Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 143 (2841. - 2860. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-07-30 17:41:26
Üzenet elküldve: 2019-07-30 17:41:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Svornt Strinton, Xurra Xhul, Danakir Atrena//
* Elég hosszadalmas az út, de végre megérkeznek a fogadóba. Nem olyan szörnyű a hely, mint várta. Csak a szokásos részeg banda. Még az se lepi meg, hogy Xurra nem éppen a legkívánatosabb vendég. Mondjuk elég érdekes szerzetnek tartja a lányt. Letelepedik az asztalhoz, miután Danakir is helyet talál.*
– Sört! * Kiált oda a csaposnak és közben a kezén mutatja a kívánt mennyiséget. Amikor kiérkezik a felszolgáló, akkor kifizeti neki a Sör árát, ami 15 aranyba kerül
.* A találkozásunkra!* Emeli a poharát koccintásra. Aztán mielőtt lelépne a felszolgáló, még rámordul.*
– Várjál még! Mit lehet itt enni?* Kérdezi, majd a többiek felé fordul.* Mondjátok, hogy mit ennétek.* Ha döntenek, akkor majd ő is rendel valamit, amit egybe fog kifizetni.*
* Elég hosszadalmas az út, de végre megérkeznek a fogadóba. Nem olyan szörnyű a hely, mint várta. Csak a szokásos részeg banda. Még az se lepi meg, hogy Xurra nem éppen a legkívánatosabb vendég. Mondjuk elég érdekes szerzetnek tartja a lányt. Letelepedik az asztalhoz, miután Danakir is helyet talál.*
– Sört! * Kiált oda a csaposnak és közben a kezén mutatja a kívánt mennyiséget. Amikor kiérkezik a felszolgáló, akkor kifizeti neki a Sör árát, ami 15 aranyba kerül
.* A találkozásunkra!* Emeli a poharát koccintásra. Aztán mielőtt lelépne a felszolgáló, még rámordul.*– Várjál még! Mit lehet itt enni?* Kérdezi, majd a többiek felé fordul.* Mondjátok, hogy mit ennétek.* Ha döntenek, akkor majd ő is rendel valamit, amit egybe fog kifizetni.*
2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-07-30 01:20:53
Üzenet elküldve: 2019-07-30 01:20:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Svornt Strinton, Xurra Xhul, Danakir Atrena//
*Még így segítséggel is fáradalmas az út, megkönnyebbül, hogy nemsoká már leülhet. Eszébe jut persze, hogy a még mindig vizes haját beleigazgassa az arca lehorzsolt, és megütődött bal felébe – elvégre mégiscsak emberek közé mennek, és a társaira jelentene szégyent, hogy egy ilyen összekarcolt luvnyát rángatnak magukkal. Így még a kombinések közé (errefelé biztos így hívják őket) sem vennék fel őt, ami nélkül pedig nem sok pénzkeresési lehetősége van.
Ki kell hát nézni valahogy. Persze az összkép még így is az, hogy egy csatakrészeg, félkész, sápadt, mosott rongyot hozott magával a duó. És attól tart, hogy a helyi, tanult és jól szituált vendégség ezt sértőnek találná, netán bántalmazottnak néznék, ami pedig a társaira vetne rossz fényt.
És ahogy belépnek, a fogadós mindjárt majdnem el is zavarja őket emiatt, ámde Xurra néhány szava jobb belátásra téríti. Ő bizonyára jól ismert itt, és nagy befolyása van. Ami miatt a vendégek már csak az irányukba se néznek, nem hogy számon kérnék a látványt. Akadálytalanul eljutnak hát az asztalhoz, amelyet valószínűleg rangosabb vendégek számára mindig üresen hagynak.
Amikor elengedi Svorntot, és lerogy – egy kis szerencsével – pont egy székre, egy megkönnyebbült nyögésnél több nem hagyja el az ajkát.*
*Még így segítséggel is fáradalmas az út, megkönnyebbül, hogy nemsoká már leülhet. Eszébe jut persze, hogy a még mindig vizes haját beleigazgassa az arca lehorzsolt, és megütődött bal felébe – elvégre mégiscsak emberek közé mennek, és a társaira jelentene szégyent, hogy egy ilyen összekarcolt luvnyát rángatnak magukkal. Így még a kombinések közé (errefelé biztos így hívják őket) sem vennék fel őt, ami nélkül pedig nem sok pénzkeresési lehetősége van.
Ki kell hát nézni valahogy. Persze az összkép még így is az, hogy egy csatakrészeg, félkész, sápadt, mosott rongyot hozott magával a duó. És attól tart, hogy a helyi, tanult és jól szituált vendégség ezt sértőnek találná, netán bántalmazottnak néznék, ami pedig a társaira vetne rossz fényt.
És ahogy belépnek, a fogadós mindjárt majdnem el is zavarja őket emiatt, ámde Xurra néhány szava jobb belátásra téríti. Ő bizonyára jól ismert itt, és nagy befolyása van. Ami miatt a vendégek már csak az irányukba se néznek, nem hogy számon kérnék a látványt. Akadálytalanul eljutnak hát az asztalhoz, amelyet valószínűleg rangosabb vendégek számára mindig üresen hagynak.
Amikor elengedi Svorntot, és lerogy – egy kis szerencsével – pont egy székre, egy megkönnyebbült nyögésnél több nem hagyja el az ajkát.*
2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-07-28 11:30:46
Üzenet elküldve: 2019-07-28 11:30:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danakir Atrena, Xurra Xhul, Svornt Strinton//
*A Rumos. A szaga alapján inkább valami egyedi koktélja az olcsó szesznek és a legkülönfélébb dolgoknak, ami halandóból kijöhet. Meg a füst. Meg a halszag, ami a ruhákon és a törzsközönség verejtékes bőrén, zsíros haján foglalt magának állandó helyet a klubban.
Ahogy Xurra kormos-sebhelyes kis képe megjelenik az ajtóban, a csapláros már fordul is ki a pult mögül, hogy kihajítsa, ahogy szokta, de Xurra egy hatalmas vigyorral a képén kezd el mutogatni a nyomában bukdácsoló kettősre.*
- Vendégek *bólogat büszkén.* - ÉN hoztam őket. *Ezzel úgy tűnik, kap egy kis türelmi időt, de a csapos azért rajta tartja a vizenyős, szúrós pillantását.
Szerencsére a Rumos pont nem az a hely, ahol például Rogarr különösebb sokkot okozna. Az itt könyöklők legnagyobb része olyan csatak részeg, hogy az se tűnne fel nekik, ha a saját leválasztott alkarjukat tenné eléjük valaki. Feltéve, hogy nem a poharat markoló kezükről van szó!
Xurra teljesen feldobódva telepszik le az egyik asztalhoz. Sok-sok különböző okból volt már a Rumosban (ezek nagyjából mindegyike hozzájárult, hogy az első bent ellőtt pislantása előtt ki akarják penderíteni), de vendég az még sose volt. Felveszi a kaja- és pia- meg talán egyébfoltos papirost az asztalról és nagy elánnal olvasni kezdi. Na jó, az azért túlzás, hogy olvasni, de dünnyögve bogarássza, mert Artheniorban látta, hogy ezt így csinálják a vendégek. (Az ottaniaknak kellett egy kis idő, míg rájöttek, hogy Xurrát nem szabad beengedni.) Az persze kétséges, hogy a Rumosnak volt-e valaha étlapja. Ami Xurra kezében van, az a Hírverő egy cafatja. Az is lehet, hogy nyers hal volt belecsomagolva még valamikor, mielőtt itt maradt. Elég régi darab. Alig olvasható rajta pár mondat:
"A Rumos Rókalyuk"... "megölték. Gyilkosai aljas, eltaposni való férgek, tettüknek"... "kézre keríti őket, arany üti a markát. Fejük a Rumos padlójára dobva darabonként 500 aranyat"... "vörös köpenyesek"... "egyenes, barna, termete sudár, mellei nagyok"... "A Kikötő a miénk. Aki ránk támad, meghal.
Patkányok"
Xurra a lábával izgatottan kalimpálva várja, hogy a másik kettő is helyet foglaljon.*
*A Rumos. A szaga alapján inkább valami egyedi koktélja az olcsó szesznek és a legkülönfélébb dolgoknak, ami halandóból kijöhet. Meg a füst. Meg a halszag, ami a ruhákon és a törzsközönség verejtékes bőrén, zsíros haján foglalt magának állandó helyet a klubban.
Ahogy Xurra kormos-sebhelyes kis képe megjelenik az ajtóban, a csapláros már fordul is ki a pult mögül, hogy kihajítsa, ahogy szokta, de Xurra egy hatalmas vigyorral a képén kezd el mutogatni a nyomában bukdácsoló kettősre.*
- Vendégek *bólogat büszkén.* - ÉN hoztam őket. *Ezzel úgy tűnik, kap egy kis türelmi időt, de a csapos azért rajta tartja a vizenyős, szúrós pillantását.
Szerencsére a Rumos pont nem az a hely, ahol például Rogarr különösebb sokkot okozna. Az itt könyöklők legnagyobb része olyan csatak részeg, hogy az se tűnne fel nekik, ha a saját leválasztott alkarjukat tenné eléjük valaki. Feltéve, hogy nem a poharat markoló kezükről van szó!
Xurra teljesen feldobódva telepszik le az egyik asztalhoz. Sok-sok különböző okból volt már a Rumosban (ezek nagyjából mindegyike hozzájárult, hogy az első bent ellőtt pislantása előtt ki akarják penderíteni), de vendég az még sose volt. Felveszi a kaja- és pia- meg talán egyébfoltos papirost az asztalról és nagy elánnal olvasni kezdi. Na jó, az azért túlzás, hogy olvasni, de dünnyögve bogarássza, mert Artheniorban látta, hogy ezt így csinálják a vendégek. (Az ottaniaknak kellett egy kis idő, míg rájöttek, hogy Xurrát nem szabad beengedni.) Az persze kétséges, hogy a Rumosnak volt-e valaha étlapja. Ami Xurra kezében van, az a Hírverő egy cafatja. Az is lehet, hogy nyers hal volt belecsomagolva még valamikor, mielőtt itt maradt. Elég régi darab. Alig olvasható rajta pár mondat:
"A Rumos Rókalyuk"... "megölték. Gyilkosai aljas, eltaposni való férgek, tettüknek"... "kézre keríti őket, arany üti a markát. Fejük a Rumos padlójára dobva darabonként 500 aranyat"... "vörös köpenyesek"... "egyenes, barna, termete sudár, mellei nagyok"... "A Kikötő a miénk. Aki ránk támad, meghal.
