// A Rumos Rókába reggeli //
*Naz nagy levegő vétel után, egy olyan hosszú magyarázatba kezd bele, amire egészen érdekesen néz Lisé rá. Közben hümmög, de a fiú sikeresen használ olyan szavakat is, amiket el tud képzelni, vagy ki tud egészíteni. Egynél viszont nem igazán tudja hogyan is értse. Mindjárt a második mondatban akad az első értetlenkedés.*
- Ez a vadidegen népek ezt mit jelent. A városokban nem ugyanazok élnek ezt értem, de nem is ismerik egymást? Mármint elmehetsz valaki mellett úgy, hogy nem tudod mi a neve, mit szeret és mitől fél, s még csak nem is köszönsz neki? *kérdéseiben hallhatja Naz, hogy ez nagyon idegen számára. És beleképzelni is nehéz magát. De megpróbálja. A többit nagyjából érti, bár azt meg vétózza, hogy mindent közösen csinálnak. *
- Nem hiszem, hogy ismered a törzsi szokásokat. Mert nem csinálunk semmit közösen. Az evést és az ünnepeket igen, van, amikor azt se mindig. De mindenkinek meg van a maga feladata, amihez ért. Van, aki a ruhát készíti, van, aki feldolgozza a húst, más vadászni megy, a negyedik gyógyító. A törzsfőnek van egy felesége egy szellemi és egy hadi vezetője. Illetve a személyes tanácsadója az öreg, aki előtte volt a törzsfő. *vázolja fel nagyon tömören milyen egy törzsben élni. Az hogy valami minőségi arra azért nem reagál megint, mert nem érti a szót.*
- A minőségi azt mire érted? *kérdezi, és amivel még másabb a törzs az, hogy nálunk nincsen pénz. Minden, amit szereznek, az a közös tulajdont, a törzset táplálja. A pénz fogalmával mégis tisztában van, mert a kereskedőknek ők is pénzzel fizettek. Az anyja halálra tett kifejezésre viszont vállat von.*
- Sosem ismertem, így csak irigykedni tudtam másokra. A törzsünkben a javasasszony vett magához, ő tanított sokat, és amolyan anyám helyett anyám volt. *persze a nő idősebb volt, és inkább a nagyanyja lehetett. A vöröst az apja halála kicsit jobban megviselte, hiszen őt ismerte. Ezután érdeklődve figyeli az istenek elbeszélését. Egészen érdekes, mert amikor Naz kimondja, a harmadik nevét a hege ismét orvul lecsap, és szúró érzéssel jelzi kihez is tartozik.
~Hát ez egyáltalán nem tetszik! Miért nem lehetsz a szeretet istene?~ Erre a hátában két erősebb szúrás éri a lapockáján. Felszisszen és odakap, hogy megdörzsöli.*
- Erről a Saterethről mesélnél még? De ráér a később is. *mondja, mert hát a süti evést muszáj megejtenie, ha már ennyire finom. Azt gondolta Naz megsértődik, hogy rászól, de nem a fiú csak mosolyogva nézi, hogy eszik. Ez nem zavarja a törzsben is sokszor figyelték egymást evés közben, hozzá szokott már. Viszont úgy dönt, hogy egyelőre elég a város és a törzs közötti különbségek felfogása. Ezt a lázadást majd máskor mesélteti el a fiúval. A süti elfogyott, és minden a tíz ujját megnyalja vagy négyszer még a tányérról is minden morzsát felszed. *
- Ez nagyon jó volt. Nem tudok rá szavakat, nem is hiszem, hogy van rá.*mondja, és rájön ez bizony nagyon jó volt. Ezután előhozakodik azzal, amit már reggel elgondolt.*
- Én szeretnék fürdeni. De nem itt. A Sellőbe átmehetnénk? *kérdezi és reméli Naz erre nem mond nemet. Ha igen akkor egyedül lesz kénytelen megtalálni a Sellőt.*