Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 138 (2741. - 2760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2760. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-02 15:34:36
Üzenet elküldve: 2018-12-02 15:34:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Valószínűleg mindketten csalnak egy kicsit, hiszen szavaik és tetteik nem fedik egymást egészen. De hogy hol a határ a valóság és a színlelés között, nehéz lenne megmondani. Zamnak sincs ellenére a finom érintés az arcán, bár kezdi úgy érezni, egy szakadék szélén egyensúlyoznak. Megvan a maga izgalma, hisz vonzó a mélység. Azonban végül ellépnek a peremtől. A józanító szavak után Ralas szemében látja a változást, magában bólint rá és megnyugszik.
Elmosolyodik, mikor a férfi bevallja, hogy ő is elfáradt, halkan nevet a pajzán felhangú tréfán. Majdnem kicsúszik a száján egy elhamarkodott ajánlat, de idejében meggondolja magát, épp csak elnyíló ajkait összezárja. Az ő tekintete lágy marad, mikor a szilárd kijelentés elhangzik, sőt, egy kissé derűssé válik. Nem hisz neki, legalábbis nem úgy, ahogy a férfi szavai hangzanak. Bizonyos értelemben keveset látott eddig Ralasból, de tudja, hogy mindenkinek vannak félelmei és vágyai. Valamennyit már megmutatott belőlük. Ezek pedig szükségletet teremtenek. Azt viszont érti, hogyan értette, amit mondott. Talán jobban, mint ő maga. Bólint rá lehunyt szemmel. Már nem érzi a mélység húzását. Bár tudja, hogy ott van valahol.
Kedélyesen szuszog a döntés indoklásán. A hideg. Ez volt első közös témájuk, mikor találkoztak, azóta alaposan átmelegítették egymást kívül és belül.*
- Bújj be te is a takaró alá…
*Feleli puhán, amit akár úgy is lehet értelmezni, hogy nincs ellenére a döntés. Előbb azonban a ráhajoló férfitól, összeérő meztelen testüktől kellemesen megborzong, felerősödik szívdobogása, és lehull a derű az arcáról. Ezzel a gyertyával akár maga is elbánhatott volna. Ralas túl izgalmas férfi. Ez veszélyes. Megint ott érzi a szakadékot a háta mögött. Alig tudja rendezni arckifejezését, mire a férfi a második gyertyától visszafordul. Enyhén elmosolyodik a jókívánságon.*
- Szép álmokat, Ralas.
*Viszonozza lágyan, és elérkezettnek látja az időt, hogy hátat fordítson. Érzi, hogy a takaró megmozdul, egy kis hűvös kúszik be alá meztelen hátára. Egy kicsit megkönnyebbül, hogy nem bújik hozzá a férfi. Azt gondolja, ennyiben maradnak, mígnem partnere csevegni kezd. Megint halkan, derűsen szuszog. Épp csak oldalra fordítja az arcát, igazán nem is lát hátra a válla fölött így.*
- Látom, huzamos időre szeretnéd elkötelezni magad nekem.
*Feleli incselkedőn.*
- Részemről rendben. De az elsőt le kell dolgoznod, mielőtt megkapod a másodikat.
*A provokatívabb kérdésen már neki is nevetnie kell és elvigyorodik. Jobb szeret szemtől szemben beszélgetni, ezért visszafordul, de a távolság megmarad közöttük. A sötétség ellenére jól látja a férfit, nem csak megfejthetetlen színű szemének csillanását a kósza fényekben, hanem álmos arckifejezését is. Suttogón szól.*
- Attól függ, mire gondolsz. Mindenkivel kedves vagyok, míg nincs rá okom, hogy másképp viselkedjek vele. Érdekelt, hogy mihez értesz. Ezt a flörtöléssel fel is mértem. A többi…
*Cinkosan elmosolyodik, tekintete végigfut a férfin, majd megáll a szemeinél ismét.*
- Annak nem sok köze volt az üzlethez. Legfeljebb annyiban, mint…
*Egy kicsit megtorpan, keresgéli a megfelelő hasonlatot. Hamiskásan elmosolyodik ismét.*
- Mint az együttműködés megolajozása.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Valószínűleg mindketten csalnak egy kicsit, hiszen szavaik és tetteik nem fedik egymást egészen. De hogy hol a határ a valóság és a színlelés között, nehéz lenne megmondani. Zamnak sincs ellenére a finom érintés az arcán, bár kezdi úgy érezni, egy szakadék szélén egyensúlyoznak. Megvan a maga izgalma, hisz vonzó a mélység. Azonban végül ellépnek a peremtől. A józanító szavak után Ralas szemében látja a változást, magában bólint rá és megnyugszik.
Elmosolyodik, mikor a férfi bevallja, hogy ő is elfáradt, halkan nevet a pajzán felhangú tréfán. Majdnem kicsúszik a száján egy elhamarkodott ajánlat, de idejében meggondolja magát, épp csak elnyíló ajkait összezárja. Az ő tekintete lágy marad, mikor a szilárd kijelentés elhangzik, sőt, egy kissé derűssé válik. Nem hisz neki, legalábbis nem úgy, ahogy a férfi szavai hangzanak. Bizonyos értelemben keveset látott eddig Ralasból, de tudja, hogy mindenkinek vannak félelmei és vágyai. Valamennyit már megmutatott belőlük. Ezek pedig szükségletet teremtenek. Azt viszont érti, hogyan értette, amit mondott. Talán jobban, mint ő maga. Bólint rá lehunyt szemmel. Már nem érzi a mélység húzását. Bár tudja, hogy ott van valahol.
Kedélyesen szuszog a döntés indoklásán. A hideg. Ez volt első közös témájuk, mikor találkoztak, azóta alaposan átmelegítették egymást kívül és belül.*
- Bújj be te is a takaró alá…
*Feleli puhán, amit akár úgy is lehet értelmezni, hogy nincs ellenére a döntés. Előbb azonban a ráhajoló férfitól, összeérő meztelen testüktől kellemesen megborzong, felerősödik szívdobogása, és lehull a derű az arcáról. Ezzel a gyertyával akár maga is elbánhatott volna. Ralas túl izgalmas férfi. Ez veszélyes. Megint ott érzi a szakadékot a háta mögött. Alig tudja rendezni arckifejezését, mire a férfi a második gyertyától visszafordul. Enyhén elmosolyodik a jókívánságon.*
- Szép álmokat, Ralas.
*Viszonozza lágyan, és elérkezettnek látja az időt, hogy hátat fordítson. Érzi, hogy a takaró megmozdul, egy kis hűvös kúszik be alá meztelen hátára. Egy kicsit megkönnyebbül, hogy nem bújik hozzá a férfi. Azt gondolja, ennyiben maradnak, mígnem partnere csevegni kezd. Megint halkan, derűsen szuszog. Épp csak oldalra fordítja az arcát, igazán nem is lát hátra a válla fölött így.*
- Látom, huzamos időre szeretnéd elkötelezni magad nekem.
*Feleli incselkedőn.*
- Részemről rendben. De az elsőt le kell dolgoznod, mielőtt megkapod a másodikat.
*A provokatívabb kérdésen már neki is nevetnie kell és elvigyorodik. Jobb szeret szemtől szemben beszélgetni, ezért visszafordul, de a távolság megmarad közöttük. A sötétség ellenére jól látja a férfit, nem csak megfejthetetlen színű szemének csillanását a kósza fényekben, hanem álmos arckifejezését is. Suttogón szól.*
- Attól függ, mire gondolsz. Mindenkivel kedves vagyok, míg nincs rá okom, hogy másképp viselkedjek vele. Érdekelt, hogy mihez értesz. Ezt a flörtöléssel fel is mértem. A többi…
*Cinkosan elmosolyodik, tekintete végigfut a férfin, majd megáll a szemeinél ismét.*
- Annak nem sok köze volt az üzlethez. Legfeljebb annyiban, mint…
*Egy kicsit megtorpan, keresgéli a megfelelő hasonlatot. Hamiskásan elmosolyodik ismét.*
- Mint az együttműködés megolajozása.
2759. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-02 15:26:49
Üzenet elküldve: 2018-12-02 15:26:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az elveszett hercegnő nyomában//
*Halkan nevet Wagzal beszámolóján a pórul járt törpéről és a tengeri vízesés abszurditásán is. Dreyia kiegészítése helytálló, a nagy víz titokzatos erőket rejt magában, melyek olykor nagy áldozatokat kívánnak.*
- Bizony a vizek szeszélyesek. És talán tekinthető őrültnek, aki ebbe szerelmesedik bele, de akadnak, akiknek a határtalan szabadságot és izgalmas újdonságokat jelenti a tenger.
*Egy hajóúton, új ismeretsége révén tett szert efféle romantikus ötletekre, nem annyira romantikus körülmények között.*
- Azt hiszem, én is inkább a szárazföldhöz vonzódom. De olykor el tudna csábítani egy-egy tengeri kaland.
*Kortyol bele italába titokzatos mosollyal.*
- Őrültekből itt is akad bőven. Bár megértem az álláspontodat.
*Pillant Wagzalra cinkosan.*
- Ez a felszerelés megölne a vízben.
*Bök rá páncélzatára, aztán felkönyököl az asztalra, és mindkét kezét lazán a poharára teszi, amit az álla magasságában tart.*
- A kötélzeten se hiszem, hogy jól éreznéd magad. Bár karizmatikus tiszt lenne belőled.
*Incselkedik tovább mosolyogva, ténylegesen elképzelve, amint délcegen feszít a fedélzeten. Dreyiához fordul, egy kissé feléje dőlve, mintha bizalmas információkat közölne.*
- A legénység csak úgy rettegné a haragját. A puszta tekintetével képes lenne rendet tartani.
*Bár ugratásnak tűnhetnek szavai, igazságot rejtenek. Később aztán áttérnek az artheniori és a lápvidéki témákra. Dreyia hírei sajnos csak a már ismert pletykákat merítik ki. Nem csalódik viszont más téren, Wagzal lecsap, amint kalandot szimatol. De hogy még őt is elcipelné magával, azon elcsodálkozik. Bár ha jobban belegondol, épp maga mondta az imént, hogy tervezett egy látogatást oda. A szabói minőségen viszont nősténytársával együtt nevet, és vigyora megmarad az arcán. Dreyia előbb nyilatkozik, s körvonalazódni kezd egy közös kirándulás.*
- Ez tényleg izgalmasan hangzik, főleg, ha veletek mehetnék. De sajnos egyet kell értenem Dreyiával, attól tartok, az én mesterségem túl békés oda most. Inkább kellene sebeket varrni, mint lyukakat foltozni a nadrágok hátsóján.
*Egyikükre, majd másikukra pillant.*
- Ha jól látom, titeket viszont tényleg érdekelne egy ilyen kiruccanás. Megértem. A helyetekben így lennék vele. Esetleg… talán én is. Még átgondolom. De ha ti mentek és híreket hoztok nekem, mindenképp jutalmat kaptok.
*Halkan nevet Wagzal beszámolóján a pórul járt törpéről és a tengeri vízesés abszurditásán is. Dreyia kiegészítése helytálló, a nagy víz titokzatos erőket rejt magában, melyek olykor nagy áldozatokat kívánnak.*
- Bizony a vizek szeszélyesek. És talán tekinthető őrültnek, aki ebbe szerelmesedik bele, de akadnak, akiknek a határtalan szabadságot és izgalmas újdonságokat jelenti a tenger.
*Egy hajóúton, új ismeretsége révén tett szert efféle romantikus ötletekre, nem annyira romantikus körülmények között.*
- Azt hiszem, én is inkább a szárazföldhöz vonzódom. De olykor el tudna csábítani egy-egy tengeri kaland.
*Kortyol bele italába titokzatos mosollyal.*
- Őrültekből itt is akad bőven. Bár megértem az álláspontodat.
*Pillant Wagzalra cinkosan.*
- Ez a felszerelés megölne a vízben.
*Bök rá páncélzatára, aztán felkönyököl az asztalra, és mindkét kezét lazán a poharára teszi, amit az álla magasságában tart.*
- A kötélzeten se hiszem, hogy jól éreznéd magad. Bár karizmatikus tiszt lenne belőled.
*Incselkedik tovább mosolyogva, ténylegesen elképzelve, amint délcegen feszít a fedélzeten. Dreyiához fordul, egy kissé feléje dőlve, mintha bizalmas információkat közölne.*
- A legénység csak úgy rettegné a haragját. A puszta tekintetével képes lenne rendet tartani.
