Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-07 11:11:58
Üzenet elküldve: 2019-10-07 11:11:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa és a bent maradtak//
*Lassan mindenki végez a saját fejadagjával és a beszélgetés is szép ívben kerekedik, de mindennek vége van egyszer és lassan ildomos lenne már valami fedél után is nézniük.*
-Na! Húgi, hogy legyen tovább, ahogy láttam itt azért drága lenne megszállnunk, csak akad a környéken valami munkásembernek való odú. A munkakeresés várhat holnapig. *Töröli meg a zsíros mancsait a ruhájába, aztán feláll.*
-No, akkor az erdő szellemei vigyázzanak rátok barátaim! *Néz a maradókra, ő maga teljesen határozott, még kiskaput se enged a lánynak, hogy itt maradjon. Nem is szívesen hagyná idegenek társaságában, bármennyire is fajtárs vagy nem. Kifordul az asztal mögül, majd int a pultos felé is, hogy megvillantsa a jómodor jeleit, aztán kitántorog az épületből és figyeli, ahogy követi a lány is.*
-Hát akkor te mész elől, neked kedvesebb a pofád húgi, talán így könnyebben találunk majd valami szállást. *Talán majd azt is bejátsszák, hogy ő inkább a saroknál elrejtőzik, míg a csinos pofijával Gyldwa tárgyal a népekkel.
~Ha meg nem tűrnek meg itt minket, hát minek maradjunk? Előbb vagy utóbb ez az ütődött is meglássa majd! ~*
*Lassan mindenki végez a saját fejadagjával és a beszélgetés is szép ívben kerekedik, de mindennek vége van egyszer és lassan ildomos lenne már valami fedél után is nézniük.*
-Na! Húgi, hogy legyen tovább, ahogy láttam itt azért drága lenne megszállnunk, csak akad a környéken valami munkásembernek való odú. A munkakeresés várhat holnapig. *Töröli meg a zsíros mancsait a ruhájába, aztán feláll.*
-No, akkor az erdő szellemei vigyázzanak rátok barátaim! *Néz a maradókra, ő maga teljesen határozott, még kiskaput se enged a lánynak, hogy itt maradjon. Nem is szívesen hagyná idegenek társaságában, bármennyire is fajtárs vagy nem. Kifordul az asztal mögül, majd int a pultos felé is, hogy megvillantsa a jómodor jeleit, aztán kitántorog az épületből és figyeli, ahogy követi a lány is.*
-Hát akkor te mész elől, neked kedvesebb a pofád húgi, talán így könnyebben találunk majd valami szállást. *Talán majd azt is bejátsszák, hogy ő inkább a saroknál elrejtőzik, míg a csinos pofijával Gyldwa tárgyal a népekkel.
~Ha meg nem tűrnek meg itt minket, hát minek maradjunk? Előbb vagy utóbb ez az ütődött is meglássa majd! ~*
2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-06 20:03:18
Üzenet elküldve: 2019-10-06 20:03:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
- Kamatot uzsorások szednek *jegyzi meg félhangosan az orra alatt. A kérdéses pipikére vonatkozó megjegyzés viszont sodor magával némi áthallást. Yeza nem biztos benne, hogy nem csak ő lát mögé valamiféle célzást, sőt igyekszik elhessegetni a gondolatot, de nem sikerül maradéktalanul. Annak ellenére, hogy meghívást kap, a hangulat kezd egészen megváltozni. Az az érzés kezdi kerülgetni, mintha nem kifejezetten szeretnék, hogy maradjon. Ez inkább a kegyesen megengedem. Akár egy tapadós rajongó.
Fogalma sincs, hogy tud megváltozni ennyire a bárd szinte egyik pillanatról a másikra. Pár szívdobbanás alatta még a takaró alól is kiveszik a melegség, nemhogy a szoba többi részéből. A férfi öltözködni kezd. Yezára rá se pillant. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne, aki az előbb még a lábát melengette. Arról meg nem is beszélve, akivel néhány órája még kéjekben fürödtek. A vörösnek igazán nem szokása takargatni magát, de most keblére húzza a takarót és nem csak a hideg miatt.*
- Nem tervezek távolabb *mondja rezignáltan, csendesen. Tekintete a gyűrött takaró ráncaira bágyad.* - Híreket várok. Ha befut a hajó, lehet, hogy el kell mennem. Hosszú időre. ~Mondjuk örökre. Át a túlvilágra. De ha nincs olyan szerencsém, akkor vissza Wegtorenbe, ahol elszámoltatnak.~
*Fogalma sincs mit tett megint, ami miatt megint szinte átnéznek rajta. Most se jut az ebédje végére. Már egy kicsit se esik jól az étel, amiből az imént még olyan jóízűen falatozott. Leteszi a tányért és ő is a ruhái után néz. Úgy öltözködik mint a cselédlány, akin az úr a kedvét töltötte, de a dolog után már semmi keresnivalója a patinás dolgozószobában.
~...ha egy nő fűt fel... egy nő.~ A megfogalmazás általános jellege megint csak belé szúrja fullánkját. A folytatás pedig mintha csak cinikusan kinevetné a mámorban tett buja alkudozást.
Belebújik a csizmájába, azt asztalra teszi a tányért és elkezdi keresni ruhája kötőjét. Nem emlékszik már, hova dobta le.*
- De igazából már így is túl sokat költöttél rám *mondja fel se nézve.* - Lehet, hogy jobb lesz, ha inkább nem zavarlak tovább.
//2. emeleti szoba//
- Kamatot uzsorások szednek *jegyzi meg félhangosan az orra alatt. A kérdéses pipikére vonatkozó megjegyzés viszont sodor magával némi áthallást. Yeza nem biztos benne, hogy nem csak ő lát mögé valamiféle célzást, sőt igyekszik elhessegetni a gondolatot, de nem sikerül maradéktalanul. Annak ellenére, hogy meghívást kap, a hangulat kezd egészen megváltozni. Az az érzés kezdi kerülgetni, mintha nem kifejezetten szeretnék, hogy maradjon. Ez inkább a kegyesen megengedem. Akár egy tapadós rajongó.
Fogalma sincs, hogy tud megváltozni ennyire a bárd szinte egyik pillanatról a másikra. Pár szívdobbanás alatta még a takaró alól is kiveszik a melegség, nemhogy a szoba többi részéből. A férfi öltözködni kezd. Yezára rá se pillant. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne, aki az előbb még a lábát melengette. Arról meg nem is beszélve, akivel néhány órája még kéjekben fürödtek. A vörösnek igazán nem szokása takargatni magát, de most keblére húzza a takarót és nem csak a hideg miatt.*
- Nem tervezek távolabb *mondja rezignáltan, csendesen. Tekintete a gyűrött takaró ráncaira bágyad.* - Híreket várok. Ha befut a hajó, lehet, hogy el kell mennem. Hosszú időre. ~Mondjuk örökre. Át a túlvilágra. De ha nincs olyan szerencsém, akkor vissza Wegtorenbe, ahol elszámoltatnak.~
*Fogalma sincs mit tett megint, ami miatt megint szinte átnéznek rajta. Most se jut az ebédje végére. Már egy kicsit se esik jól az étel, amiből az imént még olyan jóízűen falatozott. Leteszi a tányért és ő is a ruhái után néz. Úgy öltözködik mint a cselédlány, akin az úr a kedvét töltötte, de a dolog után már semmi keresnivalója a patinás dolgozószobában.
~...ha egy nő fűt fel... egy nő.~ A megfogalmazás általános jellege megint csak belé szúrja fullánkját. A folytatás pedig mintha csak cinikusan kinevetné a mámorban tett buja alkudozást.
Belebújik a csizmájába, azt asztalra teszi a tányért és elkezdi keresni ruhája kötőjét. Nem emlékszik már, hova dobta le.*
- De igazából már így is túl sokat költöttél rám *mondja fel se nézve.* - Lehet, hogy jobb lesz, ha inkább nem zavarlak tovább.
2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-06 18:35:55
Üzenet elküldve: 2019-10-06 18:35:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
-Ez a kamat. *Vág vissza a nőnek pofátlanul, majd helyezkedik be a takaró alá, hogy mindkettejüknek előnyös áldásos tevékenységét végezze. Egyrészt a nő lába nem fog fázni, másrészt őt sem fogja gyötörni a hidegleléssel.
A vörös válasza igen kitérőre sikeredik, ez még neki is feltűnik, pedig aztán igazán nem kérdezett nehezet. Nem gondolta volna, hogy egy ilyen közvetlen érintkezés után is sajnálja tőle az igazságot. Így viszont nincs más választása, mint önmagának is vidámabbra és komolytalanabbra fordítani a dolgokat.*
-Először is, azt jól teszed, nekem olyan pipi nem kell, akinek már egy másik ember rágcsálja a sej-haját. Másrészt… *Akad itt meg a válaszban és cáfol is mindjárt rá, az imént mondottakra, ugyanis elfogadja a nő kezéből az ételt, viccesen még rá is koccantja a fogait, majd lenyeli.*
-Másrészt viszont én is kezdek éhes lenni. Együnk valami melegebbet. *Persze ha éhes, akkor minden jó neki, tekintet nélkül a hőfokára, de ha már tehetik és a nő is ilyen fagyos, egyenek valami melegebbet.*
-A bort is megkaphatod, ha már ennyire a szíveden viseled a sorsom alakulását. *Kacsint cinkosul a nőre, ennyi még igazán belefér a dologba, amíg domborodik a tarisznyája addig nincs baj, holnap meg úgyis munka után akart nézni.*
-Ma még nincs dolgom, a szoba úgyis megvan. *Von vállat, így legalább nem egy üres szobában ücsörög egyedül. Viszont, ahogy magát ismeri, talán csak néhány fél órába telne másik társaságot kerítenie odalent.*
-Nem erre irányult a kérdés. *Azért nem árt szó szerint is leszögezni, a végén még a fehérnép agyában elindul a kombinálás, abból meg még jó nem sült ki.*
-Távolabbi tervek esetleg? *Feláll és közben a nadrágja után néz, amit ha megtalál magár is húz, majd ugyan így levadássza az inget is.*
-Idefenn meg be is gyújthatunk, nem muszáj nekünk a hideg szobába fagyoskodni. Persze jólesik, ha egy nő fűt fel belülről, de nem szeretkezhetünk egész nap. *Húzza fel a csizmáját a székre leülve. Miközben a hangjában valami sajnálkozó felhang csendül meg.*
//2. emeleti szoba//
-Ez a kamat. *Vág vissza a nőnek pofátlanul, majd helyezkedik be a takaró alá, hogy mindkettejüknek előnyös áldásos tevékenységét végezze. Egyrészt a nő lába nem fog fázni, másrészt őt sem fogja gyötörni a hidegleléssel.
A vörös válasza igen kitérőre sikeredik, ez még neki is feltűnik, pedig aztán igazán nem kérdezett nehezet. Nem gondolta volna, hogy egy ilyen közvetlen érintkezés után is sajnálja tőle az igazságot. Így viszont nincs más választása, mint önmagának is vidámabbra és komolytalanabbra fordítani a dolgokat.*
-Először is, azt jól teszed, nekem olyan pipi nem kell, akinek már egy másik ember rágcsálja a sej-haját. Másrészt… *Akad itt meg a válaszban és cáfol is mindjárt rá, az imént mondottakra, ugyanis elfogadja a nő kezéből az ételt, viccesen még rá is koccantja a fogait, majd lenyeli.*
-Másrészt viszont én is kezdek éhes lenni. Együnk valami melegebbet. *Persze ha éhes, akkor minden jó neki, tekintet nélkül a hőfokára, de ha már tehetik és a nő is ilyen fagyos, egyenek valami melegebbet.*
-A bort is megkaphatod, ha már ennyire a szíveden viseled a sorsom alakulását. *Kacsint cinkosul a nőre, ennyi még igazán belefér a dologba, amíg domborodik a tarisznyája addig nincs baj, holnap meg úgyis munka után akart nézni.*
-Ma még nincs dolgom, a szoba úgyis megvan. *Von vállat, így legalább nem egy üres szobában ücsörög egyedül. Viszont, ahogy magát ismeri, talán csak néhány fél órába telne másik társaságot kerítenie odalent.*
-Nem erre irányult a kérdés. *Azért nem árt szó szerint is leszögezni, a végén még a fehérnép agyában elindul a kombinálás, abból meg még jó nem sült ki.*
-Távolabbi tervek esetleg? *Feláll és közben a nadrágja után néz, amit ha megtalál magár is húz, majd ugyan így levadássza az inget is.*
-Idefenn meg be is gyújthatunk, nem muszáj nekünk a hideg szobába fagyoskodni. Persze jólesik, ha egy nő fűt fel belülről, de nem szeretkezhetünk egész nap. *Húzza fel a csizmáját a székre leülve. Miközben a hangjában valami sajnálkozó felhang csendül meg.*
2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-06 18:10:25
Üzenet elküldve: 2019-10-06 18:10:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Először nem jön rá a morgolódás okára, csak egy pillanat múlva esik le neki, hogy a meleget kereső lábacskák lehetnek a ludasak, de csak kuncog az álmos panasztételen.*
- Úgy tűnt? *csíp vissza a káposztaleves fricskájára.* - Ilyen időben az élő parázs is hideglelést kap *húzza el a száját.*
- Hé! *Csak pislog az aljas tolvajra elképedt teatralitással.* - Azt kifizettem! *De lehet-e haragudni egy ilyen figyelmes gazemberre? Yeza ajkára mosoly kúszik, mikor rájön, hogy miért helyezkedett másképp az igric.*
- Hát... *kezd látványos töprengésbe, míg élvezi a törődést, aztán az ajkába harap, mielőtt tálalná a terveit.* - Arra gondoltam, hogy még megeszem ezt a madárkát *kicsit közelebb húzódik és Eooghan szája felé nyújt egy falat húst. Ha már saját bárdot tart, miért ne etethetné kézből?* - Aztán talán kikönyörgök tőled egy pohár bort *húzza fel a vállát ártatlan pajkossággal.* - Úgy kívánja a tisztesség, hogy szemmel tartsalak, míg meg nem bizonyosodtam róla, hogy teljesen jól vagy. *Komolyan bólogat a dologhoz, mintha az erkölcsi kötelesség nem csupán pásztorórákra járna hozzá olykor.* - De ha menned kell, elengedlek, ha ezért kérdezted *mosolyodik. Nem akar a férfi terhére lenni, ha esetleg dolga van. Azt meg végképp nem akarja, hogy azért érezze magát kellemetlenül, hogy röpke kalandként hátrahagyja. Nem fog megharagudni érte, ha úgy lesz. Jólesne még itt lustálkodni legalább egy kicsit. Nem akar arra a hajóra gondolni. Bár idefelé nem látta, szóval még legalább estig az övé az élete. A szoba is ki van fizetve. Miért is ne?*
//2. emeleti szoba//
*Először nem jön rá a morgolódás okára, csak egy pillanat múlva esik le neki, hogy a meleget kereső lábacskák lehetnek a ludasak, de csak kuncog az álmos panasztételen.*
- Úgy tűnt? *csíp vissza a káposztaleves fricskájára.* - Ilyen időben az élő parázs is hideglelést kap *húzza el a száját.*
- Hé! *Csak pislog az aljas tolvajra elképedt teatralitással.* - Azt kifizettem! *De lehet-e haragudni egy ilyen figyelmes gazemberre? Yeza ajkára mosoly kúszik, mikor rájön, hogy miért helyezkedett másképp az igric.*
- Hát... *kezd látványos töprengésbe, míg élvezi a törődést, aztán az ajkába harap, mielőtt tálalná a terveit.* - Arra gondoltam, hogy még megeszem ezt a madárkát *kicsit közelebb húzódik és Eooghan szája felé nyújt egy falat húst. Ha már saját bárdot tart, miért ne etethetné kézből?* - Aztán talán kikönyörgök tőled egy pohár bort *húzza fel a vállát ártatlan pajkossággal.* - Úgy kívánja a tisztesség, hogy szemmel tartsalak, míg meg nem bizonyosodtam róla, hogy teljesen jól vagy. *Komolyan bólogat a dologhoz, mintha az erkölcsi kötelesség nem csupán pásztorórákra járna hozzá olykor.* - De ha menned kell, elengedlek, ha ezért kérdezted *mosolyodik. Nem akar a férfi terhére lenni, ha esetleg dolga van. Azt meg végképp nem akarja, hogy azért érezze magát kellemetlenül, hogy röpke kalandként hátrahagyja. Nem fog megharagudni érte, ha úgy lesz. Jólesne még itt lustálkodni legalább egy kicsit. Nem akar arra a hajóra gondolni. Bár idefelé nem látta, szóval még legalább estig az övé az élete. A szoba is ki van fizetve. Miért is ne?*
2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-06 17:01:29
Üzenet elküldve: 2019-10-06 17:01:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Amint vízszintesbe teszi magát azonnal el is alszik, kétségtelen, az elmúlt nap sem tudott rendesen aludni a betegség is sokat kivett belőle, a nő csillapíthatatlan kéjes vágyairól nem is beszélve. Csak szuszog a vörös mögött fekve, mivel pedig a nő test-melege elégségesnek bizonyul, így a takaró hiányát szinte meg sem érzi. Talán jót is tesz neki a hűvösebb levegő.