Patkányok"
Xurra a lábával izgatottan kalimpálva várja, hogy a másik kettő is helyet foglaljon.*
2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-07-15 09:59:19
Üzenet elküldve: 2019-07-15 09:59:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az újabb kitételre csak felszaladnak a szemöldökei a homloka közepére.*
-Jól van, de azért közben ne nyúlkáljál alá, mert úgy senki se tud ám főzni. Az meg, hogy bajszos lesz, vagy csak lúdtalpas az engem már nem izgat, az a te dolgod, hogy mit eszel rajta, de az enyém az utolsó szó. Viszont, ha nagyon kekec leszel Sa'Terethre mondom, ott hagylak, de előtte kérek neked egy kopasz, szőrös lábú csajt, hogy jól megverjen. *Mert hát a fogadás egy dolog, csak addig éri meg, míg szórakoztató. Majd ismét a pöcörőre terelődik a téma, úgy fest ez nagyon megfogta a férfi fantáziáját, így nincs mit tenni, olyat kell mondjon, amitől elmegy a kedve a további kérdezősködéstől. Így egy hajszálnyit közelebb hajol az asztal felett, előtte még körbe is les, hogy nem-e hallgatja ki épp valaki őket, csak úgy kezd bele.*
-Tudod… *Kezd bele a mesébe, azt még se akarja mondani, hogy miután a pöcörővel megspékelt főzet tíz napot rohadt a kamrában tökéletes szaga lesz, hogy elijessze a kajától a patkányokat és az egerek se merjenek bejönni a házba. Ez elég unalmas ahhoz képest, amit kitalált most hirtelen.* -Olyan főzetbe kell, ami visszanöveszti az elfek pöcörőjét, ha netán egy bordélyban eltöltött éjszaka után leesik, csak úgy magától. Sokszor hallani ám ilyet, szóval vigyázz a sajátodra cimbora, mert az a kotyvalék csak elfeknek jó, a tied, ha leesik elrakhatod savanyúságnak.*Súgja teljesen komoly képet vágva hozzá, majd egy szétterülő mosollyal fordul vissza a kajájához. Az orrhangos előadásra szinte már a térdét csapkodva köhögi fel a megakadt húscafatokat, így inkább a szája elé kapja a kezét is, nehogy kedves asztaltársa homlokán landoljon a szájában fickándozó falat. Aztán a férfi tesz is róla, hogy ne essen jól neki, amit eszik, de a sótartó nem talál. A második próbálkozás eredménye már sokkal inkább büszkeséggel tölti el, némi elégedettséggel vegyülve, de csak egy röpke pillanatig, míg Taitos nem kezdi el húscafatokkal tele pöckölni a haját. Próbálja a kalapján elég mélyen a fejében húzni, de úgy fest a fejfedő ehhez már nem elég nagy, így a hajában ott díszeleg az összes találat.*
-Hé! A kaját enni kell, nem dobálni! Micsoda pazarlás öregem! *Kiabál ki a kalap alól, így még nagyobb hévvel veti rá magát a két pohárra és hátat fordít az asztalnak, egyik kezében a sajátja a másikban a férfié. ~Velem akar ez szórikázni, majd én megmutatom neki! ~ Nagy szürcsölés hallatszik az irányából, mint aki éppen gyűjti az összes a szájában fellelhető nyálat egy igen nagy köpethez, minthogy ez így is történik, csupán a hangra játszik rá némileg. Nem szereti, ha kaja megy pocsékba, így mikor már csöppenne el a szájából a dolog, visszaszívja és a saját pohara fölé helyezkedve cseppent egy aprót, csupán a hang kedvéért az italba. Majd a dolog végeztével visszafordul hatalmas „én megmondtam” vigyor kíséretében és saját maga elé leteszi a nyálas poharat, Taitos elé meg az általa érintetlen másikat. Közben sokat mondóan megtöröli a száját az alkarjával, mivel a nyál csak kifolyt útközben rajta.*
-Nyah, ezzel is megvolnánk, tessék. Miről is beszéltünk? *Adja elő az ártatlant, de a vigyor odakötött az arcára.*
-Mi az a Világvégi? Azok jobban félnek a magasban vagy mi a szösz? *Nyúl ismét nagy nyugalommal a maradék kajájáért.*
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az újabb kitételre csak felszaladnak a szemöldökei a homloka közepére.*
-Jól van, de azért közben ne nyúlkáljál alá, mert úgy senki se tud ám főzni. Az meg, hogy bajszos lesz, vagy csak lúdtalpas az engem már nem izgat, az a te dolgod, hogy mit eszel rajta, de az enyém az utolsó szó. Viszont, ha nagyon kekec leszel Sa'Terethre mondom, ott hagylak, de előtte kérek neked egy kopasz, szőrös lábú csajt, hogy jól megverjen. *Mert hát a fogadás egy dolog, csak addig éri meg, míg szórakoztató. Majd ismét a pöcörőre terelődik a téma, úgy fest ez nagyon megfogta a férfi fantáziáját, így nincs mit tenni, olyat kell mondjon, amitől elmegy a kedve a további kérdezősködéstől. Így egy hajszálnyit közelebb hajol az asztal felett, előtte még körbe is les, hogy nem-e hallgatja ki épp valaki őket, csak úgy kezd bele.*
-Tudod… *Kezd bele a mesébe, azt még se akarja mondani, hogy miután a pöcörővel megspékelt főzet tíz napot rohadt a kamrában tökéletes szaga lesz, hogy elijessze a kajától a patkányokat és az egerek se merjenek bejönni a házba. Ez elég unalmas ahhoz képest, amit kitalált most hirtelen.* -Olyan főzetbe kell, ami visszanöveszti az elfek pöcörőjét, ha netán egy bordélyban eltöltött éjszaka után leesik, csak úgy magától. Sokszor hallani ám ilyet, szóval vigyázz a sajátodra cimbora, mert az a kotyvalék csak elfeknek jó, a tied, ha leesik elrakhatod savanyúságnak.*Súgja teljesen komoly képet vágva hozzá, majd egy szétterülő mosollyal fordul vissza a kajájához. Az orrhangos előadásra szinte már a térdét csapkodva köhögi fel a megakadt húscafatokat, így inkább a szája elé kapja a kezét is, nehogy kedves asztaltársa homlokán landoljon a szájában fickándozó falat. Aztán a férfi tesz is róla, hogy ne essen jól neki, amit eszik, de a sótartó nem talál. A második próbálkozás eredménye már sokkal inkább büszkeséggel tölti el, némi elégedettséggel vegyülve, de csak egy röpke pillanatig, míg Taitos nem kezdi el húscafatokkal tele pöckölni a haját. Próbálja a kalapján elég mélyen a fejében húzni, de úgy fest a fejfedő ehhez már nem elég nagy, így a hajában ott díszeleg az összes találat.*
-Hé! A kaját enni kell, nem dobálni! Micsoda pazarlás öregem! *Kiabál ki a kalap alól, így még nagyobb hévvel veti rá magát a két pohárra és hátat fordít az asztalnak, egyik kezében a sajátja a másikban a férfié. ~Velem akar ez szórikázni, majd én megmutatom neki! ~ Nagy szürcsölés hallatszik az irányából, mint aki éppen gyűjti az összes a szájában fellelhető nyálat egy igen nagy köpethez, minthogy ez így is történik, csupán a hangra játszik rá némileg. Nem szereti, ha kaja megy pocsékba, így mikor már csöppenne el a szájából a dolog, visszaszívja és a saját pohara fölé helyezkedve cseppent egy aprót, csupán a hang kedvéért az italba. Majd a dolog végeztével visszafordul hatalmas „én megmondtam” vigyor kíséretében és saját maga elé leteszi a nyálas poharat, Taitos elé meg az általa érintetlen másikat. Közben sokat mondóan megtöröli a száját az alkarjával, mivel a nyál csak kifolyt útközben rajta.*
-Nyah, ezzel is megvolnánk, tessék. Miről is beszéltünk? *Adja elő az ártatlant, de a vigyor odakötött az arcára.*
-Mi az a Világvégi? Azok jobban félnek a magasban vagy mi a szösz? *Nyúl ismét nagy nyugalommal a maradék kajájáért.*
2856. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-07-13 09:49:51
Üzenet elküldve: 2019-07-13 09:49:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassan tisztázzák a kurvás fogadás feltételeit.*
-Rendben, egy kitétellel. Olyat kell választanod, akit azért én is bevállalnék. Olyan lotyóért nem fizetek, akihez sötétben se nyúlnék hozzá.
*Jelenti ki határozottan. Ekkor terelődik a szó a kurvákról a pöcörőkre.*
-Na de mégis? Kuruttyolni fog ha pisilek utána?
*Puhatolózik tovább. Érdekli, hogy miért pont AZ kell a békából bele.*
-Vagy lehet azt hiszed megnősz tőle?
*Toldja meg kaján vigyorral. Ha már húzzák egymás agyát csinálják rendesen.*
-Lehet kellene hoznod egyet magaddal ide is, és akkor észrevenne a fogadós is.
*Pedzegeti, hogy aztán még egy utolsó bőrt lehúzhasson (hangozzék ez bármilyen rosszul is) a dologról.*
-Ja, ne aggódj.
*Ujjait orra elé emeli.*
-Kiéhelem ehty phékapöchhel.
*Mormogja orrhangon biztosítva a lányt arról, hogy most igenis egyben van, és ezen holmi lepra sem tud változtatni, ha találnak elég varangyot. Orra elől éppen csak elemeli ujjait, mikor a lánynak nagyot koppan a dolog. Már majdnem mondja, hogy "az a kocsmáros csúnyábbik végéről kerülhetett oda", de erre sincs szükség. Repül felé a sótartó, amit elegáns mozdulattal hárít a padlóra, ahol apró kupacocskában terül szét a só.*
-Hé! Ahogy látom még van elég így is.
*Néz a habzsoló gnómra, ahogy maga is eszik pár falatot, de ekkor egy cuppogós varjúszárny reppen felé, étellel a kezében pedig nem ilyen ügyes már. Egy barna folt az arcra, egy meg a vállra. Ez a dobás eredménye.*
-Na ide figyelj!
*Csattan fel, ahogy apró szaftos húscafatokat tépked kezébe, hogy repeszlövegként hajítsa a gnóm hajába, kalapjára azokat.*
-Ne kezdj ki egy Világvégivel!
*Szól fenyegetően vigyorogva, ahogy újabb adag muníciót gyűjtene, most előrágva is egy kicsit. Persze a folyamatban megakasztja a lány itallopása.*
-Mhem. Mihm?
*Kérdezi teli szájjal még párat rágva azon a masszán, amit valahogy a lány felsőjének nyakán szeretne behajítani. A bemutató közben sunyin lesi, hogy mikor is lesz alkalma köpni és dobni.*
~Ha harc, hát legyen harc... kisasszony.~
*Ha az irónia tudna a gondolatokból csöpögni, most Taitos kicsit meghosszabbítaná a tengerpartot kifelé.*
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassan tisztázzák a kurvás fogadás feltételeit.*
-Rendben, egy kitétellel. Olyat kell választanod, akit azért én is bevállalnék. Olyan lotyóért nem fizetek, akihez sötétben se nyúlnék hozzá.
*Jelenti ki határozottan. Ekkor terelődik a szó a kurvákról a pöcörőkre.*
-Na de mégis? Kuruttyolni fog ha pisilek utána?
*Puhatolózik tovább. Érdekli, hogy miért pont AZ kell a békából bele.*
-Vagy lehet azt hiszed megnősz tőle?
*Toldja meg kaján vigyorral. Ha már húzzák egymás agyát csinálják rendesen.*
-Lehet kellene hoznod egyet magaddal ide is, és akkor észrevenne a fogadós is.
*Pedzegeti, hogy aztán még egy utolsó bőrt lehúzhasson (hangozzék ez bármilyen rosszul is) a dologról.*
-Ja, ne aggódj.
*Ujjait orra elé emeli.*
-Kiéhelem ehty phékapöchhel.
*Mormogja orrhangon biztosítva a lányt arról, hogy most igenis egyben van, és ezen holmi lepra sem tud változtatni, ha találnak elég varangyot. Orra elől éppen csak elemeli ujjait, mikor a lánynak nagyot koppan a dolog. Már majdnem mondja, hogy "az a kocsmáros csúnyábbik végéről kerülhetett oda", de erre sincs szükség. Repül felé a sótartó, amit elegáns mozdulattal hárít a padlóra, ahol apró kupacocskában terül szét a só.*
-Hé! Ahogy látom még van elég így is.
*Néz a habzsoló gnómra, ahogy maga is eszik pár falatot, de ekkor egy cuppogós varjúszárny reppen felé, étellel a kezében pedig nem ilyen ügyes már. Egy barna folt az arcra, egy meg a vállra. Ez a dobás eredménye.*
-Na ide figyelj!
*Csattan fel, ahogy apró szaftos húscafatokat tépked kezébe, hogy repeszlövegként hajítsa a gnóm hajába, kalapjára azokat.*
-Ne kezdj ki egy Világvégivel!
*Szól fenyegetően vigyorogva, ahogy újabb adag muníciót gyűjtene, most előrágva is egy kicsit. Persze a folyamatban megakasztja a lány itallopása.*
-Mhem. Mihm?
*Kérdezi teli szájjal még párat rágva azon a masszán, amit valahogy a lány felsőjének nyakán szeretne behajítani. A bemutató közben sunyin lesi, hogy mikor is lesz alkalma köpni és dobni.*
~Ha harc, hát legyen harc... kisasszony.~
*Ha az irónia tudna a gondolatokból csöpögni, most Taitos kicsit meghosszabbítaná a tengerpartot kifelé.*
2855. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-06-25 17:27:31
Üzenet elküldve: 2019-06-25 17:27:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Amint belöki az ajtót, jólesően nagyot szippant a levegőből, mintha legalább egy tiszta, friss, zöldellő rétre lépett volna ki. Az alkoholt izzadó emberek csodás bukéja keveredik a silány minőségű szesz illatával, olyan megismételhetetlen aromát hozva ezzel létre, ami feltehetőleg a holtakat is felkeltené sírjukból. Ám, ha valaki annyit jár késdobálókba, kifejezett ebbe a putriba, mint Shan, egy idő után már meg sem érzi a szagokat. Ha nincs munka, ahogy most sincs éppen, általában a dokkok, lakónegyed és Rumos bűvös háromszögében tengeti napjait, ami az első pár napban még egész jó mókának tűnik, két hat után viszont már rettentően unalmas.
Ráérősen lépdel most a pulthoz, közben a vendégeket mustrálja, hátha megakad a szeme valami ismerős arcon.
A pulthoz érve hangosan és jókedvűen köszön a csaposnak, majd rendel egy Sört és kifizeti az érte járó 5 aranyat. Kezében a teli korsóval indul meg egy üres asztal felé, ahol helyet foglalva az egyik rozoga széken jó nagyot kortyol itókájából.*
Ráérősen lépdel most a pulthoz, közben a vendégeket mustrálja, hátha megakad a szeme valami ismerős arcon.