*Bár ugratásnak tűnhetnek szavai, igazságot rejtenek. Később aztán áttérnek az artheniori és a lápvidéki témákra. Dreyia hírei sajnos csak a már ismert pletykákat merítik ki. Nem csalódik viszont más téren, Wagzal lecsap, amint kalandot szimatol. De hogy még őt is elcipelné magával, azon elcsodálkozik. Bár ha jobban belegondol, épp maga mondta az imént, hogy tervezett egy látogatást oda. A szabói minőségen viszont nősténytársával együtt nevet, és vigyora megmarad az arcán. Dreyia előbb nyilatkozik, s körvonalazódni kezd egy közös kirándulás.*
- Ez tényleg izgalmasan hangzik, főleg, ha veletek mehetnék. De sajnos egyet kell értenem Dreyiával, attól tartok, az én mesterségem túl békés oda most. Inkább kellene sebeket varrni, mint lyukakat foltozni a nadrágok hátsóján.
*Egyikükre, majd másikukra pillant.*
- Ha jól látom, titeket viszont tényleg érdekelne egy ilyen kiruccanás. Megértem. A helyetekben így lennék vele. Esetleg… talán én is. Még átgondolom. De ha ti mentek és híreket hoztok nekem, mindenképp jutalmat kaptok.
2758. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-01 22:44:30
Üzenet elküldve: 2018-12-01 22:44:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Érzelmek lennének? Nem tudja, de minden bizonnyal, ahogyan lágyan félresimít egy tincset Zammiria arcáról van benne az is. Lehet csak puszta vágyódás... az elérhetetlen iránt. De az is lehet, hogy az egyetlen személy fekszik mellette, kitől valaha, valamit, bármit is kapott, ha nem is sok időre, pusztán egy éjszakára. Ralas ezen nem gondolkodik, élvezi a lány melegét, élvezi hamuszín bőrének meztelenségét. Szavaira egy pillanatra elmosolyodik, majd hidegre vált tekintete:*
- Nem fogok. *Nem sértődés részéről, csupán csak védekezés. Nem akarja beleélni magát, jól tudja, hogy a jó, csak a felszínét mutatja és azt is csak egy pillanatra. Tökéletesen megértette a feltételeket, nem is kíván visszaélni sem helyzetével, sem a lány szavaival, miszerint az éjszaka az övé. Megkapta, megőrzi, nincs tovább. Oldalról figyeli az őt fürkésző szempárt, az is élvezetes látvány, ahogyan a lány pihegve felé fordul. Kezét leveszi arcáról immár, majd összefonja maga előtt, miközben ráhelyezi arcát, továbbra is a lány sötét szemeibe néz.*
- Fáradt vagyok. *Mondja halkan, szinte suttogva.* Kifacsartál, jó értelemben. *Kuncog fel, de erőtlenül és lustán.* Nem értem félre, nem szokom hozzá. Tudom, hol a helyem. *Pillantása egy pillanatra megkeményedik.* Nincs szükségem szerelemre. Nincs szükségem semmire. *Rázza meg fejét lassan, persze tekintetét Zamm, még mindig fogva tartja. Nincs kedve mozdulni, jóllehet az imént már távozását sejtette, s készült is rá, mégsem indul el, visszatartják. Hogy a lány szavai, vagy inkább illata, esetleg az igéző szempár, vagy a gondosan takart sebhely iránt érzett vonzalma, nem tudni. Bizonyítási kényszert érez. Zammiriát bántották. Ő nem fogja. Nem akar uralkodni senkin, ebből a szempontból gyenge jellem. Vagy inkább erős? Ez döntsék el mások. Tény, hogy ujjai köré csavarta, legalábbis ezen az éjszakán, bár, ami azt illeti a szerződés köti, nem is fogja megszegni, feltéve, ha kabátját megkapja.*
- Várlak. *Mondja ki egyszerűen, majd megmozdul, de mégsem indul el.*
- Hideg van. Maradok. *Szavaiban semmi élc, semmi érzelem nincs, immár az a Ralas, ki mindig volt. Egy eszköz, mit bérbe vettek, pont egy, vagy két kabát árába került. Lassan kissé felül, s áthajol a lányon, mezítelen mellkasával kissé az övére nehezedve, majd a mögötte lévő gyertyát egy határozott mozdulattal elfújja. Eztán a másik oldalára fordul, hogy az ágy túloldalán lévő is végleg kialudjon. Fél sötét borul a szobára, de a lány hamuszín arcát még mindig látja, s visszafordulva tűnődőn néz le rá, könyökén támaszkodva.*
- Jó éjt, Zammiria. *Mondja halkan, majd ismét az oldalára fekszik, a lány felé fordulva. A takarót magára húzza, de nem helyezkedik, ezúttal nem érinti a lányt. Csupán csak figyel, majd végül elmosolyodik.*
- Két kabát. Az egyiket szürkén szeretném, a másikat rád bízom. *Kuncog fel. Félig-meddig viccnek szánja, mit mond, kíváncsi a lány reakciójára.*
- Minden beszervezendő alkalmazottaddal így bánsz? *Kérdezi ártatlanul elnyomva egy kezdődő ásítást.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Érzelmek lennének? Nem tudja, de minden bizonnyal, ahogyan lágyan félresimít egy tincset Zammiria arcáról van benne az is. Lehet csak puszta vágyódás... az elérhetetlen iránt. De az is lehet, hogy az egyetlen személy fekszik mellette, kitől valaha, valamit, bármit is kapott, ha nem is sok időre, pusztán egy éjszakára. Ralas ezen nem gondolkodik, élvezi a lány melegét, élvezi hamuszín bőrének meztelenségét. Szavaira egy pillanatra elmosolyodik, majd hidegre vált tekintete:*
- Nem fogok. *Nem sértődés részéről, csupán csak védekezés. Nem akarja beleélni magát, jól tudja, hogy a jó, csak a felszínét mutatja és azt is csak egy pillanatra. Tökéletesen megértette a feltételeket, nem is kíván visszaélni sem helyzetével, sem a lány szavaival, miszerint az éjszaka az övé. Megkapta, megőrzi, nincs tovább. Oldalról figyeli az őt fürkésző szempárt, az is élvezetes látvány, ahogyan a lány pihegve felé fordul. Kezét leveszi arcáról immár, majd összefonja maga előtt, miközben ráhelyezi arcát, továbbra is a lány sötét szemeibe néz.*
- Fáradt vagyok. *Mondja halkan, szinte suttogva.* Kifacsartál, jó értelemben. *Kuncog fel, de erőtlenül és lustán.* Nem értem félre, nem szokom hozzá. Tudom, hol a helyem. *Pillantása egy pillanatra megkeményedik.* Nincs szükségem szerelemre. Nincs szükségem semmire. *Rázza meg fejét lassan, persze tekintetét Zamm, még mindig fogva tartja. Nincs kedve mozdulni, jóllehet az imént már távozását sejtette, s készült is rá, mégsem indul el, visszatartják. Hogy a lány szavai, vagy inkább illata, esetleg az igéző szempár, vagy a gondosan takart sebhely iránt érzett vonzalma, nem tudni. Bizonyítási kényszert érez. Zammiriát bántották. Ő nem fogja. Nem akar uralkodni senkin, ebből a szempontból gyenge jellem. Vagy inkább erős? Ez döntsék el mások. Tény, hogy ujjai köré csavarta, legalábbis ezen az éjszakán, bár, ami azt illeti a szerződés köti, nem is fogja megszegni, feltéve, ha kabátját megkapja.*
- Várlak. *Mondja ki egyszerűen, majd megmozdul, de mégsem indul el.*
- Hideg van. Maradok. *Szavaiban semmi élc, semmi érzelem nincs, immár az a Ralas, ki mindig volt. Egy eszköz, mit bérbe vettek, pont egy, vagy két kabát árába került. Lassan kissé felül, s áthajol a lányon, mezítelen mellkasával kissé az övére nehezedve, majd a mögötte lévő gyertyát egy határozott mozdulattal elfújja. Eztán a másik oldalára fordul, hogy az ágy túloldalán lévő is végleg kialudjon. Fél sötét borul a szobára, de a lány hamuszín arcát még mindig látja, s visszafordulva tűnődőn néz le rá, könyökén támaszkodva.*
- Jó éjt, Zammiria. *Mondja halkan, majd ismét az oldalára fekszik, a lány felé fordulva. A takarót magára húzza, de nem helyezkedik, ezúttal nem érinti a lányt. Csupán csak figyel, majd végül elmosolyodik.*
- Két kabát. Az egyiket szürkén szeretném, a másikat rád bízom. *Kuncog fel. Félig-meddig viccnek szánja, mit mond, kíváncsi a lány reakciójára.*
- Minden beszervezendő alkalmazottaddal így bánsz? *Kérdezi ártatlanul elnyomva egy kezdődő ásítást.*
2757. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-12-01 15:54:56
Üzenet elküldve: 2018-12-01 15:54:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett hercegnő nyomában//
*Zammiria válaszára, és okfejtésére csak helyeselni és bólogatni tud. Hisz az éji pontosan kifejti a vízi utazás veszélyeit. Amik nem merülnek ki a kalózokban, de még egyszerű balesetek is érhetik az óvatlan utazókat.*
-Szívesen segítek, ha tudok, és nem hiszem, hogy az elfek levadásznának, mert hallottam a gondjukat. Bár ki tudja. - Von vállat -Nem tervezek velük közelebbi ismeretségbe kerülni. Szeretek csavarogni, utazni, új helyekre eljutni. Csak néha közbe szól az élet, háborúkkal rablókkal vagy csak határvadász katonákkal.
*Wagzalén meglepődik, ennyire nem utazott még tengeren vagy mázlija volt és nem volt vihar akkor.*
-Vízesést én se láttam még tengeren, de utaztam már viharos időben és láttam olyan kikötővel rendelkező falut, amit elmosott az árhullám, ami a tenger felől érkezett. Rebesgetik a tengerészek hogy volt, aki már több emelet magas hullámot is látott, nem is mer visszatérni a tengerre. Azt mondta jó neki a szárazföldön ahol csak felülről érheti víz ha eső van oldalról semmi se akarja vízbe taszítani.
*Artheniort illető kérdésre tudna mit mesélni bár kérdés ki hinné el.*
-Amit arról a helyről tudok csak híresztelés, pletyka nem több. Azt hallottam, hogy a lakók, pontosabban a szegényebb réteg vadászik a nemességre. Hogy ebből mi igaz nem tudom, de lehetséges, hogy eldurvulhatott az események sora. De nem hiszem, hogy jó ötlet lenne arrafelé mászkálni.
*Az ork beszólásán nem tudja elrejteni érzelmeit és hangosan kacagni kezd. Könnyeit törölgetve megjegyzi.*
-Na varró tudásra ott minimális szükség lehet, inkább ásásra képes személyeket kereshetnek. Na meg zsoldosokat testőrnek vagy egyébb feladatra. Szóval tényleg nem biztos, hogy rossz ötlet oda elnézni.
*Zammiria válaszára, és okfejtésére csak helyeselni és bólogatni tud. Hisz az éji pontosan kifejti a vízi utazás veszélyeit. Amik nem merülnek ki a kalózokban, de még egyszerű balesetek is érhetik az óvatlan utazókat.*
-Szívesen segítek, ha tudok, és nem hiszem, hogy az elfek levadásznának, mert hallottam a gondjukat. Bár ki tudja. - Von vállat -Nem tervezek velük közelebbi ismeretségbe kerülni. Szeretek csavarogni, utazni, új helyekre eljutni. Csak néha közbe szól az élet, háborúkkal rablókkal vagy csak határvadász katonákkal.
*Wagzalén meglepődik, ennyire nem utazott még tengeren vagy mázlija volt és nem volt vihar akkor.*
-Vízesést én se láttam még tengeren, de utaztam már viharos időben és láttam olyan kikötővel rendelkező falut, amit elmosott az árhullám, ami a tenger felől érkezett. Rebesgetik a tengerészek hogy volt, aki már több emelet magas hullámot is látott, nem is mer visszatérni a tengerre. Azt mondta jó neki a szárazföldön ahol csak felülről érheti víz ha eső van oldalról semmi se akarja vízbe taszítani.
*Artheniort illető kérdésre tudna mit mesélni bár kérdés ki hinné el.*
-Amit arról a helyről tudok csak híresztelés, pletyka nem több. Azt hallottam, hogy a lakók, pontosabban a szegényebb réteg vadászik a nemességre. Hogy ebből mi igaz nem tudom, de lehetséges, hogy eldurvulhatott az események sora. De nem hiszem, hogy jó ötlet lenne arrafelé mászkálni.
