Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 137 (2721. - 2740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2740. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-28 13:58:16
Üzenet elküldve: 2018-11-28 13:58:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
*Mikor a sötételf megcirógatja a karját, szemei megrebbennek egy pillanatra a meglepetéstől, majd félárbocra engedve a személyait, óvatosan a férfi két kezéért nyúl, hogy sajátjaiba vehesse őket, ha az nem húzza el.*
- Milyen kedves tőled, én is csak ennyit szeretnék, minden vágyam megtalálni a helyem ebben a hatalmas világban. *Mondja szomorú tekintettel a férfinak. Hüvelyujjaival simogatva annak kézfejét, próbál közelebb húzódni, de a fránya asztal még mindig ott van, így az igyekezet látszatának is eleget tesz, mégis lehetetlen helyzetet teremt.*
~Hogy oda ne rohanjak. Nem gondoltam volna, hogy a sötételfek érzelemvilága ennyire gazdag. Vagy csak ő van ennyire simogatós kedvében? Lehet valami az itteni vízben.~*Gondolja, miközben hosszan partnere szemébe réved. Majd hirtelen elengedi és a férfi poharáért nyúl, amit oly kemény munkával kuncsorgott el tőle. Serényen maga elé is húzza, azért látta, hogy a férfi hol vette a szájához. Megemeli a poharat és nagyon kortyol belőle, szinte teljesen kiszáradt a szája. Persze feltételezni semmit sem feltételezett a sötételfről, de jobb az óvatosság. Nem szereti, ha nem ő kéri a saját italát egy idegen helyen.*
- Nem volt koszos, csak úgy láttam ebbe többet öntött az a jóember. *Mosolyodik el kedvesen, miután visszateszi a poharat, immár csak félig telve, az asztallapra. A férfi szerencséjére semmiféle adalékot nem kevert a pohárba, hisz mi haszna lenne egy testőrnek, ha kábult, vagy minden percben meg kell állni miatta, hogy tiszteletét tegye az erdő összes bozótosában.*
//Grawok//
*Mikor a sötételf megcirógatja a karját, szemei megrebbennek egy pillanatra a meglepetéstől, majd félárbocra engedve a személyait, óvatosan a férfi két kezéért nyúl, hogy sajátjaiba vehesse őket, ha az nem húzza el.*
- Milyen kedves tőled, én is csak ennyit szeretnék, minden vágyam megtalálni a helyem ebben a hatalmas világban. *Mondja szomorú tekintettel a férfinak. Hüvelyujjaival simogatva annak kézfejét, próbál közelebb húzódni, de a fránya asztal még mindig ott van, így az igyekezet látszatának is eleget tesz, mégis lehetetlen helyzetet teremt.*
~Hogy oda ne rohanjak. Nem gondoltam volna, hogy a sötételfek érzelemvilága ennyire gazdag. Vagy csak ő van ennyire simogatós kedvében? Lehet valami az itteni vízben.~*Gondolja, miközben hosszan partnere szemébe réved. Majd hirtelen elengedi és a férfi poharáért nyúl, amit oly kemény munkával kuncsorgott el tőle. Serényen maga elé is húzza, azért látta, hogy a férfi hol vette a szájához. Megemeli a poharat és nagyon kortyol belőle, szinte teljesen kiszáradt a szája. Persze feltételezni semmit sem feltételezett a sötételfről, de jobb az óvatosság. Nem szereti, ha nem ő kéri a saját italát egy idegen helyen.*
- Nem volt koszos, csak úgy láttam ebbe többet öntött az a jóember. *Mosolyodik el kedvesen, miután visszateszi a poharat, immár csak félig telve, az asztallapra. A férfi szerencséjére semmiféle adalékot nem kevert a pohárba, hisz mi haszna lenne egy testőrnek, ha kábult, vagy minden percben meg kell állni miatta, hogy tiszteletét tegye az erdő összes bozótosában.*
2739. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-27 22:37:10
Üzenet elküldve: 2018-11-27 22:37:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett hercegnő nyomában//
* A famegmunkálás rejtelmeit átbeszélve lépnek be a már korábbról jól ismert tavernába és gyorsan helyet is foglalnak. Étlap nincs, de anélkül is hamar összegyűjtik mit kérnek hárman. És agyaras barátunk jegyzi szorgalmasan és legnagyobb meglepetésére, mikor végre előkerül a kiszolgáló személyzet, Zammiria nem tudja megállni, hogy legalább az ételét ki ne fizesse. Ezen az orkunk csak meglepődik, nem bosszantja magát. Még meg is könnyebbül, hogy nem mindent egy összegben kell neki rendeznie. Viszont Dreyia úgy látom, nagyon is vette a lapot és nem erőlteti meg magát, hogy csak az italt kapja meg ingyen, ráhagyja a messziről jött testőrre a saját rendelését.*
-Én magamnak egy nagy tál vaddisznópörköltet kérnék valami galuskával és szintén kipróbálnám a sellővért. *oda pillant a szabóra, hiszen van egy olyan érzése, hogy nem véletlenül kérték mind a ketten ugyan azt* Az asztaltársamnak *bólint a másik irányba* meg egy pohár sört, utána egy kis bort leöblítésként és varjúszárnyat. És mellé sült krumplit vagy főtt rizst, ami épp van.
* Előveszi az erszényét és elkezd számolni.*
-A Sellővérért26 aranyat...
Egy jó nagy adag Vaddisznópörkölt az 14 arany...
Fenséges Rántott varjúszárny a hozzávalókkal az 11 arany...
Egy Sör 5 arany...
Egy Bor az 6 arany...
Remélem jól számoltam. De a biztonság kedvéért ellenőrizze csak!
* Az ujjait gond nélkül meg tudja számolni, de így összeadva ezeket meg nem tudná mondani, hogy mennyit adott a srác markába. De reméli, hogy nem vétett valahol.
De nem is ez az, ami számít. Amíg van elég ott, ahonnan ezek jöttek. Fő, hogy jól érezzék magukat. És a kedélyes beszélgetés pont ebbe az irányba halad.*
-Igen, Lesha nagyon kedves teremtés. Ne olyan parancsolgatósnak képzeld el, mint a többi nemest! Hanem csupa szív jóságnak!
* A sérülést nem kommentálná. Sem a már említettet, sem Zammiriáét, ha felhozná. Úgy tűnik, még tartozik egy csókkal azon a helyen. De ezt most hagyjuk, amíg nincsenek egyedül!*
-Amíg ki nem hozzák, addig talán beszélgessünk valami másról!
* A famegmunkálás rejtelmeit átbeszélve lépnek be a már korábbról jól ismert tavernába és gyorsan helyet is foglalnak. Étlap nincs, de anélkül is hamar összegyűjtik mit kérnek hárman. És agyaras barátunk jegyzi szorgalmasan és legnagyobb meglepetésére, mikor végre előkerül a kiszolgáló személyzet, Zammiria nem tudja megállni, hogy legalább az ételét ki ne fizesse. Ezen az orkunk csak meglepődik, nem bosszantja magát. Még meg is könnyebbül, hogy nem mindent egy összegben kell neki rendeznie. Viszont Dreyia úgy látom, nagyon is vette a lapot és nem erőlteti meg magát, hogy csak az italt kapja meg ingyen, ráhagyja a messziről jött testőrre a saját rendelését.*
-Én magamnak egy nagy tál vaddisznópörköltet kérnék valami galuskával és szintén kipróbálnám a sellővért. *oda pillant a szabóra, hiszen van egy olyan érzése, hogy nem véletlenül kérték mind a ketten ugyan azt* Az asztaltársamnak *bólint a másik irányba* meg egy pohár sört, utána egy kis bort leöblítésként és varjúszárnyat. És mellé sült krumplit vagy főtt rizst, ami épp van.
* Előveszi az erszényét és elkezd számolni.*
-A Sellővérért26 aranyat...
Egy jó nagy adag Vaddisznópörkölt az 14 arany...
Fenséges Rántott varjúszárny a hozzávalókkal az 11 arany...
Egy Sör 5 arany...
Egy Bor az 6 arany...
Remélem jól számoltam. De a biztonság kedvéért ellenőrizze csak!
* Az ujjait gond nélkül meg tudja számolni, de így összeadva ezeket meg nem tudná mondani, hogy mennyit adott a srác markába. De reméli, hogy nem vétett valahol.
De nem is ez az, ami számít. Amíg van elég ott, ahonnan ezek jöttek. Fő, hogy jól érezzék magukat. És a kedélyes beszélgetés pont ebbe az irányba halad.*
-Igen, Lesha nagyon kedves teremtés. Ne olyan parancsolgatósnak képzeld el, mint a többi nemest! Hanem csupa szív jóságnak!
* A sérülést nem kommentálná. Sem a már említettet, sem Zammiriáét, ha felhozná. Úgy tűnik, még tartozik egy csókkal azon a helyen. De ezt most hagyjuk, amíg nincsenek egyedül!*
-Amíg ki nem hozzák, addig talán beszélgessünk valami másról!
2738. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-27 22:01:23
Üzenet elküldve: 2018-11-27 22:01:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az elveszett hercegnő nyomában//
*Egy kicsit furcsa kanyart vesz valóban az asztalosmunka témája, valószínűleg némiképp túltárgyalják a dolgot.*
- Ha lehet, ezúttal maradjon épségben minden…
*Somolyog és incselkedőn kissé maga felé húzza Wagzal karját, mivel így beöltözve nem érzékelné, ha finoman megszorítaná, amolyan bizalmas jelzésként. Kérése nem tisztán önzetlen, hiszen egy bizonyos székkel ő is összetűzésbe került, még mindig látszik a helye jobb térde külső felén, miképp a zsoldos testén is emléket hagyott a küzdelem.
Wagzal étvágyán megint somolyog.*
- Tegnap bálna, ma meg egy ökör?
*Dreyia nyers szavain kissé meglepődik.*
- Ami azt illeti, van boruk. Bár lehet, hogy nem a legjobb minőség. A sörrel valószínűleg kevésbé fogsz mellé. Én viszont kipróbálnám a Sellővért.
*Fordul Wagzalhoz, amennyiben még mindig áll az ajánlata, hogy az italt ő fizeti. Hamarosan előkerül a pultos is, és odaslattyog hozzájuk. Zam magához ragadja a kezdeményezést és rendel magának egy Fűszeres zöldségtálat, mivel nem érzi magát kifejezetten éhesnek. A 11 aranyat mindjárt ki is fizeti érte.
