Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 115 (2281. - 2300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2300. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-01 13:25:21
Üzenet elküldve: 2017-06-01 13:25:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét Kilátások//
*Az undor csak tetőzik, mikor meglát egy elfet. Egy elfet, aki hozzá beszél. Azaz hozzájuk. Legalább normálisan szólna, illedelmesen, úgy, ahogyan az etikett megkövetelné, de nem. Mint egy rossz paraszt. Ezért hát Zhorack is úgy beszél hozzá, ahogyan az idegen szól.*
~Minek az a páncél?~
*Úgy van vele, hogy ha már neki sem adják meg a tiszteletet, akkor ő sem fogja.*
- Igazán... nem kellett volna.
*Mondja nőnek, majd kicsit hezitálva veszi ki a kezéből az italt.*
- De köszönöm.
~Nagyon jó. Most ezek után hogy érezzem magamat férfinak? Mindenképpen meg kell hálálnom valahogy. Én vagyok a nemes, és más veszi nekem a bort. Nevetséges. Mindenképpen jóvá kell ezt tennem, de már utólag kifizetni... megint röhejesen nézne ki.~
*Ahelyett, hogy a vörösbe burkolt, semmirekellő elf férfinak válaszolna, inkább nekidől a pultnak - persze egyenes tartása, és soha lefelé nem néző feje így is megmarad -, majd belekortyol az italba.*
~Nem olyan rossz, de lehetne jobb is. Teljesen átlagos.~
- Rendben, most az egyszer igaza van.
*Mosolyog fajtársára, aki mindenképpen kötelességének érzi, hogy reagáljon a semmirekellőre.*
- Nem olyan borzalmas, mint hittem.
~Ekkor lopnak ki a fegyvereimből. Nevetséges. Orgyilkos, kard és tőr nélkül. Ki lehetett akkora barom, hogy ellopja egy nemes összes fegyverét? Aki ráadásul bűnözők bekerítésével foglalkozik... Komolyan nevetséges.~
*A lány szavaira elneveti magát, hiszen nagyon tetszik neki ez a beszólás, noha Zhorack nemesi erkölcsei nem engednek meg ilyesmit.
Aztán néhány pillanat elteltével mégis meggondolja magát.*
~Néha napján megengedhetem magamnak az ilyesmit. Nincs itt se rokon, se ismerős.~
- Igazság szerint már találtam egy hatalmas nagy patkányt.
*Mondja az elf semmirekellőnek, majd egyenesen rá mutat.*
*Az undor csak tetőzik, mikor meglát egy elfet. Egy elfet, aki hozzá beszél. Azaz hozzájuk. Legalább normálisan szólna, illedelmesen, úgy, ahogyan az etikett megkövetelné, de nem. Mint egy rossz paraszt. Ezért hát Zhorack is úgy beszél hozzá, ahogyan az idegen szól.*
~Minek az a páncél?~
*Úgy van vele, hogy ha már neki sem adják meg a tiszteletet, akkor ő sem fogja.*
- Igazán... nem kellett volna.
*Mondja nőnek, majd kicsit hezitálva veszi ki a kezéből az italt.*
- De köszönöm.
~Nagyon jó. Most ezek után hogy érezzem magamat férfinak? Mindenképpen meg kell hálálnom valahogy. Én vagyok a nemes, és más veszi nekem a bort. Nevetséges. Mindenképpen jóvá kell ezt tennem, de már utólag kifizetni... megint röhejesen nézne ki.~
*Ahelyett, hogy a vörösbe burkolt, semmirekellő elf férfinak válaszolna, inkább nekidől a pultnak - persze egyenes tartása, és soha lefelé nem néző feje így is megmarad -, majd belekortyol az italba.*
~Nem olyan rossz, de lehetne jobb is. Teljesen átlagos.~
- Rendben, most az egyszer igaza van.
*Mosolyog fajtársára, aki mindenképpen kötelességének érzi, hogy reagáljon a semmirekellőre.*
- Nem olyan borzalmas, mint hittem.
~Ekkor lopnak ki a fegyvereimből. Nevetséges. Orgyilkos, kard és tőr nélkül. Ki lehetett akkora barom, hogy ellopja egy nemes összes fegyverét? Aki ráadásul bűnözők bekerítésével foglalkozik... Komolyan nevetséges.~
*A lány szavaira elneveti magát, hiszen nagyon tetszik neki ez a beszólás, noha Zhorack nemesi erkölcsei nem engednek meg ilyesmit.
Aztán néhány pillanat elteltével mégis meggondolja magát.*
~Néha napján megengedhetem magamnak az ilyesmit. Nincs itt se rokon, se ismerős.~
- Igazság szerint már találtam egy hatalmas nagy patkányt.
*Mondja az elf semmirekellőnek, majd egyenesen rá mutat.*
2299. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-01 07:20:43
Üzenet elküldve: 2017-06-01 07:20:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét Kilátások//
*Sóhajtozva fordul Zhorackhoz, kedves mosolyt engedve arcára.*
- Na igen, haha, de vicces. *Mutató ujjával megböki a férfi mellkasát.*
- Elég lepukkant, de hidd el, az itteni pia remek. No meg az étel is. Csak adj neki egy esélyt! *Édesen kacsint rá, majd visszafordul a pulthoz. Száját húzva gondolkodik, majd a Bor mellett dönt, amiért le is teszi a 12 aranyat.
*
- Egye fene, állom az első kört. Csak higgy nekem. *Azzal kezébe nyomja a másik pohárkát, sajátjában is tartva egy adagot, koccintásra várva.* Egyébként, lenne valami, amiben kellene egy kis segítség. ~Átgondolva, hogy kereskedők is közrejátszanak a dologban, hmm...~ Talán még a remek ereklyéd is előkerül! *Fülével egy harsány hangot hall jobbról, szemöldökét felemelve fordul fejével annak irányába. Éppen bele akarta vezetni az uraságot a nagy tervébe, de úgy fest, nem jön össze. Értetlenül néz a vöröskére.*
- Nézd mán', egy selyemfiúcska. *Kuncogva böki meg sötételf társát. Rátámaszkodik a pultra, erősen végigmérve a nyurga, rendkívül felfegyverzett férfiút* ~vagy mit?~
- Mit keres egy tündérbogár errefelé? Elhagytad a macidat? *Szúrós tekintettel figyeli a másik reakcióját, megfeszült izmokkal, bármikor készen arra, ha kardhoz kell nyúlni. Belekortyol a borba, ami most égeti éhgyomrát, de nem vág rá pofákat.*
- Milyen patkányok? Fogalmam sincs miről beszélsz.
*Sóhajtozva fordul Zhorackhoz, kedves mosolyt engedve arcára.*
- Na igen, haha, de vicces. *Mutató ujjával megböki a férfi mellkasát.*
- Elég lepukkant, de hidd el, az itteni pia remek. No meg az étel is. Csak adj neki egy esélyt! *Édesen kacsint rá, majd visszafordul a pulthoz. Száját húzva gondolkodik, majd a Bor mellett dönt, amiért le is teszi a 12 aranyat.
*- Egye fene, állom az első kört. Csak higgy nekem. *Azzal kezébe nyomja a másik pohárkát, sajátjában is tartva egy adagot, koccintásra várva.* Egyébként, lenne valami, amiben kellene egy kis segítség. ~Átgondolva, hogy kereskedők is közrejátszanak a dologban, hmm...~ Talán még a remek ereklyéd is előkerül! *Fülével egy harsány hangot hall jobbról, szemöldökét felemelve fordul fejével annak irányába. Éppen bele akarta vezetni az uraságot a nagy tervébe, de úgy fest, nem jön össze. Értetlenül néz a vöröskére.*
- Nézd mán', egy selyemfiúcska. *Kuncogva böki meg sötételf társát. Rátámaszkodik a pultra, erősen végigmérve a nyurga, rendkívül felfegyverzett férfiút* ~vagy mit?~
- Mit keres egy tündérbogár errefelé? Elhagytad a macidat? *Szúrós tekintettel figyeli a másik reakcióját, megfeszült izmokkal, bármikor készen arra, ha kardhoz kell nyúlni. Belekortyol a borba, ami most égeti éhgyomrát, de nem vág rá pofákat.*
- Milyen patkányok? Fogalmam sincs miről beszélsz.
2298. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-31 21:29:57
Üzenet elküldve: 2017-05-31 21:29:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Sötét kilátások//
*Lyi a Rókában pihent meg a kis kaland után. Egy kis arannyal, és a varázslatos, pénzt hozó gömböcskéjével a tarsolyában, máris sokkal vidámabban telik majd az este. Nézelődik, aztán megkordul a gyomra. * ~Ejnye no~
-Hé kocsmáros! Hozz nekem egy nagy adag Halászlevet! De legyen benne sűrű elég! *Ezzel az asztalra teszi a 8 aranyat.*
-És hozz nekem egyet a legízesebb Pálinkabol! *És az ósszeg mellé csap még 7aranyat.*
~Így jó is lesz~ *mérlegeli magában a helyzetet. Jóízűen nekilát falatozni, eszik is mint hat, és egy kellemes, forró öblítés után megint gondolataiba mélyedne, kicaapódik az ajtó, és belép két idegen. Hallgatózik kicsit, és konstatálja, hogy bezony, ezek készülnek valamire, ~Hohhó, helyben volnánk akkor~ mosolyodik el kissé, aztán üsse kő, belevág.*
-Csak nem a patkánykáink után leskelődtök?
*Lyi a Rókában pihent meg a kis kaland után. Egy kis arannyal, és a varázslatos, pénzt hozó gömböcskéjével a tarsolyában, máris sokkal vidámabban telik majd az este. Nézelődik, aztán megkordul a gyomra. * ~Ejnye no~
-Hé kocsmáros! Hozz nekem egy nagy adag Halászlevet! De legyen benne sűrű elég! *Ezzel az asztalra teszi a 8 aranyat.*
-És hozz nekem egyet a legízesebb Pálinkabol! *És az ósszeg mellé csap még 7aranyat.*
~Így jó is lesz~ *mérlegeli magában a helyzetet. Jóízűen nekilát falatozni, eszik is mint hat, és egy kellemes, forró öblítés után megint gondolataiba mélyedne, kicaapódik az ajtó, és belép két idegen. Hallgatózik kicsit, és konstatálja, hogy bezony, ezek készülnek valamire, ~Hohhó, helyben volnánk akkor~ mosolyodik el kissé, aztán üsse kő, belevág.*
-Csak nem a patkánykáink után leskelődtök?
2297. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-31 20:08:00
Üzenet elküldve: 2017-05-31 20:08:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Éyovet//
*A sötételfhez hasonlóak megtanulják hogyan éljenek együtt a hátrányosságaikkal, s ne legyenek elveszett lelkek a démonok tengerében. Aki elengedi magát, az - legjobb esetben - meghal. Muszáj fókuszálnia a környezetére. Sokszor egy pillantásból észreveheti a látó, hogy rossz arcú valakivel áll szemben, ha elég figyelmes, de ha nem is, legalább gyanakodik. Thyzbë pedig megfeszítetten hagyatkozik orrára és fülére, mert mása nincs. Olyan teher ez, mint a lélegzés, az evés és ivás.
Ujjait a bögréjére fonja, szorosan. Lassan emeli szájához, fejét kicsit hátra dönti, hogy inni tudjon. Szürke haja hátra csúszik arcából, felfedve apró sebhelyek tucatjait és persze jól láthatóvá téve a legnagyobbat. A forró ital melengetőn csúszik le torkán. Érzi a füvek kesernyés ízét, azt is, hogy a leszűrésébe nem fektettek elég odafigyelést, tömérdek szálat vél felfedezni, ahogy végig utaznak a folyadékkal nyelvén, majd megkapaszkodnak és ott is maradnak. A nő egy határozott mozdulatával nyelvének, végigvezeti felső fogsorán, hogy lekaparja a makacs füveket. Lassan visszateszi a bögrét az asztallapra.
Bólint a gnóm mondataira.*
- Túl gyakori. *Jegyzi meg epésen. Figyeli a férfi hangjának lejtését, ahogy beszéli a szavakat. Nem lát a fejébe, de azért próbálkozik, ez a legkevesebb, amit megtehet.*
- Úri huncutság. *Forgatja meg tenyerében a bögrét. A forró tea a legjobb dolog, ami történhet vele, ilyenkor nyár kezdetén, amikor már a hőség kezd elviselhetetlen magasságokat megütni.* De azt itt megtalálod. *Vonja meg hanyagul vállát.
