Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 126 (2501. - 2520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2520. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-28 20:07:50
Üzenet elküldve: 2018-02-28 20:07:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Xaly, Khad//
- Ebben igazad van, viszont ha mindentől elrugaszkodott árat hallunk, akkor jobb előre tisztázni, hogy ez csupán irányár-e?
*Ezúttal nem vitázik Khaddal. Való igaz, hogy az alkudozást az arra hivatottal kell folytatni. Persze ez csak az egyik ok. A másik, hogy arra már végképp nem maradna energiája, hogy a vörös forgószél mellett Kahddal is huzakodjon és még a magát közvetítőnek beállító fickóval is tárgyaljon. Szerencsére Xaly leteszi a nagyesküt, hogy veszteg marad. Más kérdés, hogy Hubi ezt már bizonyos kétkedéssel fogadja. Rozak közben vázolja a tervét, Hubi pedig valahogy gyanakodni kezd. Ha nem téved nagyot, a kereskedő a Patkányokhoz tartozik, ahogy ez a Rozak is. A beszállító viszont nem. Akkor ugyan miért akarná az egyik Patkány a másik üzletét rontani, közvetve az egész banda hasznát csökkenteni? Az a nagyon kellemetlen érzése támad, hogy ez az egész csak valami próba. A Patkányok így akarnak meggyőződni róla, hogy a Vashegy nem próbál-e a hátuk mögött üzletelni a Kikötőben? Ezt annyira vérlázítónak érzi, hogy legszívesebben elvágná az arcátlan torkát, de hát azzal semmivel sem lennének előrébb, és amúgy sem egy erőszakos ember.*
- Kétszáz arany bizony nem kevés. *gondolkodik el egy kicsit az ajánlaton* De sajnos arra nem jut időnk, mindenféle beszállítókat hajkurásszunk. Tehát, ha megkérhetlek, hozz össze minket a kereskedőddel, hátha vele is közös nevezőre jutnunk.
*Azt mégsem mondhatja, hogy ne nézze madárnak, de mindent egybevetve nem hazudik. Valóban sürgős lenne ez a bevásárlás, amúgy is el vannak már csúszva a tervekkel. Már csak azért sem ragozza tovább, mert Rozak újabb megjegyzésére nyájasan elmosolyodik.*
- Bizony bölcsen teszed, barátom, ha nem idézed fejedre Kagan Thargodar haragját. Artheniortól délre ez a hosszú és boldog élet egyik záloga.
*Abban igaza van ennek a semmirekellőnek, hogy nincsenek naprakész ismeretei a kikötői fémtőzsde jelenlegi állásáról, de a sirám nagy részét kereskedői fogásnak tudja be. Rozak azonban úgy gondolhatja, hogy jó benyomást kell tennie, mert váratlanul újabb árengedmény lehetőségét lebegteti meg. Xaly pedig a széket.*
- Hóó! *próbál a lány elé perdülni és megragadni annak karját, hogy ne tudja elragadtatni magát afölött érzett felháborodásában, hogy őt is árucikknek gondolják. Ha ez sikerül, megértő mosollyal néz Rozakra.*
- Félek, az üzleti érzék nem erős oldalad. Mégis milyen reakcióra számítottál egy ilyen ajánlat után? Ha komolyan gondoltad - márpedig aki kétszáz aranyat nem sajnál egy pásztoróráért, az komolyan gondolja - úgy négyszemközt kellett volna megvitatnunk.
*Mielőtt Xaly őt is kezelésbe venné egy bútordarabbal, ő is kap egy mosolyt.*
- Ne aggódj, kedvesem, ez csupán teoretikus eszmecsere. Azt hiszem, mostanra már ez az úr is rájött, hogy ilyen ügyekben veled kell tárgyaljon. Természetesen ha továbbra is segíteni kívánsz nekünk, azt örömmel veszem, *egy szennyes mosoly* de ilyen áldozatot nem várhatok el.
*Még mit nem, semmi kedve nem lenne a lányhoz, miután ez a kikötői szélhámos végigment rajta. Márpedig neki lennének még tervei a a kis vörössel, tudniillik van egy olyan sanda gyanúja, hogy ha az iménti üzleti ajánlat megfelelő köntösbe van öltöztetve, Xaly máris nem széklábra markol rá, hanem valami egészen másra.*
- Ebben igazad van, viszont ha mindentől elrugaszkodott árat hallunk, akkor jobb előre tisztázni, hogy ez csupán irányár-e?
*Ezúttal nem vitázik Khaddal. Való igaz, hogy az alkudozást az arra hivatottal kell folytatni. Persze ez csak az egyik ok. A másik, hogy arra már végképp nem maradna energiája, hogy a vörös forgószél mellett Kahddal is huzakodjon és még a magát közvetítőnek beállító fickóval is tárgyaljon. Szerencsére Xaly leteszi a nagyesküt, hogy veszteg marad. Más kérdés, hogy Hubi ezt már bizonyos kétkedéssel fogadja. Rozak közben vázolja a tervét, Hubi pedig valahogy gyanakodni kezd. Ha nem téved nagyot, a kereskedő a Patkányokhoz tartozik, ahogy ez a Rozak is. A beszállító viszont nem. Akkor ugyan miért akarná az egyik Patkány a másik üzletét rontani, közvetve az egész banda hasznát csökkenteni? Az a nagyon kellemetlen érzése támad, hogy ez az egész csak valami próba. A Patkányok így akarnak meggyőződni róla, hogy a Vashegy nem próbál-e a hátuk mögött üzletelni a Kikötőben? Ezt annyira vérlázítónak érzi, hogy legszívesebben elvágná az arcátlan torkát, de hát azzal semmivel sem lennének előrébb, és amúgy sem egy erőszakos ember.*
- Kétszáz arany bizony nem kevés. *gondolkodik el egy kicsit az ajánlaton* De sajnos arra nem jut időnk, mindenféle beszállítókat hajkurásszunk. Tehát, ha megkérhetlek, hozz össze minket a kereskedőddel, hátha vele is közös nevezőre jutnunk.
*Azt mégsem mondhatja, hogy ne nézze madárnak, de mindent egybevetve nem hazudik. Valóban sürgős lenne ez a bevásárlás, amúgy is el vannak már csúszva a tervekkel. Már csak azért sem ragozza tovább, mert Rozak újabb megjegyzésére nyájasan elmosolyodik.*
- Bizony bölcsen teszed, barátom, ha nem idézed fejedre Kagan Thargodar haragját. Artheniortól délre ez a hosszú és boldog élet egyik záloga.
*Abban igaza van ennek a semmirekellőnek, hogy nincsenek naprakész ismeretei a kikötői fémtőzsde jelenlegi állásáról, de a sirám nagy részét kereskedői fogásnak tudja be. Rozak azonban úgy gondolhatja, hogy jó benyomást kell tennie, mert váratlanul újabb árengedmény lehetőségét lebegteti meg. Xaly pedig a széket.*
- Hóó! *próbál a lány elé perdülni és megragadni annak karját, hogy ne tudja elragadtatni magát afölött érzett felháborodásában, hogy őt is árucikknek gondolják. Ha ez sikerül, megértő mosollyal néz Rozakra.*
- Félek, az üzleti érzék nem erős oldalad. Mégis milyen reakcióra számítottál egy ilyen ajánlat után? Ha komolyan gondoltad - márpedig aki kétszáz aranyat nem sajnál egy pásztoróráért, az komolyan gondolja - úgy négyszemközt kellett volna megvitatnunk.
*Mielőtt Xaly őt is kezelésbe venné egy bútordarabbal, ő is kap egy mosolyt.*
- Ne aggódj, kedvesem, ez csupán teoretikus eszmecsere. Azt hiszem, mostanra már ez az úr is rájött, hogy ilyen ügyekben veled kell tárgyaljon. Természetesen ha továbbra is segíteni kívánsz nekünk, azt örömmel veszem, *egy szennyes mosoly* de ilyen áldozatot nem várhatok el.
*Még mit nem, semmi kedve nem lenne a lányhoz, miután ez a kikötői szélhámos végigment rajta. Márpedig neki lennének még tervei a a kis vörössel, tudniillik van egy olyan sanda gyanúja, hogy ha az iménti üzleti ajánlat megfelelő köntösbe van öltöztetve, Xaly máris nem széklábra markol rá, hanem valami egészen másra.*
2519. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-27 23:48:12
Üzenet elküldve: 2018-02-27 23:48:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Khad, Hubi//
*Xaly csak egy pillanatra lepődik meg, hogy ki az a Sophie, akiről Hubi beszél, aztán észbe kap és tudálékosan bólint párat. Mert tényleg nem. Főleg nem, ha úgy hívják azt a barátot, mint őt vagy egy álnevét. Arra is bólogat, hogy van igazság abban, amit Khad mond. Persze, hogy van, tudja ő jól. Csak nagyon nem érdekli.*
-Nem minden esetben, dehogy! Amikor nem működik, akkor vagy szaladni kell, vagy keresni egy széklábat. *Khadra néz.* Vagy egy ilyet, mint ez a te barátod. *Azért a férfi kap egy mosolyt is, nehogy itt és most kardélre hányjon.* Bírlak ám, Morci, nem kell mindig gyomorideget kapni. Még csődöt mondasz az ágyban a mátkáddal és majd engem kárhoztatsz. Nem venném a lelkemre a síró asszonyod és a meg nem született porontyaid.
*Megkezdődik a vér komoly üzleti tárgyalás, de Hubi csak nem bír a neveltetésével és már megint udvarias, együttműködő hangnemet ütne meg. Xaly meg Hubit most már, hát teljesen halvérű ez a pali?!*
-Jó, csendben maradok. *Komolyan is gondolja, amíg emlékszik rá, majdnem egy teljes percig. Közben Rozak is mondja a magáét.*
-Arra gondolok, hogy megkeresheted a beszállítót is, de titokban kell csinálni, mert ha a kereskedő megtudja, ő akar majd megkeresni téged. Nem haragból egyébként, mármint a nyerészkedő beszállítójára fog haragudni, nem rátok, de őt ugye nem verheti meg, ártana az üzletnek, nektek meg igazán mindegy, hogy aki üti a fejeteket léccel, az közben kire haragszik. A lényeg, hogy lehet intézni olcsóbban is a beszerzést, de akkor kalandosabb. Vagy okosnak kell lenni hozzá, vagy erősnek.
*A terveket hallgatva hümmög, bólogat, a plafonra, az asztalra, Xaly kebleire mered, látszik, hogy nagyon számol. Mikor már kissé égett szag terjeng a helyiségben, kiböki.*
-1200 arany az egész, ha egyenes úton veszitek. Egy ezresben áll meg, ha a beszállítót keresitek... talán lejjebb is le lehet nyomni, ez már rajtatok áll.
*A lánc kérdésén elmosolyodik, amolyan elismerő mosollyal, amivel a méltó, de azért még nem teljesen komolyan vehető ellenfeleket jutalmazzák az öreg róka zsoldosok meg a nagymenő tolvajok.*
-Nézd, lehet, hogy nem vagy képben errefelé, úgyhogy kénytelen vagy elhinni így bemondásra, amit mesélek, de kivételesen nem fogsz mellé, igazat mondok. Tényleg cefetül állunk fémmel. Kevés van, ami van, az is tré. Azok az átok kalózok nem hülyék nekünk eladni, tudják, hogy a Patkányok ellenük fordítanák. De ezzel a te haduraddal sem akarnék ujjat húzni. *Hangja és fölényes mosolya elárulja, mit gondol valójában a hadúrral ujjat húzásról. Azért folytatja.* Ha ez a te kis csinos vörösöd eltölt velem kettesben egy kellemes órácskát, szólok néhány jó szót az érdeketekben és lehet, hogy négyszáz lesz abból a hatszázból. Mit szólsz?
*Hogy szólni mit szól, az is fontos kérdés, de, hogy mit tesz, tán még fontosabb, mert Xaly mindenféle gondolkozás nélkül nyúl az egyik székért, hogy felkapja és sejthető, hogy nem a lakberendező hajlam tört ki rajta viharos hirtelenséggel.*
*Xaly csak egy pillanatra lepődik meg, hogy ki az a Sophie, akiről Hubi beszél, aztán észbe kap és tudálékosan bólint párat. Mert tényleg nem. Főleg nem, ha úgy hívják azt a barátot, mint őt vagy egy álnevét. Arra is bólogat, hogy van igazság abban, amit Khad mond. Persze, hogy van, tudja ő jól. Csak nagyon nem érdekli.*
-Nem minden esetben, dehogy! Amikor nem működik, akkor vagy szaladni kell, vagy keresni egy széklábat. *Khadra néz.* Vagy egy ilyet, mint ez a te barátod. *Azért a férfi kap egy mosolyt is, nehogy itt és most kardélre hányjon.* Bírlak ám, Morci, nem kell mindig gyomorideget kapni. Még csődöt mondasz az ágyban a mátkáddal és majd engem kárhoztatsz. Nem venném a lelkemre a síró asszonyod és a meg nem született porontyaid.
*Megkezdődik a vér komoly üzleti tárgyalás, de Hubi csak nem bír a neveltetésével és már megint udvarias, együttműködő hangnemet ütne meg. Xaly meg Hubit most már, hát teljesen halvérű ez a pali?!*
-Jó, csendben maradok. *Komolyan is gondolja, amíg emlékszik rá, majdnem egy teljes percig. Közben Rozak is mondja a magáét.*
-Arra gondolok, hogy megkeresheted a beszállítót is, de titokban kell csinálni, mert ha a kereskedő megtudja, ő akar majd megkeresni téged. Nem haragból egyébként, mármint a nyerészkedő beszállítójára fog haragudni, nem rátok, de őt ugye nem verheti meg, ártana az üzletnek, nektek meg igazán mindegy, hogy aki üti a fejeteket léccel, az közben kire haragszik. A lényeg, hogy lehet intézni olcsóbban is a beszerzést, de akkor kalandosabb. Vagy okosnak kell lenni hozzá, vagy erősnek.
