Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 116 (2301. - 2320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2320. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-16 19:00:48
Üzenet elküldve: 2017-06-16 19:00:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét kilátások//
*Meglátja hátulról a jól megtermett orkot, ez pedig teljesen elvonja a figyelmét. A tőr nem találja el őket, de az idegesítő elf fején csattan egy székláb, és ájulása előtt még hadonászik egy sort. Zhorack későn reagál, a penge végigvágja a bal kezét, amiből azonnal bordó vér folyik lefelé.
Fájdalmába felszisszen és elkáromkodja magát. Az ork közben felkapja az elfet, és olyan lazán viszi ki, mintha csak egy tollpihe lenne. Utána akar menni, de nem tud, mert idegenek bukkannak fel, és körbeveszik. Utat törne, de nem tud. Gyorsan kiderül, hogy segíteni akarnak. Pár pillanat ellátják a sebét, de amint az megtörténik valaki megragadja és kilökdösi az ajtón. Olyan hirtelen történik minden, hogy esélye sincs reagálni.
A fogadó előtt percekig csak csendben áll, majd nagyon sóhajt, hatalmasat káromkodik, és végigsimítja bal kezét. A fájdalomtól újra felszisszen, és megint káromkodik.*
- Tudod mit? Igazad van. Nincs nálam egy darab fegyver sem, nem teljesen mindegy? Írni pedig ír valaki otthon helyettem. Így meg... á, sosem jutok a nyomára. Ha meg is találom mi lesz? Semmi. A jobb kezemmel nem megyek semmire.
*A feje majdnem felrobban a méregtől, hiszen sosem alázták meg még ennyire.*
- Fizessek valakinek, hogy csinálja meg helyettem? A saját munkámat?
*Meglátja hátulról a jól megtermett orkot, ez pedig teljesen elvonja a figyelmét. A tőr nem találja el őket, de az idegesítő elf fején csattan egy székláb, és ájulása előtt még hadonászik egy sort. Zhorack későn reagál, a penge végigvágja a bal kezét, amiből azonnal bordó vér folyik lefelé.
Fájdalmába felszisszen és elkáromkodja magát. Az ork közben felkapja az elfet, és olyan lazán viszi ki, mintha csak egy tollpihe lenne. Utána akar menni, de nem tud, mert idegenek bukkannak fel, és körbeveszik. Utat törne, de nem tud. Gyorsan kiderül, hogy segíteni akarnak. Pár pillanat ellátják a sebét, de amint az megtörténik valaki megragadja és kilökdösi az ajtón. Olyan hirtelen történik minden, hogy esélye sincs reagálni.
A fogadó előtt percekig csak csendben áll, majd nagyon sóhajt, hatalmasat káromkodik, és végigsimítja bal kezét. A fájdalomtól újra felszisszen, és megint káromkodik.*
- Tudod mit? Igazad van. Nincs nálam egy darab fegyver sem, nem teljesen mindegy? Írni pedig ír valaki otthon helyettem. Így meg... á, sosem jutok a nyomára. Ha meg is találom mi lesz? Semmi. A jobb kezemmel nem megyek semmire.
*A feje majdnem felrobban a méregtől, hiszen sosem alázták meg még ennyire.*
- Fizessek valakinek, hogy csinálja meg helyettem? A saját munkámat?
2319. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-16 18:34:00
Üzenet elküldve: 2017-06-16 18:34:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Sötét kilátások//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Gavideg//
*Aki túl sokáig néz a sötétségbe, arra előbb-utóbb visszanéz a sötétség. Aki túl nagyot harap a hatalom tortájából, annak könnyen torkán akad a falat. Aki pedig kocsmai verekedésbe keveredik, azt simán leüthetik hátukról. A vörös elf is így jár, aki tompa csapást érez a feje hátulján, aztán csak nézi csodálkozva, ahogy a világ, de elsősorban a padló belemászik az arcába. Estében erőtlenül kaszabol, hiszen harc van, erre még félig leütve is emlékszik, de, hogy talál-e valamit, már nem érzi. Még lát egy magas árnyékot, ami sokkal nagyobb, mint amit Ő vet, aztán koponyája koppan és jön a sötétség.
Hasogató fejfájással ébred. Körülötte széna, jobban körülnézve egy nagyobb fészer. Tarkója lüktet, mintha új szív dobogna ott és még akár az is lehet, mert ha oda nyúl, jókora dudort tapint a koponyája hátulján, ami érintésre még érzékeny is. Haja a tarkóján némi odaszáradt vértől tapad össze. A felszerelését számba véve látnia kell, hogy pallosának, tőrének hűlt helye. Ha összeszedi magát és kimászik a fészerből, egy istálló mellett találja magát, kicsit arrébb ott a Rumos. Valaki tehát ide húzta és még meg is lopta. Ez nem az elf napja. Persze lehetne rosszabb is.*
//Ceia, Zhorack//
*A vörös elf támadása nem éri el őket, de mire ennek örülni kezdhetnének, valahonnan előkerül egy termetes ork egy széklábbal és tarkón vágja ellenfelüket.*
-Te itten nem verekszöl! *Morranására az elf fejének koppanása tesz pontot. Estében azonban még félkábán körbekaszál a tőrével. Mivel Ceiát és Zhorackot lekötötte az ork megjelenése, a fürge penge készületlenül éri őket. Mindkettőjük alkarján mély sebet ejt a penge, amiből azonnal elő is serken a vér. Közben az ork, mint aki jól végezte a dolgát, megragadja áldozatának grabancát és húzni kezdi kifelé. Akármit is tervez, Ceiáéknak nincs érkezése közbeavatkozni, mert hamar markos férfiak, nők és meghatározhatatlan nemű egyének veszik őket közre. Egyikük, aki talán ork, talán nő, gyors mozdulattal fehér gyolcsot ránt és a sokat látottak rutinjával helyez kötést a két vérző sebre. Közben a kör nem tágul körülöttük és amint a kötések a helyükön vannak, erős, ellentmondást nem tűrő kezek ragadják meg őket és penderítik ki a Rumos sokat látott küszöbe elé.*
-Akármerre, de innen el, igen fürgén! *Nem tudni, pontosan kitől jött a rövid tanács, de igen morcosan mondta. Ott állnak tehát friss kötéssel, fájdalmas sebbel és a felismeréssel, hogy mindkettőjük fegyvert tartó kezét érte a vörös elf pengéje. Amíg nem gyógyul a seb, addig nem reménykedhetnek abban, hogy hatékonyan képesek lennének felvenni a harcot bárki ellen. Magát az elfet sehol sem látják, akárhová is vitte az ork, jól eldugta, amíg őket bent elsősegélyben részesítették. Most hát gondolkozhatnak, hogy merre, hogyan tovább, de a Rumos környékén őgyelegni mindenképpen rossz ötletnek tűnik.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Gavideg//
*Aki túl sokáig néz a sötétségbe, arra előbb-utóbb visszanéz a sötétség. Aki túl nagyot harap a hatalom tortájából, annak könnyen torkán akad a falat. Aki pedig kocsmai verekedésbe keveredik, azt simán leüthetik hátukról. A vörös elf is így jár, aki tompa csapást érez a feje hátulján, aztán csak nézi csodálkozva, ahogy a világ, de elsősorban a padló belemászik az arcába. Estében erőtlenül kaszabol, hiszen harc van, erre még félig leütve is emlékszik, de, hogy talál-e valamit, már nem érzi. Még lát egy magas árnyékot, ami sokkal nagyobb, mint amit Ő vet, aztán koponyája koppan és jön a sötétség.
Hasogató fejfájással ébred. Körülötte széna, jobban körülnézve egy nagyobb fészer. Tarkója lüktet, mintha új szív dobogna ott és még akár az is lehet, mert ha oda nyúl, jókora dudort tapint a koponyája hátulján, ami érintésre még érzékeny is. Haja a tarkóján némi odaszáradt vértől tapad össze. A felszerelését számba véve látnia kell, hogy pallosának, tőrének hűlt helye. Ha összeszedi magát és kimászik a fészerből, egy istálló mellett találja magát, kicsit arrébb ott a Rumos. Valaki tehát ide húzta és még meg is lopta. Ez nem az elf napja. Persze lehetne rosszabb is.*
//Ceia, Zhorack//
*A vörös elf támadása nem éri el őket, de mire ennek örülni kezdhetnének, valahonnan előkerül egy termetes ork egy széklábbal és tarkón vágja ellenfelüket.*
-Te itten nem verekszöl! *Morranására az elf fejének koppanása tesz pontot. Estében azonban még félkábán körbekaszál a tőrével. Mivel Ceiát és Zhorackot lekötötte az ork megjelenése, a fürge penge készületlenül éri őket. Mindkettőjük alkarján mély sebet ejt a penge, amiből azonnal elő is serken a vér. Közben az ork, mint aki jól végezte a dolgát, megragadja áldozatának grabancát és húzni kezdi kifelé. Akármit is tervez, Ceiáéknak nincs érkezése közbeavatkozni, mert hamar markos férfiak, nők és meghatározhatatlan nemű egyének veszik őket közre. Egyikük, aki talán ork, talán nő, gyors mozdulattal fehér gyolcsot ránt és a sokat látottak rutinjával helyez kötést a két vérző sebre. Közben a kör nem tágul körülöttük és amint a kötések a helyükön vannak, erős, ellentmondást nem tűrő kezek ragadják meg őket és penderítik ki a Rumos sokat látott küszöbe elé.*
-Akármerre, de innen el, igen fürgén! *Nem tudni, pontosan kitől jött a rövid tanács, de igen morcosan mondta. Ott állnak tehát friss kötéssel, fájdalmas sebbel és a felismeréssel, hogy mindkettőjük fegyvert tartó kezét érte a vörös elf pengéje. Amíg nem gyógyul a seb, addig nem reménykedhetnek abban, hogy hatékonyan képesek lennének felvenni a harcot bárki ellen. Magát az elfet sehol sem látják, akárhová is vitte az ork, jól eldugta, amíg őket bent elsősegélyben részesítették. Most hát gondolkozhatnak, hogy merre, hogyan tovább, de a Rumos környékén őgyelegni mindenképpen rossz ötletnek tűnik.*
2318. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:44:27
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:44:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Világtalan//
*Hangosan felnevet a sötételf nő válaszán. Elképzelte, ahogy a gnóm visítozva rohangászik a parton, vérző hímtagcsonkját szorongatva. Elég mulatságos látvány ahhoz, hogy érdekelje a dolog. Még mielőtt ő is választ adna, körbekémlel a fogadóban. Semmi érdekeset nem talál, ráadásul a jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető kocsmaszag is szúrja az orrát. Bamba képű martalócok iszogatnak, ebben semmi izgalmas nincs. Legalább esnének egymás torkának! Azt szívesen megnézné. De arra nem kíváncsi, hogy részegen dalolásznak az asztalok tetején. A másik kettő felé fordul.*
Menjünk.