A pulthoz érve hangosan és jókedvűen köszön a csaposnak, majd rendel egy Sört és kifizeti az érte járó 5 aranyat.
Kezében a teli korsóval indul meg egy üres asztal felé, ahol helyet foglalva az egyik rozoga széken jó nagyot kortyol itókájából.*
2854. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-06-24 19:13:33
Üzenet elküldve: 2019-06-24 19:13:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár érzi, hogy itt most lehet egy vesztes csatára nyújtotta a kezét, mert feltételezni se meri, hogy egy kurva még ehhez is ért, de soha nem lehet azt tudni. Még életében egyszer sem vetődött a Sellő felé, de mindig is hallotta, hogy az milyen egy úri hely és őszintén megvallva, szívesen látná a kölköt, az utcasarkon ácsorogni miközben a büdös zokniját próbálja rásózni valamelyik szerencsétlenre. Már a gondolat is mély gödröket váj az arcába, vigyorgás címén.*
-Hát jó. *Fordul kicsit értetlenbe az arckifejezése a kérésre, de neki aztán mindegy milyen pót zoknija lesz, amíg passzol a lábára.*
-Viszont, akkor én választok kurvát. *Emeli fel az egyik ujját, persze abban sem biztos, hogy ki tudná tíz közül szemre választani, azt, amelyik konyít a konyhai dolgokhoz, de meg kell adni neki a lehetőséget. ~Valami orbitális seggű biztos akad, azzal félre nem nyúlhatok.~ Idézi fel maga előtt annak a megtermett asszonynak a képét maga előtt, aki a szomszédban szokott olyan jó illatú dolgokat sütni és mindig ki is teszi az emeleten az ablakba hűlni, hogy minden szerencsétlen tudtára adja, ott valaki tehetős lakik.
Mikor pedig arról kezd mesélni, hogy milyen fajta munkákat szokott a vénlány rábízni, csak figyeli, ahogy minden egyes felböfögött szó után egyre csak vigyorba fordul a másik ábrázata.*
-A béka pöcörő az titkos összetevő, sajnos erről többet nem mondhatok. *Zárja rövidre a témát, sejtelmes tekintettel körítve neki titokzatos légkört. Miután pedig túljutottak a nehezén, azaz sikerült minden ételt épségben elhurcolnia a kiválasztott asztalhoz és letenni biztonságban, felsóhajt és ruhaujjával letöröli a képzeletbeli verejtéket a homlokáról. Helyet foglal és először a férfi által neki vett étellel kezd szemezni, maga elé is húzza.*
-Sokszor eszem itt, mikor erre járok, bár általában többet kell kapálózzak, hogy észrevegyenek, most szerencsém volt. *Von vállat, nem akarja mondani, hogy a talán a kíséret miatt elsőre odaért a pulthoz. Általában csak másodjára szokott sikerülni, miután kimászott a szemétkupacból, amibe a részeg, vicces kedvű matrózok szokták ültetni, aztán meglocsolják, hogy öljön még egy kicsit.*
-Oh, a mocsár. *Rázza ki a hideg, aztán amilyen hirtelen tovatűnik, olyan gyorsan ugrik fejest a kajával teli tányérba, megragadja a csirkét és már tépi is cafatokra, jóízűen nyámmogva közben.*
-Szétess? *Pislog nagyokat és megáll a rágásban, majd lenéz az asztal alá.*
~Két láb, két kéz, sok ujj, orr, fül, nah azért.~
-Ha neki kezdesz, szóljál, az sose jó előjel, ha leesik az orrod. *Bizonyosodik meg róla, hogy a férfinek még minden szemmel látható darabja a helyén van, aztán folytatja a félbe maradt evést. Közben azért hallgatja a másikat, néha rá is pillant, az olyanokat viszont nem igazán tudja hova tenni, így csak majszol, aztán érkezik a „ne pöndörödjön” dolog.*
-Aha, ha te mondod, de miért lenne rosszabb a göndör haj, mint az egyenes a kajában? *Veszi maga elé a rántott varjúszárnyat és egy nagyot harap bele, mikor leesik neki, csak lepillant az éppen a kezében tartott kajára, majd tágra nyílt szemekkel elereszti. Nagyot koppan a tányéron.~Baszki!~ A szájához kapja a kezét, mintha jönne fel valami váratlan, de végül semmi. Megragadja az asztalra tett sótartót és a másik homlokát célozza vele.*
-Te… te… te! *Ismételgeti, kicsit pirul is, zöldül is az arca tőle, majd két öklével az asztalra csap.*
-Hát most nézd meg, jól elvetted az étvágyam! *Kapja fel ismét a rántott szárnyat és tép le róla egy nagyobb darabot, farkasokat is megszégyenítő módszerrel, majd rágni kezdi.*
-Guftuftalan vagy föregem. *Csámcsog. A következő megjegyzésre már a lerágott szárny repül Tai felé, az látszik, hogy a gnóm elég gyorsan eszik, szinte tömi magába az ételt. A szemei már tikkelnek, és azon töpreng, hogy adhatná neki vissza.*
-Neked is jó étvágyat! *Morogja, mikor pedig felkapja a férfi a combot, felpattan a székre és, így, hogy már elég hosszú hozzá, megpróbálja a másik italát magához venni.*
-Ééés tudod mi az, amit soha nem tudhatsz, hogy benne van-e a piádban? *Vigyorog nagyon, emelgetve a szemöldökeit, ha sikerül eloroznia a poharat és a sajátját is a kezébe veszi, egymás mellé helyezve őket.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.24 19:15:11
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár érzi, hogy itt most lehet egy vesztes csatára nyújtotta a kezét, mert feltételezni se meri, hogy egy kurva még ehhez is ért, de soha nem lehet azt tudni. Még életében egyszer sem vetődött a Sellő felé, de mindig is hallotta, hogy az milyen egy úri hely és őszintén megvallva, szívesen látná a kölköt, az utcasarkon ácsorogni miközben a büdös zokniját próbálja rásózni valamelyik szerencsétlenre. Már a gondolat is mély gödröket váj az arcába, vigyorgás címén.*
-Hát jó. *Fordul kicsit értetlenbe az arckifejezése a kérésre, de neki aztán mindegy milyen pót zoknija lesz, amíg passzol a lábára.*
-Viszont, akkor én választok kurvát. *Emeli fel az egyik ujját, persze abban sem biztos, hogy ki tudná tíz közül szemre választani, azt, amelyik konyít a konyhai dolgokhoz, de meg kell adni neki a lehetőséget. ~Valami orbitális seggű biztos akad, azzal félre nem nyúlhatok.~ Idézi fel maga előtt annak a megtermett asszonynak a képét maga előtt, aki a szomszédban szokott olyan jó illatú dolgokat sütni és mindig ki is teszi az emeleten az ablakba hűlni, hogy minden szerencsétlen tudtára adja, ott valaki tehetős lakik.
Mikor pedig arról kezd mesélni, hogy milyen fajta munkákat szokott a vénlány rábízni, csak figyeli, ahogy minden egyes felböfögött szó után egyre csak vigyorba fordul a másik ábrázata.*
-A béka pöcörő az titkos összetevő, sajnos erről többet nem mondhatok. *Zárja rövidre a témát, sejtelmes tekintettel körítve neki titokzatos légkört. Miután pedig túljutottak a nehezén, azaz sikerült minden ételt épségben elhurcolnia a kiválasztott asztalhoz és letenni biztonságban, felsóhajt és ruhaujjával letöröli a képzeletbeli verejtéket a homlokáról. Helyet foglal és először a férfi által neki vett étellel kezd szemezni, maga elé is húzza.*
-Sokszor eszem itt, mikor erre járok, bár általában többet kell kapálózzak, hogy észrevegyenek, most szerencsém volt. *Von vállat, nem akarja mondani, hogy a talán a kíséret miatt elsőre odaért a pulthoz. Általában csak másodjára szokott sikerülni, miután kimászott a szemétkupacból, amibe a részeg, vicces kedvű matrózok szokták ültetni, aztán meglocsolják, hogy öljön még egy kicsit.*
-Oh, a mocsár. *Rázza ki a hideg, aztán amilyen hirtelen tovatűnik, olyan gyorsan ugrik fejest a kajával teli tányérba, megragadja a csirkét és már tépi is cafatokra, jóízűen nyámmogva közben.*
-Szétess? *Pislog nagyokat és megáll a rágásban, majd lenéz az asztal alá.*
~Két láb, két kéz, sok ujj, orr, fül, nah azért.~
-Ha neki kezdesz, szóljál, az sose jó előjel, ha leesik az orrod. *Bizonyosodik meg róla, hogy a férfinek még minden szemmel látható darabja a helyén van, aztán folytatja a félbe maradt evést. Közben azért hallgatja a másikat, néha rá is pillant, az olyanokat viszont nem igazán tudja hova tenni, így csak majszol, aztán érkezik a „ne pöndörödjön” dolog.*
-Aha, ha te mondod, de miért lenne rosszabb a göndör haj, mint az egyenes a kajában? *Veszi maga elé a rántott varjúszárnyat és egy nagyot harap bele, mikor leesik neki, csak lepillant az éppen a kezében tartott kajára, majd tágra nyílt szemekkel elereszti. Nagyot koppan a tányéron.~Baszki!~ A szájához kapja a kezét, mintha jönne fel valami váratlan, de végül semmi. Megragadja az asztalra tett sótartót és a másik homlokát célozza vele.*
-Te… te… te! *Ismételgeti, kicsit pirul is, zöldül is az arca tőle, majd két öklével az asztalra csap.*
-Hát most nézd meg, jól elvetted az étvágyam! *Kapja fel ismét a rántott szárnyat és tép le róla egy nagyobb darabot, farkasokat is megszégyenítő módszerrel, majd rágni kezdi.*
-Guftuftalan vagy föregem. *Csámcsog. A következő megjegyzésre már a lerágott szárny repül Tai felé, az látszik, hogy a gnóm elég gyorsan eszik, szinte tömi magába az ételt. A szemei már tikkelnek, és azon töpreng, hogy adhatná neki vissza.*
-Neked is jó étvágyat! *Morogja, mikor pedig felkapja a férfi a combot, felpattan a székre és, így, hogy már elég hosszú hozzá, megpróbálja a másik italát magához venni.*
-Ééés tudod mi az, amit soha nem tudhatsz, hogy benne van-e a piádban? *Vigyorog nagyon, emelgetve a szemöldökeit, ha sikerül eloroznia a poharat és a sajátját is a kezébe veszi, egymás mellé helyezve őket.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.24 19:15:11
2853. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-06-24 00:28:18
Üzenet elküldve: 2019-06-24 00:28:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*A lány lelkébe taposhatott a hímsoviniszta viccel, legalább is a fancsali kép és a köpködés erre utal Taitos szemében.*
-Amit eszünk, azt főzetünk.
*Mondja bölcsen rímfaragva, hiszen ki tudja, hogy éppen melyik ételben pöndörödik ebben a koszfészekben a hajszál. A lényeg, hogy kezet ad.*
-Legyen.
*Ad kezet a lánynak.*
-De én választok milyet.
*Teszi hozzá a zoknira utalva.*
~Hímeztetek rá egy rothadó gyíkot.~
*Röhög magában előre az abszurd ruhadarabon. Persze azért kicsit eljátszik a gondolattal.*
~Ha hajnalban az arcomon is akkorát csattan, mint a kövön.~
*Gondol itt a kőmíveseket megszégyenítő sercintésre.*
~Akkor jobb, ha nem húzom fel.~
*Szinte beleborzong a gondolatba, hogy reggel valami hűvössel a homlokán ébredhet. Közben a lány elkezdi mesélni nagyanyjával folytatott se veled, se nélküled viszonyának részleteit.*
-Hát igen, az bizony komoooly munka.
*Húzza el a szót ő is, a következő szavaktól azonban eluralkodik rajta a nevetés.*
-Hogy mi?
*Teli szájjal vigyorog.*
-Béka... Pöcörő?!
*Kérdezi kissé megrökönyödve és hitetlenül.*
-Az minek?
*Ám erre talán nem a pultnál kéne kitérni, még egy öblös kanállal kapnak azt is az ételbe. Hagyja, hogy a lány intézze a magáét.*
-Ez így már egy lakoma lesz. *Kis szünet és távolság után, miközben a csíkos süldő néven futó csirkét piszkálja meg, a mágus újból kérdezgetni kezd.*
-Gyakran jársz ide?