Nem figyelt eléggé a külvilágra, míg a gnóm beszélt hozzá, nem hallhatta meg, hogy egy újabb valaki nyitja be az ajtót. Viszont rossz érzése támad, tekintetet érez magán, s ez nem tetszik neki, túl sokáig tart. Borzongás szalad végig gerincén, akárha egy kiéheztetett farkas lihegne a nyakába. Dühösen sóhajt fel, fogait egymáshoz szorítja, elhúzott száján ereszti ki a levegőt. Nem sok kell ahhoz, hogy meg is érkezzen elé a rossz érzésének forrása. A fajtársa már jelenlétével sem vívta ki rokonszenvét, kérdésével sem javít a helyzetén. Ezt még nem tudja, de a nőnek gondja lesz rá, hogy tudassa vele.
Felegyenesedik a székén és vak tekintetét a baglyos irányába emeli. Oda ahonnan a szagát, a jelenlétét érzi. Arckifejezését úgy írhatná le, aki látja, mint visszafogottan dühös, és irritált, ugyanakkor felsőbbrendű, szinte nemesi eleganciával emeli fel állát.*
- Rosszkor voltam, rossz helyen. *Válaszolja karcosan mély hangján, utalva ezzel pontosan fajtársának helyzetére. Neki nem számít, hogy kivel áll szemben. Az ő szemében mindenki egyforma.
A gnómba szorult egy kis jó érzés, hogy üdvözli az új jövevényt.*
*A sötételfhez hasonlóak megtanulják hogyan éljenek együtt a hátrányosságaikkal, s ne legyenek elveszett lelkek a démonok tengerében. Aki elengedi magát, az - legjobb esetben - meghal. Muszáj fókuszálnia a környezetére. Sokszor egy pillantásból észreveheti a látó, hogy rossz arcú valakivel áll szemben, ha elég figyelmes, de ha nem is, legalább gyanakodik. Thyzbë pedig megfeszítetten hagyatkozik orrára és fülére, mert mása nincs. Olyan teher ez, mint a lélegzés, az evés és ivás.
Ujjait a bögréjére fonja, szorosan. Lassan emeli szájához, fejét kicsit hátra dönti, hogy inni tudjon. Szürke haja hátra csúszik arcából, felfedve apró sebhelyek tucatjait és persze jól láthatóvá téve a legnagyobbat. A forró ital melengetőn csúszik le torkán. Érzi a füvek kesernyés ízét, azt is, hogy a leszűrésébe nem fektettek elég odafigyelést, tömérdek szálat vél felfedezni, ahogy végig utaznak a folyadékkal nyelvén, majd megkapaszkodnak és ott is maradnak. A nő egy határozott mozdulatával nyelvének, végigvezeti felső fogsorán, hogy lekaparja a makacs füveket. Lassan visszateszi a bögrét az asztallapra.
Bólint a gnóm mondataira.*
- Túl gyakori. *Jegyzi meg epésen. Figyeli a férfi hangjának lejtését, ahogy beszéli a szavakat. Nem lát a fejébe, de azért próbálkozik, ez a legkevesebb, amit megtehet.*
- Úri huncutság. *Forgatja meg tenyerében a bögrét. A forró tea a legjobb dolog, ami történhet vele, ilyenkor nyár kezdetén, amikor már a hőség kezd elviselhetetlen magasságokat megütni.* De azt itt megtalálod. *Vonja meg hanyagul vállát.
Nem figyelt eléggé a külvilágra, míg a gnóm beszélt hozzá, nem hallhatta meg, hogy egy újabb valaki nyitja be az ajtót. Viszont rossz érzése támad, tekintetet érez magán, s ez nem tetszik neki, túl sokáig tart. Borzongás szalad végig gerincén, akárha egy kiéheztetett farkas lihegne a nyakába. Dühösen sóhajt fel, fogait egymáshoz szorítja, elhúzott száján ereszti ki a levegőt. Nem sok kell ahhoz, hogy meg is érkezzen elé a rossz érzésének forrása. A fajtársa már jelenlétével sem vívta ki rokonszenvét, kérdésével sem javít a helyzetén. Ezt még nem tudja, de a nőnek gondja lesz rá, hogy tudassa vele.
Felegyenesedik a székén és vak tekintetét a baglyos irányába emeli. Oda ahonnan a szagát, a jelenlétét érzi. Arckifejezését úgy írhatná le, aki látja, mint visszafogottan dühös, és irritált, ugyanakkor felsőbbrendű, szinte nemesi eleganciával emeli fel állát.*
- Rosszkor voltam, rossz helyen. *Válaszolja karcosan mély hangján, utalva ezzel pontosan fajtársának helyzetére. Neki nem számít, hogy kivel áll szemben. Az ő szemében mindenki egyforma.
A gnómba szorult egy kis jó érzés, hogy üdvözli az új jövevényt.*
2296. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-29 20:11:57
Üzenet elküldve: 2017-05-29 20:11:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
// Világtalan //
* Milyen érdekes is ez... A gnómnak füle is van, orra is van, és szemekből sem szenved hiányt, mégis sokkal
kevesebbet lát a kocsmából, mint az asztalnál ülő mélységi. Látja a pultot, az asztalokat, a kocsmatöltelékeket és itt nagyjából meg is áll a tudomány. Ha jobban belerévedne és vizsgálódni kezdene, bizonyára találna még érdekes dolgokat: kezdve a sarokban lévő kandallótól, át a padló apró repedésein, egészen az egyik izomagyú szeme alatt elhelyezkedő monokliig. De ezeket most mégsem látja. Ezzel szemben mit figyelhet a világtalan? Nyitódó ajtót, léptek zaját, az összeütköző korsók dörejét, a csikorgó székek visítását, az aranyak cserdülését, az izzadság és pia elegyéből keletkezett orrfacsaró szagot, és még sorolhatnám. Tulajdonképpen többet érzékel a környezetéből, mint Hornor, aki csak megy az orra után és azt a keveset kiszűri, amire szüksége van.
Kettejük beszélgetése nem indul valami lendületesen, legalábbis a nő részéről biztosan nem. *
- Nos, tényleg nincs... * Ért egyet sokatmondóan. Azért Hornor sem mai csirke már, jó sokat megélt, de az utóbbi idők voltak a leginkább teli szenvedésekkel. * A meglepetés... gyakori. * Próbál valami bölcset kihozni a dologból, de ezúttal sikertelenül. A másik szavaira röviden elmosolyodik, aztán végül sanyarú képet vág, mikor ismét eszébe jut, hogy miért van itt. *
- Hogy én? * Kérdez vissza, majd megvonja vállait. * Én bárhol jó helyen vagyok most, ahol van egy forró tea és egy kellően rozoga ágy, ami azért nem szakad le éjjel. * Ad feleletet a kérdésre. Konkrétumokkal inkább nem akar szolgálni. Ugyanis tudja jól, hogy üldözői is tudnak beszélni, szóval néhány perces csevegéssel szinte bármit megtudhatnának a gnóm hollétéről. Már az is épp elég kockázatos, hogy bejött ebbe a fogadóba, de más választása nemigen volt, így ez talán még elnézhető. Az, hogy szóba elegyedett egy sötételffel, az már kicsit neccesebb, de talán még belefér... S ekkor a semmiből előtűnik egy újabb sötétbőrű.
~ Ez eddig is itt volt? ~ Ráncolja össze homlokát, a másik mélységit vizslatva. Feltűnik neki a vállán lévő bagoly, az alacsony termet, és a közvetlen megszólítás.
~ Mintha ezer éve ismernék egymást... De akkor miért kérdezne a szeme felől? ~ Gondolatban megrázza a fejét. ~ Nem, biztosan csak egy idegen. ~ A csak egy idegen bizonyára mostanában léphetett be az épületbe, csak Hornor túlzottan el volt foglalva a beszélgetőpartnerével, s ezért nem látta az érkezőt. Legalábbis mostanáig. *
- Üdv. * Köszön ő is illendően, ahogy azt kell. Mivel a világtalan válasza őt is izgatja, ezért nem szól bele, inkább csendben kivárja a választ; mely remélhetőleg kielégítő lesz és nem egy egyszerű "takarodj innen" vagy "hagyjál békén". Pedig egészen valószínű, hogy valami hasonlóval fog szolgálni a mélységi. *
* Milyen érdekes is ez... A gnómnak füle is van, orra is van, és szemekből sem szenved hiányt, mégis sokkal
kevesebbet lát a kocsmából, mint az asztalnál ülő mélységi. Látja a pultot, az asztalokat, a kocsmatöltelékeket és itt nagyjából meg is áll a tudomány. Ha jobban belerévedne és vizsgálódni kezdene, bizonyára találna még érdekes dolgokat: kezdve a sarokban lévő kandallótól, át a padló apró repedésein, egészen az egyik izomagyú szeme alatt elhelyezkedő monokliig. De ezeket most mégsem látja. Ezzel szemben mit figyelhet a világtalan? Nyitódó ajtót, léptek zaját, az összeütköző korsók dörejét, a csikorgó székek visítását, az aranyak cserdülését, az izzadság és pia elegyéből keletkezett orrfacsaró szagot, és még sorolhatnám. Tulajdonképpen többet érzékel a környezetéből, mint Hornor, aki csak megy az orra után és azt a keveset kiszűri, amire szüksége van.
Kettejük beszélgetése nem indul valami lendületesen, legalábbis a nő részéről biztosan nem. *
- Nos, tényleg nincs... * Ért egyet sokatmondóan. Azért Hornor sem mai csirke már, jó sokat megélt, de az utóbbi idők voltak a leginkább teli szenvedésekkel. * A meglepetés... gyakori. * Próbál valami bölcset kihozni a dologból, de ezúttal sikertelenül. A másik szavaira röviden elmosolyodik, aztán végül sanyarú képet vág, mikor ismét eszébe jut, hogy miért van itt. *
- Hogy én? * Kérdez vissza, majd megvonja vállait. * Én bárhol jó helyen vagyok most, ahol van egy forró tea és egy kellően rozoga ágy, ami azért nem szakad le éjjel. * Ad feleletet a kérdésre. Konkrétumokkal inkább nem akar szolgálni. Ugyanis tudja jól, hogy üldözői is tudnak beszélni, szóval néhány perces csevegéssel szinte bármit megtudhatnának a gnóm hollétéről. Már az is épp elég kockázatos, hogy bejött ebbe a fogadóba, de más választása nemigen volt, így ez talán még elnézhető. Az, hogy szóba elegyedett egy sötételffel, az már kicsit neccesebb, de talán még belefér... S ekkor a semmiből előtűnik egy újabb sötétbőrű.
~ Ez eddig is itt volt? ~ Ráncolja össze homlokát, a másik mélységit vizslatva. Feltűnik neki a vállán lévő bagoly, az alacsony termet, és a közvetlen megszólítás.
~ Mintha ezer éve ismernék egymást... De akkor miért kérdezne a szeme felől? ~ Gondolatban megrázza a fejét. ~ Nem, biztosan csak egy idegen. ~ A csak egy idegen bizonyára mostanában léphetett be az épületbe, csak Hornor túlzottan el volt foglalva a beszélgetőpartnerével, s ezért nem látta az érkezőt. Legalábbis mostanáig. *
- Üdv. * Köszön ő is illendően, ahogy azt kell. Mivel a világtalan válasza őt is izgatja, ezért nem szól bele, inkább csendben kivárja a választ; mely remélhetőleg kielégítő lesz és nem egy egyszerű "takarodj innen" vagy "hagyjál békén". Pedig egészen valószínű, hogy valami hasonlóval fog szolgálni a mélységi. *
2295. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-29 19:42:10
Üzenet elküldve: 2017-05-29 19:42:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Világtalan//
*Éyovet eddig fennhangon kacarászva rohangászott mindenfelé, de már elfáradt. És lőn, teljesen véletlenül egy fogadó előtt csap le rá a mérhetetlen bágyadtság. Belép a lebujba, majd körbekémlel. Tekintete egy fajtabelijén akad meg. Vak az illető. Már messziről látja, hiszen egyetlen és legjobb barátja, egy fekete bagoly - aki most is ott kuksol a kapucnija alatt - szintén elvesztette a szeme világát. Az ajtóban állva hosszasan méregeti az elgyötört alakot. Utál kapcsolatba kerülni más személyekkel, de jelenleg túlzottan nagy a kíváncsisága ahhoz, hogy ne menjen oda érdeklődni. Könnyed léptekkel az asztal előtt terem. Kapucnija árnyéka takarja ugyan, de kedélyesen somolyog. Tekintete egy pillanatra félresiklik, megnézi magának a gnómot is, de az nem különösebben érdekli.*
- Hogyan lettél vak?
