Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 122 (2421. - 2440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2440. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-11 16:57:25
Üzenet elküldve: 2017-11-11 16:57:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Uriden//
-Az bizonyos, hogy ha elbukom, nem is térhetek vissza az enyéimhez. Talán lehetnék én is halász.
*Feleli huncut mosollyal.
*Hallgatja a férfit, majd kissé elpirulva lesüti a szemét. Igyekszik nem az idegen arcát nézni, akármilyen kíváncsi is.* ~Emberek... Ki érti őket?~
-Akkor a végtelen tengert szeretném látni.
*Felkel, majd néhány hasáb fát rak a kandalló mellett feltornyozott készletből a parázsló tűzre, amely lassan kialszik.*
-Még sosem láttam.
*Mondja, miközben visszaül székébe. Kissé nehezedik a szeme, szívesen elaludna itt a székben ücsörögve a tűznél, de ki tudja hol ébredne ebben a közegben.
-Pedig rengeteg katonát láttam a kikötőben idefelé... Valami nekem nem tűnik kereknek itt. Az igazat szólva nem tűntek a városi őrség tagjainak. Utakat zárnak le és hangoskodnak.
*Utóbbit olyan hangsúllyal mondja, mintha főbenjáró bűn lenne. Még mindig nem tudja, mit gondoljon a férfiről. Azt is csak félig hiszi, hogy halász. Olyan alaknak tűnik, aki megélt egy s mást.*
-Az bizonyos, hogy ha elbukom, nem is térhetek vissza az enyéimhez. Talán lehetnék én is halász.
*Feleli huncut mosollyal.
*Hallgatja a férfit, majd kissé elpirulva lesüti a szemét. Igyekszik nem az idegen arcát nézni, akármilyen kíváncsi is.* ~Emberek... Ki érti őket?~
-Akkor a végtelen tengert szeretném látni.
*Felkel, majd néhány hasáb fát rak a kandalló mellett feltornyozott készletből a parázsló tűzre, amely lassan kialszik.*
-Még sosem láttam.
*Mondja, miközben visszaül székébe. Kissé nehezedik a szeme, szívesen elaludna itt a székben ücsörögve a tűznél, de ki tudja hol ébredne ebben a közegben.
-Pedig rengeteg katonát láttam a kikötőben idefelé... Valami nekem nem tűnik kereknek itt. Az igazat szólva nem tűntek a városi őrség tagjainak. Utakat zárnak le és hangoskodnak.
*Utóbbit olyan hangsúllyal mondja, mintha főbenjáró bűn lenne. Még mindig nem tudja, mit gondoljon a férfiről. Azt is csak félig hiszi, hogy halász. Olyan alaknak tűnik, aki megélt egy s mást.*
2439. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-11 16:01:18
Üzenet elküldve: 2017-11-11 16:01:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Annulien//
*Már sokat hallott a holdmágiáról. Amúgy is az a legfőbb dolga, hogy sokat halljon mindenről, amely a világban zajlik. Ennek megfelelően, ha a családi hagyomány ez hát ez. Ahogy nála a halászat, vagy a kereskedelem, vagy a tengeri élet.*
- Értem. Most mihez fog kezdeni, ha nem ragad önre a mágia? Csalódást okoz majd a családjának? *Kérdezi közönyös hanggal, hiszen ő is bőven okozott családjának csalódást, így már bőven gyakorlata van benne.*
- Hát az bizonyos, hogy itt nem nagyon űzik a mágiát, hacsak nem jár elég vérrel, mert ez a föld és a tenger is vérrel áldozik a környék urának. *Szív bele a kis szivarkába és engedi ki ismét lassan a füstöt. Láthatólag élvezi a dohányt, amelyetfogyaszt.*
- Pedig nem kérni fogom, hogy ne nézzen az arcomra, hanem felszólítom rá. Ellenkező esetben itt már véget is vetünk a beszélgetésnek. *Teljesen nyugodt és közömbös hangon közli ezt Annuliennel és tovább pöfékel, miközben a másikat hallgatja.*
- A világítótorony. Igen az egy remek hely. De jobb, ha tőlem tudja nincs túlpart! Nincs a tengeren túl semmi más csak tenger és tenger és még több tenger. Egyszer egy halász egy évig csak ment és ment túl mindenen, de amikor visszatért már csak az őrület volt a szívében és az elméjében. Csak annyit tudott mondani: a végtelen csak végtelen, semmi más. *Egy kishelyi legenda soha nem árt, vagy mese, vagy igaz, azt már a halászok szavahihetőségére lehet csak mondani.*
- Vándor vagyok. A tengeren vándorlok. *Nevet egy kicsit halkan a lány megjegyzésére és a saját elmés kis válaszán.*
- Mit kezdenék a kikötő nélkül. Menjek a hegyekbe? Mit csináljak? Halász vagyok Annulien. *A lefedett arcra nem felel, teljesen értelmetlen lenne.*
*Már sokat hallott a holdmágiáról. Amúgy is az a legfőbb dolga, hogy sokat halljon mindenről, amely a világban zajlik. Ennek megfelelően, ha a családi hagyomány ez hát ez. Ahogy nála a halászat, vagy a kereskedelem, vagy a tengeri élet.*
- Értem. Most mihez fog kezdeni, ha nem ragad önre a mágia? Csalódást okoz majd a családjának? *Kérdezi közönyös hanggal, hiszen ő is bőven okozott családjának csalódást, így már bőven gyakorlata van benne.*
- Hát az bizonyos, hogy itt nem nagyon űzik a mágiát, hacsak nem jár elég vérrel, mert ez a föld és a tenger is vérrel áldozik a környék urának. *Szív bele a kis szivarkába és engedi ki ismét lassan a füstöt. Láthatólag élvezi a dohányt, amelyetfogyaszt.*
- Pedig nem kérni fogom, hogy ne nézzen az arcomra, hanem felszólítom rá. Ellenkező esetben itt már véget is vetünk a beszélgetésnek. *Teljesen nyugodt és közömbös hangon közli ezt Annuliennel és tovább pöfékel, miközben a másikat hallgatja.*
- A világítótorony. Igen az egy remek hely. De jobb, ha tőlem tudja nincs túlpart! Nincs a tengeren túl semmi más csak tenger és tenger és még több tenger. Egyszer egy halász egy évig csak ment és ment túl mindenen, de amikor visszatért már csak az őrület volt a szívében és az elméjében. Csak annyit tudott mondani: a végtelen csak végtelen, semmi más. *Egy kishelyi legenda soha nem árt, vagy mese, vagy igaz, azt már a halászok szavahihetőségére lehet csak mondani.*
- Vándor vagyok. A tengeren vándorlok. *Nevet egy kicsit halkan a lány megjegyzésére és a saját elmés kis válaszán.*
- Mit kezdenék a kikötő nélkül. Menjek a hegyekbe? Mit csináljak? Halász vagyok Annulien. *A lefedett arcra nem felel, teljesen értelmetlen lenne.*
2438. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-11 15:25:24
Üzenet elküldve: 2017-11-11 15:25:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Uriden//
*Annulient kissé bántja, hogy a rejtélyes alak nem mutatkozik be, érzelmei az arcán is kiütköznek.
Ahogy hallgatja a férfit, sok gondolat átfut az agyán.* ~Vajon milyen istenekre gondolhat? Ő is valami fanatikus lenne?~
-Hoppá bocsánat. *Kér elnézést a hangos nevetésért széles mosollyal, majd suttogóra fogja.*
-Holdmágiát. Ez a nemes tudás évszázadok óta a családunk birtokában van. Ezért is küldtek Abogr mester tornyába.
Egyébként sem maradok soká itt a Kikötőben. Ahogy eddig láttam, nem épp nekem való hely.
*Feszülten hallgatja a férfit, majd válaszol.*
-Azt mondják, az emberek tekintetéből olvasni lehet. Ne kérje, hogy ne próbáljam meg.
*Feleli még mindig mosolyogva, majd a tűzbe néz merengve.*
-Láttam idefelé egy tornyot. Meg szeretném nézni magamnak, kíváncsi vagyok a tengerre és hogy igaz-e, hogy nem látszik a túlpart. Maga biztos tudja, hisz halász.
*Végigméri a férfit.*
-Bár ránézésre valami vándorfélének mondtam volna. Biztos nem akarna innen elmenni? Nem épp szívderítő környék. Én nem szívesen járnék itt minden nap a földet nézve, lefedett arccal.
*Annulient kissé bántja, hogy a rejtélyes alak nem mutatkozik be, érzelmei az arcán is kiütköznek.
Ahogy hallgatja a férfit, sok gondolat átfut az agyán.* ~Vajon milyen istenekre gondolhat? Ő is valami fanatikus lenne?~
-Hoppá bocsánat. *Kér elnézést a hangos nevetésért széles mosollyal, majd suttogóra fogja.*
-Holdmágiát. Ez a nemes tudás évszázadok óta a családunk birtokában van. Ezért is küldtek Abogr mester tornyába.
Egyébként sem maradok soká itt a Kikötőben. Ahogy eddig láttam, nem épp nekem való hely.
*Feszülten hallgatja a férfit, majd válaszol.*
-Azt mondják, az emberek tekintetéből olvasni lehet. Ne kérje, hogy ne próbáljam meg.
*Feleli még mindig mosolyogva, majd a tűzbe néz merengve.*
-Láttam idefelé egy tornyot. Meg szeretném nézni magamnak, kíváncsi vagyok a tengerre és hogy igaz-e, hogy nem látszik a túlpart. Maga biztos tudja, hisz halász.
*Végigméri a férfit.*
-Bár ránézésre valami vándorfélének mondtam volna. Biztos nem akarna innen elmenni? Nem épp szívderítő környék. Én nem szívesen járnék itt minden nap a földet nézve, lefedett arccal.
