhányszor említette is a nőnek. Az, hogy most sem hagyja ki a lehetőséget biztosan nem lepi meg a másikat. Nem úgy, mint az ölelési ajánlata, amit egyáltalán nem realizált, hogy még mindig alsónadrágban vetett fel. Ezek után már csak az étellel látja legközelebb az elfet*
- Köszönöm *Mondja a nőnek, közben vet egy halvány pillantást az ételre. ~Jó lesz~ A nadrág dolog még mindig nem jutott eszébe, csak mikor a másik azt megemlíti. ~Dan te mekkora gyökér vagy! ~ szidja magát ~Szegény Tina~ már pont elnézést kérne mikor észreveszi mit is csinál a másik. Reflexből szólna a nőre, de még időben eszébe jut, hogy megengedte neki. ~Vajon hol tarthat? Biztosan az elejénél~ Nem sokáig nézett félre. ~Danissol...~ A bizonytalanul kezdő sorok az elméjébe égtek. Aztán a nő a közös éjszakájukról ír, lágy szavakkal teszi. Köszöni az egészet, de nem tud, csak úgy túl lépni a félelmein. Részletezi őket. Aztán egy mondat befejezetlen. ~Danissol tudja, hogy én...~ Csak ennyit ír és a tudós ezt mégis regénynek veszi. ~Szeretnék elvonulni. Vigyázzon magára míg nem jön önért a testvére, még... ~ a levél kisatírozva végződik. A köztes, részletes sorokat biztosan nem olvassa ilyen felületes átfutással a másik. *
- Nem törtem volna össze a szívét. *Elgondolkodott azon részletezze e, de a nem mellett döntött. ~Én csak attól félek mit tesz velünk az idő~*
- Azonban azt hiszem megtette valaki más előttem. *osztja meg*
- Talán nem is volt soha rendes esélyem. Más dolog megrengetni és megkísérteni. Nincsenek a kezemben csak talánok. Őrjítő. Ön bízna bennem? Maga nő. Jó fogás vagyok? Mármint nyilván, de a kisasszonyok számán túl is? A férfiak önbecsülése nem megbízható. Mindannyian oda vagyunk magunkért *tréfálja el a kérdést*
- Ide adja a nadrágot közben?
*~Sejtettem~*
- Nekem még megy is valamennyire. Den gyermekei mindig rajzokat próbálnak velem csináltatni. Ahogy öregszenek nem könnyebb nemet mondani. *Pedig tényleg nincs rá túl sok ideje. *
- A tudomány lefoglalja az agyamat. Fiatalon mintha be lettem volna zárva a gondolataim közé. Szörnyű voltam a társalgásokban is. Mindig ezer felé járt az agyam és nem tudtam máson gondolkodni, mint az embereken, az életemen. A válaszok pedig vagy ismeretlenek vagy pedig kiábrándítóaik voltak. Mikor rájöttem, hogy elvonulhatok előlük az olvasásba temetkeztem. Az pedig oda vezetett, hogy válaszokat ígért. Én is ezt akarom adni másoknak és magamnak. Olyan ember vagyok, akinek a dolgok értelme többet jelent bármilyen aranynál. Szóval kutatni kezdtem és egyre mélyebbre ástam magamat. Később arra is rájöttem, hogy ennyi oldal telifirkálása lecsitítja az agyamat. A dolgok megértése pedig megnyugtat. Kering néhány pletyka arról, hogy őrült vagyok, de ha nem lenne nekem ez az egész akkor lennék tényleg csak az. *Nem is akar belegondolni mélyen élet lenne vagy mostanra talán lett volna az*
- Miért lepett meg? Egyszerű, maga most itt van. *Nem szeretné tovább fejtegetni a dolgot. Szerencsére nemsokára új témába is kezdenek a kisasszonyokról*
- Ajánlottam én könyveket nekik, de nem érdekli őket. Kivéve azt az alkalmat mikor az egyik sikongatni kezdett az anyjával együtt örömében. Azt hitte meg akarom kérni. *Elég kínos helyzet volt. *
- Végül is egyébként vicces történet lett. Hozzá ment a bátyámhoz. Az a szemét végig az ajtó mögött állt és végig hallgatta, ahogy szerencsétlenkedem az ő vendégeivel ugyanis ő késve érkezett. Aztán belibbent azon az ajtón és nevetve annyit mondott „Sajnálom, de a testvérem nem veheti el, én előbb kinéztem magamnak”. Szegény anyja elájult ennyi izgalom mellett, de nem lett baja. A bátyám feleségét egyébként nem utálom. Ért a növényekhez, de borzasztóan naiv lélek. Sajnálom őt. A testvérem nem tisztességes férj. *Ezt már néhányszor említette is a nőnek. Az, hogy most sem hagyja ki a lehetőséget biztosan nem lepi meg a másikat. Nem úgy, mint az ölelési ajánlata, amit egyáltalán nem realizált, hogy még mindig alsónadrágban vetett fel. Ezek után már csak az étellel látja legközelebb az elfet*
- Köszönöm *Mondja a nőnek, közben vet egy halvány pillantást az ételre. ~Jó lesz~ A nadrág dolog még mindig nem jutott eszébe, csak mikor a másik azt megemlíti. ~Dan te mekkora gyökér vagy! ~ szidja magát ~Szegény Tina~ már pont elnézést kérne mikor észreveszi mit is csinál a másik. Reflexből szólna a nőre, de még időben eszébe jut, hogy megengedte neki. ~Vajon hol tarthat? Biztosan az elejénél~ Nem sokáig nézett félre. ~Danissol...~ A bizonytalanul kezdő sorok az elméjébe égtek. Aztán a nő a közös éjszakájukról ír, lágy szavakkal teszi. Köszöni az egészet, de nem tud, csak úgy túl lépni a félelmein. Részletezi őket. Aztán egy mondat befejezetlen. ~Danissol tudja, hogy én...~ Csak ennyit ír és a tudós ezt mégis regénynek veszi. ~Szeretnék elvonulni. Vigyázzon magára míg nem jön önért a testvére, még... ~ a levél kisatírozva végződik. A köztes, részletes sorokat biztosan nem olvassa ilyen felületes átfutással a másik. *
- Nem törtem volna össze a szívét. *Elgondolkodott azon részletezze e, de a nem mellett döntött. ~Én csak attól félek mit tesz velünk az idő~*
- Azonban azt hiszem megtette valaki más előttem. *osztja meg*
- Talán nem is volt soha rendes esélyem. Más dolog megrengetni és megkísérteni. Nincsenek a kezemben csak talánok. Őrjítő. Ön bízna bennem? Maga nő. Jó fogás vagyok? Mármint nyilván, de a kisasszonyok számán túl is? A férfiak önbecsülése nem megbízható. Mindannyian oda vagyunk magunkért *tréfálja el a kérdést*
- Ide adja a nadrágot közben?
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-25 22:46:20
Üzenet elküldve: 2022-08-25 22:46:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*Az átlagnál kisebb elf igyekszik mégkisebbé válni és behúzódni egy árnyékba mikor nyílik az ajtó. Szerencsére a kölyök, de még a kutya is megértik, hogy most ez a teendő. A manószakértő figyelmesen hallgat és nézi az alakot. Akkor nyugszik meg kicsit mikor a férfi visszamegy a házba. Ettől a közjátéktól kicsit kezd elmenni a kedve a dologtól, de attól még óvatosan odaoson az ablak alá. Ahol szakértő módon megnézi mivel is áll szemben. Rálát az idős férfire, aki olyasmi korú lehet mikor annyit akar mint fiatalon, de a teste már ahhoz öreg és könnyen meghúzhatja a lábát üldözés közben. Egy veszélyesebb fiatal akiből kinézhető, hogy meginduljon éjnek, évadján kergetni egy tolvajt hacsak az apja nem szól rá, de ha úgy is lesz ő már mondhat nemet és egy kis csikasz aki túl heves, de a szülők szigorúan foghatják még. Szóval van mit kockáztatnia. Főleg mikor hallja, hogy jönnek a tálcáért. Nincs sok ideje gondolkozni. Ha nemesekről lenne szó vagy a család legnagyobb kincséről akkor nem volna ilyen bátor, mert biztos megnyúznák ha elkapnák. Egy süteményért talán nem. Szóval megragadja a tálcát és ha egyből, hallhatóan észreveszik inaszakadtából megindul a kapu felé ahol a törpének kiadja a zsákmányt és kiugrik. Ha úgy véli van még ideje akkor próbál az árnyékok közt maradni és sietve a kapuhoz kerülni. Nyáron valószínűleg nem vállalna ilyen kockázatot, de lassan itt a tél és vékony inge mellé jó lenne minél több egyéb védelmet is felszednie a halálra fagyás ellen. Nem könnyű a manószakértők nem túl kifizetődő hivatása. Legalább a hideg ellen egy kis futás is jó lesz.*
//Dren és Ruuno//
*Az átlagnál kisebb elf igyekszik mégkisebbé válni és behúzódni egy árnyékba mikor nyílik az ajtó. Szerencsére a kölyök, de még a kutya is megértik, hogy most ez a teendő. A manószakértő figyelmesen hallgat és nézi az alakot. Akkor nyugszik meg kicsit mikor a férfi visszamegy a házba. Ettől a közjátéktól kicsit kezd elmenni a kedve a dologtól, de attól még óvatosan odaoson az ablak alá. Ahol szakértő módon megnézi mivel is áll szemben. Rálát az idős férfire, aki olyasmi korú lehet mikor annyit akar mint fiatalon, de a teste már ahhoz öreg és könnyen meghúzhatja a lábát üldözés közben. Egy veszélyesebb fiatal akiből kinézhető, hogy meginduljon éjnek, évadján kergetni egy tolvajt hacsak az apja nem szól rá, de ha úgy is lesz ő már mondhat nemet és egy kis csikasz aki túl heves, de a szülők szigorúan foghatják még. Szóval van mit kockáztatnia. Főleg mikor hallja, hogy jönnek a tálcáért. Nincs sok ideje gondolkozni. Ha nemesekről lenne szó vagy a család legnagyobb kincséről akkor nem volna ilyen bátor, mert biztos megnyúznák ha elkapnák. Egy süteményért talán nem. Szóval megragadja a tálcát és ha egyből, hallhatóan észreveszik inaszakadtából megindul a kapu felé ahol a törpének kiadja a zsákmányt és kiugrik. Ha úgy véli van még ideje akkor próbál az árnyékok közt maradni és sietve a kapuhoz kerülni. Nyáron valószínűleg nem vállalna ilyen kockázatot, de lassan itt a tél és vékony inge mellé jó lenne minél több egyéb védelmet is felszednie a halálra fagyás ellen. Nem könnyű a manószakértők nem túl kifizetődő hivatása. Legalább a hideg ellen egy kis futás is jó lesz.*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-24 05:07:05
Üzenet elküldve: 2022-08-24 05:07:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// őgyelgés a piacon //
* Aligha mondhatná Averil, hogy bizonytalanul haladnak a városban, bár a megbízója látványosan rá próbál hagyatkozni, de ezért ki vonhatná felelősségre? Hisz az ő szolgálataiért fizet Svír, a régi romos épületekből, és a sok kósza ismeretlenből jöhetnek rá, hogy már távol vannak a polgárnegyed fergetegétől. *
- Egyetértek, nem éppen kedvező, csak a vérdíj felvevőjének jó.
* Bár érezhető az ellentmondás, kivehető, hogy nem magára gondol. A férfi rövid történetére meglepődve megáll. *
- Végül mi lett a férfivel?
* Svír nem mondta az elfogott személy nemét, mégis szinte azonnal megvolt győződve arról, hogy az elkövető férfi. Valahol saját neméből nem néz ki ilyen tetteket, de az életben bári előfordulhat.. Bizonytalanul tekinget kőrbe, nem tudja merre lakhat Svír. *
- Mutatná a utat? Kérem?
* Fegyvere markolatán tartja a kezét, hisz a kőrnyék már tele van koldussal. *
* Aligha mondhatná Averil, hogy bizonytalanul haladnak a városban, bár a megbízója látványosan rá próbál hagyatkozni, de ezért ki vonhatná felelősségre? Hisz az ő szolgálataiért fizet Svír, a régi romos épületekből, és a sok kósza ismeretlenből jöhetnek rá, hogy már távol vannak a polgárnegyed fergetegétől. *
- Egyetértek, nem éppen kedvező, csak a vérdíj felvevőjének jó.
* Bár érezhető az ellentmondás, kivehető, hogy nem magára gondol. A férfi rövid történetére meglepődve megáll. *
- Végül mi lett a férfivel?
* Svír nem mondta az elfogott személy nemét, mégis szinte azonnal megvolt győződve arról, hogy az elkövető férfi. Valahol saját neméből nem néz ki ilyen tetteket, de az életben bári előfordulhat.. Bizonytalanul tekinget kőrbe, nem tudja merre lakhat Svír. *
- Mutatná a utat? Kérem?
* Fegyvere markolatán tartja a kezét, hisz a kőrnyék már tele van koldussal. *
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-23 22:07:13
Üzenet elküldve: 2022-08-23 22:07:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-Igazán megtisztelő lenne, bár emberalakok ábrázolásában sajnos nincs akkora tehetségem.
*Nevetgél egy sort, ahogy elképzeli maga előtt a két rajzolt pálcikafigurát, ahogy egy egyébként meglehetősen élethű párnával hadonásznak egymás felé. Egyébként jól tud rajzolni a lány, de a testek megörökítése valahogy sose ment neki igazán.*
-Hogyan lett a tudomány szerelmese?
*Kérdezi az évődő férfit. Azt sejti, hogy a másik szerelem nem ennyire kézzel megfoghatatlan tényezőnek szól, de erre inkább nem kérdez rá. Később úgyis megtud kellően sok mindent arról a bizonyos nőről.