*Kérdezi a sötételf nőt. Semmi tapintat nincs benne, nem is gondolja, hogy visszafogottabban kellene viselkednie. Mindig is ilyen volt. A vállán üldögélő bagoly - mintha csak figyelmeztetni akarná sértő magatartására - erősen belekarmol a vállába. Ő ezen csak kegyetlenül elmosolyodik. Rég volt már, hogy a barátja bántotta. De most ez érdekli legkevésbé. Ebben a pillanatban csak a világtalan nő érdekli.*
*Éyovet eddig fennhangon kacarászva rohangászott mindenfelé, de már elfáradt. És lőn, teljesen véletlenül egy fogadó előtt csap le rá a mérhetetlen bágyadtság. Belép a lebujba, majd körbekémlel. Tekintete egy fajtabelijén akad meg. Vak az illető. Már messziről látja, hiszen egyetlen és legjobb barátja, egy fekete bagoly - aki most is ott kuksol a kapucnija alatt - szintén elvesztette a szeme világát. Az ajtóban állva hosszasan méregeti az elgyötört alakot. Utál kapcsolatba kerülni más személyekkel, de jelenleg túlzottan nagy a kíváncsisága ahhoz, hogy ne menjen oda érdeklődni. Könnyed léptekkel az asztal előtt terem. Kapucnija árnyéka takarja ugyan, de kedélyesen somolyog. Tekintete egy pillanatra félresiklik, megnézi magának a gnómot is, de az nem különösebben érdekli.*
- Hogyan lettél vak?
*Kérdezi a sötételf nőt. Semmi tapintat nincs benne, nem is gondolja, hogy visszafogottabban kellene viselkednie. Mindig is ilyen volt. A vállán üldögélő bagoly - mintha csak figyelmeztetni akarná sértő magatartására - erősen belekarmol a vállába. Ő ezen csak kegyetlenül elmosolyodik. Rég volt már, hogy a barátja bántotta. De most ez érdekli legkevésbé. Ebben a pillanatban csak a világtalan nő érdekli.*
2294. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-29 17:51:37
Üzenet elküldve: 2017-05-29 17:51:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor//
*Pára fedi be arcát. Tekergőzik lagymatagon, ráérősen a gőz csík, a szürke arc, a vak tekintet körül. Barnásan vörös szemében visszatükröződik a fehér köd, szürke, hályogos ellenkező oldalon lévő látószerve már nem adja vissza ezt a látványosságot. A sötételf valahová a bögre és a kalap közötti rész felé néz, az asztallapjára. Mintha lenne ott valami érdekes, egy repedés, mely magának a fény istennőjének alakját ölti fel. A teljesen sima asztalnak viszont nincsenek ilyen csodái, leszámítva a széléből letört darabot. Kocsmai verekedés sebhelye, ami a berendezést fertőzte meg.
A nő még nem ivott a teájába. Túl forró, vagy nem elég forró, nem lehet tudni. Olybá tűnik, hogy mély lélegzetet vesz az ital felett és lassan kifújja azt. Látásától megfosztották ugyan, de cserébe kapott is egy elég kedvező ajándékot. A szaglása kifinomult. Meg tudja különböztetni a sötét víz minden összetevőjét, s most is így cselekszik. Felsorakoztatja magában a növények nevét, bár kinézetüket nem tudja hozzá kötni, lévén, hogy sohasem látott. Legfeljebb fényt és árnyékot. Még nem iszik bele az italba.
Füle nem olyan erős, mint szaglása, de így is feltudja ismerni a mélynövésű bevonulását a késdobálóba, amikor az átlép az ajtón. Na persze nem az ajtón, azt kinyitja és úgy sétál be. Ezt tanúsítva hangot is ad a bejáró, amit a nő be is tud azonosítani. Nem néz fel, mint a többi nép, aki észrevette a betérőt. Nem lenne értelme fel emelnie a fejét, így is tökéletesen hall mindent. Először közelednek a léptek zaja, majd távolodnak. Ez viszont nem síri csendben történik, néhány - vagy inkább sok - kurjantás és felröhögés tépázza meg a sötételf fókuszának szálát, majd az nagy koncentrálások során igyekszik újra összeragasztani azt. Aztán, mikor a gnóm a kocsmáros felségterületére ér, már nem követi lépésének zaját.
Ismét elveszik a tea gőzében, megcirógatja kalapjának szélét. Kíváncsi lenne, hogy mások, hogy látják azt. Hogyan érzékelik a színét, az anyagát. Bár ami jobban érdekelné, hogy látják ő kegyelmét, Thyzbë-t. Hallott már megannyi megnevezést amivel illették, mint kormos, vénasszony, meg ocsmányság. És a többi. Az emberek kreatívak ilyen téren. Talán ezért sem ül le senki az ő asztalához, mert ugye ijesztő, borzadályos, meg boszorkány is.
Ekkor viszont.
~Üdv! Leülhetek?~ Visszhangozza agya a szavakat, mert ugye, bele feledkezett saját sanyarúságába és nem igazán figyelt oda mi történik a kinti világban. Megijed a hirtelen szótól. Összerezzen. Rámarkol kalapjának karimájára, mely az asztal közepéről az ujjai erős szorítása közé gyűrődik.
Válaszolni nincs lehetősége, mert a gnóm hallhatóan már kényelmesen elhelyezte falatnyi seggét. Szája hajszálvékonyan szétnyílik, aztán nem sokkal később be is záródik, mintha elmondta volna amit akart. Az erre rákövetkező szavakat viszont már felkészülten fogadja. Lassan bólint rájuk, majd mély lélegzetet vesz, hogy megérezze a gnóm és annak teája szagát. Mikor kilélegzik, elengedi a kalap karimáját és meggyűrve magára hagyja, ott az asztal közepén.*
- Meglepetésekből nincs hiány. *Válaszolja, mély, rekedt, rozsdásan reccsenő hangján. A nő még mindég nem emeli fel a fejét, s láthatóan nem a gnóm irányába néz. Habár érzékeli őt, hallja és érzi a szagát, mégsem fordul arra felé.*
- Mit gondolsz? *Hallatszik ismét az a zúgás. Mintha a száját keresztül metsző sebhely a hangját is kettőbe vágta volna és ilyen törötten, görbén forrt volna össze.*
- Hol a helye a magamfajtának? *Ráncolja össze szemöldöke között bőrét, majd lazítja el ismét.* Jó helyen vagyok. Te jó helyen vagy, kisember? *Fenyegető hanglejtéssel beszél. Sötéten. Gonoszan. Habár tudja, hogy ezzel legfeljebb egy kölyköt ijeszthet meg, azt is csak a becses, nemesi fajtából, aki hozzá hasonlókat csak a rémmesékben lát.*
*Pára fedi be arcát. Tekergőzik lagymatagon, ráérősen a gőz csík, a szürke arc, a vak tekintet körül. Barnásan vörös szemében visszatükröződik a fehér köd, szürke, hályogos ellenkező oldalon lévő látószerve már nem adja vissza ezt a látványosságot. A sötételf valahová a bögre és a kalap közötti rész felé néz, az asztallapjára. Mintha lenne ott valami érdekes, egy repedés, mely magának a fény istennőjének alakját ölti fel. A teljesen sima asztalnak viszont nincsenek ilyen csodái, leszámítva a széléből letört darabot. Kocsmai verekedés sebhelye, ami a berendezést fertőzte meg.
A nő még nem ivott a teájába. Túl forró, vagy nem elég forró, nem lehet tudni. Olybá tűnik, hogy mély lélegzetet vesz az ital felett és lassan kifújja azt. Látásától megfosztották ugyan, de cserébe kapott is egy elég kedvező ajándékot. A szaglása kifinomult. Meg tudja különböztetni a sötét víz minden összetevőjét, s most is így cselekszik. Felsorakoztatja magában a növények nevét, bár kinézetüket nem tudja hozzá kötni, lévén, hogy sohasem látott. Legfeljebb fényt és árnyékot. Még nem iszik bele az italba.
Füle nem olyan erős, mint szaglása, de így is feltudja ismerni a mélynövésű bevonulását a késdobálóba, amikor az átlép az ajtón. Na persze nem az ajtón, azt kinyitja és úgy sétál be. Ezt tanúsítva hangot is ad a bejáró, amit a nő be is tud azonosítani. Nem néz fel, mint a többi nép, aki észrevette a betérőt. Nem lenne értelme fel emelnie a fejét, így is tökéletesen hall mindent. Először közelednek a léptek zaja, majd távolodnak. Ez viszont nem síri csendben történik, néhány - vagy inkább sok - kurjantás és felröhögés tépázza meg a sötételf fókuszának szálát, majd az nagy koncentrálások során igyekszik újra összeragasztani azt. Aztán, mikor a gnóm a kocsmáros felségterületére ér, már nem követi lépésének zaját.
Ismét elveszik a tea gőzében, megcirógatja kalapjának szélét. Kíváncsi lenne, hogy mások, hogy látják azt. Hogyan érzékelik a színét, az anyagát. Bár ami jobban érdekelné, hogy látják ő kegyelmét, Thyzbë-t. Hallott már megannyi megnevezést amivel illették, mint kormos, vénasszony, meg ocsmányság. És a többi. Az emberek kreatívak ilyen téren. Talán ezért sem ül le senki az ő asztalához, mert ugye ijesztő, borzadályos, meg boszorkány is.
Ekkor viszont.
~Üdv! Leülhetek?~ Visszhangozza agya a szavakat, mert ugye, bele feledkezett saját sanyarúságába és nem igazán figyelt oda mi történik a kinti világban. Megijed a hirtelen szótól. Összerezzen. Rámarkol kalapjának karimájára, mely az asztal közepéről az ujjai erős szorítása közé gyűrődik.
Válaszolni nincs lehetősége, mert a gnóm hallhatóan már kényelmesen elhelyezte falatnyi seggét. Szája hajszálvékonyan szétnyílik, aztán nem sokkal később be is záródik, mintha elmondta volna amit akart. Az erre rákövetkező szavakat viszont már felkészülten fogadja. Lassan bólint rájuk, majd mély lélegzetet vesz, hogy megérezze a gnóm és annak teája szagát. Mikor kilélegzik, elengedi a kalap karimáját és meggyűrve magára hagyja, ott az asztal közepén.*
- Meglepetésekből nincs hiány. *Válaszolja, mély, rekedt, rozsdásan reccsenő hangján. A nő még mindég nem emeli fel a fejét, s láthatóan nem a gnóm irányába néz. Habár érzékeli őt, hallja és érzi a szagát, mégsem fordul arra felé.*
- Mit gondolsz? *Hallatszik ismét az a zúgás. Mintha a száját keresztül metsző sebhely a hangját is kettőbe vágta volna és ilyen törötten, görbén forrt volna össze.*
- Hol a helye a magamfajtának? *Ráncolja össze szemöldöke között bőrét, majd lazítja el ismét.* Jó helyen vagyok. Te jó helyen vagy, kisember? *Fenyegető hanglejtéssel beszél. Sötéten. Gonoszan. Habár tudja, hogy ezzel legfeljebb egy kölyköt ijeszthet meg, azt is csak a becses, nemesi fajtából, aki hozzá hasonlókat csak a rémmesékben lát.*
2293. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-28 00:08:44
Üzenet elküldve: 2017-05-28 00:08:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
// Világtalan //
* Hogy miként keveredett pont erre a lepukkant helyre, maga se tudja. Annyi biztos, hogy nem akar itt sokáig maradni, hiszen legyen bármilyen szerencséje is, szinte teljesen kizárt, hogy előbb-utóbb ne nyisson be ebbe a kocsmába is az egyik üldözője. Nem biztos benne, hogy a szó szoros értelmében üldözik-e, de ha nem is, attól még elég könnyen ki lehet szúrni a tömegből egy épp csak néhány órája megszökött rabszolgát. Merthogy ezért menekül úgy a gnómunk. Amilyen pechje volt bő két és fél évvel ezelőtt... Ugyanis nemcsak, hogy elbukott ezer aranyat, de ráadásul amikor a kikötőbe akart utazni, nem a legjobb hajóra szállt fel, így még aznap bilincsbe lett verve. No igen, nem volt valami szerencsés napja. Az bent lévők nagy része nem is törődik az érkező gnómmal, csupán néhányan néznek felé, mikor belép az ivóba - persze a gnóm szerencséjére ők is tovább teszik a dolgukat, mikor látják, hogy Hornor szó nélkül kezd tipegni a pult felé. Próbál nem teremteni szemkontaktust egyik bent lévővel sem, ami elég nehéz feladat, de egészen sikeresnek mondhatja magát, amíg el nem ér a pulthoz, ahol a kocsmáros már várja... Francokat, tudomást sem vesz róla. Néhány másodperces várakozás után végül úgy dönt, kicsit hátrébb áll és onnan kiált egy "jó napot"-ot, hátha sikerül túlkiabálnia a tömeget. Rövid várakozás után próbálkozását siker koronázza: a pult embere fáradt tekintettel hajol át az asztalán és néz le az alacsony úrra. *
- Egy teát, ha szabad. * Rossz szokása, hogy megannyi megrázkódtatás után, még egy ilyen helyen sem képes elszakadni az illemtől, a szép szavaktól. A kocsmáros persze nem szenved efféle rossz szokásoktól, ő teljesen ráérősen vakarja meg hátsó felét, majd továbbra is ráérősen teszi a dolgait, mígnem le nem rakja a csésze Teát a pultra, miközben másik kezével 4 ujját mutatva várja az összeget. A gnóm persze nem akar semmiféle problémát, így ki is számolja az aranyakat a pultra. Azokat az aranyakat, amiket még a legutóbbi fogva tartójától csent el szökését megelőzően, illetve aközben. A kocsmáros elveszi a fizetségét, majd zsörtölődik egy sort a borravalóról és a tiszteletlen vendégekről - amikből Hornor persze aligha ért valamit -, majd hátat fordít és máris valami mást ügyködik a háttérben. Ennek okán gnómunk lábujjhegyre emelkedik, majd üres asztalt keresve néz körbe a fogadóban. Némi nézelődést követően rájön, hogy ez nehezebb lesz, mint gondolta volna, így nyel egy nagyot és elindul a teázó sötételf felé.