2437. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-11 09:30:26
Üzenet elküldve: 2017-11-11 09:30:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Annulien//
*A leány aki nemrég csatlakozott a társaságához, igen beszédesnek bizonyul. Habár Urien sem bánja, ha sokat kell fecsegni, de a jelen helyzetben még igazodnia kell a dologhoz. A Rumos sok tivornyának helyet adott már, amely közben vidámság, dalok és más szócséplés is bőven megfordult, de a kocsma jelen pillanatban csendes és így az ő kis beszélgetésük talán a leghangosabb.*
- A tűz nélkül semmik vagyunk. *Felel röviden és figyeli tovább a másikat.*
- Üdvözlöm Annulien. *De a viszont bemutatkozás elmarad. Talán majd egy kicsit később. A kikötői emberek igen zárkózottak és óvatosak. Aki itt él megtanulja, hogy nem bízhat senkiben és bármikor veszély leshet rá. Így egy idegen barátkozása elsőre inkább gyanús, mint felemelő. De majd az idő mindent megold.*
- Szóval mágusnak. *Hümmög egyet és beleszív a szivarkájába, majd lassan kifújja a tűz irányába.*
- Itt a kikötőben nem nagyon lehet mit tanulni, ha a mágia tanulás útját keresi. Pusztán az istenek adománya az, amely itt megtalálható. *Gondol itt a sötét istenre, amely a legbefolyásosabb a környéken, akinek a legtöbb híve van.*
- Milyen mágiát akar tanulni? *Mert lehet épp a csatornalakók sötét praktikái miatt érkezett, elvégre ahogyan említette a családja a hold mágiát űzi, amelyet egykor sötét tudománynak is bélyegeztek.*
- Halkabban! *Mondja nyomatékosan, de nem túl hangosan.*
- Ha itt akar velem iszogatni, akkor fogja vissza a csilingelő hangját. *Majd kortyol egyet. Soha nem lehet tudni ki figyeli őket, vagy kik ülnek a másik asztalnál, egy sötét sarokban, vagy akár a pult mögött.*
- Valamint még egy jó tanács. Ne keresse az emberek tekintetét, ne nézzen senki szemébe, mert könnyen megütheti a bokáját itt délen. *Ez egy ingyen jó tanács, ha túl akarja élni a lány a kikötői tartózkodását. Ezzel a mozdulattal egy kicsit megigazítja barna csuháját, hogy arcát még jobban eltakarja.*
- Csak figyelje a tüzet, amely békét ad a háborgó szíveknek. *Ismét kortyol egy kicsit és utána felel a kérdésre.*
- Halász vagyok.
*A leány aki nemrég csatlakozott a társaságához, igen beszédesnek bizonyul. Habár Urien sem bánja, ha sokat kell fecsegni, de a jelen helyzetben még igazodnia kell a dologhoz. A Rumos sok tivornyának helyet adott már, amely közben vidámság, dalok és más szócséplés is bőven megfordult, de a kocsma jelen pillanatban csendes és így az ő kis beszélgetésük talán a leghangosabb.*
- A tűz nélkül semmik vagyunk. *Felel röviden és figyeli tovább a másikat.*
- Üdvözlöm Annulien. *De a viszont bemutatkozás elmarad. Talán majd egy kicsit később. A kikötői emberek igen zárkózottak és óvatosak. Aki itt él megtanulja, hogy nem bízhat senkiben és bármikor veszély leshet rá. Így egy idegen barátkozása elsőre inkább gyanús, mint felemelő. De majd az idő mindent megold.*
- Szóval mágusnak. *Hümmög egyet és beleszív a szivarkájába, majd lassan kifújja a tűz irányába.*
- Itt a kikötőben nem nagyon lehet mit tanulni, ha a mágia tanulás útját keresi. Pusztán az istenek adománya az, amely itt megtalálható. *Gondol itt a sötét istenre, amely a legbefolyásosabb a környéken, akinek a legtöbb híve van.*
- Milyen mágiát akar tanulni? *Mert lehet épp a csatornalakók sötét praktikái miatt érkezett, elvégre ahogyan említette a családja a hold mágiát űzi, amelyet egykor sötét tudománynak is bélyegeztek.*
- Halkabban! *Mondja nyomatékosan, de nem túl hangosan.*
- Ha itt akar velem iszogatni, akkor fogja vissza a csilingelő hangját. *Majd kortyol egyet. Soha nem lehet tudni ki figyeli őket, vagy kik ülnek a másik asztalnál, egy sötét sarokban, vagy akár a pult mögött.*
- Valamint még egy jó tanács. Ne keresse az emberek tekintetét, ne nézzen senki szemébe, mert könnyen megütheti a bokáját itt délen. *Ez egy ingyen jó tanács, ha túl akarja élni a lány a kikötői tartózkodását. Ezzel a mozdulattal egy kicsit megigazítja barna csuháját, hogy arcát még jobban eltakarja.*
- Csak figyelje a tüzet, amely békét ad a háborgó szíveknek. *Ismét kortyol egy kicsit és utána felel a kérdésre.*
- Halász vagyok.
2436. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-10 19:45:29
Üzenet elküldve: 2017-11-10 19:45:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Uriden//
*Annulien egy pillanatra ledermed, látván, hogy a rejtélyes alak egyáltalán nem válaszol.* ~Talán nagyot hall?~ *Zavartságában épp elillanna, hogy másik helyet keressen, de ekkor az alak megmoccan, majd a mellette lévő székre mutat. Hellyel kínálja, sőt gyermeteg kérdésére is választ ad. A férfi hangjából egyből rájön, hogy emberrel van dolga. Ugyan nem egyenrangú nép az övéivel, de még talán a legjobb. Gyermekkorában sok történetet hallott hatalmas emberharcosokról, őket mindig csodálta. Annulien helyet foglal, majd egy ideig némán a tűzbe bámul.*
-Tudja sosem szerettem a tüzet. Csak pusztít és öl. De ha ez a romboló erő ment meg minket a fagyhaláltól, úgy egészen másképp gondolunk rá.
*Büszkén felkapja fejét majd a férfira néz.* ~Egek, bár láthatnám az arcát is!~
-Annulien vagyok.
*Megvárja, hogy reagál-e valamit a férfi majd folytatja.*
-Tudja, mágusnak érkeztem, illetve a családom küldött annak. Nálunk generációs hagyománya van a holdmágiának, minden elsőszülöttet erre az útra szánnak. Hát, azt hiszem velem melléfogtak, elsőre nem nagyon ragadt rám semmi a mágustoronynál.
*Keserűen, de csilingelő hangon felnevet. A nem várt hangra néhányan a fogadóban felkapják a fejüket.*
-Azóta ismerkedem a vidékkel, de valójában csak bolyongok. Maga miben utazik?
*Kérdi felélénkülve. Jól esik neki, hogy végre valakivel beszélhet, az önkéntelen bizalmaskodásnak is ez lehet az oka.
Mosolyogva, fürkesző tekintettel vizslatja a férfi homályba vesző arcát.*
*Annulien egy pillanatra ledermed, látván, hogy a rejtélyes alak egyáltalán nem válaszol.* ~Talán nagyot hall?~ *Zavartságában épp elillanna, hogy másik helyet keressen, de ekkor az alak megmoccan, majd a mellette lévő székre mutat. Hellyel kínálja, sőt gyermeteg kérdésére is választ ad. A férfi hangjából egyből rájön, hogy emberrel van dolga. Ugyan nem egyenrangú nép az övéivel, de még talán a legjobb. Gyermekkorában sok történetet hallott hatalmas emberharcosokról, őket mindig csodálta. Annulien helyet foglal, majd egy ideig némán a tűzbe bámul.*
-Tudja sosem szerettem a tüzet. Csak pusztít és öl. De ha ez a romboló erő ment meg minket a fagyhaláltól, úgy egészen másképp gondolunk rá.
*Büszkén felkapja fejét majd a férfira néz.* ~Egek, bár láthatnám az arcát is!~
-Annulien vagyok.
*Megvárja, hogy reagál-e valamit a férfi majd folytatja.*
-Tudja, mágusnak érkeztem, illetve a családom küldött annak. Nálunk generációs hagyománya van a holdmágiának, minden elsőszülöttet erre az útra szánnak. Hát, azt hiszem velem melléfogtak, elsőre nem nagyon ragadt rám semmi a mágustoronynál.
*Keserűen, de csilingelő hangon felnevet. A nem várt hangra néhányan a fogadóban felkapják a fejüket.*
-Azóta ismerkedem a vidékkel, de valójában csak bolyongok. Maga miben utazik?
*Kérdi felélénkülve. Jól esik neki, hogy végre valakivel beszélhet, az önkéntelen bizalmaskodásnak is ez lehet az oka.
Mosolyogva, fürkesző tekintettel vizslatja a férfi homályba vesző arcát.*
2435. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-10 16:37:41
Üzenet elküldve: 2017-11-10 16:37:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Annulien//
*Nyugodtan iszogat az asztalánál, majdhogynem fel is teszi a lábát az asztalra, de azért erre nem vetemedne. Inkább csak próbál a tűz közelében megmelegedni. A kinti nyálkás és hűvös idő, kiveszi az ember erejét és ezen csak a meleg és egy kis ital tud segíteni. A Rumos mindkettőre alkalmas volt amióta csak az eszét tudta. Habár az apja nem kedvelte a helyet, ő ennél jobban szituált valaki volt, de Uriden sokat köszönhet ennek a vén kis tákolmánynak. Mindig jó üzletek, hasznos tippek és új barátságok kötettek ezen a helyen.
Ahogy lassan kortyolgatja a pálinkáját, egy kis motoszkálásra lesz figyelmes a háta mögül. Pontosan tudja, hogy egy új vendég érkezett a helyre, és hamarosan azt is vélni tudja, hogy bizony felé tart. elég rutinos ahhoz, hogy mindezen tudásának ne adjon hangot, így nyugodtan ücsörög a székén, ameddig a másik meg nem szólítja.
A leány kérdése összeráncolja a szemöldökét, de még ez sem készteti arra, hogy oda forduljon. Egy pillanatig még mindig mered előre és a tüzet szemléli, majd a kezét kinyújtva az asztalánál található tőle úgy másfél méterre található székre mutat. A szék Uriden mellett helyezkedik el és úgy, mint az övé ugyan úgy a tűzre tekint.*
- Foglaljon helyet. Amúgy igen a környéken. *Nem is mond többet, hagyja a másikat, hogy javítson a helyzetén és megpróbálja még egyszer ezt a megszólítást.*
*Nyugodtan iszogat az asztalánál, majdhogynem fel is teszi a lábát az asztalra, de azért erre nem vetemedne. Inkább csak próbál a tűz közelében megmelegedni. A kinti nyálkás és hűvös idő, kiveszi az ember erejét és ezen csak a meleg és egy kis ital tud segíteni. A Rumos mindkettőre alkalmas volt amióta csak az eszét tudta. Habár az apja nem kedvelte a helyet, ő ennél jobban szituált valaki volt, de Uriden sokat köszönhet ennek a vén kis tákolmánynak. Mindig jó üzletek, hasznos tippek és új barátságok kötettek ezen a helyen.
Ahogy lassan kortyolgatja a pálinkáját, egy kis motoszkálásra lesz figyelmes a háta mögül. Pontosan tudja, hogy egy új vendég érkezett a helyre, és hamarosan azt is vélni tudja, hogy bizony felé tart. elég rutinos ahhoz, hogy mindezen tudásának ne adjon hangot, így nyugodtan ücsörög a székén, ameddig a másik meg nem szólítja.
