Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 135 (2681. - 2700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2700. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-18 10:26:52
Üzenet elküldve: 2018-11-18 10:26:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Olykor-olykor lopva feltekint. Szakmai ártalom, hogy a hangokon és a kecses rezdüléseken kívül kíváncsi partnere tekintetére is, hogy a hatás kellően nagy-e és elsöprő erejű-e? Élvezettel figyeli a sokszor lesütött pillákat, az elnyíló ajkakat, s a néha kivillanó fehér fogakat. A sóhajok és a lúdbőr csak fokozza vágyait, Ralas immár mindenre készen áll, jóllehet ő már adott pillanatban ezt érezte, amikor az első csókjuk elcsattant. Örül az elszigetelt helyszínnek és a csukott ajtónak, már lent sem foglalkozott a külvilággal, de ösztönösen nehezebben oldódott, itt viszont nem zavarják őket sem kósza tekintetek, sem becsmérlő pillantások. A gyertyák lángja halványan és derengőn világítják a helyiséget, Ralas úgy látja, hogy a hamuszín bőr szinte ragyog a félhomályban és erőteljesen harmonizál az ő kissé halványabb, mégis napbarnított bőrével. Gondolatban összeolvadja látja magukat, s Zammiria az izzó parázs a tűz lángjai alatt, mindent meg akar mutatni, amire csak képes... mindent. A figyelő tekintetek nem tudnak elmenni a megrebbenő szemeken, mikor a csizmát oldja le lábáról, de egyelőre nem kérdez rá, valami oknál fogva úgy érzi ez nem a beszélgetés ideje, sokkal inkább bensőségesebb az ismerkedés. Viszont elraktározza magában a pillanatot, sejtései szerint lehet, hogy utolsó fegyverétől szabadította meg a lányt, vagy egy rossz emlék húzódhat meg a háttérben. Lenyűgözi az ízléses fehérnemű, de vágyai nem engedik a túlzott szemlélődést, ehelyett inkább élvezettel fúrja bele száját a felsejlő redőkbe és vonulatokba. Immár a fentről lefelé érkező keze ujjaival is rásegít, fentebb is és lent is, minden porcikáját le akarja fedni, ami csak érintésre vágyik. Az egyre hangosabb, már-már nyögésnek tetsző sóhajok, a lány érkező hangja felkorbácsolja egyébként is felfokozott vágyait, s egyik kezével lefelé nyúl, hogy nadrágját végleg lerúgja magáról. Ebbe lábával is belesegít, ami izgatott és heves rángatásban merülhet ki. Csak egy apró szünet, mit közbeiktat, s hagyja, hogy a lány blúzát dobja le magáról, persze segít neki, hát hogyne segítene. Végre megláthatja azt, amit eddig pusztán kezével érintett. Nem csalódik. A hamuszín bőrön kiválóan mutat a sötétebb udvar, s a középütt ágaskodó folytatás. A keblek arányosak, s pont akkorák amilyennek lenniük kell, jóllehet Ralasnak semmiféle elvárása nincs nagyságukat tekintve, de Zammiria ebből a szempontból is elképesztően nőies. Az elsuttogott névre megvillanó tekintettel néz fel, s feltérdel, immár teljes valójában. Egy kósza mozdulattal, a lány szemeibe nézve bújik ki ingéből. Bőre színe ugyan halványabb kissé, de nem elütő az eddig megmutatott színtől. Felsőteste arányos és valamilyen szinten kidolgozott, persze nem egy hegyomlás beütését kelti. Ágaskodó férfiasságára nem lehet panasza, de nem is ijesztő, talán pont megfelelő, bár fogalma sincs, hogy Zammiriának mik az elvárásai, önbizalma e tekintetben kellően nagy.*
- Tiéd vagyok! *Suttogja, s mielőtt a felé nyújtott kezet elkapná, kissé közelebb araszol térdelve, s fentről lefelé tolja hüvelykujjait az alsónemű két szélébe, hogy úgy tolja le a lányról, lábait megemelve. Legszívesebben a pillanatnak megfelelően letépné róla, de nem tudja, vajon kötődik-e hozzá emlék, így nem kockáztat. Nem tud ellenállni neki, egy utolsó heves, nyelves csókkal még ellátja a lányt ott lent, mielőtt odalendítené magát, hogy a lány mellé huppanjon felé fordulva, még egyelőre nem ráfekve. Ralas a jobb vállára fekszik, így bal lábát fúrja a nő két lába közé, hogy kissé széttárja azokat, a lányt is maga felé fordítja. Nem romantikáról volt szó, de ilyenkor már az érzelem is belefér, Ralas tapasztalatai szerint azt még a leghevesebb nőstények is díjazzák. Karjait a lány vállai köré fonja, s húzza magához, közben csípőjét a lehető legközelebb tolja, hogy alul immár meztelenül is összeérhessenek. Kézzel egy kicsit igazít is rajta, hogy a megfelelő helyen tapogatózzon. Beleremeg, mikor a mellek is mellkasához nyomódnak, ajka elnyílik, s a hozzá simuló lány immár heves csókot is kap, nem egyet és talán soha véget nem érőt. Lábai is dolgoznak, s a lányét egyre jobban szétnyitják. A pozíció bár nem alkalmas a teljes beteljesülésre, arra azonban igen, hogy a forró és nedves helyszín szélein belülre barangoljon, egyelőre még mindig csak jelzésszinten, de már nem a kezével. Abban a pillanatban kósza nyögés hagyja el az ő száját is, legszívesebben gyors tempóra váltana és magára rántaná a nőt, hogy ő irányíthasson, ő legyen felül. Azt elég sokan szeretik, bár arra is gondol, hogy Zammiria lehet, hogy pont az ellenkezőjére vágyik. Egyelőre csak apránként dolgozik, s kezével durván a lány makulátlan bőrű fenekébe markolva rántja minden ütemnél egyre közelebb magához, miközben csípőjét megfeszíti a heves csók közben. Magára is figyelnie kell, mert a lány bizony képes arra, hogy idő előtt menjen el, azt pedig nem akarná.*
- Több van benned, mint azt előre gondoltam. Nem sejtettem, hogy az _üzlet_ ennyire kölcsönös lehet. *Sóhajtja a lány ajkaiba, miközben beleborzong és beleremeg az ütemes mozgásba.* Ha ezt tudom, akkor két kabátot rendelek! *Villan meg a tekintete, s jobb kezét a lány tarkója alá fúrja, s mögötte visszahajtva ragadja meg, majd óvatosan de érezhetően a nyakába harap. Már nem sokáig bír várni, hogy teljesen a lányba hatolhasson.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Olykor-olykor lopva feltekint. Szakmai ártalom, hogy a hangokon és a kecses rezdüléseken kívül kíváncsi partnere tekintetére is, hogy a hatás kellően nagy-e és elsöprő erejű-e? Élvezettel figyeli a sokszor lesütött pillákat, az elnyíló ajkakat, s a néha kivillanó fehér fogakat. A sóhajok és a lúdbőr csak fokozza vágyait, Ralas immár mindenre készen áll, jóllehet ő már adott pillanatban ezt érezte, amikor az első csókjuk elcsattant. Örül az elszigetelt helyszínnek és a csukott ajtónak, már lent sem foglalkozott a külvilággal, de ösztönösen nehezebben oldódott, itt viszont nem zavarják őket sem kósza tekintetek, sem becsmérlő pillantások. A gyertyák lángja halványan és derengőn világítják a helyiséget, Ralas úgy látja, hogy a hamuszín bőr szinte ragyog a félhomályban és erőteljesen harmonizál az ő kissé halványabb, mégis napbarnított bőrével. Gondolatban összeolvadja látja magukat, s Zammiria az izzó parázs a tűz lángjai alatt, mindent meg akar mutatni, amire csak képes... mindent. A figyelő tekintetek nem tudnak elmenni a megrebbenő szemeken, mikor a csizmát oldja le lábáról, de egyelőre nem kérdez rá, valami oknál fogva úgy érzi ez nem a beszélgetés ideje, sokkal inkább bensőségesebb az ismerkedés. Viszont elraktározza magában a pillanatot, sejtései szerint lehet, hogy utolsó fegyverétől szabadította meg a lányt, vagy egy rossz emlék húzódhat meg a háttérben. Lenyűgözi az ízléses fehérnemű, de vágyai nem engedik a túlzott szemlélődést, ehelyett inkább élvezettel fúrja bele száját a felsejlő redőkbe és vonulatokba. Immár a fentről lefelé érkező keze ujjaival is rásegít, fentebb is és lent is, minden porcikáját le akarja fedni, ami csak érintésre vágyik. Az egyre hangosabb, már-már nyögésnek tetsző sóhajok, a lány érkező hangja felkorbácsolja egyébként is felfokozott vágyait, s egyik kezével lefelé nyúl, hogy nadrágját végleg lerúgja magáról. Ebbe lábával is belesegít, ami izgatott és heves rángatásban merülhet ki. Csak egy apró szünet, mit közbeiktat, s hagyja, hogy a lány blúzát dobja le magáról, persze segít neki, hát hogyne segítene. Végre megláthatja azt, amit eddig pusztán kezével érintett. Nem csalódik. A hamuszín bőrön kiválóan mutat a sötétebb udvar, s a középütt ágaskodó folytatás. A keblek arányosak, s pont akkorák amilyennek lenniük kell, jóllehet Ralasnak semmiféle elvárása nincs nagyságukat tekintve, de Zammiria ebből a szempontból is elképesztően nőies. Az elsuttogott névre megvillanó tekintettel néz fel, s feltérdel, immár teljes valójában. Egy kósza mozdulattal, a lány szemeibe nézve bújik ki ingéből. Bőre színe ugyan halványabb kissé, de nem elütő az eddig megmutatott színtől. Felsőteste arányos és valamilyen szinten kidolgozott, persze nem egy hegyomlás beütését kelti. Ágaskodó férfiasságára nem lehet panasza, de nem is ijesztő, talán pont megfelelő, bár fogalma sincs, hogy Zammiriának mik az elvárásai, önbizalma e tekintetben kellően nagy.*
- Tiéd vagyok! *Suttogja, s mielőtt a felé nyújtott kezet elkapná, kissé közelebb araszol térdelve, s fentről lefelé tolja hüvelykujjait az alsónemű két szélébe, hogy úgy tolja le a lányról, lábait megemelve. Legszívesebben a pillanatnak megfelelően letépné róla, de nem tudja, vajon kötődik-e hozzá emlék, így nem kockáztat. Nem tud ellenállni neki, egy utolsó heves, nyelves csókkal még ellátja a lányt ott lent, mielőtt odalendítené magát, hogy a lány mellé huppanjon felé fordulva, még egyelőre nem ráfekve. Ralas a jobb vállára fekszik, így bal lábát fúrja a nő két lába közé, hogy kissé széttárja azokat, a lányt is maga felé fordítja. Nem romantikáról volt szó, de ilyenkor már az érzelem is belefér, Ralas tapasztalatai szerint azt még a leghevesebb nőstények is díjazzák. Karjait a lány vállai köré fonja, s húzza magához, közben csípőjét a lehető legközelebb tolja, hogy alul immár meztelenül is összeérhessenek. Kézzel egy kicsit igazít is rajta, hogy a megfelelő helyen tapogatózzon. Beleremeg, mikor a mellek is mellkasához nyomódnak, ajka elnyílik, s a hozzá simuló lány immár heves csókot is kap, nem egyet és talán soha véget nem érőt. Lábai is dolgoznak, s a lányét egyre jobban szétnyitják. A pozíció bár nem alkalmas a teljes beteljesülésre, arra azonban igen, hogy a forró és nedves helyszín szélein belülre barangoljon, egyelőre még mindig csak jelzésszinten, de már nem a kezével. Abban a pillanatban kósza nyögés hagyja el az ő száját is, legszívesebben gyors tempóra váltana és magára rántaná a nőt, hogy ő irányíthasson, ő legyen felül. Azt elég sokan szeretik, bár arra is gondol, hogy Zammiria lehet, hogy pont az ellenkezőjére vágyik. Egyelőre csak apránként dolgozik, s kezével durván a lány makulátlan bőrű fenekébe markolva rántja minden ütemnél egyre közelebb magához, miközben csípőjét megfeszíti a heves csók közben. Magára is figyelnie kell, mert a lány bizony képes arra, hogy idő előtt menjen el, azt pedig nem akarná.*
- Több van benned, mint azt előre gondoltam. Nem sejtettem, hogy az _üzlet_ ennyire kölcsönös lehet. *Sóhajtja a lány ajkaiba, miközben beleborzong és beleremeg az ütemes mozgásba.* Ha ezt tudom, akkor két kabátot rendelek! *Villan meg a tekintete, s jobb kezét a lány tarkója alá fúrja, s mögötte visszahajtva ragadja meg, majd óvatosan de érezhetően a nyakába harap. Már nem sokáig bír várni, hogy teljesen a lányba hatolhasson.*
2699. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:48:13
Üzenet elküldve: 2018-11-17 18:48:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Válaszolni már nem tud az ígéretre a határok feszegetésével kapcsolatban, hiszen Ralas megint magához szorítja, így csak felnyögni tud, de ez esetben él a mondás: hallgatás beleegyezés. Nem így tervezte az estét, igazából semmilyen nagyobb elvárással nem érkezett a Rókalyukba, különösen a szeles, nyúlós időjárástól elkedvetlenedve. Most azt sem bánná, ha épp csúnya vihar tombolna kint, a fülébe akkor is legfeljebb a tűz duruzsolása és ropogása jutna el a külvilágból. Igazság szerint már tényleg kezd túl meleg lenni itt, a lángok heve mintha narancsos színnel csordogálna le összesimuló alakjukon. Egyre félőbb, hogy valaki megkocogtatja a vállukat vagy megköszörüli a torkát, hisz amit tesznek, már kezd túllógni az illendőség határán, még egy ilyen olcsó helyen is. Lehet, hogy a Sellőben toleránsabbak a szabályok, igazából még nem próbálta, és alkalma sem volt alaposabban megfigyelni, hogy az alsó tér mennyire nyitott a jó reklámra.
Sandán felmosolyog a lépcső felé kísérő férfi kezének mohóságán. A néhány pillanatnyi szétválás nem hűtötte le kedélyét, legfeljebb új dinamikát adott neki. Borzongás futkos rajta a nyaka felett érzett csókoktól, erőt kell vennie magán, hogy koncentrálni tudjon a lépcsőre, hiszen most egy kicsit mindkettejüket ő vezeti. Nem lenne jó elbotlani.
Nem bánja a karba vételt, bár az ajtón tett erőszakot hangosnak találja. Még szerencse, hogy a második emeletre jöttek, remélhetőleg nem jön senki a nyakukra a zaj hallatán. Ezt leszámítva tetszik neki, hogy lovagja – ki tán épp fogságból szabadította, avagy elragadta békés otthonából - ölben cipeli a nászágyba. Az ágyra érkezés finomságából kiindulva inkább szavazna az utóbbira, és jobban is örül neki, ízléséhez közelebb áll a fékezhetetlen vonzalom, mint a megmentett hölgy iránti lovagias csodálat. Haját összeborzolja kissé a huppanás szele, szíve vadul ver, mellkasa zaklatottan emelkedik és süllyed, s Ralas arckifejezését tükrözi az övé is, ahogy hanyatt dőlve könyököl az ágyon. A becsapott ajtóra elmosolyodik. Most már úgyis mindegy, a temperamentum viszont kedvére való. Korábbi gondolatai ellenére nem találja aggasztónak, mert egyelőre csak szenvedélyesnek látja a férfit, nem ártó szándékúnak. Egyébként pedig abból, amit eddig megismert róla, úgy gondolná, nem lennének ilyen előjelei, ha ellene fordulna. Mint az ugató kutya esete.
A szoba és az ágy is kellemesen hűvös, s végre nem kötik őket a viselkedési szabályok. Ha valaki itt leskelődne utánuk, az már legyen az ő dolga. Míg a férfi a nadrágjával bíbelődik, ő a kezében hozott köpönyegétől és a fegyverövétől szabadul meg és ejti az ágy mellé. Röviden átfut a gondolatai között, hogy a csizmájával mi legyen, de két okból sem húzza le őket, amiből az egyik az, hogy Ralas máris elindul felé. Így sajnos kénytelen ő kibújtatni belőle, ha teljes hosszában kívánja becézni a lábát, s ha így tesz, talán egy aprócska rebbenést vehet észre a nőstény szemében. Minden másban viszont úgy történik, ahogy azt a férfi elgondolja, Zammira partner benne. Ami azt illeti, már ismét könyöklésben fogadja, így ebben nincs szükség az irányításra. Csípőjét emeli, hogy a szoknya könnyen lecsusszanjon róla, s bár gyér a fény, fehérneműje lágy kék színben játszik, rajta ezüsthímzéssel. Kár, mert az alkalomhoz jobban illene valami melegebb szín, mint a lángnyelveké volt a kandallóban. Hajlékonysága az átlagosnál egy kicsit jobb, de annyira nem, mintha a férfival hasonló rendszerességgel és területen edzené magát.
Élvezettel nézi, ahogy közeledik csókjaival, és megint gyorsan felfokozott hangulatba kerül, ami talán egy kicsit mégis lanyhult a helyszínváltáskor. Mikor a férfi a fehérneműhöz ér, kissé hátraengedi a fejét a könyöklésben, így sóhajt fel a felerősödő örömérzettől. Jóleső remegés fut át rajta, mikor Ralas végre feljebb ér. A comboknak eszükben sincs összébb zárulni, sőt. A látszattal ellentétben a türelmetlenség lassanként eléri a tűréshatárt. A blúz alatt végigszántó ujjaktól felsőteste ívben megfeszül még mindig hátrahajló fejjel, és kéjes morranást csalnak elő belőle, tán még a férfi neve is belevegyül alig érthetően. Egyszerre felpezsdül és gyengül el ismét, nem tudja tovább tartani magát, fejét a párnára engedi. Mostantól nem fogja vissza hangos sóhajait, legfeljebb nyögései tompábbak, amiket egy-egy erősebb nyomás követel ki tőle.
Igazán sokat kap a férfitól, s ennek megfelelően egyre felfokozottabban érzi magát, ám nem óhaja egyedül megmászni az emelkedőt, több okból sem. Kezei a blúz aljába kapaszkodnak, majd felfelé húzzák, hogy kibújjon belőle. Néhány pillanatig karjai megpihennek a feje fölött a párnán, félig a puha szövetbe gabalyodva, mert nehéz erőt vennie magán, amikor így elgyengítik a tapasztalások. Épp ezért gondolja, hogy nem szabad tovább halogatnia, mert a végén nem marad ereje, hogy törődjön a férfival. Nem elvárás a részéről, hogy egyoldalúan lenyűgözzék, és egyébként is szeretné végre egészen közel érezni magához.*
- Ralas…
*Suttogja forrón és felkönyököl, egyik kezét feléje nyújtja. Ha tekintetük találkozik, a férfi igazi mohóságot találhat.*
- Gyere ide…
*Ha ebben egyetértés születik, szándéka szerint nem csak az alsóneműtől szabadul meg – bár ha Ralas inkább csak helyet csinálna magának ezúttal is, nincs ellenére –, hanem a férfit is kibújtatja ingéből, amit viszont már tényleg nagyon vár. Látni szeretné izgalmas, fehér bőrét teljes valójában. S nem csak látni, hanem érezni is saját meztelen testén. Csókjai is nagyon kezdenek már hiányozni ajkainak, kezei pedig ölelni, simogatni vágynak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Válaszolni már nem tud az ígéretre a határok feszegetésével kapcsolatban, hiszen Ralas megint magához szorítja, így csak felnyögni tud, de ez esetben él a mondás: hallgatás beleegyezés. Nem így tervezte az estét, igazából semmilyen nagyobb elvárással nem érkezett a Rókalyukba, különösen a szeles, nyúlós időjárástól elkedvetlenedve. Most azt sem bánná, ha épp csúnya vihar tombolna kint, a fülébe akkor is legfeljebb a tűz duruzsolása és ropogása jutna el a külvilágból. Igazság szerint már tényleg kezd túl meleg lenni itt, a lángok heve mintha narancsos színnel csordogálna le összesimuló alakjukon. Egyre félőbb, hogy valaki megkocogtatja a vállukat vagy megköszörüli a torkát, hisz amit tesznek, már kezd túllógni az illendőség határán, még egy ilyen olcsó helyen is. Lehet, hogy a Sellőben toleránsabbak a szabályok, igazából még nem próbálta, és alkalma sem volt alaposabban megfigyelni, hogy az alsó tér mennyire nyitott a jó reklámra.
Sandán felmosolyog a lépcső felé kísérő férfi kezének mohóságán. A néhány pillanatnyi szétválás nem hűtötte le kedélyét, legfeljebb új dinamikát adott neki. Borzongás futkos rajta a nyaka felett érzett csókoktól, erőt kell vennie magán, hogy koncentrálni tudjon a lépcsőre, hiszen most egy kicsit mindkettejüket ő vezeti. Nem lenne jó elbotlani.
Nem bánja a karba vételt, bár az ajtón tett erőszakot hangosnak találja. Még szerencse, hogy a második emeletre jöttek, remélhetőleg nem jön senki a nyakukra a zaj hallatán. Ezt leszámítva tetszik neki, hogy lovagja – ki tán épp fogságból szabadította, avagy elragadta békés otthonából - ölben cipeli a nászágyba. Az ágyra érkezés finomságából kiindulva inkább szavazna az utóbbira, és jobban is örül neki, ízléséhez közelebb áll a fékezhetetlen vonzalom, mint a megmentett hölgy iránti lovagias csodálat. Haját összeborzolja kissé a huppanás szele, szíve vadul ver, mellkasa zaklatottan emelkedik és süllyed, s Ralas arckifejezését tükrözi az övé is, ahogy hanyatt dőlve könyököl az ágyon. A becsapott ajtóra elmosolyodik. Most már úgyis mindegy, a temperamentum viszont kedvére való. Korábbi gondolatai ellenére nem találja aggasztónak, mert egyelőre csak szenvedélyesnek látja a férfit, nem ártó szándékúnak. Egyébként pedig abból, amit eddig megismert róla, úgy gondolná, nem lennének ilyen előjelei, ha ellene fordulna. Mint az ugató kutya esete.
A szoba és az ágy is kellemesen hűvös, s végre nem kötik őket a viselkedési szabályok. Ha valaki itt leskelődne utánuk, az már legyen az ő dolga. Míg a férfi a nadrágjával bíbelődik, ő a kezében hozott köpönyegétől és a fegyverövétől szabadul meg és ejti az ágy mellé. Röviden átfut a gondolatai között, hogy a csizmájával mi legyen, de két okból sem húzza le őket, amiből az egyik az, hogy Ralas máris elindul felé. Így sajnos kénytelen ő kibújtatni belőle, ha teljes hosszában kívánja becézni a lábát, s ha így tesz, talán egy aprócska rebbenést vehet észre a nőstény szemében. Minden másban viszont úgy történik, ahogy azt a férfi elgondolja, Zammira partner benne. Ami azt illeti, már ismét könyöklésben fogadja, így ebben nincs szükség az irányításra. Csípőjét emeli, hogy a szoknya könnyen lecsusszanjon róla, s bár gyér a fény, fehérneműje lágy kék színben játszik, rajta ezüsthímzéssel. Kár, mert az alkalomhoz jobban illene valami melegebb szín, mint a lángnyelveké volt a kandallóban. Hajlékonysága az átlagosnál egy kicsit jobb, de annyira nem, mintha a férfival hasonló rendszerességgel és területen edzené magát.
Élvezettel nézi, ahogy közeledik csókjaival, és megint gyorsan felfokozott hangulatba kerül, ami talán egy kicsit mégis lanyhult a helyszínváltáskor. Mikor a férfi a fehérneműhöz ér, kissé hátraengedi a fejét a könyöklésben, így sóhajt fel a felerősödő örömérzettől. Jóleső remegés fut át rajta, mikor Ralas végre feljebb ér. A comboknak eszükben sincs összébb zárulni, sőt. A látszattal ellentétben a türelmetlenség lassanként eléri a tűréshatárt. A blúz alatt végigszántó ujjaktól felsőteste ívben megfeszül még mindig hátrahajló fejjel, és kéjes morranást csalnak elő belőle, tán még a férfi neve is belevegyül alig érthetően. Egyszerre felpezsdül és gyengül el ismét, nem tudja tovább tartani magát, fejét a párnára engedi. Mostantól nem fogja vissza hangos sóhajait, legfeljebb nyögései tompábbak, amiket egy-egy erősebb nyomás követel ki tőle.
