Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 130 (2581. - 2600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-10 23:17:02
Üzenet elküldve: 2018-09-10 23:17:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Szökésben //
- Kriyonnak? *Eszébe jutnak a halvány emlékek - már ami maradt - a pusztában töltött éjszakájáról. Kínos eset, csak a baj az, hogy hiányzik a megbánás érzése, akármennyire is igyekszik magára erőltetni.*
- Nem öltözök én neki ki. Csak... izé, segített nekem eljönni ide, most meg minden egyébben is.
*Hogy miben, részletkérdés, és nem tervezi ecsetelni.*
- Ó, egyébként Taitos, köszönöm, hogy maradhatok Synmirán, amíg nem sikerül tárgyalnom a Hadúrral. Nagy segítség.
*Rel kiegészítésére az ismeretségüket tekintően csak bólogat, majd a nő utolsó mondatánál jóízűen felnevet.*
- Realel, drágám, én erre mérget azért nem vennék, már ne haragudj. *Hátradől a székben, a továbbiakat úgy hallgatja Taitos eszmefuttatását. Sosem értette, miért vonzz valakit az olyan élet, mint amit most a férfi lefestett eléjük. Azért kíváncsian figyel, érdeklik őt a különféle világnézetek.*
- Érthető valahol. Néha kell az újdonság. Én is valahogy idekerültem az isten háta mögé *Mert azért valljuk be, Synmira az eddigi otthonaihoz képest jócskán az.*, és mondhatni, nagy szerepe volt benne a kíváncsiságnak.
*Lassan rátérnek arra a témára, ami már a tanácson való találkozásuk óta furdalja az oldalát.*
- Rólunk. *Bólint rá Taitos kérdésére kelletlenül.* Illetve... Már annyi verzióban hallottam magamról a pletykákat, nem tudom, itt éppen melyik van éppen soron.
*Halkan felnevet, de ahogy Rel tovább mondja a történetet, a mosoly lefagy az arcáról. Az első pár mondat után már legszívesebben intene, hogy elég volt, de végül nem teszi. Mereven bámulja maga előtt az asztal repedéseit, a kérdésekre sem válaszol, hogy tudott-e róla vagy sem, vagy hogy akarja-e. Még akkor is ugyanolyan mozdulatlanul ül, mikor a beszámoló végére ér a nő, és Taitos veszi át tőle a stafétát kevésbé kíméletesen fogalmazva. Erre már felemeli a fejét, és szúrós tekintettel néz a mágusra. Ezekre magától is rájött. De aztán csak legyint egyet, és inkább lehúzza maradék Rumot a poharából.*
- Így van, teljes mértékben igazad van, Taitos. Minek keressen magának az ember szeretet, mikor bármikor megveheti egy-két éjszakára is.
*Maga is meglepődött rajta, de egyáltalán nem érez szomorúságot vagy haragot, hangján sem hallani, hogy így lenne. Hogy is haragudhatna rá, mikor ő ugyanezt csinálta. Elkeseredettséget már annál inkább. Remélte, hogy ennél azért többet jelentenek egymásnak, de a keserű felismerés az elmúlt hatokat tekintve, hogy ez nem így van...*
// Szökésben //
- Kriyonnak? *Eszébe jutnak a halvány emlékek - már ami maradt - a pusztában töltött éjszakájáról. Kínos eset, csak a baj az, hogy hiányzik a megbánás érzése, akármennyire is igyekszik magára erőltetni.*
- Nem öltözök én neki ki. Csak... izé, segített nekem eljönni ide, most meg minden egyébben is.
*Hogy miben, részletkérdés, és nem tervezi ecsetelni.*
- Ó, egyébként Taitos, köszönöm, hogy maradhatok Synmirán, amíg nem sikerül tárgyalnom a Hadúrral. Nagy segítség.
*Rel kiegészítésére az ismeretségüket tekintően csak bólogat, majd a nő utolsó mondatánál jóízűen felnevet.*
- Realel, drágám, én erre mérget azért nem vennék, már ne haragudj. *Hátradől a székben, a továbbiakat úgy hallgatja Taitos eszmefuttatását. Sosem értette, miért vonzz valakit az olyan élet, mint amit most a férfi lefestett eléjük. Azért kíváncsian figyel, érdeklik őt a különféle világnézetek.*
- Érthető valahol. Néha kell az újdonság. Én is valahogy idekerültem az isten háta mögé *Mert azért valljuk be, Synmira az eddigi otthonaihoz képest jócskán az.*, és mondhatni, nagy szerepe volt benne a kíváncsiságnak.
*Lassan rátérnek arra a témára, ami már a tanácson való találkozásuk óta furdalja az oldalát.*
- Rólunk. *Bólint rá Taitos kérdésére kelletlenül.* Illetve... Már annyi verzióban hallottam magamról a pletykákat, nem tudom, itt éppen melyik van éppen soron.
*Halkan felnevet, de ahogy Rel tovább mondja a történetet, a mosoly lefagy az arcáról. Az első pár mondat után már legszívesebben intene, hogy elég volt, de végül nem teszi. Mereven bámulja maga előtt az asztal repedéseit, a kérdésekre sem válaszol, hogy tudott-e róla vagy sem, vagy hogy akarja-e. Még akkor is ugyanolyan mozdulatlanul ül, mikor a beszámoló végére ér a nő, és Taitos veszi át tőle a stafétát kevésbé kíméletesen fogalmazva. Erre már felemeli a fejét, és szúrós tekintettel néz a mágusra. Ezekre magától is rájött. De aztán csak legyint egyet, és inkább lehúzza maradék Rumot a poharából.*
- Így van, teljes mértékben igazad van, Taitos. Minek keressen magának az ember szeretet, mikor bármikor megveheti egy-két éjszakára is.
*Maga is meglepődött rajta, de egyáltalán nem érez szomorúságot vagy haragot, hangján sem hallani, hogy így lenne. Hogy is haragudhatna rá, mikor ő ugyanezt csinálta. Elkeseredettséget már annál inkább. Remélte, hogy ennél azért többet jelentenek egymásnak, de a keserű felismerés az elmúlt hatokat tekintve, hogy ez nem így van...*
2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-10 23:09:22
Üzenet elküldve: 2018-09-10 23:09:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csihi-puhi//
* A nagyobb darab -és izmosabb- küzdőt valószínűleg feldühítették Zammiria szavai. Vagy csak az a néhány másodperc várakozás, amíg ellenfele nem támadott vissza.
Látszatból én külső szemlélőként mégis arra tippelek, fejébe vette a pirtiánesi, hogy ez az aranyifjú nem fog egyetlen női szívet sem összetörni. Vagy ennek a két hölgyét egész biztosan nem. Az ok, amit fel tud most hozni erre, az pedig egy olcsó asztal a feje fölött. Mire a darabjai földet érnek, addigra már egészen biztosan nem okoz szerelmi csalódást a gyengébb nem számára.*
-Áááárrrhhhggghhh!
* Hatalmas morgás hallatszik, ahogy a bútorral lesújt és ezzel bevégzi a küzdelmet. Eddigre már mind a ketten összeszedtek pár kisebb (nagyobb) sérülést. Letörölte az orcájáról az ostor ejtette vércsíkokat, noha azok szinte azonnal újból megjelentek. Az imént említett női szívekért hevesen dobogott a sajátja... vagy csak a verekedés pumpálta fel vérnyomását.
Nagy léptekkel indul meg a nézőközönség felé és a csapos is előbújik a csatazaj elmúlásával. És ahogy odaér a mélységihez és az óriáshoz, az utóbbi jobb kezét megragadva csókot lehel rá.*
-Szolgálatukra! Wagzal vagyok a főleg testőrködéssel és zsoldos munkával foglalkozó Hororin családból.
* Ha létezik udvari ork minősítés, akkor ez az alak egészen biztosan az. Fejét oldalra fordítja, hogy a fehér hajú szemeibe nézzen.*
-Bocsi, nem így akartam! Megrándultak az izmaim és kicsúszott a kezemből. Gyerekkori sérülés.
* Nem túl sok megbánással a hangjában, de valami furcsa őszinteséggel mondja. Mintha nem nagyon érdekelné, hogy a széken ülő elhiszi-e vagy sem.*
-Elkísérhetem kegyeteket a Sellőházba?
* Kettejük közé áll és két karját két oldalra tartva felajánlja látványosan, hogy belé karoljanak és védelmét élvezve átvonuljanak hármasban a másik szórakozóhelyre.
Amennyiben nyitottak erre...*
2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-10 17:27:09
Üzenet elküldve: 2018-09-10 17:27:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Csihi-puhi és Csacsogjunk//
//Wazgal, Ifer, de leginkább Lesha és Zammiria//
- Néked is.
*Feleli Lesha megkésett köszöntésére.*
- Ne vedd zokon tőlük, ha nem válaszolnak.
*Biccent fejével a két kakas felé. Figyelme megint Leshára fókuszál, aki közelebb lép hozzá, ám úgy tűnik, ártalmatlan érdeklődéssel. Egyre jobb kezd lenni az este, így az ő kedve is. Hiába, az Érme nem hazudik. Visszafogottan barátságos arckifejezést ölt.*
- Oh, akkor megértem a csodálkozásodat. Ők tényleg elég... szokatlanok elsőre. Bár azt hiszem, ez többé-kevésbé minden fajra igaz, amikor először találkozunk velük.
*Feleli lágyan és próbál szemkontaktust tartani a jó néhány fejjel magasabb nővel. A mosoly lehull és csodálkozásnak, majd döbbenetnek adja át a helyét, mikor Lesha megragadja és megnyomorgatja gondosan ápolt kezét. Nem igazán őszinte ezután a mosolya, mikor masszírozni kezdi a visszakapott sajgó ízületeket és izmokat.*
- Uhh... én... Zammiria... Zammiria vagyok.
*Megjegyzi, hogy legközelebb óvatosnak kell lennie, ha nálánál három fejjel magasabb nőstény - vagy hím - akar kezet rázni vele. Mire az óriás elrendezi magában a szituációt, addigra ő is jobban érzi magát és kisimul az arca. Lesha igazságérzetére apró vállrándítással felel.*
- Sokszor kettőn áll a vásár. Nekem eddig úgy tűnt, a fiú dühből harcol, nem úgy, mint aki menekülőre szeretné fogni. Persze én is csak most érkeztem, lehet, hogy tévedek.
*Maga is a küzdelmet szemléli leginkább, néha pillantgat csak új ismerőse felé. Például, amikor megkérdezi, hogy ismeri-e a két kakast, egy cinkos mosollyal felel a fellegek felé.*
- Még nem.
*Aztán visszafordul (önmagához viszonyított) szemmagasságba előre, és hozzáfűz néhány meglátást.*
- Egyébként... ne féltsd a fiút... ez csak kocsmai verekedés, legalábbis egyelőre... nem használnak fegyvert, csak a testüket és a berendezést.
*Koppint egy aprót ujjaival a szék támláján, aztán folytatja lágy hangján.*
- Szóval viszonylag jó eséllyel egy-két haton belül felépül. Esetleg három. Persze a csinos pofija még bánhatja a dolgot... egy orrtörés, fogvesztés vagy hasonló maradandó nyomokat hagyhat rajta.
*Magában fontolgatja, vajon megérné-e összekaparnia és kezelésbe vennie a fiút, ha az ork végez. Így elsőre elég jelentéktelennek tűnik, de olykor épp a mellőzöttek a leghálásabbak a törődésért. Majd meglátja, milyen kedve lesz. Felpillant Leshára.*
- Azt mondod, felétek nem élnek orkok? Ilyennek képzelted őket?
//Wazgal, Ifer, de leginkább Lesha és Zammiria//
- Néked is.
*Feleli Lesha megkésett köszöntésére.*
- Ne vedd zokon tőlük, ha nem válaszolnak.
*Biccent fejével a két kakas felé. Figyelme megint Leshára fókuszál, aki közelebb lép hozzá, ám úgy tűnik, ártalmatlan érdeklődéssel. Egyre jobb kezd lenni az este, így az ő kedve is. Hiába, az Érme nem hazudik. Visszafogottan barátságos arckifejezést ölt.*
- Oh, akkor megértem a csodálkozásodat. Ők tényleg elég... szokatlanok elsőre. Bár azt hiszem, ez többé-kevésbé minden fajra igaz, amikor először találkozunk velük.