Yeza szökését nem fedezi fel, még alszik, a simításra is csak valami fújtatást és rángatózást produkál. Kicsit másképp éri, mikor a takaró visszakerül rá és a nő próbál visszatelepedni a megszokott helyére, ezt már az ő jó alvókája sem bírja válasz nélkül megállni. Résnyire nyílnak a szemei. Először a tekintete a halott madáron áll meg, majd megéri a vörös jéghideg lábait a bőrén, ami teljesen kiveri az álmot a szeméből.*
-Micsoda… szemtelenség. *Motyogja halkan, de egyelőre nem mozdul.*
-Hát miből vagy te lány? Káposztaleves folyik az ereidben? *Ül fel, egyértelműen jót tett ez a néhány óra alvás, egészen élettel telinek érzi magát. Pofátlan módon lelop egy nagyobb darab húst a nő tányérjáról és feláll.*
-Jó étvágyat. *Kacsint le rá, majd miután gyorsan leküldte a zsákmányt, visszahúzódik a takaró alá, de pont fordítva. Yeza lábához ül és miután behelyezkedett, a takaró alatt magához húzza a lábakat és a kezével rájuk fogva melegíteni kezdi őket.*
-Most mi lesz? Mi a terved a továbbiakra? *Néz komoly képpel a nőre, mert ő valószínűleg holnap már ellátogat az apja lakására, de mára még nem tervezett.*
//2. emeleti szoba//
*Amint vízszintesbe teszi magát azonnal el is alszik, kétségtelen, az elmúlt nap sem tudott rendesen aludni a betegség is sokat kivett belőle, a nő csillapíthatatlan kéjes vágyairól nem is beszélve. Csak szuszog a vörös mögött fekve, mivel pedig a nő test-melege elégségesnek bizonyul, így a takaró hiányát szinte meg sem érzi. Talán jót is tesz neki a hűvösebb levegő.
Yeza szökését nem fedezi fel, még alszik, a simításra is csak valami fújtatást és rángatózást produkál. Kicsit másképp éri, mikor a takaró visszakerül rá és a nő próbál visszatelepedni a megszokott helyére, ezt már az ő jó alvókája sem bírja válasz nélkül megállni. Résnyire nyílnak a szemei. Először a tekintete a halott madáron áll meg, majd megéri a vörös jéghideg lábait a bőrén, ami teljesen kiveri az álmot a szeméből.*
-Micsoda… szemtelenség. *Motyogja halkan, de egyelőre nem mozdul.*
-Hát miből vagy te lány? Káposztaleves folyik az ereidben? *Ül fel, egyértelműen jót tett ez a néhány óra alvás, egészen élettel telinek érzi magát. Pofátlan módon lelop egy nagyobb darab húst a nő tányérjáról és feláll.*
-Jó étvágyat. *Kacsint le rá, majd miután gyorsan leküldte a zsákmányt, visszahúzódik a takaró alá, de pont fordítva. Yeza lábához ül és miután behelyezkedett, a takaró alatt magához húzza a lábakat és a kezével rájuk fogva melegíteni kezdi őket.*
-Most mi lesz? Mi a terved a továbbiakra? *Néz komoly képpel a nőre, mert ő valószínűleg holnap már ellátogat az apja lakására, de mára még nem tervezett.*
2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-06 16:18:33
Üzenet elküldve: 2019-10-06 16:18:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
*Elégedett macska módra dorombol Eooghan pimaszkodására. Az örökké fokára srófolt adósság tekintetében még egy tétel számít-e valamit? ~Még hogy nem uzsorás!~ mosolyog magában. Észre se veszi, hogy végre egy kicsit el tudta felejteni a jövője felett morajló árnyakat. Mély, pihentető álom száll a szemére. Már jócskán benne járnak a délutánban, amikor felébreszti az éhség. Óvatosan kicsusszan a férfi öleléséből, de csak annyi időre, hogy magához vegye a tányérját. Visszabújik Eooghan mellé. Végigsimít a félvéren. Már nem tűnik forrónak. Sőt, a formás feneke egész hideg. Ennek persze köze lehet ahhoz, hogy némileg lehúzta róla a takarót a vörös míg aludtak. Most azért kegyes lesz és visszaigazgatja rá, de szorosan hozzá is bújik, mert Yeza elég fagyos a kikötői klímában.
Az ágyra teszi a tányért és csipegetni kezdi az ebédről hagyott maradékot, ami szinte az egész töltött csibe. Most valahogy sokkal finomabbnak tűnik. Még a szikkadt töltelék is fogyogat, de a hideg, porhanyós hús kiváltképp. Igazából mennie kéne, de semmi kedve. Ebbe a szobába bezárkózva mintha még lophatna magának néhány felhőtlen órát az élettől. Nem akaródzik kimozdulni innen. Még akkor se, ha pofátlanul megkérik az árát. A szája szélére telepszik a pajzán mosolygás a díjszabás kapcsán. ~Nagyszájú~ csóválja a fejét. Gondolatai az igric körül forognak. A nemesi atyán, azon, hogy vajon milyen szerelem gyümölcse lehetett? Az okon, amiért kitagadták meg kicsit a káposztán is, amit nyilván nem ott felejtett útravalóként repítettek utána. Meg azon is, hogy vajon tényleg jól játszik? Az ujjai ügyesek, afelől semmi kétség, de tényleg kíváncsi lenne, hogy a lantból is olyan édes melódiát tud-e előcsalni, mint belőle. És éneket is ígért. De most igazán el tudna képzelni egy kis bort is, hogy felmelegítse. Fagyos lábikóit önkéntelenül is a férfiéhoz nyomja, míg eszeget.*
//2. emeleti szoba//
*Elégedett macska módra dorombol Eooghan pimaszkodására. Az örökké fokára srófolt adósság tekintetében még egy tétel számít-e valamit? ~Még hogy nem uzsorás!~ mosolyog magában. Észre se veszi, hogy végre egy kicsit el tudta felejteni a jövője felett morajló árnyakat. Mély, pihentető álom száll a szemére. Már jócskán benne járnak a délutánban, amikor felébreszti az éhség. Óvatosan kicsusszan a férfi öleléséből, de csak annyi időre, hogy magához vegye a tányérját. Visszabújik Eooghan mellé. Végigsimít a félvéren. Már nem tűnik forrónak. Sőt, a formás feneke egész hideg. Ennek persze köze lehet ahhoz, hogy némileg lehúzta róla a takarót a vörös míg aludtak. Most azért kegyes lesz és visszaigazgatja rá, de szorosan hozzá is bújik, mert Yeza elég fagyos a kikötői klímában.
Az ágyra teszi a tányért és csipegetni kezdi az ebédről hagyott maradékot, ami szinte az egész töltött csibe. Most valahogy sokkal finomabbnak tűnik. Még a szikkadt töltelék is fogyogat, de a hideg, porhanyós hús kiváltképp. Igazából mennie kéne, de semmi kedve. Ebbe a szobába bezárkózva mintha még lophatna magának néhány felhőtlen órát az élettől. Nem akaródzik kimozdulni innen. Még akkor se, ha pofátlanul megkérik az árát. A szája szélére telepszik a pajzán mosolygás a díjszabás kapcsán. ~Nagyszájú~ csóválja a fejét. Gondolatai az igric körül forognak. A nemesi atyán, azon, hogy vajon milyen szerelem gyümölcse lehetett? Az okon, amiért kitagadták meg kicsit a káposztán is, amit nyilván nem ott felejtett útravalóként repítettek utána. Meg azon is, hogy vajon tényleg jól játszik? Az ujjai ügyesek, afelől semmi kétség, de tényleg kíváncsi lenne, hogy a lantból is olyan édes melódiát tud-e előcsalni, mint belőle. És éneket is ígért. De most igazán el tudna képzelni egy kis bort is, hogy felmelegítse. Fagyos lábikóit önkéntelenül is a férfiéhoz nyomja, míg eszeget.*
2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-06 15:14:23
Üzenet elküldve: 2019-10-06 15:14:23
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Rumli a ravaszban//
*A túlzott magabiztosság ugyanúgy fölényeskedésnek tűnhet, mind az, ha valaki valóban önhitten ragaszkodik céljaihoz.*
- A hozzáállással semmi gond, csak számolni köll azokkal a tényező'ke, amikre nincsen ráhatásunk. *Bár ugyanazzal a szókészlettel beszél, mint korábban, de a logikája és a gondolatai tiszták és érthetőek.
Zammiria gondolatai akár jók is lehetnek. Talán a Rumos nem a vendéglátási piacon betöltött szerepe miatt fontos a tulajdonosnak. A kikötő kusza, sötét világában jelentősége van az olyan régi helyeknek, mint a Rumos Rókalyuk. A felbukkanó kérdések pedig megválaszolatlanok maradnak anélkül, hogy komolyabb utánajárással élne a témában.
A következő mondatokra elmosolyodik a férfi a pult mögött, halkan, de láthatóan élvezettel nevet fel.*
- Látod, máris másképpen beszélel. *Mutat a mélységi lányra.*
- Az előbb még meg akartad venni a helyet, most meg mán együttműködésrű beszélel. *Megcsóválja fejét.*
- Firnyákos füstös vagy te. *Mutat rá Zammiriára.*
- Ha nem kaphatod meg az egészet, *int körbe a Rumoson.* akkó' megpróbá'sz megszerezni egy szeletet. *Vonja le a következtetéseit és önti szavakba.
Ernuss gondolatban már lezárta a tárgyalást, képesen belátni, hogy másképpen kellene utat találniuk a kikötői helyhez. Legalábbis ő így gondolja, de az is lehet, hogy Zammiria lépései érnek majd célt.*
- Akkó' mié'? *Kérdi csúfosan Ernuss válaszára.*
- A két szép szemi'é? *Teszi hozzá, de láthatóan nem hiszi, amit kérdez.*
- Ne köntörfalazzá', kérlek, mondd el, mit akarol? *Kérdi határozottan, kihúzva magát, élesen fürkészve a mélységi tekintetét.*
*A túlzott magabiztosság ugyanúgy fölényeskedésnek tűnhet, mind az, ha valaki valóban önhitten ragaszkodik céljaihoz.*
- A hozzáállással semmi gond, csak számolni köll azokkal a tényező'ke, amikre nincsen ráhatásunk. *Bár ugyanazzal a szókészlettel beszél, mint korábban, de a logikája és a gondolatai tiszták és érthetőek.
Zammiria gondolatai akár jók is lehetnek. Talán a Rumos nem a vendéglátási piacon betöltött szerepe miatt fontos a tulajdonosnak. A kikötő kusza, sötét világában jelentősége van az olyan régi helyeknek, mint a Rumos Rókalyuk. A felbukkanó kérdések pedig megválaszolatlanok maradnak anélkül, hogy komolyabb utánajárással élne a témában.
A következő mondatokra elmosolyodik a férfi a pult mögött, halkan, de láthatóan élvezettel nevet fel.*
- Látod, máris másképpen beszélel. *Mutat a mélységi lányra.*
- Az előbb még meg akartad venni a helyet, most meg mán együttműködésrű beszélel. *Megcsóválja fejét.*
- Firnyákos füstös vagy te. *Mutat rá Zammiriára.*
- Ha nem kaphatod meg az egészet, *int körbe a Rumoson.* akkó' megpróbá'sz megszerezni egy szeletet. *Vonja le a következtetéseit és önti szavakba.