A leány kérdése összeráncolja a szemöldökét, de még ez sem készteti arra, hogy oda forduljon. Egy pillanatig még mindig mered előre és a tüzet szemléli, majd a kezét kinyújtva az asztalánál található tőle úgy másfél méterre található székre mutat. A szék Uriden mellett helyezkedik el és úgy, mint az övé ugyan úgy a tűzre tekint.*
- Foglaljon helyet. Amúgy igen a környéken. *Nem is mond többet, hagyja a másikat, hogy javítson a helyzetén és megpróbálja még egyszer ezt a megszólítást.*
2434. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-09 20:11:05
Üzenet elküldve: 2017-11-09 20:11:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Uriden//
*A ködös, hideg utcáról egy lepukkadt, régi fogadóba menekül. Délutánra járhat, nincsenek sokan, de cserébe egyik sem rendelkezik megbízható ábrázattal. Néhány matróz kártyázik az egyik asztalnál, pár furcsa alak sutyorog a sarokban, egy idősebb, fekete szakállas, szintén matrózszerű alak pedig a kandallónál italozik. Át van fagyva, így leül kissé melegedni oda. Dideregve kémlel körbe, majd a hozzá legközelebb ülő, magányos alakot kezdi fürkészni. A félhomályban az arcát nem látja, de mintha szándékosan rejtené is a csuklyáját. Már rég nem beszélt senkivel és mert magányosnak érzi magát, összeszedi a bátorságát és megszólítja az idegent.*
- A környéken dolgozik uram?
*Csak kérdését követően esik le neki, milyen gyermetegen is hangzott ez a szájából.* ~Bár visszaszívhatnám...~
*A ködös, hideg utcáról egy lepukkadt, régi fogadóba menekül. Délutánra járhat, nincsenek sokan, de cserébe egyik sem rendelkezik megbízható ábrázattal. Néhány matróz kártyázik az egyik asztalnál, pár furcsa alak sutyorog a sarokban, egy idősebb, fekete szakállas, szintén matrózszerű alak pedig a kandallónál italozik. Át van fagyva, így leül kissé melegedni oda. Dideregve kémlel körbe, majd a hozzá legközelebb ülő, magányos alakot kezdi fürkészni. A félhomályban az arcát nem látja, de mintha szándékosan rejtené is a csuklyáját. Már rég nem beszélt senkivel és mert magányosnak érzi magát, összeszedi a bátorságát és megszólítja az idegent.*
- A környéken dolgozik uram?
*Csak kérdését követően esik le neki, milyen gyermetegen is hangzott ez a szájából.* ~Bár visszaszívhatnám...~
2433. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-07 09:30:48
Üzenet elküldve: 2017-11-07 09:30:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy áthalad a lakónegyeden úgy tárul elé a jó öreg Rumos épülete. Megannyi emlék, tivornyákról, nőkről és a rengeteg italról, amelyet ledöntöttek a garatokon. A sok jóbarát és cimbora, meg a viccek és a nagy nevetések. Mindez már csak a szép múltbéli események részei. A hangulat, azóta megváltozott, némileg átalakult, és maga Uriden is más lett. Az italozást már nem preferálja mint régebben, barátai sincsenek ár, inkább üzlettársai, vagy partnerei. Az élet komolyabb lett és ridegebb. Ilyen egy kereskedő élete, ha a világ megváltozik körülötte.
Lassan benyit az ódon kis helyre és az olcsó fabútorok látványa fogadja. Mit sem változott a hely amióta utoljára járt erre. Természetesen ez nem volt olyan régen, de hát az utóbbi időben sok volt a változás, még ha mostanság egész megnyugodni látszanak a dolgok. Komótosan odasétál a kandallóhoz, hogy egy közeli asztalt találjon magának. Az idő ugyan nem olyan hideg még kint, de nem is az a nyári hőség. A sós levegő és a szél, azonban mindig gondoskodik arról, hogy az ember alaposan át legyen fagyva. Ennek érdekében inkább a meleget választja, hogy nyirkos ruháit kicsit magára száríthassa.
Amint elhelyezkedik, máris a pult felé tekint és mivel választ nem kap így feláll és odasétál. A pultos rögvest megtalálja, révén nem sokan vannak ezen, napszakban a helyen. Uriden csak a kezével mutatja, hogy Pálinkát szeretne és letesz a pultra 7 aranyat.
A csapos már adja is. Ezek után visszasétál a kandalló melletti helyéhez és öregesen leül oda, hogy elkortyolgassa a kis itókáját.*
Lassan benyit az ódon kis helyre és az olcsó fabútorok látványa fogadja. Mit sem változott a hely amióta utoljára járt erre. Természetesen ez nem volt olyan régen, de hát az utóbbi időben sok volt a változás, még ha mostanság egész megnyugodni látszanak a dolgok. Komótosan odasétál a kandallóhoz, hogy egy közeli asztalt találjon magának. Az idő ugyan nem olyan hideg még kint, de nem is az a nyári hőség. A sós levegő és a szél, azonban mindig gondoskodik arról, hogy az ember alaposan át legyen fagyva. Ennek érdekében inkább a meleget választja, hogy nyirkos ruháit kicsit magára száríthassa.
Amint elhelyezkedik, máris a pult felé tekint és mivel választ nem kap így feláll és odasétál. A pultos rögvest megtalálja, révén nem sokan vannak ezen, napszakban a helyen. Uriden csak a kezével mutatja, hogy Pálinkát szeretne és letesz a pultra 7 aranyat.
A csapos már adja is. Ezek után visszasétál a kandalló melletti helyéhez és öregesen leül oda, hogy elkortyolgassa a kis itókáját.*
2432. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-06 21:33:37
Üzenet elküldve: 2017-11-06 21:33:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Idya, Zhorack//
*Nori kissé megszeppenten, de ami talán fontosabb, síri csendben hallgatja végig Idya mellett. Bár úgy tűnik a tündér céljait kissé félreértette, Nori még mindig szentül hiszi, hogy Idya képes megtalálni az ő valódi énjét. Mindenesetre nem akar vitatkozni vele, ez most nem az a szerep. Csendben tűrnie kell mindent, és megalázkodni annak reményében, hogy ha jól viselkedik megjutalmazzák.*
- Sajnálom, Úrnőm. Ígérem, hogy engedelmes és szófogadó leszek, csak néha nehéz.
*Enged végül a tündérnek. Nem tehet mást, az életét már ingyen eladta Sa'Tereth kiválasztottjának, és innen már nincs visszaút. Bizonyára minden egyes nappal több olyan dolgot fog tapasztalni, ami nem igazán tetszik neki, a sorsát azonban még most is ő irányítja. Vagy engedelmeskedik, és szebb jövő várhat rá, vagy pedig a halálig tartó szenvedés. Legalábbis ő így képzeli el Idya terveit abból ítélve, amit a szegénynegyedben megtudott róla.*
- Nem volt túl szimpatikus.
*Említi meg véleményét a sötételfről, mikor az már távozott a fogadóból. Norinak most már nem kell szólni, ahogy Idya feláll a székéről, ő is felpattan, és a megmaradt ételt az asztalon hagyva követi kifelé a másikat.*
- Játszani? Mit?
*Kerekednek ki szemei ijedtében. Valahogy nem tud egy ártatlan fogócskára, vagy bármi más gyermeteg játékra gondolni. Biztos benne, hogy a játék szó mélyebb tartalommal bír az ő szájából. Fél, de kíváncsi is, mi fog történni, bár ha nem lenne kíváncsi, akkor is megtudná.*
*Nori kissé megszeppenten, de ami talán fontosabb, síri csendben hallgatja végig Idya mellett. Bár úgy tűnik a tündér céljait kissé félreértette, Nori még mindig szentül hiszi, hogy Idya képes megtalálni az ő valódi énjét. Mindenesetre nem akar vitatkozni vele, ez most nem az a szerep. Csendben tűrnie kell mindent, és megalázkodni annak reményében, hogy ha jól viselkedik megjutalmazzák.*
- Sajnálom, Úrnőm. Ígérem, hogy engedelmes és szófogadó leszek, csak néha nehéz.
*Enged végül a tündérnek. Nem tehet mást, az életét már ingyen eladta Sa'Tereth kiválasztottjának, és innen már nincs visszaút. Bizonyára minden egyes nappal több olyan dolgot fog tapasztalni, ami nem igazán tetszik neki, a sorsát azonban még most is ő irányítja. Vagy engedelmeskedik, és szebb jövő várhat rá, vagy pedig a halálig tartó szenvedés. Legalábbis ő így képzeli el Idya terveit abból ítélve, amit a szegénynegyedben megtudott róla.*
- Nem volt túl szimpatikus.
*Említi meg véleményét a sötételfről, mikor az már távozott a fogadóból. Norinak most már nem kell szólni, ahogy Idya feláll a székéről, ő is felpattan, és a megmaradt ételt az asztalon hagyva követi kifelé a másikat.*
- Játszani? Mit?
*Kerekednek ki szemei ijedtében. Valahogy nem tud egy ártatlan fogócskára, vagy bármi más gyermeteg játékra gondolni. Biztos benne, hogy a játék szó mélyebb tartalommal bír az ő szájából. Fél, de kíváncsi is, mi fog történni, bár ha nem lenne kíváncsi, akkor is megtudná.*
2431. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-06 13:59:19
Üzenet elküldve: 2017-11-06 13:59:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nori, Zhorack//
-Nem vagyok lélekturkász. *Habár tény, hogy megvan hozzá a tehetsége.* Nem azért vagy mellettem, hogy segítsek neked megtalálni önmagad, hanem hogy hűséges, sötét alattvalóm legyél. Ehhez nekem egy érzéket, engedelmes és értelmes lányra van szükségem, nem egy ártatlan gyermekre. Ha véletlen rossz irányba indulnál el *Vonja meg a vállát.* nem tartok tovább igényt a szolgálataidra.
*Ezt Nori értheti úgy, ahogy akarja, de ismerheti már annyira a tündért, hogy nem puszta elbocsátásról lenne szó. Azok után főleg, hogy mint megtudta, elég sokfelé vannak kapcsolatai, és Clionnak már fecsegett is róla. Nem, nem engedhetné el; vagy maga mellett tartja, vagy átvágja a torkát és a tengerbe dobja.
Közben a mélységi is befut, a maga pofátlan módján vágódik le a székre. Nem zavartatja magát, hogy megváratta a hölgyeket, még neki áll feljebb, hogy Idya nincs egyedül, aminek hangot is ad. A lány értetlenül húzza fel a szemöldökét a megjegyzésen, hiszen egy szóval sem mondta, hogy egyedül lesz. Már akkor tervezte maga mellé fogadni Norit, csak nem volt rá alkalma. Röviden, tömören beszámol a Vaskorsóban történtekről, bájosan mosolyogva átveszi a fizetségét, és ahogy a férfi távozik, arcára leplezetlen undor és megvetés ül ki.*
-Szánalom! *Jegyzi meg, mikor az egykori megbízója eltűnik az ajtó mögött.* De ilyen a világ, egy szavam nem lehet, amíg azért fizetnek ezek a barmok, hogy beszélgessek.