Amint a rendelésen túlesnek, megkérdezi a kocsmárost Lesha felől, s mintha némi felismerés ülne a szemében, különösen Wagzalt illetően. Az elveszett hercegnő azonban nem járt itt azóta, mint kiderül.*
- Igazán kár.
*Kommentálja, amint magukra maradnak.*
- Azt hiszem, te is hamar megkedvelnéd, Dreyia.
*Pillant a jégkék szemekbe.*
- Kedves tőled, hogy segítesz nekünk. Ha netán majd összefutsz vele, megtennéd, hogy megmondod neki, a barátai aggódnak érte? Tudod… volt egy kis balesete. És azóta nem láttuk.
*Úgy gondolja, a részletekkel, hogy épp hol és hogyan töltötték az idejüket, nem untatná a nőstényt.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.27 22:02:14
*Egy kicsit furcsa kanyart vesz valóban az asztalosmunka témája, valószínűleg némiképp túltárgyalják a dolgot.*
- Ha lehet, ezúttal maradjon épségben minden…
*Somolyog és incselkedőn kissé maga felé húzza Wagzal karját, mivel így beöltözve nem érzékelné, ha finoman megszorítaná, amolyan bizalmas jelzésként. Kérése nem tisztán önzetlen, hiszen egy bizonyos székkel ő is összetűzésbe került, még mindig látszik a helye jobb térde külső felén, miképp a zsoldos testén is emléket hagyott a küzdelem.
Wagzal étvágyán megint somolyog.*
- Tegnap bálna, ma meg egy ökör?
*Dreyia nyers szavain kissé meglepődik.*
- Ami azt illeti, van boruk. Bár lehet, hogy nem a legjobb minőség. A sörrel valószínűleg kevésbé fogsz mellé. Én viszont kipróbálnám a Sellővért.
*Fordul Wagzalhoz, amennyiben még mindig áll az ajánlata, hogy az italt ő fizeti. Hamarosan előkerül a pultos is, és odaslattyog hozzájuk. Zam magához ragadja a kezdeményezést és rendel magának egy Fűszeres zöldségtálat, mivel nem érzi magát kifejezetten éhesnek. A 11 aranyat mindjárt ki is fizeti érte.
Amint a rendelésen túlesnek, megkérdezi a kocsmárost Lesha felől, s mintha némi felismerés ülne a szemében, különösen Wagzalt illetően. Az elveszett hercegnő azonban nem járt itt azóta, mint kiderül.*
- Igazán kár.
*Kommentálja, amint magukra maradnak.*
- Azt hiszem, te is hamar megkedvelnéd, Dreyia.
*Pillant a jégkék szemekbe.*
- Kedves tőled, hogy segítesz nekünk. Ha netán majd összefutsz vele, megtennéd, hogy megmondod neki, a barátai aggódnak érte? Tudod… volt egy kis balesete. És azóta nem láttuk.
*Úgy gondolja, a részletekkel, hogy épp hol és hogyan töltötték az idejüket, nem untatná a nőstényt.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.27 22:02:14
2737. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-27 21:02:22
Üzenet elküldve: 2018-11-27 21:02:22
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* Ha már hősnőnk is meghallotta, akkor a Hifeti fiú elérte a célját. Ám a bor nem válik kedvessé a meghívott vendég számára. Olyannyira nem, hogy egyenest azt feltételezi, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb és arra ácsingózik, amiből a sötételf éppen ivott.*
~ Nocsak, bevált alvilági trükk! Ezek szerint nem csak az utazásai során látható dolgokat tapasztalta meg, de jó néhány elővigyázatosságból tett intézkedést is eltanult.~
* Ez csak még jobban felkelti az érdeklődését iránta, úgy látom, és elmosolyodva oda csúsztatja a saját poharát és elveszi az imént felkínáltat.*
-Ó, semmi akadálya! Elnézést, ha az a pohár koszos volt.
* Jól tudja, hogy nem akarta megmérgezni és nem háborog magában, hogy óvatos egy idegennel YIlanda, de most ő lesz ugyan abban a helyzetben. Bár végignézte ahogy kezébe veszi a félvér és úgy tűnhet, minden mozdulatát látta, de nem egy ügyes kezű méregkeverővel hozta össze a sors, hogy ne bízzon abban, hogy valaki nem tud még ilyen helyzetben is lopva belecsempészni valamit a saját italába, hogy azután még maga tartson a halálos anyagoktól, pohárcserét kérjen.
Bele kortyol, pár csepp nem tehet semmi komolyat alapon. Legfeljebb múló rosszullétet. De utána leteszi az asztalra és úgy tesz, mintha későbbre tartogatná.*
-Ó, hát akkor neked sem könnyű az életed. *mondja meghatottan* Én sosem hagynám, hogy a bőrödet ilyen csúnya foltok csúfítsák el.
* A szemébe nézve fogja meg ismét a tolvajnő kezeit és simogatja meg ott, ahol a zúzódásoktól elzöldült.*
-Remélem hamarosan megtalálod a helyedet és minden jobbra fordul. Ismerek elég sok helyet és beszélhetek emberekkel. Csak bízz meg bennem!
2736. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-27 18:46:36
Üzenet elküldve: 2018-11-27 18:46:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
*Kedvesen mosolyog a sötételfre, bár teljes bizalmát ilyen rövid ismertség után nem helyezné belé. Egyelőre nem mond ellent, vagy vet fel akármilyen ellenérvet a témában. Mikor a férfi elfogadja az italozásra való felbuzdítását, kicsit megkönnyebbül, hogy esetleg viszonozhatja valamivel a figyelmességét. De azonnal tovább is illan az érzés, mikor látja, hogy Gr már pultnál van és meg is rendelte az italokat. Emeli fel kezét, hogy jelezzen a férfinak, lelkesedése és felfelé nyújtott karja is lelohad azonban, miután az közhírré téteti, hogy meghívta.*
~Szerintem még nem hallotta a fél város…~*Dől hátra a székben, magában fortyogva, hogy még azt sem dönthette el mit szeretne inni. Hamar elhessegeti az elégedetlenkedő gondolatokat, mint, hogy szüksége van a sötételf szolgálataira, így csak sóhajt egyet, minden bántó gondolatot száműzve ezzel.*
- Köszönöm. *Csak ennyit mond és a pohár tartalmát vizsgálva megszólal.*
- Az elhangzottak alapján az utak is vannak olyan biztonságosak, mint maguk a városok. Milyen szerencse hogy pont egy ilyen tapasztalt erdőjáróba botlottam. Igazam van, vagy nem tévedek? *Kérdi viccelődve, majd látja, hogy az beleiszik a borba.*
- Nem haragszol, ha én mégis inkább a te poharadból innék?*Kérdi, kicsit közelebb tolna a férfihoz az imént oly serényen vizsgálgatott poharat, amit elé rakott le a sötételf.*
- Ugyanezt én is megkérdezhetném, de nem fogom. Én viszont válaszolok a tiédre. Nézz meg jól.*Sóhajt egyet, majd előrenyújtja a két karját, apró horzsolások és néhol egy-egy lilás-zöld folt tarkítja.*
- A kedves szavak, bókok és kérők csak azoknak szólnak, akiknek van hozományuk és csodaszépek attól, hogy nem kell dolgozniuk. Legalábbis fizikai munkát végezniük. Én egyik körbe sem tartozom bele.
//Grawok//
*Kedvesen mosolyog a sötételfre, bár teljes bizalmát ilyen rövid ismertség után nem helyezné belé. Egyelőre nem mond ellent, vagy vet fel akármilyen ellenérvet a témában. Mikor a férfi elfogadja az italozásra való felbuzdítását, kicsit megkönnyebbül, hogy esetleg viszonozhatja valamivel a figyelmességét. De azonnal tovább is illan az érzés, mikor látja, hogy Gr már pultnál van és meg is rendelte az italokat. Emeli fel kezét, hogy jelezzen a férfinak, lelkesedése és felfelé nyújtott karja is lelohad azonban, miután az közhírré téteti, hogy meghívta.*
~Szerintem még nem hallotta a fél város…~*Dől hátra a székben, magában fortyogva, hogy még azt sem dönthette el mit szeretne inni. Hamar elhessegeti az elégedetlenkedő gondolatokat, mint, hogy szüksége van a sötételf szolgálataira, így csak sóhajt egyet, minden bántó gondolatot száműzve ezzel.*
- Köszönöm. *Csak ennyit mond és a pohár tartalmát vizsgálva megszólal.*
- Az elhangzottak alapján az utak is vannak olyan biztonságosak, mint maguk a városok. Milyen szerencse hogy pont egy ilyen tapasztalt erdőjáróba botlottam. Igazam van, vagy nem tévedek? *Kérdi viccelődve, majd látja, hogy az beleiszik a borba.*
- Nem haragszol, ha én mégis inkább a te poharadból innék?*Kérdi, kicsit közelebb tolna a férfihoz az imént oly serényen vizsgálgatott poharat, amit elé rakott le a sötételf.*
- Ugyanezt én is megkérdezhetném, de nem fogom. Én viszont válaszolok a tiédre. Nézz meg jól.*Sóhajt egyet, majd előrenyújtja a két karját, apró horzsolások és néhol egy-egy lilás-zöld folt tarkítja.*
- A kedves szavak, bókok és kérők csak azoknak szólnak, akiknek van hozományuk és csodaszépek attól, hogy nem kell dolgozniuk. Legalábbis fizikai munkát végezniük. Én egyik körbe sem tartozom bele.
2735. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-27 17:26:42
Üzenet elküldve: 2018-11-27 17:26:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett hercegnő nyomában//
*Az ajtós téma nagyobb figyelmet kap mint gondolta, de néha így kezdődnek a csevegések.*
-Igen egy ajtót kevesebb idő elkészíteni, pláne ha egy fogadó vagy kocsma ajtajáról van szó. Alig hiszem, hogy bárkinek megérné egy vasalt ajtót beszereltetni . Noha jó befektetés, de egyéb haszna nincs, mert, akik ekkorák mint ő-bök Wagzalra –nem állítja meg. Szóval az asztalok értéke felértékelődött, szintén a hozzá hasonlók miatt akik sűrűn dobálják vagy zúzzák szét az asztalokat székeket.
