// Második szál //
//Karheia Rhagodar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ha már kísértésről van szó, őt is megkísértik, csak semmi oka ellenállni, legyen akár csapda is. Így egy csókot is lop, ha már "felajánlották" számára, ahogy a kígyó csap le az áldozatára. Tisztában is kell lennie a képességeivel, rengetegszer tette őket próbára, de erre majd később tért ki.*
-Lehetnék, de most kettesben vagyunk, nyugalomban, zavartalanul. Majd szerénykedek azok előtt, akik nem érdekelnek.
*Ahogy Karheia az ölébe bújik, az ő érdeklődése ettől újra fel kell keltve és a nő szavai olyan ártatlanok, kedvesek, hogy megint el akarja ragadtatni magát és vele együtt őt is. Túl sokáig köröztek már egymáson, a türelme pedig a végéhez ér, főleg, ha így próbára teszik. Végighúzza kezeit a nő combján, egyedül csak hüvelyujja próbálja meg feszegetni a szabályokat azzal, hogy a belső combját simogatja. Teste felforrósodik és újra a nő nyakát ostromolja, ezúttal csókokkal lassan.*
-Idővel meg lehet szokni... hisz a kezdeti félelmet legyőzi a felfedezés vágya, az ismeretlen csábítása. De sosem tudod megtapasztalni az élet gyönyöreit ha csak a veszélyeket tartod a szemed előtt.
*Majd magához emeli a nőt, hogy elülső kis barlangját megsimítsa a forróság, melyet a férfinak csillapítania kellene, de nem tud. Gyengéden a nő nyakába harap, nem mélyeszti bele a fogait, de határozottan utalva szándékaira.*
-Sajnálom, de nem fogok tudni bírni magammal. Próbáltam, de a visszafogott ártatlanságod lázít, a tested felkorbácsolja vágyaim és minden mozzanatot egy kérés arra, hogy úgy kényeztesselek, olyan törődéssel és odafigyeléssel, ahogy egy ilyen kedves, sebzett, de tiszta teremtés megérdemelné. Amíg ránk nem süt a hajnal fénye szorosan összebújva.
*Majd balja felvándorol a nő hasához, mutatóujjának hegye körbejárja a nő idomait és lassan felköröz a domb szélén, míg jobbja a mélység járatához vonul, hogy a külső perem széleit vizsgálja meg. Ő elindult a saját felfedezőjáratán.*