~ Amíg nem valami töményebb van az asztalán, talán még mindig jobb választás, mint azok a részeg alakok a többi asztalnál. ~ Vélekedik a társaság többi tagjának viselkedését figyelve. Persze nem mind részeg (vagy csak nem annyira), de a csendes mélységivel úgy érzi, hogy jobban fog járni, mint egy rakásnyi emberrel. *
- Üdv! Leülhetek? * Igazából nincs más választása, mivel állni nem akar, szóval a választ nem is várja meg, egyből felmászik egy recsegő székre és úgy néz fel a nőre. *
- Micsoda meglepetés itt találkozni egy teakedvelővel! * Próbálja megtörni az eddig nem túl mély kapcsolatban esetlegesen kialakuló csendet, majd végignéz a másikon.
~ Ezzel sem stimmel valami... ~ Állapítja meg, kicsit több időt elidőzve a sötételf szemeinél. *
- Öhm... Mi járatban, ebben a fogadóban...?
* Hogy miként keveredett pont erre a lepukkant helyre, maga se tudja. Annyi biztos, hogy nem akar itt sokáig maradni, hiszen legyen bármilyen szerencséje is, szinte teljesen kizárt, hogy előbb-utóbb ne nyisson be ebbe a kocsmába is az egyik üldözője. Nem biztos benne, hogy a szó szoros értelmében üldözik-e, de ha nem is, attól még elég könnyen ki lehet szúrni a tömegből egy épp csak néhány órája megszökött rabszolgát. Merthogy ezért menekül úgy a gnómunk. Amilyen pechje volt bő két és fél évvel ezelőtt... Ugyanis nemcsak, hogy elbukott ezer aranyat, de ráadásul amikor a kikötőbe akart utazni, nem a legjobb hajóra szállt fel, így még aznap bilincsbe lett verve. No igen, nem volt valami szerencsés napja. Az bent lévők nagy része nem is törődik az érkező gnómmal, csupán néhányan néznek felé, mikor belép az ivóba - persze a gnóm szerencséjére ők is tovább teszik a dolgukat, mikor látják, hogy Hornor szó nélkül kezd tipegni a pult felé. Próbál nem teremteni szemkontaktust egyik bent lévővel sem, ami elég nehéz feladat, de egészen sikeresnek mondhatja magát, amíg el nem ér a pulthoz, ahol a kocsmáros már várja... Francokat, tudomást sem vesz róla. Néhány másodperces várakozás után végül úgy dönt, kicsit hátrébb áll és onnan kiált egy "jó napot"-ot, hátha sikerül túlkiabálnia a tömeget. Rövid várakozás után próbálkozását siker koronázza: a pult embere fáradt tekintettel hajol át az asztalán és néz le az alacsony úrra. *
- Egy teát, ha szabad. * Rossz szokása, hogy megannyi megrázkódtatás után, még egy ilyen helyen sem képes elszakadni az illemtől, a szép szavaktól. A kocsmáros persze nem szenved efféle rossz szokásoktól, ő teljesen ráérősen vakarja meg hátsó felét, majd továbbra is ráérősen teszi a dolgait, mígnem le nem rakja a csésze Teát a pultra, miközben másik kezével 4 ujját mutatva várja az összeget.
A gnóm persze nem akar semmiféle problémát, így ki is számolja az aranyakat a pultra. Azokat az aranyakat, amiket még a legutóbbi fogva tartójától csent el szökését megelőzően, illetve aközben. A kocsmáros elveszi a fizetségét, majd zsörtölődik egy sort a borravalóról és a tiszteletlen vendégekről - amikből Hornor persze aligha ért valamit -, majd hátat fordít és máris valami mást ügyködik a háttérben. Ennek okán gnómunk lábujjhegyre emelkedik, majd üres asztalt keresve néz körbe a fogadóban. Némi nézelődést követően rájön, hogy ez nehezebb lesz, mint gondolta volna, így nyel egy nagyot és elindul a teázó sötételf felé. ~ Amíg nem valami töményebb van az asztalán, talán még mindig jobb választás, mint azok a részeg alakok a többi asztalnál. ~ Vélekedik a társaság többi tagjának viselkedését figyelve. Persze nem mind részeg (vagy csak nem annyira), de a csendes mélységivel úgy érzi, hogy jobban fog járni, mint egy rakásnyi emberrel. *
- Üdv! Leülhetek? * Igazából nincs más választása, mivel állni nem akar, szóval a választ nem is várja meg, egyből felmászik egy recsegő székre és úgy néz fel a nőre. *
- Micsoda meglepetés itt találkozni egy teakedvelővel! * Próbálja megtörni az eddig nem túl mély kapcsolatban esetlegesen kialakuló csendet, majd végignéz a másikon.
~ Ezzel sem stimmel valami... ~ Állapítja meg, kicsit több időt elidőzve a sötételf szemeinél. *
- Öhm... Mi járatban, ebben a fogadóban...?
2292. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-27 23:42:08
Üzenet elküldve: 2017-05-27 23:42:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét Kilátások//
*Belépve a fogadóba rögtön elborzad a hely kinézete miatt, és az ivástól is elegy a kedve.*
~Borzalmas italt árulhatnak.~
*Morog magában, majd megenged az arcára egy erős fintort.*
- Én? Ilyen helyen?
*Még mindig fintorogva válaszol.*
- Úgy nézek ki?
*Morog újra, majd egy nagyot sóhajt.*
- Talán... talán most kihagyom a borozást. Mi is a hely neve? Romos Rókalyuk?
*Az utolsó két mondatot viccnek szánta, abban, hogy a lány érti csak reménykedhet. Utána megy a pulthoz, de csak megáll mögötte, nem ül le, egyszerűen nem hajlandó rá. Kíváncsian várja a fejleményeket, és azt, hogy a lány majd mit szól ahhoz, hogy egy férfi képes ennyire kényes lenni.*
*Belépve a fogadóba rögtön elborzad a hely kinézete miatt, és az ivástól is elegy a kedve.*
~Borzalmas italt árulhatnak.~
*Morog magában, majd megenged az arcára egy erős fintort.*
- Én? Ilyen helyen?
*Még mindig fintorogva válaszol.*
- Úgy nézek ki?
*Morog újra, majd egy nagyot sóhajt.*
- Talán... talán most kihagyom a borozást. Mi is a hely neve? Romos Rókalyuk?
*Az utolsó két mondatot viccnek szánta, abban, hogy a lány érti csak reménykedhet. Utána megy a pulthoz, de csak megáll mögötte, nem ül le, egyszerűen nem hajlandó rá. Kíváncsian várja a fejleményeket, és azt, hogy a lány majd mit szól ahhoz, hogy egy férfi képes ennyire kényes lenni.*
2291. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-26 21:12:51
Üzenet elküldve: 2017-05-26 21:12:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét Kilátások//
*Belépve a kisrókába nem csodálkozik, hogy nem tölti be lelkét az az érzés, ami máshol igen. A többi kocsmához képest ennek a helynek nincs története, valami, amit minden lerészegedéskor nevetve meséltek el és beszélitek át, hogy is történt pontosan. Itt mindig mást lát a pult mögött, bár nem kimondottan sokat jár e helyre. Pontosan az előbbiekért.*
- Gyere, nem tudom jártál-e már itt. *A férfi felé fordul és tiszteletmutató állásba húzza magát.*
- Ez itt, kérem szépen, a leglepukkantabb hely, kocsma, ahol valaha meg fogsz fordulni. *Ünnepélyesen meg is hajol hozzá, remélve a másik vette a lapot.
Az öreg pulthoz rongyol és felpattan a bárszékre, semmi alkoholt nem kíván fogyasztani. Persze, ha neki kell fizetni. ~Meg kell találnom Jaffot. Kell a hátas. Hogyan...~ Ahogy megpillantja a férfit, ki ráérősen törölget pár poharat, szinte felcsillan a szeme. Vele egyszer-kétszer már találkozott. Egy őszhajú, Bajszos-szakállas ember, szemeiből sugárzik a szeretet. Régen a Pegában is dolgozott, már nem is emlékszik, végül hogyan került ide. Mikor megismerte apjának fogadta volna a fickót, így utólag visszagondolva elég magányos és apakomplexusos lehetett. Szélesen mosolyog, várva, hogy észrevegyék. Bár azóta haja sokat nőtt és izmosodott is, még remélhetőleg felismerik őt.*
*Belépve a kisrókába nem csodálkozik, hogy nem tölti be lelkét az az érzés, ami máshol igen. A többi kocsmához képest ennek a helynek nincs története, valami, amit minden lerészegedéskor nevetve meséltek el és beszélitek át, hogy is történt pontosan. Itt mindig mást lát a pult mögött, bár nem kimondottan sokat jár e helyre. Pontosan az előbbiekért.*
- Gyere, nem tudom jártál-e már itt. *A férfi felé fordul és tiszteletmutató állásba húzza magát.*
- Ez itt, kérem szépen, a leglepukkantabb hely, kocsma, ahol valaha meg fogsz fordulni. *Ünnepélyesen meg is hajol hozzá, remélve a másik vette a lapot.
Az öreg pulthoz rongyol és felpattan a bárszékre, semmi alkoholt nem kíván fogyasztani. Persze, ha neki kell fizetni. ~Meg kell találnom Jaffot. Kell a hátas. Hogyan...~ Ahogy megpillantja a férfit, ki ráérősen törölget pár poharat, szinte felcsillan a szeme. Vele egyszer-kétszer már találkozott. Egy őszhajú, Bajszos-szakállas ember, szemeiből sugárzik a szeretet. Régen a Pegában is dolgozott, már nem is emlékszik, végül hogyan került ide. Mikor megismerte apjának fogadta volna a fickót, így utólag visszagondolva elég magányos és apakomplexusos lehetett. Szélesen mosolyog, várva, hogy észrevegyék. Bár azóta haja sokat nőtt és izmosodott is, még remélhetőleg felismerik őt.*
2290. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-25 14:54:24
Üzenet elküldve: 2017-05-25 14:54:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A sors által kegyetlenül átvert és kihasznált sötét bőrű nő, az egyik asztallapra görnyedve ül. Sötétnek tetsző alakja nem tűnik ki a kikötő mocskából. Az arca, az öltözködése semmivel nem szebb, vagy rosszabb, mint itt akármelyik matróznak, vagy alávaló banditának. Könyökével megtépett füle mellett támasztja fejét. Szürkés haja szemeit takarja. Azokat a szemeket, amiknek hasznát már soha többé nem veszi. Kegyetlen megcsalás ez, hogy ezen faj - mely olyan jól lát a sötétben - egyik leszármazottja, vakon kell élje az életét.
A nem régiben vett Tea előtte gőzölög, cirógatja arcát. Nem volt nehéz ki fizetni érte a 4 aranyat. Megtanulta már megkülönböztetni az érméket, formára, súlyra, vastagságra. Volt rá közel ötven éve, hogy elsajátítsa. Hiszen sosem akart senkinek a segítségére szorulni. Büszke természet és az is marad immár haláláig. Kalapja itala előtt, az asztal közepe körül helyezkedik el. Ujjainak hegye érintik a karimáját.
A kocsma igazán hitvány. Kinézete vajmi keveset számít a nőnek, de szaga már hozzá is eljuttatja a hely alávaló hírét, látvány nélkül is. Kezére egy bogár mászik fel, amit egy hirtelen, de pontos mozdulattal csap agyon, majd lassan helyezi vissza karját az előbbi helyére. Még egy világtalan elől sem tudja elrejteni varázsát a kikötő.