*Feleli lágyan és próbál szemkontaktust tartani a jó néhány fejjel magasabb nővel. A mosoly lehull és csodálkozásnak, majd döbbenetnek adja át a helyét, mikor Lesha megragadja és megnyomorgatja gondosan ápolt kezét. Nem igazán őszinte ezután a mosolya, mikor masszírozni kezdi a visszakapott sajgó ízületeket és izmokat.*
- Uhh... én... Zammiria... Zammiria vagyok.
*Megjegyzi, hogy legközelebb óvatosnak kell lennie, ha nálánál három fejjel magasabb nőstény - vagy hím - akar kezet rázni vele. Mire az óriás elrendezi magában a szituációt, addigra ő is jobban érzi magát és kisimul az arca. Lesha igazságérzetére apró vállrándítással felel.*
- Sokszor kettőn áll a vásár. Nekem eddig úgy tűnt, a fiú dühből harcol, nem úgy, mint aki menekülőre szeretné fogni. Persze én is csak most érkeztem, lehet, hogy tévedek.
*Maga is a küzdelmet szemléli leginkább, néha pillantgat csak új ismerőse felé. Például, amikor megkérdezi, hogy ismeri-e a két kakast, egy cinkos mosollyal felel a fellegek felé.*
- Még nem.
*Aztán visszafordul (önmagához viszonyított) szemmagasságba előre, és hozzáfűz néhány meglátást.*
- Egyébként... ne féltsd a fiút... ez csak kocsmai verekedés, legalábbis egyelőre... nem használnak fegyvert, csak a testüket és a berendezést.
*Koppint egy aprót ujjaival a szék támláján, aztán folytatja lágy hangján.*
- Szóval viszonylag jó eséllyel egy-két haton belül felépül. Esetleg három. Persze a csinos pofija még bánhatja a dolgot... egy orrtörés, fogvesztés vagy hasonló maradandó nyomokat hagyhat rajta.
*Magában fontolgatja, vajon megérné-e összekaparnia és kezelésbe vennie a fiút, ha az ork végez. Így elsőre elég jelentéktelennek tűnik, de olykor épp a mellőzöttek a leghálásabbak a törődésért. Majd meglátja, milyen kedve lesz. Felpillant Leshára.*
- Azt mondod, felétek nem élnek orkok? Ilyennek képzelted őket?
2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-10 16:15:24
Üzenet elküldve: 2018-09-10 16:15:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csihi-puhi//
//Wazgal, Ifer//
*Lesha kedvesen mosolyogva mered az orkra, amikor a hamuszínű leányzó halkan felnevet, majd egy félreérthetetlen megjegyzést közöl vele mosolyogva. Kezd egész bensőségesé válni a kricsmi hangulata, hiszen az óriás lány már másod magával mosolyog.
A sötételf lányhoz fordul, és annak kiszólására zavartan veszi észre magát, mire arca is kipirul, mivel a kocsmába lépésekor még csak nem is köszöntötte a fogadó népét, és csak annyi szalad ki a száján, hogy „Júj, egy ork! ”.*
- Gurgothaar-ra! Jaj, de modortalan vagyok! Szép jó estét Mindenkinek!
//Csacsogjunk//
//Zammiria, Lesha//
*Lesha egy hosszú lépésével a mélységi lány mellett terem, mosolya változatlanul kedvességet sugároz. Hangja négyszemközti társalgáshoz mérten visszafogottan halk, de vidáman csicsergős.*
- Ne érts félre, kérlek! Nekem semmi bajom az orkokkal, csak eddig nem láttam még egyet sem. Egyébként sziaaa, én Lesha vagyok… ~ Fúh, nem szabad túl barátságosnak lennem. ~ *Emlékezteti magát gondolatban mestere intelmére.*
-… ööö, a messzi magas hegyekből.
*Mutatkozik be az óriás lány suta rejtelmességgel, még a lelkes hangját is elmélyíti egy pillanatra, majd letudva a biztonsági kört, rájellemzően nagy elánnal kapja el a hamuszínű leány egyik kezét, és lelkesen rázza azt meg, nagy örömködve a találkozásnak, ezzel alighanem karletépően fájdalmas pillanatokkal megajándékozva a sötételf lányt, majd elengedi a kezét.*
- Téged, hogy hívnak?
*Ekkor fogja fel, hogy közben a lány már tovább is fűzte a szóba elegyedésük fonalát.*
~ A fiú… össze fog törni… női szíveket? Ha marad belőle valami? ~
*Leshának nem teljesen világos, hogy mire utalgat a sötételf lány. Ismét a két férfi felé pillant, helyzetüket és testtartásukat felmérve, aztán végre leesik neki, hogy az ork és a fiú között valami nézeteltérés támadhatott, amit a legősibb érveléssel, az ököl jogával próbálnak rendezni. Lesha mosolya eltűnik, egyfajta elképedésnek adva át az arcvonásait.*
- Barlangok Asszonyára!
*Újra a mélységi lányra néz.*
- Ezek verekednek.
*Ad hangot a világrengető elmés felismerésének. A lány következő szavaira és kérdésére még kissé el is komorul.*
- De hát az a fiú egy kis nyikhaj, az a ork meg egy kisebb hegyomlás. Ez nem fair!
~ Mint az agyatlan óriás férfiak. A törzsek egymásnak esnek és óriás, óriás vérét ontja. Aztán meg a nők számlájára mindenféle érdekházasságokat köttetnek, hogy így köszörüljék ki egymás között a csorbát. ~
*Lesha ragyogóbarna szemei fagyvirágosan villannak a dulakodókra, és félő, hogy közéjük fog csörtetni, ha valami nem történik. A mélységi lányhoz visszafordulva, kedvesen mosolyogva kérdez.*
- Te ismered őket?
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.10 16:22:22
//Wazgal, Ifer//
*Lesha kedvesen mosolyogva mered az orkra, amikor a hamuszínű leányzó halkan felnevet, majd egy félreérthetetlen megjegyzést közöl vele mosolyogva. Kezd egész bensőségesé válni a kricsmi hangulata, hiszen az óriás lány már másod magával mosolyog.
A sötételf lányhoz fordul, és annak kiszólására zavartan veszi észre magát, mire arca is kipirul, mivel a kocsmába lépésekor még csak nem is köszöntötte a fogadó népét, és csak annyi szalad ki a száján, hogy „Júj, egy ork! ”.*
- Gurgothaar-ra! Jaj, de modortalan vagyok! Szép jó estét Mindenkinek!
//Csacsogjunk//
//Zammiria, Lesha//
*Lesha egy hosszú lépésével a mélységi lány mellett terem, mosolya változatlanul kedvességet sugároz. Hangja négyszemközti társalgáshoz mérten visszafogottan halk, de vidáman csicsergős.*
- Ne érts félre, kérlek! Nekem semmi bajom az orkokkal, csak eddig nem láttam még egyet sem. Egyébként sziaaa, én Lesha vagyok… ~ Fúh, nem szabad túl barátságosnak lennem. ~ *Emlékezteti magát gondolatban mestere intelmére.*
-… ööö, a messzi magas hegyekből.
*Mutatkozik be az óriás lány suta rejtelmességgel, még a lelkes hangját is elmélyíti egy pillanatra, majd letudva a biztonsági kört, rájellemzően nagy elánnal kapja el a hamuszínű leány egyik kezét, és lelkesen rázza azt meg, nagy örömködve a találkozásnak, ezzel alighanem karletépően fájdalmas pillanatokkal megajándékozva a sötételf lányt, majd elengedi a kezét.*
- Téged, hogy hívnak?
*Ekkor fogja fel, hogy közben a lány már tovább is fűzte a szóba elegyedésük fonalát.*
~ A fiú… össze fog törni… női szíveket? Ha marad belőle valami? ~
*Leshának nem teljesen világos, hogy mire utalgat a sötételf lány. Ismét a két férfi felé pillant, helyzetüket és testtartásukat felmérve, aztán végre leesik neki, hogy az ork és a fiú között valami nézeteltérés támadhatott, amit a legősibb érveléssel, az ököl jogával próbálnak rendezni. Lesha mosolya eltűnik, egyfajta elképedésnek adva át az arcvonásait.*
- Barlangok Asszonyára!
*Újra a mélységi lányra néz.*
- Ezek verekednek.
*Ad hangot a világrengető elmés felismerésének. A lány következő szavaira és kérdésére még kissé el is komorul.*
- De hát az a fiú egy kis nyikhaj, az a ork meg egy kisebb hegyomlás. Ez nem fair!
~ Mint az agyatlan óriás férfiak. A törzsek egymásnak esnek és óriás, óriás vérét ontja. Aztán meg a nők számlájára mindenféle érdekházasságokat köttetnek, hogy így köszörüljék ki egymás között a csorbát. ~
*Lesha ragyogóbarna szemei fagyvirágosan villannak a dulakodókra, és félő, hogy közéjük fog csörtetni, ha valami nem történik. A mélységi lányhoz visszafordulva, kedvesen mosolyogva kérdez.*
- Te ismered őket?
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.10 16:22:22
2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-09 22:00:15
Üzenet elküldve: 2018-09-09 22:00:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Szökésben //
*A beszélgetés résztvevői úgy tűnik elszórtan ismernek csak tudás morzsákat, a kép így pedig nem áll össze, vagy legalábbis torzul. Taitosnak Moon-Alisa képe jut eszébe, amit valami kis falusi gnóm mester festett nem is olyan régen. Azt mondják, ezer részletből állította össze festményét.*
~Vajon rokona lehet a hölgy a Dwirinthalenek fiatal úrnőjének?~
*Gondol a régen nem látott kisasszonyra. Aztán mivel Relael kisasszony mindkét látóterét jobban kitölti, egyből vissza is zökken a jelenbe. Fél füllel hallgatta Nairada magyarázkodását, míg révedezett, így erre csak hümmögni tud. Ellenben Kriyon kérdése.*
-A legtüzesebb... Krhm.
~Öszvér~
-Csődör a vidéken, ennek minden előnyével és hátrányával.
*Vigyorodik el.*
-De persze ízlések és pofonok, nem Rel?
*Taitos csak Relael alá akar játszani, hiszen mit sem sejt Nairada kis afférjáról az alpári félvérrel, ő pedig biztosan nem nézné ki egy nagyobb defekttel nem rendelkező nőből, hogy összefekszik Kriyonnal.
Többet éppen ezért nem is fűzne elsőre az ügyhöz, hiszen egy röpke pajzán vicc csak az egész. Ebből persze jut még Relnek is.*
-Oh, nekem igazán nem kellett volna felöltöznötök. A csibét is kopaszon esszük.
*Incselkedik kicsit, de hamar tovább is lép, miután a hölgyeknél az kerül terítékre, hogy inkább maguknak tetszenének, mint másnak. Ám Nai végre felhoz egy témát, amiről komolyan is beszélhet. Már miután egy bosszús pillantást elereszt inkognitója utolsó darabját temetve.*
-Nos, be kell valljam én sem így terveztem. Tanulni akartam és járni a világot, minden jól is ment, míg meg nem örököltem a lebujt.
*Gondol arra, hogy egy alig huszonhárom esztendős fiúcska hogyan is lett itt mágusvezér.*
-De egyszer eljön majd a nap, ha lesz egy utódom, akkor újra útra fogok kelni. Az Út majd visz, ahogyan vinnie kell.
*Bizakodik.*
-Szóval a doboz fedele csapódott rám, de tényleg én voltam az, aki önként belesétált, gondolván, hogy ilyen eszközre nincs tető.
*Adja meg magát végül.*
~Valahol igaza van, de talán már nem is bánom.~
*A vándor ösztön azért kicsit hajtja még, de már legbelül is kezdi magát Synmirához kötni. A vörös ruhás hümmögésére egy újabb korty rum után felel csak.*
-Egyszerű a helyzet, mehetnékem volt, hát mentem. Néha engedni kell az ösztönöknek is, nem de? És az igazat megvallva, szeretek névtelenül utazni a vidéken, úgy minden annyira új. Mintha az embereket is kicserélnék, csak mert nem ismernek.