Érzi a tudós hangszínén, hogy nagyon erőlködik, meg ne sértse a lány érzéseit, de a férfi válasza valahogy félbemaradottnak hat. Érdeklődve vonja fel szemöldökét.*
-Hanem? Miért lepte akkor meg?
*Bár nem tervezett a témába hosszasan belemenni, most már kezdi érdekelni, ugyan mit gondol róla Dan.*
-Na látja. Lehet, csak be kellett volna vezetnie egyet a szabadabb világba, és segíthetett volna egy tengődő léleknek. Vagy esetleg a sajátjának, hogy mégse rázza annyira a hideg tőlük.
*Vonja meg a vállát. Őt nem különösebben zavarják a nemes lányok, vagy nemes férfiak szokásai, sőt, valamilyen szinten még figyelemre méltónak is tartja a viselkedésüket. Olyan kifinomultak, lágyak, erkölcsösek, amilyen Tina sose volt, és… valószínűleg sose lesz.*
-Biztos vagyok benne, hogy a bátyjának feltűnne. Én pedig valószínűleg az utcán végezném. Vagy ha nem is, az ön masszírozásával töltött óráim száma minimum megduplázódna.
*Válaszol egy mosollyal Dannek. Bár nem tudja, a férfi számára mennyire kellemetlen intim testközelségük, de mivel az egyértelmű, hogy ilyenkor más nőt képzel Tina helyébe, nyilván nem feltétlenül az elf lány közeli társaságára vágyik ennyi időn keresztül.
Mivel végre megkapja a konyhába szóló útbaigazítást, már indulna is kifelé, de a tudós megtorpanásra készteti. A hirtelen és meglehetősen bizalmaskodó kérdésen megütközik, gyanakodva méri végig Dant. Több okból sem tartja helyénvalónak az ölelkezést, és igen, ezek közé tartozik a férfi meglehetősen ledér öltözéke is. Teste kissé megfeszül, ahogy a megfelelő választ keresi.*
-Öhm… ez nagyon kedves öntől, de… nos, én… én most… szerintem jobb, ha lemegyek az ételért.
*Miközben kifordul az ajtón, hogy további késlekedés nélkül meginduljon a konyha felé, egy hosszú kilégzés közepette korholja magát gondolatban, hogy képes volt már megint zavarba jönni. De be kell vallania, nagyon régen ölelte át bárki is, és igazság szerint igenis vágyna rá. Nagyon. Túlzottan. Ám ezt nincs kedve Dan elé tárni. Egyelőre nincs.
A konyhát viszonylag hamar megtalálja, és ahogy a tudós mondta, a vacsora már készen gőzölög a pultokon. Valamilyen hús – talán csirke – mártással és rizzsel. Jól néz ki, illatra is finom. Kimer belőle két tányérnyi adagot, felkap két kést és villát is, majd óvatosan visszalavíroz a laborba. Meg kell hagyni, a lépcsőkön megszenved, de szerencsésen megérkezik Danhez.*
-A vacsora tálalva.
*Jelenti be határozottan könnyedebb hangnemben, mint amilyennel elhagyta a helyiséget, és a két tányért lehelyezi a nagy asztalra.*
-Egyébként ha gondolja, most már visszaveheti a nadrágját.
*Megindul a földön heverő ruhadarab felé, lehajol hozzá és felemeli, ám ekkor az egyik zsebből egy darab rongyosra olvasott papír hullik ki. Érdeklődve veszi fel azt is, és mivel pont úgy sikerült megfognia, hogy látszódjon a rajta lévő írás, önkéntelenül is beleolvas.*
~Ez Saye levele.~
*Állapítja meg magában. Emlékszik rá, hogy korábban engedélyt kapott a tudóstól ennek elolvasására, de nem akarja feszegetni a határait. Csak felületesen futja át, ám egy gondolat szöget üt a fejében.*
-Ön szerint nem törte volna össze a szívét?
*Tekintetét Danre emeli, most nem mozdul a férfi felé, egyik kezében annak nadrágjával, másikban a levéllel állva fürkészi a tudós arcát.*
-Igazán megtisztelő lenne, bár emberalakok ábrázolásában sajnos nincs akkora tehetségem.
*Nevetgél egy sort, ahogy elképzeli maga előtt a két rajzolt pálcikafigurát, ahogy egy egyébként meglehetősen élethű párnával hadonásznak egymás felé. Egyébként jól tud rajzolni a lány, de a testek megörökítése valahogy sose ment neki igazán.*
-Hogyan lett a tudomány szerelmese?
*Kérdezi az évődő férfit. Azt sejti, hogy a másik szerelem nem ennyire kézzel megfoghatatlan tényezőnek szól, de erre inkább nem kérdez rá. Később úgyis megtud kellően sok mindent arról a bizonyos nőről.
Érzi a tudós hangszínén, hogy nagyon erőlködik, meg ne sértse a lány érzéseit, de a férfi válasza valahogy félbemaradottnak hat. Érdeklődve vonja fel szemöldökét.*
-Hanem? Miért lepte akkor meg?
*Bár nem tervezett a témába hosszasan belemenni, most már kezdi érdekelni, ugyan mit gondol róla Dan.*
-Na látja. Lehet, csak be kellett volna vezetnie egyet a szabadabb világba, és segíthetett volna egy tengődő léleknek. Vagy esetleg a sajátjának, hogy mégse rázza annyira a hideg tőlük.
*Vonja meg a vállát. Őt nem különösebben zavarják a nemes lányok, vagy nemes férfiak szokásai, sőt, valamilyen szinten még figyelemre méltónak is tartja a viselkedésüket. Olyan kifinomultak, lágyak, erkölcsösek, amilyen Tina sose volt, és… valószínűleg sose lesz.*
-Biztos vagyok benne, hogy a bátyjának feltűnne. Én pedig valószínűleg az utcán végezném. Vagy ha nem is, az ön masszírozásával töltött óráim száma minimum megduplázódna.
*Válaszol egy mosollyal Dannek. Bár nem tudja, a férfi számára mennyire kellemetlen intim testközelségük, de mivel az egyértelmű, hogy ilyenkor más nőt képzel Tina helyébe, nyilván nem feltétlenül az elf lány közeli társaságára vágyik ennyi időn keresztül.
Mivel végre megkapja a konyhába szóló útbaigazítást, már indulna is kifelé, de a tudós megtorpanásra készteti. A hirtelen és meglehetősen bizalmaskodó kérdésen megütközik, gyanakodva méri végig Dant. Több okból sem tartja helyénvalónak az ölelkezést, és igen, ezek közé tartozik a férfi meglehetősen ledér öltözéke is. Teste kissé megfeszül, ahogy a megfelelő választ keresi.*
-Öhm… ez nagyon kedves öntől, de… nos, én… én most… szerintem jobb, ha lemegyek az ételért.
*Miközben kifordul az ajtón, hogy további késlekedés nélkül meginduljon a konyha felé, egy hosszú kilégzés közepette korholja magát gondolatban, hogy képes volt már megint zavarba jönni. De be kell vallania, nagyon régen ölelte át bárki is, és igazság szerint igenis vágyna rá. Nagyon. Túlzottan. Ám ezt nincs kedve Dan elé tárni. Egyelőre nincs.
A konyhát viszonylag hamar megtalálja, és ahogy a tudós mondta, a vacsora már készen gőzölög a pultokon. Valamilyen hús – talán csirke – mártással és rizzsel. Jól néz ki, illatra is finom. Kimer belőle két tányérnyi adagot, felkap két kést és villát is, majd óvatosan visszalavíroz a laborba. Meg kell hagyni, a lépcsőkön megszenved, de szerencsésen megérkezik Danhez.*
-A vacsora tálalva.
*Jelenti be határozottan könnyedebb hangnemben, mint amilyennel elhagyta a helyiséget, és a két tányért lehelyezi a nagy asztalra.*
-Egyébként ha gondolja, most már visszaveheti a nadrágját.
*Megindul a földön heverő ruhadarab felé, lehajol hozzá és felemeli, ám ekkor az egyik zsebből egy darab rongyosra olvasott papír hullik ki. Érdeklődve veszi fel azt is, és mivel pont úgy sikerült megfognia, hogy látszódjon a rajta lévő írás, önkéntelenül is beleolvas.*
~Ez Saye levele.~
*Állapítja meg magában. Emlékszik rá, hogy korábban engedélyt kapott a tudóstól ennek elolvasására, de nem akarja feszegetni a határait. Csak felületesen futja át, ám egy gondolat szöget üt a fejében.*
-Ön szerint nem törte volna össze a szívét?
*Tekintetét Danre emeli, most nem mozdul a férfi felé, egyik kezében annak nadrágjával, másikban a levéllel állva fürkészi a tudós arcát.*
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-23 20:56:41
Üzenet elküldve: 2022-08-23 20:56:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-Ha valaha is ilyen történne, még le is rajzolhat minket közben. *~Minél több a bizonyíték annál jobb~ már amíg nem a nő kém mivoltához tartozik a nagy papír alapú bizonyosság*
- Lehet inkább valamiféle meggyőzőként kéne dolgoznom, úgy tudom jól megfizetik az ilyet. *Ismer is olyat, aki megtenné, nem egyet*
- Azonban ehhez már késő. A tudományos munka fog a sírba vinni. De hát mit tehetnék, ha két nagy szerelmemből az egyik? *Ez a két szerető pedig még össze is fér. A kérdés, hogy külön- külön él e fogadják a férfit vagy, csak lassan, sötéten benövik őt*
- Nem azért lepett meg, mert nem volna elvehető. *A férfi látszólagosan nagyon igyekszik nem megsérteni a másikat, de őszinte kell, hogy maradjon. Egyszerűen így érzi az a folyton benne lévő késztetés végett. Ettől függetlenül béna egy próbálkozás volt. Legalább megpróbálta nem úgy, mint a történetben emlegetett kisasszonyok*
- Pontosan így gondolom *bólogat Tina szavaira, amik szerinte a sajátjai, de most nem áll neki fejtegetni. Tudja, hogy kellemetlen lenne. Felzaklatja ő úgy is mással az elfet! *
- Már fel se tűnne pár zúzott végtag vagy fájó csont, de legyen. Nehogy miattam ne dolgozhasson *mosolyodik el*
- A konyha a főbejárat mellett lesz. Ahogy kiér úgy jobbra. Oh és még valami! *Magyarázza, de közben eszébe jut még egy dolog, majd, ha azt megbeszélik utána elmehet a nő. Szóval rá is kérdez. *
- Szeretne egy ölelést?
-Ha valaha is ilyen történne, még le is rajzolhat minket közben. *~Minél több a bizonyíték annál jobb~ már amíg nem a nő kém mivoltához tartozik a nagy papír alapú bizonyosság*
- Lehet inkább valamiféle meggyőzőként kéne dolgoznom, úgy tudom jól megfizetik az ilyet. *Ismer is olyat, aki megtenné, nem egyet*
- Azonban ehhez már késő. A tudományos munka fog a sírba vinni. De hát mit tehetnék, ha két nagy szerelmemből az egyik? *Ez a két szerető pedig még össze is fér. A kérdés, hogy külön- külön él e fogadják a férfit vagy, csak lassan, sötéten benövik őt*
- Nem azért lepett meg, mert nem volna elvehető. *A férfi látszólagosan nagyon igyekszik nem megsérteni a másikat, de őszinte kell, hogy maradjon. Egyszerűen így érzi az a folyton benne lévő késztetés végett. Ettől függetlenül béna egy próbálkozás volt. Legalább megpróbálta nem úgy, mint a történetben emlegetett kisasszonyok*
- Pontosan így gondolom *bólogat Tina szavaira, amik szerinte a sajátjai, de most nem áll neki fejtegetni. Tudja, hogy kellemetlen lenne. Felzaklatja ő úgy is mással az elfet! *
- Már fel se tűnne pár zúzott végtag vagy fájó csont, de legyen. Nehogy miattam ne dolgozhasson *mosolyodik el*
- A konyha a főbejárat mellett lesz. Ahogy kiér úgy jobbra. Oh és még valami! *Magyarázza, de közben eszébe jut még egy dolog, majd, ha azt megbeszélik utána elmehet a nő. Szóval rá is kérdez. *
- Szeretne egy ölelést?
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-20 15:54:58
Üzenet elküldve: 2022-08-20 15:54:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-Csak engedjék meg, hogy én is nézhessem...!
*Egészen biztos, hogy jól mulatna a két férfi csatáján a párnákkal.*
-Na jó, ha így folytatja, még a végén velem is elhiteti, hogy tényleg kém vagyok. *Rázza meg látványos lemondással a fejét. Bár annyira nem is hangzik rosszul a dolog.* -Ha véletlenül elkezdenének gyűlni a tízezer oldalnyi másolatok a szobámban, kezdhet gyanakodni. Ha ugyan addig nem főzöm bele valamelyik lombikjának a tartalmát a levesébe.
*Hisz úgyis ettől retteg a férfi, ugye.
A tudós megrökönyödése Tina házasságát illetően váratlanul éri a lányt.*
-Házasság. *Bólint, hogy nyomatékosítsa szavát.* -Ez meglepte?
*Ha tudná, hogy Dan fejében megint olyan gondolatok kezdenek cikázni, melyek szerint a bátyja szerelmi kalandként bérelte volna fel az elf lányt, itt pattanna fel, és hagyná faképnél a tudóst. De nem tudja, így marad a fenekén. Ezzel nyilván Dan is jobban jár, mivel a fenti esetben nem valószínű, hogy Tina kifejezetten ügyelne a férfi lábára, meg annak esetleges csattanására a padlón.*
-Talán csak senki nem mutatta még meg nekik, milyen a kötöttségeken kívül élni. Így nincs miért lázadniuk. Nekik az a természetes, hisz abban nevelkednek. Nem gondolja?
