//Csodára várva//
*Az idegességet gyorsan felváltja a felismerés majd a döbbenet, miszerint valami tolvaj kalózbandába botlott bele a kikötőben töltött hozzávetőleg harmincötödik percében. Ennek a valószínűségét sem kezdi el latolgatni, de hogy ilyen hamar nyilvánvalóvá válik, hogy maga sem feddhetetlen, és pláne, hogy még talán egy munkát is megcsíphet náluk, mindennek együttvéve csillagászati esélyei vannak. Ahogy azonban Myna egészen fesztelenül hozza szóba a témát, első körben Velnora ijedten körbenéz - ez nyilván Artheniori szokás, ott még a falnak is füle van, eztán viszont sokkal érdeklődőbb és kommunikatívabb oldalát veszi elő, hogy ha már az első benyomást valamelyest elszúrta, gyorsan korrigálhassa a helyzetet reménybeli kollégáinál.*
-Vagy úgy. Nem derogál ám a pakolás és suvickolás sem, de ez a munkakör sokkal testhezállóbb.
*Egy félszeg mosolyt villant Myna felé, aki ekkor közel hajolva biztatja újdonsült védencét, amire válaszul csak annyit kap, hogy rendesen belekarol a nőbe, és határozottan követi. A munkaköri leírás többé-kevésbé beleillik Velnora ötéves tervébe, bár sokkal kevesebb parketta vakarással és hajózással, a csillingelő arany gondolata tompítja ezen ellenvetését is, és minden megszólalásával egyre határozottabb hangnemben ad egyértelmű választ.*
-Ugyan hajón még nem voltam, de egyszer mindent el kell kezdeni.
*Szavaival párhuzamosan fejében már látja magát, mint a gyerekmesék kalózhősét szemfedővel, kampó kézzel, parancsokat kiabálva. Persze soha nem lesz ő kapitány, nem is szándéka, de mókás gondolat, és elmosolyodik rajta.*
-Nem mondom, hogy mestertolvaj vagyok, de majd két évtized óta ez a kenyerem.
*Kérkedni nem akar, ezért itt félbeszakítja a gondolatot, majd mikor a férfi újra a hajóutat említi, Velnora ehhez is hozzáfűzi eddig kimondatlan gondolatait.*
-Csábító, de talán valami rövidebb úttal kezdenék, már ha van olyan. Egyébként a nevem -
*Itt tart egy rövid szünetet, idejét sem tudja, hogy mikor mutatkozott be utoljára a saját nevén, így rutinból kibukna a száján egy újabb hazugság, de ezt megelődendő moderálja magát, és ezúttal saját keresztnevét hallatja. Elvégre úgysem ismeri senki errefelé.*
-Velnora.
*Kezet nyújt előbb a férfinek, eztán a nőnek is.*