Arthenior - Romváros és Meredély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-10 22:10:42
Üzenet elküldve: 2022-09-10 22:10:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Dan válasza nem segít, Tina szemei csak még jobban elkerekednek, a kíváncsisága pedig mintha elfelejtette volna a visszavonuló fogalmát.*
-Mondanám, hogy akkor most már nem is érdekel, köszönöm. De akkor hazudnék. Igazából most csigázott csak fel teljesen.
*Jegyzi meg további információra éhesen. Sanda pillantásokat küld a botrányos fiók felé, miközben vágyakozva beharapja alsó ajkát. Annyira, de annyira szeretné megnézni azokat a rajzokat.*
-Ha-ha-ha, csak nehogy az a csupa jó modora vigye sírba! *Érti ő a tréfát, folytatja is. De aztán komolyra vált.* -Az apjának viszont nem volt igaza. Egy szakállnak semmi köze az úriemberséghez. Az én apámnak is volt szakálla, és csak egy olyan férfit ismertem, aki nála is nagyobb úriember lett volna.
*Már azt leszámítva, hogy mindkét szóban forgó férfi elf volt.
Mikor Dan megerősíti, hogy Tináról még nem volt ideje megfogalmazni a véleményét, a lány színpadiasan megkönnyebbül, majd vidáman vonja meg a vállát a gyorsaságát illető megjegyzésre.*
-Mindenki sokkal boldogabb lenne, ha nem volna megvetendő ismerőse. *Bólint komolyan.* -Viszont, tőlem mégis sikerült úgy bocsánatot kérnie, hogy szívesen hallottam. Valamit elrontott.
*Vigyorodik el a végére.
Sejtette, hogy nem kell modellkednie, de azért csak megvárja egy helyben ülve, hogy Dan végezzen a rajzzal. A gonoszkodó tervet azonban nem hagyhatja szó nélkül, tettetett felháborodással húzza ki magát a széken. Persze íriszeiben ott csillog a vidámság.*
-Ez rendkívül hízelgő a fizikális képességeimre való tekintettel, de ha ezt meri tenni, még a végén tényleg megverem!
*Csak addig edz még pár hatot, hogy úgy igazán meg tudja adni a férfinak a neki járót. Addig maximum a felpofozás jöhet szóba. A kémkedés gondolata szerencsére most eszébe se jut, bár köszönettel adózna Dan felé, hogy nem hozza újra és újra szóba.
Hallgatja az esélyek ecsetelését, miközben kezeit és állát megtámasztja a szék háttámláján.*
-Persze, hogy hallottam erről. De azért, míg valóban rá lehet fogni, hogy fele-fele esély van a macska-záporra, ha jobban belegondolunk, mégis hogyan kerülnének a macskák az égbe, miért esnének le onnan? Semmi logika vagy ráció nincs a hátterében, így azt az ötven százalékot erősen sokallanám.
*A főzeléknek és a hideg víznek már több értelme van.*
-Ez utóbbit tapasztalatból is tudom.
*Bólint, már amennyire a háttámlán bólintani tud. Ám mikor Dan a véleményére kíváncsi az elkészült kép tartalmát illetően, újra felegyenesedik.*
-Hát, őszintén remélem, hogy nem a lábát eltörő orkként rajzolt meg, ha már itt tartunk. Ebből fakadóan szerintem én leszek rajta... *kicsit elgondolkodik* -mondjuk ahogy valami szerfelett keveset takaró ruhában kémkedek a kuncsaftom után.
*Persze azért örülne neki, ha nem ezt látná végeredményképp. Ahogy Dan felé nyújtja a lapot, már nyúlna is érte, ám a tudós még elhúzza a művet.*
-Lemaradt a személyiségemet elfedő maszk?
*Kérdi kuncogva. Aztán végül csak megkapja a rajzot. Kissé félve tekint rá, és első pillantása természetesen a hosszú fogakra esik. Ösztönösen buggyan ki belőle egy "pfff"-jellegű hang, melyet egy néma kuncogás követ. Hasonló reakciók váltják egymást, mikor felfedezi a hajában lévő tollpelyheket.*
-Hiszen mondtam, hogy én nem vagyok kisasszony. Miért párnacsatáztam volna?
*Jegyzi meg mosolyogva, de közben tovább tanulmányozza a részletes képet.*
-Mit mesélek ennyire? Csak nem azt, hogy melyik főzetétől nőtt meg két fogam is?
*Dan válasza nem segít, Tina szemei csak még jobban elkerekednek, a kíváncsisága pedig mintha elfelejtette volna a visszavonuló fogalmát.*
-Mondanám, hogy akkor most már nem is érdekel, köszönöm. De akkor hazudnék. Igazából most csigázott csak fel teljesen.
*Jegyzi meg további információra éhesen. Sanda pillantásokat küld a botrányos fiók felé, miközben vágyakozva beharapja alsó ajkát. Annyira, de annyira szeretné megnézni azokat a rajzokat.*
-Ha-ha-ha, csak nehogy az a csupa jó modora vigye sírba! *Érti ő a tréfát, folytatja is. De aztán komolyra vált.* -Az apjának viszont nem volt igaza. Egy szakállnak semmi köze az úriemberséghez. Az én apámnak is volt szakálla, és csak egy olyan férfit ismertem, aki nála is nagyobb úriember lett volna.
*Már azt leszámítva, hogy mindkét szóban forgó férfi elf volt.
Mikor Dan megerősíti, hogy Tináról még nem volt ideje megfogalmazni a véleményét, a lány színpadiasan megkönnyebbül, majd vidáman vonja meg a vállát a gyorsaságát illető megjegyzésre.*
-Mindenki sokkal boldogabb lenne, ha nem volna megvetendő ismerőse. *Bólint komolyan.* -Viszont, tőlem mégis sikerült úgy bocsánatot kérnie, hogy szívesen hallottam. Valamit elrontott.
*Vigyorodik el a végére.
Sejtette, hogy nem kell modellkednie, de azért csak megvárja egy helyben ülve, hogy Dan végezzen a rajzzal. A gonoszkodó tervet azonban nem hagyhatja szó nélkül, tettetett felháborodással húzza ki magát a széken. Persze íriszeiben ott csillog a vidámság.*
-Ez rendkívül hízelgő a fizikális képességeimre való tekintettel, de ha ezt meri tenni, még a végén tényleg megverem!
*Csak addig edz még pár hatot, hogy úgy igazán meg tudja adni a férfinak a neki járót. Addig maximum a felpofozás jöhet szóba. A kémkedés gondolata szerencsére most eszébe se jut, bár köszönettel adózna Dan felé, hogy nem hozza újra és újra szóba.
Hallgatja az esélyek ecsetelését, miközben kezeit és állát megtámasztja a szék háttámláján.*
-Persze, hogy hallottam erről. De azért, míg valóban rá lehet fogni, hogy fele-fele esély van a macska-záporra, ha jobban belegondolunk, mégis hogyan kerülnének a macskák az égbe, miért esnének le onnan? Semmi logika vagy ráció nincs a hátterében, így azt az ötven százalékot erősen sokallanám.
*A főzeléknek és a hideg víznek már több értelme van.*
-Ez utóbbit tapasztalatból is tudom.
*Bólint, már amennyire a háttámlán bólintani tud. Ám mikor Dan a véleményére kíváncsi az elkészült kép tartalmát illetően, újra felegyenesedik.*
-Hát, őszintén remélem, hogy nem a lábát eltörő orkként rajzolt meg, ha már itt tartunk. Ebből fakadóan szerintem én leszek rajta... *kicsit elgondolkodik* -mondjuk ahogy valami szerfelett keveset takaró ruhában kémkedek a kuncsaftom után.
*Persze azért örülne neki, ha nem ezt látná végeredményképp. Ahogy Dan felé nyújtja a lapot, már nyúlna is érte, ám a tudós még elhúzza a művet.*
-Lemaradt a személyiségemet elfedő maszk?
*Kérdi kuncogva. Aztán végül csak megkapja a rajzot. Kissé félve tekint rá, és első pillantása természetesen a hosszú fogakra esik. Ösztönösen buggyan ki belőle egy "pfff"-jellegű hang, melyet egy néma kuncogás követ. Hasonló reakciók váltják egymást, mikor felfedezi a hajában lévő tollpelyheket.*
-Hiszen mondtam, hogy én nem vagyok kisasszony. Miért párnacsatáztam volna?
*Jegyzi meg mosolyogva, de közben tovább tanulmányozza a részletes képet.*
-Mit mesélek ennyire? Csak nem azt, hogy melyik főzetétől nőtt meg két fogam is?
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-10 20:02:14
Üzenet elküldve: 2022-09-10 20:02:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
*Averil megfigyelése helyes, bár közömbösséget és belenyugvást mutat kifelé, belül csakugyan bántja, hogy erre a sorsra jutott a negyed és a szomszédság. Sokkal szívesebben lakna egy takaros kis házban, a nagy és díszes épületek tövében. Mi több, időnként még ma is hajlamos az együttérzésre.*
– Ez így van. Sosem lehet tudni, mikor ér el a vég. De addig jó, amíg eszedbe sem jut, hogy valaha, valamikor majd veled is megtörténik. Legalábbis amíg nincs egy egészen megnyugtató válaszod arra, hogy mi történik majd utána. *Neki nincs, emiatt veszi búskomorra a figurát. Ahogy erre a megoldhatatlan rejtélyre gondol, rövid időre valami furcsa, szorongató érzés költözik a mellkasába. A folytatáshoz emlékeztetnie kell magát, hogy akár beleőrül a problémába, akár elfelejti és könnyedén átlép rajta, nincs ráhatása a végeredményre, ezért fölösleges az aggódás. Megköszörüli a torkát.*
– Szerintem nem számítanak rá a fosztogatók, hogy bárki is lenne még ezekben a házakban. Igaz, a kertemen és a házon azért jól látszik, hogy gondozza valaki. Majd meglátod. *Folytatja a sétát, hogy minél hamarabb megérkezzenek a Gia rezidenciához.*
– Amióta szétszakadt a város. Vagy öt-hat éve is van már neki. *Közben egy romos, csorba kőkerítés mellett sétálnak el, ami után egy teljesen ép fakerítés következik. A mellmagasságig érő lécek mögötti füves kertben egy takaros ház áll. Az utca felől két ablak látszik a ház elején, az oldalról nyíló ajtóhoz pedig kikövezett ösvény vezet. A kertkapuhoz érve kulcsot vesz elő, hogy beengedhesse magukat.*
– Itt vagyunk. Gond nélkül tettük meg az utat. Remélem, hogy itthon sem áll lesben valaki. Persze te vagy a biztonsági szakértő. *Kinyitja az ajtót, de Averilre bízza a sorrendet.*
*Averil megfigyelése helyes, bár közömbösséget és belenyugvást mutat kifelé, belül csakugyan bántja, hogy erre a sorsra jutott a negyed és a szomszédság. Sokkal szívesebben lakna egy takaros kis házban, a nagy és díszes épületek tövében. Mi több, időnként még ma is hajlamos az együttérzésre.*
– Ez így van. Sosem lehet tudni, mikor ér el a vég. De addig jó, amíg eszedbe sem jut, hogy valaha, valamikor majd veled is megtörténik. Legalábbis amíg nincs egy egészen megnyugtató válaszod arra, hogy mi történik majd utána. *Neki nincs, emiatt veszi búskomorra a figurát. Ahogy erre a megoldhatatlan rejtélyre gondol, rövid időre valami furcsa, szorongató érzés költözik a mellkasába. A folytatáshoz emlékeztetnie kell magát, hogy akár beleőrül a problémába, akár elfelejti és könnyedén átlép rajta, nincs ráhatása a végeredményre, ezért fölösleges az aggódás. Megköszörüli a torkát.*
– Szerintem nem számítanak rá a fosztogatók, hogy bárki is lenne még ezekben a házakban. Igaz, a kertemen és a házon azért jól látszik, hogy gondozza valaki. Majd meglátod. *Folytatja a sétát, hogy minél hamarabb megérkezzenek a Gia rezidenciához.*
– Amióta szétszakadt a város. Vagy öt-hat éve is van már neki. *Közben egy romos, csorba kőkerítés mellett sétálnak el, ami után egy teljesen ép fakerítés következik. A mellmagasságig érő lécek mögötti füves kertben egy takaros ház áll. Az utca felől két ablak látszik a ház elején, az oldalról nyíló ajtóhoz pedig kikövezett ösvény vezet. A kertkapuhoz érve kulcsot vesz elő, hogy beengedhesse magukat.*
– Itt vagyunk. Gond nélkül tettük meg az utat. Remélem, hogy itthon sem áll lesben valaki. Persze te vagy a biztonsági szakértő. *Kinyitja az ajtót, de Averilre bízza a sorrendet.*
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-10 18:04:03
Üzenet elküldve: 2022-09-10 18:04:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*~Talán valamennyit mégis megtudhat belőle~*
- Rendben, de nem mondhatja, hogy én nem figyelmeztettem. Ha erre túl sokat kérdez, túl sokat is fog tudni. Abban a fiókban, olyan dolgok vannak, amiket ajándéknak szántam. Rendkívül illetlen dolgoknak. Fiatalon nagyon szerettem egy-egy bizonyos személyt, úgy zavarba hozni, hogy némelyik rajzot soha nem is merték kézbe fogni. *Úgyhogy a férfi még mindig vigyorog a történeten*
- Kétlem, hogy most már ennyi idősen ilyet csinálnék, de szeretem ezeket az emlékeket. *Imádja a lázadást*
- Apám úgy tartotta, hogy a szakáll elveszi egy férfiból azt, ami úriemberré teszi. Mintha kiengedné magából az állatias vágyait és megnyilvánulásait, ami nyilvánvalóan badarság. Én csupa jó modor vagyok. *tréfálkozik. Aztán a beszélgetés más felé siklik. *
- Nyilván nem volt még elég időm írni magáról. Túl gyorsan hozta az ebédet, kellett volna hozzá egy jó fél óra az az 5 perc helyett. Ami pedig a többi történetet illeti, rendkívül egyformák. Én nem nagyon szándékozom bocsánatot kérni, így úgy teszem, hogy ne szándékozzák szívesen hallani. Ha félre is ismer az ember valakit az ilyen körökben legtöbbször az csak rosszabb. *Nem is szépíti a dolgot. *