*Röviden válaszol csak, de szinte azonnal el is indul a kijárat felé. Minél hamarabb el akarja hagyni ezt a helyet. Alig várja, hogy a parton lehessen. Szereti a tenger sós illatát. Megnyugtató. Főleg, ha egy elhagyatott partszakaszon lehet, ahol senki nem zargatja. Szereti a csöndet is. Olyankor nem kell figyelnie arra, hogy hogyan viselkedik. Nem kell a hangokat sem kontrollálnia. Igazán önmaga lehet. Válla felett hátranéz, hogy a többiek követik-e őt, vagy csak át akarták vágni, hogy végre elkotródjon köreikből. Ezen sem lepődne meg különösebben.*
*Hangosan felnevet a sötételf nő válaszán. Elképzelte, ahogy a gnóm visítozva rohangászik a parton, vérző hímtagcsonkját szorongatva. Elég mulatságos látvány ahhoz, hogy érdekelje a dolog. Még mielőtt ő is választ adna, körbekémlel a fogadóban. Semmi érdekeset nem talál, ráadásul a jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető kocsmaszag is szúrja az orrát. Bamba képű martalócok iszogatnak, ebben semmi izgalmas nincs. Legalább esnének egymás torkának! Azt szívesen megnézné. De arra nem kíváncsi, hogy részegen dalolásznak az asztalok tetején. A másik kettő felé fordul.*
Menjünk.
*Röviden válaszol csak, de szinte azonnal el is indul a kijárat felé. Minél hamarabb el akarja hagyni ezt a helyet. Alig várja, hogy a parton lehessen. Szereti a tenger sós illatát. Megnyugtató. Főleg, ha egy elhagyatott partszakaszon lehet, ahol senki nem zargatja. Szereti a csöndet is. Olyankor nem kell figyelnie arra, hogy hogyan viselkedik. Nem kell a hangokat sem kontrollálnia. Igazán önmaga lehet. Válla felett hátranéz, hogy a többiek követik-e őt, vagy csak át akarták vágni, hogy végre elkotródjon köreikből. Ezen sem lepődne meg különösebben.*
2317. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-10 20:46:55
Üzenet elküldve: 2017-06-10 20:46:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Éyovet//
*A fajtárs viselkedését nem látja ugyan, de érzi, hogy valami nincs rendben vele. Ilyenkor szokott felgyorsulni a lélegzet, ezt néha annyira nem tudja kontrollálni a személy, hogy hangossá is válik. Ha Éyovet ezt tudja kendőzni, akkor persze az öreg nő nem nagyon vesz észre semmit, már csak azt hallja, hogy megszólal.*
- Semmi dolgod? *Kérdez vissza lekezelően. Igyekszik egyformán kifejezni lenézését a gnóm felé és a lány felé is. Nehogy az legyen, hogy megkülönböztet két egyforma lelket egymástól. Ugyanis az öregasszony mindenkit egyenlően utál. Még saját magát is. Azzal nem törődik, hogy a lány mennyire bolond, s hogy néha többes számban beszél magáról. A nő úgy is meggyőzően állítja, hogy senki sem normális, akár több lélek ül egy porhüvelyben, akár csak egyetlen egy. Van amikor egy sem. Ez lehet az ő példája. A lelketlen.
Hornor válaszába tényleg nem lehet bele kötni. A nőstény arra számított, hogy talán megsértődik, szabadkozik vagy egyéb ostobaságokat kezd lökni arról, hogy ő nem ugyan olyan, mint az itteni kocsmatöltelékek legtöbbje. Ezen Thyzbë megint csak nem tud szórakozni. ~Milyen unalmas halandókkal hozott össze az élet...~ Morog magában, félrehúzza száját is a gondolatra.
A férfi második megnyilvánulásával egyet tud érteni. Ez a hely nem valami izgalmas, ha az ember lapít - jelen esetben ugye, sötételf vagy gnóm - ha meg duhajkodni akar, akkor könnyen megmártogathatják benne a késeket. Egy olyan hely kéne, ami mérsékelten izgalmas, s ahol a vak nősténynek nem eshet baja. Hiszen az a legfontosabb, más nem is érdekli ezen a világon.*
- Benne vagyok. Menjünk ki a partra és fürödjünk meztelenül, amíg egy homárszörny le nem harapja a farkad. *Jelenti ki halálosan komoly ábrázattal. Azzal a lendülettel már bele is iszik a bögréjébe, s ki is üríti azt. Másik kezével kalapjáért nyúl, s fejébe nyomja. Haja szeme elé hull.*
- Na mire várunk? *Kérdezi, ahogy felegyenesedik a széken és várja mikor lépnek a tettek mezejére.*
*A fajtárs viselkedését nem látja ugyan, de érzi, hogy valami nincs rendben vele. Ilyenkor szokott felgyorsulni a lélegzet, ezt néha annyira nem tudja kontrollálni a személy, hogy hangossá is válik. Ha Éyovet ezt tudja kendőzni, akkor persze az öreg nő nem nagyon vesz észre semmit, már csak azt hallja, hogy megszólal.*
- Semmi dolgod? *Kérdez vissza lekezelően. Igyekszik egyformán kifejezni lenézését a gnóm felé és a lány felé is. Nehogy az legyen, hogy megkülönböztet két egyforma lelket egymástól. Ugyanis az öregasszony mindenkit egyenlően utál. Még saját magát is. Azzal nem törődik, hogy a lány mennyire bolond, s hogy néha többes számban beszél magáról. A nő úgy is meggyőzően állítja, hogy senki sem normális, akár több lélek ül egy porhüvelyben, akár csak egyetlen egy. Van amikor egy sem. Ez lehet az ő példája. A lelketlen.
Hornor válaszába tényleg nem lehet bele kötni. A nőstény arra számított, hogy talán megsértődik, szabadkozik vagy egyéb ostobaságokat kezd lökni arról, hogy ő nem ugyan olyan, mint az itteni kocsmatöltelékek legtöbbje. Ezen Thyzbë megint csak nem tud szórakozni. ~Milyen unalmas halandókkal hozott össze az élet...~ Morog magában, félrehúzza száját is a gondolatra.