*Az ork beszólásán nem tudja elrejteni érzelmeit és hangosan kacagni kezd. Könnyeit törölgetve megjegyzi.*
-Na varró tudásra ott minimális szükség lehet, inkább ásásra képes személyeket kereshetnek. Na meg zsoldosokat testőrnek vagy egyébb feladatra. Szóval tényleg nem biztos, hogy rossz ötlet oda elnézni.
2756. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-30 22:12:50
Üzenet elküldve: 2018-11-30 22:12:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett hercegnő nyomában//
* Nem igazán tudja az agyaras hősünk, hogy Linkelstar miért nevet a hozzászólásán, de nem is érzi, hogy ez őellene volna, csupán szórakoztatót talált egy elvesztett fonal után hevenyészve odalökött észrevételben. És ez még bőven belefér egy kis kocsmázásba.*
-Igen, a folyó nagyon veszélyes. Teli van nem csak zátonnyal, de nem olyan sima, mint a tenger. Hallottam még Pirtianesben egy törpe kalandozó beszámolójáról, akit csónakba ültettek a hegyekbe, mondván lefelé megy a víz, gyorsabban leérnek, ha csak hagyják magukat sodortatni az árral. Teli volt zátonnyal, többször fel is borultak, majd pár száz méter után jött három vagy talán négy vízesés is.
Én nem mernék a kontinensen hajóval menni tapasztalt legénység nélkül. Talán kisebb csónakokkal esetleg le tudnák hozni Artheniorból idáig a hordókat, de a kicsit nagyobbak már nem mozognak olyan fürgén, lehet át sem férnének két zátony között.
Ha választanom kellene, akkor én inkább szárazföldi rabló lennék, mint folyami kalóz. Nem szeretem, ha az ellenfeleim őrültek. Azok veszélyesebbek, mert nem tudod sosem, mit fog lépni a következő pillanatban.
* Feláll a hátán a szőr, ha csak arra gondol, hogy vannak agyamentek, akik egy nagy folyamon hánykolódnak csak azért, hogy jó pénzért elhozzák a kontinens belsejéből a különböző árukat.*
-Legalább a tengeren nincs vízesés! És a hullámok is kisebbek.
* Ez utóbbit biztosra tudja, ugyanis amikor hajóval idejött, akkor egész lágyan ringatózott, nem csapott fel az oldaláig, ahogy abban a már említett beszámolóban. A vadállatok meg... Ő elég sokat volt már szilárd talajjal a lába alatt, sok bestiát látott is, de egyik sem volt rá olyan túlságosan nagy veszéllyel. Főleg, ha valaki nem egyedül mászkál, hanem karavánnal közlekedik.
Az északon fosztogató ork csapat viszont felkelti az érdeklődését, hiszen ahogy már korábban is lejegyeztem, érdeklődött máskor is utánuk, de eleddig nem sok sikerrel. És most végre nyomot talált.*
-Igen, engem is érdekel. Mármint a Levegő Városa. Ha olyan rossz a helyzet, elmehetnénk oda megnézni. A harcokban biztos sok ruha elszakadt vagy kilyukadt a döféseknél. Neked bőven lenne munkád és aki hasznos, azt nem szokták bántani. *kis szünet után még hozzáteszi.* Ha egy magam fajta testőre van, akkor pláne!
* Nem akarja nagyon megjátszani magát, könnyen lehet sejteni, hogy lehetséges új társai legalább annyira felkeltette az érdeklődését. De elég furán venné az ki most magát, ha nyíltan beszélne arról, hogy egy elf falut elpusztító hordát megtalálni menne oda. Ha a két lányban bízik is, azért itt a falnak is füle van...
Úgy tűnik innen, ahonnan figyelem őket, hogy Wagzalt nem zavarja, hogy az új barátjuk nem csatlakozott a koccintáshoz, ő már bele is kortyol a saját italába. Talán valamelyik világban van egy apró, kihalás szélére sodródó nép, aki sörrel nem koccint. És ez megmagyarázná a tettét. Hiszen senki nem a borral kezdené és utána sört, a sorrendet érdemes betartani.
Mindenesetre figyelmesen hallgatja, miféle galibába keveredett a nagyváros, ha Linkelstarnak van róla érdekes hírei.*
* Nem igazán tudja az agyaras hősünk, hogy Linkelstar miért nevet a hozzászólásán, de nem is érzi, hogy ez őellene volna, csupán szórakoztatót talált egy elvesztett fonal után hevenyészve odalökött észrevételben. És ez még bőven belefér egy kis kocsmázásba.*
-Igen, a folyó nagyon veszélyes. Teli van nem csak zátonnyal, de nem olyan sima, mint a tenger. Hallottam még Pirtianesben egy törpe kalandozó beszámolójáról, akit csónakba ültettek a hegyekbe, mondván lefelé megy a víz, gyorsabban leérnek, ha csak hagyják magukat sodortatni az árral. Teli volt zátonnyal, többször fel is borultak, majd pár száz méter után jött három vagy talán négy vízesés is.
Én nem mernék a kontinensen hajóval menni tapasztalt legénység nélkül. Talán kisebb csónakokkal esetleg le tudnák hozni Artheniorból idáig a hordókat, de a kicsit nagyobbak már nem mozognak olyan fürgén, lehet át sem férnének két zátony között.
Ha választanom kellene, akkor én inkább szárazföldi rabló lennék, mint folyami kalóz. Nem szeretem, ha az ellenfeleim őrültek. Azok veszélyesebbek, mert nem tudod sosem, mit fog lépni a következő pillanatban.
* Feláll a hátán a szőr, ha csak arra gondol, hogy vannak agyamentek, akik egy nagy folyamon hánykolódnak csak azért, hogy jó pénzért elhozzák a kontinens belsejéből a különböző árukat.*
-Legalább a tengeren nincs vízesés! És a hullámok is kisebbek.
* Ez utóbbit biztosra tudja, ugyanis amikor hajóval idejött, akkor egész lágyan ringatózott, nem csapott fel az oldaláig, ahogy abban a már említett beszámolóban. A vadállatok meg... Ő elég sokat volt már szilárd talajjal a lába alatt, sok bestiát látott is, de egyik sem volt rá olyan túlságosan nagy veszéllyel. Főleg, ha valaki nem egyedül mászkál, hanem karavánnal közlekedik.
Az északon fosztogató ork csapat viszont felkelti az érdeklődését, hiszen ahogy már korábban is lejegyeztem, érdeklődött máskor is utánuk, de eleddig nem sok sikerrel. És most végre nyomot talált.*
-Igen, engem is érdekel. Mármint a Levegő Városa. Ha olyan rossz a helyzet, elmehetnénk oda megnézni. A harcokban biztos sok ruha elszakadt vagy kilyukadt a döféseknél. Neked bőven lenne munkád és aki hasznos, azt nem szokták bántani. *kis szünet után még hozzáteszi.* Ha egy magam fajta testőre van, akkor pláne!
* Nem akarja nagyon megjátszani magát, könnyen lehet sejteni, hogy lehetséges új társai legalább annyira felkeltette az érdeklődését. De elég furán venné az ki most magát, ha nyíltan beszélne arról, hogy egy elf falut elpusztító hordát megtalálni menne oda. Ha a két lányban bízik is, azért itt a falnak is füle van...
Úgy tűnik innen, ahonnan figyelem őket, hogy Wagzalt nem zavarja, hogy az új barátjuk nem csatlakozott a koccintáshoz, ő már bele is kortyol a saját italába. Talán valamelyik világban van egy apró, kihalás szélére sodródó nép, aki sörrel nem koccint. És ez megmagyarázná a tettét. Hiszen senki nem a borral kezdené és utána sört, a sorrendet érdemes betartani.
Mindenesetre figyelmesen hallgatja, miféle galibába keveredett a nagyváros, ha Linkelstarnak van róla érdekes hírei.*
2755. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-30 17:20:34
Üzenet elküldve: 2018-11-30 17:20:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az elveszett hercegnő nyomában//
*Apró mosollyal viszonozza Dreyiáét. Egyre árnyaltabb személyiség körvonalazódik előtte, s még nem érzékeli a határait. Ez mindig izgalmas kihívás. Mintha egy kicsit oldottabb kezdene lenni a hangulat, tán nem elhanyagolható mértékben köszönve az italok körüli gondolatoknak, s tényleges megérkezésüknek később. A rakomány utaztatására bólint.*
- A vízen is veszélyes a közlekedés, nem csak a kalózok, de a zátonyok, viharok miatt is. A karavánúton viszont ugyanúgy támadhatnak haramiák, és a szárazföldön több a szörnyeteg. Nehéz megmondani, végül melyik a költségesebb vagy gyorsabb. Talán szerencse kérdése is.
*Figyelmesen hallgatja Dreyia beszámolóját a lápvidék környékén tapasztaltakról. Diszkréten Wagzalra pillant, vajon hogyan érinti mindez. Izgatottá teszi a lehetőség? Vagy bosszantják az elfek? Maga nősténytársához fordulva röviden kommentálja a dolgot.*
- Köszönjük a hírt. Ezek szerint igen messziről érkeztél hozzánk. Bár mi magunk is a hegység túloldaláról származunk.
*Feltételezi legalábbis, hogy nem Lihanechből érkezett a mélységi. Ott nem túl szívesen látott népségnek számíthat a fajtájuk. Talán inkább a hegyek között átvezető karavánúton jöhetett.*
- Mondd csak, érintetted Artheniort? Elég sötét hírek keltek szárnyra. Lázadás, gonosz erők ébredése…
*Ez a téma meg inkább az ő kedvéért kerül elő. A koccintásra Wagzal hát csatlakozik hozzá, de még vár egy kicsit, hátha Dreyia is felzárkózik köszöntőjükhöz, mielőtt megkóstolja a Sellővért. Aztán lazán rákönyököl az asztalra, bal kezének ujjai finoman játszanak poharának peremén.*
- Magam is gondoltam rá, hogy elmegyek oda megnézni magamnak a várost, mi igazak a pletykákból.
*Apró mosollyal viszonozza Dreyiáét. Egyre árnyaltabb személyiség körvonalazódik előtte, s még nem érzékeli a határait. Ez mindig izgalmas kihívás. Mintha egy kicsit oldottabb kezdene lenni a hangulat, tán nem elhanyagolható mértékben köszönve az italok körüli gondolatoknak, s tényleges megérkezésüknek később. A rakomány utaztatására bólint.*
- A vízen is veszélyes a közlekedés, nem csak a kalózok, de a zátonyok, viharok miatt is. A karavánúton viszont ugyanúgy támadhatnak haramiák, és a szárazföldön több a szörnyeteg. Nehéz megmondani, végül melyik a költségesebb vagy gyorsabb. Talán szerencse kérdése is.
*Figyelmesen hallgatja Dreyia beszámolóját a lápvidék környékén tapasztaltakról. Diszkréten Wagzalra pillant, vajon hogyan érinti mindez. Izgatottá teszi a lehetőség? Vagy bosszantják az elfek? Maga nősténytársához fordulva röviden kommentálja a dolgot.*
- Köszönjük a hírt. Ezek szerint igen messziről érkeztél hozzánk. Bár mi magunk is a hegység túloldaláról származunk.
*Feltételezi legalábbis, hogy nem Lihanechből érkezett a mélységi. Ott nem túl szívesen látott népségnek számíthat a fajtájuk. Talán inkább a hegyek között átvezető karavánúton jöhetett.*
- Mondd csak, érintetted Artheniort? Elég sötét hírek keltek szárnyra. Lázadás, gonosz erők ébredése…
*Ez a téma meg inkább az ő kedvéért kerül elő. A koccintásra Wagzal hát csatlakozik hozzá, de még vár egy kicsit, hátha Dreyia is felzárkózik köszöntőjükhöz, mielőtt megkóstolja a Sellővért. Aztán lazán rákönyököl az asztalra, bal kezének ujjai finoman játszanak poharának peremén.*
- Magam is gondoltam rá, hogy elmegyek oda megnézni magamnak a várost, mi igazak a pletykákból.