*A terveket hallgatva hümmög, bólogat, a plafonra, az asztalra, Xaly kebleire mered, látszik, hogy nagyon számol. Mikor már kissé égett szag terjeng a helyiségben, kiböki.*
-1200 arany az egész, ha egyenes úton veszitek. Egy ezresben áll meg, ha a beszállítót keresitek... talán lejjebb is le lehet nyomni, ez már rajtatok áll.
*A lánc kérdésén elmosolyodik, amolyan elismerő mosollyal, amivel a méltó, de azért még nem teljesen komolyan vehető ellenfeleket jutalmazzák az öreg róka zsoldosok meg a nagymenő tolvajok.*
-Nézd, lehet, hogy nem vagy képben errefelé, úgyhogy kénytelen vagy elhinni így bemondásra, amit mesélek, de kivételesen nem fogsz mellé, igazat mondok. Tényleg cefetül állunk fémmel. Kevés van, ami van, az is tré. Azok az átok kalózok nem hülyék nekünk eladni, tudják, hogy a Patkányok ellenük fordítanák. De ezzel a te haduraddal sem akarnék ujjat húzni. *Hangja és fölényes mosolya elárulja, mit gondol valójában a hadúrral ujjat húzásról. Azért folytatja.* Ha ez a te kis csinos vörösöd eltölt velem kettesben egy kellemes órácskát, szólok néhány jó szót az érdeketekben és lehet, hogy négyszáz lesz abból a hatszázból. Mit szólsz?
*Hogy szólni mit szól, az is fontos kérdés, de, hogy mit tesz, tán még fontosabb, mert Xaly mindenféle gondolkozás nélkül nyúl az egyik székért, hogy felkapja és sejthető, hogy nem a lakberendező hajlam tört ki rajta viharos hirtelenséggel.*
2518. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-26 18:14:09
Üzenet elküldve: 2018-02-26 18:14:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi, Xaly, na meg Rozak//
*Ahogy Khad gondolta, Xalemának fogalma sincs arról, vagy nem érdekli, hogy potenciálisan ellenséges területen nem érdemes hangoztatni, hogy ,,xyz még hallani fog erről", mert akkor a helyiek lehet, hogy elhallgattatják őket.
Annak viszont örül, hogy ezt nem tudatja az egész fogadóval. A Kancellár is láthatólag ezen a véleményen van, bár ő sokkal ügyesebben megtartja a semleges hangnemet.
Mikor Xalema elkezd gúnyneveket kitalálni neki, akkor viszont nem tud elfojtani egy halk nevetést. Lehet, hogy ő csak egy ,,morcos és kemény vagyok" típusú férfi, bár ő ezt inkább pesszimizmusnak és folyamatos résen levésnek nevezné.
Viszont abban biztos, hogy ha valaki megpróbálná őket megtámadni, akkor nem azért tenné, mert van köztük valaki, aki megpróbálja minél kevésbé provokálni őket, hanem amiatt, aki szemtelen, fenyegetőző, agresszív, és nem mellesleg hihetetlenül idegesítő.
Ahogy besétálnak Rozakkal a szobába, az egy aránytalanul magas árat szab meg. Erre mindhárman különböző módokon reagálnak. Xalema (tőle nem meglepő módon) sértegetőzéssel és provokálással reagál.
A Kancellár udvariasabb hangot üt meg, bár egyértelművé teszi, hogy ezzel a Patkány azért picit túlment az ésszerű alkudozás/poénkodás határán.
Khad viszont halálos nyugalommal fürkészi Rozak arckifejezését, próbálva kideríteni, hogy az mennyire gondolja komolyan, amit mond. Ezután ő is beleszól a tárgyalásba.*
-Habrertus, lehet, hogy félreértettem, amit az úr mondott, de én azt szűrtem le belőle, hogy az összeget nem ő határozza meg, csak megtippelte, hogy körülbelül mennyit kell majd fizetnünk érte.
Ha alkudozni akarunk, akkor ahhoz kell a kereskedő maga is, hiszen különben értékes idő telne el az üzengetéssel, ami, ha jól sejtem, egyikünknek sem érdeke.
*Utolsó mondatával Rozak felé fordul, kérdő arckifejezésével megtudakolva annak véleményét.*
*Ahogy Khad gondolta, Xalemának fogalma sincs arról, vagy nem érdekli, hogy potenciálisan ellenséges területen nem érdemes hangoztatni, hogy ,,xyz még hallani fog erről", mert akkor a helyiek lehet, hogy elhallgattatják őket.
Annak viszont örül, hogy ezt nem tudatja az egész fogadóval. A Kancellár is láthatólag ezen a véleményen van, bár ő sokkal ügyesebben megtartja a semleges hangnemet.
Mikor Xalema elkezd gúnyneveket kitalálni neki, akkor viszont nem tud elfojtani egy halk nevetést. Lehet, hogy ő csak egy ,,morcos és kemény vagyok" típusú férfi, bár ő ezt inkább pesszimizmusnak és folyamatos résen levésnek nevezné.
Viszont abban biztos, hogy ha valaki megpróbálná őket megtámadni, akkor nem azért tenné, mert van köztük valaki, aki megpróbálja minél kevésbé provokálni őket, hanem amiatt, aki szemtelen, fenyegetőző, agresszív, és nem mellesleg hihetetlenül idegesítő.
Ahogy besétálnak Rozakkal a szobába, az egy aránytalanul magas árat szab meg. Erre mindhárman különböző módokon reagálnak. Xalema (tőle nem meglepő módon) sértegetőzéssel és provokálással reagál.
A Kancellár udvariasabb hangot üt meg, bár egyértelművé teszi, hogy ezzel a Patkány azért picit túlment az ésszerű alkudozás/poénkodás határán.
Khad viszont halálos nyugalommal fürkészi Rozak arckifejezését, próbálva kideríteni, hogy az mennyire gondolja komolyan, amit mond. Ezután ő is beleszól a tárgyalásba.*
-Habrertus, lehet, hogy félreértettem, amit az úr mondott, de én azt szűrtem le belőle, hogy az összeget nem ő határozza meg, csak megtippelte, hogy körülbelül mennyit kell majd fizetnünk érte.
Ha alkudozni akarunk, akkor ahhoz kell a kereskedő maga is, hiszen különben értékes idő telne el az üzengetéssel, ami, ha jól sejtem, egyikünknek sem érdeke.
*Utolsó mondatával Rozak felé fordul, kérdő arckifejezésével megtudakolva annak véleményét.*
2517. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-26 07:09:02
Üzenet elküldve: 2018-02-26 07:09:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Bordélykeresés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valaha a Pegazus fogadó számított a törzshelyének, amikor még szép selyemruhákban járta fel-alá a gazdagnegyed utcáit. Mára odáig süllyedt, hogy a Rumos Rókalyukra tekint így. Időközben sok minden változott, igazi életművész lett! Csak arra a pillanatra nem emlékszik, amikor az élete így kisiklott. Arra, amikor az egykori fényűzésből elindult a lecsúszáshoz vezető mély lejtőn, aminek a tetejéről könnyebb lecsúszni az aljáig, mint azt valaha is gondolta volna. Lefelé könnyű az út, az ember csak úgy sodródik, de felfelé kapaszkodni már nehéz, szinte lehetetlen. Főleg akkor, ha a legtetején nincs senki, aki kihúzza a felszínre. Most megkezdheti a visszakapaszkodást! Ezúttal hátha szerencsésebb lesz és nem a cél előtt pottyan le ismét a sötét mélybe.
Belép a Rumosba és egyenesen a pult felé sétál. Tudja, hogy itt a legkönnyebb információhoz jutni azoknak, akiknek nincs elmélyítve a kapcsolata a helyi alvilági bandákkal.*
-Üdv! *köszönti a fogadóst, majd rögtön a tárgyra is tér.* -Információ kell.
*Semmi nincs ingyen, pláne az információ! Ennek megfelelően 10 aranyat csúsztat a pultra, hogy a fogadós (Mesélő (Vérborz) bezsebelhesse.
*
-Szeretnék kicsit... terjeszkedni, hogy úgy mondjam. Kell egy biztos befektetés, ami hoz némi pénzt a konyhára. Bordélyházat akarok venni.
*Nem beszél halkan, igazából azzal sem foglalkozik, ha más is meghallja. Itt nem ritkán érdeklődnek "sötét" ügyletekről, már amennyire néhány szajha futtatása annak tekinthető.*
-Valami lepukkant szarkupacot, amiben filléres szajhák dorombolnak. Olyan felhozatal kell, ami a csóróknak is elérhető és szajhástól mindenestől megvehető, mert jelenleg nincsenek lányaim. Nem kell nagy, elég az is, ha van benne öt-hat szoba. Nos, barátom? *mosolyog a fogadósra.* -Mit tanácsol, merre induljak és kihez forduljak ez ügyben?
A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.02.26 14:39:30, a következő indokkal:
Korhatáros fejléc hiányzik, pedig indokolt.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valaha a Pegazus fogadó számított a törzshelyének, amikor még szép selyemruhákban járta fel-alá a gazdagnegyed utcáit. Mára odáig süllyedt, hogy a Rumos Rókalyukra tekint így. Időközben sok minden változott, igazi életművész lett! Csak arra a pillanatra nem emlékszik, amikor az élete így kisiklott. Arra, amikor az egykori fényűzésből elindult a lecsúszáshoz vezető mély lejtőn, aminek a tetejéről könnyebb lecsúszni az aljáig, mint azt valaha is gondolta volna. Lefelé könnyű az út, az ember csak úgy sodródik, de felfelé kapaszkodni már nehéz, szinte lehetetlen. Főleg akkor, ha a legtetején nincs senki, aki kihúzza a felszínre. Most megkezdheti a visszakapaszkodást! Ezúttal hátha szerencsésebb lesz és nem a cél előtt pottyan le ismét a sötét mélybe.
Belép a Rumosba és egyenesen a pult felé sétál. Tudja, hogy itt a legkönnyebb információhoz jutni azoknak, akiknek nincs elmélyítve a kapcsolata a helyi alvilági bandákkal.*
-Üdv! *köszönti a fogadóst, majd rögtön a tárgyra is tér.* -Információ kell.
*Semmi nincs ingyen, pláne az információ! Ennek megfelelően 10 aranyat csúsztat a pultra, hogy a fogadós (Mesélő (Vérborz) bezsebelhesse.
*-Szeretnék kicsit... terjeszkedni, hogy úgy mondjam. Kell egy biztos befektetés, ami hoz némi pénzt a konyhára. Bordélyházat akarok venni.
*Nem beszél halkan, igazából azzal sem foglalkozik, ha más is meghallja. Itt nem ritkán érdeklődnek "sötét" ügyletekről, már amennyire néhány szajha futtatása annak tekinthető.*
-Valami lepukkant szarkupacot, amiben filléres szajhák dorombolnak. Olyan felhozatal kell, ami a csóróknak is elérhető és szajhástól mindenestől megvehető, mert jelenleg nincsenek lányaim. Nem kell nagy, elég az is, ha van benne öt-hat szoba. Nos, barátom? *mosolyog a fogadósra.* -Mit tanácsol, merre induljak és kihez forduljak ez ügyben?
A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.02.26 14:39:30, a következő indokkal:
Korhatáros fejléc hiányzik, pedig indokolt.
2516. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-25 13:35:56
Üzenet elküldve: 2018-02-25 13:35:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Xaly, Khad, és még sokan mások//
- Onnan. *böki ki kicsit meglepetten. Valóban a Gazdagnegyedben született, még ha gyermekkora óta nem is élt ott. Persze bizonyos körökben mindenkit urasági környékről valónak gondolnak, aki nem rongyokban jár, tehát lehet, hogy nem az elf jó emberismerete mondatta ezt vele.*
- Említettem, örömmel veszem a segítséged, csak abban nem vagyok bizonyos, hogy a szemtelenség minden esetben célravezető.
*Riasztó gondolat, hogy minden józan megfontolás ellenére milyen rokonszenvesnek találja a kis elf cserfességét. Főleg azért, mert továbbra is úgy véli, hogy a felvágott nyelvével inkább ront a helyzeten, mint javítana rajta. Lehet ugyan, hogy a kikötőben nem fektetnek nagy hangsúlyt az udvarias beszédre, de az is valószínűnek látszik, hogy az orcátlanságot sem mindenki díjazza. Kissé kutakodón néz a lányra. Már próbálta kitalálni, hogy miért segít nekik, és a szívjóságot valahogy kizárta. Kézenfekvőnek tűnik, hogy az általa megemlített jutalom motiválja, de mivel kétes hírű környéken csapódott melléjük, a rossz szándékot sem zárhatja ki. Sőt, már az is felmerült benne, hogy az erszényére fáj a foga az elfnek. Ezt most már nem tartja annyira valószínűnek. Ugyan nem ért a zsebmetszés nemes művészetéhez, de - vagy éppen ezért - úgy gondolja, hogy Sophie-nek már lett volna alkalma megszabadítani az aranyaitól és utána felszívódni a Kikötő forgatagában.*
- Kérlek, Khad! *fordul társához, kis megjátszott rosszallással* Sophie a barátunk, és barátokat nem pofozunk. Ezzel együtt, *ezt már Sophine-nak mondja* van igazság Khad szavaiban. Szóval, ha kérhetnélek...
*Reméli, hogy a sokadik figyelmeztetést már nem engedi el a füle mellett a vörös. És valóban, annyiban tényleg egyetért Khaddal, hogy lassan neki is viszketni kezd a tenyere, bár valószínűleg más gondolatok miatt. Nem az a leghőbb vágya, hogy egyik kezével a lány hajába markoljon, a másikkal pedig jobbról-balról kezdje pofozni. Elffel még úgysem volt. Ráadásul mintha Xalynak a határtalan pimaszsága lenne a szexepilje. De jobb lesz az ilyen gondolatokat háttérbe szorítani, hiszen jelen pillanatban fontosabb dolguk van. Amikor viszont az a Patkány olyan hajmeresztő arcátlanságra ragadtatja magát szertelen gőgjében, hogy leül és Hubit nem kínálja hellyel, arra gondol, hogy Sophie-nak annyiban igaza van, hogy nem az udvari etikett szerint kell tárgyalnia ezekkel a kikötői alakokkal.*
- Sophie, kérlek... *szólal meg kicsit elkínzott hangon, amikor a vörös majdnem leharapja Rozak fejét a lánc árát hallva, és karja után nyúl, amit ha elér, kicsit megpróbálja hátrébb húzni a lányt.*
- Jól tudod, barátom. *bólint most már a Patkány szavaira* Kagan Thargodar hatalmas úr a környéken.