Igazán sokat kap a férfitól, s ennek megfelelően egyre felfokozottabban érzi magát, ám nem óhaja egyedül megmászni az emelkedőt, több okból sem. Kezei a blúz aljába kapaszkodnak, majd felfelé húzzák, hogy kibújjon belőle. Néhány pillanatig karjai megpihennek a feje fölött a párnán, félig a puha szövetbe gabalyodva, mert nehéz erőt vennie magán, amikor így elgyengítik a tapasztalások. Épp ezért gondolja, hogy nem szabad tovább halogatnia, mert a végén nem marad ereje, hogy törődjön a férfival. Nem elvárás a részéről, hogy egyoldalúan lenyűgözzék, és egyébként is szeretné végre egészen közel érezni magához.*
- Ralas…
*Suttogja forrón és felkönyököl, egyik kezét feléje nyújtja. Ha tekintetük találkozik, a férfi igazi mohóságot találhat.*
- Gyere ide…
*Ha ebben egyetértés születik, szándéka szerint nem csak az alsóneműtől szabadul meg – bár ha Ralas inkább csak helyet csinálna magának ezúttal is, nincs ellenére –, hanem a férfit is kibújtatja ingéből, amit viszont már tényleg nagyon vár. Látni szeretné izgalmas, fehér bőrét teljes valójában. S nem csak látni, hanem érezni is saját meztelen testén. Csókjai is nagyon kezdenek már hiányozni ajkainak, kezei pedig ölelni, simogatni vágynak.*
2698. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-17 10:56:06
Üzenet elküldve: 2018-11-17 10:56:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*A forróság már-már elemészti, kedvtelve mozgatja kezét, jóleső érzéssel tölti el, hogy érzi a lányt, sóhajai egyre hangosabbak és érezhetően a mozgás, nála is gyönyört fakaszt. Rendkívül kényelmetlen már így. A ruha ez esetben csupán akadályt semmint praktikumot képez, miközben lassan testére tapad a verejtéktől. A beszéd már számára is nehézkes, egyúttal felesleges is, itt már beszélnek a tettek, melyek egyre inkább hangzatosak és tetszetősek. Egy dologban biztos, nincs veszítenivalója. Bárhogyan is alakul az este, ő már nyert valamit, egy emlékezetes éjszakát. Élvezettel és szigorú tekintettel fúrja be arcát a kedves halmok közé, elégedetten tapasztalja a test ívének megfeszülését, s a domborulatok keménységét. Nem hagyja abba, óriási önuralom kell, hogy ne tépje ketté azt a blúzt egy hirtelen mozdulattal, s altestében már kósza fájdalmat is érez kibontatlan férfiasságán, mely egyre inkább szabad levegőre és gondos kezekre, ajkakra vágyik. Szaporább levegővétel és heves csókok között présel ki magából egy utolsó mondatot:*
- Kiderítjük azokat a határokat. *Morran fel, majd kezei ismét a nőstény fenekére feszülve feszítik magához, szinte kipréselve belőle a szuszt. A varázs egy pillanatra megtörik, mikor távozni kényszerülnek, Zamm gálánsságán a szoba rendelése kapcsán most nem emel szót, alsó ajkát beszívva nézi a távolodó nő alakját, s kecses mozdulatait, a ringó csípőt, mely tettre készen várja, miközben lassan ő is összeszedi magát, s a maradék italt húzza le hirtelen. Immár a hamuszín bőrt meztelenül látja maga előtt, s minden porcikájával falja, a virágillat ezúttal is elemésztő hívogató erővel hat, s mikor a lány végre derekába karol, jobb karját hátulról a szoknya felső részébe mélyesztve keres és kutat. Nem érzéki, cseppet sem, de az éjszakát nem is az érzékiség oltárára szánja, sokkal inkább a tapasztalás és az eszköz, mit használni akar, érdekli. Persze egyúttal ez azt is jelenti, hogy maga is eszközzé válik, melynek készakarva és örömmel tesz eleget.*
- Tökéletes! *Hajol oldalra és a lány tarkójára hinti csókjait, majd mikor végre felérnek, ha a lány hagyja, karjaiba kapva őt rúgja be az ajtót. Ő nem bánja az ágy minőségét, a hírekkel ellentétben annyira nem is tűnik rossznak a hely, bár tény, hogy szegényes. A falak takarnak, az ablak előtt függöny, igaz jelenleg azt sem bánná, ha ország, világ előtt tenné magáévá. Az ajtóval szemben egy tekintélyes méretű ágy, pont annyi ágyneművel, melyet alaposan össze tudnak gyúrni, balra egy asztal felette tükörrel, a másik oldalon egy kisebbfajta szekrény, a szoba egy félig kiismerhetetlen anyagból szőnyeggel takart, de nem bánja. Miután ismét a lány keblei közé fúrja a fejét, egy határozott mozdulattal hajítja az ágyra, ha a korábbi felkapása nem sikerült, abban az esetben csak lelöki rá, majd egy hirtelen, hevenyészett mozdulattal csapja be maga mögött az ajtót, persze ragadozó tekintetét végig Zammirián tartja. ~ Most bizonyíthatsz. ~ Gondolja magában, miközben nadrágját oldja meg, hogy kissé jobban elférjen. Egyelőre fent marad, mert a lány az első. Mosolyogva közelít, s ha a lány ül, akkor egy kósza lökéssel hátára fekteti, ha már fekszik, akkor egyszerűbb a dolga, mert két kezét a lábszárán, combjai külső felületén lágyan végigfuttatva, ha még mindig ő irányít, a szoknya derekába fűzve ujjait, húzza le egy határozott mozdulattal, majd dobja az egyik sarokba. Az alsónemű marad, ezúttal már élvezettel szemléli meg, mit eddig csak érzékelt. Két kezével széttárja a lábakat, s a hamuszín bőrön futtatja végig tekintetét. Kíváncsi rá mennyire hajlékony, egyelőre a határokat méri, így mozdulatai óvatosak. Zamm szemébe nézve huncut mosollyal, de határozott tekintettel térdel a széttárt combok közé, hogy kezeibe fogva a lány bal lábát, bokától kezdje csókokkal hinteni a felemelt lábon fentről felfelé. Olykor a nyelvét is használja, miközben egyre lassabban halad, egyre inkább lehajol, talán az alsónemű felett, a comb belső részén tölti el a legtöbb időt, itt már inkább csak ajkai dolgoznak, olykor beszívva az illatos bőrt. Más illatot is megérez, azt a félreismerhetetlen kész illatot, mely gyönyört okoz számára. Mikor már elegendőnek érzi az időhúzást tér rá a lényegre, a két kézzel tartott, széttárt lábak közé hasal. Ha a lábak önként is úgy maradnak, két kezével a blúz alá fúr, hogy körmeit húzza végig a lány kebleitől lefelé a csípőig. Elébb csak csókokat ad, fentről lefelé, bár nem telik el sok idő, túlzásba sem akarja vinni, kezeit levéve segít rá a biztosabb rálátásra és odaférésre. Óvatosan indít, s orrával érzékeli azt az izgató forróságot. Szinte előbb csak leheli a kiszemelt és nedves területet, aztán végül alaposan odateszi magát, de csak nyelvével, még mindig csak a finom, leheletvékony, már-már áttetsző anyagon keresztül. A körző mozdulatok hevesek és gyorsak, olykor-olykor meglehetősen mélyrehatóak, néha csókkal szívja ajkai közé az apró ruhadarab szélén oldalt felsejlő lenti ajkakat. A lány arcát nem látja, így kénytelen a hangok alapján tájékozódni, bal kezével közben immár nadrágját rúgja le magáról, hogy utat engedjen egy hangos sóhajjal magának. Számtalan terve van, s az ajkak mindent illetnek lent, helytől és illőségtől függetlenül. Csak, amit az ügyfél kíván, Zamm majd szól, ha valamely résszel nem ért egyet, vagy immár mást akar.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.17 11:05:08
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*A forróság már-már elemészti, kedvtelve mozgatja kezét, jóleső érzéssel tölti el, hogy érzi a lányt, sóhajai egyre hangosabbak és érezhetően a mozgás, nála is gyönyört fakaszt. Rendkívül kényelmetlen már így. A ruha ez esetben csupán akadályt semmint praktikumot képez, miközben lassan testére tapad a verejtéktől. A beszéd már számára is nehézkes, egyúttal felesleges is, itt már beszélnek a tettek, melyek egyre inkább hangzatosak és tetszetősek. Egy dologban biztos, nincs veszítenivalója. Bárhogyan is alakul az este, ő már nyert valamit, egy emlékezetes éjszakát. Élvezettel és szigorú tekintettel fúrja be arcát a kedves halmok közé, elégedetten tapasztalja a test ívének megfeszülését, s a domborulatok keménységét. Nem hagyja abba, óriási önuralom kell, hogy ne tépje ketté azt a blúzt egy hirtelen mozdulattal, s altestében már kósza fájdalmat is érez kibontatlan férfiasságán, mely egyre inkább szabad levegőre és gondos kezekre, ajkakra vágyik. Szaporább levegővétel és heves csókok között présel ki magából egy utolsó mondatot:*
- Kiderítjük azokat a határokat. *Morran fel, majd kezei ismét a nőstény fenekére feszülve feszítik magához, szinte kipréselve belőle a szuszt. A varázs egy pillanatra megtörik, mikor távozni kényszerülnek, Zamm gálánsságán a szoba rendelése kapcsán most nem emel szót, alsó ajkát beszívva nézi a távolodó nő alakját, s kecses mozdulatait, a ringó csípőt, mely tettre készen várja, miközben lassan ő is összeszedi magát, s a maradék italt húzza le hirtelen. Immár a hamuszín bőrt meztelenül látja maga előtt, s minden porcikájával falja, a virágillat ezúttal is elemésztő hívogató erővel hat, s mikor a lány végre derekába karol, jobb karját hátulról a szoknya felső részébe mélyesztve keres és kutat. Nem érzéki, cseppet sem, de az éjszakát nem is az érzékiség oltárára szánja, sokkal inkább a tapasztalás és az eszköz, mit használni akar, érdekli. Persze egyúttal ez azt is jelenti, hogy maga is eszközzé válik, melynek készakarva és örömmel tesz eleget.*
- Tökéletes! *Hajol oldalra és a lány tarkójára hinti csókjait, majd mikor végre felérnek, ha a lány hagyja, karjaiba kapva őt rúgja be az ajtót. Ő nem bánja az ágy minőségét, a hírekkel ellentétben annyira nem is tűnik rossznak a hely, bár tény, hogy szegényes. A falak takarnak, az ablak előtt függöny, igaz jelenleg azt sem bánná, ha ország, világ előtt tenné magáévá. Az ajtóval szemben egy tekintélyes méretű ágy, pont annyi ágyneművel, melyet alaposan össze tudnak gyúrni, balra egy asztal felette tükörrel, a másik oldalon egy kisebbfajta szekrény, a szoba egy félig kiismerhetetlen anyagból szőnyeggel takart, de nem bánja. Miután ismét a lány keblei közé fúrja a fejét, egy határozott mozdulattal hajítja az ágyra, ha a korábbi felkapása nem sikerült, abban az esetben csak lelöki rá, majd egy hirtelen, hevenyészett mozdulattal csapja be maga mögött az ajtót, persze ragadozó tekintetét végig Zammirián tartja. ~ Most bizonyíthatsz. ~ Gondolja magában, miközben nadrágját oldja meg, hogy kissé jobban elférjen. Egyelőre fent marad, mert a lány az első. Mosolyogva közelít, s ha a lány ül, akkor egy kósza lökéssel hátára fekteti, ha már fekszik, akkor egyszerűbb a dolga, mert két kezét a lábszárán, combjai külső felületén lágyan végigfuttatva, ha még mindig ő irányít, a szoknya derekába fűzve ujjait, húzza le egy határozott mozdulattal, majd dobja az egyik sarokba. Az alsónemű marad, ezúttal már élvezettel szemléli meg, mit eddig csak érzékelt. Két kezével széttárja a lábakat, s a hamuszín bőrön futtatja végig tekintetét. Kíváncsi rá mennyire hajlékony, egyelőre a határokat méri, így mozdulatai óvatosak. Zamm szemébe nézve huncut mosollyal, de határozott tekintettel térdel a széttárt combok közé, hogy kezeibe fogva a lány bal lábát, bokától kezdje csókokkal hinteni a felemelt lábon fentről felfelé. Olykor a nyelvét is használja, miközben egyre lassabban halad, egyre inkább lehajol, talán az alsónemű felett, a comb belső részén tölti el a legtöbb időt, itt már inkább csak ajkai dolgoznak, olykor beszívva az illatos bőrt. Más illatot is megérez, azt a félreismerhetetlen kész illatot, mely gyönyört okoz számára. Mikor már elegendőnek érzi az időhúzást tér rá a lényegre, a két kézzel tartott, széttárt lábak közé hasal. Ha a lábak önként is úgy maradnak, két kezével a blúz alá fúr, hogy körmeit húzza végig a lány kebleitől lefelé a csípőig. Elébb csak csókokat ad, fentről lefelé, bár nem telik el sok idő, túlzásba sem akarja vinni, kezeit levéve segít rá a biztosabb rálátásra és odaférésre. Óvatosan indít, s orrával érzékeli azt az izgató forróságot. Szinte előbb csak leheli a kiszemelt és nedves területet, aztán végül alaposan odateszi magát, de csak nyelvével, még mindig csak a finom, leheletvékony, már-már áttetsző anyagon keresztül. A körző mozdulatok hevesek és gyorsak, olykor-olykor meglehetősen mélyrehatóak, néha csókkal szívja ajkai közé az apró ruhadarab szélén oldalt felsejlő lenti ajkakat. A lány arcát nem látja, így kénytelen a hangok alapján tájékozódni, bal kezével közben immár nadrágját rúgja le magáról, hogy utat engedjen egy hangos sóhajjal magának. Számtalan terve van, s az ajkak mindent illetnek lent, helytől és illőségtől függetlenül. Csak, amit az ügyfél kíván, Zamm majd szól, ha valamely résszel nem ért egyet, vagy immár mást akar.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.17 11:05:08
2697. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-16 19:21:14
Üzenet elküldve: 2018-11-16 19:21:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Csak egy somolygós szusszanásra telik tőle az elismerést sugalló replika hallatán, pedig fontos számára is, milyen hatással van partnerére. Bár kissé más okból. Figyelme azonban csapong, szerteszét szóródik, inkább ösztönei súgják, hogy nem csak ő vívódik önfegyelmével. Közönség nélkül már rég máshol járnának, első csókjukat a férfira csavarodva ízlelte volna meg, és az ő fejében is az asztalon fejezték volna be.
Ralas még mindig szavakkal kínozza. Képtelen nem előhúzni elemző énjét, hogy a hangsor puszta megfejtésén túl a jelentőséget is értelmezze. Ő már mosolyt sem tud ölteni magára, hiszen épp ezek a leggyengébb pillanatai, amiért utólag talán elmarasztalja magát. Bódultan szuszogja válaszát, mielőtt állát emelve a férfi ajkaiért nyújtózik.*
- Ezek a trükkök megunhatatlanok.
*Ennél többet képtelen lenne kipréselni magából, szinte teljesen Ralas hatása alá kerül. Valahol, csak az ösztönök szintjén érzi, hogy ez többé-kevésbé kölcsönös. Egyenlő nem lehet, hiszen a manipuláció más-más szintjén tartanak, s továbbra sem ő az agresszor. Hiába a visszafogottság, a férfi testbeszéde árulkodó, s nem csupán a nyilvánvaló jelekről van szó, a fojtott vágy feszültté teszi a test izmait, testtartásán érezni, hogy mennyi energia gyülemlik a felszín alatt. Zam bizalmas viszonya Ralas kezével már önmagában képes lenne lekötni, hiszen nem csak felajzza, de olyan örömöket ad, amiket némely férfi egész teljesítményével megirigyelhetne. A hamuban felszított parázs vörös izzásnak indul, nem csak hőt, hanem nedvességet is fakasztva. A nőstény teste olykor megfeszül kissé a kellemes érzetek éledező hullámaiban, miközben a csókok szinte fullasztón tartják fogva, míg el nem húzódik tőlük nedvesen csillogó ajkakkal, hogy átüljön partnere ölébe.
Az elengedő kéz távolodó mozdulata is csodálatos, bár egy kis hiányérzetet hagy maga után. Zam korábban már tapasztalta, mire számíthat, ám a szoknyával tett trükk, és az irányítás még nagyobb élvezet felé tereli. Halk sóhajjal dörgölőzik a nadrág domborulatához, az előbbi érzékenyítő kezelés után még a szövet apró ráncait is felfokozottan tapintja ki. Lassan együtt mozog ő a férfival, hasfalában reszketést érez, alighanem felkorbácsolt vágyai szeretnének végre utat találni maguknak. Ralas is nehezen bírja már, érzi rajta, és ez csak tovább hergeli. Ezúttal ő kínozza a férfit beszélgetéssel, de azt sem bánja, ha nem figyel rá igazán. Önmagát épp eléggé szórakoztatja, amit mond, s a tervek, amik egyelőre köd mögött rejtőznek, mégis biztatón kacsintanak felé.
Mivel alant már megvan a szórakozása, profi csábítója új területekre indul, s bizony nem kell félnie, hogy akár némi durvasággal kedvét szegi a mélységinek. Sőt, halk nyögéssel dől a férfi tenyerébe, és ölét is erősebben szorítja lefelé ebben a mozdulatban. Aztán teret enged a kacskaringós útnak, mely libabőrössé teszi, s Ralas tapintásának nem kell csalódnia. A markolást a nőstény nagyon izgatónak találja, fejét úgy hajtja, hogy még jobban feltáruljon sebezhető nyaka. Aztán mikor a férfi a keblére hajol, sóhajtva kissé hátradől és kidomborítja mellkasát, hogy jobban hozzáférjen. Ujjait Ralas hajába fűzi, majd egészen a tarkójáig tolja, másik kezével pedig a vállát, hátának felső harmadát simogatja, s ezzel együtt tulajdonképpen kapaszkodik is ölének lassú táncában.
Mikor partnere visszahúzza és jelmondattal felérő szavaival fogadva, először még nem tud rá mit felelni. Na meg nem is nagyon van ideje rá, hiszen gyorsan elmerülnek megint a csókolózásban, amiben újra átkarolja a férfi nyakát. Halkan felnyög, majd izgatottan össze-vissza kezd szuszogni, mikor ölük egymásnak préselődik az akaratos húzástól. Ő is érzi, hogy sokáig nem mehet így tovább. A pajzán szavakra, s különösen az oda nem illő megszólításra elmosolyodik, sőt halkan nevet is, majd diszkréten megnedvesíti összepréselt ajkait, így nyelve szinte alig látszik ki.*
- Lehet, hogy meglepődnél, mennyi mindent szabad.
*A tekintete élvezettel csillan a szoknya alá furakodó régi ismerős üdvözlésekor, és jólesőn vesz egy mély levegőt. A szemkontaktust nem tudja sokáig tartani, csak bágyadtan leereszkedő pillái moccannak néha pislogás gyanánt, teste meg-megrezzen egy jól eltalált mozdulattól, ilyenkor bele-beleharap a levegőbe. Gonoszság a férfi részéről, hogy a véleményét kéri, s közben lassan feleslegessé teszi az elvonulás szándékát Zam számára. Na persze nem gondolná úgy, hogy ennyivel megelégedne, újonnan talált játékszerével szívesen továbbismerkedne kötetlenebb formában reggelig. De így képtelen értelmesen gondolkodni. Kénytelen elhúzni Ralas kezét, de nem hagyja magára, a combjára vezeti a szoknya szintje fölött, és simogatón rajta marad az ő keze is.*
- Akkor ragadjuk meg azt a pillanatot egy alkalmasabb helyen…
*Feleli puhán és megcsókolja lustán, míg megpróbálja összeszedni magát. A gondolatától is kirázza a hideg, hogy kimenjenek az éjszakába, úgy érzi, az megtörné a varázst. Ha már ilyen szépen fel- és belemelegedtek, nem akar várni.*
- A Rókaoduknak nem túl jó a híre… de ha téged nem zavar, engem nem érdekel. Kiveszek egyet.
*Megint megcsókolja a férfit, ezúttal több hévvel.*
- Legfeljebb nem használjuk az ágyat.
*Somolyog cinkosan, s kezébe veszi a poharát. Felkínálja Ralasnak, hogy osszák meg. Szándéka szerint a pohár mindenképpen üresen kerül vissza az asztalra, amit gondolatban oly sokszor lesöpörtek már ma este. Aztán erőt vesz magán és felkel a férfi öléből. Enyhén szédül, talán ez az ital csalósabb, mint gondolta. Na persze a történtek is ludasak lehetnek a dologban. Magához veszi köpönyegét, és a pultoshoz indul, hogy kérjen egy kulcsot. Úgy gondolja, hogy a drágább második emelet jobb lehet, ezért ott kér Szobát (2. emelet) 19 aranyért.
Előre sajnálja az alsó szomszédot.
Amennyiben Ralas elfogadja a javaslatot és csatlakozik hozzá, a derekát átölelve indul az emeletre vezető ajtóhoz. Na persze a második emelet hátránya, hogy hosszabb és fáradságosabb az út, de még mindig jobb, mint kimenni az éjszakába. A kis közjáték miatt megindulnak a fogaskerekek, s megfordul a fejében, hogy ez az este túl szép ahhoz, hogy gyanakvás nélkül fogadja. A férfi mintha őrá várt volna. Minden igyekezete ellenére az ujja köré csavarta. Ha ez egy megrendelt találkozás, úgy nagy csávába sétál be, mert most már nem fogja az a minimális nyilvánosság sem védeni, s amint megint a férfi karjában találja magát, el fogja veszíteni a fejét. Csak abban bízhat, hogy Ralas is. S a magány az ő előnyére is szolgál, hiszen levetkőztetheti csábítóját, ami bőven felér egy motozással. Hiába az óvatos hang a fejében, hogy ez a férfi rettentően veszélyes. A nagyobb tét nagyobb élvezetet jelent…*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Csak egy somolygós szusszanásra telik tőle az elismerést sugalló replika hallatán, pedig fontos számára is, milyen hatással van partnerére. Bár kissé más okból. Figyelme azonban csapong, szerteszét szóródik, inkább ösztönei súgják, hogy nem csak ő vívódik önfegyelmével. Közönség nélkül már rég máshol járnának, első csókjukat a férfira csavarodva ízlelte volna meg, és az ő fejében is az asztalon fejezték volna be.
Ralas még mindig szavakkal kínozza. Képtelen nem előhúzni elemző énjét, hogy a hangsor puszta megfejtésén túl a jelentőséget is értelmezze. Ő már mosolyt sem tud ölteni magára, hiszen épp ezek a leggyengébb pillanatai, amiért utólag talán elmarasztalja magát. Bódultan szuszogja válaszát, mielőtt állát emelve a férfi ajkaiért nyújtózik.*
- Ezek a trükkök megunhatatlanok.
*Ennél többet képtelen lenne kipréselni magából, szinte teljesen Ralas hatása alá kerül. Valahol, csak az ösztönök szintjén érzi, hogy ez többé-kevésbé kölcsönös. Egyenlő nem lehet, hiszen a manipuláció más-más szintjén tartanak, s továbbra sem ő az agresszor. Hiába a visszafogottság, a férfi testbeszéde árulkodó, s nem csupán a nyilvánvaló jelekről van szó, a fojtott vágy feszültté teszi a test izmait, testtartásán érezni, hogy mennyi energia gyülemlik a felszín alatt. Zam bizalmas viszonya Ralas kezével már önmagában képes lenne lekötni, hiszen nem csak felajzza, de olyan örömöket ad, amiket némely férfi egész teljesítményével megirigyelhetne. A hamuban felszított parázs vörös izzásnak indul, nem csak hőt, hanem nedvességet is fakasztva. A nőstény teste olykor megfeszül kissé a kellemes érzetek éledező hullámaiban, miközben a csókok szinte fullasztón tartják fogva, míg el nem húzódik tőlük nedvesen csillogó ajkakkal, hogy átüljön partnere ölébe.
Az elengedő kéz távolodó mozdulata is csodálatos, bár egy kis hiányérzetet hagy maga után. Zam korábban már tapasztalta, mire számíthat, ám a szoknyával tett trükk, és az irányítás még nagyobb élvezet felé tereli. Halk sóhajjal dörgölőzik a nadrág domborulatához, az előbbi érzékenyítő kezelés után még a szövet apró ráncait is felfokozottan tapintja ki. Lassan együtt mozog ő a férfival, hasfalában reszketést érez, alighanem felkorbácsolt vágyai szeretnének végre utat találni maguknak. Ralas is nehezen bírja már, érzi rajta, és ez csak tovább hergeli. Ezúttal ő kínozza a férfit beszélgetéssel, de azt sem bánja, ha nem figyel rá igazán. Önmagát épp eléggé szórakoztatja, amit mond, s a tervek, amik egyelőre köd mögött rejtőznek, mégis biztatón kacsintanak felé.
Mivel alant már megvan a szórakozása, profi csábítója új területekre indul, s bizony nem kell félnie, hogy akár némi durvasággal kedvét szegi a mélységinek. Sőt, halk nyögéssel dől a férfi tenyerébe, és ölét is erősebben szorítja lefelé ebben a mozdulatban. Aztán teret enged a kacskaringós útnak, mely libabőrössé teszi, s Ralas tapintásának nem kell csalódnia. A markolást a nőstény nagyon izgatónak találja, fejét úgy hajtja, hogy még jobban feltáruljon sebezhető nyaka. Aztán mikor a férfi a keblére hajol, sóhajtva kissé hátradől és kidomborítja mellkasát, hogy jobban hozzáférjen. Ujjait Ralas hajába fűzi, majd egészen a tarkójáig tolja, másik kezével pedig a vállát, hátának felső harmadát simogatja, s ezzel együtt tulajdonképpen kapaszkodik is ölének lassú táncában.