*Elmélkedik a szelíd kisasszonyok életéről. Tény, hogy ő se ismer egyet se, aki lázadozott volna a neveltetése ellen. Legalábbis kisasszonyt biztos nem. Egy nemes férfit ismer, akivel ez előfordult...
Mivel vigasztalónak szánt, bár ugyanolyan keserű szavaira nem kap választ a könnyező férfitól, így jobbnak látja ő is hátrahagyni a szomorú témát a szerelmekről, és a vacsorára terelni a gondolatait. Bár úgy néz ki, egyelőre újfent fölöslegesen kezdi keresni a konyhát, így hát marad a helyiségben. Ő sem érzi még magát éhesnek, de nem szereti kivárni, míg tényleg az lesz.
A lepihenésről szóló kérdés a megnyugvás helyett éppen hogy újra idegességet csempész a gyomrába.*
-Nem zaklatott fel... *ezt a kijelentést azért átgondolja* -nem jobban, mint amennyire egy átlagos egyedül töltött nap képes. És meg lettem bízva, hogy a gondját viseljem, legalábbis amíg késő este maga neki nem lát a... privát életének. Úgyhogy ön mellett maradok, mielőtt még összetöri magát.
*Jelenti ki határozottan, bár elszántsága nyilvánvalóan bukásra van ítélve, hiszen így a vacsorát sem tudná felhozni maguknak.*
-Ám legyen, akkor felhozom a vacsoránkat, legfeljebb ha kihűl, mire megéhezünk, megmelegítjük az itteni tűzön. Szóval merre van a konyha?
*Ha a fürdőszoba hollétét is ilyen nehéz lesz kihúzni a tudósból, lassan jobbnak fogja látni, ha magától indul neki felfedezni a ház ismeretlen részeit...*
-Csak engedjék meg, hogy én is nézhessem...!
*Egészen biztos, hogy jól mulatna a két férfi csatáján a párnákkal.*
-Na jó, ha így folytatja, még a végén velem is elhiteti, hogy tényleg kém vagyok. *Rázza meg látványos lemondással a fejét. Bár annyira nem is hangzik rosszul a dolog.* -Ha véletlenül elkezdenének gyűlni a tízezer oldalnyi másolatok a szobámban, kezdhet gyanakodni. Ha ugyan addig nem főzöm bele valamelyik lombikjának a tartalmát a levesébe.
*Hisz úgyis ettől retteg a férfi, ugye.
A tudós megrökönyödése Tina házasságát illetően váratlanul éri a lányt.*
-Házasság. *Bólint, hogy nyomatékosítsa szavát.* -Ez meglepte?
*Ha tudná, hogy Dan fejében megint olyan gondolatok kezdenek cikázni, melyek szerint a bátyja szerelmi kalandként bérelte volna fel az elf lányt, itt pattanna fel, és hagyná faképnél a tudóst. De nem tudja, így marad a fenekén. Ezzel nyilván Dan is jobban jár, mivel a fenti esetben nem valószínű, hogy Tina kifejezetten ügyelne a férfi lábára, meg annak esetleges csattanására a padlón.*
-Talán csak senki nem mutatta még meg nekik, milyen a kötöttségeken kívül élni. Így nincs miért lázadniuk. Nekik az a természetes, hisz abban nevelkednek. Nem gondolja?
*Elmélkedik a szelíd kisasszonyok életéről. Tény, hogy ő se ismer egyet se, aki lázadozott volna a neveltetése ellen. Legalábbis kisasszonyt biztos nem. Egy nemes férfit ismer, akivel ez előfordult...
Mivel vigasztalónak szánt, bár ugyanolyan keserű szavaira nem kap választ a könnyező férfitól, így jobbnak látja ő is hátrahagyni a szomorú témát a szerelmekről, és a vacsorára terelni a gondolatait. Bár úgy néz ki, egyelőre újfent fölöslegesen kezdi keresni a konyhát, így hát marad a helyiségben. Ő sem érzi még magát éhesnek, de nem szereti kivárni, míg tényleg az lesz.
A lepihenésről szóló kérdés a megnyugvás helyett éppen hogy újra idegességet csempész a gyomrába.*
-Nem zaklatott fel... *ezt a kijelentést azért átgondolja* -nem jobban, mint amennyire egy átlagos egyedül töltött nap képes. És meg lettem bízva, hogy a gondját viseljem, legalábbis amíg késő este maga neki nem lát a... privát életének. Úgyhogy ön mellett maradok, mielőtt még összetöri magát.
*Jelenti ki határozottan, bár elszántsága nyilvánvalóan bukásra van ítélve, hiszen így a vacsorát sem tudná felhozni maguknak.*
-Ám legyen, akkor felhozom a vacsoránkat, legfeljebb ha kihűl, mire megéhezünk, megmelegítjük az itteni tűzön. Szóval merre van a konyha?
*Ha a fürdőszoba hollétét is ilyen nehéz lesz kihúzni a tudósból, lassan jobbnak fogja látni, ha magától indul neki felfedezni a ház ismeretlen részeit...*
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-20 13:24:00
Üzenet elküldve: 2022-08-20 13:24:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~Nem is rossz ötlet. Néha szívesen megfojtanám egy ilyen párnával~*
- Fontolóra veszem. Minden bizonnyal nevetségesen néznénk ki, szóval legalább a büszkeségéből kicsit lejjebb adna. *~Szinte már jó ötlet, főleg, ha rátudom venni, hogy ő kezdje~ ha a nő így tervez remekelni a végén borravalót fog kapni. Aminek az esélye lejjebb megy a szarkasztikus mondandója után*
- Ezzel nem győz meg lehet, hogy egy másik egyesületi tagságát titkolja ezzel. Bár az összes munkám lemásolása elég hamar feltűnő lenne. Több, mint tízezer oldal van itt. Régóta minden nap írok. *Ezek után a munka témája szép lassan eltűnik közöttük és egy teljesen más irányt vesz a beszélgetésük. *
- Házasság? *rökönyödik meg a férfi. ~Még meg van a gyűrűje is! Nem is beszél múlt időben. Den valami menyasszonnyal próbál összeboronálni? ~*
- Jól van, értem. *~Nem az én dolgom, bár nem értek már egy fikarcnyit sem ebből a nőből és hogy mit keres erre~*
- Bárcsak vadak lennének, kevés unalmasabb embert ismerek, mint őket. Talán egyet sem. Bár nem hibáztathatok. Generációkra visszamenő vonás, amit az anyák nevelnek beléjük. Bár furcsállom, hogy egyről sem hallani, aki lázadna ellene. Tiszta agymosás. Kiráz tőle a hideg. *Ha elképzeli Sayét egy olyan nemeskisasszonyként, mintha rémálma lenne. ~Valódi elmeirtás~ Ezzel a gondolattal, mintha bevonzaná a párját témák közé, mert bizony ezek után csak róla beszélnek és hát nem lesz jó vége. Dan teljes összeomlásban, a nő pedig közeledik felé, bár ezt a tudós nem veszi észre. Sőt! Elég lassan is fogja fel a másik szavait. ~Az a férfi! ~ teszi össze a dolgot. ~Nem jött hozzá vissza, hogy elvegye~*
- Mindig van kész étel, ráér még felhozni, nem vagyok éhes. *ettől függetlenül hagyja, hogy leemeljék a lábát*
- Szeretne lepihenni addig? Felzaklathattam. *Ezt azért sejti, de nem tudja mennyire is. Ő maga férfi így a könnyei között még mindig összeszedett tud maradni*
- Vagy hozza fel az ételt, ha gondolja és akkor utána aludhat.
*~Nem is rossz ötlet. Néha szívesen megfojtanám egy ilyen párnával~*
- Fontolóra veszem. Minden bizonnyal nevetségesen néznénk ki, szóval legalább a büszkeségéből kicsit lejjebb adna. *~Szinte már jó ötlet, főleg, ha rátudom venni, hogy ő kezdje~ ha a nő így tervez remekelni a végén borravalót fog kapni. Aminek az esélye lejjebb megy a szarkasztikus mondandója után*
- Ezzel nem győz meg lehet, hogy egy másik egyesületi tagságát titkolja ezzel. Bár az összes munkám lemásolása elég hamar feltűnő lenne. Több, mint tízezer oldal van itt. Régóta minden nap írok. *Ezek után a munka témája szép lassan eltűnik közöttük és egy teljesen más irányt vesz a beszélgetésük. *
- Házasság? *rökönyödik meg a férfi. ~Még meg van a gyűrűje is! Nem is beszél múlt időben. Den valami menyasszonnyal próbál összeboronálni? ~*
- Jól van, értem. *~Nem az én dolgom, bár nem értek már egy fikarcnyit sem ebből a nőből és hogy mit keres erre~*
- Bárcsak vadak lennének, kevés unalmasabb embert ismerek, mint őket. Talán egyet sem. Bár nem hibáztathatok. Generációkra visszamenő vonás, amit az anyák nevelnek beléjük. Bár furcsállom, hogy egyről sem hallani, aki lázadna ellene. Tiszta agymosás. Kiráz tőle a hideg. *Ha elképzeli Sayét egy olyan nemeskisasszonyként, mintha rémálma lenne. ~Valódi elmeirtás~ Ezzel a gondolattal, mintha bevonzaná a párját témák közé, mert bizony ezek után csak róla beszélnek és hát nem lesz jó vége. Dan teljes összeomlásban, a nő pedig közeledik felé, bár ezt a tudós nem veszi észre. Sőt! Elég lassan is fogja fel a másik szavait. ~Az a férfi! ~ teszi össze a dolgot. ~Nem jött hozzá vissza, hogy elvegye~*
- Mindig van kész étel, ráér még felhozni, nem vagyok éhes. *ettől függetlenül hagyja, hogy leemeljék a lábát*
- Szeretne lepihenni addig? Felzaklathattam. *Ezt azért sejti, de nem tudja mennyire is. Ő maga férfi így a könnyei között még mindig összeszedett tud maradni*
- Vagy hozza fel az ételt, ha gondolja és akkor utána aludhat.
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-15 19:57:22
Üzenet elküldve: 2022-08-15 19:57:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*Nem elég, hogy Felhő elrontja a sütemény-tolvajlását és vissza kell vonulnia mellé, még az elf is letorkolja. A kis törpe sértett érzésekkel néz Drenre, de kivételesen tudja, hogy a férfinak igaza van, mert ő maga is dühös a hangzavarért, úgyhogy nem szól neki vissza. Ha maradt még esélyük, nem áll szándékában még jobban elszúrni.
Aztán a neszek alapján jobban is teszi, ha meghúzza magát, mert mintha valaki kifelé tartana... Picire húzza össze magát a kerítés tövében és a kutyát is igyekszik lent tartani maga mellett. Majd mikor úgy hallja, ismét tiszta a levegő, kíváncsian les be a kerítés résén át.
Figyeli, hogy Dren mit csinál, és jobb híján csak drukkol neki magában.
Ha netán azt látná, hogy az elf sikerrel járt, akkor pedig nyitja szét a kerítést és nyúl befelé a süteményért, hogy Dren könnyebben tudjon átlendülni üres kézzel a kerítésen, ha menekülniük kell.*
//Dren és Ruuno//
*Nem elég, hogy Felhő elrontja a sütemény-tolvajlását és vissza kell vonulnia mellé, még az elf is letorkolja. A kis törpe sértett érzésekkel néz Drenre, de kivételesen tudja, hogy a férfinak igaza van, mert ő maga is dühös a hangzavarért, úgyhogy nem szól neki vissza. Ha maradt még esélyük, nem áll szándékában még jobban elszúrni.
Aztán a neszek alapján jobban is teszi, ha meghúzza magát, mert mintha valaki kifelé tartana... Picire húzza össze magát a kerítés tövében és a kutyát is igyekszik lent tartani maga mellett. Majd mikor úgy hallja, ismét tiszta a levegő, kíváncsian les be a kerítés résén át.
Figyeli, hogy Dren mit csinál, és jobb híján csak drukkol neki magában.
