//Eooghantar, Yeza//
//2. emeleti szoba//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Talán most jött el először az a pont, mióta a nő mellé szegődött, hogy biztosan állíthatja, pontosan tudja, mi járhat a vörös fejében, noha azt a maga pórias valójában sosem ejtette ki a száján. Egy megadó, mély sóhajtással jelzi, az ujja kitapintott, mindent, amire kíváncsi volt, sőt még többet is. Még megfordul a fejében, bár már nagyon lassan vetülnek fel a síkra egyéb gondolatok, hogy talán még egy ujjával érdemes lenne kínozni a nőt, de már lassan maga is vezeklésnek érzi a kettejük között kényszerűen tartott távolságot. ~Akkor ehhez tartjuk magunkat. ~ Ugrik fel a pimasz mosolyt az ajkaira, ahogy a vörös taglalni kezdi jogainak csorbítását. Aztán megérzi, Yeza érintését a kezén és letekint, de a hang sem kerüli ki a fülét, ahogy pedig értelmet nyer az összerakott mondat, szélesedik úgy a mosolya, szinte fültől fülig ér már. A szemtelenség ilyen fokától már a lélegzete is elakad, bár jelenleg nem elhanyagolható a rásegítés sem.*
-Hogy a szőkéket?! Megállj csak te lány! *Morran fel játszva a sértett önérzetest, rögvest vissza is vándorol mindkét keze a nő csípőjére, hogy határozottan megragadja és egy apró, de határozott mozdulattal az ágyékáig húzza a hátsóját.*
-Akkor többet nem kérek, hanem mindenedet elveszem. *Búgja mély hangon, ráhajolva a másik hátára, bár még így sem ér el a füléig. Már csak a gondolattól is megremeg a hangja, így kimondva pedig szinte perzsel minden szó. Végig is szalad a libabőr a hátán, ahogy hátrébb csúszva ügyködik a megvalósításon, talán csak az izgalom teszi, de ujjával ki kell tapintania, hogy megtalálja a kéjek nyitott kapuját, pedig a nő olyannyira készségesen nyújtja oda számára. Miután viszont felülkerekedik és megérzi a forró szorítást, ami szélvihar gyorsaságával röpíti minden gondolaton túlra, nem tud többé parancsolni egyetlen apró porcikájának sem. Csak úgy csapódnak vissza a falakról a furcsábbnál kéjesebb hangokat, amiket, hol ő, hol a hevesen összetalálkozó testek keltenek. Néhány élvezetesen eltöltött perc után, viszont lelassít, hallatszódik, amint a tüdeje kétségbeesetten és felfokozott iramban követeli a levegővételeket. Eztán ráhajol a nő hátára, hogy néhány nyakra lehelt csók erejéig pihenhessen ő is.*
- Csodálatos vagy, olyan erősen szorítasz… hogy… *Liheg halkan, majd nyel egy nagyot, hogy erőt tudjon venni a mondat befejezéséhez.* - Felperzselsz mindenhol, nem… tudom türtőztetni… magam. Már nem… tudom sokáig tartani magam, de … ígérem. *Mar bele ajkaival a nő nyakába.* - Ígérem, második nekifutásra tovább… fogom… bírni. *Ha pedig a nő máshogy nem rendezkedik vagy nincs egyéb kérése, pont ugyan úgy folytatja tovább, hajtja magát, amíg csak lehet és bírja. Majd kéjes morranás kíséretében erőteljes lökést követően, combjaira ráfogva szorosan magához húzza és egészen a végéig ott is tartsa a vörös harapnivaló fenekét. Az utolsó akkordok után, erősen zihált állapotban vetődik le a földre, a kandallótól távolabbi oldalára a nőnek, reménykedve benne, hogy az nem követel azonnali ismétlést.*