- Én pedig nem vagyok, olyan, hogy a másokról szóló szavaimmal kérkedjek. Főleg, hogy nem szépek. Rossz vonás. Sokkal boldogabb lennék, ha a körülöttünk élőket egyszerűen szerethetnénk vagy nem lenne okunk megvetni. *Művészibb megoldás a véleményt rajzokba rejteni és úgy körbe mutogatni egy két fős szobában. *
- Nem lesz rá szükség, hogy modellt álljon *úgy is az ork eredményben fog reménykedni a tudós az az előadott történet miatt. Noha először nem érti min kacag, úgy a másik, de végül maga is csatlakozik hozzá a történet előre haladtával*
- Ez nagyon jó! A végén kísértésbe is esek, hogy így megrajzoljam. Aztán mindenkivel tudatom, hogy maga jól megvert. *~Még aztán ki tudja valóra e válik főleg, ha netalán kém~ Jut eszébe, bár ezt a gondolatot egyelőre félre rakva tárolja, ami nagy előrelépés az eddigiekhez képest. Mindeközben a keze szorgosan mozog, ahogy dolgozik azon a vagy ork vagy nem ork rajzon. *
- Hallott már arról a felfogásról, hogy mindenre 50-50 százalék esély van, hogy vagy megtörténik vagy nem? Ne higyjen benne, ha így lenne két naponta találkoznánk az utcán heverő házakat érő ékszerekkel és utána az égből macskák esnének, mert fele-fele az esély, hogy megtörténik. *Ezt pedig biztosan tudja már az összes tudományos akadémia, mert van róla könnyen elérhető írás. Szóval nem Dan találta ki, csak eszébe jutott. *
- Viszont sok városi legenda nem is hülyeség. Például, ha a konyhában lekopogja, hogy ne legyen megint főzelék az ebéd, akkor aznap nem fog főzeléket enni, mert meghallja a szakács. Sőt! Még a hideg víz is működik az égett sebre. *A kép pedig lassan kész lesz. *
- Mit gondol mi lesz a papíron, ha nem a lábamat eltörő ork? *Tényleg kíváncsi a válaszra, majd, ha megkapja azt akkor mutatja meg a végeredményt. Sőt! Még csak nem is utána, mert mikor nyújtaná hirtelen még eszébe jut valami*
- Csak egy részletig még! *mondja a nőnek és még mindig titkosan tartva a dolgot két hegyes ork fogat rajzol a mosolyogva magyarázó alaknak. Az egész nagy érdekessége, hogy az elf egyszerre jó sok mindent csinál. Fél kezével egy fiókot húz ki, hátra nyúlva kutakodik, de a törzse más felé fordul. Kivehető, hogy boldogan magyaráz valamit, nagy beleéléssel. Jobb kezével pedig a rajzon nem látható beszélgető partnere felé bök. A tartása nem túl szilárd, inkább mintha hátrafelé kezdeni esni. A hajában pedig egy pár párnatoll található. Megjegyzendő még az is, hogy az ujján nincs kidolgozva a gyűrű, nem lett, olyan fontos az a részlet. Alakra a dologra passzolnak, de a vonások gyorsak és inkább csak a ruhára fókuszáltak. Az arc kidogozottabb. Sok rajta az árnyékolás, így talán élethűbb, mint amiket eddig mutatott. *
*~Talán valamennyit mégis megtudhat belőle~*
- Rendben, de nem mondhatja, hogy én nem figyelmeztettem. Ha erre túl sokat kérdez, túl sokat is fog tudni. Abban a fiókban, olyan dolgok vannak, amiket ajándéknak szántam. Rendkívül illetlen dolgoknak. Fiatalon nagyon szerettem egy-egy bizonyos személyt, úgy zavarba hozni, hogy némelyik rajzot soha nem is merték kézbe fogni. *Úgyhogy a férfi még mindig vigyorog a történeten*
- Kétlem, hogy most már ennyi idősen ilyet csinálnék, de szeretem ezeket az emlékeket. *Imádja a lázadást*
- Apám úgy tartotta, hogy a szakáll elveszi egy férfiból azt, ami úriemberré teszi. Mintha kiengedné magából az állatias vágyait és megnyilvánulásait, ami nyilvánvalóan badarság. Én csupa jó modor vagyok. *tréfálkozik. Aztán a beszélgetés más felé siklik. *
- Nyilván nem volt még elég időm írni magáról. Túl gyorsan hozta az ebédet, kellett volna hozzá egy jó fél óra az az 5 perc helyett. Ami pedig a többi történetet illeti, rendkívül egyformák. Én nem nagyon szándékozom bocsánatot kérni, így úgy teszem, hogy ne szándékozzák szívesen hallani. Ha félre is ismer az ember valakit az ilyen körökben legtöbbször az csak rosszabb. *Nem is szépíti a dolgot. *
- Én pedig nem vagyok, olyan, hogy a másokról szóló szavaimmal kérkedjek. Főleg, hogy nem szépek. Rossz vonás. Sokkal boldogabb lennék, ha a körülöttünk élőket egyszerűen szerethetnénk vagy nem lenne okunk megvetni. *Művészibb megoldás a véleményt rajzokba rejteni és úgy körbe mutogatni egy két fős szobában. *
- Nem lesz rá szükség, hogy modellt álljon *úgy is az ork eredményben fog reménykedni a tudós az az előadott történet miatt. Noha először nem érti min kacag, úgy a másik, de végül maga is csatlakozik hozzá a történet előre haladtával*
- Ez nagyon jó! A végén kísértésbe is esek, hogy így megrajzoljam. Aztán mindenkivel tudatom, hogy maga jól megvert. *~Még aztán ki tudja valóra e válik főleg, ha netalán kém~ Jut eszébe, bár ezt a gondolatot egyelőre félre rakva tárolja, ami nagy előrelépés az eddigiekhez képest. Mindeközben a keze szorgosan mozog, ahogy dolgozik azon a vagy ork vagy nem ork rajzon. *
- Hallott már arról a felfogásról, hogy mindenre 50-50 százalék esély van, hogy vagy megtörténik vagy nem? Ne higyjen benne, ha így lenne két naponta találkoznánk az utcán heverő házakat érő ékszerekkel és utána az égből macskák esnének, mert fele-fele az esély, hogy megtörténik. *Ezt pedig biztosan tudja már az összes tudományos akadémia, mert van róla könnyen elérhető írás. Szóval nem Dan találta ki, csak eszébe jutott. *
- Viszont sok városi legenda nem is hülyeség. Például, ha a konyhában lekopogja, hogy ne legyen megint főzelék az ebéd, akkor aznap nem fog főzeléket enni, mert meghallja a szakács. Sőt! Még a hideg víz is működik az égett sebre. *A kép pedig lassan kész lesz. *
- Mit gondol mi lesz a papíron, ha nem a lábamat eltörő ork? *Tényleg kíváncsi a válaszra, majd, ha megkapja azt akkor mutatja meg a végeredményt. Sőt! Még csak nem is utána, mert mikor nyújtaná hirtelen még eszébe jut valami*
- Csak egy részletig még! *mondja a nőnek és még mindig titkosan tartva a dolgot két hegyes ork fogat rajzol a mosolyogva magyarázó alaknak. Az egész nagy érdekessége, hogy az elf egyszerre jó sok mindent csinál. Fél kezével egy fiókot húz ki, hátra nyúlva kutakodik, de a törzse más felé fordul. Kivehető, hogy boldogan magyaráz valamit, nagy beleéléssel. Jobb kezével pedig a rajzon nem látható beszélgető partnere felé bök. A tartása nem túl szilárd, inkább mintha hátrafelé kezdeni esni. A hajában pedig egy pár párnatoll található. Megjegyzendő még az is, hogy az ujján nincs kidolgozva a gyűrű, nem lett, olyan fontos az a részlet. Alakra a dologra passzolnak, de a vonások gyorsak és inkább csak a ruhára fókuszáltak. Az arc kidogozottabb. Sok rajta az árnyékolás, így talán élethűbb, mint amiket eddig mutatott. *
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-09 11:40:23
Üzenet elküldve: 2022-09-09 11:40:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
*A sikoltásra megijed a kis törpe, mert sejti, hogy lebuktak. És valóban, az események igencsak felgyorsulnak ezek után... A résen át mindent szemmel tart. Bár lábaiban van a frász, van benne annyi becsület, hogy ne rohanjon el azonnal.*
- O-ó! Ne, ne, ne! - *Hadarja elakadó lélegzettel, mikor hallja, hogy valaki lelövésről üvöltözik, és meg is látja azt az árnyékot az ajtóban, a szaladó elf mögött. Majd a nyílvessző csattan, és Ruuno is megkönnyebbül, mert ez azt jelenti, hogy a támadás mellé ment, viszont arról is árulkodik, hogy a bentiek tényleg képesek volnának megölni Drent egy tálca süteményért.*
- Siess! - *Kiáltja. Majd amint kezében van a sütemény, már egyenesedik is föl, és óvatosan egyensúlyozva a tálcát, de sietve indul meg elfelé. Épp csak azért nem kezd rögtön teljes sebességgel futni, mert be akarja várni az elfet.
Felhő izgatottan csahol mellette, de gyáva jellemének előnye is akad, mert az ételt nem meri csak úgy kikapni a kezéből, túl sokszor verték el ahhoz, mielőtt Ruunohoz került volna.
A törpe várja-várja, hogy Dren megjelenjen a kerítés túloldalán, és a felsőteste föl is bukkan, de aztán... mintha rángatnák visszafelé.
Ruuno egy-két pillanatig csak bámul, hátha az elf kiszabadítja magát, de nem úgy tűnik, mintha boldogulna. Márpedig korábban rálőttek, úgyhogy ennek a fele sem tréfa! Ki tudja, mit tesznek vele most, ha nem sikerül leráznia őket?*
- Ne bántsátok! Ne bántsátok! Visszaadom! Csak éhesek voltunk... Itt van! Még mind megvan! Engedjétek el! Visszaadom!- *Siet vissza a kerítéshez és kezd könyörgésbe ijedt hangon. Annyi esze azért van, hogy tartsa a távolságot, nehogy őt is megragadják, de igazából bízik benne, hogy megszánják őket.*
//Dren és Ruuno//
*A sikoltásra megijed a kis törpe, mert sejti, hogy lebuktak. És valóban, az események igencsak felgyorsulnak ezek után... A résen át mindent szemmel tart. Bár lábaiban van a frász, van benne annyi becsület, hogy ne rohanjon el azonnal.*
- O-ó! Ne, ne, ne! - *Hadarja elakadó lélegzettel, mikor hallja, hogy valaki lelövésről üvöltözik, és meg is látja azt az árnyékot az ajtóban, a szaladó elf mögött. Majd a nyílvessző csattan, és Ruuno is megkönnyebbül, mert ez azt jelenti, hogy a támadás mellé ment, viszont arról is árulkodik, hogy a bentiek tényleg képesek volnának megölni Drent egy tálca süteményért.*
- Siess! - *Kiáltja. Majd amint kezében van a sütemény, már egyenesedik is föl, és óvatosan egyensúlyozva a tálcát, de sietve indul meg elfelé. Épp csak azért nem kezd rögtön teljes sebességgel futni, mert be akarja várni az elfet.
Felhő izgatottan csahol mellette, de gyáva jellemének előnye is akad, mert az ételt nem meri csak úgy kikapni a kezéből, túl sokszor verték el ahhoz, mielőtt Ruunohoz került volna.
A törpe várja-várja, hogy Dren megjelenjen a kerítés túloldalán, és a felsőteste föl is bukkan, de aztán... mintha rángatnák visszafelé.
Ruuno egy-két pillanatig csak bámul, hátha az elf kiszabadítja magát, de nem úgy tűnik, mintha boldogulna. Márpedig korábban rálőttek, úgyhogy ennek a fele sem tréfa! Ki tudja, mit tesznek vele most, ha nem sikerül leráznia őket?*
- Ne bántsátok! Ne bántsátok! Visszaadom! Csak éhesek voltunk... Itt van! Még mind megvan! Engedjétek el! Visszaadom!- *Siet vissza a kerítéshez és kezd könyörgésbe ijedt hangon. Annyi esze azért van, hogy tartsa a távolságot, nehogy őt is megragadják, de igazából bízik benne, hogy megszánják őket.*
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-08 20:07:38
Üzenet elküldve: 2022-09-08 20:07:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*A titokzatos, és minden bizonnyal direkt kíváncsiságkeltő válasz hallatán elkerekednek a szemei.*
-Kivéve, ha így mondja. Így éppen, hogy akarom... szeretném tudni.
*Helyesbíti ki magát egy köhintéssel. Nincs sok joga akaratoskodni, ezt ő is nagyon jól tudja. Ugyanakkor arról sem tehet, hogy Dan tele van izgalmasabbnál izgalmasabb titkokkal, melyeket aligha állhat.*
-Hmm, pedig jól áll. Mármint önnek a szakáll. Miért volt az apja ennyire ellene?
*Kicsit oldalra biccenti a fejét, ahogy Dan arcát kezdi tanulmányozni. El se tudná hirtelen képzelni a tudóst a szakálla nélkül. Az ad kellemes férfias keretet az arcának. Nélküle... talán kisfiús lenne.
Mikor megtudja, hogy Dan egészen konkrétan pont azt szokta csinálni, amit Tina éppen csak javasolt neki, lelohad az arcáról korábbi "jól megmondtam" vigyora, csak hogy helyét rögtön gyanakvás vegye át.*
-Azért rólam még csak nem írt... ugye?
~Mikor lett volna rá alkalma?~
-Mesélhetne pár ilyen mulatságos történetet.
*Érti továbbra is az emberek jellemzésére. Most már érdekli, milyen az, mikor a nagy tudós téved.
A falnál történt incidens csillapodását követően beállt csendben idegesen és zavartan fogyasztják vacsorájukat, és nem is tudja, honnan jött a rajzolós ötlete, de úgy néz ki, ezzel sikerült megtörnie a kínos hallgatást. A pozitív választól egészen felvillanyozódik.*
-Remek! Kell modellt állnom, vagy ülnöm?
*Kérdezi még étkezés közben, bár valahogy sejti a választ. Mindenesetre mikor végzett, nem mozdul a helyéről, de figyelemmel kíséri, ahogy Dan kezébe ragadja a rajzeszközt.