*Jól lesz még idejében eloszlatni bizonyos félreértéseket, még ha nem is egészen úgy, ahogy a fruska gondolja. De az is világos, hogy a nyájasságnak is van határa, és Rozak ezzel a mindentől elrugaszkodott árral most érte el ezt.*
- Hatalmas úr, és bár nincs híján egyfajta humorérzéknek, aligha hiszem, hogy jót derülne az ajánlatodon. Mivel pedig nekem kötelességem, hogy beszámoljak neki mindenről ami itt történik, javallanám, hogy engem se próbálj meg baleknak nézni!
*Tesz egy diplomatikus kézmozdulatot és megengedően elmosolyodik.*
- De talán kezdjünk tiszta lapot! Amennyiben be tudjátok szerezni az általunk rendelt láncot és annak minőségét megfelelőnek találjuk, úgy négyszáz arany fejében elfogadjuk.
*Mivel nagyvonalú ember, nem ajánl ötven százalékkal kevesebbet a kért összegnél, még akkor sem, ha a lánc Rozak kedves édesanyjának hajából fonva aligha felelne meg magas elvárásainak.*
- Ami a többit illeti: két őrposzt, torony épül, hússzor húsz lépés alapterülettel és mintegy huszonöt-harminc láb magassággal. Ennek megfelelően a főfalak vastagsága is legalább két lépésnyi kell legyen. Amennyiben érdekel, itt vannak a számítások.
*Emeli meg a kezében tartott papirost és ha Rozak nyúl érte, oda is adja neki.*
- Mire gondolsz? *néz kérdőn a férfire, amikor a beszállítóra terelődik a szó, és kicsit rosszallóan folytatja* Netalán meg kell vesztegetni, hogy hajlandó legyen üzletelni?
*Most egyet kell értenie Xaly-val, neki is úgy tűnik, hogy Rozak kicsit túlságosan is megszimatolta az arany szagát.*
- Kedvesem, biztos vagyok benne, hogy ez az úr nem olyan meggondolatlan, hogy be kívánná csapni Kagan Thargodart. *fordul mosolyogva az elf leányzó felé annak újabb kirohanására* Egyszerűen csak kiváló kereskedő aki tudja, hogy ilyen helyzetben az alkudozás gyakorlatilag elengedhetetlen. Azért kért ilyen magas árat, hogy erre lehetőséget adjon nekünk. Nincs igazam?
*Kérdőn pillant ismét a Patkányra, és jelenleg erre a kérdésre csak helyeslő választ tud elfogadni.*
- Onnan. *böki ki kicsit meglepetten. Valóban a Gazdagnegyedben született, még ha gyermekkora óta nem is élt ott. Persze bizonyos körökben mindenkit urasági környékről valónak gondolnak, aki nem rongyokban jár, tehát lehet, hogy nem az elf jó emberismerete mondatta ezt vele.*
- Említettem, örömmel veszem a segítséged, csak abban nem vagyok bizonyos, hogy a szemtelenség minden esetben célravezető.
*Riasztó gondolat, hogy minden józan megfontolás ellenére milyen rokonszenvesnek találja a kis elf cserfességét. Főleg azért, mert továbbra is úgy véli, hogy a felvágott nyelvével inkább ront a helyzeten, mint javítana rajta. Lehet ugyan, hogy a kikötőben nem fektetnek nagy hangsúlyt az udvarias beszédre, de az is valószínűnek látszik, hogy az orcátlanságot sem mindenki díjazza. Kissé kutakodón néz a lányra. Már próbálta kitalálni, hogy miért segít nekik, és a szívjóságot valahogy kizárta. Kézenfekvőnek tűnik, hogy az általa megemlített jutalom motiválja, de mivel kétes hírű környéken csapódott melléjük, a rossz szándékot sem zárhatja ki. Sőt, már az is felmerült benne, hogy az erszényére fáj a foga az elfnek. Ezt most már nem tartja annyira valószínűnek. Ugyan nem ért a zsebmetszés nemes művészetéhez, de - vagy éppen ezért - úgy gondolja, hogy Sophie-nek már lett volna alkalma megszabadítani az aranyaitól és utána felszívódni a Kikötő forgatagában.*
- Kérlek, Khad! *fordul társához, kis megjátszott rosszallással* Sophie a barátunk, és barátokat nem pofozunk. Ezzel együtt, *ezt már Sophine-nak mondja* van igazság Khad szavaiban. Szóval, ha kérhetnélek...
*Reméli, hogy a sokadik figyelmeztetést már nem engedi el a füle mellett a vörös. És valóban, annyiban tényleg egyetért Khaddal, hogy lassan neki is viszketni kezd a tenyere, bár valószínűleg más gondolatok miatt. Nem az a leghőbb vágya, hogy egyik kezével a lány hajába markoljon, a másikkal pedig jobbról-balról kezdje pofozni. Elffel még úgysem volt. Ráadásul mintha Xalynak a határtalan pimaszsága lenne a szexepilje. De jobb lesz az ilyen gondolatokat háttérbe szorítani, hiszen jelen pillanatban fontosabb dolguk van. Amikor viszont az a Patkány olyan hajmeresztő arcátlanságra ragadtatja magát szertelen gőgjében, hogy leül és Hubit nem kínálja hellyel, arra gondol, hogy Sophie-nak annyiban igaza van, hogy nem az udvari etikett szerint kell tárgyalnia ezekkel a kikötői alakokkal.*
- Sophie, kérlek... *szólal meg kicsit elkínzott hangon, amikor a vörös majdnem leharapja Rozak fejét a lánc árát hallva, és karja után nyúl, amit ha elér, kicsit megpróbálja hátrébb húzni a lányt.*
- Jól tudod, barátom. *bólint most már a Patkány szavaira* Kagan Thargodar hatalmas úr a környéken.
*Jól lesz még idejében eloszlatni bizonyos félreértéseket, még ha nem is egészen úgy, ahogy a fruska gondolja. De az is világos, hogy a nyájasságnak is van határa, és Rozak ezzel a mindentől elrugaszkodott árral most érte el ezt.*
- Hatalmas úr, és bár nincs híján egyfajta humorérzéknek, aligha hiszem, hogy jót derülne az ajánlatodon. Mivel pedig nekem kötelességem, hogy beszámoljak neki mindenről ami itt történik, javallanám, hogy engem se próbálj meg baleknak nézni!
*Tesz egy diplomatikus kézmozdulatot és megengedően elmosolyodik.*
- De talán kezdjünk tiszta lapot! Amennyiben be tudjátok szerezni az általunk rendelt láncot és annak minőségét megfelelőnek találjuk, úgy négyszáz arany fejében elfogadjuk.
*Mivel nagyvonalú ember, nem ajánl ötven százalékkal kevesebbet a kért összegnél, még akkor sem, ha a lánc Rozak kedves édesanyjának hajából fonva aligha felelne meg magas elvárásainak.*
- Ami a többit illeti: két őrposzt, torony épül, hússzor húsz lépés alapterülettel és mintegy huszonöt-harminc láb magassággal. Ennek megfelelően a főfalak vastagsága is legalább két lépésnyi kell legyen. Amennyiben érdekel, itt vannak a számítások.
*Emeli meg a kezében tartott papirost és ha Rozak nyúl érte, oda is adja neki.*
- Mire gondolsz? *néz kérdőn a férfire, amikor a beszállítóra terelődik a szó, és kicsit rosszallóan folytatja* Netalán meg kell vesztegetni, hogy hajlandó legyen üzletelni?
*Most egyet kell értenie Xaly-val, neki is úgy tűnik, hogy Rozak kicsit túlságosan is megszimatolta az arany szagát.*
- Kedvesem, biztos vagyok benne, hogy ez az úr nem olyan meggondolatlan, hogy be kívánná csapni Kagan Thargodart. *fordul mosolyogva az elf leányzó felé annak újabb kirohanására* Egyszerűen csak kiváló kereskedő aki tudja, hogy ilyen helyzetben az alkudozás gyakorlatilag elengedhetetlen. Azért kért ilyen magas árat, hogy erre lehetőséget adjon nekünk. Nincs igazam?
*Kérdőn pillant ismét a Patkányra, és jelenleg erre a kérdésre csak helyeslő választ tud elfogadni.*
2515. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-24 19:45:23
Üzenet elküldve: 2018-02-24 19:45:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Khad, Hubi, Ronxton és egy kicsit a sokcsápú rém, ami állítólag a Kikötő alatt, a csatornákban él//
*Valami kampókezű fenegyerek tápászkodik az utukba, de nem nagyon boldogul a talpon maradással. Xaly jól megnézi magának. Az ilyeneket sosem értette, hogy lehetnek annyira vakmerőek, hogy védtelenre isszák magukat, de mindig felelősséget érzett irántuk és az erszényük elemelésével figyelmeztette őket a meggondolatlanságukra. Talán ebből megtanulják, hogy ne csináljanak hülyeséget, mielőtt valaki kést állít a védtelen testükbe. Most viszont fontosabb dolga van, Hubiékat kell megóvnia attól, hogy a beképzeltségük a sírba vigye őket.*
-Fékezni a nyelvem? Hallod, inkább örülnél, hogy megpróbállak komolyan vétetni titeket! *Suttogva pöröl a férfivel, nem akarja a tekintélyét rombolni a krimó közönségének szemében, akik közül még mindig jó páran bámulnak rájuk.*
-Úgy beszélsz, mint aki azért rimánkodik, hogy "verjetek át"! Honnan jöttél te, a Gazdagnegyedből?
*A felszólításra durcásan reagál.*
-Jó, tőlem aztán tárgyalj, amennyit tetszik. Aztán majd megnézheted magad, ha valaki elemeli az összes pénzed. *Halálos komolysággal beszél, mint aki nem határozta el már sok perccel ezelőtt, hogy elemeli a férfi összes pénzét. Khad figyelmeztetésén képen kacagja a férfit.*
-Na ne mondd, Morci! Tényleg? És ha miattad kerültök bajba, mi lesz? Hm? Azt is megbánom? *Ha jobban meggondolja, kezd elege lenni a férfiból. Az ilyen "nagyon morcos és kemény vagyok" férfiak pontosan ennyire képesek: morcoskodni és keménynek látszani, aztán slussz. Inkább Hubira koncentrál, akinek a jelek szerint önérzeten kívül még agya is van és úgy dönt, ha törik, ha szakad, megakadályozza, hogy átverjék vagy meglopják. Lehet, hogy ő maga pont ezt tervezi, de Xaly most éppen mélyen rokonszenvez leendő áldozatával. Nem lehet jó dolog elveszteni egy csomó pénzt, márpedig Hubi minden bizonnyal el fog. Ezért aztán némán, de szúrós szemmel figyeli a Rozak nevezetűt, aki a szobába lépve a középen álló asztalra mutat, aztán a fal mellél állítottak közül odahúz egy széket és letelepszik rá, aztán az ajtó csukódása után beszélni kezd.*
-Szóval thargok vagytok, hm? Jó nektek, úgy hallottam, erős, kemény uratok van. Nos, a kérdés a mennyiség. Mire szeretnétek, hogy elég legyen az anyag? Kis ház, nagy ház, palota, erőd? Meg az sem mindegy, honnan szedjük. Van kereskedő, aki ilyesmivel foglalkozik, meg van a beszállítója. Utóbbi nyilván olcsóbb, de kicsit trükkösebb tőle szerezni. A lánc... nos, hm. Errefelé csak elég tré kovácsokat találsz. Vagy menj Artheniorba... de oda nem akarsz, jól sejtem? Akkor nem itt próbálkoznál. Vagy rendelni kell, aztán majd hajóval hozzák. Ez sokba fog kerülni, úgy sejtem, elég sokba. A pontos összeget még nem tudom, utána kell kérdeznem, de 600 arany körülire tippelem, ha minden jól megy.
*Rozak hátradől és várja, hogy mi a reakció. Xaly persze nem habozik, hogy beleszóljon, mert Hubi, amilyen nemes lelkű tárgyaló, még a végén rábólint erre a rablásra.*
-600 arany 70 láb láncért?! Ennyiért 170 lábat adnak és édesanyád hajából fonják! *Xaly olyan dühös, hogy most talán még a sokcsápú rémtől sem ijedne meg, ami állítólag a Kikötő alatt, a csatornákban él.* Csak nem képzeled, hogy ennyi pénzt kiadunk érte! *Hubihoz fordul.* Ez az ember rajtad akar meggazdagodni. Akármikor kerítek neked ekkora láncot fele ennyiért. Majd meglátod! Nehogy belemenj ebbe a rablásba!
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.24 19:46:12
*Valami kampókezű fenegyerek tápászkodik az utukba, de nem nagyon boldogul a talpon maradással. Xaly jól megnézi magának. Az ilyeneket sosem értette, hogy lehetnek annyira vakmerőek, hogy védtelenre isszák magukat, de mindig felelősséget érzett irántuk és az erszényük elemelésével figyelmeztette őket a meggondolatlanságukra. Talán ebből megtanulják, hogy ne csináljanak hülyeséget, mielőtt valaki kést állít a védtelen testükbe. Most viszont fontosabb dolga van, Hubiékat kell megóvnia attól, hogy a beképzeltségük a sírba vigye őket.*
-Fékezni a nyelvem? Hallod, inkább örülnél, hogy megpróbállak komolyan vétetni titeket! *Suttogva pöröl a férfivel, nem akarja a tekintélyét rombolni a krimó közönségének szemében, akik közül még mindig jó páran bámulnak rájuk.*
-Úgy beszélsz, mint aki azért rimánkodik, hogy "verjetek át"! Honnan jöttél te, a Gazdagnegyedből?