*Amikor kártérítésre kerülne, a szó az áldozatra sózza azt mintha az ő hibája lenne a dolog. Hát ez sem lepi meg Dreyiát de lássuk, be miért fizetne az ork ha egyszer az áldozata ott maradt fizetni. Amikor Wagzal a törpék azon nem létező szokására tér ki hogy asztalt hurcipálnának a hátukon, nos Wagzalt egy mély szakadék tetejére képzeli, majd egy páros lábbal végrehajtott hátba rúgással a szakadékba lökné. De mázli szakadék nincs a környéken így megúszta az ork. Persze nem kacsint vissza az ütődöttre, de villámokat azt szór a szeme. De végre megérkeznek, és a hülyeség lekerül a témák listájáról. Bent egy deka óriást nem lát de asztalt hurcipáló törpét se. *
-Nekem teljesen mindegy bár most ökröt elég volt látni, amikor vadkanságot beszél. Szóval valami szárnyast ennék. Mellé sört, hisz alig hiszem hogy tartanának bort.
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.27 17:27:15
*Az ajtós téma nagyobb figyelmet kap mint gondolta, de néha így kezdődnek a csevegések.*
-Igen egy ajtót kevesebb idő elkészíteni, pláne ha egy fogadó vagy kocsma ajtajáról van szó. Alig hiszem, hogy bárkinek megérné egy vasalt ajtót beszereltetni . Noha jó befektetés, de egyéb haszna nincs, mert, akik ekkorák mint ő-bök Wagzalra –nem állítja meg. Szóval az asztalok értéke felértékelődött, szintén a hozzá hasonlók miatt akik sűrűn dobálják vagy zúzzák szét az asztalokat székeket.
*Amikor kártérítésre kerülne, a szó az áldozatra sózza azt mintha az ő hibája lenne a dolog. Hát ez sem lepi meg Dreyiát de lássuk, be miért fizetne az ork ha egyszer az áldozata ott maradt fizetni. Amikor Wagzal a törpék azon nem létező szokására tér ki hogy asztalt hurcipálnának a hátukon, nos Wagzalt egy mély szakadék tetejére képzeli, majd egy páros lábbal végrehajtott hátba rúgással a szakadékba lökné. De mázli szakadék nincs a környéken így megúszta az ork. Persze nem kacsint vissza az ütődöttre, de villámokat azt szór a szeme. De végre megérkeznek, és a hülyeség lekerül a témák listájáról. Bent egy deka óriást nem lát de asztalt hurcipáló törpét se. *
-Nekem teljesen mindegy bár most ökröt elég volt látni, amikor vadkanságot beszél. Szóval valami szárnyast ennék. Mellé sört, hisz alig hiszem hogy tartanának bort.
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.27 17:27:15
2734. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-27 14:26:04
Üzenet elküldve: 2018-11-27 14:26:04
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* Nem igazán érti a sötételf, hogy miért jelent meg hirtelen aggodalom a nő hangjában. Régen lehet, sokkal rosszabb volt a helyzet. Amikor a nővére elsőként ment egyedül, Grawok nélkül kirándulni három barátjával, akkor a csapatból csak egy valaki tért élve haza. Ő is lélekszakadva rohanva. Ehhez képest Kámorf némi dackorszak után, hogy ő soha többé ki nem teszi a lábát Arthenior határán túlra, most már végig sem gondolja, hogy át akar-e lovagolni az egyik szomszéd településre, már meg is tette. És nem esik bántódása. Mindig talál önfeláldozó idegeneket, akik meghalnak helyette.*
-Abszolút nem szükséges megterhelni ezzel a szíved. A biztonságod legyen csak az én gondom!
* Nem rohan a vörös hajú hölgy föl, hogy mihamarabb ágyba bújjon, de ez még nem cáfolat semmire, csupán a lehetőség halogatása egy kellemes ital mellett. Elég különösnek tartja, hogy YIlanda egyre elszántabban meg szeretné hívni egy italra, végül úgy dönt, hogy történjen meg, aminek meg kell.*
-Rendben, elfogadom! Mindjárt hozom is.
* Odasétál a pulthoz és rendel a legjobb borból két pohárral. De még mielőtt megkapná, még hozzá teszi mindenki számára jól hallhatóan.*
-Majd később rendezem, írd csak nyugodtan a számlámhoz!
* Visszasétálva az asztalhoz az egyiket a hölgy elé teszi és rámosolyog.*
-Tessék! Remélem ízleni fog. *leülve folytatja* Tényleg sokkal jobb a helyzet, mint régen, amikor a hullák felkeltek és az élők ellen harcoltak. Ezt a Kikötőt is kiürítették a katonák és káosz volt meg minden. Azóta a szekták és a Patkányok kézbe vették az irányítást és ha nem is törvények vannak, de azért mindenki tudja, hogy mire számítson, ha valakinek keresztbe tesz. A Levegő városában pedig az egyenruhások büntetnek, ha valaki vét a szabályok ellen. Egyedül az utak nem tartoznak senkihez sem, de tapasztalt erdőkerülő és nyomolvasó vagyok. Már mérföldekről megérzem a bajt és mellettem biztonságban lesz.
* Belekortyol az italába és figyelmesen néz társaságára.*
-De mondja csak, hogy nincs egy udvarlója egy ilyen szép hölgynek, hogy útszéli megállókban kell összeszednie testőreit? Ha tudtam volna, hogy szükség van rám, már rég ott termettem volna.
2733. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-27 13:21:57
Üzenet elküldve: 2018-11-27 13:21:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
*Miután meghallgatta a férfi által felvázolt állapotokat, mintha elgondolkodna egy pillanatra jelenlegi helyzetén.*
- Szóval, nem kell aggódjak? *Kérdez vissza, érezhetően növekedett az aggodalma ezen irányban. Azonban abban sem bizonyos, hogy ahol most vannak sokkal biztonságosabb vidék. A kockázatot pedig vállalnia kell, hiszen hogy ezen irányból jobbra, vagy rosszabbra fordul a következő hetekben a helyzet, senki sem tudhatja. Mikor a sötételf elkomorodik, azért érzi, hogy már megélt kevésbé vidám és hősies helyzeteket is, ezáltal sokkal emberibb színben tüntette fel magát akaratlanul is a nő szemében.*
- A második emelet nekem is sokkal rokonszenvesebb. *Ért egyet a férfival, bár az ő fejében valószínűleg más szempontok merültek fel, mint YIlandáéban.*
~Bájos hölgyet? Azt hittem, csak ketten megyünk! ~*Mosolyodik el magában, nem szeretné sem magát leértékelni nyilvánosan, sem a férfi ízlésével viccelni, egyelőre.*
- Nem köszönöm. Majd elintézem később. *Tekintete a pultnál lévőre terelődik, vele talán elboldogul férfi segítség nélkül is.*
- Tényleg szívesen meghívnám egy italra, ha nem siet. Ilyen időben az jobban felmelegíti a testet, mint egy jó leves vagy egy pohár tea.*Próbálja ismét ösztönözni Gr-t egy kis italozásra, minthogy előbb nem csapott rá. A nő kicsit furcsállja, hogy létezik olyan megtermett férfiember, akit úgy kell unszolni egy pohárka jóféle rum elfogyasztására.*
//Grawok//
*Miután meghallgatta a férfi által felvázolt állapotokat, mintha elgondolkodna egy pillanatra jelenlegi helyzetén.*
- Szóval, nem kell aggódjak? *Kérdez vissza, érezhetően növekedett az aggodalma ezen irányban. Azonban abban sem bizonyos, hogy ahol most vannak sokkal biztonságosabb vidék. A kockázatot pedig vállalnia kell, hiszen hogy ezen irányból jobbra, vagy rosszabbra fordul a következő hetekben a helyzet, senki sem tudhatja. Mikor a sötételf elkomorodik, azért érzi, hogy már megélt kevésbé vidám és hősies helyzeteket is, ezáltal sokkal emberibb színben tüntette fel magát akaratlanul is a nő szemében.*
- A második emelet nekem is sokkal rokonszenvesebb. *Ért egyet a férfival, bár az ő fejében valószínűleg más szempontok merültek fel, mint YIlandáéban.*
~Bájos hölgyet? Azt hittem, csak ketten megyünk! ~*Mosolyodik el magában, nem szeretné sem magát leértékelni nyilvánosan, sem a férfi ízlésével viccelni, egyelőre.*
- Nem köszönöm. Majd elintézem később. *Tekintete a pultnál lévőre terelődik, vele talán elboldogul férfi segítség nélkül is.*
- Tényleg szívesen meghívnám egy italra, ha nem siet. Ilyen időben az jobban felmelegíti a testet, mint egy jó leves vagy egy pohár tea.*Próbálja ismét ösztönözni Gr-t egy kis italozásra, minthogy előbb nem csapott rá. A nő kicsit furcsállja, hogy létezik olyan megtermett férfiember, akit úgy kell unszolni egy pohárka jóféle rum elfogyasztására.*
2732. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-27 09:25:06
Üzenet elküldve: 2018-11-27 09:25:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* A feltűnően udvarias férfi szemében sok minden lehet szép és ez nem feltétlenül esik egybe az általános vélekedéssel. Az üldözők ellen gyakran menekülő vagy magas helyekre mászók sportos testalkata minden bizonnyal tetszetősebb egy harcedzett kalandornak, mint egy vézna és gyönge virágszál.
De az ilyen filozofálás helyett inkább térjünk rá a sokkal pontosabban körülírható dolgokra, hiszen külső szemlélőként elmélkedve még a végén azon kapom magam, hogy csupán a belső gondolataimat jegyzem le a vélt helyzetről, nem pedig precíz megfogalmazást az eseményekről.*
-Ó, nem kell aggódni. Igazán nem harapóztak el a dolgok még. Csupán csak baljós előjelek, ha a katonaság nem töri le őket középtávon. A legnagyobb ork horda a Lewonoroké is csak alig néhány legendás harcosból áll, a többi könnyen sarokba szorítható. Igaz a többi fosztogató banda közül a Thargok már igen régen tevékenykednek a Kikötő és Arthenior közötti vidéken. És őket akkor sem tudták megfékezni a városőrök, mikor még béke volt és rendezettebbek a soraik.
* A részvétnyilvánításra csak bólint egyet, hogy tudomásul vette. Erről úgy tűnik kevésbé szívesen mesél, mint sikereiről. De el is terelődik a szó a majdani feladatra.*
-Ez tényleg így igaz. Egy darabig igen mostoha lesz odakint utazni. De ahogy mondta, egy-két nap és felszárad. Engem is megtalál majd.
Javaslom addig vegyen ki egy szobát! Az én ajánlásom a második emelet. Kicsit kényelmesebbek. És a fizetségért ne fájjon a feje! Lesz időnk még átbeszélni. És igazán nem nagy összegek szoktak lenni. Én érezném megtisztelve magam, ha egy ilyen bájos hölgyet védhetek az úton.