Ernuss gondolatban már lezárta a tárgyalást, képesen belátni, hogy másképpen kellene utat találniuk a kikötői helyhez. Legalábbis ő így gondolja, de az is lehet, hogy Zammiria lépései érnek majd célt.*
- Akkó' mié'? *Kérdi csúfosan Ernuss válaszára.*
- A két szép szemi'é? *Teszi hozzá, de láthatóan nem hiszi, amit kérdez.*
- Ne köntörfalazzá', kérlek, mondd el, mit akarol? *Kérdi határozottan, kihúzva magát, élesen fürkészve a mélységi tekintetét.*
2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-06 14:40:11
Üzenet elküldve: 2019-10-06 14:40:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Fátyolos szemmel nézi, ahogy a vágy, amelyet ujjai keltenek, lassan eluralkodik a másik tudatában. Szívesen rátapasztaná a száját forró ajkaira, mert ez a legnagyobb bók, amit egy nőtől kaphat, a szapora szuszogás és a kényszerűen kibuggyanó kéjes nyögések vad egyvelege. Szeretné szorosan az ágyhoz szorítani a vöröst, belehajszolva saját magát is, a már ösztönös szintre emelet szimfóniába, de most nem menne. Ezért is fogadja örömmel, mikor a nő fordít rajta, bár a félsz rohadtul dolgozik benne, viszont nagyon sok mindent megadott volt még az imént egy ilyen beteljesülésért. A nő csókja szinte eltörpül attól az érzéstől, amit az ágyéka lüktetése jelez felé.
~Olyan erősen szorít, majd megveszek! ~ Támaszkodik fel a két tenyerére és próbálja nem Yeza hetyke rózsáin és érzékien rezgő domborulatain tartani a szemeit. Nyel egy nagyot, de most is, hogy csak a szomszéd falat bámulja, szemei előtt a nő vonaglik. Egy túltöltött verejtékcsepp kúszik le közben az arca oldalán, ezt a forróságot, ami a testében tombol, nem hűtheti másképp, pedig már a takaró is lekerült róluk. Visszafordítja a fejét, merthogy így nincs értelme a dolognak, inkább issza be a nő megfeszülő testének látványát, mint egy hideg falét, mindegy mit csinál, előbb vagy utóbb vége lesz, mint a botnak.
Nem tudja, hogy az ormótlanul ocsmány fal vagy a nő rutinjának az érdeme, de még mindig bírja tartani magát, bár lassan minden porcikáját már a vágy mozgatja. A vörös óvatos játéka elég gyorsan levegőhiányos állapotot eredményez, amit félrefordított fejjel próbálna tompítani, heves lélegzetvételekkel. De nem megy. Lecsukódnak a szemei, érzi már nem tart soká, mindjárt megremeg és elönti a kardhüvelyét, ami most olyan őrjítően forró és szűk. A nő mozdulatát szinte már nem is látja, neki már elsötétült minden, csak a nő hangja rántja vissza ismét a valóság peremére. Gúnyosan elmosolyodik, és már válaszolna is, de a vörös hirtelen mozdul, és véget vet az elhúzott mutatványnak, egyik keze ösztönösen a nő fenekébe markol és, ha ez lehetséges még tolja, ha nem, akkor pedig csak ott tartsa, ahol neki jólesik. Az nem kifejezés. Hátraesik, vissza az ágyra, mindkét keze a vörös fenekét markolássza, tüdeje pedig megveszekedett ütemben tágul, mag szűkül össze, szinte szaggatott levegővételeket vonva maga után.*
-Te meg… igazi boszorkány… *Hagyja, Yeza hadd menjen a dolgára, ő viszont mozdulni sem bír, így nagyon hálás szemekkel nézi, ahogy a nő, maga után őt is letisztítja, bár rajta kevesebb maradt kettejük gyönyörtől átszőtt játéka után. Lassan odaér a tea is, de nem hagyja, hogy a nő emelgesse, nem nyomorék, így felül, hogy a maradék teát lehúzza. Egy hatalmas kortyban.*
-Láttam ám, hogy beleittál. Sajnos így ezt is fel kell számítsam. *Pimaszkodik, mikor már egészen visszanyerte a saját realitásának talaját és uralmat a teljes teste felett. Aztán a nő elhelyezkedik, ő pedig hozzábújik, kezét a hasára téve, egészen közel húzva magához, azért előtte pedig még egy párnát felhúz, hogy kényelmesebb legyen a pihenés.*
-Persze, told csak oda a feneked hozzám! Azt hiszed, nem tudom mire megy ki a játék. *Pimaszkodik tovább, de nem húzódik el, immár teljesen kimerült, akkor se kapna erőre, ha a vörös órákon át a nyelvével hullahoppozna legféltettebb testrésze körül. Még egy utolsó érintésre méltatja a nő meggyötört nyakát, majd gyorsan be is alszik.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Fátyolos szemmel nézi, ahogy a vágy, amelyet ujjai keltenek, lassan eluralkodik a másik tudatában. Szívesen rátapasztaná a száját forró ajkaira, mert ez a legnagyobb bók, amit egy nőtől kaphat, a szapora szuszogás és a kényszerűen kibuggyanó kéjes nyögések vad egyvelege. Szeretné szorosan az ágyhoz szorítani a vöröst, belehajszolva saját magát is, a már ösztönös szintre emelet szimfóniába, de most nem menne. Ezért is fogadja örömmel, mikor a nő fordít rajta, bár a félsz rohadtul dolgozik benne, viszont nagyon sok mindent megadott volt még az imént egy ilyen beteljesülésért. A nő csókja szinte eltörpül attól az érzéstől, amit az ágyéka lüktetése jelez felé.
~Olyan erősen szorít, majd megveszek! ~ Támaszkodik fel a két tenyerére és próbálja nem Yeza hetyke rózsáin és érzékien rezgő domborulatain tartani a szemeit. Nyel egy nagyot, de most is, hogy csak a szomszéd falat bámulja, szemei előtt a nő vonaglik. Egy túltöltött verejtékcsepp kúszik le közben az arca oldalán, ezt a forróságot, ami a testében tombol, nem hűtheti másképp, pedig már a takaró is lekerült róluk. Visszafordítja a fejét, merthogy így nincs értelme a dolognak, inkább issza be a nő megfeszülő testének látványát, mint egy hideg falét, mindegy mit csinál, előbb vagy utóbb vége lesz, mint a botnak.
Nem tudja, hogy az ormótlanul ocsmány fal vagy a nő rutinjának az érdeme, de még mindig bírja tartani magát, bár lassan minden porcikáját már a vágy mozgatja. A vörös óvatos játéka elég gyorsan levegőhiányos állapotot eredményez, amit félrefordított fejjel próbálna tompítani, heves lélegzetvételekkel. De nem megy. Lecsukódnak a szemei, érzi már nem tart soká, mindjárt megremeg és elönti a kardhüvelyét, ami most olyan őrjítően forró és szűk. A nő mozdulatát szinte már nem is látja, neki már elsötétült minden, csak a nő hangja rántja vissza ismét a valóság peremére. Gúnyosan elmosolyodik, és már válaszolna is, de a vörös hirtelen mozdul, és véget vet az elhúzott mutatványnak, egyik keze ösztönösen a nő fenekébe markol és, ha ez lehetséges még tolja, ha nem, akkor pedig csak ott tartsa, ahol neki jólesik. Az nem kifejezés. Hátraesik, vissza az ágyra, mindkét keze a vörös fenekét markolássza, tüdeje pedig megveszekedett ütemben tágul, mag szűkül össze, szinte szaggatott levegővételeket vonva maga után.*
-Te meg… igazi boszorkány… *Hagyja, Yeza hadd menjen a dolgára, ő viszont mozdulni sem bír, így nagyon hálás szemekkel nézi, ahogy a nő, maga után őt is letisztítja, bár rajta kevesebb maradt kettejük gyönyörtől átszőtt játéka után. Lassan odaér a tea is, de nem hagyja, hogy a nő emelgesse, nem nyomorék, így felül, hogy a maradék teát lehúzza. Egy hatalmas kortyban.*
-Láttam ám, hogy beleittál. Sajnos így ezt is fel kell számítsam. *Pimaszkodik, mikor már egészen visszanyerte a saját realitásának talaját és uralmat a teljes teste felett. Aztán a nő elhelyezkedik, ő pedig hozzábújik, kezét a hasára téve, egészen közel húzva magához, azért előtte pedig még egy párnát felhúz, hogy kényelmesebb legyen a pihenés.*
-Persze, told csak oda a feneked hozzám! Azt hiszed, nem tudom mire megy ki a játék. *Pimaszkodik tovább, de nem húzódik el, immár teljesen kimerült, akkor se kapna erőre, ha a vörös órákon át a nyelvével hullahoppozna legféltettebb testrésze körül. Még egy utolsó érintésre méltatja a nő meggyötört nyakát, majd gyorsan be is alszik.*
2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-06 11:41:35
Üzenet elküldve: 2019-10-06 11:41:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Most újra meglepi a bárd, mert hamar kapcsol és ezúttal kicsit sem határozatlan. Ráérez a ritmusra, sőt, tovább feszíti a túlfűtött dallamot. Yeza szemébe könyörgő, esedező fények kéjtől tompa mámora költözik. Ajkára szavak tolulnak ~Túl sok!~ és mindjárt mellette ~Még...~, de egyiket se engedik hanggá érni a zihálva el-elcsukló nyögések. Csak szorítja a férfi karját és édes kínok eszközévé igézi, míg gondolatain túlforrt vágyai újra pihegő lélegzethez nem engedik.
Mikor a bárd fölé kerekedik, az már csak a desszert. Ledér mosolygás ül az ajkára. Élvezi a férfi gyötrését. Puha, forró nyelve feslettségbe mártja a csókjait Eooghan mellkasán és annak érzékeny ékén. A férfi még nem is tudja, hogy magát vonja kínpadra a kéréssel: csak lassan. Yeza öle forró és odaadó. A szenvedélyes nyitány se menti meg a bárdot, hiszen a Rőt a Niyss virágainak egyike. Boszorkányos tudománya tökéletesen uralja mindama izmokat, melyek a gyönyör pástján szerepet kaphatnak. Ezúttal ő figyeli a férfi vonásait. Figyel, hogy a szakadék szélén maradjon, hogy még épp meg tudja tartani magát az önuralma határán. Nem akarja soká kínozni. Épp csak hogy érdemben megkóstolhassa. Csak néhány ütemnyi mámor. Yeza félretolja a takarót. Kéjes lassúsággal emeli a csípőjét, aztán visszaereszkedik, hogy a wegtoreni fátyoltáncok csábos mozdulatait idézze szépséges, vonagló kéjelgésében. A dereka lassan ívbe hajlik, megtámaszkodik hátul, rőt tincsei Eooghan bokáját csiklandozzák. Csak pár élveteg sóhajig, aztán újra a férfi csókjáért hajol. Nem akarja tovább hajszolni.*
- Igazi lovag vagy *súgja hálásan mosolyogva és egy védhetetlen, galád mozdulattal megkegyelmez. Hagyja a bárdot hanyatt dőlni, szuszogni, míg ő még élvezkedik pár szívdobbanásig, aztán a mellkasára csókol és óvatosan lecsusszan róla. Ha ez nem űzi ki az igricből a betegséget, akkor semmi. Yeza megnedvesíti a kendőt és megmosakszik kicsit. A férfiról se feledkezik meg. Kiöblíti a vizes ruhát és letörli őt is. Az asztalon hagyott tea már szinte teljesen elhűlt, de most ez talán nem is olyan nagy baj. Yeza kortyol belőle, de a javát meghagyja a félvérnek. Visszabújik mellé az ágyba és a tarkója alá nyúlva emeli a fejét.*
- Igyál *mondja. A takarót csak akkor húzza vissza magukra, amikor a hűvös levegő elkezd libabőrt borzolni a bőrükre. A földre teszi a bögrét és visszahelyezkedik kiskiflibe. Néhány óra alvás most mindkettejükre rá fog férni.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Most újra meglepi a bárd, mert hamar kapcsol és ezúttal kicsit sem határozatlan. Ráérez a ritmusra, sőt, tovább feszíti a túlfűtött dallamot. Yeza szemébe könyörgő, esedező fények kéjtől tompa mámora költözik. Ajkára szavak tolulnak ~Túl sok!~ és mindjárt mellette ~Még...~, de egyiket se engedik hanggá érni a zihálva el-elcsukló nyögések. Csak szorítja a férfi karját és édes kínok eszközévé igézi, míg gondolatain túlforrt vágyai újra pihegő lélegzethez nem engedik.
Mikor a bárd fölé kerekedik, az már csak a desszert. Ledér mosolygás ül az ajkára. Élvezi a férfi gyötrését. Puha, forró nyelve feslettségbe mártja a csókjait Eooghan mellkasán és annak érzékeny ékén. A férfi még nem is tudja, hogy magát vonja kínpadra a kéréssel: csak lassan. Yeza öle forró és odaadó. A szenvedélyes nyitány se menti meg a bárdot, hiszen a Rőt a Niyss virágainak egyike. Boszorkányos tudománya tökéletesen uralja mindama izmokat, melyek a gyönyör pástján szerepet kaphatnak. Ezúttal ő figyeli a férfi vonásait. Figyel, hogy a szakadék szélén maradjon, hogy még épp meg tudja tartani magát az önuralma határán. Nem akarja soká kínozni. Épp csak hogy érdemben megkóstolhassa. Csak néhány ütemnyi mámor. Yeza félretolja a takarót. Kéjes lassúsággal emeli a csípőjét, aztán visszaereszkedik, hogy a wegtoreni fátyoltáncok csábos mozdulatait idézze szépséges, vonagló kéjelgésében. A dereka lassan ívbe hajlik, megtámaszkodik hátul, rőt tincsei Eooghan bokáját csiklandozzák. Csak pár élveteg sóhajig, aztán újra a férfi csókjáért hajol. Nem akarja tovább hajszolni.*
- Igazi lovag vagy *súgja hálásan mosolyogva és egy védhetetlen, galád mozdulattal megkegyelmez. Hagyja a bárdot hanyatt dőlni, szuszogni, míg ő még élvezkedik pár szívdobbanásig, aztán a mellkasára csókol és óvatosan lecsusszan róla. Ha ez nem űzi ki az igricből a betegséget, akkor semmi. Yeza megnedvesíti a kendőt és megmosakszik kicsit. A férfiról se feledkezik meg. Kiöblíti a vizes ruhát és letörli őt is. Az asztalon hagyott tea már szinte teljesen elhűlt, de most ez talán nem is olyan nagy baj. Yeza kortyol belőle, de a javát meghagyja a félvérnek. Visszabújik mellé az ágyba és a tarkója alá nyúlva emeli a fejét.*
- Igyál *mondja. A takarót csak akkor húzza vissza magukra, amikor a hűvös levegő elkezd libabőrt borzolni a bőrükre. A földre teszi a bögrét és visszahelyezkedik kiskiflibe. Néhány óra alvás most mindkettejükre rá fog férni.*
2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-05 20:06:53
Üzenet elküldve: 2019-10-05 20:06:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*A nő megjegyzésére, mi szerint akkor talán kéretnie kéne neki is magát, csak kibukik a nevetés.*
-Nem akarlak megváltoztatni, nehogy azt hidd. De nem tagadom, hogy szeretem körbeudvarolni a nőket, úgy jobban esik a desszert is. *Nem is haboz tovább, hogy szenvedélyes csókokkal halmozza el a kecses nyakat, amit oly előzékenyen a nő egészen kényelmes pozícióban tálal fel. Szereti a hamvas női bőr ízért, illatát, tapintását ilyenkor nem is jár más a fejében, egyre ösztönösebb tájakra terelve az érintkezést. Ezt csupán az jelzi, hogy a csókokat erőteljes szívások váltják fel és morranások kísérik, mintha Yeza egy begerjedt hím farkassal osztaná meg az ágyát. Majd érkezik a felháborodott hangnem és a teljesen jogos kérdés is. Erre elereszti az ostromolt nyakat, hogy megfelelő választ leheljen a puha ajkak fölé.*
-Sehogy, te örökre az adósom maradsz. *Telepszik meg az arcán egy pimasz görbület. Aztán óvatosan megremegnek az ajkai, ahogy érzi végig szaladni a gerjedelmet az egész testén, amit a nő gondoskodó simítása indított útjára. Ezzel egy időben sikerül a csúfos hibát elkövetnie, amit a vörös is jelez, egy az eddigieknél erőteljesebb nyögést hallatva, így húzná is el a kezét, az engesztelő lágy csók és bocsánatkérés kíséretében, ha a nő azt meg nem ragadná.