*A felszólításra durcásan reagál.*
-Jó, tőlem aztán tárgyalj, amennyit tetszik. Aztán majd megnézheted magad, ha valaki elemeli az összes pénzed. *Halálos komolysággal beszél, mint aki nem határozta el már sok perccel ezelőtt, hogy elemeli a férfi összes pénzét. Khad figyelmeztetésén képen kacagja a férfit.*
-Na ne mondd, Morci! Tényleg? És ha miattad kerültök bajba, mi lesz? Hm? Azt is megbánom? *Ha jobban meggondolja, kezd elege lenni a férfiból. Az ilyen "nagyon morcos és kemény vagyok" férfiak pontosan ennyire képesek: morcoskodni és keménynek látszani, aztán slussz. Inkább Hubira koncentrál, akinek a jelek szerint önérzeten kívül még agya is van és úgy dönt, ha törik, ha szakad, megakadályozza, hogy átverjék vagy meglopják. Lehet, hogy ő maga pont ezt tervezi, de Xaly most éppen mélyen rokonszenvez leendő áldozatával. Nem lehet jó dolog elveszteni egy csomó pénzt, márpedig Hubi minden bizonnyal el fog. Ezért aztán némán, de szúrós szemmel figyeli a Rozak nevezetűt, aki a szobába lépve a középen álló asztalra mutat, aztán a fal mellél állítottak közül odahúz egy széket és letelepszik rá, aztán az ajtó csukódása után beszélni kezd.*
-Szóval thargok vagytok, hm? Jó nektek, úgy hallottam, erős, kemény uratok van. Nos, a kérdés a mennyiség. Mire szeretnétek, hogy elég legyen az anyag? Kis ház, nagy ház, palota, erőd? Meg az sem mindegy, honnan szedjük. Van kereskedő, aki ilyesmivel foglalkozik, meg van a beszállítója. Utóbbi nyilván olcsóbb, de kicsit trükkösebb tőle szerezni. A lánc... nos, hm. Errefelé csak elég tré kovácsokat találsz. Vagy menj Artheniorba... de oda nem akarsz, jól sejtem? Akkor nem itt próbálkoznál. Vagy rendelni kell, aztán majd hajóval hozzák. Ez sokba fog kerülni, úgy sejtem, elég sokba. A pontos összeget még nem tudom, utána kell kérdeznem, de 600 arany körülire tippelem, ha minden jól megy.
*Rozak hátradől és várja, hogy mi a reakció. Xaly persze nem habozik, hogy beleszóljon, mert Hubi, amilyen nemes lelkű tárgyaló, még a végén rábólint erre a rablásra.*
-600 arany 70 láb láncért?! Ennyiért 170 lábat adnak és édesanyád hajából fonják! *Xaly olyan dühös, hogy most talán még a sokcsápú rémtől sem ijedne meg, ami állítólag a Kikötő alatt, a csatornákban él.* Csak nem képzeled, hogy ennyi pénzt kiadunk érte! *Hubihoz fordul.* Ez az ember rajtad akar meggazdagodni. Akármikor kerítek neked ekkora láncot fele ennyiért. Majd meglátod! Nehogy belemenj ebbe a rablásba!
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.24 19:46:12
2514. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-22 17:36:23
Üzenet elküldve: 2018-02-22 17:36:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi, Xalema, Ronxton//
*Khadnak minden önuralmára szüksége van, hogy az arckifejezésén ne látsszon, hogy kezd kijönni a sodrából. Az ő elvei ugyanis azt diktálják, hogy amíg az említett hölgy az életüket kockáztatja, ráadásul profi módon, addig tesz magasról a becsülete megvédésére.
Nehéz feladat megőrizni ezt az állapotot, és csöndben maradnia, mikor a lány folytatja a kötekedést a fogadóssal, és magában mélyen egyetért, mikor az reagál a vörös megjegyzésére.
Viszont mikor Xalema tévesen úgy véli, hogy Khad az ő modorát látja helyesnek, nehéz megállnia, hogy jelenetet csináljon. Még Habrertus előtt szólal meg, a helyzethez nem illő nyugodt hangon, úgy, hogy kis csoportjukon kívül más nem hallhatja.*
-Jelen esetben közelebb állsz te a pofonhoz, mint ő. Azért vagyok itt, hogy túléljük ezt a kiruccanást, és nem segítesz ebben. Nem véletlenül jött el egy diplomata is, hagyd, hogy ő beszéljen.
*Reméli, hogy a lány felfogja, amit mondani akar, mert cseppet sem kívánja végighallgatni annak újabb hisztijét. Főleg nem egy fogadó közepén, a figyelem központjában. Ekkor viszont újabb attrocitás éri, egy kalóznak tűnő kocsmavendég személyében.
Hagyja, hogy Habrertus beszéljen, de odafigyel a beszélgetésre - na nem mintha sok mindent megtudna. Utána lehet, hogy megmondaná a Kancellárnak a véleményét, ha nem szédülne meg hirtelen a fejébe szökő vértől.
Nem kérdéses, hogy ki idegesíti fel ismét, és Khad egyre kevésbé próbálja véka alá rejteni hangulatváltozásait. Így mielőtt belépnek a Rozak által javasolt szobába, Habrertus hasonló célú intése után ő is hozzáteszi a magáét.*
-Akármennyi pénzünk is van, se rád nem tartozik, se azokra, akik hallgatózhatnak. És amennyiben nem saját erszényből akarod finanszírozni az összes tharg üzletet, ez így is marad.
És hidd el, így vagy úgy, de meg fogod bánni, ha miattad kerülünk bajba.
*mondja már kicsivel ingerültebb hangon, bár hangja még mindig nincs közel sem ahhoz, ahogy akkor beszélne, ha nem kéne kíváncsi fülektől tartania.
Mondandóját befejezve követi a Kancellárt a szobába, aki szerencsére picivel normálisabb hangot üt meg, mint a tornádó temperamentumával és pusztító erejével megáldott kikötői fruska.*
*Khadnak minden önuralmára szüksége van, hogy az arckifejezésén ne látsszon, hogy kezd kijönni a sodrából. Az ő elvei ugyanis azt diktálják, hogy amíg az említett hölgy az életüket kockáztatja, ráadásul profi módon, addig tesz magasról a becsülete megvédésére.
Nehéz feladat megőrizni ezt az állapotot, és csöndben maradnia, mikor a lány folytatja a kötekedést a fogadóssal, és magában mélyen egyetért, mikor az reagál a vörös megjegyzésére.
Viszont mikor Xalema tévesen úgy véli, hogy Khad az ő modorát látja helyesnek, nehéz megállnia, hogy jelenetet csináljon. Még Habrertus előtt szólal meg, a helyzethez nem illő nyugodt hangon, úgy, hogy kis csoportjukon kívül más nem hallhatja.*
-Jelen esetben közelebb állsz te a pofonhoz, mint ő. Azért vagyok itt, hogy túléljük ezt a kiruccanást, és nem segítesz ebben. Nem véletlenül jött el egy diplomata is, hagyd, hogy ő beszéljen.
*Reméli, hogy a lány felfogja, amit mondani akar, mert cseppet sem kívánja végighallgatni annak újabb hisztijét. Főleg nem egy fogadó közepén, a figyelem központjában. Ekkor viszont újabb attrocitás éri, egy kalóznak tűnő kocsmavendég személyében.
Hagyja, hogy Habrertus beszéljen, de odafigyel a beszélgetésre - na nem mintha sok mindent megtudna. Utána lehet, hogy megmondaná a Kancellárnak a véleményét, ha nem szédülne meg hirtelen a fejébe szökő vértől.
Nem kérdéses, hogy ki idegesíti fel ismét, és Khad egyre kevésbé próbálja véka alá rejteni hangulatváltozásait. Így mielőtt belépnek a Rozak által javasolt szobába, Habrertus hasonló célú intése után ő is hozzáteszi a magáét.*
-Akármennyi pénzünk is van, se rád nem tartozik, se azokra, akik hallgatózhatnak. És amennyiben nem saját erszényből akarod finanszírozni az összes tharg üzletet, ez így is marad.
És hidd el, így vagy úgy, de meg fogod bánni, ha miattad kerülünk bajba.
*mondja már kicsivel ingerültebb hangon, bár hangja még mindig nincs közel sem ahhoz, ahogy akkor beszélne, ha nem kéne kíváncsi fülektől tartania.
Mondandóját befejezve követi a Kancellárt a szobába, aki szerencsére picivel normálisabb hangot üt meg, mint a tornádó temperamentumával és pusztító erejével megáldott kikötői fruska.*
2513. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-21 21:11:01
Üzenet elküldve: 2018-02-21 21:11:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Xalema, Khad, Ronxton//
*A Lanawin-szerte ismert mondás szerint az a baj a világgal, hogy az eszes emberek tele vannak kételyekkel, az ostobák pedig teljesen biztosak magukban. Hubi természetesen az eszes emberek táborába sorolja magát, pontosabban e csoport élére, és ennek megfelelően - noha elgondolkodik rajta, hogy jó ötlet volt-e Sophie-t magukkal hozni - felmerül benne, hogy a lánynak van igaza, és ide ez a hang kell. Ezt az érzést némileg gyengíti a kocsmáros felmorranása, az elf szemtelen gesztusa után.*
- Ajánlom, hogy fogd vissza a babádat, mert nem lesz jó vége!
*Kezdenek túlságosan is a figyelem középpontjába kerülni, néhányan már kaján vigyorral méregetik őket. A könnyű műfaj kedvelői ezek a lelkek, akik szívesen néznének végig egy kiadós kocsmai verekedést. Esetleg részt is vennének benne. Illetve egy kiadós kocsmai verést, mert legtöbbjük Hubiból nem néz ki semmi közelharci jártasságot. Ők meglehetősen közel járnak az igazsághoz. A csapos ezután már nem nagyon akar többet foglalkozni a kellemetlen népséggel, és csak megvető arckifejezéssel fordul oldalt és köp egy hegyeset a padló felé. Talán rejtezik a pult mögött egy köpőcsésze, de a Rumos nem tűnik ilyen jól felszerelt műintézménynek.*
- Nyugalom. *néz szigorúan a másik kettő felé* Senki sem fog senkit, hm, pofán vágni, amíg ez nem feltétlenül szükséges. És amíg fékezni tudod a nyelved, addig ez elkerülhetőnek látszik.
*Ez utóbbi mondat már a vörös elfnek szól, aki láthatóan szeretné átvenni az irányítást. Talpraesett csitri, szó se róla, de mintha kicsit túlzásba vinné az intézkedést. Hubi pedig még a gondolattól is viszolyog, hogy egy asszonyszemély döntsön ott, ahol véleménye szerint ez a férfiak dolga. A közvetítőként megjelölt illető asztalánál alig jut tovább annál, hogy megszólítsa azt az alakot, amikor nem várt társaságot kapnak.*
- Üdvözlöm, kapitány uram. *hajol meg enyhén gyanút keltően kampókezű férfi felé és azon nyomban ki is egyenesedik. Semmi baja nincs a dohányfüsttel, maga is hódol a pipadohány szenvedélyének, de ez a fickó valami különösen silány kapadohányt szívhat, aminek szaga meglehetősen kellemetlen.*
- Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, és társammal *néz Khadra* valóban thargok vagyunk.
*Ezt már felesleges lenne titkolni, az a Sophie nevezetű már úgyis világgá kürtölte. Nagy kérdés persze, hogy ezzel segíteni akart, vagy épp ellenkezőleg?*
- Nemes elhatározás, de szabadna tudnom az okát?
*Nem egészen biztos benne, hogy ennek a kétes kinézetű, illumináltnak látszó férfinek egyenes szándékai vannak. De lehet, hogy ezt csak később fogja megtudni, mert minden jel szerint Ronxtonnak jelen állapotában az egy helyben állás is túl nagy kihívás, vissza is zöttyen a székére.*
- Nos, egy kis türelmét kérem, nekünk üzleti ügyeink vannak ezzel az úrral. *kér elnézést a kapitánytól amikor a Rozak nevezetű egy kisebb helyiségbe invitálja őket. Mielőtt indulnának, eljön az a pillanat, amikor Xaly-nak sikerül kizökkentenie Hubit.
~Zünk? Pénzünk? Mégis mit képzel magáról ez a kis cemende?~
Határozottan úgy érzi, hogy móresre kell majd tanítania, amit - ahogy végignéz a lányon - nem tart terhes feladatnak. A szemtelenség nagyságához mérten persze vazelines köcsögje tartalma használatának mellőzésével. Ahogy Rozak elindul a szoba felé, Hubi a lány elé áll.*
- Kedvesem, hidd el, hogy méltányolom az igyekvésed, de arra kell kérjelek, hogy a tárgyalást bízd rám. Biztosíthatlak, hogy amikor szükségét érzem tanácsaidnak, haladéktalanul ki fogom kérni őket.
*Amikor pedig a többiek is felcsatlakoztak hozzá és már a kis szobában vannak Rozak társaságában, egy ív, feltekert papirost húz elő.*
- Építőanyagokat szeretnénk vásárolni nagy tételben. Faragott kövek, téglák, homok, mész, ilyesmi. Továbbá szükségünk van legalább alkarnyi vastag, masszív vasláncra, jó hetven láb hosszúságban. Tudsz nekünk segíteni?