* Elmosolyodik és várja a továbbiakat, vajon még marad beszélgetni az ifjú leány...*
-Ha esetleg igényli, én szívesen rendezem addig is a szállását és felkísérem, hogy minden rendben legyen. *csillogó szemekkel néz rá.*
2731. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-27 07:35:53
Üzenet elküldve: 2018-11-27 07:35:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
*Alakja átlagosnak mondható, bár elf vonásai miatt megnyúlt és kecses is. Szüksége is van rá, máskülönben hogy emelne el észrevétlenül egy szütyőt és oldana kereket utána szélsebesen, ha derékbősége vetekedne az egyenlítőjével. S mi módon mászna olyan ügyesen magaslati helyekre, haszonszerzés céljából, ha a föld vonzereje kétszer ekkora erővel tenné próbára.*
~ Úgy sem fogja kibírni. Ismerem már az ilyen embereket.~*Néz fél szemmel a férfi felé, mikor említi, hogy ő sem untatná YIlandát. Mikor Arthenior helyzetéről esik szó, kicsit meglepődik.*
- Nem gondoltam, hogy már ilyen súlyos a helyzet errefelé. *Jegyzi meg röviden székében ülve, majd kiissza a teáját.*
- A bajtársai miatt részvétem. *Vált komorabb hangnemre. Bár a férfi hirtelen jött lelkesedésén meglepődik maga is. Nem hitte volna, hogy csak ennyi fényezéssel idáig eljutnak.*
- Egy- két napig nem szívesen kelnék még útra, a heves esőzések bizonyosan mély nyomot hagytak a földutak mentén. Hogy pontosan hova indultam, azt nem tudnám megmondani, csak az a lényeg, hogy pont az ellenkező irányba tartok, mint ahonnan jöttem. *Lehetséges, hogy magyarázata kicsit homályos, de nincsenek is konkrét elképzelései, csak annyiban bizonyos, hogy még nem érkezett el a helyre, ahol szívesen megállapodna, akárcsak egy darabig is.*
- Szolgálataidért cserébe mit vársz? *Fontosnak tartja tisztázni, hogy a tudja, a sötételfet milyen belső szálak mozgatják.*
- Szívesen meghívnám egy italra kezdésnek, hiszen nem tudni, mennyi időt tölthetünk még ezen a világon, ilyen sötét időkben. Rum? *Néz kérdően a férfira.*
//Grawok//
*Alakja átlagosnak mondható, bár elf vonásai miatt megnyúlt és kecses is. Szüksége is van rá, máskülönben hogy emelne el észrevétlenül egy szütyőt és oldana kereket utána szélsebesen, ha derékbősége vetekedne az egyenlítőjével. S mi módon mászna olyan ügyesen magaslati helyekre, haszonszerzés céljából, ha a föld vonzereje kétszer ekkora erővel tenné próbára.*
~ Úgy sem fogja kibírni. Ismerem már az ilyen embereket.~*Néz fél szemmel a férfi felé, mikor említi, hogy ő sem untatná YIlandát. Mikor Arthenior helyzetéről esik szó, kicsit meglepődik.*
- Nem gondoltam, hogy már ilyen súlyos a helyzet errefelé. *Jegyzi meg röviden székében ülve, majd kiissza a teáját.*
- A bajtársai miatt részvétem. *Vált komorabb hangnemre. Bár a férfi hirtelen jött lelkesedésén meglepődik maga is. Nem hitte volna, hogy csak ennyi fényezéssel idáig eljutnak.*
- Egy- két napig nem szívesen kelnék még útra, a heves esőzések bizonyosan mély nyomot hagytak a földutak mentén. Hogy pontosan hova indultam, azt nem tudnám megmondani, csak az a lényeg, hogy pont az ellenkező irányba tartok, mint ahonnan jöttem. *Lehetséges, hogy magyarázata kicsit homályos, de nincsenek is konkrét elképzelései, csak annyiban bizonyos, hogy még nem érkezett el a helyre, ahol szívesen megállapodna, akárcsak egy darabig is.*
- Szolgálataidért cserébe mit vársz? *Fontosnak tartja tisztázni, hogy a tudja, a sötételfet milyen belső szálak mozgatják.*
- Szívesen meghívnám egy italra kezdésnek, hiszen nem tudni, mennyi időt tölthetünk még ezen a világon, ilyen sötét időkben. Rum? *Néz kérdően a férfira.*
2730. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-26 23:55:07
Üzenet elküldve: 2018-11-26 23:55:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Kutatón várja a döntést megannyi alternatívával, sőt, akár többel is egymás után. Ralas tán a bőség zavarától torpan meg a nem várt lehetőségek között. S végül azt az egy dolgot választja, amiről tudja, hogy nem lehet az övé. Először Zam nem érti, mit szeretne, de engedelmesen mászik vissza a karjaiba, önkéntelenül mosolyogva a megnevezésen. Cseppet sem veszi zokon, eszébe se jutna. Azon töri a fejét, mit vár tőle a férfi. De erre már csak az induló akkordok után jön rá, mikor Ralas a gyengédség új szintjére lép, s ösztönös idomulásával Zam ellágyul irányában.*
- Buta fiú…
*Suttogja erőtlen szigorral két sóhaj között.*
- Gondolhattam volna…
*Egy kis szünet következik, belefeledkezik a tapasztalatokba, s viszonozza is őket, majd kissé jobban pihegve kifejti a gondolatot.*
- Hogy ha egy férfinak azt mondom… szinte bármit megkaphat… akkor az egyetlen dolog fog kelleni neki… ami nem lehet az övé…
*Kuncogón megsimogatja az arcát, s ha el tudja érni, belenéz révetegen, bizonytalanul Ralas szemeibe.*
- Hát jó…
*Jut döntésre. Közel hajol, hogy ajkaik szinte összeérnek. Egészen lehalkítja a hangját.*
- Betartom az ígéretem… reggel bezárom a szívem, de… ma éjjel szeretni foglak…
*S ha csak Ralas nem gondolja meg magát, tényleg megkapja azt a Zammiriát, aki gyöngéd szeretője lehetne. Talán egy másik világban. Talán ott sem. Ha az érzelmek valódiságában esetleg kételyei támadnak, a vágyat illetően biztosan nem, mely Zam testének minden porcikájából süt és csábít. Az érzelmesség ellenére előfordul, hogy a nőstény felegyenesedik ültében, és fejét olykor hátrahajtva vonaglik lassan az ölében halk nyögdécseléssel, a férfi kezeit fenekére húzva, e karokat közben cirógatva, kapaszkodónak használva. Szándékai között szerepel az is, hogy a hátára gördülve húzza magával partnerét, hogy érezze testének súlyát is szoros egyesülésükben, csípőjének minden mozdulatában. De hagyja terelni is magát, bárhogy képes a magasabb szintű élvezetek elérésére. Ennek legbiztosabb jeleként megszaporodnak ajkain a helyeslő igenek, a vallomások arról, mennyire jó, amit a férfi épp csinál, később pedig a már sokat emlegetett magasabb hatalmak a magasabb hangokkal pihegve, nyögve. Mindez sok simogatással, csókkal és a szelídebb stílus ellenére is verejtékező, felhevült testtel társulva.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Kutatón várja a döntést megannyi alternatívával, sőt, akár többel is egymás után. Ralas tán a bőség zavarától torpan meg a nem várt lehetőségek között. S végül azt az egy dolgot választja, amiről tudja, hogy nem lehet az övé. Először Zam nem érti, mit szeretne, de engedelmesen mászik vissza a karjaiba, önkéntelenül mosolyogva a megnevezésen. Cseppet sem veszi zokon, eszébe se jutna. Azon töri a fejét, mit vár tőle a férfi. De erre már csak az induló akkordok után jön rá, mikor Ralas a gyengédség új szintjére lép, s ösztönös idomulásával Zam ellágyul irányában.*
- Buta fiú…
*Suttogja erőtlen szigorral két sóhaj között.*
- Gondolhattam volna…
*Egy kis szünet következik, belefeledkezik a tapasztalatokba, s viszonozza is őket, majd kissé jobban pihegve kifejti a gondolatot.*
- Hogy ha egy férfinak azt mondom… szinte bármit megkaphat… akkor az egyetlen dolog fog kelleni neki… ami nem lehet az övé…
*Kuncogón megsimogatja az arcát, s ha el tudja érni, belenéz révetegen, bizonytalanul Ralas szemeibe.*
- Hát jó…
*Jut döntésre. Közel hajol, hogy ajkaik szinte összeérnek. Egészen lehalkítja a hangját.*
- Betartom az ígéretem… reggel bezárom a szívem, de… ma éjjel szeretni foglak…
*S ha csak Ralas nem gondolja meg magát, tényleg megkapja azt a Zammiriát, aki gyöngéd szeretője lehetne. Talán egy másik világban. Talán ott sem. Ha az érzelmek valódiságában esetleg kételyei támadnak, a vágyat illetően biztosan nem, mely Zam testének minden porcikájából süt és csábít. Az érzelmesség ellenére előfordul, hogy a nőstény felegyenesedik ültében, és fejét olykor hátrahajtva vonaglik lassan az ölében halk nyögdécseléssel, a férfi kezeit fenekére húzva, e karokat közben cirógatva, kapaszkodónak használva. Szándékai között szerepel az is, hogy a hátára gördülve húzza magával partnerét, hogy érezze testének súlyát is szoros egyesülésükben, csípőjének minden mozdulatában. De hagyja terelni is magát, bárhogy képes a magasabb szintű élvezetek elérésére. Ennek legbiztosabb jeleként megszaporodnak ajkain a helyeslő igenek, a vallomások arról, mennyire jó, amit a férfi épp csinál, később pedig a már sokat emlegetett magasabb hatalmak a magasabb hangokkal pihegve, nyögve. Mindez sok simogatással, csókkal és a szelídebb stílus ellenére is verejtékező, felhevült testtel társulva.*
2729. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-26 22:27:09
Üzenet elküldve: 2018-11-26 22:27:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett hercegnő nyomában//
* A pirtianesi testőr nem akarta felborzolni senki idegeit azzal, hogy patkányoknak bélyegezte az otthon nélküli szerencsétleneket. Csupán nem érti, hogy miért választja valaki a kényelmetlen város még kényelmetlenebb patkakövét, ha az erdőben még vadat is ejthet vacsorára. Az ő esete egészen különleges. A mindig is városban élő ork nem valami ügyes a préda elejtésében, sokkal jobban elvan a civilizált településeken.*
-Talán azért, mert az asztalnál bonyolult alakzatokat kell létrehozni, az ajtó meg teljesen lapos. Ha valaki belénk köt odabent és én felkapok egyet, azonnal add a kezembe helyette a bejáratot!