*Vigyorodik el, majd eszébe is jut, hogy a szépen csengő ötezer aranyért már kicsit többet kell tenniük. A feketeség tányérjára pillant, amin még ott van a kihűlt maradék, majd feláll, és elindul kifelé a kocsmából.*
-Visszamegyünk a toronyhoz. Játszani fogunk!
*Súgja sejtelmesen hátra a válla fölött.*
-Nem vagyok lélekturkász. *Habár tény, hogy megvan hozzá a tehetsége.* Nem azért vagy mellettem, hogy segítsek neked megtalálni önmagad, hanem hogy hűséges, sötét alattvalóm legyél. Ehhez nekem egy érzéket, engedelmes és értelmes lányra van szükségem, nem egy ártatlan gyermekre. Ha véletlen rossz irányba indulnál el *Vonja meg a vállát.* nem tartok tovább igényt a szolgálataidra.
*Ezt Nori értheti úgy, ahogy akarja, de ismerheti már annyira a tündért, hogy nem puszta elbocsátásról lenne szó. Azok után főleg, hogy mint megtudta, elég sokfelé vannak kapcsolatai, és Clionnak már fecsegett is róla. Nem, nem engedhetné el; vagy maga mellett tartja, vagy átvágja a torkát és a tengerbe dobja.
Közben a mélységi is befut, a maga pofátlan módján vágódik le a székre. Nem zavartatja magát, hogy megváratta a hölgyeket, még neki áll feljebb, hogy Idya nincs egyedül, aminek hangot is ad. A lány értetlenül húzza fel a szemöldökét a megjegyzésen, hiszen egy szóval sem mondta, hogy egyedül lesz. Már akkor tervezte maga mellé fogadni Norit, csak nem volt rá alkalma. Röviden, tömören beszámol a Vaskorsóban történtekről, bájosan mosolyogva átveszi a fizetségét, és ahogy a férfi távozik, arcára leplezetlen undor és megvetés ül ki.*
-Szánalom! *Jegyzi meg, mikor az egykori megbízója eltűnik az ajtó mögött.* De ilyen a világ, egy szavam nem lehet, amíg azért fizetnek ezek a barmok, hogy beszélgessek.
*Vigyorodik el, majd eszébe is jut, hogy a szépen csengő ötezer aranyért már kicsit többet kell tenniük. A feketeség tányérjára pillant, amin még ott van a kihűlt maradék, majd feláll, és elindul kifelé a kocsmából.*
-Visszamegyünk a toronyhoz. Játszani fogunk!
*Súgja sejtelmesen hátra a válla fölött.*
2430. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-05 22:48:33
Üzenet elküldve: 2017-11-05 22:48:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Idya, Norileina//
//A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz!//
*Hagosan felmordul, mit sem törődve az illemmel, és a jólneveltséggel. Az anyja tudott még hatni rá valamennyire, de mikor meghalt, Zhorack olyan lett, mint akiket mindig utált. Persze ez nem tűnik fel neki, az túl egyszerű lenne.*
- Remek.
*Morogj újra, mint valami kutya, majd elővesz egy kisebb táskát, és szép lassan leszámolja a 400 aranyat Idya Rotannek.. Jóval több pénz lapul abban a tasakban, arra számított, hogy visszakapja az anyja tőrét és többet kell perkálnia, de nem így történt. Az a tárgy emlék volt, és az a semmirekellő elvitte! Ha egyszer megtalálja, tőből letépi az enyves kezét, és addig kínozza, még bele nem hal a fájdalmaiba. És rohadtul élvezni fogja!*
~Basszák meg!~
*Mikor végeztek az anyagiakkal, és a két lány nem marasztalja feláll, és úgy távozik, ahogyan megjelent. Útközben még elmormol a fogai alatt egy semmirekellőket, ami tisztán hallható, ha a páros figyel.*
//A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz!//
*Hagosan felmordul, mit sem törődve az illemmel, és a jólneveltséggel. Az anyja tudott még hatni rá valamennyire, de mikor meghalt, Zhorack olyan lett, mint akiket mindig utált. Persze ez nem tűnik fel neki, az túl egyszerű lenne.*
- Remek.
*Morogj újra, mint valami kutya, majd elővesz egy kisebb táskát, és szép lassan leszámolja a 400 aranyat Idya Rotannek.
. Jóval több pénz lapul abban a tasakban, arra számított, hogy visszakapja az anyja tőrét és többet kell perkálnia, de nem így történt. Az a tárgy emlék volt, és az a semmirekellő elvitte! Ha egyszer megtalálja, tőből letépi az enyves kezét, és addig kínozza, még bele nem hal a fájdalmaiba. És rohadtul élvezni fogja!*~Basszák meg!~
*Mikor végeztek az anyagiakkal, és a két lány nem marasztalja feláll, és úgy távozik, ahogyan megjelent. Útközben még elmormol a fogai alatt egy semmirekellőket, ami tisztán hallható, ha a páros figyel.*
2429. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-05 15:49:17
Üzenet elküldve: 2017-11-05 15:49:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Idya, Zhorack//
*Fejét a kezén támasztva, az asztalon könyökölve és a megmaradt halat villájával piszkálva próbálja megmagyarázni, hogy Idya állítása nem fedi a valóságot teljes mértékben. Csak sajnos azt is jól tudja, hogy nem fog találni értelmes és helytálló magyarázatot. Azért nem, mert valóban gyilkos. Bármennyire is tagadja, a lényének részévé vált, a lelkébe égett az a szörnyű teremtmény, aki jelen volt mind a tündér, mind az elf halálánál. Nori ettől függetlenül szeretné, ha ez a valami a lelke mélyén maradna és örökre aludna, azonban Idyának láthatóan más tervei vannak.*
- Nem tudom. Nem tudom, hogy akkor voltam-e önmagam, vagy most vagyok az, esetleg akkor, mikor félek mindentől. Arra akarok rájönni, hogy ki az a lány, akit egykoron a csatornákba vittek. Ezért is jöttem hozzád, a segítségeddel megtalálhatom a választ.
*Mert mikor Nori még nyolc éves volt, a lelke tiszta és szennyezetlen lehetett. Legalábbis szeretné ezt hinni. Nem emlékszik rá, milyen volt a gyermekkora, nem emlékszik rá ki volt ő akkor, de ha nem tudja meg, hogy a kislány vagy a gyilkos szörnyeteg a valódi énje, akkor abba egy idő után bele fog őrülni.*
- Nem kell félned, egy kereskednőnek semmi köze a magánéletemhez, a tiédhez meg főleg nincs.
*Az más kérdés, hogy Nolie nem egy egyszerű kereskedő, de ha már Idya ilyen szépen elhitte, amit mondott neki, akkor nem is fogja tovább ecsetelni a témát. Nincs is rá ideje, mert közben úgy tűnik, megérkezett, akire vártak. Legalábbis a férfi egyenesen feléjük tart. Öntelt, kormos képű férfi, ahogy Idya beszélt róla. Biztosan ő lesz az.
A feketeség gyilkos tekintettel mered a sötételfre, nagyon nem tetszik neki a stílus, ahogy Idyával beszél. Önként sétál az oroszlán barlangájba, és még azt hiszi, hogy ő a király köztük. Ujjai már az övére csatolt tőr markolatára fonódnak, szerencse azonban, hogy Idya már elég jól ismeri Norit, és még azelőtt leállítja a lányt, mielőtt bármit is elkezdhetne. Nem szól hát semmit, csendben hallgatja a beszélgetést, még a tőrt is elengedi. Szerencséje van a férfinek, hogy Nori feltétel nélkül hallgat a tündérre.*
*Fejét a kezén támasztva, az asztalon könyökölve és a megmaradt halat villájával piszkálva próbálja megmagyarázni, hogy Idya állítása nem fedi a valóságot teljes mértékben. Csak sajnos azt is jól tudja, hogy nem fog találni értelmes és helytálló magyarázatot. Azért nem, mert valóban gyilkos. Bármennyire is tagadja, a lényének részévé vált, a lelkébe égett az a szörnyű teremtmény, aki jelen volt mind a tündér, mind az elf halálánál. Nori ettől függetlenül szeretné, ha ez a valami a lelke mélyén maradna és örökre aludna, azonban Idyának láthatóan más tervei vannak.*
- Nem tudom. Nem tudom, hogy akkor voltam-e önmagam, vagy most vagyok az, esetleg akkor, mikor félek mindentől. Arra akarok rájönni, hogy ki az a lány, akit egykoron a csatornákba vittek. Ezért is jöttem hozzád, a segítségeddel megtalálhatom a választ.
*Mert mikor Nori még nyolc éves volt, a lelke tiszta és szennyezetlen lehetett. Legalábbis szeretné ezt hinni. Nem emlékszik rá, milyen volt a gyermekkora, nem emlékszik rá ki volt ő akkor, de ha nem tudja meg, hogy a kislány vagy a gyilkos szörnyeteg a valódi énje, akkor abba egy idő után bele fog őrülni.*
- Nem kell félned, egy kereskednőnek semmi köze a magánéletemhez, a tiédhez meg főleg nincs.
*Az más kérdés, hogy Nolie nem egy egyszerű kereskedő, de ha már Idya ilyen szépen elhitte, amit mondott neki, akkor nem is fogja tovább ecsetelni a témát. Nincs is rá ideje, mert közben úgy tűnik, megérkezett, akire vártak. Legalábbis a férfi egyenesen feléjük tart. Öntelt, kormos képű férfi, ahogy Idya beszélt róla. Biztosan ő lesz az.
A feketeség gyilkos tekintettel mered a sötételfre, nagyon nem tetszik neki a stílus, ahogy Idyával beszél. Önként sétál az oroszlán barlangájba, és még azt hiszi, hogy ő a király köztük. Ujjai már az övére csatolt tőr markolatára fonódnak, szerencse azonban, hogy Idya már elég jól ismeri Norit, és még azelőtt leállítja a lányt, mielőtt bármit is elkezdhetne. Nem szól hát semmit, csendben hallgatja a beszélgetést, még a tőrt is elengedi. Szerencséje van a férfinek, hogy Nori feltétel nélkül hallgat a tündérre.*
2428. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-05 11:38:48
Üzenet elküldve: 2017-11-05 11:38:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nori, Zhorack//
-Micsoda kifogás! *Emeli fel ő is a hangját, de figyelve arra, hogy ne hívja fel magukra a körülöttük lévők figyelmét.* Nem te voltál. *Kezeit megadóan felemeli, arcán gúnyos vigyor.* Persze, így már mindjárt más, akkor nem is nevezhető gyilkosságnak, puszta baleset volt, sőt. Az önvédelem sem gyilkosság. Igazad van, így már tényleg egészen más, tiszta lehet a lelkiismereted.
*Hirtelen elkomorul, kezei visszahullanak az asztalra, üres tekintetét Nori sötét íriszeibe fúrja.*
-Arra nem gondoltál, hogy a tündér megölése közben végre egyszer önmagad lehettél? Te választottad a sötétséget, Sa'Tereth útját, és ő kegyesen megajándékozott a világ leggyönyörűbb élvezetével, amit egy másik lény adhat neked. Használd ki!