*Kezd kissé lelkesebben a kaland és a vándorlás legjobb részéről regélni. Aztán megtorpan egy pillanatra, megrökönyödik.*
-Állj! Te ismersz még valaki mást?
*Ugyanis ha Rel szerencsének érzi ezt, akkor bizony hallania kellett a Hatokról.
A későbbiekben azonban kevésbé bőbeszédű. Kissé lentebb csúszik a széken, hallgatja a két nő beszélgetését.*
-Kétségtelenül.
~Már ha létezne kellemes nemesi társaság. Sokáig tart majd, míg kineveljük belőle.~
*Szúrja közbe röviden, miután megtudja ismeretségük rejtelmeit.*
-Sayquevesek, ohh!
*Csap homlokára Taitos.*
-Hát rólatok beszélték azt a sok csúnyaságot.
*Újra teljes magasságában felküzdi magát a székre, ez kezdi érdekelni. Ahogy pedig a szavak folynak, egyre jobban azt érzi, hogy Rel sajnálja Nait, vagy lesajnálja, de ebben a helyzetben ez nagyjából mindegy.*
-Ezek a nemes urak nem valami jók ám az emberi értékek terén.
*Teszi hozzá talán most kevésbé óvatosan fogalmazva, mint szokott. A rum még talán nem ért le, de később úgyis erre fogja majd.*
-Parazsat nyomva testükre, üzekednek a szolgálóikkal, ezrek nyomorát nézik minden nap, mégsem tesznek semmit. Tiszteletet már láttam itt, vagy ott, de sajnos a szeretet ritka ott, ahol bársonyos minden széktámla.
*Húzza el a száját együttérzően, de többet nem tesz hozzá, keveset tud még ahhoz, hogy mélyebben belemenjen a témába, vár kicsit, hátha kibontakozik még itt valami.*
// Szökésben //
*A beszélgetés résztvevői úgy tűnik elszórtan ismernek csak tudás morzsákat, a kép így pedig nem áll össze, vagy legalábbis torzul. Taitosnak Moon-Alisa képe jut eszébe, amit valami kis falusi gnóm mester festett nem is olyan régen. Azt mondják, ezer részletből állította össze festményét.*
~Vajon rokona lehet a hölgy a Dwirinthalenek fiatal úrnőjének?~
*Gondol a régen nem látott kisasszonyra. Aztán mivel Relael kisasszony mindkét látóterét jobban kitölti, egyből vissza is zökken a jelenbe. Fél füllel hallgatta Nairada magyarázkodását, míg révedezett, így erre csak hümmögni tud. Ellenben Kriyon kérdése.*
-A legtüzesebb... Krhm.
~Öszvér~
-Csődör a vidéken, ennek minden előnyével és hátrányával.
*Vigyorodik el.*
-De persze ízlések és pofonok, nem Rel?
*Taitos csak Relael alá akar játszani, hiszen mit sem sejt Nairada kis afférjáról az alpári félvérrel, ő pedig biztosan nem nézné ki egy nagyobb defekttel nem rendelkező nőből, hogy összefekszik Kriyonnal.
Többet éppen ezért nem is fűzne elsőre az ügyhöz, hiszen egy röpke pajzán vicc csak az egész. Ebből persze jut még Relnek is.*
-Oh, nekem igazán nem kellett volna felöltöznötök. A csibét is kopaszon esszük.
*Incselkedik kicsit, de hamar tovább is lép, miután a hölgyeknél az kerül terítékre, hogy inkább maguknak tetszenének, mint másnak. Ám Nai végre felhoz egy témát, amiről komolyan is beszélhet. Már miután egy bosszús pillantást elereszt inkognitója utolsó darabját temetve.*
-Nos, be kell valljam én sem így terveztem. Tanulni akartam és járni a világot, minden jól is ment, míg meg nem örököltem a lebujt.
*Gondol arra, hogy egy alig huszonhárom esztendős fiúcska hogyan is lett itt mágusvezér.*
-De egyszer eljön majd a nap, ha lesz egy utódom, akkor újra útra fogok kelni. Az Út majd visz, ahogyan vinnie kell.
*Bizakodik.*
-Szóval a doboz fedele csapódott rám, de tényleg én voltam az, aki önként belesétált, gondolván, hogy ilyen eszközre nincs tető.
*Adja meg magát végül.*
~Valahol igaza van, de talán már nem is bánom.~
*A vándor ösztön azért kicsit hajtja még, de már legbelül is kezdi magát Synmirához kötni. A vörös ruhás hümmögésére egy újabb korty rum után felel csak.*
-Egyszerű a helyzet, mehetnékem volt, hát mentem. Néha engedni kell az ösztönöknek is, nem de? És az igazat megvallva, szeretek névtelenül utazni a vidéken, úgy minden annyira új. Mintha az embereket is kicserélnék, csak mert nem ismernek.
*Kezd kissé lelkesebben a kaland és a vándorlás legjobb részéről regélni. Aztán megtorpan egy pillanatra, megrökönyödik.*
-Állj! Te ismersz még valaki mást?
*Ugyanis ha Rel szerencsének érzi ezt, akkor bizony hallania kellett a Hatokról.
A későbbiekben azonban kevésbé bőbeszédű. Kissé lentebb csúszik a széken, hallgatja a két nő beszélgetését.*
-Kétségtelenül.
~Már ha létezne kellemes nemesi társaság. Sokáig tart majd, míg kineveljük belőle.~
*Szúrja közbe röviden, miután megtudja ismeretségük rejtelmeit.*
-Sayquevesek, ohh!
*Csap homlokára Taitos.*
-Hát rólatok beszélték azt a sok csúnyaságot.
*Újra teljes magasságában felküzdi magát a székre, ez kezdi érdekelni. Ahogy pedig a szavak folynak, egyre jobban azt érzi, hogy Rel sajnálja Nait, vagy lesajnálja, de ebben a helyzetben ez nagyjából mindegy.*
-Ezek a nemes urak nem valami jók ám az emberi értékek terén.
*Teszi hozzá talán most kevésbé óvatosan fogalmazva, mint szokott. A rum még talán nem ért le, de később úgyis erre fogja majd.*
-Parazsat nyomva testükre, üzekednek a szolgálóikkal, ezrek nyomorát nézik minden nap, mégsem tesznek semmit. Tiszteletet már láttam itt, vagy ott, de sajnos a szeretet ritka ott, ahol bársonyos minden széktámla.
*Húzza el a száját együttérzően, de többet nem tesz hozzá, keveset tud még ahhoz, hogy mélyebben belemenjen a témába, vár kicsit, hátha kibontakozik még itt valami.*
2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-09 13:03:31
Üzenet elküldve: 2018-09-09 13:03:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Csihi-puhi//
//Wazgal, Ifer, Lesha, Zammiria//
*Nem sokáig szemléli egymaga a verekedést. Fél szemét, de inkább csak a szeme sarkát a küzdelmen tartva – nehogy egy üveg lőrét is szervírozzanak neki itt a nagy figyelmességben – a tekintetét végigfuttatja a belépő, nagydarab nőstényen, aki éppen a véleményének ad hangot az ork harcosról. Mosolyra szalad a szája és halkan nevet.*
- Méghozzá egész jóképűnek számít a fajtájában.
*Feleli lágy hangon, és visszafordítja fejét a férfiak felé. Csak azért pillant vissza, hogy keresztezze tekintetét a nőstényével, s felmérje, vajon őhozzá miképp viszonyul, s a padlón való „koppintást” miképp értelmezze. Keze továbbra is a billegő szék támláján pihen, nem akar elhamarkodott következtetést levonni. Készenlétben áll a kitérésre, ha az óriás bele akarna kötni, de egy apró mosoly neki is jár a felszínen, miképp korábban az orknak. Jobb így indítani az ismeretséget. Egyelőre ő a legalkalmasabb a társalgás szerepére, s ha már egy másik nőről van szó, mi lenne jobb téma, mint a férfiak kitárgyalása? A tekintete a harcolókra fut, s most Leshát tartja figyelemmel a szeme sarkából.*
- A fiú is biztosan össze fog törni néhány női szívet. Ha marad belőle valami…
*Mosolyodik el.*
- Nem sok esélye van szegénynek. Szerinted meddig bírja még?
//Wazgal, Ifer, Lesha, Zammiria//
*Nem sokáig szemléli egymaga a verekedést. Fél szemét, de inkább csak a szeme sarkát a küzdelmen tartva – nehogy egy üveg lőrét is szervírozzanak neki itt a nagy figyelmességben – a tekintetét végigfuttatja a belépő, nagydarab nőstényen, aki éppen a véleményének ad hangot az ork harcosról. Mosolyra szalad a szája és halkan nevet.*
- Méghozzá egész jóképűnek számít a fajtájában.
*Feleli lágy hangon, és visszafordítja fejét a férfiak felé. Csak azért pillant vissza, hogy keresztezze tekintetét a nőstényével, s felmérje, vajon őhozzá miképp viszonyul, s a padlón való „koppintást” miképp értelmezze. Keze továbbra is a billegő szék támláján pihen, nem akar elhamarkodott következtetést levonni. Készenlétben áll a kitérésre, ha az óriás bele akarna kötni, de egy apró mosoly neki is jár a felszínen, miképp korábban az orknak. Jobb így indítani az ismeretséget. Egyelőre ő a legalkalmasabb a társalgás szerepére, s ha már egy másik nőről van szó, mi lenne jobb téma, mint a férfiak kitárgyalása? A tekintete a harcolókra fut, s most Leshát tartja figyelemmel a szeme sarkából.*
- A fiú is biztosan össze fog törni néhány női szívet. Ha marad belőle valami…
*Mosolyodik el.*
- Nem sok esélye van szegénynek. Szerinted meddig bírja még?
2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-06 23:17:31
Üzenet elküldve: 2018-09-06 23:17:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Szökésben //
*Taitos kedves megrovására csak támogatóan és serényen bólogat a háttérben, nem mintha ő maga kevésbé lenne felelőtlen. Illetve talán csak jobban ismeri az emberszerű lények lelkének sötét oldalát, ezért kevésbé tudnak meglepetést okozni neki, ellenben ha jóindulatúak, az már annál inkább.*
- Kriyon?
*Ismétli el a nevet, majd hunyorogva Nairadára néz.*
- Ismerős nekem ez a név. Csak nem a kísérőd a gyűlésre. Ó de, már emlékszem, igen.
*Lelkesen örül magának, és kezdi el lassan felidézni az aznapi benyomásait, amiből nem sok akadt, vagy legalábbis Kriyont illetően, hiszen Relael érdeklődését inkább a Hadúr kötötte le.*
- Ó na és mondd csak drága Nairada, mióta öltözködsz te szépen ennek a Kriyonnak?
*Ravaszkásan mosolyog, miközben izgatottságtól csillogó szemekkel mereven figyeli a lányt. Bizony bizony, ez egy érdekes részlet, nem siklott el felette, sőt, mint dögkeselyű várja az apró cafatokat, amikre végre lecsaphat.*
- Neked, vagy nekünk.
*Megrántja vállait Taitos kósza mondatára.*
- Egyébként is, két ilyen jó ízléssel megáldott csinos hölgynek kell inkább tetsszen a saját öltözete.
*Picit bűnbánó mosollyal igyekszik enyhíteni annak a terhét, hogy lényegében burkoltan csipkelődött, ami már a férfin múlik, hogy felveszi-e és visszadobja, avagy sem.*
- Mmm, ez egészen olyan ügynek hangzik, ami izgalmas és érdekel.
*Kicsit mintha kóstolgatná is a hallottakat, leragadva a világtól való szökésnél, és füle botját sem mozdítva az újabb bók hallatán.*
- Világvégi Hatok, nem semmi. Micsoda szerencsés véletlen az élet.
*Mosolyogva bólogat Taitos szeles hasonlatára, aminél akaratlanul is egészen másra gondol, pedig a férfi bizonyára inkább költői, sem alpári kívánt lenni. Ennek persze jelét sem adva egyetértően „hát persze, hogy értem” gesztussal reagál csupán. Ezt valamivel enyhíti az, hogy a félvér nemes nagy bölcs gondolatokkal egészíti ki a gondolatmenetet, így Relael is valamelyest el tud ettől vonatkoztatni.*
- Igen, röviden ennyi lenne. Édesapám látott lehetőséget a Cray'ra családban, Nairada pedig a nemes hölgyecskék között a legkedvelhetőbb fajtába tartozik, szóval róla nem értekeztem a háta mögött.