*Hamarosan kiderül, hogy a csapos megfelelő emberrel hozta-e össze őket, valamint az is, hogy Hubi vagy Xaly tárgyalási technikája célravezetőbb-e?*
*A Lanawin-szerte ismert mondás szerint az a baj a világgal, hogy az eszes emberek tele vannak kételyekkel, az ostobák pedig teljesen biztosak magukban. Hubi természetesen az eszes emberek táborába sorolja magát, pontosabban e csoport élére, és ennek megfelelően - noha elgondolkodik rajta, hogy jó ötlet volt-e Sophie-t magukkal hozni - felmerül benne, hogy a lánynak van igaza, és ide ez a hang kell. Ezt az érzést némileg gyengíti a kocsmáros felmorranása, az elf szemtelen gesztusa után.*
- Ajánlom, hogy fogd vissza a babádat, mert nem lesz jó vége!
*Kezdenek túlságosan is a figyelem középpontjába kerülni, néhányan már kaján vigyorral méregetik őket. A könnyű műfaj kedvelői ezek a lelkek, akik szívesen néznének végig egy kiadós kocsmai verekedést. Esetleg részt is vennének benne. Illetve egy kiadós kocsmai verést, mert legtöbbjük Hubiból nem néz ki semmi közelharci jártasságot. Ők meglehetősen közel járnak az igazsághoz. A csapos ezután már nem nagyon akar többet foglalkozni a kellemetlen népséggel, és csak megvető arckifejezéssel fordul oldalt és köp egy hegyeset a padló felé. Talán rejtezik a pult mögött egy köpőcsésze, de a Rumos nem tűnik ilyen jól felszerelt műintézménynek.*
- Nyugalom. *néz szigorúan a másik kettő felé* Senki sem fog senkit, hm, pofán vágni, amíg ez nem feltétlenül szükséges. És amíg fékezni tudod a nyelved, addig ez elkerülhetőnek látszik.
*Ez utóbbi mondat már a vörös elfnek szól, aki láthatóan szeretné átvenni az irányítást. Talpraesett csitri, szó se róla, de mintha kicsit túlzásba vinné az intézkedést. Hubi pedig még a gondolattól is viszolyog, hogy egy asszonyszemély döntsön ott, ahol véleménye szerint ez a férfiak dolga. A közvetítőként megjelölt illető asztalánál alig jut tovább annál, hogy megszólítsa azt az alakot, amikor nem várt társaságot kapnak.*
- Üdvözlöm, kapitány uram. *hajol meg enyhén gyanút keltően kampókezű férfi felé és azon nyomban ki is egyenesedik. Semmi baja nincs a dohányfüsttel, maga is hódol a pipadohány szenvedélyének, de ez a fickó valami különösen silány kapadohányt szívhat, aminek szaga meglehetősen kellemetlen.*
- Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, és társammal *néz Khadra* valóban thargok vagyunk.
*Ezt már felesleges lenne titkolni, az a Sophie nevezetű már úgyis világgá kürtölte. Nagy kérdés persze, hogy ezzel segíteni akart, vagy épp ellenkezőleg?*
- Nemes elhatározás, de szabadna tudnom az okát?
*Nem egészen biztos benne, hogy ennek a kétes kinézetű, illumináltnak látszó férfinek egyenes szándékai vannak. De lehet, hogy ezt csak később fogja megtudni, mert minden jel szerint Ronxtonnak jelen állapotában az egy helyben állás is túl nagy kihívás, vissza is zöttyen a székére.*
- Nos, egy kis türelmét kérem, nekünk üzleti ügyeink vannak ezzel az úrral. *kér elnézést a kapitánytól amikor a Rozak nevezetű egy kisebb helyiségbe invitálja őket. Mielőtt indulnának, eljön az a pillanat, amikor Xaly-nak sikerül kizökkentenie Hubit.
~Zünk? Pénzünk? Mégis mit képzel magáról ez a kis cemende?~
Határozottan úgy érzi, hogy móresre kell majd tanítania, amit - ahogy végignéz a lányon - nem tart terhes feladatnak. A szemtelenség nagyságához mérten persze vazelines köcsögje tartalma használatának mellőzésével. Ahogy Rozak elindul a szoba felé, Hubi a lány elé áll.*
- Kedvesem, hidd el, hogy méltányolom az igyekvésed, de arra kell kérjelek, hogy a tárgyalást bízd rám. Biztosíthatlak, hogy amikor szükségét érzem tanácsaidnak, haladéktalanul ki fogom kérni őket.
*Amikor pedig a többiek is felcsatlakoztak hozzá és már a kis szobában vannak Rozak társaságában, egy ív, feltekert papirost húz elő.*
- Építőanyagokat szeretnénk vásárolni nagy tételben. Faragott kövek, téglák, homok, mész, ilyesmi. Továbbá szükségünk van legalább alkarnyi vastag, masszív vasláncra, jó hetven láb hosszúságban. Tudsz nekünk segíteni?
*Hamarosan kiderül, hogy a csapos megfelelő emberrel hozta-e össze őket, valamint az is, hogy Hubi vagy Xaly tárgyalási technikája célravezetőbb-e?*
2512. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-20 20:22:39
Üzenet elküldve: 2018-02-20 20:22:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Khad, Hubi, Xalema és egy kicsit a kocsmáros//
*A szivar szép lassan csonkig ég a szájában, lábait az asztalra helyezi és szédelegve hallgatja a beszélőket, kik nem igazán rejtik véka alá, hogy kiket keresnek és mi célból. No meg persze ahol arany cserél gazdát, ott a magafajta is szagot fog.
Felemelkedik az asztaltól és a bagót kiköpve elszambázik feléjük.* ~Ez az átokverte köd.~ *A zsoldos külsővel rendelkező fickót célozza meg, imbolyogva áll meg előtte indokolatlanul közel és hunyorogva próbálja befókuszálni annak zavaróan hétköznapi arcát.*
-Thargok, jól hallom. *Szólítja meg rekedten köszönés gyanánt, a szivar csípős szaga szavaival együtt mászik hallgatósága arcába.*
-Ronxton kapitány személyesen. *Mutatkozik be, miközben az elfogyasztott rummennyiség szép lassan a falhoz tolja. Kampójával megtámaszkodva nyeri vissza egyensúlyát és vigyorog sárgán az idegenek képébe.*
-A Rettegett. *Teszi hozzá motyogva, miközben ismét a férfire próbál fókuszálni.*
-Hadd kísérjem el magukat az Acélhegyre.
*Roskad vissza a legközelebbi székre behunyt szemekkel. Az émelyítő ital okozta világforgás újult erővel csapott le, mikor imént felállt. Ki kell pihennie a fáradalmakat, mielőtt újra hadba veti diplomáciai arzenálját.*
*A szivar szép lassan csonkig ég a szájában, lábait az asztalra helyezi és szédelegve hallgatja a beszélőket, kik nem igazán rejtik véka alá, hogy kiket keresnek és mi célból. No meg persze ahol arany cserél gazdát, ott a magafajta is szagot fog.
Felemelkedik az asztaltól és a bagót kiköpve elszambázik feléjük.* ~Ez az átokverte köd.~ *A zsoldos külsővel rendelkező fickót célozza meg, imbolyogva áll meg előtte indokolatlanul közel és hunyorogva próbálja befókuszálni annak zavaróan hétköznapi arcát.*
-Thargok, jól hallom. *Szólítja meg rekedten köszönés gyanánt, a szivar csípős szaga szavaival együtt mászik hallgatósága arcába.*
-Ronxton kapitány személyesen. *Mutatkozik be, miközben az elfogyasztott rummennyiség szép lassan a falhoz tolja. Kampójával megtámaszkodva nyeri vissza egyensúlyát és vigyorog sárgán az idegenek képébe.*
-A Rettegett. *Teszi hozzá motyogva, miközben ismét a férfire próbál fókuszálni.*
-Hadd kísérjem el magukat az Acélhegyre.
*Roskad vissza a legközelebbi székre behunyt szemekkel. Az émelyítő ital okozta világforgás újult erővel csapott le, mikor imént felállt. Ki kell pihennie a fáradalmakat, mielőtt újra hadba veti diplomáciai arzenálját.*
2511. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-19 23:51:36
Üzenet elküldve: 2018-02-19 23:51:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Khad, Hubi, és egy kicsit Ronxton//
*Örömmel konstatálja, hogy a közbelépése máris megtette a hatását, a krimó közönsége egy emberként, elfként, törpeként és sötételfként, meg lehet, hogy orkként, vagy csak nagyon ronda emberként fordul Hubi és Khad felé. Hiába, a tisztelet fontos dolog és ha nem kapja meg az elf lánya és társasága, akkor ki kell követelni. Egyedül a megátalkodott csapos törölget tovább blazírt arccal, a lány nem kis bosszúságára. De Hubi nagylelkű, ahelyett, hogy a teljes település barbárok általi elsöprésével, felégetésével, minden és mindenki megbecstelenítésével fenyegetőzne, ahogy azt tehetné a Hadúr követeként, végtelen nyájasságában kedves hangot igyekszik megütni az értelmileg koldus csapossal. Erre mivel viszonozza az a tulok?!*
-Minek neveztél te engem?! *Emeli fel a hangját, és nem zavarja, hogy tulajdonképpen semminek. De az eseményeket Hubi már szilárdan kézben tartja, így Xaly duzzogva, de csendben marad, felírva magának, hogy alkalmasint majd bokán rúgja mindkét pasit. Mit tudják ezek, hogyan kell megvédeni egy hölgy becsületét! Azt mindenesetre jól megjegyzi, hogy Hubi hová nyúl az aranyakért, rutinos füle azt is hallja a halk csörrenésekből, hogy ahonnan a csengő tallérok előkerültek, akad még ott több is. Azért arra még jut figyelme, hogy mikor a kocsmáros Hubinak is beszól, hátra fordulva nyelvet öltsön rá.*
-Te, ha pofán akarod vágni ezt a barmot, én igazán nem beszéllek le. *A suttogást Khadnak címezi, annak egyébként is olyan feje van, mint aki egyik egzisztenciális válságból a másikba sodrodik, márpedig Xaly tapasztalatai szerint ilyenkor egyszerűsíteni kell a helyzetet. Márpedig semmi sem egyszerűsít annyira egy helyzetet, mint egy jól elhelyezett ökölcsapás és Khadból kinézi, hogy képes ilyesmire. Hubi mindeközben szürreálisan udvarias és Xalyban újra feltámad az inger, hogy segítségére siessen és előre mozdítsa az üzleti tárgyalásokat.*
-Pénzünk van. Sok. *Vagyoni helyzetét nagyvonalúan összemossa Hubi erszényének vélt tartalmával, minthogy meglehetősen biztos benne, hogy a tényleges tulajdonos csere most már csak idő kérdése.* Építő anyag kell, gyorsan, oda, ahova mi mondjuk. Kérdés?!
*A pacák szemmel láthatóan nem tudja eldönteni, felborítsa-e az asztalt, avagy kiröhögje-e őket. Körbe pillantva láthatja azt is, hogy még mindig igen sokan követik az eseményeket. Némelyek kissé kimeredt szemekkel. Akár ezért, akár másért, mindenesetre sóhajt egy kissé, aztán egy oldal ajtóra mutat.*
-Menjünk be oda!
*A maga részéről áll is föl és miközben igen erősen végigméri Xalyt, ráutalva int, hogy akkor menjenek. Xaly pedig levonja a következtetést, hogy íme, még valakit sikerült levennie a lábáról.*
*Örömmel konstatálja, hogy a közbelépése máris megtette a hatását, a krimó közönsége egy emberként, elfként, törpeként és sötételfként, meg lehet, hogy orkként, vagy csak nagyon ronda emberként fordul Hubi és Khad felé. Hiába, a tisztelet fontos dolog és ha nem kapja meg az elf lánya és társasága, akkor ki kell követelni. Egyedül a megátalkodott csapos törölget tovább blazírt arccal, a lány nem kis bosszúságára. De Hubi nagylelkű, ahelyett, hogy a teljes település barbárok általi elsöprésével, felégetésével, minden és mindenki megbecstelenítésével fenyegetőzne, ahogy azt tehetné a Hadúr követeként, végtelen nyájasságában kedves hangot igyekszik megütni az értelmileg koldus csapossal. Erre mivel viszonozza az a tulok?!*
-Minek neveztél te engem?! *Emeli fel a hangját, és nem zavarja, hogy tulajdonképpen semminek. De az eseményeket Hubi már szilárdan kézben tartja, így Xaly duzzogva, de csendben marad, felírva magának, hogy alkalmasint majd bokán rúgja mindkét pasit. Mit tudják ezek, hogyan kell megvédeni egy hölgy becsületét! Azt mindenesetre jól megjegyzi, hogy Hubi hová nyúl az aranyakért, rutinos füle azt is hallja a halk csörrenésekből, hogy ahonnan a csengő tallérok előkerültek, akad még ott több is. Azért arra még jut figyelme, hogy mikor a kocsmáros Hubinak is beszól, hátra fordulva nyelvet öltsön rá.*
-Te, ha pofán akarod vágni ezt a barmot, én igazán nem beszéllek le. *A suttogást Khadnak címezi, annak egyébként is olyan feje van, mint aki egyik egzisztenciális válságból a másikba sodrodik, márpedig Xaly tapasztalatai szerint ilyenkor egyszerűsíteni kell a helyzetet. Márpedig semmi sem egyszerűsít annyira egy helyzetet, mint egy jól elhelyezett ökölcsapás és Khadból kinézi, hogy képes ilyesmire. Hubi mindeközben szürreálisan udvarias és Xalyban újra feltámad az inger, hogy segítségére siessen és előre mozdítsa az üzleti tárgyalásokat.*
-Pénzünk van. Sok. *Vagyoni helyzetét nagyvonalúan összemossa Hubi erszényének vélt tartalmával, minthogy meglehetősen biztos benne, hogy a tényleges tulajdonos csere most már csak idő kérdése.* Építő anyag kell, gyorsan, oda, ahova mi mondjuk. Kérdés?!
*A pacák szemmel láthatóan nem tudja eldönteni, felborítsa-e az asztalt, avagy kiröhögje-e őket. Körbe pillantva láthatja azt is, hogy még mindig igen sokan követik az eseményeket. Némelyek kissé kimeredt szemekkel. Akár ezért, akár másért, mindenesetre sóhajt egy kissé, aztán egy oldal ajtóra mutat.*
-Menjünk be oda!