2754. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-30 17:13:01
Üzenet elküldve: 2018-11-30 17:13:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Mulattatja, hogy egy kicsit bosszantja Ralast új címkéje, habár nem ezzel a céllal nevezte így. A férfi nem csak csingálódik intelme ellenére az érzések irányába, hanem egyre alaposabban meg is akar mártózni bennük. Addig nem probléma, míg szem előtt tartja, hogy ebbe nem szabad tartósan beleélnie magát. Egyikük sem engedheti meg magának. Pontosabban nem lenne praktikus egy olyan életben, mint az övék. Ebben is osztoznak valamelyest.
Enged hát a kérésnek, miután ismét megegyeznek a korlátokban. Már tudja, milyen vad és birtokló tud lenni a férfi, mennyire vadító és mennyire figyelmes. Hasznos lesz megismernie ezt az oldalát is. Sikere a nőknél most már közös ügyük, szívesen lesz tanítója, s egyben tanítványa saját képességei csiszolásában. Nyitottságuk a másik nem felé szerencsés találkozásnak tűnik, ám éppoly veszélyes, ha mindig így izzani fog közöttük a levegő. De tán csak az újdonság varázsa bódítja el így őket, megélve szokatlan mélységeket és magasságokat.
Kedvességre odaadással felel, igyekszik ráhangolódni a férfi igényeire, de valóban egy-egy alkalommal önző módon tereli saját izgalma felé a történéseket, amiben pedig Ralas válik partnerévé. Kellemes borzongás nyargal végig a testén cirógató keze nyomán, élvezi, hogy melleit, érzékeny hasát érinti, ám a gyengéd húzásra visszatér szelíd szeretőjéhez lágy simogatással, a puszta testiségen túlmutató csókolózásba. Megígérte neki, hogy erre az alkalomra szeretni fogja őt. Igyekszik ennek megfelelően odaadni magát. A szokatlan kérés szokatlan tapasztalatokhoz segíti hozzá.
Amint pozíciót cserélnek, Ralas helykérő mozdulata még inkább felkorbácsolja vágyait. Az érzelmességbe több szenvedély, nyögés és lihegés vegyül, de közel maradnak egymáshoz, sokkal inkább érezve, mint látva egymás testét, első együttlétükhöz képest. Zam kezei teljesen szabadokká válva simogathatnak, vagy pusztán szorosan ölelhetnek, ha épp nagyon elmerül az élvezetekben. S ez igen gyorsan és gyakran megtörténik. Csípője egy ritmusra jár a férfiéval, míg csak képes tartani vele a tempót, ám egy ponton túl már csak elfogadni és megélni képes a tapasztaltakat, valamint elfogódottan suttogni a nevét.
Szinte teljesen eszét veszti a nyakán végigfutó nyelv érintésétől, kéjes hangok szakadnak ki belőle, amik tompán folytatódnak csók közben is, mialatt a szíve vad táncot jár. A gyomrán remegés fut át, odalent megfeszül ő is, s eljutnak a végső egyesüléshez, amire a természet alkotta őket, ám amit oly gyakran elcsalnak, vagy nem élnek meg igazán a hozzájuk hasonlók. Míg fáradtan, zihálva bújnak össze, egy kósza rossz érzés átsuhan rajta, de kivételesen hagyja vezetni magát tovább az érzelmesség ösvényén. Míg ajkaik gyengéden érintik egymást, keze Ralas arcára simul, onnan tovább felfelé, belefúrja ujjait a hajába. Másik keze a hátát cirógatja a finoman lecsengő örömök között.
Az ő arcán nincs mosoly, de mogorvának sem mondható, a tekintete kifejezetten lágy. A futó csók után, a köszönetnyilvánítás alatt figyelmesen nézi a különös szemeket, a nedvesen csillogó ajkakat. Félresimítja a férfi homlokára tapadt hajtincseket, érintésének puhaságát megfűszerezi az elmúlt pillanatok intimitása. Haloványan ott bujkál most az ő ajkán is a mosoly. Kinek ne esne jól egy ilyen dicséret? Az övé némán hangzik el viszonzásként egy puha csókban. Suttogón felel.*
- Mondtam, hogy az én kezemben jó helyen vagy. De azért ehhez ne szokj hozzá…
*Intelme inkább incselkedő, mint feddő, örömöt romboló. De azért lappang mögötte komolyság. Elereszti a férfit pihenni, még elválni is kellemes tőle. Mély sóhajjal fordul az oldalára, Ralas felé. Még keresi öntudatát, de nehéz elszakadnia az édes, elégedett bágyadtság karjaiból. A férfi előbb szólal meg, az elcsendesült szobában halk hangja jól érthető. Zam felpillant rá mélázásából. Megjegyzi a hallottakat.*
- Megtalálom.
*Erősíti meg határozottan, sejtetve, hogy érkezése várható lesz. Aztán azon töpreng, vajon véletlenül hallatszanak-e a férfi szavai búcsúzásnak. Ha jobban belegondol, rettentően fáradtnak érzi magát. Pedig még az éjszaka közepén tartanak csak, aktív óráinak idején. Ma éjjel már nincs kedve sehová menni, Ralasszal is megbeszélték és megtették, amit tervezett. Azt is, amit nem. Tulajdonképpen szabadon engedheti végre a markából. Fizető kuncsaftoktól rabolhatta el, bár az éjszaka komolyan megtérülő befektetés lehet számára, ha olyan ügyes, amilyennek sejti. Az élményekről nem beszélve.*
- A napokban felkereslek. Az egyezségünk ügyében.
*Felel hasonlóan lezárásnak szóló szavakkal.*
- Úgy hiszem, mindent megbeszéltünk. Ha mennél, akkor természetesen szabad vagy.
*Eddig tartott az üzleti rész. De mivel nem áll szándékában kidobni a férfit, kiegészítést tesz hozzá.*
- A szoba reggelig ki van fizetve, úgyhogy én alszom itt egyet. Ha akarsz, maradhatsz. Nem zavarsz.
*Minden elismerése Ralasé lenne, ha ezek után még dolgozni akarna, de azt megérti, ha inkább távozóra fogná. Mivel felhevült teste kezd hűlni és fázni, bemászik a takaró alá. Felkészül a búcsúra, ha a férfi távozni készül, vagy pedig az elvackolásra, ha marad. Utóbbi esetben megkéri a férfit, hogy fújja el a gyertyát, maga pedig a másik oldalára fordul az egyik párnán keresve fejének kényelmet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Mulattatja, hogy egy kicsit bosszantja Ralast új címkéje, habár nem ezzel a céllal nevezte így. A férfi nem csak csingálódik intelme ellenére az érzések irányába, hanem egyre alaposabban meg is akar mártózni bennük. Addig nem probléma, míg szem előtt tartja, hogy ebbe nem szabad tartósan beleélnie magát. Egyikük sem engedheti meg magának. Pontosabban nem lenne praktikus egy olyan életben, mint az övék. Ebben is osztoznak valamelyest.
Enged hát a kérésnek, miután ismét megegyeznek a korlátokban. Már tudja, milyen vad és birtokló tud lenni a férfi, mennyire vadító és mennyire figyelmes. Hasznos lesz megismernie ezt az oldalát is. Sikere a nőknél most már közös ügyük, szívesen lesz tanítója, s egyben tanítványa saját képességei csiszolásában. Nyitottságuk a másik nem felé szerencsés találkozásnak tűnik, ám éppoly veszélyes, ha mindig így izzani fog közöttük a levegő. De tán csak az újdonság varázsa bódítja el így őket, megélve szokatlan mélységeket és magasságokat.
Kedvességre odaadással felel, igyekszik ráhangolódni a férfi igényeire, de valóban egy-egy alkalommal önző módon tereli saját izgalma felé a történéseket, amiben pedig Ralas válik partnerévé. Kellemes borzongás nyargal végig a testén cirógató keze nyomán, élvezi, hogy melleit, érzékeny hasát érinti, ám a gyengéd húzásra visszatér szelíd szeretőjéhez lágy simogatással, a puszta testiségen túlmutató csókolózásba. Megígérte neki, hogy erre az alkalomra szeretni fogja őt. Igyekszik ennek megfelelően odaadni magát. A szokatlan kérés szokatlan tapasztalatokhoz segíti hozzá.
Amint pozíciót cserélnek, Ralas helykérő mozdulata még inkább felkorbácsolja vágyait. Az érzelmességbe több szenvedély, nyögés és lihegés vegyül, de közel maradnak egymáshoz, sokkal inkább érezve, mint látva egymás testét, első együttlétükhöz képest. Zam kezei teljesen szabadokká válva simogathatnak, vagy pusztán szorosan ölelhetnek, ha épp nagyon elmerül az élvezetekben. S ez igen gyorsan és gyakran megtörténik. Csípője egy ritmusra jár a férfiéval, míg csak képes tartani vele a tempót, ám egy ponton túl már csak elfogadni és megélni képes a tapasztaltakat, valamint elfogódottan suttogni a nevét.
Szinte teljesen eszét veszti a nyakán végigfutó nyelv érintésétől, kéjes hangok szakadnak ki belőle, amik tompán folytatódnak csók közben is, mialatt a szíve vad táncot jár. A gyomrán remegés fut át, odalent megfeszül ő is, s eljutnak a végső egyesüléshez, amire a természet alkotta őket, ám amit oly gyakran elcsalnak, vagy nem élnek meg igazán a hozzájuk hasonlók. Míg fáradtan, zihálva bújnak össze, egy kósza rossz érzés átsuhan rajta, de kivételesen hagyja vezetni magát tovább az érzelmesség ösvényén. Míg ajkaik gyengéden érintik egymást, keze Ralas arcára simul, onnan tovább felfelé, belefúrja ujjait a hajába. Másik keze a hátát cirógatja a finoman lecsengő örömök között.
Az ő arcán nincs mosoly, de mogorvának sem mondható, a tekintete kifejezetten lágy. A futó csók után, a köszönetnyilvánítás alatt figyelmesen nézi a különös szemeket, a nedvesen csillogó ajkakat. Félresimítja a férfi homlokára tapadt hajtincseket, érintésének puhaságát megfűszerezi az elmúlt pillanatok intimitása. Haloványan ott bujkál most az ő ajkán is a mosoly. Kinek ne esne jól egy ilyen dicséret? Az övé némán hangzik el viszonzásként egy puha csókban. Suttogón felel.*
- Mondtam, hogy az én kezemben jó helyen vagy. De azért ehhez ne szokj hozzá…
*Intelme inkább incselkedő, mint feddő, örömöt romboló. De azért lappang mögötte komolyság. Elereszti a férfit pihenni, még elválni is kellemes tőle. Mély sóhajjal fordul az oldalára, Ralas felé. Még keresi öntudatát, de nehéz elszakadnia az édes, elégedett bágyadtság karjaiból. A férfi előbb szólal meg, az elcsendesült szobában halk hangja jól érthető. Zam felpillant rá mélázásából. Megjegyzi a hallottakat.*
- Megtalálom.
*Erősíti meg határozottan, sejtetve, hogy érkezése várható lesz. Aztán azon töpreng, vajon véletlenül hallatszanak-e a férfi szavai búcsúzásnak. Ha jobban belegondol, rettentően fáradtnak érzi magát. Pedig még az éjszaka közepén tartanak csak, aktív óráinak idején. Ma éjjel már nincs kedve sehová menni, Ralasszal is megbeszélték és megtették, amit tervezett. Azt is, amit nem. Tulajdonképpen szabadon engedheti végre a markából. Fizető kuncsaftoktól rabolhatta el, bár az éjszaka komolyan megtérülő befektetés lehet számára, ha olyan ügyes, amilyennek sejti. Az élményekről nem beszélve.*
- A napokban felkereslek. Az egyezségünk ügyében.
*Felel hasonlóan lezárásnak szóló szavakkal.*
- Úgy hiszem, mindent megbeszéltünk. Ha mennél, akkor természetesen szabad vagy.
*Eddig tartott az üzleti rész. De mivel nem áll szándékában kidobni a férfit, kiegészítést tesz hozzá.*
- A szoba reggelig ki van fizetve, úgyhogy én alszom itt egyet. Ha akarsz, maradhatsz. Nem zavarsz.