*Szórakozottan felnevet, bízva abban, hogy a lány nem veszi túl komolyan, és nem most fogják jó kapcsolatukat tönkretenni. Arra is felfigyel, hogy Cray'ra kisasszony terel, ami mindenképpen gyanús a számára, miszerint rejteget pár fájó pontot.*
- Sayquevesek?
*Elgondolkodik.*
- Ó jaj, igen. Az a nap minden értelemben egy kaotikus furcsaság volt.
*Az más kérdés, hogy a maga módján élvezte, főleg így utólagosan belegondolva.*
- A könyvtárban voltunk, ugye amit említettem neked, mert levél érkezett Aleimordtól. Üzleti tárgyalásról volt szó, erre a könyvespolcok között, mint egy felajzott szuka esett neki édes testvére. Ennek pedig nem csak én voltam tanúja, ha esetleg kételkednél szavamban. Az első gondolatom az volt, hogyha ezt teszi mások szeme láttára, akkor mit művelhet akkor, amikor egymaguk vannak? Volt tudomásod, esetleg sejtésed erről? Biztosan. Jaj te szegény, tudom, hogy nekünk nemeseknek nem szabad túl nagy elvárásaink legyenek, de biztos vagy benne Nairada, hogy te ezt akarod? Te mindenképpen ha nem is szerelmet, de tiszteletteljes bánásmódot érdemelsz. Elég pletyka kering már ott, ennek nem kéne kitenned magadat. A te és a családod neve jóval tisztább bármelyikünkénél.
*Természetesen túlzás, de másnak sem örülne jobban, mint annak, hogy rosszindulatú híreket indíthasson ő is útnak. A Sayquevesek sem szenvednek hiányt ebben.*
- Arról nem is beszélve, hogy milyen furcsán éhes tekintettel fürkészett engem. Micsoda véletlen az is, hogy Latlie is pont azon a napon jelent meg, hogy az ő szavaival élve eleget tegyen minden vágyának, és Aleimordot szolgálhassa. Szokatlan, mindenképpen. Utóbbi kettő persze közel sem olyan kézzel fogható bizonyíték, mint az a jelenet aminek részesei voltunk. Elborzasztó.
*Minden erejével pedig arra koncentrál, hogy mély együttérzést közvetítsen, és elégedett gonosz mosolyát még csírájában fojtsa el, ahogy boldogságát is, aminek mértékét szavakba sem tudná önteni. Nincs is jobb annál, mikor keresztbe tehet másoknak és még igazán tudomásuk sincs róla.*
// Szökésben //
*Taitos kedves megrovására csak támogatóan és serényen bólogat a háttérben, nem mintha ő maga kevésbé lenne felelőtlen. Illetve talán csak jobban ismeri az emberszerű lények lelkének sötét oldalát, ezért kevésbé tudnak meglepetést okozni neki, ellenben ha jóindulatúak, az már annál inkább.*
- Kriyon?
*Ismétli el a nevet, majd hunyorogva Nairadára néz.*
- Ismerős nekem ez a név. Csak nem a kísérőd a gyűlésre. Ó de, már emlékszem, igen.
*Lelkesen örül magának, és kezdi el lassan felidézni az aznapi benyomásait, amiből nem sok akadt, vagy legalábbis Kriyont illetően, hiszen Relael érdeklődését inkább a Hadúr kötötte le.*
- Ó na és mondd csak drága Nairada, mióta öltözködsz te szépen ennek a Kriyonnak?
*Ravaszkásan mosolyog, miközben izgatottságtól csillogó szemekkel mereven figyeli a lányt. Bizony bizony, ez egy érdekes részlet, nem siklott el felette, sőt, mint dögkeselyű várja az apró cafatokat, amikre végre lecsaphat.*
- Neked, vagy nekünk.
*Megrántja vállait Taitos kósza mondatára.*
- Egyébként is, két ilyen jó ízléssel megáldott csinos hölgynek kell inkább tetsszen a saját öltözete.
*Picit bűnbánó mosollyal igyekszik enyhíteni annak a terhét, hogy lényegében burkoltan csipkelődött, ami már a férfin múlik, hogy felveszi-e és visszadobja, avagy sem.*
- Mmm, ez egészen olyan ügynek hangzik, ami izgalmas és érdekel.
*Kicsit mintha kóstolgatná is a hallottakat, leragadva a világtól való szökésnél, és füle botját sem mozdítva az újabb bók hallatán.*
- Világvégi Hatok, nem semmi. Micsoda szerencsés véletlen az élet.
*Mosolyogva bólogat Taitos szeles hasonlatára, aminél akaratlanul is egészen másra gondol, pedig a férfi bizonyára inkább költői, sem alpári kívánt lenni. Ennek persze jelét sem adva egyetértően „hát persze, hogy értem” gesztussal reagál csupán. Ezt valamivel enyhíti az, hogy a félvér nemes nagy bölcs gondolatokkal egészíti ki a gondolatmenetet, így Relael is valamelyest el tud ettől vonatkoztatni.*
- Igen, röviden ennyi lenne. Édesapám látott lehetőséget a Cray'ra családban, Nairada pedig a nemes hölgyecskék között a legkedvelhetőbb fajtába tartozik, szóval róla nem értekeztem a háta mögött.
*Szórakozottan felnevet, bízva abban, hogy a lány nem veszi túl komolyan, és nem most fogják jó kapcsolatukat tönkretenni. Arra is felfigyel, hogy Cray'ra kisasszony terel, ami mindenképpen gyanús a számára, miszerint rejteget pár fájó pontot.*
- Sayquevesek?
*Elgondolkodik.*
- Ó jaj, igen. Az a nap minden értelemben egy kaotikus furcsaság volt.
*Az más kérdés, hogy a maga módján élvezte, főleg így utólagosan belegondolva.*
- A könyvtárban voltunk, ugye amit említettem neked, mert levél érkezett Aleimordtól. Üzleti tárgyalásról volt szó, erre a könyvespolcok között, mint egy felajzott szuka esett neki édes testvére. Ennek pedig nem csak én voltam tanúja, ha esetleg kételkednél szavamban. Az első gondolatom az volt, hogyha ezt teszi mások szeme láttára, akkor mit művelhet akkor, amikor egymaguk vannak? Volt tudomásod, esetleg sejtésed erről? Biztosan. Jaj te szegény, tudom, hogy nekünk nemeseknek nem szabad túl nagy elvárásaink legyenek, de biztos vagy benne Nairada, hogy te ezt akarod? Te mindenképpen ha nem is szerelmet, de tiszteletteljes bánásmódot érdemelsz. Elég pletyka kering már ott, ennek nem kéne kitenned magadat. A te és a családod neve jóval tisztább bármelyikünkénél.
*Természetesen túlzás, de másnak sem örülne jobban, mint annak, hogy rosszindulatú híreket indíthasson ő is útnak. A Sayquevesek sem szenvednek hiányt ebben.*
- Arról nem is beszélve, hogy milyen furcsán éhes tekintettel fürkészett engem. Micsoda véletlen az is, hogy Latlie is pont azon a napon jelent meg, hogy az ő szavaival élve eleget tegyen minden vágyának, és Aleimordot szolgálhassa. Szokatlan, mindenképpen. Utóbbi kettő persze közel sem olyan kézzel fogható bizonyíték, mint az a jelenet aminek részesei voltunk. Elborzasztó.
*Minden erejével pedig arra koncentrál, hogy mély együttérzést közvetítsen, és elégedett gonosz mosolyát még csírájában fojtsa el, ahogy boldogságát is, aminek mértékét szavakba sem tudná önteni. Nincs is jobb annál, mikor keresztbe tehet másoknak és még igazán tudomásuk sincs róla.*
2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-06 22:19:09
Üzenet elküldve: 2018-09-06 22:19:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Szökésben //
*Hátrapillant ő is azokra a bizonyos matrózokra, de csak épp annyira, nehogy feltűnjön nekik. Az hiányozna még, ha mégis úgy döntenének, Nairadával akarják tölteni az estét - vagy egy rövidke részét - a színjáték ellenére is.*
- Feltűnt ám, hogy jót szórakoznak rajtam azok is...
*Mondja egy fekete tincset csavargatva az ujja körül.*
- Nem vele álltam le beszélgetni, éppen vártam, amíg a lovamat patkolták, aztán ott volt ez a fiúcska. Nekem meg mindegy volt, illetve így gondoltam. Na de mindegy, már így is túl ragoztuk, inkább igyunk már valami!
*Rel a rumot javasolja, Nairada meg rábólint. Nem vár túl sokat tőle, de ha már itt van, miért ne engedné el egy kicsit magát? Majd játssza a nemesesdit máskor.*
- Ironikus, hogy egy vándor mágusmesternek áll Synmirán. *Reagál Taitos meséjére.* Az azért eléggé egy helyre köti az embert. Illetve... Biztosan lehet máshogy is, de így, ahogy te... Hogy is mondtad, megpróbálják bezárni a szelet a dobozba? Na hát te magad zártad be azt a dobozt.
*Nagy életbölcsességekbe nem akar ő belemenni, egyszerűen csak érdekli a férfi indíttatása, miért ezt az utat választotta.*
- Hogy én meg Rel honnan ismerjük egymást? Hát... Nemesek vagyunk, ennél több nem is kell hozzá. Néha volt közös üzletünk, de körülbelül ennyi.
*A mellette ülő nőre pillant, hátha ő még valamit hozzátenne a dologhoz, ami Nairadának nem jutott eszébe.*
- Az én történetem meg... Hát, azt hagyjuk későbbre, hosszú még az este.
~Meg ahhoz kell még pár pohár.~
- Na de Rel, inkább te mesélj most nekem. Említettél még a gyűlésen valamit a Sayquevesekkel kapcsolatban. Mi is lenne az?
*Közben jó nagyot kortyol a rumból, úgy érzi, alkohol nélkül ezt a történetet inkább hallani sem akarja.*
// Szökésben //
*Hátrapillant ő is azokra a bizonyos matrózokra, de csak épp annyira, nehogy feltűnjön nekik. Az hiányozna még, ha mégis úgy döntenének, Nairadával akarják tölteni az estét - vagy egy rövidke részét - a színjáték ellenére is.*
- Feltűnt ám, hogy jót szórakoznak rajtam azok is...
*Mondja egy fekete tincset csavargatva az ujja körül.*
- Nem vele álltam le beszélgetni, éppen vártam, amíg a lovamat patkolták, aztán ott volt ez a fiúcska. Nekem meg mindegy volt, illetve így gondoltam. Na de mindegy, már így is túl ragoztuk, inkább igyunk már valami!
*Rel a rumot javasolja, Nairada meg rábólint. Nem vár túl sokat tőle, de ha már itt van, miért ne engedné el egy kicsit magát? Majd játssza a nemesesdit máskor.*
- Ironikus, hogy egy vándor mágusmesternek áll Synmirán. *Reagál Taitos meséjére.* Az azért eléggé egy helyre köti az embert. Illetve... Biztosan lehet máshogy is, de így, ahogy te... Hogy is mondtad, megpróbálják bezárni a szelet a dobozba? Na hát te magad zártad be azt a dobozt.
*Nagy életbölcsességekbe nem akar ő belemenni, egyszerűen csak érdekli a férfi indíttatása, miért ezt az utat választotta.*
- Hogy én meg Rel honnan ismerjük egymást? Hát... Nemesek vagyunk, ennél több nem is kell hozzá. Néha volt közös üzletünk, de körülbelül ennyi.
*A mellette ülő nőre pillant, hátha ő még valamit hozzátenne a dologhoz, ami Nairadának nem jutott eszébe.*
- Az én történetem meg... Hát, azt hagyjuk későbbre, hosszú még az este.
~Meg ahhoz kell még pár pohár.~
- Na de Rel, inkább te mesélj most nekem. Említettél még a gyűlésen valamit a Sayquevesekkel kapcsolatban. Mi is lenne az?