Ha netán azt látná, hogy az elf sikerrel járt, akkor pedig nyitja szét a kerítést és nyúl befelé a süteményért, hogy Dren könnyebben tudjon átlendülni üres kézzel a kerítésen, ha menekülniük kell.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-14 16:55:18
Üzenet elküldve: 2022-08-14 16:55:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
* az elf átlendül és nyomában a törp is, még, ha ő inkább a saját erejére támaszkodik inkább. Eddig könnyen ment a dolog, de Felhőről mindenki megfeledkezett, amit ő hangos ugatással ad tudtukra. A kutya ugatás még hagyján is van ezen a környéken, de a hangos kiabálás a kertből már annyira nem. Elég pech, hogy az ablak nyitva van, ami nem is csoda ezen a meleg napokon, de a szerencse istennője ma kegyesen mosolyog a két rongyosra. A házból mocorgást hallhatnak, ami vészjósló figyelmeztetés lehet mind a két fél számára. Dren hamar be tud kuporodni egy bokor mögé, amíg Ruuno sikeresen átpréseli magát a kerítésen a kutyához. A ház ajtaja pedig pont akkor nyílik ki, amikorra már mind a két delikvens meglapulhatott. Látni nemigen láthatják az ajtóba kilépő alakot, aki szigorú arccal pásztázza körbe az esti homályt. Néhány néma perc következik. Felhő megnyugodott, hogy a gazdája visszatért, így ő is csöndben csóválja a farkát a kölyöknek. Egy szitok szó, majd egy ajtó csapódás jelzi, hogy újra tiszta a terep. Ha még ezután is van kedve az elfnek, akkor indulhat is előre. A terep kedvező számára, hogy észrevétlenül és hamar elérje az ablakot. Az ablak alatt vagy éppen mellett kuporogva bentről békés vacsora hangok szűrődnek ki. Csöndes beszélgetés, evőeszközök csörömpölése, poharak koccanása. A sütemény illata mellett itt már másfajta finomságokat is lehet érezni, mint például a sült hús mámorító aromája. Az ablak Dren számára egyfajta tükörként is szolgál, még ha nem is teljes a kilátás, de azt láthatja, hogy egy kis család vacsorázik az ablaktól nem is annyira messze. Egy lassan őszbe boruló szakállas úrat láthat az asztalfőnél. Mellette két fiú, egy olyan 12 éves forma kicsi, meg egy nagyobb, mostanra biztosan katona korú legény. Több embert ebből a szögből nem lát, de, ha még legalább két nő hangját kihallja. Mielőtt bármit alaposan átgondolhatna valami megüti a fülét.*
- Drágám! Szerintem jó lesz az a sütemény most már.* Egyetértő válaszok érkeznek, majd egy kis mocorgás. A süteménytolvaj könnyen összerakhatja a képet. Most dog valaki megindulni a süteményért. Szinte biztos, hogy ha most lekapja a kincset, akkor le fog bukni, de abban se lehet biztos, hogy ha itt meglapul, akkor nem bukik le. A kerítés elérhető távolságban van, akár süteménnyel, akár a nélkül. Csak rajta múlik, hogy mit tesz, de bármi is legyen az, neki gyorsan kell cselekednie. A kis törp most nem tehet semmit, csak annyit, hogy kukucskál a lyukon, ám, ha menekülésre kerül a sor, akkor akár még hasznos segítség is lehet a kerítésnél.*
// Ravaynor //
* A tündér alaposan szemügyre veszi a helyet magának, ami később még jól jöhet majd a rablásnál. Azonban a két kutya megzavarja, így kénytelen elrejtőzni az ablakhoz igyekvő árny elől. Ez probléma lesz később, de már most előre tervez. Ha tiszta a terep, akkor oda dob egy darab kolbászt annak a két kutyának, amiket most kicsit jobban szemügyre is vehet. Két nagytestű kopó lehet, amiket minden bizonnyal vadászatokra is elhordhat a gazdája. Eléggé acsarkodnak Rayre, de amint bedobja a húst, néhány pillanat múlva marakodás hangja üti meg a fülét. A kolbász hamar eltűnik, így aztán újfent őt kezdik el hevesen támadni. Jobb is lenne talán most már elhátrálni, mert bent megint mozgolódás támad. Hasznos információval lett gazdagabb annyi szent, csak kihasználni kell majd ezt tudni jól. Ha kicsit hátrébb húzódik majd, akkor lassan elhallgatnak az ebek is. Legalábbis egy rövid időre, mert az árnyak közöl egy macska alakja bontakozik ki. A bestia oda sétál a kerítés elé, majd leül és kényelmesen elkezdi tisztogatni a mancsát. Az a két szörnyeteg, meg majd megörül úgy ugat. A ház ajtaja közben megnyílik és egy hangosan szitkozódó férfi hang kezd el közeledni. Jól hallhatóan a macskákat átkozza. Talán ennek az új információnak is hasznát fogja venni a kis tolvaj. Ez már csak rajta múlik.*
//Dren és Ruuno//
* az elf átlendül és nyomában a törp is, még, ha ő inkább a saját erejére támaszkodik inkább. Eddig könnyen ment a dolog, de Felhőről mindenki megfeledkezett, amit ő hangos ugatással ad tudtukra. A kutya ugatás még hagyján is van ezen a környéken, de a hangos kiabálás a kertből már annyira nem. Elég pech, hogy az ablak nyitva van, ami nem is csoda ezen a meleg napokon, de a szerencse istennője ma kegyesen mosolyog a két rongyosra. A házból mocorgást hallhatnak, ami vészjósló figyelmeztetés lehet mind a két fél számára. Dren hamar be tud kuporodni egy bokor mögé, amíg Ruuno sikeresen átpréseli magát a kerítésen a kutyához. A ház ajtaja pedig pont akkor nyílik ki, amikorra már mind a két delikvens meglapulhatott. Látni nemigen láthatják az ajtóba kilépő alakot, aki szigorú arccal pásztázza körbe az esti homályt. Néhány néma perc következik. Felhő megnyugodott, hogy a gazdája visszatért, így ő is csöndben csóválja a farkát a kölyöknek. Egy szitok szó, majd egy ajtó csapódás jelzi, hogy újra tiszta a terep. Ha még ezután is van kedve az elfnek, akkor indulhat is előre. A terep kedvező számára, hogy észrevétlenül és hamar elérje az ablakot. Az ablak alatt vagy éppen mellett kuporogva bentről békés vacsora hangok szűrődnek ki. Csöndes beszélgetés, evőeszközök csörömpölése, poharak koccanása. A sütemény illata mellett itt már másfajta finomságokat is lehet érezni, mint például a sült hús mámorító aromája. Az ablak Dren számára egyfajta tükörként is szolgál, még ha nem is teljes a kilátás, de azt láthatja, hogy egy kis család vacsorázik az ablaktól nem is annyira messze. Egy lassan őszbe boruló szakállas úrat láthat az asztalfőnél. Mellette két fiú, egy olyan 12 éves forma kicsi, meg egy nagyobb, mostanra biztosan katona korú legény. Több embert ebből a szögből nem lát, de, ha még legalább két nő hangját kihallja. Mielőtt bármit alaposan átgondolhatna valami megüti a fülét.*
- Drágám! Szerintem jó lesz az a sütemény most már.* Egyetértő válaszok érkeznek, majd egy kis mocorgás. A süteménytolvaj könnyen összerakhatja a képet. Most dog valaki megindulni a süteményért. Szinte biztos, hogy ha most lekapja a kincset, akkor le fog bukni, de abban se lehet biztos, hogy ha itt meglapul, akkor nem bukik le. A kerítés elérhető távolságban van, akár süteménnyel, akár a nélkül. Csak rajta múlik, hogy mit tesz, de bármi is legyen az, neki gyorsan kell cselekednie. A kis törp most nem tehet semmit, csak annyit, hogy kukucskál a lyukon, ám, ha menekülésre kerül a sor, akkor akár még hasznos segítség is lehet a kerítésnél.*
// Ravaynor //
* A tündér alaposan szemügyre veszi a helyet magának, ami később még jól jöhet majd a rablásnál. Azonban a két kutya megzavarja, így kénytelen elrejtőzni az ablakhoz igyekvő árny elől. Ez probléma lesz később, de már most előre tervez. Ha tiszta a terep, akkor oda dob egy darab kolbászt annak a két kutyának, amiket most kicsit jobban szemügyre is vehet. Két nagytestű kopó lehet, amiket minden bizonnyal vadászatokra is elhordhat a gazdája. Eléggé acsarkodnak Rayre, de amint bedobja a húst, néhány pillanat múlva marakodás hangja üti meg a fülét. A kolbász hamar eltűnik, így aztán újfent őt kezdik el hevesen támadni. Jobb is lenne talán most már elhátrálni, mert bent megint mozgolódás támad. Hasznos információval lett gazdagabb annyi szent, csak kihasználni kell majd ezt tudni jól. Ha kicsit hátrébb húzódik majd, akkor lassan elhallgatnak az ebek is. Legalábbis egy rövid időre, mert az árnyak közöl egy macska alakja bontakozik ki. A bestia oda sétál a kerítés elé, majd leül és kényelmesen elkezdi tisztogatni a mancsát. Az a két szörnyeteg, meg majd megörül úgy ugat. A ház ajtaja közben megnyílik és egy hangosan szitkozódó férfi hang kezd el közeledni. Jól hallhatóan a macskákat átkozza. Talán ennek az új információnak is hasznát fogja venni a kis tolvaj. Ez már csak rajta múlik.*
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-14 13:57:04
Üzenet elküldve: 2022-08-14 13:57:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-Minden bizonnyal remek móka. Majd ha egyszer túl elharapódzna a vita a bátyja és ön között, próbálják ki...!
*Ha más nem, stresszlevezetésnek biztos kiváló.
Mivel Dan nem enged a kém témából, fejcsóválva sóhajt egyet.*
-Hát rendben, töredelmesen bevallom, kém vagyok. A wegtoreni akadémiai tudós társulat bízott meg, hogy keressem meg magát, és másoljam le minden feljegyzését.
*Közli félig vidámsággal, félig szarkazmussal a hangjában. Fogalma sincs, létezik-e egyáltalán ilyen társaság, mivel sosem járt még Wegtorenben, csak kitalálta az egészet, a helyzet abszurditását kifejezendő.
Igen, túl sokat mondott, és igen, a tudósnak ez természetesen fel is tűnt. Lemondóan sóhajt egyet, mielőtt válaszolna a kérdésre.*
-Házasság révén. *érinti meg újra gyűrűjét, ezúttal nem a szokásos, berögzült mozdulattal, hanem jelzésként a férfi számára* -Ő nemes család leszármazottja.
*Nem akar múlt időben beszélni. Szeretné hinni, hogy kedvese még mindig életben van valahol, hogy még van remény rá, hogy visszakapja...*
-Igazi vad kisasszonyok járhatnak akkor erre, ha mégse csak ölelgetik azokat a párnákat.
*Felel az immár kissé kellemesebb témában a tudósnak. Némi izgatottsággal várja, hogy végül tényleg találkozhat-e majd ezekkel az előkelőbb társaságokkal.
Nem gondolta volna, hogy egy újabb terjedelmes magyarázatot kap Dantől az egyszerű kérdésre. Bár igazán nem lepődik meg rajta, hisz a férfi eddig se fogta vissza magát, ha csevejről volt szó. Ami a mondandó tartalmát illeti azonban, ahogy kezd átfordulni szimpla magyarázkodásból szenvedélyes vágyakozásba, végül szenvedésbe, úgy tudatosul Tinában, hogy itt és most fájdalmas mélységet ért el a beszélgetésük. Ha Dan csak sejtené, hogy az elf lány ugyanezt a várakozást élte át minden egyes nap, éveken keresztül, és az egész teljesen hiábavaló volt...
Hirtelen nem tudja, hogyan szólaljon meg, mit mondjon a férfinak. Ha bűnnek számít, hogy hiányol valakit az ember, hát Tina is bűnös, ezt nem is tudná, és nem is akarná letagadni. Látja, hogy a tudós szemébe könnyek gyűlnek, így ismét lehajtja fejét, és mély levegőt vesz.*
-Nem hinném, hogy vétek lenne szeretni és vágyni valakit. Vágyakozni arra, hogy vele legyünk minden nap, várni, hogy belépjen az ajtón és megölelhessük. Hogy megcsókolhassuk... Nincs egyedül ezzel, Dan.
*Nem kell sok neki, hogy saját szemében is megérezze a könnycseppeket, de nem akarja elsírni magát. Nem itt, nem most. Újabb mély levegőt vesz, mielőtt a lábmasszázsnak induló történetből egy egymás nyakába borulós, együtt sírós tragédia lenne, kidörzsöli mindkét szeméből a könnyeket, majd kiegyenesedve Danre néz.*
-Azt hiszem, a masszázzsal végeztünk, legalábbis a borogatás elfogyott. És ha jól sejtem, lassan vacsoraidőhöz közeledünk. Mit szeretne enni?
*Azzal, ha a tudós nem akadályozza meg, óvatosan elemeli annak lábát az öléből, hogy kikászálódjon alóla, majd visszahelyezi a fájós végtagot a sámlira, mielőtt felegyenesedne. Amennyiben Dan a tudtára adja, mit kér enni, ezúttal tényleg a konyha felé veszi az irányt. Az ajtóhoz érve azonban eszébe jut, hogy azt még nem is igazán tudja, hol van, így visszafordul a férfi felé.*
-Merre találom a konyhát?
-Minden bizonnyal remek móka. Majd ha egyszer túl elharapódzna a vita a bátyja és ön között, próbálják ki...!
*Ha más nem, stresszlevezetésnek biztos kiváló.
Mivel Dan nem enged a kém témából, fejcsóválva sóhajt egyet.*
-Hát rendben, töredelmesen bevallom, kém vagyok. A wegtoreni akadémiai tudós társulat bízott meg, hogy keressem meg magát, és másoljam le minden feljegyzését.
*Közli félig vidámsággal, félig szarkazmussal a hangjában. Fogalma sincs, létezik-e egyáltalán ilyen társaság, mivel sosem járt még Wegtorenben, csak kitalálta az egészet, a helyzet abszurditását kifejezendő.
Igen, túl sokat mondott, és igen, a tudósnak ez természetesen fel is tűnt. Lemondóan sóhajt egyet, mielőtt válaszolna a kérdésre.*
-Házasság révén. *érinti meg újra gyűrűjét, ezúttal nem a szokásos, berögzült mozdulattal, hanem jelzésként a férfi számára* -Ő nemes család leszármazottja.
*Nem akar múlt időben beszélni. Szeretné hinni, hogy kedvese még mindig életben van valahol, hogy még van remény rá, hogy visszakapja...*
-Igazi vad kisasszonyok járhatnak akkor erre, ha mégse csak ölelgetik azokat a párnákat.
*Felel az immár kissé kellemesebb témában a tudósnak. Némi izgatottsággal várja, hogy végül tényleg találkozhat-e majd ezekkel az előkelőbb társaságokkal.
Nem gondolta volna, hogy egy újabb terjedelmes magyarázatot kap Dantől az egyszerű kérdésre. Bár igazán nem lepődik meg rajta, hisz a férfi eddig se fogta vissza magát, ha csevejről volt szó. Ami a mondandó tartalmát illeti azonban, ahogy kezd átfordulni szimpla magyarázkodásból szenvedélyes vágyakozásba, végül szenvedésbe, úgy tudatosul Tinában, hogy itt és most fájdalmas mélységet ért el a beszélgetésük. Ha Dan csak sejtené, hogy az elf lány ugyanezt a várakozást élte át minden egyes nap, éveken keresztül, és az egész teljesen hiábavaló volt...
