Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 173 (3441. - 3460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3460. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-22 15:02:22
Üzenet elküldve: 2021-02-22 15:02:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Hahh, máris pertu cimborák lettünk?
*Tréfálkozik felfelé kunkorodó szájszeglettel miután egy hosszú, átmagázott éjszaka után a férfi végül letegezi, közben gondosan kisimítja a gyűrött arcból a kócos tincseket. Szendén süti le pillantásait a kérdést hallva, mint akit most alaposan rajta kaptak, s úgy vallja meg bűnét, mint egy kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre.*
-Csak az inget akartam elvinni.
*Szól, s közben a kis szekrényen pihenő, összehajtott ruhadarabra pillant.*
-De aztán eszembe jutott, milyen hideg van odakint. Igazán szomorú lenne, ha megfáznál.
*Derűsen idézi vissza a másik szavait, melyekre hivatkozva maradt végül is itt vele a férfi. Magát is meglepi vele, de még mindig nem bánja a tegnap történteket, noha így sokkalta keserűbb lesz a búcsú, mintha tegnap egy rövid csókkal elváltak volna egymástól az ajtó előtt. Emlékezetes éjszaka volt, sajnálatos, hogy valószínűleg nem lesz alkalmuk megismételni. Nem ágál az őt megragadó kezek ellen, hagyja hadd húzza őt vissza az ágyra a másik.*
-Hát nem bánom.
*Sóhajtja megjátszott kelletlenséggel a kérlelésfélére. Ajkaik ismét egymásra találva ölelkeznek össze gyengéden, hogy aztán nyelveik lusta, érzéki keringőt járhassanak, egészen elfeledtetve a félvérrel egy pillanatra távozási szándékát. A csókból rövid időre elszakadva pillant a mandulavágású szemekbe.*
-Azt hiszem most jön az a rész, mikor hamis ígéreteket rebegsz.
*Suttog a puha ajkakra szemtelenül, hüvelykjével finoman végig is simít rajta*
-Mesélj, milyen begyakorolt füllentésekkel édesgeti a nagy Nolenar a hiszékeny leányokat?
*A szakállas állat cirógatja szelíden, s mosolyogva várja választ.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Hahh, máris pertu cimborák lettünk?
*Tréfálkozik felfelé kunkorodó szájszeglettel miután egy hosszú, átmagázott éjszaka után a férfi végül letegezi, közben gondosan kisimítja a gyűrött arcból a kócos tincseket. Szendén süti le pillantásait a kérdést hallva, mint akit most alaposan rajta kaptak, s úgy vallja meg bűnét, mint egy kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre.*
-Csak az inget akartam elvinni.
*Szól, s közben a kis szekrényen pihenő, összehajtott ruhadarabra pillant.*
-De aztán eszembe jutott, milyen hideg van odakint. Igazán szomorú lenne, ha megfáznál.
*Derűsen idézi vissza a másik szavait, melyekre hivatkozva maradt végül is itt vele a férfi. Magát is meglepi vele, de még mindig nem bánja a tegnap történteket, noha így sokkalta keserűbb lesz a búcsú, mintha tegnap egy rövid csókkal elváltak volna egymástól az ajtó előtt. Emlékezetes éjszaka volt, sajnálatos, hogy valószínűleg nem lesz alkalmuk megismételni. Nem ágál az őt megragadó kezek ellen, hagyja hadd húzza őt vissza az ágyra a másik.*
-Hát nem bánom.
*Sóhajtja megjátszott kelletlenséggel a kérlelésfélére. Ajkaik ismét egymásra találva ölelkeznek össze gyengéden, hogy aztán nyelveik lusta, érzéki keringőt járhassanak, egészen elfeledtetve a félvérrel egy pillanatra távozási szándékát. A csókból rövid időre elszakadva pillant a mandulavágású szemekbe.*
-Azt hiszem most jön az a rész, mikor hamis ígéreteket rebegsz.
*Suttog a puha ajkakra szemtelenül, hüvelykjével finoman végig is simít rajta*
-Mesélj, milyen begyakorolt füllentésekkel édesgeti a nagy Nolenar a hiszékeny leányokat?
*A szakállas állat cirógatja szelíden, s mosolyogva várja választ.*
3459. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-22 06:26:33
Üzenet elküldve: 2021-02-22 06:26:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Hát ha valamiből, hát a mostani helyzetből tényleg világosan látni, hogy miért is tartják magukat mind a mai napig a tengerészek az intelemhez: Fehérnépnek a fedélzeten helye nincs! A nők természetüknél fogvak képtelenek megállni, hogy bele ne kontárkodjanak a dolgokba, de a legrosszabb, hogy megvan hozzá az eszköztáruk, hogy eme áldatlan szokás szokásukat keresztül is vigyék a férfinép akaratán. Egy ilyen formás, felvágott nyelvű perszóna pedig aztán végképp szerfelett nagy pusztítást képes véghezvinni a józan gondolatok közt. Még szerencse, hogy most szárazon vannak. Ez persze nem óvja meg Nolenart attól, hogy a hevült ölelkezésben egészen elvegye az eszét. De ki bánja ilyenkor?
Amikor elnyúlik az ágyon, határozottan elégedett magával. Ezek után tényleg nem lehet egy szava se a kötözködésben igen otthonosan mozgó szőkeségnek. Nincs is. Vagy legalábbis Nolenar már nem hallja. Az igyekezet úgy kivette az erejét, hogy egy pillanat alatt el is fújja az ébrenlét lángját a fejében, ahogy kényelmesen elhelyezkedve lehunyja a szemét. Csak pár pillanatra, természetesen. Az ilyen pillanatok szokása orvul elcicázni az idővel egészen reggelig. Az ébresztgetésre lustán moccan a Velasco'rra még ólomnehéz szemhéja. Még magához sem tér teljesen, de már nyújtózik a csókocskák után, hogy viszonozhassa. A két elsuttogott szócska bár édesen duruzsol, de undok jövőt vázol. Kicsit meg is gyorsítja a folyamatot, hogy kimenjen az álmosság Nolen ébredező tudatából.*
- Valld be, kiraboltál? *dörgöli meg a szemét, ahogy felkönyököl.* - Csak, hogy tudjam *mosolyodik még kicsit gyűrötten az ébredéstől. A hangjából hallani, hogy igazából nem háborodna fel rajta. Az ilyesmi már-már törvényszerű errefelé. Ehhez mérten nem is hord magánál túl sok értéket, ha nem muszáj.
Nem bírja megállni, megragadja a lányt és ölelésébe fogva visszahúzza az ágyba még pár lopott pillanatra.*
- Pedig maradhatnál, míg kidobnak bennünket nagyjából *a függönyök közt beszűrődő fény felé pillant* - egy óra múlva.
*Még kiélvezi az édes ajkak közelségét, és ha csak a ruhán keresztül is, de a tenyere is azon van, hogy alaposan az emlékezetébe idézhesse a kellemes idomokat.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Hát ha valamiből, hát a mostani helyzetből tényleg világosan látni, hogy miért is tartják magukat mind a mai napig a tengerészek az intelemhez: Fehérnépnek a fedélzeten helye nincs! A nők természetüknél fogvak képtelenek megállni, hogy bele ne kontárkodjanak a dolgokba, de a legrosszabb, hogy megvan hozzá az eszköztáruk, hogy eme áldatlan szokás szokásukat keresztül is vigyék a férfinép akaratán. Egy ilyen formás, felvágott nyelvű perszóna pedig aztán végképp szerfelett nagy pusztítást képes véghezvinni a józan gondolatok közt. Még szerencse, hogy most szárazon vannak. Ez persze nem óvja meg Nolenart attól, hogy a hevült ölelkezésben egészen elvegye az eszét. De ki bánja ilyenkor?
Amikor elnyúlik az ágyon, határozottan elégedett magával. Ezek után tényleg nem lehet egy szava se a kötözködésben igen otthonosan mozgó szőkeségnek. Nincs is. Vagy legalábbis Nolenar már nem hallja. Az igyekezet úgy kivette az erejét, hogy egy pillanat alatt el is fújja az ébrenlét lángját a fejében, ahogy kényelmesen elhelyezkedve lehunyja a szemét. Csak pár pillanatra, természetesen. Az ilyen pillanatok szokása orvul elcicázni az idővel egészen reggelig. Az ébresztgetésre lustán moccan a Velasco'rra még ólomnehéz szemhéja. Még magához sem tér teljesen, de már nyújtózik a csókocskák után, hogy viszonozhassa. A két elsuttogott szócska bár édesen duruzsol, de undok jövőt vázol. Kicsit meg is gyorsítja a folyamatot, hogy kimenjen az álmosság Nolen ébredező tudatából.*
- Valld be, kiraboltál? *dörgöli meg a szemét, ahogy felkönyököl.* - Csak, hogy tudjam *mosolyodik még kicsit gyűrötten az ébredéstől. A hangjából hallani, hogy igazából nem háborodna fel rajta. Az ilyesmi már-már törvényszerű errefelé. Ehhez mérten nem is hord magánál túl sok értéket, ha nem muszáj.
Nem bírja megállni, megragadja a lányt és ölelésébe fogva visszahúzza az ágyba még pár lopott pillanatra.*
- Pedig maradhatnál, míg kidobnak bennünket nagyjából *a függönyök közt beszűrődő fény felé pillant* - egy óra múlva.
*Még kiélvezi az édes ajkak közelségét, és ha csak a ruhán keresztül is, de a tenyere is azon van, hogy alaposan az emlékezetébe idézhesse a kellemes idomokat.*
3458. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-21 15:30:59
Üzenet elküldve: 2021-02-21 15:30:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér a pimaszkodást rendkívül nagyvonalúan ideiglenesen felfüggeszti, s inkább kényelmesen elmerül az édes örömökben. Hogy a férfi önérzete elleni finom ármánykodás az oka, netán Nolenar egyébként is ily odaadó szerető, már sohasem fog kiderülni, mindenesetre elégedetten fürdőzik a neki szentelt figyelemben. Nem dacoskodik tovább, nem fogja vissza hangjait, minden mozdulatnál, s érintésnél a másik értésére adja, ha az épp kedvére való. Elmélyült sóhajai és nyögései betöltik a fülledt kis szobát, sejthető, hogy szó sincs ügyes színészkedésről vagy a hallgatózó martalócok megtévesztéséről.
Határozottan markolja a lepedőt a fülébe duruzsolt, édesen hazug szavakat hallva. Ebben a hevült pillanatban legszívesebben hiszékeny kamaszleány módjára kérlelné a férfit, hogy vigye magával, s talán csak a harapás kellemes fájdalma menti meg a meggondolatlan szavak kimondásától. Halkan szisszenve simít végig a forró bőrön maga mögött.*
-Milyen kár, hogy egy fehérnép a fedélzeten balszerencsét hoz.
*Suttogja két visszafogottabb nyögés között. Háta hamarosan ívben megfeszül hangos sóhajok közepette, ahogy testét magával ragadja a gyönyör ismét, hogy aztán pihegve térjen vissza a józan valóságba.
Mély levegőket véve figyeli zsibbadtan a plafont egy darabig, mígnem vízzel kínálják. Egészen eddig fel sem tűnt neki, hogy ilyen átkozottul szomjas volt, úgy issza ki a pohár tartalmát, mintha legalább napok óta a Nagy Sivatagot járta volna. Épp csak egy pillanatra fordul el, míg leteszi a poharat az asztalkára, mire ismét elnyúlik az ágyon, a nagy Velasco'rra már alszik is. Kénytelen elmosolyodni a békés arcot fürkészve. Milyen ártalmatlannak tűnik így, az ellágyult vonásokat látva az ember még azt is hihetné, hogy valójában nem is egy megátalkodott gazfickó. Pillái lassacskán, kimerülten ölelkeznek össze, s hamar el is nyomja őt az álom. A sors iróniája talán, de hosszú idő óta először alszik teljesen nyugodtan, itt, egy lecsúszott késdobálóban egy ilyen züllött alak mellett, ráadásul meztelenül.
Ahogy reggel magához tér, tekintetével rögtön a másikat keresi. Valamiért úgy sejtette, már nem találja itt, mikor felébred, ám kellemesen csalódik megpillantva a zavartalanul szunyókáló Nolenart. Nagy nehezen feltápászkodva a galádul csalogató ágyból lépdel az árván földön hagyott ruhájához, hogy ráérősen felölthesse magára. Megfordul a fejében, hogy köszönés nélkül távozik, egy férfi sem tenne másképp egy borgőzös, buja éjszaka után, de végül visszamászik az összegyűrt lepedők közé, hogy lágy csókokkal ébresztgesse szeretőjét.*
-Mennem kell.
