//Lyni, Hamvas, Almeir//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kissé megmosolyogja azt a nyugodtságot, ahogy a füstgombócokat látja felszállni a levegőben, majd lassan szerte foszlani. Ó, régen mennyit figyelte az ilyet, mikor még a nyári estéken kint ült a ház előtt apjával és testvéreivel. Hallgatta a régi történeteket, magába szívta a füst illatát, s elmélázva nézte, ahogy a sűrű, illatos pamacsok ugyan így vesznek el lassan. Akkor még minden más volt. Nyugodt és meghitt. De aztán felnőttek és változott a világ. Emlékek. Mindig a legrosszabbkor bukkannak fel. Így nehéz odakoncentrálni asztaltársa szavaira, de szerencsére, ha az elméje néha túl is terhelődik, a füle attól még nyitva van. Így most is hamar visszacsatlakozik Almeirhez.*
- A védelem nem háború. Talán oda nem is kell annyira az ifjonti fürgeség. Egy rakományt védeni nehéz és veszélyes, de talán egyszerűbb menet.
*Beszél úgy, mintha olyan nagy szakértője lenne a dolgoknak. Közben pedig annak örül, hogy még nem égette la magát teljesen a tudatlanságával. A helyismerete nem annyira rossz itt, ellenben azzal, hogy az ilyen dolgokhoz annyira már nem ért. Nem az a család nevelte és nem olyan oktatást kapott, ami megkövetelte ezt a tudást. Persze ez most már kívülről nem látszik. De valamikor, a régi csipkés ruhás önmaga jól mutatta, hogy a szüleinek más tervei voltak, mint amivé mára vált. Így van az, hogy konkrét terve csak egyetlen egy van...*
- A szökés.
*Fejezi be hangosan a gondolatot, amikor arra terelődik a szó, hogy neki is biztosan vannak tervei. Gyorsabban buggyant ki belőle, minthogy ideje lett volna átgondolni, hogy mennyire kétesen és gyanúsan hangzik most ez így. Ahogyan pedig belehasít a felismerése ennek már kezdene is szabadkozni, de az asztalukhoz érkező idegen gyorsabban fojtja belé a szót.
Noha a szája kissé elnyílva marad, a szemei is tágabbra nyílnak, s bizony neki kicsúszik az a nőietlen szitokszócska, amivel befejezheti Almeir elharapott mondatát.*
- A fasz...?
*Pillázik egy párat, majd a torkát megköszörülve préseli össze gyorsan az ajkait. Bár itt a kikötőben kétli, hogy túl nagy feltűnést keltene egy káromkodó nő. Van itt ennél rosszabb is, csak hát Almeir előtt korai lenne ezt az oldalát is színpadra vinni. De ugye eső után köpönyeg. Inkább csendben hagyja érvényesülni partnerét, miközben kékjei már az idegent fürkészik. Látott már itt pár érdekesebb, megjegyezhetőbb alakot, de ő rá abszolút nem emlékszik. Viszont a munka már jobban felkelti az érdeklődését. Na nem maga miatt, hanem éppen Almeir érdekében.*
- A megállapítás jogos.
*Dől hátra a székén, miközben mellei előtt keresztbe font karokkal kezdi vizslatni a plafont. Az a múltba zárt felvezetés gyanús, de azért kíváncsi arra, hogy mivel tud előállni ez az alak.*
- Tudsz is valami konkréttal szolgálni vagy csak rá akarsz vezetni minket arra, hogy egy kis terefere, talán pletyka elejtésének érdekében jól esne egy másik ital is?
*Húzza ajkait rókavigyorba, ahogy végül kékjeivel ismét az idegent jutalmazza meg. Vissza is dől előre, az asztal szélére könyököl és állát tenyereiben pihentetve kezdi fürkészni a heges arcot. Előbb látta Almeir kósza mozdulatát, sejti, hogy akkor nem a térdét készült megvakarni, így a biztonsági lépést rá is bízza, ő maga nem nyúl fegyverért. Kicsit olyan, mintha egy vallatáson játszanák el a rossz őr, jó őrt. Ő pedig túl szép lenne a rosszfiút eljátszani, ugyebár.*
- A bárót egyébként mindenki ismerheti. Nem áll még túl biztos lábon ez a kijelentésed. Már ne is haragudj, de te sem nézel ki úgy, mint akivel egy báró olyan könnyedén szóba áll. Viszont lehet olyan ügyes a kezed, hogy nők, férfiak, bárók, bárónék áhítoznak a szolgálataidért.
*Rebegteti meg a szempilláit egy újabb vigyor kíséretében, a mocskosul kétértelmű megjegyzést követően. De nem is ő lenne, ha nem efféleképpen mutatkozna be új asztaltársuknak.*
A hozzászólás írója (Lyniwer Trinasewen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.24 12:57:00