Mikor partnere visszahúzza és jelmondattal felérő szavaival fogadva, először még nem tud rá mit felelni. Na meg nem is nagyon van ideje rá, hiszen gyorsan elmerülnek megint a csókolózásban, amiben újra átkarolja a férfi nyakát. Halkan felnyög, majd izgatottan össze-vissza kezd szuszogni, mikor ölük egymásnak préselődik az akaratos húzástól. Ő is érzi, hogy sokáig nem mehet így tovább. A pajzán szavakra, s különösen az oda nem illő megszólításra elmosolyodik, sőt halkan nevet is, majd diszkréten megnedvesíti összepréselt ajkait, így nyelve szinte alig látszik ki.*
- Lehet, hogy meglepődnél, mennyi mindent szabad.
*A tekintete élvezettel csillan a szoknya alá furakodó régi ismerős üdvözlésekor, és jólesőn vesz egy mély levegőt. A szemkontaktust nem tudja sokáig tartani, csak bágyadtan leereszkedő pillái moccannak néha pislogás gyanánt, teste meg-megrezzen egy jól eltalált mozdulattól, ilyenkor bele-beleharap a levegőbe. Gonoszság a férfi részéről, hogy a véleményét kéri, s közben lassan feleslegessé teszi az elvonulás szándékát Zam számára. Na persze nem gondolná úgy, hogy ennyivel megelégedne, újonnan talált játékszerével szívesen továbbismerkedne kötetlenebb formában reggelig. De így képtelen értelmesen gondolkodni. Kénytelen elhúzni Ralas kezét, de nem hagyja magára, a combjára vezeti a szoknya szintje fölött, és simogatón rajta marad az ő keze is.*
- Akkor ragadjuk meg azt a pillanatot egy alkalmasabb helyen…
*Feleli puhán és megcsókolja lustán, míg megpróbálja összeszedni magát. A gondolatától is kirázza a hideg, hogy kimenjenek az éjszakába, úgy érzi, az megtörné a varázst. Ha már ilyen szépen fel- és belemelegedtek, nem akar várni.*
- A Rókaoduknak nem túl jó a híre… de ha téged nem zavar, engem nem érdekel. Kiveszek egyet.
*Megint megcsókolja a férfit, ezúttal több hévvel.*
- Legfeljebb nem használjuk az ágyat.
*Somolyog cinkosan, s kezébe veszi a poharát. Felkínálja Ralasnak, hogy osszák meg. Szándéka szerint a pohár mindenképpen üresen kerül vissza az asztalra, amit gondolatban oly sokszor lesöpörtek már ma este. Aztán erőt vesz magán és felkel a férfi öléből. Enyhén szédül, talán ez az ital csalósabb, mint gondolta. Na persze a történtek is ludasak lehetnek a dologban. Magához veszi köpönyegét, és a pultoshoz indul, hogy kérjen egy kulcsot. Úgy gondolja, hogy a drágább második emelet jobb lehet, ezért ott kér Szobát (2. emelet) 19 aranyért.
Előre sajnálja az alsó szomszédot. Amennyiben Ralas elfogadja a javaslatot és csatlakozik hozzá, a derekát átölelve indul az emeletre vezető ajtóhoz. Na persze a második emelet hátránya, hogy hosszabb és fáradságosabb az út, de még mindig jobb, mint kimenni az éjszakába. A kis közjáték miatt megindulnak a fogaskerekek, s megfordul a fejében, hogy ez az este túl szép ahhoz, hogy gyanakvás nélkül fogadja. A férfi mintha őrá várt volna. Minden igyekezete ellenére az ujja köré csavarta. Ha ez egy megrendelt találkozás, úgy nagy csávába sétál be, mert most már nem fogja az a minimális nyilvánosság sem védeni, s amint megint a férfi karjában találja magát, el fogja veszíteni a fejét. Csak abban bízhat, hogy Ralas is. S a magány az ő előnyére is szolgál, hiszen levetkőztetheti csábítóját, ami bőven felér egy motozással. Hiába az óvatos hang a fejében, hogy ez a férfi rettentően veszélyes. A nagyobb tét nagyobb élvezetet jelent…*
2696. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-16 11:55:43
Üzenet elküldve: 2018-11-16 11:55:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Minden apró rezdülést és mimikát felmér, óvatosan és szakképzetten figyel. Az apró homlokráncokat, a sötét ajkak szegletét, a szempillák mozgását, a test helyváltoztatását, a gesztusokat. Muszáj tudnia, hogyan reagál a lány a továbbiakra, s annak függvényében készíti elő a folytatást. Az elmélkedésnek és a kósza gondolatoknak helye nincs, a pillanat ezúttal Zammiriáé, s talán egy kicsit Ralasé is. Teljesen átadja magát, jóllehet ez egyben borzasztóan veszélyes is, de mit ígért, azt betartja, s mindeközben halkan, kissé fojtottan felkuncog a lány incselkedő szavaira, persze a dicséretnek ezúttal sem szabad elmaradnia, mert a fizikai érintkezésen túl, lelki elköteleződést is ígért:*
- Ha így folytatod, egy fél pillanat sem lesz. *Duruzsolja elismerően és csendesen, miközben lassan felé csúszik a lány. Kevés lenne azt mondani, hogy felébred benne a vágy Zamm iránt, nem fejezné ki megfelelően, amit most átél. Birtokolni akarja, s megkóstolni mindenét, a lány vállánál kutató keze ennek megfelelően feszül meg kissé, s vonja magához erőszakosabban. Más esetben, csupán egy hagyományos légyott egyszerű és sablonos közegében, valószínűleg már igényeknek megfelelően fokozná a tempót, figyelve partnerére, egyben minél hamarabb befejezni a mutatványt. Most azonban addig akarja fokozni, s nyújtani, ameddig csak lehetséges, amíg már kikövetelik, amíg már szinte esdekelve könyörögnek érte. Nem fogja letagadni, Zammiria önálló jelensége, illata, sóhaja és mozdulatai kapcsán borzasztó nagy erőfeszítésébe telik, hogy ne kapja fel a lányt, tépjen le róla mindent, s az asztalra vágva tegye azonnal magáévá üvöltve, miközben haját markolja tarkójánál. De visszafogja magát. Ebben sok szerepe van a rutinnak és annak, hogy egész egyszerűen élvezi a pillanatnak minden percét, azt kívánja bár örökké tartana, annyira erős a fizikai kölcsönhatás. A kezét nem mozdítja, hagyja, hogy a lány kerüljön közelebb és közelebb, szinte minden egyes sóhaj egy egy apró incset jelent, s mielőtt még ajkuk végleg egybeforrna, nagy nehezen nyögi ki:*
- Örülök, hogy tudok újat mutatni. *Mosolyodik el halványan, de tekintete már a plafont fürkészi, s gondolatait kényszeresen irányítja egy sokkal kedvezőtlenebb szituáció felé, hogy ne azonnal és hirtelen cselekedjen. Ajkukkal szinte egy időben ér össze a fent és a lent. A kicsiny szövetdarabot játszi és rutinos könnyedséggel hajtja félre, annak finomságán és lágy tapintásán nem lepődik meg. Magában örömmel konstatálja, hogy Zamm érezhetően, lassan már felkészülten várja, így az érintés kellően érzéki és csábító lehet. Az irányítást egyelőre magának akarja, így mozdulatai kecsesek, akár az égen keringő madár, ráadásul nem is összes ujját veszi igénybe, a hüvelyk egészen máshol, kissé feljebb jár, talán így a tüzet még jobban fel tudja szítani. A csók hasonlóan varázslatos, s Ralas szinte falja a nőt, a lányhoz hasonlóan sóhajai szaporábbak és hangosabbak, immár szinte izzani véli köröttük a levegőt. Bár kezének lenti mozdulatait szabályozza ugyan, meghagyja Zammnak a lehetőséget, hogy ő válassza meg mikor és mennyit kér, ezt a figyelmet kötelessége nyújtani. A lassú körző mozdulatok mellett olykor fokozza, olykor lassítja a tempót, s mikor a lány végső közelségbe ér, immár teljes terjedelemmel érezheti a férfi érintését. A csók közbeni morranást óvatos harapással díjazza, s a lány érintését fején és mellkasán érezhető borzongással, főleg mikor azok a kezek vészes közelségbe érkeznek, s feszülő nadrágján érezhetik tettrekészségét. Az apró csókokat viszonozza, olykor a szemöldök felett, olykor az ajak sarkának egész piciny szegletén. Nem bánja, hogy Zamm átül, ha nem tenné valószínűleg maga emelte volna át ölébe, azonban tekintettel arra, hogy mindkét kezére szüksége van, a lenti érintkezést egy pillanatra óvatosan elhúzva kezét megszakítja. De csak azért, hogy azt a pajkos, fodros szoknyát úgy igazítsa, ne legyen kettejük útjában. Ha ez megtörtént, a lányon is igazít, de még egyelőre a nadrág kioldására nem kerül sor, csak úgy mozgatja előre, s hátra csípőjét, mintha csupán kecsesen álomba kívánná ringatni. Igaz szinte parázsló ágyéka már mást kíván, s a nyakába érő csóktól szinte elalél, tekintetét ismét a mennyezet felé fordítja, de csak egy pillanatig.*
- Örülök, hogy így gondolod, Zammiria! *Elhaló sóhaja és halk hördülése, szemének villanása jelzi a váltást, bal keze a lány blúza alá kerül, fogása immár nem olyan gyengéd, mégis bőséggel érzéki, s ha érzi, hogy a lány felül is kedvezően reagál puha ujjaival cikornyás mozdulatokkal kényezteti, átsejlő sötétebb udvarát, s annak reményei szerint keményen meredő részét. Másik keze se tétlen, a holdsugárszínben fehérlő hajat tarkónál megragadva húzza magához, s a lány nyakába szív, közben orrát is eltelíti a virág, s a fülledt erotika jellemző illatorgiájával, majd szája, s nyelve a másik udvart veszi blúzon keresztül kezelésbe. A csók kevésbé romantikus, de hát nem is ez a cél, közben arra is figyel, hogy csípőjének mozgását se hagyja abba. Ha minden igaz a heves érintkezés sem okoz kevésbé nagy örömet, mint legutóbb ujjának játéka, legszívesebben ismét az asztalra tenné, hogy talán nyelvével lent is folytassa a játékot, de ehelyett pusztán laposan körbepillant. Nincs tülekedés a csehóban, de itt minden praktikáját nem tudja bevetni, ahhoz meztelenség kell és hangos együttlét.*
- A tiéd a pillanatom! *Fogja meg a lányt vállánál, s miközben csípője még mindig mozog, s bal keze se tétlen felül, egy heves csókváltást kezdeményezve bontakozik ki az érzelmek viharából. Két kezével a lány fenekére markolja közelebb olyannyira, hogy szinte már egybeolvadva ruhán keresztül erőszakolja ki szinte a kölcsönhatást, úgy kérdi meg fülébe suttogva:*
- Szívesen megtekinteném alul is, hogy milyen előadás játszódik, barátom. *Suttogja mosolyogva.* Akár meg is kóstolnám, persze csak, ha szabad. *Villan meg ismét a tekintet, majd kezét kettejük közé fúrva vezeti be ismét, a reményi szerint már jócskán sikamlós részbe, tekintetét le nem véve a lány sötéten csábító szemeiről, hogy így találja meg a kedvező pontokat kívül is és az oly huncutan elrejtőző belsőt is, mit csak kevés férfi fedez fel.*
- De itt nem lehet. *Sandán körbepillant, de eközben ujjai heves mozgása nem marad abba, ahogyan a hüvelyk is dolgozik bőséggel.* Kidobnának bennünket. *Biggyeszti le száját bánatosan, majd ismét rátapasztja száját az ajkakra, hogy ezúttal az ő nyelve kezdjen harcias, heves mozdulatokba ezen a fuldokló éjszakán. S, hogy Ralasnak jó-e? Szinte robbanás közeli állapotban van, pusztán a rutin az, mi visszatartja, semmi egyéb. A lány annyira érzéki, hogy nem találkozott vele hasonlóval, pedig egy páran megfordultak az ágyában. Magában most dönti el, hogy ez hiába volt az első, nem lehet az utolsó, célnak elég szegényes, de egy ilyen barátra szüksége van. Most már csak azt kell eldönteni, hogy lakása túl messze van-e, s kibírja e odáig, vagy már az utcán egy sötét sarokban lesznek egymáséi. Persze a lakás ideálisabb, ott addig lehet nyújtani, míg csak nem szégyellik. ~ Hát miféle nőstény vagy te, s hol voltál idáig?! ~ Erre, s arra gondol, vajon tud-e annyit és úgy adni magából, hogy az a további barátságot megalapozza.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.16 11:56:56
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Minden apró rezdülést és mimikát felmér, óvatosan és szakképzetten figyel. Az apró homlokráncokat, a sötét ajkak szegletét, a szempillák mozgását, a test helyváltoztatását, a gesztusokat. Muszáj tudnia, hogyan reagál a lány a továbbiakra, s annak függvényében készíti elő a folytatást. Az elmélkedésnek és a kósza gondolatoknak helye nincs, a pillanat ezúttal Zammiriáé, s talán egy kicsit Ralasé is. Teljesen átadja magát, jóllehet ez egyben borzasztóan veszélyes is, de mit ígért, azt betartja, s mindeközben halkan, kissé fojtottan felkuncog a lány incselkedő szavaira, persze a dicséretnek ezúttal sem szabad elmaradnia, mert a fizikai érintkezésen túl, lelki elköteleződést is ígért:*
- Ha így folytatod, egy fél pillanat sem lesz. *Duruzsolja elismerően és csendesen, miközben lassan felé csúszik a lány. Kevés lenne azt mondani, hogy felébred benne a vágy Zamm iránt, nem fejezné ki megfelelően, amit most átél. Birtokolni akarja, s megkóstolni mindenét, a lány vállánál kutató keze ennek megfelelően feszül meg kissé, s vonja magához erőszakosabban. Más esetben, csupán egy hagyományos légyott egyszerű és sablonos közegében, valószínűleg már igényeknek megfelelően fokozná a tempót, figyelve partnerére, egyben minél hamarabb befejezni a mutatványt. Most azonban addig akarja fokozni, s nyújtani, ameddig csak lehetséges, amíg már kikövetelik, amíg már szinte esdekelve könyörögnek érte. Nem fogja letagadni, Zammiria önálló jelensége, illata, sóhaja és mozdulatai kapcsán borzasztó nagy erőfeszítésébe telik, hogy ne kapja fel a lányt, tépjen le róla mindent, s az asztalra vágva tegye azonnal magáévá üvöltve, miközben haját markolja tarkójánál. De visszafogja magát. Ebben sok szerepe van a rutinnak és annak, hogy egész egyszerűen élvezi a pillanatnak minden percét, azt kívánja bár örökké tartana, annyira erős a fizikai kölcsönhatás. A kezét nem mozdítja, hagyja, hogy a lány kerüljön közelebb és közelebb, szinte minden egyes sóhaj egy egy apró incset jelent, s mielőtt még ajkuk végleg egybeforrna, nagy nehezen nyögi ki:*
- Örülök, hogy tudok újat mutatni. *Mosolyodik el halványan, de tekintete már a plafont fürkészi, s gondolatait kényszeresen irányítja egy sokkal kedvezőtlenebb szituáció felé, hogy ne azonnal és hirtelen cselekedjen. Ajkukkal szinte egy időben ér össze a fent és a lent. A kicsiny szövetdarabot játszi és rutinos könnyedséggel hajtja félre, annak finomságán és lágy tapintásán nem lepődik meg. Magában örömmel konstatálja, hogy Zamm érezhetően, lassan már felkészülten várja, így az érintés kellően érzéki és csábító lehet. Az irányítást egyelőre magának akarja, így mozdulatai kecsesek, akár az égen keringő madár, ráadásul nem is összes ujját veszi igénybe, a hüvelyk egészen máshol, kissé feljebb jár, talán így a tüzet még jobban fel tudja szítani. A csók hasonlóan varázslatos, s Ralas szinte falja a nőt, a lányhoz hasonlóan sóhajai szaporábbak és hangosabbak, immár szinte izzani véli köröttük a levegőt. Bár kezének lenti mozdulatait szabályozza ugyan, meghagyja Zammnak a lehetőséget, hogy ő válassza meg mikor és mennyit kér, ezt a figyelmet kötelessége nyújtani. A lassú körző mozdulatok mellett olykor fokozza, olykor lassítja a tempót, s mikor a lány végső közelségbe ér, immár teljes terjedelemmel érezheti a férfi érintését. A csók közbeni morranást óvatos harapással díjazza, s a lány érintését fején és mellkasán érezhető borzongással, főleg mikor azok a kezek vészes közelségbe érkeznek, s feszülő nadrágján érezhetik tettrekészségét. Az apró csókokat viszonozza, olykor a szemöldök felett, olykor az ajak sarkának egész piciny szegletén. Nem bánja, hogy Zamm átül, ha nem tenné valószínűleg maga emelte volna át ölébe, azonban tekintettel arra, hogy mindkét kezére szüksége van, a lenti érintkezést egy pillanatra óvatosan elhúzva kezét megszakítja. De csak azért, hogy azt a pajkos, fodros szoknyát úgy igazítsa, ne legyen kettejük útjában. Ha ez megtörtént, a lányon is igazít, de még egyelőre a nadrág kioldására nem kerül sor, csak úgy mozgatja előre, s hátra csípőjét, mintha csupán kecsesen álomba kívánná ringatni. Igaz szinte parázsló ágyéka már mást kíván, s a nyakába érő csóktól szinte elalél, tekintetét ismét a mennyezet felé fordítja, de csak egy pillanatig.*
- Örülök, hogy így gondolod, Zammiria! *Elhaló sóhaja és halk hördülése, szemének villanása jelzi a váltást, bal keze a lány blúza alá kerül, fogása immár nem olyan gyengéd, mégis bőséggel érzéki, s ha érzi, hogy a lány felül is kedvezően reagál puha ujjaival cikornyás mozdulatokkal kényezteti, átsejlő sötétebb udvarát, s annak reményei szerint keményen meredő részét. Másik keze se tétlen, a holdsugárszínben fehérlő hajat tarkónál megragadva húzza magához, s a lány nyakába szív, közben orrát is eltelíti a virág, s a fülledt erotika jellemző illatorgiájával, majd szája, s nyelve a másik udvart veszi blúzon keresztül kezelésbe. A csók kevésbé romantikus, de hát nem is ez a cél, közben arra is figyel, hogy csípőjének mozgását se hagyja abba. Ha minden igaz a heves érintkezés sem okoz kevésbé nagy örömet, mint legutóbb ujjának játéka, legszívesebben ismét az asztalra tenné, hogy talán nyelvével lent is folytassa a játékot, de ehelyett pusztán laposan körbepillant. Nincs tülekedés a csehóban, de itt minden praktikáját nem tudja bevetni, ahhoz meztelenség kell és hangos együttlét.*
- A tiéd a pillanatom! *Fogja meg a lányt vállánál, s miközben csípője még mindig mozog, s bal keze se tétlen felül, egy heves csókváltást kezdeményezve bontakozik ki az érzelmek viharából. Két kezével a lány fenekére markolja közelebb olyannyira, hogy szinte már egybeolvadva ruhán keresztül erőszakolja ki szinte a kölcsönhatást, úgy kérdi meg fülébe suttogva:*
- Szívesen megtekinteném alul is, hogy milyen előadás játszódik, barátom. *Suttogja mosolyogva.* Akár meg is kóstolnám, persze csak, ha szabad. *Villan meg ismét a tekintet, majd kezét kettejük közé fúrva vezeti be ismét, a reményi szerint már jócskán sikamlós részbe, tekintetét le nem véve a lány sötéten csábító szemeiről, hogy így találja meg a kedvező pontokat kívül is és az oly huncutan elrejtőző belsőt is, mit csak kevés férfi fedez fel.*
- De itt nem lehet. *Sandán körbepillant, de eközben ujjai heves mozgása nem marad abba, ahogyan a hüvelyk is dolgozik bőséggel.* Kidobnának bennünket. *Biggyeszti le száját bánatosan, majd ismét rátapasztja száját az ajkakra, hogy ezúttal az ő nyelve kezdjen harcias, heves mozdulatokba ezen a fuldokló éjszakán. S, hogy Ralasnak jó-e? Szinte robbanás közeli állapotban van, pusztán a rutin az, mi visszatartja, semmi egyéb. A lány annyira érzéki, hogy nem találkozott vele hasonlóval, pedig egy páran megfordultak az ágyában. Magában most dönti el, hogy ez hiába volt az első, nem lehet az utolsó, célnak elég szegényes, de egy ilyen barátra szüksége van. Most már csak azt kell eldönteni, hogy lakása túl messze van-e, s kibírja e odáig, vagy már az utcán egy sötét sarokban lesznek egymáséi. Persze a lakás ideálisabb, ott addig lehet nyújtani, míg csak nem szégyellik. ~ Hát miféle nőstény vagy te, s hol voltál idáig?! ~ Erre, s arra gondol, vajon tud-e annyit és úgy adni magából, hogy az a további barátságot megalapozza.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.16 11:56:56
2695. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-15 21:45:53
Üzenet elküldve: 2018-11-15 21:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Rápillant a közeledő kézre. Már akkor némi izgalmat érez, amikor még hozzá sem ért, s ez csak fokozódik a simogató ujjak nyomán. Gyomortájékon kellemes remegést, lentebb inkább bizsergést keltenek, s valahogy az útjuk szabaddá válik. Zam még látja, mint surran a fodrok alá Ralas céltudatos keze, aztán lapos pillantását az arcára fordítja, de abban igazi rosszallást nem találni. Felgyorsult pulzusát a nyakán is érezni véli, légvétele zaklatottabbá válik, egy kis időre ajkai leheletnyit elnyílnak, mintha csak azon csodálkozna, mi történik vele. Pedig azon gondolkodik, vajon hagyja-e. Azok a csintalan ujjak egyre csak közelednek, mégis szinte kínosan lassan ingerelnek. Vajon hol állnak meg? Neki kell határt szabnia? Tekintete kissé leereszkedik, akkor kapja csak fel, mikor a férfi megszólal, s ez felrázza átmeneti bódultságából. Viszonozza a mosolyt ismét.*
- Remélem, azért nem csak egy pillanatig tart.
*Mikor odahajol hozzá a férfi, erősen megingatja egyre kevésbé tartózkodónak mondható viselkedésében. Lélegzetvételről lélegzetvételre nehezebb összpontosítania a beszélgetésükre, ösztönei egyre erősebben dörömbölnek szigorú fogságukban. Testében kezdenek szétáradni a kellemes érzetek, a kétfrontos támadás ugyan a közelükben nem jár, de még keblei is másként feszülnek a blúz puha szövetének. Bosszús, amiért gondolkodása ki-kihagy, nehezen formál választ a provokatív kérdésre, melyet akár költőinek is tekinthetne, ám nem teszi. Halovány mosollyal felel, suttogással felérő hangerőn.*
- Ha így van, úgy sose unatkozzam ennél rosszabbul…
*Szélesedik a mosolya, mikor nehéz közönségnek titulálják. Elégedetten veszi, hogy egyetértés születik közöttük, mert kezd elcsigázottá válni, s vagy kiszabadul a férfi karjaiból, amihez olyan nagy kedve nincs, vagy elmerül bennük. Maga Ralas is érzéki lágysággal tereli közelebb. Örömmel csusszan felé, tán nem is annyira csupán a férfi ötletéből elérve a bizalmas kapcsolódást. Apró moccanás csupán, mégis végignyargal az egész testén a felpezsdítő borzongás és feszültség. Szinte bele kell harapnia a levegőbe, tüdeje mohón, hallhatón szívja meg magát a száján keresztül, ami résnyire nyitva is marad. Természetesen visel alsóneműt, méghozzá igen finom anyagot, ami a várakoztatásnak hála, kissé nedvesen tapad, de könnyen kikerülhető. Már-már összeér az arcuk, a hatásvadász szerető kíváncsisága jóllakhat a megszeppent, elködösülő tekintettel a félig leereszkedő pillák mögött. Zammiria néhány pillanatra egészen elgyengül. Kívül és belül is. Most nyoma sincs a veszélyes sötétségnek, sem a számító üzletasszonynak. Ralas csak a vágyakozó nőt láthatja, a sebezhetőt, akinek sikerült fölébe kerekednie. Ujjának moccanása sóhajt fakaszt, és további mély lélegzetvételeket. Csaknem lecsukódik a nőstény szeme, ám a fogadkozás, vagy inkább egyezség még utánanyúl ellebegő józanságának.
Szerencsére nem túl bonyolult szavak hangzanak el, Zam már emeli is kezeit, hogy egyiket a férfi arcára simítsa, a másik pedig lágyan, kényelmesen halad keresztül a férfi hasán át az oldaláig, majd ott lejjebb ereszkedik, s mintha csak elfáradt volna, megpihen az ölében. Eddigre már ajkaik összeforrnak, a nőstény nyaka védtelenül feltárul a nyújtózásban, s nem rest közelebb húzódni. Ha Ralas megtalálja az útját, úgy Zam elégedetten morran a csók közben. Sőt, egy-egy apró, lassú csípőmozdulattal támogatja, vagy tán inkább követeli az örömszerzést. Nem éri be az ajkaival, tovább mélyíti csókjukat nyelvével furakodva, de kénytelen az orrán át is hangosan szívni a levegőt. A férfi ölében megállapodó keze simogatón indul visszafelé, lassan haladva az érzékeny területek fölött. A közelebb eső combra viszont rámarkol.