*Duruzsolja, amint szürke szemeit az álmos tekintetbe tudja fúrni, ujjaival pedig finoman cirógatja arcát.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér a pimaszkodást rendkívül nagyvonalúan ideiglenesen felfüggeszti, s inkább kényelmesen elmerül az édes örömökben. Hogy a férfi önérzete elleni finom ármánykodás az oka, netán Nolenar egyébként is ily odaadó szerető, már sohasem fog kiderülni, mindenesetre elégedetten fürdőzik a neki szentelt figyelemben. Nem dacoskodik tovább, nem fogja vissza hangjait, minden mozdulatnál, s érintésnél a másik értésére adja, ha az épp kedvére való. Elmélyült sóhajai és nyögései betöltik a fülledt kis szobát, sejthető, hogy szó sincs ügyes színészkedésről vagy a hallgatózó martalócok megtévesztéséről.
Határozottan markolja a lepedőt a fülébe duruzsolt, édesen hazug szavakat hallva. Ebben a hevült pillanatban legszívesebben hiszékeny kamaszleány módjára kérlelné a férfit, hogy vigye magával, s talán csak a harapás kellemes fájdalma menti meg a meggondolatlan szavak kimondásától. Halkan szisszenve simít végig a forró bőrön maga mögött.*
-Milyen kár, hogy egy fehérnép a fedélzeten balszerencsét hoz.
*Suttogja két visszafogottabb nyögés között. Háta hamarosan ívben megfeszül hangos sóhajok közepette, ahogy testét magával ragadja a gyönyör ismét, hogy aztán pihegve térjen vissza a józan valóságba.
Mély levegőket véve figyeli zsibbadtan a plafont egy darabig, mígnem vízzel kínálják. Egészen eddig fel sem tűnt neki, hogy ilyen átkozottul szomjas volt, úgy issza ki a pohár tartalmát, mintha legalább napok óta a Nagy Sivatagot járta volna. Épp csak egy pillanatra fordul el, míg leteszi a poharat az asztalkára, mire ismét elnyúlik az ágyon, a nagy Velasco'rra már alszik is. Kénytelen elmosolyodni a békés arcot fürkészve. Milyen ártalmatlannak tűnik így, az ellágyult vonásokat látva az ember még azt is hihetné, hogy valójában nem is egy megátalkodott gazfickó. Pillái lassacskán, kimerülten ölelkeznek össze, s hamar el is nyomja őt az álom. A sors iróniája talán, de hosszú idő óta először alszik teljesen nyugodtan, itt, egy lecsúszott késdobálóban egy ilyen züllött alak mellett, ráadásul meztelenül.
Ahogy reggel magához tér, tekintetével rögtön a másikat keresi. Valamiért úgy sejtette, már nem találja itt, mikor felébred, ám kellemesen csalódik megpillantva a zavartalanul szunyókáló Nolenart. Nagy nehezen feltápászkodva a galádul csalogató ágyból lépdel az árván földön hagyott ruhájához, hogy ráérősen felölthesse magára. Megfordul a fejében, hogy köszönés nélkül távozik, egy férfi sem tenne másképp egy borgőzös, buja éjszaka után, de végül visszamászik az összegyűrt lepedők közé, hogy lágy csókokkal ébresztgesse szeretőjét.*
-Mennem kell.
*Duruzsolja, amint szürke szemeit az álmos tekintetbe tudja fúrni, ujjaival pedig finoman cirógatja arcát.*
3457. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-20 10:47:31
Üzenet elküldve: 2021-02-20 10:47:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A fejét csóválja amikor a félvér egyszerűen kibújik újra a válasz alól. Átlátszó kis indok, ennyit kap a lefitymált szolgáltatás nehezményezett részletei helyett. Tulajdonképpen felér egy beismeréssel a dolog, mégis egy kicsit piszkálja Nolenar büszkeségét. Esze ágában sincs felülni ilyen hergelésnek, de ez a szöszke nagyon pimasz. Most, hogy a vágy már hagy egy kis hozzáférést a józan eszének is a késztetés mellett, lesz módja alaposan megizzasztani a talányos panasszal élő hercegnőcskét. Figyeli a reakcióit, kipuhatolja, mivel akasztja meg a lélegzetét, mivel csal elő belőle élénkebb hangocskákat, szaporább pihegést. Jaj lesz itt a panaszkodónak, bizony, mert Nolenar nem nagyon tervez szuszt hagyni benne. Hol hevesebben, hol kínzón kéjes lassúsággal fogja az élvezet szolgálatába. Fordít, igazít rajta, hogy kipuhatolja a gyengéit, melyekkel később zsarnok játékba kezdhet. Élvezettel csókolja a lány minden porcikáját, mintha kifejezetten neki készített ínyencség lenne.*
- Egy hosszú hajóúton igazi kincs lenne a társasága, hercegnő *duruzsolja a lány fülébe hátulról, miközben morranva feszül az édes testecskének újra és újra.* - Ki se szállnék az élvezetek sodrából, míg partot nem érünk. Még akkor se, ha kint vihar kerekedik. *A karcsú nyak ívébe harap.* - Még akkor sem, ha épp megroppantja a bárka gerincét.
*Később engedi azt is, hogy a lány kerüljön fölülre, ha akar, de amikor eljön a finálé ideje, ismét átveszi a stafétát. Meghajtja még egy utolsó vágtában a formás, fakó kancát, mielőtt a hátára fordulva elterül az ágyon. Pár percig csak nyeli a levegőt, és a szíve dobolását is olyan hangosan hallja, mintha a Karom-szigetek bennszülöttjei állnák körbe, miközben pergő hangú dzsembéiket verik.
Azért valamivel később felkászálódik, hogy töltsön magának egy kis vizet a kancsóból. Utána persze a lányt is megkínálja, de ahogy visszafekszik az izzadságtól még nyirkos lepedőre, szinte azonnal el is nyomja az álom ama közismert férfiszokás szerint.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A fejét csóválja amikor a félvér egyszerűen kibújik újra a válasz alól. Átlátszó kis indok, ennyit kap a lefitymált szolgáltatás nehezményezett részletei helyett. Tulajdonképpen felér egy beismeréssel a dolog, mégis egy kicsit piszkálja Nolenar büszkeségét. Esze ágában sincs felülni ilyen hergelésnek, de ez a szöszke nagyon pimasz. Most, hogy a vágy már hagy egy kis hozzáférést a józan eszének is a késztetés mellett, lesz módja alaposan megizzasztani a talányos panasszal élő hercegnőcskét. Figyeli a reakcióit, kipuhatolja, mivel akasztja meg a lélegzetét, mivel csal elő belőle élénkebb hangocskákat, szaporább pihegést. Jaj lesz itt a panaszkodónak, bizony, mert Nolenar nem nagyon tervez szuszt hagyni benne. Hol hevesebben, hol kínzón kéjes lassúsággal fogja az élvezet szolgálatába. Fordít, igazít rajta, hogy kipuhatolja a gyengéit, melyekkel később zsarnok játékba kezdhet. Élvezettel csókolja a lány minden porcikáját, mintha kifejezetten neki készített ínyencség lenne.*
- Egy hosszú hajóúton igazi kincs lenne a társasága, hercegnő *duruzsolja a lány fülébe hátulról, miközben morranva feszül az édes testecskének újra és újra.* - Ki se szállnék az élvezetek sodrából, míg partot nem érünk. Még akkor se, ha kint vihar kerekedik. *A karcsú nyak ívébe harap.* - Még akkor sem, ha épp megroppantja a bárka gerincét.
*Később engedi azt is, hogy a lány kerüljön fölülre, ha akar, de amikor eljön a finálé ideje, ismét átveszi a stafétát. Meghajtja még egy utolsó vágtában a formás, fakó kancát, mielőtt a hátára fordulva elterül az ágyon. Pár percig csak nyeli a levegőt, és a szíve dobolását is olyan hangosan hallja, mintha a Karom-szigetek bennszülöttjei állnák körbe, miközben pergő hangú dzsembéiket verik.
Azért valamivel később felkászálódik, hogy töltsön magának egy kis vizet a kancsóból. Utána persze a lányt is megkínálja, de ahogy visszafekszik az izzadságtól még nyirkos lepedőre, szinte azonnal el is nyomja az álom ama közismert férfiszokás szerint.*
3456. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-18 14:09:00
Üzenet elküldve: 2021-02-18 14:09:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
*Akit üresnek neveltek, az talán soha nem fog öntudatra ébredni, s ráeszmélni arra, hogy csupán lélek nélküli porhüvely. De céljai, motivációi létezhetnek az ilyen sanyarú, szürke és fűszerezetlen életútra ítélt szörnyszülötteknek is. S ezért a célért kegyetlenebbül küzdenek, mint bármi más élő, nem tisztelve senkit, és semmit.
Maradás mellett dönt, bár könnyen lehet, hogy hamar megbánja. De jelenleg nincs hangulata visszatérni kényelmes és elszigetelt magányába, abba a kellemesen fojtogató, sűrű és sötét homályba. Ahogy a másik vízért mozdul, úgy ő is a pulthoz lép, hogy újratöltesse kiürült poharát. Jóindulattal sem nevezhető jónak a Bor, de ebben a kocsmában 6 aranyért aligha várhat különbet a vendég.
Édeskés, mélyvörös lötty, valami ismeretlen, furcsa aromával, ami leginkább a kikötőben terjengő halszaghoz hasonlítható. De azért iható, a semminél jobb, na meg a víznél, ami elvileg fogyasztható, de akinek akad pár arany a zsebében, inkább nem kockáztat.*
- Ismerem én az ösztöneim, éltem is uralmuk alatt. Csak félelmet, káoszt és pusztítást hoz.
*Akár a rideg penge koppanása a jégen, úgy csengenek halk, de érthető, megformált szavai. Talán csak bölcsnek hiszi magát az ork, talán valóban bölcs, de szavai akkor sem érnének sokat a mélységi számára, ha vevő lenne a bölcseletekre. Közhelyek ezek, melyeket már számtalanszor hallott, egészen kiskorától kezdve. Valaki mindig meg akarta menteni, valaki mindig segíteni akart a halott tekintetű lányon. De kudarcba fulladtak a próbálkozások, s a nemes szándékú a következő pillanatban arra eszmélt, hogy eltűnt a tárcája, vagy szeretett, jól megmunkált tőre.
Persze már nem viselkedne ilyen gyermeteg módon, a lopást és zsebmetszést maga mögött hagyva, magasabb művészetek után nézett. Mert a halál igenis művészet. S minden csepp kiontott vér tisztelgés Sa'Terethnek, az istennek, aki végtelen hidegségével maga a tökéletesség.*
- Nincsenek gazdáim. Magamért, s céljaimért élek. Valóban én lennék az elveszett? Mert nincs mit elvesztenem?
*Most már helyet foglal, szemközt az orkkal, könyökét szilárdan megvetve az asztal fájában, s enyhén előrébb dőlve, hogy kérdését, mint egy frissen élezett kést, szegezhesse neki a férfinak. Még az is lehet, hogy érdekesebb fordulatot vesz egymás feje mellett elbeszélős társalgásuk.*
//A kikötő sötétebb oldala//
*Akit üresnek neveltek, az talán soha nem fog öntudatra ébredni, s ráeszmélni arra, hogy csupán lélek nélküli porhüvely. De céljai, motivációi létezhetnek az ilyen sanyarú, szürke és fűszerezetlen életútra ítélt szörnyszülötteknek is. S ezért a célért kegyetlenebbül küzdenek, mint bármi más élő, nem tisztelve senkit, és semmit.
Maradás mellett dönt, bár könnyen lehet, hogy hamar megbánja. De jelenleg nincs hangulata visszatérni kényelmes és elszigetelt magányába, abba a kellemesen fojtogató, sűrű és sötét homályba. Ahogy a másik vízért mozdul, úgy ő is a pulthoz lép, hogy újratöltesse kiürült poharát. Jóindulattal sem nevezhető jónak a Bor, de ebben a kocsmában 6 aranyért aligha várhat különbet a vendég.
Édeskés, mélyvörös lötty, valami ismeretlen, furcsa aromával, ami leginkább a kikötőben terjengő halszaghoz hasonlítható. De azért iható, a semminél jobb, na meg a víznél, ami elvileg fogyasztható, de akinek akad pár arany a zsebében, inkább nem kockáztat.*- Ismerem én az ösztöneim, éltem is uralmuk alatt. Csak félelmet, káoszt és pusztítást hoz.
*Akár a rideg penge koppanása a jégen, úgy csengenek halk, de érthető, megformált szavai. Talán csak bölcsnek hiszi magát az ork, talán valóban bölcs, de szavai akkor sem érnének sokat a mélységi számára, ha vevő lenne a bölcseletekre. Közhelyek ezek, melyeket már számtalanszor hallott, egészen kiskorától kezdve. Valaki mindig meg akarta menteni, valaki mindig segíteni akart a halott tekintetű lányon. De kudarcba fulladtak a próbálkozások, s a nemes szándékú a következő pillanatban arra eszmélt, hogy eltűnt a tárcája, vagy szeretett, jól megmunkált tőre.