*A maga részéről áll is föl és miközben igen erősen végigméri Xalyt, ráutalva int, hogy akkor menjenek. Xaly pedig levonja a következtetést, hogy íme, még valakit sikerült levennie a lábáról.*
2510. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-19 18:14:37
Üzenet elküldve: 2018-02-19 18:14:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi, Xalema, és egy kicsit Ronxton//
*Lévén a Kancellárnak tényleg nem erőssége a gondolatolvasás, nem tudhatja, hogy Khad sem a másikkal szemben tanúsított goromba modort tartja célravezetőnek, csak ő lényegre törőbben fogalmazott volna.
Viszont mikor a magát Sophie-ként bemutató fruska ilyen hirtelen ennyi információt közöl róluk, ráadásul ilyen hanglejtéssel, akkor Khadnak fékeznie kell magát, hogy ugyanúgy egy helyben maradjon, és ne próbáljon felszívódni.
Szerencsére nem sok idő kell ahhoz, hogy a fogadóban újra visszatérjen a háttérmoraj, bár Khad érzi, hogy sikerült Xalynak tartósabb figyelmet kivívnia számukra.
Habrertusnak végül sikerül pár aranyérmével kicsikarnia az információt a fogadósból, így egy másik férfival tárgyalhatják meg a továbbiakat. Khad, lévén neki nem sok dolga van a tárgyalás részleteivel, szünet nélkül kémleli környezetüket, remélve, hogy a fokozott figyelem nem fog nagyobb problémákkal járni.*
*Lévén a Kancellárnak tényleg nem erőssége a gondolatolvasás, nem tudhatja, hogy Khad sem a másikkal szemben tanúsított goromba modort tartja célravezetőnek, csak ő lényegre törőbben fogalmazott volna.
Viszont mikor a magát Sophie-ként bemutató fruska ilyen hirtelen ennyi információt közöl róluk, ráadásul ilyen hanglejtéssel, akkor Khadnak fékeznie kell magát, hogy ugyanúgy egy helyben maradjon, és ne próbáljon felszívódni.
Szerencsére nem sok idő kell ahhoz, hogy a fogadóban újra visszatérjen a háttérmoraj, bár Khad érzi, hogy sikerült Xalynak tartósabb figyelmet kivívnia számukra.
Habrertusnak végül sikerül pár aranyérmével kicsikarnia az információt a fogadósból, így egy másik férfival tárgyalhatják meg a továbbiakat. Khad, lévén neki nem sok dolga van a tárgyalás részleteivel, szünet nélkül kémleli környezetüket, remélve, hogy a fokozott figyelem nem fog nagyobb problémákkal járni.*
2509. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-19 17:46:36
Üzenet elküldve: 2018-02-19 17:46:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Khad, Xalema, és egy kicsit Ronxton//
*A jó kancellár kitűnő munkatárs, otthon van a bürokrácia útvesztőiben, igen szerény véleménye szerint komolyabb hivatallal is boldogulna, mint a tharg kancellária, de sajnos a gondolatolvasás képességével nem áldották meg az istenek. Így - és azért, mert nem kvaterkáztak eleget Khaddal - nem tudhat arról, hogy alkalmi testőre nem lát perspektívát alkohol tartalmú italok mértéktelen vagy mértékletes fogyasztásában. Továbbá arra sem gondol, hogy noha egy kétes hírű környék még kétesebb hírű lebujában vannak, úgy kéne beszélnie a csapossal, mint akit épp most rángatott elő nemesebb feléből. Sőt, ami azt illeti, az efféle alakok önérzetesebbek tudnak lenni, mint némely főrend. Hogy társai ezt nem így gondolják, arról hamarosan meggyőződik, amikor az a kikötői kis virágszál mellé penderül és egészen más hangot üt meg. Hubi legszívesebben kétségbeesetten temetné arcát a tenyerébe, de inkább gyorsan kibökné, hogy mi járatban vannak. Annál is inkább, mert ahogy Xaly, mint valami alkalmi ajtónálló, bejelenti, hogy ki ő és honnan ékezett, az eddigi háttérzajt mintha elvágták volna. Így, mielőtt folytatná, hátra is sandít és nem lesz nyugodt attól, hogy jó néhányan furcsa pillantásokat vetnek rájuk.*
- Egy illetékes személyt keresünk a Patkányoktól. Üzletet szeretnénk kötni velük. *fordul vissza a csaposhoz.*
*A csapos, ha meg is lepődött a hangnem gyors és gyakori változásán, nem mutatja, csak megvonja a vállát és éppen olyan fura szemekkel nézi, mint a csőcselék a háta mögött.*
- Tharg uraság, mi? Hát, elég nagy ez a kikötő, nem kell nekem mindenkit ismerni.
*És egykedvűen törölgeti tovább a pultot egy valaha fehér ronggyal. Hubi persze érti a célzást.*
- Persze nem várom el, hogy baráti szívességből szolgálj felvilágosítással. *mosolyodik el és némi kotorászás után húsz aranyat csúsztat a derék fogadós elé.*
- Rögtön kisebb lenne ez a kikötő, ha az a kis... elf tudná, hogy kivel szájaljon, és kivel ne. Így viszont...
*A csapos arca meg sem rezzen, tovább törölgeti a pultot és ezzel a mozdulattal azért be is söpri az érméket, és Hubi kezén is végigtörölne azzal a mocskos kendővel, ha időben el nem kapná onnan.*
- Így már biztatóbb a helyzet? *a jó kancellár mosolya sem változik, csak még tíz aranyat csúsztat a pultra, így már 30 arany vándorolhat a kissé kapzsi információgazda (Mesélő (Vérborz)) zsebébe. *
- Üzletet, eh? *könyököl le a pultra a jóember, miután eltette a pénzt, és Hubi önkéntelenül is hátrahőköl egy kicsit, mert a kocsmárosból áradó aroma, a vöröshagyma és a seprőpálinka pikáns keveréke olyan átható, hogy nehezen tudná állni* Talán szerencsés napotok van. Látjátok azt a fickót, innen a második asztalnál? Rozak a neve, ő a ti emberetek.
- Az a kampós kezű úriember?
- Mondom, a második asztalnál.
- Pardon!
*Ahogy a kocsmáros elfordul, még dünnyög valamit az értetlen fajankókról, de Hubi úgy dönt, hogy nem hallja meg. Inkább társaihoz fordul.*
- Nos, úgy vélem, tehetünk egy próbát.
*Ahogy elindul a jelzett asztal felé, kicsit meg is szédül az imént rálehelt pálinkafelhőtől, de szerencsésen eléri annak a Rozaknak az asztalát.*
- Üdv, jóember! *szólítja meg nyájasan, közvetlen kikötői stílusban az illetőt. Vagy legalábbis úgy, amit ő ilyen stílusnak vél.* Úgy hallottuk, hogy ha a Patkányokkal kívánunk egy igen előnyös üzletet nyélbe ütni, úgy hozzád kell fordulnunk. Jól tudjuk?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.19 18:04:03
*A jó kancellár kitűnő munkatárs, otthon van a bürokrácia útvesztőiben, igen szerény véleménye szerint komolyabb hivatallal is boldogulna, mint a tharg kancellária, de sajnos a gondolatolvasás képességével nem áldották meg az istenek. Így - és azért, mert nem kvaterkáztak eleget Khaddal - nem tudhat arról, hogy alkalmi testőre nem lát perspektívát alkohol tartalmú italok mértéktelen vagy mértékletes fogyasztásában. Továbbá arra sem gondol, hogy noha egy kétes hírű környék még kétesebb hírű lebujában vannak, úgy kéne beszélnie a csapossal, mint akit épp most rángatott elő nemesebb feléből. Sőt, ami azt illeti, az efféle alakok önérzetesebbek tudnak lenni, mint némely főrend. Hogy társai ezt nem így gondolják, arról hamarosan meggyőződik, amikor az a kikötői kis virágszál mellé penderül és egészen más hangot üt meg. Hubi legszívesebben kétségbeesetten temetné arcát a tenyerébe, de inkább gyorsan kibökné, hogy mi járatban vannak. Annál is inkább, mert ahogy Xaly, mint valami alkalmi ajtónálló, bejelenti, hogy ki ő és honnan ékezett, az eddigi háttérzajt mintha elvágták volna. Így, mielőtt folytatná, hátra is sandít és nem lesz nyugodt attól, hogy jó néhányan furcsa pillantásokat vetnek rájuk.*
- Egy illetékes személyt keresünk a Patkányoktól. Üzletet szeretnénk kötni velük. *fordul vissza a csaposhoz.*
*A csapos, ha meg is lepődött a hangnem gyors és gyakori változásán, nem mutatja, csak megvonja a vállát és éppen olyan fura szemekkel nézi, mint a csőcselék a háta mögött.*
- Tharg uraság, mi? Hát, elég nagy ez a kikötő, nem kell nekem mindenkit ismerni.
*És egykedvűen törölgeti tovább a pultot egy valaha fehér ronggyal. Hubi persze érti a célzást.*
- Persze nem várom el, hogy baráti szívességből szolgálj felvilágosítással. *mosolyodik el és némi kotorászás után húsz aranyat csúsztat a derék fogadós elé.*
- Rögtön kisebb lenne ez a kikötő, ha az a kis... elf tudná, hogy kivel szájaljon, és kivel ne. Így viszont...
*A csapos arca meg sem rezzen, tovább törölgeti a pultot és ezzel a mozdulattal azért be is söpri az érméket, és Hubi kezén is végigtörölne azzal a mocskos kendővel, ha időben el nem kapná onnan.*
- Így már biztatóbb a helyzet? *a jó kancellár mosolya sem változik, csak még tíz aranyat csúsztat a pultra, így már 30 arany vándorolhat a kissé kapzsi információgazda (Mesélő (Vérborz)) zsebébe.
*- Üzletet, eh? *könyököl le a pultra a jóember, miután eltette a pénzt, és Hubi önkéntelenül is hátrahőköl egy kicsit, mert a kocsmárosból áradó aroma, a vöröshagyma és a seprőpálinka pikáns keveréke olyan átható, hogy nehezen tudná állni* Talán szerencsés napotok van. Látjátok azt a fickót, innen a második asztalnál? Rozak a neve, ő a ti emberetek.
- Az a kampós kezű úriember?
- Mondom, a második asztalnál.
- Pardon!
*Ahogy a kocsmáros elfordul, még dünnyög valamit az értetlen fajankókról, de Hubi úgy dönt, hogy nem hallja meg. Inkább társaihoz fordul.*
- Nos, úgy vélem, tehetünk egy próbát.
*Ahogy elindul a jelzett asztal felé, kicsit meg is szédül az imént rálehelt pálinkafelhőtől, de szerencsésen eléri annak a Rozaknak az asztalát.*
- Üdv, jóember! *szólítja meg nyájasan, közvetlen kikötői stílusban az illetőt. Vagy legalábbis úgy, amit ő ilyen stílusnak vél.* Úgy hallottuk, hogy ha a Patkányokkal kívánunk egy igen előnyös üzletet nyélbe ütni, úgy hozzád kell fordulnunk. Jól tudjuk?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.19 18:04:03
2508. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-19 17:19:04
Üzenet elküldve: 2018-02-19 17:19:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Risild és Shaia//
*Ha nem is rosszindulatú, de kissé azért mogorva. De ez már-már megszokott a hozzá hasonlóktól, éppen csak azok nem viselkednek így, akik éppen kelletik magukat. Ő pedig éppen nem kelleti magát, meg amúgy sem. Sokkal inkább kelletlen.*
- Igazán? *Kérdi mérsékelt érdeklődéssel. Ha valóban jó módját tudja a pénzhez jutásnak a gnóm, akkor még jóban lehetnek. Mindenféle vakmerő hülyeségekbe viszont nem megy bele, abból elég volt már neki a múltban.*
- Szóval vadállatokat akarsz elrabolni. Csak, hogy tudd: azok veszélyesebbek, mint azok, akik őrzik őket. Teljesen biztosan meg akarod magad öletni? *Kérdi miközben némi ital lehúzása után feláll az asztaltól, hogy távozzon.*
*Ha nem is rosszindulatú, de kissé azért mogorva. De ez már-már megszokott a hozzá hasonlóktól, éppen csak azok nem viselkednek így, akik éppen kelletik magukat. Ő pedig éppen nem kelleti magát, meg amúgy sem. Sokkal inkább kelletlen.*
- Igazán? *Kérdi mérsékelt érdeklődéssel. Ha valóban jó módját tudja a pénzhez jutásnak a gnóm, akkor még jóban lehetnek. Mindenféle vakmerő hülyeségekbe viszont nem megy bele, abból elég volt már neki a múltban.*
- Szóval vadállatokat akarsz elrabolni. Csak, hogy tudd: azok veszélyesebbek, mint azok, akik őrzik őket. Teljesen biztosan meg akarod magad öletni? *Kérdi miközben némi ital lehúzása után feláll az asztaltól, hogy távozzon.*
2507. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-19 00:59:00
Üzenet elküldve: 2018-02-19 00:59:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Vicsorogva les be a fogadó piszkos ablakán, sárga fogai megcsillannak az üvegen, de ahogy az lenni szokott, ezúttal sem lát be. Ez némiképp megnyugtatja, nagy változások nem mentek végbe a Kikötőben.
A csehó ajtaja hangos csattanással vágódik ki, Ronxton pedig bebiceg. A kocsma népe felé egy morranás kíséretében történik meg az üdvözlés, a csaposnak pedig biccent, majd leül egy asztalhoz a sarokban. Ismerik már egymást a kocsmárossal, sosem kér italt rögtön, előbb szétnéz. Szemrevételezi a kocsma népét, hogy elkerülhesse a késeket a bordájába. Bizony, az olyan magas körökben, mint amelyekben ő is mozog, ez gyakorta előforduló jelenség.
A balkeze helyén lévő kampóval ütemesen dobol a faasztalon, mint aki türelmetlenül vár.