Közel jár hozzá, hogy elveszítse a fejét, ezért egy érzéki sóhajjal elszakad a csóktól. Megkapaszkodik Ralas vállában, és lassan felemelkedik a székről, hacsak nem szegül ellen akaratának a férfi. Ha engedi, akkor visszaül az ölébe, ügyelve rá, hogy kényelmes legyen mindkettejüknek. Egyfelől szeretné kiegyenlíteni valamelyest a felállást - jobb, ha együtt veszítik el a fejüket, mintha csak ő -, másfelől minél többet szeretne érezni a férfiból. Átkarolja a nyakát. Egyik keze a hajába túr és a tarkóját, nyakát kezdi cirógatni. Hozzásimul, és a füléhez hajol.*
- Nagyon izgalmas férfi vagy, Ralas Drayte…
*Suttogja puhán, mégis forrón. Csókokat lehel a nyakára, orrhegyével cirógatja, közben mélyen beszívja bőrének, hajának illatát. Utóbbi mintha egy kissé emlékeztetné a Sellőházra, de most még ez is izgalmasabbá teszi. Lassanként kezd körvonalazódni előtte, hogyan értette a férfi a korábban mondottakat. De még így is sok tisztáznivaló vár rájuk. Most bizony várnak még egy darabig.*
- Kellesz nekem…
*Suttogja vágyódón, pedig nem úgy érti, ahogy hangzik.*
- Bizony használni foglak…
*Arcát dörgöli lágyan a férfi arcához.*
- De ne félj… az én kezemben jó dolgod lesz…
*Érzi, hogy sokáig nem fogja ennyivel sem beérni, hogy az ölében ülhet. De egyelőre még nagyon jó így. Legalábbis neki.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Rápillant a közeledő kézre. Már akkor némi izgalmat érez, amikor még hozzá sem ért, s ez csak fokozódik a simogató ujjak nyomán. Gyomortájékon kellemes remegést, lentebb inkább bizsergést keltenek, s valahogy az útjuk szabaddá válik. Zam még látja, mint surran a fodrok alá Ralas céltudatos keze, aztán lapos pillantását az arcára fordítja, de abban igazi rosszallást nem találni. Felgyorsult pulzusát a nyakán is érezni véli, légvétele zaklatottabbá válik, egy kis időre ajkai leheletnyit elnyílnak, mintha csak azon csodálkozna, mi történik vele. Pedig azon gondolkodik, vajon hagyja-e. Azok a csintalan ujjak egyre csak közelednek, mégis szinte kínosan lassan ingerelnek. Vajon hol állnak meg? Neki kell határt szabnia? Tekintete kissé leereszkedik, akkor kapja csak fel, mikor a férfi megszólal, s ez felrázza átmeneti bódultságából. Viszonozza a mosolyt ismét.*
- Remélem, azért nem csak egy pillanatig tart.
*Mikor odahajol hozzá a férfi, erősen megingatja egyre kevésbé tartózkodónak mondható viselkedésében. Lélegzetvételről lélegzetvételre nehezebb összpontosítania a beszélgetésükre, ösztönei egyre erősebben dörömbölnek szigorú fogságukban. Testében kezdenek szétáradni a kellemes érzetek, a kétfrontos támadás ugyan a közelükben nem jár, de még keblei is másként feszülnek a blúz puha szövetének. Bosszús, amiért gondolkodása ki-kihagy, nehezen formál választ a provokatív kérdésre, melyet akár költőinek is tekinthetne, ám nem teszi. Halovány mosollyal felel, suttogással felérő hangerőn.*
- Ha így van, úgy sose unatkozzam ennél rosszabbul…
*Szélesedik a mosolya, mikor nehéz közönségnek titulálják. Elégedetten veszi, hogy egyetértés születik közöttük, mert kezd elcsigázottá válni, s vagy kiszabadul a férfi karjaiból, amihez olyan nagy kedve nincs, vagy elmerül bennük. Maga Ralas is érzéki lágysággal tereli közelebb. Örömmel csusszan felé, tán nem is annyira csupán a férfi ötletéből elérve a bizalmas kapcsolódást. Apró moccanás csupán, mégis végignyargal az egész testén a felpezsdítő borzongás és feszültség. Szinte bele kell harapnia a levegőbe, tüdeje mohón, hallhatón szívja meg magát a száján keresztül, ami résnyire nyitva is marad. Természetesen visel alsóneműt, méghozzá igen finom anyagot, ami a várakoztatásnak hála, kissé nedvesen tapad, de könnyen kikerülhető. Már-már összeér az arcuk, a hatásvadász szerető kíváncsisága jóllakhat a megszeppent, elködösülő tekintettel a félig leereszkedő pillák mögött. Zammiria néhány pillanatra egészen elgyengül. Kívül és belül is. Most nyoma sincs a veszélyes sötétségnek, sem a számító üzletasszonynak. Ralas csak a vágyakozó nőt láthatja, a sebezhetőt, akinek sikerült fölébe kerekednie. Ujjának moccanása sóhajt fakaszt, és további mély lélegzetvételeket. Csaknem lecsukódik a nőstény szeme, ám a fogadkozás, vagy inkább egyezség még utánanyúl ellebegő józanságának.
Szerencsére nem túl bonyolult szavak hangzanak el, Zam már emeli is kezeit, hogy egyiket a férfi arcára simítsa, a másik pedig lágyan, kényelmesen halad keresztül a férfi hasán át az oldaláig, majd ott lejjebb ereszkedik, s mintha csak elfáradt volna, megpihen az ölében. Eddigre már ajkaik összeforrnak, a nőstény nyaka védtelenül feltárul a nyújtózásban, s nem rest közelebb húzódni. Ha Ralas megtalálja az útját, úgy Zam elégedetten morran a csók közben. Sőt, egy-egy apró, lassú csípőmozdulattal támogatja, vagy tán inkább követeli az örömszerzést. Nem éri be az ajkaival, tovább mélyíti csókjukat nyelvével furakodva, de kénytelen az orrán át is hangosan szívni a levegőt. A férfi ölében megállapodó keze simogatón indul visszafelé, lassan haladva az érzékeny területek fölött. A közelebb eső combra viszont rámarkol.
Közel jár hozzá, hogy elveszítse a fejét, ezért egy érzéki sóhajjal elszakad a csóktól. Megkapaszkodik Ralas vállában, és lassan felemelkedik a székről, hacsak nem szegül ellen akaratának a férfi. Ha engedi, akkor visszaül az ölébe, ügyelve rá, hogy kényelmes legyen mindkettejüknek. Egyfelől szeretné kiegyenlíteni valamelyest a felállást - jobb, ha együtt veszítik el a fejüket, mintha csak ő -, másfelől minél többet szeretne érezni a férfiból. Átkarolja a nyakát. Egyik keze a hajába túr és a tarkóját, nyakát kezdi cirógatni. Hozzásimul, és a füléhez hajol.*
- Nagyon izgalmas férfi vagy, Ralas Drayte…
*Suttogja puhán, mégis forrón. Csókokat lehel a nyakára, orrhegyével cirógatja, közben mélyen beszívja bőrének, hajának illatát. Utóbbi mintha egy kissé emlékeztetné a Sellőházra, de most még ez is izgalmasabbá teszi. Lassanként kezd körvonalazódni előtte, hogyan értette a férfi a korábban mondottakat. De még így is sok tisztáznivaló vár rájuk. Most bizony várnak még egy darabig.*
- Kellesz nekem…
*Suttogja vágyódón, pedig nem úgy érti, ahogy hangzik.*
- Bizony használni foglak…
*Arcát dörgöli lágyan a férfi arcához.*
- De ne félj… az én kezemben jó dolgod lesz…
*Érzi, hogy sokáig nem fogja ennyivel sem beérni, hogy az ölében ülhet. De egyelőre még nagyon jó így. Legalábbis neki.*
2694. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-14 22:48:55
Üzenet elküldve: 2018-11-14 22:48:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Mint korábban elhangzott, a vágy a legváratlanabb pillanatokban érkezik. Csendben bújik meg valahol, hogy előbb jelzésértékűen, majd teljes valójában megnyilvánuljon. A vágyat le lehet küzdeni, el lehet nyomni. Egy darabig. Aztán elérkezik az a pillanat, amikor végképp átszakad a gát. Elég ehhez pusztán egyetlen apróbb érintés is, mely céllal érkezhet, vagy legalábbis a vágy szerint céllal érkezik. Zammiria ismét elárul valamit magáról, akár szándékosan, akár önkéntelenül, de az elköteleződés gondolata is riasztja, vagy legalábbis taszítja, ez kiválóan sejlik fel, a lágyan kimondott szavakból. A poharat elengedve keze visszakúszik a szoknya alá, immár nem puhatolózik, nem keres, határozott célja van, bár még nem a végső. Előbb csak forróságot gerjeszt, ahhoz pedig elengedhetetlen a játék. Lágyan kúszik felfelé, a szoknyát hagyja, ha feddjen, nem kell, hogy nyilvánvaló legyen, bár az is a fejében jár, hogy vajon a hamuszín miként mutathat mezítelen. Talán a közepén izzó parázs rejtezik, mely megégetheti, ha hozzáér? Egyelőre még nem tudja meg, igaz teljes tenyere fekszik már a lány combjának belső oldalán, mintha csak pihentetné azt. Jóllehet nem pihen, de a mozdulat oly apró, hogy csak az érzékeli, aki a tényleges célpontja. A mozdulatot nem szakítja meg, mintegy elgondolkodva fűzi rá ritmikusan tagolva szavait:*
- Tudod... soha nem köteleztem el... magam valójában, s mégis... mindig. De talán... nem én voltam az, ki kielégíthetetlen... vágyaim okozója volt. *Viszonozza a szemtelen mosolyt. A kéz immár vészes közelségben, alig néhány ujjnyira a tűztől.
~ Vajon hord alsóneműt? ~ Bolond kérdés, de jelenleg akár fontos is lehet.*
- Szakmai ártalom. *Mosolyodik el kedvesen, szemét óvatosan lesütve, majd a lányra tekintve. A kimondott mondat, akár iménti kérdésére is lehet magyarázat.*
- Adott pillanatban mindig elköteleződöm, de csak az adott pillanat erejéig. *Ismeri el az apró csalást.*
- Friss levegő? *Húzza fel a szemöldökét, s közelebb hajol kissé, gyakorlatilag a lány kellemesen ívelt pisze orra szinte az övét érintheti. A virágillat eltelíti, mintha egy mezőn sétálna. Ennek hangot is ad.*
- A virágillattal bőségesen megelégszem. *Leheli óvatosan, s nem mozdul távolabb. A kéz érintését szótlan tűri, talán tekintetére húzódik némi fátyol, s a lágy esésű ing a sejtető borzongást nem takarja, persze csak az alatta lévő bőr fodrozódik kissé, mintha hirtelen szellő érte volna.*
- Hát nem adtam máris? Vagy csupán a matéria kényes játékát látnánk? Tán unalmas, mit tapasztalsz, Zammiria? *Keze lassan a célhoz ér, s hamarosan kiderül, mi rejtezik a végén.*
- Bár vettem is. *Ismeri el.* Igaz, nem adod olcsón a tiéd, mert az enyémből legalább annyit veszel. *Villan meg tekintete, miközben beledől az arcát simogató apró kézbe, a játékostárs legalább annyira rutinos, kérdés a lány mennyire tapasztalt, ez sokat számíthat a csábítás sikeréhez. Bár Ralas bízik annyira magában, hogy tud lenyűgöző teljesítményt nyújtani, viszonylag sok téren, akkor is, ha a játékos társ is rutinos. Ha nem, hát akkor is kellemes percek jöhetnek, még ha találkozásuk előtt oly fárasztó is volt, ez a késő délután. Sóhajtva húzódik mosolyra a szája a további szavakra:*
- Eszköz... hát légy, akkor a szükséges eszköz, miként talán én is az leszek! *Jelenti ki, s a távolodó kéz után néz, a karfán pihentetett keze azonban már ismét önálló életet él, s immár Zamm tarkójára kúszik lágyan, ujjaival finoman bújva a vállhasíték alá. A mozdulat nem hirtelen, tekintete talán előre jelzi szándékát, s egyben ajka is elnyílik kissé, miközben lágyan húzza közelebb a lányt. A lány mély tekintete, mi korábban ajkain játszott, ha a mozdulat sikeres, immár látóterét tölti ki, hogy az írisz apró fényjátékát, a szembogár mozgását alaposan megfigyelhesse, s lássa, mit látnia kell, a hatást, mit esetleg kivált. Ha a lány enged a húzásnak még valami történhet, bár egyelőre csak egy pillanatra. A lenti kéz a közeledés közben is helyben marad, s nem mozdul. Ha a sors kegyes, a lány magától éri el a célját, immár talán arra is fény derül, húzódik-e akadály a kéz útjában? Ralas nem siet, a tapasztalat, bizodalma szerint jelenleg mellette áll, bár ki tudja, hogy-e titokzatos nőstény mire képes még. Csak egy apró ujjbegy, mi egyelőre keres és kutat, a lágy íveket, s a parázs tüzét szítja fel, s ha a lány még kívánja az ajkakat, immár azt is megtapasztalhatja, mert Ralas ismét csak magából ad, egyben talán észrevétlenül vesz el:*
- Maradj és legyen a csók a pecsét ezen a barátságon, itt e kósza éjszakán. *Suttogja, s, ha eddig volt is, immár részéről megszűnik a Korsó, csak ketten vannak, minden idegszálával Zammra koncentrál. Persze a a komoly dolgot megpecsételő csókhoz, talán még közelebb kell furakodni, s az ujjbegy továbbra sem hátrál, nem mozdul.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.14 22:56:39
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Mint korábban elhangzott, a vágy a legváratlanabb pillanatokban érkezik. Csendben bújik meg valahol, hogy előbb jelzésértékűen, majd teljes valójában megnyilvánuljon. A vágyat le lehet küzdeni, el lehet nyomni. Egy darabig. Aztán elérkezik az a pillanat, amikor végképp átszakad a gát. Elég ehhez pusztán egyetlen apróbb érintés is, mely céllal érkezhet, vagy legalábbis a vágy szerint céllal érkezik. Zammiria ismét elárul valamit magáról, akár szándékosan, akár önkéntelenül, de az elköteleződés gondolata is riasztja, vagy legalábbis taszítja, ez kiválóan sejlik fel, a lágyan kimondott szavakból. A poharat elengedve keze visszakúszik a szoknya alá, immár nem puhatolózik, nem keres, határozott célja van, bár még nem a végső. Előbb csak forróságot gerjeszt, ahhoz pedig elengedhetetlen a játék. Lágyan kúszik felfelé, a szoknyát hagyja, ha feddjen, nem kell, hogy nyilvánvaló legyen, bár az is a fejében jár, hogy vajon a hamuszín miként mutathat mezítelen. Talán a közepén izzó parázs rejtezik, mely megégetheti, ha hozzáér? Egyelőre még nem tudja meg, igaz teljes tenyere fekszik már a lány combjának belső oldalán, mintha csak pihentetné azt. Jóllehet nem pihen, de a mozdulat oly apró, hogy csak az érzékeli, aki a tényleges célpontja. A mozdulatot nem szakítja meg, mintegy elgondolkodva fűzi rá ritmikusan tagolva szavait:*
- Tudod... soha nem köteleztem el... magam valójában, s mégis... mindig. De talán... nem én voltam az, ki kielégíthetetlen... vágyaim okozója volt. *Viszonozza a szemtelen mosolyt. A kéz immár vészes közelségben, alig néhány ujjnyira a tűztől.
~ Vajon hord alsóneműt? ~ Bolond kérdés, de jelenleg akár fontos is lehet.*
- Szakmai ártalom. *Mosolyodik el kedvesen, szemét óvatosan lesütve, majd a lányra tekintve. A kimondott mondat, akár iménti kérdésére is lehet magyarázat.*
- Adott pillanatban mindig elköteleződöm, de csak az adott pillanat erejéig. *Ismeri el az apró csalást.*
- Friss levegő? *Húzza fel a szemöldökét, s közelebb hajol kissé, gyakorlatilag a lány kellemesen ívelt pisze orra szinte az övét érintheti. A virágillat eltelíti, mintha egy mezőn sétálna. Ennek hangot is ad.*
- A virágillattal bőségesen megelégszem. *Leheli óvatosan, s nem mozdul távolabb. A kéz érintését szótlan tűri, talán tekintetére húzódik némi fátyol, s a lágy esésű ing a sejtető borzongást nem takarja, persze csak az alatta lévő bőr fodrozódik kissé, mintha hirtelen szellő érte volna.*
- Hát nem adtam máris? Vagy csupán a matéria kényes játékát látnánk? Tán unalmas, mit tapasztalsz, Zammiria? *Keze lassan a célhoz ér, s hamarosan kiderül, mi rejtezik a végén.*
- Bár vettem is. *Ismeri el.* Igaz, nem adod olcsón a tiéd, mert az enyémből legalább annyit veszel. *Villan meg tekintete, miközben beledől az arcát simogató apró kézbe, a játékostárs legalább annyira rutinos, kérdés a lány mennyire tapasztalt, ez sokat számíthat a csábítás sikeréhez. Bár Ralas bízik annyira magában, hogy tud lenyűgöző teljesítményt nyújtani, viszonylag sok téren, akkor is, ha a játékos társ is rutinos. Ha nem, hát akkor is kellemes percek jöhetnek, még ha találkozásuk előtt oly fárasztó is volt, ez a késő délután. Sóhajtva húzódik mosolyra a szája a további szavakra:*
- Eszköz... hát légy, akkor a szükséges eszköz, miként talán én is az leszek! *Jelenti ki, s a távolodó kéz után néz, a karfán pihentetett keze azonban már ismét önálló életet él, s immár Zamm tarkójára kúszik lágyan, ujjaival finoman bújva a vállhasíték alá. A mozdulat nem hirtelen, tekintete talán előre jelzi szándékát, s egyben ajka is elnyílik kissé, miközben lágyan húzza közelebb a lányt. A lány mély tekintete, mi korábban ajkain játszott, ha a mozdulat sikeres, immár látóterét tölti ki, hogy az írisz apró fényjátékát, a szembogár mozgását alaposan megfigyelhesse, s lássa, mit látnia kell, a hatást, mit esetleg kivált. Ha a lány enged a húzásnak még valami történhet, bár egyelőre csak egy pillanatra. A lenti kéz a közeledés közben is helyben marad, s nem mozdul. Ha a sors kegyes, a lány magától éri el a célját, immár talán arra is fény derül, húzódik-e akadály a kéz útjában? Ralas nem siet, a tapasztalat, bizodalma szerint jelenleg mellette áll, bár ki tudja, hogy-e titokzatos nőstény mire képes még. Csak egy apró ujjbegy, mi egyelőre keres és kutat, a lágy íveket, s a parázs tüzét szítja fel, s ha a lány még kívánja az ajkakat, immár azt is megtapasztalhatja, mert Ralas ismét csak magából ad, egyben talán észrevétlenül vesz el:*
- Maradj és legyen a csók a pecsét ezen a barátságon, itt e kósza éjszakán. *Suttogja, s, ha eddig volt is, immár részéről megszűnik a Korsó, csak ketten vannak, minden idegszálával Zammra koncentrál. Persze a a komoly dolgot megpecsételő csókhoz, talán még közelebb kell furakodni, s az ujjbegy továbbra sem hátrál, nem mozdul.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.14 22:56:39
2693. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-14 20:28:23
Üzenet elküldve: 2018-11-14 20:28:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Nehezebb Ralasban olvasnia, mint úgy általában másokban. Ostoba lenne, ha nem fordulna meg a fejében, hogy a kártyázásban járatos kifejezés az érzelmek leplezésére átültethető a csábításra is. A tétek pedig egyre emelkednek, miképp az ösztönöket gerjesztő feszültség is sűrűsödik körülöttük, egyre közelítve a tűréshatárt.
A mélységi nőstényt szórakoztatja, mikor át-átsejlik Ralas belső küzdelme az egykedvűség szürke falain. Elképzeli, amint egyetlen ujjal megtolva eldől és darabjaira hullik. Ebben a szereposztásban ő a tartózkodó fél, ez pedig azzal az előnnyel jár, hogy könnyebben fordíthat az este folytatásán. Nincs szüksége ahhoz a férfi szóvirágaira, hogy ez neki is eszébe jusson.
Elégedetten fogadja a bókot, mely ugyan a szavak szigorú értelme szerint a Rókalyuknak szól, mégis egészen másképp cseng a fülében. A már neki címzett, visszafogott bókot szintén másképp fordítja le magában, másképp csillan a tekintete is. A viszonzott tekintet kellemes, de bármikor csapdává válhat, fókuszát vesztheti tőle. Na persze nem csak a férfi tekintetétől.
Nem kerüli el a figyelmét a pillanatnyi zavar, de tulajdonképpen most először érinti meg a férfit, nem olyan meglepő, hogy nem számít a hirtelen váltásra. Felsandít az előrehajoló Ralasra egy rejtélyes mosollyal, de nem árulja el neki, mit keres. A kezét szépnek és megkíméltnek találja. Szórakoztató látvány az ő hamuszín ujjait a világos bőrű tenyérben látnia. Merészebb fantáziakép úszik elé, hogy még izgalmasabb látvány lehet, ha meztelen testük simulna így össze. Néhány pillanatra elábrándoz mozdulatlanul, s mikor visszatér, kénytelen megint mély levegőt venni, mielőtt az ismerkedésük módját kezdik kitárgyalni. Megint halkan nevet a férfi pikáns válaszán.*
- Szeretem, ha valaki "alapos". De inkább ne beszéljünk elkötelezettségről… én jobb szeretem a szabad szellemek egyesülését...
*Félreérthetetlenül adja át az üzenetet, hogy szabad az érintés, ezt a célt szolgálja a kézjáték és a bújás. Na meg a saját élvezkedését is. A melegre való panaszon ezúttal csak szusszan derűje jeleként, támogatást ad a kifogásnak.*
- Persze, hiszen gyakorlatilag bebújtunk a kandallóba. Máris friss levegőre vágysz?
*Az üzenete célba ért, Ralas nem rest az új határok után tapogatózni. Tetszik neki a férfi óvatos szemtelensége, nem áll a simogatás útjába. Valójában rettentően élvezi. Azt is, hogy sokkal közelebb kerül hozzá, mint számított rá, hisz Ralas karja nincs köztük, csaknem ölelésbe vonja. Közvetlenül érezheti testének melegét, meglódítva ezzel fantáziáját és szívverését. Különösen, mikor a szoknya alól kikandikáló térdére érkezik a férfi tenyere, s bizony egy kicsit be kell furakodnia a fodrok alá. De így még izgalmasabb. Zam arckifejezése egy kissé szétesik a kellemes borzongástól. Megfontoltan lábat vált, hogy ezúttal a levegőben lógó lábszár Ralas oldalára essen, tán még hozzá is ér az övéhez. Nem siet a mozdulattal, így kívánja jelezni, hogy az a kéz maradhat ott, ahol van.
Kezébe veszi azonban a poharát és komótosan kortyol. Erre most nagy szüksége van. A pohár aztán visszakerül az asztalra. A férfi közben beszélni kezd, indul a következő jelenet, s nem akar lemaradni róla. Minden szót kíváncsian figyel. Ezekért a válaszokért őrzi még önkontrollját. Több-kevesebb sikerrel. Most testük önjáró, egy külön párbeszéd zajlik köztük, míg szavakba próbálják önteni gondolataikat. Zam szívesen terjeszkedne tovább testi fronton, de nem akarja megzavarni a beszélgetést vele. Sem saját koncentrációját, hiszen a hallottakat rögtön értelmezni akarja. Bár nehéz a combján területet hódító kezet figyelmen kívül hagynia, amikor ostromot indít önfegyelme ellen. Épp elnyílnak ajkai, hogy megszólaljon, mikor a férfi intelme elhangzik. Egy-két pillanatra szüksége van, hogy összeszedje magát, s azzal kezdi, hogy szemtelenül elmosolyodik.*
- Nahát, a semmiből ilyen könnyen végtelen lehet? Azt mondják, a kielégíthetetlen vágy azt jelzi, hogy valamit rosszul csinálsz.
*Most végre enged a csábításnak és tenyerét lágyan Ralas mellkasára támasztja, félig az ingre, félig csupasz bőrére, és a nyakkivágás peremén végighúzza az ereszkedő íven. Aztán komolyabb arckifejezéssel felnéz rá, de a szemeiben tetten lehet érni vonzalmát.*
- Nem egészen értem, miképpen kereskedsz érzelmekkel. Adsz… elveszel… de kinek, kitől és mit? Tőlem mit vennél el? Vagy inkább adnál? Vagy azt várod, hogy én adjak neked effélét?
*Tekintete a férfi ajkaira siklik. Veszélyes dolog ez. Túlzottan megkívánja őket. Inkább felnéz.*
- Óva intenélek a kötődéstől… a te érdekedben. Mert nem vagyok angyal.