Lassú kortyokkal iszogatja a teát. Mézzel kérte, s mogorva ábrázattal jegyzi meg magában, hogy nem túlozták el. Amikor kész akarva haragszik, akkor arcvonásai még vénebbnek mutatják, mint ami. Egyébként nem lenne még olyan öreg a maga ötvenbe forduló fejével. Ráncai, őszesnek tetsző haja, sebhelyei és sosem vidám arca viszont megteszik a magukét.
Ahhoz képest egész nyugodt a hely, hogy nemrég volt itt egy kisebb tombolás. A sötételf nem volt ennek tanúja, de híre eljutott hozzá. A kocsma falai már megszokták a gyors tulajdonos váltásokat. Nem új számukra a gyilkosság sem. Ahogy a vendégek számára sem. Aki nem halt meg akkor, az ugyanúgy visszajön és éli tovább hitvány életét, mint annak előtte. Pontosan úgy, ahogy a nő, kalapjával, teájával, nyomorúságával társaságban.*
A nem régiben vett Tea előtte gőzölög, cirógatja arcát. Nem volt nehéz ki fizetni érte a 4 aranyat.
Megtanulta már megkülönböztetni az érméket, formára, súlyra, vastagságra. Volt rá közel ötven éve, hogy elsajátítsa. Hiszen sosem akart senkinek a segítségére szorulni. Büszke természet és az is marad immár haláláig. Kalapja itala előtt, az asztal közepe körül helyezkedik el. Ujjainak hegye érintik a karimáját.A kocsma igazán hitvány. Kinézete vajmi keveset számít a nőnek, de szaga már hozzá is eljuttatja a hely alávaló hírét, látvány nélkül is. Kezére egy bogár mászik fel, amit egy hirtelen, de pontos mozdulattal csap agyon, majd lassan helyezi vissza karját az előbbi helyére. Még egy világtalan elől sem tudja elrejteni varázsát a kikötő.
Lassú kortyokkal iszogatja a teát. Mézzel kérte, s mogorva ábrázattal jegyzi meg magában, hogy nem túlozták el. Amikor kész akarva haragszik, akkor arcvonásai még vénebbnek mutatják, mint ami. Egyébként nem lenne még olyan öreg a maga ötvenbe forduló fejével. Ráncai, őszesnek tetsző haja, sebhelyei és sosem vidám arca viszont megteszik a magukét.
Ahhoz képest egész nyugodt a hely, hogy nemrég volt itt egy kisebb tombolás. A sötételf nem volt ennek tanúja, de híre eljutott hozzá. A kocsma falai már megszokták a gyors tulajdonos váltásokat. Nem új számukra a gyilkosság sem. Ahogy a vendégek számára sem. Aki nem halt meg akkor, az ugyanúgy visszajön és éli tovább hitvány életét, mint annak előtte. Pontosan úgy, ahogy a nő, kalapjával, teájával, nyomorúságával társaságban.*
2289. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-24 22:06:26
Üzenet elküldve: 2017-05-24 22:06:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fädhia//
*Kormos nem ismeri a kocsmák azon oldalát, mint Fädhia. Inni, kikapcsolódni jár, hogy elfelejtse, mekkora szenny is az élet. Itt nem kell gondolkodnia, terveznie, de ha szerencséje van, még mozdulnia sem. Leteszi formás kis popóját egy rozoga székre, rendel egy rövidet, a többi pedig már történik magától. Néha még egy partner is befigyel éjszakára, így az aznapi torna is le van tudva.
Most sem akart mást, mikor berobogott a Rumosba, mint kikapcsolni az agyát, és élvezni egy kicsit azt, amit ép ésszel és alkohol nélkül nem lehet. De nem teheti meg. Újdonsül ismerőse, a gömbölyded hölgy segítségére lehetett volna ebben, de ez a disznó semmiképpen. A székről felpattanva kiáll mindkettőjükért, itt ugyan ma nem lesz kufirc, ha ők nem akarják. És nem akarják! Könnyedén ellép a lomha karlendítés előtt, és elismerően pillant a másikra, aki a helyzetet kihasználva ágyékon kínálja a férfit. Sernowey sem gondolkodik sokat, könyökével a védetlenné vált tarkójára sújt, majd meg sem várva, mennyire sikeres a támadás, karon ragadja Fädhiát, és a kijárat felé húzza. Nem akar balhét, éppen csak kilépett a világba, nem akar rögtön visszakerülni a két fal közé. A környéket sem ismeri, nem tudja, járőröznek-e erre, jobb az óvatosság. Remélhetőleg a lány nem ellenkezik, sikerül kijutniuk a kocsmából, és elvegyülhetnek a kikötő tömegében.*
*Kormos nem ismeri a kocsmák azon oldalát, mint Fädhia. Inni, kikapcsolódni jár, hogy elfelejtse, mekkora szenny is az élet. Itt nem kell gondolkodnia, terveznie, de ha szerencséje van, még mozdulnia sem. Leteszi formás kis popóját egy rozoga székre, rendel egy rövidet, a többi pedig már történik magától. Néha még egy partner is befigyel éjszakára, így az aznapi torna is le van tudva.
Most sem akart mást, mikor berobogott a Rumosba, mint kikapcsolni az agyát, és élvezni egy kicsit azt, amit ép ésszel és alkohol nélkül nem lehet. De nem teheti meg. Újdonsül ismerőse, a gömbölyded hölgy segítségére lehetett volna ebben, de ez a disznó semmiképpen. A székről felpattanva kiáll mindkettőjükért, itt ugyan ma nem lesz kufirc, ha ők nem akarják. És nem akarják! Könnyedén ellép a lomha karlendítés előtt, és elismerően pillant a másikra, aki a helyzetet kihasználva ágyékon kínálja a férfit. Sernowey sem gondolkodik sokat, könyökével a védetlenné vált tarkójára sújt, majd meg sem várva, mennyire sikeres a támadás, karon ragadja Fädhiát, és a kijárat felé húzza. Nem akar balhét, éppen csak kilépett a világba, nem akar rögtön visszakerülni a két fal közé. A környéket sem ismeri, nem tudja, járőröznek-e erre, jobb az óvatosság. Remélhetőleg a lány nem ellenkezik, sikerül kijutniuk a kocsmából, és elvegyülhetnek a kikötő tömegében.*
2288. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-14 02:56:51
Üzenet elküldve: 2017-05-14 02:56:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sernowey//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Milyen igaz is. De a kocsmának is vannak előnyei, nem csupán hátrányai. Az egyik ilyen, ami önmagában mindkettő, az a változatosság. A több ember több csilingelő érmét és még több információt jelent. S hacsak nem találtál magadnak egy gazdag brókert a hajódra, akkor ezektől meg vagy fosztva. Ellenben nem kell azon gondolkodnod állandóan, hogy vajon a következő kuncsaft mekkora fájdalmat fog okozni s hasonlók.
Apropó, ha már kuncsaft, az ilyen behemótok, mint ez, pont annyi ésszel rendelkeznek, mint kalapács formájú lábfejjel. Vagy sok pénzzel. *
- Ennyiért leszophatod saját magad!
* Veti oda a férfinak nevetve, de már felkészülten arra, hogy elhajoljon egy esetleges pofon elől. Ami minden bizonnyal érkezne is, ha Sernowey nem terelné el a figyelmét.
~ Egy igazi harcos... ~
A sötételf hátát-oldalát bámulja, alsó ajkát picit beharapja, legszívesebben megérintené a karját, magához húzná... De nem! Ha most hozzáérne, azzal őt zökkentené ki.
Nos... Kéretlen vendégünk nem gondolja ezt ilyen vonzó fellépésnek, eddig alkoholtól vöröslő feje most kezdi a düh színét felölteni. *
- Mocskos kurvák! Há' hogy képzelitek, he?? Nem kő' a pénz? Akkor ingyé' baszlak meg!
* Emeli fel kezét, hogy torkon ragadja Sernoweyt, de a lomha mozdulat csak akkor érné el a nőt, ha az is akarná, így valószínűleg a levegőre markol csak rá. Fädhián a sor, hogy mozduljon, talpra szökken, és egy célzott mozdulattal a kényeztetni vágyott tagba rúg. Ettől a férfi kidülledő szemekkel összegörnyed, szabad utat biztosítva egy állcsúcson vágásnak. *
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Milyen igaz is. De a kocsmának is vannak előnyei, nem csupán hátrányai. Az egyik ilyen, ami önmagában mindkettő, az a változatosság. A több ember több csilingelő érmét és még több információt jelent. S hacsak nem találtál magadnak egy gazdag brókert a hajódra, akkor ezektől meg vagy fosztva. Ellenben nem kell azon gondolkodnod állandóan, hogy vajon a következő kuncsaft mekkora fájdalmat fog okozni s hasonlók.
Apropó, ha már kuncsaft, az ilyen behemótok, mint ez, pont annyi ésszel rendelkeznek, mint kalapács formájú lábfejjel. Vagy sok pénzzel. *
- Ennyiért leszophatod saját magad!
* Veti oda a férfinak nevetve, de már felkészülten arra, hogy elhajoljon egy esetleges pofon elől. Ami minden bizonnyal érkezne is, ha Sernowey nem terelné el a figyelmét.
~ Egy igazi harcos... ~
A sötételf hátát-oldalát bámulja, alsó ajkát picit beharapja, legszívesebben megérintené a karját, magához húzná... De nem! Ha most hozzáérne, azzal őt zökkentené ki.
Nos... Kéretlen vendégünk nem gondolja ezt ilyen vonzó fellépésnek, eddig alkoholtól vöröslő feje most kezdi a düh színét felölteni. *
- Mocskos kurvák! Há' hogy képzelitek, he?? Nem kő' a pénz? Akkor ingyé' baszlak meg!
* Emeli fel kezét, hogy torkon ragadja Sernoweyt, de a lomha mozdulat csak akkor érné el a nőt, ha az is akarná, így valószínűleg a levegőre markol csak rá. Fädhián a sor, hogy mozduljon, talpra szökken, és egy célzott mozdulattal a kényeztetni vágyott tagba rúg. Ettől a férfi kidülledő szemekkel összegörnyed, szabad utat biztosítva egy állcsúcson vágásnak. *
2287. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-10 01:45:37
Üzenet elküldve: 2017-05-10 01:45:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*Eddig figyelmen kívül próbálta hagyni a számára cseppet sem szimpatikus állatot. A sötételf maga sem tudja miért, de már a hús pottyantós megmozdulása előtt sem érezte úgy hogy puszipajtások lesznek a tollseprűnek valóval. Főleg utána. Azzal a cselekedettel nem éppen lopta be magát szívébe. Viszont bármennyire is igyekszik a dögre még csak rá se nézni, szeme sarkából mégis észre veszi mikor a madár fekete tekintete rászegeződik. Aztán viszonozza is e tettet. Éjfél fekete szemei elsőre csak állati mi voltból származó tudatlanságot tükröznek. De ahogy Teliir tovább bámul bele egyre inkább megkérdőjelezi előbbi gondolatát, mi szerint jellemtelen, ostoba lény az újdonsült társa házi kedvence. Ez az újra gondolás is csak addig él benne amíg a fekete dög el nem rikoltja magát velőtrázó hangon.* ~Elsőre eltaláltam. Mit számít ha játssza a papagájt? Buta tollpárna és kész.~ *Bár ezt nem mondaná biztosra, de még hogy elismerje esetleges intelligenciáját? Annál jobban rühelli mint hogy ilyet tegyen.
Végre az étel is megérkezik. Nem szól semmit evés közben. A másik férfi nem teszi így ő sem. Nyugodtan lapátolja befelé a pörköltet az utolsó falatig.
A vaddisznóval végezve Rasdeher ragadja meg a szót. Teliir arcára ijedtség helyett könnyű mosolyt csal a mondanivalójával.*
-Ha nem lennél ennyire merev, már rég a részletekről beszélhetnénk. Az ne az én bajom legyen hogy paranoiád van!
*Mielőtt folytatná a beszélést, arcmimikája megváltozik. Vigyora könnyed jellegét meg tartja, de pofája felcsigázottságot, és magabiztosságot tükröző vonásokat vesz fel. S nem sok híja annak, hogy ezek ne valami sóvárgó tébolyt mutató kifejezésbe forduljanak át. Látszólag úgy néz ki mint aki eljátszik egy futó gondolattal ami nem is lenne annyira ellenére való, és biztos hogy nem virág szedést foglal magába.*
-Pedig lehet jól szórakoztunk volna.
*Ezzel befejezte a vigyori róka egész mondatára való válaszolást. Eztán kéz nyúlik felé amit meg is ráz. Ez kizökkenti gondolatai közül. Így már nyugodt arccal bólint, jelezve hogy vele tart.