A férfi második megnyilvánulásával egyet tud érteni. Ez a hely nem valami izgalmas, ha az ember lapít - jelen esetben ugye, sötételf vagy gnóm - ha meg duhajkodni akar, akkor könnyen megmártogathatják benne a késeket. Egy olyan hely kéne, ami mérsékelten izgalmas, s ahol a vak nősténynek nem eshet baja. Hiszen az a legfontosabb, más nem is érdekli ezen a világon.*
- Benne vagyok. Menjünk ki a partra és fürödjünk meztelenül, amíg egy homárszörny le nem harapja a farkad. *Jelenti ki halálosan komoly ábrázattal. Azzal a lendülettel már bele is iszik a bögréjébe, s ki is üríti azt. Másik kezével kalapjáért nyúl, s fejébe nyomja. Haja szeme elé hull.*
- Na mire várunk? *Kérdezi, ahogy felegyenesedik a széken és várja mikor lépnek a tettek mezejére.*
2316. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-08 22:10:53
Üzenet elküldve: 2017-06-08 22:10:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
// Világtalan, Éyovet //
* Ő inkább kihagyja a kêzfogást a sötételffel. A korábban nem került rá sor, most már feleslegesnek találja azért körbesétálni az asztalt, vagy legalábbis figyelni, nehogy feldöntse a poharakat, mikor átnyúl az asztal fölött. Ha egyáltalán van olyan hosszú karja. Bárhogyan is nézzük, elhagyhatónak véli ezt a szokást. Elég, ha tudják, hogy Thyzbë, minden más magától értetődő. Az ő szavaira válaszol előbb, mivel is ő szólal előbb meg. *
- Vagy úgy. * A válasz tökéletes, nem lehet belekötni. Akárcsak Hornor válaszválasza. A másik hölgy szavaira azonban már némileg többet is tud mondani, így mond is. Illetve nem is biztos, hogy neki válaszol, de mindenesetre felszólal, mivel hogy kezdi unni ezt a néma egy helyben ücsörgős szituációt. Ha már társaságba keveredett, legalább csináljanak is valamit, mivel némán ülni és iszogatni bárhol, bárkivel tud - így például a folyóparton, egy kidőlt nyír árnyékában is, s bár lehet, hogy azt jobban élvezné, de itt van, nincs mit tenni. *
- Hát jó. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem csinálhatnánk valami érdekeset, ha már így együtt vagyunk. * Megköszörüli torkát, majd rövid csend után ismét megszólal. *
- Van valami ötletetek? Esetleg... Van valami izgalmasabb hely a környéken? * Igazából semmi ötlete nincs, de hátha a többieknek kicsit több tudásuk van legalább a kikötőről, így mondanak egy "izgalmasabb" helyet. *
* Ő inkább kihagyja a kêzfogást a sötételffel. A korábban nem került rá sor, most már feleslegesnek találja azért körbesétálni az asztalt, vagy legalábbis figyelni, nehogy feldöntse a poharakat, mikor átnyúl az asztal fölött. Ha egyáltalán van olyan hosszú karja. Bárhogyan is nézzük, elhagyhatónak véli ezt a szokást. Elég, ha tudják, hogy Thyzbë, minden más magától értetődő. Az ő szavaira válaszol előbb, mivel is ő szólal előbb meg. *
- Vagy úgy. * A válasz tökéletes, nem lehet belekötni. Akárcsak Hornor válaszválasza. A másik hölgy szavaira azonban már némileg többet is tud mondani, így mond is. Illetve nem is biztos, hogy neki válaszol, de mindenesetre felszólal, mivel hogy kezdi unni ezt a néma egy helyben ücsörgős szituációt. Ha már társaságba keveredett, legalább csináljanak is valamit, mivel némán ülni és iszogatni bárhol, bárkivel tud - így például a folyóparton, egy kidőlt nyír árnyékában is, s bár lehet, hogy azt jobban élvezné, de itt van, nincs mit tenni. *
- Hát jó. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem csinálhatnánk valami érdekeset, ha már így együtt vagyunk. * Megköszörüli torkát, majd rövid csend után ismét megszólal. *
- Van valami ötletetek? Esetleg... Van valami izgalmasabb hely a környéken? * Igazából semmi ötlete nincs, de hátha a többieknek kicsit több tudásuk van legalább a kikötőről, így mondanak egy "izgalmasabb" helyet. *
2315. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-07 18:13:45
Üzenet elküldve: 2017-06-07 18:13:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Világtalan//
*Annak ellenére, hogy őrült, nem ostoba. Tudja, hogy mikor nem kívánatos személyiség. A férfi szavai csak megerősítik ebben a feltételezésében.*
~El kéne menned.
De miért?
Mert ők sem kedvelnek.
De kedvelhetnének.
Ugyan! Téged senki nem szeret.
Miért szekálod már megint?!
Igen! Hagyj békén!
Ugyan, hisz te is utálod!~
*Belső vitája közepette több arckifejezés is átsuhan arcán. Mint a düh, a kétségbeesés és a rosszallás. Fáradtan sóhajt fel. Végül úgy dönt, hogy válaszol a gnóm kérdésére.*
- Valójában sosincs semmi dolgun...om.
*Már megint többesszámban akart beszélni, de ezúttal megfékezi magát. Így talán úgy tűnhet, hogy csak nyelvbotlás történt.*
*Annak ellenére, hogy őrült, nem ostoba. Tudja, hogy mikor nem kívánatos személyiség. A férfi szavai csak megerősítik ebben a feltételezésében.*
~El kéne menned.
De miért?
Mert ők sem kedvelnek.
De kedvelhetnének.
Ugyan! Téged senki nem szeret.
Miért szekálod már megint?!
Igen! Hagyj békén!
Ugyan, hisz te is utálod!~
*Belső vitája közepette több arckifejezés is átsuhan arcán. Mint a düh, a kétségbeesés és a rosszallás. Fáradtan sóhajt fel. Végül úgy dönt, hogy válaszol a gnóm kérdésére.*
- Valójában sosincs semmi dolgun...om.
*Már megint többesszámban akart beszélni, de ezúttal megfékezi magát. Így talán úgy tűnhet, hogy csak nyelvbotlás történt.*
2314. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-06 22:08:11
Üzenet elküldve: 2017-06-06 22:08:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét kilátások//
*A jelenetet feszült tekintettel figyeli, reméli adódik alkalom, hogy ő is beszálljon. Az elfecske kissé vérző arccal térdel le, ami neki nagyon furcsa. Ha ilyen nagy legénynek adta be magát, csak tisztában van a saját képességeivel. Ennyitől csak nem hullik a porba, hogy térdein könyörögjön életéért. Meg egyébként is, akin ilyen felesleges páncélok éktelenkednek, az csaknem a piacon vette, mert azok jól álltak neki... Bár kitudja, elf, sosem fogja megérteni őket. ~Nem is... Az túl egyszerű lenne és nevetséges.~ Hunyorogva figyeli a jelenetet, amikor az elf sunyítva nyúl valamiért. Összeszorított állkapoccsal húzza ki eddig szorongatott kardját, az egyetlen fedetlennek tűnő helyet megcélozva a selymesen. ~Mindenhol ezek a nyamvadt páncélok... Ezek a fattyak még vigyázni sem tudnak magukra!~ Miközben célzottan szúr, kétségbeesetten kiabál Zhoracknak, hogy álljon hátrébb, vigyázzon.. Ami éppen kiszalad a száján. A férfi felkarját célozza, azt, amelyikben a tőrt látja megcsillanni. ~Alattomos kis féreg...~ Közben stabilan lép előre, hogy kitámassza magát és közelebb legyen a célponthoz. Bár elméje lüktet, nem akarja elveszíteni a fajtársát, már egész jól elképzelte a kis kalandjukat.*
// Harci sebesség/szegmens: 4
Ebből elhasznált: 2
Kitartás: 7
Helyzeti módosító: Térdelő célpont, fájó arccal: +2
Támadási potenciál: 4+4+2=10
Dobás átlaga: 6.5
Támadási esély: 16,5 //
*A jelenetet feszült tekintettel figyeli, reméli adódik alkalom, hogy ő is beszálljon. Az elfecske kissé vérző arccal térdel le, ami neki nagyon furcsa. Ha ilyen nagy legénynek adta be magát, csak tisztában van a saját képességeivel. Ennyitől csak nem hullik a porba, hogy térdein könyörögjön életéért. Meg egyébként is, akin ilyen felesleges páncélok éktelenkednek, az csaknem a piacon vette, mert azok jól álltak neki... Bár kitudja, elf, sosem fogja megérteni őket. ~Nem is... Az túl egyszerű lenne és nevetséges.~ Hunyorogva figyeli a jelenetet, amikor az elf sunyítva nyúl valamiért. Összeszorított állkapoccsal húzza ki eddig szorongatott kardját, az egyetlen fedetlennek tűnő helyet megcélozva a selymesen. ~Mindenhol ezek a nyamvadt páncélok... Ezek a fattyak még vigyázni sem tudnak magukra!~ Miközben célzottan szúr, kétségbeesetten kiabál Zhoracknak, hogy álljon hátrébb, vigyázzon.. Ami éppen kiszalad a száján. A férfi felkarját célozza, azt, amelyikben a tőrt látja megcsillanni. ~Alattomos kis féreg...~ Közben stabilan lép előre, hogy kitámassza magát és közelebb legyen a célponthoz. Bár elméje lüktet, nem akarja elveszíteni a fajtársát, már egész jól elképzelte a kis kalandjukat.*
// Harci sebesség/szegmens: 4
Ebből elhasznált: 2
Kitartás: 7
Helyzeti módosító: Térdelő célpont, fájó arccal: +2
Támadási potenciál: 4+4+2=10
Dobás átlaga: 6.5
Támadási esély: 16,5 //
2313. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-06 20:30:02
Üzenet elküldve: 2017-06-06 20:30:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Sötét kilátások//
*Miért is foglalkozhatna az újfent feljött problémákkal, mihelyst felocsúdhatna, máris helyzetben találja magát. Végül is, maga kereste a bajt. A lány láthatóan fegyvert szeretne használni, amivel baj nem lenne, ha a másik nem pofátlankodna bele ismételten.
A felé indított öklöt egy kifelé irányuló suhintással tervezi kivédeni, alkarvédőjének kemény felületével elirányítva azt az arcától. A védekezése bár sikertelen, de mégsem az arca közepét találja el, elmozdulása, és a könyékhajlatába kapott acéldarab miatt, ami azért legyünk őszinték, nem feltétlen lehet kellemes. *
//Harci sebesség/szegmens: 4
Ebből elhasznált: 2
Kitartás: 7
Helyzeti módosítók:
-Közelharc, hirtelen támadás: -2
-Lendület: +1
-Védés merev felülettel: +1
-Idő módosító: +1
Dobás összege: 7
Védekezési esély: 3+4-2+3+7=15
Támadási esély 1> Védekezési esély: Bemozdulás
Sebzés: 2 Könnyű sebek//
*Meglepi a hirtelen támadás, szépen meg is szédül az arcába kapott csontos pofontól. Pislogva párat letérdel a másik lábai elé, aki ezáltal jelenleg fölé magasodik, ám meglátja a másik övét, ami az ő mentőöve is lehet. Közelsége lévén és mivel a másik fölé került a lendületes ütés következtében, könnyebben eléri annak gyomor tájéki lágy, esetlegesen szabad pontját, így tőrt rántva, felfelé szúr. Célja, hogy betaláljon az esetleges vért alá, vagy ha könnyű, bőr vértet viselne, átszúrja azt.*
//Megmaradt szegmensek: 2
Felhasznált: 2
Kitartás: 7
Helyzeti módosítók:
-Közeli célpont: +2
-Álló célpont: +2
-Nehezebb védekezés, alacsony célpont: +1
-Nehezebb védekezés, fájó könyék: +1
Dobás átlaga: 3,5
Sebzés: -2
Támadási esély: 3+4+2+2+2+3,5-2=14,5//
A hozzászólás írója (Gavideg Lyidere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.06 21:38:03
*Miért is foglalkozhatna az újfent feljött problémákkal, mihelyst felocsúdhatna, máris helyzetben találja magát. Végül is, maga kereste a bajt. A lány láthatóan fegyvert szeretne használni, amivel baj nem lenne, ha a másik nem pofátlankodna bele ismételten.