*A férfi mellkasáról felemeli a kezét, és puhán megsimogatja az arcát.*
- Tekints egy hasznos eszköznek... semmiképp se célnak...
*A kezét otthagyja az arcán, hüvelykujjával cirógatja, míg beszél. A szemeiben félreérthetetlen vágy tanyázik, s bár a hangja lágy, mégis hűvösen józan.*
- Nincs kifogásom a szórakozás ellen. De az érzelmek csak tönkreteszik a… barátságot... Ha érzelmeket akarsz, úgy jobb, ha most azonnal elmegyek.
*A kezét most már leengedi egy utolsó simítással, viszont egyebet nem tesz, megvárja, míg a férfi megrágja magában a dolgot. Van idejük bőven.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Nehezebb Ralasban olvasnia, mint úgy általában másokban. Ostoba lenne, ha nem fordulna meg a fejében, hogy a kártyázásban járatos kifejezés az érzelmek leplezésére átültethető a csábításra is. A tétek pedig egyre emelkednek, miképp az ösztönöket gerjesztő feszültség is sűrűsödik körülöttük, egyre közelítve a tűréshatárt.
A mélységi nőstényt szórakoztatja, mikor át-átsejlik Ralas belső küzdelme az egykedvűség szürke falain. Elképzeli, amint egyetlen ujjal megtolva eldől és darabjaira hullik. Ebben a szereposztásban ő a tartózkodó fél, ez pedig azzal az előnnyel jár, hogy könnyebben fordíthat az este folytatásán. Nincs szüksége ahhoz a férfi szóvirágaira, hogy ez neki is eszébe jusson.
Elégedetten fogadja a bókot, mely ugyan a szavak szigorú értelme szerint a Rókalyuknak szól, mégis egészen másképp cseng a fülében. A már neki címzett, visszafogott bókot szintén másképp fordítja le magában, másképp csillan a tekintete is. A viszonzott tekintet kellemes, de bármikor csapdává válhat, fókuszát vesztheti tőle. Na persze nem csak a férfi tekintetétől.
Nem kerüli el a figyelmét a pillanatnyi zavar, de tulajdonképpen most először érinti meg a férfit, nem olyan meglepő, hogy nem számít a hirtelen váltásra. Felsandít az előrehajoló Ralasra egy rejtélyes mosollyal, de nem árulja el neki, mit keres. A kezét szépnek és megkíméltnek találja. Szórakoztató látvány az ő hamuszín ujjait a világos bőrű tenyérben látnia. Merészebb fantáziakép úszik elé, hogy még izgalmasabb látvány lehet, ha meztelen testük simulna így össze. Néhány pillanatra elábrándoz mozdulatlanul, s mikor visszatér, kénytelen megint mély levegőt venni, mielőtt az ismerkedésük módját kezdik kitárgyalni. Megint halkan nevet a férfi pikáns válaszán.*
- Szeretem, ha valaki "alapos". De inkább ne beszéljünk elkötelezettségről… én jobb szeretem a szabad szellemek egyesülését...
*Félreérthetetlenül adja át az üzenetet, hogy szabad az érintés, ezt a célt szolgálja a kézjáték és a bújás. Na meg a saját élvezkedését is. A melegre való panaszon ezúttal csak szusszan derűje jeleként, támogatást ad a kifogásnak.*
- Persze, hiszen gyakorlatilag bebújtunk a kandallóba. Máris friss levegőre vágysz?
*Az üzenete célba ért, Ralas nem rest az új határok után tapogatózni. Tetszik neki a férfi óvatos szemtelensége, nem áll a simogatás útjába. Valójában rettentően élvezi. Azt is, hogy sokkal közelebb kerül hozzá, mint számított rá, hisz Ralas karja nincs köztük, csaknem ölelésbe vonja. Közvetlenül érezheti testének melegét, meglódítva ezzel fantáziáját és szívverését. Különösen, mikor a szoknya alól kikandikáló térdére érkezik a férfi tenyere, s bizony egy kicsit be kell furakodnia a fodrok alá. De így még izgalmasabb. Zam arckifejezése egy kissé szétesik a kellemes borzongástól. Megfontoltan lábat vált, hogy ezúttal a levegőben lógó lábszár Ralas oldalára essen, tán még hozzá is ér az övéhez. Nem siet a mozdulattal, így kívánja jelezni, hogy az a kéz maradhat ott, ahol van.
Kezébe veszi azonban a poharát és komótosan kortyol. Erre most nagy szüksége van. A pohár aztán visszakerül az asztalra. A férfi közben beszélni kezd, indul a következő jelenet, s nem akar lemaradni róla. Minden szót kíváncsian figyel. Ezekért a válaszokért őrzi még önkontrollját. Több-kevesebb sikerrel. Most testük önjáró, egy külön párbeszéd zajlik köztük, míg szavakba próbálják önteni gondolataikat. Zam szívesen terjeszkedne tovább testi fronton, de nem akarja megzavarni a beszélgetést vele. Sem saját koncentrációját, hiszen a hallottakat rögtön értelmezni akarja. Bár nehéz a combján területet hódító kezet figyelmen kívül hagynia, amikor ostromot indít önfegyelme ellen. Épp elnyílnak ajkai, hogy megszólaljon, mikor a férfi intelme elhangzik. Egy-két pillanatra szüksége van, hogy összeszedje magát, s azzal kezdi, hogy szemtelenül elmosolyodik.*
- Nahát, a semmiből ilyen könnyen végtelen lehet? Azt mondják, a kielégíthetetlen vágy azt jelzi, hogy valamit rosszul csinálsz.
*Most végre enged a csábításnak és tenyerét lágyan Ralas mellkasára támasztja, félig az ingre, félig csupasz bőrére, és a nyakkivágás peremén végighúzza az ereszkedő íven. Aztán komolyabb arckifejezéssel felnéz rá, de a szemeiben tetten lehet érni vonzalmát.*
- Nem egészen értem, miképpen kereskedsz érzelmekkel. Adsz… elveszel… de kinek, kitől és mit? Tőlem mit vennél el? Vagy inkább adnál? Vagy azt várod, hogy én adjak neked effélét?
*Tekintete a férfi ajkaira siklik. Veszélyes dolog ez. Túlzottan megkívánja őket. Inkább felnéz.*
- Óva intenélek a kötődéstől… a te érdekedben. Mert nem vagyok angyal.
*A férfi mellkasáról felemeli a kezét, és puhán megsimogatja az arcát.*
- Tekints egy hasznos eszköznek... semmiképp se célnak...
*A kezét otthagyja az arcán, hüvelykujjával cirógatja, míg beszél. A szemeiben félreérthetetlen vágy tanyázik, s bár a hangja lágy, mégis hűvösen józan.*
- Nincs kifogásom a szórakozás ellen. De az érzelmek csak tönkreteszik a… barátságot... Ha érzelmeket akarsz, úgy jobb, ha most azonnal elmegyek.
*A kezét most már leengedi egy utolsó simítással, viszont egyebet nem tesz, megvárja, míg a férfi megrágja magában a dolgot. Van idejük bőven.*
2692. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-14 14:46:30
Üzenet elküldve: 2018-11-14 14:46:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Nem vallaná be, de a lány közelsége rá is hatással volt, persze a sok év alatt már tökélyre fejlesztette rezzenéstelen tekintetét és remegés nélküli hangját. Még sóhaj esetén is. Azonban a Zammot körbelengő mézédes virágillat nem csak képzeletben, hanem fizikailag is kissé kizökkenti, nehéz megtartania a szokásos beszédritmust és a talán kissé mímelt hűvösséget. Ha megkérdeznék és őszinte választ várnának tőle, nem biztos, hogy verseny esetén saját magát hozná ki győztesként. A lány mesterien egymásba fűzött gesztusait és mélyen ülő komor tekintetét, a holdfénysugár hajából kikukkantó elf füleit csak tetézi öltözete és duruzsoló hanghordozása. Valójában a vétlen érintés egy küzdelem, egy harc, legszívesebben már a szoknya alatt megbújó meztelen combok belső felébe markolva vonná magához rideg, merengőn tűző tekintet és szapora sóhajok kíséretében. De persze nem teszi. Ettől jóval tapasztaltabb és megfontoltabb. Türtőzteti magát. Valójában hátradőlése és karba font kezei saját elzárását és védelmét szolgálják, mert Zamm is jó, de még mennyire jó. Csak az orrán át lélegzik, ott viszont a lány sóhajával leplezve jóval nagyobbat és sűrűbben, mint az elvárható lenne ebben a nyugodt és csendes, kandalló tüzes környezetben.*
- Nincs bajom ezzel a hellyel. *Néz lustán körbe, mint, aki nem különösebben foglalkozik a választott helyszínnel, ellenne itt akár egy hétig is.* Az érdeklődésed viszont megtisztelő számomra. *Bólint mosolyogva, s a lány tekintetébe fúrva sajátját, a halk és édes kuncogás megint csak majdnem kizökkenti szerepéből. Kezd szűk lenni a hely, mintha csak ketten ülnének egy két emberes szoba sarkában. ~ A rohadt életbe! ~ Próbálja összeszedni magát, s közben zavartan a keze felé nyúló kézre tekint:*
- Ó, hogyne! *Nyújtja zavartan, s közben megijed attól, hogy gondolatai esetleg lelepleződnek. ~ Azok a szemek… ~ Aztán megembereli magát. Ettől tapasztaltabbnak és szemfülesnek kell lennie. Ennyire nem hagyhatja magát, így ismét felölti a szokásos kackiás mosolyt és negédesen, kíváncsiskodó tekintettel, előrehajolva néz a lányra, vajon ebből mi sül ki? A kérdés persze költői, egyelőre nem is vár választ, mert a tenyerén és kézfején dolgozó kósza érintések feldolgozása ismét erejét veszi, ami lassan fogyóban.*
- Ami azt illeti nem, egyáltalán nem. *Rázza meg fejét.* Számomra ez a módszer megfelelő, valójában hasonló módon teszem, sohasem baj, ha _mélyreható_ vizsgálatot végzünk, mielőtt végleg elköteleznénk magunkat. *Zamm hozzásimul, ez gyakorlatilag egyenértékű egy kivégzéssel, elkerülhetetlen, hogy egy halk sóhaj kiszaladjon.*
- Meleg van itt. *Pillant zavartan a kandalló felé, mintha csak a sóhaj ennek lenne köszönhető, de az ösztönök működnek, s egy apró közhelyes csalással pihen meg karja slendirán módon a lány székének háttámláján, ujjbegyei akaratlanul is érintve a törékeny lapockát, több alkalommal is.*
- Tudod a vágyak érdekes dolgok. *Billenti kissé oldalra a fejét, hogy így fürkéssze somolyogva a lányt.* Általában akkor támadnak, mikor nem számítasz rá. *Vonja meg kissé a vállát, esze ágában sincs elhúzódni, élvezi Zamm közelségét, s mélyen beszívja a virágillatot. A késztetés ismét feltámad, mint amikor a gyermek elé teszik az édességet, de nem azonnal kaphatja meg. Másik keze ismét az egyik meztelen térdkalács felé mozdul, s, ha a szoknya kissé takarja, hát megoldja, s ujjai alásiklanak, apró kis pillanatnyi érintésekkel játszva rajta.*
- Tudod, van, hogy az ember elfárad, az újdonság idővel már réginek hat, elavultnak. *Mintegy mellékesen kezd beszélni, mintha nem is történne semmi, csak egy melankolikus este utolsó poharának elfogyasztása után beszélnének még egy kicsit.*
- Az érzékek tompulnak, az érzelmek elhalnak. Fásultság lesz úrrá rajta, fénye megkopik, s önbizalma törékeny. A jelenlegi ördögi körből nehéz szabadulnom, hisz napról napra élek. *A téma nem illik ide, furcsán idegennek is hat, de válaszolni akar a kérdésre, s míg a lábon játszó ujjai immár kicsiny köröket írnak le egy apró területen, tekintete és arca mélázó, gondolkodó.*
- Ami azt illeti, most azt érzem, hogy talán van remény. Mintha csak az égből pottyantál volna. *Kacag fel mesterien színészkedve.* A vágyaimmal már nincs gond, úgy érzem. *Fordul hirtelen a lány felé, s ejti rá az eddig ujjbegyeivel játszó kezét a térdre, talán egy kissé feljebb is csusszan, ha úgy alakul.* Ha ebből a körből kimentesz, meglesz a célom is. De vigyázz! *Véletlenül pont a lány felsőcombján lévő kezét emeli fel, s szakítja meg az előbbi közeledést mutatva feddőn mutatóujjával.* Sokszor a vágyaim kimeríthetetlenek… a célom pedig alkalmasint hozzád köthet. *Tekintete immár máshol jár, a kéz egyelőre az asztalon álló pohárba kapaszkodik.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.14 15:18:43
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Nem vallaná be, de a lány közelsége rá is hatással volt, persze a sok év alatt már tökélyre fejlesztette rezzenéstelen tekintetét és remegés nélküli hangját. Még sóhaj esetén is. Azonban a Zammot körbelengő mézédes virágillat nem csak képzeletben, hanem fizikailag is kissé kizökkenti, nehéz megtartania a szokásos beszédritmust és a talán kissé mímelt hűvösséget. Ha megkérdeznék és őszinte választ várnának tőle, nem biztos, hogy verseny esetén saját magát hozná ki győztesként. A lány mesterien egymásba fűzött gesztusait és mélyen ülő komor tekintetét, a holdfénysugár hajából kikukkantó elf füleit csak tetézi öltözete és duruzsoló hanghordozása. Valójában a vétlen érintés egy küzdelem, egy harc, legszívesebben már a szoknya alatt megbújó meztelen combok belső felébe markolva vonná magához rideg, merengőn tűző tekintet és szapora sóhajok kíséretében. De persze nem teszi. Ettől jóval tapasztaltabb és megfontoltabb. Türtőzteti magát. Valójában hátradőlése és karba font kezei saját elzárását és védelmét szolgálják, mert Zamm is jó, de még mennyire jó. Csak az orrán át lélegzik, ott viszont a lány sóhajával leplezve jóval nagyobbat és sűrűbben, mint az elvárható lenne ebben a nyugodt és csendes, kandalló tüzes környezetben.*
- Nincs bajom ezzel a hellyel. *Néz lustán körbe, mint, aki nem különösebben foglalkozik a választott helyszínnel, ellenne itt akár egy hétig is.* Az érdeklődésed viszont megtisztelő számomra. *Bólint mosolyogva, s a lány tekintetébe fúrva sajátját, a halk és édes kuncogás megint csak majdnem kizökkenti szerepéből. Kezd szűk lenni a hely, mintha csak ketten ülnének egy két emberes szoba sarkában. ~ A rohadt életbe! ~ Próbálja összeszedni magát, s közben zavartan a keze felé nyúló kézre tekint:*
- Ó, hogyne! *Nyújtja zavartan, s közben megijed attól, hogy gondolatai esetleg lelepleződnek. ~ Azok a szemek… ~ Aztán megembereli magát. Ettől tapasztaltabbnak és szemfülesnek kell lennie. Ennyire nem hagyhatja magát, így ismét felölti a szokásos kackiás mosolyt és negédesen, kíváncsiskodó tekintettel, előrehajolva néz a lányra, vajon ebből mi sül ki? A kérdés persze költői, egyelőre nem is vár választ, mert a tenyerén és kézfején dolgozó kósza érintések feldolgozása ismét erejét veszi, ami lassan fogyóban.*
- Ami azt illeti nem, egyáltalán nem. *Rázza meg fejét.* Számomra ez a módszer megfelelő, valójában hasonló módon teszem, sohasem baj, ha _mélyreható_ vizsgálatot végzünk, mielőtt végleg elköteleznénk magunkat. *Zamm hozzásimul, ez gyakorlatilag egyenértékű egy kivégzéssel, elkerülhetetlen, hogy egy halk sóhaj kiszaladjon.*
- Meleg van itt. *Pillant zavartan a kandalló felé, mintha csak a sóhaj ennek lenne köszönhető, de az ösztönök működnek, s egy apró közhelyes csalással pihen meg karja slendirán módon a lány székének háttámláján, ujjbegyei akaratlanul is érintve a törékeny lapockát, több alkalommal is.*
- Tudod a vágyak érdekes dolgok. *Billenti kissé oldalra a fejét, hogy így fürkéssze somolyogva a lányt.* Általában akkor támadnak, mikor nem számítasz rá. *Vonja meg kissé a vállát, esze ágában sincs elhúzódni, élvezi Zamm közelségét, s mélyen beszívja a virágillatot. A késztetés ismét feltámad, mint amikor a gyermek elé teszik az édességet, de nem azonnal kaphatja meg. Másik keze ismét az egyik meztelen térdkalács felé mozdul, s, ha a szoknya kissé takarja, hát megoldja, s ujjai alásiklanak, apró kis pillanatnyi érintésekkel játszva rajta.*
- Tudod, van, hogy az ember elfárad, az újdonság idővel már réginek hat, elavultnak. *Mintegy mellékesen kezd beszélni, mintha nem is történne semmi, csak egy melankolikus este utolsó poharának elfogyasztása után beszélnének még egy kicsit.*
- Az érzékek tompulnak, az érzelmek elhalnak. Fásultság lesz úrrá rajta, fénye megkopik, s önbizalma törékeny. A jelenlegi ördögi körből nehéz szabadulnom, hisz napról napra élek. *A téma nem illik ide, furcsán idegennek is hat, de válaszolni akar a kérdésre, s míg a lábon játszó ujjai immár kicsiny köröket írnak le egy apró területen, tekintete és arca mélázó, gondolkodó.*
- Ami azt illeti, most azt érzem, hogy talán van remény. Mintha csak az égből pottyantál volna. *Kacag fel mesterien színészkedve.* A vágyaimmal már nincs gond, úgy érzem. *Fordul hirtelen a lány felé, s ejti rá az eddig ujjbegyeivel játszó kezét a térdre, talán egy kissé feljebb is csusszan, ha úgy alakul.* Ha ebből a körből kimentesz, meglesz a célom is. De vigyázz! *Véletlenül pont a lány felsőcombján lévő kezét emeli fel, s szakítja meg az előbbi közeledést mutatva feddőn mutatóujjával.* Sokszor a vágyaim kimeríthetetlenek… a célom pedig alkalmasint hozzád köthet. *Tekintete immár máshol jár, a kéz egyelőre az asztalon álló pohárba kapaszkodik.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.14 15:18:43
2691. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-14 01:20:29
Üzenet elküldve: 2018-11-14 01:20:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
*Olykor játék, olykor nem. Igen, van némi tapasztalata neki is abban, hogy felismerjen jeleket, hiszen ennek szenvedélyes megfigyelője. De a képet zavarja a feddés utáni hűvösség, ami kettejük közé telepedett, a meghúzott és odaképzelt határok nem feltétlenül fedik egymást minden ponton. A vallott képességek igen érdekesek, nem is leplezi mosolyát, tetszik neki a válasz. Kérdéseket vet fel, de előbb megfontolásnak veti alá, pontosan mit is akar megtudni.
Türelmesen várja a közeledést, nem tesz semmi elutasítót. Uralkodnia kell magán, de nem ezért. A közelség még mindig kétélű fegyver… és Ralas még félig hátrakötött kézzel is komoly ellenfél, mert vonzó férfi, és tudja, hogy használja ezt ki. Közelről elsuttogott, sugalmazó szavai, leheletének simogatása érzékeny fülén elég hozzá, hogy szívverésének ütemét a nyakában is megérezze. Véletlennek leplezett érintése kellemes érzetekkel lepik meg, hiányérzetet hagynak maguk után. A nagyobb tét csábítása mindig nagyobb. Egy nagy játékossal mindig nagyobb kihívás és élvezet megmérkőzni.
Mi tagadás, ezt a kört Ralas nyerte. Zammiria nehezebben szedi össze magát. Az agresszornak mindig könnyebb dolga van, hiszen ő irányít, és jobban tudja, mi következik. Nyugodtan vesz egy mély levegőt, és hagyja elcsitulni belső késztetéseit elfogadható szintre. Vállából kiengedi a feszültséget. Addigra eldönti, hogy mit mondjon, kezében tartott poharát viszont leteszi előbb az asztalra.*
- A válaszaid új kérdéseket vetnek fel bennem. Ha így haladunk, reggel is itt fogunk ülni.
*Egészen halk kuncogással zárja megjegyzését, de közben már máshol jár az esze. Igazából többfelé.*
- Szabad?
*Nyúl a férfi keze felé, de csak akkor érinti meg, ha erre engedélyt kap. Akkor viszont közelebb húzza magához, és mindkét oldalát megvizsgálja, mintha keresne valamit. A szokásoknak nyoma van. Például az írásnak vagy a kardforgatásnak. Egy hangszer húrjainak pengetése is bőrkeményedést okoz, de mind-mind másmilyen. Érdekli az ápoltság, a bőr puhasága, sértetlensége, az ujjak és körmök hossza, az ujjbegyek lágysága. Mindeközben egy-egy apró simítás természetesen elkerülhetetlen, főként felfelé fordított tenyérnél az ujjak gyengéd kinyújtásánál. Akár a vizsgálatnál tart, akár megtagadták a kérését, megválaszolja a kérdést.*
- Azt hiszem, az ismerkedés leghatékonyabb módja még mindig az, amit épp teszünk. Elégedetlen vagy vele?
*Mosolya provokatív. Ha kölcsönkapta a kezet, akkor visszavezeti tulajdonosához, mellyel együtt jár nem kötelező módon, hogy most ő szeli át a nem túl nagy távolságot, és a férfi karjához simul. Lehalkítja a hangját.*
- A cél ugyanaz, mint a vágy. Ha van mi után vágyakoznod, van célod is.
*A végét kifejezetten lágyan teszi hozzá.*
- Egy ilyen vonzó, intelligens férfinak rengeteg lehetősége van. Miért nem vágysz semmire?
//Rumos álmok//
*Olykor játék, olykor nem. Igen, van némi tapasztalata neki is abban, hogy felismerjen jeleket, hiszen ennek szenvedélyes megfigyelője. De a képet zavarja a feddés utáni hűvösség, ami kettejük közé telepedett, a meghúzott és odaképzelt határok nem feltétlenül fedik egymást minden ponton. A vallott képességek igen érdekesek, nem is leplezi mosolyát, tetszik neki a válasz. Kérdéseket vet fel, de előbb megfontolásnak veti alá, pontosan mit is akar megtudni.
Türelmesen várja a közeledést, nem tesz semmi elutasítót. Uralkodnia kell magán, de nem ezért. A közelség még mindig kétélű fegyver… és Ralas még félig hátrakötött kézzel is komoly ellenfél, mert vonzó férfi, és tudja, hogy használja ezt ki. Közelről elsuttogott, sugalmazó szavai, leheletének simogatása érzékeny fülén elég hozzá, hogy szívverésének ütemét a nyakában is megérezze. Véletlennek leplezett érintése kellemes érzetekkel lepik meg, hiányérzetet hagynak maguk után. A nagyobb tét csábítása mindig nagyobb. Egy nagy játékossal mindig nagyobb kihívás és élvezet megmérkőzni.
Mi tagadás, ezt a kört Ralas nyerte. Zammiria nehezebben szedi össze magát. Az agresszornak mindig könnyebb dolga van, hiszen ő irányít, és jobban tudja, mi következik. Nyugodtan vesz egy mély levegőt, és hagyja elcsitulni belső késztetéseit elfogadható szintre. Vállából kiengedi a feszültséget. Addigra eldönti, hogy mit mondjon, kezében tartott poharát viszont leteszi előbb az asztalra.*
- A válaszaid új kérdéseket vetnek fel bennem. Ha így haladunk, reggel is itt fogunk ülni.
*Egészen halk kuncogással zárja megjegyzését, de közben már máshol jár az esze. Igazából többfelé.*
- Szabad?
*Nyúl a férfi keze felé, de csak akkor érinti meg, ha erre engedélyt kap. Akkor viszont közelebb húzza magához, és mindkét oldalát megvizsgálja, mintha keresne valamit. A szokásoknak nyoma van. Például az írásnak vagy a kardforgatásnak. Egy hangszer húrjainak pengetése is bőrkeményedést okoz, de mind-mind másmilyen. Érdekli az ápoltság, a bőr puhasága, sértetlensége, az ujjak és körmök hossza, az ujjbegyek lágysága. Mindeközben egy-egy apró simítás természetesen elkerülhetetlen, főként felfelé fordított tenyérnél az ujjak gyengéd kinyújtásánál. Akár a vizsgálatnál tart, akár megtagadták a kérését, megválaszolja a kérdést.*
- Azt hiszem, az ismerkedés leghatékonyabb módja még mindig az, amit épp teszünk. Elégedetlen vagy vele?
*Mosolya provokatív. Ha kölcsönkapta a kezet, akkor visszavezeti tulajdonosához, mellyel együtt jár nem kötelező módon, hogy most ő szeli át a nem túl nagy távolságot, és a férfi karjához simul. Lehalkítja a hangját.*
- A cél ugyanaz, mint a vágy. Ha van mi után vágyakoznod, van célod is.