*Érdeklődik, hiszen a fogadóssal elég bizalmas hangnemet ütött meg. Főleg ha a ráripakodást is belevesszük.*
~Bát lehet az csak azért volt, mert apró.~
*Mindenkine megvan a gyengéje, a lányé ilyen egyszerű lehet. Aztán persze Taitos is megkapja a magáét. Hogy mi okból azt ő sem érti, de azt sem, hogy mire irányult a megjegyzés.*
-Azért egy mocsár nem elég, hogy szétessek.
*Jelenti ki.*
-Vagy milyen "olyanokra" gondoltál?
*Talán csak Taitos nézett el valamit. Az asztalhoz ülvén Taitos a csirkedisznójával kezd szemezni, aztán csak a lányra néz.*
-Azért, hogy ne pöndörödjön.
*Csapja le a borzalmas viccet. Pár másodperc feldolgozási időt hagy, aztán folytatja.*
-De persze az a jobbik eset, ha látod.
*Kacsint.*
Jó étvágyat!
*Szól, mielőtt felkap egy egész kövér csirkecombot és egy mozdulattal a szájába tolja.*
-Nmpf eft chimoald uphtanam!
*Hívja versenyre az apróságot.*
//Fodrok a víz tükrén//
*A lány lelkébe taposhatott a hímsoviniszta viccel, legalább is a fancsali kép és a köpködés erre utal Taitos szemében.*
-Amit eszünk, azt főzetünk.
*Mondja bölcsen rímfaragva, hiszen ki tudja, hogy éppen melyik ételben pöndörödik ebben a koszfészekben a hajszál. A lényeg, hogy kezet ad.*
-Legyen.
*Ad kezet a lánynak.*
-De én választok milyet.
*Teszi hozzá a zoknira utalva.*
~Hímeztetek rá egy rothadó gyíkot.~
*Röhög magában előre az abszurd ruhadarabon. Persze azért kicsit eljátszik a gondolattal.*
~Ha hajnalban az arcomon is akkorát csattan, mint a kövön.~
*Gondol itt a kőmíveseket megszégyenítő sercintésre.*
~Akkor jobb, ha nem húzom fel.~
*Szinte beleborzong a gondolatba, hogy reggel valami hűvössel a homlokán ébredhet. Közben a lány elkezdi mesélni nagyanyjával folytatott se veled, se nélküled viszonyának részleteit.*
-Hát igen, az bizony komoooly munka.
*Húzza el a szót ő is, a következő szavaktól azonban eluralkodik rajta a nevetés.*
-Hogy mi?
*Teli szájjal vigyorog.*
-Béka... Pöcörő?!
*Kérdezi kissé megrökönyödve és hitetlenül.*
-Az minek?
*Ám erre talán nem a pultnál kéne kitérni, még egy öblös kanállal kapnak azt is az ételbe. Hagyja, hogy a lány intézze a magáét.*
-Ez így már egy lakoma lesz. *Kis szünet és távolság után, miközben a csíkos süldő néven futó csirkét piszkálja meg, a mágus újból kérdezgetni kezd.*
-Gyakran jársz ide?
*Érdeklődik, hiszen a fogadóssal elég bizalmas hangnemet ütött meg. Főleg ha a ráripakodást is belevesszük.*
~Bát lehet az csak azért volt, mert apró.~
*Mindenkine megvan a gyengéje, a lányé ilyen egyszerű lehet. Aztán persze Taitos is megkapja a magáét. Hogy mi okból azt ő sem érti, de azt sem, hogy mire irányult a megjegyzés.*
-Azért egy mocsár nem elég, hogy szétessek.
*Jelenti ki.*
-Vagy milyen "olyanokra" gondoltál?
*Talán csak Taitos nézett el valamit. Az asztalhoz ülvén Taitos a csirkedisznójával kezd szemezni, aztán csak a lányra néz.*
-Azért, hogy ne pöndörödjön.
*Csapja le a borzalmas viccet. Pár másodperc feldolgozási időt hagy, aztán folytatja.*
-De persze az a jobbik eset, ha látod.
*Kacsint.*
Jó étvágyat!
*Szól, mielőtt felkap egy egész kövér csirkecombot és egy mozdulattal a szájába tolja.*
-Nmpf eft chimoald uphtanam!
*Hívja versenyre az apróságot.*
2852. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-06-21 00:36:29
Üzenet elküldve: 2019-06-21 00:36:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Kitaposom a beled Te vén szarágyú, ha hazudsz nekem!
*Dohogja, miközben az asztal felett áthajolva ragadja meg az öreg grabancát. Szemmel láthatóan nem sokan figyelnek fel a kis eszmecserére, egy félkarú halász pislog csak rájuk csekély érdeklődéssel a szomszéd asztal mellől.*
-Meghalt... Ha mondom... A fogadóban a déli út mentén...
-Behh!
*Löki vissza a székbe az öreg csempészt. Igazából különösebben nem érdekli bátyja sorsa, de ha a Rhaavos név túlságosan ismerős a környéken, az nem kecsegtet túl sok jóval a jövőt illetően.
Előhúzza kabátja zsebéből a laposüveget és nagyot húz belőle. A legkevésbé sem az idióta emlékére, sokkal inkább azért, hogy szomját oltsa.*
-Te, öreg.
*Hajol előre ültében, beletörődött nyikorgásra késztetve a széket.*
-Azt mondod, ezek itt száműzték. Mé'?
*Figyelmesen, hümmögve hallgatja a történetet, szórakozottan csavargatva szakállát.*
-Mi? Egy ringyót?
*Csattan ki hahotában, majd jókorát ver öklével a faasztalra, hirtelen borulásra késztetve a csempész maradék serét.*
-Egy ringyó miatt? A hétszázát, ha nem ismernélek, azt mondanám hazudsz.
*Borul el hirtelen a tekintete, a vigyor pedig csakhamar leolvad az arcáról.*
-Azt pedig én utálom. Utálom, ha hazudnak nekem, hallod?!
*Emeli fel hangját kissé, húsos mutatóujját figyelmeztetően rázva a férfi orra előtt.*
-De Te nem tennél ilyet, igaz-e? No...
*Emelkedik fel az asztaltól, hogy döngő léptekkel meginduljon a kijárat felé. Még azért egy jókorát csap az öregember vállára is, csak úgy búcsúzólag.*
-Légy óvatos, vén hülye. Most én vagyok itt.
*Ahogy bevágta maga mögött a girbe-gurba ajtót, megindul, hogy újfent szomját olthassa. No nem ám valami olcsó lebujba, hanem a legpatinásabb helyre az egész Kikötőben.*
A hozzászólás írója (Rolgen Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.21 00:38:04
-Kitaposom a beled Te vén szarágyú, ha hazudsz nekem!
*Dohogja, miközben az asztal felett áthajolva ragadja meg az öreg grabancát. Szemmel láthatóan nem sokan figyelnek fel a kis eszmecserére, egy félkarú halász pislog csak rájuk csekély érdeklődéssel a szomszéd asztal mellől.*
-Meghalt... Ha mondom... A fogadóban a déli út mentén...
-Behh!
*Löki vissza a székbe az öreg csempészt. Igazából különösebben nem érdekli bátyja sorsa, de ha a Rhaavos név túlságosan ismerős a környéken, az nem kecsegtet túl sok jóval a jövőt illetően.
Előhúzza kabátja zsebéből a laposüveget és nagyot húz belőle. A legkevésbé sem az idióta emlékére, sokkal inkább azért, hogy szomját oltsa.*
-Te, öreg.
*Hajol előre ültében, beletörődött nyikorgásra késztetve a széket.*
-Azt mondod, ezek itt száműzték. Mé'?
*Figyelmesen, hümmögve hallgatja a történetet, szórakozottan csavargatva szakállát.*
-Mi? Egy ringyót?
*Csattan ki hahotában, majd jókorát ver öklével a faasztalra, hirtelen borulásra késztetve a csempész maradék serét.*
-Egy ringyó miatt? A hétszázát, ha nem ismernélek, azt mondanám hazudsz.
*Borul el hirtelen a tekintete, a vigyor pedig csakhamar leolvad az arcáról.*
-Azt pedig én utálom. Utálom, ha hazudnak nekem, hallod?!
*Emeli fel hangját kissé, húsos mutatóujját figyelmeztetően rázva a férfi orra előtt.*
-De Te nem tennél ilyet, igaz-e? No...
*Emelkedik fel az asztaltól, hogy döngő léptekkel meginduljon a kijárat felé. Még azért egy jókorát csap az öregember vállára is, csak úgy búcsúzólag.*
-Légy óvatos, vén hülye. Most én vagyok itt.
*Ahogy bevágta maga mögött a girbe-gurba ajtót, megindul, hogy újfent szomját olthassa. No nem ám valami olcsó lebujba, hanem a legpatinásabb helyre az egész Kikötőben.*
A hozzászólás írója (Rolgen Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.21 00:38:04
2851. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-06-19 16:41:11
Üzenet elküldve: 2019-06-19 16:41:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Jóleső borzongás fut végig rajta, ahogy megcsapja az olcsó sör, sülő étel, és izzadságszag keveréke. Szörnyű szagnak gondolná ezt egy jobb módú kereskedő, vagy vándor. De az ide szokott emberek már annyira hozzászoktak eme sajátos hangulatú "lyukhoz", hogy a legkevésbé érdeklik őket holmi szagok. Reyraa is gyakran betér ide, habár az utóbbi napokban távol maradt az efféle felesleges költekezésektől. De most végre megint megteheti, hogy igyon, esetleg egyen is valamit.
Gyorsan körbepásztáz a helyiségben, a legközelebbi szabad helyet keresve szemével. Meg is találja, s csalódottan veszi tudomásul, hogy nem a kedvenc helye az. Mindig is sarokban szeretett ülni, elbújva a kíváncsi szemek elől, ám most kénytelen megelégedni az ajtótól nem elég messze lévő ócska asztallal. Nem szeret szem előtt lenni, mert már nem egyszer szúrta ki célpontul néhány részeges törzsvendég. Idővel persze mind megtanulták a leckét, de mindig akad egy-két tudatlan, zöldfülű és egyben rendkívül idegesítő újonc.*
~Innom kéne valamit...~
*Eltöpreng, mit is ihatna. Legtöbbször sört kér. Már unja. Most valami töményebbhez van kedve, ami segít neki kikapcsolódni. *Int a csaposnak, hogy töltsön neki egy Rumot. Nem a legolcsóbb ital ezen az ócska helyen, de most megengedheti magának az érte járó 9 arany kifizetését. Amint megkapja, egy elegáns laza mozdulattal felhörpinti, majd lecsapja a poharat. Elégedetten dől hátra, habár a régi fapad nem a legkényelmesebb, ez most a legkevésbé sem érdekli. Néhány nehéz nap után végre azt csinálhatja, amit szeret. Lustálkodhat és ihat.*
Gyorsan körbepásztáz a helyiségben, a legközelebbi szabad helyet keresve szemével. Meg is találja, s csalódottan veszi tudomásul, hogy nem a kedvenc helye az. Mindig is sarokban szeretett ülni, elbújva a kíváncsi szemek elől, ám most kénytelen megelégedni az ajtótól nem elég messze lévő ócska asztallal. Nem szeret szem előtt lenni, mert már nem egyszer szúrta ki célpontul néhány részeges törzsvendég. Idővel persze mind megtanulták a leckét, de mindig akad egy-két tudatlan, zöldfülű és egyben rendkívül idegesítő újonc.*
~Innom kéne valamit...~
*Eltöpreng, mit is ihatna. Legtöbbször sört kér. Már unja. Most valami töményebbhez van kedve, ami segít neki kikapcsolódni. *Int a csaposnak, hogy töltsön neki egy Rumot. Nem a legolcsóbb ital ezen az ócska helyen, de most megengedheti magának az érte járó 9 arany kifizetését.