Hirtelen nem tudja, hogyan szólaljon meg, mit mondjon a férfinak. Ha bűnnek számít, hogy hiányol valakit az ember, hát Tina is bűnös, ezt nem is tudná, és nem is akarná letagadni. Látja, hogy a tudós szemébe könnyek gyűlnek, így ismét lehajtja fejét, és mély levegőt vesz.*
-Nem hinném, hogy vétek lenne szeretni és vágyni valakit. Vágyakozni arra, hogy vele legyünk minden nap, várni, hogy belépjen az ajtón és megölelhessük. Hogy megcsókolhassuk... Nincs egyedül ezzel, Dan.
*Nem kell sok neki, hogy saját szemében is megérezze a könnycseppeket, de nem akarja elsírni magát. Nem itt, nem most. Újabb mély levegőt vesz, mielőtt a lábmasszázsnak induló történetből egy egymás nyakába borulós, együtt sírós tragédia lenne, kidörzsöli mindkét szeméből a könnyeket, majd kiegyenesedve Danre néz.*
-Azt hiszem, a masszázzsal végeztünk, legalábbis a borogatás elfogyott. És ha jól sejtem, lassan vacsoraidőhöz közeledünk. Mit szeretne enni?
*Azzal, ha a tudós nem akadályozza meg, óvatosan elemeli annak lábát az öléből, hogy kikászálódjon alóla, majd visszahelyezi a fájós végtagot a sámlira, mielőtt felegyenesedne. Amennyiben Dan a tudtára adja, mit kér enni, ezúttal tényleg a konyha felé veszi az irányt. Az ajtóhoz érve azonban eszébe jut, hogy azt még nem is igazán tudja, hol van, így visszafordul a férfi felé.*
-Merre találom a konyhát?
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-13 22:20:26
Üzenet elküldve: 2022-08-13 22:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~Igazán? ~*
- Nos talán nekem is kikéne próbálnom egyszer, ha ilyen közkedvelt. *Azonban ezt nem most tervezi és nem is az új dolgozójával *
- Ügyes stratégia volna, de nem bízok én semmi ilyenben. Nagy munkák ezek. *Büszkén ki is húzza magát hozzájuk. ~A háza ura, ez szörnyen hangzik~ Nem holmi gazdag fennhéjázás miatt gondolja így, csak a szavak nem tetszenek neki. ~Szóval nem nemes... na várjunk csak! ~*
- Lehetett volna? *Ez nem siklott csak úgy el a füle mellett. *
- Mesélne? *kérdez rá reménykedve. Dannek egyébként a beszélgetés és a pletykálkodás hasonló fogalom. Érdekli valami, nem gondolkodik ő azon, ha nem furcsa *
- Párnacsatázó kisasszonyok, öreg, gazdag asszonyok, néhány befolyásos férfi. Nem a legfelsőbb réteg, de sokak számára irigyelt közösség. Generációkra megy vissza a legtöbb. *magyarázza előzékenyen ezt míg a másik sok szavából a legrosszabbakat látja. Ha ezt tudná biztosan nem járna így a szája, de hát elérkeznek kedveséig és hirtelen azon aggódhat, hogy a másik azt hiszi Saye veszélyben lehet a tudóstól*
- Attól fél, hogy összetöröm a szívét. Ezt írta a levélben is, ami ott van a nadrágomban a földön. Ha nem hisz nekem megnézheti. Ha látta volna még tudná is, hogy ezt a nőt nem is igen lehetne megijeszteni. Nem azért mert férfias volna vagy hasonló, csak bátor és nem szorul védelemre. Ettől függetlenül egy szívtörött szerelmes férfi vagyok, úgyhogy előtört belőlem minden primitív ösztön. Megakarom védeni, noha tudom, hogy nem kell, de egy kis hang folyton azt hajtogatja, hogy de. Érzelmi biztonság, anyagi, fizikai, bármi amire csak vágyik és mivel nem beszélt velem, nincs itt, nem tudom se magamat se őt megnyugtatni, nyilván frusztrált vagyok. Nem mintha amikor vissza is jönne lenne esélyem bármit rákényszeríteni. Sőt! Soha nem is jutna eszembe ilyen. Ettől függetlenül igen várom, hogy felcipelhessem a lépcsőn és hosszan gondoskodjak róla, hogy biztosan az ágyban maradjon, mert ő a gondolkodás végett megszökött párom. Eddig is a kedvesem volt, mindketten tudtuk, de most már ideje lesz kimondani is. És bele őrülök itt belül az összes fajta várakozásba. Gondolom nem bűn, hogy hiányzik! *Akad ki, de emeli fel a hangját. Egyedül a legvégén kezd el némán sírni. *
*~Igazán? ~*
- Nos talán nekem is kikéne próbálnom egyszer, ha ilyen közkedvelt. *Azonban ezt nem most tervezi és nem is az új dolgozójával *
- Ügyes stratégia volna, de nem bízok én semmi ilyenben. Nagy munkák ezek. *Büszkén ki is húzza magát hozzájuk. ~A háza ura, ez szörnyen hangzik~ Nem holmi gazdag fennhéjázás miatt gondolja így, csak a szavak nem tetszenek neki. ~Szóval nem nemes... na várjunk csak! ~*
- Lehetett volna? *Ez nem siklott csak úgy el a füle mellett. *
- Mesélne? *kérdez rá reménykedve. Dannek egyébként a beszélgetés és a pletykálkodás hasonló fogalom. Érdekli valami, nem gondolkodik ő azon, ha nem furcsa *
- Párnacsatázó kisasszonyok, öreg, gazdag asszonyok, néhány befolyásos férfi. Nem a legfelsőbb réteg, de sokak számára irigyelt közösség. Generációkra megy vissza a legtöbb. *magyarázza előzékenyen ezt míg a másik sok szavából a legrosszabbakat látja. Ha ezt tudná biztosan nem járna így a szája, de hát elérkeznek kedveséig és hirtelen azon aggódhat, hogy a másik azt hiszi Saye veszélyben lehet a tudóstól*
- Attól fél, hogy összetöröm a szívét. Ezt írta a levélben is, ami ott van a nadrágomban a földön. Ha nem hisz nekem megnézheti. Ha látta volna még tudná is, hogy ezt a nőt nem is igen lehetne megijeszteni. Nem azért mert férfias volna vagy hasonló, csak bátor és nem szorul védelemre. Ettől függetlenül egy szívtörött szerelmes férfi vagyok, úgyhogy előtört belőlem minden primitív ösztön. Megakarom védeni, noha tudom, hogy nem kell, de egy kis hang folyton azt hajtogatja, hogy de. Érzelmi biztonság, anyagi, fizikai, bármi amire csak vágyik és mivel nem beszélt velem, nincs itt, nem tudom se magamat se őt megnyugtatni, nyilván frusztrált vagyok. Nem mintha amikor vissza is jönne lenne esélyem bármit rákényszeríteni. Sőt! Soha nem is jutna eszembe ilyen. Ettől függetlenül igen várom, hogy felcipelhessem a lépcsőn és hosszan gondoskodjak róla, hogy biztosan az ágyban maradjon, mert ő a gondolkodás végett megszökött párom. Eddig is a kedvesem volt, mindketten tudtuk, de most már ideje lesz kimondani is. És bele őrülök itt belül az összes fajta várakozásba. Gondolom nem bűn, hogy hiányzik! *Akad ki, de emeli fel a hangját. Egyedül a legvégén kezd el némán sírni. *
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-13 20:58:16
Üzenet elküldve: 2022-08-13 20:58:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Jót kuncog, ahogy Dan tovább húzza a megjátszott szörnyülködést. Kihúzza magát, és igyekszik úri arckifejezést ölteni magára, miközben válaszol.*
-Uram nyilván nem értheti, hisz férfi, de úri kisasszonyok között nagyon is megszokott játék ez.
*Még bólogat is, hogy hitelt adjon magának. Nem mintha ő aztán valaha is párnacsatázott volna bármilyen kisasszonnyal.*
-Kivéve, ha tudja, hogy úgysem hisznek neki, akkor akár nyíltan meg is vallja, hogy kém, hisz senki nem gondolja róla, hogy tényleg az.
*Nem várja a tudóstól, hogy bocsánatot kérjen a gyanúsítgatásért, elvégre akkor sem tette, mikor tisztázták, hogy Tina nem örömlány. Ezt már szinte kezdi megszokni. Ettől még nem piszkálja kevésbé a dolog az önérzetét, de most hajlandó elengedni.*
-Én voltam a házam ura, így mondhatjuk, hogy úri kényelemben éltem. De nem vagyok nemes, ha erre gondol. Csak egyszerű polgár. Azzá lehettem volna, de...
*Itt elharapja a mondatot, valószínűleg túl sokat fecsegett. És mint szinte minden, ez is a szerelme emlékét hozza vissza.*
-Miféle érdekes személyek látogatják önöket?
~Fontos egy család lehet ez...~
*Ha tudná, hogy a szerelméről és családalapítási terveiről szóló elképzelései Dan számára pusztán csámcsognivaló lennének, még annyira se akarná elmondani őket, mint amennyire így tudatlanul nem akarja. Szerencsére nem is sejti, így megkönnyebbülten lazítja el izmait a férfi megértő szavaira, és tér vissza újra a masszírozó mozdulatokhoz.
Mikor a tudós meglehetősen fennakad a Saye-t illető puhatolózó kérdésen, meglepetten emeli fel tekintetét a férfi arcára. Ugyan miért lehet dühös Saye-ra? Nem kell azonban még levegőt se vennie, hogy feltegye ezt a kérdést, mert Dan ismét, mint aki képes a gondolatokban olvasni, folytatja.*
-Fél-e még? Mitől kéne félnie?
*Bár reméli, Dan esetleges tervei között nem szerepel a nő bántalmazása, - igaz, el se tudja képzelni, hogy lehetne arra képes a férfi, ha egyszer szereti - de mivel épp az imént tudta meg, hogy dühös Saye-ra, és be is akarja őt zárni... nem tudja, mit gondoljon.*
*Jót kuncog, ahogy Dan tovább húzza a megjátszott szörnyülködést. Kihúzza magát, és igyekszik úri arckifejezést ölteni magára, miközben válaszol.*
-Uram nyilván nem értheti, hisz férfi, de úri kisasszonyok között nagyon is megszokott játék ez.
*Még bólogat is, hogy hitelt adjon magának. Nem mintha ő aztán valaha is párnacsatázott volna bármilyen kisasszonnyal.*
-Kivéve, ha tudja, hogy úgysem hisznek neki, akkor akár nyíltan meg is vallja, hogy kém, hisz senki nem gondolja róla, hogy tényleg az.
*Nem várja a tudóstól, hogy bocsánatot kérjen a gyanúsítgatásért, elvégre akkor sem tette, mikor tisztázták, hogy Tina nem örömlány. Ezt már szinte kezdi megszokni. Ettől még nem piszkálja kevésbé a dolog az önérzetét, de most hajlandó elengedni.*
-Én voltam a házam ura, így mondhatjuk, hogy úri kényelemben éltem. De nem vagyok nemes, ha erre gondol. Csak egyszerű polgár. Azzá lehettem volna, de...
*Itt elharapja a mondatot, valószínűleg túl sokat fecsegett. És mint szinte minden, ez is a szerelme emlékét hozza vissza.*
-Miféle érdekes személyek látogatják önöket?
~Fontos egy család lehet ez...~
*Ha tudná, hogy a szerelméről és családalapítási terveiről szóló elképzelései Dan számára pusztán csámcsognivaló lennének, még annyira se akarná elmondani őket, mint amennyire így tudatlanul nem akarja. Szerencsére nem is sejti, így megkönnyebbülten lazítja el izmait a férfi megértő szavaira, és tér vissza újra a masszírozó mozdulatokhoz.
Mikor a tudós meglehetősen fennakad a Saye-t illető puhatolózó kérdésen, meglepetten emeli fel tekintetét a férfi arcára. Ugyan miért lehet dühös Saye-ra? Nem kell azonban még levegőt se vennie, hogy feltegye ezt a kérdést, mert Dan ismét, mint aki képes a gondolatokban olvasni, folytatja.*
-Fél-e még? Mitől kéne félnie?
*Bár reméli, Dan esetleges tervei között nem szerepel a nő bántalmazása, - igaz, el se tudja képzelni, hogy lehetne arra képes a férfi, ha egyszer szereti - de mivel épp az imént tudta meg, hogy dühös Saye-ra, és be is akarja őt zárni... nem tudja, mit gondoljon.*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-13 17:13:56
Üzenet elküldve: 2022-08-13 17:13:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Ha szörnyülködés hát Dan nem maradhat le*
-Párnacsata? Micsoda illetlen, vad játék! * mosolyog a nőre. Arra, aki később egyszerűen nem érti bizalmatlanságát*
- Egy kém letagadná a munkáját *Ez teljesen logikus is a fejében. Nem is tervez miatta bocsánatot kérni. *
- Talán úri kényelemben élt? *lepődik meg a férfi, mert eddig ezt számításba sem vette. Semmit nem tud arról honnan jött a másik. *
- Ha érdekes személy jön ígérem megnézheti. Nekem amúgy is muszáj. *Lehet, hogy nem ő vezeti a birtokukat, de még így is rengeteg a háta közepére sem kívánt kötelessége van. Amikről legalább néhány botrányos észrevétellel szeret távozni. A másik azonban látszik is, hogy nem vendége, mert nem akar neki csámcsogni valót adni. *
- Rendben, megértem. *hagyja hát a nőt. Ő maga azonban sok mindent mesél. A régóta várt kérdés pedig fel is tűnik, de ő félreérti*
- Az hiányozna még nekem! Ha kiderül, hogy baja esett bezárom ebbe az átkozott házba, ha visszajön, így is dühös vagyok rá. *Na meg saját magára. Milliószor átrágta már magát rajta. ~Elrontott valamit? Nem vette észre? Nem tette meg? Valamit nem kellett volna hangoztatnia? ~ minden rendben volt erre a másik, csak úgy elfutott gondolkodni. Meg sem beszélte vele! Egyedül ébredt*
- Érdekli mi történt, nem igaz? Hónapok óta voltam nála és ez alatt nagyon közel kerültünk. Remek éjszakánk volt. Épp azt ünnepeltük, hogy ismét hosszú távon tudok járni. Boroztunk, átkaroltam, olyan volt minden érzésre, ahogy annak lennie kellett. Remekül éreztük magunkat Még meg is csókoltam. Annyit vártam már rá, Saye is akarta. Utána... nevetve folytattuk a beszélgetést, úgy éreztem minden helyére került az életemben. Aztán reggel egy hülye levél mellett ébredtem egy üres ágyban. Den később ki kellett, hogy rángasson a házból. Persze tudom, hogy nem ülhetek ott míg haza nem jön, de ott akarok. Tudni akarom min kell gondolkodnia, fél e még... Ha visszajön nem is tudom mit csinálok hamarabb.