*Visszadől a székében, arca megint semmitmondó, közben azon töri a fejét, milyen büntetést szabjon ki a lánynak. Meghazudtolta őt, ellent mondott neki, és ezt senkitől nem tűri, főleg nem hűséges talpnyalójától. Kötele van a raktárban, meg egy kis méreg. Nem sok, de épp elég ahhoz, hogy szabadon engedje a fantáziáját.
Az Aregeort illető szavakra csak bólint. Végre valamiben egyetértenek. Közben egy újabb név is előkerül, mire Idya úgy harap, mint hal a csalira. Nem is hitte volna, hogy ekkora ismeretségi köre van egy hisztis, önmagát is kereső elesett kislánynak.*
-Kereskedő. *Ismétli bizalmatlanul, majd rövid hallgatás után hozzáteszi.* A te dolgod. De melegen ajánlom, hogy ne fecsegj mindenkinek rólam, mert kivágom a nyelved!
*Villan rá haragos tekintete. Ismét nyílik a kocsma ajtaja, és végre valahára ide tessékelte tolni a képét a kormos pofa. Tekintetük találkozik, és hamarosan már hárman ülik körbe a rozoga asztalkát. Norira vetett fagyos pillantásokon csal elmosolyodik.*
-Nem. *Rázza a fejét lesajnálóan.* Egy szóval sem mondtam, hogy egyedül jövök, de ezen ne kapjunk össze.
*Mielőtt belekezdene a mondókájába, sokat sejtetően a feketeség felé fordul, mutatóujját az ajkaihoz illeszti jelezve, hogy jobban teszi, ha csendben marad. Ismerve őt tudja, mennyire a szívére vehette a mélységi megjegyzését, és az hiányzik neki a legkevésbé, hogy elkezdjen hisztizni.*
-A történet roppant egyszerű és kiábrándító. A vöröskét hamar megtaláltuk, és kérésednek megfelelően egy ujjal sem nyúltam hozzá, csak beszélgettem vele. Mint kiderült, a férfi már napok óta nem utazott vele, és félő, igazat kell adnom neki. Két napig jártam Amon Ruadhot és környékét, de nem leltem. Kiszimatolhatta a veszélyt, vagy pusztán szerencséje volt. *Vonja meg a vállát.* Úgyhogy négyszáz arany. A vöröst pedig, ha szeretnéd, megtalálod a Vaskorsóban még néhány napig.
-Micsoda kifogás! *Emeli fel ő is a hangját, de figyelve arra, hogy ne hívja fel magukra a körülöttük lévők figyelmét.* Nem te voltál. *Kezeit megadóan felemeli, arcán gúnyos vigyor.* Persze, így már mindjárt más, akkor nem is nevezhető gyilkosságnak, puszta baleset volt, sőt. Az önvédelem sem gyilkosság. Igazad van, így már tényleg egészen más, tiszta lehet a lelkiismereted.
*Hirtelen elkomorul, kezei visszahullanak az asztalra, üres tekintetét Nori sötét íriszeibe fúrja.*
-Arra nem gondoltál, hogy a tündér megölése közben végre egyszer önmagad lehettél? Te választottad a sötétséget, Sa'Tereth útját, és ő kegyesen megajándékozott a világ leggyönyörűbb élvezetével, amit egy másik lény adhat neked. Használd ki!
*Visszadől a székében, arca megint semmitmondó, közben azon töri a fejét, milyen büntetést szabjon ki a lánynak. Meghazudtolta őt, ellent mondott neki, és ezt senkitől nem tűri, főleg nem hűséges talpnyalójától. Kötele van a raktárban, meg egy kis méreg. Nem sok, de épp elég ahhoz, hogy szabadon engedje a fantáziáját.
Az Aregeort illető szavakra csak bólint. Végre valamiben egyetértenek. Közben egy újabb név is előkerül, mire Idya úgy harap, mint hal a csalira. Nem is hitte volna, hogy ekkora ismeretségi köre van egy hisztis, önmagát is kereső elesett kislánynak.*
-Kereskedő. *Ismétli bizalmatlanul, majd rövid hallgatás után hozzáteszi.* A te dolgod. De melegen ajánlom, hogy ne fecsegj mindenkinek rólam, mert kivágom a nyelved!
*Villan rá haragos tekintete. Ismét nyílik a kocsma ajtaja, és végre valahára ide tessékelte tolni a képét a kormos pofa. Tekintetük találkozik, és hamarosan már hárman ülik körbe a rozoga asztalkát. Norira vetett fagyos pillantásokon csal elmosolyodik.*
-Nem. *Rázza a fejét lesajnálóan.* Egy szóval sem mondtam, hogy egyedül jövök, de ezen ne kapjunk össze.
*Mielőtt belekezdene a mondókájába, sokat sejtetően a feketeség felé fordul, mutatóujját az ajkaihoz illeszti jelezve, hogy jobban teszi, ha csendben marad. Ismerve őt tudja, mennyire a szívére vehette a mélységi megjegyzését, és az hiányzik neki a legkevésbé, hogy elkezdjen hisztizni.*
-A történet roppant egyszerű és kiábrándító. A vöröskét hamar megtaláltuk, és kérésednek megfelelően egy ujjal sem nyúltam hozzá, csak beszélgettem vele. Mint kiderült, a férfi már napok óta nem utazott vele, és félő, igazat kell adnom neki. Két napig jártam Amon Ruadhot és környékét, de nem leltem. Kiszimatolhatta a veszélyt, vagy pusztán szerencséje volt. *Vonja meg a vállát.* Úgyhogy négyszáz arany. A vöröst pedig, ha szeretnéd, megtalálod a Vaskorsóban még néhány napig.
2427. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-04 22:43:30
Üzenet elküldve: 2017-11-04 22:43:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Idya, Norileina//
*Úgy tűnik, hogy az apró tündér férfi lemaradt. Nem is számít, Zhoracknak amúgy sincs kedve ilyen idegesítő fajokat őrizgetni. Persze akit felbérelt az más. Nem nyáltengerben úszó, rózsaszín ködös kis jóságos lélek. A férfi már a gondolattól is elhányja magát. Na meg a másik, hogy mit gondol az a semmirekellő hollós figura arról, hogy nem őrzi az őrizendő tündért, nagyon nem érdekli. Törődjön vele az, akit egyszerre két nő szült meg.
Mikor megpillantja az illetékes személyt rögtön elindul felé. Nem jó, nagyon nem, mert nem egyedül jött. Úgy volt, hogy csak ketten találkoznak, és ez miatt a férfi hirtelen nagyon dühös lesz. A méreg kiül az arcára, miközben mindenféle kérdés nélkül lehuppan a páros mellé.*
- Úgy volt, hogy egyedül jössz.
*Fagyos tekintettel méregeti az idegent és a tündért, megpróbál minél többet megjegyezni, már ami a személyüket illeti. Hogy hogyan néznek ki, hogyan beszélnek, milyen ruhát hordanak, talán még a nevüket is megtudhatja.*
- Fecsegj.
*Szól a tündérhez, majd hátradől, és összefonja a mellén a kezeit.*
*Úgy tűnik, hogy az apró tündér férfi lemaradt. Nem is számít, Zhoracknak amúgy sincs kedve ilyen idegesítő fajokat őrizgetni. Persze akit felbérelt az más. Nem nyáltengerben úszó, rózsaszín ködös kis jóságos lélek. A férfi már a gondolattól is elhányja magát. Na meg a másik, hogy mit gondol az a semmirekellő hollós figura arról, hogy nem őrzi az őrizendő tündért, nagyon nem érdekli. Törődjön vele az, akit egyszerre két nő szült meg.
Mikor megpillantja az illetékes személyt rögtön elindul felé. Nem jó, nagyon nem, mert nem egyedül jött. Úgy volt, hogy csak ketten találkoznak, és ez miatt a férfi hirtelen nagyon dühös lesz. A méreg kiül az arcára, miközben mindenféle kérdés nélkül lehuppan a páros mellé.*
- Úgy volt, hogy egyedül jössz.
*Fagyos tekintettel méregeti az idegent és a tündért, megpróbál minél többet megjegyezni, már ami a személyüket illeti. Hogy hogyan néznek ki, hogyan beszélnek, milyen ruhát hordanak, talán még a nevüket is megtudhatja.*
- Fecsegj.
*Szól a tündérhez, majd hátradől, és összefonja a mellén a kezeit.*
2426. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-04 17:05:57
Üzenet elküldve: 2017-11-04 17:05:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ez nem igaz!
*Akad ki, mikor Idya aljas gyilkosként titulálja szegény szerencsétlen, önmagában elveszett lányt. Az igaz, hogy az elmúlt időszakban már két gyilkosság is az ő nevéhez fűződik, legalábbis mindkét halott vére ott ékeskedett a pengéjén, de az egyik önvédelem volt, a másik pedig... Nos a másik pedig magam sem tudja, hogy mi volt.*
- Azon a nyomorult estén valóban az én kezem által halt meg a tündér, de eszküszöm, hogy nem voltam magamnál. Nem tudtam mi történik, csak éreztem, hogy valami furcsa erő járja át a testemet, és élveztem.
*A mondat végére elhalkul. Nehezére esik beismerni, hogy élvezte, hogy a tündér sikítva menekül előle, hogy a porban fetrengve próbál szabadulni tőle, majd a székhez kötözve borzalmas kínok között tűrte ahogy levágja a szárnyait, majd gyakorlatilag élve kibelezi. Azt is élvezte, hogy a ruhája csuromvéres volt utána, és azt is, hogy a tündér szétcincálva feküdt a saját vérében. Aztán azt is, hogy önelégült vigyorral adhatta át a maradványokat annak az őrült kannibálnak, de ez akkor sem ő volt. Azóta is fél önmagától, és azóta inogtak meg az elképzelései is a jövőjét illetően.*
- Az elf megölése pedig önvédelem volt. Illetve nem csak magamat, hanem valaki mást is meg akartam védeni. Sikerült.
*A farkastörvény megint egy más tészta. Erről Aregeorral is beszélt: Ölsz, vagy megölnek. Ez már csak a könyörtelen világunk rendje, emiatt nem bélyegezheti meg őt Idya, hogy azon a napon ő jött ki győztesen egy csatából.*
- Mint mondtam, Aregeor nem érdekel. Megpróbálhat bemagyarázni bármit, nem fog használni, csak a te szavad számít. Melletted a helyem.
*Ismétli az előbbi szavakat. Fél Idyától, de a szavai mindig bátorítják is. Aregeor néha valóban ijesztő tud lenni, és roppant idegesítő módon akar az elméjébe férkőzni, de a tündérnek igaza van, nem hagyhatja.