*A végét kifejezetten lágyan teszi hozzá.*
- Egy ilyen vonzó, intelligens férfinak rengeteg lehetősége van. Miért nem vágysz semmire?
2690. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-13 22:46:01
Üzenet elküldve: 2018-11-13 22:46:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
*A hűvös tekintetbe immár lágy szellő is keveredik, sőt, immár egy apróbb humor is belefér. Mosolyogva rázza meg a fejét. Nem, a csitri nem az esete, attól ő jobban szereti a vadmacskákat, akik tudják is mit akarnak. Persze jobban végiggondolva, valójában nincs is esete, talán még nem találta meg. A játék után inkább már komolyabban néz, s a széken ismét hátradőlve, karba font kézzel figyeli a játékot. Mert azt gondolja játékot csupán, mit vele folytatnak, egy kifinomult és művészi játék, melynek fogalma sincs mi lesz a végén a csattanó. Csak tekintete siklik lágyan az asztal alá, hogy megnézze mi is történik, majd mikor a lány közelebb ér, nem mozdul, csak tekintetét tartja rajta. A huncut arc persze már más kérdés, hisz egy arasznyi távolságról ez az arc bizony megmozgat bizonyos dolgokat, ha önkéntelen, ha nem. Persze Ralas sem ma kezdte, ennek jelét nem adja, igaz, ha a lány rutinos, észreveheti a szemében megbújó fénylő csillogást. ~ Majd a szeszre fogom. ~ Pillant hirtelen az érkező italra, s mondani sem kell kétszer, elragadja a sajátját, hogy egy biccentés kíséretében emelje ő is meg:*
- A lehetőségekre... *Kezdi, ámde mielőtt beleinna még folytatja.* sok mindenhez nem értek... de mindenre vállalkozom. Egy valamiben talán még jó vagyok.
*Vonja meg a vállát és szokás szerint a lány arcát figyeli a vöröses színben játszó italon keresztül.* - Érzelmeket... kezelek. Gyakorlatilag mindenfélét. Akinek nincs adok, akinek sok van, elveszem. Ami azt illeti elég műveltnek is tartom magam, emellett jól írok.
*Említi meg csak úgy hadarva és mellékesen, mielőtt a lány szemébe nézve belekortyol a pohárba. Tekintete csak akkor siklik le a szürkés, de tiszta bőrről, mikor az apró és törékenynek tűnő kéz a kabátja széle felé indul, nem tesz ellene semmit, bár megfordul a fejében, hogy revansot is kaphat az előbbiért, de ennyi talán még bele is fér.*
- Kezdetnek megteszi a kabát. *Mosolyodik el, majd ő is közelebb hajol. Félarasznyira. De kezét előre felteszi, hogy semmiféle játékot nem űz, persze most az ő száján bujkáló huncut mosoly sejtet mást. Kissé körbenéz, látja e őket valaki, majd amennyire Zamm engedi a lány arca felé közelít, hogy az utolsó pillanatban elkapva mozdulatát, a lágy esésű holdsugár fodrok közt felsejlő hegyes elf fülbe halkan suttogja:*
- Adj nekem célt. Elég ha apró, mert céltalan az életem. *A suttogás felér egy sóhajjal, abban a pillanatban még őszintének is tűnhet. Bár ebben a közelség is közrejátszik. Talán az is, hogy Ralas keze immár maga elé esik, egész véletlenül a szoknya széle és a lány térde körül mozogva, az is lehet, hogy épp csak egy pillanatra, mintegy véletlenül érintve azt, elcsenve onnan a kandalló melegét. Persze az is lehet, hogy ez valójában csak véletlen. De az is, hogy nem. Viszont abban a pillanatban vissza is dől helyére, ismét tisztes távolságba, hogy poharába kortyoljon, majd érdeklődő, mintegy közönyös tekintettel nézzen a lányra.*
- Hogyan képzelted ezt az ismerkedést? *Dönti meg kicsit a poharat, s kérdezi gyakorlatiasan, mintha sejtése sem lenne róla.*
//Rumos álmok//
*A hűvös tekintetbe immár lágy szellő is keveredik, sőt, immár egy apróbb humor is belefér. Mosolyogva rázza meg a fejét. Nem, a csitri nem az esete, attól ő jobban szereti a vadmacskákat, akik tudják is mit akarnak. Persze jobban végiggondolva, valójában nincs is esete, talán még nem találta meg. A játék után inkább már komolyabban néz, s a széken ismét hátradőlve, karba font kézzel figyeli a játékot. Mert azt gondolja játékot csupán, mit vele folytatnak, egy kifinomult és művészi játék, melynek fogalma sincs mi lesz a végén a csattanó. Csak tekintete siklik lágyan az asztal alá, hogy megnézze mi is történik, majd mikor a lány közelebb ér, nem mozdul, csak tekintetét tartja rajta. A huncut arc persze már más kérdés, hisz egy arasznyi távolságról ez az arc bizony megmozgat bizonyos dolgokat, ha önkéntelen, ha nem. Persze Ralas sem ma kezdte, ennek jelét nem adja, igaz, ha a lány rutinos, észreveheti a szemében megbújó fénylő csillogást. ~ Majd a szeszre fogom. ~ Pillant hirtelen az érkező italra, s mondani sem kell kétszer, elragadja a sajátját, hogy egy biccentés kíséretében emelje ő is meg:*
- A lehetőségekre... *Kezdi, ámde mielőtt beleinna még folytatja.* sok mindenhez nem értek... de mindenre vállalkozom. Egy valamiben talán még jó vagyok.
*Vonja meg a vállát és szokás szerint a lány arcát figyeli a vöröses színben játszó italon keresztül.* - Érzelmeket... kezelek. Gyakorlatilag mindenfélét. Akinek nincs adok, akinek sok van, elveszem. Ami azt illeti elég műveltnek is tartom magam, emellett jól írok.
*Említi meg csak úgy hadarva és mellékesen, mielőtt a lány szemébe nézve belekortyol a pohárba. Tekintete csak akkor siklik le a szürkés, de tiszta bőrről, mikor az apró és törékenynek tűnő kéz a kabátja széle felé indul, nem tesz ellene semmit, bár megfordul a fejében, hogy revansot is kaphat az előbbiért, de ennyi talán még bele is fér.*
- Kezdetnek megteszi a kabát. *Mosolyodik el, majd ő is közelebb hajol. Félarasznyira. De kezét előre felteszi, hogy semmiféle játékot nem űz, persze most az ő száján bujkáló huncut mosoly sejtet mást. Kissé körbenéz, látja e őket valaki, majd amennyire Zamm engedi a lány arca felé közelít, hogy az utolsó pillanatban elkapva mozdulatát, a lágy esésű holdsugár fodrok közt felsejlő hegyes elf fülbe halkan suttogja:*
- Adj nekem célt. Elég ha apró, mert céltalan az életem. *A suttogás felér egy sóhajjal, abban a pillanatban még őszintének is tűnhet. Bár ebben a közelség is közrejátszik. Talán az is, hogy Ralas keze immár maga elé esik, egész véletlenül a szoknya széle és a lány térde körül mozogva, az is lehet, hogy épp csak egy pillanatra, mintegy véletlenül érintve azt, elcsenve onnan a kandalló melegét. Persze az is lehet, hogy ez valójában csak véletlen. De az is, hogy nem. Viszont abban a pillanatban vissza is dől helyére, ismét tisztes távolságba, hogy poharába kortyoljon, majd érdeklődő, mintegy közönyös tekintettel nézzen a lányra.*
- Hogyan képzelted ezt az ismerkedést? *Dönti meg kicsit a poharat, s kérdezi gyakorlatiasan, mintha sejtése sem lenne róla.*
2689. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-13 20:09:18
Üzenet elküldve: 2018-11-13 20:09:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
*A bocsánatkéréskor még kissé kedvetlen, de nem haragos.*
- A játék ellen nincs kifogásom. Ahogy eddig sem volt. De nem ismerlek eléggé, hogy ennyire rád bízzam magam.
*Egy kicsit hűvösebben villan még a szeme, ám a kortyintás után tényleg elengedi a dolgot és teljesen megnyugszik. A férfi válaszán a barátkozásra való felvetés után szélesebben elmosolyodik, ekkor már a szemében is vidámabb fények játszanak. Rég viselkedett utoljára éretlen csitriként. Még éretlen csitri korában sem volt jellemző.*
- Talán ezt a típust kedveled?
*Forgatja kezében a poharat, de érdeklődésének tárgya érezhetően arrébb esik. A kabátujjal játszó Ralas pajzán tréfáján somolyogva csóválja meg a fejét. Kérdésére nem ad azonnal választ. Úgy érzi, eljutottak egy olyan világos pontra, ahonnan másképp szeretné folytatni. Felhajtja a maradék italt, aztán a pultosra néz, s amint megszerzi figyelmét, két ujjat tart fel. Utána visszafordítja lábait az asztal alá, de csak azért, hogy székkel együtt csusszanhasson a férfi irányába. Úgy egy arasznyi távolságra. Kicsit talán közelebb. Kikerülve az asztal lábát. Kényelmesen hátradől, lábait keresztezi egymáson úgy, hogy a Ralastól távolabbi oldalon lógjon le felülre kerülő lába. A kezeit az ölébe ejti. Nem adja semmi jelét, hogy fizikai kontaktusra törekedne, bár az arckifejezése huncutnak mondható. Mielőtt válaszol, még láthatóan megfontol valamit. Egy kissé felé hajol, mint aki bizalmas dolgot közöl. A távolság jelentős lecsökkenése lehetővé teszi, hogy halkabban beszélgessenek. Kívülről egy ismerkedő párocskának tűnhetnek.*
- Az attól is függ, mihez értesz, és mire vállalkozol.
*Feléjük kanyarodik a csapos, s ezúttal Zammiria számolja le a 32 aranyat a Mesélő (Májmétely) számára. Kezébe veszi az egyik poharat, s mint korábban, épp csak megemeli cinkos pillantással, koccintásig nem viszi.*
- A lehetőségekre.
*A poharat a kezében hagyja, kezeit viszont leengedi az ölébe, mélyen Ralas szemébe néz.*
- Mint utaltam rá, szeretek barátokat szerezni. A legkülönfélébbeket. Néha a barátaimnak szükségük van egymásra, ilyenkor segítek nekik megtalálni egymást. Olykor épp nekem van szükségem rájuk. Mindenki jól jár. A barátságban az a szép, hogy szabad és elengedő.
*Elmosolyodik. Egy kis szünetet tart, és egy teljesen felesleges simító mozdulattal igazítja meg a férfi kabátjának szabadon lógó szélét.*
- Ehhez viszont tudnom kell, hogy kinek mire van szüksége. És ki miben tud segíteni a másiknak.
*Kissé félrebillenti a fejét.*
- Ennek egy részét már láttam. De minél többet tudok, annál... hasznosabb leszek számodra.
//Rumos álmok//
*A bocsánatkéréskor még kissé kedvetlen, de nem haragos.*
- A játék ellen nincs kifogásom. Ahogy eddig sem volt. De nem ismerlek eléggé, hogy ennyire rád bízzam magam.
*Egy kicsit hűvösebben villan még a szeme, ám a kortyintás után tényleg elengedi a dolgot és teljesen megnyugszik. A férfi válaszán a barátkozásra való felvetés után szélesebben elmosolyodik, ekkor már a szemében is vidámabb fények játszanak. Rég viselkedett utoljára éretlen csitriként. Még éretlen csitri korában sem volt jellemző.*
- Talán ezt a típust kedveled?
*Forgatja kezében a poharat, de érdeklődésének tárgya érezhetően arrébb esik. A kabátujjal játszó Ralas pajzán tréfáján somolyogva csóválja meg a fejét. Kérdésére nem ad azonnal választ. Úgy érzi, eljutottak egy olyan világos pontra, ahonnan másképp szeretné folytatni. Felhajtja a maradék italt, aztán a pultosra néz, s amint megszerzi figyelmét, két ujjat tart fel. Utána visszafordítja lábait az asztal alá, de csak azért, hogy székkel együtt csusszanhasson a férfi irányába. Úgy egy arasznyi távolságra. Kicsit talán közelebb. Kikerülve az asztal lábát. Kényelmesen hátradől, lábait keresztezi egymáson úgy, hogy a Ralastól távolabbi oldalon lógjon le felülre kerülő lába. A kezeit az ölébe ejti. Nem adja semmi jelét, hogy fizikai kontaktusra törekedne, bár az arckifejezése huncutnak mondható. Mielőtt válaszol, még láthatóan megfontol valamit. Egy kissé felé hajol, mint aki bizalmas dolgot közöl. A távolság jelentős lecsökkenése lehetővé teszi, hogy halkabban beszélgessenek. Kívülről egy ismerkedő párocskának tűnhetnek.*
- Az attól is függ, mihez értesz, és mire vállalkozol.
*Feléjük kanyarodik a csapos, s ezúttal Zammiria számolja le a 32 aranyat a Mesélő (Májmétely) számára
. Kezébe veszi az egyik poharat, s mint korábban, épp csak megemeli cinkos pillantással, koccintásig nem viszi.*- A lehetőségekre.
*A poharat a kezében hagyja, kezeit viszont leengedi az ölébe, mélyen Ralas szemébe néz.*
- Mint utaltam rá, szeretek barátokat szerezni. A legkülönfélébbeket. Néha a barátaimnak szükségük van egymásra, ilyenkor segítek nekik megtalálni egymást. Olykor épp nekem van szükségem rájuk. Mindenki jól jár. A barátságban az a szép, hogy szabad és elengedő.
*Elmosolyodik. Egy kis szünetet tart, és egy teljesen felesleges simító mozdulattal igazítja meg a férfi kabátjának szabadon lógó szélét.*
- Ehhez viszont tudnom kell, hogy kinek mire van szüksége. És ki miben tud segíteni a másiknak.
*Kissé félrebillenti a fejét.*
- Ennek egy részét már láttam. De minél többet tudok, annál... hasznosabb leszek számodra.
2688. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-11 14:33:11
Üzenet elküldve: 2018-11-11 14:33:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
*A pohár emelésének pillanatában érzi, hogy a próbálkozás nem a kedvező hatást váltja ki, ezúttal nem fognak közösen kortyolni. Némiképp csalódott ugyan, de arcára ez nem ül ki, az itatást persze nem erőlteti, az erőszak távol áll tőle. Abban a pillanatban, ahogy észreveszi a neheztelő tekintetet, s a poharat az asztalra téve, felemelt kézzel mosolyogva tűri a kioktatást.*
- Vo-vo-vo hölgyem... ne legyen ily elutasító, csupán csak egy játék volt, hiszen te kérdeztél. *Nevet fel végül, s kezeit ismét a pohárra kulcsolja.* Mindenesetre eszem ágában nem volt megbántani, a hibáért szíves elnézésedet kérem. *Hajol meg immár komolyabban, s kíváncsi tekintetét a lányon tartja. A virágillat még az orrában játszik, talán pont olyan, amilyennek képzelte, egyszeriben egy apró pillanatra méhnek is érzi magát, ki leküzdhetetlen vágyat érez, hogy szirmaira szálljon. Aztán megrázza magát, s ismét visszatér a hevenyészett és kényelmes testtartás. A hibán nem lovagol, nem kenyere a búslakodás, ha elfogadják a bocsánatkérést jobb, ha nem, hát az élet megy tovább. Így inkább érdeklődve figyeli a gesztusokat és a mimikát, mert ezek mellett a mondatoknak valójában kevéssé tulajdonít jelentőséget. A mosolyt jelző apró ránc a száj sarkában, a hangsúly, a felszaladt szemöldök, s a megnyerő tekintet, bár a barát szónál, azért az övé is felszalad, kissé gyors a tempó. Bár tény, hogy még csak keres a lány, ki tudja talál is-e?*
- Mindig örömmel működök együtt. A válogatással pedig semmi problémám nincsen, ahogyan azzal sem, hogy nem viháncolva és cincogva forgolódtál az ölemben, mint egy csitri. *Bólint elismerően, arcára nem feszül cinikus mosoly, s szemében nincs gúnyos tekintet. Mintha a lány most keltette volna fel először igazán érdeklődését.*
- Bizonyosan találunk közös nevezőt, amivel kölcsönösen jól járhatunk. *Fordul hirtelen elnyűtt kabátjához, s elgondolkodva dugja ki az egyik kis lyukon belülről az ujját. Felpillantva a lányra fél szemmel még meg is mozgatja, csak úgy a miheztartás végett. Kezét kivéve legyint, felnevet, aztán a pohárra tekint, s egy velős mozdulattal borítja magába annak tartalmát. Szokta már, ez még talán nem árt meg, csak pont, amennyire szükséges lehet. Hosszú még az este, s ez egész izgalmas tárgyalásnak tűnik.*
- Mondd, mihez keresel partnereket? *Kérdezi, miután befejezte a bohóckodást.*
//Rumos álmok//
*A pohár emelésének pillanatában érzi, hogy a próbálkozás nem a kedvező hatást váltja ki, ezúttal nem fognak közösen kortyolni. Némiképp csalódott ugyan, de arcára ez nem ül ki, az itatást persze nem erőlteti, az erőszak távol áll tőle. Abban a pillanatban, ahogy észreveszi a neheztelő tekintetet, s a poharat az asztalra téve, felemelt kézzel mosolyogva tűri a kioktatást.*
- Vo-vo-vo hölgyem... ne legyen ily elutasító, csupán csak egy játék volt, hiszen te kérdeztél. *Nevet fel végül, s kezeit ismét a pohárra kulcsolja.* Mindenesetre eszem ágában nem volt megbántani, a hibáért szíves elnézésedet kérem. *Hajol meg immár komolyabban, s kíváncsi tekintetét a lányon tartja. A virágillat még az orrában játszik, talán pont olyan, amilyennek képzelte, egyszeriben egy apró pillanatra méhnek is érzi magát, ki leküzdhetetlen vágyat érez, hogy szirmaira szálljon. Aztán megrázza magát, s ismét visszatér a hevenyészett és kényelmes testtartás. A hibán nem lovagol, nem kenyere a búslakodás, ha elfogadják a bocsánatkérést jobb, ha nem, hát az élet megy tovább. Így inkább érdeklődve figyeli a gesztusokat és a mimikát, mert ezek mellett a mondatoknak valójában kevéssé tulajdonít jelentőséget. A mosolyt jelző apró ránc a száj sarkában, a hangsúly, a felszaladt szemöldök, s a megnyerő tekintet, bár a barát szónál, azért az övé is felszalad, kissé gyors a tempó. Bár tény, hogy még csak keres a lány, ki tudja talál is-e?*
- Mindig örömmel működök együtt. A válogatással pedig semmi problémám nincsen, ahogyan azzal sem, hogy nem viháncolva és cincogva forgolódtál az ölemben, mint egy csitri. *Bólint elismerően, arcára nem feszül cinikus mosoly, s szemében nincs gúnyos tekintet. Mintha a lány most keltette volna fel először igazán érdeklődését.*
- Bizonyosan találunk közös nevezőt, amivel kölcsönösen jól járhatunk. *Fordul hirtelen elnyűtt kabátjához, s elgondolkodva dugja ki az egyik kis lyukon belülről az ujját. Felpillantva a lányra fél szemmel még meg is mozgatja, csak úgy a miheztartás végett. Kezét kivéve legyint, felnevet, aztán a pohárra tekint, s egy velős mozdulattal borítja magába annak tartalmát. Szokta már, ez még talán nem árt meg, csak pont, amennyire szükséges lehet. Hosszú még az este, s ez egész izgalmas tárgyalásnak tűnik.*
- Mondd, mihez keresel partnereket? *Kérdezi, miután befejezte a bohóckodást.*
2687. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-10 00:09:25
Üzenet elküldve: 2018-11-10 00:09:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
*Egy ideje nem kérdés számára, hogy nagy játékosba botlott. Mikor legutóbb ilyesmi megesett vele, nem végződött jól, ezúttal óvatosabb akar lenni. Egyelőre még jól tudja kezelni, hogy fürdik a leplezetlen figyelemben, hiúsága lassanként jóllakik. Elégedetten tartja számon, mennyire sokrétűn igyekeznek szórakoztatni, szinte már arra kell ügyelnie, hogy elnyomja mosolyát, s különösen saját reakcióit és ötleteit igyekszik kordában tartani, melyek olajat önthetnének a tűzre. Ahhoz még túl keveset tud.
A tettetett sajnálkozásra tettetett gyanakvással kezd hunyorogni. Az akaratlanul „felpróbált” színt lehet érteni egy csábos öltözet vagy egy izgalmas szoba elképzelésének, ám akár a vért is idézheti. Elhalványul a derű az arcán, mikor Ralas közelebb hajol, és ráfúj a kezeire. Egy középszintű sármőr a tenyerei közé venné a kezét, és mindjárt kifogást tudna emelni a bizalmaskodásért, ám Ralas megint megtalálja az „itt is vagyok meg nem is” módját a helyzetnek, méghozzá egy izgalmas közvetítővel, az érintés egy sokkal sejtelmesebb fajtájával. Zammiria le sem veszi az arcáról a tekintetét. Amennyire egzotikus lehet az ő sötétszürkés színe a másik számára, annyira érdekes neki a férfi sima, fehér bőre és ápolt arcszőrzete. Kinézetre egymás szöges ellentétei, mégis valahogy egyre inkább kezdi érezni a hasonlóságot. Megrebben a tekintete, egyben visszazökken a valóságba, mikor Ralas visszadől korábbi kényelmébe. Azonnal egy kisebb mosolyt ölt fel.*
- Köszönöm.
*A kabát valóban nem tűnik mai darabnak, szemben azzal a látszattal, amit a férfi megjelenése próbál kelteni. Ad magára, a szavakat is jól forgatja, a kabát viszont nem illik a képbe. Ez alátámaszthatja az anyagi helyzetéről tett kijelentését. De az is igaz, hogy egy elnyűtt kabát könnyebben rejt egy olyan sötét helyen, mint a Kikötő. Nem sok dáma és nemes ficsúr járkál erre. Ha túl jó kabátot húz valaki, könnyebben szemet szúr.
Amíg lehet, direkt figyelmen kívül hagyja Ralas közelségét, mely ugyan nagyon manipulatív húzás a férfi részéről, de most a kezére játszik vele, mert így még halkabban beszélhet. De még a szuggesztív szemkontaktust is sikerül állnia, mert felkészül rá. A vékony ing, amit a férfi visel, a kopott kabáttal együtt tényleg nem lehet kellemes ebben az időben. A simogatásra ingerlő nyakkivágáson már meg sem lepődik. Talán nagyon ideje sincs rá, hisz váratlan fordulat következik.
Az a fránya közelség… ám a kockázat mindkettejüké. Ralas valószínűleg nem is sejti, hogy számára milyen nagy veszélyeket rejt ez az ártatlan tréfa. Amennyiben tekinthető úgy, hogy forgatása a kényszerítő lendületet leszámítva bohókás terelésnek hat, s nem félelmet ébresztő, kezet leszorító, korlátozó lefogásnak, úgy a támadásnak vélhető hirtelenség ellenére a veszélyes védekező ösztön útjába áll a józanság, s Zammiria kelletlenül bár, de hagyja sodorni magát vele. Az italt azonban nem fogadja el, mert épp nem áll bizalma csúcsán. Az ölelésben feszülten, erős szívdobogással ücsörög, a fejét elfordítja a pohár elől. Arcára nemtetszés ül, tekintete sötétté válik, bár lehet, hogy ebből Ralas épp nem sokat lát, főként, ha esetleg az arcát a holdszínű hajzatba temeti, Zammiria nyakára ugyanis körben rálógnak a hajtincsek a forgás után is. Ilyen közelről könnyen érezni lehet a nőstény édeskés virágillatát. Akár Ralas szavai is elhangozhatnak a megosztott pohár érzékiségéről, mert Zammiria épp uralkodni próbál magán, nem tör ki azonnal a karjaiból. Utána azonban úgy fordul, ha visszakapja szabadságát, hogy neheztelőn ránézhessen. A hangja ennek ellenére halk, már-már olyan lágy, ahogy eddig is beszélt. Csak az arckifejezése hideg és sötét. S ezt most csak Ralas látja, a kocsma többi része a mélységi háta mögött van, hisz a kandalló felé fordult.*
- Talán jobb, ha most tisztázzuk. Én nem vagyok az a fajta lány, akit kedvedre szédíthetsz. Nem szeretem az efféle szeleskedést. Legalábbis az engedélyem nélkül.
*Feláll a férfi öléből, amennyiben tényleg szabad az útja, és visszaül a saját székére. Belekortyol az italába, hogy teljesen lehiggadjon. Ha esetleg mondana közben valamit a másik, arra felel. Aztán önmagához visszatalálva vesz egy mély levegőt, feléje fordul a széken, megint rákönyököl a támlára, ezúttal az állát is megtámasztva. A hidegség addigra eltűnik, a neheztelésnek sincs nyoma. Még egy kis mosoly is előkerül.*
- Az ajánlatom az együttműködésre továbbra is áll, kedves Ralas. Jó benyomást tettél rám, örülnék neki, ha barátok lennénk. De én is szeretnélek jobban megismerni, mielőtt végleg döntök. Tudod, megválogatom a barátaimat.