*Közben jó nagyot kortyol a rumból, úgy érzi, alkohol nélkül ezt a történetet inkább hallani sem akarja.*
2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-05 00:53:51
Üzenet elküldve: 2018-09-05 00:53:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Wazgal, Ifer, Zammiria figyelmébe//
//Csihi-puhi//
*Lesha belép a csehóba, ügyelve nehogy a fejével illessen valami nem kellő magasságban lévő tereptárgyat. Az ajtó előtt megállva, örömmel látja, hogy a vendéglátó egység nem kihalt. Bár, egy kicsit furcsállja, hogy a söntés mögött nem látja a csapost.*
~ Oh, biztos csak mosogat hátul. ~
*Majd az egymással szemben álló két alakon akadnak meg szemei, de főleg a nagydarab fickón. Lesha életében most először lát orkot, de most nem kell zavartan tanakodnia, hogy melyik faj képviselőjét látja, hiszen a látvány magáért beszél. Törzsében hallott róluk nem egyszer a tábortüzeknél.*
- Júj, egy ork!
*Szalad ki hangosan a lelkes felismerés az óriás lány száján. Döbbenetében nem is esik le neki, hogy a páncélos ork és a fiú között éppen valami csihi-puhi zajlik. Csak gyanútlanul mered az agyarasra, mint valami vásári látványosságra. Mondjuk, Leshánál az ilyen rácsodálkozás nem ritka, hiszen elzártan nevelkedett a hegyekben.
Ekkor vesz csak észre, balra, egy székre támaszkodó lányt. Nem is tudja milyen fajú lehet, ezért zavarba ejtő kíváncsisággal méregeti a hamuszínű leányzót, persze amikor megpillantja a hajtincsek közül kikandikáló fülhegyeket izgatott lesz, mert eszébe jut, hogy Ran és Zaxdor meséltek neki a mélységiekről.*
~ Azta', ő meg biztos egy sötételf. ~
*Az óriás lány a felismerés keltette izgalmában, vagy büszkeségében, nem tudni, de koppint egyet lándzsájával a padlón, és újra az agyarasra néz, amit a kocsmában lévők, akár teljesen félreérthetnek és fenyegető jelzésnek is vehetnek, mivel a kis koppintás inkább döndülésként sül el. Bár, Lesha továbbra is kedvesen mosolyog, de hát ezt az arcmimikát is sokan a gúnyolódás jelének szokták venni.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.05 01:26:26
//Csihi-puhi//
*Lesha belép a csehóba, ügyelve nehogy a fejével illessen valami nem kellő magasságban lévő tereptárgyat. Az ajtó előtt megállva, örömmel látja, hogy a vendéglátó egység nem kihalt. Bár, egy kicsit furcsállja, hogy a söntés mögött nem látja a csapost.*
~ Oh, biztos csak mosogat hátul. ~
*Majd az egymással szemben álló két alakon akadnak meg szemei, de főleg a nagydarab fickón. Lesha életében most először lát orkot, de most nem kell zavartan tanakodnia, hogy melyik faj képviselőjét látja, hiszen a látvány magáért beszél. Törzsében hallott róluk nem egyszer a tábortüzeknél.*
- Júj, egy ork!
*Szalad ki hangosan a lelkes felismerés az óriás lány száján. Döbbenetében nem is esik le neki, hogy a páncélos ork és a fiú között éppen valami csihi-puhi zajlik. Csak gyanútlanul mered az agyarasra, mint valami vásári látványosságra. Mondjuk, Leshánál az ilyen rácsodálkozás nem ritka, hiszen elzártan nevelkedett a hegyekben.
Ekkor vesz csak észre, balra, egy székre támaszkodó lányt. Nem is tudja milyen fajú lehet, ezért zavarba ejtő kíváncsisággal méregeti a hamuszínű leányzót, persze amikor megpillantja a hajtincsek közül kikandikáló fülhegyeket izgatott lesz, mert eszébe jut, hogy Ran és Zaxdor meséltek neki a mélységiekről.*
~ Azta', ő meg biztos egy sötételf. ~
*Az óriás lány a felismerés keltette izgalmában, vagy büszkeségében, nem tudni, de koppint egyet lándzsájával a padlón, és újra az agyarasra néz, amit a kocsmában lévők, akár teljesen félreérthetnek és fenyegető jelzésnek is vehetnek, mivel a kis koppintás inkább döndülésként sül el. Bár, Lesha továbbra is kedvesen mosolyog, de hát ezt az arcmimikát is sokan a gúnyolódás jelének szokták venni.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.05 01:26:26
2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-02 15:37:29
Üzenet elküldve: 2018-09-02 15:37:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Szökésben //
*Nairada történetén elmosolyodik.*
~Ilyen gyermeki lélek lenne? Mondjuk a nemesség teheti.~
*Kicsit életképtelennek tartja az összes magát bársonyszékben kiművelt kisasszonyt és úri legényt, noha talán pár éve maga is elhitte volna ezt. Azóta viszont járt a Kikötőben.*
-Hát, a matrózok is csak rajtad akartak "szórakozni" a sarokban.
*Tesz egy apró megjegyzést, aztán átvált inkább atyáskodó hangnemre, ha már a fiatal kisasszony náluk lakik.*
-Egy hölgy egyedül nincs biztonságban ilyen csinosan öltözve.
*Itt biccent az ismeretlen másik nő felé, aki elmondása szerint nem is jött egyedül.*
-Öltözz szépen Synmirán, ott Kriyon kivételével mindenki illendően tudná kezelni.
*Toldja meg egy javaslattal az egészet.*
-Nem várhatom el, hogy csak azért, mert a vendégünk vagy, szürkét hordj.
*Itt kapja meg, az amúgy jogos kritikát, miszerint két hölgy, de még milyen hölgy társaságán nem kéne szomorkodnia.*
-Igaz, igaz. Akkor vehetem úgy, hogy nekem öltöztetek ki így? Igazán nem kellett volna. Minden ruhadarab kár két ilyen szép hölgyeményre.
*Bókol kicsit talán pofátlanul is, ha már témánál vannak, de persze nem veszi ezt ő olyan komolyan, hogy ne ugorjon át azonnal rajta.*
~Egy mágus vezesse a botját, ne a bot a mágust.~
*A vörös ruhás szemébe néz. Vagyis igyekszik a szemébe nézni, ami egy mágus akaraterejével csupán egy pillantásnyi megcsúszást jelenthet dél felé.*
-A világ elől próbálok szökni, az ok pedig én vagyok.
*Magyarázza a helyzetet.*
-Egyre ellenállhatatlanabb akadályokat küld ugyan, a vén gazfickó.
*Forgatja meg szemeit, hiszen előbb egy kis eső, aztán némi kikötői perpatvar, most pedig két csinos hölgy igyekeznek visszarántani oda, ahonnan jött. Az első kettő persze nem jelent sok akadályt, de így.*
-Vándor volnék, a Világvégi Hatok tagja.
*Most talán valami olyat mond, amit Nairada sem tud ismeretségük röpke pillanatai után.*
-Ha pedig megpróbálod a szelet bezárni egy dobozba, akkor az jobb híján a saroknál levő apró résen szökik ki, ha érted mire gondolok.
*Végül az ital kerül szóba, Taitos nem is bánna egy kicsit mára, ám a két hölgy dönt most efelől is, ő pedig csak sodródik az árral.*
~Hadd döntsenek, az Utak Szellemeinek furcsa közjátéka lehet ez is, lássuk mi lesz belőle.~
*Kíváncsi, hogy milyen céllal kerültek vajon ide ezek a hölgyek.*
-Köszönöm, egészségetekre!
*Szól, ha rum kerül elé, kortyol is bele, majd úgy érzi neki is ideje bemutatkozni.*
-Én Taitos vagyok!
*Viszonozza a bemutatkozást.*
-Na és meséljetek, honnan ismeritek egymást?
*Nairadára pillant.*
-Téged is csak a templomkertből ismerlek, aztán meg már itt is vagy. Elmesélhetnéd ezt is.
*Fordul érdeklődve a többiek felé, és bár neki is van elég meséje, de ahhoz talán még nem elég részegek.*
// Szökésben //
*Nairada történetén elmosolyodik.*
~Ilyen gyermeki lélek lenne? Mondjuk a nemesség teheti.~
*Kicsit életképtelennek tartja az összes magát bársonyszékben kiművelt kisasszonyt és úri legényt, noha talán pár éve maga is elhitte volna ezt. Azóta viszont járt a Kikötőben.*
-Hát, a matrózok is csak rajtad akartak "szórakozni" a sarokban.
*Tesz egy apró megjegyzést, aztán átvált inkább atyáskodó hangnemre, ha már a fiatal kisasszony náluk lakik.*
-Egy hölgy egyedül nincs biztonságban ilyen csinosan öltözve.
*Itt biccent az ismeretlen másik nő felé, aki elmondása szerint nem is jött egyedül.*
-Öltözz szépen Synmirán, ott Kriyon kivételével mindenki illendően tudná kezelni.
*Toldja meg egy javaslattal az egészet.*
-Nem várhatom el, hogy csak azért, mert a vendégünk vagy, szürkét hordj.
*Itt kapja meg, az amúgy jogos kritikát, miszerint két hölgy, de még milyen hölgy társaságán nem kéne szomorkodnia.*
-Igaz, igaz. Akkor vehetem úgy, hogy nekem öltöztetek ki így? Igazán nem kellett volna. Minden ruhadarab kár két ilyen szép hölgyeményre.
*Bókol kicsit talán pofátlanul is, ha már témánál vannak, de persze nem veszi ezt ő olyan komolyan, hogy ne ugorjon át azonnal rajta.*
~Egy mágus vezesse a botját, ne a bot a mágust.~
*A vörös ruhás szemébe néz. Vagyis igyekszik a szemébe nézni, ami egy mágus akaraterejével csupán egy pillantásnyi megcsúszást jelenthet dél felé.*
-A világ elől próbálok szökni, az ok pedig én vagyok.
*Magyarázza a helyzetet.*
-Egyre ellenállhatatlanabb akadályokat küld ugyan, a vén gazfickó.
*Forgatja meg szemeit, hiszen előbb egy kis eső, aztán némi kikötői perpatvar, most pedig két csinos hölgy igyekeznek visszarántani oda, ahonnan jött. Az első kettő persze nem jelent sok akadályt, de így.*
-Vándor volnék, a Világvégi Hatok tagja.
*Most talán valami olyat mond, amit Nairada sem tud ismeretségük röpke pillanatai után.*
-Ha pedig megpróbálod a szelet bezárni egy dobozba, akkor az jobb híján a saroknál levő apró résen szökik ki, ha érted mire gondolok.
*Végül az ital kerül szóba, Taitos nem is bánna egy kicsit mára, ám a két hölgy dönt most efelől is, ő pedig csak sodródik az árral.*
~Hadd döntsenek, az Utak Szellemeinek furcsa közjátéka lehet ez is, lássuk mi lesz belőle.~
*Kíváncsi, hogy milyen céllal kerültek vajon ide ezek a hölgyek.*
-Köszönöm, egészségetekre!
*Szól, ha rum kerül elé, kortyol is bele, majd úgy érzi neki is ideje bemutatkozni.*
-Én Taitos vagyok!
*Viszonozza a bemutatkozást.*
-Na és meséljetek, honnan ismeritek egymást?
*Nairadára pillant.*
-Téged is csak a templomkertből ismerlek, aztán meg már itt is vagy. Elmesélhetnéd ezt is.
*Fordul érdeklődve a többiek felé, és bár neki is van elég meséje, de ahhoz talán még nem elég részegek.*
2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-02 08:44:02
Üzenet elküldve: 2018-09-02 08:44:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ifer és Wazgal//
*Az első maflásról épp lemarad. Pedig fájhatott. Talán maradt némi nyoma vérfolt vagy legalább pír formájában, de egyelőre a felfedezés várat magára, nem szolgál a nőstény számára magyarázatul a heves támadókedvre a nagyobb és erősebbel szemben. Az egyik fél figyelmét máris elrabolja, a másik vörös ködben marad. Ifjonti hév. Az ork nyilván tapasztaltabb harcos, aki tudja, hogy a környezet éppoly veszélyes, mint az arcába meredő ellenfél. A figyelme jelzés is lehet nemtetszésének Zammiria jelenlétével szemben, hiszen sokan gyűlölik a sötételfeket. Mindig számolnia kell a lehetőséggel, hogy személyétől függetlenül sokan szívesen átvágnák a torkát, vagy egyéb módon torolnák meg rajta a fajától elszenvedett sérelmeket.