Persze már nem viselkedne ilyen gyermeteg módon, a lopást és zsebmetszést maga mögött hagyva, magasabb művészetek után nézett. Mert a halál igenis művészet. S minden csepp kiontott vér tisztelgés Sa'Terethnek, az istennek, aki végtelen hidegségével maga a tökéletesség.*
- Nincsenek gazdáim. Magamért, s céljaimért élek. Valóban én lennék az elveszett? Mert nincs mit elvesztenem?
*Most már helyet foglal, szemközt az orkkal, könyökét szilárdan megvetve az asztal fájában, s enyhén előrébb dőlve, hogy kérdését, mint egy frissen élezett kést, szegezhesse neki a férfinak. Még az is lehet, hogy érdekesebb fordulatot vesz egymás feje mellett elbeszélős társalgásuk.*
3455. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-16 20:59:21
Üzenet elküldve: 2021-02-16 20:59:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egy pillanatra bosszankodva veszi tudomásul, hogy gúnyolódó szavai erőlködés nélkül pattannak le ismét a férfiról. Arcáról persze nem lehet leolvasni, s hamar el is felejti az egészet látva, hogy alattomos, ingerlő játszadozása viszont nem hatástalan. Szavakkal ezt persze nem adja tudtára a másik, sokkal inkább azok hiányával, tagadni sem tudná, hiszen az ébredező vágy bizonyítéka ott lapul a félvér szorgos markában. Halovány elégedett mosollyal szája sarkában figyeli a a gazember tekintetét, felfedezve benne a buja derengést rajta is úrrá lesz a sóvárgás. Persze igyekszik türelmesnek maradni, tudja, hogy a férfiaknak kell egy kis pihenő mielőtt újra keringőre invitálhatóvá válnak, de azért lelkesen törekszik csökkenteni a jelenleg kínzóan hosszúnak tűnő várakozási időt.
Ha tudta volna, hogy ilyen kellemes élmények várnak rá idekint, minden bizonnyal már évekkel ezelőtt maga mögött hagyja a Közösséget. Odahaza felháborítónak találnák, amit művel, -ugyan nem ez lenne az első alkalom, hogy csalódást okoz- bizonyosan mindenfélének elhordanák, ez a gondolat pedig furcsamód derűssé teszi. Talán van az egészben valami alaposan megkésett kamaszos dac, de nem ér rá ezen elmélkedni. Nolenar a vártnál hamarabb foglalja el jól megérdemelt helyét a fehér combok között, a szőkeség pedig nem ellenkezik. Apró, fülledt sóhaj hagyja el ajkait, vágyódástól fátyolos szürkéit a mandulavágású szemekbe fúrja.*
-Talán ezúttal ügyesebb lesz és nem lesz szükség a tanácsaimra.
*Enged meg magának nagylelkűen egy gonosz kuncogást. Finoman ficereg még egy darabig, majd térdeit felhúzva túr a irigylésre méltó szőkésbarna hajba, hogy határozottan vonja heves csókra szeretőjét.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egy pillanatra bosszankodva veszi tudomásul, hogy gúnyolódó szavai erőlködés nélkül pattannak le ismét a férfiról. Arcáról persze nem lehet leolvasni, s hamar el is felejti az egészet látva, hogy alattomos, ingerlő játszadozása viszont nem hatástalan. Szavakkal ezt persze nem adja tudtára a másik, sokkal inkább azok hiányával, tagadni sem tudná, hiszen az ébredező vágy bizonyítéka ott lapul a félvér szorgos markában. Halovány elégedett mosollyal szája sarkában figyeli a a gazember tekintetét, felfedezve benne a buja derengést rajta is úrrá lesz a sóvárgás. Persze igyekszik türelmesnek maradni, tudja, hogy a férfiaknak kell egy kis pihenő mielőtt újra keringőre invitálhatóvá válnak, de azért lelkesen törekszik csökkenteni a jelenleg kínzóan hosszúnak tűnő várakozási időt.
Ha tudta volna, hogy ilyen kellemes élmények várnak rá idekint, minden bizonnyal már évekkel ezelőtt maga mögött hagyja a Közösséget. Odahaza felháborítónak találnák, amit művel, -ugyan nem ez lenne az első alkalom, hogy csalódást okoz- bizonyosan mindenfélének elhordanák, ez a gondolat pedig furcsamód derűssé teszi. Talán van az egészben valami alaposan megkésett kamaszos dac, de nem ér rá ezen elmélkedni. Nolenar a vártnál hamarabb foglalja el jól megérdemelt helyét a fehér combok között, a szőkeség pedig nem ellenkezik. Apró, fülledt sóhaj hagyja el ajkait, vágyódástól fátyolos szürkéit a mandulavágású szemekbe fúrja.*
-Talán ezúttal ügyesebb lesz és nem lesz szükség a tanácsaimra.
*Enged meg magának nagylelkűen egy gonosz kuncogást. Finoman ficereg még egy darabig, majd térdeit felhúzva túr a irigylésre méltó szőkésbarna hajba, hogy határozottan vonja heves csókra szeretőjét.*
3454. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-16 13:13:28
Üzenet elküldve: 2021-02-16 13:13:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Eszében sincs bosszankodni a megjegyzésen, inkább csak hányaveti hümmentést hallat. Miért bosszankodna? A valóság ferdítgetésével trükköző hölgyek csak magukat károsítják meg. Ő az elégedettség láttán méltán elégedett, emiatt egy percig se lesz bűntudata. Ha pedig a teljesítménye ellenére ezek a szeretők mégis körbeudvarolják férfiúi büszkeségét, akkor viszont talán mégis csak tudhat valamit. De ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni a fehérnép szövevényes gondolkodásán. Ő inkább nem csinál magának problémát ebből, amíg nincs rá oka. Oka most is inkább arra van, hogy galád ferdítést véljen kihallani a lány szavaiból. Játszik vele a kicsike, ezt nehéz volna tagadni.
A csókra húzó mozdulatból egyik ujja incselkedő harapás áldozatává válik. Nolen védtelenül marad a látvánnyal szemben. Végigsimít a puha nyelvecskén, egy kicsit el is időzve, míg végül kelletlen elhatározással visszavonul. A férfiemberre meglehetősen delejes hatással van az ilyesmi, és nincs ez másképp a Velasco'rrával sem. Ezt tetézi a mellkasáról orvul kéjesebb tájékokra sikló kacsó érintése. Ilyen körítéssel tálalva máris kész volna bárminemű feledékenység felett szemet hunyni. Őszintén szólva néhány pillanatra teljesen el is veszti a fonalat az épp folyó szócsatában.*
- Mindenképp *helyesel nagyot nyelve. Kerítene még a dologhoz pár csípős fricskát, de most valahogy egy sem jut az eszébe. Az imént még meg volt róla győződve, hogy kicsit váratni lesz kénytelen a kéjenc szőkeséget, míg ismét hadra fogható lesz, de a félvér nagyon ért hozzá, hogy felpiszkálja az ellustult vágyat.
Nem habozik sokat, nemsokára a hátára dönti a lányt és fölébe kerekedve a combjai közé furakszik.*
- Legyen velem egészen őszinte *súgja egy csók elé. Sikamlós természetességgel veszi vissza korábban elhódított birodalmát. Mohón markolva húzza közel a félvér csípőjét.* - A megélhetésem múlik rajta.
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Eszében sincs bosszankodni a megjegyzésen, inkább csak hányaveti hümmentést hallat. Miért bosszankodna? A valóság ferdítgetésével trükköző hölgyek csak magukat károsítják meg. Ő az elégedettség láttán méltán elégedett, emiatt egy percig se lesz bűntudata. Ha pedig a teljesítménye ellenére ezek a szeretők mégis körbeudvarolják férfiúi büszkeségét, akkor viszont talán mégis csak tudhat valamit. De ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni a fehérnép szövevényes gondolkodásán. Ő inkább nem csinál magának problémát ebből, amíg nincs rá oka. Oka most is inkább arra van, hogy galád ferdítést véljen kihallani a lány szavaiból. Játszik vele a kicsike, ezt nehéz volna tagadni.
A csókra húzó mozdulatból egyik ujja incselkedő harapás áldozatává válik. Nolen védtelenül marad a látvánnyal szemben. Végigsimít a puha nyelvecskén, egy kicsit el is időzve, míg végül kelletlen elhatározással visszavonul. A férfiemberre meglehetősen delejes hatással van az ilyesmi, és nincs ez másképp a Velasco'rrával sem. Ezt tetézi a mellkasáról orvul kéjesebb tájékokra sikló kacsó érintése. Ilyen körítéssel tálalva máris kész volna bárminemű feledékenység felett szemet hunyni. Őszintén szólva néhány pillanatra teljesen el is veszti a fonalat az épp folyó szócsatában.*
- Mindenképp *helyesel nagyot nyelve. Kerítene még a dologhoz pár csípős fricskát, de most valahogy egy sem jut az eszébe. Az imént még meg volt róla győződve, hogy kicsit váratni lesz kénytelen a kéjenc szőkeséget, míg ismét hadra fogható lesz, de a félvér nagyon ért hozzá, hogy felpiszkálja az ellustult vágyat.
Nem habozik sokat, nemsokára a hátára dönti a lányt és fölébe kerekedve a combjai közé furakszik.*
- Legyen velem egészen őszinte *súgja egy csók elé. Sikamlós természetességgel veszi vissza korábban elhódított birodalmát. Mohón markolva húzza közel a félvér csípőjét.* - A megélhetésem múlik rajta.
3453. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-15 22:05:11
Üzenet elküldve: 2021-02-15 22:05:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gazemberségből kitűnő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Úgy ám! De még hogy. Fiatalabb koromban csodájára jártak a népek, hogy miket megművelt az öreg Rhalkumn. Ha jól keverem a lapjaim, és érdekel a politika, akkor most nem itt iszogatnék, hanem kastélyban szopogatná a lábujjam valami tizedrangú nemes. Na persze talán szerencse is, hogy nem lettem Artheniornak nemese, keeheehee. Akkor se itt iszogatnék, ugye. * Nevet fel kárörvendően az öreg, ahogy bele gondol, hogy jártak a kékvérűek a városban nem is annyira régen. *
- Valóban, nagyságos uraság? Ahonnan jönni tetszett, hogy pinába turháznak a gyógyítók? * Képed el a férfi, mert ilyet még ő se hallott. Persze sok hóhérkötélre való semmirekellő kóklerrel találkozott már, de ilyennel még soha. *
- De miért tesznek ilyet? Azt mondják, hogy az segít a hölgyeknek, vagy csak ennyire utálják ott a nőket? Vagy talán jobb, ha nem is tudom. Hihetetlen, hogy hová korcsosul ez a mesterség... * Csóválja a fejét, és szomorúan iszik kicsit, mert hát ha oka van rá, akkor mindig iszik. Okot pedig mindig talál az, aki igazán keresi. *
- Tanított sok okosságot, a fiatalkorom nagyja rája ment, hogy mindet megtanuljam. Van, aki szerint pocsékolás volt, én is így gondolom. Végül is mire mentem vele, ugyebár. De egyébként ha van valami, ami érdekli, akkor kérdezzen csak, drága uram, kérdezzen, és az öreg Vasborda egyből válaszol. Sőt, ha tud olyat kérdezni, amire nem tudok válaszolni, arra még ihatunk is! Ritkán esik meg az ilyen. * Bólogat a gnóm, és sürgeti a kezével a férfit, hogy nyugodtan kérdezzen. Persze azt nem fejtette ki, hogy ha ivásra kerülne a sor, akkor ki állná az italok árát. *
- Na de drága uraság, maga tréfázik velem, a bolondjárt járatja az öreg Rhalkumnnal. Hiszen minden bájital más hatással van a testre, és az elmére. Ügyesebbek, erősebbek, okosabbak lehetünk tőlük, átlépjük testünk korlátait. Na de olyan italok, amiktől el is veszítünk dolgokat? Hallottam róla, hogy vannak olyan vajákosok, akik ilyesmit kevernek ki, az általános bájitalok ellentétét, de én ezekhez nem konyítok. Nem tudok olyat keverni, amitől lassabb lesz valaki, vagy lecsökkenti az állóképességét. Sajnálom, fiatalúr.