A felé indított öklöt egy kifelé irányuló suhintással tervezi kivédeni, alkarvédőjének kemény felületével elirányítva azt az arcától. A védekezése bár sikertelen, de mégsem az arca közepét találja el, elmozdulása, és a könyékhajlatába kapott acéldarab miatt, ami azért legyünk őszinték, nem feltétlen lehet kellemes. *
//Harci sebesség/szegmens: 4
Ebből elhasznált: 2
Kitartás: 7
Helyzeti módosítók:
-Közelharc, hirtelen támadás: -2
-Lendület: +1
-Védés merev felülettel: +1
-Idő módosító: +1
Dobás összege: 7
Védekezési esély: 3+4-2+3+7=15
Támadási esély 1> Védekezési esély: Bemozdulás
Sebzés: 2 Könnyű sebek//
*Meglepi a hirtelen támadás, szépen meg is szédül az arcába kapott csontos pofontól. Pislogva párat letérdel a másik lábai elé, aki ezáltal jelenleg fölé magasodik, ám meglátja a másik övét, ami az ő mentőöve is lehet. Közelsége lévén és mivel a másik fölé került a lendületes ütés következtében, könnyebben eléri annak gyomor tájéki lágy, esetlegesen szabad pontját, így tőrt rántva, felfelé szúr. Célja, hogy betaláljon az esetleges vért alá, vagy ha könnyű, bőr vértet viselne, átszúrja azt.*
//Megmaradt szegmensek: 2
Felhasznált: 2
Kitartás: 7
Helyzeti módosítók:
-Közeli célpont: +2
-Álló célpont: +2
-Nehezebb védekezés, alacsony célpont: +1
-Nehezebb védekezés, fájó könyék: +1
Dobás átlaga: 3,5
Sebzés: -2
Támadási esély: 3+4+2+2+2+3,5-2=14,5//
A hozzászólás írója (Gavideg Lyidere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.06 21:38:03
2312. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-05 17:54:55
Üzenet elküldve: 2017-06-05 17:54:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Éyovet//
*A nő hozzáér a kezéhez, sőt, ami rosszabb meg is szorítja azt, méghozzá erősebben, mint ahogy azt várta volna a vak sötételf. Ennek hatására hamis kép kezd kibontakozni az előtte állóról. Elképzelni nem tudja annak kinézetét, mivel sosem látott, de most nem egy vékony, alacsony árnyat lát. Undor ül ki arcára, s úgy tartja kezét a kéz fogás után, mintha valami ocsmányságba tenyerelt volna, vagy mintha az elmebetegség fekete melaszát kenték volna rá.
Eztán elhúzza a kezét és visszakanyarítja bögréjére, felsőbbrendűséget sugározva eme mozdulatával. Akárha egy drága nedűvel töltött boros poharat fogna meg, lágy, kecses mozdulattal Pirtinaes leggazdagabb kúriájának fogadótermében, a legszebb selyembe öltözve, két csúszómászó csavargóval üvegcipőbe bújtatott lábai előtt. Hogy honnan jön ez a kifogyhatatlan, indokolatlan, lenéző kékvérűsége azt nehéz lenne megmondani, hiszen most is csak középszerű gúnyában ül, egy olyan fogadóban, amihez hasonlóan ocsmány Lanawin szerte talán nincs még egy. Türelmetlenül sóhajt a levegőbe.*
- Az én nevem Thyzbë. *Rövidíti le a bemutatkozást. A gnóm is hasonló módon válaszol, mint a lány, de az idősebb nő hanyagolja a titulusokat. Mit mondhatna? Thyzbë a vak? A város világtalanja? Ostobaság.
A bocsánatkérésen elhúzza a száját és magához vonja az italát, amibe csukott szemmel kóstol bele, majd félig kiürítve azt leteszi maga elé. Nem tetszik neki az, hogy többes számban beszél magáról a lány, de mivel most mondta el, hogy nincs ki mind a négy kereke, ezért elengedi ezt a dolgot.
A gnóm szavaival nagyon egyet tud érteni. Persze ő sem különb az itteni népektől, de neki van kettő kifogása arra, hogy lopja a napot, az egyik arcának jobb oldalán, a másik a balon. Ez ugyan nem akadályozná meg abban, hogy teljes életet éljen, de az már igen, hogy nem akar. Még akkor sem ha ez a hiányossága több kaput nyit ki előtte, mint amennyit bezár.*
- Azt amit te. *Válaszolja a férfinek is ugyanazzal az ocsmányságtól tocsogó lekezelő hangon, mint ahogy a lányhoz is beszél. Nehogy tévedésből még azt higgye, hogy kedveli. Még csak az kéne, hogy egyszer egy életben több mint egyetlen teremtménnyel is megkedveltesse magát. Az az egy pedig már megvolt. Sok is volt belőle.
Amikor amaz kérdést intéz a fajtársa felé, Thyzbë sértődötten kortyol ismét az italából. Hogy mire van megsértődve az éppen olyan jó kérdés, mint az, honnan származtatja felsőbbrendűségét. De ha már nem hozzá beszélnek megragadja az alkalmat, hogy körbe nézzen. Előre szegezi a szemét és kitüntetett figyelmet szentel hallására és szaglására. Az első pár kurjantás, röhögés, fingás és böfögés után szinte meg is bánja a dolgot. Csak csürhe, nem sok új dolog.*
*A nő hozzáér a kezéhez, sőt, ami rosszabb meg is szorítja azt, méghozzá erősebben, mint ahogy azt várta volna a vak sötételf. Ennek hatására hamis kép kezd kibontakozni az előtte állóról. Elképzelni nem tudja annak kinézetét, mivel sosem látott, de most nem egy vékony, alacsony árnyat lát. Undor ül ki arcára, s úgy tartja kezét a kéz fogás után, mintha valami ocsmányságba tenyerelt volna, vagy mintha az elmebetegség fekete melaszát kenték volna rá.
Eztán elhúzza a kezét és visszakanyarítja bögréjére, felsőbbrendűséget sugározva eme mozdulatával. Akárha egy drága nedűvel töltött boros poharat fogna meg, lágy, kecses mozdulattal Pirtinaes leggazdagabb kúriájának fogadótermében, a legszebb selyembe öltözve, két csúszómászó csavargóval üvegcipőbe bújtatott lábai előtt. Hogy honnan jön ez a kifogyhatatlan, indokolatlan, lenéző kékvérűsége azt nehéz lenne megmondani, hiszen most is csak középszerű gúnyában ül, egy olyan fogadóban, amihez hasonlóan ocsmány Lanawin szerte talán nincs még egy. Türelmetlenül sóhajt a levegőbe.*
- Az én nevem Thyzbë. *Rövidíti le a bemutatkozást. A gnóm is hasonló módon válaszol, mint a lány, de az idősebb nő hanyagolja a titulusokat. Mit mondhatna? Thyzbë a vak? A város világtalanja? Ostobaság.
A bocsánatkérésen elhúzza a száját és magához vonja az italát, amibe csukott szemmel kóstol bele, majd félig kiürítve azt leteszi maga elé. Nem tetszik neki az, hogy többes számban beszél magáról a lány, de mivel most mondta el, hogy nincs ki mind a négy kereke, ezért elengedi ezt a dolgot.
A gnóm szavaival nagyon egyet tud érteni. Persze ő sem különb az itteni népektől, de neki van kettő kifogása arra, hogy lopja a napot, az egyik arcának jobb oldalán, a másik a balon. Ez ugyan nem akadályozná meg abban, hogy teljes életet éljen, de az már igen, hogy nem akar. Még akkor sem ha ez a hiányossága több kaput nyit ki előtte, mint amennyit bezár.*
- Azt amit te. *Válaszolja a férfinek is ugyanazzal az ocsmányságtól tocsogó lekezelő hangon, mint ahogy a lányhoz is beszél. Nehogy tévedésből még azt higgye, hogy kedveli. Még csak az kéne, hogy egyszer egy életben több mint egyetlen teremtménnyel is megkedveltesse magát. Az az egy pedig már megvolt. Sok is volt belőle.