* Nem akarja megsérteni barátnőit, de abban a pillanatban nem gondolkodott a spóroláson, csupán a vesztes fizet elvén. És nagy a félelme, hogy a következő alkalommal sem tenné. Hiszen a tulaj is könnyebbnek látta behajtani az adósságot egy összetört csontú emberen, mint egy vérgőzös hústoronytól.*
-De igazad lehet. Jobb ügyelni az ilyenekre, mert ha nem volt elég pénze a kölyöknek, akkor lehet megpróbálják most rajtam behajtani a maradékot odabent.
* Ezzel a témát lezártnak tekinti. Ha megpróbálják anyagi kártérítésre kötelezni, akkor a legközelebbi tölgyfa ajtót adják a kezébe és ő olcsón el fogja magyarázni a kidobóembereknek, hogy mit tud a szokásjogról.*
-Sosem tudhatod, hogy egy kalandornak mikor jön jól egy elfoglalt ajtó. Vagy épp egy asztal, amit a hátán hordhat. Állítólag a barlangban élő törpék pont erre esküsznek.
* Halvány elképzelésem sincs, miért kacsint eme megállapításnál Dreyiára Wagzal, mintha lenne az elmondottakon kívül más jelentése is. Én nem mélyedtem bele a kalandozó törpék életébe ilyen részletesen. De hihetőnek tartom.
Belépve sem múltkori ellenfele, sem gorombán néző verőlegények nem fogadják a triót. És ezúttal a hátsó szobából sem szűrődnek ki fogadások és viadalok hangjai. Csak egy ismerős arc a pult mögött. Eszébe jut hősünknek, hogy ha legközelebb lesz valami harc, idejében értesülnie kellene a szervezéséről.*
-Én egy ökröt meg tudnék most enni, úgy érzem. De lássuk az étlapot!
* Mivel senki nem jön még hozzájuk, talán időt hagyva a választék átbeszélésére...*
-Hol van a... Na mindegy! Majd megkérdezzük, ha idejönnek.
* Csalódást keltő számára, hogy sehol nem lát brosúrát vagy bármilyen tájékoztatót, hogy mi közül és mennyiért lehet válogatni. Az ár nem is lenne lényeges, de jó lenne tudnia, mi fog kerülni a hasába.*
2728. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-26 22:04:07
Üzenet elküldve: 2018-11-26 22:04:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*~ Valóban csak ennyit jelentett volna? ~ Teszi fel hirtelen magában a kérdést, hiszen a lány megismétli mondandóját. Elgondolkodik, persze mindeközben élvezi a rá simuló test melegét. Zammiria időközben már lejjebb csúszik, gyakorlatilag a kényes testrészen keresztül, melyre hangzatosan felnyög, úgy érzi soha nem állt volna már ettől jobban készen. A helyzethez illene egy gonosz mosoly, mert vacillál, s a helyzetét értékeli, de nem teszi, inkább csak figyel. Nem érti miért ilyen józan, miképp azt sem, hogy hogyan képes egyáltalán várni, hisz a simítások elkezdődtek, de a lány kérdése megállítja és a legfurább pillanatban kezd töprengeni. Nevezhetnénk nevetségesnek, vagy őrültnek is, de nevezhetnénk egy kósza pillanat romantikájának. Hogy több lenne, mint üzlet? Nem, Ralas ettől jóval intelligensebb. Hogy egy ilyen utolsó pillanattal akarná megpecsételni a zálogot, mit adott, s kapott? Ralas úgy dönt, hogy nem. Túl kevés, túl világi. Ha az utolsó, akkor az legyen emlékezetes, s ne ily közhelyes. Zammiria talán nem is fogja érteni, hogy milyen helyesen tette fel azt az utolsó kérdést, talán meglepődik, mikor Ralas kezei hirtelen elindulnak lefelé, s karját fogják meg.*
- Nem. *Mondja csendesen.* Ezt bárkitől megkaphatom. Gyere ide inkább. *Húzza magára, majd félszegen elmosolyodik közben.* Főnökasszony. *Ha kap is arcára a kósza humorért, hát nevetve tűri, de azon ritka pillanatok egyikét kívánja kiélvezni, mikor valóban ő diktálhat. A lány esélyt adott számára nem is kicsit. Célt is adott emellett, ráadásul milyen módon? A furfangos érintések, a méla beszélgetések okot adtak az este szép zárására, hát ne ilyen közhelyes módon történjen.*
- Gyere ide! *Ismétli meg, s ha a lány habozna ismét gyengéd húzást fejt ki, hogy ölébe ültesse, s felsőtestét magára húzza, élvezve a kerek keblek érintését. Reméli, hogy sikerül, ha nem, hát egy sértődött nő mellett alszik el, volt már rá példa. Ha igen, akkor a legszenvedélyesebb és leglassabb szeretkezésben részesíti... hogy emlékezzen rá. Esetleg kötődjön hozzá. Mert azért Ralas valóban intelligens és ma este, rengeteget tanult. Óvatosan hatol be, de ezúttal nem játszadozik, hanem engedi, majd lassú mozdulatokba kezdve emelgeti csípőjét. Karjaival átöleli, s puhán csókolja meg, többször csak ajka szélein, nyakán, állán, majd immár teljes odaadással. A felfedezett érintett terület sem marad ki, így az apró hamuszín fülek környékét is rendesen ellátja, s a tempót csak akkor fokozza, mikor már bizonyos benne, hogy a lány is erre vágyik. Ez egy érdekes éjszaka, sok-sok bonyodalommal. Ralas úgy dönt legyen egy egyszerű zárás, minden különösebb vagy durvább végkifejlet nélkül. Igyekszik megfigyelni, hogy Zamm mikor ér a csúcsra, így szelíd mosolya és szemeinek varázsa mindvégig a lány tekintetét fürkészi.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.26 22:49:21
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*~ Valóban csak ennyit jelentett volna? ~ Teszi fel hirtelen magában a kérdést, hiszen a lány megismétli mondandóját. Elgondolkodik, persze mindeközben élvezi a rá simuló test melegét. Zammiria időközben már lejjebb csúszik, gyakorlatilag a kényes testrészen keresztül, melyre hangzatosan felnyög, úgy érzi soha nem állt volna már ettől jobban készen. A helyzethez illene egy gonosz mosoly, mert vacillál, s a helyzetét értékeli, de nem teszi, inkább csak figyel. Nem érti miért ilyen józan, miképp azt sem, hogy hogyan képes egyáltalán várni, hisz a simítások elkezdődtek, de a lány kérdése megállítja és a legfurább pillanatban kezd töprengeni. Nevezhetnénk nevetségesnek, vagy őrültnek is, de nevezhetnénk egy kósza pillanat romantikájának. Hogy több lenne, mint üzlet? Nem, Ralas ettől jóval intelligensebb. Hogy egy ilyen utolsó pillanattal akarná megpecsételni a zálogot, mit adott, s kapott? Ralas úgy dönt, hogy nem. Túl kevés, túl világi. Ha az utolsó, akkor az legyen emlékezetes, s ne ily közhelyes. Zammiria talán nem is fogja érteni, hogy milyen helyesen tette fel azt az utolsó kérdést, talán meglepődik, mikor Ralas kezei hirtelen elindulnak lefelé, s karját fogják meg.*
- Nem. *Mondja csendesen.* Ezt bárkitől megkaphatom. Gyere ide inkább. *Húzza magára, majd félszegen elmosolyodik közben.* Főnökasszony. *Ha kap is arcára a kósza humorért, hát nevetve tűri, de azon ritka pillanatok egyikét kívánja kiélvezni, mikor valóban ő diktálhat. A lány esélyt adott számára nem is kicsit. Célt is adott emellett, ráadásul milyen módon? A furfangos érintések, a méla beszélgetések okot adtak az este szép zárására, hát ne ilyen közhelyes módon történjen.*
- Gyere ide! *Ismétli meg, s ha a lány habozna ismét gyengéd húzást fejt ki, hogy ölébe ültesse, s felsőtestét magára húzza, élvezve a kerek keblek érintését. Reméli, hogy sikerül, ha nem, hát egy sértődött nő mellett alszik el, volt már rá példa. Ha igen, akkor a legszenvedélyesebb és leglassabb szeretkezésben részesíti... hogy emlékezzen rá. Esetleg kötődjön hozzá. Mert azért Ralas valóban intelligens és ma este, rengeteget tanult. Óvatosan hatol be, de ezúttal nem játszadozik, hanem engedi, majd lassú mozdulatokba kezdve emelgeti csípőjét. Karjaival átöleli, s puhán csókolja meg, többször csak ajka szélein, nyakán, állán, majd immár teljes odaadással. A felfedezett érintett terület sem marad ki, így az apró hamuszín fülek környékét is rendesen ellátja, s a tempót csak akkor fokozza, mikor már bizonyos benne, hogy a lány is erre vágyik. Ez egy érdekes éjszaka, sok-sok bonyodalommal. Ralas úgy dönt legyen egy egyszerű zárás, minden különösebb vagy durvább végkifejlet nélkül. Igyekszik megfigyelni, hogy Zamm mikor ér a csúcsra, így szelíd mosolya és szemeinek varázsa mindvégig a lány tekintetét fürkészi.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.26 22:49:21
2727. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-26 21:38:45
Üzenet elküldve: 2018-11-26 21:38:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az elveszett hercegnő nyomában//
*A Lakónegyed felől közelítő trió, avagy ínyenceknek való szendvics kellemes társalgásba merül. Zam megfontoltan somolyog Dreyia válaszán a munkát illetően, amit egy időre félretesznek, hiszen egy kellemes vacsorának néznek elébe. Bólint a javaslatra.*
- Igazad van.
*Mégis ezen jár az esze, míg tekintete a sötétet pásztázza. Tán megérezve a zsoldos kutató figyelmét feléje fordul, s ha a pillantásuk találkozna, kissé elmosolyodik. Elcsodálkozik Dreyia állításán, amit az ajtó az asztal ellen versenyről tesz.*
- Komolyan mondod? Én azt gondoltam volna, a bútorokat könnyebb pótolni, a bejárat pedig kényesebb veszteség, hiszen azzal zárják az épületet.
*A kellemetlen idegenek jelenléte az ő érdeklődését másképp kelti fel, főként, mikor hallja az ismeretlen férfit patkányokat emlegetni. A környék titokzatos, önjelölt bíráiról már ő is hallott kósza híreket. Annyit biztosra vesz, hogy nem sok dolog történhet itt anélkül, hogy ők tudnának róla. Míg erről töpreng, kimarad kísérői beszélgetéséből, s már csak akkor szólal meg, mikor elérik az ivót.*
- Pompás, itt is vagyunk.