Kalapját lelökve a fejéről közszemlére téteti nem túl ápolt hajzuhatagát, elővesz egyik zsebéből egy girbegurba szivart és az asztalon lévő gyertyával meggyújtja azt. Bűzös, csípős szag kezd terjengeni a levegőben. Nem a legtisztább dohány ami létezik, de aki a tengert járja, be kell ossza azt a keveset, ami van.
A furcsa hármasra sandít, ránézésre tipikusan az a cselszövő banda. Egy nő, egy zsoldos és egy uraság. Bizonyára nem tiszta üzelmek zajlanak annál az asztalnál. Jobb lesz szemmel tartania őket, míg itt van. De hol a leendő legénység?*
*Vicsorogva les be a fogadó piszkos ablakán, sárga fogai megcsillannak az üvegen, de ahogy az lenni szokott, ezúttal sem lát be. Ez némiképp megnyugtatja, nagy változások nem mentek végbe a Kikötőben.
A csehó ajtaja hangos csattanással vágódik ki, Ronxton pedig bebiceg. A kocsma népe felé egy morranás kíséretében történik meg az üdvözlés, a csaposnak pedig biccent, majd leül egy asztalhoz a sarokban. Ismerik már egymást a kocsmárossal, sosem kér italt rögtön, előbb szétnéz. Szemrevételezi a kocsma népét, hogy elkerülhesse a késeket a bordájába. Bizony, az olyan magas körökben, mint amelyekben ő is mozog, ez gyakorta előforduló jelenség.
A balkeze helyén lévő kampóval ütemesen dobol a faasztalon, mint aki türelmetlenül vár.
Kalapját lelökve a fejéről közszemlére téteti nem túl ápolt hajzuhatagát, elővesz egyik zsebéből egy girbegurba szivart és az asztalon lévő gyertyával meggyújtja azt. Bűzös, csípős szag kezd terjengeni a levegőben. Nem a legtisztább dohány ami létezik, de aki a tengert járja, be kell ossza azt a keveset, ami van.
A furcsa hármasra sandít, ránézésre tipikusan az a cselszövő banda. Egy nő, egy zsoldos és egy uraság. Bizonyára nem tiszta üzelmek zajlanak annál az asztalnál. Jobb lesz szemmel tartania őket, míg itt van. De hol a leendő legénység?*
2506. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-16 20:59:14
Üzenet elküldve: 2018-02-16 20:59:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Khad, Hubi//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Xaly vegyes érzésekkel veszi észre, hogy a nyájas pacák a Rumosba akar betérni. Hangulatos hely, olcsó pia, gyorsan részegedő idióták, ami jó. Patkányok, ami rossz. Momentán. Esetleg. De Xaly nem nagy szakállú tudós, hogy esélyeket számolgasson, így rendkívül rövid töprengés után vidoran bólint.*
-Nézzünk! De te fizetsz. *A férfire nevet, mint aki biztos benne, akármi is történik, a férfi fizetni fog érte, esetleg megfizetni. De az is lehet, hogy csak azért nevetett, mert vidám természet és szeret nevetni. Még ő sem tudja. Odabent a hamisíthatatlan krimó hangulat fogadja őket. Részegek emerre, örömlányok amarra, zsoldosok kockáznak, valami díszesebb öltözetű törpe néhány ritka ellenszenves sötételfnek magyaráz, egy behízelgő képű gnóm egy állítása szerint vadiúj kaftán kínál eladásra, a kocsmáros meg olyan képpel támasztja a pultot, mint aki bármikor kész elküldeni kincses térképet keresni vagy begyűjteni húsz farkasnyelvet valami homályos cél érdekében. Xaly legszívesebben a tenyerét dörzsölné össze, mert olyat még nem böfögtek az istenek, hogy itt ne legyen valami balhé, amin remekül szórakozhat. Hubi azonban igazi férfi, nem tököl nézelődéssel meg a hely atmoszférájának csodálásával, egyenesen a pulthoz lép. Xaly várja, hogy esetleg rá is csap, de Hubi egyéb jó tulajdonságai mellett még jól neveltnek is bizonyul, egészen udvariasan kérdez a csapostól. Xaly kicsit húzza a száját, tudja jól, itt ezzel a hangnemmel nem lehet célt érni. Oldalra fordulva odasúgja Khadnak.*
-A főnököd nem nagyon tudja, hogy kell ilyen helyeken tárgyalni. *Választ sem várva lép a pulthoz, hogy kisegítse Hubit, mielőtt a kocsmáros körberöhögné vagy a férfi méltóságán alul merészelné megszólítani.*
-De sebbel-lobbal, hallod?! A Vashegy hadurának küldötte tisztelt meg a jelenlétével.
*Viselkedéséből eltűnik a vidámság, tekintete fenyegetően és gőgösen villog a kocsmárosra, mintha legalábbis a Vashegy magasságos hadurának a küldöttének a szálláscsináló tisztje, testőrségének parancsnoka lenne, de legalábbis tucatnyi fegyveres állna mögötte, parancsait lesve. Ami lehet, nem jönne rosszul, mert mögötte elhal a kocsmazaj, csak némi széknyikorgás hallik, pont úgy, mintha mindenki egy irányba fordulna.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Xaly vegyes érzésekkel veszi észre, hogy a nyájas pacák a Rumosba akar betérni. Hangulatos hely, olcsó pia, gyorsan részegedő idióták, ami jó. Patkányok, ami rossz. Momentán. Esetleg. De Xaly nem nagy szakállú tudós, hogy esélyeket számolgasson, így rendkívül rövid töprengés után vidoran bólint.*
-Nézzünk! De te fizetsz. *A férfire nevet, mint aki biztos benne, akármi is történik, a férfi fizetni fog érte, esetleg megfizetni. De az is lehet, hogy csak azért nevetett, mert vidám természet és szeret nevetni. Még ő sem tudja. Odabent a hamisíthatatlan krimó hangulat fogadja őket. Részegek emerre, örömlányok amarra, zsoldosok kockáznak, valami díszesebb öltözetű törpe néhány ritka ellenszenves sötételfnek magyaráz, egy behízelgő képű gnóm egy állítása szerint vadiúj kaftán kínál eladásra, a kocsmáros meg olyan képpel támasztja a pultot, mint aki bármikor kész elküldeni kincses térképet keresni vagy begyűjteni húsz farkasnyelvet valami homályos cél érdekében. Xaly legszívesebben a tenyerét dörzsölné össze, mert olyat még nem böfögtek az istenek, hogy itt ne legyen valami balhé, amin remekül szórakozhat. Hubi azonban igazi férfi, nem tököl nézelődéssel meg a hely atmoszférájának csodálásával, egyenesen a pulthoz lép. Xaly várja, hogy esetleg rá is csap, de Hubi egyéb jó tulajdonságai mellett még jól neveltnek is bizonyul, egészen udvariasan kérdez a csapostól. Xaly kicsit húzza a száját, tudja jól, itt ezzel a hangnemmel nem lehet célt érni. Oldalra fordulva odasúgja Khadnak.*
-A főnököd nem nagyon tudja, hogy kell ilyen helyeken tárgyalni. *Választ sem várva lép a pulthoz, hogy kisegítse Hubit, mielőtt a kocsmáros körberöhögné vagy a férfi méltóságán alul merészelné megszólítani.*
-De sebbel-lobbal, hallod?! A Vashegy hadurának küldötte tisztelt meg a jelenlétével.
*Viselkedéséből eltűnik a vidámság, tekintete fenyegetően és gőgösen villog a kocsmárosra, mintha legalábbis a Vashegy magasságos hadurának a küldöttének a szálláscsináló tisztje, testőrségének parancsnoka lenne, de legalábbis tucatnyi fegyveres állna mögötte, parancsait lesve. Ami lehet, nem jönne rosszul, mert mögötte elhal a kocsmazaj, csak némi széknyikorgás hallik, pont úgy, mintha mindenki egy irányba fordulna.*
2505. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-15 20:55:51
Üzenet elküldve: 2018-02-15 20:55:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi, Xalema//
*Khadnak kezd egy kis ellenérzése támadni azzal kapcsolatban, hogy hogyan engedhetik diplomáciai ügyek közelébe a Kancellárt.
Ugyanis amaz hol azt mondja, a hajóhoz mennek, hol azt, hogy máshova, majd mikor útitársuk kijelenti, hogy fogalma sincs, hogy néz ki az a hajó, vagy hol van, megkéri azt, hogy vezesse el a hajóhoz.
Így felettébb megkönnyebbül, mikor végre végleges döntésre jut Habrertus, hogy merre is indulnak el.*
-Még akkor vagyunk a legboldogabbak, ha a Patkányokkal futunk össze. Velük legalább a múltban amennyire csak tudom, kizárólag pozitív kimenetelű találkozásaink voltak.
*Mondja Xalemának, miközben leszáll a lováról. Persze ő nem tudhat arról, hogy abban az épületben, ahova épp besétál, egy kisebb mészárlást rendezett nem is olyan rettenetesen rég egy tharg, de ha tudna, sem emlegetné.
Ahogy belépnek, nem nagy meglepetéssel konstatálja, hogy ebbe a fogadóba sem finom úriemberek járnak pénzügyekről társalogni. Bár utóbbit könnyen el tudná képzelni több jelenlévőről is.
Ahogy a fogadóshoz lépnek, a Kancellár úgy dönt, hogy mindhármuknak jár egy nagyobb pohár bor, amivel nem lenne nagy baj, ha Khad
a): bírná az alkoholt
b): szeretné az alkoholos italok ízét.
De mivel nem érzi úgy, hogy ezt pont a csapos előtt kéne emlegetni, nem szól semmit. Legfeljebb nem issza meg. Utána, mikor a Kancellár információt kér, nem szól semmit, bár nem gondolja, hogy egy ilyen helyzetben a legmegfelelőbb megfogalmazás ez.*
*Khadnak kezd egy kis ellenérzése támadni azzal kapcsolatban, hogy hogyan engedhetik diplomáciai ügyek közelébe a Kancellárt.
Ugyanis amaz hol azt mondja, a hajóhoz mennek, hol azt, hogy máshova, majd mikor útitársuk kijelenti, hogy fogalma sincs, hogy néz ki az a hajó, vagy hol van, megkéri azt, hogy vezesse el a hajóhoz.
Így felettébb megkönnyebbül, mikor végre végleges döntésre jut Habrertus, hogy merre is indulnak el.*
-Még akkor vagyunk a legboldogabbak, ha a Patkányokkal futunk össze. Velük legalább a múltban amennyire csak tudom, kizárólag pozitív kimenetelű találkozásaink voltak.
*Mondja Xalemának, miközben leszáll a lováról. Persze ő nem tudhat arról, hogy abban az épületben, ahova épp besétál, egy kisebb mészárlást rendezett nem is olyan rettenetesen rég egy tharg, de ha tudna, sem emlegetné.
Ahogy belépnek, nem nagy meglepetéssel konstatálja, hogy ebbe a fogadóba sem finom úriemberek járnak pénzügyekről társalogni. Bár utóbbit könnyen el tudná képzelni több jelenlévőről is.
Ahogy a fogadóshoz lépnek, a Kancellár úgy dönt, hogy mindhármuknak jár egy nagyobb pohár bor, amivel nem lenne nagy baj, ha Khad
a): bírná az alkoholt
b): szeretné az alkoholos italok ízét.
De mivel nem érzi úgy, hogy ezt pont a csapos előtt kéne emlegetni, nem szól semmit. Legfeljebb nem issza meg. Utána, mikor a Kancellár információt kér, nem szól semmit, bár nem gondolja, hogy egy ilyen helyzetben a legmegfelelőbb megfogalmazás ez.*
2504. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-15 20:10:30
Üzenet elküldve: 2018-02-15 20:10:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Khad, Xalema//
- Érdekes, hogy a káosz is képes egyfajta rendet fialni. *jegyzi meg kicsit elmélázva az elf megjegyzésére az önjelölt rendfenntartókat illetően. Amikor elindulnak, végül nem a dokkok, hanem éppen ellenkező irányba, az épületek felé indul meg. Arra jutott, hogy valóban veszélyes lehet keresgélni azt a hajót, és jobb lenne mégis olyan területre érni, ahol a Patkányok az igazi urak. Ezeknek a jóindulatra nagyobb eséllyel aspirálhat. Ettől függetlenül, ahogy a többé-kevésbé roskatag házak között haladnak el arra gondol, hogy talán csak valamiféle isteni szerencsének köszönhetően ússzák meg ép bőrrel ezt a kalandot. Ezt a nyomasztó gondolatot csak részben oszlatja el az, hogy elérik azt a csapszéket, amiről már eleget olvasott, de főleg még többet hallott: a Rumos Rókalyukat. Itt talán nagyobb eséllyel találnak valakit, aki hajlandó összehozni őket leendő üzletfeleikkel. Vagy talán olyannal, aki az ilyesmiben kompetens.*
- Azt javallanám, hogy nézzünk be ide. *kezd lekászálódni öszvére hátáról* A mulatókat az alvilági szerzetek szeretik ellenőrzésük alatt tartani. Ha egy kis szerencsénk van, akkor ezek a Patkányok.
*Először Khadot akarja előre küldeni, hiszen mégis ő ért itt a fegyverforgatáshoz, de aztán megmakacsolja magát. Férfiúi büszkeség is van a világon. És valahogy meg akarja mutatni ennek a kis kikötői ágrólszakadtnak, hogy ő bizony férfi. Be is nyit az ajtón - a rozoga kilincs majdnem a kezében marad - körülnéz a helyiségben és nyel egyet. Nem egy fényes lokál és a vendégek sem túl bizalomgerjesztőek. Mindegy, most már nem fordul sarkon és a lelkes és hangos üdvözlést mellőzve elindul befelé. A pult felé tart, lehetőleg nem nézve egyetlen rossz arcú figurára sem.*
- Üdvözöllek! *szólal meg barátságos hangot erőltetve magára, amikor a csapos megszólítja* Három kupa bort kérnénk.