~Ne mondd azt hogy… ~ Eltelik egy egész pillanat is, mire felfogja a bárd, mi is történik. A nő lába a csípőjéhez simul, keze a karját markolássza karmait parancsolón belemélyesztve, ajkai feltüzelt hévvel csókolják, ágyéka pedig kéjes táncot lejt a váratlan látogatót körbeudvarolva. Nem haboz sokáig a meglepettséggel burkolózva, hamar rámar a követelőző ajkakra és óvatos sietséggel társít még egy ujjat a gyönyör kapujának kiszélesítésére. Valahogy azaz érzése támad, hogy ezt a fajta követelőzést egymaga nem bírná. Megfeszített tartással bujtatja be és ki a lágy ölelésből durvább hangszerhez szokott ujjait, hogy a nő kedvére tegyen. Mikor pedig megszólítja, már látja az arcán, hogy itt többé már nem fékezhet, meg nem állhatnak, elindultak a lejtőn. De milyen csinos kis lejtő ez.
~Beleharapnék a fenekébe… ~ Hunyja le egy kósza gondolatra a szemeit, mikor érzi, hogy Yeza forró ajkai a nyakát veszik célba, nem kevés sikerrel. Ekkor történik valami váratlan újból és a vörös már fölé is kerekedett, ellentmondás nem tűrő szemei már vad izzásba kezdtek, ajkait is elhagyják a szavak, amik legmélyebb félelmét idézik.
~Csak pár ütemig?! Ez a nő, ma engem még meg akar ölni! Nem fogom bírni… talán egy fél perc… ~ Fújja ki a felgyűlt levegőt, mély lélegzetet véve, hátha még tud csitítani saját tüzén.*
-Nem ígérek semmit, kérlek, csak lassan… *Szuszogja a nő puha ajkaira, nem akar hazudni, felesleges volna. Aztán Yeza a kezébe veszi az irányítást és gyakorlott mozdulattal vezeti be őt, a már korábban előkészített kapun.
~Az istenekre, ez eddig nem tűnt… ennyire fo...fo...forrónak… ~ Már nem bírja megállni, felül, lelökve az összes párnát maga mögül, két karját hátravezeti és tenyereivel megtámaszkodik az ágyon.*
-Használhatod a vállaimat, talán annyit még kibírok. *Mosolyog zavartan, mert mondani könnyű, de nem biztos, hogy az így lesz. Szeretné ugyanis, hogy a nő minél kényelmesebben üljön a természet által számára teremtett nyeregben.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*A nő megjegyzésére, mi szerint akkor talán kéretnie kéne neki is magát, csak kibukik a nevetés.*
-Nem akarlak megváltoztatni, nehogy azt hidd. De nem tagadom, hogy szeretem körbeudvarolni a nőket, úgy jobban esik a desszert is. *Nem is haboz tovább, hogy szenvedélyes csókokkal halmozza el a kecses nyakat, amit oly előzékenyen a nő egészen kényelmes pozícióban tálal fel. Szereti a hamvas női bőr ízért, illatát, tapintását ilyenkor nem is jár más a fejében, egyre ösztönösebb tájakra terelve az érintkezést. Ezt csupán az jelzi, hogy a csókokat erőteljes szívások váltják fel és morranások kísérik, mintha Yeza egy begerjedt hím farkassal osztaná meg az ágyát. Majd érkezik a felháborodott hangnem és a teljesen jogos kérdés is. Erre elereszti az ostromolt nyakat, hogy megfelelő választ leheljen a puha ajkak fölé.*
-Sehogy, te örökre az adósom maradsz. *Telepszik meg az arcán egy pimasz görbület. Aztán óvatosan megremegnek az ajkai, ahogy érzi végig szaladni a gerjedelmet az egész testén, amit a nő gondoskodó simítása indított útjára. Ezzel egy időben sikerül a csúfos hibát elkövetnie, amit a vörös is jelez, egy az eddigieknél erőteljesebb nyögést hallatva, így húzná is el a kezét, az engesztelő lágy csók és bocsánatkérés kíséretében, ha a nő azt meg nem ragadná.
~Ne mondd azt hogy… ~ Eltelik egy egész pillanat is, mire felfogja a bárd, mi is történik. A nő lába a csípőjéhez simul, keze a karját markolássza karmait parancsolón belemélyesztve, ajkai feltüzelt hévvel csókolják, ágyéka pedig kéjes táncot lejt a váratlan látogatót körbeudvarolva. Nem haboz sokáig a meglepettséggel burkolózva, hamar rámar a követelőző ajkakra és óvatos sietséggel társít még egy ujjat a gyönyör kapujának kiszélesítésére. Valahogy azaz érzése támad, hogy ezt a fajta követelőzést egymaga nem bírná. Megfeszített tartással bujtatja be és ki a lágy ölelésből durvább hangszerhez szokott ujjait, hogy a nő kedvére tegyen. Mikor pedig megszólítja, már látja az arcán, hogy itt többé már nem fékezhet, meg nem állhatnak, elindultak a lejtőn. De milyen csinos kis lejtő ez.
~Beleharapnék a fenekébe… ~ Hunyja le egy kósza gondolatra a szemeit, mikor érzi, hogy Yeza forró ajkai a nyakát veszik célba, nem kevés sikerrel. Ekkor történik valami váratlan újból és a vörös már fölé is kerekedett, ellentmondás nem tűrő szemei már vad izzásba kezdtek, ajkait is elhagyják a szavak, amik legmélyebb félelmét idézik.
~Csak pár ütemig?! Ez a nő, ma engem még meg akar ölni! Nem fogom bírni… talán egy fél perc… ~ Fújja ki a felgyűlt levegőt, mély lélegzetet véve, hátha még tud csitítani saját tüzén.*
-Nem ígérek semmit, kérlek, csak lassan… *Szuszogja a nő puha ajkaira, nem akar hazudni, felesleges volna. Aztán Yeza a kezébe veszi az irányítást és gyakorlott mozdulattal vezeti be őt, a már korábban előkészített kapun.
~Az istenekre, ez eddig nem tűnt… ennyire fo...fo...forrónak… ~ Már nem bírja megállni, felül, lelökve az összes párnát maga mögül, két karját hátravezeti és tenyereivel megtámaszkodik az ágyon.*
-Használhatod a vállaimat, talán annyit még kibírok. *Mosolyog zavartan, mert mondani könnyű, de nem biztos, hogy az így lesz. Szeretné ugyanis, hogy a nő minél kényelmesebben üljön a természet által számára teremtett nyeregben.*
2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-05 18:10:44
Üzenet elküldve: 2019-10-05 18:10:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
- Ha elég pimasz, talán még kívánni se kéne *lavíroz a válasz mellett, mert igazából maga se tudja. A nők amúgy is azt szeretik, ha a gondolataikban olvasnak, ugyebár, ezt akármelyik férfi megmondhatja.*
- Ó, akkor kéressem magam egy kicsit? *csipkelődik restelkedve, elvégre nem volt szándékában elvenni a bárd kenyerét. De így, hogy szinte mindjárt a nyakát kínálja újabb kényeztetésre, még az is kérdésesnek ítélhető, hogy egyáltalán tudja, hogy kell azt. Persze hogy tudja. Minden nő tudja. Átkozottul jól tudják. A hét pokol kínjai ahhoz képest piszlicsáré amatőrségek.*
- Ingyen? *kérdez vissza. Készakarva enged a hangjába némi felháborodott tónust, aztán csak elmosolyodik komiszul.* - De akkor így hogy fog lefogyni a tartozásom? *kérdi. A keze kényeztetésre simul, de az érintés kéjesebbre sikerül, mint gondolta. A férfi megfeszül, Yeza pedig felnyög a váratlan akkordváltásra. Megszorítja a lábát a bárd derekán és a keze után kap, mielőtt elránthatná.*
- Ssss... *vág a szabadkozás közbe és olyan mohón falja azt az engesztelésre szánt csókot, hogy már azt sem tudja, ő harapja a félvér ajkát vagy fordítva. A helyén tartja azt az impulzív tévedést, sőt, karmolva kapaszkodik a férfi karjába, hogy még messzebbre űzze. Mozdul a csípője is, hogy kiélvezze, ami ilyen váratlanul viharrá dúlta a langy kéjeket. Csak saját neve szakítja ki a szíve vad dobolásának hangjai közül. Forró szuszogásban hint apró csókocskákat a bárd nyakára.* - Mentsük meg azt a lepedőt *súgja és már fordul is, maga alá gyűrve az igricet.* - Csak pár ütemig tarts ki a kedvemért *csókolja óhaját Eooghan ajkára a rőt hajcsár, aztán a csípőjét a férfihoz igazítva buja mosollyal lopja el a távolságot kettejük közül. Teljesen. Aztán még tovább, míg testük egészen összeforr. A takaró a vállán marad, ahogy felegyenesedik, mint egy koszos kis lebuj frissen avatott hercegnője.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
- Ha elég pimasz, talán még kívánni se kéne *lavíroz a válasz mellett, mert igazából maga se tudja. A nők amúgy is azt szeretik, ha a gondolataikban olvasnak, ugyebár, ezt akármelyik férfi megmondhatja.*
- Ó, akkor kéressem magam egy kicsit? *csipkelődik restelkedve, elvégre nem volt szándékában elvenni a bárd kenyerét. De így, hogy szinte mindjárt a nyakát kínálja újabb kényeztetésre, még az is kérdésesnek ítélhető, hogy egyáltalán tudja, hogy kell azt. Persze hogy tudja. Minden nő tudja. Átkozottul jól tudják. A hét pokol kínjai ahhoz képest piszlicsáré amatőrségek.*
- Ingyen? *kérdez vissza. Készakarva enged a hangjába némi felháborodott tónust, aztán csak elmosolyodik komiszul.* - De akkor így hogy fog lefogyni a tartozásom? *kérdi. A keze kényeztetésre simul, de az érintés kéjesebbre sikerül, mint gondolta. A férfi megfeszül, Yeza pedig felnyög a váratlan akkordváltásra. Megszorítja a lábát a bárd derekán és a keze után kap, mielőtt elránthatná.*
- Ssss... *vág a szabadkozás közbe és olyan mohón falja azt az engesztelésre szánt csókot, hogy már azt sem tudja, ő harapja a félvér ajkát vagy fordítva. A helyén tartja azt az impulzív tévedést, sőt, karmolva kapaszkodik a férfi karjába, hogy még messzebbre űzze. Mozdul a csípője is, hogy kiélvezze, ami ilyen váratlanul viharrá dúlta a langy kéjeket. Csak saját neve szakítja ki a szíve vad dobolásának hangjai közül. Forró szuszogásban hint apró csókocskákat a bárd nyakára.* - Mentsük meg azt a lepedőt *súgja és már fordul is, maga alá gyűrve az igricet.* - Csak pár ütemig tarts ki a kedvemért *csókolja óhaját Eooghan ajkára a rőt hajcsár, aztán a csípőjét a férfihoz igazítva buja mosollyal lopja el a távolságot kettejük közül. Teljesen. Aztán még tovább, míg testük egészen összeforr. A takaró a vállán marad, ahogy felegyenesedik, mint egy koszos kis lebuj frissen avatott hercegnője.*
2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-05 14:54:21
Üzenet elküldve: 2019-10-05 14:54:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Neki is elkalandoznak a gondolatai ezt a felsorolást hallva, már szinte maga előtt is látja, ahogy a vörös markolássza a szénát, miközben jómaga ütemesen belecsap a húrok közé és próbál minél hangosabb akkordokat kicsalni a verejtékben fürdő nő száján.*
-Milyen óhajaid vannak neked te lány! Ha az eső hangját akarod hallgatni, kinyithatod az ablakot. *Súgja engedékenyen, mert innen a meleg takaró alól már könnyű beszélni, főleg, hogy egyre forróbb kezd lenni a hangulat. Mindig élvezi, ha örömet okozhat egy nőnek és azon látszik, hogy egyetlen ujjmozdulata sem vész kárba, viszont ez esetben valahogy nem tudja teljes testhosszal bevetni magát. Nagy kortyokban veszi a levegőt és az érzékei pompák, legszívesebben csak a nő két puha keble közé feküdne, és hagyná, hadd tegye a leves a dolgát. De most nem lehet. Ha megadja magát és cserbenhagyja a nőt, azt soha többé le nem mossa magáról. A vörös meg kifejezetten tetszik neki, bár eléggé ellentmondásos természetet villantott rövid ismertségük kettő napján. Ismeri jól azt a fajta nőt, akinek a szoknyája alá úgy kell beénekelnie magát és még akkor is ott vannak az egymáshoz ránduló puha combok, amiket óvatos munkával ketté kell választani, na ez a nő nem is hasonlít rájuk. Ennek ellenére bizonyos jellemvonásokat mintha hordozna, de ahogy a kezét már első találkozásuk alkalmával is bevezette a ruhája alá, olyat még csak hivatásostól látott. Így nem csoda, hogy a fejében nem kicsi a zavar, na meg most a láz, ami még bele is köp a levesbe. Úgy sejti viszont, hogy a vörös sokkal céltudatosabb, mint, ahogy felé mutatja magát. A tettei egyértelműen, a szavai már kevésbé. Ez az a dolog, ami miatt Eooghan nem tudja, miképp viselkedjen vele, hogy kölcsönösen előnyös ajánlatot hozzanak ki a végén.