*Minden elismerése Ralasé lenne, ha ezek után még dolgozni akarna, de azt megérti, ha inkább távozóra fogná. Mivel felhevült teste kezd hűlni és fázni, bemászik a takaró alá. Felkészül a búcsúra, ha a férfi távozni készül, vagy pedig az elvackolásra, ha marad. Utóbbi esetben megkéri a férfit, hogy fújja el a gyertyát, maga pedig a másik oldalára fordul az egyik párnán keresve fejének kényelmet.*
2753. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-30 07:32:11
Üzenet elküldve: 2018-11-30 07:32:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
- Igen, köszönöm a segítségedet.*Szól még az elviharzó sötételf után. Szinte megesik rajta a szíve, hogy annyire keményen próbálkozott egész este és csak ennyit kapott viszonzásul. Majd átfut az agyán, hogy márpedig az élet kemény és elmosolyodik. Ezt követően birtokba veszi szerény szobáját és magára zárja az ajtót. A következő napok ujjgyakorlatozással telnek, és némi vakaródzással, amelyet a poloskacsípések indokolnak, melyek helyenként a lány bőrének fakó színét dobják fel némileg. *
~Még jó hogy csak egy éjszakát töltöttem ott.~*Bizonyos benne, hogy aznap este a csehó összeg apró teremtménye átutazóban volt a szobájában.*
~Szerencse, hogy indulunk. Az a férfi, mintha már három utcával ezelőtt is a sarkamban lett volna.~*Fordul be a következő sarkon, egyenest a dokkok felé véve az irányt. Csuklyája fenn van a fején, és hajkendője is rá van kötve, minthogy nem szeretné, ha bárkinek is feltűnne szokatlan színű hajkoronája. Főleg ha felismerték. Amint megpillantja a sötételfet kicsit megkönnyebbül, bár annak figyelmét egyelőre más köti le, YIlanda is szemügyre veszi a csapat matrózt. Majd örömmel nyugtázza a kedves mosolyt, amely fogadja a férfi részéről.*
- Indulhatunk, ha neked nincs más elintéznivalód a városban. *Lép oda a férfi mellé, fejét félig oldalra fordítva, hogy lássa még mindig a nyomában van-e az a gyanús alak. Nehézkes a kilátás így, a csuklya alól, de egyelőre nem meri megkockáztatni, hogy leveszi.*
//Grawok//
- Igen, köszönöm a segítségedet.*Szól még az elviharzó sötételf után. Szinte megesik rajta a szíve, hogy annyire keményen próbálkozott egész este és csak ennyit kapott viszonzásul. Majd átfut az agyán, hogy márpedig az élet kemény és elmosolyodik. Ezt követően birtokba veszi szerény szobáját és magára zárja az ajtót. A következő napok ujjgyakorlatozással telnek, és némi vakaródzással, amelyet a poloskacsípések indokolnak, melyek helyenként a lány bőrének fakó színét dobják fel némileg. *
~Még jó hogy csak egy éjszakát töltöttem ott.~*Bizonyos benne, hogy aznap este a csehó összeg apró teremtménye átutazóban volt a szobájában.*
~Szerencse, hogy indulunk. Az a férfi, mintha már három utcával ezelőtt is a sarkamban lett volna.~*Fordul be a következő sarkon, egyenest a dokkok felé véve az irányt. Csuklyája fenn van a fején, és hajkendője is rá van kötve, minthogy nem szeretné, ha bárkinek is feltűnne szokatlan színű hajkoronája. Főleg ha felismerték. Amint megpillantja a sötételfet kicsit megkönnyebbül, bár annak figyelmét egyelőre más köti le, YIlanda is szemügyre veszi a csapat matrózt. Majd örömmel nyugtázza a kedves mosolyt, amely fogadja a férfi részéről.*
- Indulhatunk, ha neked nincs más elintéznivalód a városban. *Lép oda a férfi mellé, fejét félig oldalra fordítva, hogy lássa még mindig a nyomában van-e az a gyanús alak. Nehézkes a kilátás így, a csuklya alól, de egyelőre nem meri megkockáztatni, hogy leveszi.*
2752. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-29 20:28:07
Üzenet elküldve: 2018-11-29 20:28:07
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* Ez az aprócska kis italozás is megártott a hősünknek, már meg is feledkezett a vizes... rongyról. Pedig ő terítette a szék karfájára száradni nem olyan régen. Szerencsénkre a vörös félvér nem engedte el ennyire magát, most is résen van és felkapja. Kósza enyves kezű alakoknak nem válik martalékává.
Minden nagyszerűen megy, egészen addig, amíg el nem érkezik a nagy pillanat.*
-Sosem tudhatod, hogy mi rejtőzik mások lelke mélyén. Mindig tudok meglepetést okozni.
* Nagyon magabiztosan sétál fel a hölggyel, már a karmai között érzi, mikor végül igen váratlanul és fájón kosarat kap. És jól nevelt férfiúként hamar visszavonulót fúj, hagyva lepihenni a szép virágszálat.
Nem túl boldogan, de elengedi a derekát és egy kedvetlen mosolyt követően válaszol.*
-Holnaphoz két napra reggel a dokkoknál találkozunk menetkészen, ha neked megfelel. Sosem tennék olyat, ami ellenedre van, megértem, ha kicsit pihenni szeretnél.
* Köszönés nélkül fordul el és mint akinek sietős dolga akadt, leviharzik a lépcsőn. Hagyja, hogy a lány kinyissa az ajtót immáron egyedül és belépjen a szobába.
A megbeszélt helyen és a megbeszélt időpontban végül már napfényes környezetben láthatják viszont egymást. A Hifeti fiún most is a fekete ruhája és zöld palástja látható. Élénken néz egy talán matrózokból álló csoportot egy raktár sarkánál a falnak támaszkodva. Amint megpillantja YIlandát, azonnal elmosolyodik, látható rajta, hogy már régen túltette magát az emeleten történteken és eleddig sokkal jobban érdekelte a hajók körül dolgozók, de most ezt is elfújta a szél.*
-Mehetünk?
2751. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-29 17:55:30
Üzenet elküldve: 2018-11-29 17:55:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
*Amint a férfi beéri és átfogj a derekát, hirtelen beugrik neki, hogy a palástját lent hagyta, óvatosan lefejtve a férfi karját a derekáról visszaszalad a ruhadarabjáért.*
- Nehogy valaki elemelje még. Nem volt drága, de szeretem, mert hűséges. *Teszi hozzá visszatérve Gr mellé. Nagy valószínűséggel annak karja ismét visszakúszik a kiindulóállapotba. YIlanda egy mosollyal nyugtázza, majd megszólal.*
- Milyen figyelmes. Nem lenne jó, ha még indulás előtt lebucskáznék a lépcsőn, miután olyan kedvesen borral kínált meg.*Ecsetelve, hogy talán, az egy kicsit a férfi hibája is lenne, ha ilyesmi történne. Majd folytatja.*
- Nem hittem volna, hogy egy ilyen nagy kalandornak más vágya sincsen, mint családot alapítani, vagy szerezni valaki, akihez ragaszkodhat. *Közben lassan megérkeznek a szoba ajtaja elé. Ekkor a férfi két kezével átkulcsolja, amely eredményeképpen egyre közelebb kerülnek fizikailag egymáshoz.*
~Szépen bekerített, elvágva a menekülő utakat. Nagyon céltudatos.~*Mereng, mit is válaszoljon, közben egyre zavartabbá válnak arcvonásai, minthogy ily késői órán, fáradtan semmi jó ötlet nem ugrik be helyzete megoldása képen. A sötételf pedig egyre bátrabb, talán pont annak hatására, hogy semmiféle ellenkezést nem vált ki. Egyik karján a palástja lóg, másik szabad kezét felemelve az utolsó pillanatban, mikor az orruk hegyén már szikrák pattannak, ujjait a férfi ajkaira teszi megállítva azokat és félrenéz. Sóhajt egy nagyot, kiengedve a feszültséget magából.*
~Akár egy aranyérmét is kihúzhattam volna a füle mögül, ha időben eszembe jut. Aztán amíg a pénzét ellenőrzi meglóghattam volna.~*Egyelőre felszusszan, hogy sikerült véget vetni a pillanatnak, de a veszély még nem hárult el, így, amint a férfit kizökkentette megszólal kedves hangon.*
- Annyira jólesett, amikor egyértelművé tetted odalent, hogy semmit nem akarsz rám erőltetni. Te teljesen más vagy, mint a többi férfi. Olyan udvarias és kedves. Szinte meg sem érdemlem ezt a kiemelt figyelmet. *Közben próbálja kiszabadítani magát óvatosan a férfi karjai közül.*
- Ez most nagyon megterhelné a szívemet. *Vált sírósabb hangnemre, persze a zokogás eljátszásában mindig is rossz volt, így csak erősen megdörzsöli az egyik szemét, nyomatékosítva szavait.*
~Nem hiszem, hogy odabent beérné egy csótányvadászattal.~*Szipog néhányat*
- Akkor három nap múlva hol találkozzunk?*Tereli a témát, ha tudja.*
//Grawok//
*Amint a férfi beéri és átfogj a derekát, hirtelen beugrik neki, hogy a palástját lent hagyta, óvatosan lefejtve a férfi karját a derekáról visszaszalad a ruhadarabjáért.*
- Nehogy valaki elemelje még. Nem volt drága, de szeretem, mert hűséges. *Teszi hozzá visszatérve Gr mellé. Nagy valószínűséggel annak karja ismét visszakúszik a kiindulóállapotba. YIlanda egy mosollyal nyugtázza, majd megszólal.*
- Milyen figyelmes. Nem lenne jó, ha még indulás előtt lebucskáznék a lépcsőn, miután olyan kedvesen borral kínált meg.*Ecsetelve, hogy talán, az egy kicsit a férfi hibája is lenne, ha ilyesmi történne. Majd folytatja.*
- Nem hittem volna, hogy egy ilyen nagy kalandornak más vágya sincsen, mint családot alapítani, vagy szerezni valaki, akihez ragaszkodhat. *Közben lassan megérkeznek a szoba ajtaja elé. Ekkor a férfi két kezével átkulcsolja, amely eredményeképpen egyre közelebb kerülnek fizikailag egymáshoz.*
~Szépen bekerített, elvágva a menekülő utakat. Nagyon céltudatos.~*Mereng, mit is válaszoljon, közben egyre zavartabbá válnak arcvonásai, minthogy ily késői órán, fáradtan semmi jó ötlet nem ugrik be helyzete megoldása képen. A sötételf pedig egyre bátrabb, talán pont annak hatására, hogy semmiféle ellenkezést nem vált ki. Egyik karján a palástja lóg, másik szabad kezét felemelve az utolsó pillanatban, mikor az orruk hegyén már szikrák pattannak, ujjait a férfi ajkaira teszi megállítva azokat és félrenéz. Sóhajt egy nagyot, kiengedve a feszültséget magából.*
~Akár egy aranyérmét is kihúzhattam volna a füle mögül, ha időben eszembe jut. Aztán amíg a pénzét ellenőrzi meglóghattam volna.~*Egyelőre felszusszan, hogy sikerült véget vetni a pillanatnak, de a veszély még nem hárult el, így, amint a férfit kizökkentette megszólal kedves hangon.*
- Annyira jólesett, amikor egyértelművé tetted odalent, hogy semmit nem akarsz rám erőltetni. Te teljesen más vagy, mint a többi férfi. Olyan udvarias és kedves. Szinte meg sem érdemlem ezt a kiemelt figyelmet. *Közben próbálja kiszabadítani magát óvatosan a férfi karjai közül.*
- Ez most nagyon megterhelné a szívemet. *Vált sírósabb hangnemre, persze a zokogás eljátszásában mindig is rossz volt, így csak erősen megdörzsöli az egyik szemét, nyomatékosítva szavait.*
~Nem hiszem, hogy odabent beérné egy csótányvadászattal.~*Szipog néhányat*
- Akkor három nap múlva hol találkozzunk?*Tereli a témát, ha tudja.*
2750. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-29 17:51:39
Üzenet elküldve: 2018-11-29 17:51:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett hercegnő nyomában//
*A borászati eligazítást csendesen hallgatja, és memorizálja, ki tudja, mikor jön jól ez az információ. Majd a magyarázkodáshoz már hozzá is szól.*
-Nincs felesleges téma csak eddig senki nem vezette így ebben a formában le a bortermelés e vidékre jellemző szokásait. Nem untat semmi kép, a téma. mosolyog rá Zammiriara.
*Az ork ok vetése a kikötői rakodásról megnevetteti, de azért igyekszik nem hangos lenni hisz mégis csak új a társaságban.*
-Ha a folyami kereskedésre célzol nem kizárt, hisz a hegyvidékről vagy más távolabb eső városból, vagy szekéren, vagy hajón hozzák. Elég költség centrikusan, bár a folyami kalózokat ez sem szokta zavarni.