A figyelmeztetést hallva csilingelő nevetésben tör ki.*
-Kétlem, hogy bárki, aki láthatja majd a rajzot, elhinné, hogy önnek volt szerencséje egy orkot ennyire részleteibe menően megfigyelni. Vagy hogy az ork hajlandó lett volna modellkedni a rajzához. Legalábbis összecsapás nélkül.
*Kitörli a jóízű nevetéstől felgyűlt könnyeket a szemeiből.*
-Bár ha jobban belegondolunk, ezt beállíthatná a lábtörésének hátterébe. Meglátott egy orkot, aki békésen üldögélt a városban, lerajzolta, ám az észrevette magát, és ingerültségében, hogy márpedig őt aztán csak ne rajzolgassák le, el akarta törni a maga karját, de mikor meglátta, milyen szép lett a rajz, úgy döntött, a tehetséget nem veszi el, inkább a lábát törte.
*Képzeli szemei elé a jelenetet, ahogy az ork szíve egészen meglágyul a műalkotás láttán. És nem bírja ki nevetés nélkül.*
*A titokzatos, és minden bizonnyal direkt kíváncsiságkeltő válasz hallatán elkerekednek a szemei.*
-Kivéve, ha így mondja. Így éppen, hogy akarom... szeretném tudni.
*Helyesbíti ki magát egy köhintéssel. Nincs sok joga akaratoskodni, ezt ő is nagyon jól tudja. Ugyanakkor arról sem tehet, hogy Dan tele van izgalmasabbnál izgalmasabb titkokkal, melyeket aligha állhat.*
-Hmm, pedig jól áll. Mármint önnek a szakáll. Miért volt az apja ennyire ellene?
*Kicsit oldalra biccenti a fejét, ahogy Dan arcát kezdi tanulmányozni. El se tudná hirtelen képzelni a tudóst a szakálla nélkül. Az ad kellemes férfias keretet az arcának. Nélküle... talán kisfiús lenne.
Mikor megtudja, hogy Dan egészen konkrétan pont azt szokta csinálni, amit Tina éppen csak javasolt neki, lelohad az arcáról korábbi "jól megmondtam" vigyora, csak hogy helyét rögtön gyanakvás vegye át.*
-Azért rólam még csak nem írt... ugye?
~Mikor lett volna rá alkalma?~
-Mesélhetne pár ilyen mulatságos történetet.
*Érti továbbra is az emberek jellemzésére. Most már érdekli, milyen az, mikor a nagy tudós téved.
A falnál történt incidens csillapodását követően beállt csendben idegesen és zavartan fogyasztják vacsorájukat, és nem is tudja, honnan jött a rajzolós ötlete, de úgy néz ki, ezzel sikerült megtörnie a kínos hallgatást. A pozitív választól egészen felvillanyozódik.*
-Remek! Kell modellt állnom, vagy ülnöm?
*Kérdezi még étkezés közben, bár valahogy sejti a választ. Mindenesetre mikor végzett, nem mozdul a helyéről, de figyelemmel kíséri, ahogy Dan kezébe ragadja a rajzeszközt.
A figyelmeztetést hallva csilingelő nevetésben tör ki.*
-Kétlem, hogy bárki, aki láthatja majd a rajzot, elhinné, hogy önnek volt szerencséje egy orkot ennyire részleteibe menően megfigyelni. Vagy hogy az ork hajlandó lett volna modellkedni a rajzához. Legalábbis összecsapás nélkül.
*Kitörli a jóízű nevetéstől felgyűlt könnyeket a szemeiből.*
-Bár ha jobban belegondolunk, ezt beállíthatná a lábtörésének hátterébe. Meglátott egy orkot, aki békésen üldögélt a városban, lerajzolta, ám az észrevette magát, és ingerültségében, hogy márpedig őt aztán csak ne rajzolgassák le, el akarta törni a maga karját, de mikor meglátta, milyen szép lett a rajz, úgy döntött, a tehetséget nem veszi el, inkább a lábát törte.
*Képzeli szemei elé a jelenetet, ahogy az ork szíve egészen meglágyul a műalkotás láttán. És nem bírja ki nevetés nélkül.*
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-08 13:51:07
Üzenet elküldve: 2022-09-08 13:51:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Elárulhatnám, de nem akarja tudni. *Húzza tovább a nő agyát, de valójában úgy sem tervez egy kukkot sem szólni a részletekről, legalább is eddig. Az apjáról azonban könnyebben rántja le a leplet.*
- Sose hordott volna szakállat.*osztja meg*
- Sőt! Emlékszem milyen bosszús volt, ha nem borotválkoztunk minden nap. *Aztán ezt a szokást végül egyikük sem tartotta meg. Bár Den határozottan azért tovább*
- Mindenkiről írok véleményt. Nem volna új dolog. *osztja meg még mindig nem vigyorogva*
- Ha tévedek velük kapcsolatban Den még bocsánatot kérni is elrángat. Meg kell hagyni az egész mulatságos, nem mindig könnyítem mdg a dolgát. *Legutóbb például azt mondta a húsosnak, hogy „Elnézést szeretnék kérni azért, mert azt írtam mocskosabb, mint egy disznó. Tévedtem, csak egy sárban hempergő csirke. Nem kér most az egyszer egy fürdőt a Sellőházon kívül is?”*
- Hozzá kell tenni rossz napokon képes kirángatni innen. *És ha már rossz napok, akkor elfuserált helyzetek és azok vége, ami során közösen elmenekültek az evésbe. Remélhetőleg erre nem fog, olyan gyakran sor kerülni, mert a végén mindketten elhíznak*
- Nos... persze, lehet róla szó. *egyezik bele még a zavartan. Ha mindketten végeznek az evéssel merev, lassú mozdulatokkal vesz elő papírt és szenet*
- Régen csináltam ilyen. *figyelmezteti a nőt.*
- Csak azért mondom, ha végül valami folytán inkább egy orkra hasonlítana. *mosolyodik el halványan. Aztán ül egy kicsit a lap felett, hogy hogyan kezdje. Eszébe is jut a tökéletes ábrázolási mód, de ahhoz keres még egy rajz táblát, hogy úgy dolgozhasson, hogy a másik csak a végeredményt láthassa. Rá sem kell néznie az elfre miközben dolgozik. Téma meg, majd jön.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Elárulhatnám, de nem akarja tudni. *Húzza tovább a nő agyát, de valójában úgy sem tervez egy kukkot sem szólni a részletekről, legalább is eddig. Az apjáról azonban könnyebben rántja le a leplet.*
- Sose hordott volna szakállat.*osztja meg*
- Sőt! Emlékszem milyen bosszús volt, ha nem borotválkoztunk minden nap. *Aztán ezt a szokást végül egyikük sem tartotta meg. Bár Den határozottan azért tovább*
- Mindenkiről írok véleményt. Nem volna új dolog. *osztja meg még mindig nem vigyorogva*
- Ha tévedek velük kapcsolatban Den még bocsánatot kérni is elrángat. Meg kell hagyni az egész mulatságos, nem mindig könnyítem mdg a dolgát. *Legutóbb például azt mondta a húsosnak, hogy „Elnézést szeretnék kérni azért, mert azt írtam mocskosabb, mint egy disznó. Tévedtem, csak egy sárban hempergő csirke. Nem kér most az egyszer egy fürdőt a Sellőházon kívül is?”*
- Hozzá kell tenni rossz napokon képes kirángatni innen. *És ha már rossz napok, akkor elfuserált helyzetek és azok vége, ami során közösen elmenekültek az evésbe. Remélhetőleg erre nem fog, olyan gyakran sor kerülni, mert a végén mindketten elhíznak*
- Nos... persze, lehet róla szó. *egyezik bele még a zavartan. Ha mindketten végeznek az evéssel merev, lassú mozdulatokkal vesz elő papírt és szenet*
- Régen csináltam ilyen. *figyelmezteti a nőt.*
- Csak azért mondom, ha végül valami folytán inkább egy orkra hasonlítana. *mosolyodik el halványan. Aztán ül egy kicsit a lap felett, hogy hogyan kezdje. Eszébe is jut a tökéletes ábrázolási mód, de ahhoz keres még egy rajz táblát, hogy úgy dolgozhasson, hogy a másik csak a végeredményt láthassa. Rá sem kell néznie az elfre miközben dolgozik. Téma meg, majd jön.*
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-07 22:49:49
Üzenet elküldve: 2022-09-07 22:49:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Surranók//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
~Rühes dögök. Kurva anyját aki ilyeneket tart, még kirabolni sem lehet őket rendesen!~
*Egészen felhúzza magát, hisz mint a legtöbb rosszarcú, szereti a könnyű pénzt. Azt kevésbé amiért meg kell dolgozni, hisz akkor akár elmehetne mondjuk.. dolgozni is. A kolbász jó ötletnek tűnt első körben, de túl kevés ideig foglalja le a kutyákat ahhoz, hogy észrevétlen tudjon maradni. Hátrébb is húzódik ő, nem játszik tovább a szerencséjével, éppen indulna amikor egy reménysugár csillan meg két apró topáz képében. Széles vigyor ül ki az arcára, ahogy csöndben elandalog onnan vissza a találkozóhelyre, s valamiféle terv már kész is a fejében. ~Vajon nekik hogy ment?~ Ha pedig ott nem találja őket, mivel a megbeszélt idő valószínűleg már jócskán eltelhetett a keresésükre indul.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
~Rühes dögök. Kurva anyját aki ilyeneket tart, még kirabolni sem lehet őket rendesen!~
*Egészen felhúzza magát, hisz mint a legtöbb rosszarcú, szereti a könnyű pénzt. Azt kevésbé amiért meg kell dolgozni, hisz akkor akár elmehetne mondjuk.. dolgozni is. A kolbász jó ötletnek tűnt első körben, de túl kevés ideig foglalja le a kutyákat ahhoz, hogy észrevétlen tudjon maradni. Hátrébb is húzódik ő, nem játszik tovább a szerencséjével, éppen indulna amikor egy reménysugár csillan meg két apró topáz képében. Széles vigyor ül ki az arcára, ahogy csöndben elandalog onnan vissza a találkozóhelyre, s valamiféle terv már kész is a fejében. ~Vajon nekik hogy ment?~ Ha pedig ott nem találja őket, mivel a megbeszélt idő valószínűleg már jócskán eltelhetett a keresésükre indul.*
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-07 18:58:46
Üzenet elküldve: 2022-09-07 18:58:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Svír szavaiból enyhe szomorúság cseng, amin nem csodálkozik a zsoldos. *
- Persze ez mind érthető, de attól még igenis számítanak az emberi életek. Talán pont azok, akiket elkergetsz a házadtól, a szomszédaid voltak egykoron. Az emberi kegyetlenség határtalan.
* Rázza meg csalódottan a fejét, hogy azután tovább kövesse a fizető ügyfelet. A gyilkosság kijelentésére nem nagyon reagál. Tekintete ugyanolyan üres marad, mint eddig, de a férfi nézéséből látja, hogy valamit mégis vár. *
- Az életünk bármelyik pillanatban az utolsó is lehet, vállalnunk kell a felelősséget a tetteinkért. Ha pedig bemásznak a kertbe és megölöd őket, akkor ők ezt vállalták.
* Rázza meg újra a fejét, néhol egy kicsit fekete fehér elgondolkozása van a lánynak, de sajnos ő mindig csak rossz vagy jó oldalt tapasztalt az életében, bár semmiképp nem egyensúlyban. *
- A romok mióta vannak itt?
* Kérdezi, de szinte tudja a választ, a növények már félig benőtték őket, így kénytelen óvatosan követni partnerét. *
* Svír szavaiból enyhe szomorúság cseng, amin nem csodálkozik a zsoldos. *
- Persze ez mind érthető, de attól még igenis számítanak az emberi életek. Talán pont azok, akiket elkergetsz a házadtól, a szomszédaid voltak egykoron. Az emberi kegyetlenség határtalan.
* Rázza meg csalódottan a fejét, hogy azután tovább kövesse a fizető ügyfelet. A gyilkosság kijelentésére nem nagyon reagál. Tekintete ugyanolyan üres marad, mint eddig, de a férfi nézéséből látja, hogy valamit mégis vár. *
- Az életünk bármelyik pillanatban az utolsó is lehet, vállalnunk kell a felelősséget a tetteinkért. Ha pedig bemásznak a kertbe és megölöd őket, akkor ők ezt vállalták.
* Rázza meg újra a fejét, néhol egy kicsit fekete fehér elgondolkozása van a lánynak, de sajnos ő mindig csak rossz vagy jó oldalt tapasztalt az életében, bár semmiképp nem egyensúlyban. *
- A romok mióta vannak itt?
* Kérdezi, de szinte tudja a választ, a növények már félig benőtték őket, így kénytelen óvatosan követni partnerét. *
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:30:32
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:30:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kicsit lazít semleges arcvonásain, mikor Dan vigyorogva engedi meg, hogy érdeklődjön a titokzatos fiók béli dolgok iránt.*
-És ha szépen kérem, akkor sem árulja el?
*Őzike szemekkel pislant párat a férfi felé, hátha...*
-Oh.
*Ennyit tud reagálni, mikor kiderül, hogy az ordító alak valójában igenis jelentős személy a tudós életében - bár hogy ez éppen negatív jellegű jelentőség, az azonnal ki is derül a következő hozzáfűzésből. Újra az alkotásra pillant, majd Danre, majd megint a rajzra, és megint Danre.*
-Hát... külsőre mondhatjuk... egy kicsit. Bár a maga orra nem ekkora.
*Próbálja nem beleterelni a témát a sötétebb vonalba, mivel úgy sejti, a férfi nem pont a külső tulajdonságokra értette az állítólagos hasonlóságot.*
-Nos, akkor mindössze annyi a dolga, hogy a negatív gondolatokat ne feltétlenül eressze azonnal szabadjára. És talán ne morogjon ennyit. Inkább vesse papírra a gondolatait az emberekről, és zárja el azokat, mondjuk abba a fiókba.
*Mutat a korábbi, eltévesztett fiókra, miközben villant egy "ezt jól megmondtam" mosolyt a tudósra.*
-Őszintén, nem rémlik, hogy bocsánatot kért volna, de én is tudok feledékeny lenni, úgyhogy ezt elfogadom bocsánatkérésnek. Már csak a kém dolgon kéne túllendülnünk...