Amikor amaz kérdést intéz a fajtársa felé, Thyzbë sértődötten kortyol ismét az italából. Hogy mire van megsértődve az éppen olyan jó kérdés, mint az, honnan származtatja felsőbbrendűségét. De ha már nem hozzá beszélnek megragadja az alkalmat, hogy körbe nézzen. Előre szegezi a szemét és kitüntetett figyelmet szentel hallására és szaglására. Az első pár kurjantás, röhögés, fingás és böfögés után szinte meg is bánja a dolgot. Csak csürhe, nem sok új dolog.*
2311. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-05 12:57:16
Üzenet elküldve: 2017-06-05 12:57:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
// Világtalan, Éyovet //
* Mivel Thyzbë-től mindent megbeszéltek egyelőre, így amíg az utóbb érkezett sötételf végigmegy a kötelező, meg a kevésbé kötelező körökön, addig csak csendben figyel. Mert bár magától van annyi fegyelmezettség benne, hogy ne kérdezzen rá ilyen tapintatlanul a világtalan bajára, de ha már felmerült a kérdés, nem tesz semmit. Illetve kioktathatná a fiatalasszonyt, de van egy enyhe gyanúja, hogy nem éppen ebben a fogadóban kéne ilyen dolgokat tanítani az első szembejövőnek. Ki tudja, melyik bandavezér, vagy orgyilkos lányával áll szemben - ha nem pont ő maga egy ilyen tekintélyes poszt betöltője itt a kikötőben. Hornor egyelőre csak meg akar bújni egy ideig a kikötőben és majd, ha eljön az idő, akkor előmerészkedik, aztán pedig... Talán visszamegy a városba és hagyja a fenébe ezt a kalandozós hülyeséget, amit pár éve kitalált és már rendkívül bánja. Sokkal szívesebben üldögélne most a házában, színes italokat öntögetve és felégetve a fél várost egy rosszul - vagy ki tudja, épp jól - elsült találmány után.
A világtalan válaszára hümmög egyet, majd belekortyol a még forró teába. Meg is égeti a nyelvét, de próbál nem törődni vele túlzottan. Aztán visszateszi az asztallapra és kezet ráz Éyovettel. *
- Hornor, a Tiszteletszerető. * Mutatkozik be ő is, ha már a másik megtette. Az elejétől kezdve nem túl szimpatikus neki a fiatalabbik lány. Már csak azért sem, mert sötételf, de ez még a legkisebb baj volna, hiszen Hornor nem túlzottan előítéletes. Azonban az már kicsit túlzás, hogy ennyire szemtelen legyen valaki. Persze nem úgy szemtelen, mint a másik sötételf, csupán képletesen. *
- Mindig is kíváncsi voltam rá, hogy mit csinálnak egyesek nap, mint nap ezekben a kocsmákban. Tényleg nincs semmi dolguk? * Tekint el néhány másik asztalhoz, összeráncolva szemöldökeit. Az igazat megvallva már kezd fájni a feje ettől a benti zajtól, na meg a rengeteg szagtól. Sokkal jobban érezné magát a szabad levegőn, vagy inkább a saját házában... De erre most aligha van lehetősége. Hazamenni leginkább, mert el van fáradva, kimenni meg, mert itt bent pihen elvileg. *
- Apropó, neked nincs valami dolgod, Éyovet, a hivatásos elmebeteg? * Néz kérdőn a lányra. Nem érdekli, hogy ki ő, vagy mi ő; sokkal jobban érezte magát ez idáig. *
* Mivel Thyzbë-től mindent megbeszéltek egyelőre, így amíg az utóbb érkezett sötételf végigmegy a kötelező, meg a kevésbé kötelező körökön, addig csak csendben figyel. Mert bár magától van annyi fegyelmezettség benne, hogy ne kérdezzen rá ilyen tapintatlanul a világtalan bajára, de ha már felmerült a kérdés, nem tesz semmit. Illetve kioktathatná a fiatalasszonyt, de van egy enyhe gyanúja, hogy nem éppen ebben a fogadóban kéne ilyen dolgokat tanítani az első szembejövőnek. Ki tudja, melyik bandavezér, vagy orgyilkos lányával áll szemben - ha nem pont ő maga egy ilyen tekintélyes poszt betöltője itt a kikötőben. Hornor egyelőre csak meg akar bújni egy ideig a kikötőben és majd, ha eljön az idő, akkor előmerészkedik, aztán pedig... Talán visszamegy a városba és hagyja a fenébe ezt a kalandozós hülyeséget, amit pár éve kitalált és már rendkívül bánja. Sokkal szívesebben üldögélne most a házában, színes italokat öntögetve és felégetve a fél várost egy rosszul - vagy ki tudja, épp jól - elsült találmány után.
A világtalan válaszára hümmög egyet, majd belekortyol a még forró teába. Meg is égeti a nyelvét, de próbál nem törődni vele túlzottan. Aztán visszateszi az asztallapra és kezet ráz Éyovettel. *
- Hornor, a Tiszteletszerető. * Mutatkozik be ő is, ha már a másik megtette. Az elejétől kezdve nem túl szimpatikus neki a fiatalabbik lány. Már csak azért sem, mert sötételf, de ez még a legkisebb baj volna, hiszen Hornor nem túlzottan előítéletes. Azonban az már kicsit túlzás, hogy ennyire szemtelen legyen valaki. Persze nem úgy szemtelen, mint a másik sötételf, csupán képletesen. *
- Mindig is kíváncsi voltam rá, hogy mit csinálnak egyesek nap, mint nap ezekben a kocsmákban. Tényleg nincs semmi dolguk? * Tekint el néhány másik asztalhoz, összeráncolva szemöldökeit. Az igazat megvallva már kezd fájni a feje ettől a benti zajtól, na meg a rengeteg szagtól. Sokkal jobban érezné magát a szabad levegőn, vagy inkább a saját házában... De erre most aligha van lehetősége. Hazamenni leginkább, mert el van fáradva, kimenni meg, mert itt bent pihen elvileg. *
- Apropó, neked nincs valami dolgod, Éyovet, a hivatásos elmebeteg? * Néz kérdőn a lányra. Nem érdekli, hogy ki ő, vagy mi ő; sokkal jobban érezte magát ez idáig. *
2310. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-04 17:55:45
Üzenet elküldve: 2017-06-04 17:55:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét kilátások//
~A kukába a nemesi etikettel. Tudjátok mit? Nem érdekel! Nagyon nem érdekel!~
*Hallgatja az elf szájjárását, közben pedig Zhoracknak elpattan odabent valami. Felesleges, ha szavakkal válaszol a semmirekellőek, már az előbb is kiderült. Hiába adott neki egy esélyt, nyíltan, mindenki szeme láttára, ő akkor sem volt hajlandó normális csevegésre. Na meg úgysem értené meg azt a kapcsolatot, ami a sötételfek között van. Ráadásul az egyik szavai üti a másikat, és olyan logikátlanul beszél, hogy tényleg megérdemel egy pofont. Vagy mást.
Zhorack szépen meglendíti az öklét, majd egyenesen a semmirekellő orrát célozza meg, mivel az puha, és nagyobbat reccsen.*
// Harci sebesség/szegmens: 4
Ebből elhasznált: 2
Kitartás: 7
Helyzeti módosító: Álló célpont: +2
Támadási potenciál: 4+4+2=8
Dobás átlaga: 8
Támadási esély: 16//
~A kukába a nemesi etikettel. Tudjátok mit? Nem érdekel! Nagyon nem érdekel!~
*Hallgatja az elf szájjárását, közben pedig Zhoracknak elpattan odabent valami. Felesleges, ha szavakkal válaszol a semmirekellőek, már az előbb is kiderült. Hiába adott neki egy esélyt, nyíltan, mindenki szeme láttára, ő akkor sem volt hajlandó normális csevegésre. Na meg úgysem értené meg azt a kapcsolatot, ami a sötételfek között van. Ráadásul az egyik szavai üti a másikat, és olyan logikátlanul beszél, hogy tényleg megérdemel egy pofont. Vagy mást.
Zhorack szépen meglendíti az öklét, majd egyenesen a semmirekellő orrát célozza meg, mivel az puha, és nagyobbat reccsen.*
// Harci sebesség/szegmens: 4
Ebből elhasznált: 2
Kitartás: 7
Helyzeti módosító: Álló célpont: +2
Támadási potenciál: 4+4+2=8
Dobás átlaga: 8
Támadási esély: 16//
2309. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-04 16:51:35
Üzenet elküldve: 2017-06-04 16:51:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét kilátások//
*Sóhajtozva hallgatja végig a szájjártatását az elfnek, végül ő maga is felkel ültéből.*
- Tudod, ismertem egyszer valakit, aki ugyanilyen volt. Nem tudta belátni, ha másnak van igaza, de persze ő istenségnek kellett, hogy számítson. Végül mindenki magára hagyta, még én is. Amiért persze megint nem ő vált hibássá, hanem a kegyetlen, undorító népek. *Kezét Zhorack vállára teszi, nyugtatva megszorítva azt.* Persze, mint egy csaholós kutya. Nos, nem is fogod soha megérteni elf létedre azt a kapcsolatot, ami a vérünkbe égett generációkon át odalent, a sötétben. Idegenként beszélünk a tekintetünkkel. *Ceia sosem a szavak sötételfjeként vált ismertté, ám ritka pillanatokkor, mikor szóra nyitotta azt, azért többnyire értelmes mondatok hangzottak el belőle.*
- Sosem fogsz felnőni, egy kölyök pedig ne nyugodjon az én vállamon. Így is minden ott pihen. Nem tett le semmit az asztalra? Hiszen nem is ismered. Te mit tettél volna le? Le merem fogadni ezer meg ezer nő szívét töröd össze, mert az szórakoztat. Majd újra és újra visszatérsz az életükbe, kísérteni őket. *Fejét a sötétség vállának támasztja, onnan néz a vörös szempárba. Szinte érzi a másik leheletét, várja, hogy elpattanjon az agya és neki ugorjon. Bal keze kardjának markolatán pihen, észrevétlenül. Szinte éhezik egy véres összecsapásra.*
- Vagy ha nem, hát mindenkinek megmagyaráztad, hogy neked van igazad. Mint most nekünk. Örökre egy akaratos kölyök leszel és ezen nem változtat, hány életet ontasz ki, csak mert nem fogadtál el azt, amit akartál.