Feláll ő is székéről, és kimegy az ajtón Rasdeher után.*
*Eddig figyelmen kívül próbálta hagyni a számára cseppet sem szimpatikus állatot. A sötételf maga sem tudja miért, de már a hús pottyantós megmozdulása előtt sem érezte úgy hogy puszipajtások lesznek a tollseprűnek valóval. Főleg utána. Azzal a cselekedettel nem éppen lopta be magát szívébe. Viszont bármennyire is igyekszik a dögre még csak rá se nézni, szeme sarkából mégis észre veszi mikor a madár fekete tekintete rászegeződik. Aztán viszonozza is e tettet. Éjfél fekete szemei elsőre csak állati mi voltból származó tudatlanságot tükröznek. De ahogy Teliir tovább bámul bele egyre inkább megkérdőjelezi előbbi gondolatát, mi szerint jellemtelen, ostoba lény az újdonsült társa házi kedvence. Ez az újra gondolás is csak addig él benne amíg a fekete dög el nem rikoltja magát velőtrázó hangon.* ~Elsőre eltaláltam. Mit számít ha játssza a papagájt? Buta tollpárna és kész.~ *Bár ezt nem mondaná biztosra, de még hogy elismerje esetleges intelligenciáját? Annál jobban rühelli mint hogy ilyet tegyen.
Végre az étel is megérkezik. Nem szól semmit evés közben. A másik férfi nem teszi így ő sem. Nyugodtan lapátolja befelé a pörköltet az utolsó falatig.
A vaddisznóval végezve Rasdeher ragadja meg a szót. Teliir arcára ijedtség helyett könnyű mosolyt csal a mondanivalójával.*
-Ha nem lennél ennyire merev, már rég a részletekről beszélhetnénk. Az ne az én bajom legyen hogy paranoiád van!
*Mielőtt folytatná a beszélést, arcmimikája megváltozik. Vigyora könnyed jellegét meg tartja, de pofája felcsigázottságot, és magabiztosságot tükröző vonásokat vesz fel. S nem sok híja annak, hogy ezek ne valami sóvárgó tébolyt mutató kifejezésbe forduljanak át. Látszólag úgy néz ki mint aki eljátszik egy futó gondolattal ami nem is lenne annyira ellenére való, és biztos hogy nem virág szedést foglal magába.*
-Pedig lehet jól szórakoztunk volna.
*Ezzel befejezte a vigyori róka egész mondatára való válaszolást. Eztán kéz nyúlik felé amit meg is ráz. Ez kizökkenti gondolatai közül. Így már nyugodt arccal bólint, jelezve hogy vele tart.
Feláll ő is székéről, és kimegy az ajtón Rasdeher után.*
2286. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-09 21:35:26
Üzenet elküldve: 2017-05-09 21:35:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Teliir Dartiv//
*Éjfél vörös vértől csöpögő csőre aprócska foltokat fest az ósdi étkezőasztal érdes felületére, míg karmait egészen lágyan a fába mélyeszti. Az imént már a farát tolta a faragatlan fickó képébe, ám most mintha egyszerre csak meggondolná magát, a nyakát cirkuszi mutatványosokat megszégyenítő módon megcsavarja, hogy a szemében uralkodó feneketlen sötétségbe zárja újra az ellenszenves alakot. Abban a félelmetes feketeségben nincs más csak a végtelen semmi, középpontban Teliirrel.
Egyes vallások, hiedelmek szerint a holló a halál saját kis kedvence, a halálmadara! Vajon ez a madár is a kíméletlen, zord halál egyik hű csatlósa, s kire kiveti hálóját, azt hamarosan utoléri a végzet? Ha Rasdehert tekinthetjük a végzetnek, akkor igen a válasz.
Kifordított nyakcsigolyákkal bámulja a fakó bőrűt, majd egyszer csak hátracsapja a fejét, hogy elrikoltsa magát.*
-Hús!
*Hangja sokszor még azokon is felállítja a szőrt, akik egyébként igen jó idegekkel rendelkeznek, sőt olykor még saját gazdáját is képes meglepni az állatok világában nagyon is különlegesnek számító intelligenciájával. Nem véletlen tehát, hogy Rasnak erre a fajtára esett a választása, mikor elkezdett komolyan foglalkozni az állatok idomításával. *
-Nem látod, hogy elfogyott?
*Dobja elé idomára az üres bőrerszényt, mit már a madár szinte teljesen kifosztott. Csak néhány apró, kevésbé ízletes falat maradt. Közben kettejük elé kerül a vaddisznópörkölt is rövid várakozás után, úgyhogy nem kell továbbá éheznie a két férfinak sem. Rasdeher minden pillanatát kiélvezi az étkezésnek, nyugodtan, sőt már-már művésziesen ízlelgeti a szájában kellemesen szétmálló húsokat. *
-Ha máskor találkozód van valakivel kezdd azzal, hogy honnan ismered! Ez a mi szakmánkban különösen fontos… jól jegyezd meg. Már elgondolkoztam azon, hogy kicsallak egy sikátorba, és leszúrlak, hátha csak valami bolond kém vagy, akit meghalni küldtek utánam.
*Veti oda amolyan félvállról az egyelőre számára névtelen férfinak, majd mikor végzett a disznóval, elővesz egy szürke kendőt a ruhája alól, és mint valami úri népség kimérten megtörli a kezeit, a száját. Végül kezet nyújt a másiknak.*
-Rasdeher Clion! A részleteket útközben beszéljük meg! Itt még a falnak is füle van…
*Ezzel feláll, s mintha nem is együtt lennének, a hollót a karjára ülteti, majd kisétál a kocsmából. *
*Éjfél vörös vértől csöpögő csőre aprócska foltokat fest az ósdi étkezőasztal érdes felületére, míg karmait egészen lágyan a fába mélyeszti. Az imént már a farát tolta a faragatlan fickó képébe, ám most mintha egyszerre csak meggondolná magát, a nyakát cirkuszi mutatványosokat megszégyenítő módon megcsavarja, hogy a szemében uralkodó feneketlen sötétségbe zárja újra az ellenszenves alakot. Abban a félelmetes feketeségben nincs más csak a végtelen semmi, középpontban Teliirrel.
Egyes vallások, hiedelmek szerint a holló a halál saját kis kedvence, a halálmadara! Vajon ez a madár is a kíméletlen, zord halál egyik hű csatlósa, s kire kiveti hálóját, azt hamarosan utoléri a végzet? Ha Rasdehert tekinthetjük a végzetnek, akkor igen a válasz.
Kifordított nyakcsigolyákkal bámulja a fakó bőrűt, majd egyszer csak hátracsapja a fejét, hogy elrikoltsa magát.*
-Hús!
*Hangja sokszor még azokon is felállítja a szőrt, akik egyébként igen jó idegekkel rendelkeznek, sőt olykor még saját gazdáját is képes meglepni az állatok világában nagyon is különlegesnek számító intelligenciájával. Nem véletlen tehát, hogy Rasnak erre a fajtára esett a választása, mikor elkezdett komolyan foglalkozni az állatok idomításával. *
-Nem látod, hogy elfogyott?
*Dobja elé idomára az üres bőrerszényt, mit már a madár szinte teljesen kifosztott. Csak néhány apró, kevésbé ízletes falat maradt. Közben kettejük elé kerül a vaddisznópörkölt is rövid várakozás után, úgyhogy nem kell továbbá éheznie a két férfinak sem. Rasdeher minden pillanatát kiélvezi az étkezésnek, nyugodtan, sőt már-már művésziesen ízlelgeti a szájában kellemesen szétmálló húsokat. *
-Ha máskor találkozód van valakivel kezdd azzal, hogy honnan ismered! Ez a mi szakmánkban különösen fontos… jól jegyezd meg. Már elgondolkoztam azon, hogy kicsallak egy sikátorba, és leszúrlak, hátha csak valami bolond kém vagy, akit meghalni küldtek utánam.
*Veti oda amolyan félvállról az egyelőre számára névtelen férfinak, majd mikor végzett a disznóval, elővesz egy szürke kendőt a ruhája alól, és mint valami úri népség kimérten megtörli a kezeit, a száját. Végül kezet nyújt a másiknak.*
-Rasdeher Clion! A részleteket útközben beszéljük meg! Itt még a falnak is füle van…
*Ezzel feláll, s mintha nem is együtt lennének, a hollót a karjára ülteti, majd kisétál a kocsmából. *
2285. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-08 23:21:57
Üzenet elküldve: 2017-05-08 23:21:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*A férfi komor hangja nem éri váratlanul. Legyünk őszinték egyáltalán nem kedves szavakra, és vállon veregetésre számított. Így hát szinte rezzenéstelen arccal hallgatja végig Rasdeher szavait az étellel való játékról.*
~Még, hogy étel. Az a holló rágta, büdös, cafat?~
*Nem igazán tudja miért ért ételt, egy látszólag (és remélhetőleg is) madáreledelnek szánt dögön. Ettől függetlenül nem veszi tréfának az imént hallottat. Erősen aranyszabály szaga van. Továbbá itt van ez részlet: "Ha valóban velem akarsz dolgozni". Ez teljes mértékben azt sugallja Teliir-nek, hogy még sem ő az ügyefogyott bolond aki rossz ajtónál kopogtat. E tudattal máris nyugodtabban ül a székén.
A jövőbeli partnere vizslató tekintete nem igazán zavarja. Hadd nézze, túl sok rejtegetni valója amúgy sincs. Persze ez túlzás, mert van neki. Viszont kétli, hogy csak úgy pikk-pakk rájönne mi az miért annyira vágyakozik.*
~A halál közeledésének hűvös pillanatai, melyek torz, jellemtelen táncot járatnak a vonásokkal azok viselőjének arcán.~
*Rasdeher valamiféle már-már sötétnek mondható mosolyt ölt magára. Nem kell nagy szakértőnek lenni, hogy megmondjuk ravaszságot, és emellett némi karizmát is tükröz. Persze sötételfünk ebben nem lát mást mint egy jókora róka pofát.
Aztán a róka szája szóra nyílik, és megereszti felé a pofa, és be szavakat. Ekkor nehezen tartja magában a kitörni vágyó hangos nevetést, de végül is sikerül neki. Itt most nem arról van szó hogy Rasdeher nevetséges alak, vagy a szavak lennének azok. Egyszerűen csak kezd feloldódni a társaságban, plusz egyre jobban kezdi őt érdekelni ez az ember. Mivel igen bátor dolog egy ilyen parancsot kiadni bármiféle idegennek. Továbbá elég közvetlen jellemre utal. Jó szórakozást kínálhat még neki ez a társulás. Ezeket felismerve tört fel benne az imént az az öröm ami nevetésre szerette volna késztetni.
Mikor madarász róka vissza ér és közli vele, hogy meghívást kap egy tál vaddisznóra esze ágában sincs visszautasítani. Hisz már egy napja nem evett az utazás miatt. Az ételkínálás hatására kezét is leereszti fegyveréről.*
-Majd lecsúszik.
*Jelenti ki érdektelenül. Őszintén megmondva nem igazán izgatja miből készült.
Aztán végre megkezdődik az a beszélgetés is amire várt. Látszólag kezd végre jóra fordulni a napja.*
-Pufók Zrik.
*Nem tervez többet mondani. Nem érzi szükségét. És nincs is, mivel hogyha a jó személynél van akkor ez is elég kell hogy legyen. Talán ezzel túl vannak a kezdeti nehézségeken. Talán.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.05.11 13:42:54, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (had vs. hadd).
*A férfi komor hangja nem éri váratlanul. Legyünk őszinték egyáltalán nem kedves szavakra, és vállon veregetésre számított. Így hát szinte rezzenéstelen arccal hallgatja végig Rasdeher szavait az étellel való játékról.*
~Még, hogy étel. Az a holló rágta, büdös, cafat?~
*Nem igazán tudja miért ért ételt, egy látszólag (és remélhetőleg is) madáreledelnek szánt dögön. Ettől függetlenül nem veszi tréfának az imént hallottat. Erősen aranyszabály szaga van. Továbbá itt van ez részlet: "Ha valóban velem akarsz dolgozni". Ez teljes mértékben azt sugallja Teliir-nek, hogy még sem ő az ügyefogyott bolond aki rossz ajtónál kopogtat. E tudattal máris nyugodtabban ül a székén.
A jövőbeli partnere vizslató tekintete nem igazán zavarja. Hadd nézze, túl sok rejtegetni valója amúgy sincs. Persze ez túlzás, mert van neki. Viszont kétli, hogy csak úgy pikk-pakk rájönne mi az miért annyira vágyakozik.*
~A halál közeledésének hűvös pillanatai, melyek torz, jellemtelen táncot járatnak a vonásokkal azok viselőjének arcán.~
*Rasdeher valamiféle már-már sötétnek mondható mosolyt ölt magára. Nem kell nagy szakértőnek lenni, hogy megmondjuk ravaszságot, és emellett némi karizmát is tükröz. Persze sötételfünk ebben nem lát mást mint egy jókora róka pofát.