Aztán elkövet egy újabb hibát. Soha, de soha nem lett volna szabad Nolie nevét említenie, most pedig magyarázatot várnak tőle. Kellemetlen.*
- Hogy ki ő? Ő egy... Kereskedő, akitől olcsóbban megvehetem a varázsitalokat, mint a piaci áruk. Fel szoktam keresni, ő átadja ami nálam van, én pedig fizetek, de ha a pénzem nálad van, akkor nem fog menni.
*Ő is tudja, hogy ez kevés lesz magyarázatnak. Nem hazudott, mert tényleg van egy üzleti kapcsolatuk is Nolieval, de azért ez még messze áll a teljes igazságtól. Mindenesetre a mondat közepén újra a pénzes erszényre tereli a témát, hátha Nolie személye újra lényegtelenné válik a témában.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ez nem igaz!
*Akad ki, mikor Idya aljas gyilkosként titulálja szegény szerencsétlen, önmagában elveszett lányt. Az igaz, hogy az elmúlt időszakban már két gyilkosság is az ő nevéhez fűződik, legalábbis mindkét halott vére ott ékeskedett a pengéjén, de az egyik önvédelem volt, a másik pedig... Nos a másik pedig magam sem tudja, hogy mi volt.*
- Azon a nyomorult estén valóban az én kezem által halt meg a tündér, de eszküszöm, hogy nem voltam magamnál. Nem tudtam mi történik, csak éreztem, hogy valami furcsa erő járja át a testemet, és élveztem.
*A mondat végére elhalkul. Nehezére esik beismerni, hogy élvezte, hogy a tündér sikítva menekül előle, hogy a porban fetrengve próbál szabadulni tőle, majd a székhez kötözve borzalmas kínok között tűrte ahogy levágja a szárnyait, majd gyakorlatilag élve kibelezi. Azt is élvezte, hogy a ruhája csuromvéres volt utána, és azt is, hogy a tündér szétcincálva feküdt a saját vérében. Aztán azt is, hogy önelégült vigyorral adhatta át a maradványokat annak az őrült kannibálnak, de ez akkor sem ő volt. Azóta is fél önmagától, és azóta inogtak meg az elképzelései is a jövőjét illetően.*
- Az elf megölése pedig önvédelem volt. Illetve nem csak magamat, hanem valaki mást is meg akartam védeni. Sikerült.
*A farkastörvény megint egy más tészta. Erről Aregeorral is beszélt: Ölsz, vagy megölnek. Ez már csak a könyörtelen világunk rendje, emiatt nem bélyegezheti meg őt Idya, hogy azon a napon ő jött ki győztesen egy csatából.*
- Mint mondtam, Aregeor nem érdekel. Megpróbálhat bemagyarázni bármit, nem fog használni, csak a te szavad számít. Melletted a helyem.
*Ismétli az előbbi szavakat. Fél Idyától, de a szavai mindig bátorítják is. Aregeor néha valóban ijesztő tud lenni, és roppant idegesítő módon akar az elméjébe férkőzni, de a tündérnek igaza van, nem hagyhatja.
Aztán elkövet egy újabb hibát. Soha, de soha nem lett volna szabad Nolie nevét említenie, most pedig magyarázatot várnak tőle. Kellemetlen.*
- Hogy ki ő? Ő egy... Kereskedő, akitől olcsóbban megvehetem a varázsitalokat, mint a piaci áruk. Fel szoktam keresni, ő átadja ami nálam van, én pedig fizetek, de ha a pénzem nálad van, akkor nem fog menni.
*Ő is tudja, hogy ez kevés lesz magyarázatnak. Nem hazudott, mert tényleg van egy üzleti kapcsolatuk is Nolieval, de azért ez még messze áll a teljes igazságtól. Mindenesetre a mondat közepén újra a pénzes erszényre tereli a témát, hátha Nolie személye újra lényegtelenné válik a témában.*
2425. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-04 13:22:32
Üzenet elküldve: 2017-11-04 13:22:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*Parancsára azt a reakciót kapja, amire számított. A felháborodott tekintet és a hiszti sem hatja meg, rezzenéstelen arccal, üres tekintettel figyeli Norit, és várja, hogy engedelmeskedjen. Végül, hosszú belső vívódás után csak megkapja az aranyat rejtő erszényt, amit el is süllyeszt ruhája egyik zsebében.*
-Ne áltasd magad! *Szólal meg végre, hogy megkapta, amit akart.* Mindketten tudjuk, hogy egy aljas gyilkos vagy. Legalább annyi vér tapad minden egyes tallérhoz, mint a fegyvered pengéjéhez. Amúgy se erkölcsösködj nekem, nem bírom az álszentséget.
*Morogja, majd visszaereszkedik a székre, ahonnan felemelkedett, mikor az asztal fölé hajolva átnyúlt a lányhoz, és komor képpel várakozik. Utál várni, de kénytelen lenyelni ezt a békát a pénzért cserébe, amire jelen pillanatban nagy szüksége van.*
-Pedig nagyon jó partner vagy a számára. *Pillant rá kajánul mosolyogva.* Ha nem reagálnál mindig ilyen érzelmesen, hamar megunná a csipkelődést, de így csak adod alá a lovat. Alig várja, hogy egyszer eldurranjon az agyad. Ne add meg neki ezt az örömöt!
*Idya maga is kíváncsi lenne, milyen az, mikor Nori már nem képes uralkodni a haragján, elhomályosítja elméjét a düh és a sértettség, de kár lenne ezt a csodálatos pillanatot Aregeorra pazarolni. Sokkal jobb lenne, ha egy valódi ellenfél ellen sikerülne kibontakoznia a benne rejlő sötétségnek, akár a mostani megbízás folyamán. Nehéz dolguk lesz, de nem hagyja elveszni a fizetséget, meg amúgy sem futamodik meg semmi elől. Ez is csak egy kihívás az élet részéről, amit sikerre fog vinni, még ha egy kis segítség kell is hozzá.*
-Mellettem a helyed, szokd meg!
*Nem fogja a közeli jövőben elengedni. Ha nagyon szükséges, még egy kötelet is beszerez neki, de meg kell tanulnia, mikor hol a helye. Mikor van szükség rá, mennyire közeledhet a tündérhez vagy épp mennyire távolodhat el tőle, mikor személyes ügyeket intéz. Mind-mind olyan apróság, aminek néhány hat, hónap után magától értetődőnek kell lennie.*
-Kinek? *Kapja fel a fejét az idegen név hallatára.* Ő is a gyerekkori barátod, aki el akarja hitetni veled, hogy az élet szép? *Kérdezi gúnyosan, de arcáról leolvasható, hogy halálosan komolyan gondolja.* Mert ha igen, akkor most már épp ideje lenne tisztogatnom körülötted. Varázsitalokat meg szerezhetsz a piacon is, nem kell ahhoz senkivel jópofiznod. Szóval, ki ez a tündérbogár?
*Billenti kissé oldalra a fejét pilláit rebegtetve.*
*Parancsára azt a reakciót kapja, amire számított. A felháborodott tekintet és a hiszti sem hatja meg, rezzenéstelen arccal, üres tekintettel figyeli Norit, és várja, hogy engedelmeskedjen. Végül, hosszú belső vívódás után csak megkapja az aranyat rejtő erszényt, amit el is süllyeszt ruhája egyik zsebében.*
-Ne áltasd magad! *Szólal meg végre, hogy megkapta, amit akart.* Mindketten tudjuk, hogy egy aljas gyilkos vagy. Legalább annyi vér tapad minden egyes tallérhoz, mint a fegyvered pengéjéhez. Amúgy se erkölcsösködj nekem, nem bírom az álszentséget.
*Morogja, majd visszaereszkedik a székre, ahonnan felemelkedett, mikor az asztal fölé hajolva átnyúlt a lányhoz, és komor képpel várakozik. Utál várni, de kénytelen lenyelni ezt a békát a pénzért cserébe, amire jelen pillanatban nagy szüksége van.*
-Pedig nagyon jó partner vagy a számára. *Pillant rá kajánul mosolyogva.* Ha nem reagálnál mindig ilyen érzelmesen, hamar megunná a csipkelődést, de így csak adod alá a lovat. Alig várja, hogy egyszer eldurranjon az agyad. Ne add meg neki ezt az örömöt!
*Idya maga is kíváncsi lenne, milyen az, mikor Nori már nem képes uralkodni a haragján, elhomályosítja elméjét a düh és a sértettség, de kár lenne ezt a csodálatos pillanatot Aregeorra pazarolni. Sokkal jobb lenne, ha egy valódi ellenfél ellen sikerülne kibontakoznia a benne rejlő sötétségnek, akár a mostani megbízás folyamán. Nehéz dolguk lesz, de nem hagyja elveszni a fizetséget, meg amúgy sem futamodik meg semmi elől. Ez is csak egy kihívás az élet részéről, amit sikerre fog vinni, még ha egy kis segítség kell is hozzá.*
-Mellettem a helyed, szokd meg!
*Nem fogja a közeli jövőben elengedni. Ha nagyon szükséges, még egy kötelet is beszerez neki, de meg kell tanulnia, mikor hol a helye. Mikor van szükség rá, mennyire közeledhet a tündérhez vagy épp mennyire távolodhat el tőle, mikor személyes ügyeket intéz. Mind-mind olyan apróság, aminek néhány hat, hónap után magától értetődőnek kell lennie.*
-Kinek? *Kapja fel a fejét az idegen név hallatára.* Ő is a gyerekkori barátod, aki el akarja hitetni veled, hogy az élet szép? *Kérdezi gúnyosan, de arcáról leolvasható, hogy halálosan komolyan gondolja.* Mert ha igen, akkor most már épp ideje lenne tisztogatnom körülötted. Varázsitalokat meg szerezhetsz a piacon is, nem kell ahhoz senkivel jópofiznod. Szóval, ki ez a tündérbogár?
*Billenti kissé oldalra a fejét pilláit rebegtetve.*
2424. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-04 11:54:18
Üzenet elküldve: 2017-11-04 11:54:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Sosem gondolkozott még azon, hogy az ételre nem kellene ennyi pénzt költenie. Legalábbis azóta, amióta alkalmas a munkavégzésre. Otthona, háza nincsen, amit fenn kéne tartani, családja sincs, akikre költenie kéne, a pénz pedig, amit az alkalmi munkákért kap bőven elég ahhoz, hogy legalább a kiadós étkezést ne vonja meg magától. Úgy tűnik azonban, hogy Idya ezt máshogy gondolja. Szegény lány majdnem kiköpi a szájából a teát, mikor a tündér parancsolóan felszólal, és a már megszokott fenyegető tekintettel őt nézve a markát nyújtja az erszényért.*
- Hogy mi?! *Először csak egy felháborodott kérdés hagyja el a száját, Idya ezt nem gondolhatja komolyan.* Nem veheted el tőlem! Megdolgoztam érte, megérdemlem.