A nő pedig fordul a kérlelő szóra, hála az égnek, így megkönnyítve egy fokkal a bárd dolgát. Úgy is gondolja, hogy kár lenne, ha egy ilyen csinos arc csak a szembeni szekrénynek mutatná, mennyire is élvezi az ő keze munkáját. Megdolgozik érte, ez neki jár. Amint pedig a keze végre ismét megtalálta a hamvas szirmokat, nem tudja csak nézni a simítások nyomán szétnyíló bíbor ajkakat, közelebb hajol és birtokba veszi azokat. Csak puhán és finoman csókol, néha engedve egy- egy nagyobb levegővételt vagy kibukó mondatot a nőnek. Aztán a feltett kérdés, látszólag kizökkenti a kellemes bizsergésből Yezát, ez a testbeszédből egyértelmű, hiszen ennél talán csak egy módon lehetnének közelebb egymáshoz.
~Én hülye! Bárcsak visszaszívhatnám. ~ Mert úgy tűnt eddig minden rendben megy, neki kellemes és a nő is élvezi, annál pedig többre nincs is szüksége jelen pillanatban. Aztán mintha csak elszivárogna a gondolat és ennek most kivételesen örül, már csak valami semleges választ kéne visszajuttasson a kislánynak, hogy minden a helyére kerülhessen, ahogy az imént olyan meghitten volt is.*
-És mit kívánnál ettől a khm… formás és pimasz idegentől, ha rákérdezne? *Próbál kérdéssel felelni a kérdésre, hátha így elsikkad a dolog jelentősége. Majd érkezik a pimasz feltételezés is, nem várat sokat magára, így a férfi akaratlanul is felhőköl, mint, aki magára vette a dolgot, de a szája szegletében ott csücsül a mosoly.*
-Höh! Kikérem magamnak! Igenis jól játszom, csak szeretek megdolgozni a porhanyós falatokért. *Duruzsolja mély hangon az utolsó mondatot kettőjük közé a levegőbe.*
-De most csak akkor kérem, ha ingyen adják. Bár talán már annyi erőm sincsen, hogy megrágjalak. *Élcelődik az előző hasonlatot tovább fűzve, de hát így van, mert férfiember az ilyet, csak akkor ismeri be, mikor már tényleg a végét járja és a sumákolásra nincs lehetősége. Majd feltűnik neki, a takaró alatt meginduló kéz, de már túl késő, nem volt ideje felkészülni, most pedig a váratlan érintésbe az egész, eddig sem épp nyugvó állapotban leledző testrész beleremeg. A keze felett is szinte elveszíti az irányítást, ami eddig a nő szirmait kényeztette, minden előjel nélkül csúszik be a gyönyörök kapuján, nem kis lendülettel. Azonnal el is húzza a kezét, a nő reakcióját figyelve, nem szeret durva lenni, nem is szokott, de most meglepték. Már csak a lázra tudja fogni, egyszerűen nem érezte, ahogy a kéz araszol a célja felé.*
-Ne… ne haragudj. *Hebegi közelebb hajolva a nő szájához, majd csókot lehel rá tétován.*
-Yeza… *Leheli a vörös nevét a levegőbe.* -Könyörgök, ne sokáig játssz velem, mert szégyenemre tönkreteszem a megvetett ágyat. *Nyel egy nagyot, nehéz bevallania, de a nő gyengéd érintései nyomán, talán már nem lesz elég ideje felkészülni, elsül és taccsra vágja a lepedőt. Aztán meg kelhetnek ki a meleg ágyból.*
-Ne érts félre. *Próbál egy kevés magyarázattal is szolgálni, nem szeretné, ha a nő félreértené a dolgokat.*
-Legszívesebben mindenedet elvenném, de már föléd magasodva sem tudnám megtartani magam. *Simítja végig a keze külső élével a nő arcát.* -De engedd meg, hogy kényeztesselek, amíg bírom szusszal. *Indul meg a keze lefelé, hogy teljesítse az ígéretet.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Neki is elkalandoznak a gondolatai ezt a felsorolást hallva, már szinte maga előtt is látja, ahogy a vörös markolássza a szénát, miközben jómaga ütemesen belecsap a húrok közé és próbál minél hangosabb akkordokat kicsalni a verejtékben fürdő nő száján.*
-Milyen óhajaid vannak neked te lány! Ha az eső hangját akarod hallgatni, kinyithatod az ablakot. *Súgja engedékenyen, mert innen a meleg takaró alól már könnyű beszélni, főleg, hogy egyre forróbb kezd lenni a hangulat. Mindig élvezi, ha örömet okozhat egy nőnek és azon látszik, hogy egyetlen ujjmozdulata sem vész kárba, viszont ez esetben valahogy nem tudja teljes testhosszal bevetni magát. Nagy kortyokban veszi a levegőt és az érzékei pompák, legszívesebben csak a nő két puha keble közé feküdne, és hagyná, hadd tegye a leves a dolgát. De most nem lehet. Ha megadja magát és cserbenhagyja a nőt, azt soha többé le nem mossa magáról. A vörös meg kifejezetten tetszik neki, bár eléggé ellentmondásos természetet villantott rövid ismertségük kettő napján. Ismeri jól azt a fajta nőt, akinek a szoknyája alá úgy kell beénekelnie magát és még akkor is ott vannak az egymáshoz ránduló puha combok, amiket óvatos munkával ketté kell választani, na ez a nő nem is hasonlít rájuk. Ennek ellenére bizonyos jellemvonásokat mintha hordozna, de ahogy a kezét már első találkozásuk alkalmával is bevezette a ruhája alá, olyat még csak hivatásostól látott. Így nem csoda, hogy a fejében nem kicsi a zavar, na meg most a láz, ami még bele is köp a levesbe. Úgy sejti viszont, hogy a vörös sokkal céltudatosabb, mint, ahogy felé mutatja magát. A tettei egyértelműen, a szavai már kevésbé. Ez az a dolog, ami miatt Eooghan nem tudja, miképp viselkedjen vele, hogy kölcsönösen előnyös ajánlatot hozzanak ki a végén.
A nő pedig fordul a kérlelő szóra, hála az égnek, így megkönnyítve egy fokkal a bárd dolgát. Úgy is gondolja, hogy kár lenne, ha egy ilyen csinos arc csak a szembeni szekrénynek mutatná, mennyire is élvezi az ő keze munkáját. Megdolgozik érte, ez neki jár. Amint pedig a keze végre ismét megtalálta a hamvas szirmokat, nem tudja csak nézni a simítások nyomán szétnyíló bíbor ajkakat, közelebb hajol és birtokba veszi azokat. Csak puhán és finoman csókol, néha engedve egy- egy nagyobb levegővételt vagy kibukó mondatot a nőnek. Aztán a feltett kérdés, látszólag kizökkenti a kellemes bizsergésből Yezát, ez a testbeszédből egyértelmű, hiszen ennél talán csak egy módon lehetnének közelebb egymáshoz.
~Én hülye! Bárcsak visszaszívhatnám. ~ Mert úgy tűnt eddig minden rendben megy, neki kellemes és a nő is élvezi, annál pedig többre nincs is szüksége jelen pillanatban. Aztán mintha csak elszivárogna a gondolat és ennek most kivételesen örül, már csak valami semleges választ kéne visszajuttasson a kislánynak, hogy minden a helyére kerülhessen, ahogy az imént olyan meghitten volt is.*
-És mit kívánnál ettől a khm… formás és pimasz idegentől, ha rákérdezne? *Próbál kérdéssel felelni a kérdésre, hátha így elsikkad a dolog jelentősége. Majd érkezik a pimasz feltételezés is, nem várat sokat magára, így a férfi akaratlanul is felhőköl, mint, aki magára vette a dolgot, de a szája szegletében ott csücsül a mosoly.*
-Höh! Kikérem magamnak! Igenis jól játszom, csak szeretek megdolgozni a porhanyós falatokért. *Duruzsolja mély hangon az utolsó mondatot kettőjük közé a levegőbe.*
-De most csak akkor kérem, ha ingyen adják. Bár talán már annyi erőm sincsen, hogy megrágjalak. *Élcelődik az előző hasonlatot tovább fűzve, de hát így van, mert férfiember az ilyet, csak akkor ismeri be, mikor már tényleg a végét járja és a sumákolásra nincs lehetősége. Majd feltűnik neki, a takaró alatt meginduló kéz, de már túl késő, nem volt ideje felkészülni, most pedig a váratlan érintésbe az egész, eddig sem épp nyugvó állapotban leledző testrész beleremeg. A keze felett is szinte elveszíti az irányítást, ami eddig a nő szirmait kényeztette, minden előjel nélkül csúszik be a gyönyörök kapuján, nem kis lendülettel. Azonnal el is húzza a kezét, a nő reakcióját figyelve, nem szeret durva lenni, nem is szokott, de most meglepték. Már csak a lázra tudja fogni, egyszerűen nem érezte, ahogy a kéz araszol a célja felé.*
-Ne… ne haragudj. *Hebegi közelebb hajolva a nő szájához, majd csókot lehel rá tétován.*
-Yeza… *Leheli a vörös nevét a levegőbe.* -Könyörgök, ne sokáig játssz velem, mert szégyenemre tönkreteszem a megvetett ágyat. *Nyel egy nagyot, nehéz bevallania, de a nő gyengéd érintései nyomán, talán már nem lesz elég ideje felkészülni, elsül és taccsra vágja a lepedőt. Aztán meg kelhetnek ki a meleg ágyból.*
-Ne érts félre. *Próbál egy kevés magyarázattal is szolgálni, nem szeretné, ha a nő félreértené a dolgokat.*
-Legszívesebben mindenedet elvenném, de már föléd magasodva sem tudnám megtartani magam. *Simítja végig a keze külső élével a nő arcát.* -De engedd meg, hogy kényeztesselek, amíg bírom szusszal. *Indul meg a keze lefelé, hogy teljesítse az ígéretet.*
2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-05 08:49:27
Üzenet elküldve: 2019-10-05 08:49:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
- Az ágy... az asztal... *folytatja a sort pajzán mosolygással, aztán elmerengve fordul hátra a férfi ajkaiért* - vagy akár friss szénára terített vászonzsákok egy csűrben, míg a tetőn dobol az eső.
*Az az ominózus mondat úgy marad végül, ahogy a vágytól részeg képzeletből szavakká hangosodott. Tényleg nem könnyű kiigazodni ezen az igricen. Mindig meglepi, szinte berántja egy-egy ilyen merész játékba, de ahogy Yeza is utána lép, egyszerűen kihátrál. Ezt most talán annyira nem is bánja, inkább csak azt a részét nem engedi el szívesen, hogy a kihasznált, alkuban sarokba szorított lányka szerepében tetszelegjen. Mindig szeretett történetet szőni a bujaságba, s ezekben egészen elmerülni.
Tagadhatatlanul élvezi, hogy a férfi szorosan tartja, hogy a fülébe súgja szavait, miközben azok a lanthoz szokott ujjak bűnös, feslett harmóniába kezdenek. Zenéjük aláfesti a képzetet, melyben ő csupán áldozata egy kéjsóvár zenésznek, aki aljas módon rontja meg az ártatlan bűntudatot. Yeza egész életében csábítani kárhoztatott. Mások bizalmába férkőzni, buja ösvényekre csalni a vágyakat. Talán emiatt érzi olyan kéjesnek ezzel a gondolattal játszani. A legtöbb férfinak persze határozottan tetszik, ha tálcán kínálja a számukra a ragadozó szerepét. Amikor viszont Eooghan megkéri, hogy forduljon meg, s mindjárt utána a fülébe súgja a szót "esedezem", átfut a fején, hogy talán épp itt a baj. Talán az bárdnak egész más ízvilághoz lenne kedve, mint egy megadó kis szende. A vágy olyan sok alakban járó istenség, hogy nem mindig könnyű a számára a legmegfelelőbb oltárt megtalálni. Ráadásul a félvér erejét jócskán megcsapolta a betegség, így még bonyolultabb a dolog. Arról meg nem is beszélve, hogy Yezának esze ágában sincs elengedni az önzés édes koncát. Most, hogy végre a maga ura és nem mások céljainak az eszköze, legalább ennyi jár neki. Mindenesetre egyelőre kivár. Hagyja, hogy az igric állítsa irányba ezt a hajót. A vörös úgyis kevésbé ismeri ki magát a kikötői népekkel.
Szembefordul és készségesen engedi, hogy a lábát a férfi a csípőjére igazítsa. Nem véletlen, hogy sokan szeretik nézni szeretőjük arcát, ahogy az élvezet átfesti a vonásaikat. Az ilyesmi legalább annyira megkapó, mint a kéjenc kis sóhajok, nyögések mámoros zenéje.
Yeza az ajkába harapva várja, hogy az érintés visszataláljon a combjai közé, s mikor a bárd teljesíti ezt a csendesen könyörgő óhajt, kéjes sóhaj, pillanatra hunyt szemek mögé rejtett parázs, a férfi karján megfeszülő szorítás árulkodik hálájáról. Pihegő kis teste máris vágyakozva mozdul az értő kényeztetésre. Aztán érkezik egy újabb kérdés, ami pont elég rosszul fogalmazott, hogy megingassa a varázst. Ott szűkíti szemét az éterben a pillanat gyilkosa, a kérdés mögé kérdező kérdés: ~Ezt meg hogy érti?~ Pont elég hasonló tüskét szúrt már Yeza körme alá ez a néhány nap. De ezúttal nem nyújtja a kezét gondolatnak, csak hagyja, hogy visszahúzza a felszín alá az önös, buja élvezet.*
- Talán csupán a férfiak kiváltsága megkívánni egy formás, pimasz idegent? *kérdez vissza végül. Elüti az élet, ami arra utalna, hogy az a férfi tulajdonképpen bárki lehetne. Nem szeretne engedni ennek a gondolatmenetnek, mely óhatatlanul elkeseredett némbernek festi le, aki sóvárogva ugrik rá az első hajlandóságot mutató hímre.*
- Még senki nem bújt az ágyadba unszolás nélkül? Vagy olyan szörnyű muzsikus vagy, hogy elriasztasz mindenkit, akit a csinos pofiddal meg a rámenős szövegeddel előtte levettél a lábáról? *pimaszkodik. Az ő keze is kettejük közé furakszik. Először élvetegen végigsimít a férfi ujjain, aztán tovább halad a félvér ágyéka felé, hogy viszonozza a kéjeket.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
- Az ágy... az asztal... *folytatja a sort pajzán mosolygással, aztán elmerengve fordul hátra a férfi ajkaiért* - vagy akár friss szénára terített vászonzsákok egy csűrben, míg a tetőn dobol az eső.