Aztán a róka szája szóra nyílik, és megereszti felé a pofa, és be szavakat. Ekkor nehezen tartja magában a kitörni vágyó hangos nevetést, de végül is sikerül neki. Itt most nem arról van szó hogy Rasdeher nevetséges alak, vagy a szavak lennének azok. Egyszerűen csak kezd feloldódni a társaságban, plusz egyre jobban kezdi őt érdekelni ez az ember. Mivel igen bátor dolog egy ilyen parancsot kiadni bármiféle idegennek. Továbbá elég közvetlen jellemre utal. Jó szórakozást kínálhat még neki ez a társulás. Ezeket felismerve tört fel benne az imént az az öröm ami nevetésre szerette volna késztetni.
Mikor madarász róka vissza ér és közli vele, hogy meghívást kap egy tál vaddisznóra esze ágában sincs visszautasítani. Hisz már egy napja nem evett az utazás miatt. Az ételkínálás hatására kezét is leereszti fegyveréről.*
-Majd lecsúszik.
*Jelenti ki érdektelenül. Őszintén megmondva nem igazán izgatja miből készült.
Aztán végre megkezdődik az a beszélgetés is amire várt. Látszólag kezd végre jóra fordulni a napja.*
-Pufók Zrik.
*Nem tervez többet mondani. Nem érzi szükségét. És nincs is, mivel hogyha a jó személynél van akkor ez is elég kell hogy legyen. Talán ezzel túl vannak a kezdeti nehézségeken. Talán.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.05.11 13:42:54, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (had vs. hadd).
2284. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-08 19:23:14
Üzenet elküldve: 2017-05-08 19:23:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Teliir Dartiv//
*Élvezi a helyzetet, régen szórakozott már ilyen jót. Talán még egy kis időre azt a tényt is képes elfelejteni, hogy a nő, akit mindennél jobban szeretett egyszer csak elhagyta. Még mindig érzi a düht, és a fájdalmat a lelke mélyén, ha pedig magába néz látja azt a mérhetetlen szakadékot, melynek egyik oldalán Rovéna, míg a másikon ő maga áll megmerevedett végtagokkal, és csak a lány távoli sziluettjét bámulja.
Ám most ezek az ábrándok egyáltalán nem foglalkoztatják. Szeretné minden apró pillanatát kiélvezni a kis színjátékának, és érdeklődve figyeli a másik arcát. Árulkodó jelek után kutat, melyek gazdája tudta nélkül is elmondanak mindent a szemfüles, és hozzáértő szakértőknek, kik erre specializálódtak. Na jó, Ras tulajdonképpen nem ért annyira ehhez, mint például egy szakavatott vallató, de mivel mindig is örömét lelte a körülötte lévő emberek megfigyelésében, így már megtanult egy-két dolgot a mindenféle tudatalatti mozdulatokról, szinte láthatatlan mimikákról.
Látszólag Éjfél kis hirtelen jött attrakciója nem tett túl jó benyomást az idegen ében bőrűre, pedig a madár csak kedveskedni akart… vagy nem. Ki tudja ezt megmondani Rason kívül? De nem csak, hogy a hollót bántotta meg ezzel a visszadobott húscafattal, de gazdájából is rosszalló pillantásokat vált ez ki. A kannibál kifejezetten utálja azokat az élőlényeket, amelyek csak játéknak tekintik az ételt. Komor arccal bámul Teliir lélektükreibe, célja, hogy magához láncolja a másik tekintetét, majd ha sikerült megszólal végre.*
-Ha valóban velem akarsz dolgozni tudnod kell, hogy nálam szigorúan tilos az étellel játszani.
*Hangja sokkal komolyabb, mint eddig volt, sőt már-már fenyegetésbe hajlik át. Ám pár másodpercnyi némaság után megvillantja a jó öreg rókavigyorát, mi valódi karaktert ad az arcának. Ez a mosoly Rasdehernek az, mi másnak egy csinos kis szeplős bőr, vagy egy jól látható anyajegy. Erről ismeri fel az, ki már egyszer is találkozott vele. *
-Fogd be a pofád, és várd meg míg visszajövök!
*Löki oda hanyagul, de még mindig mosolyogva a türelmetlen fickónak. Most hogy így látta falatozgatni Éjfélt, kissé ő maga is megéhezett, és itt az ideje, hogy valami finomsággal is kedveskedjen magának a szárított húson kívül. Mit sem törődve a ruhája alatt matató új barátjával, rá sem nézve sétál el mellette, egyenesen a pulthoz. Itt rendel magának, és a társának két méretes adag Vaddisznópörköltöt, és leszámolja a pultosnak a 26 aranyat. Mivel valószínűleg várniuk kell, hogy kihozzák, egy cseppet sem sietve foglal újra helyet a sötételffel szemben. *
-Remélem éhes vagy, és szereted a vaddisznót! Egyedül nem bírnám mindet megenni.
*Vonja meg a vállát, aztán beletúr a sértődött madár tollai közé.*
-Mondd meg kitől hallottál rólam, és honnan tudtad, hogy itt leszek. Ha a válaszod helyesnek találom, akkor talán beszélhetünk komolyan.
*Élvezi a helyzetet, régen szórakozott már ilyen jót. Talán még egy kis időre azt a tényt is képes elfelejteni, hogy a nő, akit mindennél jobban szeretett egyszer csak elhagyta. Még mindig érzi a düht, és a fájdalmat a lelke mélyén, ha pedig magába néz látja azt a mérhetetlen szakadékot, melynek egyik oldalán Rovéna, míg a másikon ő maga áll megmerevedett végtagokkal, és csak a lány távoli sziluettjét bámulja.
Ám most ezek az ábrándok egyáltalán nem foglalkoztatják. Szeretné minden apró pillanatát kiélvezni a kis színjátékának, és érdeklődve figyeli a másik arcát. Árulkodó jelek után kutat, melyek gazdája tudta nélkül is elmondanak mindent a szemfüles, és hozzáértő szakértőknek, kik erre specializálódtak. Na jó, Ras tulajdonképpen nem ért annyira ehhez, mint például egy szakavatott vallató, de mivel mindig is örömét lelte a körülötte lévő emberek megfigyelésében, így már megtanult egy-két dolgot a mindenféle tudatalatti mozdulatokról, szinte láthatatlan mimikákról.
Látszólag Éjfél kis hirtelen jött attrakciója nem tett túl jó benyomást az idegen ében bőrűre, pedig a madár csak kedveskedni akart… vagy nem. Ki tudja ezt megmondani Rason kívül? De nem csak, hogy a hollót bántotta meg ezzel a visszadobott húscafattal, de gazdájából is rosszalló pillantásokat vált ez ki. A kannibál kifejezetten utálja azokat az élőlényeket, amelyek csak játéknak tekintik az ételt. Komor arccal bámul Teliir lélektükreibe, célja, hogy magához láncolja a másik tekintetét, majd ha sikerült megszólal végre.*
-Ha valóban velem akarsz dolgozni tudnod kell, hogy nálam szigorúan tilos az étellel játszani.
*Hangja sokkal komolyabb, mint eddig volt, sőt már-már fenyegetésbe hajlik át. Ám pár másodpercnyi némaság után megvillantja a jó öreg rókavigyorát, mi valódi karaktert ad az arcának. Ez a mosoly Rasdehernek az, mi másnak egy csinos kis szeplős bőr, vagy egy jól látható anyajegy. Erről ismeri fel az, ki már egyszer is találkozott vele. *
-Fogd be a pofád, és várd meg míg visszajövök!
*Löki oda hanyagul, de még mindig mosolyogva a türelmetlen fickónak. Most hogy így látta falatozgatni Éjfélt, kissé ő maga is megéhezett, és itt az ideje, hogy valami finomsággal is kedveskedjen magának a szárított húson kívül. Mit sem törődve a ruhája alatt matató új barátjával, rá sem nézve sétál el mellette, egyenesen a pulthoz. Itt rendel magának, és a társának két méretes adag Vaddisznópörköltöt, és leszámolja a pultosnak a 26 aranyat.
Mivel valószínűleg várniuk kell, hogy kihozzák, egy cseppet sem sietve foglal újra helyet a sötételffel szemben. *-Remélem éhes vagy, és szereted a vaddisznót! Egyedül nem bírnám mindet megenni.
*Vonja meg a vállát, aztán beletúr a sértődött madár tollai közé.*
-Mondd meg kitől hallottál rólam, és honnan tudtad, hogy itt leszek. Ha a válaszod helyesnek találom, akkor talán beszélhetünk komolyan.
2283. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-08 16:15:15
Üzenet elküldve: 2017-05-08 16:15:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*Rasdeher szavai eleinte meglepik Teliirt. Tényleg rossz asztalhoz ült volna? Ezzel kétségkívül összezavarta őt a "madarász" barátunk. Csak hogy ez a meglepettség hamar átcsap zavart, dühödött csalódottságba.*
~Ez? Ez most tényleg? Tényleg azt jelenti? Nem lesz semmi mulatság?~
*Megint csak kezdi elborítani valamiféle belső téboly. Küzdene ellene, viszont az eddig érzett kétsége szépen lassan elkezdett dühbe átfordulni. Nem engedheti, hogy a harag teljesen ellepje. Bármennyire is átvertnek érzi magát higgadtnak kell még maradnia. Ha itt és most balhét kever akkor búcsút vehet a szórakozásnak már a gondolatától is.
Végül is valahogy sikerül lehiggadnia, és újra nyugodt, önbizalommal fűszerezett hangulatba kerülni*
~Mindegy is. Vagy így, vagy úgy de elfogok vele játszadozni!~
*A mai napja nem igazán alakul jól túl sokszor tör ki belőle az élvezet iránti sóvárgás. Ezen az sem segít mikor Éjfél egy darab döghúst ejt a tenyerébe. Hiszen nem egy túl lenyugtató cselekedet ez. Így hát nem is csoda ha azon kezd el tanakodni mit is készítsen a tollas ebédrevalóból. Tollpárnát, vagy tollkabátot? Ámde mégis sikerül uralkodnia magán. Igaz nem kitűnően nagy sikerrel. Annyit viszont elért, hogy kés helyett csak az előbb kapott ajándékát vágja hozzá a hollóhoz.*
-Mocskos vészmadár!
*Lehet hogy a jelen társaságban ez nem éppen volt a legjobb ötlet. Ezért e cselekedet, és felkiáltás után egyből folytatja is. Mielőtt még bárki a szavába vághatna. A "beszélgetőpartnere" italkérelmét pedig útközben teljesen figyelmen kívül hagyja, illetve saját gondolataitól észre sem veszi. Tellir belsővilága jelenleg elég lármás.*
-Szóval nem téged kereslek?
*Ezeket a szavakat inkább belenyugodott mint sem kérkedő hangnemben ereszti ki száján. Ettől függetlenül érződik rajtuk felpaprikázott hangulata. De ez még nem azt jelenti hogy csak úgy feladja a társulást, megakar győződni arról nem-e szórakoznak vele.
Eztán a biztonság érdekében jobb kezét a nadrágszíján elhelyezkedő egyik dobókésre csúsztatja. Azt Rasdeher nem láthatja min állapodott meg keze, mert kabátja fölé lóg, takarja. Ámbár a mozdulat ettől még jól látszott. Egyáltalán nem támadóan nyúlt fegyveréhez, hanem sokkal inkább saját védelme érdekében. Ez érthető is. Nem tudhatja miféle ember mellé keveredett.*
A hozzászólás írója (Teliir Dartiv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.08 16:21:13
*Rasdeher szavai eleinte meglepik Teliirt. Tényleg rossz asztalhoz ült volna? Ezzel kétségkívül összezavarta őt a "madarász" barátunk. Csak hogy ez a meglepettség hamar átcsap zavart, dühödött csalódottságba.*
~Ez? Ez most tényleg? Tényleg azt jelenti? Nem lesz semmi mulatság?~
*Megint csak kezdi elborítani valamiféle belső téboly. Küzdene ellene, viszont az eddig érzett kétsége szépen lassan elkezdett dühbe átfordulni. Nem engedheti, hogy a harag teljesen ellepje. Bármennyire is átvertnek érzi magát higgadtnak kell még maradnia. Ha itt és most balhét kever akkor búcsút vehet a szórakozásnak már a gondolatától is.
Végül is valahogy sikerül lehiggadnia, és újra nyugodt, önbizalommal fűszerezett hangulatba kerülni*
~Mindegy is. Vagy így, vagy úgy de elfogok vele játszadozni!~
*A mai napja nem igazán alakul jól túl sokszor tör ki belőle az élvezet iránti sóvárgás. Ezen az sem segít mikor Éjfél egy darab döghúst ejt a tenyerébe. Hiszen nem egy túl lenyugtató cselekedet ez. Így hát nem is csoda ha azon kezd el tanakodni mit is készítsen a tollas ebédrevalóból. Tollpárnát, vagy tollkabátot? Ámde mégis sikerül uralkodnia magán. Igaz nem kitűnően nagy sikerrel. Annyit viszont elért, hogy kés helyett csak az előbb kapott ajándékát vágja hozzá a hollóhoz.*
-Mocskos vészmadár!