Amint megkapja, egy elegáns laza mozdulattal felhörpinti, majd lecsapja a poharat. Elégedetten dől hátra, habár a régi fapad nem a legkényelmesebb, ez most a legkevésbé sem érdekli. Néhány nehéz nap után végre azt csinálhatja, amit szeret. Lustálkodhat és ihat.*
2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-21 22:12:08
Üzenet elküldve: 2019-04-21 22:12:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Ortas//
*Megvárja, míg a gnóm is elkészül, nem látszik rajta, hogy sietne, valójában érdeklődés árnya csillan szemében, s örül, hogy ismét tartozni tud valahova, legalábbis a reménykeltő mondatok ezt sugallják. Addig azonban többet is megtudhat Hornorról. Az emlékek felejtésével kapcsolatosan tudna vitatkozni, hisz neki ez nem célja, de annyi bizonyos, hogy nem is a vérgőzös bosszú. Talán Hornornak igaza van és valódi célja mégis ez... felejteni. A fajtársa, hasonlóan saját magához egyedül van, kivéve Xotharr, akit meglátogatni terveznek, de, ha jól veszi ki a szavaiból, ő is csupán egy frissen szerzett ismerős, mint barát.*
- Ortas családját hónapokkal ezelőtt lemészárolták a Helyen. Lányomat, asszonyomat, rokonaimat, falumat. *Mondja csendesen, míg a gnóm elindul, s talán már elér az ajtóig. Nem fűz hozzá semmit, arca nem változik, mintha csupán az időjárásról beszélgetne, mely kellemesen hűvös a mai napon. Türelmesen kivár, míg Hornor körbenéz. Elismerően biccent, magának nem biztos, hogy eszébe jutott volna, bár ez köszönhető annak is, hogy általában a félelmet kevéssé érzi át. Annak, aki kismértékben is vágyja a halált, mert nincs mit veszítenie, nincs különösebb veszélyérzete.*
- Nekem... *Halkan felsóhajt.* Szóval nekem nincs egyetlen ismerősöm sem. Ortas... én nem olyan régen érkeztem a kikötőbe csónakkal a Helyről. Utamat kerestem, Kaiykoval találkoztam. Gyönyörű lány... de őt nem akarnám ilyen útra terelni. Aztán ott volt egy ork, Wagzal, ha jól emlékszem, meg még két nő és egy férfi, hosszú hajú, kígyószemű. Inkább kobzos, mint hívő. *Vonja meg a vállát.*
- Sajnálom. Ortas ebben nem tud segíteni... még... *Teszi fel kezét, magától szokatlanul, s míg lépteik halkan koppannak a Rumos előtti úton folytatja.*
- De segítek. Örülök, hogy találkoztam Hornorral. *Biccent, s ezúttal talán némi enyhet adó felhő is átszalad arcán.* A Vérkertben, mire számítsak? Ortas hogyan viselkedjen? *Kérdezi, mert ez is fontos szempont, ha nem akarja elrontani, amit Hornor esetleg már felépített.*
*Megvárja, míg a gnóm is elkészül, nem látszik rajta, hogy sietne, valójában érdeklődés árnya csillan szemében, s örül, hogy ismét tartozni tud valahova, legalábbis a reménykeltő mondatok ezt sugallják. Addig azonban többet is megtudhat Hornorról. Az emlékek felejtésével kapcsolatosan tudna vitatkozni, hisz neki ez nem célja, de annyi bizonyos, hogy nem is a vérgőzös bosszú. Talán Hornornak igaza van és valódi célja mégis ez... felejteni. A fajtársa, hasonlóan saját magához egyedül van, kivéve Xotharr, akit meglátogatni terveznek, de, ha jól veszi ki a szavaiból, ő is csupán egy frissen szerzett ismerős, mint barát.*
- Ortas családját hónapokkal ezelőtt lemészárolták a Helyen. Lányomat, asszonyomat, rokonaimat, falumat. *Mondja csendesen, míg a gnóm elindul, s talán már elér az ajtóig. Nem fűz hozzá semmit, arca nem változik, mintha csupán az időjárásról beszélgetne, mely kellemesen hűvös a mai napon. Türelmesen kivár, míg Hornor körbenéz. Elismerően biccent, magának nem biztos, hogy eszébe jutott volna, bár ez köszönhető annak is, hogy általában a félelmet kevéssé érzi át. Annak, aki kismértékben is vágyja a halált, mert nincs mit veszítenie, nincs különösebb veszélyérzete.*
- Nekem... *Halkan felsóhajt.* Szóval nekem nincs egyetlen ismerősöm sem. Ortas... én nem olyan régen érkeztem a kikötőbe csónakkal a Helyről. Utamat kerestem, Kaiykoval találkoztam. Gyönyörű lány... de őt nem akarnám ilyen útra terelni. Aztán ott volt egy ork, Wagzal, ha jól emlékszem, meg még két nő és egy férfi, hosszú hajú, kígyószemű. Inkább kobzos, mint hívő. *Vonja meg a vállát.*
- Sajnálom. Ortas ebben nem tud segíteni... még... *Teszi fel kezét, magától szokatlanul, s míg lépteik halkan koppannak a Rumos előtti úton folytatja.*
- De segítek. Örülök, hogy találkoztam Hornorral. *Biccent, s ezúttal talán némi enyhet adó felhő is átszalad arcán.* A Vérkertben, mire számítsak? Ortas hogyan viselkedjen? *Kérdezi, mert ez is fontos szempont, ha nem akarja elrontani, amit Hornor esetleg már felépített.*
2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-21 12:45:06
Üzenet elküldve: 2019-04-21 12:45:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Ortas//
* Nem tudja, milyen Szigetről beszél a gnóm, de úgy veszi ki a másik beszédéből, hogy köze lehet a Helyhez, esetleg az imént említett Kaiyko-hoz is. Nem tudhatja pontosan, de nem is olyan lényeges. A kérdésre nem válaszol egyből. Nem tudja, mit válaszoljon. Végül inkább kitér a válaszadás elől és koccint. Ő is lehajtja a bort, majd így folytatja. *
– Mindannyiunknak vannak emlékei, amelyeket jobb volna elfelejteni. * Valójában Hornor épp egy kirívóan átlagos életet élt idáig, így kevés dolog van, amit szívesebben felejtene el.
Ezután szóba kerül Xotharr, aminek gnómunk örül, hiszen ebben a témában végre ő mozog otthonosabban. Ő is feláll és az ajtó felé indul. A kérdés kissé meglepi, de aztán gondolatban vállat von. *
– A szüleim már évtizedekkel ezelőtt meghaltak, testvérem nem is volt. * Válaszolja egyszerűen. Elég régen maradt már magára ahhoz, hogy túltegye magát szülei elvesztésén. Ekkor jut csak eszébe, hogy Ortas másféle családra is gondolhat. Nos, ebből már ki lehet találni, hogy mi lesz a válasz. *
– Másféle családom nemigen van, vagy volt. Fiatalabb koromban volt egy-két csinos hölgy a láthatáron… * Teszi hozzá a biztonság kedvéért. Közben elérnek a bejárati ajtóig, így ki is tolja azt, majd elindul az utcán. Előtte azért szétnéz jobbra-balra, mert nem kizárt, hogy a megsértett tolvaj időközben barátokra lelt és bosszúra szomjazik (ekkor jön rá, hogy tényleg balgaság volt futni hagyni). Ennek hiányában viszont nyugodtan válaszol társa további kérdéseire is. *
– Volt egy mélységi nő, de ha jól rémlik, inába szállt a bátorsága, így vele már nem kell számolni. Rajta kívül nem tudok senkiről, de természetesen ezen változtatni fogunk idővel. * Bólogat. *
– Te ismersz esetleg olyat, aki csatlakozna Sa'Tereth követőihez?
* Nem tudja, milyen Szigetről beszél a gnóm, de úgy veszi ki a másik beszédéből, hogy köze lehet a Helyhez, esetleg az imént említett Kaiyko-hoz is. Nem tudhatja pontosan, de nem is olyan lényeges. A kérdésre nem válaszol egyből. Nem tudja, mit válaszoljon. Végül inkább kitér a válaszadás elől és koccint. Ő is lehajtja a bort, majd így folytatja. *
– Mindannyiunknak vannak emlékei, amelyeket jobb volna elfelejteni. * Valójában Hornor épp egy kirívóan átlagos életet élt idáig, így kevés dolog van, amit szívesebben felejtene el.
Ezután szóba kerül Xotharr, aminek gnómunk örül, hiszen ebben a témában végre ő mozog otthonosabban. Ő is feláll és az ajtó felé indul. A kérdés kissé meglepi, de aztán gondolatban vállat von. *
– A szüleim már évtizedekkel ezelőtt meghaltak, testvérem nem is volt. * Válaszolja egyszerűen. Elég régen maradt már magára ahhoz, hogy túltegye magát szülei elvesztésén. Ekkor jut csak eszébe, hogy Ortas másféle családra is gondolhat. Nos, ebből már ki lehet találni, hogy mi lesz a válasz. *
– Másféle családom nemigen van, vagy volt. Fiatalabb koromban volt egy-két csinos hölgy a láthatáron… * Teszi hozzá a biztonság kedvéért. Közben elérnek a bejárati ajtóig, így ki is tolja azt, majd elindul az utcán. Előtte azért szétnéz jobbra-balra, mert nem kizárt, hogy a megsértett tolvaj időközben barátokra lelt és bosszúra szomjazik (ekkor jön rá, hogy tényleg balgaság volt futni hagyni). Ennek hiányában viszont nyugodtan válaszol társa további kérdéseire is. *
– Volt egy mélységi nő, de ha jól rémlik, inába szállt a bátorsága, így vele már nem kell számolni. Rajta kívül nem tudok senkiről, de természetesen ezen változtatni fogunk idővel. * Bólogat. *
– Te ismersz esetleg olyat, aki csatlakozna Sa'Tereth követőihez?
2848. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-15 14:54:06
Üzenet elküldve: 2019-04-15 14:54:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Ortas//
*Némán tartja a poharat, s nem beszél, rezzenéstelen tekintettel figyel a gnómra. Némi kíváncsiság is vegyül már a tekintetekbe, persze attól függetlenül a szokványos hidegség még megmarad. Mások talán ijesztőnek, vagy őrültnek tarthatják, ehhez joguk van, bizonyos értelemben Ortas valóban elméjének és emlékeinek rabja. Olykor felszínre kerül, olykor pedig ismét álmaiban és múltjában felülről látja önmagát, ahogyan véres sárban gázol bokáig, s botladozva keresi a többieket.*
- Ortas nem ismer tanokat. Csak egyet tud. Akik a Helyre, a szigetre érkeztek nem ismertek sem istent, sem egyéb szeretet, pusztítani jöttek, érezni a vér ízét, a vér zamatát! *Szólal meg sötéten és mélyen.*
- A reggeli harmat helyett Ortas arcára más vetült, s a hideg szél sós illatot hozott, de nem a tenger felől. Ortas talán ott veszített önmagából, s a Harag, mi Árnyékban járót élteti. Ortas eszközzé vált, az ő eszközévé, önként és ellenállás nélkül. Csak Száteret adhat oly erőt, mi el tudja viselni az emlékeket és Kaiyko, de Kaiyko már nincs. *Ingatja meg fejét.*
- A nyelv... nehézkes... Ortas sokszor látja magát kívülről, így könnyebb elviselni, mintha nem Ortas lenne, akiről beszél csupán eszköz. Hornor Arnul érti ezt? *Pillant kérdőn a gnómra.*
- Az Árnyékban járóra! *Koccintja oda a poharat a gnóméhoz, majd nagyot kortyolva belőle, enyhe sóhajjal koppan a talpa az asztalon. Érdeklődve hallgatja legújabb ismerősét. Mindegy számára, hogy hová mennek, ezek szerint a gnóm még marad a kikötőben, s nem száll fel a következő hajóra. Hová is menne? Kivel is menne? A magány csak még jobban felőrölné, s Ortas nem balga lélek, hogy ezzel ne legyen tisztában.*
- Ortas érti. *Majd pillanatnyi szünet után hozzáfűzi.* Értem. Ismerkedjünk meg Xotharral. *Bólint rá, majd felhajtja a bort.* Addig talán Hornor mesélhet a családjáról, ha van neki. *Ha már így alakult, tudjanak meg minél többet egymásról, persze kérdés, hogy Hornor ezt jó néven veszi-e. De Ortas már feláll, s miközben a gnómot hallgatja, összeszedi magát, s megigazítja fegyvereit, ruházatát.*
- Köszönöm a bort. *Fűzi még hozzá.* A következő kör Ortasé lesz a Vérkert után. Vannak még hívek, kik csatlakoznának? Vagy keressünk még? *Kérdezi, mert, ha többen vannak, a közös cél, hamarabb beteljesül. Az igék terjesztése, több szájból hangosabban hallik.*
*Némán tartja a poharat, s nem beszél, rezzenéstelen tekintettel figyel a gnómra. Némi kíváncsiság is vegyül már a tekintetekbe, persze attól függetlenül a szokványos hidegség még megmarad. Mások talán ijesztőnek, vagy őrültnek tarthatják, ehhez joguk van, bizonyos értelemben Ortas valóban elméjének és emlékeinek rabja. Olykor felszínre kerül, olykor pedig ismét álmaiban és múltjában felülről látja önmagát, ahogyan véres sárban gázol bokáig, s botladozva keresi a többieket.*
- Ortas nem ismer tanokat. Csak egyet tud. Akik a Helyre, a szigetre érkeztek nem ismertek sem istent, sem egyéb szeretet, pusztítani jöttek, érezni a vér ízét, a vér zamatát! *Szólal meg sötéten és mélyen.*