*Egy sóhaj kíséretében megrázza a fejét. Valamiért az az érzése, hosszú út áll még előtte, hogy bizonyítsa "ártatlanságát".
A konyhától való óva intésen megütközik egy pillanatra, de csak amíg le nem esik neki, mire utalhat Dan. Tekintetébe némi pajzán nosztalgia költözik.*
~Oh igen, a konyhaasztalon...~
*Vagy épp a konyhapulton, kinek mi tetszik. Persze az is lehet, hogy Den és Littera illedelmes házaspár módjára a saját hálójukban felejttetik egymással a régenlátás fájdalmait, és ennek hangja jut csak el a konyháig, de ezt Tina nem szándékozik tapasztalat útján kideríteni. Megköszörüli a torkát, mielőtt válaszolna.*
-Majd igyekszem nem pont olyankor éhes lenni, köszönöm a figyelmeztetést.
*Azt azért még leszögezi magában, hogy legjobb lesz, ha egyáltalán nem megy le a földszintre, mikor Den itthon van.
Mikor már a falnál támaszkodik, meglehetősen csapdába zárt helyzetben, és érzi, hogy Dan keze pont a legrosszabb helyre szorult be, a szíve rémült vad módjára kezd kalapálni. Nem akar mozdulni, mert ha ezek után még ne-adj-Eeyr a csípőik is összeérnek, soha többé nem fog tudni a tudós szemébe nézni égető arcpír nélkül. Látja, hogy a férfi hasonló zavart próbál leplezni a szemkontaktus direkt mellőzésével, így egy fokkal egyszerűbb megtennie a befejező lépést, és visszaszolgáltatni a nadrágot jogos tulajdonosának. Szerencsére Dan azonnal hátrébb is lép, így Tina is fellélegezhet kicsit... egészen, míg észre nem veszi a férfi öle magasságában beálló változásokat, míg amaz a nadrágja felhúzásával szenved. A látványra azonnal görcsbe rándul a gyomra, és érzi, hogy a bőre érett paradicsom színét kezdi magára ölteni, ezért erőltetett gyorsasággal kapja el tekintetét a tudósról, hogy valami - bármi - mást kezdjen tüzetesen tanulmányozni. Hiába, tizenhárom év magány után nem tudja egyszerűen megparancsolni a testének, hogy maradjon higgadt, mikor ilyet lát. Szabaddá vált kezeit újra maga mögé csúsztatja, hogy háta rejtekében simítson végig jegygyűrűjén, közben légzőgyakorlatokkal próbálja saját pulzusát zabolázni.
Dan kijelentése segít kizökkenteni Tinát a zavart állapotból, apró mozdulatokkal rázza meg fejét és testét, hogy visszatérjen a labor valóságába, majd a tudósra néz. Örömmel konstatálja, hogy a nadrág már a helyén van, de az ágyékrészre nem mer pillantást vetni.*
-Remek ötlet, együnk!
*Az asztalhoz lép, ahova a tányérokat lehelyezte, bár már csak a sajátja van ott, mivel Dan elvonult a szekrényéhez az övével. Nem baj, ez után a kaland után nem is biztos benne, hogy szerencsés lenne egymás mellett étkezniük. Így marad is az asztalnál, ott lát neki vacsorájának.
Pár falat erejéig csöndben eszik, ám közben azon zakatol az agya, hogyan felejthetné el az imént átélteket. A hallgatás ugyanis kezd kínossá válni. Végül megtöri a beállt csendet.*
-Engem is le tudna úgy rajzolni, ahogy az apját és azt a nőt?
*Persze nem feltétlenül arra céloz, hogy valami dühös, vagy szerencsétlenkedő ábrázolást szeretne látni magáról... bár ki tudja, igazából még azt is megnézné. Érdekli, Dan mit lát benne.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kicsit lazít semleges arcvonásain, mikor Dan vigyorogva engedi meg, hogy érdeklődjön a titokzatos fiók béli dolgok iránt.*
-És ha szépen kérem, akkor sem árulja el?
*Őzike szemekkel pislant párat a férfi felé, hátha...*
-Oh.
*Ennyit tud reagálni, mikor kiderül, hogy az ordító alak valójában igenis jelentős személy a tudós életében - bár hogy ez éppen negatív jellegű jelentőség, az azonnal ki is derül a következő hozzáfűzésből. Újra az alkotásra pillant, majd Danre, majd megint a rajzra, és megint Danre.*
-Hát... külsőre mondhatjuk... egy kicsit. Bár a maga orra nem ekkora.
*Próbálja nem beleterelni a témát a sötétebb vonalba, mivel úgy sejti, a férfi nem pont a külső tulajdonságokra értette az állítólagos hasonlóságot.*
-Nos, akkor mindössze annyi a dolga, hogy a negatív gondolatokat ne feltétlenül eressze azonnal szabadjára. És talán ne morogjon ennyit. Inkább vesse papírra a gondolatait az emberekről, és zárja el azokat, mondjuk abba a fiókba.
*Mutat a korábbi, eltévesztett fiókra, miközben villant egy "ezt jól megmondtam" mosolyt a tudósra.*
-Őszintén, nem rémlik, hogy bocsánatot kért volna, de én is tudok feledékeny lenni, úgyhogy ezt elfogadom bocsánatkérésnek. Már csak a kém dolgon kéne túllendülnünk...
*Egy sóhaj kíséretében megrázza a fejét. Valamiért az az érzése, hosszú út áll még előtte, hogy bizonyítsa "ártatlanságát".
A konyhától való óva intésen megütközik egy pillanatra, de csak amíg le nem esik neki, mire utalhat Dan. Tekintetébe némi pajzán nosztalgia költözik.*
~Oh igen, a konyhaasztalon...~
*Vagy épp a konyhapulton, kinek mi tetszik. Persze az is lehet, hogy Den és Littera illedelmes házaspár módjára a saját hálójukban felejttetik egymással a régenlátás fájdalmait, és ennek hangja jut csak el a konyháig, de ezt Tina nem szándékozik tapasztalat útján kideríteni. Megköszörüli a torkát, mielőtt válaszolna.*
-Majd igyekszem nem pont olyankor éhes lenni, köszönöm a figyelmeztetést.
*Azt azért még leszögezi magában, hogy legjobb lesz, ha egyáltalán nem megy le a földszintre, mikor Den itthon van.
Mikor már a falnál támaszkodik, meglehetősen csapdába zárt helyzetben, és érzi, hogy Dan keze pont a legrosszabb helyre szorult be, a szíve rémült vad módjára kezd kalapálni. Nem akar mozdulni, mert ha ezek után még ne-adj-Eeyr a csípőik is összeérnek, soha többé nem fog tudni a tudós szemébe nézni égető arcpír nélkül. Látja, hogy a férfi hasonló zavart próbál leplezni a szemkontaktus direkt mellőzésével, így egy fokkal egyszerűbb megtennie a befejező lépést, és visszaszolgáltatni a nadrágot jogos tulajdonosának. Szerencsére Dan azonnal hátrébb is lép, így Tina is fellélegezhet kicsit... egészen, míg észre nem veszi a férfi öle magasságában beálló változásokat, míg amaz a nadrágja felhúzásával szenved. A látványra azonnal görcsbe rándul a gyomra, és érzi, hogy a bőre érett paradicsom színét kezdi magára ölteni, ezért erőltetett gyorsasággal kapja el tekintetét a tudósról, hogy valami - bármi - mást kezdjen tüzetesen tanulmányozni. Hiába, tizenhárom év magány után nem tudja egyszerűen megparancsolni a testének, hogy maradjon higgadt, mikor ilyet lát. Szabaddá vált kezeit újra maga mögé csúsztatja, hogy háta rejtekében simítson végig jegygyűrűjén, közben légzőgyakorlatokkal próbálja saját pulzusát zabolázni.
Dan kijelentése segít kizökkenteni Tinát a zavart állapotból, apró mozdulatokkal rázza meg fejét és testét, hogy visszatérjen a labor valóságába, majd a tudósra néz. Örömmel konstatálja, hogy a nadrág már a helyén van, de az ágyékrészre nem mer pillantást vetni.*
-Remek ötlet, együnk!
*Az asztalhoz lép, ahova a tányérokat lehelyezte, bár már csak a sajátja van ott, mivel Dan elvonult a szekrényéhez az övével. Nem baj, ez után a kaland után nem is biztos benne, hogy szerencsés lenne egymás mellett étkezniük. Így marad is az asztalnál, ott lát neki vacsorájának.
Pár falat erejéig csöndben eszik, ám közben azon zakatol az agya, hogyan felejthetné el az imént átélteket. A hallgatás ugyanis kezd kínossá válni. Végül megtöri a beállt csendet.*
-Engem is le tudna úgy rajzolni, ahogy az apját és azt a nőt?
*Persze nem feltétlenül arra céloz, hogy valami dühös, vagy szerencsétlenkedő ábrázolást szeretne látni magáról... bár ki tudja, igazából még azt is megnézné. Érdekli, Dan mit lát benne.*
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-04 17:16:00
Üzenet elküldve: 2022-09-04 17:16:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
– Igazad van. Túl sokat feltételeztem erről a társaságról. *Ezt megadja Averilnek, leginkább mert nem kíván olyan feltételezést védeni, amit ő sem tart teljes mértékben igaznak. *
– Fontos tisztázni, hogy kinek mi a feladata, és kinek mi nem a feladata. A lefektetett szabályok betartását pedig ellenőrizni kell. Különben például a városőrség is ugyanúgy félremehet, mint ahogy az általad emlegetett fejvadászok. *Ezt még elmondja, de a továbbiakban már inkább a romvárosi helyzetet ismertetné.*
– Tudod Averil, te vagy az első, aki ezt megkérdezi tőlem. Másokat nem érdekelt a városban, hogy mi lett vagy mi lesz velem a robbanás után. Úgy emlékszem, hogy mindenki csak a saját bőrét mentette. Ilyenkor ez persze érthető. A családtagokat még csak-csak szeretné biztonságban tudni az ember, de a szomszédok miatt már nem fáj a feje. *Vállat von. Tulajdonképpen őt sem izgatja, hogy mi történt a szomszédos házak lakóival.*
– Ó, nem, nem igazán. Kivéve azt az íratlan, ki nem mondott megegyezést, hogy lenyilazom azt a rablót, amelyik bemerészkedik a kertbe. *Averilre néz, hogy mit szól hozzá. Beszélgetés közben gyorsan telik az idő, az egyik házat a másik után hagyják maguk mögött, nemsokára pedig a városban szokatlan nyílt tér tűnik fel az utca végén.*
– A kerítés épen van. Az viszont ott már a szakadék. Innentől csak óvatosan, nehogy elszédülj. *Továbbmegy, hogy aztán balra forduljon a szakadék szélén húzódó utcán. Az utca megmaradt oldalát határoló kerítéssor mentén sétál. Lenne még helye, hiszen a hasadék meredek fala csak az utca másik felén kezdődik, de nem vállal fölösleges kockázatot. Innen is pontosan érzékelhetik a hatalmas, baljós teret. Az utcát még évekkel a katasztrófa után is törmelék borítja, senki sem fáradt a romok eltakarításával ezen a gyászos helyen. A forduló után megáll, hogy bevárja Averilt. Svir már rég megszokta a látványt, de tudja, hogy elsőre mellbevágó élmény.*
– Igazad van. Túl sokat feltételeztem erről a társaságról. *Ezt megadja Averilnek, leginkább mert nem kíván olyan feltételezést védeni, amit ő sem tart teljes mértékben igaznak. *
– Fontos tisztázni, hogy kinek mi a feladata, és kinek mi nem a feladata. A lefektetett szabályok betartását pedig ellenőrizni kell. Különben például a városőrség is ugyanúgy félremehet, mint ahogy az általad emlegetett fejvadászok. *Ezt még elmondja, de a továbbiakban már inkább a romvárosi helyzetet ismertetné.*
– Tudod Averil, te vagy az első, aki ezt megkérdezi tőlem. Másokat nem érdekelt a városban, hogy mi lett vagy mi lesz velem a robbanás után. Úgy emlékszem, hogy mindenki csak a saját bőrét mentette. Ilyenkor ez persze érthető. A családtagokat még csak-csak szeretné biztonságban tudni az ember, de a szomszédok miatt már nem fáj a feje. *Vállat von. Tulajdonképpen őt sem izgatja, hogy mi történt a szomszédos házak lakóival.*
– Ó, nem, nem igazán. Kivéve azt az íratlan, ki nem mondott megegyezést, hogy lenyilazom azt a rablót, amelyik bemerészkedik a kertbe. *Averilre néz, hogy mit szól hozzá. Beszélgetés közben gyorsan telik az idő, az egyik házat a másik után hagyják maguk mögött, nemsokára pedig a városban szokatlan nyílt tér tűnik fel az utca végén.*
– A kerítés épen van. Az viszont ott már a szakadék. Innentől csak óvatosan, nehogy elszédülj. *Továbbmegy, hogy aztán balra forduljon a szakadék szélén húzódó utcán. Az utca megmaradt oldalát határoló kerítéssor mentén sétál. Lenne még helye, hiszen a hasadék meredek fala csak az utca másik felén kezdődik, de nem vállal fölösleges kockázatot. Innen is pontosan érzékelhetik a hatalmas, baljós teret. Az utcát még évekkel a katasztrófa után is törmelék borítja, senki sem fáradt a romok eltakarításával ezen a gyászos helyen. A forduló után megáll, hogy bevárja Averilt. Svir már rég megszokta a látványt, de tudja, hogy elsőre mellbevágó élmény.*
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-04 14:19:30
Üzenet elküldve: 2022-09-04 14:19:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Surranók//
//Dren és Ruuno//