*Zammiria kérdése nem lepi meg, és nem is szokatlan. Hisz minden utazó így fürkészi ki merre biztonságosabb, bár ezt a „lovag” esetében kétli, de ezt az apró megérzést meghagyja magának. Azt viszont látja hogy az az óriás tényleg fontos nekik és ez is meglepő de mint már észrevette, vannak furább dolgok is az életben.*
-Csak annyit hogy miközben erre utaztam, Lihanechi elf lovasokkal találkoztam a lápvidék közelében. Egy fosztogató ork bandát kergettek, akik a Vizek városának területén raboltak. Amit még az elfek mondtak az annyi, hogy egy falut is feldúltak az orkok. Szóval erősen szeretnék őket levadászni.
*A borászati eligazítást csendesen hallgatja, és memorizálja, ki tudja, mikor jön jól ez az információ. Majd a magyarázkodáshoz már hozzá is szól.*
-Nincs felesleges téma csak eddig senki nem vezette így ebben a formában le a bortermelés e vidékre jellemző szokásait. Nem untat semmi kép, a téma. mosolyog rá Zammiriara.
*Az ork ok vetése a kikötői rakodásról megnevetteti, de azért igyekszik nem hangos lenni hisz mégis csak új a társaságban.*
-Ha a folyami kereskedésre célzol nem kizárt, hisz a hegyvidékről vagy más távolabb eső városból, vagy szekéren, vagy hajón hozzák. Elég költség centrikusan, bár a folyami kalózokat ez sem szokta zavarni.
*Zammiria kérdése nem lepi meg, és nem is szokatlan. Hisz minden utazó így fürkészi ki merre biztonságosabb, bár ezt a „lovag” esetében kétli, de ezt az apró megérzést meghagyja magának. Azt viszont látja hogy az az óriás tényleg fontos nekik és ez is meglepő de mint már észrevette, vannak furább dolgok is az életben.*
-Csak annyit hogy miközben erre utaztam, Lihanechi elf lovasokkal találkoztam a lápvidék közelében. Egy fosztogató ork bandát kergettek, akik a Vizek városának területén raboltak. Amit még az elfek mondtak az annyi, hogy egy falut is feldúltak az orkok. Szóval erősen szeretnék őket levadászni.
2749. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-29 13:07:05
Üzenet elküldve: 2018-11-29 13:07:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* A támolygós, magáról nem tudó rész ma este bizony kimarad, hiszen jól láthatóan más tervei vannak a sötételfnek, mint leinni magát és ágyba zuhanni. Csak egy pillanatra nyúlna az italáért és a hölgyemény máris szökésnek indul.*
~ Kívánatos. Már alig várja, hogy felérjünk. Ez jó!~
* Kihörpinti ő is a maradékot és utána indulva igyekszik felzárkózni, bizonyítvány, hogy mostantól kezdve mindig és mindörökre az ő védelmező karjaiban lesz. Ismét átkarolja a derekát és boldogan mosolyogva fordul oda a fejével. De nem szól egyelőre egy szót sem, csak várja a reakciót.*
-Igen, olyan lenne, mint a gyerekem volna. Mindent megadnék neki.
* Nem érzi szükségesnek új témát előhozni egészen az ajtóig. Természetesen csak akkor, ha a vörös hajú hősnőnk nem teszi számára világossá, hogy a szobájáig kísérés ellenére van. Ha azon túl, hogy asztaltársát meg sem várta az előbb nem ad újabb, egyértelműbb jelet, akkor ezt az apróságot a dolgok siettetésének felfogva ott lépdel mellette és egészen a szoba bejáratáig vele tart, ahol gyengéden maga felé fordítja és átkarolja két kézzel a derekát.*
-Nos, hát akkor itt lennénk. Mi a terved ma estére?
* Gyengéden simogatni kezdi a hátát és mindenre elszánt tekintettel néz a nő zöld szemeibe. Alig észrevehetően hajol egyre közelebb.
De ha elutasítást nyer, akkor pár nap múlva találkoznak indulásra készen. Bár még nem jár itt valószínűleg Grawok gondolata, de hát sosem tudni, hogy mit hoz a holnap. És a következő perc.*
2748. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-29 09:53:14
Üzenet elküldve: 2018-11-29 09:53:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
*A kézcsókot természetesen engedi, nincs ellenére most már. Egyelőre örömmel nyugtázza, hogy a férfi kis alkohol után is még mindig a kezéért nyúl, figyelmessége és kedvessége jeléül. Bár azért jobban tetszene YIlandának, ha kicsit támolyogva kéne terelgetnie, úgy jobban elengedné magát. De mivel ez még nem következett be és nagyon úgy fest ma már nem is fog, valóban jobbnak látná, ha kettejüket egy vaskos faajtó választaná el egymástól. Az ajtó tömör mivolta, ezen a lepukkant, kártevőktől hemzsegő helyen, azért ő is érzi, megkérdőjelezhető.*
- Egy griffel bizonyosan feltűnő jelenség lennél, de ugye tudod, hogy róla gondoskodni is kell, olyan, mint a házasság, élethosszig elkötelezed maga mellette. *Feszegeti egy kicsit a témát, nem igazán tudja elképzelni, hogy egy fesztelen kalandor ilyenre adná a fejét. Ő maga is kicsit ódzkodna az elköteleződéstől, akár letelepedésről, akár csak egy erősebb érzelmi, baráti kötődésről lenne is szó.*
~Persze, a te szemeid is gyönyörűek, de csak megfelelő távolságból nézve.~*Kortyol egy nagyot a poharából elfordulva, hogy a férfi ne lássa a szemforgatást, és hogy most már azért kicsit zavarja amaz sűrű bókhadjárata. Arra, hogy a sötételf átkarolja, már nem is szól, vagy tesz semmit, csak kiissza a poharat és maga után hagyja az asztalon.*
-Hosszú volt ez a nap, jól fog esni a pihenés.*Jegyzi meg, majd megindul az ajtó felé, meg sem várva, hogy Gr felvegye a poharát.*
//Grawok//
*A kézcsókot természetesen engedi, nincs ellenére most már. Egyelőre örömmel nyugtázza, hogy a férfi kis alkohol után is még mindig a kezéért nyúl, figyelmessége és kedvessége jeléül. Bár azért jobban tetszene YIlandának, ha kicsit támolyogva kéne terelgetnie, úgy jobban elengedné magát. De mivel ez még nem következett be és nagyon úgy fest ma már nem is fog, valóban jobbnak látná, ha kettejüket egy vaskos faajtó választaná el egymástól. Az ajtó tömör mivolta, ezen a lepukkant, kártevőktől hemzsegő helyen, azért ő is érzi, megkérdőjelezhető.*
- Egy griffel bizonyosan feltűnő jelenség lennél, de ugye tudod, hogy róla gondoskodni is kell, olyan, mint a házasság, élethosszig elkötelezed maga mellette. *Feszegeti egy kicsit a témát, nem igazán tudja elképzelni, hogy egy fesztelen kalandor ilyenre adná a fejét. Ő maga is kicsit ódzkodna az elköteleződéstől, akár letelepedésről, akár csak egy erősebb érzelmi, baráti kötődésről lenne is szó.*
~Persze, a te szemeid is gyönyörűek, de csak megfelelő távolságból nézve.~*Kortyol egy nagyot a poharából elfordulva, hogy a férfi ne lássa a szemforgatást, és hogy most már azért kicsit zavarja amaz sűrű bókhadjárata. Arra, hogy a sötételf átkarolja, már nem is szól, vagy tesz semmit, csak kiissza a poharat és maga után hagyja az asztalon.*
-Hosszú volt ez a nap, jól fog esni a pihenés.*Jegyzi meg, majd megindul az ajtó felé, meg sem várva, hogy Gr felvegye a poharát.*
2747. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-28 22:08:13
Üzenet elküldve: 2018-11-28 22:08:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* A szavak elég meggyőzőek, hogy ha valaki hallja, összeálljon a kép egy sebekkel rendelkező, vörös hajú kalandornőről, aki egyik helyről a másikra megy minduntalan és forró vére nem hagyja sokáig egyetlen helyen sem. És ismeri ezt az eszmét és ezt a csábítást maga a Hifeti fiú is. Így joggal gondolhatja magában, hogy van sejtése, mi kell a mai kiszemeltjének.*
~ Az itteni főváros. Izgalmakkal és sok érdekességgel teli hely, ahol egy darabig el tud lenni minden örök csavargó. Nem csak a települést, de a tágabb vidékét is felderíteni.~
-Azt hiszem, igazán tetszeni fog. *mosolyog rejtélyesen* És talán út közben, ha lesz egy kis szerencsénk, be is tudunk fogni egy példányt. Majd az egyik druida barátomat megkérem, hogy idomítsa be nekem. Ha elég sokáig lebilincsel Arthenior, akkor lehet még lesz alkalmad velem felülni a hátára és repülni a felhők fölött.
* A balul sikerült közelebb húzódáshoz most jött el az ideje, hogy reagáljon és felállva a székből megkerülje az asztalt és a fehér kezekre egy bizalmas pillantással csókot lehelje, ha a tolvajnő engedi és nem tesz ellene. Könnyedén ki tudná szabadítani magát a próbálkozásból, ha úgy kívánja.*
-Gyönyörűek a szemeid.