*Az az ominózus mondat úgy marad végül, ahogy a vágytól részeg képzeletből szavakká hangosodott. Tényleg nem könnyű kiigazodni ezen az igricen. Mindig meglepi, szinte berántja egy-egy ilyen merész játékba, de ahogy Yeza is utána lép, egyszerűen kihátrál. Ezt most talán annyira nem is bánja, inkább csak azt a részét nem engedi el szívesen, hogy a kihasznált, alkuban sarokba szorított lányka szerepében tetszelegjen. Mindig szeretett történetet szőni a bujaságba, s ezekben egészen elmerülni.
Tagadhatatlanul élvezi, hogy a férfi szorosan tartja, hogy a fülébe súgja szavait, miközben azok a lanthoz szokott ujjak bűnös, feslett harmóniába kezdenek. Zenéjük aláfesti a képzetet, melyben ő csupán áldozata egy kéjsóvár zenésznek, aki aljas módon rontja meg az ártatlan bűntudatot. Yeza egész életében csábítani kárhoztatott. Mások bizalmába férkőzni, buja ösvényekre csalni a vágyakat. Talán emiatt érzi olyan kéjesnek ezzel a gondolattal játszani. A legtöbb férfinak persze határozottan tetszik, ha tálcán kínálja a számukra a ragadozó szerepét. Amikor viszont Eooghan megkéri, hogy forduljon meg, s mindjárt utána a fülébe súgja a szót "esedezem", átfut a fején, hogy talán épp itt a baj. Talán az bárdnak egész más ízvilághoz lenne kedve, mint egy megadó kis szende. A vágy olyan sok alakban járó istenség, hogy nem mindig könnyű a számára a legmegfelelőbb oltárt megtalálni. Ráadásul a félvér erejét jócskán megcsapolta a betegség, így még bonyolultabb a dolog. Arról meg nem is beszélve, hogy Yezának esze ágában sincs elengedni az önzés édes koncát. Most, hogy végre a maga ura és nem mások céljainak az eszköze, legalább ennyi jár neki. Mindenesetre egyelőre kivár. Hagyja, hogy az igric állítsa irányba ezt a hajót. A vörös úgyis kevésbé ismeri ki magát a kikötői népekkel.
Szembefordul és készségesen engedi, hogy a lábát a férfi a csípőjére igazítsa. Nem véletlen, hogy sokan szeretik nézni szeretőjük arcát, ahogy az élvezet átfesti a vonásaikat. Az ilyesmi legalább annyira megkapó, mint a kéjenc kis sóhajok, nyögések mámoros zenéje.
Yeza az ajkába harapva várja, hogy az érintés visszataláljon a combjai közé, s mikor a bárd teljesíti ezt a csendesen könyörgő óhajt, kéjes sóhaj, pillanatra hunyt szemek mögé rejtett parázs, a férfi karján megfeszülő szorítás árulkodik hálájáról. Pihegő kis teste máris vágyakozva mozdul az értő kényeztetésre. Aztán érkezik egy újabb kérdés, ami pont elég rosszul fogalmazott, hogy megingassa a varázst. Ott szűkíti szemét az éterben a pillanat gyilkosa, a kérdés mögé kérdező kérdés: ~Ezt meg hogy érti?~ Pont elég hasonló tüskét szúrt már Yeza körme alá ez a néhány nap. De ezúttal nem nyújtja a kezét gondolatnak, csak hagyja, hogy visszahúzza a felszín alá az önös, buja élvezet.*
- Talán csupán a férfiak kiváltsága megkívánni egy formás, pimasz idegent? *kérdez vissza végül. Elüti az élet, ami arra utalna, hogy az a férfi tulajdonképpen bárki lehetne. Nem szeretne engedni ennek a gondolatmenetnek, mely óhatatlanul elkeseredett némbernek festi le, aki sóvárogva ugrik rá az első hajlandóságot mutató hímre.*
- Még senki nem bújt az ágyadba unszolás nélkül? Vagy olyan szörnyű muzsikus vagy, hogy elriasztasz mindenkit, akit a csinos pofiddal meg a rámenős szövegeddel előtte levettél a lábáról? *pimaszkodik. Az ő keze is kettejük közé furakszik. Először élvetegen végigsimít a férfi ujjain, aztán tovább halad a félvér ágyéka felé, hogy viszonozza a kéjeket.*
2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-04 19:01:56
Üzenet elküldve: 2019-10-04 19:01:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*A nő szavain, miszerint bizony már régen kint készíthetné magának a szalmaágyat valahol az istállóban, ha nem lenne dögvészen, csak kényszeredetten felhőköl.*
-Höh! Hát így állunk kislány, megjegyzem ám. *Válik el erre a néhány szóra a nő kéjesen vonagló nyakától.*
-Emlékszem, de utcán nem szoktam felfalni senkit, hiszen az ágy kényelmesebb, nemde? *Markol kicsit erősebbe Yeza fenekébe. Minden egyes, a takaró alatt eltöltött perccel egyre inkább kívánja érinteni és kóstolni a neki felkínált bőrfelületet, szíve pedig majd kiugrik a helyéről, így, hogy két kocsis is hajtja. A láz, meg ugye a nő. Érzi, ahogy Yeza, a parlagon hagyott kezéért nyúl, hogy akit még legutóbb az út mentén hagyott kóvályogni, most annak mutasson utat egészen a kapuig elcsalva őt. Csalva? Szívesen adja a kezét ilyen nemes célért vezetni, türelmetlensége egyértelmű, de nem tartja ezt sem Eooghan elítélendőnek. Ujjai óvatosan simulnak be a számukra előkészített, vágytól feltüzelt helyre, hogy a nő vágyakozását szolgálják, egyelőre sikamlós simítások formájában, mert nem siet sehova, ő igazán ráér. Ettől függetlenül, energiapocsékolás lenne tagadni, hogy ő is pont ugyan annyira élvezi ezt a játékot, mint a vörös, ezt mintha csak alátámasztani lennének hivatottak a torkán megakadó levegőcsomók.*
-Egyszer kimondani is pont elég volt kedves. Nem vagyok uzsorás és a kedvedért sem leszek. Ne aggódj, nem vagyok telhetetlen, csak annyit veszek el, amennyit szívesen adsz. Bár most csak egy részét fölözöm le, a többit majd részletekben. *Súgja oda, most nincs kedve a nő szabályai szerint ugrálni.*
-Fordulj velem szembe, hadd lássalak. *Morogja feltörő élvezettel Yeza nyakába, remélve, hogy engedelmes kis ágytöltelék lesz és megteszi. Vissza is húzza a kezét, hogy ne legyen útban.*
-Esedezem… *Búgja a füléhez, kifújva a vágytól terhes levegőfoszlányt. Ha ezt megteszi, a nő külső térdét felhúzza a csípőjéig, és a feje alá csúsztatja az egyik karját, hogy azon heverjen.*
-Csak azért, mert így nekem könnyebb. Meg, mert szeretném látni az arcod. *Magyarázza meg halkan, ha már látja a csillogó szemeket.*
-Ennyire vágysz egy férfi érintésére? *Szegezi neki a kérdést, szemeiben pedig valami gondoskodó fény szalad keresztül. Hiszen alig két napja ismerik egymást, akár rablógyilkos is lehetne, de a nő mégis itt fekszik mellette, teljesen kiszolgáltatottan, odadobva mindent, amit csak egy férfi megkívánhat. Ha a pozícióváltoztatás a nőnek sem volt ellenére és siker koronázza az erőfeszítéseket, akkor a kérdés feltétele közben, már Eooghan szabad keze, kettejük közé furakodva csúszik egyre lejjebb Yeza forró bőrén, hogy megkeresse az imént oly nagy előzékenységgel feltárt barlangot.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*A nő szavain, miszerint bizony már régen kint készíthetné magának a szalmaágyat valahol az istállóban, ha nem lenne dögvészen, csak kényszeredetten felhőköl.*
-Höh! Hát így állunk kislány, megjegyzem ám. *Válik el erre a néhány szóra a nő kéjesen vonagló nyakától.*
-Emlékszem, de utcán nem szoktam felfalni senkit, hiszen az ágy kényelmesebb, nemde? *Markol kicsit erősebbe Yeza fenekébe. Minden egyes, a takaró alatt eltöltött perccel egyre inkább kívánja érinteni és kóstolni a neki felkínált bőrfelületet, szíve pedig majd kiugrik a helyéről, így, hogy két kocsis is hajtja. A láz, meg ugye a nő. Érzi, ahogy Yeza, a parlagon hagyott kezéért nyúl, hogy akit még legutóbb az út mentén hagyott kóvályogni, most annak mutasson utat egészen a kapuig elcsalva őt. Csalva? Szívesen adja a kezét ilyen nemes célért vezetni, türelmetlensége egyértelmű, de nem tartja ezt sem Eooghan elítélendőnek. Ujjai óvatosan simulnak be a számukra előkészített, vágytól feltüzelt helyre, hogy a nő vágyakozását szolgálják, egyelőre sikamlós simítások formájában, mert nem siet sehova, ő igazán ráér. Ettől függetlenül, energiapocsékolás lenne tagadni, hogy ő is pont ugyan annyira élvezi ezt a játékot, mint a vörös, ezt mintha csak alátámasztani lennének hivatottak a torkán megakadó levegőcsomók.*
-Egyszer kimondani is pont elég volt kedves. Nem vagyok uzsorás és a kedvedért sem leszek. Ne aggódj, nem vagyok telhetetlen, csak annyit veszek el, amennyit szívesen adsz. Bár most csak egy részét fölözöm le, a többit majd részletekben. *Súgja oda, most nincs kedve a nő szabályai szerint ugrálni.*
-Fordulj velem szembe, hadd lássalak. *Morogja feltörő élvezettel Yeza nyakába, remélve, hogy engedelmes kis ágytöltelék lesz és megteszi. Vissza is húzza a kezét, hogy ne legyen útban.*
-Esedezem… *Búgja a füléhez, kifújva a vágytól terhes levegőfoszlányt. Ha ezt megteszi, a nő külső térdét felhúzza a csípőjéig, és a feje alá csúsztatja az egyik karját, hogy azon heverjen.*
-Csak azért, mert így nekem könnyebb. Meg, mert szeretném látni az arcod. *Magyarázza meg halkan, ha már látja a csillogó szemeket.*
-Ennyire vágysz egy férfi érintésére? *Szegezi neki a kérdést, szemeiben pedig valami gondoskodó fény szalad keresztül. Hiszen alig két napja ismerik egymást, akár rablógyilkos is lehetne, de a nő mégis itt fekszik mellette, teljesen kiszolgáltatottan, odadobva mindent, amit csak egy férfi megkívánhat. Ha a pozícióváltoztatás a nőnek sem volt ellenére és siker koronázza az erőfeszítéseket, akkor a kérdés feltétele közben, már Eooghan szabad keze, kettejük közé furakodva csúszik egyre lejjebb Yeza forró bőrén, hogy megkeresse az imént oly nagy előzékenységgel feltárt barlangot.*
2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-04 07:12:53
Üzenet elküldve: 2019-10-04 07:12:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
- Ha nem lennél beteg, talán ki is csuknálak *mosolyodik el az őszinte szavakon, mert a férfi nagyon is jól rátapintott Yeza természetére.*
- Talán neked kellett volna előre kérni az árat a kíséretért *mondja visszavágva a bujtatott vádakra.* - De legalább előleget. Még fel is ajánlottam, emlékszel? *idézi fel a cserfes kis húzást a Szegénynegyedben.
Aztán jön az a kérdés, ami vegyes érzéseket lobbant Yezában. Ez keveredik el, s alkot hevült oldatot a vágyak kéjenc elegyével.*
- Még jó, hogy nem kereskedőnek vagy uzsorásnak mentél, igric *piszkálódik kicsit.* - Ha az árat kiszabod, miért kérdezősködsz még? Csak vedd el. *Nyomatékként finoman megmozgatja a félvér ágyékának dörgölőző csípőjét.* - Várj, megtanítom *leheli Eooghan ajkára. Kezét a combján megakadt mozdulatra simítja és tovább vezeti, egészen szemérmetlen vágyaihoz.* - Tudod, az uzsorások kapzsi népség. Megoldott erszényt nem hagynak érintetlenül, ha máris jussot vámolhatnak. És mindig csak többet akarnak, míg van, amit elvehetnek *igazítja kedvére a férfi ujjait.* - Most pedig ismételd meg, amit kiszabtál. Kijelentésként. Csak súgd a fülembe *kéjeleg közben az elorzott mozdulaton.* - Tudom, hogy túlzol, de majd behajtod később, amit most nem bírsz el. Mert hát... a magányos éjszaka, a kíséret, a társaság, az ital, az ebéd, az a sok pimaszság és persze a nagyon-nagyon különleges a káposzta. *Már nem gondolja át a szavait. Amiket mond, a kéjenc bujaság adja a szájába. Talán később meg is bánja, de most minden elsuttogott mondat csak sikamlós mézesmadzag a jól megérdemelt gyönyörhöz, amit már úgy áhít. Ugyanígy van Eooghan kérdésével is. Nem szereti az ilyen nyersen kimondott dolgokat. Nem az őszinteségük miatt, csak a közönségességük okán. De a bujaság ködében működő kémia nagyon egyedi utakon mozog. Kéjesen hat az is, amitől máskor elfordul a tetszés. Főleg a forró, elrugaszkodott vágyat párálló hangsúllyal tálalva.
A harapásokkal, a férfi mohó csókjainak nyomával is jobban vigyázna talán, de most csak kínálja hozzá a nyakát, és részegre itatja őket azokkal az édes-kéjes hangocskákkal, amiket kicsalnak belőle. Hiszen a holnap olyan bizonytalan. Ki tudja, nem-e ez az utolsó korty az életből, mielőtt az a wegtoreni hajó kiköt.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
- Ha nem lennél beteg, talán ki is csuknálak *mosolyodik el az őszinte szavakon, mert a férfi nagyon is jól rátapintott Yeza természetére.*
- Talán neked kellett volna előre kérni az árat a kíséretért *mondja visszavágva a bujtatott vádakra.* - De legalább előleget. Még fel is ajánlottam, emlékszel? *idézi fel a cserfes kis húzást a Szegénynegyedben.