*Meg akar róla győződni, hogy a nézeteltérés elsimult-e közöttük, mert ha nem, akkor továbblépés előtt azzal kíván foglalkozni. A maga részéről nem haragszik, de Ralas akár zokon is vehette, vagy elkedvetlenedhetett.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.10 00:51:36
//Rumos álmok//
*Egy ideje nem kérdés számára, hogy nagy játékosba botlott. Mikor legutóbb ilyesmi megesett vele, nem végződött jól, ezúttal óvatosabb akar lenni. Egyelőre még jól tudja kezelni, hogy fürdik a leplezetlen figyelemben, hiúsága lassanként jóllakik. Elégedetten tartja számon, mennyire sokrétűn igyekeznek szórakoztatni, szinte már arra kell ügyelnie, hogy elnyomja mosolyát, s különösen saját reakcióit és ötleteit igyekszik kordában tartani, melyek olajat önthetnének a tűzre. Ahhoz még túl keveset tud.
A tettetett sajnálkozásra tettetett gyanakvással kezd hunyorogni. Az akaratlanul „felpróbált” színt lehet érteni egy csábos öltözet vagy egy izgalmas szoba elképzelésének, ám akár a vért is idézheti. Elhalványul a derű az arcán, mikor Ralas közelebb hajol, és ráfúj a kezeire. Egy középszintű sármőr a tenyerei közé venné a kezét, és mindjárt kifogást tudna emelni a bizalmaskodásért, ám Ralas megint megtalálja az „itt is vagyok meg nem is” módját a helyzetnek, méghozzá egy izgalmas közvetítővel, az érintés egy sokkal sejtelmesebb fajtájával. Zammiria le sem veszi az arcáról a tekintetét. Amennyire egzotikus lehet az ő sötétszürkés színe a másik számára, annyira érdekes neki a férfi sima, fehér bőre és ápolt arcszőrzete. Kinézetre egymás szöges ellentétei, mégis valahogy egyre inkább kezdi érezni a hasonlóságot. Megrebben a tekintete, egyben visszazökken a valóságba, mikor Ralas visszadől korábbi kényelmébe. Azonnal egy kisebb mosolyt ölt fel.*
- Köszönöm.
*A kabát valóban nem tűnik mai darabnak, szemben azzal a látszattal, amit a férfi megjelenése próbál kelteni. Ad magára, a szavakat is jól forgatja, a kabát viszont nem illik a képbe. Ez alátámaszthatja az anyagi helyzetéről tett kijelentését. De az is igaz, hogy egy elnyűtt kabát könnyebben rejt egy olyan sötét helyen, mint a Kikötő. Nem sok dáma és nemes ficsúr járkál erre. Ha túl jó kabátot húz valaki, könnyebben szemet szúr.
Amíg lehet, direkt figyelmen kívül hagyja Ralas közelségét, mely ugyan nagyon manipulatív húzás a férfi részéről, de most a kezére játszik vele, mert így még halkabban beszélhet. De még a szuggesztív szemkontaktust is sikerül állnia, mert felkészül rá. A vékony ing, amit a férfi visel, a kopott kabáttal együtt tényleg nem lehet kellemes ebben az időben. A simogatásra ingerlő nyakkivágáson már meg sem lepődik. Talán nagyon ideje sincs rá, hisz váratlan fordulat következik.
Az a fránya közelség… ám a kockázat mindkettejüké. Ralas valószínűleg nem is sejti, hogy számára milyen nagy veszélyeket rejt ez az ártatlan tréfa. Amennyiben tekinthető úgy, hogy forgatása a kényszerítő lendületet leszámítva bohókás terelésnek hat, s nem félelmet ébresztő, kezet leszorító, korlátozó lefogásnak, úgy a támadásnak vélhető hirtelenség ellenére a veszélyes védekező ösztön útjába áll a józanság, s Zammiria kelletlenül bár, de hagyja sodorni magát vele. Az italt azonban nem fogadja el, mert épp nem áll bizalma csúcsán. Az ölelésben feszülten, erős szívdobogással ücsörög, a fejét elfordítja a pohár elől. Arcára nemtetszés ül, tekintete sötétté válik, bár lehet, hogy ebből Ralas épp nem sokat lát, főként, ha esetleg az arcát a holdszínű hajzatba temeti, Zammiria nyakára ugyanis körben rálógnak a hajtincsek a forgás után is. Ilyen közelről könnyen érezni lehet a nőstény édeskés virágillatát. Akár Ralas szavai is elhangozhatnak a megosztott pohár érzékiségéről, mert Zammiria épp uralkodni próbál magán, nem tör ki azonnal a karjaiból. Utána azonban úgy fordul, ha visszakapja szabadságát, hogy neheztelőn ránézhessen. A hangja ennek ellenére halk, már-már olyan lágy, ahogy eddig is beszélt. Csak az arckifejezése hideg és sötét. S ezt most csak Ralas látja, a kocsma többi része a mélységi háta mögött van, hisz a kandalló felé fordult.*
- Talán jobb, ha most tisztázzuk. Én nem vagyok az a fajta lány, akit kedvedre szédíthetsz. Nem szeretem az efféle szeleskedést. Legalábbis az engedélyem nélkül.
*Feláll a férfi öléből, amennyiben tényleg szabad az útja, és visszaül a saját székére. Belekortyol az italába, hogy teljesen lehiggadjon. Ha esetleg mondana közben valamit a másik, arra felel. Aztán önmagához visszatalálva vesz egy mély levegőt, feléje fordul a széken, megint rákönyököl a támlára, ezúttal az állát is megtámasztva. A hidegség addigra eltűnik, a neheztelésnek sincs nyoma. Még egy kis mosoly is előkerül.*
- Az ajánlatom az együttműködésre továbbra is áll, kedves Ralas. Jó benyomást tettél rám, örülnék neki, ha barátok lennénk. De én is szeretnélek jobban megismerni, mielőtt végleg döntök. Tudod, megválogatom a barátaimat.
*Meg akar róla győződni, hogy a nézeteltérés elsimult-e közöttük, mert ha nem, akkor továbblépés előtt azzal kíván foglalkozni. A maga részéről nem haragszik, de Ralas akár zokon is vehette, vagy elkedvetlenedhetett.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.10 00:51:36
2686. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-09 08:27:28
Üzenet elküldve: 2018-11-09 08:27:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
*Aprón összevont szemöldök tekintete felett, szája szegletében játszó hamiskás mosoly, ahogyan a lányra néz. Csak azt adja, amit kap, semmivel sem többet, vagy kevesebbet. Szemét lassan futtatja végig a mozgolódó testen, semmi kihívó nincs a tekintetében, adott esetben természetesen félreérthető, bár pusztán részéről ez csupán ismerkedés. Zammiria melegítési trükkjeivel kapcsolatosan bal kezének mutatóujját szájához illeszti, s arcán meglepetés tükröződik, mintha alaposan eltöprengene valamin, majd végül elvéve ujját a lányra mutat:*
- Valóban! Ami azt illeti erre nem is gondoltam. *Rázza meg fejét tettetett sajnálkozással, hogy lám, milyen buta is volt, persze a végén a kósza mosoly ismét odavarázsolódik egy pillanatra. Nem veszi le a szemét a lányról, úgy kortyol ismét egyet, most már nem siet sehová, az ital adott, a társaság is, óvatosabb tempóra kell váltani. A korty közben halkan felkuncog, szerencsére félre nem nyel, majd elvéve szájától a poharat, a fény felé fordítva elmélkedve forgatja meg azt. Vöröses bíbor árnyalatban játszó nedűn megtörik a fény, s szeme elé tartva azon át les a lányra, mintha csak ellenőrizné, vajon bíborban hogyan tetszeleg. Csak a pohár mögül olykor kilesve válaszol csendesen:*
- Ó... megmutathatom, ha szeretnéd. *Mondja, majd bizalmasan közelebb hajol.* De a világért sem szeretném, hogy ujjaid ily módon elébb elfagyjanak. *Ingatja szomorúan fejét, s inkább a poharat letéve, miközben a szék háttámláján pihenő kabátot simítja végig, hajol immár a lány összecsukott kezéhez közvetlenül közel, hogy néhány apró és lassú fújással melegítse azt fel. Csak néhány levegővétel, s csak néhány alig érezhető forró fuvallat, semmi több:*
- Kész. *Mondja, majd elégedetten dől hátra, mint aki jól végezte dolgát, éppen csak tenyereit nem dörzsöli össze.*
- Bizony... *Biggyeszti le ismét száját.* Ily sanyarú az én sorsom. *Mondja némi önsajnálattal a hangjában, még fejét is ingatja, hiszen valóban egy sajnálni való, törékeny és elveszett lélek a világ ezen sötét bugyrában. Persze a hamiskás mosoly szinte azonnal visszatér, amint a lány nevének említése kedvező hatást vált ki. Egyelőre még nem mond semmit, mert kíváncsi a további mondandókra, Zammiria szakavatott tekintete és gesztusai igen képzett jártasságokról árulkodnak, mind a meggyőzés, mind az ismerkedés terén. Ralasnak kevés lehetősége adatik, hogy ily módon, még, ha csak önámítás is, de vele foglalkozzanak, hát nincs akadálya, hogy belemenjen a játékba, persze ébredő ösztönei sem hagynák, hogy ebből kimaradjon. Szomorúan bólogat a cérnák hallgatag társaságát illetően, tettetett érdeklődő és tudálékos arccal hajol kissé közelebb, mikor Zammiria kezei kabátját akarják megvizsgálni.*
- Látod? Csupa folt és vékony, mint a tavaszi jég, legalább olyan hideg is. *Érzékelteti mélységes szomorúságát és elkeseredettségét.*
- Gondolod meg tudnánk egyezni?! *Kapja fel tekintetét, s fúrja a lányéba.* Ó, hisz az annyira, de annyira jó lenne! Mindig is egy új _kabátról_ álmodtam. *Buzgón bólogat, miközben, ha Zammiria alaposabban megvizsgálja láttatni engedi a lenge inget, mi a kabát alatt lapul, hajszálvékony szövetként, alatta a puszta, ápolt, de talán férfiasnak tetsző valósággal.*
- Azonban, talán előtte... *Kapja fel hirtelen tekintetét, s határozott mozdulattal, amilyen gyorsan csak tudja, két keze kivágódik, s a lány alkarját ragadják meg, hogy aztán a lány mellkasa előtt szorosan összefonva azokat, lendülettel fordítson egyet a lányon, hogy háttal legyen. Bizony a közelség veszélyes dolog, nagyon veszélyes, de hát így jár az, aki játszik a parázsló tűzzel. Persze csak játék, mert ha a mozdulat sikerül, csak ölébe vonja a törékeny teremtést, hogy bal karjával saját poharát ragadja meg, s a a lány ajkához illessze annak peremét. A lány füle mögött suttogva, annak nyakába hajolva hosszasan lélegzik fel, s ha a lány engedi, saját kezűleg itatja, saját poharából.*
- Egyes gondolkodók szerint... *kezdi lassan* az ital fogyasztása jóval érzékibb és testhezállóbb élménnyel jár, ha mástól kapod azt. Gondoltam, akinek a neve a tisztaságot, őszinteséget, hűséget képviseli... *Kuncog fel.* azzal miért ne osztanám meg ezt az élményt? *Ezt követően elengedi a lányt, kezei csak addig karolják át, ameddig feltétlenül szükséges, azt követően a továbbiakat Zammiriára bízza. Ha akar, visszaülhet a helyére, vagy maradhat így is, hiszen sokkal kellemesebb, ha valaki más melegít fel.*
- Mesélj még magadról, kedves szabó lány. Még nem tudhatom kire bízom... a kabátom... *Mondja révetegen és halkan, szinte suttogva.*
//Rumos álmok//
*Aprón összevont szemöldök tekintete felett, szája szegletében játszó hamiskás mosoly, ahogyan a lányra néz. Csak azt adja, amit kap, semmivel sem többet, vagy kevesebbet. Szemét lassan futtatja végig a mozgolódó testen, semmi kihívó nincs a tekintetében, adott esetben természetesen félreérthető, bár pusztán részéről ez csupán ismerkedés. Zammiria melegítési trükkjeivel kapcsolatosan bal kezének mutatóujját szájához illeszti, s arcán meglepetés tükröződik, mintha alaposan eltöprengene valamin, majd végül elvéve ujját a lányra mutat:*
- Valóban! Ami azt illeti erre nem is gondoltam. *Rázza meg fejét tettetett sajnálkozással, hogy lám, milyen buta is volt, persze a végén a kósza mosoly ismét odavarázsolódik egy pillanatra. Nem veszi le a szemét a lányról, úgy kortyol ismét egyet, most már nem siet sehová, az ital adott, a társaság is, óvatosabb tempóra kell váltani. A korty közben halkan felkuncog, szerencsére félre nem nyel, majd elvéve szájától a poharat, a fény felé fordítva elmélkedve forgatja meg azt. Vöröses bíbor árnyalatban játszó nedűn megtörik a fény, s szeme elé tartva azon át les a lányra, mintha csak ellenőrizné, vajon bíborban hogyan tetszeleg. Csak a pohár mögül olykor kilesve válaszol csendesen:*
- Ó... megmutathatom, ha szeretnéd. *Mondja, majd bizalmasan közelebb hajol.* De a világért sem szeretném, hogy ujjaid ily módon elébb elfagyjanak. *Ingatja szomorúan fejét, s inkább a poharat letéve, miközben a szék háttámláján pihenő kabátot simítja végig, hajol immár a lány összecsukott kezéhez közvetlenül közel, hogy néhány apró és lassú fújással melegítse azt fel. Csak néhány levegővétel, s csak néhány alig érezhető forró fuvallat, semmi több:*
- Kész. *Mondja, majd elégedetten dől hátra, mint aki jól végezte dolgát, éppen csak tenyereit nem dörzsöli össze.*
- Bizony... *Biggyeszti le ismét száját.* Ily sanyarú az én sorsom. *Mondja némi önsajnálattal a hangjában, még fejét is ingatja, hiszen valóban egy sajnálni való, törékeny és elveszett lélek a világ ezen sötét bugyrában. Persze a hamiskás mosoly szinte azonnal visszatér, amint a lány nevének említése kedvező hatást vált ki. Egyelőre még nem mond semmit, mert kíváncsi a további mondandókra, Zammiria szakavatott tekintete és gesztusai igen képzett jártasságokról árulkodnak, mind a meggyőzés, mind az ismerkedés terén. Ralasnak kevés lehetősége adatik, hogy ily módon, még, ha csak önámítás is, de vele foglalkozzanak, hát nincs akadálya, hogy belemenjen a játékba, persze ébredő ösztönei sem hagynák, hogy ebből kimaradjon. Szomorúan bólogat a cérnák hallgatag társaságát illetően, tettetett érdeklődő és tudálékos arccal hajol kissé közelebb, mikor Zammiria kezei kabátját akarják megvizsgálni.*
- Látod? Csupa folt és vékony, mint a tavaszi jég, legalább olyan hideg is. *Érzékelteti mélységes szomorúságát és elkeseredettségét.*
- Gondolod meg tudnánk egyezni?! *Kapja fel tekintetét, s fúrja a lányéba.* Ó, hisz az annyira, de annyira jó lenne! Mindig is egy új _kabátról_ álmodtam. *Buzgón bólogat, miközben, ha Zammiria alaposabban megvizsgálja láttatni engedi a lenge inget, mi a kabát alatt lapul, hajszálvékony szövetként, alatta a puszta, ápolt, de talán férfiasnak tetsző valósággal.*
- Azonban, talán előtte... *Kapja fel hirtelen tekintetét, s határozott mozdulattal, amilyen gyorsan csak tudja, két keze kivágódik, s a lány alkarját ragadják meg, hogy aztán a lány mellkasa előtt szorosan összefonva azokat, lendülettel fordítson egyet a lányon, hogy háttal legyen. Bizony a közelség veszélyes dolog, nagyon veszélyes, de hát így jár az, aki játszik a parázsló tűzzel. Persze csak játék, mert ha a mozdulat sikerül, csak ölébe vonja a törékeny teremtést, hogy bal karjával saját poharát ragadja meg, s a a lány ajkához illessze annak peremét. A lány füle mögött suttogva, annak nyakába hajolva hosszasan lélegzik fel, s ha a lány engedi, saját kezűleg itatja, saját poharából.*
- Egyes gondolkodók szerint... *kezdi lassan* az ital fogyasztása jóval érzékibb és testhezállóbb élménnyel jár, ha mástól kapod azt. Gondoltam, akinek a neve a tisztaságot, őszinteséget, hűséget képviseli... *Kuncog fel.* azzal miért ne osztanám meg ezt az élményt? *Ezt követően elengedi a lányt, kezei csak addig karolják át, ameddig feltétlenül szükséges, azt követően a továbbiakat Zammiriára bízza. Ha akar, visszaülhet a helyére, vagy maradhat így is, hiszen sokkal kellemesebb, ha valaki más melegít fel.*
- Mesélj még magadról, kedves szabó lány. Még nem tudhatom kire bízom... a kabátom... *Mondja révetegen és halkan, szinte suttogva.*
2685. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-09 00:06:53
Üzenet elküldve: 2018-11-09 00:06:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
*Mindig jó, ha egy beszélgetés humorral indul, hamarabb nyitottá és fesztelenebbé válnak a felek. Ezt nem önmaga érdemének tartja, az ilyesmihez megfelelő partnerre van szükség. Érdekes a ravaszkás arckifejezés az elhangzó szavak után, Zammiriának az a benyomása támad, mintha a kijelentést átfordítaná valami olyasmire, ami egy másik, titkolt célt rejt. Ennek jelét nem adja, csak megjegyzi magának. S valahogy a nosztalgia is lecsapódik egy büszke megállapításban, hogy a székröptetővel végül egészen jó kapcsolatba kerültek. Az ebből fakadó elégedett mosoly csupán az, ami felszínre szivárog morfondírozásából.*
- A legkevésbé fáradtságos?
*Gondolkodik el a melegedésről tett kijelentésen.*
- Talán… de nem ezt választanám a legjobbnak. Sokkal kellemesebb, ha valaki más melegít fel.
*Somolyog a poharába, majd a második itallal érkező kérdésre megint felsandít Ralasra.*
- Igen, nagyon zamatos. Olyannyira, hogy szívesebben kiélvezem apránként. Különben könnyen elbódít. De azért érdekelne, hogy a tiéd miért számít másnak.
*Bök a férfi poharára. Nem elvenni akarja, csak elméleti szinten érdekli a dolog, vagy jobban mondva a játék kedvéért. Amennyiben jól értette az elhangzottakat. Megerősíti kérdését egy más megfogalmazásban is. Kissé elfordítja hozzá az arcát és hunyorít.*
- Mi történik, ha a te poharadból iszom?
*Magában nagyon élvezi a tapasztaltak elemzését. Megállapítja, hogy egy roppant ügyes és manipulatív hódítóval van dolga. Egy impulzívabb nőstényt ennyi idő alatt már az ujja köré csavarhatott volna. Mikor mintegy mellékesen a kabátján simít végig, ami gyakorlatilag a háttámla másik oldalát jelenti, még az ő gyomrán is bizsergés fut át. Mosoly mögé rejti következtetését és abból fakadó döntését vele kapcsolatban.*
- Igazából egyelőre egy kesztyűvel is beérem. Az ujjaim fázósak.
*Hajtja be legyezőszerűen ujjait a tenyerébe. Figyelme viszont azonnal visszatér a férfira, mikor az anyagiak kerülnek szóba. Igyekszik részvétet mutatni, pedig belül örül.*
- Ezt igazán sajnálom.
*Mosolyt csal ismét arcára nevének forszírozása. És megint elismeréssel adózik magában. Zseniális trükk ez arra, hogy éppen ő akarja megjegyezni Ralas nevét és arcát. A másik fél hiúságára épít. Most könnyedén hagyja csillogni az örömet a tekintetében.*
- Úgy gondolod? Ezt még senki sem mondta.
*Az új bélés feltételét hallva néhány pillanatig nem tudja eldönteni, hogy ezzel terelni akarják-e abba az irányba, amerre maga is töprengett az imént, vagy csak tréfa. Olyan könnyedén tér át a következő témára a férfi, hogy elbizonytalanítja. Lehetett ez éppúgy véletlen, súlytalan kijelentés egy kissé már pityókás italozótól, mint körmönfontan elejtett megjegyzés, hogy érlelje a későbbi célt, netán egy jelentősebb kedvezmény kialkudását. Másnak talán nevetséges eszmefuttatások lennének ezek, de neki nagyon is fontosak a válaszok, mert még nem tudja, hányadán állnak. Pedig nagyon érdekli. Enyhén félrebillentett fejjel hallgatja a válaszokat, s végül a kérdést. Eljött az ő ideje, leteszi a poharát, és Ralas felé fordul a székén úgy, hogy hanyagul meg tudja támasztani behajtott karját a támlán.*
- Valójában egyik sem. Hiányzott a társaság. Tudod, a szövetek és cérnák színes, de eléggé hallgatag társaság. Viszont, mint mondtad, több jó is kisülhet belőle.
*Ravasz tekintete Ralas arcáról a kabátjára siklik, majd a kezei is követik, ha a férfi nem bánja. Meg akarja vizsgálni a ruhadarab szabását belülről, e cél érdekében közelebb hajol, hogy jobban lássa. De az is lehet, hogy csak kifogás.*
- Tudod, akár megállapodást is tudnánk kötni…
*Szól halkan, miközben vizsgálja a ruhadarabot, de a gondolatai máshol járnak. Aztán továbbra is közel maradva bujkáló mosollyal felnéz a férfi szemébe. A közelség kétélű fegyver, emlékezteti magát erre.*
- Érdekelne?
//Rumos álmok//
*Mindig jó, ha egy beszélgetés humorral indul, hamarabb nyitottá és fesztelenebbé válnak a felek. Ezt nem önmaga érdemének tartja, az ilyesmihez megfelelő partnerre van szükség. Érdekes a ravaszkás arckifejezés az elhangzó szavak után, Zammiriának az a benyomása támad, mintha a kijelentést átfordítaná valami olyasmire, ami egy másik, titkolt célt rejt. Ennek jelét nem adja, csak megjegyzi magának. S valahogy a nosztalgia is lecsapódik egy büszke megállapításban, hogy a székröptetővel végül egészen jó kapcsolatba kerültek. Az ebből fakadó elégedett mosoly csupán az, ami felszínre szivárog morfondírozásából.*
- A legkevésbé fáradtságos?
*Gondolkodik el a melegedésről tett kijelentésen.*
- Talán… de nem ezt választanám a legjobbnak. Sokkal kellemesebb, ha valaki más melegít fel.
*Somolyog a poharába, majd a második itallal érkező kérdésre megint felsandít Ralasra.*
- Igen, nagyon zamatos. Olyannyira, hogy szívesebben kiélvezem apránként. Különben könnyen elbódít. De azért érdekelne, hogy a tiéd miért számít másnak.
*Bök a férfi poharára. Nem elvenni akarja, csak elméleti szinten érdekli a dolog, vagy jobban mondva a játék kedvéért. Amennyiben jól értette az elhangzottakat. Megerősíti kérdését egy más megfogalmazásban is. Kissé elfordítja hozzá az arcát és hunyorít.*
- Mi történik, ha a te poharadból iszom?
*Magában nagyon élvezi a tapasztaltak elemzését. Megállapítja, hogy egy roppant ügyes és manipulatív hódítóval van dolga. Egy impulzívabb nőstényt ennyi idő alatt már az ujja köré csavarhatott volna. Mikor mintegy mellékesen a kabátján simít végig, ami gyakorlatilag a háttámla másik oldalát jelenti, még az ő gyomrán is bizsergés fut át. Mosoly mögé rejti következtetését és abból fakadó döntését vele kapcsolatban.*
- Igazából egyelőre egy kesztyűvel is beérem. Az ujjaim fázósak.
*Hajtja be legyezőszerűen ujjait a tenyerébe. Figyelme viszont azonnal visszatér a férfira, mikor az anyagiak kerülnek szóba. Igyekszik részvétet mutatni, pedig belül örül.*
- Ezt igazán sajnálom.
*Mosolyt csal ismét arcára nevének forszírozása. És megint elismeréssel adózik magában. Zseniális trükk ez arra, hogy éppen ő akarja megjegyezni Ralas nevét és arcát. A másik fél hiúságára épít. Most könnyedén hagyja csillogni az örömet a tekintetében.*
- Úgy gondolod? Ezt még senki sem mondta.
*Az új bélés feltételét hallva néhány pillanatig nem tudja eldönteni, hogy ezzel terelni akarják-e abba az irányba, amerre maga is töprengett az imént, vagy csak tréfa. Olyan könnyedén tér át a következő témára a férfi, hogy elbizonytalanítja. Lehetett ez éppúgy véletlen, súlytalan kijelentés egy kissé már pityókás italozótól, mint körmönfontan elejtett megjegyzés, hogy érlelje a későbbi célt, netán egy jelentősebb kedvezmény kialkudását. Másnak talán nevetséges eszmefuttatások lennének ezek, de neki nagyon is fontosak a válaszok, mert még nem tudja, hányadán állnak. Pedig nagyon érdekli. Enyhén félrebillentett fejjel hallgatja a válaszokat, s végül a kérdést. Eljött az ő ideje, leteszi a poharát, és Ralas felé fordul a székén úgy, hogy hanyagul meg tudja támasztani behajtott karját a támlán.*
- Valójában egyik sem. Hiányzott a társaság. Tudod, a szövetek és cérnák színes, de eléggé hallgatag társaság. Viszont, mint mondtad, több jó is kisülhet belőle.