Wazgal egy ártatlan mosolyt kap és tartózkodó mozdulatlanságot. Ő bizony nem keresi a bajt, megmarad nézőnek. Sőt, még int is a fejével Ifer felé, hogy jelezze, csak folytassa nyugodtan. A terep nem kedvez a termen való átvágásnak, egyelőre jobbnak érzi a bejárat közelében maradni. Kár, mert szívesen kommentálná a harcot a csaposnak. Ifer időközben felcsap orkszelidítőnek, bár mégis Wazgal kapja fel a széket. Igaz, nem távol tartás céljából, de nem is azért, hogy hellyel kínálja a másikat. Bár éles fegyverekkel még nem dolgoznak - ami megerősíti, hogy csupán egy kocsmai verekedésről van szó, nem leszámolásról -, a bútormozgatás Zammiria számára intő jel, hogy jobb lesz vigyáznia. Az öklök, lábak és ostor hatókörén kívül áll, de a reppenő székek, széklábak vagy üvegek messzire juthatnak.
Hogy megfontolása ilyen hamar valós formát ölt, még őt is meglepi. Elkerekednek a szemei és időt veszít. Mivel a bejárattól jobbra állt meg, balra ugrik el, gyorsabban, mint egy átlagos, mihaszna nősténytől elvárható lenne. Közvetlenül nem éri a szék lendülete, de a visszapattanás nekilöki, így fájdalmasan felszisszenve megdörzsöli térdének jobb oldalát. Ez meg fog látszani néhány napig.*
- Kösz, de még nem ülnék le.
*Tekint el nagylelkűen a bánásmód kifogásolásától. Hogy mennyire volt véletlen a dolog, azt még nem teljesen döntötte el. Lehetett egy ügyes elterelő húzás, bár nem feltétlenül nézné ki éppen egy orkból az ilyen spontán fifikát. Persze akár láthatta valahol. Felállítja a széket, ami elég görbe lábon billeg. Ebből gyújtós lesz, de neki előbb még jó szolgálatot tehet. Most például mögötte áll és kezét a támláján pihenteti.*
*Az első maflásról épp lemarad. Pedig fájhatott. Talán maradt némi nyoma vérfolt vagy legalább pír formájában, de egyelőre a felfedezés várat magára, nem szolgál a nőstény számára magyarázatul a heves támadókedvre a nagyobb és erősebbel szemben. Az egyik fél figyelmét máris elrabolja, a másik vörös ködben marad. Ifjonti hév. Az ork nyilván tapasztaltabb harcos, aki tudja, hogy a környezet éppoly veszélyes, mint az arcába meredő ellenfél. A figyelme jelzés is lehet nemtetszésének Zammiria jelenlétével szemben, hiszen sokan gyűlölik a sötételfeket. Mindig számolnia kell a lehetőséggel, hogy személyétől függetlenül sokan szívesen átvágnák a torkát, vagy egyéb módon torolnák meg rajta a fajától elszenvedett sérelmeket.
Wazgal egy ártatlan mosolyt kap és tartózkodó mozdulatlanságot. Ő bizony nem keresi a bajt, megmarad nézőnek. Sőt, még int is a fejével Ifer felé, hogy jelezze, csak folytassa nyugodtan. A terep nem kedvez a termen való átvágásnak, egyelőre jobbnak érzi a bejárat közelében maradni. Kár, mert szívesen kommentálná a harcot a csaposnak. Ifer időközben felcsap orkszelidítőnek, bár mégis Wazgal kapja fel a széket. Igaz, nem távol tartás céljából, de nem is azért, hogy hellyel kínálja a másikat. Bár éles fegyverekkel még nem dolgoznak - ami megerősíti, hogy csupán egy kocsmai verekedésről van szó, nem leszámolásról -, a bútormozgatás Zammiria számára intő jel, hogy jobb lesz vigyáznia. Az öklök, lábak és ostor hatókörén kívül áll, de a reppenő székek, széklábak vagy üvegek messzire juthatnak.
Hogy megfontolása ilyen hamar valós formát ölt, még őt is meglepi. Elkerekednek a szemei és időt veszít. Mivel a bejárattól jobbra állt meg, balra ugrik el, gyorsabban, mint egy átlagos, mihaszna nősténytől elvárható lenne. Közvetlenül nem éri a szék lendülete, de a visszapattanás nekilöki, így fájdalmasan felszisszenve megdörzsöli térdének jobb oldalát. Ez meg fog látszani néhány napig.*
- Kösz, de még nem ülnék le.
*Tekint el nagylelkűen a bánásmód kifogásolásától. Hogy mennyire volt véletlen a dolog, azt még nem teljesen döntötte el. Lehetett egy ügyes elterelő húzás, bár nem feltétlenül nézné ki éppen egy orkból az ilyen spontán fifikát. Persze akár láthatta valahol. Felállítja a széket, ami elég görbe lábon billeg. Ebből gyújtós lesz, de neki előbb még jó szolgálatot tehet. Most például mögötte áll és kezét a támláján pihenteti.*
2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-02 02:48:45
Üzenet elküldve: 2018-09-02 02:48:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ifi és Zami//
* Váratlan erősítése érkezik a szemtelenkedő kölyöknek. Ez pedig a véletlen, mely egy kocsma borgőzős levegőjében igen gyakran kedvez egyik vagy másik félnek a küzdelemben.
Nem, nem az a Sors nagy ajándéka, hogy If eszébe jut az ostora. Ez pusztán a talpraesettségének tudható be. És a küzdeni akarásnak, amivel betért ide.
Ám épp csak az első pofon csattant el, amikor egy váratlan vendég lép be a kinti esőből. És ellenfelével szemben az áruló egy sötételf nőstényt sem hagyna ki, hogy megnézzen magának. (Nem ide való kérdés, hogy egy hím fajtársánál sem maradt volna el a gondos felmérés.)*
-Kuplerájban szült idi...!
* A káromkodás befejezése előtt nyeli le a mondatot és szorítja össze az állkapcsát, mert időközben a második ostorcsapás is szélsebesen suhog felé és arcizmait megfeszítve igyekszik minél keményebb felülettel várni. A leány alaposan elvonta a figyelmét és két vörös csík figyelmezteti az arcán, hogy jobb lesz a kölyökre koncentrálni.
Nem sokkal ezután, alig két másodperc múlva az eddig közönyösen szemlélődő csapos egyszer csak lebukik a pult mögé. Ám eme tény megértéséhez vissza kell térni az időben ahhoz a bizonyos második ostorcsapáshoz és ami ez után következett.
Wagzal felkap egy széket és If arcát célozva vágja hozzá bal kézzel. Nem találta volna nehezebbnek ezt eldobni, mint a mellkasát keresztező két övből előhúzott dobótőrök egyikét. És könnyen kevésnek bizonyulhat a bútorral való távolsági harcnál az a néhány lépés távolság, amit az ember tartani igyekszik.
Nem tudni, mi történt az első székkel, elérte-e a másik küzdőt... De ork hősünk jobb kezével is felkap egy közelben lévő ülő alkalmatosságot, ám teljesen a véletlen és a figyelmetlensége okolható amiatt, hogy a csuklója kicsavarodik és mintha csak szándékosan tette volna, eme útjára küldött fadarab tévesen Zammiria felé hasítja a levegőt.
És akkor miért a személyzet veti le magát a pult mögött a földre? Nos, erre nehéz válaszolni. Talán csak nem szeretné, ha a következő félre ment dobás pont őt találná el.
Ám a sötételfnek tökéletes a rálátása a balszerencsés dobásra, hiszen szemmel tartja őket. Eme gyors tüzelésnek készülő megmozdulásból sejthető, hogy nem sok energiát fektet az agyaras az ostor elkapásába, így akár újabb csapások érhetik el egyelőre. Ha ugyan az első szék el nem vette a kedvét...
*
2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-01 23:44:02
Üzenet elküldve: 2018-09-01 23:44:02
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wagzal Hororin//
*Az ork reakciója hirtelen, de végeredményben reális. Az ütés célba ér, és bár nem találja tökéletesen telibe Ifer arcát, a csonttörés jellegzetes, ropogó hangja egyértelműen jelzi, hogy milyen az, ha egy ork dühe és az acél ereje párhuzamosan támadásba lendülnek. Bár a fiú nem teljesen idióta, és a következményekkel számolva ment bele a küzdelembe, az ütés feltűnő gyorsasága meglepi. Ifer nem harcedzett ember, továbbá nem gondolkodott túl sokat azon, hogyan fog megküzdeni egy orkkal. Mindezek ellenére az azért megfordult az ő fejében is, hogy ha lehet esélye egy páncélos monstrum ellen, akkor az a sebességben rejlik, éppen abban, amiben úgy tűnik, ezúttal alulmaradt. Az éles fájdalom és a száját elöntő melegség köpésre készteti, melynek nyomán fogdarabok és temérdek nyállal keveredett vér távozik a földre. Ezen kívül szédülés is sújtja, de a friss sérülés és az ork visszaszólása (amit nehezen, de felfog) előidéz még valamit: elemi dühöt és dacos küzdeni akarást, amik együttese jelenleg erősebbnek bizonyul a fájdalomnál. Az ütés, bár kibillenti egyensúlyából, nem viszi le a földre. Sikerül tehát talpon maradnia, és megragadni az övén eddig feltekert állapotban pihenő ostort. Ennek az eszköznek a használatában már valamennyire gyakorlott, még akkor is, ha eddig csak lovakon alkalmazta. Most az orkot támadja vele, ügyelve arra, hogy megtartsa a kettejük közt lévő távolságot. Egy páncélos orknál még így, sebzetten és kissé szédelegve is mozgékonyabbnak bizonyul, tehát egyelőre nem adódhat abból gondja, hogy az ork esetleg túl közel kerül. Az első pár csapás villámgyors, és igyekszik arcra támadni vele, ami talán kevésbé védett a páncél által, hacsak nincsen sisakrostélya. Ifer nem áll le az ostorral, annak ellenére sem, hogy a fizikai különbségek alapján vajmi kevés esélye van a győzelemre. Vágásai lassulnak, így 3-4 csapás után már elkaphatóvá válik a fegyver vége, vagy más módon is hárítani lehet a támadást.*
//Zammiria Rykoven//
*Ifer periférikus látása érzékel egy harmadik (a csapossal együtt negyedik) mozgó alakot, de egyelőre nem vesz róla tudomást, mert az adrenalin és a düh minden más érzést felülír benne, így csak az orkra koncentrál. Más kérdés, hogy a küzdelem értelmetlen, kimenetele nem lehet kétséges, csak az, milyen sérüléseket szereznek a felek.*
A hozzászólás írója (Ifer Armen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.01 23:47:02
*Az ork reakciója hirtelen, de végeredményben reális. Az ütés célba ér, és bár nem találja tökéletesen telibe Ifer arcát, a csonttörés jellegzetes, ropogó hangja egyértelműen jelzi, hogy milyen az, ha egy ork dühe és az acél ereje párhuzamosan támadásba lendülnek. Bár a fiú nem teljesen idióta, és a következményekkel számolva ment bele a küzdelembe, az ütés feltűnő gyorsasága meglepi. Ifer nem harcedzett ember, továbbá nem gondolkodott túl sokat azon, hogyan fog megküzdeni egy orkkal. Mindezek ellenére az azért megfordult az ő fejében is, hogy ha lehet esélye egy páncélos monstrum ellen, akkor az a sebességben rejlik, éppen abban, amiben úgy tűnik, ezúttal alulmaradt. Az éles fájdalom és a száját elöntő melegség köpésre készteti, melynek nyomán fogdarabok és temérdek nyállal keveredett vér távozik a földre. Ezen kívül szédülés is sújtja, de a friss sérülés és az ork visszaszólása (amit nehezen, de felfog) előidéz még valamit: elemi dühöt és dacos küzdeni akarást, amik együttese jelenleg erősebbnek bizonyul a fájdalomnál. Az ütés, bár kibillenti egyensúlyából, nem viszi le a földre. Sikerül tehát talpon maradnia, és megragadni az övén eddig feltekert állapotban pihenő ostort. Ennek az eszköznek a használatában már valamennyire gyakorlott, még akkor is, ha eddig csak lovakon alkalmazta. Most az orkot támadja vele, ügyelve arra, hogy megtartsa a kettejük közt lévő távolságot. Egy páncélos orknál még így, sebzetten és kissé szédelegve is mozgékonyabbnak bizonyul, tehát egyelőre nem adódhat abból gondja, hogy az ork esetleg túl közel kerül. Az első pár csapás villámgyors, és igyekszik arcra támadni vele, ami talán kevésbé védett a páncél által, hacsak nincsen sisakrostélya. Ifer nem áll le az ostorral, annak ellenére sem, hogy a fizikai különbségek alapján vajmi kevés esélye van a győzelemre. Vágásai lassulnak, így 3-4 csapás után már elkaphatóvá válik a fegyver vége, vagy más módon is hárítani lehet a támadást.*
//Zammiria Rykoven//
*Ifer periférikus látása érzékel egy harmadik (a csapossal együtt negyedik) mozgó alakot, de egyelőre nem vesz róla tudomást, mert az adrenalin és a düh minden más érzést felülír benne, így csak az orkra koncentrál. Más kérdés, hogy a küzdelem értelmetlen, kimenetele nem lehet kétséges, csak az, milyen sérüléseket szereznek a felek.*
A hozzászólás írója (Ifer Armen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.01 23:47:02
2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-09-01 15:25:27
Üzenet elküldve: 2018-09-01 15:25:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt játék - Ifer Armen és Wazgal Hororin figyelmébe//
*Egy kissé hűvös és nedves már kint az idő, ezért nem bánja, mikor végre eléri a Rumos Rókalyuk nem túl előkelő, de valamennyire legalább száraz épületét. Köpönyegét szorosan vonta eddig maga köré, ám most elereszti széleit, a fejéről pedig két kézzel hátrahajtja a csuklyát. Közben szemrevételezi a helyszínt. Nehéz lenne nem észrevennie a hangoskodást. Sem azt, amelyik odaát zajlik, sem az idebent kibontakozni készülő viadalt. Apró mosoly fut át szája szegletén. Hát igen... ez nem az úri kényelmet kínáló Sellőház. Jól tette, hogy idejött először. Ha nem sülne el jól az este, vigasztalódhat odaát. Egyelőre azonban még tart a kíváncsiság.*
- Kellemes estét.
