//Lyni//
*Pipája leégett, így hanyag komótossággal püföli ki belőle az enyészetté vált hamut, az asztalon lévő üres italos tálcára. A legtöbb vendég errefelé, biztosan egyszerűen csak maga alá koszolna. De ő sosem volt az a fajta, aki kuplerájt hagy maga körül. Ez alapvetően idegen a természetétől, mint ahogy az is, hogy verje le a sarat, a csizmájáról mielőtt bárhová is belépne.
Szakálla bár meglehetősen jó erőben van, mégsem képes teljesen rejtve tartani az arcán elterülő kaján vigyort Lyni reakciója láttán. Hazudna magának, ha azt mondaná, hogy nem tetszik neki a nő külleme és jelleme. De, első sorban nem ez motiválja abban, hogy ismertségüket elmélyítsék. Nem annyira sekélyes gondolkodású. Ezt inkább meghagyja a sihedereknek, akik a legtöbb nőben csak egy dolgot keresnek.
Almeir inkább a társaságot élvezi, az adok-kapok ugratások, kis pimaszkodások gyöngyöző láncolatát, ami emlékezetessé teheti találkozásuk estéjét. Ezek alapvetően fontosak a számára. A dekadens és karót nyelt személyektől pedig kíméljék meg őt, az égiek, a szellemek és minden volt és ébredő erő, aki a világot formálja.
Lyni revansot vesz rajta, és ehhez az egyik legalapvetőbb taktikát választja, ami valószínűleg sosem fog kudarcot vallani, amíg világ a világ. A nő bársony bőrű karjai lágyan összefonódnak a mellkasa előtt, szépen lassan összeszorulnak, amíg Lyni el nem éri azt a reakciót, amit akart. Ekkor a férfi pipapüfölési potenciálja alább hagy sőt, kezének mozdulata belefagy a levegőbe. Almeri szeretné azt hinni, hogy nem bámult idiótán maga elé, Lyni felsőjének egy bizonyos pontjára, de be kell majd látnia később, amikor már megfelelően működik a nyelve és az agya, hogy ez nem így történt.*
- Már, hogy a… szóval a… -*Alig észrevehetően, enyhén megrázza fejét, és egy nagyobbat pislog. Ajkai csibészes félmosolyra húzódnak, és melegbarna színű szemei azt üzenik: ez ügyes volt.*
- Akkor hát, szavadon foglak. Elhiheted, hogy Te sem untatsz. Sosem gondoltam volna, hogy az első napomon egy ilyen érdekes és kellemes személlyel hoz össze a sors. Természetesen elfogadom a majdani ital meghívást.
*Megemeli kupáját Lyni felé, és belekortyol a borba, de továbbra sem a kellemes borzongás, hanem a viszolyogtató elborzadás, amivel ezt a lőrét jellemezni tudná. Reméli, hogy a Boszorkány konyha azért némiképp élvezhetőbb lesz az italok, és szórakoztatóbb lesz a vendégek terén.*
- Minthogy a terveidet nem osztod meg velem, megjegyzem igencsak jogosan és okosan, azt azért megtudhatom, hogy mivel foglalkoztál eddig? Az feltűnt, hogy igen jól bánsz a szavakkal, és az abszurd, váratlan helyzeteket is gyorsan helyén kezeled. ~Ez azért enged némi következtetést levonni.~