*Ha szörnyülködés hát Dan nem maradhat le*
-Párnacsata? Micsoda illetlen, vad játék! * mosolyog a nőre. Arra, aki később egyszerűen nem érti bizalmatlanságát*
- Egy kém letagadná a munkáját *Ez teljesen logikus is a fejében. Nem is tervez miatta bocsánatot kérni. *
- Talán úri kényelemben élt? *lepődik meg a férfi, mert eddig ezt számításba sem vette. Semmit nem tud arról honnan jött a másik. *
- Ha érdekes személy jön ígérem megnézheti. Nekem amúgy is muszáj. *Lehet, hogy nem ő vezeti a birtokukat, de még így is rengeteg a háta közepére sem kívánt kötelessége van. Amikről legalább néhány botrányos észrevétellel szeret távozni. A másik azonban látszik is, hogy nem vendége, mert nem akar neki csámcsogni valót adni. *
- Rendben, megértem. *hagyja hát a nőt. Ő maga azonban sok mindent mesél. A régóta várt kérdés pedig fel is tűnik, de ő félreérti*
- Az hiányozna még nekem! Ha kiderül, hogy baja esett bezárom ebbe az átkozott házba, ha visszajön, így is dühös vagyok rá. *Na meg saját magára. Milliószor átrágta már magát rajta. ~Elrontott valamit? Nem vette észre? Nem tette meg? Valamit nem kellett volna hangoztatnia? ~ minden rendben volt erre a másik, csak úgy elfutott gondolkodni. Meg sem beszélte vele! Egyedül ébredt*
- Érdekli mi történt, nem igaz? Hónapok óta voltam nála és ez alatt nagyon közel kerültünk. Remek éjszakánk volt. Épp azt ünnepeltük, hogy ismét hosszú távon tudok járni. Boroztunk, átkaroltam, olyan volt minden érzésre, ahogy annak lennie kellett. Remekül éreztük magunkat Még meg is csókoltam. Annyit vártam már rá, Saye is akarta. Utána... nevetve folytattuk a beszélgetést, úgy éreztem minden helyére került az életemben. Aztán reggel egy hülye levél mellett ébredtem egy üres ágyban. Den később ki kellett, hogy rángasson a házból. Persze tudom, hogy nem ülhetek ott míg haza nem jön, de ott akarok. Tudni akarom min kell gondolkodnia, fél e még... Ha visszajön nem is tudom mit csinálok hamarabb.
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-13 10:50:14
Üzenet elküldve: 2022-08-13 10:50:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Ám legyen, benne van ő a játékban. Hasonló, színészek által meg (nem) irigyelhető szörnyülködéssel kapja kezeit a szája elé.*
-Párnacsatára, mi másra?
*A kémkedés témájánál valamiért nem érzi úgy, hogy bármivel is meg tudná győzni a tudóst, hogy ő márpedig nem kém, csak ártatlan kíváncsiságból érdeklődött. A férfi szavai egy pillanatra elgondolkodtatják, próbálja beleképzelni magát az ő helyébe.*
-Azt, hogy nem vagyok örömlány, csak abból tudhatja, hogy én magam mondtam, ezzel feltételezném, hogy elhiszi nekem, amit mondok. De ha azt mondom, nem vagyok kém, abban nem hisz?
*Nem érti ezt a mérhetetlen bizalmatlanságot. A férfi eléggé megbízik benne ahhoz, hogy alsónadrágban üldögéljen előtte, lábával a lány ölében, de ahhoz, hogy egy ici-picit meséljen izgalmas felfedezéseiről, nem. Pedig a szabadon hagyott papírosokat egy besurranó tolvaj is könnyedén elvihetné.
Mikor Dan tömören és lényegretörően közli vele, hogy az ő ágyai kényelmesek, rendezi arcvonásait, és megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Nem kell hát elölről kezdeni az örömlány témát...*
-Dan, higgye el, ha úri kényelemre vágynék, nem hagytam volna hátra a saját házamat, benne a saját ágyammal.
*Újra félmosoly költözik a szája sarkába, nem mintha a költözés gondolata annyira boldog lenne számára.*
-Értem. Bár viszonylag kevés időm lesz elcsípni ezeket a történeteket, ha már a nap nagy részében ön mellett kell lennem.
*Vonja meg a vállát. Ő a maga részéről sosem volt az a pletyka-párti, de mindig meghallgatta, ha meséltek neki valamit, így már előre felvértezi magát, hogy úgy néz ki, a jövőben sok szerelmes sztorit fog hallani.
Amikor a tudós vázolja, miért is kedvelnék egymást Saye-vel, már-már bóknak fogja fel, ahogy a férfi jellemzi Tinát.
Bár úgy érzi, ez a maximum, amit nagyjából elvárhat bókok terén a tudóstól, már ez is jobb, mint az örömlány és a kém titulusok. A végére csapott megállapítás hallatán azonban elkomorodik, és masszírozó kezei is megállnak a férfi lábán.*
-Ami nincs, arról nem sok értelme van beszélni.
*Feleli halkan, csak maga elé, miközben kezével újra rátalál a szinte kopottra simogatott gyűrűre. Persze így nem teljesen igaz az állítása, mivel mindkét említett téma nagyon is létezik a gondolataiban - legalábbis létezett tizenhárom évvel ezelőtt, azóta pedig a folyamatosan halványodó reménysugár vette át a helyét, hogy valamikor visszakaphatja mindkettőt. Ám ezt Dan nem tudhatja, abban pedig Tina nem biztos, hogyan viselné, ha a férfi tovább kérdezősködne erről.*
-Egy dolgot nem értek. Ha Saye a kedvese, ráadásul hivatásos ápoló, akkor én miért lettem felkérve az ön ellátására? Történt valami... vele?
*Ám legyen, benne van ő a játékban. Hasonló, színészek által meg (nem) irigyelhető szörnyülködéssel kapja kezeit a szája elé.*
-Párnacsatára, mi másra?
*A kémkedés témájánál valamiért nem érzi úgy, hogy bármivel is meg tudná győzni a tudóst, hogy ő márpedig nem kém, csak ártatlan kíváncsiságból érdeklődött. A férfi szavai egy pillanatra elgondolkodtatják, próbálja beleképzelni magát az ő helyébe.*
-Azt, hogy nem vagyok örömlány, csak abból tudhatja, hogy én magam mondtam, ezzel feltételezném, hogy elhiszi nekem, amit mondok. De ha azt mondom, nem vagyok kém, abban nem hisz?
*Nem érti ezt a mérhetetlen bizalmatlanságot. A férfi eléggé megbízik benne ahhoz, hogy alsónadrágban üldögéljen előtte, lábával a lány ölében, de ahhoz, hogy egy ici-picit meséljen izgalmas felfedezéseiről, nem. Pedig a szabadon hagyott papírosokat egy besurranó tolvaj is könnyedén elvihetné.
Mikor Dan tömören és lényegretörően közli vele, hogy az ő ágyai kényelmesek, rendezi arcvonásait, és megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Nem kell hát elölről kezdeni az örömlány témát...*
-Dan, higgye el, ha úri kényelemre vágynék, nem hagytam volna hátra a saját házamat, benne a saját ágyammal.
*Újra félmosoly költözik a szája sarkába, nem mintha a költözés gondolata annyira boldog lenne számára.*
-Értem. Bár viszonylag kevés időm lesz elcsípni ezeket a történeteket, ha már a nap nagy részében ön mellett kell lennem.
*Vonja meg a vállát. Ő a maga részéről sosem volt az a pletyka-párti, de mindig meghallgatta, ha meséltek neki valamit, így már előre felvértezi magát, hogy úgy néz ki, a jövőben sok szerelmes sztorit fog hallani.
Amikor a tudós vázolja, miért is kedvelnék egymást Saye-vel, már-már bóknak fogja fel, ahogy a férfi jellemzi Tinát.
Bár úgy érzi, ez a maximum, amit nagyjából elvárhat bókok terén a tudóstól, már ez is jobb, mint az örömlány és a kém titulusok. A végére csapott megállapítás hallatán azonban elkomorodik, és masszírozó kezei is megállnak a férfi lábán.*
-Ami nincs, arról nem sok értelme van beszélni.
*Feleli halkan, csak maga elé, miközben kezével újra rátalál a szinte kopottra simogatott gyűrűre. Persze így nem teljesen igaz az állítása, mivel mindkét említett téma nagyon is létezik a gondolataiban - legalábbis létezett tizenhárom évvel ezelőtt, azóta pedig a folyamatosan halványodó reménysugár vette át a helyét, hogy valamikor visszakaphatja mindkettőt. Ám ezt Dan nem tudhatja, abban pedig Tina nem biztos, hogyan viselné, ha a férfi tovább kérdezősködne erről.*
-Egy dolgot nem értek. Ha Saye a kedvese, ráadásul hivatásos ápoló, akkor én miért lettem felkérve az ön ellátására? Történt valami... vele?
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-12 21:34:37
Üzenet elküldve: 2022-08-12 21:34:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Dannek esze ágában sincs kimondani mire is utalgatott az imént. Helyette inkább az ártatlanság taktikáját választja*
- Ölelgetik. Mikre gondol maga? *játssza, hogy elszörnyedt. *
- A kettőt amúgy együtt nagyon ügyesen lehetne használni. Egy elégedett férfi szájánál csak az nagyobb, akié pont akkor szeretne elégedett lenni. Azonban ne aggódjon tudom, hogy nem örömlány, kém viszont bárkiből bármikor lehet. Mindenkivel vigyázok. *Ha a másik ezek után is azt hiszi, hogy az ágyas megjegyzés nem a kényelemnek szólt az meglepné. Amúgy meg nem csak fizetettként akarhatna a lepedői közé kerülni, de ő arra a módszerre sem célzott. Azonban egye fene hangosan is tisztázza! *
- Kényelmesek. *Se több se kevesebb. Ha viszont már több, akkor jönnek a szerelmi szálak*
- Sokan megfordulnak erre. Az idős szolgáló fia, az unokaöcséim is már plátói szerelmekkel telnek. Jár erre néhány kereskedő, némelyik szeret pletykálni. Saját vagy éppen mások választottjáról. Vannak gazdag látogatóink és hasonlók. Biztosan fog elcsípni pár történetet. *~Miért is jönne jól ki vele? ~*
- Nincs túl sok barátnője, megkockáztatom maximum talán egy lehet. Biztos vagyok benne, hogy tetszene neki egy másik független, dolgozó nő, aki látszólag engem is jól elvisel és tréfálkozik, de nem holmi folytonos szerelmi vagy családalapítási témákról. Ahogy észrevettem nem túl beszédes bennük.
*Dannek esze ágában sincs kimondani mire is utalgatott az imént. Helyette inkább az ártatlanság taktikáját választja*
- Ölelgetik. Mikre gondol maga? *játssza, hogy elszörnyedt. *
- A kettőt amúgy együtt nagyon ügyesen lehetne használni. Egy elégedett férfi szájánál csak az nagyobb, akié pont akkor szeretne elégedett lenni. Azonban ne aggódjon tudom, hogy nem örömlány, kém viszont bárkiből bármikor lehet. Mindenkivel vigyázok. *Ha a másik ezek után is azt hiszi, hogy az ágyas megjegyzés nem a kényelemnek szólt az meglepné. Amúgy meg nem csak fizetettként akarhatna a lepedői közé kerülni, de ő arra a módszerre sem célzott. Azonban egye fene hangosan is tisztázza! *
- Kényelmesek. *Se több se kevesebb. Ha viszont már több, akkor jönnek a szerelmi szálak*
- Sokan megfordulnak erre. Az idős szolgáló fia, az unokaöcséim is már plátói szerelmekkel telnek. Jár erre néhány kereskedő, némelyik szeret pletykálni. Saját vagy éppen mások választottjáról. Vannak gazdag látogatóink és hasonlók. Biztosan fog elcsípni pár történetet. *~Miért is jönne jól ki vele? ~*
- Nincs túl sok barátnője, megkockáztatom maximum talán egy lehet. Biztos vagyok benne, hogy tetszene neki egy másik független, dolgozó nő, aki látszólag engem is jól elvisel és tréfálkozik, de nem holmi folytonos szerelmi vagy családalapítási témákról. Ahogy észrevettem nem túl beszédes bennük.
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-11 13:17:17
Üzenet elküldve: 2022-08-11 13:17:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-Megint lebuktam.
*Adja meg magát vidáman, mikor Dannek leesik, hogy csak tréfált az ágyat illetően. S ha már éppen jó hangulatukban vannak, a párnák esetében sem rest kíváncsiskodni.*
-Például mire?