*Sóhajtozva hallgatja végig a szájjártatását az elfnek, végül ő maga is felkel ültéből.*
- Tudod, ismertem egyszer valakit, aki ugyanilyen volt. Nem tudta belátni, ha másnak van igaza, de persze ő istenségnek kellett, hogy számítson. Végül mindenki magára hagyta, még én is. Amiért persze megint nem ő vált hibássá, hanem a kegyetlen, undorító népek. *Kezét Zhorack vállára teszi, nyugtatva megszorítva azt.* Persze, mint egy csaholós kutya. Nos, nem is fogod soha megérteni elf létedre azt a kapcsolatot, ami a vérünkbe égett generációkon át odalent, a sötétben. Idegenként beszélünk a tekintetünkkel. *Ceia sosem a szavak sötételfjeként vált ismertté, ám ritka pillanatokkor, mikor szóra nyitotta azt, azért többnyire értelmes mondatok hangzottak el belőle.*
- Sosem fogsz felnőni, egy kölyök pedig ne nyugodjon az én vállamon. Így is minden ott pihen. Nem tett le semmit az asztalra? Hiszen nem is ismered. Te mit tettél volna le? Le merem fogadni ezer meg ezer nő szívét töröd össze, mert az szórakoztat. Majd újra és újra visszatérsz az életükbe, kísérteni őket. *Fejét a sötétség vállának támasztja, onnan néz a vörös szempárba. Szinte érzi a másik leheletét, várja, hogy elpattanjon az agya és neki ugorjon. Bal keze kardjának markolatán pihen, észrevétlenül. Szinte éhezik egy véres összecsapásra.*
- Vagy ha nem, hát mindenkinek megmagyaráztad, hogy neked van igazad. Mint most nekünk. Örökre egy akaratos kölyök leszel és ezen nem változtat, hány életet ontasz ki, csak mert nem fogadtál el azt, amit akartál.
2308. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-04 15:29:30
Üzenet elküldve: 2017-06-04 15:29:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Sötét kilátások//
-Valóban, jól mondod, a kettő több mint az egy. *szól a lány felé* Pontosan ezért nem is próbálkoznék hősködve bizonygatni a "képességeim", *emeli ki gunyorosan a szót, már a másik képébe mondva, lassan közeledve felé* mert úgyis csak felsülnék. Nem a kritikát nem bírom, Nemesvér, hanem a nagyzoló, pofátlan kis mitugrászokat. Végig a lány tekintetét lesed, mintha csak a visszaigazolást várnád, hogy jó-e amit cselekszel vagy mondasz! Mint egy kis csaholós dög, ami a gazdija után koslat, és csaholva, farkát csóválva áll elé, ha bajt szimatol. Megsúgom, nagylelkű védelmezésed nem hat meg. Ugyanúgy nincs semmi a kezedben, amire nagyra verhetnéd magad. Semmit nem trttél még le az asztalra, te csodás nagy harcos, amitől híred lehetne. Engem egyáltalán nem érdekelnek a magánügyitek, felőlem aztán lehet köztetek bármi! Kizárólag azért vagyok itt, mert kézre akarom keríteni a nyavalyásokat. Nincsenek előítéleteim, a szememben mindenki azonos síkról indul, de te kezded megütni az emlegetett sötét szintet. Meg kéne lepődnöm, hogy ennyire nagyra vagy magaddal, hogy majd elkened a szám? Nosza hát, mire vársz, állok elébe. Lehet nem vagyok egy mestere a kardforgatásnak, de a számon kívül az eszem is jól pörgetem. Ha nincs szükségetek segíségre, ám legyen akaratod szerint. De akkor találj ki valami nyomósabb okot a gyűlöletednél, mert még nem szolgáltam rá! *ekkor már ugyan az a fél lépés választotta el az arcukat egymástól, mint az imént, de most Lyi szemében izzott az indulat. Nagyot kockáztat azzal, hogy szabadjára engedte a száját, de tét nélkül nincs játék. Ha akar valamit tőle a másik, most itt a felajánlott lehetőség, ám kétli, hogy élne vele. Miért tenné? Semmi értelme nem lenne. Még ha győzne is, sérülten semmi esélye nem lenne, ha bajba kerülne. *
-Valóban, jól mondod, a kettő több mint az egy. *szól a lány felé* Pontosan ezért nem is próbálkoznék hősködve bizonygatni a "képességeim", *emeli ki gunyorosan a szót, már a másik képébe mondva, lassan közeledve felé* mert úgyis csak felsülnék. Nem a kritikát nem bírom, Nemesvér, hanem a nagyzoló, pofátlan kis mitugrászokat. Végig a lány tekintetét lesed, mintha csak a visszaigazolást várnád, hogy jó-e amit cselekszel vagy mondasz! Mint egy kis csaholós dög, ami a gazdija után koslat, és csaholva, farkát csóválva áll elé, ha bajt szimatol. Megsúgom, nagylelkű védelmezésed nem hat meg. Ugyanúgy nincs semmi a kezedben, amire nagyra verhetnéd magad. Semmit nem trttél még le az asztalra, te csodás nagy harcos, amitől híred lehetne. Engem egyáltalán nem érdekelnek a magánügyitek, felőlem aztán lehet köztetek bármi! Kizárólag azért vagyok itt, mert kézre akarom keríteni a nyavalyásokat. Nincsenek előítéleteim, a szememben mindenki azonos síkról indul, de te kezded megütni az emlegetett sötét szintet. Meg kéne lepődnöm, hogy ennyire nagyra vagy magaddal, hogy majd elkened a szám? Nosza hát, mire vársz, állok elébe. Lehet nem vagyok egy mestere a kardforgatásnak, de a számon kívül az eszem is jól pörgetem. Ha nincs szükségetek segíségre, ám legyen akaratod szerint. De akkor találj ki valami nyomósabb okot a gyűlöletednél, mert még nem szolgáltam rá! *ekkor már ugyan az a fél lépés választotta el az arcukat egymástól, mint az imént, de most Lyi szemében izzott az indulat. Nagyot kockáztat azzal, hogy szabadjára engedte a száját, de tét nélkül nincs játék. Ha akar valamit tőle a másik, most itt a felajánlott lehetőség, ám kétli, hogy élne vele. Miért tenné? Semmi értelme nem lenne. Még ha győzne is, sérülten semmi esélye nem lenne, ha bajba kerülne. *
2307. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-03 23:34:32
Üzenet elküldve: 2017-06-03 23:34:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ellenségek egymásért//
*Zhorack újra elneveti magát, mert nagyon szánalmasnak találja, amit az elf csinál.*
- Persze, minket ócsárolni nem probléma, de ha rólad van szó, akkor az már baj. Értem én, valaki nem bírja a kritikát. Aranyos. Majd felnősz hozzá.
*Véget akar vetni ennek a helyzetnek, mert kezd nevetségessé válni. Azaz ha jobban belegondol, akkor már most az.*
- Szóval azt akarod mondani, hogy azért jó, ha velünk jössz, mert többen vagyunk? Nem tudsz semmilyen más érdemleges képességet felmutatni? Látom van fegyvered, páncélod, de az kevés. Nagy a szád, de a tetteid is nagyok?
*A fajtársára pillant.*
- Én csak azért mondok igen, mert akkor lehet, hogy adsz egy alkalmas okot arra, hogy vakulásig verjelek.
*Zhorack újra elneveti magát, mert nagyon szánalmasnak találja, amit az elf csinál.*
- Persze, minket ócsárolni nem probléma, de ha rólad van szó, akkor az már baj. Értem én, valaki nem bírja a kritikát. Aranyos. Majd felnősz hozzá.
*Véget akar vetni ennek a helyzetnek, mert kezd nevetségessé válni. Azaz ha jobban belegondol, akkor már most az.*
- Szóval azt akarod mondani, hogy azért jó, ha velünk jössz, mert többen vagyunk? Nem tudsz semmilyen más érdemleges képességet felmutatni? Látom van fegyvered, páncélod, de az kevés. Nagy a szád, de a tetteid is nagyok?
*A fajtársára pillant.*
- Én csak azért mondok igen, mert akkor lehet, hogy adsz egy alkalmas okot arra, hogy vakulásig verjelek.
2306. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-03 20:32:55
Üzenet elküldve: 2017-06-03 20:32:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét kilátások//
*Mosollyal reagál a segítségre, ami szépen lassan felszabadítja gyomrából a görcsöt és elméjéből a sötétséget. Fejét támasztva hallgatja végig a selymest, szinte már vicces, ahogy emelt orral előadja magát. Még jó, hogy fedett helyen vannak, tuti megtalálná egy madár ürüléke.*
- Már ne haragudj, de a Patkányok megérdemelték, hogy meghalt közülük egy. A vörös köpenyesek valószínű okkal tették azt, amit. *Ujjal mutat az elfre, egészen közel hajol hozzá, hogy halkabb lehessen és, hogy nyomatékosítsa azt, amit mond.* Az, hogy alábecsülsz, nem érdekel. De ennél jobb okot kell adnod arra, miért lenne szükségünk rád. A három több mint a kettő, de a kettő is több mint az egy. *Fajtársa tekinteték keresi, hátha van valami hozzáfűznivalója. Ennél illedelmesebben nem fogja magát előadni, ha pedig nem bizonyítja be az a nyomorult, hogy kettejüknek kell egy nyafogós, flegma, beképzelt vöröske, akkor nehéz lesz a lányt visszafogni. ~Feleslegesen vesztegetem az időmet. Nem tud mit felmutatni. Szívesebben fonnám a haját be, ha már ilyen hosszú. Mondjuk a teste nélkül, fejecskéjével az ölemben.~ Összeszedegeti a szilánkokat és a pultosnak adja őket. A kés áll a levegőben, de ő csak hallgat, biztos benne, hogy Zhoracknak is van mondanivalója.*
- Egyébként a nevedet sem tudjuk, féreg.
