//Egy ember, egy kastély és egy szörny//
/Első rész: Egy ember/
*Árgus szemekkel hallgatja az öreget, aki átnyújt neki egy pergament, ami tartalmaz valamiféle védőmágiát. Sóhajt egy nagyot, majd elveszi tőle s batyujába rejti.*
~Jóságos ég!~
*Tudja, hogy ez hatalmas felelősséggel jár, hiszen ha rosszul ejti ki a szavakat, nem megfelelő a hangsúly bizony elronthatja s nagy veszélybe sodorhatja a többieket. Nyel egy nagyot, majd felpillant Roddarra, aki látszólag élvezi a kaland előtti nyugodt perceket.*
- Igen, tudom, és mindet megteszek, hogy védve legyen mindenki. A papiros biztonságban van a batyumban, csak akkor veszem elő, ha már odaértünk. Oh..és... köszönöm! Sokat jelent, hogy ennyire vigyázni akarsz rám.
*Haloványan elmosolyodik, majd biccent a férfi felé.
-Igaza van Engur-nak, érdemesebb megvárni a holnap reggelt. Addig meg fel tudunk készülni. Nekem amúgy is sok mindenre lesz szükségem, hogy ha valaki megsérül, el tudjam látni. *Mivel neki nincs kérdése, így megvárja türelmesen a többieket, míg felteszik a kérdéseket.*