*Teszi az ártatlant, bár akad pár elképzelése, mire utalhatott a tudós.
A laborban már csalódottan veszi tudomásul, hogy mégse fog hallani erről az izgalmasnak ígérkező kutatásról.*
-Pár órája még örömlány voltam, most meg már kém? Tehetséges lehetek, ha ilyen sűrűn váltogatom a szakmám...
*Egy kissé szarkasztikus pillantást ereszt meg Dan felé, de azért igyekszik nem magára venni a gyanúsítást, és hamar visszatérni a segítőkész hangulathoz, ami a lábmasszázshoz kell.*
-Ezt úgy mondja, mintha a maga ágyait akarnám.
*Húzza fel fél szemöldökét a válasz hallatán. Megint visszatérnek az örömlány témához?
De legalábbis a hűtlen férj témához mindenképp. Úgy tűnik, Dannek tényleg szánt szándéka a lehető legelrettentőbb képet festeni a bátyjáról, bármi legyen is az oka ennek.*
-Ha így kíván megvédeni attól, hogy a bátyja karjaiban kössek ki, nem kell aggódnia, nem szerepelt a terveim között... *biztosítja efelől a tudóst* -viszont ha nem erről a szerelmi kotyvaszról beszélt, akkor miről?
*A Saye-t illető kérdése után látja a pillanatnyi töprengést a férfi arcán, így már épp azon volna, hogy visszavonulót fúj, mert ezek szerint olyat kérdezett, ami érzékenyen érinti a tudóst, ám aztán Dan mégis megszólal, hogy elmesélje találkozásuk történetét, amit így megkönnyebbülten és figyelmesen hallgat végig.
Mikor a férfi megemlíti, hogy az ápolót is örömlánynak nézte, Tinából felszakad egy félmosoly kísérte szusszanás.*
~Szóval nem csak én érdemeltem ezt ki, remek.~
*De aztán hallgat tovább. Észreveszi, hogy a tudós egészen elszomorodik az elmesélt gondolatoktól, s ettől most először rokonszenvet, megértést kezd érezni a férfi irányába. Hiszen árad a szavaiból a szerelem, ez félreérthetetlen. Ez pedig ismét felszínre hozza a saját fájó emlékeit is, amitől egy pillanatra le kell hunynia a szemeit, és vennie kell pár mély lélegzetet, hogy megakadályozza az újabb könnyeket. Csak Dan utolsó megjegyzésére emeli vissza tekintetét a tudósra.*
-Valóban? Miből gondolja?
-Megint lebuktam.
*Adja meg magát vidáman, mikor Dannek leesik, hogy csak tréfált az ágyat illetően. S ha már éppen jó hangulatukban vannak, a párnák esetében sem rest kíváncsiskodni.*
-Például mire?
*Teszi az ártatlant, bár akad pár elképzelése, mire utalhatott a tudós.
A laborban már csalódottan veszi tudomásul, hogy mégse fog hallani erről az izgalmasnak ígérkező kutatásról.*
-Pár órája még örömlány voltam, most meg már kém? Tehetséges lehetek, ha ilyen sűrűn váltogatom a szakmám...
*Egy kissé szarkasztikus pillantást ereszt meg Dan felé, de azért igyekszik nem magára venni a gyanúsítást, és hamar visszatérni a segítőkész hangulathoz, ami a lábmasszázshoz kell.*
-Ezt úgy mondja, mintha a maga ágyait akarnám.
*Húzza fel fél szemöldökét a válasz hallatán. Megint visszatérnek az örömlány témához?
De legalábbis a hűtlen férj témához mindenképp. Úgy tűnik, Dannek tényleg szánt szándéka a lehető legelrettentőbb képet festeni a bátyjáról, bármi legyen is az oka ennek.*
-Ha így kíván megvédeni attól, hogy a bátyja karjaiban kössek ki, nem kell aggódnia, nem szerepelt a terveim között... *biztosítja efelől a tudóst* -viszont ha nem erről a szerelmi kotyvaszról beszélt, akkor miről?
*A Saye-t illető kérdése után látja a pillanatnyi töprengést a férfi arcán, így már épp azon volna, hogy visszavonulót fúj, mert ezek szerint olyat kérdezett, ami érzékenyen érinti a tudóst, ám aztán Dan mégis megszólal, hogy elmesélje találkozásuk történetét, amit így megkönnyebbülten és figyelmesen hallgat végig.
Mikor a férfi megemlíti, hogy az ápolót is örömlánynak nézte, Tinából felszakad egy félmosoly kísérte szusszanás.*
~Szóval nem csak én érdemeltem ezt ki, remek.~
*De aztán hallgat tovább. Észreveszi, hogy a tudós egészen elszomorodik az elmesélt gondolatoktól, s ettől most először rokonszenvet, megértést kezd érezni a férfi irányába. Hiszen árad a szavaiból a szerelem, ez félreérthetetlen. Ez pedig ismét felszínre hozza a saját fájó emlékeit is, amitől egy pillanatra le kell hunynia a szemeit, és vennie kell pár mély lélegzetet, hogy megakadályozza az újabb könnyeket. Csak Dan utolsó megjegyzésére emeli vissza tekintetét a tudósra.*
-Valóban? Miből gondolja?
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-11 00:13:45
Üzenet elküldve: 2022-08-11 00:13:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~Az ágyat? Ez egy remek ágy, nekem is hasonló van...~*
- Maga szórakozik velem! *eszmél rá, de csak mosolyogni tud rajta. *
- Ezek amúgy a környék legjobb párnái, azt rebesgetik a nemes hölgyek annyira szeretik, hogy... sok mindenhez használják *De természetesen ő megint elfelejtette, hogy ez férfi pletyka. Azonban azt nem, hogy a munkájáról ne mondjon többet*
- A végén kiderül, hogy maga valami kém. Nem mondhatok én többet. *Nem is a beszéd vált érdekessé*
- Annál, csak 3 jobb ágyunk van. A bátyámét biztosan nem akarja, az enyém meg az enyém. Mindkettő. *Birtokló típus, nem adná oda senkinek. Az ágya nem, olyan, mint a testvére, hogy bárki jöhet azt vigye. Élvezze ki éjszaka! Most nem is rá célzott, de a másik ügyesen rakott össze egy sötét képet. Kicsit el is nyílik a férfi szája. ~Eszes~*
- Kimondhatja. A bátyám egy szajha, szegény nő nem is sejt semmit, de mikor elutazik, csak úgy jönnek a látogatók! Viszont ha azt hinné el kell, hogy mondjam nincs itt a házban semmilyen nagy szerelme. Ő, csak nem hűséges. Ez jár ahhoz, ha egy férfi úriembert játszik *mosolyodik el. Örül közben, hogy most nem olyan felforgató a masszázs. ~Bármit kérdezhetett volna és pont ez érdekli? Nem hittem volna, bár lehet én vagyok túl kotnyeles. Lehet idős ember helyett egy pletykás nagymamához hasonlítok inkább~*
- Den elhurcolt a polgárnegyedbe, hogy ő nem fog ápolni vagy a földszinten megtűrni. Saye ápoló, van egy saját szobája is a betegekhez. Mikor megláttam azt hittem, hogy a testvérem örömlányhoz költöztet be, mert egek ő gyönyörű! Azonban ez semmiség amellett, hogy nem tudom kiakasztani. Jó amikor a kikötözést... szóval egyszer megpofozott, de imádom azt az emléket. Úgy képes hergelni, mint soha senki és mégis aggódik értem. Gyengéd, okos, bátor és független. Van véleménye! Tudja ez milyen ritka? És ahogy veszekszik velem meg szinte már elhitette, hogy megakar mérgezni aztán, csak az agyamat húzta! És jobban kedvel engem, mint a testvéremet. Az első pillanattól, már akkor megfogott azzal, ahogy viccelődött velem. *A férfi arca a mese végére egészen szomorúvá válik. Tényleg bele van habarodva abba a nőbe. Ha csak szóba kerül minden más pozitív élményt elfelejt. Saye egy, olyan még számára reményteli dolog, ami minden mástól elvakítja*
- Kedvelné magát.
*~Az ágyat? Ez egy remek ágy, nekem is hasonló van...~*
- Maga szórakozik velem! *eszmél rá, de csak mosolyogni tud rajta. *
- Ezek amúgy a környék legjobb párnái, azt rebesgetik a nemes hölgyek annyira szeretik, hogy... sok mindenhez használják *De természetesen ő megint elfelejtette, hogy ez férfi pletyka. Azonban azt nem, hogy a munkájáról ne mondjon többet*
- A végén kiderül, hogy maga valami kém. Nem mondhatok én többet. *Nem is a beszéd vált érdekessé*
- Annál, csak 3 jobb ágyunk van. A bátyámét biztosan nem akarja, az enyém meg az enyém. Mindkettő. *Birtokló típus, nem adná oda senkinek. Az ágya nem, olyan, mint a testvére, hogy bárki jöhet azt vigye. Élvezze ki éjszaka! Most nem is rá célzott, de a másik ügyesen rakott össze egy sötét képet. Kicsit el is nyílik a férfi szája. ~Eszes~*
- Kimondhatja. A bátyám egy szajha, szegény nő nem is sejt semmit, de mikor elutazik, csak úgy jönnek a látogatók! Viszont ha azt hinné el kell, hogy mondjam nincs itt a házban semmilyen nagy szerelme. Ő, csak nem hűséges. Ez jár ahhoz, ha egy férfi úriembert játszik *mosolyodik el. Örül közben, hogy most nem olyan felforgató a masszázs. ~Bármit kérdezhetett volna és pont ez érdekli? Nem hittem volna, bár lehet én vagyok túl kotnyeles. Lehet idős ember helyett egy pletykás nagymamához hasonlítok inkább~*
- Den elhurcolt a polgárnegyedbe, hogy ő nem fog ápolni vagy a földszinten megtűrni. Saye ápoló, van egy saját szobája is a betegekhez. Mikor megláttam azt hittem, hogy a testvérem örömlányhoz költöztet be, mert egek ő gyönyörű! Azonban ez semmiség amellett, hogy nem tudom kiakasztani. Jó amikor a kikötözést... szóval egyszer megpofozott, de imádom azt az emléket. Úgy képes hergelni, mint soha senki és mégis aggódik értem. Gyengéd, okos, bátor és független. Van véleménye! Tudja ez milyen ritka? És ahogy veszekszik velem meg szinte már elhitette, hogy megakar mérgezni aztán, csak az agyamat húzta! És jobban kedvel engem, mint a testvéremet. Az első pillanattól, már akkor megfogott azzal, ahogy viccelődött velem. *A férfi arca a mese végére egészen szomorúvá válik. Tényleg bele van habarodva abba a nőbe. Ha csak szóba kerül minden más pozitív élményt elfelejt. Saye egy, olyan még számára reményteli dolog, ami minden mástól elvakítja*
- Kedvelné magát.
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-10 20:30:21
Üzenet elküldve: 2022-08-10 20:30:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Igyekszik tartani az álarcot magán, de ott bujkál a vidámság a szája sarkában, ahogy Dan szívből jövő nevetését hallja. Ám mikor a férfi felteszi a kérdését, nem bírja tovább, és most ő neveti el magát.*
-Természetesen maradhat. Ami viszont az ágyat illeti...
*Húzza még egy kicsit a tudóst játékosan. Nyilvánvalóan semmi kivetnivalója nincs az ággyal kapcsolatban.
Nem számított rá, de örül neki, hogy Dan mégis hajlandó tovább nyilatkozni a lejegyzett gondolatairól.*
-Hogyan tudja megfejteni a holdak titkát?
*Érdeklődik, hátha beszédes kedvében marad a férfi.
Még csak pár óra telhetett el első találkozásuk óta, de már másodjára kérnek egymás szavába vágva elnézést egymástól. Bár kétségtelen, hogy ez a mostani egészen más, mint amikor csak egyszerűen egymásba futottak a sarkon. Szerencsére a jelenlegi helyzet sem bomlasztja fel azt a már-már kifejezetten kellemes hangulatot, ami felépült közéjük, mióta nem mentek egymás agyára.*
-Én sem hiszem, hogy egyhamar el tudnék aludni. Tudja, az idegen környezet általában megvisel. Meg hát az az ágy...
*Feleli Dannek somolyogva, miközben tovább masszírozza a férfi lábát. Most azért igyekszik kevésbé élménydúsra fogni az izomlazítást...*
-Összes szerelmi kotyvaszt? Arra céloz, hogy a bátyja ebben a házban...
~...csalja a feleségét?~
*A kérdés végét nem mondja ki, így is lejjebb veszi a hangerejét, nehogy még valaki meghallja. Nem az ő tisztje senkinek se tudtára adni ezt az információt, akár igaz, akár hamis.*
-Elmeséli, hogyan ismerkedtek össze Saye-vel?
*Igazán érdekli, ki lehet ez a bizonyos hölgy, és hogy tényleg miért is nincs most ő itt, hogy kedvese lábát ápolgassa.*
*Igyekszik tartani az álarcot magán, de ott bujkál a vidámság a szája sarkában, ahogy Dan szívből jövő nevetését hallja. Ám mikor a férfi felteszi a kérdését, nem bírja tovább, és most ő neveti el magát.*
-Természetesen maradhat. Ami viszont az ágyat illeti...
*Húzza még egy kicsit a tudóst játékosan. Nyilvánvalóan semmi kivetnivalója nincs az ággyal kapcsolatban.
Nem számított rá, de örül neki, hogy Dan mégis hajlandó tovább nyilatkozni a lejegyzett gondolatairól.*
-Hogyan tudja megfejteni a holdak titkát?
*Érdeklődik, hátha beszédes kedvében marad a férfi.