*Mosollyal reagál a segítségre, ami szépen lassan felszabadítja gyomrából a görcsöt és elméjéből a sötétséget. Fejét támasztva hallgatja végig a selymest, szinte már vicces, ahogy emelt orral előadja magát. Még jó, hogy fedett helyen vannak, tuti megtalálná egy madár ürüléke.*
- Már ne haragudj, de a Patkányok megérdemelték, hogy meghalt közülük egy. A vörös köpenyesek valószínű okkal tették azt, amit. *Ujjal mutat az elfre, egészen közel hajol hozzá, hogy halkabb lehessen és, hogy nyomatékosítsa azt, amit mond.* Az, hogy alábecsülsz, nem érdekel. De ennél jobb okot kell adnod arra, miért lenne szükségünk rád. A három több mint a kettő, de a kettő is több mint az egy. *Fajtársa tekinteték keresi, hátha van valami hozzáfűznivalója. Ennél illedelmesebben nem fogja magát előadni, ha pedig nem bizonyítja be az a nyomorult, hogy kettejüknek kell egy nyafogós, flegma, beképzelt vöröske, akkor nehéz lesz a lányt visszafogni. ~Feleslegesen vesztegetem az időmet. Nem tud mit felmutatni. Szívesebben fonnám a haját be, ha már ilyen hosszú. Mondjuk a teste nélkül, fejecskéjével az ölemben.~ Összeszedegeti a szilánkokat és a pultosnak adja őket. A kés áll a levegőben, de ő csak hallgat, biztos benne, hogy Zhoracknak is van mondanivalója.*
- Egyébként a nevedet sem tudjuk, féreg.
2305. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-03 20:18:34
Üzenet elküldve: 2017-06-03 20:18:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Sötét kilátások//
~Csak gyere még egy lépéssel közelebb *hirtelen nagyon kedve támadt köpni egyet, mondjuk úgy az idegen arcába. * Te pofátlan kis kékvérű senki. Nem is értem, miért adok folyton újabb és újabb esélyt a rothadó fajtádnak. Igazából azt sem értem miért éltek ti még egyáltalán. Már az elejék ki kellett volna irtani titeket, az egész probléma innen gyökerezik. *válik érdektelenné az arca ahogy a szemébe néz a másiknak. A szitkozódást fel sem veszi, miért is érdekelné őt egy ilyen aljadék szájat elhagyó érdemtelen szavak tömkelege. Újfent csak szánalmas szóval írható le egyetlen gondolatban a véleménye. * Undorító meddig eljutottatok. Még hogy miattunk. Pofátlan kis görcs. ~
*Két perc mi? Azthiszi majd ő fog diktálni. No sebaj. Újra mosolyt varázsol az arcára, és belekezd: *
-Örülök, hogy végre nem engem tárgyalunk. Szóval. A legeslegelső és legfontosabb, legnyomósabb ok amiért el kéne fogadnotok az ajánlatom, az az, hogy egyedül vagytok. Márpedig, ha Ezek után szeretnétek szaglászni, könnyen rövidebb lehet az orrotok, és hamarabb minsem azt gondolnátok. Hírszerzés szerint, ezt nem hogy hárman, de több emberrel is rizikós lesz, vagy lenne megkísérelni, ugyanis, semmit nem tudunk róluk, se fegyverzet, se védelem, se bármely fontos információ nem áll rendelkezésre, amely szükséges lenne. Természetesen lehetséges, hogy csak egy maroknyi kalóz garázdálkodott, de az sem kizárt, hogy többen vannak, sem mint, hogy ez a kis gyülevészet képes lenne elverni, és elégtételt venni. Szóval, a három több mint kettő alapon, segísegetekre lehetek. Második ok... *számolgatja az ujján az érveket* ja, nincs második ok. Ez a legfőbb érvem, ami erősen fontolóra vehető. *néz flegmán a nagy és erős, feltehetőleg köreikben nemesnek számító, gyámolító sötétség felé*
~Nem kell aggódni, megkapom a fizettségem, és a büdös életben többet nem láttok~
~Csak gyere még egy lépéssel közelebb *hirtelen nagyon kedve támadt köpni egyet, mondjuk úgy az idegen arcába. * Te pofátlan kis kékvérű senki. Nem is értem, miért adok folyton újabb és újabb esélyt a rothadó fajtádnak. Igazából azt sem értem miért éltek ti még egyáltalán. Már az elejék ki kellett volna irtani titeket, az egész probléma innen gyökerezik. *válik érdektelenné az arca ahogy a szemébe néz a másiknak. A szitkozódást fel sem veszi, miért is érdekelné őt egy ilyen aljadék szájat elhagyó érdemtelen szavak tömkelege. Újfent csak szánalmas szóval írható le egyetlen gondolatban a véleménye. * Undorító meddig eljutottatok. Még hogy miattunk. Pofátlan kis görcs. ~
*Két perc mi? Azthiszi majd ő fog diktálni. No sebaj. Újra mosolyt varázsol az arcára, és belekezd: *
-Örülök, hogy végre nem engem tárgyalunk. Szóval. A legeslegelső és legfontosabb, legnyomósabb ok amiért el kéne fogadnotok az ajánlatom, az az, hogy egyedül vagytok. Márpedig, ha Ezek után szeretnétek szaglászni, könnyen rövidebb lehet az orrotok, és hamarabb minsem azt gondolnátok. Hírszerzés szerint, ezt nem hogy hárman, de több emberrel is rizikós lesz, vagy lenne megkísérelni, ugyanis, semmit nem tudunk róluk, se fegyverzet, se védelem, se bármely fontos információ nem áll rendelkezésre, amely szükséges lenne. Természetesen lehetséges, hogy csak egy maroknyi kalóz garázdálkodott, de az sem kizárt, hogy többen vannak, sem mint, hogy ez a kis gyülevészet képes lenne elverni, és elégtételt venni. Szóval, a három több mint kettő alapon, segísegetekre lehetek. Második ok... *számolgatja az ujján az érveket* ja, nincs második ok. Ez a legfőbb érvem, ami erősen fontolóra vehető. *néz flegmán a nagy és erős, feltehetőleg köreikben nemesnek számító, gyámolító sötétség felé*
~Nem kell aggódni, megkapom a fizettségem, és a büdös életben többet nem láttok~
2304. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-03 09:17:58
Üzenet elküldve: 2017-06-03 09:17:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Világtalan//
*Cseppet sem lepődik meg a fajtársa epés válaszán, hisz ő provokálta ki azt. Halványan elmosolyodik, majd megragadja a sötételf nő kezét és méretét meghazudtoló erővel szorítja azt meg.*
Éyovet Nukänta Wextoric vagyok. Hivatásos elmebeteg.
*Kacarászik jókedvűen, aztán a gnóm férfihez is odalép és neki is megszorítja a kezét. Udvariasságra nevelték, bár ezt nem mindig sikerül kiviteleznie, azért most még próbálja egy kicsit jobb színben feltüntetni magát. Elvégre az, hogy elméje meglehetősen zavaros, nem feltételezi azt, hogy ő maga egy faragatlan tuskó legyen. Kezeit háta mögött összekulcsolva haptákba vágta magát. Kis ideig gondolkozik, de végül elővesz temérdek énje közül egy jobbat. Azt, amelyiket legtöbbször használja, ha ismerkedni akar.*
Mélységesen sajnálom az előbbi kirohanásunkat.
*Hajol meg a két idegen előtt. A kirohanás többesszámba tétele puszta nyelvbotlás, néha elfelejti, hogy nem kéne kiteregetnie azt, hogy mennyien vannak egyetlen testbe bezárva. Vannak, akik sokszor előbukkannak, akik szerethetőek és jó a személyiségük, de vannak olyanok is, akik a sötétben lappangva tekergődznek, akár a kígyók, várva a pillanatot, amikor előjöhetnek, de akkor abból nem lesz köszönet senki részéről, legjobb esetben is jó pár ember meghalna. Éyovet ezeket a gonosz éneket minden erejét bevetve próbálja megfékezni, több-kevesebb sikerrel. Ölt már embert, mélységit, elfet, sok faj szerepel a repertoárján, de ezeknek nem a "gonosz ének" metszették el a torkukat, ha a "gonoszok" vennék át az uralmat, akkor minden járókelő veszélyben lenne.*
*Cseppet sem lepődik meg a fajtársa epés válaszán, hisz ő provokálta ki azt. Halványan elmosolyodik, majd megragadja a sötételf nő kezét és méretét meghazudtoló erővel szorítja azt meg.*
Éyovet Nukänta Wextoric vagyok. Hivatásos elmebeteg.
*Kacarászik jókedvűen, aztán a gnóm férfihez is odalép és neki is megszorítja a kezét. Udvariasságra nevelték, bár ezt nem mindig sikerül kiviteleznie, azért most még próbálja egy kicsit jobb színben feltüntetni magát. Elvégre az, hogy elméje meglehetősen zavaros, nem feltételezi azt, hogy ő maga egy faragatlan tuskó legyen. Kezeit háta mögött összekulcsolva haptákba vágta magát. Kis ideig gondolkozik, de végül elővesz temérdek énje közül egy jobbat. Azt, amelyiket legtöbbször használja, ha ismerkedni akar.*
Mélységesen sajnálom az előbbi kirohanásunkat.