//Gazemberségből kitűnő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Úgy ám! De még hogy. Fiatalabb koromban csodájára jártak a népek, hogy miket megművelt az öreg Rhalkumn. Ha jól keverem a lapjaim, és érdekel a politika, akkor most nem itt iszogatnék, hanem kastélyban szopogatná a lábujjam valami tizedrangú nemes. Na persze talán szerencse is, hogy nem lettem Artheniornak nemese, keeheehee. Akkor se itt iszogatnék, ugye. * Nevet fel kárörvendően az öreg, ahogy bele gondol, hogy jártak a kékvérűek a városban nem is annyira régen. *
- Valóban, nagyságos uraság? Ahonnan jönni tetszett, hogy pinába turháznak a gyógyítók? * Képed el a férfi, mert ilyet még ő se hallott. Persze sok hóhérkötélre való semmirekellő kóklerrel találkozott már, de ilyennel még soha. *
- De miért tesznek ilyet? Azt mondják, hogy az segít a hölgyeknek, vagy csak ennyire utálják ott a nőket? Vagy talán jobb, ha nem is tudom. Hihetetlen, hogy hová korcsosul ez a mesterség... * Csóválja a fejét, és szomorúan iszik kicsit, mert hát ha oka van rá, akkor mindig iszik. Okot pedig mindig talál az, aki igazán keresi. *
- Tanított sok okosságot, a fiatalkorom nagyja rája ment, hogy mindet megtanuljam. Van, aki szerint pocsékolás volt, én is így gondolom. Végül is mire mentem vele, ugyebár. De egyébként ha van valami, ami érdekli, akkor kérdezzen csak, drága uram, kérdezzen, és az öreg Vasborda egyből válaszol. Sőt, ha tud olyat kérdezni, amire nem tudok válaszolni, arra még ihatunk is! Ritkán esik meg az ilyen. * Bólogat a gnóm, és sürgeti a kezével a férfit, hogy nyugodtan kérdezzen. Persze azt nem fejtette ki, hogy ha ivásra kerülne a sor, akkor ki állná az italok árát. *
- Na de drága uraság, maga tréfázik velem, a bolondjárt járatja az öreg Rhalkumnnal. Hiszen minden bájital más hatással van a testre, és az elmére. Ügyesebbek, erősebbek, okosabbak lehetünk tőlük, átlépjük testünk korlátait. Na de olyan italok, amiktől el is veszítünk dolgokat? Hallottam róla, hogy vannak olyan vajákosok, akik ilyesmit kevernek ki, az általános bájitalok ellentétét, de én ezekhez nem konyítok. Nem tudok olyat keverni, amitől lassabb lesz valaki, vagy lecsökkenti az állóképességét. Sajnálom, fiatalúr.
3452. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-15 20:35:48
Üzenet elküldve: 2021-02-15 20:35:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
*A sztoikus jégszoborrá dermedt, elfszerű lény, aki épp az ő asztala mellett tűnik most gyökeret ereszteni a kocsmapadló hálátlan talajába egyre természetellenesebb jelenségnek tetszik a számára. Az ismét vonásaira fagyó fenség (Észak-fok, titok, idegenség), a szemeiben halott csillagokként fénylő lidérces, messze fény... ismét inkább mutatják a lányt valami kölcsöntestbe börtönzött szellemnek, mintsem eleven, hús-vér nősténynek.
De mégis, mit kereshet egy ilyen lélektelen báb egy savanyú lőrétől és részeg matrózoktól messze szagló kikötői lebujban? Eltévedt talán - vagy még pislákol benne az öntudat utolsó mécsfénye?*
- Uralni... hát persze. *Horkant szórakozottan, a mancsába fogott pohárkával legyintve a szinte semmivé alázott szolga-tudat önigazoló mantrájára, hogy a kehelyből ki is szédül az a maradék fél korty émelyítően édes pancs. Nem kár érte.
De ha már így járt, fel is kel az asztaltól, hogy a pulthoz sétálva magához vegyen helyette egy kancsó Vizet, helyébe meg otthagyja az érte járó 2 aranypénzt. A vízzel aztán komótosan visszasétál, nyomában libbenő füstöt hagyva, ahogy pipáját szájsarkába szorítva morog tovább.*
- Sosem fogod uralni, ha nem ismered. És sosem ismered meg, ha meg nem éled.
*Ahogy a kancsót az asztalra helyezi, Reyraa mellett elhaladva kíváncsian pillant le rá, gránitkemény vonásait és holt szemeit fürkészve, hogy vajon derül-e mögöttük még bármi eleven.*
- És ha magadért nem teszel semmit, csak a gazdáid szavára... elvesztél te már rég, kiscsillag.
//A kikötő sötétebb oldala//
*A sztoikus jégszoborrá dermedt, elfszerű lény, aki épp az ő asztala mellett tűnik most gyökeret ereszteni a kocsmapadló hálátlan talajába egyre természetellenesebb jelenségnek tetszik a számára. Az ismét vonásaira fagyó fenség (Észak-fok, titok, idegenség), a szemeiben halott csillagokként fénylő lidérces, messze fény... ismét inkább mutatják a lányt valami kölcsöntestbe börtönzött szellemnek, mintsem eleven, hús-vér nősténynek.
De mégis, mit kereshet egy ilyen lélektelen báb egy savanyú lőrétől és részeg matrózoktól messze szagló kikötői lebujban? Eltévedt talán - vagy még pislákol benne az öntudat utolsó mécsfénye?*
- Uralni... hát persze. *Horkant szórakozottan, a mancsába fogott pohárkával legyintve a szinte semmivé alázott szolga-tudat önigazoló mantrájára, hogy a kehelyből ki is szédül az a maradék fél korty émelyítően édes pancs. Nem kár érte.
De ha már így járt, fel is kel az asztaltól, hogy a pulthoz sétálva magához vegyen helyette egy kancsó Vizet, helyébe meg otthagyja az érte járó 2 aranypénzt.
A vízzel aztán komótosan visszasétál, nyomában libbenő füstöt hagyva, ahogy pipáját szájsarkába szorítva morog tovább.*- Sosem fogod uralni, ha nem ismered. És sosem ismered meg, ha meg nem éled.
*Ahogy a kancsót az asztalra helyezi, Reyraa mellett elhaladva kíváncsian pillant le rá, gránitkemény vonásait és holt szemeit fürkészve, hogy vajon derül-e mögöttük még bármi eleven.*
- És ha magadért nem teszel semmit, csak a gazdáid szavára... elvesztél te már rég, kiscsillag.
3451. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-09 16:36:40
Üzenet elküldve: 2021-02-09 16:36:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
*Ellenségességnek vagy fenyegetésnek immár nyoma sincs a villanó szempárban, helyét átveszi az egészségesebb kíváncsiság. Követi az ork tekintetét, észreveszi apró mozdulatait, s bár nem tudhatja, hogy újdonsült ismerőséből is kihunyt-e a gyűlölködő ellenszenv, mégsem fogja távozóra. Ideje, mint a tenger, övé az egész éjszaka, s ha valami felkelti az érdeklődését, akkor arra nem fukar némi időt szánni. S látja, hogy az ork figyel. Passzívan, de cselekvésre készen követi a legapróbb moccanásait is, s pont ugyanúgy viselkedik, ahogy a sötételf is egy ilyen szituációban. Immár nem problémázik, nem próbál sértegetések által felébe kerekedni, csendesen elemez, ami azért nem igazán vall e fajra.*
- De nem mindig ésszerű, így meg kell tanulni uralni.
~Uralni, és csak akkor szabadjára engedni, ha a józan ész nem lát más kiutat.~
*Már a puszta gondolat is riasztó, hogy mi történne, ha a gyilkos csak úgy kontrollálatlanul utjára engedné legmélyebb ösztöneit. Nem lenne egyéb, mint egy szörnyeteg, aki az egész világ elől vérben próbál menekülni, de sikertelenül, mert hiába erős és gyors, mégis csak egyedül van. Hamar legyőznék, s csapkodhatna, ölhetne, visíthatna, végül az ő életét is kioltják.*
~A dac elvássa s szívet, megeszi a lelket.~
*Ez a pár furcsa szó ragad meg jobban elméjében, mert nem talál mögöttük jelentést, s értelmet. Emésztgeti, ízlelgeti, végül eldobja, mert rájön, hogy számára semmisek, nem hordoznak jelentést. Olyan, mint azok a versek, amelyeket egyszer valahol olvasott. Szép, hangzatos szavak, de információtartalmuk nincsen, ennek ellenére sokan szeretik. Érthetetlen.*
- Arra tanítanak, hogy az legyen az életünk. Hogy ne legyen veszteni valónk. Aki külön akarja választani az ölést az élettől, hamar elveszik.
~Soha ne bízz senkiben, soha ne függj semmitől. Soha ne érezz. Ha mégis, tanuld meg uralni, s elnyomni.~
*Egykori mesterének bölcs szavai ezek, aki megtanította az ifjú mélységit a halál művészetére. És milyen igazak. Minden, ami nem hideg, független logika, vagy jól irányított ösztön, csak sebezhetővé tesz. Figyelni, elemezni, tanulni kell, aztán cselekedni. Talán az ork is tudja ezt, s ezért vett vissza jócskán harapós stílusából.
Talán ki kéne kérnie még egy pohár bort, ha már a maradás mellett döntött. De még nem mozdul, várja a másik reakcióit. Könnyen lehet, hogy visszatér az az ellenszenves és fölényeskedő ork, akin először akadt meg a szeme, s ebben az esetben valóban jobb, ha elnyeli a mélységit a kikötő sötétje.*
//A kikötő sötétebb oldala//
*Ellenségességnek vagy fenyegetésnek immár nyoma sincs a villanó szempárban, helyét átveszi az egészségesebb kíváncsiság. Követi az ork tekintetét, észreveszi apró mozdulatait, s bár nem tudhatja, hogy újdonsült ismerőséből is kihunyt-e a gyűlölködő ellenszenv, mégsem fogja távozóra. Ideje, mint a tenger, övé az egész éjszaka, s ha valami felkelti az érdeklődését, akkor arra nem fukar némi időt szánni. S látja, hogy az ork figyel. Passzívan, de cselekvésre készen követi a legapróbb moccanásait is, s pont ugyanúgy viselkedik, ahogy a sötételf is egy ilyen szituációban. Immár nem problémázik, nem próbál sértegetések által felébe kerekedni, csendesen elemez, ami azért nem igazán vall e fajra.*
- De nem mindig ésszerű, így meg kell tanulni uralni.
~Uralni, és csak akkor szabadjára engedni, ha a józan ész nem lát más kiutat.~
*Már a puszta gondolat is riasztó, hogy mi történne, ha a gyilkos csak úgy kontrollálatlanul utjára engedné legmélyebb ösztöneit. Nem lenne egyéb, mint egy szörnyeteg, aki az egész világ elől vérben próbál menekülni, de sikertelenül, mert hiába erős és gyors, mégis csak egyedül van. Hamar legyőznék, s csapkodhatna, ölhetne, visíthatna, végül az ő életét is kioltják.*
~A dac elvássa s szívet, megeszi a lelket.~
*Ez a pár furcsa szó ragad meg jobban elméjében, mert nem talál mögöttük jelentést, s értelmet. Emésztgeti, ízlelgeti, végül eldobja, mert rájön, hogy számára semmisek, nem hordoznak jelentést. Olyan, mint azok a versek, amelyeket egyszer valahol olvasott. Szép, hangzatos szavak, de információtartalmuk nincsen, ennek ellenére sokan szeretik. Érthetetlen.*
- Arra tanítanak, hogy az legyen az életünk. Hogy ne legyen veszteni valónk. Aki külön akarja választani az ölést az élettől, hamar elveszik.
~Soha ne bízz senkiben, soha ne függj semmitől. Soha ne érezz. Ha mégis, tanuld meg uralni, s elnyomni.~
*Egykori mesterének bölcs szavai ezek, aki megtanította az ifjú mélységit a halál művészetére. És milyen igazak. Minden, ami nem hideg, független logika, vagy jól irányított ösztön, csak sebezhetővé tesz. Figyelni, elemezni, tanulni kell, aztán cselekedni. Talán az ork is tudja ezt, s ezért vett vissza jócskán harapós stílusából.
Talán ki kéne kérnie még egy pohár bort, ha már a maradás mellett döntött. De még nem mozdul, várja a másik reakcióit. Könnyen lehet, hogy visszatér az az ellenszenves és fölényeskedő ork, akin először akadt meg a szeme, s ebben az esetben valóban jobb, ha elnyeli a mélységit a kikötő sötétje.*
3450. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-08 07:48:06
Üzenet elküldve: 2021-02-08 07:48:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
*Az a néhány másodperc, míg Reyraa öntudatával viaskodva levegőért küzd, mint háborgó hullámok, sötét tengerár alá közönyös és ellenszegülhetetlen akaratú örvénytől ragadott fuldokló, hosszúvá és vészterhessé nyúlik Warg számára is: hisz bár pontos okát nem sejtheti, a lány fizikumát vasmarokkal megragadó és állhatatosan kínzó feszültség hullámai őt is szinte tapinthatóan nyalogatják körül. Orrlikai kitágulnak, ahogy az erőfeszítés párájának forró-savanyú lehelete kicsapódik a szürke bőrű árnyék körül, hajlataiban és hajtövén nedvesen tapadva meg, mielőtt ridegen csusszanna alább... Mint a féregjárta, porhanyós, nedves föld szaga, miután az egek haragja elvonult a táj fölött.
