//Második szál//
//Kikötői kalamajka//
*Nem haragudna azért sem, ha őt felejtette volna el a másik. Az, aki egy pult mögött dolgozik, na meg árulja magát, vagy esetenként a most megismert szituációkba keveredik, azzal éppen elég dolog történik ahhoz, hogy egy elejtett mondat ne maradjon meg. De Ril nem ez a fajta, kevés az inger még mindig, ami éri, sokkal többre nem is vágyik, legalábbis nem a másikéhoz hasonlókra. Éppen ezért megjegyzi más helyett is, amit mondanak neki.
Még védelmezője is akad, aki mellett nem eshet baja, talán épp ezzel a számára mókás ténnyel oszlatja el mindig belőle a megszokott ridegségét. Nem hasítana le abból az önérzetből egy cseppet sem.*
- Jó tudni.
*Mosolyodik el, nem engedve mögé látni semmit. A keze pedig nyúl a köpenyért, szerencséjükre az alak már beletörődve az elvesztett áruba ügyet sem vet rájuk többé. Belebújik az anyagba, s jólesőn kezdi melegíteni végre. Ő maga még nem adja vissza a gyümölcsöket, majd szerez neki egy zsákot a másik, ha úgy gondolja, de nem szívesen nézné végig, hogy az ingébe rejtve botorkálna mellette.
A Rumoshoz érve már maga a cégér sem bizalomgerjesztő, de ilyesmitől nem fogja el a rettegés, volt már százszor rosszabb helyen és helyzetben. De az a most rakoncátlan ív ismét felfelé görbül az ajkán, ahogy előreengedik. Egy pillanatra villan fel egy hasonló kép. Nos vannak, akik udvariasság-észérv mentén előre mennek, hogy ők kapják az első pofont és vannak, akik megengedik a lehetőséget a nőnek, hogy kaphassa. Haldrian szerencséjére, valószínűleg előbb oldana meg egy ilyen helyzetet az elf, de ezt sem mondaná ki.
A bútorok, a belső tér pont azt mutatja, ami. Ide tényleg a csőcselék jár. Nem érdekli, simult már bele rohadtabb világba is. A sellővér név hallatán viszont érdeklődve pillant a pohárra, amibe töltik. Fantázianévvel kell felruházni a bort, úgy hamarabb és drágábban megveszik. Reméli az íze legalább jó lesz. Már ha az, aminek tűnik.*
- Hát ide nem.
*Állapítja meg a megjegyzésre, majd a kezébe veszi egy biccentés kíséretében az italt, így már könnyebben tudja befogadni aranyaival annak tartalmát. Le is ülnek végül, Ril csak a szokásos nemtörődömségével foglal helyet, hogy a köpenyét össze kellene húznia... még mielőtt hozzászólhatnának sújtana le, de nem keresi a bajt. Legyen. Fürkészi a másik szemeit, majd bólint, s meg is teszi. *
- Elég messze van attól, ahol nem akarok lenni.
*Ennyit már akkor elárult neki, de láthatóan nem hiszi el, hogy csak ez van a háttérben. Nem az ő baja. Bár sejtelmei szerint csak valami beszélgetésindító lehetett, s ebben ő maga nem túl jó, ezért kissé megerőlteti magát.* - De elég szar hely, a városig kellett mennem festékért. *Jegyzi meg, miközben a ujjaival kezd el játszani a pohár száján.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.27 10:13:16