*Hajol meg a két idegen előtt. A kirohanás többesszámba tétele puszta nyelvbotlás, néha elfelejti, hogy nem kéne kiteregetnie azt, hogy mennyien vannak egyetlen testbe bezárva. Vannak, akik sokszor előbukkannak, akik szerethetőek és jó a személyiségük, de vannak olyanok is, akik a sötétben lappangva tekergődznek, akár a kígyók, várva a pillanatot, amikor előjöhetnek, de akkor abból nem lesz köszönet senki részéről, legjobb esetben is jó pár ember meghalna. Éyovet ezeket a gonosz éneket minden erejét bevetve próbálja megfékezni, több-kevesebb sikerrel. Ölt már embert, mélységit, elfet, sok faj szerepel a repertoárján, de ezeknek nem a "gonosz ének" metszették el a torkukat, ha a "gonoszok" vennék át az uralmat, akkor minden járókelő veszélyben lenne.*
2303. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-02 21:19:43
Üzenet elküldve: 2017-06-02 21:19:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét kilátások//
*Zhorck hatalmasat nevet a jeleneten, talán ilyen jót még életében nem nevetett.*
- Nem lehetsz ilyen hülye.
*A lánnyal összenéznek, Zhorack szemében is látszik a düh, de ő nemesi neveltetésének köszönhetően egy cifra - vagy kettő - káromkodásnál többet nem engedhet meg magának. Legalábbis egy fogadóban nem. De ha egy sötét sikátorban lennének...
Táskájából elővesz egy zsebkendőt, közepes minőségű anyagból készült, fekete, vörös mintákkal díszítve. Megfogja a fajtársa kezét, és a vérző keze köré csavarja, majd végigsimít a vállán, és az elf felé indul. Fél lépéssel áll meg előtte.*
- Most nézd meg hogy mit csináltál. Egy hölgy miattad sérült meg.
*Megmorzsolja maga előtt a kezét, de már ezelőtt eldöntötte, hogy nem fog ártani a semmirekellőnek.
Végül megfordul és újra pultnak dől, de úgy, hogy nem megy el az elf közeléből. Az, ha van egy kis esze, Zhorack tartásán észrevehette már, hogy nemes. Ha pedig valaki nemessel szórakozik, akkor a törvény sokkal jobban megbünteti, mintha egy átlagos ember lett volna. És itt a dolog hátránya: ha egy nemes megver valakit az utcán, sokkal nagyobb bajba kerül, mint egy szegényebb. Ez tartja vissza a férfit attól, hogy pofán verje a semmirekellőt, amiért miatta megsérült egy nő.*
- Hallgatlak. Két percet kapsz, hogy meggyőzz. Sok sikert.
*Zhorck hatalmasat nevet a jeleneten, talán ilyen jót még életében nem nevetett.*
- Nem lehetsz ilyen hülye.
*A lánnyal összenéznek, Zhorack szemében is látszik a düh, de ő nemesi neveltetésének köszönhetően egy cifra - vagy kettő - káromkodásnál többet nem engedhet meg magának. Legalábbis egy fogadóban nem. De ha egy sötét sikátorban lennének...
Táskájából elővesz egy zsebkendőt, közepes minőségű anyagból készült, fekete, vörös mintákkal díszítve. Megfogja a fajtársa kezét, és a vérző keze köré csavarja, majd végigsimít a vállán, és az elf felé indul. Fél lépéssel áll meg előtte.*
- Most nézd meg hogy mit csináltál. Egy hölgy miattad sérült meg.
*Megmorzsolja maga előtt a kezét, de már ezelőtt eldöntötte, hogy nem fog ártani a semmirekellőnek.
Végül megfordul és újra pultnak dől, de úgy, hogy nem megy el az elf közeléből. Az, ha van egy kis esze, Zhorack tartásán észrevehette már, hogy nemes. Ha pedig valaki nemessel szórakozik, akkor a törvény sokkal jobban megbünteti, mintha egy átlagos ember lett volna. És itt a dolog hátránya: ha egy nemes megver valakit az utcán, sokkal nagyobb bajba kerül, mint egy szegényebb. Ez tartja vissza a férfit attól, hogy pofán verje a semmirekellőt, amiért miatta megsérült egy nő.*
- Hallgatlak. Két percet kapsz, hogy meggyőzz. Sok sikert.
2302. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-02 20:55:05
Üzenet elküldve: 2017-06-02 20:55:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét kilátások//
*A pofátlan viselkedésre agya egyre forróbbá válik, keze apránként szorítja erősebben a poharat. Fajtársára néz, fülében csengenek az elf szavai. Rá akarja önteni a bort, nem törődve azzal, hogy a tartalma finom. Ám ez a visszájára fordul, mivel szorítása túl erőssé válik. A pohárka szilánkosra törik, a bor pedig az ölébe ömlik. Jobb kezét lassan átáztatja a vér ott, ahol megvágta. Szúró ám mégis nyugtató fájdalom hasít belé, lüktetve tartva az iramot a csordogáló vérrel. Ismét fajtársára néz.*
- Nem is tudom, kik miatt kerültünk oda, ahova. *Pillant félvállról az elfre, világos bőrére, kissé emberi vonásaira. Dühösen a pultra csap ököllel, elkáromkodja magát, végig a selyemről beszélve. A vér nem szűnik meg, elméje pedig egyre ködösebbé válik. Nem tudja mi tudná visszazökkenteni, egyelőre csak ül, vérző tenyérrel, borral átáztatott ruhával ajkába harapva.*
//Kockagurító: 2-10//
*A pofátlan viselkedésre agya egyre forróbbá válik, keze apránként szorítja erősebben a poharat. Fajtársára néz, fülében csengenek az elf szavai. Rá akarja önteni a bort, nem törődve azzal, hogy a tartalma finom. Ám ez a visszájára fordul, mivel szorítása túl erőssé válik. A pohárka szilánkosra törik, a bor pedig az ölébe ömlik. Jobb kezét lassan átáztatja a vér ott, ahol megvágta. Szúró ám mégis nyugtató fájdalom hasít belé, lüktetve tartva az iramot a csordogáló vérrel. Ismét fajtársára néz.*
- Nem is tudom, kik miatt kerültünk oda, ahova. *Pillant félvállról az elfre, világos bőrére, kissé emberi vonásaira. Dühösen a pultra csap ököllel, elkáromkodja magát, végig a selyemről beszélve. A vér nem szűnik meg, elméje pedig egyre ködösebbé válik. Nem tudja mi tudná visszazökkenteni, egyelőre csak ül, vérző tenyérrel, borral átáztatott ruhával ajkába harapva.*
//Kockagurító: 2-10//
2301. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-06-02 20:36:10
Üzenet elküldve: 2017-06-02 20:36:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Sötét kilátások//
*Lyi mosolyogva dönti oldalra a fejét, mint egy kedveskedő kutya.* ~Hát persze, hisz csak egy mocskos mélységi vagy. Szánlamas, hogy nem lep meg a viselkedésed. Most vegyelek viccre, hagyjam rád, vagy vágjam le a csinos kis ujjacskád?~
-Ohh, patkány? Hol? *kérdezi megfordulva, mintha mögé mutatna az a pusztulat, aztán az üres falat látva visszafordul, mintha épp most esett volna le neki.*
-Mindenesetre köszönöm a bókot. Nem hazudtolod meg a ~nyomorult~ fajtád, mélységi. Nos igen, nem vagyok épp egy alacsony teremtés, de nem értem ez miért fontosabb most, mintsem, hogy nyomára akadjunk a csapos gyilkosának, és a kikötő sanyargatójának.
-És nem, *fordul a lány felé* a macim otthon van, a nyuszim mellett, köszöni kérdésed, jól van. És sajnos, vagy nem sajnos, a selyemfiút sem találtad el. Örülök, hogy így érdeklődtök egy idegen felé. Most pedig, hogy engem túltárgyaltunk, lapozhatunk a fő témához?
*Néz nyugodt mosollyal a díszes társaságra*
*Lyi mosolyogva dönti oldalra a fejét, mint egy kedveskedő kutya.* ~Hát persze, hisz csak egy mocskos mélységi vagy. Szánlamas, hogy nem lep meg a viselkedésed. Most vegyelek viccre, hagyjam rád, vagy vágjam le a csinos kis ujjacskád?~
-Ohh, patkány? Hol? *kérdezi megfordulva, mintha mögé mutatna az a pusztulat, aztán az üres falat látva visszafordul, mintha épp most esett volna le neki.*
-Mindenesetre köszönöm a bókot. Nem hazudtolod meg a ~nyomorult~ fajtád, mélységi. Nos igen, nem vagyok épp egy alacsony teremtés, de nem értem ez miért fontosabb most, mintsem, hogy nyomára akadjunk a csapos gyilkosának, és a kikötő sanyargatójának.
-És nem, *fordul a lány felé* a macim otthon van, a nyuszim mellett, köszöni kérdésed, jól van. És sajnos, vagy nem sajnos, a selyemfiút sem találtad el. Örülök, hogy így érdeklődtök egy idegen felé. Most pedig, hogy engem túltárgyaltunk, lapozhatunk a fő témához?
*Néz nyugodt mosollyal a díszes társaságra*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873