Még csak pár óra telhetett el első találkozásuk óta, de már másodjára kérnek egymás szavába vágva elnézést egymástól. Bár kétségtelen, hogy ez a mostani egészen más, mint amikor csak egyszerűen egymásba futottak a sarkon. Szerencsére a jelenlegi helyzet sem bomlasztja fel azt a már-már kifejezetten kellemes hangulatot, ami felépült közéjük, mióta nem mentek egymás agyára.*
-Én sem hiszem, hogy egyhamar el tudnék aludni. Tudja, az idegen környezet általában megvisel. Meg hát az az ágy...
*Feleli Dannek somolyogva, miközben tovább masszírozza a férfi lábát. Most azért igyekszik kevésbé élménydúsra fogni az izomlazítást...*
-Összes szerelmi kotyvaszt? Arra céloz, hogy a bátyja ebben a házban...
~...csalja a feleségét?~
*A kérdés végét nem mondja ki, így is lejjebb veszi a hangerejét, nehogy még valaki meghallja. Nem az ő tisztje senkinek se tudtára adni ezt az információt, akár igaz, akár hamis.*
-Elmeséli, hogyan ismerkedtek össze Saye-vel?
*Igazán érdekli, ki lehet ez a bizonyos hölgy, és hogy tényleg miért is nincs most ő itt, hogy kedvese lábát ápolgassa.*
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-10 18:42:45
Üzenet elküldve: 2022-08-10 18:42:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Dan teljes szívéből nevetni kezd a tökéletesen megformált tréfán a ronda szőnyegről és a sürgős nem tetsző tárgyak kicseréléséről. Azonban ismét feltámad benne a kényelmet adakozó figura*
- Akkor most maradjon a szőnyeg vagy sem? *Tényleg összezavarodott, tudós ő, de akkor is csak férfi. *
- Tudja a holdak elképesztő dolgokra képesek. Elvileg mágiaként is tanulható sok a hatása, de annyira távol van tőlünk, egy részem fel tőle, mégis megakarom fejteni minden titkát. Tudom, hogy sikerülni fog. Jó úton haladok és ha kell, hát megnézem egyszer mit is neveznek varázslatnak. Aztán megmagyarázom, legalábbis reméljük. *Az ember sok mindent remél és másra nem is gondol, ilyen az a pillanat is mikor teljesen nyugodtan engedi a másiknak, hogy az ölébe vegye a lábát. Aztán lám mi lesz abból is! Úgy sajnálkozik mindkettő, mint két kamasz gyermek. Azonban ezt csak később realizálja a férfi. *
- Persze, maradjon csak. Amúgy sem alszom korán. *~Sőt mire végez itt utána én még dolgozni is fogok~ gondolja magában, de ezt nyilván nem mondja ki. Éjjeli cirkálásait titokban tartja*
- Igen, Saye a kedvesem. Maga pedig biztosan kérdezni szeretne még, úgyhogy rajta! Valószínűleg úgy is látni fogja a ház összes szerelmi kotyvaszát.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Dan teljes szívéből nevetni kezd a tökéletesen megformált tréfán a ronda szőnyegről és a sürgős nem tetsző tárgyak kicseréléséről. Azonban ismét feltámad benne a kényelmet adakozó figura*
- Akkor most maradjon a szőnyeg vagy sem? *Tényleg összezavarodott, tudós ő, de akkor is csak férfi. *
- Tudja a holdak elképesztő dolgokra képesek. Elvileg mágiaként is tanulható sok a hatása, de annyira távol van tőlünk, egy részem fel tőle, mégis megakarom fejteni minden titkát. Tudom, hogy sikerülni fog. Jó úton haladok és ha kell, hát megnézem egyszer mit is neveznek varázslatnak. Aztán megmagyarázom, legalábbis reméljük. *Az ember sok mindent remél és másra nem is gondol, ilyen az a pillanat is mikor teljesen nyugodtan engedi a másiknak, hogy az ölébe vegye a lábát. Aztán lám mi lesz abból is! Úgy sajnálkozik mindkettő, mint két kamasz gyermek. Azonban ezt csak később realizálja a férfi. *
- Persze, maradjon csak. Amúgy sem alszom korán. *~Sőt mire végez itt utána én még dolgozni is fogok~ gondolja magában, de ezt nyilván nem mondja ki. Éjjeli cirkálásait titokban tartja*
- Igen, Saye a kedvesem. Maga pedig biztosan kérdezni szeretne még, úgyhogy rajta! Valószínűleg úgy is látni fogja a ház összes szerelmi kotyvaszát.
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-10 13:39:37
Üzenet elküldve: 2022-08-10 13:39:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megkönnyebbült mosoly terül szét az arcán, mikor Dan vigyorogva hajtogatja, hogy márpedig az a szőnyeg igenis ronda. Egy tettetett fáradt sóhajjal vonja meg a vállát.*
-Jó, rendben, lebuktam. Láttam már szebbet. Mondtam is volna, hogy azonnal cseréljük le, de hát azt mondta, meg kell szokjam ezt.
*Újabb vállvonás.*
-Valószínűleg inkább ezzel biztosítják be, hogy ne legyenek kidobva, nem?
*Kuncog - igen, megint - egy sort a tudós megjegyzésén a bútorok súlyáról.
Azt előre gondolta, hogy Dan nem fogja vele azonnal közölni, pontosan mi áll azokon a papírokon, és ezt az elképzelését meg is erősítik a férfi első szavai. Bár meglepetéssel szolgál Tina számára, hogy valamennyi részletet mégiscsak elárul neki a tudós.*
-A fájdalom és a holdak között?
*Kérdez vissza, jóllehet Dan épp most zárta le a témát azzal, hogy nem mondhat többet. De akkor minek csigázza így fel a lány kíváncsiságát...??
A sámli mellett guggolva persze már teljesen más dolgokon jár az agya, miközben a tudóst figyeli, ahogy vetkőzik, majd leül a fotelbe. Ilyesfajta élményben túl régen volt már része, így, habár ő maga állította, hogy közömbös lesz a dolog iránt, mégis végigfut a testén egy elfeledettnek hitt, jóleső borzongás. Amint azonban feleszmél a pillanatnyi kábulatból, a bizsergető érzés helyét újra átveszi az üresség, s ujjai szinte robotszerűen siklanak ismét a gyűrűjére, miközben figyelmét a tárolóra fordítja.*
~Ezt fejezd be, de nagyon gyorsan...!~
*Utasítja magát gondolatban, s valóban, egy ideig sikerül is értelmesen a feladatára koncentrálnia. Mivel úgy néz ki, tényleg masszíroznia kell a férfi lábát, átül a fotelből, ahova az imént helyezkedett le, a sámlira.*
-Ha nem bánja, az ölembe rakom a lábát, úgy könnyebb lesz masszírozni.
*És ha a tudós nem ellenkezik, végtelen óvatossággal segít a fájós végtagot saját combjain elhelyezni - ehhez mindenesetre kicsit feljebb húzza a szoknyáját, mert nem akarja, hogy a főzet esetleg rácsöpögjön. Utána a borogatásért nyúl. Ahogy Dan vázolja a teendőket, úgy is tesz - belemártja a rongyot a vízbe, kicsavarja, majd a férfi bokájánál kezdve nekiáll a gyógynövényes lé eldolgozásának. Gyengéden masszírozza az izmokat, teljes figyelmével a feladatára összpontosít, így nem veszi észre, ahogy a tudós a fotelbe markol az élvezettől.
Mivel a masszázs közben nem beszélgetnek, és Dan is erőt vesz magán, hogy ne adjon ki semmilyen hangot, így békésen, gondolataiba merülve halad lassan a férfi lábán egyre feljebb és feljebb, míg végül elér a combtő közelébe. Valószínűleg itt találja meg azt a pontot, ahol Dan nem bírja tovább, és egy nyögés kíséretében egy nevet sóhajt... Erre már Tina is felkapja a fejét, tekintetét végigjáratja a férfin, akin most először veszi észre, hogy az élvezettől szinte kábult állapotban van, és a fotelt szorongatja.*
-Oh, én sajn...
*Kapja el a kezeit a tudós combjáról rémülten, és állna is neki elnézést kérni, hogy - valószínűleg - túl messzire kalandozott a kezeivel, mikor is Dan feleszmél, és belé fojtva a szót ő kér bocsánatot. Mikor egy kicsit sikerül a szíve heves dobogását csillapítania, megrázza a fejét az ajánlatra. Semmi kedve egyedül maradni, úgy ugyanis túl nagy az esélye, hogy a fájó emlékek újra megrohamozzák.*
-Köszönöm, de jól vagyok így. Ha nem zavarja önt a társaságom, inkább maradnék. Különben sincs még késő éjjel talán...
*Legalábbis ha jól érzékeli az idő múlását, talán még sötétedni se kezdett el odakint, így elvileg még a munkája is ahhoz köti, hogy Dannel maradjon. Így a férfi lábát se engedi még le az öléből, hacsak amaz feltétlenül le nem akarja venni onnan. Amennyiben Dan nyugton marad, úgy újrakezdi a masszírozást, ezúttal szigorúan a férfi alsó lábszárán maradva.*
-Saye, ő... a kedvese?
*Kérdi halkan, bár a választ sejteni véli, és nem tudja, ebben a témában mennyire nyitott a tudós.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megkönnyebbült mosoly terül szét az arcán, mikor Dan vigyorogva hajtogatja, hogy márpedig az a szőnyeg igenis ronda. Egy tettetett fáradt sóhajjal vonja meg a vállát.*
-Jó, rendben, lebuktam. Láttam már szebbet. Mondtam is volna, hogy azonnal cseréljük le, de hát azt mondta, meg kell szokjam ezt.
*Újabb vállvonás.*
-Valószínűleg inkább ezzel biztosítják be, hogy ne legyenek kidobva, nem?
*Kuncog - igen, megint - egy sort a tudós megjegyzésén a bútorok súlyáról.
Azt előre gondolta, hogy Dan nem fogja vele azonnal közölni, pontosan mi áll azokon a papírokon, és ezt az elképzelését meg is erősítik a férfi első szavai. Bár meglepetéssel szolgál Tina számára, hogy valamennyi részletet mégiscsak elárul neki a tudós.*
-A fájdalom és a holdak között?
*Kérdez vissza, jóllehet Dan épp most zárta le a témát azzal, hogy nem mondhat többet. De akkor minek csigázza így fel a lány kíváncsiságát...??
A sámli mellett guggolva persze már teljesen más dolgokon jár az agya, miközben a tudóst figyeli, ahogy vetkőzik, majd leül a fotelbe. Ilyesfajta élményben túl régen volt már része, így, habár ő maga állította, hogy közömbös lesz a dolog iránt, mégis végigfut a testén egy elfeledettnek hitt, jóleső borzongás. Amint azonban feleszmél a pillanatnyi kábulatból, a bizsergető érzés helyét újra átveszi az üresség, s ujjai szinte robotszerűen siklanak ismét a gyűrűjére, miközben figyelmét a tárolóra fordítja.*
~Ezt fejezd be, de nagyon gyorsan...!~
*Utasítja magát gondolatban, s valóban, egy ideig sikerül is értelmesen a feladatára koncentrálnia. Mivel úgy néz ki, tényleg masszíroznia kell a férfi lábát, átül a fotelből, ahova az imént helyezkedett le, a sámlira.*
-Ha nem bánja, az ölembe rakom a lábát, úgy könnyebb lesz masszírozni.
*És ha a tudós nem ellenkezik, végtelen óvatossággal segít a fájós végtagot saját combjain elhelyezni - ehhez mindenesetre kicsit feljebb húzza a szoknyáját, mert nem akarja, hogy a főzet esetleg rácsöpögjön. Utána a borogatásért nyúl. Ahogy Dan vázolja a teendőket, úgy is tesz - belemártja a rongyot a vízbe, kicsavarja, majd a férfi bokájánál kezdve nekiáll a gyógynövényes lé eldolgozásának. Gyengéden masszírozza az izmokat, teljes figyelmével a feladatára összpontosít, így nem veszi észre, ahogy a tudós a fotelbe markol az élvezettől.
Mivel a masszázs közben nem beszélgetnek, és Dan is erőt vesz magán, hogy ne adjon ki semmilyen hangot, így békésen, gondolataiba merülve halad lassan a férfi lábán egyre feljebb és feljebb, míg végül elér a combtő közelébe. Valószínűleg itt találja meg azt a pontot, ahol Dan nem bírja tovább, és egy nyögés kíséretében egy nevet sóhajt... Erre már Tina is felkapja a fejét, tekintetét végigjáratja a férfin, akin most először veszi észre, hogy az élvezettől szinte kábult állapotban van, és a fotelt szorongatja.*
-Oh, én sajn...
*Kapja el a kezeit a tudós combjáról rémülten, és állna is neki elnézést kérni, hogy - valószínűleg - túl messzire kalandozott a kezeivel, mikor is Dan feleszmél, és belé fojtva a szót ő kér bocsánatot. Mikor egy kicsit sikerül a szíve heves dobogását csillapítania, megrázza a fejét az ajánlatra. Semmi kedve egyedül maradni, úgy ugyanis túl nagy az esélye, hogy a fájó emlékek újra megrohamozzák.*
-Köszönöm, de jól vagyok így. Ha nem zavarja önt a társaságom, inkább maradnék. Különben sincs még késő éjjel talán...
*Legalábbis ha jól érzékeli az idő múlását, talán még sötétedni se kezdett el odakint, így elvileg még a munkája is ahhoz köti, hogy Dannel maradjon. Így a férfi lábát se engedi még le az öléből, hacsak amaz feltétlenül le nem akarja venni onnan. Amennyiben Dan nyugton marad, úgy újrakezdi a masszírozást, ezúttal szigorúan a férfi alsó lábszárán maradva.*
-Saye, ő... a kedvese?
*Kérdi halkan, bár a választ sejteni véli, és nem tudja, ebben a témában mennyire nyitott a tudós.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131