*Amint belépnek, körülnéz.*
- Úgy tűnik, Lesha nincs itt.
*Mégis beljebb vonul, hiszen elhatározták, hogy itt töltenek némi időt.*
- Szép estét!
*Mosolyog a pultos felé, s ez kijár bárkinek, aki feléje pillant a vendégek közül. Elfoglalnak egy asztalt, ám mielőtt leülnek, kioldja köpönyege masniját, és a szék támlájára hajtja, majd kényelembe helyezi magát.*
- Van néhány halas és szárnyas ételük, ami egész jó. Vagy inkább vaddisznót ennél?
*Kérdi Dreyiától, még mielőtt a kocsmáros elindul hozzájuk, hogy felvegye a rendelést.*
*A Lakónegyed felől közelítő trió, avagy ínyenceknek való szendvics kellemes társalgásba merül. Zam megfontoltan somolyog Dreyia válaszán a munkát illetően, amit egy időre félretesznek, hiszen egy kellemes vacsorának néznek elébe. Bólint a javaslatra.*
- Igazad van.
*Mégis ezen jár az esze, míg tekintete a sötétet pásztázza. Tán megérezve a zsoldos kutató figyelmét feléje fordul, s ha a pillantásuk találkozna, kissé elmosolyodik. Elcsodálkozik Dreyia állításán, amit az ajtó az asztal ellen versenyről tesz.*
- Komolyan mondod? Én azt gondoltam volna, a bútorokat könnyebb pótolni, a bejárat pedig kényesebb veszteség, hiszen azzal zárják az épületet.
*A kellemetlen idegenek jelenléte az ő érdeklődését másképp kelti fel, főként, mikor hallja az ismeretlen férfit patkányokat emlegetni. A környék titokzatos, önjelölt bíráiról már ő is hallott kósza híreket. Annyit biztosra vesz, hogy nem sok dolog történhet itt anélkül, hogy ők tudnának róla. Míg erről töpreng, kimarad kísérői beszélgetéséből, s már csak akkor szólal meg, mikor elérik az ivót.*
- Pompás, itt is vagyunk.
*Amint belépnek, körülnéz.*
- Úgy tűnik, Lesha nincs itt.
*Mégis beljebb vonul, hiszen elhatározták, hogy itt töltenek némi időt.*
- Szép estét!
*Mosolyog a pultos felé, s ez kijár bárkinek, aki feléje pillant a vendégek közül. Elfoglalnak egy asztalt, ám mielőtt leülnek, kioldja köpönyege masniját, és a szék támlájára hajtja, majd kényelembe helyezi magát.*
- Van néhány halas és szárnyas ételük, ami egész jó. Vagy inkább vaddisznót ennél?
*Kérdi Dreyiától, még mielőtt a kocsmáros elindul hozzájuk, hogy felvegye a rendelést.*
2726. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-26 21:31:36
Üzenet elküldve: 2018-11-26 21:31:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Ebben hát megegyeztek. Elégedetten nyugtázza az estét, mely leírhatatlanul többet adott, mint azt a nyirkos, utálatos idő ígérte, mikor kilépett az utcára. Még mindig kissé a „túl szép, hogy igaz legyen” kategóriába tartozik, de ezen a ponton nem érdekli. Szinte hallja fülében a zenét, amire vágyott, pedig a remélt bárd elmaradt az ivóban. A helyükben itt tanyázna, sokakat kerget be a rosszidő, egyik-másik csak fizetne egy dalért. Érzi, hogy Ralas épp gyengéd vele, ezt nem kívánja megmásítani, hiszen egyik legfőbb erénye az alkalmazkodás. Az üzletasszony megint lesüllyed a mélybe, előtérbe engedi a nőt, hogy számára is gyümölcsöző legyen az egyezség. Ismét.
Az ő mozdulatai is lassúak, kifinomultak, türelmesen kóstolgat, miként a szakértők mérik fel a nemes bort. Talán épp a tanácsát próbálgatja a férfi, s ha így van, máris büszke a tanítványára, érzelmes önfeledtsége magával ragadó. Sejti azonban, hogy nem csupán számításról van szó, jót tett, hogy eltűnt, de legalábbis elhalványult a teljesítményfókusz, miután nyilvánvalóvá tette, hogy ami köztük történik, annak semmilyen befolyása nincs üzleti megállapodásukra.
Élvezetet jelentett masszírozás közben végigtapogatnia partnerét, de a viszonzás még jobban esik. Az oldalán, majd keblein sikló kezekkel együtt hajlik bele a simogatásba, mely kellemes érzeteket kelt, egyértelmű helyesléssel mellei részéről is. Gyorsan vibrálóvá válik körülöttük a levegő, mely reszkető érzésként nyargal át gyomortájon. Mosolyra görbülnek szájszélei elsuttogott nevének hallatán, kissé fogai is kivillannak, mielőtt csókokért hajol a kulcscsont vonalához, a nyakhoz. Haja lecsúszik válláról. Ritmustalanul mozog még, szabad keze simogatón kalandozik a mellkason, a hason, de fent a nyaknál és a tarkónál is. Be-betérő látogatója izgalommal pezsdíti vérét, bizsergést kelt maga körül, amitől halk torokhangok vegyülnek intenzívebbé váló légzésébe.
A kérés érzelmes hangszíne illik a pillanathoz, bár ő is érzi, hogy ez veszélyes terep. Ígérete reggelig tart csupán, nem tovább. Addig hajlandó többet adni, mint általában. De többet is vesz el. Miképp Ralas mondta beszélgetésük elején. A szenvedélyt szenvedéllyel viszonozza, ujjai a férfi tarkójára simulnak közben. Elmosolyodik a suttogott szavakra, a fülharapásra viszont teste megfeszül és olyan fojtott, meglepett hangot ad ki, mely egyértelműen jelzi, hogy érzékeny, kellemes pontra tapintott vele partnere. Fejét oldalra hajtja, hogy Ralas jobban odaférjen a nyakához, bágyadtan leeresztett pillákkal sóhajtja válaszát.*
- Amit csak kívánsz.
*Egy ideig várja, hogy mikor kap jelzést a kérés teljesítésére, hiszen nyakának becézése marasztaló. Aztán egyre lentebb csúszva csókolja és söpri végig hajával a férfi testét, egy ideig hátrébb csúsztatva térdeit, majd felemelve hátsóját a magasba. Tekintetét főként a férfi arcán tartja közben. Mikor kényes ponthoz ér, incselkedőn elmosolyodik.*
- Biztosan azt szeretnéd, amit mondtál?
*Finoman simogatja az érzékeny részt, míg a válaszára vár, készen rá, hogy a kedvére tegyen, ha erre vágyik.
Ha mégis kitart eredeti célja mellett, akkor is hint rá egy puha csókot, mielőtt a kérésnek eleget tesz, és hátat fordítva ül vissza, rábízva magát az ismeretlen ötletekre. Ez most megint nagyobb bizalmat kíván tőle, ami egy kicsit józanítón hat rá, de ezzel együtt különös, izgalmas színezetet ad a várakozásnak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Ebben hát megegyeztek. Elégedetten nyugtázza az estét, mely leírhatatlanul többet adott, mint azt a nyirkos, utálatos idő ígérte, mikor kilépett az utcára. Még mindig kissé a „túl szép, hogy igaz legyen” kategóriába tartozik, de ezen a ponton nem érdekli. Szinte hallja fülében a zenét, amire vágyott, pedig a remélt bárd elmaradt az ivóban. A helyükben itt tanyázna, sokakat kerget be a rosszidő, egyik-másik csak fizetne egy dalért. Érzi, hogy Ralas épp gyengéd vele, ezt nem kívánja megmásítani, hiszen egyik legfőbb erénye az alkalmazkodás. Az üzletasszony megint lesüllyed a mélybe, előtérbe engedi a nőt, hogy számára is gyümölcsöző legyen az egyezség. Ismét.
Az ő mozdulatai is lassúak, kifinomultak, türelmesen kóstolgat, miként a szakértők mérik fel a nemes bort. Talán épp a tanácsát próbálgatja a férfi, s ha így van, máris büszke a tanítványára, érzelmes önfeledtsége magával ragadó. Sejti azonban, hogy nem csupán számításról van szó, jót tett, hogy eltűnt, de legalábbis elhalványult a teljesítményfókusz, miután nyilvánvalóvá tette, hogy ami köztük történik, annak semmilyen befolyása nincs üzleti megállapodásukra.
Élvezetet jelentett masszírozás közben végigtapogatnia partnerét, de a viszonzás még jobban esik. Az oldalán, majd keblein sikló kezekkel együtt hajlik bele a simogatásba, mely kellemes érzeteket kelt, egyértelmű helyesléssel mellei részéről is. Gyorsan vibrálóvá válik körülöttük a levegő, mely reszkető érzésként nyargal át gyomortájon. Mosolyra görbülnek szájszélei elsuttogott nevének hallatán, kissé fogai is kivillannak, mielőtt csókokért hajol a kulcscsont vonalához, a nyakhoz. Haja lecsúszik válláról. Ritmustalanul mozog még, szabad keze simogatón kalandozik a mellkason, a hason, de fent a nyaknál és a tarkónál is. Be-betérő látogatója izgalommal pezsdíti vérét, bizsergést kelt maga körül, amitől halk torokhangok vegyülnek intenzívebbé váló légzésébe.
A kérés érzelmes hangszíne illik a pillanathoz, bár ő is érzi, hogy ez veszélyes terep. Ígérete reggelig tart csupán, nem tovább. Addig hajlandó többet adni, mint általában. De többet is vesz el. Miképp Ralas mondta beszélgetésük elején. A szenvedélyt szenvedéllyel viszonozza, ujjai a férfi tarkójára simulnak közben. Elmosolyodik a suttogott szavakra, a fülharapásra viszont teste megfeszül és olyan fojtott, meglepett hangot ad ki, mely egyértelműen jelzi, hogy érzékeny, kellemes pontra tapintott vele partnere. Fejét oldalra hajtja, hogy Ralas jobban odaférjen a nyakához, bágyadtan leeresztett pillákkal sóhajtja válaszát.*
- Amit csak kívánsz.
*Egy ideig várja, hogy mikor kap jelzést a kérés teljesítésére, hiszen nyakának becézése marasztaló. Aztán egyre lentebb csúszva csókolja és söpri végig hajával a férfi testét, egy ideig hátrébb csúsztatva térdeit, majd felemelve hátsóját a magasba. Tekintetét főként a férfi arcán tartja közben. Mikor kényes ponthoz ér, incselkedőn elmosolyodik.*
- Biztosan azt szeretnéd, amit mondtál?