*Tiltakozik kézzel-lábbal. Az azért erős túlzás lenne, hogy minden egyes aranyért megdolgozott volna. A nála lévő pénz egy része még attól a nyavalyás elftől van, aki azóta a túlvilágon talán már tudja, rossz alakokba kötött bele. Végül is ez is munka, attól függ honnan nézzük.
Közben hisztizik még néhány sort, majd mikor tekintete újra megakad Idya bogárszemein, hirtelen beléfagy a szó. Nem is várja meg, míg a tündér leteremtse, így is érti mire gondolhat magában a feketeség kirohanását hallgatva.*
- Jól van, jól van! *Hajtja le a fejét, majd pár pillanatnyi mozdulatlanság után előkotorja a 419 aranyat tartalmazó erszényét, és Idya Rotan kezébe adja.* Nem érdekel Aregeor. Nem fogom hagyni, hogy szórakozzon velem.
*Norit kifejezetten megviseli, hogy elvették a pénzét. Legbelül még ott van az a kislány, aki most úgy érzi, mintha a jól megérdemelt jutalmától fosztották volna meg, mert rosszul viselkedett. Na meg most egyetlen aranya sem maradt, és biztos benne, hogy Idya nem hagyja majd rendesen vacsorázni. Szörnyű lesz. Ennek ellenére a maradék ételét már nem eszi meg, teljesen elment az étvágya.*
- Rendben, értem, akkor veled megyek.
*Hiába ő kérdezett, a válaszra nem igazán figyel annak köszönhetően, hogy Idya sikeresen elvette azt a maradék életkedvét is. Szoknyája végét piszkálva, szomorúan bámulja a padlót, és ígyekszik nem elsírni magát.*
- Majd vissza kell adnod az erszényt, különben nem fogom tudni kifizetni a varázsitalokat Nolienak.
*Hoppá. Na tessék, már megint nem figyel arra, amit mond, de még csak színészkedni sem tud igazán, mert miután figyelmetlenül megemlítette azt a nevet, amelyikről soha nem akarta volna, hogy Idya tudomást szerezzen, még csak palástolni sem tudja, hogy valami titokfélét kotyogott ki épp.*
*Sosem gondolkozott még azon, hogy az ételre nem kellene ennyi pénzt költenie. Legalábbis azóta, amióta alkalmas a munkavégzésre. Otthona, háza nincsen, amit fenn kéne tartani, családja sincs, akikre költenie kéne, a pénz pedig, amit az alkalmi munkákért kap bőven elég ahhoz, hogy legalább a kiadós étkezést ne vonja meg magától. Úgy tűnik azonban, hogy Idya ezt máshogy gondolja. Szegény lány majdnem kiköpi a szájából a teát, mikor a tündér parancsolóan felszólal, és a már megszokott fenyegető tekintettel őt nézve a markát nyújtja az erszényért.*
- Hogy mi?! *Először csak egy felháborodott kérdés hagyja el a száját, Idya ezt nem gondolhatja komolyan.* Nem veheted el tőlem! Megdolgoztam érte, megérdemlem.
*Tiltakozik kézzel-lábbal. Az azért erős túlzás lenne, hogy minden egyes aranyért megdolgozott volna. A nála lévő pénz egy része még attól a nyavalyás elftől van, aki azóta a túlvilágon talán már tudja, rossz alakokba kötött bele. Végül is ez is munka, attól függ honnan nézzük.
Közben hisztizik még néhány sort, majd mikor tekintete újra megakad Idya bogárszemein, hirtelen beléfagy a szó. Nem is várja meg, míg a tündér leteremtse, így is érti mire gondolhat magában a feketeség kirohanását hallgatva.*
- Jól van, jól van! *Hajtja le a fejét, majd pár pillanatnyi mozdulatlanság után előkotorja a 419 aranyat tartalmazó erszényét, és Idya Rotan kezébe adja.
* Nem érdekel Aregeor. Nem fogom hagyni, hogy szórakozzon velem.*Norit kifejezetten megviseli, hogy elvették a pénzét. Legbelül még ott van az a kislány, aki most úgy érzi, mintha a jól megérdemelt jutalmától fosztották volna meg, mert rosszul viselkedett. Na meg most egyetlen aranya sem maradt, és biztos benne, hogy Idya nem hagyja majd rendesen vacsorázni. Szörnyű lesz. Ennek ellenére a maradék ételét már nem eszi meg, teljesen elment az étvágya.*
- Rendben, értem, akkor veled megyek.
*Hiába ő kérdezett, a válaszra nem igazán figyel annak köszönhetően, hogy Idya sikeresen elvette azt a maradék életkedvét is. Szoknyája végét piszkálva, szomorúan bámulja a padlót, és ígyekszik nem elsírni magát.*
- Majd vissza kell adnod az erszényt, különben nem fogom tudni kifizetni a varázsitalokat Nolienak.
*Hoppá. Na tessék, már megint nem figyel arra, amit mond, de még csak színészkedni sem tud igazán, mert miután figyelmetlenül megemlítette azt a nevet, amelyikről soha nem akarta volna, hogy Idya tudomást szerezzen, még csak palástolni sem tudja, hogy valami titokfélét kotyogott ki épp.*
2423. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-03 19:39:32
Üzenet elküldve: 2017-11-03 19:39:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*Meredten nézi a kiérkezett rendelést. Habár arcán nem látszik, kicsit rosszallja, hogy Nori ennyit költ el egyetlen étkezésre. Náluk a pénz nagy kincs, és nem szabad elherdálniuk, ha be szeretnének szerezni ezt-azt a raktárba, vagy akár a felszereléseik közé Puszta kézzel nem lehet gyilkolászni menni. Majd ha megkapták a fizetséget, nyugodtan elszórhatja pofátlanul túlárazott ebédre, de addig nem! Kénytelen lesz megtanítani neki, hogy tisztelje a vagyonát, örüljön neki, hogy van, és csak a létfontosságú dolgokra költsön.*
-Add ide a pénzed! *Parancsol rá hirtelen ellentmondást nem tűrő hangon, kezét tartja az erszényért.* Jobb helyen lesz az nálam.
*Ez persze nem azt jelenti, hogy megőrzi neki, és bármikor kaphat, mikor tényleg értelmes dologra költene. Idyának úgyis csak jobb ötletei lehetnek, így kénytelen lesz arra költeni az aranyat.*
-Ijesztő? *Húzza fel meglepetten a szemöldökét.* Én inkább megkeseredettet mondanék. Édes, ahogy próbálkozik.
*Sőt, néha még szórakoztatja is, mikor a feketeség agyát húzza, és az elkezd hisztizni. Csak vigyázni kell, nehogy megint elpattanjon benne valami, és bevágja a kislányos durcit, mint a szegénynegyedben. Neki a velejéig romlott, kegyetlen Norira van szüksége, aki elvakultan bízik benne és Sa'Terethben. Nem is kell jobb motiváció a sötétség hatalmánál.*
-Nem kell foglalkozni vele.
*Attól nem fél, hogy Are is hasonlóan hozzá beenné magát a másik elméjébe. A tündérnek szerencséje volt, órákig össze voltak zárva, és csak beszélgettek, nem volt nehéz beférkőznie a tudatába. Így vonhatta irányítása alá szegény, elesett lelket, ami csakis az övé.*
-Természetesen velem jössz. *Bólint, ez magától értetődő.* Azt majd eldöntöm, kapsz-e részesedést a fizetségből. Ha ügyes leszel, meg foglak jutalmazni, ha nem, megbüntetlek. *Csak hogy mindenképpen megérje neki ügyesnek lenni.* Arével is hasonló a helyzet, csak ő még nem tud róla. *Vigyorodik el.* A felét semmiképpen sem kapja meg, de én már annak is örülni fogok, ha nem lesz láb alatt...
*Kinyílik a kocsma ajtaja, és a mondatot félbehagyva pillant fel, hátha végre idetolta a képét a kormos. De nem, csak egy újabb vigyorgó matróz botorkál a pulthoz.*
-Nyomorult... *Motyogja maga elé.*
*Meredten nézi a kiérkezett rendelést. Habár arcán nem látszik, kicsit rosszallja, hogy Nori ennyit költ el egyetlen étkezésre. Náluk a pénz nagy kincs, és nem szabad elherdálniuk, ha be szeretnének szerezni ezt-azt a raktárba, vagy akár a felszereléseik közé Puszta kézzel nem lehet gyilkolászni menni. Majd ha megkapták a fizetséget, nyugodtan elszórhatja pofátlanul túlárazott ebédre, de addig nem! Kénytelen lesz megtanítani neki, hogy tisztelje a vagyonát, örüljön neki, hogy van, és csak a létfontosságú dolgokra költsön.*
-Add ide a pénzed! *Parancsol rá hirtelen ellentmondást nem tűrő hangon, kezét tartja az erszényért.* Jobb helyen lesz az nálam.
*Ez persze nem azt jelenti, hogy megőrzi neki, és bármikor kaphat, mikor tényleg értelmes dologra költene. Idyának úgyis csak jobb ötletei lehetnek, így kénytelen lesz arra költeni az aranyat.*
-Ijesztő? *Húzza fel meglepetten a szemöldökét.* Én inkább megkeseredettet mondanék. Édes, ahogy próbálkozik.
*Sőt, néha még szórakoztatja is, mikor a feketeség agyát húzza, és az elkezd hisztizni. Csak vigyázni kell, nehogy megint elpattanjon benne valami, és bevágja a kislányos durcit, mint a szegénynegyedben. Neki a velejéig romlott, kegyetlen Norira van szüksége, aki elvakultan bízik benne és Sa'Terethben. Nem is kell jobb motiváció a sötétség hatalmánál.*
-Nem kell foglalkozni vele.
*Attól nem fél, hogy Are is hasonlóan hozzá beenné magát a másik elméjébe. A tündérnek szerencséje volt, órákig össze voltak zárva, és csak beszélgettek, nem volt nehéz beférkőznie a tudatába. Így vonhatta irányítása alá szegény, elesett lelket, ami csakis az övé.*
-Természetesen velem jössz. *Bólint, ez magától értetődő.* Azt majd eldöntöm, kapsz-e részesedést a fizetségből. Ha ügyes leszel, meg foglak jutalmazni, ha nem, megbüntetlek. *Csak hogy mindenképpen megérje neki ügyesnek lenni.* Arével is hasonló a helyzet, csak ő még nem tud róla. *Vigyorodik el.* A felét semmiképpen sem kapja meg, de én már annak is örülni fogok, ha nem lesz láb alatt...