* Dren végül cselekvésre szánja rá magát. Megragadja a tálca süteményt, hogy azzal hamar meglógjon. Nem egyszerű feladat ez, mert azért van súlya a finomságnak, plusz az alkonyati homályban még arra is vigyáznia kell, hogy ne essen le a sütemény a nagy futás közepette a a tálcáról, arról nem is beszélve, hogy neki se kéne elhasalni itt, mert bizonyosan kirántanák a bőréből. Ahogy az várható egy női sikítás hasít a levegőbe, majd bentről mozgolódás, káromkodás hangja ütheti meg a fülüket. Felhő is ugatni kezd, immáron nincs oka, hogy hallgasson, de ez most a legkevesebb. Már majdnem eléri a kerítést az elf, amikor kivágódik a ház ajtaja. A családfő áll az ajtóban egy nyílpuskát szorongatva, miközben azt üvölti, hogy mennyire lövi le azt a mocskot. Nem szórakozik, mivel a következő pillanatban Dren mellett csattan a kerítés. Egy nyílvessző áll ki belőle, de szerencsére ennél nagyobb baja senkinek nem esik. Hosszú idő egy ilyen fegyvert újra tölteni, így hát az öreg eldobja. A fiával együtt indul meg rohanvást a kerítés felé. A törp időközben segítséget nyújt, aminek keretében megszabadítja társát a sütemény terhétől. Most már azon van, hogy átjusson ő is a kerítésen, de itt akad egy kis probléma. Felkapaszkodik a kerítésre, de valaki megragadja jobb lábát lentről, mielőtt átmászhatna. Vissza még éppen nem rántották, de ennek már a feles se tréfa. A kicsi közben dönthet úgy, hogy meglép a sütivel és társát magára hagyja, vagy éppenséggel megpróbálhat a lyukon keresztül segíteni is neki. Ez rajta áll és gyorsan kell döntenie is.*
//Dren és Ruuno//
* Dren végül cselekvésre szánja rá magát. Megragadja a tálca süteményt, hogy azzal hamar meglógjon. Nem egyszerű feladat ez, mert azért van súlya a finomságnak, plusz az alkonyati homályban még arra is vigyáznia kell, hogy ne essen le a sütemény a nagy futás közepette a a tálcáról, arról nem is beszélve, hogy neki se kéne elhasalni itt, mert bizonyosan kirántanák a bőréből. Ahogy az várható egy női sikítás hasít a levegőbe, majd bentről mozgolódás, káromkodás hangja ütheti meg a fülüket. Felhő is ugatni kezd, immáron nincs oka, hogy hallgasson, de ez most a legkevesebb. Már majdnem eléri a kerítést az elf, amikor kivágódik a ház ajtaja. A családfő áll az ajtóban egy nyílpuskát szorongatva, miközben azt üvölti, hogy mennyire lövi le azt a mocskot. Nem szórakozik, mivel a következő pillanatban Dren mellett csattan a kerítés. Egy nyílvessző áll ki belőle, de szerencsére ennél nagyobb baja senkinek nem esik. Hosszú idő egy ilyen fegyvert újra tölteni, így hát az öreg eldobja. A fiával együtt indul meg rohanvást a kerítés felé. A törp időközben segítséget nyújt, aminek keretében megszabadítja társát a sütemény terhétől. Most már azon van, hogy átjusson ő is a kerítésen, de itt akad egy kis probléma. Felkapaszkodik a kerítésre, de valaki megragadja jobb lábát lentről, mielőtt átmászhatna. Vissza még éppen nem rántották, de ennek már a feles se tréfa. A kicsi közben dönthet úgy, hogy meglép a sütivel és társát magára hagyja, vagy éppenséggel megpróbálhat a lyukon keresztül segíteni is neki. Ez rajta áll és gyorsan kell döntenie is.*
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:15:10
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:15:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
//A hozzászólás 16+ fejezeteket tartalmaz!//
- Érdeklődhet, de titkolózni tervezek *Vigyorog a nőre, de azért nem marad a rajzok kapcsán teljesen hoppon a másik. Meg is kérdezik tőle kik vannak azokon a képeken*
- Ezek többnyire gyakori látogatóink, itt dolgozók és rokonok. Az a dühös férfi például az apám. *Akit szíves örömest tett nevetségessé. *
- Azt mondják rá hasonlítok. Nem szeretem ezt a gondolatot. *Viszont rengeteg félelmet szül benne. Hiába ragaszkodik ahhoz, hogy nincs vele semmi baj, de biztosan sohasem tudatja mi rejtőzik benne*
- Vágyok társaságra *Bár lehet, hogy ez a nyers morgás nem éppen ezt mutatja vagy, hogy állandóan mindennel meg gyanúsítja a másikat*
- Az örömlány felvetést, már elvetettem. Azt hiszem bocsánatot is kértem miatta. Erősen remélem, hihetetlen, hogy nem emlékszem. *Hosszú napok voltak ezek, úgy, hogy annyira mégsem lehetetlen a dolog. Ahogyan az sem, hogy Littera még így is a szerencsésebb feleségek közé tartozik a környéken*
- Talán azért annyira nem nehéz neki, mert nem tudja, hogy lehet több. Ő azt látja, hogy a férje fiatal és jóképű, gyönyörű helyen élhet, szabadon tehet-vehet. A gyermekei szinte mindent megkaphatnak. Den pedig mikor hazajön boldoggá teszi. Jó tanács! Ha Den hazajön ne nagyon menjen még a konyhába sem, míg a gyerekek oktatóknál vannak. Szégyentelen lehet, amit művelnek. *~És átkozottul hangosak~ veszekedett is már emiatt a testvérével, de ha már esetlegesen szégyentelen a tudós és Tina és érdekes játékba kerül. A férfi csak egy kellemetlen köhögést hallat ahogy a keze az új segítője farához nyomódik. Nem tudja segíte, de úriemberként vagy legalábbis valami olyasmi a falat kezdi el bámulni. Megfordul a fejében, hogy kihúzza a kezét, de az csak több tapintást hozna. ~Az ott egy repedés a falon? ~ talál magának más gondolatokat, de igazából jól tudja, hogy nincs ott semmi és ezért nem is tart ki sokáig. Sőt! Nemsokára már azon jár az esze, hogy hogyan izgatta fel a kedvesét, mikor legutóbb a falhoz nyomott bármilyen nőt is. Ez annyira lefoglalja az elméjét, hogy minden másról el is feledkezik. Szerencsére a másik befejezi helyette is a játékot. *
- Igen, a nadrág. Remek. *ébred fel és ekkor érezni kezdi, hogy a Sayeval kapcsolatos emlékekre reagálni kezd a teste. Hátrébb lépve magára is rángatná azt az átkozott gatyát, de nem megy az olyan gyorsan. Talán megússza a kínos helyzetet, ha a másik néz oda, csak mire elfordul. ~Meztelen nagymamák Dan. Meztelen nagymamák. Nem vagy már te tinédzser! ~ Bár a sérülése óta nem éppen feledkezett meg a fájdalomról, így azért örül, hogy nagyon is működik minden dolga. Annak viszont nem éppen, hogy valamiért Tina képe felugrik az elméjében egy ilyen helyzetben és nem nyugtatja meg. ~Mocsok férfi lét~*
- Jó, én eszek. *És a tányérját a dolgozó szekrényhez vinné, ahonnan a rajzokat hozta. Az elzárt. Ő aztán nem akar beszélni a remélhetőleg nem észrevett dologról. ~Csak kihívja a városőrséget a végén a fejedre~ sóhajt magában, mert tisztában vele, hogy ilyenkor rohadtul nem veszik el a nadrágjában. ~Oh Saye igazán siethetnél vissza hozzám~*
//A hozzászólás 16+ fejezeteket tartalmaz!//
- Érdeklődhet, de titkolózni tervezek *Vigyorog a nőre, de azért nem marad a rajzok kapcsán teljesen hoppon a másik. Meg is kérdezik tőle kik vannak azokon a képeken*
- Ezek többnyire gyakori látogatóink, itt dolgozók és rokonok. Az a dühös férfi például az apám. *Akit szíves örömest tett nevetségessé. *
- Azt mondják rá hasonlítok. Nem szeretem ezt a gondolatot. *Viszont rengeteg félelmet szül benne. Hiába ragaszkodik ahhoz, hogy nincs vele semmi baj, de biztosan sohasem tudatja mi rejtőzik benne*
- Vágyok társaságra *Bár lehet, hogy ez a nyers morgás nem éppen ezt mutatja vagy, hogy állandóan mindennel meg gyanúsítja a másikat*
- Az örömlány felvetést, már elvetettem. Azt hiszem bocsánatot is kértem miatta. Erősen remélem, hihetetlen, hogy nem emlékszem. *Hosszú napok voltak ezek, úgy, hogy annyira mégsem lehetetlen a dolog. Ahogyan az sem, hogy Littera még így is a szerencsésebb feleségek közé tartozik a környéken*
- Talán azért annyira nem nehéz neki, mert nem tudja, hogy lehet több. Ő azt látja, hogy a férje fiatal és jóképű, gyönyörű helyen élhet, szabadon tehet-vehet. A gyermekei szinte mindent megkaphatnak. Den pedig mikor hazajön boldoggá teszi. Jó tanács! Ha Den hazajön ne nagyon menjen még a konyhába sem, míg a gyerekek oktatóknál vannak. Szégyentelen lehet, amit művelnek. *~És átkozottul hangosak~ veszekedett is már emiatt a testvérével, de ha már esetlegesen szégyentelen a tudós és Tina és érdekes játékba kerül. A férfi csak egy kellemetlen köhögést hallat ahogy a keze az új segítője farához nyomódik. Nem tudja segíte, de úriemberként vagy legalábbis valami olyasmi a falat kezdi el bámulni. Megfordul a fejében, hogy kihúzza a kezét, de az csak több tapintást hozna. ~Az ott egy repedés a falon? ~ talál magának más gondolatokat, de igazából jól tudja, hogy nincs ott semmi és ezért nem is tart ki sokáig. Sőt! Nemsokára már azon jár az esze, hogy hogyan izgatta fel a kedvesét, mikor legutóbb a falhoz nyomott bármilyen nőt is. Ez annyira lefoglalja az elméjét, hogy minden másról el is feledkezik. Szerencsére a másik befejezi helyette is a játékot. *
- Igen, a nadrág. Remek. *ébred fel és ekkor érezni kezdi, hogy a Sayeval kapcsolatos emlékekre reagálni kezd a teste. Hátrébb lépve magára is rángatná azt az átkozott gatyát, de nem megy az olyan gyorsan. Talán megússza a kínos helyzetet, ha a másik néz oda, csak mire elfordul. ~Meztelen nagymamák Dan. Meztelen nagymamák. Nem vagy már te tinédzser! ~ Bár a sérülése óta nem éppen feledkezett meg a fájdalomról, így azért örül, hogy nagyon is működik minden dolga. Annak viszont nem éppen, hogy valamiért Tina képe felugrik az elméjében egy ilyen helyzetben és nem nyugtatja meg. ~Mocsok férfi lét~*
- Jó, én eszek. *És a tányérját a dolgozó szekrényhez vinné, ahonnan a rajzokat hozta. Az elzárt. Ő aztán nem akar beszélni a remélhetőleg nem észrevett dologról. ~Csak kihívja a városőrséget a végén a fejedre~ sóhajt magában, mert tisztában vele, hogy ilyenkor rohadtul nem veszik el a nadrágjában. ~Oh Saye igazán siethetnél vissza hozzám~*
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-09-03 09:49:11
Üzenet elküldve: 2022-09-03 09:49:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
- Pontos végrehajtás alatt mire gondol? Aligha mondhatnám, hogy az a megfelelő hozzá állás, hogy szándékosan bántalmazzák az embereket szórakozásból....
* Egy kicsit elhúzza a száját, de továbbra is inkább a munkájára figyel. Az éhező kutyákra bánatosan tekint, ha lenne nála étek még adna is nekik, de mivel ő is gyakran ugyanarra a sorsra szokott jutni, így csak együttérzően tekint rájuk. *
- Ha így történt, akkor mindenképp szerencsés, de tényleg nem értem, hogy miért nem költöztették át a régi gazdag negyedből. Nem okoznak a betörők problémát? Meg a tolvajok nem akarják mindig kiforgatni a vagyonából?
* Érdeklődik tovább, még a végén kiderül, hogy azért van a férfi olyan sokat otthon, mert küzdenie kell mindennap az éhező banditák ellen. *
- Van esetleg valami megbeszélt alkuja az itteni banditákkal?
* Nem nagyon zavartatja magát, még ha titoknak is hangzik. Nyíltan megkérdezi Svírt inkább, ha pedig úgy érzi, hogy nem tartozik testőrére, akkor maximum nem osztja majd meg. ~ Csak nem azért visz oda, hogy eladjon. ~ Gondol bele egy pillanatba, de utána gyorsan ki is rázza a fejéből. *
- Kérem mutassa továbbra is az utat, a kerítés megsérült azóta? Szükséges valamit helyre állítani?
* Talán a másik fél még nem gondolt rá, de ameddig a megbízó védelméről van szó, egy kerítés javítás is könnyedén kapcsolatban lehet a megbízásával, hisz minél védettebb a hely, annál nagyobb biztonságban van a védett személy. *
- Pontos végrehajtás alatt mire gondol? Aligha mondhatnám, hogy az a megfelelő hozzá állás, hogy szándékosan bántalmazzák az embereket szórakozásból....
* Egy kicsit elhúzza a száját, de továbbra is inkább a munkájára figyel. Az éhező kutyákra bánatosan tekint, ha lenne nála étek még adna is nekik, de mivel ő is gyakran ugyanarra a sorsra szokott jutni, így csak együttérzően tekint rájuk. *
- Ha így történt, akkor mindenképp szerencsés, de tényleg nem értem, hogy miért nem költöztették át a régi gazdag negyedből. Nem okoznak a betörők problémát? Meg a tolvajok nem akarják mindig kiforgatni a vagyonából?
* Érdeklődik tovább, még a végén kiderül, hogy azért van a férfi olyan sokat otthon, mert küzdenie kell mindennap az éhező banditák ellen. *
- Van esetleg valami megbeszélt alkuja az itteni banditákkal?
* Nem nagyon zavartatja magát, még ha titoknak is hangzik. Nyíltan megkérdezi Svírt inkább, ha pedig úgy érzi, hogy nem tartozik testőrére, akkor maximum nem osztja majd meg. ~ Csak nem azért visz oda, hogy eladjon. ~ Gondol bele egy pillanatba, de utána gyorsan ki is rázza a fejéből. *
- Kérem mutassa továbbra is az utat, a kerítés megsérült azóta? Szükséges valamit helyre állítani?