*Ravasz tekintete Ralas arcáról a kabátjára siklik, majd a kezei is követik, ha a férfi nem bánja. Meg akarja vizsgálni a ruhadarab szabását belülről, e cél érdekében közelebb hajol, hogy jobban lássa. De az is lehet, hogy csak kifogás.*
- Tudod, akár megállapodást is tudnánk kötni…
*Szól halkan, miközben vizsgálja a ruhadarabot, de a gondolatai máshol járnak. Aztán továbbra is közel maradva bujkáló mosollyal felnéz a férfi szemébe. A közelség kétélű fegyver, emlékezteti magát erre.*
- Érdekelne?
2684. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-08 13:07:56
Üzenet elküldve: 2018-11-08 13:07:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
*Felkacag Zammiria szavaira, hát valójában eszébe sem jutott volna, hogy egy vaskos széket vágjon hozzá. Kapott már érdekes kívánságokat, bár hasonlókat még sohasem. Fel is tartja maga elé kezeit, s védekezően nevet:*
- Eszem ágában nem volt. *Mosolyog. Majd ravasz és cinkos kifejezésre vált, ez a lány úgy látszik hasonló körökben mozoghat, bár magához hasonlóval még nemigen találkozott.*
- Bizony sok módja van... talán... ez a legkevésbé fáradtságos. *Dől hátra a széken kényelmesen elhelyezkedve, egyik bokáját másik térdén nyugtatva. Szerencsére a második szíverősítő is megérkezik. A 16 aranyat átadja a pultosnak, Mesélő (Májmétely). Kérdőn pillant a lányra:*
- Ízlik? Ha esetleg lassú lenne a pultos, nyugodtan kóstold meg az enyémet. Az átmelegedés egy másik módja. *Nevet fel.* A kandallót leszámítva persze. *Az italozásban kissé lassabbra vált, egyébként is elég hamar fejében érzi a hatást, jelenleg bőven elegendő, még két ilyen és azt csinálnak vele, amit akarnak, azt pedig nem szereti túlságosan. A lány elnézve óvatos és tapintatos teremtés, az arcáról egyelőre semmit nem tud leolvasni, így vagy palástolja, vagy egyszerűen csak szemlélődik.*
- Szabó?! *Csodálkozik.* Valóban szükség lenne frissíteni a ruhatáramat. De, akkor a sajátodat még nem bélelted ki? *Simít végig a székre terített kabáton, hisz a lány hűvös kézzel szorított vissza, bizonyára ő is átfagyott kissé kint a hidegben.* Ami azt illeti valójában nem tudnálak megfizetni. *Biggyeszt le a száját tettetett szomorúsággal.* Egy huncut vasam sincs. *Vonja meg a vállát, s ennek ellenére a nem túl olcsó italba kortyol.*
- Mindenesetre megjegyezlek. *Bök homlokára.* Zammiria. Ez egyébként sem egy szokványos név, tetszik a csengése. *Nem bók részéről, csak érdeklik a nevek.* Hasonlít egy drágakőre a hangzása. *Mélázik el, s kívülről látható, hogy a lány nevét ejti ki hangtalan, mintha gondolkodna valamin.*
- Mondhatjuk, hogy a közepén. De új bélés nélkül a világért sem indulnék most már el. *Nevet fel, s ismét italába kortyol. Lustán pillant körbe, de semmi látványosságot nem talál, amin pihentetné a tekintetét, ezért inkább ismét a lányt szuggerálja.*
- Ami azt illeti a Sellőből érkeztem és a lakónegyed felé tartok, de gondoltam előtte még beugrom, hogy ne dideregve haladjak tovább... s milyen jól tettem! *Bök a lány felé mutatóujjával. Egészen jó kedve kerekedett. Még nem tudja eldönteni, hogy a társalkodó partner, vagy az ital teszi, bár igazából mindegy is. Lazán ölébe ejti a kezét, s úgy ül tovább.*
- És... leendő kuncsaftjaidat keresed itt, vagy pusztán melegedni jöttél? *Kérdezi simlis félmosollyal szája szegletében.*
//Rumos álmok//
*Felkacag Zammiria szavaira, hát valójában eszébe sem jutott volna, hogy egy vaskos széket vágjon hozzá. Kapott már érdekes kívánságokat, bár hasonlókat még sohasem. Fel is tartja maga elé kezeit, s védekezően nevet:*
- Eszem ágában nem volt. *Mosolyog. Majd ravasz és cinkos kifejezésre vált, ez a lány úgy látszik hasonló körökben mozoghat, bár magához hasonlóval még nemigen találkozott.*
- Bizony sok módja van... talán... ez a legkevésbé fáradtságos. *Dől hátra a széken kényelmesen elhelyezkedve, egyik bokáját másik térdén nyugtatva. Szerencsére a második szíverősítő is megérkezik. A 16 aranyat átadja a pultosnak, Mesélő (Májmétely).
Kérdőn pillant a lányra:*- Ízlik? Ha esetleg lassú lenne a pultos, nyugodtan kóstold meg az enyémet. Az átmelegedés egy másik módja. *Nevet fel.* A kandallót leszámítva persze. *Az italozásban kissé lassabbra vált, egyébként is elég hamar fejében érzi a hatást, jelenleg bőven elegendő, még két ilyen és azt csinálnak vele, amit akarnak, azt pedig nem szereti túlságosan. A lány elnézve óvatos és tapintatos teremtés, az arcáról egyelőre semmit nem tud leolvasni, így vagy palástolja, vagy egyszerűen csak szemlélődik.*
- Szabó?! *Csodálkozik.* Valóban szükség lenne frissíteni a ruhatáramat. De, akkor a sajátodat még nem bélelted ki? *Simít végig a székre terített kabáton, hisz a lány hűvös kézzel szorított vissza, bizonyára ő is átfagyott kissé kint a hidegben.* Ami azt illeti valójában nem tudnálak megfizetni. *Biggyeszt le a száját tettetett szomorúsággal.* Egy huncut vasam sincs. *Vonja meg a vállát, s ennek ellenére a nem túl olcsó italba kortyol.*
- Mindenesetre megjegyezlek. *Bök homlokára.* Zammiria. Ez egyébként sem egy szokványos név, tetszik a csengése. *Nem bók részéről, csak érdeklik a nevek.* Hasonlít egy drágakőre a hangzása. *Mélázik el, s kívülről látható, hogy a lány nevét ejti ki hangtalan, mintha gondolkodna valamin.*
- Mondhatjuk, hogy a közepén. De új bélés nélkül a világért sem indulnék most már el. *Nevet fel, s ismét italába kortyol. Lustán pillant körbe, de semmi látványosságot nem talál, amin pihentetné a tekintetét, ezért inkább ismét a lányt szuggerálja.*
- Ami azt illeti a Sellőből érkeztem és a lakónegyed felé tartok, de gondoltam előtte még beugrom, hogy ne dideregve haladjak tovább... s milyen jól tettem! *Bök a lány felé mutatóujjával. Egészen jó kedve kerekedett. Még nem tudja eldönteni, hogy a társalkodó partner, vagy az ital teszi, bár igazából mindegy is. Lazán ölébe ejti a kezét, s úgy ül tovább.*
- És... leendő kuncsaftjaidat keresed itt, vagy pusztán melegedni jöttél? *Kérdezi simlis félmosollyal szája szegletében.*
2683. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-08 09:42:59
Üzenet elküldve: 2018-11-08 09:42:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
- Nos, valójában a fogadtatásra gondoltam. Előfordult már, hogy széket vágtak hozzám.
*Ölt nosztalgikus mosolyt egy pillanatra.*
- De persze mindig a legjobbakat remélem.
*Fűzi hozzá sejtett elvárásait. Az ital megérkezésekor kissé meglepett arcot mutat. Megszokásból Ralas kezeit is figyeli, nem billen-e meg a pohár fölött, de nem lát erre utaló jelet. Bár először úgy tűnik, mintha mindet magának rendelte volna.
A kézfogás felkínálását érdekesnek találja, nem zárkózik el előle. A maga részéről nem szokta kezdeményezni, épp elég bizalmatlanság övezi származása miatt. Egy ilyen bizalmas érintés egy mélységitől visszatetszést kelthet az ismeretség elején. Pedig rendkívül hasznos és izgalmas lehetőség, hiszen a „legális” érintések egyike. Az ő keze puhán illeszkedik Ralas tenyerébe, ujjvégei talán még egy kicsit hidegebbek az övénél. Eszébe jut, hogy az utolsó ilyen alkalommal a kezét nem is kapta vissza, az illető ezt a trükköt használta, hogy utána még jó darabig szorosan maga mellett tartsa. A mai napig vegyes érzései vannak a pökhendi mélységivel kapcsolatban. Tény, hogy bizalmatlansága mellett ezek része a kíváncsiság is.*
- Szintén, kedves Ralas.
*Használja fel mindjárt ő is új tudását üdvözlésre, egy fokkal még melegebb hangon. Ezúttal szerencsére nem marad fogoly. A poharat közelítő kezet nézi aztán, majd az ital sima felszínét. Érte nyúl és felmosolyog, majd biccent a köszöntőre. Ő beéri néhány korttyal, érzi, hogy erős az ital. Halkan kuncog a magyarázaton.*
- Még jó, hogy ilyen sok módja van az átmelegedésnek...
*Pillant vissza cinkosan. Örömmel hallja, hogy helybélibe botlott. Akik csak jönnek és mennek, bár szintén hasznosak, általában csak rövidtávon érik meg a befektetett időt. A pillantást viszonozza. A tekintete érdeklődő, de ezen felül egyelőre semlegesnek mondható. Nem mondható sem különösebben bátorítónak, sem elutasítónak.*
- Micsoda véletlen… nekem is ezek a kedvenc helyeim. Akkor épp időszerű volt, hogy találkozzunk. Szabóként dolgozom. Ha szükséged volna egy új ingre, vagy fel kellene hajtani egy nadrágszárat, fordulj hozzám bizalommal!
*Somolyog az önreklám mellé. Ha már elkezdtek tegeződni, neki is kellemesebb így. Egy kicsit elgondolkodik az enyhén érzékelhető türelmetlenségen, az ilyesmi felkelti a kíváncsiságát. Már a gyorsan felhörpintett ital is különös volt, ám még elfogadható magyarázatot kapott rá. Kezébe veszi ismét a poharát, de mielőtt kortyol, még hozzáteszi.*
- Ha fázós típus vagy, melegebb bélést is ajánlhatok a kabátodba.
*A tekintete továbbra is rajta függ. Láthatóan jó darabig el tudja még nyalogatni a maga italát. Veszélyesnek érezné követni a férfi tempóját, ha ismét ilyesmit rendel magának.*
- Szóval… ha jól sejtem a szavaidból… az említett háromszög bejárásának az elején vagy még?
*Nem teljesen biztos benne, hogy mikor leült, nem a Sellő édeskésebb illata csapta-e meg az orrát a Róka nehéz alkoholszagában. Nem lepné meg, hogy inni inkább erre az olcsó helyre jön valaki, mielőtt szórakozni megy oda. Na de miért jönne el, hogy aztán visszamenjen? Bár lehet, hogy az még az előző este volt. Tapasztalatból tudja, milyen nehéz megszabadulni a hajba is beleivódó szagoktól.*
//Rumos álmok//
- Nos, valójában a fogadtatásra gondoltam. Előfordult már, hogy széket vágtak hozzám.
*Ölt nosztalgikus mosolyt egy pillanatra.*
- De persze mindig a legjobbakat remélem.
*Fűzi hozzá sejtett elvárásait. Az ital megérkezésekor kissé meglepett arcot mutat. Megszokásból Ralas kezeit is figyeli, nem billen-e meg a pohár fölött, de nem lát erre utaló jelet. Bár először úgy tűnik, mintha mindet magának rendelte volna.
A kézfogás felkínálását érdekesnek találja, nem zárkózik el előle. A maga részéről nem szokta kezdeményezni, épp elég bizalmatlanság övezi származása miatt. Egy ilyen bizalmas érintés egy mélységitől visszatetszést kelthet az ismeretség elején. Pedig rendkívül hasznos és izgalmas lehetőség, hiszen a „legális” érintések egyike. Az ő keze puhán illeszkedik Ralas tenyerébe, ujjvégei talán még egy kicsit hidegebbek az övénél. Eszébe jut, hogy az utolsó ilyen alkalommal a kezét nem is kapta vissza, az illető ezt a trükköt használta, hogy utána még jó darabig szorosan maga mellett tartsa. A mai napig vegyes érzései vannak a pökhendi mélységivel kapcsolatban. Tény, hogy bizalmatlansága mellett ezek része a kíváncsiság is.*
- Szintén, kedves Ralas.
*Használja fel mindjárt ő is új tudását üdvözlésre, egy fokkal még melegebb hangon. Ezúttal szerencsére nem marad fogoly. A poharat közelítő kezet nézi aztán, majd az ital sima felszínét. Érte nyúl és felmosolyog, majd biccent a köszöntőre. Ő beéri néhány korttyal, érzi, hogy erős az ital. Halkan kuncog a magyarázaton.*
- Még jó, hogy ilyen sok módja van az átmelegedésnek...
*Pillant vissza cinkosan. Örömmel hallja, hogy helybélibe botlott. Akik csak jönnek és mennek, bár szintén hasznosak, általában csak rövidtávon érik meg a befektetett időt. A pillantást viszonozza. A tekintete érdeklődő, de ezen felül egyelőre semlegesnek mondható. Nem mondható sem különösebben bátorítónak, sem elutasítónak.*
- Micsoda véletlen… nekem is ezek a kedvenc helyeim. Akkor épp időszerű volt, hogy találkozzunk. Szabóként dolgozom. Ha szükséged volna egy új ingre, vagy fel kellene hajtani egy nadrágszárat, fordulj hozzám bizalommal!
*Somolyog az önreklám mellé. Ha már elkezdtek tegeződni, neki is kellemesebb így. Egy kicsit elgondolkodik az enyhén érzékelhető türelmetlenségen, az ilyesmi felkelti a kíváncsiságát. Már a gyorsan felhörpintett ital is különös volt, ám még elfogadható magyarázatot kapott rá. Kezébe veszi ismét a poharát, de mielőtt kortyol, még hozzáteszi.*
- Ha fázós típus vagy, melegebb bélést is ajánlhatok a kabátodba.
*A tekintete továbbra is rajta függ. Láthatóan jó darabig el tudja még nyalogatni a maga italát. Veszélyesnek érezné követni a férfi tempóját, ha ismét ilyesmit rendel magának.*
- Szóval… ha jól sejtem a szavaidból… az említett háromszög bejárásának az elején vagy még?
*Nem teljesen biztos benne, hogy mikor leült, nem a Sellő édeskésebb illata csapta-e meg az orrát a Róka nehéz alkoholszagában. Nem lepné meg, hogy inni inkább erre az olcsó helyre jön valaki, mielőtt szórakozni megy oda. Na de miért jönne el, hogy aztán visszamenjen? Bár lehet, hogy az még az előző este volt. Tapasztalatból tudja, milyen nehéz megszabadulni a hajba is beleivódó szagoktól.*
2682. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-07 20:29:33
Üzenet elküldve: 2018-11-07 20:29:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
*Tekintetével végig kíséri a nőt, míg odaér, majd helyet foglal az asztalnál. A hallottakat némiképp bóknak veszi, így továbbra is mosolyogva fogadja.*
- Ó, hát érdekességnek látszom? Remélem nem csalódik túl nagyot. *Biggyeszti le száját játékosan, aztán csak bólint, hirtelen vált egy barátságosabb hangnemre.*
- Helyezd kényelembe magad, hűvös az este, ilyenkor a kandalló melege megfizethetetlen. Erről jut eszembe! *Néz fel egy pillanatra, s elégedetten fogadja a már érkező pultost. (Mesélő (Májmétely)) A poharak nem túl nagyok, de színültig töltöttek. A vöröslő árnyalatú erőteljes illatú ital megéri azt a 32 aranyat, mi leszámol érte az asztalra. Gyümölcsös párlat lehet, a színe a borhoz hasonlatos, de attól jóval erősebb, ám még bőven iható. Talán rumféle, Ralas nem is igazán foglalkozik vele, nagyon szereti.*
- Nem bizony. *Húzza egyelőre magához mindkét poharat.* Ralas Drayte. *Nyújtja felé kezét, s ha a lány megfogja, kézfogása határozott és erőteljes, de nem túlzón, csak pont amennyire szükséges. Ezekben a gesztusokban kivételesen egész jó, volt ideje kiművelnie magát. Közben arra gondol, szerencsére lefürdött, így minden bizonnyal nem árasztja az est illatát. Tán csak a hűvös szél kapaszkodott bele egy kissé kabátjába, s az illatot még érezni.*
- Örvendek, Zammira. *Biccent, majd elé tolja az imént kihozott italt.*
- A találkozásra! *emeli meg egy pillanatra, ám koccintás előtt azonnal felhajtja a jó másfél deci párlatot, majd a poharat visszahelyezi az asztalra.* Felmelegít. *Mondja csendesen vállát megvonva, az alkohol hatásától máris kissé csillogó, párás tekintettel. Hamar átveszi a szája ízét, persze nem bántóan, a gyümölcs zamatát érzi, kellemesen kiegészíti talán ezt az estét.*
- Ha a Sellő, lakónegyed és a Róka közötti folytonos vándorlást annak lehet nevezni, akkor igen. *Kacsint a lányra, s közben megemeli a poharat a pultos felé, kissé meglebegtetve annak talpát. Visszanézve a lányra zavartan kezd magyarázkodásba, persze huncut mosollyal az arcán.*
- Hosszú még az este. A nap is az volt. Miért ne? Egyszer élünk! Vagy tán nem igaz? *Emeli a lány szemére a tekintetét. Közel egy magasak lehetnek így ránézésre. Érdekesnek találja a kandalló hamvához hasonlatos bőrszínt és fakó már-már áttetsző hajszínt.*
- És kegyed? Mi járatban errefelé? *Kérdezi kissé bosszúsan, mert a kiszolgálás bizony lassú, s neki innia kell.*
//Rumos álmok//
*Tekintetével végig kíséri a nőt, míg odaér, majd helyet foglal az asztalnál. A hallottakat némiképp bóknak veszi, így továbbra is mosolyogva fogadja.*
- Ó, hát érdekességnek látszom? Remélem nem csalódik túl nagyot. *Biggyeszti le száját játékosan, aztán csak bólint, hirtelen vált egy barátságosabb hangnemre.*
- Helyezd kényelembe magad, hűvös az este, ilyenkor a kandalló melege megfizethetetlen. Erről jut eszembe! *Néz fel egy pillanatra, s elégedetten fogadja a már érkező pultost. (Mesélő (Májmétely)) A poharak nem túl nagyok, de színültig töltöttek. A vöröslő árnyalatú erőteljes illatú ital megéri azt a 32 aranyat, mi leszámol érte az asztalra.
Gyümölcsös párlat lehet, a színe a borhoz hasonlatos, de attól jóval erősebb, ám még bőven iható. Talán rumféle, Ralas nem is igazán foglalkozik vele, nagyon szereti.*- Nem bizony. *Húzza egyelőre magához mindkét poharat.* Ralas Drayte. *Nyújtja felé kezét, s ha a lány megfogja, kézfogása határozott és erőteljes, de nem túlzón, csak pont amennyire szükséges. Ezekben a gesztusokban kivételesen egész jó, volt ideje kiművelnie magát. Közben arra gondol, szerencsére lefürdött, így minden bizonnyal nem árasztja az est illatát. Tán csak a hűvös szél kapaszkodott bele egy kissé kabátjába, s az illatot még érezni.*
- Örvendek, Zammira. *Biccent, majd elé tolja az imént kihozott italt.*
- A találkozásra! *emeli meg egy pillanatra, ám koccintás előtt azonnal felhajtja a jó másfél deci párlatot, majd a poharat visszahelyezi az asztalra.* Felmelegít. *Mondja csendesen vállát megvonva, az alkohol hatásától máris kissé csillogó, párás tekintettel. Hamar átveszi a szája ízét, persze nem bántóan, a gyümölcs zamatát érzi, kellemesen kiegészíti talán ezt az estét.*
- Ha a Sellő, lakónegyed és a Róka közötti folytonos vándorlást annak lehet nevezni, akkor igen. *Kacsint a lányra, s közben megemeli a poharat a pultos felé, kissé meglebegtetve annak talpát. Visszanézve a lányra zavartan kezd magyarázkodásba, persze huncut mosollyal az arcán.*
- Hosszú még az este. A nap is az volt. Miért ne? Egyszer élünk! Vagy tán nem igaz? *Emeli a lány szemére a tekintetét. Közel egy magasak lehetnek így ránézésre. Érdekesnek találja a kandalló hamvához hasonlatos bőrszínt és fakó már-már áttetsző hajszínt.*
- És kegyed? Mi járatban errefelé? *Kérdezi kissé bosszúsan, mert a kiszolgálás bizony lassú, s neki innia kell.*
2681. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-07 11:13:00
Üzenet elküldve: 2018-11-07 11:13:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rumos álmok//
*Amint túlesik a tiszteletkörökön a pultossal a jó kapcsolat érdekében, kezd átmelegedni, ezért elfordul és kibontja köpönyegének masniját, átfutva ismét a lehetőségeket. Bizony nem nehéz összeakadnia Ralas pillantásával, akinek arcát meleg fény vonja be. Az összbenyomás kellemes, olyannyira, hogy Zammiria már inkább annak trükkösségét csodálja meg. Visszamosolyog, majd a válláról lekerülő köpönyeget a karjára hajtva sétál közelebb.*
- Micsoda szerencse! Tudtam én, hogy a vén Rókához érdemes visszatérni. Mindig tartogat valamilyen érdekes meglepetést.
*A köpönyeg a Ralasszal szomszédos széktámlára kerül, ahol kényelembe helyezi magát, részben háttal a tűznek.*
- Köszönöm. Így már sokkal jobb.
*Szól szokásos puha hangján egy melegebb mosollyal. Közelebbről is megvizsgálja a férfi arcát, közben titkon az összképet is igyekszik alaposabban felmérni. Sokan ügyes színészek, ha szavakról, mimikáról és hanghordozásról van szó, de a testbeszédről néha elfeledkeznek. Mindig kellemes élmény, ha mélységi létére nem ellenségesen fogadják, ám ilyen tekintetben sosem lazít. Sőt, aki kedves, az valójában gyanúsabb. Ennek ellenére mindenkivel szívélyes, amíg nincs ok az ellenkezőjére. Ralas magabiztosnak és lazának tűnik, fegyvereket nem lát nála, eddig tehát ezen a téren is jó benyomást kelt. Óvatosság kérdése, hogy ettől ártalmatlanabbnak vagy veszélyesebbnek ítélendő. Hiszen melyik férfi sétál manapság fegyver nélkül errefelé?*
- Még nem találkoztunk. Zammiria.
*Biccent bemutatkozásul.*
- Átutazóban van?
*Nem ez a benyomása, de a legtöbben ezt feltételeznék.*
//Rumos álmok//
*Amint túlesik a tiszteletkörökön a pultossal a jó kapcsolat érdekében, kezd átmelegedni, ezért elfordul és kibontja köpönyegének masniját, átfutva ismét a lehetőségeket. Bizony nem nehéz összeakadnia Ralas pillantásával, akinek arcát meleg fény vonja be. Az összbenyomás kellemes, olyannyira, hogy Zammiria már inkább annak trükkösségét csodálja meg. Visszamosolyog, majd a válláról lekerülő köpönyeget a karjára hajtva sétál közelebb.*
- Micsoda szerencse! Tudtam én, hogy a vén Rókához érdemes visszatérni. Mindig tartogat valamilyen érdekes meglepetést.
*A köpönyeg a Ralasszal szomszédos széktámlára kerül, ahol kényelembe helyezi magát, részben háttal a tűznek.*
- Köszönöm. Így már sokkal jobb.
*Szól szokásos puha hangján egy melegebb mosollyal. Közelebbről is megvizsgálja a férfi arcát, közben titkon az összképet is igyekszik alaposabban felmérni. Sokan ügyes színészek, ha szavakról, mimikáról és hanghordozásról van szó, de a testbeszédről néha elfeledkeznek. Mindig kellemes élmény, ha mélységi létére nem ellenségesen fogadják, ám ilyen tekintetben sosem lazít. Sőt, aki kedves, az valójában gyanúsabb. Ennek ellenére mindenkivel szívélyes, amíg nincs ok az ellenkezőjére. Ralas magabiztosnak és lazának tűnik, fegyvereket nem lát nála, eddig tehát ezen a téren is jó benyomást kelt. Óvatosság kérdése, hogy ettől ártalmatlanabbnak vagy veszélyesebbnek ítélendő. Hiszen melyik férfi sétál manapság fegyver nélkül errefelé?*
- Még nem találkoztunk. Zammiria.
*Biccent bemutatkozásul.*
- Átutazóban van?
*Nem ez a benyomása, de a legtöbben ezt feltételeznék.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873