*Kinyílik a kocsma ajtaja, és a mondatot félbehagyva pillant fel, hátha végre idetolta a képét a kormos. De nem, csak egy újabb vigyorgó matróz botorkál a pulthoz.*
-Nyomorult... *Motyogja maga elé.*
2422. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-03 16:31:39
Üzenet elküldve: 2017-11-03 16:31:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*A két lány szeme talán egyszerre ragad az idő közben kiérkezett ételeken. Az ok talán különbözik, hisz csak Norira vár mind, neki pedig esze ágában sincs megosztani még a hal egyetlen szálkáját sem a tündérrel. Talán csak akkor, ha nem tudná mindet megenni, de akkor is inkább magával vinné. Tudja ő jól, mennyire meg kell becsülni a legkisebb falatokat is, nem úgy mint a kacsalábon forgó palotákban élő kisasszonyok, akik tonnaszámra dobatják ki a kukába a finomabbnál finomabb falatokat csupán azért, mert nekik most nincs kedvük épp azt megenni. Mennyire más világban is élnek. Pedig elvileg mindannyian emberek, a sorsuk mégis oly különböző. Az egyikük a pénzben és a luxuscikkekben fullad meg, a másikuk pedig szó szerint a sárban.
Ezekkel a gondolatokkal szemezik egy ideig az étellel, majd nekikezd a reggelinek, két falat között pedig felnéz a vele szemben ülő tündérre. A szemeiben most is csak a végtelen üresség látszik meg az a jól megszokott vérszomj. Inkább nem akarja tudni, milyen gondolatok kavarognak a fejében.*
- Aregeor ijesztő tud lenni. *Töri meg végül a csendet.* Tudod, mint amikor valaki egyre csak közeledik hozzád, te pedig hátrálnál, menekülnél, de nem tudod lerázni. Érzem, hogy folyamatosan az elmémbe akar mászni, hogy a gondolataimban turkáljon. Csak egyszer el ne tévedjen abban a labirintusban, amit odabenn talál.
*Nem szokott csak úgy beszélgetésekbe kezdeni, de ha valóban napnyugtáig itt fognak rostokolni, akkor valamivel el kell ütniük az időt. Nem él álomvilágban, tudja, hogy Idya nem a legmegfelelőbb társaság lesz ha puszta bájcsevejről van szó, de a szegénynegyedi éjszakán történtek is élénken élnek még emlékeiben. Végigbeszéltek egy éjszakát anélkül, hogy ismerték volna a másikat, most pedig itt ülnek egymással szemben egy teljesen más helyzetben. Gyorsan változnak a dolgok.*
- Akkor most veled kell mennem? *Teszi fel a kérdést úgy, hogy annak se füle, se farka, de itt a fogadóban nem akarja még a megbízás szót sem említeni, ki tudja, hányan hallgatják a beszélgetésüket. A nevet ugyan láthatta, de azt még mindig nem tisztázták, hogy mi is lesz az ő feladata ebben az egészben.*
*A két lány szeme talán egyszerre ragad az idő közben kiérkezett ételeken. Az ok talán különbözik, hisz csak Norira vár mind, neki pedig esze ágában sincs megosztani még a hal egyetlen szálkáját sem a tündérrel. Talán csak akkor, ha nem tudná mindet megenni, de akkor is inkább magával vinné. Tudja ő jól, mennyire meg kell becsülni a legkisebb falatokat is, nem úgy mint a kacsalábon forgó palotákban élő kisasszonyok, akik tonnaszámra dobatják ki a kukába a finomabbnál finomabb falatokat csupán azért, mert nekik most nincs kedvük épp azt megenni. Mennyire más világban is élnek. Pedig elvileg mindannyian emberek, a sorsuk mégis oly különböző. Az egyikük a pénzben és a luxuscikkekben fullad meg, a másikuk pedig szó szerint a sárban.
Ezekkel a gondolatokkal szemezik egy ideig az étellel, majd nekikezd a reggelinek, két falat között pedig felnéz a vele szemben ülő tündérre. A szemeiben most is csak a végtelen üresség látszik meg az a jól megszokott vérszomj. Inkább nem akarja tudni, milyen gondolatok kavarognak a fejében.*
- Aregeor ijesztő tud lenni. *Töri meg végül a csendet.* Tudod, mint amikor valaki egyre csak közeledik hozzád, te pedig hátrálnál, menekülnél, de nem tudod lerázni. Érzem, hogy folyamatosan az elmémbe akar mászni, hogy a gondolataimban turkáljon. Csak egyszer el ne tévedjen abban a labirintusban, amit odabenn talál.
*Nem szokott csak úgy beszélgetésekbe kezdeni, de ha valóban napnyugtáig itt fognak rostokolni, akkor valamivel el kell ütniük az időt. Nem él álomvilágban, tudja, hogy Idya nem a legmegfelelőbb társaság lesz ha puszta bájcsevejről van szó, de a szegénynegyedi éjszakán történtek is élénken élnek még emlékeiben. Végigbeszéltek egy éjszakát anélkül, hogy ismerték volna a másikat, most pedig itt ülnek egymással szemben egy teljesen más helyzetben. Gyorsan változnak a dolgok.*
- Akkor most veled kell mennem? *Teszi fel a kérdést úgy, hogy annak se füle, se farka, de itt a fogadóban nem akarja még a megbízás szót sem említeni, ki tudja, hányan hallgatják a beszélgetésüket. A nevet ugyan láthatta, de azt még mindig nem tisztázták, hogy mi is lesz az ő feladata ebben az egészben.*
2421. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2017-11-02 19:40:16
Üzenet elküldve: 2017-11-02 19:40:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Örömmel látja, hogy Nori gyorsan tanul. Már intenie sem kell, mint hűséges kutya, lohol a nyomában. Akár kutyája is lehetne a lány helyett, az nem kíváncsiskodna folyton, és nem szívná mellre, ha Are csúnya megjegyzéseket tesz rá... Miért is nincs inkább egy háziállata? Mert büdösek, hangosak, undorító dögök, amikbe még belerúgni sem érdemes. Nem sokban maradnak el egyes "értelmesebb" társuktól, akik nagy büszkén embernek, orknak, óriásnak vagy épp elfnek nevezik magukat. A tündérek sem jobbak, Idya meg van győződve róla, hogy csak neki adatott meg az a képesség, hogy elszakadjon a halandó gyengeségektől és kötelékektől, és felülemelkedjen a többi gyarló lényen.
Ezzel a szokásos unott, mégis felsőbbrendű kifejezéssel az arcán lépbe a Rumosba, és célba is veszi az egyik hátsó sarokban lévő üres asztalkát. Nincsenek sokan, hamar felméri a terepet, és dühösen konstatálja, hogy a kormos képű még nincs itt. Sebaj, nem sietnek sehová.*
-Hagyd rá! *Felel közömbösen. Semmi kedve belefolyni kettőjük értelmetlen, gyerekes civakodásába.*Egyikőtök sem jobb a másiknál.
*De nem ő fog rendet teremteni közöttük. Amíg a baromkodásuk nem megy kis tervei kárára, addig csinálják, amit akarnak.
Elgondolkodva nézi a kiérkező rendelést. Neki is kéne ennie valamit. A reggeli száraz cipó semmire sem volt elég. Van még egy kis szárított hús is valahol a raktárban az egyik fiókban, de reggel nem kívánta. Bezzeg ha vértől csöpögő, rothadó, bűzlő húscafatok lennének, máris megjönne az étvágya hozzá. Tekintetében mohó vágy csillan, de hamar el is hessegeti a fájó gondolatot. Előbb a munka, aztán a szórakozás. Beteljesítik a drága ötezer aranyas megbízást, utána megérdemel egy kis pihenést. Amúgy is kezdett belegyöpösödni a saját jópofizásába, hogy mindig mindenkire ártatlanul pillogjon. Nem akarja tovább! Ártatlan kislányokat akar kibelezni; férfiakat fosztani meg legféltettebb testrészüktől, hogy aztán megetethesse velük; agyvetőt kanalazni egy úri kisasszony ezreket érő buta, szőke buksijából... Ajkai gonosz mosolyra húzódnak. Máris jobb kedve támadt.*
-Napnyugtáig várunk. Ha addig sem jön el, kénytelen lesz várni a sorára.
*Majd ő maga fogja felkeresni, és egy tőrrel szemlélteti, hogy járnak azok, akik képesek megváratni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Örömmel látja, hogy Nori gyorsan tanul. Már intenie sem kell, mint hűséges kutya, lohol a nyomában. Akár kutyája is lehetne a lány helyett, az nem kíváncsiskodna folyton, és nem szívná mellre, ha Are csúnya megjegyzéseket tesz rá... Miért is nincs inkább egy háziállata? Mert büdösek, hangosak, undorító dögök, amikbe még belerúgni sem érdemes. Nem sokban maradnak el egyes "értelmesebb" társuktól, akik nagy büszkén embernek, orknak, óriásnak vagy épp elfnek nevezik magukat. A tündérek sem jobbak, Idya meg van győződve róla, hogy csak neki adatott meg az a képesség, hogy elszakadjon a halandó gyengeségektől és kötelékektől, és felülemelkedjen a többi gyarló lényen.
Ezzel a szokásos unott, mégis felsőbbrendű kifejezéssel az arcán lépbe a Rumosba, és célba is veszi az egyik hátsó sarokban lévő üres asztalkát. Nincsenek sokan, hamar felméri a terepet, és dühösen konstatálja, hogy a kormos képű még nincs itt. Sebaj, nem sietnek sehová.*
-Hagyd rá! *Felel közömbösen. Semmi kedve belefolyni kettőjük értelmetlen, gyerekes civakodásába.*Egyikőtök sem jobb a másiknál.
*De nem ő fog rendet teremteni közöttük. Amíg a baromkodásuk nem megy kis tervei kárára, addig csinálják, amit akarnak.
Elgondolkodva nézi a kiérkező rendelést. Neki is kéne ennie valamit. A reggeli száraz cipó semmire sem volt elég. Van még egy kis szárított hús is valahol a raktárban az egyik fiókban, de reggel nem kívánta. Bezzeg ha vértől csöpögő, rothadó, bűzlő húscafatok lennének, máris megjönne az étvágya hozzá. Tekintetében mohó vágy csillan, de hamar el is hessegeti a fájó gondolatot. Előbb a munka, aztán a szórakozás. Beteljesítik a drága ötezer aranyas megbízást, utána megérdemel egy kis pihenést. Amúgy is kezdett belegyöpösödni a saját jópofizásába, hogy mindig mindenkire ártatlanul pillogjon. Nem akarja tovább! Ártatlan kislányokat akar kibelezni; férfiakat fosztani meg legféltettebb testrészüktől, hogy aztán megetethesse velük; agyvetőt kanalazni egy úri kisasszony ezreket érő buta, szőke buksijából... Ajkai gonosz mosolyra húzódnak. Máris jobb kedve támadt.*
-Napnyugtáig várunk. Ha addig sem jön el, kénytelen lesz várni a sorára.
*Majd ő maga fogja felkeresni, és egy tőrrel szemlélteti, hogy járnak azok, akik képesek megváratni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873