- A reggeli harmat helyett Ortas arcára más vetült, s a hideg szél sós illatot hozott, de nem a tenger felől. Ortas talán ott veszített önmagából, s a Harag, mi Árnyékban járót élteti. Ortas eszközzé vált, az ő eszközévé, önként és ellenállás nélkül. Csak Száteret adhat oly erőt, mi el tudja viselni az emlékeket és Kaiyko, de Kaiyko már nincs. *Ingatja meg fejét.*
- A nyelv... nehézkes... Ortas sokszor látja magát kívülről, így könnyebb elviselni, mintha nem Ortas lenne, akiről beszél csupán eszköz. Hornor Arnul érti ezt? *Pillant kérdőn a gnómra.*
- Az Árnyékban járóra! *Koccintja oda a poharat a gnóméhoz, majd nagyot kortyolva belőle, enyhe sóhajjal koppan a talpa az asztalon. Érdeklődve hallgatja legújabb ismerősét. Mindegy számára, hogy hová mennek, ezek szerint a gnóm még marad a kikötőben, s nem száll fel a következő hajóra. Hová is menne? Kivel is menne? A magány csak még jobban felőrölné, s Ortas nem balga lélek, hogy ezzel ne legyen tisztában.*
- Ortas érti. *Majd pillanatnyi szünet után hozzáfűzi.* Értem. Ismerkedjünk meg Xotharral. *Bólint rá, majd felhajtja a bort.* Addig talán Hornor mesélhet a családjáról, ha van neki. *Ha már így alakult, tudjanak meg minél többet egymásról, persze kérdés, hogy Hornor ezt jó néven veszi-e. De Ortas már feláll, s miközben a gnómot hallgatja, összeszedi magát, s megigazítja fegyvereit, ruházatát.*
- Köszönöm a bort. *Fűzi még hozzá.* A következő kör Ortasé lesz a Vérkert után. Vannak még hívek, kik csatlakoznának? Vagy keressünk még? *Kérdezi, mert, ha többen vannak, a közös cél, hamarabb beteljesül. Az igék terjesztése, több szájból hangosabban hallik.*
2847. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-14 22:19:40
Üzenet elküldve: 2019-04-14 22:19:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Ortas//
* Figyelmesen hallgatja Ortast. Azon nem is lepődik meg túlzottan, hogy amaz járt már a Vérkertben. Hiszen, ha más néven is szólítják, ott található istenük legismertebb szentély. Hogy a másik gnóm milyen célból volt ott, az megint csak egy olyan dolog, ami nem érdekli különösebben. Rossz nyelvek szerint a Vérkertbe csak őrült gyilkosok járnak, de egy példát legalább tud mondani arra, hogy ez miért nem igaz. Ugyanakkor az sem zavarja különösebben, ha a vele szemben ülő éppen ezek közé tartozik – amíg nem tud róla addig pedig még annyira sem. Ellenben arra már kicsit felkúszik szemöldöke, mikor a másik hirtelen úgy kezd beszélni, ahogy mások szoktak. Nem tudja, hogy idáig a bolondját járatta-e vele, vagy egy kettős személyiségű gnómmal hozta össze a sors, de e kettő jut csak eszébe és őszintén szólva egyik lehetőségért sem rajong. Ugyanakkor, mint sok máshoz, úgy ehhez sincs sok köze, így bár kicsit meglepve, de továbbra is szótlanul hallgatja a másikat. Aztán, mikor ő befejezi, ideje Hornornak is megszólalnia. *
– Értem. * Válaszol egyszerűen a részletes kifejtésre. Ezt azért egy kicsit át kell gondolni mielőtt válaszolna rá. Miután ez megtörténik szépen lassan nyitja beszédre a száját, közben helyeslően bólint. *
– Ahogy mondod. Ő mindig ott van velünk és figyeli lépteinket. Korábban én is átlagos életet éltem. Még a Városban. Aztán megismertem Sa'Tereth tanait és rájöttem, hogy szánalmas kis életem, a tudomány… Vagy bármi, amivel azelőtt foglalkoztam eltörpül amellett, hogy az Arctalan istent szolgálhatom. Örülök, hogy te is hasonlóan gondolod, Ortas Hroops. * Kicsit túl hivatalosnak érzi ezt a megnevezést, ugyanakkor ez sem zavarja túlzottan, így könnyen megbékél vele. *
– Attól nem kell félned, hogy nem kapsz feladatot. Sa'Tereth-et nem érdekli, honnan jöttél. Ha hűséget fogadsz, és nem fordítasz neki – vagy követőinek – hátat, nem kell a haragjától tartanod. * A felemelt poharat látva ő is így tesz, majd a szokásokhoz híven meg is szólal. *
– Az Árnyékban járóra! * Ezután Ortas megmutatja sérülését és annak eredetét is elmeséli. Ekkor tűnik csak fel Hornornak, hogy a gnóm újra harmadik személyben beszél magáról. Se ez, se a tény, hogy a saját ujját ajándékba adja másoknak nem segíti hozzá Hornort, hogy meg legyen győzve a másik elméjének épségéről. Ugyanakkor még ez sem zavarja túlzottan, hiszen mindezek ellenére végre valakivel megbeszélheti a világ nagy dolgait. S még, ha valami nincs is teljesen rendben odabent, mégsem egy őrjöngő gyilkosnak tűnik. *
– Alapokat. * Ismétli meg, miután visszateszi a félig üres poharát az asztallapra. *
– Az igazat megvallva nem vagyok egyedül. A Vérkertben találkoztam Xotharr-ral, aki a szekta vezetője. Az én feladatom, hogy új fülekhez juttassam el Sa'Tereth szavait, és mások is megismerjék a korlátlan hatalmat, mely rájuk várhat. A legjobb lenne, ha velem tartanál oda, úgy is van még némi elintézni valóm ott.
* Figyelmesen hallgatja Ortast. Azon nem is lepődik meg túlzottan, hogy amaz járt már a Vérkertben. Hiszen, ha más néven is szólítják, ott található istenük legismertebb szentély. Hogy a másik gnóm milyen célból volt ott, az megint csak egy olyan dolog, ami nem érdekli különösebben. Rossz nyelvek szerint a Vérkertbe csak őrült gyilkosok járnak, de egy példát legalább tud mondani arra, hogy ez miért nem igaz. Ugyanakkor az sem zavarja különösebben, ha a vele szemben ülő éppen ezek közé tartozik – amíg nem tud róla addig pedig még annyira sem. Ellenben arra már kicsit felkúszik szemöldöke, mikor a másik hirtelen úgy kezd beszélni, ahogy mások szoktak. Nem tudja, hogy idáig a bolondját járatta-e vele, vagy egy kettős személyiségű gnómmal hozta össze a sors, de e kettő jut csak eszébe és őszintén szólva egyik lehetőségért sem rajong. Ugyanakkor, mint sok máshoz, úgy ehhez sincs sok köze, így bár kicsit meglepve, de továbbra is szótlanul hallgatja a másikat. Aztán, mikor ő befejezi, ideje Hornornak is megszólalnia. *
– Értem. * Válaszol egyszerűen a részletes kifejtésre. Ezt azért egy kicsit át kell gondolni mielőtt válaszolna rá. Miután ez megtörténik szépen lassan nyitja beszédre a száját, közben helyeslően bólint. *
– Ahogy mondod. Ő mindig ott van velünk és figyeli lépteinket. Korábban én is átlagos életet éltem. Még a Városban. Aztán megismertem Sa'Tereth tanait és rájöttem, hogy szánalmas kis életem, a tudomány… Vagy bármi, amivel azelőtt foglalkoztam eltörpül amellett, hogy az Arctalan istent szolgálhatom. Örülök, hogy te is hasonlóan gondolod, Ortas Hroops. * Kicsit túl hivatalosnak érzi ezt a megnevezést, ugyanakkor ez sem zavarja túlzottan, így könnyen megbékél vele. *
– Attól nem kell félned, hogy nem kapsz feladatot. Sa'Tereth-et nem érdekli, honnan jöttél. Ha hűséget fogadsz, és nem fordítasz neki – vagy követőinek – hátat, nem kell a haragjától tartanod. * A felemelt poharat látva ő is így tesz, majd a szokásokhoz híven meg is szólal. *
– Az Árnyékban járóra! * Ezután Ortas megmutatja sérülését és annak eredetét is elmeséli. Ekkor tűnik csak fel Hornornak, hogy a gnóm újra harmadik személyben beszél magáról. Se ez, se a tény, hogy a saját ujját ajándékba adja másoknak nem segíti hozzá Hornort, hogy meg legyen győzve a másik elméjének épségéről. Ugyanakkor még ez sem zavarja túlzottan, hiszen mindezek ellenére végre valakivel megbeszélheti a világ nagy dolgait. S még, ha valami nincs is teljesen rendben odabent, mégsem egy őrjöngő gyilkosnak tűnik. *
– Alapokat. * Ismétli meg, miután visszateszi a félig üres poharát az asztallapra. *
– Az igazat megvallva nem vagyok egyedül. A Vérkertben találkoztam Xotharr-ral, aki a szekta vezetője. Az én feladatom, hogy új fülekhez juttassam el Sa'Tereth szavait, és mások is megismerjék a korlátlan hatalmat, mely rájuk várhat. A legjobb lenne, ha velem tartanál oda, úgy is van még némi elintézni valóm ott.
2846. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-12 09:57:33
Üzenet elküldve: 2019-04-12 09:57:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Ortas//
*Tekintetét a gnómra függeszti, s láthatóan figyel az elhangzottakra. Persze Ortas arckifejezése sok mindenről árulkodhat, közben pedig egyben semmiről is. Meghatározhatatlan és érzelemmentes, emellett figyelemmel adózó.*
- Sa'Thereth... *Ízlelgeti dünnyögve a szót, majd kissé felderül a szeme, mikor megérti a magyarázatot, így szótlan biccent az elhangzottakra, mutatva, hogy megértette. Végignézi a távozást, majd körbefuttatja a tekintetét az ivóban. Kellően csendes és eldugott, nem véletlenül hívják Rókalyuknak, talán az ide betérő vendégek egy része is ravasz, mint maga az állat, meghúzódva üregében. Kedvére való a hely, ezidáig a társaság is, mert mintha valamiféle cél kezdene körvonalazódni, persze ez csak azután derül ki, miután a gnóm a borral visszatér.*
- Ortas, köszöni. *Bólintva emeli meg a borospoharat, de még nem iszik belőle, úgy illik, hogy megvárja a folytatást.* Értem. Logikus érvelés, elfogadom. *Mondja halkan, ő nem érez sajnálatot jelenleg a nő iránt, nem ismeri ezért sajnálni sem tudja, az egyetlent, akit megsajnált nemrégiben pont maga hagyott ott a kis házikóban magányosan. A gondolatra furcsa érzelmek rohanják meg, de legyőzi őket. Továbblépett, az a küldetés sikertelenségre volt ítélve, pillanatnyi nyugalommal szolgált. Ahogy a beszélgetés tovább terelődik Ortas ismét a múltban fürdőzik meg, a vérben, a megszállásban, az öldöklésben, talán korábban nem volt elég egyértelmű, hogy miért is érkezett, hát nem fukarkodik a válasszal sem.* Vérkert. Ortas járt már ott. *Legalábbis úgy emlékszik Hornor által leírt hely ismerős neki, igaz, ez a szigetre is elmondható volna, ahonnan érkezett.*
- Magam azt gondolom mindig velem jár, az esemény óta. *Vált hirtelen köznapi nyelvre.* Engem a bosszú éltetett, hogy haragom kiengedhessem, s megtaláljam azokat kik fájdalmat okoztak, előtte hétköznapi életet éltem. Az idő múlt, a lány lecsendesített, de megragadtam emlékeimben, s nem szabadulok tőlük, míg Árnyékban járó nem enged. Velem van, s követ engem, figyeli léptemet, miképpen valójában mindenkiét. Nem fogok nemet mondani neki, Hornor Arnul. *Válaszol mégis a feltett költői kérdésre.*
- Nekem nem kell sem hatalom, sem gazdagság, cél kell, melyet teljesíteni tudok, vagy nem tudok. Társ kell, aki ismer és célt ad. Ez megfelelőnek tűnik nekem. *Biccent, s ismét felemeli a poharat, helyi szokás szerint áldomásnak kéne következnie, vagy koccintással való pecsétnek, úgy tudja.*
- Ortasnak semmije és senkije nincs. Mindet elvették tőle, a Harag mi osztályrészem, de céllal kontrollálható, vagy levezethető. *Húzza fel bal alkarján a kabátját, hol számtalan vágás tarkítja, emellett hiányzó ujja hege is frissnek tűnhet. Lassan rá is mutat.* Ajándékba adtam, jóscsont lett belőle. *Őszintének tűnik és a hidegség ellenére korántsem őrültnek, ennek hangot is ad.* Ortas nem őrült, fajtársnak nem kell félnie. Csak azoknak, kik a Harag útjába állnak, vagy táplálják. De... ez még a jövő. Alapokat kell lefektetni. *Tanácsolja.* Vannak ilyenek? *Kérdezi.*
2845. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-11 21:34:39
Üzenet elküldve: 2019-04-11 21:34:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Ortas//
* A nő szabadon távozhat és él is a lehetőséggel, így ha minden igaz, hamarosan kettesben marad fajtársával. És persze a kocsma többi vendégével, akikből immár akad egy néhány, de őket nem igazán hatja meg a tolvaj, vagy akármi más, ami hármuk között történik. Ez Milhen számára felírható pozitívumként is, hiszen könnyen meglehet, hogyha más is érintett lett volna az ügyben, nem lóghat meg ilyen egyszerűen.