*Finoman simogatja az érzékeny részt, míg a válaszára vár, készen rá, hogy a kedvére tegyen, ha erre vágyik.
Ha mégis kitart eredeti célja mellett, akkor is hint rá egy puha csókot, mielőtt a kérésnek eleget tesz, és hátat fordítva ül vissza, rábízva magát az ismeretlen ötletekre. Ez most megint nagyobb bizalmat kíván tőle, ami egy kicsit józanítón hat rá, de ezzel együtt különös, izgalmas színezetet ad a várakozásnak.*
2725. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-26 19:35:16
Üzenet elküldve: 2018-11-26 19:35:16
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* Az este egész érdekesen kezd alakulni. És zöld palástos hősünk csak mosolyog a lány feltételezésén.*
-Ó, nagyon sok hölgy rajongója is akad a szektáknak. Rosszindulatú illetők szerint főként olyanok, akik nem szeretnék, ha őket rabolnák el és lennének a vallásos áhítat központjában az egyik este. Sötétedés utáni zsebmetszők és a Sellőház dolgozói. Meg effélék.
* Nem nagyon ég a vágytól, hogy részletesen belemenjen. Hiszen bárki mondhatja, hogy alaptalan föltételezések és nem szép dolog mások istenükbe vetett hitét megkérdőjelezni.
Viszont úgy néz ki, kezdenek összecsiszolódni és egy nyelvet beszélni. Ennek ellenére felszalad Grawok szemöldöke, amikor egyre pozitívabban nyilatkozik róla asztaltársasága, már-már bókol neki. Ez mondjuk nincs ellenére, jól esik a sötételfnek, ha valakitől elismerő szavakat kap. De láthatóan a sok előítélet után nem számított erre.
Ahogy feláll YIlanda a székéről, rátámaszkodva az asztalra, alaposan végig méri alakját megint.*
~ Hmmm... Ázott köpeny nélkül valóban jobban fest. De ne kalandozzunk el!~
* Visszakapja tekintetét a zöld szemekre és tovább figyeli társaságát.*
-Ahogy mondod. Céltudatos és határozott vagy. Nem a múlt számít neked, hanem ami még lehet. Nem untatnálak egyetlen történetemmel sem, noha igen érdekes kaland volt, mikor a holdkaraván pihenőhelynél pár éve csatáztunk.
De akár izgalmasabb kalandokat is átélhetünk az úton most, mikor városőrség visszahúzódott Artheniorba, sok jó bajtársam meghalt közülük. Orkok és banditák járják az utakat.
Nem kérdezem, hová megyünk. Csak azt, hogy hol és mikor találkozunk?
* Határozottan a kardjára csap, kihúzva magát büszkén és harciasan.*
-A kardom a tiéd. Oltalmazlak egész utadon.
2724. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-26 18:16:41
Üzenet elküldve: 2018-11-26 18:16:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
- Gondolom a vallás követői főként férfiak. *Tekintete még egyszer végigsiklik a helyiségen. Mikor a férfi mérges szemeibe néz, már tudja, hogy valamit adnia kell neki is a bizalomért cserébe. Bár a követelőzése nem helyezi jobb fénybe őt.*
- Szóval Gr. *Sóhajt egyet, miután kinyögte a nevet, ahogy azt a sötételf kérte, majd kezeivel kicsit megdörzsölve arcát hátradől a székben, karjait egymásba fonva.*
- Én kedvellek. *Kezd bele a mondandójába komoly arccal.*
- Őszinte és figyelmes személynek tűnsz. Nincs ellenemre a társaságod, se a tied, se a barátaidé. * Néz el a törp asztaltársasága felé.*
- Bizonyára már sok mindent megtapasztaltál a világból és még többet láttál belőle. Nem szeretnélek untatni a saját történetemmel. Úgysem az a fontos, ami volt, hanem az, ami még előttünk áll.*Feláll a székből és két tenyerét az asztalra támasztja, egyenes tekintetével és befogadásra kész, nyitott tartásával próbálja sugallni őszinte mivoltát.*
- Tartok valamerre, de azt én döntöm el milyen irányba, és meddig. Egy! *Emeli fel az egyik mutatóujját*
- Csak ennyire van energiám, kiválasztasz Egy… történetet, én pedig végighallgatom. *Ül vissza a székbe és megemeli a poharát*
- De jót válassz, ha tetszik még meg is hívlak valamire! Nem mondhatod, hogy nem vagyok nagylelkű. *Kortyol egy nagyon a már hűlő italából. *
//Grawok//
- Gondolom a vallás követői főként férfiak. *Tekintete még egyszer végigsiklik a helyiségen. Mikor a férfi mérges szemeibe néz, már tudja, hogy valamit adnia kell neki is a bizalomért cserébe. Bár a követelőzése nem helyezi jobb fénybe őt.*
- Szóval Gr. *Sóhajt egyet, miután kinyögte a nevet, ahogy azt a sötételf kérte, majd kezeivel kicsit megdörzsölve arcát hátradől a székben, karjait egymásba fonva.*
- Én kedvellek. *Kezd bele a mondandójába komoly arccal.*
- Őszinte és figyelmes személynek tűnsz. Nincs ellenemre a társaságod, se a tied, se a barátaidé. * Néz el a törp asztaltársasága felé.*
- Bizonyára már sok mindent megtapasztaltál a világból és még többet láttál belőle. Nem szeretnélek untatni a saját történetemmel. Úgysem az a fontos, ami volt, hanem az, ami még előttünk áll.*Feláll a székből és két tenyerét az asztalra támasztja, egyenes tekintetével és befogadásra kész, nyitott tartásával próbálja sugallni őszinte mivoltát.*
- Tartok valamerre, de azt én döntöm el milyen irányba, és meddig. Egy! *Emeli fel az egyik mutatóujját*
- Csak ennyire van energiám, kiválasztasz Egy… történetet, én pedig végighallgatom. *Ül vissza a székbe és megemeli a poharát*
- De jót válassz, ha tetszik még meg is hívlak valamire! Nem mondhatod, hogy nem vagyok nagylelkű. *Kortyol egy nagyon a már hűlő italából. *
2723. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-26 17:24:00
Üzenet elküldve: 2018-11-26 17:24:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Szaporodnak a sóhajok, pedig még bőszen beszélgetnek, a szemek immár ki-ki nyílnak.*
- A barátság is tökéletes. *Suttogja sejtelmesen, megvillanó tekintettel, de valójában már máson jár az esze. Mohón keres és kutat, keze le és fel jár, hogy a forró testet feltérképezze, Zammiria sóhajait lekövetve, a legbiztosabb pontokat megtalálva. A lány küldi a jelzéseket, így nincs nehéz dolga, emellett még kissé büszke is magára, jóllehet keményre ágaskodó férfiassága arról árulkodik, hogy a lány sincs kevesebb hatással rá. A lassú szenvedélyes csókot elnyújtja, s élvezettel morranva fel szívja be közben a lány illatát, majd fizikailag ajkát is, nyelvének puhasága ismét elképzelhetetlen magasságokba korbácsolja tenni akarását. Nem kell sok hozzá, hogy megértse, immár fordulhat, a lecke véget ért, hogy átadja a helyét egy tüzesebb kalandnak, melyre ismételten borzasztóan vágyik. Hátára fordulva két kezét a lány derekára kapja, majd lassan csúsztatja felfelé, hogy hónalj után befelé csúsztatva ujjainak körkörös mozdulatával a melleken kössön ki, de ezúttal mozdulatai gyengédek és óvatosak, csak jelzésképpen érintve a lányt.*
- Zamm... *Sóhajt fel, mert a lány csípője táncba indul, s ismét érzi nedves forróságát. Elképesztő ez a nő, most sem tud napirendre térni felette, ha tehetné ezt minden nap megismételné, jóllehet pontosan tudja, hogy lehet utolsó éjszakájukat töltik együtt. Zammiria csípőjébe beleviszi óvatosan sajátját is, s mozgás közben akaratlanul is be-behatol, de csak egy pillanatra és csak néhány ujjnyira. Nem akarja siettetni, ha csak egy este, ki kell használni, s a lány csodás ajánlattal áll elő. A mondatra, melyet kihasználhatna, csak érzelmesen mosolyodik el, holott büszkén felszeghetné fejét, hogy lám mire képes, de most egyáltalán nincs kedve a gőgös önérzethez. Nem több és nem kevesebb Zammnál, valahogy ez az este csak a kettejüké, s egybeforrva táncolnak a szelíd gyertyafény halovány sötétjében. Forró sóhajok és kósza nyögések közepette nehéz a koncentráció de nem kíván ő sem adós maradni, így bár korábbi kérését kívánja megismételni, ezúttal is szeretne kedveskedni.*
- Fordulj meg rajtam, Édes! *Suttogja érzelmesen, tán üzleti hozzáállását megszegve, vagy tán már tanult is valamicskét. Derekára simítja kezeit hogy egyértelműen jelezze szándékát, de elébb még ismételten szenvedélyes csókra húzza magához, hogy aztán a fölébe suttogja.*
- A barátság alapja a kölcsönösség, bár én kérhetek, egyedül nem kívánom ajándékom. *Mondatának végén játékosan harap ő is a hegyes fülbe, már ez is elképesztően izgatóan hat rá, s míg Zamm nem fordul, játékosan nyakának hajlatába fúrja fejét, hogy nyelvével előre jelezze a lassú sebességet, melyet diktálni szeretne. Persze a végjátéknak nem ezt tervezi, így a lány lehet, hogy fordulni fog ismét, addig is szemét lehunyva várja, mire képes még. Meglátása szerint a csillagok közé emeli.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Szaporodnak a sóhajok, pedig még bőszen beszélgetnek, a szemek immár ki-ki nyílnak.*
- A barátság is tökéletes. *Suttogja sejtelmesen, megvillanó tekintettel, de valójában már máson jár az esze. Mohón keres és kutat, keze le és fel jár, hogy a forró testet feltérképezze, Zammiria sóhajait lekövetve, a legbiztosabb pontokat megtalálva. A lány küldi a jelzéseket, így nincs nehéz dolga, emellett még kissé büszke is magára, jóllehet keményre ágaskodó férfiassága arról árulkodik, hogy a lány sincs kevesebb hatással rá. A lassú szenvedélyes csókot elnyújtja, s élvezettel morranva fel szívja be közben a lány illatát, majd fizikailag ajkát is, nyelvének puhasága ismét elképzelhetetlen magasságokba korbácsolja tenni akarását. Nem kell sok hozzá, hogy megértse, immár fordulhat, a lecke véget ért, hogy átadja a helyét egy tüzesebb kalandnak, melyre ismételten borzasztóan vágyik. Hátára fordulva két kezét a lány derekára kapja, majd lassan csúsztatja felfelé, hogy hónalj után befelé csúsztatva ujjainak körkörös mozdulatával a melleken kössön ki, de ezúttal mozdulatai gyengédek és óvatosak, csak jelzésképpen érintve a lányt.*