* Talán a másik fél még nem gondolt rá, de ameddig a megbízó védelméről van szó, egy kerítés javítás is könnyedén kapcsolatban lehet a megbízásával, hisz minél védettebb a hely, annál nagyobb biztonságban van a védett személy. *
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-31 20:06:01
Üzenet elküldve: 2022-08-31 20:06:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
– Úgy is mondhatjuk, hogy a fejvadászok nagyon lelkiismeretesen és elhivatottan tartják magukat a feladat pontos végrehajtásához. Csak az számít, hogy elkapják a célszemélyt és megkapják érte a fejpénzt. Nem kérdeznek és nem akadékoskodnak. De senki nem siratja őket, ha életüket vesztik a megbízás során. Nem mintha mentegetni akarnám a szakmát... *Averilre néz a megjegyzés közben. Várja, hogy mikor pattan ki a felháborodott ellenkezés. Közben megállapodik magával abban, hogy ennél tovább nem fogja bosszantani a testőrét. Közben valóban a Romváros közepe felé indulnak. Lakott házból még kevesebb lesz gyaloglás közben, romos épületből viszont több és több akad. Szerencsére ma kihalt a környék, veszélyes alakok helyett csak egy csapat kóbor kutyával találkoznak, de azok sem mutatnak érdeklődést irántuk sokáig. Örül neki, semmi kedve hozzá, hogy a köpenye szélét rángassák az ebek.*
– Az utca másik oldalán lévő házak leszakadtak a mélybe, a mi felünk, meg az út viszont még épen maradt. Mondhatjuk, hogy szerencsés vagyok. *Megvonja a vállát. Most már így alakult, ez van, akár jó, akár rossz. Kihozza a helyzetből, amit csak lehet.*
– Csak néhány fa van a kertben, meg a virágok az ablak alatt és a kerítés mentén. Éppenséggel ültethettem volna is zöldséget, akkor kevesebbet kellene a piacon vásárolnom. Így viszont van miért kimozdulnom otthonról, az is fontos. Arra viszont sosem gondoltam, hogy a város segítségét kérjem, az őrségét főleg nem. Jobb mindkettőnknek, ha békén hagyjuk egymást. *Közli mosolyogva. Talán titkol valamit.*
– Úgy is mondhatjuk, hogy a fejvadászok nagyon lelkiismeretesen és elhivatottan tartják magukat a feladat pontos végrehajtásához. Csak az számít, hogy elkapják a célszemélyt és megkapják érte a fejpénzt. Nem kérdeznek és nem akadékoskodnak. De senki nem siratja őket, ha életüket vesztik a megbízás során. Nem mintha mentegetni akarnám a szakmát... *Averilre néz a megjegyzés közben. Várja, hogy mikor pattan ki a felháborodott ellenkezés. Közben megállapodik magával abban, hogy ennél tovább nem fogja bosszantani a testőrét. Közben valóban a Romváros közepe felé indulnak. Lakott házból még kevesebb lesz gyaloglás közben, romos épületből viszont több és több akad. Szerencsére ma kihalt a környék, veszélyes alakok helyett csak egy csapat kóbor kutyával találkoznak, de azok sem mutatnak érdeklődést irántuk sokáig. Örül neki, semmi kedve hozzá, hogy a köpenye szélét rángassák az ebek.*
– Az utca másik oldalán lévő házak leszakadtak a mélybe, a mi felünk, meg az út viszont még épen maradt. Mondhatjuk, hogy szerencsés vagyok. *Megvonja a vállát. Most már így alakult, ez van, akár jó, akár rossz. Kihozza a helyzetből, amit csak lehet.*
– Csak néhány fa van a kertben, meg a virágok az ablak alatt és a kerítés mentén. Éppenséggel ültethettem volna is zöldséget, akkor kevesebbet kellene a piacon vásárolnom. Így viszont van miért kimozdulnom otthonról, az is fontos. Arra viszont sosem gondoltam, hogy a város segítségét kérjem, az őrségét főleg nem. Jobb mindkettőnknek, ha békén hagyjuk egymást. *Közli mosolyogva. Talán titkol valamit.*
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-29 18:36:53
Üzenet elküldve: 2022-08-29 18:36:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
- Akár könnyű pénz, akár nehéz pénz, az embereknek lehetne lelki ismerete, és elhivatottsága a munkája felé.
* Averil ezt komolyan is gondolja, nem mással bizonyítja, hogy valahol átadja a vezetés szerepét Svírnek, de továbbra is a környezetet figyelemmel kíséri. ~ Még az kéne, hogy pont a háza közelébe akarná valaki megkéselni. ~ *
- Értettem.
* Bólint a megbízója szavára, és figyelemmel követi, hogy mégis hova vezetheti. Averil mindenképp elégedett, hisz teli gyomor csak elégedettséggel járhat, nem de? *
- A szakadék szélén? Kertje is van? Valamit termeszt esetleg? A gyógynövényekkel teli kert, igazán hasznosan hangzik. Van esetleg valami kapcsolata a városi őrségnél? Miért nem kérte, hogy máshova telepítsék át a katasztrófa után?
* Sok-sok kérdést tesz fel egymás után Svírnek, szándékában áll hallani is rájuk a választ, mert igazán furcsállja, hogy a romok között találni fognak egy ép házat, akár egy szép kerttel. Talán sok kérdésnek tűnhet a másik félnek, de érezhetően egymásra épül, így legalább bővebben várja a válaszát a férfinek. *
- Akár könnyű pénz, akár nehéz pénz, az embereknek lehetne lelki ismerete, és elhivatottsága a munkája felé.
* Averil ezt komolyan is gondolja, nem mással bizonyítja, hogy valahol átadja a vezetés szerepét Svírnek, de továbbra is a környezetet figyelemmel kíséri. ~ Még az kéne, hogy pont a háza közelébe akarná valaki megkéselni. ~ *
- Értettem.
* Bólint a megbízója szavára, és figyelemmel követi, hogy mégis hova vezetheti. Averil mindenképp elégedett, hisz teli gyomor csak elégedettséggel járhat, nem de? *
- A szakadék szélén? Kertje is van? Valamit termeszt esetleg? A gyógynövényekkel teli kert, igazán hasznosan hangzik. Van esetleg valami kapcsolata a városi őrségnél? Miért nem kérte, hogy máshova telepítsék át a katasztrófa után?
* Sok-sok kérdést tesz fel egymás után Svírnek, szándékában áll hallani is rájuk a választ, mert igazán furcsállja, hogy a romok között találni fognak egy ép házat, akár egy szép kerttel. Talán sok kérdésnek tűnhet a másik félnek, de érezhetően egymásra épül, így legalább bővebben várja a válaszát a férfinek. *
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-29 13:48:56
Üzenet elküldve: 2022-08-29 13:48:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Bár számított rá, hogy a rajzok esetében nem fog visszautasítással szembesülni, mégis szinte meglepődik, hogy Dan ilyen könnyen bele is megy a dologba. Igaz, meglepettségébe vegyül egy kis értetlenség is, mikor jobban belegondol, hogy úgy kell kuncsorognia és óvatoskodnia bármiért, mintha tényleg kémkedés lenne a célja. Komolyan nem bíznak itt meg benne, pedig igazán nem szolgált rá.
Csendben várja, amíg a tudós a fiókokban kutat, követi a férfit, de tekintete közben újra a könyvespolcokra vándorol, így kissé össze is rezzen az egyik fiók erélyesebb becsapódásától. Figyelmét ekkor Dan felé fordítja, hogy megtudja, mi váltotta ki a határozott csukódást, de amikor a férfi röviden és tömören közli, hogy csak eltévesztette, rezzenéstelen arccal veszi tudomásul.*
-Akkor gondolom, ne is érdeklődjek, mi volt abban a fiókban.
*Állapítja meg semlegesen. Nem úgy a kíváncsisága, mely persze azonnal burjánzani kezd gondolataiban, ám ezt igyekszik nem kimutatni Dan felé. A kezébe csúsztatott lapokat átveszi, és érdeklődve kezdi nézegetni őket. Furcsa, de mégis sajátosan szép rajzok. Több percig is vizsgálgatja őket, főleg az emberi ábrázolásokat.*
-Őket látta valahol, vagy teljesen magától rajzolta?
*Azt sejti, hogy ha az emberek valódik is, valószínűleg modellt nem álltak ilyen pózokban, ilyen érzelmekkel.
Mikor a társasági témánál Dan újfent rámordul, kicsit összehúzza magát.*
-Nem is mondtam, hogy bármi baj lenne magával. *Visszakozik azonnal, de mielőtt bármi egyebet mondana, megvárja a folytatást.* -Értem... hát, ha mégis vágyna társaságra, esetleg gondoljon arra, hogy néha hallgatni arany.
*Elvégre nem kell színjátszani ahhoz, hogy egyszerűen csak ne mondja ki azonnal, amire gondol. Főleg, ha a másik nem bírja.*
-Azért szerencsésebb lennék, ha nem kéne folyton bizonygatnom, hogy se örömlány, se kém nem vagyok.
*Szegi fel állát tettetett sértettséggel, de vidám szemekkel néz Danre.
Azonban a bátyjáról és annak feleségéről folytatott beszélgetés folytán a vidámságnak emléke sincs a tekintetében.*
-Nos, erre nehéz bármit is mondani. Sajnálom Litterát, hogy elpazarolja a szerelmét egy viszonzatlan kapcsolatra, és sajnálom, hogy érdekből házasodtak össze, bár gondolom, számára ez nem úgy nézett ki. Nehéz lehet neki.
*Tényleg nem tud túl sokat reagálni erre, hiszen nem az ő dolga igazából, és megváltoztatni sem tudja valószínűleg. A maga részéről Tina csakis szerelemből házasodott volna, amiről biztos volt, hogy kölcsönös lett volna, és fel sem merült az érdek.
Látja Danen a feszültséget, mikor piaci jelleggel mustrálja a férfi testét, így igyekszik rövidre fogni a várakoztatást, de ha egyszer egy ilyen kérdést szegeztek neki... Szerencsére a pozitív válasz hallatán megenyhül a tudós is, így Tina teljes lelki nyugalommal (na jó, talán nem teljessel) rejti a háta mögé a férfi nadrágját, hogy egy kis játékra hívja. A felszaladó szemöldök láttán arcára pajkos vidámság ül ki, és egy amolyan "igen, komolyan" üzenetet sugárzó villanás fut át tekintetén. Természetesen Dan jól gondolja, nem tervezte csak úgy könnyen visszaadni a nadrágot, játékosan adogatja át kezei között az anyagot, miközben lépésről-lépésre hátrál is, hogy a tudósnak kijárjon a napi kötelező mozgás.*
-Próbálja újra...!
*Neveti a férfi próbálkozásait hárítva, és őszinte örömmel tölti el, mikor Dan is elneveti magát. Ezek szerint nem veszi rossz néven a tréfát.
Mikor a tudós kielemezve a stratégiát új tervhez folyamodik, és a lány két felkarját ragadja meg, benne szakad a nevetés egy pillanatra. Nem ijed meg, annyira tényleg nem erős a fogás, de el kell gondolkodjon rajta, hogy vajon most lett elege a férfinak a játékból, és újra mordulni fog, vagy csak eszébe jutott, hogyan kerekedhet fölül. Szerencsére nem kell sokat feszengenie a válaszon, mivel Dan újra megpróbálkozik a nadrág elkapásával, amit így nyilván továbbra sem szeretne engedni neki, ám arra nem számít, hogy a férfi elveszti az egyensúlyát, és szinte nekiesik.
A hirtelen lendülettel érkező Dan jóvoltából ő is megtántorodik, és kevés választja el attól, hogy hanyatt essen, de szerencséjére hátrált annyit az elmúlt percben, hogy akadjon a háta mögött egy fal, aminek nekidőlhet - egy árnyalatnyival nagyobb puffanással, mintha magától támaszkodott volna neki. Saját kezei, a háta mögött tartott nadrág, valamint Dan keze, ami szintén a ruhaneműt markolja, sajnálatos módon mind a fal és a lány teste közé kerülnek, és Tinának két lehetősége van: vagy utat enged a lendületnek, és alsótestével is a falhoz simul, ezzel odaszorítva mindent, ami mögötte van, vagy megpróbálja ezt elkerülni, mely esetben viszont több mint valószínű, hogy Dan alsónadrágjával kerül közelebbi kontaktusba. Mivel csak a pillanat tört része áll rendelkezésére, hogy az alternatívák lepörögjenek előtte, igen hamar kénytelen dönteni, és inkább az első opciót választja.*
-Hoppá.
*Konstatálja a helyzetet. Reméli, hogy nem okozott fájdalmat Dan kezének, de esze ágában sincs mocorogni, amíg a férfi teste ilyen közel van hozzá.*
-Na jó, nem ismerem el a győzelmét, de hogy lássa, milyen jószándékú vagyok, visszakapja a nadrágját.
*Adja meg magát zavarát leplezve, és elengedi a nadrágot, hogy két kezét kihúzhassa a feneke alól.*
*Bár számított rá, hogy a rajzok esetében nem fog visszautasítással szembesülni, mégis szinte meglepődik, hogy Dan ilyen könnyen bele is megy a dologba. Igaz, meglepettségébe vegyül egy kis értetlenség is, mikor jobban belegondol, hogy úgy kell kuncsorognia és óvatoskodnia bármiért, mintha tényleg kémkedés lenne a célja. Komolyan nem bíznak itt meg benne, pedig igazán nem szolgált rá.
Csendben várja, amíg a tudós a fiókokban kutat, követi a férfit, de tekintete közben újra a könyvespolcokra vándorol, így kissé össze is rezzen az egyik fiók erélyesebb becsapódásától. Figyelmét ekkor Dan felé fordítja, hogy megtudja, mi váltotta ki a határozott csukódást, de amikor a férfi röviden és tömören közli, hogy csak eltévesztette, rezzenéstelen arccal veszi tudomásul.*
-Akkor gondolom, ne is érdeklődjek, mi volt abban a fiókban.
*Állapítja meg semlegesen. Nem úgy a kíváncsisága, mely persze azonnal burjánzani kezd gondolataiban, ám ezt igyekszik nem kimutatni Dan felé. A kezébe csúsztatott lapokat átveszi, és érdeklődve kezdi nézegetni őket. Furcsa, de mégis sajátosan szép rajzok. Több percig is vizsgálgatja őket, főleg az emberi ábrázolásokat.*
-Őket látta valahol, vagy teljesen magától rajzolta?