Sosem szagolt még sötételfet ilyen közelről.
Azt az asztalra támasztó kezet is követi pillantása, hisz a karcsú, törékeny ujjak végén a rozsdafoltos karmocskák, tudja, ezeknél a dögöknél nem ritkán mérgezettek, és amennyire nem szívlelné most esetleg romhalmazzá degradálni a késdobáló szemmel láthatóan igénytelenségében erre az opcióra is felkészített berendezését, azt még kevésbé díjazná, ha a hívatlan mélységi dührohama nyomán napokra ágynak esne valami vérébe juttatott áfiumtól.
Aztán, hogy a hamuszín kacsó végül mégis a pohárért, és nem az ő orra után kap, hogy arra marjon pár vörös csíkot macska-mód, hátrább dől ismét, és pipáját hosszan megszívva a léleksimogató füsttel együtt ízlelgeti néhány szívdobbanás erejéig a karcsú árny ismét elridegült szavait.*
- Az ösztön mindig erősebb. *Pöffent aztán, szinte mellékesen, féloldalas, elnéző mosolyra húzva száját az újabb önhitt mondatok hallatán.*
- A dac elvássa a szíved, a félelem megöli az elméd és megeszi a lelked. Aztán úgy roppansz és égsz el, mint a nádszál, épp, mikor a legerősebbnek hiszed magad. *Karcos kuncogása mélyről morgó, rekedt ritmus torkában, szája szélén szürke szellemkígyó a fogai közt lassan szűrt, diószagú füstgomoly. Igencsak ismerős számára, húsbavágóan az, amiről az ismeretlen gyilkos beszél, és meg kell hagyni, nem kis megelégedésére szolgál a saját fülével hallani, amit fajtájáról eddig is sejtett.*
- Ezt nem tanítják meg nektek a föld alatt? Csak ölni nevelnek, élni nem?
*Szeme sárgán lobban, ahogy a másik ismét jégpáncélt von gesztusaira, melyen alig-alig remeg rianás - a hűvös fensőbbség ingerli vajon, vagy az a rianás...? Mindenesetre megszomjazik: találomra fog meg egyet baljával a kalózok szeretőjének hátrahagyott kupácskái közül, s pillantását el nem fordítva az acélezüst szemekröl, előbb orra, majd sebzett ajka alá vonja, hogy egy nyalintás erejéig belekóstoljon.*
A hozzászólás írója (Ördögvigyor War'gaur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.08 08:03:20
//A kikötő sötétebb oldala//
*Az a néhány másodperc, míg Reyraa öntudatával viaskodva levegőért küzd, mint háborgó hullámok, sötét tengerár alá közönyös és ellenszegülhetetlen akaratú örvénytől ragadott fuldokló, hosszúvá és vészterhessé nyúlik Warg számára is: hisz bár pontos okát nem sejtheti, a lány fizikumát vasmarokkal megragadó és állhatatosan kínzó feszültség hullámai őt is szinte tapinthatóan nyalogatják körül. Orrlikai kitágulnak, ahogy az erőfeszítés párájának forró-savanyú lehelete kicsapódik a szürke bőrű árnyék körül, hajlataiban és hajtövén nedvesen tapadva meg, mielőtt ridegen csusszanna alább... Mint a féregjárta, porhanyós, nedves föld szaga, miután az egek haragja elvonult a táj fölött.
Sosem szagolt még sötételfet ilyen közelről.
Azt az asztalra támasztó kezet is követi pillantása, hisz a karcsú, törékeny ujjak végén a rozsdafoltos karmocskák, tudja, ezeknél a dögöknél nem ritkán mérgezettek, és amennyire nem szívlelné most esetleg romhalmazzá degradálni a késdobáló szemmel láthatóan igénytelenségében erre az opcióra is felkészített berendezését, azt még kevésbé díjazná, ha a hívatlan mélységi dührohama nyomán napokra ágynak esne valami vérébe juttatott áfiumtól.
Aztán, hogy a hamuszín kacsó végül mégis a pohárért, és nem az ő orra után kap, hogy arra marjon pár vörös csíkot macska-mód, hátrább dől ismét, és pipáját hosszan megszívva a léleksimogató füsttel együtt ízlelgeti néhány szívdobbanás erejéig a karcsú árny ismét elridegült szavait.*
- Az ösztön mindig erősebb. *Pöffent aztán, szinte mellékesen, féloldalas, elnéző mosolyra húzva száját az újabb önhitt mondatok hallatán.*
- A dac elvássa a szíved, a félelem megöli az elméd és megeszi a lelked. Aztán úgy roppansz és égsz el, mint a nádszál, épp, mikor a legerősebbnek hiszed magad. *Karcos kuncogása mélyről morgó, rekedt ritmus torkában, szája szélén szürke szellemkígyó a fogai közt lassan szűrt, diószagú füstgomoly. Igencsak ismerős számára, húsbavágóan az, amiről az ismeretlen gyilkos beszél, és meg kell hagyni, nem kis megelégedésére szolgál a saját fülével hallani, amit fajtájáról eddig is sejtett.*
- Ezt nem tanítják meg nektek a föld alatt? Csak ölni nevelnek, élni nem?
*Szeme sárgán lobban, ahogy a másik ismét jégpáncélt von gesztusaira, melyen alig-alig remeg rianás - a hűvös fensőbbség ingerli vajon, vagy az a rianás...? Mindenesetre megszomjazik: találomra fog meg egyet baljával a kalózok szeretőjének hátrahagyott kupácskái közül, s pillantását el nem fordítva az acélezüst szemekröl, előbb orra, majd sebzett ajka alá vonja, hogy egy nyalintás erejéig belekóstoljon.*
A hozzászólás írója (Ördögvigyor War'gaur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.08 08:03:20
3449. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-07 20:49:45
Üzenet elküldve: 2021-02-07 20:49:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-És ki tudja hány hölgy ejtette már így át.
*Biggyeszti le ajkát sajnálkozó képpel, s finoman meg is cirógatja az ismét közel kerülő állat. Szeretné látni a bosszankodás legalább halovány jeleit az önelégült vonásokban, bár túl sok esélyt nem lát rá, hogy a férfi meginog az eddig meglehetősen szilárdnak bizonyult higgadtságában. Közben igencsak igyekszik odafigyelni, hogy arca rezzenéstelen maradjon, mintha tudomást sem venne bőrének lágy becézgetéséről, s ez mindaddig sikerül, míg meg nem érzi az eltévedt ujjakat. Szemeit egy pillanatra lehunyja, mély levegőt véve igyekszik elnyomni egy makacsul feltörni akaró kéjes sóhajt.*
-Ó, hát ilyen aljas teremtésnek gondol?
*Suttogja az ajkakra a lágy csókok között, közben finoman cirógatja mellkasát. Szürke tekintete árulkodó, ébredező vágy parázslik benne, ahogy váratlan szeretője arcát, s testét fürkészi, ha nem lenne ennyire kedvére való csipkelődő eszmecseréjük, bizony már régen nem beszélgetnének. Persze így se tervez túl sokáig társalogni, nem oly egyszerű ám leküzdeni a sóvárgást. Az állára simuló ujjakra lehel egy csókot, ha tud, virgoncan rá is harap arra, amelyiket éri, majd a mellkast simogató keze óvatosan felfedezőútra indul lefelé, hogy ujjai lágyan fonódjanak arra, amit ott találnak.*
-Már egészen kiment a fejemből, mit akartam mondani.
*Duruzsolja, miközben íriszeit a másikéba fúrja szorgalmas, gyengéd munkálkodása közben.*
-Talán, ha megismételnénk eszembe jutnának azok az aprócska, zavaró részletek.
*Közelebb húzódva kóstol a férfi nyakának vékony bőrébe, aztán ajkaival a széles vállak ívét ízleli, csípőjét már határozottan, türelmetlenül emeli némi alig hallható sóhaj kíséretében.*
-Igazán szomorú lenne, ha az ügyfelei elégedetlenek lennének és végül munka nélkül maradna. Jobb lenne hát minél hamarabb feltárni a hibákat.
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-És ki tudja hány hölgy ejtette már így át.
*Biggyeszti le ajkát sajnálkozó képpel, s finoman meg is cirógatja az ismét közel kerülő állat. Szeretné látni a bosszankodás legalább halovány jeleit az önelégült vonásokban, bár túl sok esélyt nem lát rá, hogy a férfi meginog az eddig meglehetősen szilárdnak bizonyult higgadtságában. Közben igencsak igyekszik odafigyelni, hogy arca rezzenéstelen maradjon, mintha tudomást sem venne bőrének lágy becézgetéséről, s ez mindaddig sikerül, míg meg nem érzi az eltévedt ujjakat. Szemeit egy pillanatra lehunyja, mély levegőt véve igyekszik elnyomni egy makacsul feltörni akaró kéjes sóhajt.*
-Ó, hát ilyen aljas teremtésnek gondol?
*Suttogja az ajkakra a lágy csókok között, közben finoman cirógatja mellkasát. Szürke tekintete árulkodó, ébredező vágy parázslik benne, ahogy váratlan szeretője arcát, s testét fürkészi, ha nem lenne ennyire kedvére való csipkelődő eszmecseréjük, bizony már régen nem beszélgetnének. Persze így se tervez túl sokáig társalogni, nem oly egyszerű ám leküzdeni a sóvárgást. Az állára simuló ujjakra lehel egy csókot, ha tud, virgoncan rá is harap arra, amelyiket éri, majd a mellkast simogató keze óvatosan felfedezőútra indul lefelé, hogy ujjai lágyan fonódjanak arra, amit ott találnak.*
-Már egészen kiment a fejemből, mit akartam mondani.
*Duruzsolja, miközben íriszeit a másikéba fúrja szorgalmas, gyengéd munkálkodása közben.*
-Talán, ha megismételnénk eszembe jutnának azok az aprócska, zavaró részletek.
*Közelebb húzódva kóstol a férfi nyakának vékony bőrébe, aztán ajkaival a széles vállak ívét ízleli, csípőjét már határozottan, türelmetlenül emeli némi alig hallható sóhaj kíséretében.*
-Igazán szomorú lenne, ha az ügyfelei elégedetlenek lennének és végül munka nélkül maradna. Jobb lenne hát minél hamarabb feltárni a hibákat.
3448. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-07 19:48:57
Üzenet elküldve: 2021-02-07 19:48:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gazemberségből kitűnő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Gyógyít? Csak ugyan?
*Bár az előbb valamelyest feljebb értékelte magában Vasbordát, most mégis kétségek jelennek meg benne a gnóm orvosi tudását illetően. Szemöldökei rögvest feljebb szaladnak már a haladó gondolat kapcsán is, amit csak megkoronáz Vasborda példája is. Ez egy mosolyt csal Xidros arcára, sőt mi több, röviden fel is kacag rajta.*
- Érdekes elgondolás. Aligha osztják ezt a véleményt más gyógyítók is.
*Még talán Xidros sem tulajdonít a kéz tisztaságának ekkora jelentőséget, igaz ő nem is gyógyító, és egyhamar nem is szándékozik az lenni, így ezt meghagyja a témában jártasoknak.*
- Mi okosat tanított még az a tanító, amit az olyan hétköznapi embernek is illene tudni, mint én?
*Érdeklődik annak reményében, hogy kap a korábbihoz hasonló nyers életbölcsességet, mert az felettébb szórakoztatta és kedvére való volt.
Xidros járt már eleget piacon, és nem is teljesen balfék a kufárok világában, így rögvest megsejti a nem annyira burkolt tukmálást.*
- Bájitalok terén én is tudok ezt-azt.
*Utasítja el az ajánlatot a tőle telhető legudvariasabb módon, de továbbra is érdeklődve afelől, hogy Vasborda milyen tudással van felszerelkezve.*
- De tudásomban akadnak még vakfoltok sajnálatosan.
*Rövid habozás után közelebb hajol, még az asztalra is felkönyököl, hogy bizalmasabb hangnemet üssön meg a másikkal, mintha a Rumos zajában erre bármi szükség lenne.*
- Hallottam olyan italokról is, amik egészen másképp vannak hatással a testre és az elmére. Véglegesen megváltoztatják azt, és olyan képességekkel ruházzák fel az illetőt, amivel korábban nem rendelkezett. Persze akár annak következményeként is, hogy az egykoron megszerzett tudás elvész. Izgalmasnak, remek lehetőségnek, és kockázatosnak hangzik a számomra.
//Gazemberségből kitűnő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Gyógyít? Csak ugyan?