*Lehet hogy a jelen társaságban ez nem éppen volt a legjobb ötlet. Ezért e cselekedet, és felkiáltás után egyből folytatja is. Mielőtt még bárki a szavába vághatna. A "beszélgetőpartnere" italkérelmét pedig útközben teljesen figyelmen kívül hagyja, illetve saját gondolataitól észre sem veszi. Tellir belsővilága jelenleg elég lármás.*
-Szóval nem téged kereslek?
*Ezeket a szavakat inkább belenyugodott mint sem kérkedő hangnemben ereszti ki száján. Ettől függetlenül érződik rajtuk felpaprikázott hangulata. De ez még nem azt jelenti hogy csak úgy feladja a társulást, megakar győződni arról nem-e szórakoznak vele.
Eztán a biztonság érdekében jobb kezét a nadrágszíján elhelyezkedő egyik dobókésre csúsztatja. Azt Rasdeher nem láthatja min állapodott meg keze, mert kabátja fölé lóg, takarja. Ámbár a mozdulat ettől még jól látszott. Egyáltalán nem támadóan nyúlt fegyveréhez, hanem sokkal inkább saját védelme érdekében. Ez érthető is. Nem tudhatja miféle ember mellé keveredett.*
A hozzászólás írója (Teliir Dartiv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.08 16:21:13
2282. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-08 13:38:49
Üzenet elküldve: 2017-05-08 13:38:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fädhia//
*Sernowey nem ítél el senkit. Nemi, faji, foglalkozási megkötés nélkül bárkivel szóba áll, a baj ott szokott kezdődni, hogy a legtöbben már az első pár mondatnál jelét adják tudatlanságuknak. A nők nagy része rózsaszín felhőn át látja a világot, várnak a szőke hercegükre, aki elviszi őket otthonról, és aranyban füröszti majd őket. Az élet nem ilyen. Nagyon keveseknek adatik meg az a szerencse, hogy a pénz az ölükbe hullik, és soha nem lesz gondjuk vele. Kormos is ezért tartja becsülendőnek a kalózok munkáját, életképesek, és ha valamire szükségük van, azt megszerzik, bármi áron. Ha mindenki így kezelné a helyzetet, minden lénynek annyi vér lenne a pucájában, mint nekik, anarchia lenne lanawinon. Nem érdemli meg mindenki a fosztogatás luxusát, csak aki elég talpraesett, ezzel biztosítva arany életet magának. Fädhiának nem adatott meg az alkalom, hogy kalóznak álljon, pedig úgy tűnik, helyt tudna állni. Nem izmos alkat, de nőként már megtanulhatta, hogy nem csak karddal lehet pénzt szerezni. Hajó híján viszont kénytelen egy lepukkant kricsmiben kamatoztatni tehetségét.
Kellemesen beszélgetnek, a pálinka is rásegít a jó hangulathoz, de nem tart sokáig. Ahogy a részeg odatántorog hozzájuk, a mélységi arcára undor ül. Nem tudja, hogy fogja lerázni a behemótot, rá nem szoktak az ilyenek nyáladzani, de remélhetőleg meg tudják oldani verekedés nélkül. Szeretné kerülni a feltűnést.*
-Hallottad, neked senki nem fog térdre ereszkedni ma este!
*Vicsorog a férfi felé.*
-Van aranyam, ringyó! *Csap a férfi a pultra, és öt aranyérmét szór Fädhia elé.* Ennél nem érsz többet, de ha ügyes leszel, talán adok borravalót.
*Sernowey kezdi elveszíteni a türelmét. Nem csak újdonsült ismerőse sértegetése bántja a fülét, de ez a disznó úgy ahogy van idegesíti, szeretne minél hamarabb szabadulni a társaságából. Leszáll a székről, a földre szórt aranyakat elrúgja egy asztal alá.*
-Úgy látom, nem értesz a szép szóból. *Sziszegi villámló tekintettel.* Nem kell a mocskos pénzed, keress magadnak mást, aki elszórakoztat!
*Ha ezek után sem tágít, kénytelen lesz odacsapni, hátha egy monokli a szeme alatt már meggyőzi arról, hogy nem akar ezzel a párossal mulatni.*
*Sernowey nem ítél el senkit. Nemi, faji, foglalkozási megkötés nélkül bárkivel szóba áll, a baj ott szokott kezdődni, hogy a legtöbben már az első pár mondatnál jelét adják tudatlanságuknak. A nők nagy része rózsaszín felhőn át látja a világot, várnak a szőke hercegükre, aki elviszi őket otthonról, és aranyban füröszti majd őket. Az élet nem ilyen. Nagyon keveseknek adatik meg az a szerencse, hogy a pénz az ölükbe hullik, és soha nem lesz gondjuk vele. Kormos is ezért tartja becsülendőnek a kalózok munkáját, életképesek, és ha valamire szükségük van, azt megszerzik, bármi áron. Ha mindenki így kezelné a helyzetet, minden lénynek annyi vér lenne a pucájában, mint nekik, anarchia lenne lanawinon. Nem érdemli meg mindenki a fosztogatás luxusát, csak aki elég talpraesett, ezzel biztosítva arany életet magának. Fädhiának nem adatott meg az alkalom, hogy kalóznak álljon, pedig úgy tűnik, helyt tudna állni. Nem izmos alkat, de nőként már megtanulhatta, hogy nem csak karddal lehet pénzt szerezni. Hajó híján viszont kénytelen egy lepukkant kricsmiben kamatoztatni tehetségét.
Kellemesen beszélgetnek, a pálinka is rásegít a jó hangulathoz, de nem tart sokáig. Ahogy a részeg odatántorog hozzájuk, a mélységi arcára undor ül. Nem tudja, hogy fogja lerázni a behemótot, rá nem szoktak az ilyenek nyáladzani, de remélhetőleg meg tudják oldani verekedés nélkül. Szeretné kerülni a feltűnést.*
-Hallottad, neked senki nem fog térdre ereszkedni ma este!
*Vicsorog a férfi felé.*
-Van aranyam, ringyó! *Csap a férfi a pultra, és öt aranyérmét szór Fädhia elé.* Ennél nem érsz többet, de ha ügyes leszel, talán adok borravalót.
*Sernowey kezdi elveszíteni a türelmét. Nem csak újdonsült ismerőse sértegetése bántja a fülét, de ez a disznó úgy ahogy van idegesíti, szeretne minél hamarabb szabadulni a társaságából. Leszáll a székről, a földre szórt aranyakat elrúgja egy asztal alá.*
-Úgy látom, nem értesz a szép szóból. *Sziszegi villámló tekintettel.* Nem kell a mocskos pénzed, keress magadnak mást, aki elszórakoztat!
*Ha ezek után sem tágít, kénytelen lesz odacsapni, hátha egy monokli a szeme alatt már meggyőzi arról, hogy nem akar ezzel a párossal mulatni.*
2281. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-05-07 21:43:41
Üzenet elküldve: 2017-05-07 21:43:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Teliir Dartiv//
*Élvezi a madár lakmározását nézni, mivel mindig is csodálattal tekintett a természet ezen elképesztő teremtményeire. Még emlékszik, mikor gyerekkorában az állatokkal kellett foglalkoznia. Akkor sajátította el idomításuknak a valódi művészetét, egy idős, félig már vak, ősz hajú nőtől. Ő volt az egyike azon keveseknek, akiket eddigi élete során Ras valóban megkedvelt.
Éjfél sem tűnik megilletődöttnek, boldogan csipegeti a jutalomfalatokat, és olyannyira belemerül a finomságok élvezetébe, hogy észre sem veszi a kettejük idilli társaságát megközelítő sötételfet.
Ras sem vesz egy ideig tudomást róla, csak mikor már a holló befejezte a falatozást, és kíváncsian félredönti okos fejét a nyúlánk képű férfi megvizsgálásához, akkor ereszti rá ő is megvető tekintetét.*
-Nem keresek senkit, barátom. Éppen csak megpihenni tértem be a madarammal. Ha nem vennéd észre megzavartad az evésben!
*Pici mosollyal az arcán bök a jelenleg vörös csőrű koromfekete bajtársa felé. Éjfél érdeklődve vizsgálgatja az idegent, csőrében egy cafat patkányhússal. Mostanában nem ment túl jól a páros szekere, így kénytelenek voltak beérni ilyesféle ínyencségekkel. Persze a szárnyas ezt kevésbé bánja, mint Rasdeher. *
-Összekeversz valakivel!
*Hazudja pofátlanul antihősünk. A felé nyújtott kézről ő tudomást sem vesz, ellenben hű segítőjével, aki a csőrében szorongatott húst egyenesen a mélységi kezére ejti. Még hogy ennek a madárnak nincsen jelleme… Ha ismerné, Teliir nem gondolna ilyen butaságokat, de ha így haladnak, hamar megtapasztalhatja a furfangos jószág szemeiben rejlő sötétség miket tartogat a számára. *
-De úgy látom tetszel a barátomnak! Meg akarja osztani veled az ételét. Ilyet ritkán csinál. Rettentő irigy, hogy a fene vigye el az összes tollát.
*Teliir természetesen nem tudhatja, mit kívánt jelezni ezzel a jól betanított Éjfél, így Ras nyugodtan mondhat neki akármit. *
-Nem tudom miről beszélsz, de ha mindenképpen társulni szeretnél, hozz nekem valamit inni! Egy ivócimbora mindig jól jön. Ezzel az ostobával nem lehet egy kellemes ital mellett elbeszélgetni a nagy világban történtekről.
*Úgy érzi tökéletesen játssza a szerepét, miközben újból a madárra bök. Már-már rendesen büszke arra, miként próbálja meg csőbe húzni újdonsült társjelöltjét. *
*Élvezi a madár lakmározását nézni, mivel mindig is csodálattal tekintett a természet ezen elképesztő teremtményeire. Még emlékszik, mikor gyerekkorában az állatokkal kellett foglalkoznia. Akkor sajátította el idomításuknak a valódi művészetét, egy idős, félig már vak, ősz hajú nőtől. Ő volt az egyike azon keveseknek, akiket eddigi élete során Ras valóban megkedvelt.
Éjfél sem tűnik megilletődöttnek, boldogan csipegeti a jutalomfalatokat, és olyannyira belemerül a finomságok élvezetébe, hogy észre sem veszi a kettejük idilli társaságát megközelítő sötételfet.
Ras sem vesz egy ideig tudomást róla, csak mikor már a holló befejezte a falatozást, és kíváncsian félredönti okos fejét a nyúlánk képű férfi megvizsgálásához, akkor ereszti rá ő is megvető tekintetét.*
-Nem keresek senkit, barátom. Éppen csak megpihenni tértem be a madarammal. Ha nem vennéd észre megzavartad az evésben!
*Pici mosollyal az arcán bök a jelenleg vörös csőrű koromfekete bajtársa felé. Éjfél érdeklődve vizsgálgatja az idegent, csőrében egy cafat patkányhússal. Mostanában nem ment túl jól a páros szekere, így kénytelenek voltak beérni ilyesféle ínyencségekkel. Persze a szárnyas ezt kevésbé bánja, mint Rasdeher. *
-Összekeversz valakivel!
*Hazudja pofátlanul antihősünk. A felé nyújtott kézről ő tudomást sem vesz, ellenben hű segítőjével, aki a csőrében szorongatott húst egyenesen a mélységi kezére ejti. Még hogy ennek a madárnak nincsen jelleme… Ha ismerné, Teliir nem gondolna ilyen butaságokat, de ha így haladnak, hamar megtapasztalhatja a furfangos jószág szemeiben rejlő sötétség miket tartogat a számára. *
-De úgy látom tetszel a barátomnak! Meg akarja osztani veled az ételét. Ilyet ritkán csinál. Rettentő irigy, hogy a fene vigye el az összes tollát.
*Teliir természetesen nem tudhatja, mit kívánt jelezni ezzel a jól betanított Éjfél, így Ras nyugodtan mondhat neki akármit. *
-Nem tudom miről beszélsz, de ha mindenképpen társulni szeretnél, hozz nekem valamit inni! Egy ivócimbora mindig jól jön. Ezzel az ostobával nem lehet egy kellemes ital mellett elbeszélgetni a nagy világban történtekről.
*Úgy érzi tökéletesen játssza a szerepét, miközben újból a madárra bök. Már-már rendesen büszke arra, miként próbálja meg csőbe húzni újdonsült társjelöltjét. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873