*Azt sejti, hogy ha az emberek valódik is, valószínűleg modellt nem álltak ilyen pózokban, ilyen érzelmekkel.
Mikor a társasági témánál Dan újfent rámordul, kicsit összehúzza magát.*
-Nem is mondtam, hogy bármi baj lenne magával. *Visszakozik azonnal, de mielőtt bármi egyebet mondana, megvárja a folytatást.* -Értem... hát, ha mégis vágyna társaságra, esetleg gondoljon arra, hogy néha hallgatni arany.
*Elvégre nem kell színjátszani ahhoz, hogy egyszerűen csak ne mondja ki azonnal, amire gondol. Főleg, ha a másik nem bírja.*
-Azért szerencsésebb lennék, ha nem kéne folyton bizonygatnom, hogy se örömlány, se kém nem vagyok.
*Szegi fel állát tettetett sértettséggel, de vidám szemekkel néz Danre.
Azonban a bátyjáról és annak feleségéről folytatott beszélgetés folytán a vidámságnak emléke sincs a tekintetében.*
-Nos, erre nehéz bármit is mondani. Sajnálom Litterát, hogy elpazarolja a szerelmét egy viszonzatlan kapcsolatra, és sajnálom, hogy érdekből házasodtak össze, bár gondolom, számára ez nem úgy nézett ki. Nehéz lehet neki.
*Tényleg nem tud túl sokat reagálni erre, hiszen nem az ő dolga igazából, és megváltoztatni sem tudja valószínűleg. A maga részéről Tina csakis szerelemből házasodott volna, amiről biztos volt, hogy kölcsönös lett volna, és fel sem merült az érdek.
Látja Danen a feszültséget, mikor piaci jelleggel mustrálja a férfi testét, így igyekszik rövidre fogni a várakoztatást, de ha egyszer egy ilyen kérdést szegeztek neki... Szerencsére a pozitív válasz hallatán megenyhül a tudós is, így Tina teljes lelki nyugalommal (na jó, talán nem teljessel) rejti a háta mögé a férfi nadrágját, hogy egy kis játékra hívja. A felszaladó szemöldök láttán arcára pajkos vidámság ül ki, és egy amolyan "igen, komolyan" üzenetet sugárzó villanás fut át tekintetén. Természetesen Dan jól gondolja, nem tervezte csak úgy könnyen visszaadni a nadrágot, játékosan adogatja át kezei között az anyagot, miközben lépésről-lépésre hátrál is, hogy a tudósnak kijárjon a napi kötelező mozgás.*
-Próbálja újra...!
*Neveti a férfi próbálkozásait hárítva, és őszinte örömmel tölti el, mikor Dan is elneveti magát. Ezek szerint nem veszi rossz néven a tréfát.
Mikor a tudós kielemezve a stratégiát új tervhez folyamodik, és a lány két felkarját ragadja meg, benne szakad a nevetés egy pillanatra. Nem ijed meg, annyira tényleg nem erős a fogás, de el kell gondolkodjon rajta, hogy vajon most lett elege a férfinak a játékból, és újra mordulni fog, vagy csak eszébe jutott, hogyan kerekedhet fölül. Szerencsére nem kell sokat feszengenie a válaszon, mivel Dan újra megpróbálkozik a nadrág elkapásával, amit így nyilván továbbra sem szeretne engedni neki, ám arra nem számít, hogy a férfi elveszti az egyensúlyát, és szinte nekiesik.
A hirtelen lendülettel érkező Dan jóvoltából ő is megtántorodik, és kevés választja el attól, hogy hanyatt essen, de szerencséjére hátrált annyit az elmúlt percben, hogy akadjon a háta mögött egy fal, aminek nekidőlhet - egy árnyalatnyival nagyobb puffanással, mintha magától támaszkodott volna neki. Saját kezei, a háta mögött tartott nadrág, valamint Dan keze, ami szintén a ruhaneműt markolja, sajnálatos módon mind a fal és a lány teste közé kerülnek, és Tinának két lehetősége van: vagy utat enged a lendületnek, és alsótestével is a falhoz simul, ezzel odaszorítva mindent, ami mögötte van, vagy megpróbálja ezt elkerülni, mely esetben viszont több mint valószínű, hogy Dan alsónadrágjával kerül közelebbi kontaktusba. Mivel csak a pillanat tört része áll rendelkezésére, hogy az alternatívák lepörögjenek előtte, igen hamar kénytelen dönteni, és inkább az első opciót választja.*
-Hoppá.
*Konstatálja a helyzetet. Reméli, hogy nem okozott fájdalmat Dan kezének, de esze ágában sincs mocorogni, amíg a férfi teste ilyen közel van hozzá.*
-Na jó, nem ismerem el a győzelmét, de hogy lássa, milyen jószándékú vagyok, visszakapja a nadrágját.
*Adja meg magát zavarát leplezve, és elengedi a nadrágot, hogy két kezét kihúzhassa a feneke alól.*
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-28 01:06:44
Üzenet elküldve: 2022-08-28 01:06:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
- Valójában még tényleg mutathatok önnek is párat. *~De semmit, ami kielégítené egy kém kíváncsiságát~ kutakodni is kezd a fiókjai között míg meg nem talál egy mappát néhány összetűzetlen rajzzal. Gyorsan átlapozza azért őket mikor észreveszi, hogy ez nagyon nem az a mappa és a kelleténél hangosabban csapja be a fiókot*
- Eltévesztettem. *mondja ki az egyértelműt és ezúttal már óvatosabb a lapokkal. Ezúttal azonban már nincs rá szükség. Néhány növény rajzot keresett rajta sok áthúzott jegyzettel, de semmi olyannal, ami új felfedezés volna. A rajzok többnyire határozott, éles vonalakból állnak és egy teljes káosz uralta technika teszi a képeket tökéletesen egésszé. A nő valószínűleg eddigre, már mellette áll így oda is csúsztatja őket neki. Ezek gyors munkák, de mégis sok sajátot részlet található rajtuk. Közben még ugyanabból a fiókból elővesz egy kisebb fém tartót is. Ezen emberek vannak, de egyáltalán nem merev ábrázolásban. Nagyon erős benyomásokat adnak át. Folytonos dühöt például egy olyan képpel, ahol egy nagy orrú férfi a semmire mutogatva ordít vagy éppen szerencsétlenség ahogy egy asszony 5 párna között pont az üres földre esik. Ezeknek a rajzolási módja valahogy más, de nehéz megmondani miért. Az egyiken egy olyan dátum található amikor a férfi nyilvánvalóan még csak serdülő ifjú volt*
- Néma lázadásom volt. *magyarázza. Később úgy is kikötnek még a társasági dolgai fölött*
- Szerintem félreért. Ez régen volt. Kölyök voltam, már nem ugyanaz vagyok. Nyilván megtaláltam az évek során, hogy hogyan kezeljem a fejemet. Semmi baj nincs velem. *kissé mintha itt rá is mordulna a nőre*
- Nem utálom a társaságot. A színjátszásban nem vagyok jó, szinte mindent kimondok, így pedig nincsenek sokan körülöttem. *Ő pedig el van többnyire egymagában. Azonban Tina most itt van és viccelődik vele, amit a tudós szíves örömest is folytat*
- Vagy a maga legnagyobb szerencséjére *mosolyog vissza aztán rátérnek a sógornőjére, mint téma*
- Nem tudom hiányozna e. A növényei biztosan. Furcsa lenne nélküle, régóta itt lakik. Bár nem nagyon beszélgetek vele, de tudom úgy sem hagyná el a bátyámat. Egy válás nem előkelő, ráadásul bármilyen is a bátyám, de szerelmes belé és ez már az otthona. Itt neveli a gyermekeit és vezeti egyrészt a házát. A bátyámról tudja, hogy gyakran nincs itthon, megszokta. Nem hiszem, hogy boldogtalan és noha meg fog törni egy része, ha az egész kiderül, de nem lesz más, mint a többi. Valahol már tudja a dolgot, csak nem tudja, hogy az az érzés az ez. Den nem utálja Litterát mindenesetre lehetett volna jobb férje is, ha nem ő veszi el, megjegyzem egyértelműen csak érdekből. Bár őt ismerve vonzotta azért az ötlet, hogy nászuk legyen. Azt hiszem Den, csak nem tud valaki mellett kizárólagos lenni vagy hosszú távon ott lenni. Viszont mikor hazajön, akkor teljes érzetet ad, de valójában akkor sem lesz soha az. Egyszerűen elítélem ezért. Én hamarabb hagyom ott a munkámat, ha beteg bármelyik fia, mint hogy ő félretegye a nőit. Aztán felbukkan és örömöt okoz, reményt ad amit minden egyes alkalommal látok összetörni a gyerekek szívében egy fél óra múlva. Ha nem menne, ne vállalj családot. *~De ezt az apánknak sem mondta senki~ mintha csak ő értené egyedül. Gondolkodna egyedül. A fejében zajló kérdésekhez pedig most segítségül is kéri a nőt. ~Saye szerintem több hiányos öltözetű személyt ápolt, mint ahányan engem láttak így~ gondolja magában, de szavakkal rángatják fel a helyéről ő pedig engedelmeskedik és egy pillanatig tényleg úgy érzi magát, mint egy hús a húspiacon. Egészen kellemetlen, mert nem tudja mit is fog mondani az elf. Aztán mikor végül megnyugtatják másik játékba húzzák. ~Komolyan? ~ emeli meg a szemöldökét és a nadrág után nyúl, de minden bizonnyal nem lesz ilyen könnyű dolga, többszöri próbálkozásra lesz itt szükség*
- Adja vissza! *kérleli a nőt és ismét próbálkozik az balra- jobbra rejtegetős játékban*
- Na gyerünk! Adja vissza! *neveti el magát. Aztán egy pillanatra megáll és felméri az egyszerű stratégiát. ~Meg van~ ezúttal a nadrág helyett a másik két felkarját fogná meg, hogy az ne tudjon tovább mozogni, de azért ne ijedjen meg. *
- Akkor most *az egyik kezével gyorsan hátrébb nyúl és a kezébe fogja az anyagot, de így kibbilen a súlyából és nevetve közelebb "esik" a másikhoz, aki nem tudni mennyire fogja szorosan azt a ruhadarabot *
- Valójában még tényleg mutathatok önnek is párat. *~De semmit, ami kielégítené egy kém kíváncsiságát~ kutakodni is kezd a fiókjai között míg meg nem talál egy mappát néhány összetűzetlen rajzzal. Gyorsan átlapozza azért őket mikor észreveszi, hogy ez nagyon nem az a mappa és a kelleténél hangosabban csapja be a fiókot*
- Eltévesztettem. *mondja ki az egyértelműt és ezúttal már óvatosabb a lapokkal. Ezúttal azonban már nincs rá szükség. Néhány növény rajzot keresett rajta sok áthúzott jegyzettel, de semmi olyannal, ami új felfedezés volna. A rajzok többnyire határozott, éles vonalakból állnak és egy teljes káosz uralta technika teszi a képeket tökéletesen egésszé. A nő valószínűleg eddigre, már mellette áll így oda is csúsztatja őket neki. Ezek gyors munkák, de mégis sok sajátot részlet található rajtuk. Közben még ugyanabból a fiókból elővesz egy kisebb fém tartót is. Ezen emberek vannak, de egyáltalán nem merev ábrázolásban. Nagyon erős benyomásokat adnak át. Folytonos dühöt például egy olyan képpel, ahol egy nagy orrú férfi a semmire mutogatva ordít vagy éppen szerencsétlenség ahogy egy asszony 5 párna között pont az üres földre esik. Ezeknek a rajzolási módja valahogy más, de nehéz megmondani miért. Az egyiken egy olyan dátum található amikor a férfi nyilvánvalóan még csak serdülő ifjú volt*
- Néma lázadásom volt. *magyarázza. Később úgy is kikötnek még a társasági dolgai fölött*
- Szerintem félreért. Ez régen volt. Kölyök voltam, már nem ugyanaz vagyok. Nyilván megtaláltam az évek során, hogy hogyan kezeljem a fejemet. Semmi baj nincs velem. *kissé mintha itt rá is mordulna a nőre*
- Nem utálom a társaságot. A színjátszásban nem vagyok jó, szinte mindent kimondok, így pedig nincsenek sokan körülöttem. *Ő pedig el van többnyire egymagában. Azonban Tina most itt van és viccelődik vele, amit a tudós szíves örömest is folytat*
- Vagy a maga legnagyobb szerencséjére *mosolyog vissza aztán rátérnek a sógornőjére, mint téma*
- Nem tudom hiányozna e. A növényei biztosan. Furcsa lenne nélküle, régóta itt lakik. Bár nem nagyon beszélgetek vele, de tudom úgy sem hagyná el a bátyámat. Egy válás nem előkelő, ráadásul bármilyen is a bátyám, de szerelmes belé és ez már az otthona. Itt neveli a gyermekeit és vezeti egyrészt a házát. A bátyámról tudja, hogy gyakran nincs itthon, megszokta. Nem hiszem, hogy boldogtalan és noha meg fog törni egy része, ha az egész kiderül, de nem lesz más, mint a többi. Valahol már tudja a dolgot, csak nem tudja, hogy az az érzés az ez. Den nem utálja Litterát mindenesetre lehetett volna jobb férje is, ha nem ő veszi el, megjegyzem egyértelműen csak érdekből. Bár őt ismerve vonzotta azért az ötlet, hogy nászuk legyen. Azt hiszem Den, csak nem tud valaki mellett kizárólagos lenni vagy hosszú távon ott lenni. Viszont mikor hazajön, akkor teljes érzetet ad, de valójában akkor sem lesz soha az. Egyszerűen elítélem ezért. Én hamarabb hagyom ott a munkámat, ha beteg bármelyik fia, mint hogy ő félretegye a nőit. Aztán felbukkan és örömöt okoz, reményt ad amit minden egyes alkalommal látok összetörni a gyerekek szívében egy fél óra múlva. Ha nem menne, ne vállalj családot. *~De ezt az apánknak sem mondta senki~ mintha csak ő értené egyedül. Gondolkodna egyedül. A fejében zajló kérdésekhez pedig most segítségül is kéri a nőt. ~Saye szerintem több hiányos öltözetű személyt ápolt, mint ahányan engem láttak így~ gondolja magában, de szavakkal rángatják fel a helyéről ő pedig engedelmeskedik és egy pillanatig tényleg úgy érzi magát, mint egy hús a húspiacon. Egészen kellemetlen, mert nem tudja mit is fog mondani az elf. Aztán mikor végül megnyugtatják másik játékba húzzák. ~Komolyan? ~ emeli meg a szemöldökét és a nadrág után nyúl, de minden bizonnyal nem lesz ilyen könnyű dolga, többszöri próbálkozásra lesz itt szükség*
- Adja vissza! *kérleli a nőt és ismét próbálkozik az balra- jobbra rejtegetős játékban*
- Na gyerünk! Adja vissza! *neveti el magát. Aztán egy pillanatra megáll és felméri az egyszerű stratégiát. ~Meg van~ ezúttal a nadrág helyett a másik két felkarját fogná meg, hogy az ne tudjon tovább mozogni, de azért ne ijedjen meg. *
- Akkor most *az egyik kezével gyorsan hátrébb nyúl és a kezébe fogja az anyagot, de így kibbilen a súlyából és nevetve közelebb "esik" a másikhoz, aki nem tudni mennyire fogja szorosan azt a ruhadarabot *
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-27 16:55:18
Üzenet elküldve: 2022-08-27 16:55:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Egészen kellemesnek tartja a romok látványát, van benne valami elragadó, ahogy az egykori nemesség jelentős részének elpusztulására emlékezteti a várost, és ahogy a pórnép elkezdte lassan birtokba venni a maradványokat. Nézi a gyermekeket, és eltöpreng azon, hogyha éjszaka visszatér vajon egy-egy düledező épületmaradványban meglát e gyertyafényt olyanoktól, akiknek még a polgárnegyedben sem futotta otthonra, vagy akik csak menedéket keresnek a helyi Őrséggel szemben? Ezt mindenesetre most nem kívánja kideríteni, egyelőre nem érzi, hogy feladata lenne Artheniorban, bár kis kiruccanása mégsem volt olyan szörnyű, mint gondolta. Elég szépen újra éledt hamvaiból a város, ha lassan is történt mindez.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-26 12:59:57
Üzenet elküldve: 2022-08-26 12:59:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-A rajzait esetleg megmutatja, ha már a kutatási eredményeit nem is láthatom?