Aztán jön az a kérdés, ami vegyes érzéseket lobbant Yezában. Ez keveredik el, s alkot hevült oldatot a vágyak kéjenc elegyével.*
- Még jó, hogy nem kereskedőnek vagy uzsorásnak mentél, igric *piszkálódik kicsit.* - Ha az árat kiszabod, miért kérdezősködsz még? Csak vedd el. *Nyomatékként finoman megmozgatja a félvér ágyékának dörgölőző csípőjét.* - Várj, megtanítom *leheli Eooghan ajkára. Kezét a combján megakadt mozdulatra simítja és tovább vezeti, egészen szemérmetlen vágyaihoz.* - Tudod, az uzsorások kapzsi népség. Megoldott erszényt nem hagynak érintetlenül, ha máris jussot vámolhatnak. És mindig csak többet akarnak, míg van, amit elvehetnek *igazítja kedvére a férfi ujjait.* - Most pedig ismételd meg, amit kiszabtál. Kijelentésként. Csak súgd a fülembe *kéjeleg közben az elorzott mozdulaton.* - Tudom, hogy túlzol, de majd behajtod később, amit most nem bírsz el. Mert hát... a magányos éjszaka, a kíséret, a társaság, az ital, az ebéd, az a sok pimaszság és persze a nagyon-nagyon különleges a káposzta. *Már nem gondolja át a szavait. Amiket mond, a kéjenc bujaság adja a szájába. Talán később meg is bánja, de most minden elsuttogott mondat csak sikamlós mézesmadzag a jól megérdemelt gyönyörhöz, amit már úgy áhít. Ugyanígy van Eooghan kérdésével is. Nem szereti az ilyen nyersen kimondott dolgokat. Nem az őszinteségük miatt, csak a közönségességük okán. De a bujaság ködében működő kémia nagyon egyedi utakon mozog. Kéjesen hat az is, amitől máskor elfordul a tetszés. Főleg a forró, elrugaszkodott vágyat párálló hangsúllyal tálalva.
A harapásokkal, a férfi mohó csókjainak nyomával is jobban vigyázna talán, de most csak kínálja hozzá a nyakát, és részegre itatja őket azokkal az édes-kéjes hangocskákkal, amiket kicsalnak belőle. Hiszen a holnap olyan bizonytalan. Ki tudja, nem-e ez az utolsó korty az életből, mielőtt az a wegtoreni hajó kiköt.*
2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-03 18:01:31
Üzenet elküldve: 2019-10-03 18:01:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
-Dehogy engedem! *Felel a kérdésre nagy lelkesen.*
-Te fázol, én meg majd meggyulladok, azt hiszem, kiegészítjük egymást. *Harap bele játékosan a nő fülcimpájába, odanyomva magát Yezához, hogy ne csak hallja, de érezze is, hogy ez valóban így is van. Minden kéjes hangocska, ami elhagyja a nő száját, igazi muzsika a bárd számára, mindig is ez volt a kedvenc része. Sohasem tudna betelni a vágy által kicsikart szimfóniákkal, naphosszat csak ezt hallgatná, ha tehetné. Viszont nem azok közé tartozik, akik ezt tapasztalva ámokfutásba kezdenek és minden erejüket bevetve a lovak közé csapnak a kielégülés arénájában. Szereti lassan kiélvezni a dolgokat, most pedig igazán más választása sincsen. Nem érez magában elég erőt, hogy szenvedélyesebb kivitelezésbe kezdjen, így marad annál, ami Yezának is tetszik és próbálja nem taccsra tenni a lepedőt közben.
Majd a nő felteszi a kérdést, ami ekkor már semmi jelentőséggel nem bír, mivel a beszédes hangok már mindent elmondtak, amit tudni akart.*
-Kihasználni a helyzetet? Ugyan… *Súgja mély, vágyakozó hangon, bár hallatszik, mulattatja is a felvetés, lassan kezd sejtése lenni a nő természetét illetően. Érkezik is a megnyugtató ajakérintés, majd előbukik az igazság is, nem mintha szándékában állt volna most azonnal kipenderíteni a kislányt a padlóra a takaró alól.*
-Őszintén megvallom, úgy tapasztaltam, ti nők, nagyon kívánósak vagytok e téren. Így inkább félek, hogy kielégítetlenség esetén kicsuksz, így ahogy vagyok az istállóba. *Súgja oda a nőnek humorosan, bár minden viccben van valami komoly is. Ettől függetlenül, lassan állandóvá kezd válni a nő bársonyos fenekének jelenléte a fejében.*
-Én is nagyon szeretnék visszaélni a helyzettel, elhiheted. *Suttogja a nő nyakába, majd erélyeset kóstol belőle. Szándékozik erőteljes nyomokat hagyni a másik testén, mivel ha úgysem várják haza, talán nem szégyen, de valószínűleg úgy fog kinézni, mint akit egész délután egy husánggal csapkodtak. Tudja, ezt szeretik a nők a leginkább, és belátni sem nehéz, nagyon is kedvére való a tevékenység. Játszani Yeza nyakával, markolászni az egyre csúcsosodó keblet, a bársonyos fenékről már nem is beszélve.*
-Jajj te lány! *Ereszt ki egy lemondó sóhajtást a nő bőrére.* -Amit csak megkívánok… nem semmi egy boszorkány vagy! Megbetegítesz, és mikor már itt fekszem kimerülten, mellém bújsz csupaszon, hogy tegyek veled, ami jólesik. *Harapdálja meg óvatosan a vállától kiindulva egészen a füléig Yezát, remélve, hogy végig szalad rajta a libabőr, így állva csekély bosszút. Aztán az, felveti, hogy később pedig igazán felszámolhatná az ebéd és az ital árát is. *
-Szóval nem lenne ellene kifogásod? Felszámolnék én aztán mindent, a magányos éjszakát, a kíséretet, a társaságot, az italt, az ebédet, a pimaszságot és természetesen a káposztát. *Sorolja egymás után, aztán úgy dönt, még hozzátesz egy mondatot, csak, hogy érezze, mit vált ki a nőből. Szorosan magához húzza, és határozott hangon felteszi a kérdést. Közben a keze sem vándorol tovább, előbb hallani akarja a kérdésre a választ.*
-Tehát az ellen se lenne kifogásod, ha mindezek ellentételezése miatt, mostantól három napig aludni se lenne lehetőséged, mert egyfolytában a kedvemre használnálak? Nem lenne egy szabad perced sem, mindig benned lennék, egész nap csak kefélnénk. *A szája széle mosolyra húzódik, a szíve pedig a torkában dobog, szeretné, miért is ne vágyna a dolog után, hiszen férfi, beteg, de férfi.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
-Dehogy engedem! *Felel a kérdésre nagy lelkesen.*
-Te fázol, én meg majd meggyulladok, azt hiszem, kiegészítjük egymást. *Harap bele játékosan a nő fülcimpájába, odanyomva magát Yezához, hogy ne csak hallja, de érezze is, hogy ez valóban így is van. Minden kéjes hangocska, ami elhagyja a nő száját, igazi muzsika a bárd számára, mindig is ez volt a kedvenc része. Sohasem tudna betelni a vágy által kicsikart szimfóniákkal, naphosszat csak ezt hallgatná, ha tehetné. Viszont nem azok közé tartozik, akik ezt tapasztalva ámokfutásba kezdenek és minden erejüket bevetve a lovak közé csapnak a kielégülés arénájában. Szereti lassan kiélvezni a dolgokat, most pedig igazán más választása sincsen. Nem érez magában elég erőt, hogy szenvedélyesebb kivitelezésbe kezdjen, így marad annál, ami Yezának is tetszik és próbálja nem taccsra tenni a lepedőt közben.
Majd a nő felteszi a kérdést, ami ekkor már semmi jelentőséggel nem bír, mivel a beszédes hangok már mindent elmondtak, amit tudni akart.*
-Kihasználni a helyzetet? Ugyan… *Súgja mély, vágyakozó hangon, bár hallatszik, mulattatja is a felvetés, lassan kezd sejtése lenni a nő természetét illetően. Érkezik is a megnyugtató ajakérintés, majd előbukik az igazság is, nem mintha szándékában állt volna most azonnal kipenderíteni a kislányt a padlóra a takaró alól.*
-Őszintén megvallom, úgy tapasztaltam, ti nők, nagyon kívánósak vagytok e téren. Így inkább félek, hogy kielégítetlenség esetén kicsuksz, így ahogy vagyok az istállóba. *Súgja oda a nőnek humorosan, bár minden viccben van valami komoly is. Ettől függetlenül, lassan állandóvá kezd válni a nő bársonyos fenekének jelenléte a fejében.*
-Én is nagyon szeretnék visszaélni a helyzettel, elhiheted. *Suttogja a nő nyakába, majd erélyeset kóstol belőle. Szándékozik erőteljes nyomokat hagyni a másik testén, mivel ha úgysem várják haza, talán nem szégyen, de valószínűleg úgy fog kinézni, mint akit egész délután egy husánggal csapkodtak. Tudja, ezt szeretik a nők a leginkább, és belátni sem nehéz, nagyon is kedvére való a tevékenység. Játszani Yeza nyakával, markolászni az egyre csúcsosodó keblet, a bársonyos fenékről már nem is beszélve.*
-Jajj te lány! *Ereszt ki egy lemondó sóhajtást a nő bőrére.* -Amit csak megkívánok… nem semmi egy boszorkány vagy! Megbetegítesz, és mikor már itt fekszem kimerülten, mellém bújsz csupaszon, hogy tegyek veled, ami jólesik. *Harapdálja meg óvatosan a vállától kiindulva egészen a füléig Yezát, remélve, hogy végig szalad rajta a libabőr, így állva csekély bosszút. Aztán az, felveti, hogy később pedig igazán felszámolhatná az ebéd és az ital árát is. *
-Szóval nem lenne ellene kifogásod? Felszámolnék én aztán mindent, a magányos éjszakát, a kíséretet, a társaságot, az italt, az ebédet, a pimaszságot és természetesen a káposztát. *Sorolja egymás után, aztán úgy dönt, még hozzátesz egy mondatot, csak, hogy érezze, mit vált ki a nőből. Szorosan magához húzza, és határozott hangon felteszi a kérdést. Közben a keze sem vándorol tovább, előbb hallani akarja a kérdésre a választ.*
-Tehát az ellen se lenne kifogásod, ha mindezek ellentételezése miatt, mostantól három napig aludni se lenne lehetőséged, mert egyfolytában a kedvemre használnálak? Nem lenne egy szabad perced sem, mindig benned lennék, egész nap csak kefélnénk. *A szája széle mosolyra húzódik, a szíve pedig a torkában dobog, szeretné, miért is ne vágyna a dolog után, hiszen férfi, beteg, de férfi.*
2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-03 06:41:33
Üzenet elküldve: 2019-10-03 06:41:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
- Bizony *helyesel. Hát hogy engedhetné egy úriember, hogy egy gyámoltalan leány meghűljön a takarója alatt?* - Az szörnyű volna. Ugye nem engeded, Eooghan? *kérdi érzéki könyörgéssel a hangjában, s rászorít a keblét markoló kézre. Mintha a bárd egy kissé magára talált volna. Yeza simuló, törleszkedő feneke határozottan érzi, hogy élesztgeti a vágy a félvér testét.
Előzékenyen kínálja a nyakát a csókoknak, a harapásoknak. Kéjes kis hangocskák kelnek az ajkáról, keblének puha rózsái pedig egyre kackiásabban jelzik, hogy a kedvére van az ügyes művészujjak játéka.*
- Korpa közé? *kérdez vissza szuszogva.* - Úgy hangzik, mintha ki akarnád használni a helyzetet, bárd uram. *Kacér mosoly fészkeli magát Yeza szája szegletébe a mondatra, de mielőtt még az igric újból elbizonytalanodna, hátrafordítja a fejét, hogy csókot lopjon.*
- Úgy beszélsz, mintha csak a férfiak kiváltsága lenne megkívánni a gyönyöröket *harap aprót a félvér ajkába.* - Jólesik, amit csinálsz és nagyon is kedvemre volna, ha "visszaélnél a helyzettel". *Yeza felhúzza a térdét és a férfi kezét a térdhajlatához simítja, aztán lefelé kezdi húzni, végig a combján. De nem vezeti végig az útján. A bárdra bízza, meddig megy.*
- Tudom, hogy még nem vagy egészen jól *súgja.* - Nem várok el tőled semmit, de ahogy mondtam... amit csak megkívánsz. Ami jólesik. Én csak kéjenckedek azon, amit felszámítasz a takaród melegéért. *Yezáé egy igazán rossz kislány ártatlan pillogása.* - Ha pedig jobban leszel és felszámolnád az ebéd meg az ital árát is... *beharapja az ajkát, de kicsit sem úgy tűnik, mint aki alkudni akarna.
Egyrészt szívesen csitítaná így a lelkiismeretét, amiért ott hagyta az úton az igricet az este, másrészt meg ő is élvezi a dolgot. Már akkor megtetszett neki a félvér, mikor ott a Szegénynegyedben magához rántotta. Igaz, jobban tetszett volna, ha utána nem szalad el, de most összesimul a meztelen testük és a simogatása, a csókjai nagyon is kellemesek. Yezának pedig nincsenek erkölcsi fenntartásai egy ilyen légyottal kapcsolatban. A rossz nyelvek biztos azt mondanák, hogy az erény osztogatásakor a vörös valószínűleg épp bujálkodott valahol jó távol attól a bizonyos sortól.*
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
- Bizony *helyesel. Hát hogy engedhetné egy úriember, hogy egy gyámoltalan leány meghűljön a takarója alatt?* - Az szörnyű volna. Ugye nem engeded, Eooghan? *kérdi érzéki könyörgéssel a hangjában, s rászorít a keblét markoló kézre. Mintha a bárd egy kissé magára talált volna. Yeza simuló, törleszkedő feneke határozottan érzi, hogy élesztgeti a vágy a félvér testét.