*Bár az előbb valamelyest feljebb értékelte magában Vasbordát, most mégis kétségek jelennek meg benne a gnóm orvosi tudását illetően. Szemöldökei rögvest feljebb szaladnak már a haladó gondolat kapcsán is, amit csak megkoronáz Vasborda példája is. Ez egy mosolyt csal Xidros arcára, sőt mi több, röviden fel is kacag rajta.*
- Érdekes elgondolás. Aligha osztják ezt a véleményt más gyógyítók is.
*Még talán Xidros sem tulajdonít a kéz tisztaságának ekkora jelentőséget, igaz ő nem is gyógyító, és egyhamar nem is szándékozik az lenni, így ezt meghagyja a témában jártasoknak.*
- Mi okosat tanított még az a tanító, amit az olyan hétköznapi embernek is illene tudni, mint én?
*Érdeklődik annak reményében, hogy kap a korábbihoz hasonló nyers életbölcsességet, mert az felettébb szórakoztatta és kedvére való volt.
Xidros járt már eleget piacon, és nem is teljesen balfék a kufárok világában, így rögvest megsejti a nem annyira burkolt tukmálást.*
- Bájitalok terén én is tudok ezt-azt.
*Utasítja el az ajánlatot a tőle telhető legudvariasabb módon, de továbbra is érdeklődve afelől, hogy Vasborda milyen tudással van felszerelkezve.*
- De tudásomban akadnak még vakfoltok sajnálatosan.
*Rövid habozás után közelebb hajol, még az asztalra is felkönyököl, hogy bizalmasabb hangnemet üssön meg a másikkal, mintha a Rumos zajában erre bármi szükség lenne.*
- Hallottam olyan italokról is, amik egészen másképp vannak hatással a testre és az elmére. Véglegesen megváltoztatják azt, és olyan képességekkel ruházzák fel az illetőt, amivel korábban nem rendelkezett. Persze akár annak következményeként is, hogy az egykoron megszerzett tudás elvész. Izgalmasnak, remek lehetőségnek, és kockázatosnak hangzik a számomra.
3447. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-07 17:58:06
Üzenet elküldve: 2021-02-07 17:58:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
*Rey nem ért a lelkekhez, érzelmekhez, s úgy alapvetően a kommunikációhoz. Agya talán teljesen máshogy működik, mint a legtöbbüknek. Ő nem keres mintákat, sem összefüggéseket test és lélek közt, hiszen az is kétséges, hogy ez utóbbi nála egyáltalán létezik-e. Persze azt mondják, mindenki lélekkel, szellemmel születik, ezt ő maga sem vonná kétségbe. Csakhogy a lélek fejlődik, akár a test, s fejlődhet jó, vagy rossz irányba, legalábbis sokan ebben a két útban hisznek. De talán létezik egy harmadik alternetíva, ami eltapossa, elnyomja, megöli a lelket, vagy legalábbis megakadályozza a fejlődésben. Ilyenkor hasztalanak a minták, hasztalan a jó emberismeret, mert az így született elkorcsosult lény inkább hasonlít egy élettelen gépezethez, vagy közelebb áll a mindig ösztönből cselekvő állatokhoz, mint saját fajához.
Szíve még mindig hevesen dobog, de a folyamatos zúgás, s a hangok, melyek megpróbálták átvenni izmai felett az irányítást, lassanként elhalkulnak, majd szertefoszlanak. Vesz egy mély levegőt, s pár pillanatra lehunyja ezüst szemeit. Közben fél karjával megtámaszkodik az asztalon, de csak addig, amíg öklének enyhe remegése abbamarad. Majd, mint ha mi sem történt volna, felegyenesedik, s arca ismét megkeményedik, a pillanatnyi vészjósló, fenyegető, de ijedt fény is kihuny tekintetéből. Ajkaihoz emeli a poharát, s lehúzza a maradék italt. Csupán a szürke homlokán legördülő, gömbölyű izzadságcsepp árulkodik a történtekről, de hogy izmainak szokatlan és hirtelen megfeszülése, vagy éppen a meggondolatlan mozdulatok megfékezésére irányuló erőfeszítés okozta-e, nem tudni.*
- Kiégni? Ugyan... Csak a gyengék égnek ki, vagy törnek össze.
*Hangja ismét monoton.*
- Elnézést az előbbi közjátékért. Néha az ösztönök erősebbek, mint a józan ész.
*Most viszonyt nyoma sincs bűntudatnak, vagy tényleges megbánásnak, mint akkor, amikor először ejtette ki ezt a szót, ezzel oly nagyon meglepve az orkot. Nem is magyarázkodó, vagy mentegetőző, egyszerűen hideg tényeket közöl. Persze közben hazudik is, rezzenéstelen arccal, mert azért túlzás azt állítani, hogy pusztán túlműködő ösztöneinek köszönheti ezeket a furcsa reakciókat. De aligha találna hihetőbb magyarázatot, hacsak nem akarja magát totálisan őrültnek mutatni, s elmagyarázni, hogyan szól ilyenkor hozzá az a sötét hang, s hogyan veszi át az uralmat teste és elméje felett. De ezzel a történettel nem tenne túl jó benyomást az orkra. Ne nem mintha eddig azon lett volna, hogy megnyerje.*
//A kikötő sötétebb oldala//
*Rey nem ért a lelkekhez, érzelmekhez, s úgy alapvetően a kommunikációhoz. Agya talán teljesen máshogy működik, mint a legtöbbüknek. Ő nem keres mintákat, sem összefüggéseket test és lélek közt, hiszen az is kétséges, hogy ez utóbbi nála egyáltalán létezik-e. Persze azt mondják, mindenki lélekkel, szellemmel születik, ezt ő maga sem vonná kétségbe. Csakhogy a lélek fejlődik, akár a test, s fejlődhet jó, vagy rossz irányba, legalábbis sokan ebben a két útban hisznek. De talán létezik egy harmadik alternetíva, ami eltapossa, elnyomja, megöli a lelket, vagy legalábbis megakadályozza a fejlődésben. Ilyenkor hasztalanak a minták, hasztalan a jó emberismeret, mert az így született elkorcsosult lény inkább hasonlít egy élettelen gépezethez, vagy közelebb áll a mindig ösztönből cselekvő állatokhoz, mint saját fajához.
Szíve még mindig hevesen dobog, de a folyamatos zúgás, s a hangok, melyek megpróbálták átvenni izmai felett az irányítást, lassanként elhalkulnak, majd szertefoszlanak. Vesz egy mély levegőt, s pár pillanatra lehunyja ezüst szemeit. Közben fél karjával megtámaszkodik az asztalon, de csak addig, amíg öklének enyhe remegése abbamarad. Majd, mint ha mi sem történt volna, felegyenesedik, s arca ismét megkeményedik, a pillanatnyi vészjósló, fenyegető, de ijedt fény is kihuny tekintetéből. Ajkaihoz emeli a poharát, s lehúzza a maradék italt. Csupán a szürke homlokán legördülő, gömbölyű izzadságcsepp árulkodik a történtekről, de hogy izmainak szokatlan és hirtelen megfeszülése, vagy éppen a meggondolatlan mozdulatok megfékezésére irányuló erőfeszítés okozta-e, nem tudni.*
- Kiégni? Ugyan... Csak a gyengék égnek ki, vagy törnek össze.
*Hangja ismét monoton.*
- Elnézést az előbbi közjátékért. Néha az ösztönök erősebbek, mint a józan ész.
*Most viszonyt nyoma sincs bűntudatnak, vagy tényleges megbánásnak, mint akkor, amikor először ejtette ki ezt a szót, ezzel oly nagyon meglepve az orkot. Nem is magyarázkodó, vagy mentegetőző, egyszerűen hideg tényeket közöl. Persze közben hazudik is, rezzenéstelen arccal, mert azért túlzás azt állítani, hogy pusztán túlműködő ösztöneinek köszönheti ezeket a furcsa reakciókat. De aligha találna hihetőbb magyarázatot, hacsak nem akarja magát totálisan őrültnek mutatni, s elmagyarázni, hogyan szól ilyenkor hozzá az a sötét hang, s hogyan veszi át az uralmat teste és elméje felett. De ezzel a történettel nem tenne túl jó benyomást az orkra. Ne nem mintha eddig azon lett volna, hogy megnyerje.*
3446. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-06 06:31:45
Üzenet elküldve: 2021-02-06 06:31:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Kegyed lenyűgözően tehetséges díva *súgja.* - Bevallom, engem megvezetett a játéka.
*Az ügyködését figyelő tekintet hamar visszahúzza. Galád balját persze nem, csupán az ajkait és a pillantását. Elnyúlik a lány mellett, félretűri a tejfölszőke tincseket, hogy a finom vonások minden árulkodó jelét kiélvezhesse. Minden alkalommal, amikor a vágyakozó öl az érintése után mozdul, pimasz mosoly húzódik Nolenar szájzugába. ~Kis fehérmájú perszóna.~ Pillantása elégedetten issza a viharszürke szemeket fátyolozó buja derengést, az ajkak közé szorított sóhajokat. Kíváncsi, mikor adja fel a lány a gyenge lábakon álló színlelést. A cirógatás egyre messzebbre megy. Még Nolenből is kicsal egy fojtott sóhajt, amikor beengedi magát az óhaj egyre türelmetlenebben hívogató kertjébe.*
- Kicsit ezzel, kicsit azzal? *kérdez vissza a fejét ingatva.* - Semmi konkrétum, csak az üres kifogás? Még a végén azt kell hinnem, csupán dacból panaszkodik, hercegnő.
*Míg balja kényeztet, ő beszéd közben apró csókocskákat lop magának, miközben töretlenül gyönyörködik munkálkodás művészetén, mely kivételes szépségében mutatja meg a női arcot.*
- Ha ügyfél lenne, nem csak *tekintete élvetegen pillant végig a félvéren* - egy kellemes új ismerős, biztosra venném, hogy csak a fizetés alól akar kibújni.
*Megcirógatja a halovány ajkakat a sajátjával, jobbja pedig finoman végigsimít az állacskán.*
- Halljam hát a részleteket, vagy vallja be, hogy igazából lenyűgöztem. *A vallatás szépen ki is bontakozik, de a kisasszonyban bujkáló dac még így sem biztos, hogy feladja állásait.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Kegyed lenyűgözően tehetséges díva *súgja.* - Bevallom, engem megvezetett a játéka.
*Az ügyködését figyelő tekintet hamar visszahúzza. Galád balját persze nem, csupán az ajkait és a pillantását. Elnyúlik a lány mellett, félretűri a tejfölszőke tincseket, hogy a finom vonások minden árulkodó jelét kiélvezhesse. Minden alkalommal, amikor a vágyakozó öl az érintése után mozdul, pimasz mosoly húzódik Nolenar szájzugába. ~Kis fehérmájú perszóna.~ Pillantása elégedetten issza a viharszürke szemeket fátyolozó buja derengést, az ajkak közé szorított sóhajokat. Kíváncsi, mikor adja fel a lány a gyenge lábakon álló színlelést. A cirógatás egyre messzebbre megy. Még Nolenből is kicsal egy fojtott sóhajt, amikor beengedi magát az óhaj egyre türelmetlenebben hívogató kertjébe.*
- Kicsit ezzel, kicsit azzal? *kérdez vissza a fejét ingatva.* - Semmi konkrétum, csak az üres kifogás? Még a végén azt kell hinnem, csupán dacból panaszkodik, hercegnő.
*Míg balja kényeztet, ő beszéd közben apró csókocskákat lop magának, miközben töretlenül gyönyörködik munkálkodás művészetén, mely kivételes szépségében mutatja meg a női arcot.*
- Ha ügyfél lenne, nem csak *tekintete élvetegen pillant végig a félvéren* - egy kellemes új ismerős, biztosra venném, hogy csak a fizetés alól akar kibújni.
*Megcirógatja a halovány ajkakat a sajátjával, jobbja pedig finoman végigsimít az állacskán.*
- Halljam hát a részleteket, vagy vallja be, hogy igazából lenyűgöztem. *A vallatás szépen ki is bontakozik, de a kisasszonyban bujkáló dac még így sem biztos, hogy feladja állásait.*
3445. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-03 13:45:10
Üzenet elküldve: 2021-02-03 13:45:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér igencsak elégedett magával, amiért ellenállás nélkül sikerült a férfi szájába adnia a szavakat, még úgy is, hogy tudja, a másik épp annyira gondolja komolyan őket, mint amennyire ő annak szánta.*
-Látja, nem is olyan nagy ördöngösség bókolni nekem.
*Feltűnt ám a leánynak, hogy megmentője mellőzött mindenféle édesgető szót és szirupos hízelgést az asztalnál, -s bár minden bizonnyal ezek üdítő elmaradása terelte az estét ebbe az igencsak kellemes mederbe- Aly üres puncsolásokhoz szokott hiúsága megérezte a hiányt. Vagy talán csak nehezen barátkozik a gondolattal, hogy csípős megjegyzések, s aljas incselkedések bújtatták ki ruhájából, ami hölgyhöz finoman szólva sem méltó.
