//Második szál//
//Zugivók egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Hálásan fogadja a rumot, még szinte asztalt se ér a pohár, már nyúl is érte, és húzza le. Jól is jön, egészen megoldja a nyelvét. A történet végén látja, hogy a másik belenevet az italába, legalábbis neki így tűnik, hát ő is így tesz. *
- Keeeheeheee. * Nevet ő is a történeten, mint akinek eszébe jut az élmény, és jó érzés felidézni. A megjegyzésre is hasonlóan nevet fel, mielőtt válaszolna. *
- Keeheeheee, csak jó helyen voltam jó időben. Meg hát úccse tudta meg egyik se, hogy mi történt. Mindig mondtam volt, hogy az alkalmat addig kell megragadni, amíg feltárulkozik, utána mán késő. * Ad jó tanácsot Shaninak is, és iszik is egy kis sört, ami már kezd melegedni, úgyhogy inkább gyorsan ledönti. *
- Na hát akkor nézzük azt a harsogósat, lányom. Az se vót könnyű, de hát, az életben semmi sem az. Szóval, hogy is volt az, azt mondja hogy... * kalandozik el egy kicsit, visszagondolva a dologra. * nyár vót, úgy emlékszem, mintha tegnap lett vón. A konyhában dagasztottam a kenyeret, amikor betoppan egy férfi. Amolyan jóra való elf vót, szép magas, a ruhája meg többet ért, mint az egész házam, ezt megmondtam róla egyből. Nézek is rá tésztás kézzel, hogy a kenyérnek még kell idő, jöjjön vissza később, vagy mongya, hogy mit akar, ha nem arra vár. Tudod, a nemesek mindig fent hordják az orrukat. Úgy néznek, mintha ők szarták vón a Vashegyet, csak akkor még rózsaszaga volt. Ezért fontos, hogy váratlant mondj, amire nem számítanak, ami őszintén meglepi őket. A kevésbé ügyeset ezzel kizökkented, és úgy kezd el veled beszélni, ahogy illendő. Na ezt is sikerült, láttam, hogy nyílik a szeme, és kiesik belőle még a csipa is. Mondom, hogy mivan fiam, megnémultál? Erre már felocsúdott, fontoskodva kihúzza magát, és úgy néz rám, hogy ő bizony a híres Rhalkumnt keresi. Mondom, hogy ne keressen, mer megtalálta, és dagasztom tovább a tésztát, mer bizony látom, hogy ez zavarja. Ha jól felbosszantod őket, de még mindig akarják, onnan tudod, hogy tényleg fontos ügy, és kérhetsz érte sokat. Ha nem, akkor meg úgyse fizetnek meg, szóval mindegy. * Az egész közben hevesen gesztikulál, még fel is áll a széken, hogy így tudja mutatni az asztalon, hogy milyen mozdulatokkal dagaszt tésztát az ember, mintha Shani még sose látott volna ilyet. *
- Hát csak kinyögi, hogy van valami gondja. Mer hogy esküvője lenne, de hát valamiért nem fog menni, ha nem segítek neki. Na az esküvő az fontos dolog, ezt már megtanultuk az előző meséből is, nem? * Kérdez, és megissza a maradék sört, jó látványosan szomorúan teszi le az asztalra. *