*Zsebébe nyúl, hiszen nem gondolná okos ötletnek itt előhúzni az erszényét, és előkotor 15 aranyat, hogy már előre kifizethesse a rendelését, a három adagnyi Bort. Lehet, hogy itt amúgy is ez a szokás, és nem akar azonnal rossz benyomást kelteni.*
- És egy kis információra is szükségünk lenne. *mosolyodik el halványan a csaposra* Talán ebben is kérhetjük a segítséged.
- Érdekes, hogy a káosz is képes egyfajta rendet fialni. *jegyzi meg kicsit elmélázva az elf megjegyzésére az önjelölt rendfenntartókat illetően. Amikor elindulnak, végül nem a dokkok, hanem éppen ellenkező irányba, az épületek felé indul meg. Arra jutott, hogy valóban veszélyes lehet keresgélni azt a hajót, és jobb lenne mégis olyan területre érni, ahol a Patkányok az igazi urak. Ezeknek a jóindulatra nagyobb eséllyel aspirálhat. Ettől függetlenül, ahogy a többé-kevésbé roskatag házak között haladnak el arra gondol, hogy talán csak valamiféle isteni szerencsének köszönhetően ússzák meg ép bőrrel ezt a kalandot. Ezt a nyomasztó gondolatot csak részben oszlatja el az, hogy elérik azt a csapszéket, amiről már eleget olvasott, de főleg még többet hallott: a Rumos Rókalyukat. Itt talán nagyobb eséllyel találnak valakit, aki hajlandó összehozni őket leendő üzletfeleikkel. Vagy talán olyannal, aki az ilyesmiben kompetens.*
- Azt javallanám, hogy nézzünk be ide. *kezd lekászálódni öszvére hátáról* A mulatókat az alvilági szerzetek szeretik ellenőrzésük alatt tartani. Ha egy kis szerencsénk van, akkor ezek a Patkányok.
*Először Khadot akarja előre küldeni, hiszen mégis ő ért itt a fegyverforgatáshoz, de aztán megmakacsolja magát. Férfiúi büszkeség is van a világon. És valahogy meg akarja mutatni ennek a kis kikötői ágrólszakadtnak, hogy ő bizony férfi. Be is nyit az ajtón - a rozoga kilincs majdnem a kezében marad - körülnéz a helyiségben és nyel egyet. Nem egy fényes lokál és a vendégek sem túl bizalomgerjesztőek. Mindegy, most már nem fordul sarkon és a lelkes és hangos üdvözlést mellőzve elindul befelé. A pult felé tart, lehetőleg nem nézve egyetlen rossz arcú figurára sem.*
- Üdvözöllek! *szólal meg barátságos hangot erőltetve magára, amikor a csapos megszólítja* Három kupa bort kérnénk.
*Zsebébe nyúl, hiszen nem gondolná okos ötletnek itt előhúzni az erszényét, és előkotor 15 aranyat, hogy már előre kifizethesse a rendelését, a három adagnyi Bort.
Lehet, hogy itt amúgy is ez a szokás, és nem akar azonnal rossz benyomást kelteni.*- És egy kis információra is szükségünk lenne. *mosolyodik el halványan a csaposra* Talán ebben is kérhetjük a segítséged.
2503. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-08 19:44:06
Üzenet elküldve: 2018-02-08 19:44:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Risild és Shaia//
*Rosszindulattal telve hangzanak a sötételf szavai számára vagy csak az elméje játszik vele. Lényegtelen, ha nem küldi el egyből és még érdeklődést is szimulál, akkor talán érdemes lenne elkezdenie kicsit bővítenie a hazugságán, persze úgy, hogy azért ne zavarodjon meg a részletekben és még ideje is legyen elsüllyeszteni a dolgot, ha nem jól jönne ki belőle.*
-Mondjuk úgy, hogy talált egy örökösödési kiskaput. Pontosabban, fúrt egyet magának. De lényegtelen, előbb még pénzre lesz szükségem, hogy bosszút állhassak, mint ami épp a zsebemet nyomja. És ennek tudom is a módját.
*Kezd is bele és egyben egy olyan történetet mondd el, amit ő is csak hallott a Pegazus sötét sarkában ülők között.*
-Az északi utak kifejezetten veszélyessé váltak, ezért rengeteg karaván tér le a hivatalos utakról, főleg ami a karavánpihenő romjait illeti. Ezek a kósza libácskák pedig kiváló lehetőség arra, hogy egy-egy ismertebb szállító rakományát megcsapolják, főleg most, hogy a wegtoreni népség piacot kíván nyitni errefele. Ők persze nem egy-egy testőrrel indítják útnak a karavánjaikat, de a jutalom is megéri, hiszen akár élő wargokat, mantikórokat is hozathatnak a város pöffeszkedő nemeseinek, mint házikedvenc. A szívem elsajnálná újdonsült gazdáitól, ki tudja, lehet óvatlanságból megeszik őket, de egyéb szerveim megkönnyebbülnének a pénz súlyától, ami így nyomná őket. Szóval, tudsz egy alkalmas személyt, akivel a részleteket meg lehet beszélni?
*Feltételezi, hogy Shaia nem az, valamint a légvárakat is fel kell fújni, amihez idő kell, meg kreativitás. Neki pedig ennyire futotta első levegővétellel.*
*Rosszindulattal telve hangzanak a sötételf szavai számára vagy csak az elméje játszik vele. Lényegtelen, ha nem küldi el egyből és még érdeklődést is szimulál, akkor talán érdemes lenne elkezdenie kicsit bővítenie a hazugságán, persze úgy, hogy azért ne zavarodjon meg a részletekben és még ideje is legyen elsüllyeszteni a dolgot, ha nem jól jönne ki belőle.*
-Mondjuk úgy, hogy talált egy örökösödési kiskaput. Pontosabban, fúrt egyet magának. De lényegtelen, előbb még pénzre lesz szükségem, hogy bosszút állhassak, mint ami épp a zsebemet nyomja. És ennek tudom is a módját.
*Kezd is bele és egyben egy olyan történetet mondd el, amit ő is csak hallott a Pegazus sötét sarkában ülők között.*
-Az északi utak kifejezetten veszélyessé váltak, ezért rengeteg karaván tér le a hivatalos utakról, főleg ami a karavánpihenő romjait illeti. Ezek a kósza libácskák pedig kiváló lehetőség arra, hogy egy-egy ismertebb szállító rakományát megcsapolják, főleg most, hogy a wegtoreni népség piacot kíván nyitni errefele. Ők persze nem egy-egy testőrrel indítják útnak a karavánjaikat, de a jutalom is megéri, hiszen akár élő wargokat, mantikórokat is hozathatnak a város pöffeszkedő nemeseinek, mint házikedvenc. A szívem elsajnálná újdonsült gazdáitól, ki tudja, lehet óvatlanságból megeszik őket, de egyéb szerveim megkönnyebbülnének a pénz súlyától, ami így nyomná őket. Szóval, tudsz egy alkalmas személyt, akivel a részleteket meg lehet beszélni?
*Feltételezi, hogy Shaia nem az, valamint a légvárakat is fel kell fújni, amihez idő kell, meg kreativitás. Neki pedig ennyire futotta első levegővétellel.*
2502. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-02-02 00:03:50
Üzenet elküldve: 2018-02-02 00:03:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Risild és Shaia//
*Nem érdemel poharat. Ez jobb helyeken kiváló sértés lenne, a Rumos Rókalyuk higiéniás körülményeit ismerve viszont ez legfeljebb féltő gondoskodás a másik fél részéről. Meg ugye melyik igazi kikötői az, aki nem tud rögtön az üvegből is inni, főleg rumot. Shaia bólogat a másik szavaira, mondja csak őket nyugodtan, addig se szörcsög az étellel.*
- Jól van akkor. *Mondja az asztalokra. Ha meg majd nagyon nem tetszik neki itt, akkor ő is fel tud állni. Ilyen téren nagyon rugalmas, nem ragaszkodik mindig mások elüldözéséhez, ő maga is tud menekülni. De most nem fog, mert bátor és erős lány, meg főleg azért, mert látott már rosszabbat is.*
- Ú! Egy báty! *Arckifejezése mutatja, hogy milyen nagy dolognak tartja a másik bátyját.*
- Nekem pedig se öcsém, se bátyám. *Nagy baklövés rögtön megmutatnia a másiknak a legnagyobb gyengeségeit, azaz erősségeinek hiányát, de ő már csak ilyen amatőr.*
- Ühüm. Kiügyeskedett az örökségből vagy szimplán csak kihajított a grabancodnál fogva? *Kérdi kíváncsian. Persze az érdeklődést is csak mértékkel adagolja, a mutatottnál sokkal több nem lenne sötételfes.*
- Éppenséggel ismerhetek. De sokukat páros lábbal rúgnák ki a városból, ha a Gazdagnegyedben tűnnének fel. Kényelmesebben vagyunk a kikötőben, tudod. Szóval, miről van szó?
*Nem érdemel poharat. Ez jobb helyeken kiváló sértés lenne, a Rumos Rókalyuk higiéniás körülményeit ismerve viszont ez legfeljebb féltő gondoskodás a másik fél részéről. Meg ugye melyik igazi kikötői az, aki nem tud rögtön az üvegből is inni, főleg rumot. Shaia bólogat a másik szavaira, mondja csak őket nyugodtan, addig se szörcsög az étellel.*
- Jól van akkor. *Mondja az asztalokra. Ha meg majd nagyon nem tetszik neki itt, akkor ő is fel tud állni. Ilyen téren nagyon rugalmas, nem ragaszkodik mindig mások elüldözéséhez, ő maga is tud menekülni. De most nem fog, mert bátor és erős lány, meg főleg azért, mert látott már rosszabbat is.*
- Ú! Egy báty! *Arckifejezése mutatja, hogy milyen nagy dolognak tartja a másik bátyját.*
- Nekem pedig se öcsém, se bátyám. *Nagy baklövés rögtön megmutatnia a másiknak a legnagyobb gyengeségeit, azaz erősségeinek hiányát, de ő már csak ilyen amatőr.*
- Ühüm. Kiügyeskedett az örökségből vagy szimplán csak kihajított a grabancodnál fogva? *Kérdi kíváncsian. Persze az érdeklődést is csak mértékkel adagolja, a mutatottnál sokkal több nem lenne sötételfes.*
- Éppenséggel ismerhetek. De sokukat páros lábbal rúgnák ki a városból, ha a Gazdagnegyedben tűnnének fel. Kényelmesebben vagyunk a kikötőben, tudod. Szóval, miről van szó?
2501. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-01-31 18:37:33
Üzenet elküldve: 2018-01-31 18:37:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Meronnan, Azug, Atehaner, Dzsiszell, Vaszív//
*Nem gondolja, hogy most kellene teológiai magyarázatba fognia Khunezket illetően, ezért ignorálja a kérdést, de Meronnan se úgy tűnik, hogy igényelné a pontosítást. Azt viszont érti vagy legalábbis sejti, hogy mit akar az orkfajzat. A Királyra hagyja a némber gondját, ő maga csak ellöki magát a pulttól, hogy végignézzen társain. Az ork úgy tűnik, marad, pedig jó lett volna, ha ő is jönni tud, mert akkor eggyel több okot tud felmutatni Bölény eltűnésével szemben. Azt is elhiszi, hogy Nagyláb épp Sa'Tereth ügyében jár külön úton, de ennek kiderítését is későbbre halasztja.*
- Menjünk. *Ha ő lenne most Bölény, akkor odavetné még, hogy "azt meg hozd", de nem teszi, nem akar királykodni felettük, neki csak a végeredmény a fontos.
A kormosra szükség lehet, így a savószín szemek a mélységi felé fordulnak, a vaskos áll apró mozdulatával biztosítva Atehanert, hogy neki is része lesz a dologban. Aztán megindul kifelé, remélve, hogy a többiek és a nőstény is jön. Vele szinte nem is törődik, sosem fanyalodna egy olyan szukára, mint az a némber. Ha Meronnan előtte meg a kedvét lelné benne, az meg az ő dolga.
A tervek egymást kergetik a fejében, próbálva kitalálni a végeredményt, de minden csak élesben derül majd ki. De bízik a sorsban, ami eddig is életben tartotta.
Végül elhagyja a Rókát és céltudatosan tör a kikötő egy bizonyos része felé.*
*Nem gondolja, hogy most kellene teológiai magyarázatba fognia Khunezket illetően, ezért ignorálja a kérdést, de Meronnan se úgy tűnik, hogy igényelné a pontosítást. Azt viszont érti vagy legalábbis sejti, hogy mit akar az orkfajzat. A Királyra hagyja a némber gondját, ő maga csak ellöki magát a pulttól, hogy végignézzen társain. Az ork úgy tűnik, marad, pedig jó lett volna, ha ő is jönni tud, mert akkor eggyel több okot tud felmutatni Bölény eltűnésével szemben. Azt is elhiszi, hogy Nagyláb épp Sa'Tereth ügyében jár külön úton, de ennek kiderítését is későbbre halasztja.*
- Menjünk. *Ha ő lenne most Bölény, akkor odavetné még, hogy "azt meg hozd", de nem teszi, nem akar királykodni felettük, neki csak a végeredmény a fontos.
A kormosra szükség lehet, így a savószín szemek a mélységi felé fordulnak, a vaskos áll apró mozdulatával biztosítva Atehanert, hogy neki is része lesz a dologban. Aztán megindul kifelé, remélve, hogy a többiek és a nőstény is jön. Vele szinte nem is törődik, sosem fanyalodna egy olyan szukára, mint az a némber. Ha Meronnan előtte meg a kedvét lelné benne, az meg az ő dolga.
A tervek egymást kergetik a fejében, próbálva kitalálni a végeredményt, de minden csak élesben derül majd ki. De bízik a sorsban, ami eddig is életben tartotta.
Végül elhagyja a Rókát és céltudatosan tör a kikötő egy bizonyos része felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873