A számszeríjas lejjebb ereszti fegyverét, mire Hornor lelke mélyén megnyugszik. Az énekből ítélve társra talált, de azért nem mindegy, hogy milyenre: olyanra, akivel értelmesen el lehet beszélgetni, vagy olyanra, akit nem érdekel más, mint a hatalom és az értelmetlen vérengzés. Olybá tűnik, Ortas a nyugodtabb hívők közé tartozik.
Gnómunknak feltűnik a kissé idegen nyelvjárás, de könnyen hozzászokik füle, így megért mindent. Majdnem mindent. *
– Sokféleképpen nevezik. Az emberek a Városban főleg Sa'Tereth-ként emlegetik, ezért én is így mondom. * Magyarázza. A következő sorok elbizonytalanítják afelől, hogy Ortas elméje teljesen ép, noha a lényeg átjön. Történt vele valami, s azóta követi istenét. Hornornak esze ágában sincs a részletekbe belekérdezősködni, épp elég az, hogy mindketten ugyanazt az istent tisztelik. Egyelőre biztosan elég. Úgyhogy csak bólint egy a másik szavaira. *
– Erre majd mindjárt válaszolok. * Ígéri meg a toborzást illetően, de most elindul a pulthoz. *
- Két pohár Bort kérek. Egyet nekem, egyet a barátomnak. * Bök állával Ortas felé, majd kiszámolja a 10 aranyat. * Köszönöm. * A kocsmáros rutinosan végzi a dolgát, így a apró növésű hősünk hamar visszatérhet fajtársához. Annak kérdésre rögtön válaszol, miközben leteszi az egyik poharat elé, aztán maga is leül, szemben vele. *
– Próbált, de nem sikerült neki. Azért engedtem el, mert a gyenge vére semmire sem volna jó, így nem állt érdekemben, hogy megbüntessem. Szerencsétlen. Veri őt eleget Sa'Tereth dühe, ha rabolni kényszerül. * Bár érvelése úgy-ahogy megállja a helyét, valójában két másik dolgot kihagyott belőle. Egyrészt titkon remélte, hogy a nő mellé szegül (még ha erre vajmi kevés esély is lett volna), másrészt eszébe juttatta a tegnap éjjel megismert mélységit. Egyszerűen úgy lehetne megfogalmazni, hogy megsajnálta őt, noha ennek az érzésnek a kifejtésére hosszú oldalak kellenének. *
– Tetszett. * Bólint. * Azt mondtad, téged az Árnyékban járó keresett meg. Nos, esetembe viszont én kerestem meg őt. A Vérkertben. * Bök az ajtó felé, habár erről a helyről aligha lehet látni az említett helyet, így nyilvánvalóan csak arra utal, hogy valahol kint járt. *
– Ott találkoztam az Arctalan isten követőivel, akik által hatalomra tettem szert. Cserébe viszont új híveket kell keresnem. * Mélyen Ortasra néz, rezzenéstelen arccal. Egy ideig fenntartja a szemkontaktust, aztán beleiszik a borba. *
– Úgy gondolom, te sem mondanál nemet az Árnyékban járó akaratának, vagy mégis? * Költői kérdés volt, így nem is várja meg a választ. * Mindenkinek vannak vágyai. Valakinek a hatalom, másnak a gazdagság. Ha tetteiddel megszolgálod, te is beteljesítheted célodat. Mit válaszolsz? * A poharat még mindig kezében tartja, viszont most nem iszik bele, próbálja nem elveszíteni a másik érdeklődését. *
* A nő szabadon távozhat és él is a lehetőséggel, így ha minden igaz, hamarosan kettesben marad fajtársával. És persze a kocsma többi vendégével, akikből immár akad egy néhány, de őket nem igazán hatja meg a tolvaj, vagy akármi más, ami hármuk között történik. Ez Milhen számára felírható pozitívumként is, hiszen könnyen meglehet, hogyha más is érintett lett volna az ügyben, nem lóghat meg ilyen egyszerűen.
A számszeríjas lejjebb ereszti fegyverét, mire Hornor lelke mélyén megnyugszik. Az énekből ítélve társra talált, de azért nem mindegy, hogy milyenre: olyanra, akivel értelmesen el lehet beszélgetni, vagy olyanra, akit nem érdekel más, mint a hatalom és az értelmetlen vérengzés. Olybá tűnik, Ortas a nyugodtabb hívők közé tartozik.
Gnómunknak feltűnik a kissé idegen nyelvjárás, de könnyen hozzászokik füle, így megért mindent. Majdnem mindent. *
– Sokféleképpen nevezik. Az emberek a Városban főleg Sa'Tereth-ként emlegetik, ezért én is így mondom. * Magyarázza. A következő sorok elbizonytalanítják afelől, hogy Ortas elméje teljesen ép, noha a lényeg átjön. Történt vele valami, s azóta követi istenét. Hornornak esze ágában sincs a részletekbe belekérdezősködni, épp elég az, hogy mindketten ugyanazt az istent tisztelik. Egyelőre biztosan elég. Úgyhogy csak bólint egy a másik szavaira. *
– Erre majd mindjárt válaszolok. * Ígéri meg a toborzást illetően, de most elindul a pulthoz. *
- Két pohár Bort kérek. Egyet nekem, egyet a barátomnak. * Bök állával Ortas felé, majd kiszámolja a 10 aranyat. *
Köszönöm. * A kocsmáros rutinosan végzi a dolgát, így a apró növésű hősünk hamar visszatérhet fajtársához. Annak kérdésre rögtön válaszol, miközben leteszi az egyik poharat elé, aztán maga is leül, szemben vele. *– Próbált, de nem sikerült neki. Azért engedtem el, mert a gyenge vére semmire sem volna jó, így nem állt érdekemben, hogy megbüntessem. Szerencsétlen. Veri őt eleget Sa'Tereth dühe, ha rabolni kényszerül. * Bár érvelése úgy-ahogy megállja a helyét, valójában két másik dolgot kihagyott belőle. Egyrészt titkon remélte, hogy a nő mellé szegül (még ha erre vajmi kevés esély is lett volna), másrészt eszébe juttatta a tegnap éjjel megismert mélységit. Egyszerűen úgy lehetne megfogalmazni, hogy megsajnálta őt, noha ennek az érzésnek a kifejtésére hosszú oldalak kellenének. *
– Tetszett. * Bólint. * Azt mondtad, téged az Árnyékban járó keresett meg. Nos, esetembe viszont én kerestem meg őt. A Vérkertben. * Bök az ajtó felé, habár erről a helyről aligha lehet látni az említett helyet, így nyilvánvalóan csak arra utal, hogy valahol kint járt. *
– Ott találkoztam az Arctalan isten követőivel, akik által hatalomra tettem szert. Cserébe viszont új híveket kell keresnem. * Mélyen Ortasra néz, rezzenéstelen arccal. Egy ideig fenntartja a szemkontaktust, aztán beleiszik a borba. *
– Úgy gondolom, te sem mondanál nemet az Árnyékban járó akaratának, vagy mégis? * Költői kérdés volt, így nem is várja meg a választ. * Mindenkinek vannak vágyai. Valakinek a hatalom, másnak a gazdagság. Ha tetteiddel megszolgálod, te is beteljesítheted célodat. Mit válaszolsz? * A poharat még mindig kezében tartja, viszont most nem iszik bele, próbálja nem elveszíteni a másik érdeklődését. *
2844. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-10 13:36:59
Üzenet elküldve: 2019-04-10 13:36:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Milhen, Ortas//
*Felpillant, s határozottan a kettőst méregeti hideg tekintettel, míg a mondatok elhagyják a száját. A pillanatnyi csend után csak halkan dúdolni kezd, ujja a számszeríj ravaszán pihen. Neki édes mindegy a lány marad-e vagy sem, igazából csupán megpihenni és enni érkezett a fogadóba, azonban úgy látszik, hogy események kellős közepébe csöppent. Hamarabb beindul az élete, mint gondolja, s amint a pár közeledni kezd, tekintete csupán egy kissé átalakul, de egyelőre nem mozdul. Pillantása a lányra irányul, s egy apró biccentéssel veszi tudomásul a felemelt kezet. Valójában nem akart neki ártani, csak figyelemfelhívásnak szánta, legalábbis, amíg nem adnak rá okot, nem avatkozik semmibe. Követi figyelmével, ahogy az ajtó felé oldalaz, a fegyver az ölében, ujja továbbra is a ravaszon, szája nem mozdul, csak szembogara húzódik a lány után. Hallja a gnómot, de egyelőre nem válaszol, a lányt hagyja minden cselekmény, vagy szó nélkül elmenni, s amint becsukja maga mögött az ajtót, visszaemeli Hornorra a tekintetét. Egy határozott, de lassú mozdulattal biztosítja vissza a fegyvert, majd a hátára fordítja, s a férfira néz.*
//Hornor, Ortas//
- Ortas Hroops. Ez vagyok én. *Ismétli meg mellkasára emelve nyitott tenyerét, melyről egy ujja hiányzik, láthatóan néhány hat óta talán. Úgy mondja, mintha legutóbb nem majdnem a nevével kezdte volna.* Ortas üdvözli fajtársát, de Szá... teret... nevét nem hallottam. *Dünnyögi lassan.* Arctalanság, sötétség... ez mind Árnyékban járóról is elmondható, így Ortas gondolja, egy a beszéd. *Biccent.* Régóta követ engem. *Réved el tekintete a távolba.* A Hely óta. _Az_óta. *Sóhajt fel, majd megrázza magát, s visszatér a valóságba.* Miért toborzol? *Kérdezi, s az italfelajánlásra röviden biccent.*
- Szomjamat oltanám, jó ötlet! *Mondja, s ha a gnóm elindul, komótosan követi a székkel együtt az asztalához.* Lány kirabolni akart? Miért engedted el? *Villan meg tekintete.* Aki elvesz, attól is elvenni kell, aki ad, annak adni kell. *Dörmögi, de hangsúlya se nem megrovó, se nem feddő, csupán egy kijelentés, mely semmilyen érzelmet nem takar.*
- Tetszett Ortas éneke? Árnyékban járóról? *Kérdezi, amíg a gnóm is helyet foglal, vagy rendel. Tervei között szerepel majd egy étek is, de egyelőre ez is megteszi.* Rég ittam már, nagyon rég. *Mondja hirtelen minden előzmény nélkül.*
*Felpillant, s határozottan a kettőst méregeti hideg tekintettel, míg a mondatok elhagyják a száját. A pillanatnyi csend után csak halkan dúdolni kezd, ujja a számszeríj ravaszán pihen. Neki édes mindegy a lány marad-e vagy sem, igazából csupán megpihenni és enni érkezett a fogadóba, azonban úgy látszik, hogy események kellős közepébe csöppent. Hamarabb beindul az élete, mint gondolja, s amint a pár közeledni kezd, tekintete csupán egy kissé átalakul, de egyelőre nem mozdul. Pillantása a lányra irányul, s egy apró biccentéssel veszi tudomásul a felemelt kezet. Valójában nem akart neki ártani, csak figyelemfelhívásnak szánta, legalábbis, amíg nem adnak rá okot, nem avatkozik semmibe. Követi figyelmével, ahogy az ajtó felé oldalaz, a fegyver az ölében, ujja továbbra is a ravaszon, szája nem mozdul, csak szembogara húzódik a lány után. Hallja a gnómot, de egyelőre nem válaszol, a lányt hagyja minden cselekmény, vagy szó nélkül elmenni, s amint becsukja maga mögött az ajtót, visszaemeli Hornorra a tekintetét. Egy határozott, de lassú mozdulattal biztosítja vissza a fegyvert, majd a hátára fordítja, s a férfira néz.*
//Hornor, Ortas//
- Ortas Hroops. Ez vagyok én. *Ismétli meg mellkasára emelve nyitott tenyerét, melyről egy ujja hiányzik, láthatóan néhány hat óta talán. Úgy mondja, mintha legutóbb nem majdnem a nevével kezdte volna.* Ortas üdvözli fajtársát, de Szá... teret... nevét nem hallottam. *Dünnyögi lassan.* Arctalanság, sötétség... ez mind Árnyékban járóról is elmondható, így Ortas gondolja, egy a beszéd. *Biccent.* Régóta követ engem. *Réved el tekintete a távolba.* A Hely óta. _Az_óta. *Sóhajt fel, majd megrázza magát, s visszatér a valóságba.* Miért toborzol? *Kérdezi, s az italfelajánlásra röviden biccent.*
- Szomjamat oltanám, jó ötlet! *Mondja, s ha a gnóm elindul, komótosan követi a székkel együtt az asztalához.* Lány kirabolni akart? Miért engedted el? *Villan meg tekintete.* Aki elvesz, attól is elvenni kell, aki ad, annak adni kell. *Dörmögi, de hangsúlya se nem megrovó, se nem feddő, csupán egy kijelentés, mely semmilyen érzelmet nem takar.*
- Tetszett Ortas éneke? Árnyékban járóról? *Kérdezi, amíg a gnóm is helyet foglal, vagy rendel. Tervei között szerepel majd egy étek is, de egyelőre ez is megteszi.* Rég ittam már, nagyon rég. *Mondja hirtelen minden előzmény nélkül.*
2843. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-09 23:15:08
Üzenet elküldve: 2019-04-09 23:15:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor, Ortas//
-Én...