*Talán ezeket volna esélye megnézni. Ha már a tudós ennyire állítja, hogy ő tud szépen rajzolni, felkeltette a lány kíváncsiságát.*
-Szóval nem egy társasági ember.
*Vonja le a következtetést Dan monológjából. Végül is meg tudja érteni a férfit. Nem azért, mert neki is ilyen lenne az elméje, de a tudós kellően világosan körülírta, nagyjából mit is érez, mikor írhat-olvashat, és mit, mikor nem. Ez persze nem vetít felhőtlen kilátásokat kettejük kapcsolatára, a lány ugyanis szeret beszélgetni, míg Dan úgy néz ki, ezt inkább tehernek tartja. Ami azért is furcsa, mert az elmúlt pár órában pont hogy a férfinak járt többet a szája.*
~Majd megértem ezt is…~
*Biztatja saját magát, elvégre… ideje akad. Nem ma kell kötelező jelleggel megismernie a férfit. Főleg, ha még hosszú távon lakhatást és megélhetést akar magának.
Az egyszerű, ám annál beszédesebb válasz hallatán egy pillanatra újra elsötétül a tekintete, mert a kimondatlan szavak és megállapítás túlzottan fáj még mindig. Bólint a kijelentésre.*
-Itt vagyok. *Mély sóhaj.* -A maga legnagyobb szerencséjére.
*A végére elmosolyodik, hogy enyhítse a hangulatot. Hogy Dan komolyan veszi-e a mázli dolgot, vagy éppen komolytalan furkálódásnak tudja be, igazából nem is számít. Sőt. Tina részéről veheti nyugodtan mindkettőnek. Talán még ő maga is kétféleképp értette.
A sikongatós történeten elkuncogja magát. Elképzeli a jelenetet, hogy nézhette ez a „rendkívül társasági” férfi, ahogy a világ legunalmasabbjának tartott nemes kisasszony öröm-kurjongatásba kezd az elé nyújtott könyvtől… Igazán parodikus jelenet lehetett.
Ezt azonban nincs ideje megjegyezni, mert Dan lerántja a leplet a végkifejletről, hogy végül ez a lány lett a bátyja felesége, amitől Tinának kikerekednek a szemei. És ismét visszatérnek a hűtlen férj dologhoz, amire pedig már csak egy sóhaj kíséretében forgatja meg az imént még csodálkozó íriszeit.*
-A bűnök előbb-utóbb kiderülnek. Mi lesz, ha elhagyja a bátyját? Ön hiányolni fogja őt? Mi is a neve?
*Jut is eszébe, hogy még nem tudja, hogy hívják Den feleségét.
Az ölelkezés ötlete által kiváltott zavart a vacsora előkészülete kellemesen száműzi, ám mikor fél kezében a levetett nadrággal, másikban Saye levelével áll a labor közepén, némi elgondolkodtató bizonytalanság újra beférkőzik a gondolataiba. Főleg mikor Dan elébe tárja a nyílt kérdést, miszerint jó fogásnak tartja-e. Míg válaszol a kérdésekre, újfent önkéntelenül is végigpásztázza a férfi testét, melyet még mindig szemérmetlen módon nem takar alul túl sok ruha.*
-Azt hiszem, Saye helyében nem feltétlenül venném jó néven, hogy ily könnyen levetkőzi a… gátlásait más, ismeretlen nők társaságában.
*Karjait összefonja maga előtt, vádlón, de közben mégis vidáman tekint Danre. Nem sértegetni akarja, épp ellenkezőleg.*
-Ettől függetlenül… álljon csak fel!
*Bízik benne, hogy ebben nem kell a segítségére sietnie, a fotelból csak fel tud tápászkodni egyedül is a tudós. Amennyiben az megteszi, most szándékosan és látványosan néz rajta végig, hosszabb ideig elidőzve bizonyos stratégiai fontosságú pontokon.*
-Azt hiszem, fizikailag nem lehet kifogásom nekem, mint… nőnek.
*És ha már a kisördög belé bújt, azt illetően is meggondolja magát, hogy olyan egyszerűen visszaszolgáltassa a kezében tartott nadrágot Dannek.*
-Vegye el…!
*Közli a férfival, majd egy szélesen ívelt mozdulattal a háta mögé rejti a ruhaneműt.*
-A rajzait esetleg megmutatja, ha már a kutatási eredményeit nem is láthatom?
*Talán ezeket volna esélye megnézni. Ha már a tudós ennyire állítja, hogy ő tud szépen rajzolni, felkeltette a lány kíváncsiságát.*
-Szóval nem egy társasági ember.
*Vonja le a következtetést Dan monológjából. Végül is meg tudja érteni a férfit. Nem azért, mert neki is ilyen lenne az elméje, de a tudós kellően világosan körülírta, nagyjából mit is érez, mikor írhat-olvashat, és mit, mikor nem. Ez persze nem vetít felhőtlen kilátásokat kettejük kapcsolatára, a lány ugyanis szeret beszélgetni, míg Dan úgy néz ki, ezt inkább tehernek tartja. Ami azért is furcsa, mert az elmúlt pár órában pont hogy a férfinak járt többet a szája.*
~Majd megértem ezt is…~
*Biztatja saját magát, elvégre… ideje akad. Nem ma kell kötelező jelleggel megismernie a férfit. Főleg, ha még hosszú távon lakhatást és megélhetést akar magának.
Az egyszerű, ám annál beszédesebb válasz hallatán egy pillanatra újra elsötétül a tekintete, mert a kimondatlan szavak és megállapítás túlzottan fáj még mindig. Bólint a kijelentésre.*
-Itt vagyok. *Mély sóhaj.* -A maga legnagyobb szerencséjére.
*A végére elmosolyodik, hogy enyhítse a hangulatot. Hogy Dan komolyan veszi-e a mázli dolgot, vagy éppen komolytalan furkálódásnak tudja be, igazából nem is számít. Sőt. Tina részéről veheti nyugodtan mindkettőnek. Talán még ő maga is kétféleképp értette.
A sikongatós történeten elkuncogja magát. Elképzeli a jelenetet, hogy nézhette ez a „rendkívül társasági” férfi, ahogy a világ legunalmasabbjának tartott nemes kisasszony öröm-kurjongatásba kezd az elé nyújtott könyvtől… Igazán parodikus jelenet lehetett.
Ezt azonban nincs ideje megjegyezni, mert Dan lerántja a leplet a végkifejletről, hogy végül ez a lány lett a bátyja felesége, amitől Tinának kikerekednek a szemei. És ismét visszatérnek a hűtlen férj dologhoz, amire pedig már csak egy sóhaj kíséretében forgatja meg az imént még csodálkozó íriszeit.*
-A bűnök előbb-utóbb kiderülnek. Mi lesz, ha elhagyja a bátyját? Ön hiányolni fogja őt? Mi is a neve?
*Jut is eszébe, hogy még nem tudja, hogy hívják Den feleségét.
Az ölelkezés ötlete által kiváltott zavart a vacsora előkészülete kellemesen száműzi, ám mikor fél kezében a levetett nadrággal, másikban Saye levelével áll a labor közepén, némi elgondolkodtató bizonytalanság újra beférkőzik a gondolataiba. Főleg mikor Dan elébe tárja a nyílt kérdést, miszerint jó fogásnak tartja-e. Míg válaszol a kérdésekre, újfent önkéntelenül is végigpásztázza a férfi testét, melyet még mindig szemérmetlen módon nem takar alul túl sok ruha.*
-Azt hiszem, Saye helyében nem feltétlenül venném jó néven, hogy ily könnyen levetkőzi a… gátlásait más, ismeretlen nők társaságában.
*Karjait összefonja maga előtt, vádlón, de közben mégis vidáman tekint Danre. Nem sértegetni akarja, épp ellenkezőleg.*
-Ettől függetlenül… álljon csak fel!
*Bízik benne, hogy ebben nem kell a segítségére sietnie, a fotelból csak fel tud tápászkodni egyedül is a tudós. Amennyiben az megteszi, most szándékosan és látványosan néz rajta végig, hosszabb ideig elidőzve bizonyos stratégiai fontosságú pontokon.*
-Azt hiszem, fizikailag nem lehet kifogásom nekem, mint… nőnek.
*És ha már a kisördög belé bújt, azt illetően is meggondolja magát, hogy olyan egyszerűen visszaszolgáltassa a kezében tartott nadrágot Dannek.*
-Vegye el…!
*Közli a férfival, majd egy szélesen ívelt mozdulattal a háta mögé rejti a ruhaneműt.*
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Romváros és Meredély
Üzenet elküldve: 2022-08-26 09:46:49
Üzenet elküldve: 2022-08-26 09:46:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Jó irányban haladnak, legalábbis az ő szempontjukból, Svirnek eddig semmi oka panaszra. A szép, takaros házak lassan elmaradnak mögöttük, helyüket sérült, romos, sokszor lakatlan épületek veszik át. Méretben ezek néha még nagyobbak is a Polgárnegyed épületeinél, a néhai Gazdagnegyed mára elhagyatottá vált, senki által nem gondozott kúriái. Izgalmas dolog belopakodni az üres palotákba, ha rég ki is fosztották már őket, valami még mindig érzékelhető az előkelőségükből. Párosuk viszont egy másik ház felé halad.*
– Ha sokat fizetnek és könnyű a munka, akkor jó neki. Vagy ha élvezi a kegyetlenkedést. *Ennyit még hozzáfűz a fejvadászok dolgához, aztán visszatér a saját történetéhez.*
– Nem vártam meg, hogy döntsenek az ügyében. De úgy gondolom, hogy az áldozata után küldték a másvilágra, ahogy megérdemelte. Nem mutatott megbánást és rabolni sem akar, nem volt mit, egyszerűen csak ölt, mert kedve támadt hozzá. *Arca elkomorodik, ahogy felidézi a jelenetet. Örülne, ha el tudná felejteni.*
– Erre, erre. *Mutatja, hogy merre.*
– Csak bele a sűrűjébe. A Romváros közepe felé megyünk, ahol a szakadék van. A szélén lévő utcában áll a ház. Ott amúgy kihaltabb a környék, kevesen bírják ott. *Averil bizonytalanságát látva rövid időre átveszi a séta vezetését, de közben a nő mellett marad.*
*Jó irányban haladnak, legalábbis az ő szempontjukból, Svirnek eddig semmi oka panaszra. A szép, takaros házak lassan elmaradnak mögöttük, helyüket sérült, romos, sokszor lakatlan épületek veszik át. Méretben ezek néha még nagyobbak is a Polgárnegyed épületeinél, a néhai Gazdagnegyed mára elhagyatottá vált, senki által nem gondozott kúriái. Izgalmas dolog belopakodni az üres palotákba, ha rég ki is fosztották már őket, valami még mindig érzékelhető az előkelőségükből. Párosuk viszont egy másik ház felé halad.*
– Ha sokat fizetnek és könnyű a munka, akkor jó neki. Vagy ha élvezi a kegyetlenkedést. *Ennyit még hozzáfűz a fejvadászok dolgához, aztán visszatér a saját történetéhez.*
– Nem vártam meg, hogy döntsenek az ügyében. De úgy gondolom, hogy az áldozata után küldték a másvilágra, ahogy megérdemelte. Nem mutatott megbánást és rabolni sem akar, nem volt mit, egyszerűen csak ölt, mert kedve támadt hozzá. *Arca elkomorodik, ahogy felidézi a jelenetet. Örülne, ha el tudná felejteni.*
– Erre, erre. *Mutatja, hogy merre.*
– Csak bele a sűrűjébe. A Romváros közepe felé megyünk, ahol a szakadék van. A szélén lévő utcában áll a ház. Ott amúgy kihaltabb a környék, kevesen bírják ott. *Averil bizonytalanságát látva rövid időre átveszi a séta vezetését, de közben a nő mellett marad.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2112-2131