Némileg csalódottan veszi tudomásul, hogy álnok hergelését a férfi a szokásos higgadtságával tűri, persze ez nem jelenti azt, hogy a fattyú bele is törődik az eredménybe.*
-Pontosan.
*Finoman ficeregni kezd, ahogy az egyre lejjebb haladó cirógatások itt-ott megcsiklandozzák az érzékenyebb bőrfelületeket, de azért igyekszik nyugton maradni.*
-Maga mondta, hogy legyen hiteles, én pedig bevetettem minden színészi képességem, hogy úgy legyen.
*Magyarázza meglepő komolysággal, mikor azonban a másik mellédől, s csókot lop, a vigyorgó arcot látva már sokkal nehezebb fojtja el mosolyát. A mókás kérdésre igyekszik összegyűjteni mondvacsinált panaszait, ám az már nem is oly egyszerű úgy, hogy az édes ajkak hátát becézgetik. Szívesen sóhajtana az eltévedt bal érintései nyomán, de hát ezt a luxust most nem engedheti meg magának, Nolenar épp elég önhitt enélkül is. Teste már jóval kevésbé partner az egyébként sem túl erélyes dacban, csípője elárulva őt, türelmetlenkedve emelkedik halványan az ágytól.*
-Hát tudja... kicsit ezzel, kicsit azzal...
*Böki ki végül, túlságosan is belefeledkezve abba, hogy hátrapillantva figyelje, mit is művel a másik.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.03 13:47:16
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér igencsak elégedett magával, amiért ellenállás nélkül sikerült a férfi szájába adnia a szavakat, még úgy is, hogy tudja, a másik épp annyira gondolja komolyan őket, mint amennyire ő annak szánta.*
-Látja, nem is olyan nagy ördöngösség bókolni nekem.
*Feltűnt ám a leánynak, hogy megmentője mellőzött mindenféle édesgető szót és szirupos hízelgést az asztalnál, -s bár minden bizonnyal ezek üdítő elmaradása terelte az estét ebbe az igencsak kellemes mederbe- Aly üres puncsolásokhoz szokott hiúsága megérezte a hiányt. Vagy talán csak nehezen barátkozik a gondolattal, hogy csípős megjegyzések, s aljas incselkedések bújtatták ki ruhájából, ami hölgyhöz finoman szólva sem méltó.
Némileg csalódottan veszi tudomásul, hogy álnok hergelését a férfi a szokásos higgadtságával tűri, persze ez nem jelenti azt, hogy a fattyú bele is törődik az eredménybe.*
-Pontosan.
*Finoman ficeregni kezd, ahogy az egyre lejjebb haladó cirógatások itt-ott megcsiklandozzák az érzékenyebb bőrfelületeket, de azért igyekszik nyugton maradni.*
-Maga mondta, hogy legyen hiteles, én pedig bevetettem minden színészi képességem, hogy úgy legyen.
*Magyarázza meglepő komolysággal, mikor azonban a másik mellédől, s csókot lop, a vigyorgó arcot látva már sokkal nehezebb fojtja el mosolyát. A mókás kérdésre igyekszik összegyűjteni mondvacsinált panaszait, ám az már nem is oly egyszerű úgy, hogy az édes ajkak hátát becézgetik. Szívesen sóhajtana az eltévedt bal érintései nyomán, de hát ezt a luxust most nem engedheti meg magának, Nolenar épp elég önhitt enélkül is. Teste már jóval kevésbé partner az egyébként sem túl erélyes dacban, csípője elárulva őt, türelmetlenkedve emelkedik halványan az ágytól.*
-Hát tudja... kicsit ezzel, kicsit azzal...
*Böki ki végül, túlságosan is belefeledkezve abba, hogy hátrapillantva figyelje, mit is művel a másik.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.03 13:47:16
3444. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-03 04:18:17
Üzenet elküldve: 2021-02-03 04:18:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A bajsza alatt mosolyogva hümment, nagy egyetértéssel a kifogástalan kikötői úriember titulusra. Szinte hájjal kenegetik a szavak, mintha nem lennének jócskán megtűzdelve csípős szarkazmussal. Amikor a lány duruzsoló évődése áttér a saját maga jellemzésére, az ártatlan felett még csak-csak elsiklik, de a romlatlannál már nem bírja visszafogni a vigyorát. Az iméntiek után ez legalább annyira tűnik hiteles jelzőnek, mint Nolenar esetében a kifogástalan úriember.*
- Hát legyen így. Ha ezt kívánja hallani *duruzsolja két csókocska közé* - szépséges, romlatlan virágszál. *Láthatóan nem okoz túl nagy törést a becsületében, hogy magára vállalja a gonosztevő szerepet. Még ezt is képes úgy megtenni, hogy a fényes páncélú, kikötői lovag jelmeze makulátlan marad. Sőt, talán még patinát is húz rá ez az önfeláldozás.
A lány fordul, ő pedig a könyökére támaszkodva folytatja a hamvas bőr csókokkal való kényeztetését. Csak akkor torpan meg, egy kérdő pillantást vetve a szürke szemekre, mikor újabb csipkelődés jön. A végén még azt kell gondolja, provokálják.*
- Nem? *kérdez vissza fancsali, beletörődő képet öltve.* - Idejekorán jelezhette volna, hercegnő, hogy mentsük, ami menthető *mondja, azt idéző hanglejtéssel, ahogy a gnóm üzletházban mutatnának a kifüggesztett táblára "a kasszától való távozás után reklamációt nem fogadunk el".* - Persze *gyűri lejjebb a takarót, hogy kedvére cirógathassa a formás fenék gömbölyded ívét *nem nagyon jutott szóhoz a kéjes nyögések és az elcsukló sóhajok között. Amik nyilvánvalóan a folyosón hallgatózó martalócok megtévesztését szolgálták *teszi hozzá megértőn ingatva a fejét.*
- De hajt a szakmai kíváncsiság. *A félvér mellé dől és csókra húzza az állacskát.* - Nem engedhetem meg magamnak, hogy ügyfeleket veszítsek. Tudja *vigyorodik* - harminc arany is számít.
*Ismét felkönyököl, de most már akkurátusan lejjebb húzza a lányon azt a takarót, nem csak úgy arrébb tessékeli kissé. Csókjai a lapockáktól haladnak lassacskán lefelé, simogató balja pedig, ártatlannak beállított útján, egyre pimaszabbul fordul a combok közé.*
- Meséljen. Mivel volt elégedetlen?
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A bajsza alatt mosolyogva hümment, nagy egyetértéssel a kifogástalan kikötői úriember titulusra. Szinte hájjal kenegetik a szavak, mintha nem lennének jócskán megtűzdelve csípős szarkazmussal. Amikor a lány duruzsoló évődése áttér a saját maga jellemzésére, az ártatlan felett még csak-csak elsiklik, de a romlatlannál már nem bírja visszafogni a vigyorát. Az iméntiek után ez legalább annyira tűnik hiteles jelzőnek, mint Nolenar esetében a kifogástalan úriember.*
- Hát legyen így. Ha ezt kívánja hallani *duruzsolja két csókocska közé* - szépséges, romlatlan virágszál. *Láthatóan nem okoz túl nagy törést a becsületében, hogy magára vállalja a gonosztevő szerepet. Még ezt is képes úgy megtenni, hogy a fényes páncélú, kikötői lovag jelmeze makulátlan marad. Sőt, talán még patinát is húz rá ez az önfeláldozás.
A lány fordul, ő pedig a könyökére támaszkodva folytatja a hamvas bőr csókokkal való kényeztetését. Csak akkor torpan meg, egy kérdő pillantást vetve a szürke szemekre, mikor újabb csipkelődés jön. A végén még azt kell gondolja, provokálják.*
- Nem? *kérdez vissza fancsali, beletörődő képet öltve.* - Idejekorán jelezhette volna, hercegnő, hogy mentsük, ami menthető *mondja, azt idéző hanglejtéssel, ahogy a gnóm üzletházban mutatnának a kifüggesztett táblára "a kasszától való távozás után reklamációt nem fogadunk el".* - Persze *gyűri lejjebb a takarót, hogy kedvére cirógathassa a formás fenék gömbölyded ívét *nem nagyon jutott szóhoz a kéjes nyögések és az elcsukló sóhajok között. Amik nyilvánvalóan a folyosón hallgatózó martalócok megtévesztését szolgálták *teszi hozzá megértőn ingatva a fejét.*
- De hajt a szakmai kíváncsiság. *A félvér mellé dől és csókra húzza az állacskát.* - Nem engedhetem meg magamnak, hogy ügyfeleket veszítsek. Tudja *vigyorodik* - harminc arany is számít.
*Ismét felkönyököl, de most már akkurátusan lejjebb húzza a lányon azt a takarót, nem csak úgy arrébb tessékeli kissé. Csókjai a lapockáktól haladnak lassacskán lefelé, simogató balja pedig, ártatlannak beállított útján, egyre pimaszabbul fordul a combok közé.*
- Meséljen. Mivel volt elégedetlen?
3443. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-01 15:26:04
Üzenet elküldve: 2021-02-01 15:26:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szívesen szólna valamit az álmatag pillantásokat látva, szeretne csak egy apró pimasz megjegyzést tenni, de még túl bágyadt hozzá, különben is a gyengéden ujjaira lehelt csók után már nincs szíve hozzá. Legalább is egyelőre, ismeri magát, sokáig úgysem húzza.*
-Nekem inkább úgy tűnik ez a kifogástalan kikötői úriember *Hangsúlyozza az utolsó szavakat, mert szerfelett mókásnak találja az ellentmondást közöttük* -Ahelyett, hogy megvédett volna egy ártatlan, romlatlan leányzót a veszedelmes ragadozóktól, inkább maga mart rá a prédára.
*Osztja ki szendén a gaz csábító szerepét a férfira, közben gyengéden megcirógatja az arcát. Az édesen nevető szájat figyelve széles mosoly nyúlik el képén, arra gondol, milyen szívesen megízlelné most a derűs ajkakat.
A kérdést hallva jól láthatóan vonakodik válaszolni.*
-Hát...
*Közben hasára billenve gondosan elhelyezkedik, felkönyököl, szőke fürtjeit előzékenyen simítja el hátáról, tálcán kínálva fehér bőrét a férfinak, elvégre semmiképp sem szeretné, ha abbamaradnának a finom csókok.*
-Tudja, nem szívesen panaszkodom, hisz ez a szakmája...
*Villannak szürke szemei ravaszan, utalgatva egy korábbi beszélgetésre, mely akkor nem volt Nolenar kedvére való. Pedig Aly milyen szép művészneveket talált ki neki. Mivel a másik nagyon el van foglalva, tekintetét most nem láthatja, hangjából azonban -bármennyire is próbálja leplezni- kihallatszik a derű.*
-Meg hát ugye ingyen mit is vár az ember...
*Incselkedik tovább, de immáron nem bírja ki, hogy ne nézzen a férfira. Válla felett hátrapillant, az arcot fürkészi, keresi rajta a bosszankodás jeleit.*
-Szóval nem voltam maradéktalanul megelégedve a szolgáltatással.
*Szemöldökeit összevonja alattomos füllentése közben, s meglehetősen nehézkesen nyomja el vigyorát.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szívesen szólna valamit az álmatag pillantásokat látva, szeretne csak egy apró pimasz megjegyzést tenni, de még túl bágyadt hozzá, különben is a gyengéden ujjaira lehelt csók után már nincs szíve hozzá. Legalább is egyelőre, ismeri magát, sokáig úgysem húzza.*
-Nekem inkább úgy tűnik ez a kifogástalan kikötői úriember *Hangsúlyozza az utolsó szavakat, mert szerfelett mókásnak találja az ellentmondást közöttük* -Ahelyett, hogy megvédett volna egy ártatlan, romlatlan leányzót a veszedelmes ragadozóktól, inkább maga mart rá a prédára.
*Osztja ki szendén a gaz csábító szerepét a férfira, közben gyengéden megcirógatja az arcát. Az édesen nevető szájat figyelve széles mosoly nyúlik el képén, arra gondol, milyen szívesen megízlelné most a derűs ajkakat.
A kérdést hallva jól láthatóan vonakodik válaszolni.*
-Hát...
*Közben hasára billenve gondosan elhelyezkedik, felkönyököl, szőke fürtjeit előzékenyen simítja el hátáról, tálcán kínálva fehér bőrét a férfinak, elvégre semmiképp sem szeretné, ha abbamaradnának a finom csókok.*
-Tudja, nem szívesen panaszkodom, hisz ez a szakmája...
*Villannak szürke szemei ravaszan, utalgatva egy korábbi beszélgetésre, mely akkor nem volt Nolenar kedvére való. Pedig Aly milyen szép művészneveket talált ki neki. Mivel a másik nagyon el van foglalva, tekintetét most nem láthatja, hangjából azonban -bármennyire is próbálja leplezni- kihallatszik a derű.*
-Meg hát ugye ingyen mit is vár az ember...