- Zamm... *Sóhajt fel, mert a lány csípője táncba indul, s ismét érzi nedves forróságát. Elképesztő ez a nő, most sem tud napirendre térni felette, ha tehetné ezt minden nap megismételné, jóllehet pontosan tudja, hogy lehet utolsó éjszakájukat töltik együtt. Zammiria csípőjébe beleviszi óvatosan sajátját is, s mozgás közben akaratlanul is be-behatol, de csak egy pillanatra és csak néhány ujjnyira. Nem akarja siettetni, ha csak egy este, ki kell használni, s a lány csodás ajánlattal áll elő. A mondatra, melyet kihasználhatna, csak érzelmesen mosolyodik el, holott büszkén felszeghetné fejét, hogy lám mire képes, de most egyáltalán nincs kedve a gőgös önérzethez. Nem több és nem kevesebb Zammnál, valahogy ez az este csak a kettejüké, s egybeforrva táncolnak a szelíd gyertyafény halovány sötétjében. Forró sóhajok és kósza nyögések közepette nehéz a koncentráció de nem kíván ő sem adós maradni, így bár korábbi kérését kívánja megismételni, ezúttal is szeretne kedveskedni.*
- Fordulj meg rajtam, Édes! *Suttogja érzelmesen, tán üzleti hozzáállását megszegve, vagy tán már tanult is valamicskét. Derekára simítja kezeit hogy egyértelműen jelezze szándékát, de elébb még ismételten szenvedélyes csókra húzza magához, hogy aztán a fölébe suttogja.*
- A barátság alapja a kölcsönösség, bár én kérhetek, egyedül nem kívánom ajándékom. *Mondatának végén játékosan harap ő is a hegyes fülbe, már ez is elképesztően izgatóan hat rá, s míg Zamm nem fordul, játékosan nyakának hajlatába fúrja fejét, hogy nyelvével előre jelezze a lassú sebességet, melyet diktálni szeretne. Persze a végjátéknak nem ezt tervezi, így a lány lehet, hogy fordulni fog ismét, addig is szemét lehunyva várja, mire képes még. Meglátása szerint a csillagok közé emeli.*
2722. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-26 14:03:33
Üzenet elküldve: 2018-11-26 14:03:33
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* A fogadóban több kisebb társaság is akad elszórtan. A hozzájuk legközelebbi az agg Vaholnyi csapata, aki egy ifjú fajtársával és egy elf nővel ülnek egy kancsó körül, kezükben pohár. A fekete szakállú törpét már bemutattam, ő két másik társával sörös korsót szorongatnak. És még mindig nagy figyelmet szentelnek nektek. Akik ügyet sem vetettek még rád -látszólag- az egykori pajta bejárata mellett ücsörögnek. A két alak feketébe öltözve leginkább ki sem dugja az orrát csuklyájuk alól. A tányérjukból eszegetnek és sugdolóznak.*
-Vérpapok! *legyint lemondóan a Hifeti fiú, ha észreveszi, hogy ez utóbbiakat figyeled* Meggyőződésük, hogy fekete ruhájuk jól elrejti őket az imádott sötétségükben, de mintha csak sorozatban gyártották volna őket. Hamar ki lehet szúrni őket a hasonló öltözetükről.
Ne is törődj velük, csak nők feláldozásával foglalkoznak és a tőlük elszedett pénzből élnek. De erre felé nagyon rajonganak ezért a vallásért.
* Még egy szőke kecskeszakállat növesztő tulaj van itt a pult mögött. Láthatólag mindenkit kiszolgál, aki fizet érte. Nem úgy tűnnek, mint akik kelepcébe akarnának össznépien csalni téged.*
-Szólíts csak Grnek! *nem kapsz felmentést a furcsa név alól, erős gyanúm fogalmazódik meg bennem* Szóval már az egész település lángolt, senki nem bírta volna ki a hőséget. Nekem is el kellett mondanom a tűzállóság varázsigéjét. Úgy léptem be...
* Hirtelen elhallgat és haragvón néz rád.*
-Figyelsz te egyáltalán? Ha nem akarod, nem muszáj végig hallgatnod. Inkább mesélj magadról! Az sokkal érdekesebb.
* Az ujjait álla alatt összefonva rákönyököl az asztallapra és szemeivel a félvérébe néz. Talán tényleg itt az ideje, hogy ő is mondjon magáról valamit.*
2721. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-26 12:36:55
Üzenet elküldve: 2018-11-26 12:36:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
*Nem szereti az ilyen fajta figyelmet, amelyben most része van, de önmagával meghányta- vetette a lehetőségeit és a kialakult helyzet elviselése jelen pillanatban a legjobb döntés, amelyet hozhat. Lopva körbejár tekintete, hogy felmérje körülöttük közvetlenül mennyien is vannak és egy esetleges menekülés esetén, hányan állhatják el a kijárat felé vezető utat.*
- Igen, az én sem szeretném, ha pont most vetne ágynak valami. *Válaszol illedelmesen, hogy fenn tartsa a beszélgetés fonalát és a figyelem illúzióját, viszont, amint a férfi ujjai megérintik a kacsót, ijedten húzza vissza maga elé őket és serény kézdörzsölgetés után kedves mosolyt erőltetve az arcára megszólal ismét*
- Tudja, nagyon vigyázok rájuk, hiszen a megélhetésem múlik rajtuk. *Ezzel nem is füllentett akkorát, mint szeretet volna. Immár minden figyelmét leköti a vele szemben ülő.*
~ Szörnyvadász, kalauz és testőr. Ütős kombináció, mára elhalasztva a gyakorlás. ~ *Beszéli le magával levonva a hallottak alapján minden fontos következtetést.*
- Hogy szólíthatom? *Kérdez rá illedelmesen*
~Kedves Gr! Nem. Kedves G.R.! Nem, ez sem jó. Olyan hangzása van, mintha valami mumpszos madarat utánoznék. A végén még megsértem, ha elnevetem magam.~ *Azt pedig végkép nem szeretné az elhangzottak után. Továbbra sem tiszta, hogy a férfi milyen szándékkal szólította meg, bár egyelőre a verekedést kizárta magában.*
~Jólnevelt polgárok és kalandorok.~* Ízlelgeti az elhangzottakat, bár a második felében az állításnak némi ellenmondást vél felfedezni a jólnevelt kalandor személyében, de nem teszi szóvá. Amint megkapja a teáját, egyből ráfog a pohárra, így a kezei is foglaltnak tűnnek, ezért még jobban hálás, mint a gőzölgő tartalmáért.*
- Nagyon kedves, köszönöm. A figyelmes felajánlást még megfontolom. *Mosolyog kedvesen a törpre, egyelőre belé több bizalmat helyezne, mint az előtte ülő, hízelgő sötételfbe. Majd jön a gúnyos megjegyzés és a lány már kezdi sejteni mibe csöppent. Megnyugvással tölti el, hogy csak az érdemi hallgatóság hiánya miatt ilyen kapós szerény személye, valamint neme miatt ritka állatfajnak számít jelenleg a csehóban. Nagy sóhajtással nyugtáz és két könyökét használva támasztékul, ujjait összefonva, állát arra ráfektetve, kedves mosollyal hallgatja a történetet.*
//Grawok//
*Nem szereti az ilyen fajta figyelmet, amelyben most része van, de önmagával meghányta- vetette a lehetőségeit és a kialakult helyzet elviselése jelen pillanatban a legjobb döntés, amelyet hozhat. Lopva körbejár tekintete, hogy felmérje körülöttük közvetlenül mennyien is vannak és egy esetleges menekülés esetén, hányan állhatják el a kijárat felé vezető utat.*
- Igen, az én sem szeretném, ha pont most vetne ágynak valami. *Válaszol illedelmesen, hogy fenn tartsa a beszélgetés fonalát és a figyelem illúzióját, viszont, amint a férfi ujjai megérintik a kacsót, ijedten húzza vissza maga elé őket és serény kézdörzsölgetés után kedves mosolyt erőltetve az arcára megszólal ismét*
- Tudja, nagyon vigyázok rájuk, hiszen a megélhetésem múlik rajtuk. *Ezzel nem is füllentett akkorát, mint szeretet volna. Immár minden figyelmét leköti a vele szemben ülő.*
~ Szörnyvadász, kalauz és testőr. Ütős kombináció, mára elhalasztva a gyakorlás. ~ *Beszéli le magával levonva a hallottak alapján minden fontos következtetést.*
- Hogy szólíthatom? *Kérdez rá illedelmesen*
~Kedves Gr! Nem. Kedves G.R.! Nem, ez sem jó. Olyan hangzása van, mintha valami mumpszos madarat utánoznék. A végén még megsértem, ha elnevetem magam.~ *Azt pedig végkép nem szeretné az elhangzottak után. Továbbra sem tiszta, hogy a férfi milyen szándékkal szólította meg, bár egyelőre a verekedést kizárta magában.*
~Jólnevelt polgárok és kalandorok.~* Ízlelgeti az elhangzottakat, bár a második felében az állításnak némi ellenmondást vél felfedezni a jólnevelt kalandor személyében, de nem teszi szóvá. Amint megkapja a teáját, egyből ráfog a pohárra, így a kezei is foglaltnak tűnnek, ezért még jobban hálás, mint a gőzölgő tartalmáért.*
- Nagyon kedves, köszönöm. A figyelmes felajánlást még megfontolom. *Mosolyog kedvesen a törpre, egyelőre belé több bizalmat helyezne, mint az előtte ülő, hízelgő sötételfbe. Majd jön a gúnyos megjegyzés és a lány már kezdi sejteni mibe csöppent. Megnyugvással tölti el, hogy csak az érdemi hallgatóság hiánya miatt ilyen kapós szerény személye, valamint neme miatt ritka állatfajnak számít jelenleg a csehóban. Nagy sóhajtással nyugtáz és két könyökét használva támasztékul, ujjait összefonva, állát arra ráfektetve, kedves mosollyal hallgatja a történetet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873