* Akárhogyan is, de ezt követően igen gyorsan oda pattan a pulthoz és váratlanul kivesz egy szobát a tűzről pattant és nem is akarta valószínűleg, hogy ezt jelzésnek vegye Grawok és túl nagy jelentőséget tulajdonítson neki.*
-Nos, ha gondolja, mehetünk. *jobb kezével átkarolja, bal kezével előbb a lépcsőt rejtő ajtó felé int, majd felveszi a lánynál kicsit lassabban a saját poharát.*
2746. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-28 21:45:58
Üzenet elküldve: 2018-11-28 21:45:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Játékosan szisszen fel a megnevezésre, legalább annyira érzékenyen érinti, mint a lányt a főnökasszony kifejezés. Persze egyik sem bántó, egyik sem degradáló, ezt jól tudja. Főleg, mert a következő szisszenése, már másnak tudható be, az ölbe helyezkedő fenék, és a mellkasára nehezülő keblek érintésének. Állja a lány tekintetét, arcára kedves mosoly ül ki, nem széles és nem méla, de egy cseppet sem titokzatos. Az éjszaka derekán nem számít már a látszat, egy ideig talán ő is mutathat magából egy kicsit, persze mindezt nehéz tartani a fokozatosan le, s fel járó csípő ritmikus mozgása alatt.*
- Nem... nem kell... ö-örökre... csak... egy pillanat... ra... miképp annyira vagyok csupán tiéd én is. *Viszonozza a szavakat sóhajtva, bele-belenyögve egy-egy szóba. A lány illata megunhatatlan, miképp nedves hajának és homlokának érintése is, egy-egy felfelé ívelő mozdulatnál élvezettel csókolja meg a keblek udvarát is, mik aztán persze mindenestül ajkaiban végzik. Ajkuk eztán talán ismét csókban forr össze, s nyelvük játéka hasonlatosan szelíd szeretkezésükhöz lassú, de kellően szenvedélyes is. Szinte falja ajkait, s ösztönösen fokozza a tempót. Amint a lány hátradől, melleire fonja kezeit, majd mellkasán indul lefelé tenyere, hogy minden porcikáját simítani tudja, aztán tarkójára támasztott kezekkel húzza vissza magára. Ugyan, ez az ő pillanata, de Ralas önzetlen, így az egyik hevesebb mozdulatnál engedelmesen fordul, igaz, az ő szándékában is állt már a váltás. Felülre kerekedik, s kezével óvatosan tágabbra tárja a combokat, miközben a lány hátán helyezkedik el, hogy minél alaposabban beférkőzhessen a nedves szemérem közé, egyre gyorsabban és gyorsabban, fejét immár felfelé fordítva heves. Aztán hirtelen fejét lehajtva futtatja végig nyelve hegyét a lány nyakának ívén, egészen füléig, hogy aztán ismét csókot kérjen, ezúttal hosszabban, mert a férfi gyöngyöző teste ezúttal megmerevedik, talán a lány hangosabb sóhaja, ő halkabb nyögéseivel kánonja alatt hatoljon ezúttal hirtelen a legmélyebbre, s öröme hosszú remegő pillanatokban, heves lökésekkel távozik testéből a lányéba. Nem kell félni. A faji sajátosságokkal tisztában van, néhány utolsó mozdulattal facsarja ki magát, hogy aztán Zammiriára boruljon lihegve, s ismét megcsókolja a lányt. Fejét lassan emeli el, hogy a sötét, fürkésző szemekbe merülhessen mosolyogva, s egy rövidebb ajkakra hintett csók után, ezúttal ő mond köszönetet.*
- Köszönöm a pillanatot. Csodálatos volt. *Ismétli meg a korábbi szavakat, de nem iróniából, tekintetén látszik, komolyan is gondolja. Lassan hátrál, s, ha Zammiria egyebet nem tervez, melléfekszik az ágyba. Felöltözni nincs kedve, amíg lehet, még érezni akarja a hamuszín bőrt. Kissé csalódott is, az élmény túl nagy volt ahhoz, hogy ritkán tapasztalhassa, de nem szól erről, tudomásul veszi a döntést.*
- A lakásom... *kezdi csendesen.* A lakónegyedben van, egy sarki ház első emeletén. Könnyen megtalálod. Piros kendő lobog az erkélyen. *Ha esetleg felkeresné, így már nem nehéz. Ezután elhallgat, két kezét feje alá téve a plafont veszi szemügyre, egy kicsit pihen, dolgos és hasznos, egyben kellemes éjszakán van túl. Persze ha vége van. Ebben a lány dönt. Immár talán a szerződést megpecsételték.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Rumos álmok//
*Játékosan szisszen fel a megnevezésre, legalább annyira érzékenyen érinti, mint a lányt a főnökasszony kifejezés. Persze egyik sem bántó, egyik sem degradáló, ezt jól tudja. Főleg, mert a következő szisszenése, már másnak tudható be, az ölbe helyezkedő fenék, és a mellkasára nehezülő keblek érintésének. Állja a lány tekintetét, arcára kedves mosoly ül ki, nem széles és nem méla, de egy cseppet sem titokzatos. Az éjszaka derekán nem számít már a látszat, egy ideig talán ő is mutathat magából egy kicsit, persze mindezt nehéz tartani a fokozatosan le, s fel járó csípő ritmikus mozgása alatt.*
- Nem... nem kell... ö-örökre... csak... egy pillanat... ra... miképp annyira vagyok csupán tiéd én is. *Viszonozza a szavakat sóhajtva, bele-belenyögve egy-egy szóba. A lány illata megunhatatlan, miképp nedves hajának és homlokának érintése is, egy-egy felfelé ívelő mozdulatnál élvezettel csókolja meg a keblek udvarát is, mik aztán persze mindenestül ajkaiban végzik. Ajkuk eztán talán ismét csókban forr össze, s nyelvük játéka hasonlatosan szelíd szeretkezésükhöz lassú, de kellően szenvedélyes is. Szinte falja ajkait, s ösztönösen fokozza a tempót. Amint a lány hátradől, melleire fonja kezeit, majd mellkasán indul lefelé tenyere, hogy minden porcikáját simítani tudja, aztán tarkójára támasztott kezekkel húzza vissza magára. Ugyan, ez az ő pillanata, de Ralas önzetlen, így az egyik hevesebb mozdulatnál engedelmesen fordul, igaz, az ő szándékában is állt már a váltás. Felülre kerekedik, s kezével óvatosan tágabbra tárja a combokat, miközben a lány hátán helyezkedik el, hogy minél alaposabban beférkőzhessen a nedves szemérem közé, egyre gyorsabban és gyorsabban, fejét immár felfelé fordítva heves. Aztán hirtelen fejét lehajtva futtatja végig nyelve hegyét a lány nyakának ívén, egészen füléig, hogy aztán ismét csókot kérjen, ezúttal hosszabban, mert a férfi gyöngyöző teste ezúttal megmerevedik, talán a lány hangosabb sóhaja, ő halkabb nyögéseivel kánonja alatt hatoljon ezúttal hirtelen a legmélyebbre, s öröme hosszú remegő pillanatokban, heves lökésekkel távozik testéből a lányéba. Nem kell félni. A faji sajátosságokkal tisztában van, néhány utolsó mozdulattal facsarja ki magát, hogy aztán Zammiriára boruljon lihegve, s ismét megcsókolja a lányt. Fejét lassan emeli el, hogy a sötét, fürkésző szemekbe merülhessen mosolyogva, s egy rövidebb ajkakra hintett csók után, ezúttal ő mond köszönetet.*
- Köszönöm a pillanatot. Csodálatos volt. *Ismétli meg a korábbi szavakat, de nem iróniából, tekintetén látszik, komolyan is gondolja. Lassan hátrál, s, ha Zammiria egyebet nem tervez, melléfekszik az ágyba. Felöltözni nincs kedve, amíg lehet, még érezni akarja a hamuszín bőrt. Kissé csalódott is, az élmény túl nagy volt ahhoz, hogy ritkán tapasztalhassa, de nem szól erről, tudomásul veszi a döntést.*
- A lakásom... *kezdi csendesen.* A lakónegyedben van, egy sarki ház első emeletén. Könnyen megtalálod. Piros kendő lobog az erkélyen. *Ha esetleg felkeresné, így már nem nehéz. Ezután elhallgat, két kezét feje alá téve a plafont veszi szemügyre, egy kicsit pihen, dolgos és hasznos, egyben kellemes éjszakán van túl. Persze ha vége van. Ebben a lány dönt. Immár talán a szerződést megpecsételték.*
2745. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-28 19:46:27
Üzenet elküldve: 2018-11-28 19:46:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett hercegnő nyomában//
* Sok minden meglepheti még az újonnan megismert mélységit a testőrrel kapcsolatban, nem csak az, hogy evett már bálnahúst. De ezen a környéken és konkrétan ebben a fogadóban még sok mindenkit érhet meglepetés. Főleg úgy, hogy olyan neveket adnak nem egy ételnek, mint a legúribb helyeken szokták. Az olyan hétköznapi dolgokat, mint a krumplipüré vagy a tarhonya átnevezik egzotikus hangzású fogásokra, mint a sellővér, kellően hihetően magas árat mondanak utána és rögtön nem az ízére figyelsz, hanem arra a mámorító érzésre, hogy te ezt megengedheted magadnak.
Így járhat könnyen Dreyia a saját adagjával is, amire száját elhúzva fogadja a felajánlást, hogy Wagzal majd mindent rendez és talán már fontolgatja, hogy valami rendes harapnivalót fizet saját aranyból, de ezt én csak alaptalanul feltételezem, de elég bal kezemmel megvakarom a jobb fülemet dolgot látott már agyaras hősünk ahhoz, hogy feltételezi, a varjaknak nem vágják le a szárnyait és sütik ki magukban, eldobva a kukába a többi részt, hanem a majdan kihozandó tányéron ott lesz az egész állat.
De nem fogok azért sem kirohanni a konyhába megnézni, elvesztve a beszélgetésük fonalát fontos és érdekes részletekről lemaradva, inkább tovább figyelem a triót és jegyzetelem szorgosan minden szavukat.*
-No igen! Itt minden be- vagy kiraknak a hajóból, ha eleget fizetsz.
* Agyarasunk nem igazán tudta követni mi miből következik a boroknál, egyáltalán miért függne a hajózástól, hogy egy tavernában van-e belőle vagy sem. Főleg, ha az elmondottak szerint nem is a tengeren szállítják.*
~ Lehet arra célzott, hogy a folyón hajóznak le azokkal a hordókkal, amikből itt felszolgálnak? De nem teljesen ugyan olyan az ízük, mintha az úton hoznák? Néhányan nagyon sokat tulajdonítanak az évjáratnak és mennyire csillog a napfényben, de engem mindig csak az érdekelt, mit érzek, amikor a kupából a számba kerül.~
* Nézzük el neki, hogy szűk látóköre miatt, nem is feltételezi, hogy egy ivóban akár azért is lehet hiánycikk, mert félreeső helyen van és nem jár arra a kutya sem, nem hogy jó vénával megáldott kereskedők. Ő mindig is nagyvárosokban élt attól a röpke időről megfeledkezve picit, amit az erdőben társak keresésével töltött. De ott meg nem akart egyszer sem sellővért rendelni.
Apropó, a Kikötői erdő! Felvetésére a témaváltás kapcsán épp ez merül fel Zammiriában és megélénkülő figyelemmel fordul a Hororin család szégyenfoltja a csevegés felé.*
-Tényleg! Engem nagyon érdekel, hol lehetnek. Nem hallottál róluk semmi hírt?
* Koccintásra emeli a nedűt és ő is csatlakozik.*
-A régi és új barátokra!
* Hallgatása pedig csak megerősítés, hogy Lesha különleges nem csak faján, de a nemességen belül is.*
* Sok minden meglepheti még az újonnan megismert mélységit a testőrrel kapcsolatban, nem csak az, hogy evett már bálnahúst. De ezen a környéken és konkrétan ebben a fogadóban még sok mindenkit érhet meglepetés. Főleg úgy, hogy olyan neveket adnak nem egy ételnek, mint a legúribb helyeken szokták. Az olyan hétköznapi dolgokat, mint a krumplipüré vagy a tarhonya átnevezik egzotikus hangzású fogásokra, mint a sellővér, kellően hihetően magas árat mondanak utána és rögtön nem az ízére figyelsz, hanem arra a mámorító érzésre, hogy te ezt megengedheted magadnak.
Így járhat könnyen Dreyia a saját adagjával is, amire száját elhúzva fogadja a felajánlást, hogy Wagzal majd mindent rendez és talán már fontolgatja, hogy valami rendes harapnivalót fizet saját aranyból, de ezt én csak alaptalanul feltételezem, de elég bal kezemmel megvakarom a jobb fülemet dolgot látott már agyaras hősünk ahhoz, hogy feltételezi, a varjaknak nem vágják le a szárnyait és sütik ki magukban, eldobva a kukába a többi részt, hanem a majdan kihozandó tányéron ott lesz az egész állat.
De nem fogok azért sem kirohanni a konyhába megnézni, elvesztve a beszélgetésük fonalát fontos és érdekes részletekről lemaradva, inkább tovább figyelem a triót és jegyzetelem szorgosan minden szavukat.*
-No igen! Itt minden be- vagy kiraknak a hajóból, ha eleget fizetsz.
* Agyarasunk nem igazán tudta követni mi miből következik a boroknál, egyáltalán miért függne a hajózástól, hogy egy tavernában van-e belőle vagy sem. Főleg, ha az elmondottak szerint nem is a tengeren szállítják.*
~ Lehet arra célzott, hogy a folyón hajóznak le azokkal a hordókkal, amikből itt felszolgálnak? De nem teljesen ugyan olyan az ízük, mintha az úton hoznák? Néhányan nagyon sokat tulajdonítanak az évjáratnak és mennyire csillog a napfényben, de engem mindig csak az érdekelt, mit érzek, amikor a kupából a számba kerül.~
* Nézzük el neki, hogy szűk látóköre miatt, nem is feltételezi, hogy egy ivóban akár azért is lehet hiánycikk, mert félreeső helyen van és nem jár arra a kutya sem, nem hogy jó vénával megáldott kereskedők. Ő mindig is nagyvárosokban élt attól a röpke időről megfeledkezve picit, amit az erdőben társak keresésével töltött. De ott meg nem akart egyszer sem sellővért rendelni.
Apropó, a Kikötői erdő! Felvetésére a témaváltás kapcsán épp ez merül fel Zammiriában és megélénkülő figyelemmel fordul a Hororin család szégyenfoltja a csevegés felé.*
-Tényleg! Engem nagyon érdekel, hol lehetnek. Nem hallottál róluk semmi hírt?
* Koccintásra emeli a nedűt és ő is csatlakozik.*
-A régi és új barátokra!