Előzékenyen kínálja a nyakát a csókoknak, a harapásoknak. Kéjes kis hangocskák kelnek az ajkáról, keblének puha rózsái pedig egyre kackiásabban jelzik, hogy a kedvére van az ügyes művészujjak játéka.*
- Korpa közé? *kérdez vissza szuszogva.* - Úgy hangzik, mintha ki akarnád használni a helyzetet, bárd uram. *Kacér mosoly fészkeli magát Yeza szája szegletébe a mondatra, de mielőtt még az igric újból elbizonytalanodna, hátrafordítja a fejét, hogy csókot lopjon.*
- Úgy beszélsz, mintha csak a férfiak kiváltsága lenne megkívánni a gyönyöröket *harap aprót a félvér ajkába.* - Jólesik, amit csinálsz és nagyon is kedvemre volna, ha "visszaélnél a helyzettel". *Yeza felhúzza a térdét és a férfi kezét a térdhajlatához simítja, aztán lefelé kezdi húzni, végig a combján. De nem vezeti végig az útján. A bárdra bízza, meddig megy.*
- Tudom, hogy még nem vagy egészen jól *súgja.* - Nem várok el tőled semmit, de ahogy mondtam... amit csak megkívánsz. Ami jólesik. Én csak kéjenckedek azon, amit felszámítasz a takaród melegéért. *Yezáé egy igazán rossz kislány ártatlan pillogása.* - Ha pedig jobban leszel és felszámolnád az ebéd meg az ital árát is... *beharapja az ajkát, de kicsit sem úgy tűnik, mint aki alkudni akarna.
Egyrészt szívesen csitítaná így a lelkiismeretét, amiért ott hagyta az úton az igricet az este, másrészt meg ő is élvezi a dolgot. Már akkor megtetszett neki a félvér, mikor ott a Szegénynegyedben magához rántotta. Igaz, jobban tetszett volna, ha utána nem szalad el, de most összesimul a meztelen testük és a simogatása, a csókjai nagyon is kellemesek. Yezának pedig nincsenek erkölcsi fenntartásai egy ilyen légyottal kapcsolatban. A rossz nyelvek biztos azt mondanák, hogy az erény osztogatásakor a vörös valószínűleg épp bujálkodott valahol jó távol attól a bizonyos sortól.*
2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-02 18:54:18
Üzenet elküldve: 2019-10-02 18:54:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Tagadhatatlan, hogy a férfinek az volt az első gondolata, hogy pőrén, csupán egy szál semmiben utasítja a lányt be maga mellé, de az eszébe se jutott, hogy gyorsabban fog megszabadulni a ruháitól, mint ő pislogni. Lecsukja a szemét, még ott van, kinyitja már a széken. ~Ez varázslat. Mármint, ha nem lennék ennyire tompa, biztos azt hinném. Egy boszorkány, az viszont kétségtelen. ~ Nézi résnyire nyitott szemmel a nőt, ahogy odasétál az ágy mellé és befészkeli magát a takaró alá.
~Két helyes kis mell. Pont akkorák, hogy kényelmesen elférjenek a tenyeremben. ~ Ugyan ez, most a tompa tekintetből nem olvasható ki, de általában ezt szereti. Meg aztán, a nőket általában ruha nélkül, viszont a vetkőztetés dolgában mindig ő az illetékes, nem szereti, ha ettől a kiváltságtól megfosztják.
~Mint jelen, rendhagyó esetben, de ezúttal megbocsátok. ~ Igazgatja meg a párnát, mielőtt a nő lefekszik, majd felé fordulva figyeli a produkciót, nem is téved, már érzi is, ahogy a nő nyúl a takaró alatt a kezeiért.
~Oh, csak nem bír magával. ~ Fut át az agyán, de ekkor már az egyik keze a nő puha keblét, a másik pedig hideg hasát simítja. Nem is kell hozzá sok, csak eztán néhány másodperc, hogy lassan hátrafészkelődjön a helyes kis fenék és összetalálkozzon, eddig nyugalomban lévő ágyékával.*
-Hoh! Kislány… *Hördül fel a pillanatnyi meglepetéstől, majd mindkét kezével rásegítve szorosan magához húzza a nő testét. Az már érezheti, nem feltétlen a hideg meglepetés miatt rándult meg a bárd teste, ágaskodva próbálja magára találó férfiassága cirógatni a hozzá olyan nagyon simuló bársonyos bőrt.*
-Ej! De hideg vagy. A végén még úgy ráfázol, akarom mondani, megfázol… *Javítja ki a szándékos tévedést.* -… mint én. Ezt nem engedhetjük meg. *Súgja oda a nő fülébe hátulról. Tudja, hogy ha most belekezdenének egy ilyen játékba, bizonyára felsülne, mert a teste kétségtelen, még mindig meleg és kész megváltásként éli meg, a hűs női bőr érintését. Gyenge, mint a harmat, még kell egy kis idő, míg a leves és az alkohol elintézik ezt egymás között, viszont Yeza elég élénk.
~Sok az elhanyagolt nő, nem csodálkoznék, ha már neki is hiányozna a figyelmes érintés. Amíg pedig csak, ennyit kell mozduljak, talán nem lesz baj. ~ Gondolja magában, majd kicsit feljebb tornássza magát a párnán, hogy az orrával elérje a vöröske szabad prédaként sínylődő nyakát. A közelebbi kezével elsimítja a nő haját, majd óvatos lágy csókokkal hinti be, aprókat kóstolgatva belőle.*
-Tudod, hogy szól a mondás kislány, aki korpa közé keveredik… *Majd harap egyet, bár a hangja nagyobb, mint a huzatja, csak épp, hogy odaérinti a fogát a nyakához szívás közben. Kezeivel pedig azon a helyen munkálkodik, ahova száműzve lettek. Jobb keze óvatosan markolássza a kebel finom bőrét, néha magával csípve a puha rózsát is, bal tenyerével pedig erősen a csípőjénél tartja a vörös fenekét, néha ösztönösen, az egyre élénkülő doronggal meg- megsimítja.*
-Biztos jól meggondoltad Yeza? *Ejti ki komoly hangvételben a kérdést, a nő nevével jelezve, hogy úgy véli, talán ez nem volt a legjobb ötlet részéről.*
-Nem veszel mégis vissza valamit? *Bár esze ágában sincsen most elereszteni a vöröst, csak a saját szájából akarja hallani, hogy neki így most megfelel.*
A hozzászólás írója (Eooghantar Weery'tas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.02 19:38:24
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Tagadhatatlan, hogy a férfinek az volt az első gondolata, hogy pőrén, csupán egy szál semmiben utasítja a lányt be maga mellé, de az eszébe se jutott, hogy gyorsabban fog megszabadulni a ruháitól, mint ő pislogni. Lecsukja a szemét, még ott van, kinyitja már a széken. ~Ez varázslat. Mármint, ha nem lennék ennyire tompa, biztos azt hinném. Egy boszorkány, az viszont kétségtelen. ~ Nézi résnyire nyitott szemmel a nőt, ahogy odasétál az ágy mellé és befészkeli magát a takaró alá.
~Két helyes kis mell. Pont akkorák, hogy kényelmesen elférjenek a tenyeremben. ~ Ugyan ez, most a tompa tekintetből nem olvasható ki, de általában ezt szereti. Meg aztán, a nőket általában ruha nélkül, viszont a vetkőztetés dolgában mindig ő az illetékes, nem szereti, ha ettől a kiváltságtól megfosztják.
~Mint jelen, rendhagyó esetben, de ezúttal megbocsátok. ~ Igazgatja meg a párnát, mielőtt a nő lefekszik, majd felé fordulva figyeli a produkciót, nem is téved, már érzi is, ahogy a nő nyúl a takaró alatt a kezeiért.
~Oh, csak nem bír magával. ~ Fut át az agyán, de ekkor már az egyik keze a nő puha keblét, a másik pedig hideg hasát simítja. Nem is kell hozzá sok, csak eztán néhány másodperc, hogy lassan hátrafészkelődjön a helyes kis fenék és összetalálkozzon, eddig nyugalomban lévő ágyékával.*
-Hoh! Kislány… *Hördül fel a pillanatnyi meglepetéstől, majd mindkét kezével rásegítve szorosan magához húzza a nő testét. Az már érezheti, nem feltétlen a hideg meglepetés miatt rándult meg a bárd teste, ágaskodva próbálja magára találó férfiassága cirógatni a hozzá olyan nagyon simuló bársonyos bőrt.*
-Ej! De hideg vagy. A végén még úgy ráfázol, akarom mondani, megfázol… *Javítja ki a szándékos tévedést.* -… mint én. Ezt nem engedhetjük meg. *Súgja oda a nő fülébe hátulról. Tudja, hogy ha most belekezdenének egy ilyen játékba, bizonyára felsülne, mert a teste kétségtelen, még mindig meleg és kész megváltásként éli meg, a hűs női bőr érintését. Gyenge, mint a harmat, még kell egy kis idő, míg a leves és az alkohol elintézik ezt egymás között, viszont Yeza elég élénk.
~Sok az elhanyagolt nő, nem csodálkoznék, ha már neki is hiányozna a figyelmes érintés. Amíg pedig csak, ennyit kell mozduljak, talán nem lesz baj. ~ Gondolja magában, majd kicsit feljebb tornássza magát a párnán, hogy az orrával elérje a vöröske szabad prédaként sínylődő nyakát. A közelebbi kezével elsimítja a nő haját, majd óvatos lágy csókokkal hinti be, aprókat kóstolgatva belőle.*
-Tudod, hogy szól a mondás kislány, aki korpa közé keveredik… *Majd harap egyet, bár a hangja nagyobb, mint a huzatja, csak épp, hogy odaérinti a fogát a nyakához szívás közben. Kezeivel pedig azon a helyen munkálkodik, ahova száműzve lettek. Jobb keze óvatosan markolássza a kebel finom bőrét, néha magával csípve a puha rózsát is, bal tenyerével pedig erősen a csípőjénél tartja a vörös fenekét, néha ösztönösen, az egyre élénkülő doronggal meg- megsimítja.*
-Biztos jól meggondoltad Yeza? *Ejti ki komoly hangvételben a kérdést, a nő nevével jelezve, hogy úgy véli, talán ez nem volt a legjobb ötlet részéről.*
-Nem veszel mégis vissza valamit? *Bár esze ágában sincsen most elereszteni a vöröst, csak a saját szájából akarja hallani, hogy neki így most megfelel.*
A hozzászólás írója (Eooghantar Weery'tas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.02 19:38:24
2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-02 11:27:28
Üzenet elküldve: 2019-10-02 11:27:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rumli a ravaszban//
*Ernuss szerint itt és így nem járhatnak sikerrel. Biztos van más módszer Zammiria céljának eléréséhez, ám nem hiszi, hogy a csapossal való naphosszi beszélgetés elősegítené a dolgot, főként, hogy nem mutat hajlandóságot. Hallani a szavaiból, hogy fél, hogy tart valamitől, és nem nehéz kitalálni, hogy mitől.
A felé intézett szavakért elmosolyodik.*
- Nem aranyért dolgozom.
*Azért ment a Sellőbe, mert ez számára kihívás, kimozdítja a komfortzónájából és fejlődik, miközben nagyon sok személyt megismerhet, és lehet, találkozik azzal, akit keres. Mindemellett van hol aludnia és van mit ennie, ráadásul felszerelt edzőterem van. Számára ez pont elegendő.*
*Ernuss szerint itt és így nem járhatnak sikerrel. Biztos van más módszer Zammiria céljának eléréséhez, ám nem hiszi, hogy a csapossal való naphosszi beszélgetés elősegítené a dolgot, főként, hogy nem mutat hajlandóságot. Hallani a szavaiból, hogy fél, hogy tart valamitől, és nem nehéz kitalálni, hogy mitől.
A felé intézett szavakért elmosolyodik.*
- Nem aranyért dolgozom.
*Azért ment a Sellőbe, mert ez számára kihívás, kimozdítja a komfortzónájából és fejlődik, miközben nagyon sok személyt megismerhet, és lehet, találkozik azzal, akit keres. Mindemellett van hol aludnia és van mit ennie, ráadásul felszerelt edzőterem van. Számára ez pont elegendő.*
2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2019-10-02 10:37:55
Üzenet elküldve: 2019-10-02 10:37:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa, Wagzal//
*Némi fejcsóválással még jelzi, hogy mennyire nem érti ezeket a Satakárki hívőket, de hamar elengedi a témát, ahogy más dolgokra terelődik a szó.*
-De szerencsére már szilárd talaj van a lábunk alatt! Ez a lényeg.
*Mutogat egy csupasz csirkecombcsonttal a másik kettőre, mint egy igazi úri hölgy. Wagzal szavaira szemei kicsit tágabbra kerekednek, ahogy elképzeli a hatalmas állatot, de valahogy benne is hasonló kérdések merülnek fel, mint testvérében.*
-Igen, hogy vitted azt haza? Tán valami varázsizével?
*Kérdi kíváncsian, mert tényleg szeretné tudni, hogy hogy lehetséges, esetleg mi a módja, technikája ennek. Ki tudja, hogy legközelebb nem nekik kell egy hatalmas vadat elvinni egyik helyről a másikra. Bármikor előfordulható dolog. Bár azért bármennyire is elkacarászik a dolgon, végül Orm szavai térítik észhez némileg. Arca kissé elkomolyodik, ahogy az üres tányért eltolja maga elől, kihúzza magát a székben, és rákönyököl az asztalra.*
-Ez engem is érdekelne. Végtére is, dolgozni jöttünk ide, vagy legalábbis élni.
*Némi fejcsóválással még jelzi, hogy mennyire nem érti ezeket a Satakárki hívőket, de hamar elengedi a témát, ahogy más dolgokra terelődik a szó.*
-De szerencsére már szilárd talaj van a lábunk alatt! Ez a lényeg.
*Mutogat egy csupasz csirkecombcsonttal a másik kettőre, mint egy igazi úri hölgy. Wagzal szavaira szemei kicsit tágabbra kerekednek, ahogy elképzeli a hatalmas állatot, de valahogy benne is hasonló kérdések merülnek fel, mint testvérében.*
-Igen, hogy vitted azt haza? Tán valami varázsizével?
*Kérdi kíváncsian, mert tényleg szeretné tudni, hogy hogy lehetséges, esetleg mi a módja, technikája ennek. Ki tudja, hogy legközelebb nem nekik kell egy hatalmas vadat elvinni egyik helyről a másikra. Bármikor előfordulható dolog. Bár azért bármennyire is elkacarászik a dolgon, végül Orm szavai térítik észhez némileg. Arca kissé elkomolyodik, ahogy az üres tányért eltolja maga elől, kihúzza magát a székben, és rákönyököl az asztalra.*
-Ez engem is érdekelne. Végtére is, dolgozni jöttünk ide, vagy legalábbis élni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873