*Kezdene bele a mondókába, mikor maga is meghallja a számszeríj kattanását majd a hátborzongató éneket. Összeráncolt homlokkal hallgatja szótlan, elvégre igen csak kiszolgáltatott helyzetben van, immáron duplán.
Újdonsült fogvatartója figyelmét magára vonja a furcsa gnóm, azonban a számszeríjasnak nem kerülhet ki a látóteréből. Nem törődik Hornor utasításaival, elvégre nem figyel rá, szemmel láthatóan pedig revansot sem kíván rajta venni, amiért roppant hálás most.
Óvatosan teszi fel a kezét, jelentőségteljesen meredve Ortasra, még pislogni sem mer. Lassan, oldalazva indul el az ajtó felé, ügyelve rá, hogy tenyerei mindig szem előtt legyenek a számszeríjasnak.*
~Ha ebből kijutsz Milhen, hát meghívlak egy pohárka borra.~
*Nagyot nyel, miközben óvatosan lépeget és ha nem tartják fel, hát bizony a kijáratig oldalaz, amit aztán óvatosan kinyitva elsiet a helyszínről. Ha nem tartják fel. Persze a legkisebb ráirányuló rezdüléstől megtorpan, nem szívesen végezné nyílvesszővel a nyakában. Igyekszik felszívódni minél előbb, ugyanis semmi jó nem származik abból, ha tetten érik az embert, ezt már tudja.*
-Én...
*Kezdene bele a mondókába, mikor maga is meghallja a számszeríj kattanását majd a hátborzongató éneket. Összeráncolt homlokkal hallgatja szótlan, elvégre igen csak kiszolgáltatott helyzetben van, immáron duplán.
Újdonsült fogvatartója figyelmét magára vonja a furcsa gnóm, azonban a számszeríjasnak nem kerülhet ki a látóteréből. Nem törődik Hornor utasításaival, elvégre nem figyel rá, szemmel láthatóan pedig revansot sem kíván rajta venni, amiért roppant hálás most.
Óvatosan teszi fel a kezét, jelentőségteljesen meredve Ortasra, még pislogni sem mer. Lassan, oldalazva indul el az ajtó felé, ügyelve rá, hogy tenyerei mindig szem előtt legyenek a számszeríjasnak.*
~Ha ebből kijutsz Milhen, hát meghívlak egy pohárka borra.~
*Nagyot nyel, miközben óvatosan lépeget és ha nem tartják fel, hát bizony a kijáratig oldalaz, amit aztán óvatosan kinyitva elsiet a helyszínről. Ha nem tartják fel. Persze a legkisebb ráirányuló rezdüléstől megtorpan, nem szívesen végezné nyílvesszővel a nyakában. Igyekszik felszívódni minél előbb, ugyanis semmi jó nem származik abból, ha tetten érik az embert, ezt már tudja.*
2842. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-09 22:13:23
Üzenet elküldve: 2019-04-09 22:13:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Gyülekező//
*A társnője felvetését a hiányzó harmadik kerékről nevetve fogadja. Megrázza a fejét, ezzel is jelezve, hogy ez neki viccnek hatott.*
-Előbb fekszik össze valakivel, gyógyulás céljából az a baknyúl. De szólt volna, ha nem jön, így marad, a kétely vagy a le van ejtve. De kikaparjuk a szemét, ha előkerül. Amúgy nincs hozzánk kötve.
*A ruha kritikát, egész jól fogadja, így nem is forszírozza tovább a témát.*
-Személyzet? Tulajdonos? Azta de jól megy egyeseknek. *Nevet fel.* Gondolom élelmes típus, mert csak egy őrült kezdene itt ilyen üzletbe. Bár ki tudja, ha jól működik, akkor mindenki jól jár. Oké, én addig várok.
*Zammi rövid csevejbe kezd a kocsmárossal, és némi pénzmaggal egybekötve üzenetet hagy valakinek. Nem sokat kell számolni kinek. De ezt nem teszi szóvá, csak türelmesen várja a nőt. Amint visszafordul Dreyiához és mesélni kezd, a nő kicsit meglepődik. Majd elmosolyodik.*
-Hűha, ismered a tulajt, pontosabban te is az egyik tulaj vagy. Alkalmazott ritkán kap részesedést, így ez a logikus. Érdekes melónak hangzik, és még tetszik is. Tehát legyek a szemed és a füled? Ez nem lesz nehéz. És amíg nem utazunk? Ez az érdekesebb kérdés. *Vigyorog Zammira, miközben kisétálnak a kocsmából. Addig nem ül fel a lovára, míg a társa fel nem ült. Az utcát lesi addig is. Majd ő is lóra szál.*
-Akkor mutasd az utat főnök. *Mosolyog Zammira. És csendesen követni kezdi, pontosabban besorol a nő mellé. Míg a Sellőhöz érnek.*
*A társnője felvetését a hiányzó harmadik kerékről nevetve fogadja. Megrázza a fejét, ezzel is jelezve, hogy ez neki viccnek hatott.*
-Előbb fekszik össze valakivel, gyógyulás céljából az a baknyúl. De szólt volna, ha nem jön, így marad, a kétely vagy a le van ejtve. De kikaparjuk a szemét, ha előkerül. Amúgy nincs hozzánk kötve.
*A ruha kritikát, egész jól fogadja, így nem is forszírozza tovább a témát.*
-Személyzet? Tulajdonos? Azta de jól megy egyeseknek. *Nevet fel.* Gondolom élelmes típus, mert csak egy őrült kezdene itt ilyen üzletbe. Bár ki tudja, ha jól működik, akkor mindenki jól jár. Oké, én addig várok.
*Zammi rövid csevejbe kezd a kocsmárossal, és némi pénzmaggal egybekötve üzenetet hagy valakinek. Nem sokat kell számolni kinek. De ezt nem teszi szóvá, csak türelmesen várja a nőt. Amint visszafordul Dreyiához és mesélni kezd, a nő kicsit meglepődik. Majd elmosolyodik.*
-Hűha, ismered a tulajt, pontosabban te is az egyik tulaj vagy. Alkalmazott ritkán kap részesedést, így ez a logikus. Érdekes melónak hangzik, és még tetszik is. Tehát legyek a szemed és a füled? Ez nem lesz nehéz. És amíg nem utazunk? Ez az érdekesebb kérdés. *Vigyorog Zammira, miközben kisétálnak a kocsmából. Addig nem ül fel a lovára, míg a társa fel nem ült. Az utcát lesi addig is. Majd ő is lóra szál.*
-Akkor mutasd az utat főnök. *Mosolyog Zammira. És csendesen követni kezdi, pontosabban besorol a nő mellé. Míg a Sellőhöz érnek.*
2841. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-04-09 21:54:41
Üzenet elküldve: 2019-04-09 21:54:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
*Komoran hallgatja a zsoldos eltűnéséről szóló beszámolót. Nem gondolja, hogy a Patkányok ügyeiről feltétlenül olyan hamar hallani lehetne, oly könnyen nyel el a tenger mindent, ha akarják. Vagy akár a csatorna mélye. Hacsak nem áll Dreyia szorosabb kapcsolatban velük, mint gondolta. Persze Wagzal megjelenése mindenhol jelentős visszhangra talál, ez is egy megfontolandó szempont a jövőben. És ugyebár hallani lehet ezt-azt, ha valaki nyitott füllel sétál a Kikötőben. Legutóbb is Dreyia szerezte az értékes híreket tharg földön nekik.*
- Talán csak a sérüléséből gyógyul valahol.
*Inkább gondolná, hogy valakinek csapja a szelet, vagy más munka után nézett, valahogy ő se hiszi, hogy baja esett volna. A ruhával kapcsolatos kritikára csak félig tud odafigyelni, közben az esze másfelé jár már. A lényeget viszont leszűri, és csendes mosollyal felel a végén.*
- Igyekszem észben tartani.
*Az indulást eldöntik hát. Hogy kik várják őket, arra még felel, mikor felállnak.*
- A személyzet, természetesen. És a tulajdonos. Egy pillanat.
*A pultosnál (Mesélő (Hádész)) hagy egy papírcetlit „Vendégem vagy egy adag bálnahúsra” felirattal Wagzal számára, és átad 10 aranyat a kézbesítésért a megfelelő személyleírású egyénnek. Aztán visszatér Dreyiához, akivel feltehetően kifelé indulnak a lovakhoz.*
- A tulajdonost ismerem, a neve Ralas. A mulatóból részesedést kapok, ahogy mondtam a múltkor. Úgyhogy mostantól ott dolgozom. És a szolgálatodért cserébe neked is lehet ott egy helyed. Fegyveres kíséretre lesz szükségem, ha üzleti ügyben megyek valahova. És mivel ügyes hírszerző vagy, szívesen megbíználak olykor ilyen feladatokkal is, ha vállalod. Mit szólsz hozzá?
*A lova nyergébe kapaszkodik, s megvárja, hogy Dreyia is elhelyezkedjen. Aztán irány a mulató, ha neki is megfelel.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.09 21:56:01
*Komoran hallgatja a zsoldos eltűnéséről szóló beszámolót. Nem gondolja, hogy a Patkányok ügyeiről feltétlenül olyan hamar hallani lehetne, oly könnyen nyel el a tenger mindent, ha akarják. Vagy akár a csatorna mélye. Hacsak nem áll Dreyia szorosabb kapcsolatban velük, mint gondolta. Persze Wagzal megjelenése mindenhol jelentős visszhangra talál, ez is egy megfontolandó szempont a jövőben. És ugyebár hallani lehet ezt-azt, ha valaki nyitott füllel sétál a Kikötőben. Legutóbb is Dreyia szerezte az értékes híreket tharg földön nekik.*
- Talán csak a sérüléséből gyógyul valahol.
*Inkább gondolná, hogy valakinek csapja a szelet, vagy más munka után nézett, valahogy ő se hiszi, hogy baja esett volna. A ruhával kapcsolatos kritikára csak félig tud odafigyelni, közben az esze másfelé jár már. A lényeget viszont leszűri, és csendes mosollyal felel a végén.*
- Igyekszem észben tartani.
*Az indulást eldöntik hát. Hogy kik várják őket, arra még felel, mikor felállnak.*
- A személyzet, természetesen. És a tulajdonos. Egy pillanat.
*A pultosnál (Mesélő (Hádész)) hagy egy papírcetlit „Vendégem vagy egy adag bálnahúsra” felirattal Wagzal számára, és átad 10 aranyat a kézbesítésért a megfelelő személyleírású egyénnek.
Aztán visszatér Dreyiához, akivel feltehetően kifelé indulnak a lovakhoz.*- A tulajdonost ismerem, a neve Ralas. A mulatóból részesedést kapok, ahogy mondtam a múltkor. Úgyhogy mostantól ott dolgozom. És a szolgálatodért cserébe neked is lehet ott egy helyed. Fegyveres kíséretre lesz szükségem, ha üzleti ügyben megyek valahova. És mivel ügyes hírszerző vagy, szívesen megbíználak olykor ilyen feladatokkal is, ha vállalod. Mit szólsz hozzá?
*A lova nyergébe kapaszkodik, s megvárja, hogy Dreyia is elhelyezkedjen. Aztán irány a mulató, ha neki is megfelel.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.09 21:56:01
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873