*Incselkedik tovább, de immáron nem bírja ki, hogy ne nézzen a férfira. Válla felett hátrapillant, az arcot fürkészi, keresi rajta a bosszankodás jeleit.*
-Szóval nem voltam maradéktalanul megelégedve a szolgáltatással.
*Szemöldökeit összevonja alattomos füllentése közben, s meglehetősen nehézkesen nyomja el vigyorát.*
3442. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-02-01 12:22:44
Üzenet elküldve: 2021-02-01 12:22:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Még csak lebeg az elméje a megelégedés olajos tengerébe merülve. A gondolatok távoli felhőkként úsznak el felette. Ha nem zavarná fel a lány duruzsoló hangja, el bírna aludni.*
- Hm? *fordítja arra a fejét, de a szemeit csak ráérősen nyitja. A vádakra halvány mosoly ül ki az arcára. Sejthető, hogy nem lesz ebből restelkedő megkövetés. A mellkasát cirógató kacsót az ajkához húzza és csókot lehel az ujjacskákra.*
- Ne mondja, hercegnő. Egy kifogástalan kikötői úriember mindig elsősorban azt tartja szem előtt, ami a hölgy vágya. De ha elbuktam kegyed előtt ebben, az őszintén lesújtana.
*Épp átfúrná jobbját a lány támaszkodó karja alatt, hogy végigsimíthasson a hátán, amikor érkezik a bemutatkozás és vele a kézrázás, ami kissé váratlanul éri. Nem mondhatni, hogy megszokott gesztus lenne ez egy ilyen szenvedélyes pásztoróra után. Nem csoda hát, ha Nolenarból kibukik a nevetés.*
- Hát még én *mondja.* - Hát még én.
*Most már magához húzza a szőkeséget. A nyakába csókol, meg a gömbölyű vállacskára.*
- Szóval? Panasza volna rám? *kérdi, de közben egészen belefeledkezik a lány finom vonulatainak élvezetébe. Néha odapillant az alacsony, fiókos szekrénykén álló kancsóra. Ölni tudna egy pohár vízért, de nagyon nem akaródzik most innen felkelni. Mi az egy kis szomjhalál, ha egy ilyen kívánatos teremtés karjaiban éri? Ha rajta múlik, hosszúra nyúlik ez az este. De ha úgy is lesz, a reggelt mindenképp undokul korainak fogja érezni, az egyszer biztos. Viszont most még nem akar erre gondolni, inkább csak felfedezné az ölébe hullott szerencse finom kis részleteit.*
//Alymeidha, Nolenar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Még csak lebeg az elméje a megelégedés olajos tengerébe merülve. A gondolatok távoli felhőkként úsznak el felette. Ha nem zavarná fel a lány duruzsoló hangja, el bírna aludni.*
- Hm? *fordítja arra a fejét, de a szemeit csak ráérősen nyitja. A vádakra halvány mosoly ül ki az arcára. Sejthető, hogy nem lesz ebből restelkedő megkövetés. A mellkasát cirógató kacsót az ajkához húzza és csókot lehel az ujjacskákra.*
- Ne mondja, hercegnő. Egy kifogástalan kikötői úriember mindig elsősorban azt tartja szem előtt, ami a hölgy vágya. De ha elbuktam kegyed előtt ebben, az őszintén lesújtana.
*Épp átfúrná jobbját a lány támaszkodó karja alatt, hogy végigsimíthasson a hátán, amikor érkezik a bemutatkozás és vele a kézrázás, ami kissé váratlanul éri. Nem mondhatni, hogy megszokott gesztus lenne ez egy ilyen szenvedélyes pásztoróra után. Nem csoda hát, ha Nolenarból kibukik a nevetés.*
- Hát még én *mondja.* - Hát még én.
*Most már magához húzza a szőkeséget. A nyakába csókol, meg a gömbölyű vállacskára.*
- Szóval? Panasza volna rám? *kérdi, de közben egészen belefeledkezik a lány finom vonulatainak élvezetébe. Néha odapillant az alacsony, fiókos szekrénykén álló kancsóra. Ölni tudna egy pohár vízért, de nagyon nem akaródzik most innen felkelni. Mi az egy kis szomjhalál, ha egy ilyen kívánatos teremtés karjaiban éri? Ha rajta múlik, hosszúra nyúlik ez az este. De ha úgy is lesz, a reggelt mindenképp undokul korainak fogja érezni, az egyszer biztos. Viszont most még nem akar erre gondolni, inkább csak felfedezné az ölébe hullott szerencse finom kis részleteit.*
3441. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2021-01-31 19:08:46
Üzenet elküldve: 2021-01-31 19:08:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A kikötő sötétebb oldala//
*Warg cseppet sem jó emberismerő, legalábbis a szó klasszikus értelmében: az embernépek hazug és kapzsi, valós gondolataikat és szándékukat legtöbbször elkendőző, szóvirágok és utalások mögé rejtő, számító és ügyeskedő természete világ életében idegen és bonyolult rendszer volt a számára, ahogy az elfek legtöbbjének hiú gőgjét, és földalatti testvéreik fondorlatos és kegyetlen felsőbbrendűség-tudatát is csupán saját bőrén megtapasztalva ismerte meg. Nem véletlen, hogy ha teheti, kerüli a városokat, és azok "civilizált", szószátyár lakóit, akikkel sokszor a legelemibb szükségletekre korlátozódó találkozások is számára fárasztóan túlcizellált, értelmetlenül túlbonyolított helyzeteket eredményeznek. Ám a legtöbb élő viselkedését, érzéseinek és gondolatainak mintázatát befolyásoló, alapjaiban igen-igen egyszerű áramlat-rendszert viszonylag jól ismeri, hiszen kölyökkora óta a Lélek, Test és Elme harmóniájának Útján járva a Sárkánygerinc havas csúcsai közt nem csak olvasni tanulta meg azt a bizonyos könyvet, de önmagában alámerülő, rendszeres meditációi alkalmával írni is, szellem-lapjain saját tapasztalataival, jegyzeteivel kiegészítve a kolostor mestereinek évszázados örökségét.
Na persze őt is gyakran érik meglepetések, hisz fiatal még az emberek, pláne az elfek mércéje szerint: ám az ilyen ismeretlen, váratlan újdonságokat kifejezetten szereti. És a várakozásai ellenében egyre furcsábban viselkedő mélységi lány pont emiatt tűnik egyre érdekesebbnek számára.
A kérdésre fél szemöldöke lassan feljebb kúszik, ahogy tetőtől-talpig ismét végigméri magának, latolgatva, hogy vajon a hárítás valami újabb alig-burkolt fenyegetésbe torkollik-e... Ám az ezüstszemek tompa tükrében játszó, furcsán életidegen érdeklődés meggyőzi annak valószínűtlen őszinteségéről.*
- Hmm, csak egy megérzés. *Mordul vállát enyhén megvonva, miközben a kis fémszelence fedelét felnyitva szikrát pattint benne a száraz taplóra, amit aztán pipája végére csippent, hogy parazsával izzásba hozza azt.*
- Jót tenne, ha valaki foglalkozna veled, mielőtt teljesen kiégsz.
*Ahogy az ébredő szürke füstpamacsok diószaga körüllengi, szavai nyomán sárga szemeit is ismét Reyraára emeli, fejét enyhén félredöntve, talányosan méregetve a hamuszín vonások változását. Tekintete immár inkább komor és kíváncsi, mintsem ellenséges, bár a távolságtartásra továbbra is ügyel, hisz a mélységi legendásan kiszámíthatatlan népség, akikkel sosem árt az óvatosság, bármily elveszettnek is tűnik néha egyik-másik.
Mikor a lány ökle összeszorul, és izmainak tónusában megremeg az elfojtott feszültség, egy pillanatra ő is megdermed: csupán egyik sarka fordul egyet halkan, tán észrevétlenül a deszkapadlón, és leheletnyit felsőteste is előre mozdul, ami szintén nem látványos, ám épp elég hozzá, hogy testsúlya immár a lóca helyett ismét combjain nyugodjon, és így szükség esetén nyomban reagálhasson, ha a kis kormos mégis megvadulna. Aztán az a szó...*
- Mi...?
*Viszonylag ritkán történik meg vele, de az a szó tényleg sikeresen összezavarja. Két szemöldöke összeszalad, homlokára ráncok gyűlnek, és úgy néz a másikra, mint aki szellemet lát: nem tudja eldönteni, szánja, vagy megriadjon tőle, támadástól tartson, vagy csak hagyja, hadd ventiláljon a szegény ütődött. Mindenesetre azt a szót biztos megjegyzi: ritkán hall ilyet a magafajta sehonnai ork.
Pláne mélységitől.*
//A kikötő sötétebb oldala//
*Warg cseppet sem jó emberismerő, legalábbis a szó klasszikus értelmében: az embernépek hazug és kapzsi, valós gondolataikat és szándékukat legtöbbször elkendőző, szóvirágok és utalások mögé rejtő, számító és ügyeskedő természete világ életében idegen és bonyolult rendszer volt a számára, ahogy az elfek legtöbbjének hiú gőgjét, és földalatti testvéreik fondorlatos és kegyetlen felsőbbrendűség-tudatát is csupán saját bőrén megtapasztalva ismerte meg. Nem véletlen, hogy ha teheti, kerüli a városokat, és azok "civilizált", szószátyár lakóit, akikkel sokszor a legelemibb szükségletekre korlátozódó találkozások is számára fárasztóan túlcizellált, értelmetlenül túlbonyolított helyzeteket eredményeznek. Ám a legtöbb élő viselkedését, érzéseinek és gondolatainak mintázatát befolyásoló, alapjaiban igen-igen egyszerű áramlat-rendszert viszonylag jól ismeri, hiszen kölyökkora óta a Lélek, Test és Elme harmóniájának Útján járva a Sárkánygerinc havas csúcsai közt nem csak olvasni tanulta meg azt a bizonyos könyvet, de önmagában alámerülő, rendszeres meditációi alkalmával írni is, szellem-lapjain saját tapasztalataival, jegyzeteivel kiegészítve a kolostor mestereinek évszázados örökségét.
Na persze őt is gyakran érik meglepetések, hisz fiatal még az emberek, pláne az elfek mércéje szerint: ám az ilyen ismeretlen, váratlan újdonságokat kifejezetten szereti. És a várakozásai ellenében egyre furcsábban viselkedő mélységi lány pont emiatt tűnik egyre érdekesebbnek számára.
A kérdésre fél szemöldöke lassan feljebb kúszik, ahogy tetőtől-talpig ismét végigméri magának, latolgatva, hogy vajon a hárítás valami újabb alig-burkolt fenyegetésbe torkollik-e... Ám az ezüstszemek tompa tükrében játszó, furcsán életidegen érdeklődés meggyőzi annak valószínűtlen őszinteségéről.*
- Hmm, csak egy megérzés. *Mordul vállát enyhén megvonva, miközben a kis fémszelence fedelét felnyitva szikrát pattint benne a száraz taplóra, amit aztán pipája végére csippent, hogy parazsával izzásba hozza azt.*
- Jót tenne, ha valaki foglalkozna veled, mielőtt teljesen kiégsz.
*Ahogy az ébredő szürke füstpamacsok diószaga körüllengi, szavai nyomán sárga szemeit is ismét Reyraára emeli, fejét enyhén félredöntve, talányosan méregetve a hamuszín vonások változását. Tekintete immár inkább komor és kíváncsi, mintsem ellenséges, bár a távolságtartásra továbbra is ügyel, hisz a mélységi legendásan kiszámíthatatlan népség, akikkel sosem árt az óvatosság, bármily elveszettnek is tűnik néha egyik-másik.
Mikor a lány ökle összeszorul, és izmainak tónusában megremeg az elfojtott feszültség, egy pillanatra ő is megdermed: csupán egyik sarka fordul egyet halkan, tán észrevétlenül a deszkapadlón, és leheletnyit felsőteste is előre mozdul, ami szintén nem látványos, ám épp elég hozzá, hogy testsúlya immár a lóca helyett ismét combjain nyugodjon, és így szükség esetén nyomban reagálhasson, ha a kis kormos mégis megvadulna. Aztán az a szó...*
- Mi...?
*Viszonylag ritkán történik meg vele, de az a szó tényleg sikeresen összezavarja. Két szemöldöke összeszalad, homlokára ráncok gyűlnek, és úgy néz a másikra, mint aki szellemet lát: nem tudja eldönteni, szánja, vagy megriadjon tőle, támadástól tartson, vagy csak hagyja, hadd ventiláljon a szegény ütődött. Mindenesetre azt a szót biztos megjegyzi: ritkán hall ilyet a magafajta sehonnai ork.
Pláne mélységitől.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873