* Hallgatása pedig csak megerősítés, hogy Lesha különleges nem csak faján, de a nemességen belül is.*
2744. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-28 19:30:49
Üzenet elküldve: 2018-11-28 19:30:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Grawok//
*Egy kicsit megütközni látszik tekintete azon, hogy a férfi az általa olyan nehezen elbitorolt pohárból iszik ismét.*
- Támpont? Nekem olyan nincsen. De szívesen mennék olyan helyre, ahol a kapzsiság ismeretlen és minden ember őszinte és egyenlő.*Sóhajt lemondóan, bár inkább tűnhet színpadiasnak.*
~Onnan biztos kiutálnának, ha létezne, bizonyára borzalmas egy hely lenne.~*Mosolyog kedvesen a férfira. Mióta beszélgetnek, most először ötlik fel benne a gondolat, hogy lehet, de csak lehet, hogy a sötételf tényleg ilyen figyelmes és kedves személy, aki nem vár semmit ezért cserébe. Azonban egyelőre gyorsan elhessegeti magától ezt a gondolatot.*
- Nem hiszem, hogy ez a hely létezik. Azonban szívesen megnézném a te Levegő Városodat. Egyelőre a griffmadár hiányától is eltekintenék. Indulhatnánk három nap múlva, ha neked is megfelelő.*Körbenéz, közben azon mereng, hogy egy ilyen lepukkant helyen nem lenne tanácsos több napot maradni, holnap majd keres egy kevésbé poloskagyanús szállást.*
- Elintézem addig a szobát.*Feláll és odasétál a pultoshoz, majd mire a férfi kettőt pislant már vissza is tért az asztaluk mellé. Megpróbálja gyorsan felkapni Gr elöl a még érintetlen vörösboros poharat, ha sikerül, diadalittasan nyugtázza, hogy még mindig gyors, mint a villám.*
//Grawok//
*Egy kicsit megütközni látszik tekintete azon, hogy a férfi az általa olyan nehezen elbitorolt pohárból iszik ismét.*
- Támpont? Nekem olyan nincsen. De szívesen mennék olyan helyre, ahol a kapzsiság ismeretlen és minden ember őszinte és egyenlő.*Sóhajt lemondóan, bár inkább tűnhet színpadiasnak.*
~Onnan biztos kiutálnának, ha létezne, bizonyára borzalmas egy hely lenne.~*Mosolyog kedvesen a férfira. Mióta beszélgetnek, most először ötlik fel benne a gondolat, hogy lehet, de csak lehet, hogy a sötételf tényleg ilyen figyelmes és kedves személy, aki nem vár semmit ezért cserébe. Azonban egyelőre gyorsan elhessegeti magától ezt a gondolatot.*
- Nem hiszem, hogy ez a hely létezik. Azonban szívesen megnézném a te Levegő Városodat. Egyelőre a griffmadár hiányától is eltekintenék. Indulhatnánk három nap múlva, ha neked is megfelelő.*Körbenéz, közben azon mereng, hogy egy ilyen lepukkant helyen nem lenne tanácsos több napot maradni, holnap majd keres egy kevésbé poloskagyanús szállást.*
- Elintézem addig a szobát.*Feláll és odasétál a pultoshoz, majd mire a férfi kettőt pislant már vissza is tért az asztaluk mellé. Megpróbálja gyorsan felkapni Gr elöl a még érintetlen vörösboros poharat, ha sikerül, diadalittasan nyugtázza, hogy még mindig gyors, mint a villám.*
2743. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-28 18:36:08
Üzenet elküldve: 2018-11-28 18:36:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//YIlanda//
* A zöld foltok vizsgálata és gyógyítása -már amennyiben az érintésnek van ilyen hatalma- nagyon is bejön a sötételfnek és úgy tűnik végre megtört a jég. A hölgy nem húzta el a kezét, még meg is simogatja az övét. És az érzékeny lelkek külső szemmel úgy látszik, egymásra találnak.*
-Tökéletesen megértelek. Sokan nem becsülik a család fontosságát és az otthon meghitt melegét.
* Elrévedve mosolyog a vörös hajú társnő tekintetébe. És szemlátomást élvezi, hogy a bőr a bőrhöz ér.*
-De hát akkor hová is megyünk? Azt mondtad, ami biztos, hogy a másik irányba, mint ahonnan jöttél. Talán mesélj valamit az elképzeléseidről, a terveidről, hátha eszembe jut valami jó kis hely! Vagy ha akarod, akkor mesélek én olyan helyekről, amikről csak szeretnéd. Nagy városban szeretnéd kipróbálni a szerencsédet? Vagy a víz hozott ide? Régen állt itt egy vízi mágusokat oktató torony. Esetleg a fajok sokfélesége?
Nem akarok semmit erőltetni. Amit nem szeretnél, azt ne mondd el! Csak némi támpontot, hogy segíthessek.
* Biztatóan megszorítja a másik kezét egy pillanatra, majd ahogy az kiszabadul belőle és a borba iszik, elmosolyodik a gesztuson.*
-Ó, értem! Így már mindjárt más. Nem is figyeltem.
* Ő is belekortyol hát ugyan abba a pohárba. Úgy tűnik, ennek a rendelésnek ez marad a legmeghatározóbb momentuma. És nem rossz szórakozás ilyen társaságban figyelni, hol ivott bele a másik.*
-Tudod én jelenleg főleg Artheniorban, a Levegő Városában élek. De gyakran megfordulok itt is, ahogy kötelességem szinte az egész kontinensre gyakran szólít. Néha már azt gondolom, vennem kéne egy hatalmas griffet és azzal könnyen odaérnék mindenhova.
2742. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-28 16:51:38
Üzenet elküldve: 2018-11-28 16:51:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az elveszett hercegnő nyomában//
- A kedvező terepviszonyok miatt Arthenior környékén zajlik a növénytermesztés java. Még Wegtorenbe is szállítanak élelmiszert, részben a Kikötőn keresztül. Természetesen szőlő akad bőven, így akár jobbfajta bort is ki lehet fogni.
*Feleli Dreyiának, majd kiegészítésként hozzáteszi a következőt.*
- Bocsáss meg, hogy ilyen részletekkel untatlak, csak azt akartam kifejezni, hogy nem akarlak lebeszélni a borról.
*Megejtik hát a rendelést. Nem venné ő zokon, ha vacsorára meghívnák, de ilyen értelemben nem volt egyértelmű az ajánlat, s a zsoldossal való különleges kapcsolatuk miatt most így érezte sportszerűnek. Cserébe viszont drágább italt választott, amiből kettő is érkezik, hisz a hím csatlakozik hozzá. Összenéznek az asztal fölött cinkosan, Zam arcán mosoly bujkál. Wagzal nagylelkűen bánik Dreyiával, kíváncsi, milyen sikerrel.
A Lesháról tett megjegyzésről eszébe jut, hogy az óriás nőstény maga mesélte, mennyire kinézték maguk közül a családtagjai, mert túl energikus és vidám természetű. Mivel azonban Wagzal lapozni kíván, nem tesz további megjegyzést. Dreyia kijelentésén, hogy nem dolgozik előítélettel, csendesen somolyog. Ritka dolog ez, főként egy mélységitől.
A kérdés jogosan éri a zsoldost a beszédtémáról, ha már ő kívánta a váltást, ám valami neki is eszébe jut.*
- Azt hiszem, nagylelkű lovagunkat is érdekelné, ha elmondanád, hallottál-e orkokról a vidéken. Erdőlakókról már meséltek nekünk, de a vadonban élő orkokról nem sok hírt hallani. Ha te mostanában érkeztél, esetleg többet tudsz nálunk.
*Néz kérdőn nősténytársára. Az italok közben kiérkeznek, s Zam magához veszi az egyik Sellővért.*
- Ihatunk a régi és új barátságokra?
*Emeli meg poharát az izgalmasnak ígérkező itallal.*
- A kedvező terepviszonyok miatt Arthenior környékén zajlik a növénytermesztés java. Még Wegtorenbe is szállítanak élelmiszert, részben a Kikötőn keresztül. Természetesen szőlő akad bőven, így akár jobbfajta bort is ki lehet fogni.
*Feleli Dreyiának, majd kiegészítésként hozzáteszi a következőt.*
- Bocsáss meg, hogy ilyen részletekkel untatlak, csak azt akartam kifejezni, hogy nem akarlak lebeszélni a borról.
*Megejtik hát a rendelést. Nem venné ő zokon, ha vacsorára meghívnák, de ilyen értelemben nem volt egyértelmű az ajánlat, s a zsoldossal való különleges kapcsolatuk miatt most így érezte sportszerűnek. Cserébe viszont drágább italt választott, amiből kettő is érkezik, hisz a hím csatlakozik hozzá. Összenéznek az asztal fölött cinkosan, Zam arcán mosoly bujkál. Wagzal nagylelkűen bánik Dreyiával, kíváncsi, milyen sikerrel.
A Lesháról tett megjegyzésről eszébe jut, hogy az óriás nőstény maga mesélte, mennyire kinézték maguk közül a családtagjai, mert túl energikus és vidám természetű. Mivel azonban Wagzal lapozni kíván, nem tesz további megjegyzést. Dreyia kijelentésén, hogy nem dolgozik előítélettel, csendesen somolyog. Ritka dolog ez, főként egy mélységitől.
A kérdés jogosan éri a zsoldost a beszédtémáról, ha már ő kívánta a váltást, ám valami neki is eszébe jut.*
- Azt hiszem, nagylelkű lovagunkat is érdekelné, ha elmondanád, hallottál-e orkokról a vidéken. Erdőlakókról már meséltek nekünk, de a vadonban élő orkokról nem sok hírt hallani. Ha te mostanában érkeztél, esetleg többet tudsz nálunk.
*Néz kérdőn nősténytársára. Az italok közben kiérkeznek, s Zam magához veszi az egyik Sellővért.*
- Ihatunk a régi és új barátságokra?
*Emeli meg poharát az izgalmasnak ígérkező itallal.*
2741. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2018-11-28 15:07:31
Üzenet elküldve: 2018-11-28 15:07:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett hercegnő nyomában//
*Ami meglepi, hogy az ork már bálna húst is evett, de ezt nehezen tudja elképzelni, bár halászfaluban nem lehet ritka csemege. Az ökör még érthető hisz az finom, és látható, de bálna? Mindegy is. Amint leülnek végre egy asztalhoz és a páros rendel, pontosabban mit rendel? *
-Van? Azt sejtem, hogy nem minőségi bár nem ittam még úri bort csak mezei fogadóst. Így biztos igazad van, és az is igaz hogy mindent el lehet rontani.
*A fogadó tulajdonosa sétál oda a rendelések miatt, és vélhetően ismerősnek tartja az orkot mert a szeme ezt jelzi. De Dreyia látja, hogy nem csak ő bökte ki a fogadós felismerését, hanem Zammiri is. Viszont a fogadósok emlékezete is olyan, mint az elefántoké. A csörgő aranyakra, és a pofozkodós bútorzatpusztítókra prímán emlékezik, arra hogy ők tartoznának egyik se szokott. Koránt sem biztos, hogy jó szívvel emlékszik Wagzalra de ez sem lep meg. A varjúszárnyas rendelésre felvonja a szemöldökét, majd hárításba kezdene. Majd legyint a dologra. Miközben Wagzal számol, körülnéz, de semmi érdemlegeset nem lát így hallgatja őket.*
-Kedves? Nem hiszem, hogy sok nemessel futottam volna össze, de nem ítélkezem háttér információk nélkül csak úgy. Nem hiszem, hogy rossz személy lenne.
*Amint az ork új témát hozna fel érdeklődve néz rá.*
-Mi érdekelne? Vagy miről szeretnél beszélgetni?
*Ami meglepi, hogy az ork már bálna húst is evett, de ezt nehezen tudja elképzelni, bár halászfaluban nem lehet ritka csemege. Az ökör még érthető hisz az finom, és látható, de bálna? Mindegy is. Amint leülnek végre egy asztalhoz és a páros rendel, pontosabban mit rendel? *
-Van? Azt sejtem, hogy nem minőségi bár nem ittam még úri bort csak mezei fogadóst. Így biztos igazad van, és az is igaz hogy mindent el lehet rontani.
*A fogadó tulajdonosa sétál oda a rendelések miatt, és vélhetően ismerősnek tartja az orkot mert a szeme ezt jelzi. De Dreyia látja, hogy nem csak ő bökte ki a fogadós felismerését, hanem Zammiri is. Viszont a fogadósok emlékezete is olyan, mint az elefántoké. A csörgő aranyakra, és a pofozkodós bútorzatpusztítókra prímán emlékezik, arra hogy ők tartoznának egyik se szokott. Koránt sem biztos, hogy jó szívvel emlékszik Wagzalra de ez sem lep meg. A varjúszárnyas rendelésre felvonja a szemöldökét, majd hárításba kezdene. Majd legyint a dologra. Miközben Wagzal számol, körülnéz, de semmi érdemlegeset nem lát így hallgatja őket.*
-Kedves? Nem hiszem, hogy sok nemessel futottam volna össze, de nem ítélkezem háttér információk nélkül csak úgy. Nem hiszem, hogy rossz személy lenne.
*Amint az ork új témát hozna fel érdeklődve néz rá.*
-Mi érdekelne? Vagy miről szeretnél beszélgetni?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873