*Köszön nyugodt hangon, akkor is, ha esetleg csak a pohárszék mögött álló figyelmét tudhatja magáénak, hiszen mindenki tudja, azok sok titkok tudói, jó hát jóban lenni velük. Míg megfontolja, hova helyezkedjen a harcolni vágyókhoz képest, a bejárat mellé húzódva meglazítja nedvesen fénylő köpönyegének megkötőjét, és komótosan lekanyarítja a válláról, majd enyhén vizes felével hosszában összehajtja, és jobb alkarján átveti. Ezután a csapost szemeli ki magának, s ha odáig tiszta a terep, vagy meg tudja kerülni a kakaskodókat, elballag hozzá. Ha nem tűnik nyitottnak az út, inkább marad a helyén, és figyeli a dulakodást.*
*Egy kissé hűvös és nedves már kint az idő, ezért nem bánja, mikor végre eléri a Rumos Rókalyuk nem túl előkelő, de valamennyire legalább száraz épületét. Köpönyegét szorosan vonta eddig maga köré, ám most elereszti széleit, a fejéről pedig két kézzel hátrahajtja a csuklyát. Közben szemrevételezi a helyszínt. Nehéz lenne nem észrevennie a hangoskodást. Sem azt, amelyik odaát zajlik, sem az idebent kibontakozni készülő viadalt. Apró mosoly fut át szája szegletén. Hát igen... ez nem az úri kényelmet kínáló Sellőház. Jól tette, hogy idejött először. Ha nem sülne el jól az este, vigasztalódhat odaát. Egyelőre azonban még tart a kíváncsiság.*
- Kellemes estét.
*Köszön nyugodt hangon, akkor is, ha esetleg csak a pohárszék mögött álló figyelmét tudhatja magáénak, hiszen mindenki tudja, azok sok titkok tudói, jó hát jóban lenni velük. Míg megfontolja, hova helyezkedjen a harcolni vágyókhoz képest, a bejárat mellé húzódva meglazítja nedvesen fénylő köpönyegének megkötőjét, és komótosan lekanyarítja a válláról, majd enyhén vizes felével hosszában összehajtja, és jobb alkarján átveti. Ezután a csapost szemeli ki magának, s ha odáig tiszta a terep, vagy meg tudja kerülni a kakaskodókat, elballag hozzá. Ha nem tűnik nyitottnak az út, inkább marad a helyén, és figyeli a dulakodást.*
2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-08-31 22:34:49
Üzenet elküldve: 2018-08-31 22:34:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Szökésben //
*Na hát végül fény derül arra, hogy tényleg zavar, de úgy tűnik nem csak ő, és Nairada is váratlan vendég volt. A félvér lány szól is helyette, majdnem azt mondva amit Relael is szeretett volna, ezért csak szélesen mosolyog a lány szavaira, majd kiegészíti azokat.*
- Nem is akármilyen nők.
*A Cray'ra lányra kacsint, jelezve, hogy elismerése nem csak saját önbizalmának szólt.*
- Na hát és mi okod van szökdösni? Vagy éppenséggel az ok valaki lenne?
*Kérdez rá tetetett kíváncsisággal, közben magában próbálja eldönteni mihez lenne hangulata ma este. Taitos panaszkodására csak felvonja szemöldökeit, majd Naira pillant.*
- Hű, mindjárt megesik rajtad a szívem.
*Drámaian mellkasához kap, kicsit megtoldva ezzel a gesztussal a szórakoztatónak szánt viccét.*
- Ejj Nairada, nem gondoltam volna, hogy szóba állsz rongyos taknyosokkal, de főleg azt nem, hogy megfogadod a tanácsaikat. Még mindig olyan jó lelked van.
*Vagy nem annyira, ezt igazából nem tudja így hirtelen megállapítani, ismeretségük pedig sosem volt túlzottan mély, de ezen gyorsan változtathatnak az este folyamán.*
- Egyébként én is szökésben vagyok, mégpedig az unalom elől. Ha pedig a kikötőben vagyunk *Itt főleg a lányra pillant, hiszen ő kérdezett az italok felől, amiknek milyensége nem olyan fontos, mint az ereje.* akkor természetesen rum.
*Egyesével végignéz a jelenlévőkön - ismételten csak udvariasságból -, megerősítést várva tőlük, és nem ellenvetést, majd feláll és a pulthoz sétál. Miután kikéri a három pohár Rumot és kifizeti az értük járó 24 aranyat, gyakorlottan visszasétál velük az asztalukhoz.
Addig esetleg alkalmuk van pár szót váltani, és netalántán kipanaszkodni magukat a választás miatt.*
- Egyébként örvendek, elmulasztottam bemutatkozni. Relael Ellerin lae'Natar, röviden csak Rel.
*Mellőzi az előző színjátékuk után a illendő formaságokat és kéznyújtás helyett inkább a férfi elé tolja a neki szánt italt, majd a félvérnél is megteszi ugyanezt.*
// Szökésben //
*Na hát végül fény derül arra, hogy tényleg zavar, de úgy tűnik nem csak ő, és Nairada is váratlan vendég volt. A félvér lány szól is helyette, majdnem azt mondva amit Relael is szeretett volna, ezért csak szélesen mosolyog a lány szavaira, majd kiegészíti azokat.*
- Nem is akármilyen nők.
*A Cray'ra lányra kacsint, jelezve, hogy elismerése nem csak saját önbizalmának szólt.*
- Na hát és mi okod van szökdösni? Vagy éppenséggel az ok valaki lenne?
*Kérdez rá tetetett kíváncsisággal, közben magában próbálja eldönteni mihez lenne hangulata ma este. Taitos panaszkodására csak felvonja szemöldökeit, majd Naira pillant.*
- Hű, mindjárt megesik rajtad a szívem.
*Drámaian mellkasához kap, kicsit megtoldva ezzel a gesztussal a szórakoztatónak szánt viccét.*
- Ejj Nairada, nem gondoltam volna, hogy szóba állsz rongyos taknyosokkal, de főleg azt nem, hogy megfogadod a tanácsaikat. Még mindig olyan jó lelked van.
*Vagy nem annyira, ezt igazából nem tudja így hirtelen megállapítani, ismeretségük pedig sosem volt túlzottan mély, de ezen gyorsan változtathatnak az este folyamán.*
- Egyébként én is szökésben vagyok, mégpedig az unalom elől. Ha pedig a kikötőben vagyunk *Itt főleg a lányra pillant, hiszen ő kérdezett az italok felől, amiknek milyensége nem olyan fontos, mint az ereje.* akkor természetesen rum.
*Egyesével végignéz a jelenlévőkön - ismételten csak udvariasságból -, megerősítést várva tőlük, és nem ellenvetést, majd feláll és a pulthoz sétál. Miután kikéri a három pohár Rumot és kifizeti az értük járó 24 aranyat, gyakorlottan visszasétál velük az asztalukhoz.
Addig esetleg alkalmuk van pár szót váltani, és netalántán kipanaszkodni magukat a választás miatt.*- Egyébként örvendek, elmulasztottam bemutatkozni. Relael Ellerin lae'Natar, röviden csak Rel.
*Mellőzi az előző színjátékuk után a illendő formaságokat és kéznyújtás helyett inkább a férfi elé tolja a neki szánt italt, majd a félvérnél is megteszi ugyanezt.*
2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-08-31 13:14:36
Üzenet elküldve: 2018-08-31 13:14:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Szökésben//
- Nos hát... *Halkan felnevet, majd picit előrébb dőlve kezd bele a történetbe, hogyan keveredett ide. Igaz, mikor belépett azon az ajtón, ennyire viccesnek nem találta a dolgot.* Amonon találkoztam egy kölyökkel, pár szót váltottam vele. Ő mondta, hogy ez a hely nagyon nívós, a környék legjobbja, vagy valami ilyesmi. Gondoltam, miért ne nézzek akkor be... Több mint valószínű, hogy a kölyök most nagyon jól szórakozik rajtam valamelyik sarokban...
*Rel pedig... Nos, sejti az indokot a nőt ismervén. Azon pedig cseppet sincs meglepődve, hogy Rel alig ismerte meg. Nairadá igen csak meglátszik az az egy-két év, Relael meg valószínűleg akkor is ugyanúgy nézett ki, mint most, vagy legalább nagyon hasonlóan.*
- Amiatt panaszkodni, hogy megzavar két nő... Taitos, ugyan kérlek...!
*Cinkosan pillant a mellette ülő másik nemesre.*
- Egyébként ha már egy kocsmába kerültem! Mi van itt, aminek nem lóhúgy íze van? Már bocsánat, de tényleg. Egyszer ittam egy ilyen útszéli putriban, nem hiányzik az élmény.
//Szökésben//
- Nos hát... *Halkan felnevet, majd picit előrébb dőlve kezd bele a történetbe, hogyan keveredett ide. Igaz, mikor belépett azon az ajtón, ennyire viccesnek nem találta a dolgot.* Amonon találkoztam egy kölyökkel, pár szót váltottam vele. Ő mondta, hogy ez a hely nagyon nívós, a környék legjobbja, vagy valami ilyesmi. Gondoltam, miért ne nézzek akkor be... Több mint valószínű, hogy a kölyök most nagyon jól szórakozik rajtam valamelyik sarokban...
*Rel pedig... Nos, sejti az indokot a nőt ismervén. Azon pedig cseppet sincs meglepődve, hogy Rel alig ismerte meg. Nairadá igen csak meglátszik az az egy-két év, Relael meg valószínűleg akkor is ugyanúgy nézett ki, mint most, vagy legalább nagyon hasonlóan.*
- Amiatt panaszkodni, hogy megzavar két nő... Taitos, ugyan kérlek...!
*Cinkosan pillant a mellette ülő másik nemesre.*
- Egyébként ha már egy kocsmába kerültem! Mi van itt, aminek nem lóhúgy íze van? Már bocsánat, de tényleg. Egyszer ittam egy ilyen útszéli putriban, nem hiányzik az élmény.
2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-08-31 12:25:53
Üzenet elküldve: 2018-08-31 12:25:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ifer//
* A küzdelem hallhatóan tovább zajlik. Ám a belépő érdekes taktikát választott. Nem igazán szimatol körül, hogy milyen viadal folyik hátul, inkább az üldögélő ork szereplőnkbe köt bele.*
-Nem tudom, kik pofozkodnak. De ha fajtársam ellen, akkor nem sok esélyt adok a puhány fajoknak.
* Vágja oda morcosan, majd leveszi a lábát az asztalról. Lassan, már-már öregesen feláll, mintha a rajta lévő vasak súlya mérhetetlenül lehúzná és megterhelné. És közben az asztalt fogódzkodónak használó kézfejét nézi eme mozdulatok alatt. Majd a fiú szemeibe villantja tekintetét és ebben a pillanatban megindítja páncélkesztyűs öklét ütésre. Támadásával egyenesen ellenfele állkapcsának csúcsát célozza. Az iménti nehézkes mozgás világos, hogy csak színjáték volt, ahol egy ritmusváltást igyekezett előkészíteni. A régi pajtából, a véletlen összjátéka miatt csupán, hatalmas üdvrivalgás csapott fel. Bár nem Wagzalnak szólt, de elnyomta a távolabbról figyelő pultos számára az agyaras barátunk újabb szavait.*
-Akkor ezért kefélem én előszeretettel anyádat a mi csajaink helyett!
* Nem igazán foglalkoztatja az, hogy a másik miért kötött belé. Valószínűleg nincs is olyan túl sok ok rá. Csupán az időtöltés. És ez a kitagadottnak is megfelel.
Mivel rajtuk kívül csak a pohártörölgető van, és ő sem akar közéjük ugrani, hogy megállítsa a pofozkodást, ezért zavartalanul lejátszhatják egymás között, úgy tűnik.*
2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-08-30 23:37:04
Üzenet elküldve: 2018-08-30 23:37:04
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wagzal Hororin//
*Csendesen sétálgat az utcán, csak saját magának, suttogva dúdol egy kedves dallamot. Útját csupán az impozáns Rumos Rókalyuk névre hallgató, kinézete alapján találóan elnevezett épület szegélyezi. Azonnal megtorpan, amint észreveszi a cégért, és különösebb cél nélkül, puszta kíváncsiságból be is nyit. Amint betoppan a fogadóba, megváltozik a testbeszéde. Első alkalommal jár itt. Némileg kiegyenesedik, tekintete nyugodtabbá és figyelmessé válik. Kissé szórakozott, és unatkozik is, de kifejezéstelen arcán ez kevéssé nyilvánul meg. Megjelenése most leginkább viharvert, jelentsen ez bármit is. Leginkább viseltes, de még nem tönkrement, fakó ruházatot. Az eléje táruló látványban nincs sok érdekesség, egyetlen üde színfoltja egy barátságtalan kinézetű ork, aki kizárólag az ő mércéjével csúnya, az orkok között biztosan jóképű fickónak számít. A csaposban semmi érdekes nincs, nem is törődik vele, sokkal jobban izgatja az egy helyben ülő idegen. Nyílegyenesen felé veszi tehát az irányt.
- Minden faj közül nektek orkoknak a legrondábbak a nőitek. - Szólítja meg halkan. - Megértem, hogy egyedül vagy cimbora. - Kedélyes lelkiállapotban van ezen az estén, hisz szórakozni indult. Az ismeretlen látszólag egy legyintéssel elintézhetné, persze a látszat néha csal. Miközben megszólítja az ork férfit, ő maga is figyelmes lesz a dulakodás zajaira, amik jelenleg csörömpölés formájában törnek elő. Mondandóját nem szakítja félbe, a másik helyiséget lezáró ajtó felé fordítja fejét, majd vissza az idegenre. Halvány mosoly fut át a száján.
- Vagy csak a sorodra vársz? Gondoltam, hogy ti orkok egymás között sem finomkodtok - biccent az ajtó felé. Szemernyi félelem sincsen benne, pedig nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan nyomós oka lesz az aggodalomra.*
*Csendesen sétálgat az utcán, csak saját magának, suttogva dúdol egy kedves dallamot. Útját csupán az impozáns Rumos Rókalyuk névre hallgató, kinézete alapján találóan elnevezett épület szegélyezi. Azonnal megtorpan, amint észreveszi a cégért, és különösebb cél nélkül, puszta kíváncsiságból be is nyit. Amint betoppan a fogadóba, megváltozik a testbeszéde. Első alkalommal jár itt. Némileg kiegyenesedik, tekintete nyugodtabbá és figyelmessé válik. Kissé szórakozott, és unatkozik is, de kifejezéstelen arcán ez kevéssé nyilvánul meg. Megjelenése most leginkább viharvert, jelentsen ez bármit is. Leginkább viseltes, de még nem tönkrement, fakó ruházatot. Az eléje táruló látványban nincs sok érdekesség, egyetlen üde színfoltja egy barátságtalan kinézetű ork, aki kizárólag az ő mércéjével csúnya, az orkok között biztosan jóképű fickónak számít. A csaposban semmi érdekes nincs, nem is törődik vele, sokkal jobban izgatja az egy helyben ülő idegen. Nyílegyenesen felé veszi tehát az irányt.
- Minden faj közül nektek orkoknak a legrondábbak a nőitek. - Szólítja meg halkan. - Megértem, hogy egyedül vagy cimbora. - Kedélyes lelkiállapotban van ezen az estén, hisz szórakozni indult. Az ismeretlen látszólag egy legyintéssel elintézhetné, persze a látszat néha csal. Miközben megszólítja az ork férfit, ő maga is figyelmes lesz a dulakodás zajaira, amik jelenleg csörömpölés formájában törnek elő. Mondandóját nem szakítja félbe, a másik helyiséget lezáró ajtó felé fordítja fejét, majd vissza az idegenre. Halvány mosoly fut át a száján.
- Vagy csak a sorodra vársz? Gondoltam, hogy ti orkok egymás között sem finomkodtok - biccent az ajtó felé. Szemernyi félelem sincsen benne, pedig nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan nyomós oka lesz az aggodalomra.*
2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-08-30 19:18:59
Üzenet elküldve: 2018-08-30 19:18:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ifer//
* Nem egy túl látogatott időpontban tér be Wagzal ide. De azon egyenesen meglepődik, hogy egyszerűen senki nincs bent, csak egy csapos. A székek felborogatva és itt-ott még az asztalokon látni el nem mosott poharakat.*
~ Mi történhetett? Mintha egy hurrikán söpört volna végig a helyen? De a tulaj... (Vagy csak alkalmazott lenne?) olyan nyugodtan törölgeti azt az egy szem poharat, mintha minden rendben lenne.~
* Veszi magának a fáradtságot és elindul felé, de három lépést sem tesz, mikor egy pofon hangja üti meg a fülét és hirtelen a majdnem leeső harmadik ajtó felé kapja a tekintetét.
Hamar realizálja, hogy ott küzdelem zaja szivárog át és megfogan benne a gyanú, hogy akik eltűntek innen, azok ott vannak. Ő is arra felé veszi az irányt és be is nyitna, ám félúton egy újabb vendég nyit be. Egy fiatal, ember kölyök.*
~ Talán nem lenne jó felfedni előtte, hogy a titok után szimatolok. Jobb lesz átlagos ivónak tettetnem magam és óvatosabban kiderítenem, kik verekednek odaát.~
* Ezzel az elgondolással ledobja magát a legközelebbi asztalhoz és lábát felrakva várja hasztalan, hogy valaki odajöjjön hozzá és kiszolgálja.
Szemét azért le nem venné az új érkezőről. És közben fülével a zsivajt figyeli, ami odaátról érkezik. Nem csak harc, hanem drukkolás és egyéb hangok is jól kivehetőek.
Fúrja az oldalát a kíváncsiság, de ha nem a nagyközönségnek szánták, akkor vagy ezzel a nyikhajjal együtt kéne bemenni és kettejüket egyből csak nem késelik meg, ha alvilági leszámolásról lenne mégis szó. Vagy ülni ott, ahol van és akkor megejteni, mikor senki nem figyel oda.
Hősünk egyelőre kivár.*
2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-08-29 11:02:35
Üzenet elküldve: 2018-08-29 11:02:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Szökésben //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz. //
*A két nő végül belemegy a színjátékba.*
~Hmm, nem is olyan rossz, mint elsőre gondoltam.~
*Bamba, de komor tekintettel néz utánuk.*
-Hogy a drahun nyaljon a füledbe!
*Mormog el még egy káromkodást a kihívóbban öltözött nőcske, aki ugyebár nagynénje, után.*
-Jó a mai szajré, kiemeli a csöcsötöket!
*Csinál még úgy, mintha a ruhák lopottak lennének, végül leül. Eddigre már tényleg nem figyel rájuk sok ember.*
-Reméljük nem is lesz belőle ilyesmi.
*Sóhajt végül halkan, de az ismeretlen hölgyeményhez hasonlóan vigyorogva.*
-Ennyire azért nem szoktak a mágusok sem megőrülni. Vagy legalább nem így. Az mondjuk érdekelne, hogy te miért vagy itt, és főleg miért így?
*Vonja fel szemöldökét kérdőn a nemes kisasszonyra tekintve.*
~Rólad sejtem.~
*Néz a vörösbe öltözöttre.*
-Az igazat megvallva megzavartál.
*Ránéz a már ismerősebb nemes kisasszonyra is.*
-És te is.
*Nem tud sértődött arcot vágni, de azért egy amolyan durcás kisfiúsat magára ölt.*
-Az ember már elszökni se tud rendesen a világ dolgai elől, oda is követi két nőcske?
*Panaszkodik hangosan.*
-Persze ha hét matrózzal akartatok egy éjszakát eltölteni, akkor bocsánat.
*Kisírta magát mára. Hátradől.*
-Na meséljetek akkor, ti miért vagytok itt, és mit isztok?
*Kérdezi. Ha már tényleg megjelent két ~Amúgy csinos.~ forgószél, hogy felforgassa napját, akkor esélyesen az Utak Szellemei nem véletlenül terelték őket ebbe a lebujba.*
// Szökésben //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz. //
*A két nő végül belemegy a színjátékba.*
~Hmm, nem is olyan rossz, mint elsőre gondoltam.~
*Bamba, de komor tekintettel néz utánuk.*
-Hogy a drahun nyaljon a füledbe!
*Mormog el még egy káromkodást a kihívóbban öltözött nőcske, aki ugyebár nagynénje, után.*
-Jó a mai szajré, kiemeli a csöcsötöket!
*Csinál még úgy, mintha a ruhák lopottak lennének, végül leül. Eddigre már tényleg nem figyel rájuk sok ember.*
-Reméljük nem is lesz belőle ilyesmi.
*Sóhajt végül halkan, de az ismeretlen hölgyeményhez hasonlóan vigyorogva.*
-Ennyire azért nem szoktak a mágusok sem megőrülni. Vagy legalább nem így. Az mondjuk érdekelne, hogy te miért vagy itt, és főleg miért így?
*Vonja fel szemöldökét kérdőn a nemes kisasszonyra tekintve.*
~Rólad sejtem.~
*Néz a vörösbe öltözöttre.*
-Az igazat megvallva megzavartál.
*Ránéz a már ismerősebb nemes kisasszonyra is.*
-És te is.
*Nem tud sértődött arcot vágni, de azért egy amolyan durcás kisfiúsat magára ölt.*
-Az ember már elszökni se tud rendesen a világ dolgai elől, oda is követi két nőcske?
*Panaszkodik hangosan.*
-Persze ha hét matrózzal akartatok egy éjszakát eltölteni, akkor bocsánat.
*Kisírta magát mára. Hátradől.*
-Na meséljetek akkor, ti miért vagytok itt, és mit isztok?
*Kérdezi. Ha már tényleg megjelent két ~Amúgy csinos.~ forgószél, hogy felforgassa napját, akkor esélyesen az Utak Szellemei nem véletlenül terelték őket ebbe a lebujba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873